Pesti Napló, 1865. június (16. évfolyam, 4537–4559. szám)
1865-06-01 / 4537. szám
A „Morning Post“ fájlalja az elfogott déli elnök állapotát, s meg akarja mutatni, hogy ehhez hasonlítva Lincoln sorsa irigylésre méltó volt. Egyébiránt Davis neve örökké élni fog a történetekben. Ha az éjszakiak kivégeztetik őt, ezzel elismerik, hogy Washington György jogosan akasztatott volna fel, ha az angoloknak sikerül őt elfogni. Csak a siker hiánya különbözteti meg Davist a nagy Washingtontól. A „Héráid“ bizonyos benne, hogy a „vérszomjas“ Johnsonnak, e „részeges gazembernek“ (emlékeztetjük az olvasót, hogy a „Héráid“ a magas tory aristocratia közlönye), kit az amerikai nép, mint valami baromilag tudatlan afrikai néptörzs, választott magának uralkodóul (dühében a „Hérald“ feledi azt a kis csekélységet, hogy Johnsont nem a nép választása, hanem az alkotmány ültette az elnöki székre), könnyű lesz hamis tanuk, hamis eskü és rémuralkodás által Davis elitéltetését egy soha el nem követett bűn miatt kieszközölni. „De— mond a „Hérald“ — szánakozás vagy aggodalom sértés volna oly emberre nézve, mint Jefferson Davis. Ő a jog és szabadság ügyében majdnem emberfeletti erélylyel harczolt. Ily férfiúra nézve a halál kilátásában valami lélekemelőnek és vigasztalónak kell lenni. — Az ö vére nem fog hasztalan folyni. Bármennyire van is megtörve most Dél ereje és bátorsága, szelleme nincsen meghalva, ereje fel fog támadni, s nagy főnökének kegyetlen vértanúi halála fel fogja lobbantani benne a boszu lángját, és éleszteni a szabadságszeretetet, míg majd megint az órája a harcznak, mely a szabad férfiak fajára nézve csak győzelemmel végződhetik." A „Daily News“ megemlíti, mikép Kennedy, Bennett, Young stb., kik más czinkosaikkal együtt New-Yorkban gyújtogatók, Vermontban pedig rablógyilkosok voltak. Jefferson Davis meghatalmazásából cselekedtek, amint Davis maga ünnepélyesen kijelentette , minél fogva nem épen nehéz elhinni, hogy része volt az orgyilkossági összeesküvésben. A szabadelvű lap mindazáltal azt óhajtja, hogy Davis ne fogatott volna el. „A boldogtalannak helyzete — úgymond — szánalmat keltene, ha az embernek nem kellene megemlékeznie ama leirhatlan szenvedésekre , amelyekkel becsvágya hazáját elárasztotta. Ő nemcsak tervezte e háborút, de azt hónapokig, sőt évekig folytatta, miután már a siker minden reménye elenyészett. De mi mégsem láthatjuk át, mi haszon hárulhat eliogatásából az Egyesült Államok kormányára és népére. Saját történelme szigorúbb ítéletet tartalmaz, mint aminőt bármely földi bíróság mondhatna rá. A kötél nem képes a pártütést még nagyobb gyalázattal bélyegezni. .. Ám, tartassék Davis fogva, ha legkisebb tehetség is van arra, hogy szabadsága csak egyetlen egy életbe kerülne is, ha p. o. Texasban a harczot meghosszabbíthatná; de ha a pacificatio teljesen be lesz fejezve, egy megtörött és tönkre jutott ember nem fog kárt tehetni a köztársaságnak.“ A „Star“ is tiltakozik azon gondolat ellen, miszerint a köztársaság egy politikai bűnöst képes volna vérpadra hurczoltatni. A köztársaság most bízvást nagylelkű lehet. Ha Davis holnap kegyelmet nyerne, szabadon bocsáttatnék, és saját richmondi házába költöznék, ő semmi esetre nem lehetne veszélyes többé, de ha a vérpadon vesztené el életét, sokan vértanúnak tekintenék őt. Az „Examiner“ mély rokonszenvet nyilvánít Jefferson Davis iránt, s meg van győződve, hogy az ellene indítandó per, ha a kormány őt csakugyan egy közönséges bűntett miatt törvényszék elébe állítaná, mind az európai, mind az épségben maradt amerikai közönség által szigorú kritikai szemmel fogja kisérni. — A „Weekly Dispatch“ kiváncsi látni, vájjon Johnson úgy fogja-e magát mutatni Davis iránt mint