Pesti Napló, 1865. október (16. évfolyam, 4636–4661. szám)
1865-10-17 / 4649. szám
E szép ékesszólással előadott velős, átgondolato s szabadelvű beszéd, melynek egyes,nyomatékosabb részeit szónok német nyelven is elmondá, a választó közönséget általános lelkesedésre ragadá, mely még fokozódott, midőn az értekezlet, közben az ünnepelt férfiúval, az utczára kilépve, a nép harsány zaja közt testületileg vonult a király-utczán végig, s adá meg választottjának a tiszteletet, melyre a polgári érdem számíthat. A Teréztemplomnál a jelölt elvált lelkesült kísérőinek zömétől, s egy kisebb küldöttségtől kisérve, kölön fogatokon vitetett Lipót-utczai szállására. Gróf Zichy Nándor nyilatkozatot bocsátott ki választóihoz, melynek tartalma a „Hon“ szerint következő : „Tisztelt barátaira ! Ajánlom magamat szives emléketekb . Megfordultam körötökben nem egyszer, e megyében éltem, itt nevelkedtem, a mit tehetségem s a körülmények tennem engedtek, előttetük történt leginkább, s e kevésre hivatkozom mindenek előtt. Találhattok abban gyarlóságot és hibát, de a tiszta jó szándékban nem találtok fogyatkozás. Hű maradok ezentúl is magamhoz, nyílt arczcal kivánok ezentúl is járhatni köztelek. Kimondom jelenleg is véleményemet, amint szivem és eszem sugallja, fájlalván, ha az tetszést nem arathat mindenütt, de nem tágítván azért attól. Ha bizalmatokra, mely az alispánságra emelte volt, büszke valak — úgy szerencsésnek érezném magamat, ha jelenleg képviselőtök lehetnék , de meggyőződéstek árán soha sem kívánnék azzá lenni, mivel a politikában, miként az életben, csak az igazság bír értékkel, s oly politikát, mely a nemzet véleményével ellenkezik, üdvösnek és maradandónak nem tarthatnék, még ha különben eltérő volna is nézetem. „Azt tartom, hogy alkotmányunk alapján biztosíthatjuk egyedül jövőnket, s hogy nemzeti létünkről le nem mondhatunk soha; azt tartom, hogy a negyvennyolcadiki constitionalis reform, a képviseleti és felelős kormányrendszer , az idő és viszonyok kérlelhetlen exigenciása ; azt tartom, hogy abban, ami a szabadság, alkotmányszerűség és haladás érdeke, az egész világgal, és legközelebb az osztrák szomszéd tartományokkal, mint szabad és alkotmányos nemzetekkel, a törvény és alkotmány korlátai közt bízvást kezet foghatunk ; azt tartom, hogy anyagi jobblétünket az érdekek okszerű sáfárkodás útján eszközlendő érvényesítése mozdíthatja elő leghathatósabban. Jelen politikai és anyagi törekvéseink alapja a fejedelem és nemzet közötti bizalom. Hálás elismeréssel vagyok a fejedelem iránt, ki alkotmányunk, nemzeti és államoi integritásunk helyreállítását tűzi ki feladatul. Erre kell építenünk, activ és nem passiv politikát követnünk, melyre a jelenleginél szebb tért, a pragmatica sanctio óta nem láttunk megnyílni a nemzet előtt. Íme, tisztelt barátim, ama gondolatoknak egy kis töredéke, melyek eljárásomat vezérlik. Egészítse ki azt önök bizalma, és jelentéktelen, de önök előtt ismert múltam emléke. Ha ezekben egyet tudunk érteni, úgy boldog leszek önök mandatáriusa lehetni, mivel múltam és jelen helyzetemnél fogva önök bizalma politikai létem egyik fő tényezője. Ha pedig ezektől eltérő érzéseket és nézeteket találnának önök táplálni, vagy ha hason nézet mellett rokonszenvek más választás által teljesebben volna kielégíthető, úgy mégis bizonyos vagyok benne, hogy baráti érzéseiket ezentúl sem vonandják meg tőlem, ki a haza, a megye és vidék érdekében erőm, tehetségem szerint, és tiszta lélekkel fáradozni soha meg nem szűnhetek. Isten önökkel. Zichy Nándor, Aszód, oct. 14. A Váczról oct. 7-éről kelt, s többek által aláirt követválasztási mozgalmakról irt czikkre, melyben b. Podmaniczky Ármin vidéki