Pesti Napló, 1865. november (16. évfolyam, 4662–4686. szám)

1865-11-19 / 4677. szám

Mindamellett, hogy Magyaromig — mint önálló és független őrsi­g —­ sem közigazgatá­silag,­ sem törvényhozásilag nem­ állt az örökös tartományokkal soha összeköttetésben a prag­­matica sanctio után sem, mely a fejedelem sze­mélyének közösségét, az osztatlan birtoklást és kölcsönös védelmet megállapította, sőt ezen két­oldalú szerződés újólag megerősítette Magyaror­szág, a hozzá kapcsolt részek, országok és tarto­mányok kormányzati és törvényhozási teljes függetlenségét — oly érdekviszonyok fejlődtek ki mégis egyfelől Magyarország, másfelől­ az örökös tartományok között, melyek mind­­ ha­zánk külön érdekei, mind az igazság és méltá­nyosság szempontjából legkomolyabb figyelmet és tekintetet érdemelnek, és sürgetés elintézést követelnek. Ezen ügyeket elismerték — a­nélkül hogy határozottan körülírták volna— az 1848-ai tör­vények is. Az összeülendő országgyűlésnek leend fel­adata, mihelyt törvényhozási képességgel birand, egyfelől ezen ügyek szoros meghatározása, a nem közös és közös ügyek elkülönítése által, másfelől javaslatainak előterjesztése a kezelési módozatokra nézve. — A közös ügyek minden­esetre oly természetűek, melyek részint terhek, részint mint javadalmak, aránylag illetik Magyar­­országot, a­nélkül, hogy Magyarország legtávo­labbról is feladná azon sarkalatos jogát, mely­­nélfogva saját pénze és vére felett szabadon ren­delkezik. Ezen szempontból veendők vizsgálat alá az udvartartás, külképviselet, közös védelem költségei, és mindazon terhek, melyekben való aránylagos részvétünk csak a méltányosság igé­nyei, és nem a jog követelményeinél fogva iga­zolható, miután, azon terhek tudtunk ,és bele­egyezésünk nélkül halmoztattak a birodalomra. A javadalmak a közös vámjövedelmekből ered­nek , ennélfogva mindazon államgazdasági in­tézkedések, melyek nemcsak az örökös tartomá­nyokat, hanem Magyarországot is együtt érdek­lik, mint a nemzetközi vám- és kereskedelmi szerződések, kölcsönös egyezkedések tárgyai Már az országnak az 1861 -i országgyűlésen megjelent képviselői e tárgyban ünnepélyesen így nyilatkoztak : „Midőn mi Magyarország al­kotmányos önállását, függetlenségét a hatalom szava ellen védjük, midőn óvakodunk azon szo­rosabb kapcsolattól, melyet alkotmányunk visz­­szaállításának némi feltétele gyanánt akarnak reánk kényszeríteni, nem akarunk ellenségesen fellépni az örökös tartományok alkotmányos né­pei ellen. Nem akarjuk mi a birodalom fennállá­sát veszélyeztetni, a készek vagyunk azt, a­mit tennünk szabad, s mit önállásunk és alkotmányos jogaink sérelme nélkül tehetünk, a törvény szabta szigorú kötelesség mértékén túl is méltányosság alapján politikai tekintetből megtenni, hogy azon súlyos terhek alatt, miket az eddig fennállott absolut rendszer fonák eljárása összehalmozott, az ő jólétök, s azzal együtt a minek is, össze ne r­akadjon, • a lefolyt idők káros következései róluk és rólunk elhárittassanak.“ Midőn ezt ki­mondották, egyszersmind azt is kijelentették, miként meg nem egyeznek abban, hogy „a köz­adónak és katonaállításnak kérdései a magyar országgyűléstől bármi részben elvonassanak“ . J.is ele­melték , hogy „Magyarország kormányza­tát és közigazgatását a magyar királyon kivül Senkitől mástól függővé nem tehetik, s más or­szágok kormányzatával nem egyesíthetik, minél fogva nem akarnak sem a birodalmi tanácsban, sem­ valamely birodalmi népképviselet­ben részt venni, s annak rendelkező hatalmát Magyaror­szág ügyei felett el nem ismerik, s a z­­ö­r­ti­kos tartományok alkotmányos népei­v_e­l csak ug­y,­­mint önálló szabadon nem­z­e­t­t más, önálló sza­bad nemzett­el, függetlenségünk teljes megóvása mellett hajlan­dók esetenként érintkezni.