államférfiú, vagy úgy mint megbeszült szabó. A „Globe“ egy meglehetősen higgadt vezérczikkben (mert minél dühösebb a „M. Post,“ lord Palmerston közlönye, most a „Globe“, mely Russell gróf különös pártfogása alatt áll, annál higgadtabban szokott írni) hasonlag a „nemzeti nagyelkűség“ politikáját ajánlja, megmutatja, hogy Lincoln, ha életben marad, maegkimélendette politikai ellenét, hogy az Egyesült Államok mintegy maguk elismerték a hadviselői állapotot, s hogy az államok sajátságos helyzeténél fogva oly kivételes jellemet kölcsönzött a secessiónak, melyre a honárulás és pártütés körüli elveket és szabályokat nem lehet feltétlenül alkalmazni. „Az unió politikai felsőbbsége — mond a „Globe“ — tökéletlen, sőt kétértelmű volt. E szakadási háború döntő catastrófának most az a következménye lesz, hogy az unió meg fog szilárdíttatni és oltalmaztatni. De ha a keserűség gyökerét csakugyan el akarják hárítani, el kell ismerni, hogy ez háború volt; a békét tehát, minden boszú nélkül, a béke szellemében kell megkötni. Mi itt nem kérdjük, mit igényel a politika a középponti hatalom megszilárdítása végett, de semmi esetre nem igényel hideg vérrel leölt áldozatokat a múltnak bűneiért, melyek tévedéseknek bizonyultak. Mi ezt szeretnők mondani a győzőknek: Állítsatok oly kormányrendszert a minőt akartok, s környezzétek azt jövendőre oly politikai biztosítékokkal vagy büntetésekkel, aminőket szükségeseknek hisztek, de ne álljatok boszút a múltért az igazság nevében. Jefferson Davis, ha életben hagyatik, kénytelen lesz ezentúl sokkal bélyegzettebben szétvándorolni a földön, sem hogy veszélyes lehessen. Kivégeztetésének politikai jogosultsága vagy szüksége nem egyéb, mint a zsarnokok által követelt kényszerűség régi mentsége. Ő egy makacsul vívott és végkép oda veszet ügyet képvisel. Az ő élete és szabadsága, mint X. Károly és miniszterei élete és szabadsága mintegy 35 év előtt, legerősebb példája volna ezen ügy reménytelenül veszett voltának. Az ő halála vagy börtöne mit sem tanúsítana egyebet, mint Éjszak félelmét vagy hoszúállását, melyet a győzelem sem képes enyhíteni, és nem volna egyébre méltó, mint olynemű emlékiratra, amilyent Delavigne irt azon — szerencsére meghazudtolt — feltevésről, hogy a franczia nép 1830-ban hasonló áldozatokat követelt volna, s mely így szól : „Le temps a menti — rien ne change — Ce n’ est qu' un peuple qui se venge — Toujours victime ou bourreau.“ (Az idő hazudott — mi sem változik — nép ez csak, mely boszut áll — mindig maga vagy áldozat, vagy hóhér.) Francziaország. A május 23 -i császári levél tenné a napilapok vitatárgyát, ha a rendszer melynek súlyát Francziaországban mindenek felett a sajtóval éreztetik, bizonyos tartózkodást nem parancsolna. Két lap mégis, a „Gazz. de France“ és az „AvenirNat.“ bátorságot vesz magának kissé bővebben emlékezni ezen udvari összezördülésről. A „Gazz. de France“, a franczia aristocratikus hagyományok fanatikus melengetője, nem nyomhatja el örömét a felett, hogy a császár oly cathegorice hordta le rokonát, — inter duos litigantes. —A „Gazz.“ egyébiránt ez örömének tetőfokát akkor érné el, s ezt ki is jelenti, ha a császár egyúttal Persigny herczeget is hasonló keménységgel tanítná meg a módra, miként kell Rómáról és világi hatalmáról beszélni és írni. Ha végre a császárnak valahogy eszébe jutna háza minden hű barátját jól megszidni, s magától elidegeníteni, valószínűleg a „Gazze de France“ és legitimista phalanxja ekkor éreznék éretek leghódítóbb gyönyörét. Az „Avenir Nat.