Pesti Napló, 1865. október (16. évfolyam, 4636–4661. szám)
1865-10-14 / 4647. szám
vonalak cathegóriájába állítani, melyekre a nevezett társaságnak bármi előjoga volna. Egyébiránt mi sokkal inkább meg vagyunk győződve a magyar kormány erélyességéről , hogysem kételkedhetnénk, miszerint e kérdést az országgyűlés előtt nem fogná tisztába hozni. Lehetnek-e jelenleg pártok? Ily czím alatt közöl a„Politikai Hetilap“ b. Eötvös Józseftől egy jeles czikket, mely bővebben fejti ki és több oldalról világítja meg ugyanazon tárgyat, melyet lapunk vitatott. Miután a kitűnő államphilosoph kimondja azon erős meggyőződését, hogy Magyarország jövője legalább hosszabb időre azon állástól függ, melyet politikai pártjaink a jövő országgyűlésen elfoglalnak; miután azon állításunkat, mely szerint a jövő országgyűlésen élesen szembenálló nagy pártok aligha lesznek, a helyzet szükséges következményénektekinti, sőt csak azon irány folytatásának, melyet a pártok eddig követtek, miután előadó, hogy kifejlett alkotmányos életben a pártok előállása természetes, sőt szükséges, így szól tovább: „A pártok működése az államra üdvös csak addig lehet, mig oly valami létezik, mi a pártok felett áll, a mi rendkívüli körülményekben egyesülésük kötelékévé válik ,s ez a haza önállása és annak alkotmányos léte. Épen mert az 1861-iki országgyűlés Hatt politikai pártjaink igy jártak el, ez az, mi által ezen törvényhozás egész alkotmányos történetünk egyik legnevezetesebb időszakát képezi. . . . „Csak mert azon perczben, melyben az ország állami önállása s alkotmányunk léte megtagadtatott, védelmére az egész nemzet egyesült, mert megfeledkezve viszályainkról, valamennyi párt programmja helyett a törvényt fogadta el, s vesetőjéül azon férfiút, kit a törvény legszilárdabb védőjének ismert , ennek köszönjük jelen állásunkat.“ Azon kérdésre: Vájjon annyira megváltozott-e helyzetünk, hogy az egyetértés szüksége meg-szűnt, vájjon alkotmányunk oly egészen helyreállott-e már, oly biztosan érezzük-e magunkat birtokában, hogy uj pártok alakításához foghatunk ? K. Eötvös igy felel: „A sept. 20-iki nyilatkozvány által helyezetünk lényegesen megváltozott. Midin a fejedelem a jogfolytonosságnak elvét elismeré, s kimondta szándékát, hogy mind azon kérdéseket, melyek hazánk s a birodalom másik fele között fennforognak, szabad tanácskozás és elhatározás végett törvényhozásunk elé fogja terjesztetni, a legnagyobb nehézség, mely viszonyaink kielégítő megállapitásának eddig útjában állt, ez által elhárittatott. — De ha fejedelmünk alkotmányos szándékairól örömmel győződtünk meg, s azon férfiak szándékairól kétkedni nincs okunk, kik a magyar kormány legfőbb hivatalait nyilatkozatuk szerint azért fogadták el, hogy a teljes törvényesség helyreállítását lehetővé tegyük; sőt ha a Lajthán túl jogfogalmaink iránt most több méltányosságot találunk, mint előbb : vájjon ki ringatja magát azon csalódásban, hogy alkotmányunk már helyreállt; hogy már jelenleg törvényes állapotokban élünk, vagy hogy azon ellentét, mely a legfontosabb kérdésekre nézve a birodalom két felét elválasztja, már kiegyenlittetett ? — Vájjon ki nem tudja, hogy mig mi bizonnyos ügyek közösségét most, mint 1861-ben, elismerjük, mig Ibi most, mint akkor, készek vagyunk teljes önállásunk fenntartása mellett közös ügyeink iránt a birodalom másik felének képviselőivel érintkezni, addig mások a közös ügyek nevében önnállásunk feláldozását követelik ; mig mi a birodalom hatalmi állását mint eddig, úgy ezentúl is fel akarjuk tartani, addig mások a birodalom egységéről ábrándoznak ; s midőn mi kimondjuk, hogy a birodalom népeinek alkotmányos szabadságát saját alkotmányunk legerősebb biztosítékának tekintjük, az alkotmányos szabadság alatt az öszbirodalom egységes alkotmányát értik, melynek körében Magyarországnak is az autonómiának egy bizonyos mértéke igértetik. S