pártjának Váczra bevonulása, némely ráfogásokkal árnyékolva, kigunyolni szándékoltatik, miután az érdekelt czikk írói, pártjok és Drágfy Sándor ur követjelöltjök érdekében jónak látták az érdekelt czikk kelte után két nappal — mint vácziak, hogy bevonulhassanak — előbb kivonulni, s minket utánozva, ugyan oly tüntetéssel bevonulni, saját tettök meghozván igazolásunkat — a feleletet feleslegesnek látjuk. Majthényi Ignácz, Kandó József, Fáy Béla, B. Podmaniczky Frigyes. Buda főváros II. kerületének választói közöl mintegy kétszázan, october 14-ikén TiRCZi Egy nap Debreczenben. Körülbelől nyolcz éve, hogy a pest-debreczeni vasút megnyílt. Az akkor is már sokban megváltozott Debreczen, azóta még nagyobb átalakulásnak indult. Amilyen nagy falu volt, oly jelentékeny várossá kezd emelkedni. Nem bontakozott ugyan még ki, és sok idő telik bele, míg kibontakozik korábbi alakjából, s tökéletesen kifejti díszes alföldi jellemét, de már is oly sajátságos fejlődésnek indult, mely az ország minden nagy városaitól megkülönbözteti. — Talán épen szorosan alföldi jelleme, melyre a várost sűrűn környező, vörös téglából rakott nagy szélmalmok emlékeztetnek, indítá az angol touristát a megjegyzésre, hogy az Oriens itt kezdődik! Debreczen a vasúti közlekedés gyors fejlődésével , nemzetgazdasági tekintetben , némileg veszteni kezdi központiságát. Vásárai, melyek a legnépesebbek valónak az egész országban, noha most is jelentékenyek, majdnem tizedrésznyire szállottak alá. A távol és gazdag kelet rég megszűnt képviselve lenni. Erdély és Bécs kereskedői úgyszólván vicasso-ra jőnek ide. Abrudbánya, Kolozsvár, Szeben, Brassó, mely csak húsz év előtt is az idevaló fogyasztás tetemes részét tette, csak véletlenül téved ma ide. Szintoly kevés vigasztalót mondhatunk az egykori híres marha- és lóvásárokról. De ha Debreczen a távol tartományok nem oly erős központja is ma, mint valaha volt, amenynyire az ország átalános szegénységével ez állítás összefér, annál nagyobb tömegekben gyűlnek itt össze a közel vidék és széles Tiszahát mindennemű terményei. Egy tekintet a belső vásárra, vagy jobban mondva, a hosszú főutcza piaczára, hol mint Attila szekér sánczai, keresztül-fealul állanak az egymásnak vetett saraglyák, erről elég világos képet ad. Valóban, e képnek már nem annyira alföldi, mint ázsiai színe van. Rendnek itt semmi nyoma , imagul sem látni egy darabontot, ki a rendet fenntartaná. Olykor a faburkolaton, mely az utcza homokját középen végig hidalja, néhány lovas pandúr vonul át, inkább mulatság vagy esetleg, mint rendőri okból. A pandúrnak különben is a lóvásár, nem a belső piacz a helye ; erre valók volnának a kék dolmányos, sárga zsinóros hajdúk, kiket azonban most a polgármester, az újonnan megnyitandó színház, vagy az imént érkezett bihari főispán szolgálatára rendelt ki , míg más része tán a holnapi lóversenyhez tisztogatja tarsolyát és mentését. Ha csak felényi zavar volna is néha napján a pesti királyutczában, mint itt most a főpiaczon, a comfortable vagy fiakker hány embert gázolna lel De a komolyaygás, kinek jelszava : „lassan járj, tovább érsz,“és a méltósággal hatalmaskodó fiakker fekete szironynyal varrt fehér szűrében hol keszegoldalt, hol egyenesen hajtva, folyvást nagy ügyességgel bontakozik ki e tömegből.