“ komolyabb is, igazságosabb is ; ez nem a múlt szétrongyolt foszlányain álmodozva, hanem a jövő számításain elmélkedve, a császár váratlan iratán sem örömet nem jelez, sem fájdalmat nem mutat. „Magában az első császárság történetében is — írja a nevezett lap — híjába keresnénk hasonló megfeddést, melylyel egy, az államban oly nevezetes személyiség illettetett volna, miként ez Napoleon herczeggel történt. Soha se beszélt még senki , mint úr és mester oly hangosan, s nem utasított még souverainebb módon egy alattvalót a kötelesség, s a hierarchiai alárendeltség korlátai közé. Mindazáltal el kell ismerni, hogy az irat, ha szigorú — de igazságos is, teljes következetességgel illik a császári régimre. Ezen régim alatt csak egy akarat és egy cselekvény van, s ez a császáré; ezen akarat mellett senki másé meg nem engedhető, s ezen cselekvés ellenében minden egyéb cselekvés alkotmányellenes. Napóleon herczeg, midőn beszédében a napóleoni hagyományokról szólt, erről megfeledkezett. A császár tudja ezen traditiókat, érti és gyakorolja is azokat jobban, mint a herczeg, s azért emlékezteti őt azokra, s figyelmezteti, hogy érzelmektől jövőre ne térjen el. A császár levele előtt a herczeg szigorú kötelességei és határozatlan hajlamai közt hamis állást foglalt; a császári levél mindezt egyszerűsíti ; a herczeg erkölcsi állása ez által változott, s így magatartása és beszédje is változni fog. Midőn a császár kijelenti, hogy családjában és kormányában csak egy akarat és egy cselekmény érvényesítheti magát, kijelöli ezek előtt a magatartás vonalát, s Napóleon herczeg, mint a császári ház első herczege, a többinek alávetési példát köteles adni , mit bizonyosan nem mulasztand el tenni.“ A herczeg válaszát, melyet legott a császári levél vétele után a „Presse“ közlött, az „Opin. Nat.“, mint a herczeg közlönye, nem merte bevenni, minthogy a császári kormány ellen néhány nappal előbb irt éles czikke miatt lapja elnyomásától tartott, s csakis a belügyminiszter megszelídítése után nyerhetett ezúttal kegyelmet a régens császárnétól, ki spanyol fanatisutussal mindent kárhozatosnak tart, mi bizonyos körből származik. A levegő azóta tisztult; a herczeg válaszlevelét május 29-én nemcsak az „Opin. Nat.“, de a „France“ is közli, mely pedig a császárné különös kegyeltjének tartatik. A császári szigor némi indokolásául megemltik még pótlólag, hogy a pápa párisi nuntiusa annyira elszörnyíködött a herczeg ajaccioi beszédén, miszerint Drouguur a jó egyetértés további fenntartása végett szükségesnek látta. — A „Morgen Post“ május 30-iki számában érdekes történetket közöl a szomszéd danai fejedelemségekből, mit ezennel egész terjedelmében mutatunk be olvasóinknak. A czikk felirata ez: „Sándor, a fiú.“ „Hatalmas családok viszonyai foglalják el a napi események politikai hátterét. Épen most láttuk, hogy Párisban egy hölgy győzedelmet vívott egy férfi rokon felett, kinek egész lénye, egész szelleme iránt ellenszenvet érzett, és a hölgy most a régen várt elégtétel és boldogság érzetében kejereghet. — Ugyanazon időben azonban, mely alatt e győzelem kivivatott, egy csekélyebb fontosságú, de azért fejedelmi hölgy, nehéz harczol küzdött, mely szivét és kedélyét a legfájdalmasabb izgalmaknak tette ki. Egy egészen más családi esmény az, mint a párisi, melyről szólani akarunk. „Néhány nap előtt Bukarestből, az oláh fejedelemségek fővárosából, egész röviden jelenté a távsürgöny, hogy az ottani „Moniteur“ hírül adja, mikép a fejedelem, Cousa, egy Sándor nevű kis fiút, neje beleegyezésével, fiává fogadott. Tehát neje beleegyezésével. — Ezen hölgy tehát mintegy felmondotta azon reményt, hogy a Dunafejedelemségek trónjának örököst adjon, és e felmondás már magában véve is mily gyötrelmes lehet egy asszonynak. — De ő még beleegyezését is adta azon titokteljes gyermek elfogadásához, mely hogy mennyire érdekelheti a fejedelmi hölgy szivét, arról