­ Ezen készség azonban nem, méltányoltatott a Felsége akkori tanácsosai által, s az országgyűlés feloszlattaték. Az összeülendő országgyűlés—meggy­őződésünk szerint —ismételni fogja ezen készségét, s remél­ható, hogy Magyarország feladhat­lan és elidegeníthetlen jogai­n­a­k tiszteletben tartása,­­ kölcsönös érdekek­ méltányos és igazságos felfo­gása mellett egyetértés jövend létre s egyfelé Magyarország királya és törvényhozó­i­ gyűlése másfelől az ausztriai örökös tartományok fejedel­me és országgyűlései között, a függőben levő kérdésekre­­nézve. S­ ez annál inkább remélhető mivel Magyarország legtávolabbról nem akarja meggyengíteni a pragmatica sanctio által alapí­tott kapcsot, legkevésbé akarja és akarhatja csökkenteni a dynastia méltóságát, megrendítő a birodalom hatalmi állását, s megzavarni az örö­kös tartományok alkotmányos életét. Magyaror­szág nem kíván egyebet, mint a kölcsönös jogok tiszteletben tartását, s mint az azonos érdekek igazságos méltánylását. Magyarország ezt egy­aránt követelheti mind királyai és a nemzet kö­zött kötött ős-szerződések, mind a jelenkori jog erejénél fogva. Ismétlem, miként remélhető, hogy a közös ügyek függő kérdésére nézve egyetértés jövend létre, s igazaknak bizonyulandónak ismét Fe­rencz királyunknak nemzetünk dicséretére mon­dott,­­ az 1805-ki országgyűlést összehívó kirá­lyi levelében foglalt örökre emlékezetes sza­vai:... „nem csak eleink, de ma­gunk is teljes megelégedéssel tapasztaltuk azzal, hogy a ma­gyarok midőn törvénynyel és hivségg­el igazgattatnak, egész Európa s különösen tulajdon királyuk várakozásának meg­felelte­k.­ Törvénykezésünk visszanyervén rendes alkot­mányos folyamat, mielőtt a közigazgatási, igazság­szolgáltatási és közgazdasági téren eszközlendő javításokhoz fogna, különösen két ügynek mielőb­­bi elintézését óhajtom. Egyik: a nemzetiségi jogigények, a másik a zsi­dók emancipatiójának kérdése. A­mi a nemzetiségi jogigények kérdését illeti, már az 1849. és 1861-ki országgyűlések komoly törekvése volt­, ezen kérdésnek az ország területi épsége sérthetlenségének fenntartása mellett — a jogegyenlőség és méltányosság alapján eszköz­­lendő megoldása. Az 1861-ki országgyűlés e czélból kiküldött bizottmánya által törvényjavas­latot dolgoztatott ki, mely azonban részint azon okból, mivel ezen országgyűlés nem tekintette magát jogosítottnak alkotmányunk értelmébeni törvényhozásra, részint azért, mivel az ország­gyűlés feloszlattatott, mielőtt a javaslat iránt in­tézkedés történt volna, köztanácskozás tárgya nem lehetett. Most azon reményt táplálom, hogy e kérdés is végleg el lesz intézhető, a annak megoldásában előttem vezérelvekül szolgálandnak : az egyéni, polgári és nemzetségi szabadság és jogegyenlő­ség biztosítása, s ezek alapján a községi, városi és megyei önkormányzati alkotmányos élet ki­fejlesztése és megszilár­dítása. A­mi a zsidók emancipatióját , polgári jo­gokkal felruházását illeti, e kérdés már igen ré­gen élénken foglalkoztatja hazánk legjelesb szabadelvű férfiait és törvényhozóit. A publicis-­­­tikai téren először Wesselényi Miklós, a alkot­mányos szabadság és jogegyenlőség ezen egyik legbátrabb és legjűbb bajnoka, szólalt fel, köz­­művelődési történetünkben korszakot alapító „Balitéletek“ czirati munkájában; kimondotta, hogy „valaha ők (a zsidók) is épen úgy élhessenek polgári a­l­k­otm­ány­u­n­k minden jólétivel, hasznaival, mint akárki más.“ Majd utána Eötvös József fog­ta fel az eszmét, s nemes hévvel küzdött mellet­te. Már 1840 ben — huszonöt évvel ezelőtt — figyelmeztette honfitársait, a zsidók emancipa­­tiójáról írt értékelésében, hogy : „az idő int, éne­künk nem szabad hátra maradni.Ne­m kiváltságok, hanem szabadság kell századunkban, s ez nem létezhetik, ha nem köztulajdonunk, s ha a szol­gaság, mely gazként könnyebben terjed, mint gondolnék — ki nem irtatik végre gyökerében.