Pesti Napló, 1865. október (16. évfolyam, 4636–4661. szám)
1865-10-01 / 4636. szám
táig utolszor kinevezett szabadelvű főispánját, Wenckheim Béla bárót látta maga előtt, annak a szó teljes értelmében méltóságos arczárói s nemestuzü szemeiből olvasván a megye múltját, jelenét, jövőjét, mindenét, - látván benne élőformában Békésmegye megtestesült szellemét. — Nagynehezen, nagysokára csendhez és szóhoz juthatván a megyének 1861 diki törvényes első alispánja, Omasza Zsigmond, mint felkért szónok, az elfogadást, az elérzékenyülést nem palástolhatott hangulattal alkalmi, szabatos és velős be-szédét elmondá. A dörgő „éljen“-ekkel kísért beszédre , a főispán, ismeretes ékesszállásával, következőképen válaszolt : „Tisztelt honfitársaim és kedves barátaim! Megtisztelve érzem magamat azon szives üdvözlet, bizalom és jókivánatok nyilványítása által, melyeket önök, uraim, tistelt honfitársaim, kedves barátaim, irántam ezennel tanúsítani kegyeskedtek. Fogadják kedvesen viszonzásul elismerő köszönetemet, fogadják kifejezését igaz baráti és honfiúi érzelmeinek és azon tiszteletnek, melylyel nemes Békés megye és ennek érdemes tagjai iránt viseltetem, melyet keblemben oly szívesen ápolok, buzdításul a megye iránti kötelességeim teljesítésére, hála elismerésül azon bizalom és részvétteljes megtiszteltetésemért, melyet e megye közönsége részéről érdememen felül annyiszor valik szerencsés tapasztalni. Üdvözlik önök bennem a megye főispánját, és részvétteljes megnyugvásukat nyilvánítják, hogy ezen, a rendes törvényes viszonyok között oly dicső, közéletem vágyait annyira kielégítő, de a jelen körülmények között terhes, eddigi hajlamaimmal, szokásaimmal, nézeteimmel ellenkező állást elfogadtam. Őszintén bevallva, amint egy részt kedves feladatomnak tartottam e nemes megye bármily hivatalos állásában és ezenkívül is teljesíteni polgári kötelességeimet , és ez által is leróni azon tartozást, melylyel e megye iránt , mint ennek szülötte , magamat lekötelezve érzem , s melynek kebelében a közélet terére lépvén, a közügyek iránti köteljesség meleg érzetét s a közszellemet magamévá tettem; vagy másrészt ezúttal némi tartózkodással, s csak komoly megfontolása után szántam el magamat a megye kormányának jelenlegi viszonyaink közötti elfoglalására, ismerve a nehézségeket és azon kettős felelősséget, melyre magamat ő felsége kormánya és a nemes megye közönsége iránt lekötöttem ; — hódoltam ö felsége ebbeli parancsának, mert mindinkább meggyőződtem a felöl, hogy ő felségének komoly szándéka és kegyes királyi akarata, valamint azon kormányférfiaknak is, kiket ő felsége bizalmával felruházott, elhatározott szilárd törekvése, az annyi éven keresztül, annyiféle ideiglenes, törvénytelen rendezések által megingott, de nem tört hazánkat e rendezetlen viszonyokból kiemelni, törvényes alkotmányos állásába visszahelyheztetni, a nemzetnek független önállását biztosítani, amint ezt ő felségének az országgyűlésre kegyelmesen meghívó levelének és népeihez intézett nyilatkozványának nagy horderejű tartalma is erősen bizonyítja. Ily magasztos czél elérésére segédkezeket nyújtani, a kormány magas körű irányzatát tehetségem, állásom, főispáni befolyásom által a lehetőségig támogatni, hazafias kötelességemnek ismertem még azon esetben is, ha ez által a megye viszonyára és helyhatósági működése rögtöni érvényesítésére vonatkozólag, eddigi bevallott és támogatott elveimmel egy darab időre némi következetlenségbe esném, és ekként elvbarátimnak rászólását is magamra vonnám , mert erős meggyőződésem, miként a haza sorsa felett oly döntőleg határozó jelenészetben, a magánérdeket a közérdeknek alá kell rendelni, és egyes személynek kényelmes, vagy elveihez következetes ragaszkodás által kiérdemelt népszerű állása, vagy végképen a felhasználása figyelmet sem érdemel, ha a haza ügye, jövője, felüdülése forog kérdésben. De ha mégis ebbeli törekvéseimre a netalán előforduló nehézségek és okvetlenül felmerülő aggodalmaim zsibbasztólag hatnának, ösztönt bátorságot találok