Pesti Napló, 1865. június (16. évfolyam, 4537–4559. szám)
1865-06-24 / 4555. szám
té alább hagyva, csillapuljanak. Az államügy ér megmutatta, miszerint a birodalom sebeit tudja gyógyítani, anélkül, hogy új sebeket ejtene rajta. A magyarországi nemzetiségek Schmerling ezen politikáját tudni fogják igazi érdeke szerint megítélni, s ez által sok jogtalanságnak elejét venni. Ausztria nem ereszkedhetik és nem kezdhet Olaszhonnal háborút (ezt pedig aligha kikerülheti), ha Sz. István koronájának nemzetei eddigi szenvedőleges állapotukban maradnak , ezért tehát nincs egyéb hátra, mint e nemzeteket kielégíteni és vágyaikat teljesíteni. Igaz, hogy a nemzeti politikának nem kell arra irányozva lennie, miszerint alkalmas időben és állapotban magának hasznot hajtson s másokat megkárosítson : a nemzet a körülményeknek az állam részéről helytelen és nem méltó saját érdekei előmozdítására szolgáló felhasználása iránt megvetéssel viseltethetik , hogy azonban jogaikat visszanyerhessék — ezt kell a nemzeteknek szemeik előt tartani, s a magyarországi nemzetek ezúttal nem is fogják ezt elmulasztani. A kormányok hibáit nem kell az alattvalóknak elsajátitni — ezeknek minden előítélet és balfogás nélkül kell az eseményeket éber szemmel kisérni és megfigyeli. Magyarország minden nemzetisége érett — nem tehető fel tehát róluk, hogy hibázhatnának. A „mindenkivel jogosan és senkivel sem jogtalanul“ elvet kell úgy ezen, mint a többi nemzeteknek jól megjegyezni és követni. A vetéseket pusztító rovarok. Tisztelt szerkesztő úr ! Alföldi gazdáink és földbirtokosaink egyik legkitünőbbike, t. Pap Mór úr levelével az iránt keresvén meg a kir. magyar természettudományi társulatot, hogy a magyar Alföld nagy részén a vetéseket mostanában szerfelett nagy mennyiségben pusztító igen kártékony rovarok természetrajzi sajátságait és kiirtási módjait illetőleg véleményét az említett természettudományi társulat hazánk gazdaközönségének mihamarább tudomására juttatná : társulatunk ezen közérdekű felhívásnak — ha már a szomorú kénytelenség csakugyan meg van — örömmel enged, s előbb a megkeresést, majd az arra adott választ, melynek kidolgozásával dr. Kátai Gábor társulati első titkár bízatott meg, gazdaközönségünk számára is e következőkben teszi közzé. Tisztelt természettudományi társulat ! „A karczagi határ mintegy 70/100 (hetvenezer) hold területén, s ezen kívül a szomszédos és Tisza melletti vidéken egy neme a földi hernyónak, a tavaszi vetemények, árpa, zab, tengeri, szóval minden nemén oly mérvű pusztításokat tesz, és semmisíti meg a gazda közönség reményeit, melyet bátran lehet a nemzeti csapások sorába iktatni, mert nincs benne nagyítás, ha azt mondom, hogy van reá eset — némely föld táblákon — hogy mig a dohányos nehány sor palántát a meglocsolt helyre ültetés végett le hányt, mikorra ültetés végett vissza ment, palántáját elrágta a féreg. „Ezen hernyó szaporodási módját, életidejét, kifejlődése időszakát, ellenségeit, netaláni kiirtási módját, mely téren arsennal, rovarporral, assafoetidával történt lepáczolásai a dohánynak sikeretlenek voltak, a mennyiben a dohányt megették, anélkül, hogy maguk elpusztultak volna utána, pontosan ismerni gazdászati érdekünkben áll. „E czél elérésére néhány példányt belölök ezennel bemutatni, szerencsétlenségre, elég bő alkalmam van, s midőn sajátságukra nézve azon tapasztalatomat jegyzem fel, hogy seregenkénti pusztításaikat leginkább este kezdik és napfelkeltével némileg szünetelnek, azon kérelmet vagyok bátor intézni a fenttisztelt társulathoz, miszerint ezt meghatározni, s annak eredményét gazdaközönségünkkel tudatni ne terheltessék. „Ki is megkülönböztetett tisztelettel maradok „Karczagon, június 5 én. „A tisztelt társulatnak alázatos szolgája Pap Mór.