Pesti Napló, 1865. június (16. évfolyam, 4537–4559. szám)

1865-06-01 / 4537. szám

A „Morning Post“ fájlalja az elfogott déli el­nök állapotát, s meg akarja mutatni, hogy ehhez hasonlítva Lincoln sorsa irigylésre méltó volt. Egyébiránt Davis neve örökké élni fog a törté­netekben. Ha az éjszakiak kivégeztetik őt, ezzel elismerik, hogy Washington György jogosan akasztatott volna fel, ha az angoloknak sikerül őt elfogni. Csak a siker hiánya különbözteti meg Davist a nagy Washingtontól. A „Héráid“ bizonyos benne, hogy a „vér­szomjas“ Johnsonnak, e „részeges gaz­embernek“ (emlékeztetjük az olvasót, hogy a „Héráid“ a magas tory aristocratia közlönye), kit az amerikai nép, mint valami baromilag tu­datlan afrikai néptörzs, választott magának ural­kodóul (dühében a „Hérald“ feledi azt a kis csekélységet, hogy Johnsont nem a nép válasz­tása, hanem az alkotmány ültette az elnöki székre), könnyű lesz hamis tanuk, hamis eskü és rémuralkodás által Davis elitéltetését egy soha el nem követett bűn miatt kieszközölni. „De— mond a „Hérald“ — szánakozás vagy aggodalom sértés volna oly emberre nézve, mint Jefferson Davis. Ő a jog és szabadság ügyében majdnem emberfeletti erélylyel har­­czolt. Ily férfiúra nézve a halál kilátásában va­lami lélekemelőnek és vigasztalónak kell lenni. — Az ö vére nem fog hasztalan folyni. Bár­mennyire van is megtörve most Dél ereje és bátorsága, szelleme nincsen meghalva, ereje fel fog támadni, s nagy főnökének kegyetlen vértanúi halála fel fogja lobbantani benne a bo­­szu lángját, és éleszteni a szabadságszeretetet, míg majd megint az órája a harcznak, mely a szabad férfiak fajára nézve csak győzelemmel végződhetik." A „Daily News“ megemlíti, mikép Kennedy, Bennett, Young stb., kik más czinkosaikkal együtt New-Yorkban gyújtogatók, Vermontban pedig rabló­gyilkosok voltak. Jefferson Davis meghatalmazásából cselekedtek, a­mint Davis maga ünnepélyesen kijelentette , minél fogva nem épen nehéz elhinni, hogy része volt az or­gyilkossági összeesküvésben. A szabadelvű lap mindazáltal azt óhajtja, hogy Davis ne fogatott volna el. „A boldogtalannak helyzete — úgy­mond — szánalmat keltene, ha az embernek nem kellene megemlékeznie ama leirhatlan szen­vedésekre , amelyekkel becsvágya hazáját el­árasztotta. Ő nemcsak tervezte e háborút, de azt hónapokig, sőt évekig folytatta, miután már a si­ker minden reménye elenyészett. De mi még­sem láthatjuk át, mi haszon hárulhat eliogatásából az Egyesült Államok kormányára és népére. Saját történelme szigorúbb ítéletet tartalmaz, mint a­minőt bármely földi bíróság mondhatna rá. A kötél nem képes a pártütést még nagyobb gyalázattal bélyegezni. .. Ám, tartassék Davis fogva, ha legkisebb tehetség is van arra, hogy szabadsága csak egyetlen egy életbe kerülne is, ha p. o. Texasban a harczot meghosszabbíthat­ná; de ha a pacificatio teljesen be lesz fejezve, egy megtörött és tönkre jutott ember nem fog kárt tehetni a köztársaságnak.“ A „Star“ is tiltakozik azon gondolat ellen, miszerint a köztársaság egy politikai bűnöst ké­pes volna vérpadra hurczoltatni. A köztársaság most bízvást nagylelkű lehet. Ha Davis holnap kegyelmet nyerne, szabadon bocsáttatnék, és saját richmondi házába költöznék, ő semmi eset­re nem lehetne veszélyes többé, de ha a vérpa­don vesztené el életét, sokan vértanúnak tekin­tenék őt. Az „Examiner“ mély rokonszenvet nyilvánít Jefferson Davis iránt, s meg van győződve, hogy az ellene indítandó per, ha a kormány őt csakugyan egy közönséges bűntett miatt tör­vényszék elébe állítaná, mind az európai, mind az épségben maradt amerikai közönség által szigorú kritikai szemmel fogja kisérni. — A „Weekly Dispatch“ kiváncsi látni, vájjon John­son úgy fogja-e magát mutatni Davis iránt mint államfér­fiú, vagy