• A debreczeni kocsis iránt, ki megszokta nyeregből ostorhegyre hét-nyolcz lovat hajtani, csak elismerés és nem dicséret, a mit itt mondunk. A komolyság és bizonyos neme a méltóságnak pedig az a vonás, mely átalán véve a debreczeni embert megkülönbözteti. E méltóságérzet kevésbé világi, mint egyházias. A puritán szigor és jámborság ömlik el rajta. Nincs e népben semmi kicsapongó szilajság, igaz néven betyárság, mely az egykori nemesség erénye és hibája volt. Ez egyházias, de rajongás nélküli érzés uralkodik egész modora sőt politikai rokonszenvében. Hogy egyebet ne említsünk, Tisza Kálmán politikai befolyását, melyet Debreczen polgárságára gyakorol, leginkább ama diadalainak köszöni, melyeket a protestáns ügyben 1859-ben itt az egyházi gyűléseken vívott. Természetes kifolyása ez érzület ama körülménynek, hogy úgy a magyarországi, mint az erdélyi helvét hitvallásnak, Debreczent tekintik a reformált egyház központjának, mely mint ilyen, a „skót szabad egyház”zal közvetlen érintkezésben áll, s honnan a moldva oláhországi protestáns missió megalapitására is a legelső aranyok kerültek. Mindez bizonyos fensőbbségi, független érzetet önt e népbe, hasonlót ahhoz, melylyel a mahomedán Mekkára, vagy a katholikus keresztyén Rómára tekint; mely függetlenségi érzetét aztán átviszi politikai nézeteibe is, annyival könnyebben, mivel magában és köröskörül, a merre csak a Tisza hulláma zajlik, tiszta magyarságnál egyebet nem hall és nem lát. Nem lehet azonban mondani, hogy e népfaj szintoly türelmes és körültekintő nem volna. Önként foly ez természetének egy másik jellegéből, mely a munka és haszonszeretet. Szintoly jószágúnak tartja a pénzt, mint a római császárok, anélkül, hogy jótékonyságában hanyag vagy fukar volna. Úgy szereti ugyan a szabadelvűséget, ha az minél kevesebb áldozatába kerül, mindamellett a haladásnak, amennyire a művészi, tudományos és általában a szellemi érdekek iránt érzéke van, bevallott híve. Hogy csak egy kis, de jellemző példát említsek, a templomból hazatérő polgár nem egyszer kéri el papjától az egyházi beszédet, hogy azt odahaza nyugton olvasván, jobban átérthesse. Az irodalom pártolása nem tartozik kitűnőbb erényei közé, s a színészetet is, mely eddig itt vendég volt, nem annyira a módos gazdák, vagy közönséges nyelven a „cívis“ (melyet tehetnének disznévvé, mint Rómában volt), hanem inkább a kereskedő-osztály és diákság tartotta fenn. Azonban tagadni nem lehet, hogy itt is, mint mindenütt a vidéken, a népszínműveket és drámát kedvelik. „Bánk bán“, melylyel az uj szinház megnyittatott, nagyobb hatást ébresztett, mint bármely bizonyos franczia darab kelteni képes lett volna. Az tetszik itt, a mi minden izében magyar. Az uj szinház Debreczennek monumentális épülete, s bizonynyal első nevezetességei közé tartozik. Épült ez a „Nagy-Czegléd utczá“-ban, majdnem átellenében a „Batthyány-utczá“-nak. Alapját 1861-ben tették le, a szabadelvű, mivelt és tevékeny alkotmányos polgármester, Kis Lajos idejében, kinek leköszönésével az építés is aztán két évig szünetelt Elkészült 1865-dik évi october 7-dikén, épen a megnyitás napján. Byzanci, mórral vegyes stylben épült, nagy talentomú fiatal építészünk, Szkálniczky terve szerint, kinek vezetése alatt az építést Vecsei Imre, debreczeni építőmester végezte. A díszes épületet vasrácsozat rekeszti el az utcza felől, hátul és két oldalt elég széles tér fogja körül, mely faültetvények és virágágyaknak van fenntartva. Az épület homlok- és oldal kiugrásai (fagade) alkotják annak külső legnagyobb díszét, s egyszersmind czélszerűségét. A homlokfal síkja, mely felül egy terrasse-on végződik, s két csúcsán a dráma és népdal magyar szabású múzsája áll, fedett boltozatot képez a kocsi bejáratra. Ezentúl az előcsarnok, a jobbra-balra nyúló folyosók, társalgó terem (foyer), könyvtár, próbaterem, öltöző szobák, színpad és nézőhely vannak előszobás páholyokkal. A színpad, elvágott padolattal, sülyesztőkkel s a legújabb szervezés szerinti gépezettel van ellátva, Mühldorfer Vilmos, a gothai színház gépésze által. A nézőhely 1500 