Pesti Napló, 1865. december (16. évfolyam, 4687–4710. szám)
1865-12-07 / 4692. szám
281-4692 Szerkesztési iroda: Ferenciek tere 7. száza. 1. emelet. E lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kiadó-hivatal: Csütörtök, december 7. 1865. 16. évi folyami Ferencziek tere 7. szám földszint. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadás körüli panaszok , hirdetmények) a kiadó-hivatalhoz intézendők.PESTI MPLO Előfizetési feltételek: Vidékre, postán , vagy helyben, házhoz hordva. Félévre . . 10 frt 50 kr. o. é. Évnegyedre . 5 frt 25 kr. o. é. Hirdetmények díjas 7 hasábos petitsor egyszeri hirdetésnél 7 uj kr. Bélyegdíj külön 30 njkr. Nyílt-tér: 5 hasábos petitsor 25 sj kr. Pest, dec. 6.1865 (Fk) A ki nagyobb közönséghez szólni szokott, azi tapasztalásból tudja, hogy nemcsak a pillanatnyi külsőleges hatás, hanem a tárgy felderítése érdekében is egy egy találó élet, vagy talpra esett hasonlat sokszor jóval értékesebb a hosszi elméleti fejtegetésnél. Ennél fogva meg vagyunk győződve, hogy azon egész hosszú felirati vitában, mely múlt hétfő óta a bécsi tartományi gyűlés keblében folyt, semmi sem tett oly drastikus hatást, semmi sem találkozott oly átalános tetszéssel, mint Berger tudornak azon kimondása, miszerint a mostani állapot „fügefalevéllel takart absolutismus.“ Az élet jó, a hasonlat mulattató, s az ember még akkor is nevet rajta, ha utólag azon veszi észre magát, hogy az alkalmazás, azaz a Berger úr részéről történt alkalmazás, hamis. Legyen tehát szabad, midőn az élet jelességét elismerjük, helyreigazítani azt a kis lapsus legieae t, mely az alkalmazás körül történt. A decorum nem engedi meg ugyan, hogy részletesebben szóljunk itt az ó-testamentom első könyvének azon fejezetéről, melyben ama fügefalevélnek az első emberpár toilettejében játszott szerepe közelebbről meghatároztatik, hanem csak futólag érinthetjük, hogy a fügefalevéllel olyasmit szoktak eltakarni, amit nyilvánosan felmutatni nem illik. — így tehát Berger tudor ur szerint a septemberi pátens volna oly fügefalevél, mely alá a minisztérium saját politikájának szégyenletest meztelenségét rejti, e politika pedig — Berger ur Prokeschtől vásárolt szemüvege oly éles, hogy még a fügefalevélen is keresztülpillant — e politika nem más, mint — halljuk ésborzadjunk — az absolutismus. Ennek ellenében figyelmeztetnünk kell a spectabilist, hogy a septemberi pátens általában véve nem positív valami, hanem csak negatio — ideiglenes negatiója a februári pátens összbirodalmi érvényének. A septemberi tény nem volt varrás, hanem feloldás, és így a septemberi pátens sem lehet fügefalevél, hanem ellenkezőleg egy fügefalevélnek szétszakíttatása. Igenis, tisztelt követ úr, ha volt fügefalevél , mely alá az absolutismus rejtőzött, akkor e fügefalevelet a februári pátens képezte, mert erről mondható igazán, hogy az alkotmányosság formáit borud az absolutismus meztelenségeire. A februári mű a szemnek alkotmány volt, hanem a birodalom háromnegyed részére nézve, mely az alkotmánytól idegenkedett, csak más alakja az absolutismusnak. A birodalom e háromnegyedére nézve épen a lelépett minisztérium nem volt egyéb, mint az absolutismus képviselője, s hogy a világ ezen Európaszerte gyűlölt absolutisnust a maga meztelenségében ne lássa, a februári pátens fügefalevelét aggatták rá. Ezen paradicsomi kötényt a mostanikormány szétszakitá ; hadd lássa minden ember, mi rejlik mögötte. — Ha az absolutismus az, mi mögötte áll — s közelről nézve csakugyan az — ez nem a mostani, hanem a lelépett minisztérium műve, melynek változtatását, azaz a fügefalevelli absolutismusnak valódi alkotmányosság általi pótoltatását, e