úgy mint megbeszült szabó. A „Globe“ egy meglehetősen higgadt vezér­­czikkben (mert minél dühösebb a „M. Post,“ lord Palmerston közlönye, most a „Globe“, mely Russell gróf különös pártfogása alatt áll, annál higgadtabban szokott írni) hasonlag a „n­e­m­­zeti n­agy­­­el­k­űs­ég“ politikáját ajánlja, megmutatja, hogy Lincoln, ha életben marad, maegkimélendette politikai ellenét, hogy az Egye­sült Államok mintegy maguk elismerték a had­viselői állapotot, s hogy az államok sajátságos helyzeténél fogva oly kivételes jellemet kölcsön­zött a secessiónak, melyre a honárulás és pártü­­tés körüli elveket és szabályokat nem lehet fel­tétlenül alkalmazni. „Az unió politikai felsőbb­­sége — mond a „Globe“ — tökéletlen, sőt két­értelmű volt. E szakadási háború döntő catastró­­fának most az a következménye lesz, hogy az unió meg fog szilárdíttatni és oltalmaztatni. De ha a keserűség gyökerét csakugyan el akarják hárítani, el kell ismerni, hogy ez háború volt; a békét tehát, minden boszú nélkül, a béke szel­lemében kell megkötni. Mi itt nem kérdjük, mit igényel a politika a középponti hatalom meg­szilárdítása végett, de semmi esetre nem igényel hideg vérrel leölt áldozatokat a múltnak bűnei­ért, melyek tévedéseknek bizonyultak. Mi ezt szeretnők mondani a győzőknek: Állítsatok oly kormányrendszert a minőt akarto­k, s környezzé­tek azt jövendőre oly politikai biztosítékokkal vagy büntetésekkel, a­minőket szükségeseknek hisztek, de ne álljatok boszút a múltért az igaz­ság nevében. Jefferson Davis, ha életben hagya­­tik, kénytelen lesz ezentúl sokkal bélyegzetteb­ben szétvándorolni a földön, sem hogy veszé­lyes lehessen. Kivégeztetésének politikai jogo­sultsága vagy szüksége nem egyéb, mint a zsar­nokok által követelt kényszerűség régi mentsé­ge. Ő egy makacsul vívott és végkép oda ve­szet ügyet képvisel. Az ő élete és szabadsága, mint X. Károly és miniszterei élete és szabad­sága mintegy 35 év előtt, legerősebb példája volna ezen ügy reménytelenül veszett voltának. Az ő halála vagy börtöne mit sem tanúsítana egyebet, mint Éjszak félelmét vagy hoszúállását, melyet a győzelem sem képes enyhíteni, és nem volna egyébre méltó, mint olynemű emlékiratra, a­milyent Delavigne irt azon — szerencsére meghazudtolt — feltevésről, hogy a franczia nép 1830-ban hasonló áldozatokat követelt volna, s mely így szól : „Le temps a menti —­ rien ne change — Ce n’ est qu' un peuple qui se venge — Toujours victime ou bourreau.“ (Az idő hazudott — mi sem változik — nép ez csak, mely boszut áll — mindig maga vagy áldozat, vagy hóhér.) Francziaország. A május 23 -i császári levél tenné a napi­la­pok vitatárgyát, ha a rendszer melynek súlyát Francziaországban mindenek felett a sajtóval éreztetik, bizonyos tartózkodást nem paran­csolna. Két lap mégis, a „Gazz. de France“ és az „AvenirNat.“ bátorságot vesz magának kissé bővebben emlékezni ezen udvari összezördü­lésről. A „Gazz. de France“, a franczia aristocrati­­kus hagyományok fanatikus melengetője, nem nyomhatja el örömét a felett, hogy a császár oly cathegorice hordta le rokonát, — inter du­­os litigantes. —A „Gazz.“ egyébiránt ez örömé­nek tetőfokát akkor érné el, s ezt ki is jelenti, ha a császár egyúttal Persigny herczeget is hasonló keménységgel tanítná meg­ a módra, miként kell Rómáról és világi hatalmáról be­szélni és írni. Ha végre a császárnak valahogy eszébe jutna háza minden hű barátját jól meg­szidni, s magától elidegeníteni, valószínűleg a „Gazze de France“ és legitimista phalanxja ek­kor éreznék éretek leghódítóbb gyönyörét. Az „Avenir Nat.