személyt fogad be, honnan külön kijárás vezet az oldal-facade-ok felé, melyek külső fülkéit Kölcsey, Vörösmarty Kazinczy, Csokonai, Petőfi, Kisfaludy szobrai díszítik, faragva Marsak a jó nevű szobrászunk által, a homloképület két múzsájával együtt. A nézőhely belső felszerelését és díszítését Koch építőmester, Teichert aranyozó, és Szabó budai asztalos végezték. Az első függöny ifj. Telepy Károly úr rajza után készült valamint az a feletti homlok, mely jeles színészeink arczképeit ábrázolja. Az első színi előadást, Jókai által irt profoggal, Jókainé asszony nyitotta meg Ezt követte a „néphymnus“ Kölcseytölénekelve az összes személyzet által; ez alkalomra szerzett '&FI~K,z s,á k V“"M t .Bánk bán ot felv, tt.gondu, melynek visnoptagságos vajúdásait mindaddig keresztyén,' zatossággal hallgattuk, mig a 2-ik felv végén Peturbán azt nem mondta : „jó éjszakát!“ . (Vége következik.) délután 4 órakor, az ottani lövölde helyiségeiben megjelenvén, miután küldötteik a jelenlevőket biztosították, hogy Balássy Antal ügyvéd úr a jelöltséget elvállalja, egyértelműig oda nyilatkoztak , hogy miután Balássy Antal 1861-iki képviselőjük benne vetett bizalmukat, most is egész mértékben bírja, őt jövőre is képviselőjüknek óhajtják, s bár ki lépjen fel ellenében, az ő érdekében eszközlendő szavazatuktól el nem állnak. Bácsmegyei értesülésünk szerint ott a választó közönség bizalma a következő jelöltek iránt nyilatkozik: Az almási kerületben: Piukovich Mihály, ifj. Rudich József b. és Farkas József; a rigyiczaiban: Kovács Nép. János, Latinovich György, Pap Zsigm. és Szemző Nándor;az apathiaiban: Kürthy István, gr. Szécheny Antal; a bácsiban: Zákó Sándor;a kulpiniben: Miletics Szvet, és Dimitrievich Milos megyei hivatalnok;a kanizsaiban: Kiss Jakab versenytárs nélkül; a morawiczaiban: Ballagi Mór és Vojnics Barnabás ;a becseiben: Bende József, Zsulyevics Döme, Magyari Imre; a kufaiban: Jámbor Pál versenytárs nélkül; a hódságiban: Szemző Mátyás versenytárs nélkül. — A városok részéről : Újvidéken: Branjovaczky István és Ignatievich Jakab; Zomborban : Korniss Gáspár és Mihalovics Miklós; Baján: Latinovich Vincze és Tóth Kálmán; Szabadkán: Csorda Bódog és Vojnics Lukács versenytársak nélkül. Zentán Jankovich Gyula két ellenjelöttel. A választások eredménye a legtöbb kerületben kétséges. Vas megyében a képviselőjelöltek következők :a muraszombati kerületben: gr. Szapáry Géza; az őrségiben: Hollán Ernő;a körmendiben: Széks József, a megyének volt alkotm. első alispánja;a kemenesiben: Radó Lajos; a kőszegiben: Chernell Ferdinand; vannak ellenjelöltek is. Somogyból írják nekünk , hogy a kaposvári kerülethez tartozó Zseliczen és más helységekben a választók ezt is hangoztatják : „Nemesi a nép embere, ő legyen a követje.“ — A szigetvári kerületben pedig ugyanazon tudósító szerint Fekete Lajosról nincs szó, hanem Jakab István és Bittó István a jelöltek. Nagyváradról f. hó 15-ről a következő levél közlésére kérettünk fel : Nagy-Várad, oct. 15. Tisztelt szerkesztő úr! Alig végződött be a bizottmányi ülés, s már a képviselőválasztási mozgalmak megkezdődtek. Megkezdődtek általános ingerültség közepette. Majdnem minden kerületben több jelölt lép fel. Azon urak, kik néhány 61-ki képviselő mellett kardos anathemát kiáltanak a határozottan szabadelvű és törvényes alapon álló ellenjelöltekre. És ezen anathemát Deák Ferencz tisztelt nevével és tekintélyével támogatják. Az mondatik ugyanis , hogy miután az 1861. országgyűlés feloszlattatott, s a kormány ezen eljárás által mintegy a nemzet közvéleményére apellált , hogy az uj választások alkalmával határozottan nyilatkozzék : ennek következtében kötelesség minden 61-diki