Pesti Napló, 1865. július (16. évfolyam, 4560–4585. szám)
1865-07-01 / 4560. szám
rom ezerre tehetjük a nézők számát. Az Ünnep fénypontját képezte a lófuttatás, ismét Aszaló nagy hírben álló futtatói lettek a nyertesek, és pedig oly nagy sikerrel, hogy az idén a pesti gyepen első polg díst nyert lovat messze hagyva, leverték. A szamárfuttatást megnevezték. Sajnos, hogy a tűzjátékot a hirtelen jött vihar miatt nem lehetett megtartani, s másnap estvére halasztatott. A nemzeti színház mától fogva augustuséig zárva marad. — Távirati tudósítás a bécsi börzéről julius 30 ról. 5%- metalliques........................69 — Nemzeti kölcsön........................74. — Bakréörvény ....................... 798.— Hitelintézet..............................177.70 Londoni váltók........................108. 85 Ezüst .....................................106. 50 Arany . . . . . . . 5, 18 Franciaország. Még nem bizonyos, ha várjon a törvényhozótest ülésszaka még egyszer meg fog e hosszabbittatni; illetékes körökben mégis azt rebesgetik, hogy a középítkezésekre kívánt 360 millióról szóló törvényjavaslat, vitamint a személyes fogság megszüntetéséről, s a külföldön francziák által elkövetett bűntények üldözéséről szóló javaslatok, minthogy természetüknél fogva a ház egy részének ellenzésével találkoznának, s így huzamos vitát okoznának, ezen ülésszak alatt nem fognak tárgyalás alá kerülni. A franczia törvényhozót egyik közelebbi ülésében a különféle törvényjavaslatok vizsgálatára kinevezett bizotmányokba az ellenzék sorából Thiers, Marit és Cuvé urak választattak tagokká; ez elj más más szerkezetű, s méltányosabb kamráknál nemcsak nem feltűnő, de mint igen igazságos dolog csak tudomás végett egyszerűen megenyhítendő; a franczia kamrában azonban mint a lormányi majoritás simulásának nevezetes jelét emelik azt ki, tudva lévén, hogy az 1852-ki cászári alkotmány alapján működő törvényhoótest eddig az ellenzéknek sohasem adott allalmat a bizottmányi előmunkálatokban is évényesiteni törekvéseit, Barimon és Olliver részesítettek ugyan a kegyelés e felében de csak akkor, midőn pártjukkal végleg szántván, csalhatlan bizonyítékát adták annak, hogy részökre a visszatérés lehetlen. A „Temps“ baj szerint a Napleon herczeg lemondása álal megürült titkos tanácsi alelnökségre a császár Eugenie császárnét szándékozik kinevezni; más oldalról e hirt a koholt hírek közé sorizzák; ellenben valószínűnek tartják, hogy a császárné az 1867-ki világkiállítást rendező teottmány elnökségére fog kineveztetni, s hogy Lucián herczeg ezen functióban csak helyetese lenne a császárnénak. — A jun. 26-ki „Mhiteur“ hosszú sorát közli azon polgári és katuai főhivatalnokoknak, s magánosoknak, kikelt császár algíri látogatása alkalmával szerzett taasztalatai nyomán a franczia becsületrend nav, közép és kis keresztjeivel kitüntetni jónak itált. Designy osztálytábornok nagy kerestessé, Legrand dandárnok rend-lovaggá éreztetnek, ezt azért említjük, mert e két tábornok nem rég párbajt vívott, s a hir azt állta, hogy egyikök elesett. A kitüntetésitény már e hirt alaptalannak bizonyítja. Nevezetes ez a rendjel osztogatásban az is, hogy számosam bennszülöttek közül, arabok és kabylok szién feldíszítettek a franczia becsületrend jeleire . A „Moniteuilles Armée“ szerint a franczia hadseregnek elenleg 5572 katonagyermeke van, kik hiszen a hadsereg költségein neveltetnek ; ezen vemek számból 571 esik a gárdára, s 5001hadsereg többi részeire. — Ezen gyermekek Irak 18 évéig az ezredeknél maradnak, ekkor azonban vagy valami üzletre kell adniuk maguszt, vagy a mint rendesen történik, mint Brénytesek a hadseregbe lépnek ; 14 éves kortól kezdve az ezred műhelyeiben, vagy hival szobáiban kapnak foglalkozást ; tesznekolgálatot a dobosok, s a zenészek karánál megtörténik néha mégis, hogy egyik másik feljut St. Cyrig, vagy a politechnicumig. — A császári srkocsi társaság bérkocsiasai most már meglehes számban mozognak Pária utczáin. 