“ A törvényhozási téren hazánk nagy fia, Deák Ferencz karolta fel a humanitás és közszabad­­ság ügyét, s annak egyik legszilárdabb védője és támasza volt az 1839—40-ki országgyűlésen , mint ezt az ezen országgyűlés eredményéről itt és Zala megye rendeihez intézett követjelentése fényesen igazolja. Óhajtom, hogy ez ügy az ösz­­szeülendő országgyűlés törvényhozói munkássá­gának egyik tárgya legyen ; óhajtom ezt nem­csak a közszabadság és jogegyenlőség nagy elvei, de hazánk jól értelmezett politikai érdekeinek tekintetéből is, melyek egyaránt követelik, hogy sz. István birodalmának minden polgára egyenlő legyen jogban és kötelezettségben. Ezek azon nézetek és óhajtások, tisztelt választó­polgárok , melyek engem a megbíza­tás teljesítésében vezérelnének.­­ Ezen né­zeteket és óhajtásokat kötelességemnek tar­­tom előlegesen közleni tisztelt választó­polgár­társaimmal. Ha azok önök által méltányoltatni és helyeseltetni fognának, megtiszteltetésnek és kö­telességnek tartandom a képviselőség elvállalá­sát, s ezen esetben csekély erőm és tehetségem­től kitelhető­leg arra fogok törekedni, hogy a ki­jelölt czélt mérséklet, kitartás és áldozatkészség m­ellett, önök hazafiti bizalma és támogatása ál­tal segítve, annak idejében elérhessük; ellen­kező esetben — ha az általam kimondott né­zetek és óhajtások önök részéröl nem osztat­nának — kénytelen leendők azon szerény körbe iszavonulni, honnan önök bizalma polgári kötelesség teljesítésére előszóllitott Pest, nov. 8. 1865. A mind hevesebben előtérbe lépő vá­lasztási izgalmak, mikből tegnapi szá­munk egy újabb adatott közlött Nagy Károlyból, Szath­mármegye főispánját a következő hivatalos felhívás kibocsátására inditák: „Szatmármegye választó honpolgáraihoz ! „Midőn az 1848-ki törvényhozás ama magasz­tos és lélekemelő elhatározását arany betűkkel vésette a nemzet törvénykönyvébe, hogy jövő­ben az osztálykü­lönbség örökre megszűnjék — a nemnemes nemessé emeltessék — s az addig kizárólagos terhek ép úgy, mint a kizárólagos jogok, ezentúl közösekké tét issének ; — s midőn igy az alig néhány százezerből álló nemzetet több millióvá erősítette, hogy ezentúl különb­ség ne tétethessék a hazának édes és mostoha gyermekei közt. „E nemes elhatározást a törvényhozás azon erős meggyőződéssel tette, miszerint a nemzet minden egyes fia teljes tudatával bír azon nagy kincsnek, melynek birtokába jutott, a törvények alkotásába való befolyásnak. „Tette ezt továbbá azon hittel, hogy nincs a hazában senki, a­ki felvilágosultság, értelmeség és önállóság hiányából önmeggyőződését áruba bocsássa, de egyszersmind hogy mindenki elég józan és higgadt is arra, hogy mások meggyőző­dését tiszteletben tartsa. „Fájdalom, a min­dennapi tapasztalás kese­rűen tanítja, hogy e nemes várakozásnak számos ellenkező tényben kell csalódnia! „Alig indultak meg ugyanis a küszöbön álló országgyűlésre a követválasztási mozgalmak, már­is undok és véres jelenetek árasztják el és szenynyezik be a haza szent földét. — A napi­sajtó hemzseg e visszataszitó események köz­lésétől. „A jobbak és nemesek szivei szorongással telnek el, és aggódva, mintegy baljóslatul a haza szebb jövője felett, tekintenek napjainkra, mely­ben a lélekvásárlás ocsmány bűne oly nagy mérvben űzetik,a melyben népünk az elerkölcs­­telenedés azon alsó fokára sülyedt már, hogy ezrével találkoznak, kik önmeggyőződésöket ké­szek bármely hitvány anyagért elárusítani, és melyben az annyira kívánatos egyetértés helyett a pártoskodás átkos szelleme annyira megszállta nemzetünket, hogy nemcsak az ellenkező véle­ményt tűrni nem tudjuk, de sőt gonosz sugalla­tokra hallgatva, készek vagyunk polgártársain­k vérét is ontani. „A haza ellen elkövetett e nagy bűnök vészes magvai