majd önöknek, tisztelt barátim , az irántam ezúttal is tanúsított részvét és erkölcsi támogatásuk nyilvánításában , mert előttem szemlélem Békés megye szellemének, a haladás , törvényesség és alkotmányosságban gyökerezett, hoszszú évek során következetesen fenntartott elvei méltó képviselőit, dicső bajnokait, előttem számos tisztviselőtársaimat, kikhez a közügyekbeni együttműködés , hivatalos viszonyok kedves emlékei, oly kielégitőleg csatolnak ; — itt látom a megye minden osztályainak jelesleteit és minden vallásfelekezet tiszteletre méltó lelkipásztorait; — itt látom szomszédimat, barátimat, rokonimat; és midőn végig tekintek e díszes soron, némi elérzékenyedés jótékony melege tölti el keblemet, főleg e teremben, mely egy darabig ismét pusztán állott, várván várva, hogy benne helyhatósági állását a megye minél előbb elfoglalja; és ha ez érdembeni szoros törvényesség rögtöni visza nem állításába belenyugodtam, ne tulajdonítsák ezt, testestől lelkestől megyei ember létemre, a megyei rendszer iránti ellenszenvemnek, hanem a helyzet nehézségeinek és fontosságának figyelembevételéből származott helyeslő méltánylatomnak a kormány abbeli szándéka iránt, minélfogva a törvényes viszonyok és állapotoknak, fontos érvek által indokolt helyreállítását egyedül az országgyűlés útján tűzte ki törekvése czéljául, — fenntartván és gondosan ápolván azon reményemet, hogy nekem fog majd jutni a dicsőség, e nemes megyét törvényes jogaiba visszahelyheztetni, annak maradandó talpkövét akkép letenni, hogy a mostani kor igényeinek, intézményeinek megfelelőleg, benne minden érdek képviselve, a jelenleg széjjelszórt és parlagon heverő, közügyekre termett és szánt erők a közérdek által ismét egyesítve, alkotmányunknak ismét egyik védbástyáját képezze, és minden egyes lakos polgári jogainak, személye és vagyona biztosítását benne szemlélje. Addig is azonban felkarolom az alkalmat, ünnepélyesen kijelentem: miként magamat főispáni állásomnál fogva a megye képviselőjének tekintvén, annak anyagi és szellemi jólétét szivemen hordván, — kettős kötelességemnek ismerendőm, a megye szellemében, s az általa kijelölt irányban, a köz és magánügyek felett őrködni, a közigazgatás és igazságkiszolgáltatás minden ágaira akként ügyelni fel, hogy a felelősség elvénél fogva — mely alól bármily állású tisztviselőt ki nem veszek — annak idejében a megye közönségének becsülettel számot adhassak. Hogy eme hivatásomban, elhatározott törekvéseimben sikerrel járhassak el, önöknek, tisztelt hazafiak, bizalmára, támogatására, közreműködésére van szükségem, mit — úgy hiszem— nem fognak tőlem megtagadni. Nem magamért kérem ezt, és hívom fel önöket a tevékenység eme dicső tetére, hanem a közügy, a haza szent érdekében, mely várja, követeli, hogy mindenki önmegtagadással, feláldozással teljesítse kötelességét a válságos perezben, szeretett anyaföldünk megmentésére. — Részemre csak szives részvétüket, baráti vonzalmukat veszem igénybe, melyet irányomban tanúsítani e mai napon is kegyeskedtek, s melybe magamat — ismételt köszönetem nyilvánítása mellett — jövőre is ajánlanom legyen szabad !“ Hogy a tiszta hazafiság felsőbb régióiban szárnyaló sok pietást, törvény és alkotmányosságszeretetet lehelő, egészben független szellemű és politikai ildomolás eme beszéd észre, szívre hatott, varázsmódon hatott, aztán mondani is felesleges , rádörögte a lelkesült gyülekezet közbenközben, és a végén, szives „éljen“ ett, s nyájas kézszorítások között egy része búcsút vevén a megtisztelt házigazdától, más része, mint egy kis értekezletre meghívott, ott maradt a teremben. Ez értekezleten az országgyűlési képviselők választására szükséges előzetes egymásután teendőknek miként és mikor teljesítése iránt volt bizalmas tanácskozás, melynek eredményéül már jövő oct. hó 2-ik napjára a megye közgyűlése helyett szolgálandó ad hoc bizottmányi ülést meg fog tartatni. Az 1861-diki bizottmány nem fog kiegészíttetni, mert bár többen haltak el a tagok közül, több százan élnek mégis, és amire most