3 remis kocsi, s vagy 400 fiacre vár még vezető kézzel szünetelő kocsisok közül a társaság szolgákba visszalépett 600, a többi ujján szegődött.A „Pays“ meg akarja hazudtolni az olasz lap által közlött ama hírt, mintha a kocsis strnatartama alatt Pária utczáin rendetlenségek dúltak volna elő, s e miatt a katonaság a kalárnyákban consignálva tartatott volna; azonban „Pays“ ezen czáfolatát a többi félhivatalos em meri ismételni, s Párisban valódi értelme szint tudják magyarázni. — N a poe o herczeg a legújabb tudósítások szerint még Méndonban tartózkodik; e napokban azon kirándulást tesz Havreba, s innét saját gapján rövid körutat a franczia partok ökörülmek bevégeztével fog csak pranginsi jószágra családjához vonulni; az emlegetett világi irást kétségbe vonják ; ellenben említik, hogy» herczeg az udvartól teljesen vissza akar vonni, hogy már cselédszemélyzetének egy jó ízét el is bocsátá ; a rosz nyelvük azt mondják hogy az elbocsátottak a tuilleriák titkosként voltak, kiktől a herczeg igy vélt szabadulhati „.... — A nyugati 11 nagyhatalom hadi flottájának kölcsönös fogatása e nyár folytán meg fog történni. Elősör is a franczia hajóraj teend üdvözlő látogatót Plymouthban, s ott együtt, mint próbált széntségesek, evolutiókat végeznek, s azután együtt áldomásoznak ; az angol hajóraj e látogat it egy majd később kijelölendő franczia kötőben fogja visszaadni, még aaP.A viszonzó látogatás aNapolii leon ünnepre 188. téren vezettettek, ott ismét megkezdhetők. Az elégedetlenség, mely az ultramontán cotteriákban, s az emigrált kis fejedelmek udvarainál mutatkozott, azt bizonyítja, hogy a IX-ik Pius által tett lépés tisztán saját hajlamából eredt. Az ő szelíd természete, s a titokszerv iránti hajlandósága igen gyakran őt a legváratlanabb elhatározásokra birják. Ami a királyt illeti, az ő katholikus neveltetése, s katonái s egyszersmind istenfélő lényéből önkényt következik, hogy reá a szent atya közleménye a legélénkebb örömmel hatott. Nagy erélylyel fogta azt fel, mide Rómában igen gyorsan akartak előnyöket vonni. A római udvar igényei nőttek, az olasz érzület ellenkezett, s így az alkudozások egyszerre megakadtak.“ A czikkíró okoskodásának további folyamában megjegyzi, hogy sokat kívántak az egyezkedők, hogy a kevesebbet annál bizonyosabban megkapják. „A király — úgymond — oly színben lépteti fel a dolgot, mintha ő nagy áldozatot tenne, pedig reá nézve igen nagy előny Europa és a kath. világ szemei előtt, ha a pápával kibékülhet; a pápa viszont a maga részéről úgy tekinteti az ügyet, mintha az általa bevégzett tényeket ismerné el; azonban mint főpásztor nem hagyhatja a híveket püspökök nélkül; e mellett környezetének eszélye a férfiai felhozhatják még, hogy — ha a híveket sokáig hagyják főpásztorok nélkül, végre megtanulják azokat nélkülözhetni. Bizonyos experimentumokat nem lehet tartósan alkalmazni, hogy veszélyesekké ne váljanak.“ — A „Monde“ is azt hiszi, hogy a félbeszakadt alkudozások ismét meg fognak kezdetni; szerinte „a király felfogja a helyzet komolyságát; az idő sürget, s a megoldás közelít. Vagy le kell mondani az örök városról, s a pápa világi hatalmát elismerni, vagy rá kell kezdeni a Garibaldi hymnuszt: Roma vagy a halál, s gyönyörűséget találni a meetingi politikában. Azt hiszik, hogy legott Vegezzi visszaérkeztével a minisztérium visszalép, a ekkor a királynak szabad választása leend kabinetje két pártjából a megfelelőket alkalmazni ismét, vagy egészen új embereket hívni meg. Minthogy Ricasoli, Ratazzi, Conforti, M. d’Azeglio, s a nem rég megtért Crispi Florenczben tartózkodnak, a király nem leend választhatási