“ komolyabb is, igazságosabb is ; ez nem a múlt szétrongyolt foszlányain ál­modozva, hanem a jövő számításain elmélked­ve, a császár váratlan iratán sem örömet nem je­lez, sem fájdalmat nem mutat. „Magában az első császárság történetében is — írja a neve­zett lap — híjába keresnénk hasonló megfeddést, melylyel egy, az államban oly nevezetes sze­mélyiség illettetett volna, miként ez Napoleon herczeggel történt. Soha se beszélt még senki , mint úr és mester oly hangosan, s nem uta­sított még souverainebb módon egy alatt­valót a kötelesség, s a hierarchiai alárendelt­ség korlátai közé. Mindazáltal el kell ismerni, hogy az irat, ha szigorú — de igazságos is,­­ teljes következetességgel illik a császári régim­re. Ezen régim alatt csak egy akarat és egy cselekvény van, s ez a császáré; ezen akarat mellett senki másé meg nem engedhető, s ezen cselekvés ellenében minden egyéb cse­lekvés alkotmányellenes. Napóleon herczeg, mi­dőn beszédében a napóleoni hagyományokról szólt, erről megfeledkezett. A császár tudja ezen traditiókat, érti és gyakorolja is azokat jobban, mint a herczeg, s azért emlékezteti őt azokra, s figyelmezteti, hogy érzelmektől jövőre ne térjen el. A császár levele előtt a herczeg szigorú kö­telességei és határozatlan hajlamai közt hamis állást foglalt; a császári levél mindezt egysze­rűsíti ; a herczeg erkölcsi állása ez által válto­zott, s így magatartása és beszédje is változni fog. Midőn a császár kijelenti, hogy családjá­ban és kormányában csak egy akarat és egy cselekmény érvényesítheti magát, kijelöli ezek előtt a magatartás vonalát, s Napóleon herczeg, mint a császári ház első herczege, a többinek alávetési példát köteles adni , mit bizonyosan nem mulasztand el tenni.“ A herczeg válaszát, melyet legott a császári levél vétele után a „Presse“ közlött, az „Opin. Nat.“, mint a herczeg közlönye, nem merte be­venni, minthogy a császári kormány ellen né­hány nappal előbb irt éles czikke miatt lapja elnyomásától tartott, s csakis a belügyminisz­ter megszelídítése után nyerhetett ezúttal ke­gyelmet a régens császárnétól, ki spanyol fana­­tisutussal mindent kárhozatosnak tart, mi bizo­nyos körből származik. A levegő azóta tisztult; a herczeg válaszlevelét május 29-én nemcsak az „Opin. Nat.“, de a „France“ is közli, mely pedig a császárné különös kegyeltjének tar­­tatik. A császári szigor némi indokolásául megem­ltik még pótlólag, hogy a pápa párisi nuntiusa annyira elszörnyí­ködött a herczeg ajaccioi be­szédén, miszerint Drougu­ur a jó egyetértés to­vábbi fenntartása végett szükségesnek látta. — A „Morgen Post“ május 30-iki számában érdekes történetket közöl a szomszéd danai fe­jedelemségekből, mit ezennel egész terjedelmé­ben mutatunk be olvasóinknak. A czikk felirata ez: „Sándor, a fiú.“ „Hatalmas családok viszonyai foglalják el a napi események politikai hátterét. Épen most láttuk, hogy Párisban egy hölgy győzedelmet vívott egy férfi­ rokon felett, kinek egész lé­nye, egész szelleme iránt ellenszenvet érzett, és a hölgy most a régen várt elégtétel és boldog­ság érzetében kejereghet. — Ugyanazon időben azonban, mely alatt e győzelem kivivatott, egy csekélyebb fontosságú, de azért fejedelmi hölgy, nehéz harczol küzdött, mely szivét és kedélyét a legfájdalmasabb izgalmaknak tette ki. Egy egészen más családi es­mény az, mint a párisi, melyről szólani akarunk. „Néhány nap előtt Bukarestből, az oláh feje­delemségek fővárosából, egész röviden jelenté a távsürgöny, hogy az ottani „Moniteur“ hírül adja, mikép a fejedelem, Cousa, egy Sándor nevű kis fiút, neje beleegyezésével, fiává fogadott. Tehát neje beleegyezésével. — Ezen hölgy tehát mintegy felmondotta azon reményt, hogy a Dunafejedelemségek trónjának örököst adjon, és e felmondás már magában véve is mily gyötrelmes lehet egy asszonynak. — De ő még beleegyezését is adta azon titokteljes gyermek elfogadásához, mely hogy mennyire érdekelheti a fejedelmi hölgy szivét, arról a