jelen kormány czélul tűzte ki magának. A Lajthán túliak ezt a mostani állapotot csak oly kevéssé tartják és tarthatják alkotmányosnak, mint a Lajthán innennek ; ebben nincs mit eltitkolni; erre ráismerne a világ, habáit nemcsak fügefalevéllel, hanem akár pokróczczal akarnák betakarni; sőt ezt a Lajthán tiltó Országgyűlésekhez intézett császári levél is kijelenté, czélul tűzvén ki egy mindenfelé kielégítő alkotmány létrejöttét, amiben benne van azon vallomás is, hogy ily alkotmány és az ilyenen alapuló alkotmányos állapot most még nem létezik, nem létezik pedig nem a mostani, hanem az előbbi kormány hibája által. Tisztelettel adjuk vissza tehát Berger úrnak az ő fügefalevelét, azon kérelemmel, szíveskedjék azt a kellő helyre aggatni, aminek mi a mostani kormányt nem tartjuk. Kevesebb humorral , még kevesebb szellemmel, de rettenetesen sok epével és még több locus communis-sal tárgyalta Mühlfeld úr a septemberi tényt. Felületeskedéseire alig van megjegyzésünk, talán két pontot kivéve, melyet röviden akarunk érinteni. — A hajdan oly híres, de szellemileg lefelé haladó bécsi ügyvéd egyebek közt azt mondá, hogy a kiegyenlítésből semmi esetre nem lesz semmi, mert Magyarország a maga alkotmánya értelmében „saját törvényei“ szerint akar kormányoztatni ; ennél fogva ő sohasem fogja magát rászánni a közös ügyekben az egész birodalomra nézve közös törvényeket létrehozni és elfogadni, mert ezek aztán nem volnának már az ő „saját“ törvényei! Lehet-e ennél silányabb sophismust képzelni ? Magyarország, miként minden más alkotmányos ország, „saját" törvényei alatt mindazokat érti, melyek az alkotmányban megjelölt után létrejöttek. Az, hogy ugyanily törvény még másokra nézve is kötelező, nem gátolja azt, hogy e törvényeket „sajátunkénak tekintsük. Mühlfeld úr nevetségesekké akarna bennünket tenni, azt hitetvén el a világgal, hogy nekünk minden áron — miként a német mondja — „extra-wurst“ kell, hogy mi semmi olyan törvényt, bármily jó legyen is, el nem fogadnánk, mely a birodalom nyugati felében is érvényes, és ezen esztelenség indokolására a mi „alkotmányunkra“ hivatkozik a doctor úr ! De ezen alkotmány — nevezetesen az 179°,ki czikkek — csak azt tiltja, hogy valamely intézkedés, mert az örökös tartományokban érvényes , már eo ipso hazánkra is alkalmazhatónak tekintessék , hanem hogy ily intézkedés alkotmányszabta után, hazai törvény érvényére emeltessék, ezt tiltott dolognak tartani oly bárgyuság, mely nem a mi alkotmányunkban létezik , hanem csak Mühlfeld úr agyában..........Bocsánatot e kissé daróczos visszautasításért, de a nevezett követnek nyilván szándékában állott bennünket — ily pelengérre állítás által — boszantani ; fogadja tehát válaszunkat oly hangon, amilyenen a boszankodás szólni szokott ! Ugyanezen követ aztán még azt is korholja, hogy a februári pátens felfüggesztése által most senki sem tudja, mi történik akkor, ha a kiegyenlítés nem jö létre ! Mi meg azt hiszszük, hogy épen ezen körülmény előnyös leend a kiegyenlítésre nézve, mert ha Mühlfeld uraimék tudnák , hogy nekik Magyarországnak még legjogobb követeléseire is egyszerben csak nemet kell mondaniok, és hogy aztán — ekként meghiúsítván az egyezkedést — ismét az ő kedves februári alkotmányukat fognák keblekre szoríthatni, akkor mathematikai bizonyossággal lehetne előre mondani, hogy a kiegyenlítésből semmi sem lesz. Ellenben épen annak tudata, hogy a makacsság nem fog praemiáltatni a februári fictiók újbóli felelevenítése által, hogy ezen félszer alá többé nem búhatnak a centralisták, hanem ha bármily zord időben is Isten szabad ege alatt nem akarnak tanyázni, nekik is gondoskodniok kell új hajlék