szükségben. Olstország, a loum des lebats, a megszakított római alkudozásokról .Ortodoto, A szétválás nem egleges,ha a jóakarat ismét találkozni. A pápa, dacza van a jóakarat is , daczára az ra a római cunára, *** kezdemét alkotmánynak, ig a most megszakad-Su. Amerika, New-Yorkban jun. 8-kán a Cooper-intézet nagy teremében népgyülés tartatott, mely New- York állam és a mostani kormányt kiválólag pártoló republikán párt legkitűnőbb egyéniségei által oly czélra volt összehíva, hogy Jefferson Davis, Lee, Longstreet stb. honárulás miatti perbefogathatásának kérdése megvitattassék. A gyűlést rendező választmány élén oly férfiak állottak, mint Horace Greeley, a „Tribüne“ főszerkesztője s tulajdonosa, és egyik meghitt barátja a meggyilkolt elnöknek, Henry Ward Beecher, a ragyogó ékesszólású broocklyni independens hitszónok, ismeretesebb mint testvér bátyja a világhírű „U n ee Tomis Gabin“ írónéjának, David Dudley Field, az Egyesült Államok egyik legjelesb ügyvéde, az atlanti távirati vállalat első kezdeményezőjének, Cyrus W. Fieldnek testvérbátyja, ki mintegy 14 év előtt Keletet s Európa legnagyobb részét családjával együtt beutazván, Pestet is meglátogató, s hihetőleg még most is emlékezetében van némely főúri köröknek, és több más Amerikában nagy névvel bíró egyéniség. E választmány különösen felkérte Gerrit Smith urat, az ismeretes amerikai emberbarátot és abolitionistát, hogy szónoklatával tolmácsa legyen a társaság legmagasb s legműveltebb rétegeinek, melyek a kormány erélyes támogatása és kifogyhatlan pénz áldozataik által a pártütés elleni háború folytatását, s ekkor a végdiadalt még akkor is lehetségessé tették, mikor Lincoln és Seward urakon kívül, a háború szerencsés sikere felett mindenki kétségbe esett, azon eljárásra nézve, melyet a legyőzött pártütés főnökeinek irányában követni jogosnak, méltányosnak, s a nagy köztársaság méltóságával és az emberszeretet erkölcsi parancsával megegyezőnek tartanak. G e rr it1 S m ith ura legnagyobb készséggel fogadta el a meghívást, s a nevezett napon és helyen, az ezrekre menő hallgatóság előtt e következő igéket vette előadása tárgyául: „Sem a törvényes, sem az erkölcsi jog nem engedik meg a honárulási keresetet a pártürők ellen. Nem hitszegés és bőszu, de egyedül sok igazság és szeretet szet, mely biztos és tartós békére vezet.“ „Félek,“ — mond a szónok — „szavam nem elég erős, hogy azt e nagy teremben mindenütt hallathassam, de megteszek mindent, amit erőm megenged. Midőn Dél a hazát ez iszonyú háborúba döntötte, a kor legnagyobb bűnét követte el. Éjszakát, a sajtó és a boszút lehellő s Dél megfenyítését követelő befolyása alatt az a veszély fenyegeti, hogy a kor legaljabb bűnét fogja elkövetni. Oly csekély befolyással bíró ajkak és tollak, mint az enyéim, igen keveset tehetnek ugyan e veszély elhárítására, de ami keveset tehetnek, azt meg fogják tenni; mert ha ez aljas bűn csakugyan elkövettetik, azon öntudat vigasztaland, hogy engemet legalább e dologban nem nyom felelősség. (Tetszés.) „Egész Éjszakán végig nagy lárma támadtam a pártütő fönökök vére után, kiket elfogtunk, valamint azoké után is, kiket talán ezentúl fogunk el. E rajongók osztálya iránt nincsen rokonszenvem. (Tetszés) Lee fegyverletétele által Dél megszüntette a vérrontást, s ennélfogva minden gondolható büntetésnek is meg kellene szűnni. (Nagy tetszés.) Én természetesen nem szólok szeretett elnökünk meggyilkoltatásáról, sem fogságba esett hazánkfiainak halálra éheztetéséről, ám, essék a megérdemlett büntetés, e becstelen és pokoli bűnök elkövetőinek fejére. (Tetszés.) Én azon alapon foglalom el állásomat, hogy a pártütés miatt Délt ne érje büntetés, más szóval, hogy Délt ne érje büntetés honárulás miatt. Ezt én nem azért mondom, mert Dél, nézetem szerint, már eleget szenvedett, s mert népe, tulajdona és jóléte elpusztult, és mert egész Dél véginségre jutott és sivataggá lett; én nem mondom, hogy Dél nem követett el honárulást ; de azt mondom, Délt nem szabad megbüntetnünk honárulásért, mert magunk egyeztünk meg benne, hogy nem fogjuk honárulásért megbüntetni.