vájjon ki vonhatja kétségbe, hogy míg köztünk s a birodalom másik fele között ily ellentétek léteznek, állami viszonyaink végleges megállapításáról szó nem lehet ? „Midőn a fejedelem sept. 20-iki nyilatkozványában az alkotmányos szabadság megállapítására a birodalom népeit közreműködésre szólító fel, megnyitotta a pályát, mely czélhoz vezethet. — A népek közös érdekei, a szabadságnak szüksége, melyet valamennyien éreznek, a közös veszélyek, melyek a birodalom minden részeit fenyegetik, el fognak hárítani sok nehézséget, melyek viszonyaink békés kiegyenlítésének útjában állanak, s bár hoszu fáradság és vitatkozás után fel fognak találtatni a formák, melyek mellett a magyar korona állami önállása, miként azt a sanctio pragmatica s az 1791-iki X. t. sz. értelmében kövekteljük, a birodalom érdekeivel összeegyezhető, s a magyar és a birodalom másik felének alkotmánya egymásnak kölcsönös biztosítékul szolgálnak. De ezen forma eddig feltalálva nincs, s hogy az valaha feltaláltassék, szükséges, hogy míg erre nézve végleges megállapodáshoz nem jutottunk, ne csak a birodalom hatalmi állásának érdekei, hanem állami önállásunk érdekei is erősen képviselve legyenek. S várjon most, midőn a pillanatot közeledni látjuk, mely ezen, jövőnkre nézve legfontosabb ügy felett határozni fog, most volna ideje, hogy pártokra szakadozzunk, hogy külön lobogókat tűzzünk ki és külön vezérekről gondoskodjunk? „Soha nem kételkedtünk alkotmányos állásunk teljes helyreállításán. A legkedvezőtlenebb körülmények között, midőn némelyek a reményről lemondottak, mi szilárdan ragaszkodtunk azon r meggyőzödégüikrm, hogy nemzetünk végre ki fogja vini törvényes önállását, s nem követelve semmit, mi a birodalom érdekeit vagy népeinek szabadságát veszélyeztetné, azt, mit törvényeire hivatkozva követel, el fogja érni. De e ezénnak elérése nem egyes hazafiak, nem egyes pártok, hanem csak az egész nemzet műve lehet; s ha a „P. Naplódnak nézete, hogy jövő országgyűlésünkön sajátképen pártok nem lesznek , mint a „Hongnak látszik nagyon is rózsaszínű, akkor a Hongnak nézete nagyon is sötét, mert más szavakkal csak azt fejezi ki, hogy törekvéseink sikeréhez reményünk nem lehet, ha küzdelmektől, melyekhez készülünk, más eredményt nem várhatunk a kétes babéroknál, melyeket a parlamentáris szónoklat egyeseknek ad. Most ismételjük, bármennyire igazságosak és törvényesek követeléseink, s bár mi készek vagyunk mindenre, mit a birodalom és népeinek érdeke tőlünk kíván, törvényes önállásunk biztosítása, csak a nemzet egyértelmű közreműködésének műve lehet. Ha tehát a „P. Napló,“ midőn azon nézetét fejezte ki, hogy a jövő országgyűlésen pártok alakulni sem fognak, csalódott, s a „Hon“ felfogása, mely ezen egyetértésünket valószínűnek nem tartja, helyesebb, ez csak arra int, hogy azt, mit a „P. Napló“ már biztosnak tart, amit a „Hon“ kétségenkívül a hon érdekében kívánatosnak ismer: azt, hogy alkotmányos önállásunk fenntartásában ne külön pártokra osztva, hanem mint egy ember álljunk szemközt elleneinkkel, minden teleségünk szerint elérni törekedjünk .... „Ha majd a házépítéshez fogunk, vitatkozhatunk felosztása és felékesítése felett, hogy házunk minél nagyobb szerűbb , minél kényelmesebb legyen; de most még csak alapján dolgozunk, s kötelességünk csak arra int, hogy belátásunkkal és tehetségeinkkel azon férfiút támogassuk, ki feladatául tűzte ki magának, hogy az épület alapkövét jól és erősen rakja le, s kit mi, munkatársai, ennek véghezvitelére elég erős és gyakorlott munkásnak ismerünk el.