a következő, hozzánk délkeletről érkezett hir adhat kellő felvilágosítást. „Mint tudva van, a török felsőség alatt álló fejedelemségek (Szerbia és Oláhország) mindkettőjének uralkodói gyermektelenek. Ők tehát most az örökösödés rendezésével foglalkoznak, jóllehet a dunai fejedelemségek nem egészen örökösödési rendszerű tartományok. A két fejedelem azonban most oly tervet fogadott el, hogy jövendőre az uralkodók közt szövetség legyen, melyet közös vérrokonság biztosítson. Ezen terv megélhetésére a következő regényes eseményeket kell tudni. „Milos szerb fejedelem fivérének, Obrenovics Jefremnek, tehát a most uralkodó fejedelem nagybátyjának volt egy fia, ki néhány év előtt Belgrádban halt meg. Ezen fiú egy oláh hölgyet, Katargin miniszter leányát vette feleségül, mely házasságból egy, most 10 éves fiú született, ki azonban 4 éves korától fogva nagyanyja, Obrenovics Thománia gyámsága alatt él, s jelenleg egy párisi nevelőintézetben van. Ezt a kis fiút akarja Mihály fejedelem fiává fogadni, s kikötéssel netalán ezután születendő férfi utódára nézve, már a jövő Skupzsmán örökösévé és trónutódává nevezni. E fiúgyermek édesanyja azonban két év óta benső viszonyban él Cousa fejedelem ő fenségével. Ezelőtt mintegy hat hónappal fiút szült, ki a keresztségben Sándor nevet nyert. És meg jelenti a bukaresti „Moniteur“, hogy a fejedelem egy Sándor nevű fiút, neje beleegyezésével fiává fogadott. Ezekből látható, hogy a politika mily drámákat sző. „Ez azon családi történet, melyet a hit Európa délkeletéről elbeszél. Az esemény politikai jelentősége tagadhatatlan, s egykor talán, midőn a keleti kérdés újra szőnyegre kerül, hivatva lesz fontos szerepet játszani. A porta szintúgy mint a védhatalmak — kérdés, ha várjon mindenike — bizonyára tiltakozni fognak ezen örölkösödési rendezés ellen, mely az oláhországhivatalos hirdetés után többé már nemcsak terv. Cousa herczeg, miután uralkodásának „forradalmi időszakát“ egy államcsinnal bezárta, igyekszik barátságos viszonyba lépni a legitim uralkodókkal. Ő, ki a közelebbi forradalom ideje alatt kapuit kinyitá a lengyel menekültek előtt, már Bécsi béke május 3- án Vasutak közlekedése. A délkeleti vaspályát!,. 15 p. este. 20 p este. Gőzhajótég. A Danán. Lefelé: Bécsből Pestre : naponként 6'/, órakor reggel. Esztergomból Pestre : naponként a helyi gőzössel 6'/, órakor reggel, és a bécsi utazógőzössel 4 óra felé délután. Váciról Pestre : naponként a helyi gőzössel 7'/ órakor reggel és 1 óra délut. a bécsi utazógőzössel 5 óra tájban délután. Pestről Mohácsra : naponkint 6 órakor reggel. Pestről Eszékre és Zimonyba : hétfőn, szerdán, szombaton órakor reggel. Fölfelé: Pestről Bécsbe : naponkint 6 órakor este. Pestről Vácz , Esztergomba : naponk a helyi gőzössel 3’k óra délután, és a bécsi utazógörössel 6 órak. este. Mohácsról Pestre: naponkint 8 órakor este. Kimonyból Pestre : hétfőn, szerdán, szombaton 2 órakor reggel. Orsováról Zimonyba, Pestre : pénteken reggel. A Száván : Sziszekről Kimnyba : és csütörtökön reggel. Kimonyból Sziszekre vasárnap és csütörtökön reggel Dunavizállal. Pest máj. 27. W 10" 0 fele „ Pozsony máj. 26. 0' 3" 0 felet Áll&madoMág. 6%es nemzeti kölcsön 100 frtos 6%-es metalliques 100 „ 4'A‘A-e* n » 1839-dik övi teljes 100 „ 1339-dik „ ötödrész 100 „ 1854-dik „ teljes 100 „ 1860-dik „ teljes 100 „ 1860-dik „ ötödrész 100 „ Záloglevelek. Nemzeti bank 10 éves &76 „ „ kisors. ezüst, 57« „ „ „ oszt. é. 6% Gall. hit. int. osztr. é. 47» Magyar földhitelintézet 5/a % „ 1) 10 év jöv. jegy 6% Földteheriyentesitési kötelezvények. 