“ A szónok megmutatja, hogy miután Éjszaka déli pártütőket eljárása s hadviselési rendszere által hadviselő félnek elismerte, és a háborút teljesen a hadi jog törvényei szerint folytatta, a csatatéren ejtett foglyokkal úgy bánt, mint hadi foglyokkal, a pártütés küldötteivel saját elnöke és államtitkára szemá iyei által formaszerű alkudozásokba boc^tkott, s ez által Délnek mint egy külön nenlaetis^^et elismerte, stb. mindezeknél fogva a pártütöket jogosan honáz .«iáéért büntetni nem lehet, s e tekintetben Vattel, Halam, Burke és más nagy nevű államférfiak tekintélyére hivatkozik, s ezután beszédét ekkér folytatja : „Szólok most a honárulás bűnének megkegyelmezéséről. Ha e kegyelemmel nagyszámú emberek bélyegeztetnek meg, akkor e megbélyegzés hatása vajmi szomorulájok nézve, vajmi szomorú a közös nemzetcsaládra nézve, melyhez tartoznak, vajmi szégyenfolt az emberi természeten. (Tetszés.) Egy szó mint száz, én egyáltalában nem akarom, hogy honfitársaim millióiról az egész földkerekségen és minden időkön keresztül ez mondassék : „ők megkegyelmezett honárulók!“ (Nagy tetszés.) Déván még egy más ok is, melynélfogva polgárháborúban, kivált olyanban, mint a minő a mienk volt, a hadi jog törvényeit követni kell. Ahol nagy tömegek tesznek oly fontos és oly roppant felelősséggel járó lépést, mint a minő a felkelés, nemcsak a felebaráti szeretet, de a közigazság is azt a következtetést sugallja, hogy a felkelők erős és mély meggyőződésben voltak lépések jogosságáról. (Tetszés.) E felett, ahol ily roppant tömegek folytatnak háborút, ott bizvást elhihetjük, hogy a szenvedésnek igen nagynak kellett lennie- Ily háború végén maga a szánalom így szólal fel : „Avagy a fegyver örökké pusztítson e? Tedd félre fegyveredet!“ Amint egykor az Ínségben levő zsidókra nézve mondva volt : „Elég már, tartsd vissza kezedet.“ Az izlandi lázadás esetében mintegy 16 vagy 17 év előtt a brítt kormánynak törvényes joga volt a felkelőket büntetni, de a nevezett kormány nagy örömömre egyet sem büntetett közülök halállal. (Tetszés.) Akarnák e önök, hogy a mi Washingtonunk és Franklinunk és nemes társaik honárulásért bűnhődtek volna? (Nem! nem!) E felett még sok polgárháború lehet e földön, s a sok közül egynémely a szabadság érdekében támadhat. Avagy egy legyőzött ellenség megbüntetésére Amerika adja-e az első példát ? (zavart felkiáltások: „Igen!“ — „Nem!“) Néha néha egyegy koronás főnek még sikerülni fog a szabad emberek Reményeit elfojtani. Avagy Amerika adjon-e példát e koronás főknek arra, hogy a legyőzöttekkel gy bánjanak, mint honárulókkal?“ Egy szózat a hallgatóságból •’ „Smith úr, engedjen meg ön nekem egy kérdést. Washingtonhoz és Franklinhez akarja e ön Jefferson Davist hasonlítani? (Kiáltások: „Dobjátok ki őt!“) „Gerrith Smith: „Engedjék meg önök, hogy felelhessek ennek az urnak. Ő mintegy azt akarja mondani, hogy Washingtonnak és Franklinnak igazuk volt, s ennélfogva nem volna szabad bűnárulókként bűnhődniük. Ámde a czél meghiúsulván, azon úr, ki ez ellenvetést gördítette ellenem, talán azt fogja mondani: Davis és Lee Ugye igazságtalan, következőleg bűnhődjenek, mint honárulók. Ez az ur engemet egészen félreértett. Én általános elveket, nem pedig általános eseteket állitok fel. Jöhet a ■ idő, s talán nem sokára, mikor egy vagy más elnyomott nemzet újra feltámad függetlenségéért, s úgy lehet, elnyomójának újra sikerül a felkelést elnyomni. Isten őrizzen, hogy ez esetben a zsarnok nemes hazám példájára hivatkozhassék. Eljöhet