következő, hoz­zánk délkeletről érkezett hir adhat kellő felvi­lágosítást. „Mint tudva van, a török felsőség alatt álló fejedelemségek (Szerbia és Oláhország) mind­kettőjének uralkodói gyermektelenek. Ők tehát most az örökösödés rendezésével foglalkoznak, jóllehet a dunai fejedelemségek nem egészen örökösödési rendszerű tartományok. A két feje­delem azonban most oly tervet fogadott el, hogy jövendőre az uralkodók közt szövetség legyen, melyet közös vérrokonság biztosítson. Ezen terv megélhetésére a következő regényes eseménye­ket kell tudni. „Milos szerb fejedelem fivérének, Obreno­­vics Jefremnek, tehát a most uralkodó fe­jedelem nagybátyjának volt egy fia, ki néhány év előtt Belgrádban halt meg. Ezen fiú egy oláh hölgyet, Katargin miniszter leányát vette fele­ségül, mely házasságból egy, most 10 éves fiú született, ki azonban 4 éves korától fogva nagy­anyja, Obrenovics Thománia gyámsága alatt él, s jelenleg egy párisi nevelő­intézetben van. Ezt a kis fiút akarja Mihály fejedelem fiává fogadni, s kikötéssel netalán ezután születendő férfi utó­dára nézve, már a jövő Skupzsm­án örökösévé és trónutódává nevezni. E fiúgyermek édesanyja azonban két év óta benső viszonyban él Cousa fejedelem ő fenségé­vel. Ezelőtt mintegy hat hónappal fiút szült, ki a keresztségben Sándor nevet nyert. És meg jelenti a bukaresti „Moniteur“, hogy a fejede­lem egy Sándor nevű fiút, neje beleegyezésével fiává fogadott. Ezekből látható, hogy a politika mily drámákat sző. „Ez azon családi történet, melyet a hit Euró­pa délkeletéről elbeszél. Az esemény politikai jelentősége tagadhatatlan, s egykor talán, midőn a keleti kérdés újra szőnyegre kerül, hivatva lesz fontos szerepet játszani. A porta szintúgy mint a védhatalmak — kérdés, ha várjon minde­­nik­e — bizonyára tiltakozni fognak ezen öröl­kösödési rendezés ellen, mely az oláhország­­hivatalos hirdetés után többé már nemcsak terv. Cousa herczeg, miután uralkodásának „forradal­mi időszakát“ egy államcsinnal bezárta, igyek­szik barátságos viszonyba lépni a legitim uralko­dókkal. Ő, ki a közelebbi forradalom ideje alatt kapuit kinyitá a lengyel menekültek előtt, már Bécsi bék­e május 3- án V­asutak közlekedése. A délkeleti vaspályát!,. 15 p. este. 20 p este. Gőzhajótég. A Danán. Lefelé: Bécsből Pestre : naponként 6'/, órakor reggel. Esztergomból Pestre : napon­ként a helyi gőzössel 6'/, órakor reggel, és a bécsi utazógőzös­­sel 4 óra felé délután. Váciról Pestre : naponként a helyi gőzössel 7'/­ órakor reg­­gel és 1 óra délut. a bécsi utazó­gőzössel 5 óra tájban délután. Pestről Mohácsra : naponkint 6 órakor reggel. Pestről Eszékre és Zimonyba : hétfőn, szerdán, szombaton órakor reggel. Fölfelé: Pestről Bécsbe : naponkint 6 órakor este. Pestről Vácz , Esztergomba : naponk a helyi gőzössel 3’­k óra délután, és a bécsi utazógörös­­sel 6 órak. este. Mohácsról Pestre: naponkint 8 órakor este. Kimonyból Pestre : hétfőn, szerdán, szombaton 2 órakor reggel. Orsováról Zi­monyba, Pestre : pénteken reggel. A Száván : Sziszekről Kim­nyba :­­ és csütörtökön reggel. Kimonyból Sziszekre vasárnap és csütörtökön reggel Dunavizállal. Pest máj. 27. W 10" 0 fele „ Pozsony máj. 26. 0' 3" 0 felet Áll&madoMág. 6%es nemzeti kölcsön 100 frtos 6%-es metalliques 100 „ 4'A‘A-e* n » 1839-dik övi teljes 100 „ 1339-dik „ ötödrész 100 „ 1854-dik „ teljes 100 „ 1860-dik „ teljes 100 „ 1860-dik „ ötödrész 100 „ Záloglevelek. Nemzeti bank 10 éves &76 „ „ kisors. ezüst, 57« „ „ „ oszt. é. 6% Gall. hit. int. osztr. é. 47» Magyar földhitelintézet 5­/a % „ 1) 10 év jöv. jegy 6% Földteheriyentesitési kötelez­vények. 