helyreállításáról, — ennek tudata, mondjuk, jóval alább fogja szállítani e párt elbizottságát, melylyel egyáltalában nem lehetett szólni mindaddig, míg ők a meleg szobában ültek, a birodalom három negyedrésze pedig künn didergett, és midőn az amazok által támogatott fonák politikáért nem ők maguk, hanem csak a künnállók lakoltak. Most legalább tudni fogják az urak, hogy ha nem jö létre az új fedél, hát együtt fogunk fázni, és ha elsózzák a levet, nemcsak a miénket sózzák el, hanem nekik sincs más, miből táplálkozni ! Jöen) jegyzi meg, hogy a mostani osztrák monarchia csak I. Leopold idején kezdett jobban közeledni az egység felé. Addig a cseh korona tartományai külön csoportozatot képeztek alsó és felső Ausztriától. I. Leopold alatt történt Magyarországon is, hogy ez elfogadá a trónkövetkezésben az elsőszülöttségi elvet, alatta történt, hogy Erdély visszacsatlakozott a magyar koronához. Mennyire más állítmány ez, mint azon osztrák történetíróké, kik azt állítják, hogy már Habsburgi Rudolf idejében (1.300 körül), sőt talán régebben meg volt alakulva az osztrák monarchia. Szónok figyelmezteti a gyűlést azon valóságra, hogy az osztrák monarchia különböző múltú országokból alakult, s hogy ezen különbségnél fogva irtóznak a centralisatiótól, akár absolutisticus, akár alkotmányos formában törekedjenek rá. Innen volt az a másik valóság, hogy a reichsrathban a padok egy része üresen állott, ami mutató, hogy a reichsrath nem valóság, hanem fictio volt. Jäger úr azt az elvet állítja fel, ami Bécsben szintoly idegen hangzású, hogy „egyegy állam kormánya nem mehet tovább, mint amennyire a nép természetével egyezik.“ A kormány, szerinte, ezen nézetet valló, midőn a septemberi pátens által felfüggesztő a reichszabot, azért bizalmat szavaz a mostani kormánynak és helyesli a septemberi pátenst. Természetes, hogy Schindler és társai kinevetik az olyan embert, ki azt bizonyítgatja, hogy az osztrák monarchia nemcsak Bécsből, sőt nem is csak a német elemből áll, melyet Berger a monarchia magvának és quasi egyetlen oszlopának nevez ! Lajthán túli dolgok. — Az alsó ausztriai országgyűlésen a reichsrath volt tagjai, Berger és Mühlfeld is beszéltek dec. 4-kén. A centralista lapok által annyiszor megírt dolgokat mondták el most élő szóval. A dec. 5 -i ülésben dr. Jäger tanár beszélt, s oly helyesen szólt a tárgyhoz, amint nem igen szokás túl a Lajthán. Ő a történetre hivatkozott, melyben a reális valóság a legkézzelfoghatóbban, mert sok száz évi tapasztalásból nyilatkozik. Azon egyszerű tanulságot, mely a történetben, s mely a jelen viszonyokban van, egyáltalában nem képesek felfogni némely Lajthán túli bölcsek. Azért dr. Schindler a nevezett szónok ellenében fel is szólalt, és az egész históriát meg vélte semmisíthetni azon argumentummal, hogy ami volt, az nincs többé, s amint volt, úgy többé nem lehet! Jäger a múltból akarja construálni a jelent, Schindler pedig azt mondja, a valóságból — mintha a történet maga valóság nem lenne, s mintha a múlt valóságai nélkül csak valamennyire is érteni lehetne a jelent! Aki így szól, annak koránt sincs érzéke a valóság iránt, — az előre felvett abstract eszmékből szokott kiindulni, s azokat akarja ráerőltetni az életre. Dr. Jäger (rector magnificus) helyesen (s ennélfogva az eddigi osztrák történetíróktól eltér— A „Wiener Zeitung“ egy császári rendeletet közöl, melyben megengedtetik, hogy külföldi részvénytársaságok — kivéve a biztosító társaságokat — a monarchiában szabadon folytathassák üzleteiket, ha azon államban, melyben alakultak, az ottani törvények szerint meg vannak engedve, ha az illető állam megengedi, hogy a monarchiabeli hasonló társaság