képviselőt — ha csak az magát physice és moraliter képtelenné nem tette — saját kerületében újra megválasztani, hogy ez által a nemzet törvényes alkotmányához való hű ragaszkodását tényleg bebizonyítsa. Annyival inkább köteles ezt tenni, miután az 1861-ki országgyűlés második felirata után a felirati és határozati párt, Deák Ferencz vezérlete alatt, egy nagy loyális párttá egyesült, és így már az ő személye iránt való pietásból ír kötelesség ezen elvet, t. i. hogy mindenütt a 61-ki képviselők választassanak el, szorosan keresztülvinni. Hogy tehát hajlamaink — ha ugyanazok valamelyik 61-ki képviselő ellen lennének — alkotmányos elveinkkel, s Deák Ferencz egyénisége és halhatatlan érdemei iránt való tiszteletünkkel collisióba ne jöjjenek: igen óhajtandó Hatósági élet. Miskolcs, oct. 10. A folyó évi sept. 14-kén tartott megyei nagy értekezlet, melynek részletei e lapok olvasói előtt ismeretesek, nagy többséggel kimondotta volt,hogy szeretett főispánunk egyéni bölcs belátására bízza, a megyei hivatalnoki kar szükségessé vált epuratióját s újból szervezését. Hogy ez elv gyakorlatilag keresztülvihető legyen, kijelentette a többség azon egyéni meggyőződését, hogy akik hivatalt fognának vállalni, csak azért, mert vállaltak, nem szakítottak a múlttal, sőt amennyiben belépések által a kormány bevallott politikáját, t. i. a nagy közjogi kérdések alkotmányos megoldására való törekvést kívánják és vélik támogatni, hazafias áldozatkészséget és önmegtagadást tanúsítanak. Bár az elv ily modorban történt kimondása után a megyei szervezés a főispán magánintézkedésének, a hivatalba lépés pedig tisztán az egyéni eltökéltés műve maradt, némely tisztelt férfiak, nem látván elég okot arra, hogy a jog követelményei a politika követelményeinek e tekintetben alárendeltessenek, egyátalában meg nem barátkozhattak a részletes hivatalba lépés eszméjével. A közvélemény tehát még a megyei értelmiség nagy többségének fentebbi nyilatkozata által sem válhatott egyhangúvá, s az eltérő vélemény , talán némely egyoldalú eljárás miatt is, mindinkább tömörülni látszott, midőn szeretett főispánunk e hó 6kán körünkbe érkezvén, a tiszti kar, egyelőre különösen a közigazgatási osztály szervezéséhez hozzá fogott, kinevezvén és felesketvén első alispánul megyénk 1861-ben egyhangúlag megválasztott első alispánját s országgyűlési képviselőjét Sz. K. P. urat, főjegyzőül L. J. megyénk 1861-ki jegyzőjét, főügyészül Sz. J., alügyészül F. J., a megye 1861. fő- és alügyészét, főszolgabirákul B. B., Sz. K. J., G. Gy. alszolgabirákul D. N. L., F. K., V. J., B. M., Sz. L. és Sz. P. urakat háromon kívül mind 1861-ki tisztviselőket. Ily előzmények mellett virradtunk fel a mai napra, melyre főispánunk az 1861-ki központi megyei bizottmányt a követválasztási előintézkedések feletti tanácskozás végett egybehívta. A bizottmány életben maradt tagjai csaknem mindnyájan élénk örömmel helyezték be magukat a kitűzött időben reggeli 9 órakor a megyeház nagy teremébe, alkotmányos megyei életünk e rég nem látott drága szentélyébe, s a belépő főispánt harsány éljenzéssel fogadták, ki is elfoglalván elnöki székét, s felolvastatván a főispáni kinevezést tárgyazó okmányt, következőleg szóllott: Tekintetes megyei bizottmány! „Ha vannak az életben pillanatok, melyek titkos erővel mintegy önkéntelenül ragadják meg lelkünket , alkalmat nyújtanak elmélyedésre, azoknak egyike reám nézve a jelen pillanat, melyben évek hosszú sora után először lépek szeretett Borsodunk ma ezen általam jól ismert tanácstermébe s kormányzói székéről, melyen egykor oly sokáig és híven iparkodtam a megye javára és dicsőségére, először intézem szózatomat a tisztelt közönséghez. Csak a