az idő, mikor az elnyomott Izland — elnyomottnak nem azért nevezem, mintha egyetértenék az Angolország elleni ujongással, de egyetértek azokkal, kik sérelmet látnak abban, hogy Izland népe vallásától idegen egyházat kénytelen fenntartani jöhet, mondom, az idő, mikor az elnyomott Izland egy szívvel, lélekkel fel fog kelni Anglia ellen, épen amint saját hazánk déli része felkelt ellenünk, s tegyük fel, hogy Angliának megint sikerttlend Izlandot legyőzni, megengednék e önök, hogy a mi kormányunk, a mi nemes hazánk kormánya járjon elöl a véres példával ? (Soha! soha!) Oh, én nem hihetem, hogy az én nemes, igaz lelkű kormányom, melynek az erős jellemű, lelkes hazafi, Andrew Johnson áll élén (zajos tapsok,) szó- és hitszegést követhessen el. Én e legyőzött elleneket véreimnek nevezem; becseseknek tartom én őket szivem legmélyebb mélyében, s utálnám magamat, ha legkisebb gyűlölet vagy boszu volna bennem irántuk. Ha gyűlöltük őket akkor, mikor fegyveres elleneink valának, és ne szeressük e őket most, mikor bukott elleneket látunk bennök ? (Tetszés.) A részvétnek e szavait én déli véreink ügyében mondottam. Nevezzük őket véreinknek, ez nem ejthet sebet, de igenis áldássá válhatik rajtunk „Ami már most a halálra éheztetés bűnét illeti, váljon honnan eredeti az? Ama sötét, rabszolgasághoz ragaszkodó szellemtől, mely a feketétől minden jogot megtagadott, és nem egykép uralkodó volt-e szellem Éjszakán úgy mint Délen ? Ezt senki sem fogja tagadhatni. „És honnan eredett az elhunyt elnökünkön elkövetett orgyilkosság? Déltől nem, hanem eredett ama rabszolgasági szellemtől, mely épen úgy lakik az éjszaki, mint a déli keblekben. Azt kérdem én, nem volt-e maga Booth épen úgy Éjszaknak, mint Délnek teremtménye ? Azt kérdem önöktől, Booth jellemének öntetét nem eszközölték-e az éjszaki hírlapok, s az éjszaki egyházi szószékek épen úgy, mint a déli sajtó, a déli egyházi szószékek s a déli erkölcsök és szokások ? Délen soha sem volt gonoszabb látvány szemlélhető, mint két évvel ezelőtt önök saját városában (New Yorkban), mikor a négereket felakasztották s megégették. Ilyen jelenetekért teljességgel nem kell e városnál tovább mennünk. „Egyébiránt én azt akarom, hogy Délen egy kis változás történjék. A rabszolgaságnak nem szabad fennmaradni. (Tetszés.) A nagy földbirtokokat tökéletesen szét kell darabolni és a szegények közt kiosztani—nem katonáink közt, mert mi fizethetjük katonáinkat, s szükség őket jól fizetni. Azután a déli államadósságot is határozottan vissza kel utasítani, mert éjszak nem vállalhat kezességet Délért E felett a választási jogot csak a hű polgárok gyakorolhassák. Én a honárulót nem önthetem át hű polgárrá az által, hogy elmondatok vele 10 vagy 12 szót és megcsókoltatok vele bizonyos könyvet (Angliában és Amerikában eskületétel után megcsókolják a bibliát), minélfogva minden hitelen polgárnak távol kell a választásoktól maradni, a sokaságnak körülbelül 10—12 évig, a főnöknek pedig élethosszáig. Ezt önök elég nagy büntetésnek fogják tartani, nemde? „Némelyek azt mondják, a feketének nem kell megadni a szavazatjogot. Mit mondjak ily uraknak ? Bizony bizony mondom nektek, hogy újra kell születnetek. (Nagy tetszés.) Míg önök újra születve nett lesznek, addig soha sem fognak megszabadulni az osztály és fajmegvetés szellemétől. Csak ha újra születnek, fogják meglátni, hogy nem lehet nagyobb hiba a aljasabb hálátlanság, mint megfosztani a feketéket azon fegyverektől, melyekkel bennünket megmentettek.