6%-os magyarországi „ erdélyi „ horvát Sorsjegyek Hitelintézeti Dunagőzhajózási Triesti Budai Eszterházy herczeg Salm Pálffy Clary St. Genoa WindischgrSt* Waldstein Koglevich 100 frtos 100 , 100 110 frtos 100 „ 100 r 40 „ 40 r 40 „ 40 „ 40 „ 40 „ 20 „ 20 „ 10 „ Adott| Tartott ár 75 80 ”76 71 201 71 80 63 — 63 25# 155 50 156 153 50 154 50 87 50|88 92 60i 92 70 96 75, 86 90 103 — 103 25 88 75 108 85 70 -171 -79 75 80 -Elsőbbségi kötvények. Államvaspálya 900 frank Lomb.-velenczei 105 frtos Dunagőzhajózási .... Osztrák Lloyd........................ Részvények. Bankrészvény ------"Hitelintézet 200 frtos Alsó-ausztresc bank 500 frtos Éjszaki vasút 1000 „ oo * 96 26 fÁllam „ 500 frank 93-i 93 26 Dália 200 b Nyugati „ 200 „ Tiszai „ 200 „ Dunagőzhajózás 500 frtos Lloyd 500 „ Pesti lánczhíd 500 „ 74 36 70 50 74 60 74 71 75 125 60,126 85 — 111 — 25 25 111 50 31 — 26 75 26 75 26 75 17 — 19 25 13 20 80 26 50 76 60 85 112 25 112 31 27 27 27 17 19________ 13 50«Ezüst 75 50 25 27 25 50 76 Váltók (devisek) három nónapi Augsburg 100 db német fr. Frankfurt ,2095. 005. “ Hamburg 100 bankmark London 10 ft sterling Pária 100 frank Pénznemek. Császári arany . Reczés....................... Korona........................ Napoleons d’or . . . Orosz imperialok . . Porosz pénztári utalvány a. 4 %% »'/.% 3% 4% 110—11050Pécs . . Ind. 7 645 pregg. 86— Peste. 105—10550Érsekújvárn In 23 „délu. In54 néjjel 9550 9650Pest . . 5 „19 ndélu. 6 n31 nregg— — 89—Czegléd .n 7 n54 „délu. 9 n14 „regg. Szeged r n 12 n12 néjjel. 2,55 ndeln. Temesvár Erk. 3 „55 „regg-3 127 neste. 799— 801— Temesvár—Bécs. 1835 018 370 Temesvár . Ind.10 640 p.éjjel. 7 ó.25 p.regg. 590—592—Szeged. .n 2, 26 „regg.12 „53 „délb. 1815 1817 Czegléd Ön35 „regg. Ön21 ndéln. 185— 18 520 Pest . . 9 n55 „regg. 9 n30 „este. 218 222— Érsekújvár r n ^ r.52 „délu. 1 n 8 néjjel. 134—13 4 50 Bécs . .Erk. «n 36 „este. 6 nn regy-Adott ár Tartott ár 147 481 230 355 90 50 90 55 80 60 108 70 43 20 6 17 5 17 147483 — 282 — 8 60 — 90 70 90 80 80 60 108 75 43 25 5 18 5 18 8 721 8 74 8 951 8 98 1 59 V, il 60'/, 1Q6 601 107A tiszavidéki vaspályán. Czegléd—Debreczen—Miskolcs—Kassa. Czegléd Ind. 9 ó. 27 p. regg. 8 ó. 24 p. este. Szolnok . „ 10 „ 27 „ regg. 9 „ 42 „ éjjel. P.-Ladány „ 1 „ 26 „ delu. 1 „ 20 „ éjjel. Debreczen „ 3 „ — „ délu. 3 „ 47 „ regg. Tokaj . . „ 5 „ 25 „ délu. 8, 5 „ regg. Miskolcz . „ 7 „ 24 „ este. 11 3 „ regg. Kassa . . Érk. 9 „ 56 „ este. 2 „ 49 „ déln. Kassa —Makótén—Debreczen—Czegléd. Kassa. . Ind. 5 ó. 21 p. regg. 11 ó. — p. déle. Miskolcz . „ 7 „ 52 „ regg. 3 „ 2 „ déln. Tokaj . . „ 9 „ 35 „ regg. 6 „ 35 „ délu Debreczen „ 12 „ 12 „ délb. 10 „ 29 „ éjjel. P.-Ladány „ 1 „ 45 „ déln. 12 „ 56 „ éjjel. Szolnok . „ 4 „ 44 „ déln. 4 „ 43 „ regg. Czegléd—Arad. Czegléd ind. 9 ó. 47 p. regg. Szolnok . „ H „ 2 „ regg. Csaba . . „ 2 „ 56 „ délu. Arad . . Érk. 5 „ — „ délu Arad—Czegléd. Ind 10 ó. 15 p. déle. 12 „ 14 . déle. Arad Csaba . . r n_„__n Csegléd . Érk. 5 „ 33 „ délu. Pülspök-Ladány— Nagyvárad P.-Ladány Ind. 1 ó. 58 p. délu. Nagyvárad Érk. 4 „ 38 „ délu. Nagyvárad—Püspök-Ladány. Nagyvárad Ind. 10 ó. 6 p. déle. P.-Ladány Érk. 12 „ 48 „ délu. A déli vaspályán. Buda—Fehérvár. Buda . . Ind. 6 ó. 30 p. regg. 5 ó. Sz.-Fehérvár „ 8 „ 33 „ f. érk. 7 „ Fehérvár—Buda. Sz.-Fehérvár Ind. 5 ó. 59 p. délu. 7 ó. Buda . . Érk. 8, 2 „ este. 9 „ Fehérvár—Kanizsa. Fehérvár . Ind. 8 ó. 60 p. regg. 7 ó. N.-Kanizsa Érk. délben és este. Kanizsa—Fehérvár. 10 p. regg. 14 „ d(üe. 19 p este. N.-Kanizsa Ind. 1 ó. 22 p.délu. 5 ó.15 f.regg. Fehérvár .Érk. 5 „ 59 „délu. 7 „10 reste Fehérvár—Bécs. Fehérvár . Uj-Szőny . Ind.10 ó. — p. 2 „ 25 „ regg. délu. 35 p. Győr . 3 n 11 ndélu. 5 ó, regg. Bruck . 5,28, délu. ^ n54 nregg. Bécs Erk. 1* este. 9 n27 „d. u. Bécs—Fehérvár. Bécs Ind. 7 ó. 45 pregg. 5 ó.26,Peste. Bruck . 9 n 21 ndélu 6 n54 „este. Győr . . 