6%-os magyarországi „ erdélyi „ horvát Sorsjegyek Hitelintézeti Dunagőzhajózási Triesti Budai Eszterházy herczeg Salm Pálffy Clary St. Geno­a WindischgrSt* Waldstein Koglevich 100 frtos 100 , 100 110 frtos 100 „ 100 r 40 „ 40 r 40 „ 40 „ 40 „ 40 „ 20 „ 20 „ 10 „ Adott| Tar­­­­tott ár 75 80 ”76 71 201 71 80 63 —­ 63 25# 155 50 156 153 50­ 154 50 87 50|­88 92 60i 92 70 96 75, 86 90 103 — 103 25 88 75 1­08 85 70 -1­71 -79 75 80 -Elsőbbségi kötvények. Államvaspálya 900 frank Lomb.-velenczei 105 frtos Dunagőzhajózási .... Osztrák Lloyd........................ Részvények. Bankrészvény ------­"Hitelintézet 200 frtos Alsó-ausztr­esc bank 500 frtos Éjszaki vasút 1000 „ oo * 96 26 fÁllam „ 500 frank 93-i 93 26 Dáli­a 200 b Nyugati „ 200 „ Tiszai „ 200 „ Dunagőzhajózás 500 frtos Lloyd 500 „ Pesti lánczhíd 500 „ 74 36 70 50 74 60 74 71 75 125 60,126 85 — 111 — 25 25 111 50 31 — 26 75 26 75 26 75 17 — 19 25 13 20 80 26 50 76 60 85 112 25 112 31 27 27 27 17 19________ 13 50«Ezüst 75 50 25 27 25 50 76 Váltók (devisek) három n­ónapi Augsburg 100 db német fr. Frankfurt ,2095. 005. “ Hamburg 100 bankmark London 10 ft sterling Pária 100 frank Pénznemek. Császári arany . Reczés....................... Korona........................ Napoleons d’or . . . Orosz imperialok . . Porosz pénztári utalvány a. 4 %% »'/.% 3% 4% 110—11050Pécs . . Ind. 7 645 pregg. 8­6— Peste. 105—10550Érsekújvárn In 23 „délu. In54 néjjel 9550 9650Pest . . 5 „19 ndélu. 6 n31 nregg­— — 89—Czegléd .n 7 n54 „délu. 9 n14 „regg. Szeged r n 12 n12 néjjel. 2,55 ndeln. Temesvár Erk. 3 „55 „regg-3 127 neste. 799— 801— Temesvár—­Bécs. 1835 018 370 Temesvár . Ind.10 640 p.éjjel. 7 ó.25 p.regg. 590—592—Szeged. .n 2, 26 „regg.12 „53 „délb. 1815 1817 Czegléd Ön35 „regg. Ön21 ndéln. 185— 18 520 Pest . . 9 n55 „regg. 9 n30 „este. 218 222— Érsekújvár r n ^ r.52 „délu. 1 n 8 néjjel. 134—13 4 50 Bécs . .Erk. «n 36 „este. 6 nn regy-Adott ár Tar­tott ár 147 481 230 355 90 50 90 55 80 60 108 70 43 20 6 17 5 17 147­­483 — 282 — 8 60 — 90 70 90 80 80 60 108 75 43 25 5 18 5 18 8 721 8 74 8 951 8 98 1 59 V, il 60'/, 1Q6 601 107­­A tiszavidéki vaspályán. Czegléd—Debreczen—Miskolcs—Kassa. Czegléd Ind. 9 ó. 27 p. regg. 8 ó. 24 p. este. Szolnok . „ 10 „ 27 „ regg. 9 „ 42 „ éjjel. P.-Ladány „ 1 „ 26 „ delu. 1 „ 20 „ éjjel. Debreczen „ 3 „ — „ délu. 3 „ 47 „ regg. Tokaj . . „ 5 „ 25 „ délu. 8, 5 „ regg. Miskolcz . „ 7 „ 24 „ este. 11 3 „ regg. Kassa . . Érk. 9 „ 56 „ este. 2 „ 49 „ déln. Kassa —M­­akótén—Deb­reczen—Czegléd. Kassa. . Ind. 5 ó. 21 p. regg. 11 ó. — p. déle. Miskolcz . „ 7 „ 52 „ regg. 3 „ 2 „ déln. Tokaj . . „ 9 „ 35 „ regg. 6 „ 35 „ délu Debreczen „ 12 „ 12 „ délb. 10 „ 29 „ éjjel. P.-Ladány „ 1 „ 45 „ déln. 12 „ 56 „ éjjel. Szolnok . „ 4 „ 44 „ déln. 4 „ 43 „ regg. Czegléd—Arad. Czegléd ind. 9 ó. 47 p. regg. Szolnok . „ H „ 2 „ regg. Csaba . . „ 2 „ 56 „ délu. Arad . . Érk. 5 „ — „ délu Arad—Czegléd. Ind 10 ó. 15 p. déle. 12 „ 14 . déle. Arad Csaba . . r n_„__n Csegléd . Érk. 5 „ 33 „ délu. Pülspök-Ladány— Nagyvárad P.-Ladány Ind. 1 ó. 58 p. délu. Nagyvárad Érk. 4 „ 38 „ délu. N­agy­várad—Püspök-La­dány. Nagyvárad Ind. 10 ó. 6 p. déle. P.-Ladány Érk. 12 „ 48 „ délu. A déli vaspályán. Buda—Fehérvár. Buda . . Ind. 6 ó. 30 p. regg. 5 ó. Sz.-Fehérvár „ 8 „ 33 „ f. érk. 7 „ Fehérvár—Buda. Sz.-Fehérvár Ind. 5 ó. 59 p. délu. 7 ó. Buda . . Érk. 8, 2 „ este. 9 „ Fehérvár—Kanizsa. Fehérvár . Ind. 8 ó. 60 p. regg. 7 ó. N.-Kanizsa Érk. délben és este. Kan­izsa—Fehérvár. 10 p. regg. 14 „ d(üe. 19 p este. N.-Kanizsa Ind. 1 ó. 22 p.délu. 5 ó.15 f.regg. Fehérvár .Érk. 5 „ 59 „délu. 7 „10 reste Fehérvár—Bécs. Fehérvár . Uj-Szőny . Ind.10 ó. — p. 2 „ 25 „ regg. délu. 35 p. Győr . 3 n 11 ndélu. 5 ó, regg. Bruck . 5,28, délu. ^ n54 nregg. Bécs Erk. 1* este. 9 n27 „d. u. Bécs—Fehérvár. Bécs Ind. 7 ó. 45 pregg. 5 ó.26,Peste. Bruck . 9 n 21 ndélu 6 n54 „este. Győr . . 