“ Követválasztási mozgalmak. Nagy-Kőrös, mint már két ízben, úgy ez alkalommal is Tanárky Gedeont fogja képviselőül választani. A fedhetlen politikai jellem és társadalmi független állás iránti bizalomnak ez ismételt nyilatkozása igazolva van a politikai tapintat, mély belátás és tiszta előadás azon mértéke által, melyről Tanárky jelen alkalomra kibocsátott programmja tanúskodik. E programaiban az Ausztriávali egyesülés szükségességét és a közös ügyeket ekként fejtegeti: „Legfőbb és legfontosabb feladata lesz az országgyűlésnek, a királyi egybehívó levél szerint „Magyarország alkotmányos jogainak a birodalom léte és hatalmi állásának elutasíthatlan követelményeivel leendő öszhangzásba hozatala.“ — Eme nagy horderejű tétel magában foglalja a közös ügyek megállapítását és azok mikénti kezelésének elintézését. — E tételben bukott meg Schmerling, mert Magyarország alkotmányos jogait nem öszhangzásba hozni, de merőben feláldozni kisérlette meg a birodalmi egység érdekében. S e tételben meg fogna bukni bármelyik magyar államférfi is, ha a birodalom hatalmi állása követelményeit tekintetbe nem venné. És e tétel mégis megoldandó, s mert hazánknak úgy, mint a birodalomnak érdeke kívánja, — meg is oldható. Magyarország beékelve a tengeráradatu német és szláv népek keretébe, — sok nyelvű törzseivel, melyeknek nehézkedési súlypontjuk nem egészen concentricus, — tengertől távol eső, s kivált nyugatról természettől nem védett határú földirati fekvésénél fogva utalva van oly állami szövetséghez tartozni, melyben a paritás alapján országos önállóságát, a magyar faj nemzetiségét s a polgárisodásbani haladását biztosíthassa. És e szövetség, a több mint három százados szerződések, s a pragmatica sanctio alapján az osztrák birodalom. — Ezen szövetség tényleges, történelmi és törvényes. Mást keresni sem jogunk, sem érdekünk. Gondolom nem paradoxon azon állítás, hogy az európai jelen státus rendszerben Ausztria csak mint nagyhatalom állhat fenn , másodrendű állammá sülyesztve, a helyzet kényszerűségénél fogva rövid időn múlhatlanul elemeire oszlanék fel, se felosztás Magyarország feloszlását is magával rántaná. De az osztrák birodalom csak Magyarországgal szövetségben lehet nagyhatalom , és azért életkérdés e szövetség Magyarországra, s a birodalom többi részeire egyaránt. A szövetség czélja kijelöli a szövetkezettek álláspontját is. — Ha a szövetségben Magyarország területi épsége, önállósága, nemzetisége és alkotmányos szabadsága mind együtt megsértetnek, mint Bach által nyíltan az anyagi hatalom erejével, vagy Schmerling által egy quasi alkotmány fictiója által czéloztatott, de ha azoknak csak egyike támadtatik is meg, ez esetekben Magyarországnak a szövetség fenntartása nem lenne érdekében. Viszont ha Magyarország bármi után lehetetlenné tenné a birodalom nagy hatalmi állását, vagy a birodalom tartományainak területi épségét, önállóságát, nemzetiségét és szabadságát veszélyeztetné, ez esetekben Magyarország nem igényelhetné, hogy a szövetség feltételei irányában respectáltassanak. Ez esetekben múlhatlanul dúlni fog a nyílt vagy passiv harcz — mint dúlt 17 év óta — veszélyére mind a két félnek. A szövetség czélja kijelöli a közös ügyeket is, és kényszeríteni fog megtalálni azok kezelésének módját is. E szövetség természetéből folyólag tehát, véleményem szerint közös: a) A fejedelem, a majestas és legfőbb hatalom személyesitője a törvények korláti közt, de a korlátoló törvények már nem szükségkép közösek, s a magyar király jogai, egy harmadik irányában a nemzet akarata nélkül nem csorbíthatók ; s ezért a concordatumnak, mely a magyar király jus piacellét eltörleni czélozta, Magyarországban érvénye nem lehet. b) Közös, az államnak küliránybani képviselete diplomatikai és magasabb kereskedelmi politika szempontjából. c) Közös a birodalom védelme. d) Közös az elöszámláltakat fenntartó financzia. Mindaz, mi az itt elöszámláltakon kívül erőszakoltatnék" közös kezelés alá vonatni, Magyarorzág önállásának hátrányával történnék, s mert a febr. 26-ai pátens ezt akarta, már azért is az, mint a közös ügyek kezelésének módja, el nem fogadható. Ha az előszámláltak valóban közös ügyek, úgy jogunk