hasonlóan ott üzletet folytathasson, ha továbbá az idegen vállalkozás nem ellenkezik az ausztriai monarchiában levő törvényekkel. Ki van kötve többek közt, hogy a külföldi társaság a monarchia illető országának vagy tartományainak köteles előmutatni számadásait, könyveit stb. A rendeletben ki van téve, hogy a külföldi biztosító társaságokra nézve külön rendelet lesz kiadva. Előre van bocsátva, hogy jelen rendelet a külső hatalmakkal folyt diplomatiai egyezkedés nyomán s a birodalom nemzetgazdasági érdekeinek tekintetbe vételével keletkezett. Nehány szó az országgyűlési gyakornokokról. Küszöbön állunk az országgyűlésnek, azon országgyűlésnek, mely nemcsak a honpolgárok által, hanem a haza határain messze túltáplált meggyőződés szerint is egyike lesz a legfontosabbaknak, melyekről a hazai történetírás múzsája megemlékszik. — Nagy örömmel várjuk a kedvező eredményt, melyet remélni jogosítva érezzük magunkat, mert a kormány mindnyájunk hite szerint hazafias őszinteséggel igyekszik szomorú bonyodalmainkat a nemzeti alkotmányosság elvei szerint megoldani, s ezen törekvéseiben pártszínezet nélkül a nemzet buzgólkodó előzékenységében részesül. Ennyi kecsegtető remény között, ily nagy horderejű tények előestéjén nem csoda, ha a nemzet figyelme majdnem osztatlanul a közelgő hongyűlésre van irányozva, ha majdnem egyedül a közvetlen szükséges előkészületekkel látszik elfoglalva lenni az ország. Mire most a közfigyelmet felhívni megkísértem, szintén az országgyűlésre vonatkozik, s habár nem is lényegesen elkerülhetetlen teendő, mégis, úgy hiszem, megérdemlendi a törvényhatóságok gondosságát. Az úgynevezett országgyűlési gyakornokok kérdését, értem. Óhajtandó volna, ha most is,valamint 1861-ben, a törvényhatóságok, városok, mint megyék, kiválóbb tehetségű és képzettségű ifjakat, segélyben részesítenének, hogy Pesten az országgyűlési tárgyalásokon jelen lehetsén, azokat szellemileg hasznosíthassák. A legkitűnőbb szakemberek is kénytelenek bevallani, hogy törvényhozási testületek vitái tetemesen növelték belátásukat, ismereteiket saját szakukban is. Csak Mittermayerre, a nagytekintélyű jogtudósra, a badeni kamara kitűnő tagjára akarok hivatkozni, ki maga írja „ Privatrecht-jében, hogy sok jogintézmény valódi természetét a kamara vitái között ismerte fel. Mily kiszámíthatlan haszna van egy élénk szellemű, jeles képzettségű ifjúra a parlamenti viták közvetlen figyelemmel kísérésének; mennyi gyakorlati és elméleti ismeretet fog itt nyerni, és mennyire nyerend itt hasznos útmutatást gondolkodó ifjú, mennyi nagy eszme nyerheti így első lendületét! Mindenütt legjobban ismerik saját lakosságuk műveit ifjait, s a municipiumok vannak hivatva azok kiszemelésére, kik az említett segélyre legméltóbbak. Az országgyűlést , minden várakozásunk daczára, eredménytelenné teheti a viszás körülmények, kedvezőtlen viszonyok hatalma, de azon szellemi tőke, melyet a jövő nemzedék kiképeztetésének előmozdítása által leraktunk, elenyészhetlen. Míg igyekezetünket a műveltség terjesztésére fordítjuk, meg lehetünk győződve, hogy ha bármikor is elnyomják a hazát, főnixként fog újra felemelkedni, ragyogva legszebb — szellemi — kincsektől, erősödve jólétben, szabadságban ! NAZAY GYULA: A bécsi Gazdasági Egyesület februári emlékirata. A bécsi gazdasági egyesület tudva levfileg ezen évi február hóban egy memorandumot szerkesztett, melyben igen alaposan mutatja ki, miszerint az összes monarchia gazdasági, különösebben földmivelési — viszonyai az örvény szélére, az elszegényedés posványába való merüléshez közeleg, s oly mérvben sülyed, miszerint e folytonos sülyedés status oeconomiai szempontból is