kell, bőven elégségesek. Ily módon lehet a központi bizottmány megalakításához gyorsan látni. Megjegyzem itt, hogy a főispán minden egyes bizottmányi tagot külön levélben maga hívott meg az ülésre, mi igen előzékeny, tapintatos eljárás. Vége lévén hamarjában e conferentiának is, délutáni 2 órakor közebédre gyűltek a kaszinóba a tisztelgők és conferentiások, s more patria áldomást ittak, nemeset, szépen, sok pietással és ildommal is. A legelső magyar ember, Vörösmarty tanítása szerint is, a király lévén, a főispán legelőször is érette emelt poharat, következőkép szólván : „Hódoló tisztelettel emelek poharat e császári kir. apostoli Felsége felköszöntésére. „A mindenható isten engedje, hogy ő Felségének ama szavai, melyeket pár hónappal ezelőtt Budavárában elmondott, miszerint : „királyi kegyes akarata, hogy Magyarország népei a lehetőségig kielégíttessenek“, minél előbb teljesülésbe menjenek, és emez ige testté váljék akkép, hogy felséges személyében minél előbb törvényesen megkoronázott fejedelmünket üdvözölhessük, azon óhajtással , hogy az egek urait, népei boldogítására, hazánk javára, alkotmányunk és trónja szilárdítására, szent István birodalma dicsőségére, sokáig, jó erőben éltesse.“ A felséges asszonyért, a királynéért pedig Göndöcs Benedek kigyósi r. kath. lelkész, gróf Dessewffy Marczellnek szállva, imigy áldomásozott. „Poharat emelek, nem a rideg szokást követve, hanem lelkem és tiszta szivem óhajától vezéreltetve, azért, a ki, midőn a magyart minden feledte, hogy nemzetünket akkor is szerette, azzal bizonyította be, mert anyai nyelvünket kegyelte ; azért, a kit minden jó magyar szeret és tisztel; azért, ki hazánknak anyja, legjobb és legbájosabb asszonya. Tartsa isten őt, mint nemzetünk mielőbbi koronás királynéját e hazának, királyunknak és a szenvedő emberiségnek boldogitására igen, igen sokáig !“ Majd ismét a főispán emelt poharat Deák Ferenczért, benső ihletséggel mondván: „Urunk megváltónk feltámadásának emlékezetére a kereszténység által szentelt legnagyobb ünnep másodnapján, hazánk legjelesbike a „P. Naplódban e szavakat irá : „A legnehezebb körülmények között, mindig fejedelmeink igazsága, bölcsesége segített bajainkon , ők mentették meg alkotmányunkat másoknak megtámadásaitól“, és e czikk olvasása után a nemzet lelkében egy jobb jövő reménye és sejtelme rezzent meg, áldva a kezet, mely ama torokat irá, áldva a lelket, mely ama szavakat sugallá , és ekként a nemzet szivében a magyar királyt ismét feltámasztá. Legyen is áldott hazánk e gondviselésszerű nagy férfia, és ürítsünk hazafias kegyelettel tiszteletére poharat, azon óhajtással, hogy a mindenható, Deák Ferenczet jó erőben, egészségben, CsÜggedést nem ismerő tevékenységben, még sokáig éltesse ! !“ Ezen, a fejedelmi párért és quasi fejedelemtársukért mondott 3 rendbeli fejedelmi feköszöntés elragadó a jelenvoltakat, s 17 év alatt itt csak ma délelőtt hallánk olyan „éljenzést“, minőt azok idéztek elő, tanúságául annak, hogy a pohárköszöntések termő, fogékony szivek földébe esett, rögtön csirátvert jó magvak voltak, s az ország nagy részében is, majd ha közzé tétetnek, hasonlóak lesznek, s élesztik a pietást az igazságos, bölcs és jó akaratú fejedelem, és azzal majd egy szellemi rangban álló, vele erkölcsi hatalomban mérkőző nagy emberünk iránt még jobban. Ezek után Urszinyi Andor, megyénknek 1861 iki másodalispánja, a megtisztelt főispánért üritett poharat. S roppat éljenzés követte e beszédet, s ittak még a főispánért, mint a gyulai kör elnökéért, Kertay Zsigmond, Kocsis szarvasi mérnök mint főispánért ismételve, Ö Rök István ivott a független hazafiakért, a főispán pedig az általa annyira szeretett és védett megyékért emelt poharat, körülbelöl ilyen szavakkal. „Én, uraim, mindaddig, míg a vármegyéket, úgy,amint én óhajtom, törvényesen megalkotva nem lesznek, azon Magyarország jövője iránt, melyért én tudok hevülni, megnyugtatva nem érezem magamat. Régibb időkben az 52 megyét megannyi universitásnak tekintem, melyekben képezték ki magukat hazánk legjelesb államférfiai. Megyénk ifjúságát szép számmal látom én itt képviselve, ehhez szólok én most szivem bensőjéből, — titeket, ifjak ! hívlak én fel a megye és haza nevében, — titeket buzditlak , hogy ti is a mi nyomdokainkon indulva, igyekezetei az iskólai miveltséget a megyei practicus élet tanulmányaival is öregbíteni, — magatokat jó megyei emberekké képezni, hogy utánunk helyet foglaljatok, küzdeni, fáradni és sikert is teremteni, a közjó előmozdítására. „Isten éltesse az ifjú sarjadékot !