van kívánni, hogy azok ellenőrzésében, általában Ausztria magasabb politikája vezetésében kellő arányban érvényesíttessék a magyar érdek, a magyar alkotmányos érzület, a magyar morális erő és nemzeti jellem befolyása. De az a kérdés, mely a jövő országgyűlést kiválólag foglalkoztatni fogja : mily alkotmányos formák közt gyakoroltassék a közös ügyek kezelésében! részvétel ? Míg a birodalom többi tartományai absolut hatalommal kormányoztatak, a fejedelem teljhatalommal intézte a közös ügyeket, azon kivétellel, hogy a védelemre szükséges contingenst katonákban és pénzben Magyarországon az országgyűlés ajánlotta meg, más befolyást a közös ügyek ellenőrzésére három század allatt nem voltunk képesek törvényesen érvényesíteni. Az alkotmányozó 1847—8-ki országgyűlés érezvén e részben is az intézkedés szükségét, — a miniszterek egyikét ő Felsége személye körül állandósította, oly végre, hogy mindazon viszonyokban, melyek a hazát az örökös tartományokkal közösen érdeklik, befolyván, azokban az országot felelősség mellett képviselje. Az 1861. országgyűlés pedig felirataiban határozottan kifejezte, hogy készek vagyunk: az örökös tartományok alkotmányos népeivel, függetlenségünk megóvása mellett esetenként érintkezni. Ha a viszonyok hatalma, vagy az örökös tartományok kivonata folytán, ezen érintkezési módok egyike, vagy mindkettő egyesítve nem látszanának elfogadhatóknak, bár én e két mód egyesítését alkalmazhatónak találom, — ez esetben az esetről esetről érintkezés állandósittathatnék a kölcsönös függetlenség megóvása mellett egy, — a két rész országgyűlései által választandó s az illető országgyűléseknek felelős, és időnként megújítandó bizottmányban. Hogy az örökös tartományok egy testületbe olvadva, vagy országcsoportokra oszolva rendeljék-e ki a bizottmány őket illető részét ? — ezen kérdés eldöntése az ő autonomicus hatóságuk körébe tartozik, — s a magyar országgyűlés nem fogja a reichsrath merényletét utánozni, más független állam feletti intézkedés mohó arriptálásában. Óhajtáskép azonban alkalmat veszek magamnak annak kijelentésére, hogy én a duálismust a monarchia érdekével öszhangzóbbnak tartom mint a foederalismust. Az anyagi érdekekre térve, így folytatja : Mindenekelőtt az adózási ügy rendezendő oly módon, hogy az az államgazdászat józan elveivel összeegyeztethető legyen ; ne támadja meg szertelensége által a tőkét, mint most; lehetőleg igazságos kulcs szerint méressék ki, behajtási költsége ne emészsze fel a jövedelem nagy részét, mint most, s a behajtási modor ne erőszakolja be magát szenynyes kezekkel a házi tűzhely szentélyébe, mint most. Továbbá óhajtom, hogy a kereskedelmi politika az ipar és kereskedelem szabadságára alapíttassék ; ebből kifolyólag óhajtom a bankszabadalom megszüntetését, és pártolom a bankszabadság rendszerét. — Hibásnak s a maga utján változtatandónak tartom a reichsrath által helyben hagyott bankszerződést, mely a birodalmat azon abnormis helyzetbe hozta, s mindinkább hozandja, hogy a forgalomban lévő készpénz annyira megritkult,hogy az tetemesen kevesebb, mint a mennyi magának az államnak évi szükségletére kívántatik ; holott a túlnyomólag földmivelő birodalomban, hol a pénz nem forgattatik oly szaporán, mint kereskedelmi forgalommal biró országokban, — a pénz meg nem szűkittethetik a nélkül, hogy ez által minden üzlet pangása elő ne idéztessék. — Az érezpénz eltűnését nem a bank biztosítékhiánya, hanem az általában fonák politikai rendszer idézte elő, — ha ez megmarad, hiába tölti meg a bank pinczeit arany és ezüst rudakkal, a megnyitás első perczeiben el fognak azok tűnni, míg a bensőleg elégedett, külre hatalmas államban, ha lassan is, vissza fog szivárogni az érez folyam. Óhajtom a közlekedési eszközöknek, a nemzetgazdászat kívánalmai szerinti továbbfejlesztését , s meggátoltatni kívánom, hogy ezentúl is vasúti