‘‘ A meghatározás végett eleven példányokban beküldött rovar a vetesd mezőny Agrotis (Noctusa) segetum, Wintersaat-Eu- 1 e hernyója. A rovar a pikkelyröpdek (Lepidoptera, Schmetterlinge) rendjébe, és itt az éjjeli pikkelyröptek (nocturna család csoportjába tartozik, melyek leginkább alkonyat után szoktak röpködni. A tökéletes átalakulás a rovarokhoz tartozik , azaz azok közzé, melyek végső kifejlődésekig három különböző átváltozási állapoton mennek át. A tojásból kikelt, kezdetben a féreghez igen hasonlító kicsiny állatot általában véve alaknak (Larve) nevezzük, a pikkely röpüeknél pedig, tehát kérdéses rovarunknál is az alak hasonlósága, azaz gyűrűs teste miatt hernyónak. Ez az első átváltozási állapot, melyben az állatok hihetetlen sokat esznek, s oly gyorsan növekednek, hogy többször (szabály szerint 4-szer) kell vedleniök, miközben színeket is többnyire megváltoztatják. Az utolsó vedlés után bábbá (Puppe) változnak át. Ez a második átváltozási állapot. Mint bábok, minden külmozgási szerv nélkül tülkszerű burokba zárkóznak, alig mozognak, semmit sem esznek, s ezen állapotban maradnak rövidebb vagy hosszabb ideig, néhány héttől elkedzve, néha egész két éven át is, kérdéses rovatunknál négy hétig, körülbelül június elejétől jun. utoljáig ; különben ezen bábállapot néha korábban, tudniillik május vége felé is megkezdődik, sőt Poroszországban, Halle környékén 1862-ben már május 4-kén lehetett szabadban fogni a rovar első lépeit, minek oka az volt, hogy aprilben igen szép idő járt. Végül felpattan a burok, vagy maga az állat áttöri azt, s a tökéletesen kifejlődött (3 dik átalakulású) rovar, (kérdéses rovarunknál éjjele alakjában) szabaddá lesz. Most kérdéses rovarunkat az érintett általános átváltozási fokozatokon tüzetesebb tárgyalással kisérjük végig. Szaporításra természetesen csak már legtökéletesebb, azaz legvégső átváltozási fokára kifejlődött éji lepe alakjában képes. A pillének (éji lepének) hoszsza majdnem egy hüvelyk, szélessége */* hüvelyk ; nyugvás közben szárnyai laposan helyezvék teste felett, színezete szennyes szürke és sötét barna vagy földszinti, kivévén az ülés alatt eltakart alszárnyakat, melyek fehérszürkék vagy testszínűek ; azonkívül a felső szárnyak mindegyikén látható egy feketés kis gyűrű és csapalakú folt, egy hullámdad vonalon, majdnem közepét: egy vese folt, és alsó vagyis hátsó szélük felé két hullámdad vagy szöges haránt vonal. A hint vékonyabb, potroha és fészképű csápjai által különbözik a nősténytől, melynek csápjai sörte képnek. Köpterjedelmök 1" és 8"'. Feljel szállongásra mindkét nem rendesen az éjszakát választja, csak a hímek röpködnek néha nappal is, párzásuk egyes egyedül éjjel történik, hogy ha a virágokon, melyeknek mézét szívják, vagy nedves pázsiton összejönnek. Erre a nőstény tojásait lehullott növényekre és szárakra, vagy növénytörmelékekre, vagy a földbe egyenként rakja. Tojásaik úgy néznek ki, mint egy mákszem, s mint mondók, 10—14 nap alatt kelnek ki, és igy miután a tojások lerakása august s közepe tájára esik, a fiatal hernyócskák augustus hó végével vagy September elején bújnak ki a tojásból. (Vége következik. TABOZA. A I wm. * «1 v 4% hí Anglia történetéből, melyet angolul irt Goldsmith. A 40 ik eredeti angol kiadás után magyarra fordított Koma Imre. ALI. Fejezet. Az angol alkotmány. (Vége.) A királyi ékszerek, jelvények és ereklyék, melyek a koronázási alkalommal használtatni szoktak. A királyi jelvények és ékszerek, úgyszintén más egyéb ereklyék is, melyeket talán e szóval legtalálóbban lehetne kifejeznünk, de miután vannak