felbuzgó érzések ösztönének engedek tehát, midőn elfogulásig meghatott szívvel üdvözlöm e helyen szeretve tisztelt polgártársaimat, testvéreimet, kik ez alkalommal nemzetünk szebb jövője felé vezető lépések tétele végett gyülekeznek össze körülöttem. Midőn széjjel tekintek e teremben, maguk a falak is beszélni látszanak hozzám a régi jó idők öröme és reményeiről, beszélni a közelmúltak szenvedései és nyomoráról. De én úgy találom magamat, mint a vándor, ki hosszú küzdelmes távollét után kedves otthonába újra visszatér s bár látja, hogy körülötte sok, igen sok megváltozott, még is érzi, hogy az ő lelkének vonzódása mindig a régi! — Erőm, melylyel itt hajdan a férfi kor virágában fáradoztam az imádott haza oltára körül, nem duzzadoz többé a régi hévtől s lassanként lehanyatlani készül. S az ismerős bajnokok közül, kik egykor velem együtt küzdöttek itt a nemzet javáért, soknak arczát hiában keresik szemeim a jelenlévők sorai között; eltávoztak előttünk az örökkévalóságba s az élő nemzedék hálája őrzi emléküket; — ámde hanyatló erőmnek is rugalmat ad azon tudat, hogy a legszentebb ügy, a haza ügye szókita most is újra elő magányom csendjéből, s hogy engem is parányi eszközül rendelt a gondviselés azon szebb kor előteremtésére, „mely után buzgó imádság epedez száz ezrek ajakán!“ emel azon érzés, vagy sejtelem, a jobb lelkek ama nemes dicsvágya, s hogy midőn majd szememet bezárom s megfutott pályám egy nyílt könyv leszen a maradék előtt, hálás kegyelettel fognak reám is gondolni, minővel én az elköltözött munkás elődökre mindig gondolok. Mert nem puszta képzeleten alapuknak látszik immáron a remény, hogy édes magyar hazánk fel fog valahára üdülni gyötrelmes helyzetéből, melyben anyagi és szellemi erőit oly sokáig tartották lekötve a mostoha végzetek. — Felséges Fejedelmünk maga vette kezébe ügyünk fonalát s egyesítvén a hatalmat a bölcseséggel, az erélyt a méltányossággal, szívesen óhajt bennünket kisegíteni a tömkelegből, hová az önmagáról megfeledkezett uralomvágy túlzásai miatt taszíttatánk. Nincs ugyan még körülöttünk megtisztítva a tér minden akadálytól s a tényleges állapotok számos oly jelenséget tüntetnek elő, melyek — az átmenetei természetét s a kibontakozás nehézségeit tekintve — egy pillanat alatt, mint egy tündér palota ütésére meg nem szüntethetők, azonban ki van jelölve az irány, melyben haladnunk lehet és kell, s valamint a fejedelem nagylelkű és valóban fejedelemi elhatározásaiban, úgy a jelenleg kormányon levő férfiak, sőt mondhatnám az egész nemzet hazafias komoly magatartásában, biztató kezességet látok én arra nézve, hogy nem fognak meghiúsulni a haza jobb jövőjébe vetett buzgó reményeink. Az, amit annyi szív régóta hőn óhajtott, sőt a mi mindnyájunk közös vágyakozásának tárgya volt , a törvényes alapon s törvényes eszközökkel létesítendő országgyűlés egybehivása, nem puszta óhajtás többé. Kezünk között van Ő Felségének e czélból kibocsátott, s immár a nyilvánosság utján is közlött kegyelmes királyi meghívó levele. S épen a végett, és csupán csak a végett gyűjtöm össze ez alkalommal Borsodmegye közönségét képviselő, s törvényesen választott bizottmányát,hogy előtte ez örvendetes királyi levél tudomásra juttassék, s ebből folyólag az országgyűlési képviselők megválasztására szükséges intézkedések megtétethessenek. Közös az öröm, általános a bizalom, mely ezen messzeható lépés felett, valamerre csak magyar szívek dobognak, mindenfelé nyilvánul; s meggondolván az előzményeket, melyek után, s a körülményeket, melyek között országgyűlésünk ilyetén egybehivása történik, lehetetlen, hogy azt Borsod megye hazafias érzelmektől lelkesült közönsége is a legnagyobb megelégedéssel