11 n 38 „déle. 9 n 5 , este. Szőny . Fehérvár . , n Erk. 12 n 57 „ 4 n 15 „ délb. délu. Gabonaárak a pesti piacz május 30-án. Alsó-ausztriai mérő szerint Súly font szerint Leg • alaut ii ár o.­­•8-1 tags . Búza, bánát­i . 82-84 2 70­3 „ bánáti tiszta . 85-86 3 10­3 20 „ tiszavidéki u. 84-87 3 10 a45 „ tiszavidéki uj 88—89 3 55 65] „ pesti termésű 85—88 3 25 60 „ fehérvári 84—86 3 053 20 „ bácskai . 85—86 3 202 25 Rozs .... 630 1 1 90­2 20 Árpa, sörfőzésre 70—721‘2 ‘202 40 „ maláta­, fehérv. 69-70 11 G01 701 „ etetésre . 68—70 1 501 65* Zab........................... 43 —50 1 2511 461 Kukoricza 77—81 1 bfg2 10 Repcze, fekete .— 6 25­6 50 „ bánáti . 87—88 4 404 65 Köles .... 80-82 1 752 05 Sartiges követ által a szentszéknél ama­ be­széd sérelmes kifejezéseit defavoyálni. A Mexicót illető nyugtalanító hírek nem valósulnak; a „Const.“ siet­ezt olvasóival tu­datni , elmondván félhivatalos fontossággal, hogy az unió kormánya megtevé a szükséges intézkedést, miszerint minden törvénytelen to­borzást az éjszaki államokban meggátoljon. A „France“ nagy örömmel veszi tudomásul John­son elnök ez előzékenységét, azonban azzal még nincs megelégedve, hanem kívánja, hogy a kézre kerített Jefferson Davist azon méltóság­gal és nagylelkűséggel fogadja, mely egy nagy néphez illő legyen. Azonban daczára ezen erősen megnyugtató hírek és okoskodásoknak, a kormány folytatja készületeit, több felszerelt hadihajót küld a me­xicói vizekre, hogy minden átszállási kísérlet a tengeren meggátoltathassák, valamint egyelőre három­ezer embert indít az algíri hadseregből B­a­z­a­­­n tábornagy csapatainak erősítésére.­­ Egy távsürgöny szerint Napóleon császár május 27-kén hagyta el Algírt a néptömeg szí­vélyes és zajos üdvözlése közt; a császár e sza­vakkal indult ki: „Algír jövője iránt teljes biza­lommal, s jövendő jólléte iránt mély meggyőző­déssel távozom.“ Az olasz flotta szintén megje­lent, mely ő felségének tiszteleti kíséretet adand; a spanyol királynő meghívását, hogy a vissza­utazás Spanyolország felé vezessék, a császár nem fogadta el. gyalásokat folytat Oroszországgal, melynélfogva az orosz kormánynak joga támadjon a politikai­lag compromittált menekültek kiadatását köve­telni. A herczeg a conservatív hatalmak előtt jobb hírnévben akar állani, mint a­milyennel ez ideig bírt, s nemcsak élethossziglan akarja biztossá tenni uralkodását, hanem azon Sán­dor nevű kis­fiú jövőjét is ténylegesen biztosítani. Ha nejét arra tudta venni, hogy a gyerme­ket elfogadja , úgy hiszi, hogy a többi ne­hézségeket is el fogja háríthatni. — És mint hogy az ő saját joga sem valami példásan tör­vényszerű, reményii, hogy a gyermek törvényes­sége sem fog szigorú bírálat alá vétetni. „A „Kis Sándor“ egyelőre inkább csak egy beszély vagy regény, vagy családi életkép tár­gyára lenne alkalmas , de ez esemény mögött fontos politikai érdekek rejlenek, érdekek, me­lyek reáok nézve is, kik a keleti kérdéshez oly közeli viszonyban állunk, nagy fontossággal bírnak.“ Távirati Jelentések. — P­á­r i­s, május. 30. A császár hír szerint Ajaccióba készül. A császár levele után több katholikus notabilitás beíratta magát a tuille­­riákban, kik eddig ott nem jelentek meg. Napoleon hg írásban nyújta át lemondását a császárnénak, ki erre engesztelékenyen vála­szolt. A levél utáni látogatásokat Granier de Cassagnac indította. A hg azt állítja, hogy le­mondását a „La Presse“ az ő tudta nélkül kö­zölte. Az­ államminiszternél tartott értekezletben vita tárgyát képezi, kibocsássák-e röpirat alak­jában a levelet. Az első kiadást, mert bélyeg nélkül jelent meg, lefoglalták- Napoleon hg nyomtatás alá adta művének I. kötetét, e mű a Bonaparte család történetét foglalja magában. — Pária, máj. 31. Miksa császár kabinet­főnöke Washingtonból ide érkezett. Johnson