“ Imigy folyt le a mai nap sok élvezet közt, irigy lett sept. 25-ike kegyeletes emlékezetű ünnepnapja Békésmegyének. Fájlalni lehet, hogy a „Körben“ csak 70 terítékre történhetett ellátás és sokan, igen sokan a mi,gyulaiak szives látását magán házainknál fogadván el, nem hallhatók a szebbnél szebb pohárköszöntéseket, nem adhatók a főispán és nagy közönség hallatára örömük és tiszteletük Balassagyarmat, sept. 26. Gróf Forgách Antal önmagának a székvárosba mai napra kitűzött ünnepélyes bevonulása, a legszebb idő kedvezése mellett, roppant közönség és néptömeg jelenlétében, s oly képen ment véghez, hogy e valóban nagyszerű menet nem programmi elrendezés, de mintegy önkényt támadt nemzeti ünnepély alakját és mérveit ölte magára. Nemcsak a középületek, nemcsak minden templomok tornyai, de a hosszú főutczán végig, s a mellékutczákban is számos ház nemzeti lobogókkal és számos ablak szőnyegekkel valának ékesítve. Midőn pedig ön, míg a nyitott diszhintóban több úri fogattól s mintegy 500 főből álló lovas bandérium elöl- és utol-lovaglása mellett harangzúgás, mozsárdörgés és a Rákóczy- nótának a helybeli zenekar által eljátszása közben a kath. templom előtti téren kocsijáról leszállt, a nagy számú közönség lelkes éljenzésben tört ki, mely csak a templomba távozásakor szűnt meg. A templom bejáratánál ön.magát úgy is mint a b. gyarmati szentegyház kegyurát, n.tde Imidy Kár. ur alkalmi szónoklattal üdvözölvén, s a már túltömött templomba a hivatalnokkal és egyéb tisztelgők kíséretében bevezetvén, a Veni Sancte meghallgatása után folytonos éljenzések közben s nemzeti zászlók kettős sora között a megye házába, s kis vártaira ennek nemzeti czimerekkel díszített nagy teremébe ment s az ott teljes számmal jelenvolt tisztikar és megyei s városi nagy számú közönség harsány éljenzése közt főispáni székét elfoglaló. Nyomban követte ezt a főispánná kinevezési okmánynak a főjegyző által tett felolvastatása, mire főispán ur, éljenekkel többször félbeszakított remek szerkezetű beszédet mondott, a beszéd végeztével ősi szokás szerint székében felemeltetvén. A főispáni beszéd szószerinti tartalma is ez: „Igen tisztelt gyülekezet! Sok és hosszú vajúdások után — újabban ismét eljutunk nemzetünk életében egy válságos ponthoz, hol a hazafinak jobb és alkotmányos jövő reményében hinni lehet, hogy ki fog egyengettetni az út, melyen ildommal, férfias küzdelemmel és kitartással haladva, teljesülni fog annyi hökebel forró óhajtása, melyen a haza alkotmányos boldogsága és lakosai megelégedése elérhetők. Bármily eltérők legyenek is az országban egyesek nézetei és véleménye, a czélban, mely felé törünk, mégis színkülönbség nélkül mindnyájan egyetértünk, mert egyformán óhajtjuk mindnyájan a haza boldogságát, és bátran merem állítani, a kishitűek csekély számával szemközt, egyhangúlag akarunk indulni ezzel, és a megoldás felé, törvényes és alkotmányos útán, azaz országgyűlés által. Törvényes megoldásnak pedig törvényes alapokon kell nyugodni, ez okból, midőn mindenki oly országgyűlést óhajt, mely jogosan megoldhassa az alkotmányos függő kérdéseket, és magasztos hivatását, egyrészről a király és haza, másrészről a valatlan kapcsolatban álló összes birodalom többi, most már alkotmányos népei irányában áldást eredményezőleg teljesíthesse, első kellék, hogy ily országgyűlés előzményei, és ezek fonalán maga az alap is, törvényeinknek megfeleljenek, és lényegükben jogosan megtámadhatók ne legyenek. Íme, nemzetünk életében a döntő pont, melyhez sok