megdöbbentő. — Ezen, valóban értékes memorandumra ismert derék statusgazdánk, Hideghéthy Antal ur felel egy röpiratban, s még élénkebb szinekkel és különösebben statistikai adatokkal bizonyítja be, hogy mindaz, mit a bécsi gazdaegylet fent érintett memoranduma mond, Lajthán túlra is áll ugyan, de még inkább áll a magyar birodalomra nézve, s mi e füzetnek főczélját kimutatja az, hogy a memorandum által ajánlott orvosi szerzért nem fog érni, és hatása tévesztett. A bécsi gazd. egylet ugyanis egy Ackerbau minisztérium felállításában keresi az üdvet, Hidegsvéthy úr a Systhem Wechselt tartja — velünk együtt — egyedül czélra vezető eszköznek. A mindig éber heves megyei gazd. egylet eme füzetkének tartalmát tárgyalván, következő levelet intézett Hideghéthy úrhoz: „Tisztelt hazafi! „Önnek becses röpiratát, melyet velünk közleni szives volt, mely a bécsi gazd. egyesületnek f. év február 7-én hozott végzésére mintegy válaszul szolgál, egyesületünk nagy figyelemmel fogadván, mai napon tartott rendes havi igazgavás ülésében tárgyalta. „Ama szorgalmasan gyűjtött statistikai adatok, melyekkel a fenntisztelt bécsi gazdaegyesület az osztrák birodalom gazdasági állapotait ecseteli, az ön által ezekre tett észrevételekkel s különösebben hazánkra vonatkozó kimerítő adatokkal egybeállítva, valóságos képét nyújtják amaz elszomorító állapotoknak, melyeknek terhe alatt az egész ország, s vele a birodalom nyög. „Egyetértünk önnel, tisztelt hazafi , s kimutatásainak igazságáról teljesen meg vagyunk győződve , mert ezen állapotok bennünket is az elszegényedés nyomora felé terelnek immár. „Egyetértünk önnel, tisztelt hazafi, abban is, hogy ezen állapotokon korántsem segíthet egy központi birodalmi gazdászati minisztérium felállítása, miként azt a fenntisztelt bécsi gazdaegyesület véli, hanem mi is azon erős meggyőződésben vagyunk, miszerint ezen aggasztó állapotokon gyökeresen s igy állandóan csak gyökeres reform segíthet; oly gyökeres reform, mely a birodalmat alkotmányossá, Magyarországot elévülhetetlen régi szent jogainak élvezetébe helyezve ismét életelevenné fogja tenni. „Ily reform mindenekfelett az önkormányzat; ettől várjuk, reméljük, ebben hiszszük és tudjuk egyedüli orvosságát ezerféle nyomasztó állapotainknak. „Miután ön, tisztelt hazafi, bő ismereteinek tárházából merített vedvekkel lépett fel ama legjobb hiszemű bár, de általunk is teljesen elvetettnek ismert bécsi gazdaegylet nyilatkozványa ellenében; ez által ön — szerény nézetünk szerint — közvetlenül a gazdaközönségnek, közvetve a hazának tön szolgálatot, melyért gazdasági egyesületünk választmánya önnek, tisztelt hazafi, hazafiai elismerését szavazta meg. „Kétszeresen örvendek azon, hogy nekem jutott a szerencse, önnek ezen határozatunkat tudtára adni; fogadja nagyrabecsülésünk őszinte kifejezését, melylyel vagyunk önnek tisztelői. Tisztelt hazafi, Kelt Gyöngyösön, 1865-ik évi nov. 6 -án tartott vál. ülés megbízásából Hevesmegye gazd. egyesületének elnöke, Kovách László.“ szólított kijelentésére azon érzésének, melylyel tekintetes ur iránt viseltetik. Az újabb időben a hazafius lelkesedésnek sok nemes kitörését láttam, de lélekemelőbben soha, mint a tapolczai választás alkalmával, midőn a körülbelöl 8000 választónak gyönyörű tömege előtt Ferber Ferencz, m.apáthi esperes hozzám intézvén szavát, kitűnő beszédét úgy végezte, hogy „én, ki Deák Ferencz zászlójához tartozom, a már kinyert bizalomnak teljességét úgy élvezhetem, ha a kerület, tekintetes ur iránti határtalan tiszteletének és szeretetének nyilvánítását kijelentem.