még ezenkívül olyanok is, melyek csupán csak az esetben és azon alkalommal szoktak használtatni, midőn a királyné mint hitestárs szokott megkoronáztatni, ennélfogva némi bővebb magyarázatot is igényelnek, mert azon különbség, mely egy uralkodó királynő, és egy hitestársi királyné között létezik, minden tekintetben lényeges és fontos körülmény. Az első esetben a királynő az egész királyi méltóságot annak teljhatalmával és jogával együtt gyakorolja, míg a második esetben csupán mint királyné, az uralkodó királynak neje, ki egyedül férjének kijelentett akaratánál és tetszésénél fogva szokott csupán meg is koronáztatni. A királyi jelvények, de különösen maga a korona is ennélfogva kétféle, mert az egyik az ország koronája, a mely a birodalmi egységet és osztatlanságot jelzi és tünteti, míg a másik, melyet szent Edward koronájának is hívnak, Ilik Károly koronáztatása alkalmával használtatott, hogy pótolja az Edward, a confessorral maradt koronát, mely igen sok más egyéb ősi ereklyékkel és csecsebecsékkel együtt a köztársaság idejekor, mint a nép ámítására és butítására szolgáló bálványimádást ékítő és ragyogtató haszontalan sőt bűnös eszközök, maga a parlament rendeleténél fogva megsemmitetni parancsoltattak. A birodalmi korona pedig, melyet szintén királyinak is szoktak nevezni, a koronázás alkalmával a király fejére illesztetek, míg a másik csupán az utczai körmenetek alkalmával szokott hordoztatni. Egy újabb koronát még IV. György koronáztatása alkalmával is készítettek, miután a régi igen is kopott volt, de el is tört. A jelenleg uralkodó királynő, Victoria számára szintén készítettek egy díszes új koronát, mely a régi koronának minden ékszereit magában foglalja, ezenfelül még sok más egyéb pótlék czifrasággal is fel van díszítve, szóval egész divatos alakba öntve. A kardokból pedig különösen négyet szoktak használni a koronázás alkalmával. Először is az állam kardját, azután a kegyelmi és igazságszolgáltatást jelző kardokat. A kegyelemosztást ábrázoló kard mindig bőrtokban szokott tartatni, és hegyes végű. Ezután következik még szent Edward uralkodónak palotája, mely szintén mint ősi ereklye, a koronával együtt épségben maradt. Ezen botjó vastag, és gazdagon meg van aranyozva, különféle czifrázatokkal ékítve, s a király előtt szokott vitetni akkor, midőn a koronázati diszmenet megindul. A királyi palotát még a királynak jobb kezébe is szokták adni, míg a kisebb vesszőt, melynek hegyén kereszt áll, a balba. Az aranyos golyó vagy gömb pedig, melynek búbján szintén kereszt áll, a bal markába adatik, mely gömböt hajdan mint fő jelvényét az uralkodói fenségnek szokták mindenkor tekinteni. A többi része a királyi csecsebecséknek áll még sarkantyúkból, melyek többnyire tiszta vert aranyból készültek, 8 ódon alakú és hajtalékú görbületük van pengős végüknek, azután gyűrűk és kardkötőkből, melyek szintén a királyi felavatás alkalmával szoktak használtatni. Azon ékszerek pedig, melyek a király koronázásakor használtatnak, először is az ország koronájából, azután aranyos gömb és sokféle gyűrűkből állanak. A királyi ereklyék közt van még egy tárgy, mely talán legnagyobb történelmi érdekkel és becsesel bir, s ez az úgynevezett szent Edward széke, a melybe szokták ültetni a királyt akkor, midőn fejére a koronát felteszik. Ezen szék magassága 6 láb és 7 hüvelyk, állapja 25 hüvelyk széles. A legfelső csúcsán pedig van egy kiálló párkánya, melyen áll a híres „végzet köve, melyet még I s. Edward hozott magával Scothonból, mint sikerteljes hódításának maradandó örök emlékét. E kő eredetileg királyi Urhelyül is szolgált az irhoni királyok részére, és „Liafail“-nak neveztetett, mi