“ A szónok beszéde végén néhány csillogó emlékszót mond az elhunyt elnökre. — Johnson elnök egy jun. 13 kán kelt rendelet által W. L. Sharkeyt nevezte ki Mississippi állam ideiglenes kormányzójává, s az állam újjászervezését az Éjszak-Carolina elébe szabott feltételek alapján hagyta meg. — Jul." 1 jétől kezdve a Mississippi jobb partján minden kereskedelmi megszorítás és tilalom megszűnik, kivévén azokat, melyek a tiltott hadi czikkekre vonatkoznak. Egy máshirdetményben az elnök kijelenti, hogy Tennessee államban a pártütés végkép el van nyomva, s megszünteti mindazon rendeleteket, melek által az állam népe a pártütés következtében polgári jogaitól , képességeitől megúsztatott, kivévén mindazáltal a közbocsánati proclamatiójában meghatározott kivételeket. Az elkobzási törvények, mind azáltal teljes erőben maradnak, s egyelőre a Habeas Corpus törvény felfüggesztése és a hadi törvények alkalmazása is fenntartatik. A déli államok nagyobb városaiban előforduló gyakori égések és fellobbanások gyújtogatók művének tekintetnek. Mobile városában a fellobbanás pokolgépek (torpedoes) által volt eszközölve. Az ottani vámházban több ilynemű torpedó fedeztetett fel, melyek úgy voltak oda állítva, hogy ajtónyitásra fellobbanást okozzanak. A Chattanoogában vallott kár nem 3/4, hanem 4 millió dollárra van becsülve. Speed szövetségi főállamügyész határozatul kimondotta, hogy a becsületszóra elbocsátott hadifoglyok nincsenek felmentve a polgári törvényszékek keresete alól oly cselekvényekért, melyeket netalán a polgárháború alatt elkövettek. K jelenti továbbá, hogy John Morganconfederális tábornok katonái az általuk Kentucky államban elkövetett rablások következtében a nevezett állam törvényszékei előtt befogatás és bűnper alá esnek s hogy a szövetségi kormánynak az ily bűnpereket nem szabad meggátolnia. A négerek iránti ellenszenv Washingtonban úgy mint New Yorkban s más éjszaki városokban erőszakos megtámadásokban, verésekben, sőt vérengzésekben nyilvánul. Washingtonban 200 katona megtámadott egy ottani néger telepet, s a zavargást csak a fegyveres erő közbejöttével lehetett lecsillapítani. Alabama állam Limestone nevű megyéjében számos népgyűlés tartatott, melyben kijelentetvén, mikop egy ideiglenes kormányzó kinevezésének bevárása nagyon késleltetné a polgári rend helyreállását, egyhangúlag el len határozva, hogy juv 5-kén államgyűlés tartassák Montgomeryben, s az állam alkotmánya és törvényei szerint, úgy a mint azok az elszakadási határozat hozatala előtt fennállottak, államtisztviselők választassanak. A confederatio korszakában alkotott törvények megsemmiztettek, s Lincoln elnök meggyilkolása nemcsak nagy bűnnek, de nemzeti csapásnak nyilváníttatott. Az ültetvényesek lassanként megkezdenek barátkozni az új rendszerrel. Virginia példáját a négerek bérbefogadására nézve alkalmasint egész Dél követni fogja. Hogy a déli államokban uralkodó szegénységről fogalmunk legyen, elég megemlítni azt a tényt, miszerint egész Délen jelenleg csak 16 hírlap jelenik meg, s ezek legnagyobb része csak 1/4 ivén, holott a polgárháború előtt a déli hírlapok száma százakra ment. Egy hírlap kihirdette, hogy előfizetés fejében bizonyos megszabott ár mellett élelmiszereket is elfogad. ------------- A magángyülekezetben elhatározta, hogy erélyes oppositiót rendezend a liberális unió ellen, s a madridi központi bizottmány vezetése alatt tartományi bizottmányokat fog szervezni. A királyné Olaszország elismerésének elkerülhetlen szükségessége folytán, mentegetőző levelet intézett a szentségéhez. A püspökök tiltakozásáról szóló hír nem valósul. A pénzszükségen az egyházvagyon régóta törvényesen elhatározott, de eddig még nem foganatosított elárverezéses amortisajtója által akarnak segíteni. A progressista bizotmány Primát és Crozagot Madridba hivatta, hogy velük közös eljárás felett tanácskozzék. — Bern, jan 23. Német Alfölditel a kereskedelmi szerződésre és más szerződésekre vonatkozó alkudozások ismét megnyittatnak. — Floreness, szta. 21. Vegezzi tegnap érkezett meg, s rászívott a tegnapi