szabadalmak politikai czélokért jutalomképen adományoztassanak. Óhajtom, hogy az úrbér megváltási, rendezési és földtehermentesítési ügyek véglegesen szabályoztassanak , különösen óhajtom városunk érdekében, hogy az 1848: XIII.cz.7. §-a rendelete teljesíttessék, mely szerint a régebben megváltakozott községek méltányos kielégítése elrendeltetett. Nem vagyok barátja a biztosító egyletek s takarékpénztárak és más hason intézetek jelenleg nagyobb részt alkalmazásban levő rendszerének. Mert ezen intézetek aránylag csekély tőke befektetése mellett, a közönség pénzével nyerészkedő üzletté váltak. Szükségesnek látom oly törvényes intézkedés behozatalát, mely szerint a biztosító egyletek és pénzügyi vállalatok köteleztessenek a tartalék tőkének egy bizonyos maximumra tett növekedése után nyereményeiket az illető részvevőkkel megosztani, — illetőleg a biztosítási díjakat fokozatosan alább szállítani, — a takarékpénztárak betételei javára a kamatlábat emelni, vagy körülményekhez képest a kölcsön adott tőkék kamatját és egyéb czimek alatt szedett dijakat mérsékelni. Hatósági élet. Abaujmegye. Abaujmegye törvényes bizottmányának f. é. october 5-kén sz. kir. Kassa városában tartott közgyűléséről a következőket véltük czélszerűnek közre juttatni: Közszeretetü főispán ur ő méltósága több bizottmányi tag kísérete mellett a megyeház termében megjelenvén, tiszteletet s bizalmat tanúsító éljen között elfoglalván főispáni székét, a nagy számmal egybegyűlteket a házához és alkotmányhoz ha ragaszkodást tükröző kitűnő beszéddel üdvözölte. Ezen általános helyesléssel fogadott üdvözlő beszéd befejezése után felolvastatott ő cs. kir. apostoli Felségének ezen megye közönségéhez intézett. Bécsben f. évi sz. Mihály hó 17-kén kelt legkegyelmesebb leirata, melynek felolvasása után Bárczay János ur indítványa folytán ezen legkegyelmesebb királyi leirat által e megye közönsége az ország boldogsága és alkotmányos jogai tekintetében táplált egyik legforróbb óhajtásának kielégítését örömmel tapasztalván, az abban kijelölt legédesebb kötelességeket nemcsak készséggel teljesíteni, de egy cs. kir. apostoli Felségéhez e megye közönsége nevében intézendő legalázatosabb feliratban ki is fejeztetni indítványozta a feletti legbensőbb örömét 8 jobbágyi hódolattal teljes tiszteletét, hogy ő cs. kir. ap. Felsége nemzetünk iránt viseltető atyai szivének tiszta vonzalma nem engedte végrehajtatni a közelmúlt időkben a kormányon állottaknak országunk ezredéves jogai megsemmisítésére irányzott terveit, hanem legkegyelmesebb elhatározásával tért nyitni kegyeskedett azon bizalom és szeretet kapcsának megszilárdítására, mely a magyar nemzetet a törvényes királyával összekötheti, s mely a királyi hatalomnak a nemzet és birodalom állandó boldogságának a legbiztosabb záloga. Ezen legmagasabb intézkedésekből meggyőződve a felől is , miszerint az országunk kormányzatával jelenleg megbízott kormányférfiak az ország alkotmányos jogainak törvényes utáni biztosítását tűzték ki feladatokul, miért is ezen hazafias törekvéseikre nézve részükre is bizalmat szavaztatni kért, mely két rendbeli indítvány szívből fakadt beleegyezési nyilatkozatok között határozatba is ment. Ezek után felolvastatott a nagyméltóságu magyar királyi helytartótanács f. évi sept. 21-ről 73,991. sz. a. kelt intézvénye, mire főispán ur ő méltósága előterjesztette az 1848-ik évi V. t. ez. 7. §-ának a) pontja értelmében eljárt küldöttségnek a megyének választó kerületekre tett felosztására s e kerületek főhelyeinek kijelölése tárgyában készített tervre vonatkozó hivatalos jelentését. Mielőtt ezen jelentés felolvastatott Bárczay Albert úr egy indítványt tön, melynek lényege következő: „Kettős feladata van e mai bizottmányi gyűlésnek , úgymint a képviselő választókerületek felosztása, s illetőleg a választókerületek főhelyeinek meghatározása, és a