már megyénkben is elhintettek, és ha nem is oly mérvben, mint az ország egyéb vidé­kén, de, fájdalom, a szellemölő itatás már nálunk is meghonosodott nemcsak, hanem már termi is átkos gyümölcseit! „Ily körülmények közt, mint a megye kor­mányzója, kötelességemnek látom e veszélyeket megjelölni, sőt minden egyes hit fiát a hazának óva inteni. „Gondoljuk meg, hogy azon törvények, me­lyekért 17 évig oly sokat szenvedtünk, s melyek­nek visszaállitását, mint édes miénket, most egy­hangúlag követeljük, nem lelki-gyávák, hanem oly polgárok részére hozattak, kik elég erősek sa­ját meggyőződéseké mindennemű vesztegetések ellen megőrizni, s nem vakszenvedély­től elraga­dott nyerstömegek részére, hanem olyanoknak, kik elég józanok mások véleményét tiszteletben tartani, hogy tehát csak független nézet és jó­zan higgadtsággal lehetünk méltótt e nagy tör­vényekhez. „Gondoljuk meg,hogy a haza sorsa van kezeink­be lerakva, melynek boldogítását csak egyesített és nem szétforgácsolt erővel lehet és kell megala­pítani ,­­ hogy a bekövetkező nagy politikai kér­dések vitatásához komoly higgadtság és nyugat A pesti „Lloyd“ 264. számában könnyen ki­található czélzatból — közzétett azon eljárás és ha­tározat irányában, melyben a pesti középponti vá­lasztmánynál az ehhez Ferencz-külvárosi 10 polgár részéről benyújtott azon kérvény részesült, mely szerint ezek a Ferencz külvárosi, csaknem kizárólag Rottenbiller pártbeliekből összeállított összeíró küldöttségi több tag részéről tapasztalt eljárás feljelentve, ezen eljárás és netalánt ered­ménye irányábani óvásukat nyilvánítják, s mely határzat szerint a feljelentők és tekintve óváste­vők azonnal a bizottmány ellen sérelmet elkö­­vetetteknek nyilváníttatnak, s az 1848-iki V. t. ez. 41. §-ának hivatkozással bűnvádi eljárás alá fogatni rendeltetnek : — az érdefelett 10 polgár részéről a­emltgy m. kir. helytartóta­nácshoz, mint a hivatkozott t. ez. 46. §-ánál fogva illetékes felső hatósághoz, felfolyamo­dás nyujtatott be, melyben ama határ­­zatnak, mint törvénytelennek meg­semmisítése, annálfogva ké­retik: 1. Mivel a hivatkozott 41. § t közvetlenül meg­előző és követő,egymással kapcsolatban levő fok­ból nyilván következtethetni, hogy a 41. § ban ér­deklett sérelem alatt csak az összeírás és szavazatavédés folyama alatt a küldöttségi tagok ellen elkövetett bár­mely bántalmak értethetnek , és így a köz­ponti bizottmányhoz benyújtott, s a már mű­ködni és létezni is megszűnt küldöttséget ér­deklő felszó­lalással a 41. §. értelmébeni Sértést el nem követhetett. 2. Abból, hogy a feljelentésben, tekintve óvás­ban a panaszlott visszaélések bizonyítékai elő nem adattak, sem­ az nem következik, hogy azok alaptalanok és nem igazak, sem hogy a küldött­ség azok feljelentésével megsértetett, s így a feljelentők büntetésre méltó cselekvényt követ­tek el, hanem a bizottmány által talált eme hiány tekintetéből vagy a beadmány az illetőknek pótlás végett visszaadandó, vagy a feljelentett tények igazolására a feljelentők felhívandók, vagy végre a bizottmány által könnyen tisztába hozhatott tények megvizsgálandók lettek volna, mielőtt a bizottmány a feljelentést tevők kérdé­ses iratának minősége felett véleményt mondha­tott, mielőtt őket sérelmet elkövetőtteknek és bűn­vádi vizsgálattal sújtandóknak kimondatta. — Mert oly tények feljelentéséért, melyeket szám­talan élő tanúval bebizonyitni készek is, képe­sek is, sem sértöknek nem mondathatnak, sem a 41. §, sem semminemű törvény gulya alá nem eshetnek. (Beküldetett.) som, nem pedig lázas vak szenvedély kívántatik mindenek felett „Gondoljuk meg végre, hogy az említett kár­­hozatos módon nem a hazának, sem pártfogolt­­jainknak, csupán elleneinknek teszünk szolgá­latokat, kiknek önmagunk szolgáltatunk fegy­vert kezökbe saját