annyit tett, mint „végzett köve“, minek még ezen felül oly fontosságot is tulajdonítottak, hogy egy egész szigetet is róla neveztek el tiszteletből „Junisfail“-nak, vagy végzett szigetének. Alkalmilag még a régi barátmesék nyomán akként is állíttatik, hogy magának Jakabnak szintén ezen kő szolgált volni a párnául akkor, midőn a sok csodadolgokat és tüneményeket szemlélgette Bethelben, mely alkalommal azt is látta volna, hogy a kő Batholból hozatott Brigantiába a skótok királya által, mely város Galliciában, Spanyolhonban fekszik, s innét ismét Irhonba szállíttatott az, bizonyos Breich Simon által, ki a skót hadsereg vezére volt 900 évvel Krisztus előtt. Fergus pedig, ki Bresch Simonnak utóda lévén, oda kényszerittetett, hogy eme háborús viszályok közt Irhont elhagyja, mely alkalommal egy kivándorló sereget is vezetett át innét Argyl Scherebe scót földre, s ugyan ekkor elhozta magával a végzet kövét is,amelyet aztán Dunstaffnage-ban tett le, mintegy 300 évvel Krisztus előtt. Az utánna következett utódai is mind valamennyien e végzet kövéről igtattattak be és avattattak fel, úgyszintén még akkor is szokott ezen kő használtatni, ha nő szülések fordultak elő, mely alkalommal állítólag hangos zengelem is lett volna abból hallható, ha azonban valamely trónbitorló kísérletté azt meg, mindannyiszor néma maradt. E végzet köve szintén a legrégibb honi emlékek közt is előfordul, mely kövön állítólag oltár is állott, valamint a királyi trón is, mely mindenek felett szentnek tartatván, nagy tiszteletben is részesült. Egy hires barátjövendölési mondat tünteti még fél e kő szerencsét hozó bűbájos fontosságát mindazokra nézve, a kik csak skót királyi ágból származtak, mit eme következő versben foglaltak a zárdák vitézei: Ni fallat fatum, Scoti quocumque locatum, Invenient lapidem, Tenentur regnare ibidem. Hozzájárult még eme végzet kő fontosságához az is, hogy Kenneth elvitte azt Dunstaffnagéból Sconeba, hol több mint 450.évig folyton mint trón használtatott,különösen a scót királyok koronáztatása alkalmával. Az innét történt további elvitele pedig Angliába akként tekintetett, mint valami köznemzeti megaláztatás, mi miatt a scótok annak visszaszerezhetése végett mindent el is követtek, sőt még a northamptoni békekötés alkalmával 1328-ban III. Edward ezt külön levélben is megígérte nekik, hogy amint csak lehet, azt nekik vissza fogja küldeni. Azonban váratlan közbejött események miatt ebbeli ígéretét be nem válthatta. Midőn pedig I. Jakab lépett Anglia trónjára, igen nagy teljesülési igazat adtak a fentebbi barátversnek és jövendölésnek, a mely annyira magában foglalja a királyi ivadék végzetét és sorsát, s oly mély hatást és ihletet is gyakorolt az kivált a skót nép ábrándos lelkületére és szellemére, hogy Anna királynő uralkodása alatt, midőn az „Unió“ létrehozatott, s a kölcsönös kiengesztelődés is megtörtént, talán e nélkül kész lett volna a skót nép annak ellenszegülni, kivált akkor, a minő ábrándos lelkületű és babonás szellemű volt. E kő akként tűnik fel, mintha egy töke volna veres szinti köböl, mely vastartalmú erekkel van befutva. Annyi bizonyos, hogy e kő nem Aeroli, mint azt több irók annak lenni állították, melynek átmérője 22 hüvelyk, szélessége 13", vastagsága 11", s a két végén egy rövid kis láncz van. Ezután van az úgynevezett Ampulla, vagy arany sas, melyben koronázáskor a felavatáshoz megkívántató szentelt olaj foglaltatik, mely egy arany-edény, sas alakban készítve, mely kiterjesztett szárnyakkal közel 7 hüvelyk magas, és egészben 10 unciát nyom. Az eredeti Ampulla állítólag még Becket Tamásnak adatott, még pedig a régi rege szerint maga szűz Mária által akkor, midőn