küzdelem, csalódás és anyagi áldozat után, újabban eljutunk; itt állunk jelenleg, a kibontakozási előzmények küszöbén, és ha a nemzetek életében nem napok után számítunk, úgy e nyomasztó átalakulási korszaknak azon haszna volt, hogy időközben megérleltettek a függő kérdések feletti vélemények, fejlődtek viszonyaink, tisztultak a fogalmak, sorakoznak máris a honfiak a törvényes küzdelem mezején, tanácskozásainknak mielőbb hely fog nyittatni, meg lesz az országgyűlés, hol küldötteinket és állataférfiainkat ma holnap együtt látni fogjuk, a kibontakozási nehéz munka törvényes megoldásában, hazafiasan, és adja az Isten áldását hozzá, eredménynyel működve ! Kell tehát a sikeres működéshez törvényes országgyűlési tér, kell szabad mozgás a kérdések megvitatásában, és teszem hozzá, a feladat nehézségeivel egyensúlyt tartó mérséklet és bölcseség, oly hazafiság, mely önérdekét feledve, jogából gyáván ugyan nem enged, de államkérdések megoldásában nem elérhetlen czélokat tűz ki, küzdelmében mindent veszélyeztetve. Nem könnyű a feladat, és nehézségei előtt már eddig is sok magyar őszinte törekvés erejét túlhaladó zajtalan küzdelemben megtört, de nemzedékünk kitözésben nyugodtan várta Istentől és királyától e válságos időben megmentését, s nem is csalódott, mit a történet nemzetünk életében annyiszor felemlit, most is valósul; urunk királyunk, kit a halhatatlan magyar költő, csak is a nép érzelmeit kifejezőleg, első magyar embernek mond, népe jogát tisztelve, és szerettében maga szól népéhez, maga kezdeményezi és jelöli ki az utat a kibontakozásra. Ő Felsége legmagasabb látogatásával szerencséltetvén a fővárost, körültekintv — látni, ítélni és határozni kevés napok műve volt, visszatérve birodalmi székvárosába, máris rövid szünet után változnak tanácsadói, újak bizatnak meg az ügyek vezetésével, mégpedig nemcsak magyar ügyeinket illetőleg, de a birodalmi többi országjárok is változtak; mint nyílt és magasztos kifejezése azon fejedelmi meggyőződésnek, hogy sorsunk a birodalom minden népei sorsával és oly várhatlan kapcsolatban áll, mintegy a fejedelmi szív és vonzalom, mely felette határoz. A magyar kormány élére oly férfiak lépnek, kik bármily politikai párthoz tartoztak is, mindenkor az alkotmányosság védői voltak, és mi hazánkban döntök magyarok, azaz hazánk törvényes önállásának bajnokai. Tény tehát már ma a Felség elhatározása, ki az ország jogai tiszteletében eljöttnek látja az időt a kibontakozásra; tény, a magyar kormány élére állított alkotmányos érzelmű egyéniségek megválasztása; tény lesz azon törvényes tér megnyitása, melyen képviselőinket ma holnap egybegyűlve látni fogjuk, hazánk ügyeit rendezendők , és a szabad vitatást s egyéni nézetnyilvánítást korlátozó rendeletek, a nemzet és a nyilvánosság közegeinek nem eléggé magasztalható férfias magatartása és tapintatos eljárása által szükségtelenekké válván, nemcsak a törvényes tér fog megnyílni, de az azoni működés, már ma is, más korlátot nem ismer, mint az ész azon tanácsát, tüntetés nélkül felhasználni, mit a haza java és az alkotmányos függő kérdések megoldása igényel, s ildommal küzdeni a zajtalan, de biztos eredményért. Minthogy a törvényességről szólottam, nem lehet, hogy fel ne említsem, miként a törvény meztelen szavai, a fennálló elvitázhatlan valósággal több tekintetben egybe nem vágnak, kell tehát, hogy megmondjam, miként én a sokféleképen magyarázott, de jogosan csakis ugyanazon egyféleképen magyarázható törvényes fogalom alatt, hazánk önállását és függetlenségét a pragmatica sanctio alapján úgy értem, mint azt régi törvényeink biztosították és az újabbak fenntartották! Értem pedig várhatlan kapcsolatban az összes birodalom már most alkotmányos népeivel, kiknek jogait ép úgy kell hogy tiszteljük, mint hozzánk illő, hogy szabadságainkat megvédjük. Az irány tehát: hazánk alkotmányos és történelmi régi elvitázhatlan jogait a monarchia fennmaradásával és hatalmi állásával öszhangzásba hozni alkotmányos utón; nem felülkerekedés az öszbirodalomban, de