minisztertanácsban. — Berlin, jun. 29. Újabb osztrák sürgöny érkezett ide, mely jelenti, hogy Ausztria valamennyi megadott engedélyét visszaveszi, ha Poroszország Rugustenburg hg ellenében egyoldalúig jár el. — A „Staatsanzeiger“ írja : Azon hírlapi tudósítás, hogy Hohenlohe hg küdetése a hűségi országos kormányok felszólalása következtében maradt el, alaptalan. Midőn Hohenlohe hg az utolsó állomáson Haderslebenben ügyeit elvégezte, a legfőbb polgári hatóságokhoz azon javaslat érkezett, maradjon el a hg utazása, mert éjszakán a nyugalmat fenyegeti. Zeditz báró azonban azt felelte a kormányoknak, hogy nincs oka visszahívni Hohenloheiget, mert nincs ok azon feltevésre, hogy a hg utasítása határait szigorúan meg ne tartotta volna. — Berlin, jun. 28. A „Prov. Corr “ a schleswig-bolsteini ügy megadására vonatkozó czikket hoz, mely e szavakkal végződik : „Míg Ausztria az ottani pártkormány működését látszólag előmozdítja, addig a nagyhatalmak közti őszinte egyetértés előkészítése tehetetlenség marad.“ — Berlin, jun. 29. Poroszország válasza jun 5 ki osztrák jegyzékre f. hó 16-ról kelt, Ausztriának a hercegségeket megszállva tar seregek kevesbítésére vonatkozó indítványát ne utasítja vissza feltétlenül, hanem a kiegyezidést további alkudozásoktól tette függővé. — Beilin, jan. 29. A Bécsben végbement miniszter változás nagy feltűnést okozott. Nem hiszik, hogy a herczegségek kérdésében Poroszország engedményeket fogna nyerni. — Altona, június 29. Haidhuber báró tagadólag válaszolt Zedlicz bárónak azon javaslatára, hogy a julius 6 án, mint Augustenburg hg születésnapján tartandó tömeges néptüntetések ellen fegyveresen beavatkozzanak. — Kiel, jun 29. Manteuffel tbb a begségek katonai főkormányzójává neveztetett, előde, Hewart b, a Rajnamellékre megy. — Oldenburg, jun. ’29. Oldenburg jun. 27-ről kelt második jegyzékében Ausztriának válaszol, szükségesnek mondván, hogy a bgségekben a pártkormányzás megszüntettessék Távirati Jelentések. — Páris, jun. 29. Benedetti elutazása előtt hosszasan értekezett a császárral. Abdel Kader 28-án volt Konstantinápolyba érkezendő. — Az olasz minisztérium nem változik, a király Valdieribe utazott. — A franczia kormány megveretése a puy de domi választásoknál, élénk benyomást tesz, az ellenzéki jelölt 14,140 szavazatot kapott. A megyefőnököt elmozdították hivatalából. — Madridi tudósítások szerint Mon utódja de la Terre Ituritz bg lesz. — Karlsbadi tudósítások szerint Gramont by és Werther báró gyakori értekezletet tartanak a porosz királylyal és Bismarkkal. — Páris, jun. 28. A császár biztosította Eont, hogy Mexicoba az ősz folyama alatt kielégítő erősítések fognak köldetni. Azon hír, hogy Berry ez letette volna mandátumát, alaptalannak bizonyul be. — Paris, jun. 28. A „Constitutionnel“ legközelebb egy czikket hozand, melyben Francziaországnak a Vegezzi-féle alkudozásokkal szemben követett tartózkodó magatartását fogja hangsúlyozni. — A kamarai ülésszak berekesztése most határozottan július 1-jére tűzetett ki. A börzén állítják, hogy Mexicóból kedvezőtlen hírek érkeztek Walewski, Benedetti és Goltz gróf Kissingenbe mennek. — Páris, jun. 29. A mai „Moniteur“ rendeletet hoz, mely a községi tanácsokat feloszlatja. Azok megújítása végett a választások jul. 2- re írattak ki. Lavalette körirata megjegyzi, miszerint csak helyies kérdések forognak fenn, felszólítja a hatóságokat, hogy a választókat véleményük szabad nyilvánításában semmikép ne gátolják, s csak azon esetben interveniáljanak, ha oktalan egyének a választás megváltoztatását kísértenék meg oly módon, hogy azt a politikai térre viszik át. — Páris, jan. 29. Don Barandiaran, az itteni bécsi udvarnál meghitelesített mexikói követ, a napokban érkezett ide, s itt hosszabb ideig fog tartózkodni. — Pária, jun 28. Daczára azon