megtagadta a kért kihallgatást. Miksa császár Orizabában van, és állítólag lemondani szán­dékszik, ha az Egyesült Államok kormánya tovább is vonakodnék elismerni a mexikói csá­szárságot. — Pár­is, május 30. Klein, a mexicói kabi­­net főnöke, és Wolf, Miksa császár első táborka­ri segéde, tegnap este Ajaccióba indultak, hol Napóleon császárral fognak találkozni. — Bern, május 30. A svájczi szövetségi ta­nács, kölcsönösség felajánlása mellett kéri, hog­y Svájct az osztrák vámjegyzék tekintetében egyenlő vonalra állíttassák a legnagyobb ked­vezményekben részesülő nemzetekkel. — Mar­quardt és társa párisi crég, egy, Sliddel-től (a déli államok ügynökétől) a neki tett előlegezé­sek folytán megszerzett birtoknak az éjszakame­rikai kormány által történt lefoglaltatása követ­keztében a svájczi szövetségi tanács közbenjá­rásáért folyamodott. — Genf, május 30. Napóleon herczeg Bra­­nicki gróf kíséretében megérkezett, s lelkes fo­gadtatásban részesült. Rövid ideig tartó itt­rau­­latása után Prangin nevű jószágára indul. — Madrid, május 29. Rios Rosas vala­mennyi egyetemi tanár nevében kérelmet nyúj­tott be a congressushoz az iránt, hogy Castellárt jogaiba visszahelyezzék. — Berlin, máj. 30. A képviselőház königs­­bergi szerkesztők kérése alkalmából elfogadta azon javaslatát az igazságügyi bizottmánynak, hogy „az 1851. május 12 iki törvény revisiója, s a politikai és sajtópereknek az eskü­dtszé­kekhez ismét visszarendelése sürgetőleg szükséges.“ — Kiel, máj. 30. Az itteni lap azt hallja, hogy a polgári főhatóság felhatalmazta az or­szág kormányát arra, hogy rendelkezése alá adja a porosz tengerészeti ügyézségnek a föld­­irati adatokat a felmérési munkálatok számára — Buk­arest, máj 29. Az államtanács el­határozta, hogy a több londoni és párisi bankház képviselője, Herz, ki egy év óta itt időt, Bu­karestben jegybankot állíthasson. Kiiti I poata, Pest, május 31. — A máj. 17-kei amerikai posta a már köz­lött híreken kívül következő részleteket hozott az Egyesült Államokból. Irwinsville (nem pedig — mint az első távirat hibásan közölte — Truinsville) neve a helynek Georgiában, hol Jefferson Davis elfogatott. E hely 75 angol mértföldnyi távolságra fekszik délkeleti irányban Macon városától. Az üldözök (Wilson tábornok lovas emberei) ellenkező irá­nyokból akarván bekeríteni Davist, ennek elfo­gása előtt tévedésből egymást támadták meg, s a tévedés csak akkor tűnt ki, mikor már két ember elesett, öt pedig megsebesült. A foglyok erős katonai fedezet alatt Éjszak felé indíttat­tak. Wilson tábornok a confederatio többi főnö­keinek befogására is megtette a kellő intézke­déseket. Kirby Smith még mindig el van tökélt­e a harcz folytatására; Shrieveportban (Louisianá­ban) és Marshallban (Texasban) népgyűlések tartattak, melyek hasonló értelemben nyilatkoz­tak. New­ Orleansben fegyveres készületek tör­ténnek Texas ellen, melyek az ellenszegülésnek a Mississippi jobb partján hihetőleg hamar vé­get fognak vetni. — Breckinridge fia is el van fogva. Az összeesküvési per most teljes nyilvános­sággal foly. A vádirat általában azzal vádolja a foglyokat, hogy összeesküdtek oly czélra, mi­szerint Lincoln,Johnson, Grant és Seward urakat meggyilkolják, a hadsereget ekkor megfoszszák alkotmányos fejétől, megakadályozzák az elnök és alelnök törvényes megválasztását, s ez eszkö­zök által segélyt nyújtsanak a felkelőknek az Egyesült Államok alkotmányának és törvényei­nek­­elforgatására. A Booth által elkövetett or­gyilkosság leírása­­­tán a vádirat következő részletes váddal terheli az egyes bűnrésze­seket. Edward Spangier Boothot az elnöki pá­holyba jutni segítette, s eltorlaszolta a páholyt, hogy segély ne érkezhessék; e felett az orgyil­kosság elkövetése után segítette Boothot a