magunk ellen, melylyel meg­bélyegezzenek, melylyel az ügyünk iránt nyilvá­nuló részvétet tőlünk elrabolják, s melylyel bebi­­zonyitsák, hogy nemzetünk nem higgadt, józan és szabadság után törekvő nép, hanem vad szen­vedélyek és fejetlenség által izgatott tömeg. „Szatmármegye választó polgáraihoz intézem e szavakat, azon polgárokhoz, kik között egykor a hazafiak mintaképe s a politikai jellem töké­lye, Kölcsey Ferencz született, nö­vekedett és működött. — E nagy névkegyeletes emléke elég biztosítékot nyújt nekem , hogy azok, kik e névre mindig büszkeséggel gondol­tak, nem lesznek méltatlanok most sem, vala­mint nem voltak soha, egykori nagyvezérükhöz, s hogy midőn a választás napja elkövetkezik, a polgári szabadság azon valódi szelleme lengi át keblüket, mely úgy a saját meggyőződést érvé­nyesíteni, mint másokét tiszteletben tartani, te­kinti hazafias kötelességének. Kelt Nagy-Károlyban, 1865. nov. 12-én. gr. Károlyi György, főispán. Hontmegyéből, nov. 17. Sajnos, hogy a választási mozgalmak nálunk sem folyhattak le a nélkül, hogy a túlhajtás, erőszak és félrevezettetés néhány szomorú em­lékét ne hagyják maguk után. E hó 14-kén Né­metiben mintegy 60 devicsei és bálhi választó, miután délelőtt Sembery Imre k. j. részére be­íratták magukat, délen át a folyvást­ottan toborzó pártvezérek által levendégeltettek, délután bo­tokkal sőt pisztolylyal is felfegyverkezve, három ízben rohanta meg az összeíró bizottmány hiva­talos helyiségét, hogy onnét a bizottmányi tago­kat kikergesse, és az általuk szerkesztett össze­­iráni íveket hatalmába kerítse. Csakis a bizottmányi tagok higgadtsága, s a történetesen ottmulató csendbiztos példás mér­séklettel párosult lelki éberségének, s talán az illetők öntudatlanságig való állapotának is kö­szönhető, hogy néhány véres ütlegen kivül na­gyobb szerencsétlenség nem történt. Czivódás közben a csendb­átos ur, ki testével az összeíró helyiség bemenetelét a rohanók tömege ellen fedezé, és szánalomból kardját a tulittas szegény nép ellen használni nem akarta, a reá rohanók által órájától is megfosztatott, mely mai napig nem került elő. Ennek következtében több elfogatások tör­téntek, s a törvényes vizsgálódások folyamat­ban vannak. Már­is nyilvánossá lön, hogy az egész merényletet azon párt néhány kétes jel­lemű vezére idézte elő, kik kóbor életmódjuk egyik kedvező alkalmául tekintik ezen „zavaros­ban") halászáét,é­s nem nagy lelkiismeretet tesznek maguknak belőle: egyéni érdekeik előmozdít­á­sára és „biztosítására“ erkölcstelen esz­közökhöz is nyulat, és százakat a tapasztalat­lanabb népválasztók közül törvényellenes me­rényletekre ösztönözni. ^ ~7'— Gömörmegye, nov. 12. Nem lesz egészen érdektelen, ha a kis-honti járás követválasztási mozgalmairól irok,nehány sort; itt a követjelölt Kubinyi Ödön, 1848­ és 1861 iki volt országgyülési követ; el­lene felléptek Kub­inka és Daxner István. Nem czélom az egész járásban tör­ténő mozgalmakról írni, csupán Tiszolczról em­lékezem m­eg; itt két párt van, Daxner és Ku­binyi pártja. A f. november 8-án R.­Brezón tar­tott szavazati összeíráson a szlávoknak megro­vásra méltó és túlságig vivő kicsapongásait kell megemlítenem , ugyanis visszamenet a Daxner- párt Likér falu mellett ütött tábort, s ott pálin­­kázott; ezen, majdnem 250 lélekből álló csoport a két kocsiban menő 10 Kubinyistát botokkal felfegyverkezve megtámadták, saját pénzükön vett nemzeti lobogójukat Kubinyi felirattal rongy­­gyá tépve tűzre dobták, s lovaikat minden ok és czél nélkül ütötték ; ezzel meg nem elégedve, mindenféle durva szavakkal illették és kövekkel dobálták. A Kubinyn-párt védelemre nem is gon­dolhatván, nagy ügygyel-bajjal megfordította a kocsikat, és a dühös csoportból, mely „verjük agyon“ felkiáltásokat hallatott, visszamenekült Rima-Brezóra. Már most ki a nép bizalmát bírja, szükséges e annak a népet itatni? De jól van !