11 n 38 „déle. 9 n 5 , este. Szőny . Fehérvár . , n Erk. 12 n 57 „ 4 n 15 „ délb. délu. Gabonaárak a pesti piacz május 30-án. Alsó-ausztriai mérő szerint Súly font szerint Leg • alaut ii ár o.•8-1 tags . Búza, bánáti . 82-84 2 703 „ bánáti tiszta . 85-86 3 103 20 „ tiszavidéki u. 84-87 3 10 a45 „ tiszavidéki uj 88—89 3 55 65] „ pesti termésű 85—88 3 25 60 „ fehérvári 84—86 3 053 20 „ bácskai . 85—86 3 202 25 Rozs .... 630 1 1 902 20 Árpa, sörfőzésre 70—721‘2 ‘202 40 „ maláta, fehérv. 69-70 11 G01 701 „ etetésre . 68—70 1 501 65* Zab........................... 43 —50 1 2511 461 Kukoricza 77—81 1 bfg2 10 Repcze, fekete .— 6 256 50 „ bánáti . 87—88 4 404 65 Köles .... 80-82 1 752 05 Sartiges követ által a szentszéknél ama beszéd sérelmes kifejezéseit defavoyálni. A Mexicót illető nyugtalanító hírek nem valósulnak; a „Const.“ sietezt olvasóival tudatni , elmondván félhivatalos fontossággal, hogy az unió kormánya megtevé a szükséges intézkedést, miszerint minden törvénytelen toborzást az éjszaki államokban meggátoljon. A „France“ nagy örömmel veszi tudomásul Johnson elnök ez előzékenységét, azonban azzal még nincs megelégedve, hanem kívánja, hogy a kézre kerített Jefferson Davist azon méltósággal és nagylelkűséggel fogadja, mely egy nagy néphez illő legyen. Azonban daczára ezen erősen megnyugtató hírek és okoskodásoknak, a kormány folytatja készületeit, több felszerelt hadihajót küld a mexicói vizekre, hogy minden átszállási kísérlet a tengeren meggátoltathassák, valamint egyelőre háromezer embert indít az algíri hadseregből Bazan tábornagy csapatainak erősítésére. Egy távsürgöny szerint Napóleon császár május 27-kén hagyta el Algírt a néptömeg szívélyes és zajos üdvözlése közt; a császár e szavakkal indult ki: „Algír jövője iránt teljes bizalommal, s jövendő jólléte iránt mély meggyőződéssel távozom.“ Az olasz flotta szintén megjelent, mely ő felségének tiszteleti kíséretet adand; a spanyol királynő meghívását, hogy a visszautazás Spanyolország felé vezessék, a császár nem fogadta el. gyalásokat folytat Oroszországgal, melynélfogva az orosz kormánynak joga támadjon a politikailag compromittált menekültek kiadatását követelni. A herczeg a conservatív hatalmak előtt jobb hírnévben akar állani, mint amilyennel ez ideig bírt, s nemcsak élethossziglan akarja biztossá tenni uralkodását, hanem azon Sándor nevű kisfiú jövőjét is ténylegesen biztosítani. Ha nejét arra tudta venni, hogy a gyermeket elfogadja , úgy hiszi, hogy a többi nehézségeket is el fogja háríthatni. — És mint hogy az ő saját joga sem valami példásan törvényszerű, reményii, hogy a gyermek törvényessége sem fog szigorú bírálat alá vétetni. „A „Kis Sándor“ egyelőre inkább csak egy beszély vagy regény, vagy családi életkép tárgyára lenne alkalmas , de ez esemény mögött fontos politikai érdekek rejlenek, érdekek, melyek reáok nézve is, kik a keleti kérdéshez oly közeli viszonyban állunk, nagy fontossággal bírnak.“ Távirati Jelentések. — Pár is, május. 30. A császár hír szerint Ajaccióba készül. A császár levele után több katholikus notabilitás beíratta magát a tuilleriákban, kik eddig ott nem jelentek meg. Napoleon hg írásban nyújta át lemondását a császárnénak, ki erre engesztelékenyen válaszolt. A levél utáni látogatásokat Granier de Cassagnac indította. A hg azt állítja, hogy lemondását a „La Presse“ az ő tudta nélkül közölte. Az államminiszternél tartott értekezletben vita tárgyát képezi, kibocsássák-e röpirat alakjában a levelet. Az első kiadást, mert bélyeg nélkül jelent meg, lefoglalták- Napoleon hg nyomtatás alá adta művének I. kötetét, e mű a Bonaparte család történetét foglalja magában. — Pária, máj. 31. Miksa császár kabinetfőnöke