szö­­­késben. David E. Hérald Boothot kisérte és tá­mogatta szökésében. Lewia Payne Seward urat késszúrással törekedett megölni, s hasonló gyilkos merényt követett el Frederick Seward,Augustus Seward, Emerick Hansed és George Robinson ellen, kik Seward urat védeni törekedtek. George Atzeroth gyilkos szándékkal ve­tett lest Johnson alelnöknek. O’L­a­u­g­h­­­i­n hasonlag orgyilkos szán­dék­kal leselkedett Grant tábornok után. S. Arnold részt vett az összeesküvésben, ennek czélját a végrehajtásban elősegítendő. Mary E. Surratt Boothnak, Haroldnak és c­inkostársaiknak szállást adott, őket elrejtette, még pedig tudva orgyilkos szándékukat, s tá­mogatni akarván őket mind az orgyilkosságban, mind azután a szökésben. S. M­u­d­d (az orvos) Boothot, Haroldot, Pay­­net, John Surrattot, O Laughlint, Atzerothot, Mary Surrattot és Arnoldot magához fogadta, megvendégelte, elrejtette, buzdította, s nektek tanácsokat adott; e felett mint részese az össze­esküvésnek, mind Lincoln meggyilkolásában, mind későbben a szökésben elősegítette őket. A foglyok mindnyájan nehéz vasban jelennek meg a törvényszék előtt. A tanuk egyike azt vallotta, hogy Surratt múlt mártiusban egy úrhölgy kíséretében Rich­mondba utazott, onnan visszatért Washingtonba, s mintegy 200 dollárt hordott magánál arany­ban. Suratt a tanú hallatára mondotta, hogy Jefferson Davissel és Benjamin conföderált ál­lamtitkárral találkozása volt, s hogy Richmon­­dot nem fogják feladni. Miután visszatért Rich­­mondból, Montrealba utazott Canadába, s az elnök meggyilkoltatása előtti napon érkezett vissza Washingtonba. Az „Evening Express“ külön sürgönyben ar­ról értesült, hogy Johnson elnök a hadi bizott­ság ügyésze (Judge Advocate) által volt félre­vezetve a Jefferson Davis elleni vádra nézve.­­ Az elnök, e sürgöny szerint, most úgy találja, hogy a Davis bűnrészessége elleni vádnak nin­csen alapja. Hírlik, hogy Sherman és Stanton közt viszály támadt (hihetőleg a Johnstonnal kötött béke­czikkek miatt,­ melynek következtében a czélba vett nagy tábori szemle el fogna maradni. Sher­man és Halleck közt, hihetőleg ugyanazon ok­nál fogva, indulatos levelezés történt.­­ Azt mondják, az elnök rövid idő alatt újra amnestiát fog hirdetni. „Stonewall“ confederált kalózhajó Havannaht május 11-én elhagyta, és Galveston (Texasban) felé evezett.­­ A „He­rald“ úgy értesül, hogy a mexicói kivándorlás­sal foglalkozó ügynökök közül egy sem fog meghatalmazást kapni Ortegától. — Arany 129 3/a; váltók Londonra 143 1 a ; gyapot 50 c. — Párisban a félhivatalos lapok folytonos megnyugtatásainak daczára is aggódni kezde­nek Mexicó végett. Johnson elnök barátságosan nyilatkozott ugyan Francziaország iránt, de a francziákat nem Mexicóban keresi; az új csá­szárság elismerését Éjszak Amerika hagyomá­nyos politikája s a közvélemény tiltják. E köz­ben történik, hogy a franczia hódításról szóló lármás jelentések ellenére a fővárostól alig 20 mértföld távolságban egy belga csapatot a köztársaságiak megtámadnak és szétvernek, ez nem arra mutat, hogy a nép a dolgok új rendjével meg van elégedve. Ezen és egyéb viszás körülmények a császárt állítólag oly lépésre határoznák, mely Napóleon császárt felettébb nagy zavarba ejtené. A „Kr. Zeitung“ tudósítása szerint ő felsége nem szerelmes any­nyira a trónba, hogy — ha szükségét látja — arról lelépni nem lenne elég ereje. Juarez új erővel dolgozik, lőszert, fegyvert és pénzt is az Egyesült Államokból kap. Mind nem igen biz­tató jelek a kalandos expeditióra. — Napóleon herczeg nem utazott el Olasz­országba, mint írták , bevárja császári nagy­bátyját, ki már visszautazóban van, s csak a vele történendő találkozás után fog további hol tartózkodása iránt határozni. Felelős szerkesztő: B. Keatony Zs­igmond

Next