középponti választmány megalakítása. Az elsőre nézve, miután, amint már fentebb elmondom , az előmunkálatok teljesítése az 1848-ik évi V. t. sz. 7. §. értelmében egyenesen a bizottmányt illeti, tehát a provisorius alispán elnöklete alatt jogtalanul készült terv mellőzését indítványozván, méltóztassék a t. bizottmány egy, a kebeléből választandó független küldöttség által az 1861-ki bizottmányi jegyzőkönyvek alapján, a netalán szükséges módosításokkal kiegészítendő tervet készíttetni, s azt jóváhagyás, illetőleg megerősítés végett maga elébe terjesztetni. Ami pedig indítványom második részét illeti, mely ugyan az elsővel szoros kapcsolatban áll, s úgy következik belőle, mint egy láncszem a másikból, úgy vélekedem, hogy miután öcs. k. ap. Felségének a nagyméltóságu magyar kir. helytartótanácshoz intézett f. é. September 17-én kelt legkegyelmesebb leirata által az 1861-ki megyei bizottmányok a választókerületek meghatározása s a középponti választmány megalakítása végett teljesen, minden csonkítás nélkül visszaállíttattak, igen természetes, de egyszersmind törvényes következése ennek az, hogy az összes 1861-ki megyei tiszti kar is, mint az 1848-i törvények értelmében mellőzhetetlen kiegészítő része a bizottmányoknak — ezen egyes esetre — ad hoc kegyelmesen visszaállítottnak tekintendő. Az 1848-as törvények értelmében tehát a középponti választmány elnöke az egyik megyei alispán lévén, kétségkívüli tény az, miszerint a mi alakítandó központi választmányunk elnöke nem lehet jogosan és törvényesen más, mint az 1861-ki első alispán, Vendéghy József ur. — Mire nézve a középponti választmányunknak egyedül ily alakbani szervezetét inditványozom.“ Ezen inditvány folytán a m. főispán ur által előterjesztett küldöttségi jelentésre vonatkozólag, a megye közönsége — azon okoknál fogva, mert midőn ő cs. kir. Felsége a választások eszközölhetése czéljából az 1861. évi törvényes bizottmány összehívását elhatározni méltóztatott, mely kirinttmánynaak törvényes alkatrésze az 1861-ik évi és szabad választás utján alakított tiszti kar, ezen törvényeinkkel öszhangzó intézkedés által elkülönöztetett a bizottmány tevékenységi köre a jelenlegi kinevezés útján alakított azon tiszti kartól, melyet a megye közönsége törvényeinkkel öszhangzónak nem tekinthet; — mert a legmagasabb intézkedésnek nyíltan kifejezett czélja az lévén, hogy az országgyűlési követek megválasztására vonatkozó minden munkálatok kifogás nélküli törvényesség szerint eszközöltessenek, és ezért nem ismerhetvén el a megye közönsége a jelenlegi ideiglenes alispánnak azon jogát, hogy az 1848. V. t. ez. 7. §. értelmébeni teendőkbe avatkozhassék : a beadott jelentést nem létezőnek tekinti, s a bizottmány kebeléből egy küldöttséget kíván kiküldetni a végből, hogy az ide vonatkozó tervet még a gyűlés folyama alatt elkészítve, azt a bizottmány elé terjeszsze, mi általában elfogadtatván, Bárczay Albert elnöklete alatt több tag a teremből elvonulva, a tervezetet elkészítve, azt a bizottmánynak írásban bemutatták, mely általános helyesléssel egyhangúlag el is fogadtatván, a központi választmány elnökének kiadatai határoztatok. — A központi bizottmány elnökéről lévén szó, miután gr. Károlyi Ede, s vele az összes bizottmány Bárczay Albert indítványához csatlakozott, felkéretett főispán ur, hogy miután az 1848. V. t. ez. a központi választmány elnökéül az alispánok egyikét jelöli ki, a jelenlegi ideiglenes alispánok pedig mint nem a törvényes bizottmány alkatrészei, az ezen bizottmány kebeléből választandó, s a követválasztási ügyeket vezérlő központi választmány elnökéül nemcsak azért nem alkalmazhatók, mert kinevezésből eredeti hivatalos állásuk a törvényesség eszméjével öszhangzatban nem lehet, de azért sem, mert azok elnöki alkalmazása által a megye közönsége törvényességüket elismerni látszatnék, és azok beavatkozó