e híres főpap száműzve volt honából, mely szintén más ilyetén apróságokkal együtt épségben maradt a közrombolás alkalmával a köztársasági kormány idejében, midőn az mind az ilyetén nép butításra és ámításra szolgálló eszközöket kimélet nélkül megsemmittetni parancsolt, sőt ezen Ampulla némileg ki is javíttatván, sokkal is fényesbre reszeltetett akkor, midőn Ilik Károly megkoronáztatott, s ugyanekkor egy arany kanál is készíttetett még hozzá, melybe szokta a főpap csepegtetni a szentelt olajt akkor, midőn vele a király halántékát megkeni s a füle tővét meg olajozza. A kanál szintén mint az Ampulla sas tiszta vert aranyból készült, s négy ragyogó ékkővel van díszítve nyelének végén. Nem lesz talán még felesleges vagy érdekteen, ha e helyütt olvasóinknak némi rövid kis eirását közöljük azon koronák és koszorúk formáinak, melyek a herczegi vérből származottak czimemben, nemkülönben még az angol nemesekéiben is ábrázoltatnak és előfordulnak. , , „ herceg vagy a nagy brittanniai tónörökös koronája egy arany karima, melyen körül négy kereszt áll cziffrázatokkal és sok virágkarczolatokkal ékítve egymás mellett, a két oldaláról pedig a karimának egy ívbartalék emelkedik, mely ékes drága gyöngyökkel van gazdagon megrakva, közép búbján pedig egy gömb áll, melyen kisded kereszt van. Az egész korona pedig belöl karmazsin bársonynyal van béllelve, melyen keresztbe fehér tafota sujtások, bojtok és csokorkötések csüngnek alá, mig az egészet a karima körül fehér hermelin prém övezi és tartja. A Walesi herczegnek még ezenkívül egy másik megkülönbözésül szolgáló koronája is van, mely egy egyszerű korona, és búbján szaladár tollal (Strutz), mint disz forgóval van ékitve, melyen eme jelszó áll: „én szolgálok“ (I serve.) A királyi vérből származott herczegeknek koronája pedig egy arany karima, mely gazdagon czifrázott vésetekkel van ékitve, szélén pedig két kisded kereszttel ellátva, közbe még eperlevélhez hasonló domborlatokemelkednek ki rajta, négy csokorkötésü bokrétával együtt, belöl szintén, karmazsin bársonynyal van béllelve, s fehér tafotával szegve, az egészet pedig fehér hermeni prém tartja és övezi, a kúpján gazdagon aranyozott bojt van apróbb rojtokkal. A herczegi korona szintén egy arany karima, melyen körül négy kiálló eperlevél van vésve, belől pedig karmazsin bársonynyal béllelve bubján aranyos bojttal diszitve. Az egészet pedig hermelin prém övezi. Az őrgrófi (marquis) korona szintén csak egy arany karima, melyen körül négy eperlevél van vésve, mi mellett még igen számos gyöngyök vannak beillesztve, bizonyos egyenlő távolságban és magasságban egymástól elhelyezve. Kúpja csak olyan, mint a herczegi koronáé. A grófi koronának 8 gúla csúcsos pontjai vagy emelkedései vannak körül a karimán, s azokba igen számos nagy és drága kövek vannak beleillesztve és süppesztve. Az egész pedig igen sok eperalakú levelekkel van diszitve, melyek a drága kövek alatt mindenütt látszanak és kitűnnek. Kúpja és bojtja csak olyan mint a fentebbi. Az algrófnak (viscount) csupán csak egy köríven elhelyezett, ragyogó gyöngyökkel ékített díszítménye van, meghatározott száma nélkül a gyöngyöknek, melyek körös körül arra reá illesztve vannak. A bárónak végre csupán csak 6 gyöngyszemből áll czimer ékítménye, mely gyöngyök a körkarimán bizonyos távolságban egymástól elhelyezvék. Gazdaági tudósítás, Pest, jún. 23. Szép napfényes derült idő. A gabnaüzletben ma ugyan csekélyebb forgalom, de sokkal szilárdabb hangulat volt tapasztalható, mint tegnap. Búzát illetőleg, ugyanis, a külföldről érkezett szilárdabb üzletről és áremelkedésről szóló tudósítások folytán a tulajdonosok visszatartók voltak és magasabb