Washingtonból ide érkezett. Johnson megtagadta a kért kihallgatást. Miksa császár Orizabában van, és állítólag lemondani szándékszik, ha az Egyesült Államok kormánya tovább is vonakodnék elismerni a mexikói császárságot. — Páris, május 30. Klein, a mexicói kabinet főnöke, és Wolf, Miksa császár első táborkari segéde, tegnap este Ajaccióba indultak, hol Napóleon császárral fognak találkozni. — Bern, május 30. A svájczi szövetségi tanács, kölcsönösség felajánlása mellett kéri, hogy Svájct az osztrák vámjegyzék tekintetében egyenlő vonalra állíttassák a legnagyobb kedvezményekben részesülő nemzetekkel. — Marquardt és társa párisi crég, egy, Sliddel-től (a déli államok ügynökétől) a neki tett előlegezések folytán megszerzett birtoknak az éjszakamerikai kormány által történt lefoglaltatása következtében a svájczi szövetségi tanács közbenjárásáért folyamodott. — Genf, május 30. Napóleon herczeg Branicki gróf kíséretében megérkezett, s lelkes fogadtatásban részesült. Rövid ideig tartó ittraulatása után Prangin nevű jószágára indul. — Madrid, május 29. Rios Rosas valamennyi egyetemi tanár nevében kérelmet nyújtott be a congressushoz az iránt, hogy Castellárt jogaiba visszahelyezzék. — Berlin, máj. 30. A képviselőház königsbergi szerkesztők kérése alkalmából elfogadta azon javaslatát az igazságügyi bizottmánynak, hogy „az 1851. május 12 iki törvény revisiója, s a politikai és sajtópereknek az esküdtszékekhez ismét visszarendelése sürgetőleg szükséges.“ — Kiel, máj. 30. Az itteni lap azt hallja, hogy a polgári főhatóság felhatalmazta az ország kormányát arra, hogy rendelkezése alá adja a porosz tengerészeti ügyézségnek a földirati adatokat a felmérési munkálatok számára — Bukarest, máj 29. Az államtanács elhatározta, hogy a több londoni és párisi bankház képviselője, Herz, ki egy év óta itt időt, Bukarestben jegybankot állíthasson. Kiiti I poata, Pest, május 31. — A máj. 17-kei amerikai posta a már közlött híreken kívül következő részleteket hozott az Egyesült Államokból. Irwinsville (nem pedig — mint az első távirat hibásan közölte — Truinsville) neve a helynek Georgiában, hol Jefferson Davis elfogatott. E hely 75 angol mértföldnyi távolságra fekszik délkeleti irányban Macon városától. Az üldözök (Wilson tábornok lovas emberei) ellenkező irányokból akarván bekeríteni Davist, ennek elfogása előtt tévedésből egymást támadták meg, s a tévedés csak akkor tűnt ki, mikor már két ember elesett, öt pedig megsebesült. A foglyok erős katonai fedezet alatt Éjszak felé indíttattak. Wilson tábornok a confederatio többi főnökeinek befogására is megtette a kellő intézkedéseket. Kirby Smith még mindig el van tökélte a harcz folytatására; Shrieveportban (Louisianában) és Marshallban (Texasban) népgyűlések tartattak, melyek hasonló értelemben nyilatkoztak. New Orleansben fegyveres készületek történnek Texas ellen, melyek az ellenszegülésnek a Mississippi jobb partján hihetőleg hamar véget fognak vetni. — Breckinridge fia is el van fogva. Az összeesküvési per most teljes nyilvánossággal foly. A vádirat általában azzal vádolja a foglyokat, hogy összeesküdtek oly czélra, miszerint Lincoln,Johnson, Grant és Seward urakat meggyilkolják, a hadsereget ekkor megfoszszák alkotmányos fejétől, megakadályozzák az elnök és alelnök törvényes megválasztását, s ez eszközök által segélyt nyújtsanak a felkelőknek az Egyesült Államok alkotmányának és törvényeinekelforgatására. A Booth által elkövetett orgyilkosság leírásatán a vádirat következő részletes váddal terheli az egyes bűnrészeseket. Edward Spangier Boothot az elnöki páholyba jutni segítette, s eltorlaszolta a páholyt, hogy segély ne érkezhessék; e felett az orgyilkosság elkövetése után segítette