és örvendő bizalommal ne üdvözölje. Én a magam részéről, midőn az e megye számára küldött kegyelmes királyi meghívó levelet felolvasás és törvényes kihirdetés végett ezennel átnyújtanám, áldást eszek az ég urától magára az ünnepélyes pillanatra, s mindazon törvényes intézkedésekre, melyeket ennek folytán szeretett borsodi testvéreim a közhaza jólétének előmozdítása végett teendenek. (A királyi meghívó levél felolvastatik.) Íme tekintetes bizottmány felnyitvák előttünk a sorompók, s most rajtunk a sor, hogy higgadt megfontolással és eszélylyel kezdjünk a reánk várakozó nagy munkához. Mert aligha fordult elő valaha múltunk történetében országgyűlés, melyre nagyszerűbb és lényegesebb feladatok megoldása várt volna. Mindazon fontos közjogi kérdések, melyek a birodalommal való összeköttetésünkre vonatkoznak, mindazok, melyek belső életünk szabad fejlődését közelebbről érdeklik, elintézendők, vagy tovább fejtendők lesznek a bekövetkező höngyülésen. És ha komolyan megfontoljuk azon nagyszerű és magasztos elhatározások horderejét, melyek a fejedelem 1. évi sept. 20-ki kegyelmes nyilatkozataiban foglaltatnak, s melyekben, nem tudni, az önmérséklet bölcseségét, vagy minden mellékes tekinteten felülemelkedő bátorság nyílt egyenességét csodáljuk-e inkább; ha meggondoljuk, hogy ezek által ez idő szerint saját kezünkbe látszik letenni önsorsunk koczkáját a nemzetek felett őrködő gondviselés, sőt bizonyos tekintetben reánk bízni látszik a vezérszerepet a birodalom testvér népeinek jövője felett is — lehetetlen, hogy örömre ne gyuladjon, s az idők intésétől áthatva ne legyen minden hazáját igazán szerető magyar szív. Azon ritka pillanatok közé tartoznak ezek uraim, melyeket egyesek, úgy, mint nemzetek életében alkalomszerüleg megszokott mutatni a jó szerencse, s melyeket, ha okosan megragadni s felhasználni nem tudunk vagy nem akarunk , nemzedékekre súlyosulnak aztán mulasztásunk vagy könnyelműségünk átkai. Teljesen hiszem, hogy Borsod megyének e teremben s e teremen kivül levő minden polgárai megértik az események intő szózatát, s félretevén mind a szenvedélyesség túlzásait, mind a kicsinykedő felfogások töprengését, felemelkednek azon magasabb néppontokra, melyekről széttekintve, cselekvéseiknek egyedüli intézője a haza jól értett szabadsága és boldogsága leend. Mert, uraim! nincsen oly parányinak tetsző s önmagában csekély tér, melyen egy-egy porszemmel ne járulhatnánk a haza jóllétének és dicsőségének csarnokához. Az egyszerű polgár, aki kötelességét híven teljesíti, ép úgy részese annak, mint a dús eszközökkel rendelkező hatalmasok. És midőn e tekintetben is Borsod fiai iránt régi tapasztalásaim alapján, most is folyvást a legjobb véleményt táplálom, úgy erős meggyőződéssel vagyok a felől is, hogy az előttünk álló képviselő - választás intézése körül fényesen fogják bebizonyítani, miként értelmes és higgadt érzelmű polgárok kezében a szabadság gyakorlása önmagában a legbiztosabb védő és korlátozó Váll vetve, közös erővel kell munkálnunk a nagy feladat megoldására; de midőn munkásságunkat s ideigeinket aczélozza és megedzi az előttünk ragyogó czél, a hevitt alkotmányos jogaink kiirthatlan érzete, vigyázzunk, hogy lépteinknek egyszersmind biztosságot is adjon az eszélyes önmérséklet ! Mit hoz reánk a jövendő, Isten kezében vagyon elrejtve. De ha minden előjel nem csal, hanem változékony játék a népek szívének természetes követelése, a bölcsek oktatása, az események vas következetessége , bizalommal kiálthatjuk, hogy a magyar ég immár derengni kezd, s derülni fog állandóan. Adja Isten, hogy lelkiismeretes törekvéseink nyomában üdv és áldás keljen e sokat szenvedett hazatéréin, és ha talán számosan, kik velem együtt jóval túlhaladtak már az élet délvonalán, meg nem érhetnek is az általunk hintegetett magvak teljes gyümölcsözését, s élvezze annak áldásait nyugvó poraink felett a jövő boldogabb ivadék, s maga a nemzet örökké éljen és viruljon.