árakat követeltek, melyeket azonban a vevők eddig még nem hajlandók megadni, minélfogva a forgalom korlátolt maradt, és nem ment többre 6-7000 mérőnél, melyek részint a tegnapi árakon, részint néhány árral drágábban adattak el. Rozsra nézve szintén szilárdult a hangulat, forgalma azonban a búzát illetőleg, említett okoknál lógva, e termelvénynek is csekély volt. Árpára és zabra nézve csendes az üzlet. Kukoricáéból csupán a jó minőségű örvend némi kelendőségnek; eladatott 3—4000 mérő 1 ft 85 kr—2 ttjával. Jász-Berény, jan. 10. Már két héttel ezelőtt tollat fogtam, hogy elmondjam, miszerint a mai időben nem lehet elmondani a költővel: — „beatus illegni procus negotiis paterna rura, bobus exercet suis, — hanem azt lehet mondani, hogy a legboldogtalanabb ember jelenleg a gazda ember, s ha kiment az ember szántóföldjére, nem volt semmi öröme, mert az őszi vetés mindinkább veszett, a tavaszi, mintha zsákban lett volna, a földben hevert, s a legelők a nap heve és szárazság által leperzselve úgy sárgultak, mint ősz alkalmával, — ha haza ment az ember, mindenhol aggodalmas és kétségbeeső arczokkal találkozott, — ha pedig mindezekhez hozzágondolta az ember, mit elfeledni nem lehetet, a súlyos adót, aggodalmasan kiáltott fel: „mit eszünk és honnét fizetünk.” — Végre valahára junius 6 ika a jászságra is meghozta az áldásos esőt, a mely ha nem szüntette is meg végkép aggodalmainkat, de legalább megmentett az 1863-ik év kínos rémeitől. 1863-ban a gabona hiánya nem volt oly nagy csapás, mint a takarmány hiánya, — most, hála istennek, ha nem lesz is bőven szénánk, de annyit már kaszáltunk, amennyivel takarékosan eltengetjük barmainkat. A kalászok , amelyek általában nagyon ritkák, s már száradni kezdtek , az eső után meg vannak mentve az enyészettől, jó termésünk ugyan nem lesz, még csak középszerű sem, de legalább annyink lesz,a mennyi háztartásunkra szükségeltetik, különben a jászsági köznép jelen gazdászati rendszere mellett boldog időben sem reménylhet jó aratást, nem pedig azért, mivel fa hiányában szenvedvén, kevés trágyáját nagy részben tűzre használja, a földnek alig juttat belőle valamit. Ugart, mely csalni nem szokott, nem hagy, hanem szántja derűre borúra a földet. A búzát felváltja a kukoricza, a kukoriczát a búza, és ez igy tart csaknem folytonosan. Tisztelet a kevés kivitelnek, de nagy része a jász köznépnek, kevés földjét használni akarván, anélkül , hogy trágyázná, folytonosan hajtja, s így aztán nem csoda boldog időben is a rosz termés. Dohányhoz, miután a sok féreg már elveszett, van remény; a tavaszi azonban, kivéve a kukoricát és krumplit, általában szomorúan néz ki. A szellőről nem is szólok, az néhány év óta rendesen elfogy és terméketlen. Maholnap a bor hiányában sörivókká válunk. Májusi vásárunk igen silányul ütött ki, a pénzhiányt mindenki érzi, legkeservesebben panaszkodnak az iparosok, kik vásárról vásárra járnak, mégis alig tudnak áruiknak vevőt kapni. A jászapáti vásár tegnap volt, ez már jobban ütött ki, mint a herényi, oly szokatlanul népes volt, hogy alig lehetett a tágas vásártéren mozogni.Legnagyobb kelendőségüek voltak a gazdászathoz szükséges faneműek, Jász-Apátin jelenleg gőzmalom építi. Halasi Sándor heves megyei birtokos, más két vállalkozóval egyesülten, már javában építteti a gőzmalmot. 1863 ban a vízhiánya miatt a jászok kénytelenek voltak Szolnokban öröltetni ; most e hiányon segítve lesz. Jász Apáthi igen jól fogja fel nemcsak saját, hanem az egész jászság érdekét, midőn a vállalkozókat szíves készséggel elősegíti, pedig nem tagadhatni, hogy egyes birtokosok, kik száraz és szélmalmokkal bírtak, a gőzmalom által jó védelmük szép részét elveszítik. Köteles lévén a gőzmalom a közönség részére mérsékelt vám mellett őrölni. Most már csak jó ké-nt kellenék, hogy a forgalom könnyű és tökéletes lenne, de ehhez egyelőre semmi remény és kilátás.