a jó és balsorsban velünk osztozott birodalmi népek jogainak kölcsönössége mellett, testvéries vetélkedés a trón és fejedelem iránti hűségben és jogtiszteletben, igazságos megosztás a közös kötelességben, egyetértés a főczélban, népünk és az öszbirodalom népei alkotmányos boldogsága megőrzésében ; alkotmányos birodalom, alkotmányos Magyarország, de magyar államjogi fogalom szerint, ez legyen a jelszó. Ami a helyhatósági működés rögtöni életbeléptetését illeti; itt a magyar kormány, habár reményli, hogy a nemzet hazafias érzülete a múltak borús emlékeivel keserítőleg foglalkozni nem fog, mégis óvakodott törvényhozási uton kívül — a mellőzhetlen előzményezés nélkül intézkedni — újabb ideiglen újabb tartózkodást, és a jelen válság perczeiben károsakká válható ellenszabályokat idézhetne elő, pedig higgadtan, mérséklettel kell megalkudni az élet és valóság követelményeivel. — Személyes egyéni nézetemet illetőleg, a megyei rendszer és önkormányzatnak, mint magyar életünk és szabadságunk védbástyájának tisztelője vagyok; — az újabb divatu szabadság írott malasztjaiból szívesen feláldozom mindazt, a mi nemzeti létünk és jogaink e gyöngyét és pajzsát megsemmisitené. Nekem jutott cs. királyi apostoli Felsége legmagasabb kegyelméből és határzatából a hazafias feladat és kötelesség,Nógrád megye élére állíttatni , mint a vándor, ki sok világot bejárva tér vissza elvégre övéi szeretett körébe, úgy én is Uraim, ugyanazon terembe, hol sok évek előtt először léptem fel a köztanácskozás terén, ott állok ismét önök előtt, a nyilvánosság bírálata és ítélőszéke előtt. Meglehet, hogy eddigi nehéz feladatom megoldásában mások szerencsésebben működtek volna, nekem csak azon vigasztaló meggyőződésem maradt fenn, hogy királyom és magyar hazám igaz ügyét mindenkor szívemen hordva tettem, mit tehettem, és férfias kitűréssel küzdöttem szent érdekei mellett. Mint e megyének törvényes és teszem hozzá alkotmányos főispánja, úgymint tiszti eskümben, melyet Felséges urunk kezeibe tettem le, mondottam, leszek ha jobbágya uramnak, királyomnak, védője a megyei közönség és minden egyes lakó törvényes jogainak, és igazságos biró, hol ítélnem kelletik. Ma főispán — talán ismét nemsokára egyszerű megyei közbirtokos — érzem a főispáni méltóság díszét, mely boldoggá tenni képes, ha a közönség által pártoltatom, de ismerem súlyát is, és soha sem felejtem közbirtokos társaimat, kikkel élnem, jóban roszban osztoznom kell, ma kormányozni, holnap kormányoztatni, ez a magyar alkotmányos megyei élet hű képe. Midőn tehát főispáni székemet ezennel elfoglalom,adja isten, hogy alkotmányos tanácskozásainkat , ha megnyílnak, önök bizalma által kitérve, eredményesen vezethessem, és a határozat ne is lehessen más, mint megyénk és hazánk java. A tisztikar bennem pártfogóját és védőjét fogja találni, ha a tisztviselőket kötelességük hű, pontos és szorgalmas teljesítésére, mit kétségen kívül eddig is tenni igyekeztek, figyelmeztetem, ezt csak saját érdekükben teszem, ők nem oly szerencsések, mit feledniök nem kell, állásaikat választás útján leírhatni, az érdemesség és bizodalom a közönség előtt az ő irányukban nem eleve megbírált és elfogadott tény, de tetteik és maguk tartása által kivívandó. Nem lehet, hogy az általam személyesen is igen tisztelt távozó királyi biztosról meg ne emlékezzem, e méltósága nehéz időben működött, segített, hol segíthetett, és keserítőleg a kedélyeket nem bántotta, ismerve e megye közönsége mindenkor bizonyított lovagias érzületét, megengedi, hogy azon meggyőződést fejezhessem ki, mikép nem elleneitől, hanem barátjaitól válik meg e méltósága. Köszönetet mondok végre a számosan megjelent közönségnek és minden egyesnek, kinek szíves és hazafias segélyét kikérve, pártfogásába ajánlom magamat, hogy vívhassunk egyetértésben, sikerrel a megye, haza, király, s mint e ház homlokzatán érezhetükkel örökítve áll, — Nógrádban, a közügy szent érdekében. . A főispáni nagy hatású beszéd után Gyürky Abr. kamar. emelt hangon nyilvánitá az önmaga iránti