“ E nagy hatással elmondott és megéljenzett jeles beszéd után főispánunk a közönség élénk éljenzése mellett ad hoc jegyzőül Lévay Józsefet, ad hoc tiszti ügyészül Szűcs Jánost, ad hoc törvényes bizonyságul Bay Bertalan és Márton Pétert helyettesítette, s felemelkedvén elnöki székéből, a bizalom és ragaszkodás nyilvánulása között újonnan is megesküvék arra, hogy a törvényt és a haza jogait véglehejletéig védeni fogja , A formaságnak ekként elég tétetvén, főispánunk felhívta a közgyűlést, hogy a központi választmány alakítása iránt tanácskozzék és intézkedjék, azonban M. L. volt országgyűlési képviselőnk szót kért és emelt, s ihletett hangon kijelentette, hogy bár teljes bizalommal viseltetik kormányférfiaink személye és törekvései iránt, s a kormány azon szándékát, hogy az országgyűlés összejöhessen, teljes erejével támogatni kész, mellőzhetlen hazafias kötelességének tartja mégis, hogy most, midőn Borsod törvényes közgyűlése a négy évi szünetelés után először nyilatkozhatik törvényesen, az 1848-as törvényekben ismeretlen dicasterialis kormányzat létezése ellen óvást tegyen, óvást tegyen arra nézve is, hogy az alkotmányos megye vissza nem állíttatván a központi bizottmány is csak a követválasztás feletti intézkedések megtételére van összehíva, s ki nem egészíthető, kötelességének tartja végre kifejezést adni azon általános óhajtásnak, vajha az országgyűlés a megyék visszaállítása iránt sietősen intézkednék. Az alaposan indokolt indítványt, a végkibontakozás reménye mellett is a jövő eshetőségeire figyelő, s a jogérzetben rendületlen közönség egyhangúlag elfogadván, a kifejtett nézetek, főispánunk enunciatiója folytán jogfenntartás alakjában azonnal jegyzőkönyvbe iktattattak. Ezen egyhangú megállapodás után túlélőnk vitára adott alkalmat azon kérdés, ki legyen az úgynevezett központi választmány elnöke. A bizottmány tagjai és maga a főispán is, a tegnap esteli értekezletben történt megállapodás folytán abban a nézetben valónak, hogy a törvénynek eleget kell tenni, ad hoc alispán helyettesítése által az 1848. 17. t. értelmében. E tekintetben talán egyetlen szavazat kivételével nem volt nézetkülönbség, nem úgy az ad hoc helyettesítendő alispán személyére nézve, mely a fennforgó viszonyok között némelyek előtt elvkérdésnek látszott. Többen megyei tekintélyeink közül azon nézet mellett harczoltak páratlan erélylyel hogy a főispán által az 1848. 17 törvényben gyökerező kezdeményezési jognál fogva ad hoc alispánul ajánlott Sz. K. P. — megyénk 1861-ki választott, közelebbről főispánilag kinevezett, s már fel is esküdt alispánja nem lehet ad hoc alispán, mert immár provisorius alispán, s mint ilyen nem lehet törvényes és nem törvényes egy személyben. Hiába vitatták a többség szónokai, hogy a választás ténye által elég van téve a törvény rendeletének és szellemének, hogy kit érjen a bizottmány többségének bizalma, az e bizalom s a főispáni beleegyezés által Borsod törvényesen választott ad hoc alispánjává válik ; hiába hozták sokan elő, maga az érdekelt Sz. K. P. hogy ő egy magas czél, az óhajtott végkibontakozás előmozdítása]tekintetéből és csupán a megyei értelmiség nagy többségének biztatása se lenne, ha t. i. szerkesztő úr becses lapja útján tájékozásul némi felvilágosítást adna e fontos, égető és kényes kérdezésre nézve, a miatt, hogy megtudja az ország határozottan azt, hogy e kérdés is, vagy személyese. Több választó nevében.