helyreigazításnak, melylyel a „Patrie“ hasonló közlések irányában élt, jól értesült részről állittatik, miszerint Sariges és Malaret utasítást nyertek volna, hogy Róma és Florencz között interveniáljanak. Drouin de Lhuis, miként hírlik, a császár megbízásából kijelentette Metternich bg előtt, hogy Francziaország különös becset helyez az Austria és Olaszország közti közeledésre, s esetlegesen, ha ily közeledés életbe lépne, kész a herczegségek kérdésének végleges rendezését a szövetségi határozatok értelmében elősegíted. Wo 11. mexicói tábornok, kit a császár ismételve fogadott, bátorító levelet viend magával a mexicói udvarhoz. — Madrid, jun. 27. A kamarai többség a Gonzalez Bravo elnöklete alatt tartott fist port. — Az angol kormány rendeletet adott ki, miszerint Máltában minden Alexandriából érkező hajó két napig tartó veszteglésnek vetes sék alá. s. — Az utolsó hirek az Egyesült Államokból m. hó 17-kéig terjednek. A hires izlandi pártütő, John Mitchell, ki az utolsó polgárháború előtt és alatt a rabszolga párt melletti izgatásaival tüntette ki magát, s lapjában, a newyorki „Daily News“-ban nyiltan hirdette a fennálló kormány elleni lázadást, fogva vitetett Monroe erődbe, s bonárulásért kereset alá fog vétetni. Halleck tábornoknak egy, Stanton úrhoz intézett levele bocsáttatott közre, melyben a tábornok Sherman iránti magaviseletét igazolja, és a felelősséget Grant tábornokra hárítja. Hampton Roadsban négy század néger szállíttatott hajóra. A szállítvány Texasba volt rendelve, de a feketék nem akarták magukat „deportáltatok“ Az egyik század azzal fenyegetőzött, hogy tisztjeikre lőnek. Ezek lefegyvereztettek, s végre csakugyan sikerült mind a négy századot elszállítani. City Pointba utasítás küldetett, miszerint a feketéknek ne adassák több fegyver. A. Stephens, a confederatio volt alelnöke, kegyelemért folyamodott. Egy néger küldöttség Richmondból panaszt tett Johnson elnöknél a virginiai feketék szomorú állapota miatt. A feketék, amint a panaszlók álisták, mindennemű kegyetlenségnek vannak kitéve, s minthogy nincsenek hajlékaik, százanként fogatnak el. Az elnök vizsgálatot ígér. — Kirby Smith és más menekült confederált főnökök, közöttük Louisiana és Texas kormányzói, intik a népet, hogy szigorúan engedelmeskedjék a törvénynek. — Texasban a confederált katonák értesülvén Kirby Smith capitulatiójáról, azonnal felbomlottak, zajosan követelték zsoldjukat, a közpénztárakat lefoglalták, a tiszteket letartóztatták, a bezáralt gyapotkészleteket maguk közt felosztották. — San Franciscoiból írják, hogy ott június én roppant népgyűlés tartatott, mely nagy lelkesedés közt rokonszenvet nyilvánított a mexikói köztársaság ügye iránt. Beszédek mondattak és határozatok hozatak a Monroe tón foganatba vétele mellett. Ochoa és Vega mexicói tábornokok és a mexikói köztársaság consula jelen voltak. Wright tábornok, McDowell helyettese a csendes tenger melléki hadi kersléiben, nemrég egy levelet írt válaszul bizonyos kérdésekre a mexikói kivándorlás fegyveres szervezését illetőleg. A tábornok e levélben rokonszenvét fejezi ki a mexikói köztársasággal, de most, úgymond, mindaddig, míg a kormány szilárd akaratát nem nyilvánítja ama, minden amerikai szív előtt oly becses tan sértetlen fenntartására, semminemű szervezés nem fog megengedtetni, s fegyveres embereknek nem leend szabad az Egyesült Államok kikötőiből külföldre indulni. — M.F. Maury, confederált tengerész kapitány, tudatta Gordon szövetségi admirális,hogy a Lee tábornoknak megengedet feltételek alapján kész magát megadni — Sok confederált lakosai Texasnak, kik a mexicói köztársasággal rokonszenveznek, Mexicoba vándorolnak ki.—A mexicói császárnak, hir szerint, Matamoras alatt jun. 3-kan Cortinas által megérettek. Felelőszerkesztő: B. Kellay fahgMMé.