Boothot a szökésben. David E. Hérald Boothot kisérte és támogatta szökésében. Lewia Payne Seward urat késszúrással törekedett megölni, s hasonló gyilkos merényt követett el Frederick Seward,Augustus Seward, Emerick Hansed és George Robinson ellen, kik Seward urat védeni törekedtek. George Atzeroth gyilkos szándékkal vetett lest Johnson alelnöknek. O’Laughin hasonlag orgyilkos szándékkal leselkedett Grant tábornok után. S. Arnold részt vett az összeesküvésben, ennek czélját a végrehajtásban elősegítendő. Mary E. Surratt Boothnak, Haroldnak és cinkostársaiknak szállást adott, őket elrejtette, még pedig tudva orgyilkos szándékukat, s támogatni akarván őket mind az orgyilkosságban, mind azután a szökésben. S. Mudd (az orvos) Boothot, Haroldot, Paynet, John Surrattot, O Laughlint, Atzerothot, Mary Surrattot és Arnoldot magához fogadta, megvendégelte, elrejtette, buzdította, s nektek tanácsokat adott; e felett mint részese az összeesküvésnek, mind Lincoln meggyilkolásában, mind későbben a szökésben elősegítette őket. A foglyok mindnyájan nehéz vasban jelennek meg a törvényszék előtt. A tanuk egyike azt vallotta, hogy Surratt múlt mártiusban egy úrhölgy kíséretében Richmondba utazott, onnan visszatért Washingtonba, s mintegy 200 dollárt hordott magánál aranyban. Suratt a tanú hallatára mondotta, hogy Jefferson Davissel és Benjamin conföderált államtitkárral találkozása volt, s hogy Richmondot nem fogják feladni. Miután visszatért Richmondból, Montrealba utazott Canadába, s az elnök meggyilkoltatása előtti napon érkezett vissza Washingtonba. Az „Evening Express“ külön sürgönyben arról értesült, hogy Johnson elnök a hadi bizottság ügyésze (Judge Advocate) által volt félrevezetve a Jefferson Davis elleni vádra nézve. Az elnök, e sürgöny szerint, most úgy találja, hogy a Davis bűnrészessége elleni vádnak nincsen alapja. Hírlik, hogy Sherman és Stanton közt viszály támadt (hihetőleg a Johnstonnal kötött békeczikkek miatt, melynek következtében a czélba vett nagy tábori szemle el fogna maradni. Sherman és Halleck közt, hihetőleg ugyanazon oknál fogva, indulatos levelezés történt. Azt mondják, az elnök rövid idő alatt újra amnestiát fog hirdetni. „Stonewall“ confederált kalózhajó Havannaht május 11-én elhagyta, és Galveston (Texasban) felé evezett. A „Herald“ úgy értesül, hogy a mexicói kivándorlással foglalkozó ügynökök közül egy sem fog meghatalmazást kapni Ortegától. — Arany 129 3/a; váltók Londonra 143 1 a ; gyapot 50 c. — Párisban a félhivatalos lapok folytonos megnyugtatásainak daczára is aggódni kezdenek Mexicó végett. Johnson elnök barátságosan nyilatkozott ugyan Francziaország iránt, de a francziákat nem Mexicóban keresi; az új császárság elismerését Éjszak Amerika hagyományos politikája s a közvélemény tiltják. E közben történik, hogy a franczia hódításról szóló lármás jelentések ellenére a fővárostól alig 20 mértföld távolságban egy belga csapatot a köztársaságiak megtámadnak és szétvernek, ez nem arra mutat, hogy a nép a dolgok új rendjével meg van elégedve. Ezen és egyéb viszás körülmények a császárt állítólag oly lépésre határoznák, mely Napóleon császárt felettébb nagy zavarba ejtené. A „Kr. Zeitung“ tudósítása szerint ő felsége nem szerelmes anynyira a trónba, hogy — ha szükségét látja — arról lelépni nem lenne elég ereje. Juarez új erővel dolgozik, lőszert, fegyvert és pénzt is az Egyesült Államokból kap. Mind nem igen biztató jelek a kalandos expeditióra. — Napóleon herczeg nem utazott el Olaszországba, mint írták , bevárja császári nagybátyját, ki már visszautazóban van, s csak a vele történendő találkozás után fog további hol tartózkodása iránt határozni. Felelős szerkesztő: B. Keatony Zsigmond