*) vegyük, hogy Daxner a maga pártját vendégelni akarta, tehát miért épen az út mellett, és miért nem ott­hon ? **) Ha pedig azon néhány falusi ember kedvéért tanyászott, miért nem tartották féken a népet ? Miért engedték, hogy ez a scandalosus eset megtörténjék ? A Kubrogisták nem bántot­ták az ő zászlójukat, bár az „At­tije Daxner“ tót felirattal van ellátva. Bizony, uraim, ne kisértsük a lehetetlenséget, mert ha a nép személyünk iránt bizalmatlan, hiába erőlködünk ott; nem mondom, hogy nem sikerül egy néhány rajongót és korhelyt együvé csoportosítani, de a többség bizalmát spiritu­sal soha sem érjük el ; ha pedig programmunkban azt mondjuk, hogy minden nemzetiség bírjon saját jogaival, akkor tartsuk is meg; vagy a pán­­szíivok nemzetiségi jogaiban az is áll, hogy a­hol kisebbségben vannak a magyarok, azok ököllel nyomassanak el?! JászBerény, nov. 15. Ki a jászsági választási mozgalmakat csak fe­lületes figyelemre méltatja, könnyen azon kelle­mes csalódásnak adhatja magát, hogy itt a párt­vezetők tapintata , a nép józansága minden ki­hágást, mely az ily alkalmakkal csaknem kide­­rülhetlen, meghiúsított, mert köztudomás szerint leszámítva a Jász-Apátin történt, kisebszerűnek mondható összeütközést, semmi nyilvános bán­talmazás vagy verekedés nem történt; ki azon­ban mint e sorok írója is, a nép között megfor­dult, s a választási mozgalmakat feszült figye­lemmel kisérte, s a rábeszéllés mind­azon ne­meit, melyeket a pártvezetők jelöltjeik érdeké­ben felhasználni jónak látták , ismeri, hazafias fájdalommal telik el, mert a hazafius becsület s az erkölcsi törvényt, melyet megszegni bo­szulatlanul sohasem lehet, megszegve látja. — Itatás a Jászságban nem igen történik, mert itt senki sem áldozhat e czélra nem ezreket, hanem százakat sem, de annál inkább csábitgatás, mely az előbbinél sokkal veszélyesebb — a bormá­mor, ha kialuszsza az ember magát, elrepül, de szavak sokáig megmaradnak a nép emlé­kében. A korteskedés e dicstelen neme leginkább a jász-árokszállási kerületben, hol két követjelölt van, dívik ; egyik követjelölt P­e­t­h­e­s József, ti 1861-ben is képviselte a kerületet, a másik de­cz­ár János 1860. előtt törvényszéki taná­csos, — nem akarok véleményt,mondani egyik­ről sem, nehogy pártrészesnek tartassam, hanem annyi bizonyos, ha van egyik vagy másik kö­vetjelöltnek emberi gyarlósága vagy hazafius bűne, az jelenleg természetesen túlozva, elrej­­tve, a­mint a pártérdek kívánja, csaknem da­­tolva hirdettetik a népnek, azon hiú ígéretekkel, mik állítólag az egyik követségéhez kapcsolvák, azon képzelt veszélyekkel, miket a másik kö­vetsége magával hozna. A választás folyó hó 2- án lesz Árokszál­láson. — Móczárnak a választó helyen nagy többsége van, — Pethesnek pedig a többi kö­zségben. Melyik lesz tehát e két jelölt közül a kö­vet, csak az utolsó pillanatban dől el: a jász­nép mérsékelt és vagyonos része a Móczár pártra áll, s ha mégis megbukik, oka az lesz, mert sok ember félvén a netalán történhető zavartól,vissza­vonult, a Pethes-párt pedig megfeszített erővel küzd. Jászberény városának csak egy követjelöltje van. Midőn a választási mozgalmak megindultak, a közvélemé­n Beregben az 1861-ki képviselő, Ö­r­d­ö­g­h András mellett nyilatkozott, falraga­szok hirdették mindenütt követjelöltségét, azon­ban a­mily gyorsan nyilatkozott a közvélemény, oly gyorsan meg is változott, és Sipos Orbán ügyvéd felé fordult. Ördögh András nem akar­ván pártoskodást okozni, szerényen visszavonult, átadva a tért Sipos Orbánnak. Nem mondhatni el Sipos Orbánról a legnagyobb barátság mellett sem, hogy kellő képzettséggel bír a képviselő­ségre, hanem annyit el lehet mondani felőle, hogy ha fiatal