bizalmat, fogadván a támogatás teljesítését, melyet önmaga a jelen válságos viszonyok között magának kikért. — Gy. Abr. rövid felszólalását Pongrácz Kár.e. alispánnak önmagához intézett következő beszéde követé: „Nagyméltóságu gróf, főispán ur, kegyelmes Uram! Magasztos érzések dagasztják minden jó honpolgár kebelét, midőn teszthalottas hazánknak a törvény és alkotmányosság határi közti újra ébredését közel láthatáron, mintegy hajnalcsillagként feltűnve, örömkényes szemekkel látjuk. Ő császári királyi Apostoli Felsége legkegyelmesebb urunk , királyunk hű Magyarországának sorsát atyailag felkarolva, mintegy üdvözítőként széjjel küldi hazánkba apostolait, a király bölcs atyáskodását,honi törvényeink iránti legkegyelmesebb hajlamát, s ebből bizton remélhető hazánk uj ébredését hirdetendőket, mintegy mondva, menjetek szeretett nemzetem közé, és hirdessétek a béke, egyetértés és törvényesség evangéliumát! Nemzetünk e rég óhajtott apostolai közt nagyméltóságod méltó helyét elfoglalva, nekünk jutott a szerencse, excellentiád mélyen tisztelt személyében nemcsak megyénk főispánját, s a haza közjavára törekvők hiv vezérét, de mi köztünk számtalanok keblét édes örömre gerjeszti, egyszersmind köztiszteletünket és őszinte szeretetünket biró megyebeli honfitársunkat tisztelhetnünk. Itt e megyébe, hol a gácsi sasfészekben elhunyt szülei kora szép reményeiktől környez excellentiád bölcsője ingattatott, de a felserd fiú lepelt nem ismert nyílt jellemével, nyájaselezékenységével, és viszonyosságot követelő őszinte barátságával tisztelői nagy számából baráti heolvadhatatlan koszorút fűzött magának, s k elehaladtával megyénk köztiszteletü táblabirája lévén köz tanácskozásainkat bölcs tapintatu javallatival folytonosan támogatta, s végre országunk fökormányára meghiva, onnét is meg és annak egyes lakosai irányában kegyeilytonosan tanúsítva, szóval slélekkel. csak beismertetett, ott jelenleg a haza és király,a két egymástól elválhatatlan palládium javára működni, bennünket az egyetértés ®y°“fa vényeinknek tiszteletben való tartására buzditani, és vészteljes habok hányta, majdnem.iránytűét vesztett hajónknak kívánt biztos révébe való bevezetésén híven fáradozni jutott Excellentiádnak magasztos polgári feladatul. Tiszteletteljesen üdvözlöm excellentiádat a jelenlegi tisztikar nevében e magasztos működési téren, hol addig is, migyen nemzetünk bölcsei a törvényhozás utján rendelkezendnek , excellentiád hazánk üdvére irányzott intézkedéseinek és rendeleteinek hiv támogatóira és végrehajtóira bennünk bizton számíthat. Meg vagyunk győződve, hogy amirgod hazánk főkorlátnoka e kegyelmességének elveit osztva, e megyei élet mezején netalán fellelendő jó véleményt kegyelettel ápolandja, és viszont, a netalán itt-ott tenyésző dudvát erélyes kezekkel kiirtva, ez által is e megye köztiszteletét maga számára szilárditandja, mert a bölcs tapintatú, igazságos és erélyes megyei főkormányzónak kivétel nélkül kiki bemutatandja hódoló tiszteletét. A mindenható koszoruzza excellentiád működését legkedvezőbb eredménynyel, s termeinket ékesítő őseink szelleme lengje körül amirgodat, a késő maradéknak hirdetendő, hogy a haza és király iránti szeretetben dicső Forgách nemzetségnek méltó sarjadéka excellentiád mélyen tisztelt személyében ébredező hazánkat, mint annak méltó és háladatos fia, híven ápolta, gyámolította és szilárdította. De mélyen tisztelt megyei közönség, hogy hazánk javára irányozott e szent czél bizton elérhető lehessen, szükség, hogy e nemzeti műhöz, mint annak lelkes napszámosai egyesült erővel és ernyedetlen erélyességgel járuljunk, és midőn e cs. kir. apostoli felsége legkegyelmesebb urunk s királyunk dicsén uralkodott nagyatyjának jelmondatát „justitia regnorum fundamentum“ hazánk jelenlegi állapotjára legkegyelmesebben alkalmazni kegyeskedik, e dicső példát követve, kell, hogy mi ő felsége, dicső királyunk jelmondatát magunkévá téve, „viribus unitis“ törekedjünk hazánk jövőjének szilárdítására, és igy nemesen leküzdve mind azon keserű érzéseket, melyek jövőnk alakításában gátul szolgálhatnának, roskadjanak le tisztelt megyei közönség ama gyászfalak, melyek jelenleg a polgárt polgártársától oly szomorún elszigetelték. Van e világrésznek egy terjedt birodalma, hol a zsarnokság a gondolatot majdan és érzéseket rabbilincsben tartja, és mégis ezen ország polgára egy kitűnő szabadságban részesül, tudniillik, húsvétnapján jogosítva van bármely előtaláltját testvérileg átölelve, csókkal illetni, azon üdvözlő szavak kíséretében, „urunk üdvözítőnk feltámadt.