— Politikai zsibbadtságunkban némileg felvillanyoztak bennünket az országgyűlési hírek, s ahhoz kötött remények, adja az Isten, hogy valósuljanak, s jövőben ne csak a rosz termésről, hanem másról is írhassak. r. 1. K 0 H D I él ék. Pest, június 23. — Reviczky Szever síremléke a kerepesi temetőben, atyja, nővére, számos barátja és tisztelője jelenlétében ma felállíttatott. Tört oszlop, alant kerek pajzszsal, melyen a boldogult neve, születése és halála időpontja, s Tóth Kálmán következő szép és jellemző emlékverse aranykoszorú közé van vésve: Mindent, mi tsép volt, forrón szeretett, Hazát, sajátságot, becsületet; Szerette mindezt, tullyogolva, bon, S az egyikének áldozatja lön. Az emlék — Gerenday műve — szürke márvány, 8 láb magas, szép mű, s ama fényes, de tört reményeknek, mik a boldogult jövőjéhez fűződtek, találó jelképe. A sir, annyi kegyeletes látogatás és ápolás tárgya, virággal és koszorúkkal volt fedve, fenn az oszlopon gyászkoszoru csüggött, mint sejtjük, a boldogult nővére kezéből, mély megilletődéssel szemlélték a jelenlevők a bába merült ősz atyát, a viruló ifjú nővért, kik keserves megtört szívvel vettek búcsút a kedves halottól, ki távol a gyászoló családtól, de nem elhagyatva pihen. Szerkesztőségünk egyúttal jelenti, miszerint a család részéről felkeretett, hogy a t. ez. adakozóknak, Széchenyi Ödön grófnak, mint a végrehajtó bizottmány elnökének, és mindazoknak, kik e czélra közremunkáltak, forró hálás köszönetét kijelentsük. — Podmaniczki János báró Pesten az üllői ut mellett levő telkeiből egyet az evang. árvaház számára ingyen átengedett. — Hogy Magyarország területi épségének eszméje mennyire terjedt el immár a bécsi liberális körökben is, — különösen az 1861. évi horvát országgyűlés ismeretes határozatával szemben, eléggé tanúsítja azon körülmény, mely szerint az „Ostd. Post“ 169. idei száma a f. évi június 11-én Zágráb közelében fekvő Resnik falu lelkészén, Vakunovic uton egy, magát községi szerezsánnak kiadó zsivány által elkövetett rablási merényletet „magyar rabló krónika“ czime alatt közli a napi újdonságok rovatában , mi nyilván a personal unión túl menő államjogi viszony elismerésére mutat. (Beküldetett.) — A nagykanizsa sopronyi vasútvonalon már javában szállítják a kavicsot, a „Zala-S. Közlöny“ reménye, hogy három hó múlva már át lesz adva e vonal is a közlekedésnek. — Örömmel adunk helyet a milánói „Alleanza“ azon czáfolatának, hogy Kossuthné nem halt meg. Már több ideje ugyan, hogy betegen fekszik Turinban, melyet sem ő, sem férje nem hagytak el még csak egy napra is az utóbbi időben, de nincs életveszélyben. ” A „Politikában olvassuk, hogy Reményi Párisból visszatértében Chrudimbau hangversenyt rendezett. Ez alkalommal megérte, hogy az ősz Ruzicska zeneszerző és művész betegen fekszik, és sajnálkozását fejezi ki azon, hogy Reményi játékát nem hallhatja. Művészünk megtudakozá az öreg pályatárs szállását, s hegedűjét megához véve, egy óra hosszáig játszta az ősz zenész előtt kedves magyar dalainkat. Az öreg Ruzicska alig talált szavakat, hogy kifejezze elragadtatását a szép játékon, s háláját művész hazánkfia nagylelkűségéért, hogy őt betegágyában felkérése. A „Glafonosa“ hiteles forrásból arról értesül, hogy a közoktatási tanács elhatározta, miszerint Zágrábban délszláv egyetemet állít fel, az orvosi szak kivételével. Sőt újabb tudósítások szerint jobban van. Galanthai Fekete Ferencz Pozsony megye főjegyzője, később alispánja, majd ismét több országgyűlésen követi, s az országos gazdasági **•* .