hevét mérsékli, és szorgalmasan tanul, becsülettel fogja képviselői Jászberényt. Általán­osan azon hiedelem uralkodik, hogy ha Pethes megbuknék Árokszálláson, miután Be­­rényben később lesz a követválasztás, Sipos visszalép Pethes javára. A jász­ladányi követválasztás, az árok­szállási után történik — itt ámbár sokan vannak a vá­­gyakozók, ha az ősz Illésy egészsége helyre áll, mindenesetre ő lesz a követ, ha pedig ő nem akar fellépni, a közvélemény megoszlik, mert ez esetben fellépni készül b. Orczy Andor, Poro­­pély, Mocsy Ferencz és mások is, kiket ez al­kalommal felemlíteni nem akarok. r. 1. Kalocza, nov. 18. A „Pesti Hirnök“ tegnapi­­ 260 ik­ő szá­mában R. 1. aláírással, Pest-Solt, nov. 10 kelte­zéssel egy vidéki közlés jelent meg a duna-pataji s keczeli kerületek követválasztási mozgalmai­ról, melyben igénytelen egyéniségem megemlí­­tését a R. 1. a kalocsai kaszinó-egy­lettel hozva kapcsolatba, elmondja, hogy engem in­­kább a kalocsai kerületben szeretett volna szerepelni lát­ni, mert én a kalocsai kaszinó elnöke vagyok, ott pedig a nép­­nek politikai leczkéket szok­tak volna adni. Tán nem épen jók voltak az elvek, melyek hirdettettek, hogy a tanárok saját tanonczaikban nem bíz­hatnak? stb.­­ Csekélységemet illetőleg csak azt jegyezvén meg az érintett közlésre, hogy ott léptem fel követjelöltül, hova százat ? 6 IV*, A* 6 7 a.* a 8 z 1 ó Írásban és küldöttségileg meghívott, s azt tartom, hogy hova az em­­h°rAt. nem hívják, tolakodás vádja nélkül meg nem jelenhe­­t­i­k . — kötelességemnek tartom a kalocsai kaszinó egylet ellenében! csípős észrevételére K. J. urnak nyilvánítani, miszerint 1861-i­k é­v­*) Sőt nagyon is ronzul van. S z e r k “egvenddgeldse a választás meg nem taínfí lélg/szkár a a*abadban, a kár fedél alatt —­­ tóbbd-kevdsbd szavazatszerzési mód , mit helye­selni nem lehet. Szem­­b­e­n a kalocsai­ka színe társu­lat termeiben igenis tartottak úgynevezett népkörök (mee­­t­i­n­g), melyekben a magyar alaptörvények, jelesül a pragmatica sanctio, az 1790: 10. és 12. törvényczikkek, a koronázás és az alkalommali szertartások és az 1848. évi törvények magya­ráztattak a nélkül, hogy ott egyéb elvek hirdettettek volna, mint a melyek az érintett törvények­ben­ foglaltatna­k, s melyeket a kaszi­nó egyesület magáéinak elfogadott. Sajnálom, hogy a P. H.“ R.1. je amaz elveket nem jónnak hiszi, de" miután meggyőződésem, hogy az ország nagy többsége helyesli azokat­­ biztosítom R. urat, hogy az általam és több barátom által 1861-ben hirdetett törvényességi alapelvek iránt, valamint a kalocsai kaszinó-egylet, úgy csekélt­­ségem is tántorithatlan hűséggel, s ragaszko­dá­­sal viseltetünk. Ábrahámffy János: Hatósági élet. Jász-Ladány, nov. 12. Alig vettük a szomorú hirt, hogy szeretett je­­löltünket, Illésy János urat szélhüdés érte, máris két ellenjelölt lépett fel. — Az egyik csak per procura lépett fel egyik testvérváros lelkészének szárnya alatt. Sikerre nem számíthat, mert a jász nép jól tudja a múltat. A másik jelölt, ki szintén keresi itt azt, mit otthon elveszített, szin­tén kevés kilátással ment vissza, mert azon ha­tás, mit beszéde, fellépései, ígéretei t ínek a gon­dolkozni tudó jász népre, nem volt kedvező r­á nézve, így egyedüli jelöltünk még mindig I. J. Azonban napjaink még sem zajtalanok. A nép elégedetlen, alig várja a napot, midőn ismét bir­tokába juthat választási jogának. Sok is történt, sok is történik itt, mi a népet elkeseríti, s bizal­matlanságát felidézi. E bizodalmatlanságának szomorító, de tanulságos jelét adá az által, hogy mint választó sem iratá be magát e népes város választóképes lakosságának c­s öd része. Annyira elkerülik a városházat, hogy azon l/i rész is job­bára akkor iratá be magát, midőn egyik polgár­társunk kérésére, ki a nép osztatlan