“ — Vonjunk jelen helyzetünkre hasonlatosságot , teremtsünk magunknak feltámadási nemzeti ünnepet, és testvérileg egymáshoz közeledve, nyújtsunk egymásnak őszinte kibékülési jobbokat, mert bennünket üdvözítő szeretett hazánk új feltámadásnak indul , ily kölcsönös bizodalom és testvéries egyetértés igazolandja ama nagy jelentésű szavakat „és magyar, áll Buda még!“ ily kölcsönös bizodalom és testvéries egyetértésnek szülöttje leend ama közfohász, mely hazánk négy folyama partjain minden kebelből kifakadva, azt a Kárpátok bérczei híven viszhangozandják: éljen a szeretett haza; éljen annak dicsőn uralkodó, felettünk atyáskodó, igazságos királya, s éljenek dicsőségét hirdető, atyáskodását támogató, s törvényes igazságosságot végrehajtó apostolai és ezek közt kitűnőn a mi mélyen tisztelt és szeretett főispánunk excellentiája éljen! Mire ő nmlga fél 12 kor a gyülésteremből lelkes éljenzések közt eltávozék. Nem kisebb érdekű vola a délutáni 3 órakor főispán ar ö nmlga elnöklete alatt a megyeház kis teremébe egybehívott, de a megjelentek nagyszáma miatti kényszerűségből a nagy teremben megtartott értekezlet, mely Nógrádmegye értelmiségének legnagyobb részét foglalá magában. Az értekezletet önmaga azzal nyitá meg, hogy a jelen viszonyokat tekintve kényes és nehéz feladatának megoldhatásához, mely a megyének az ideiglenességből az alkotmányos törvényességbe átvezetésében öszpontosul, az értelmiség hazafias támogatását kéré ki. Csak főpontjaiban kísérlem meg az ennek folytán keletkezett érdekes eszmevitát vázolni, mely végre oly mindenkit kielégítő eredménynyel fejezteték be. — Desewffy Otto volt alk. e. alisp., valamint utána több szónok, a kiránt támogatás tárgyait részletezve ókajták megjelöltetni, mert ha csak arról van, úgy mondanak, szó, hogy a mostani kormánynak a törvényes tér előkészítésére ezérz a törekvéseit pártoljuk, ebben mindnyájan egyetértünk. — Révay Gusztáv, volt alkotmányos főjegyző szabatosan fejté ki, miszerint most háromféle politikai eljárás képzelhető, t. i. vagy pártolása a kormányi intézkedéseknek , vagy ellenzése ezeknek , vagy a semlegesség.• Ő természetesnek és egyedül czélravezetőnek csupán az elsőt találja , megjegyezvén (másodszori felszólalásában) miszerint, ha a megye az ad hoc nevezendő bizottmányban (mint némelyek vélekednek) nem akarna részt venni, könnyen megtörténhetnék, hogy majd az ad hoc-ra sem nyittatnék neki tér. — Munkay János kékkői pleb. kétségbe vonó azon mondat helyes voltát, minélfogva „Magyarország nem volt, hanem lesz ; mert Magyarország úgymond (s ezt a történelemből is bizonyitgató) voltab lesz is. De lesz csak úgy, ha az alkalmat, mely most ő Felsége magas kezdeményezése folytán kínálkozik, megragadjuk. — Fráter Pál jeles és hatásos beszédének súlyát azok ellen fordítá, kik a mostani kivételes viszonyok közt is a merev törvényességet kívánnák kiindulási pontul venni. Az egybehívandó 61 diki bizottmányt illetőleg, úgymond, ennek szoros következetességgel az volna első teendője, hogy kijelentse, miszerint az általa nem választott tiszti karral nem működhetik tv « ■ rismussal a törvénytelenségekből ki nem hatoló neptip terén fognánk maradni, a letevőn Ahh*/1 & e8er°8ebb, de máskor ismét jeleit, hanem csupán kis körben éltethették megyénk és hazánk nagyjait. Ezeknek, és az ország egész olvasóközönségének kárpótlásul nyújtom a pohárköszöntések egész sorát itt e lapokban, hogy utólagosan gyönyörködjenek olvasásában, ha és akik hallásában nem részesültek.