működése a követválasztási intézkedések törvényességét is megtámadhatóvá tenné: ezen okoknál fogva felkéretett a megye főispánja, miszerint minden, netalán támasztható kérdések kikerülése, s a megye közönsége aggodalmának megszüntetése nézetéből megengedni méltóztatnék , miszerint elnökéül vagy az 1861-ig évi törvényesen megválasztott első alispán jelöltessék ki, vagy a megyei bizottmány által azon választmány elnökéül ezen egyetlen alkalomra egy alispán rögtön választathassák el, a mely közóhajtásnak főispán ur ő méltósága, az e tárgyban nyilatkozott közóhajtásnak engedve , bár utasítása ellenére azon mentő öntudattal, hogy a megye összesített kívánatot teljesiti, beleegyezik, miszerint a központi választmány elnöki tisztének teljesítésére egy alispán ezen egyetlen alkalomra a bizottmányi gyűlés által megválasztassék , mely zajos örömnyilatkozatok között fogadott ajánlat folytán Vendéghy József, 1861. évi volt alkotmányos első alispán, a központi választmány ez idő szerinti alispáni elnökéül egyhangúlag megválasztatott, s megválasztása a főispán ur elnöki kijelentése által megerősittetett. Ezek után az országgyűlésre küldendő követek megválasztására vonatkozó minden ügyek kezelésére és vezérletére az 1848. V. t. ez. 7. §. b) pontja értelmében szükséges központi választmány tagjai egyhangúlag megválasztattak, s e részbeni határozat a központi választmány elnökének, Vendéghy József úrnak, és a bizottmány minden egyes tagjának maguk miheztartásá vé Komárom, oct. 7-kén. Ma 10 órakor tartatott meg Komárommegye 1861-dik évi bizottmányának ülése. . Az ülést ő méltósága Lipthay Gyula, főispáni helytartó egy alkalmi beszéddel nyitá meg, melyben a gyűlést összehivatásának feladatáról értesítvén, felkérte, hogy hivatásában a megyét mindig kitüntetett higgadt mérsékeltséggel járjon el, közkívánatra az ülésben jegyzőül Bathó volt 1861. megyei főjegyzőt helyettesitő; ez elfoglalván helyét, a királyi kegyelmes összehívó levél felolvasásához kezdett, ebben azonban félbeszakittatott Perczel úrnak azon indítványa által, hogy a gyűlés törvényessége megkívánván a törvényes bizonyságot, ilyenek is lennének helyettesítendők, de meggondolatlan indítványa az egybegyűltek zúgásában veszett el, miután már előre meg lön állapítva, hogy a bizottmányban részt veend mind a 61-ki, mind a mostani tisztikar, de mindegyik állásának tüntetése nélkül. Erre Ghyczy Kálmán úr szólalt fel, s üdvözölvén a bizottmányt, azt korlátolt működésének csendes s higgadt keresztülvitelére hivta fel, reményit fejezvén ki, hogy tán nem messze az idő, melyben majd annak állandó folytatására lesz hivatva. Bár sajnálja, hogy a kormány a jogfolytonossági elv elismerésére daczára a törvényesség terének megközelitésére tett első lépéséveis törvényszegést követett el, miután nemcsak az 1848-diki 3. t. sz., hanem a XVI. és XVII-ket is felfüggesztő, s igy a bizottmány törvényes jogait sérté, de hogy a törvényesség teréni előre haladás meg ne akasztassák, s a létező sérelmek orvoslására egyedül hivatott országgyűlés — melyhez egyébként személyes felfogásaként reményeket nem köt — ne lebetleníttessék, mégis az ajánlkozó alkalmat elfogadónak tartja, s igy a bizottmányt a követválasztás eszközlésére törvényes központi választóbizottmány alakítására felhívta, előrebocsátván, hogy czélszerűnek tartaná: az országgyűlés összehívásáért ő Felségének köszönetét szavazni, a kormánynak pedig fenti törvényszegő eljárása ellen, nehogy az elismertessék, óvást tenni. Ez indítványok lelkesedéssel fogadtattak, mi végből nem volt más teendő, mint a központi választmány tagjai megválasztatása, ezt illetőleg egy kész névjegyzéket olvasott fel szónok, melyet a gyűlés beleegyezéssel fogadván, a választás minden nehézség nélkül eszközöltetett. Elnökéül a választmánynak — az alispán akadályoztatásával, minthogy választott nem létezik, a