*• KrwanÄÄSÄ Ä Ä»A rokonai, Űrt Fekete S v holletói prépost, esztergomi olvasóka- Mínt a «magasságú herczeg prímás esztergami érsek S kisegyházi helynöke és sz István királ éles rendének vitéze - Fekete Sándor báró, Fekete János és Fekete Josefa aszszony Fabricius Károlyné nevében, szomorú szívvel jelenti szeretett bátyjának, illetőleg unoka vet ki a nagybátyjuknak. Galánthai Fekete JSC néDik folyó hólt, életének 70-ik évében hátgerincz sorvadás következtében, a halotti azént séfek ájtatos felvétele mellett Kossuthon Pozsony megyében történt elhunytát. A boldog 2S tetemei e hónap 18-án a helybeli sírkertben lettek eltakarítva, az engesztelő sz. mise áldozat pedig 19- én megtartva. Zágrábban az „Agramer Ztung“ szerint egy magasabb fokozatú bécsi hivatalnok nője több rendbeli lopást követett el, míg az utóbbi időkben rájöttek, s most fogva van. _ Kecskeméten, mint a „Szegedi Híradónak Írják űrnapján fényes meteor látszott reggeli 9 órakor. . . - Beküldetett hozzánk Wekle Benedek igazgató jelentése a győr szigeti kölcsönösen segélyző-egylet választmányának működéséről az 1864-1865-diki harmadik üzletévben, a harmadik rendes közgyűléshez, melyből a következőket emeljük ki : Az egyletnek ma 396 tagja van 2220 részlettel, a múlt év 422 tagja és 2285 részlete ellenében, mely kereskedést halálozás, elszegényedés és több tagoknak lakhelyváltoztatásából magyarázhatjuk meg. Az összes pénztári forgalom 344,245 ftra rúgott. Az Alexandriából jövő tudósítások ellentmondók. Míg egyik megerősíti, hogy ott nagy cholera dühöng, a másik ellentmond. A „Temps“ legújabb tudósítása szerint a baj növekedését jelenti a legújabb sürgöny. A Triesztben tett készségügyi szigorú intézkedések tehát szűk. Beküldettek szerkesztőségünkhöz: 1. Zur landwirthschaftlichen Organisation in Frankreich, von Prof. dr. Joh. Arestein, Ritter des Franz Josef Ordens and der Ehrenlegion. 2. K. k. priv. österr. Staats-Eisenbahn Gesellschaft. „Zehnte General - Versammlung zu Wien am 29. Mai 1865.“ Jelentés a társulat ügyei állásáról és statistikai átnézet. 3. Die österreichischen Kohlentarife. Von dr. Peer und Südbahn Inspector Pechar. Kölön lenyomat az österr. Revueból. A lipcsei nyomdász munkaszünet után a párisi bérkocsisoké, s ezek után most a hamburgi szabólegényeké következett be. A két elsővel már boldogultak, a harmadik azonban még tartja magát. A hamburgi hatóság engedte menetére a dolgot, hadd mulassanak tetszésök szerint a ruhaművészet nagyreményű növendékei, gyülésezzenek, tanácskozzanak, szónokoljanak, midőn azután a szónoklaton felvül levelek írásához fogtak, melyben a németországi szabólegényeknek megtiltják, hogy Hamburgba jöjjenek, nehogy majd olcsóbban vállalják el a munkát, a hatóság közbelépett, s néhányat a vezetők közül elfogatott. A dolognak azonban még nincs vége, a szabólegények egyetemesen fel akarják kérni a rendőrséget, hogy társaikat bocsássa el. New Yorkban egy nő, hogy férjét részegségéből kigyógyítsa, egyszer holtrészegen az orvosi bonezterembe viteté, remélve, hogyha a bonczoló szerekkel hozzá közeledő orvosokat meglátja, majd eszére tér, s a részegségről lemond. A bonezteremben midőn bormámorából felébredt, felkönyökölt, és széttekintvén maga köríti, egy, a kályha mellett ülő és szivarozó embert vett észre. „Hol vagyok ?“ kérdé. — „Orvosi bonczteremben“ felesé az. — „Miért vagyok itt?“ — „Hogy felbonczolják“. — „Felbonczoljanak ? Hogy hogy ?“ „Úgy hogy ön tegnap holt vala, t. i. holtrészeg, s mi önnek dögtestét ide hoztuk, mi után nejétől megvetük, ki helyesen cselekedett, hogy nekünk azt eladta, ez lévén az egész ha