bizodalmát birja, az összeíró bizottmány az iskola épületbe költözött. Ekkor is e népszerű polgár ösztönzésére irata be magát nagy része. A nép bizalmatlansága és elkeseredése te­tőpontját érte f. hó 12 -én. Ugyanis azok, kikbe a nép bizalmát fekteti, a sok sérelem és baj or­vosságát keresendők, folyamodással járultak a törvényes, ez illetékes hatósághoz, a főkapi­­tányi hivatalhoz. — Ez, azt tartjuk, szabad cselekedet. — Azonban a kér és, a panasz jogát nem ismeri el városunk bírája. Maga elé hivatja tehát a nép nevében folyamodók egyikét, kihez a nép osztatlan bizalommal van, s követeli, hogy adja elő a folyamodás másolatát. Erre az illető kötelezhető nem volt, és mert a kívánságot nem teljesitő, a törvény­ és igazság kiszolgál­tatására hivatott biró által a legérzékenyeb­ben bánta­lra áztatott. A bántalmazott vagyonos polgár most, mint halljuk, felsőbb helyen keres elégtételt. A nép épen a bántalmazott kérésére, türelemmel várja, a­mint hiszszük, szigorú, pár­tatlan vizsgálat eredményét. E vizsgálat ered­ményétől függ városunk nyugalma. Ez ered­ményről is értesítendem önt H­y. Különfálék. Pest, nov. 18. — A „Sürgöny“ írja, hogy ő Felséges, hó 7-röl kelt elhatározása alapján, Széchenyi Ödön gr. abbeli kérelmének, miszerint az általa, ala­pító-társaival egyetemben Buda­pesten tervezett tűzoltó-egylet életbeléptetése m­e­g­e­n­gedtessék, hely adatott. — Hétfőn nov. 20. az Akadémia mathemati­­kai s természettudományi osztálya ülésében Szabó József az idén Olaszországban tett föld­tani utazásáról tett jelentést. — A pesti állatkert még életbe sem lépett, már is talált utánzásra­ .Szabadkáról volt itt va­i a tervekért, de azon választ k­apta, hogy most azok itt kellenek, mert a parkot is az épü­leteket jövő nyárig a társaság annyira rendbe akarja hozni, hogy megnyithassa. Ez után szíve­sen mindent rendelkezésére bocsát a szabad­kaiaknak. — Felhvás: Gorove István úr ösz­­szes választói tisztelettel felkéretnek, f. é. no­vember hó 2- án, hétfőn, este 7 órakor a polgári lövöldében barátságos estélyre mélhatlanul meg­jelenni. A bizottmány, Lázár Kálmán gr. nem egy kisebb érde­kű röpiraton dolgozik, mint a Magyarország té­vesen értesít, hanem egy több időt igénylő na­gyobb munkán, melynek tárgya a társadalmi reform. A gróf e tárgyra vonatkozó czikksoro­­zatot már az „Uj Korszak “ ban megkezdett volt, de azt félbeszakította akkor,mikor e lap szerkesz­tésétől visszalépett. A Sándor utcza naponként mind többet nyer élénkségben és forgalomban, csak rend­ben és tisztaságban nem. Figyelmeztetjük erre a városi rendőrséget, s felkérjük, hogy a háztulaj­donosokat járdáik tisztántartására, s mindenekfe­­lett a hiányzó járdáknak az országgyűlés meg­nyitásáig lerakatására intse. Figyeleztetni kel­­lene a többek közt a 15. számú ház tulajdonosát is, kinek telke előtt, mihelyt egy kis eső van a sár az alföldiekkel vételkedik.­­ — A szláv érdekeket képviselő „Zukunft“ czimü német lap napi­lappá alakul. — Pestmegyének f. é. od­. la­ki bizottmányi közgyűlésén megválasztott közp. választmány­ai a választmánytól vett meghagyás folytán ezennel felszólíttatnak, miszerint a felszólamlások tárgyában mindennap tartott, és ez ügyben fon­tos kérdések megoldásával foglalkozó választ­mányi üléseken jövő hétfőtől, vagy­is f. hó 20-tól kezdve törvény által eléjök szabott kötelességük­höz képest megjelenni kivétel nélkül feladatuk­nak ismerjék. Pesten, 1865. november 18-án. D­a­­­m­a­d­y Győző, központi választmányi jegyző. A pestbudai dalárda novemb. 28 án esti 8 órakor tartand­ó rendes közgyűlését az egyler helyiségeiben. A közgyűlés tárgyai: 1. A helybenhagyott alapszabályok felolvasása. 2. vádok Tl821UJUáS- 4 Netalá“i indít- Seb'“' ”ZRené,“‘i WekSf MÜSS Seb., Haydn, Beethoven, Mendelssohn, Schu

Next