létező pedig mint nem választott, nem törvényes, elnöklő főispáni helytartó ő méltóságának beleegyezésével Sárközy József, ennek akadályoztatása esetére Madarassy Mór, s végre mindkettőjük elfoglaltsága esetére, Milkovics Zsigmondur választattak. — A középponti választmány az okból, mert lehetőleg hosszabb időközre választatik, a rendkívülinél nagyobb számmal jön választva, s csak sajnálni lehet, hogy e különben helyesnek elismert körülmény közt el nem fogadtatott egyik szónoknak azon óhaja, hogy miután szerinte a megválasztott bizottmány pártszínezetű, oda még néhány oly csalóközi pártbeli is vetessék fel, kik a jegyzék készítésébe befolyt párthoz nem tartoznak ; azonban bár a higgadtabb többség e méltányos kérelembe beegyezni hajlandó volt, az indítványt az alkotmányos jogok gyakorlatát a lármába helyezni látszó ellenpártiak zaja elnyomná. Mire a jelen volt választmányi tagok esküje következett, s az eddigi választó kerületek s ezek székhelyei meghagyattak. Elnöklő főispáni helytartó úr az ezt követett csendben alkalmat van kiemelni, miként a mostani kormány az, mely a törvényesség teljes visszaszerzéséért küzd, s ha az óvást indítványozott szónok óhajtotta törvényes állapotot azonnal vissza nem állította, ezt azért téve, mert e rögtöni visszaállítás a teljes és maradandó törvényesség létesítését kockáztathatta volna, nekik köszönhetjük a máris kilátásba helyezett szebb jövő reményét, miért csakis elismerés, nem pedig óvás illeti ; — felhívta a bizottmányt, hogy ne veszítse reményét, csüggednünk nem szabad, mert csak úgy veszhet a haza, főkép ne veszítsük reményünket a jövő országgyűlés iránt, bízzunk abban, hogy küldendő követeink a múlton okulva, hazánk jogait biztosítandó törvényekkel térendnek vissza, s ne adja isten, hogy ez ne történjék, mert csak akkor lehet igazán veszve a haza. E hazafias érzületű szavakat dörgő éljen követé. Miután a jegyzőkönyv hitelesítetett, az ülés befejezve jön, minekelőtte azonban a bizottmány szétoszlott, Sárközy József úr ennek nevében köszönetet nyilvánított főispáni helytartó e méltóságának az ülés elnökségének azon bölcs én tapintatos vezetéséért, mely egyedül tehető lehetővé, hogy a bizottmány működését ily példásan s méltányosan oldá meg. Még meg kell érinteni, hogy a mai ülést megelőzőleg tegnap délután szinte a megyeházán magánülést tartott a bizottmány, hol a mai teendők iránt előleges megállapodás történt; csak elismerést érdemel a tapintatos hangulat, mely ez ülést átlengő. Korláthköl yett kiadatni rendeltetett. Végre a jegyzőkönyv hitelesítésével főispán úr elnöklete alatt teljhatalmulag megbizattak : Répássy József, Bárczay Albert Vendéghy József, gr. Károlyi Ede, Szentimrey András, Gábriel István, Teleky Péter, Lacsny Vincze és Szentimrey Bertalan. Az ekként szerencsésen lefolyt és elnökileg bevésettnek kijelentett gyűlés után főispán ur ő méltósága szívélyes szavakban búcsút von a megye közönségétől, és szobájába távozott, hová őt a közönség ilyenekben kitörő áldása kisérte. Fehér vármegyéből, oct. 8. Folyó hó 6-én gyűlt össze Fehérmegyének 1861-ben alakult bizottmánya a követválasztási előleges teendők megtétele végett. Az előtte való napon főispáni excjánál tartott délelőtti zártkörű , mintegy 70 tagból álló, s délutáni nyilvános értekezletek a szétágazó véleményeket elannyira egyesíték, hogy annak folyama tökéletesen békés, s vita nélkül vala. Főispányunk üdvözlő beszéde után, melyben a bizottmányi tagokat önszántukból minden közjogi kérdés vitatásától felállásra felkérő, az országgyűlésen sérelmeik előadására s orvoslására úgy is tér nyilván, de különben is biztos reménye lévén, hogy ott a törvényesség teljes visszaállítása ténynyé váland, mi hogy a jelen kormányférfiak őszinte óhajtása, biztosítja a közönséget, s a kegy. kir. egybehívó levél felolvasása után felkelt M. J. volt 1861. évi ország’9