“ Időnkivüli volna azt ismételni, hogy a kerület szeretetének, melylyel tekintetes ur iránt viseltetik — becsületessége által oly méltóságos egyénnek, mint Ferber esperes úr tolmácsolása, az én szívemet a megnyugvás áldásában részesíti, — de nem szabad elhallgatni meggyőződésemet, hogy az ily nyilatkozatok a haza boldogságára vezetnek ; mert , ha tagadhatatlan, hogy a haza felvirulása csak akkor lehetséges, ha kegyeletünk és ragaszkodásunk tárgya egyedül a haza; úgy tagadhatatlan az is, hogy hazánk üdve csak akkor lehetséges, am oly önzéstelen és bölcs férfiak hazafias tiszteletünk tárgyai, mint a mélyen tisztelt tekintetes ur! — Midőn tehát a tapolczai választókerület rendületlenül szeretvén a hazát, és törhetlen bizalommal viseltetvén tekintetes úr iránt, engem, mint képviselőjét felszólít, hogy határtalan tiszteletét kijelentsem; úgy vélem, azon hazafiui kötelességét teljesíti, melynek betöltése az embernek szive nemességét, a hazaimnak a hazafiui erény méltánylását jelzi. Vegye azért igen tisztelt tekintetes utt a szeretetnek ezen nyilatkozatát dicsőséges szerénysége mellett is, — érdemei a hazaszerető szivekben visszatükröző nagyságának, — és fogadja a lelkesedést, melyet neve költ, azon szeretet bensüségének jeléül, mit érez mindenki, ki olvasni képes azon szivben, melynek minden dobbanása a hazáé ! Részemről azt kívánom, hogy Isten úgy áldja meg a tekintetes urat, hogy láthassa azon népnek boldogságát, melynek szerencséje végett oly önzéstelen feláldozással szentelte értelmét, szivét és életét! És úgy áldja meg a tapolczai kerület választóit, hogy mindazon áldásokban részesüljön, miket a tekintetes ur a haza minden lakosára kér! És midőn életem legszebb napjának tartom azt, midőn az én érzéseimmel annyira azonos érzelmeit a kerületnek tolmácsolhatom, — örömmel jegyzem, hogy vagyok igen tisztelt tekintetes urnak Zalaegerszegen, nov. 26-kán 1865. Igaz tisztelője Botka Mihály. Követválasztási mozgalmak. Nyílt levél Deák Ferencz úrhoz. Tekintetes ur! Folyó hó 23-kán a tapolczai választókerület által megválasztva képviselőül, megválasztatáson alkalmával kettős üremben részesültem; — először, hogy jelezve elveimet, közfelkiáltással vilasztott meg a kerület, és másodszor , hogy fel Nyitras megye, érsekujvári válaszló kerület. A választási napon, november hó 29-én, Érsekujvárott a vásártéren 9 órakor reggel egyrészről b. Wodianer A. ur választói roppant népességgel, s a galánthai zenekarral, úgy szemközt Conlegner Károly úré, és oldalág Rendek József úré fel voltak állítva, mig közeped a rendet fenntartó és nélkülözhetlen lovas katonaság őrködött. A képviselőjelöltek ajánltatván, s minthogy a többség — daczára annak, hogy a kerületi községbeliek csekély kivétellel behozattak, a báró ur részre, kivehető nem volt, szavazás alá bocsáttattak ; a báró ur részéről bizalmi férfiakat Juhász Pál és Turcsányi György urak, Conlegner ur részéről Paulusz Ignácz és Jánossy Károly urak, Rendek ur részéről Paulik Gábor és Török Ferencz urak ajánltatván, s a szavazás megkezdődött; 8 órakor a községbelik kivéve, E.-ujvár mezővárost, beadták szavazatukat, ez után kezdé meg a városi közönség a szavazást; — egész éjjelen át reggeli 4 óráig folyt, s Conlegner Károly ur részére bejött 1104 szavazat után elnökileg fölfüggesztetett annak folytatása, azért, mintha az összeg már túlhaladta volna a választóképesek menyiségét, és úgy b. Wodiáner urnak 1538, Conlegner urnak 1104 és beállított folytatás, és Rendek József urnak, ki jóval ezelőtt visszalépett, és választói is nagyobb részt eltávoztak, 113 szavazatuk volt. A felvett jegykönyvben Conlegner Károly úr részéről azonnal óvás emeltetett a szavazás beállítása, valamint a választók összeírása ellen, kik a törvény rendelete ellenére nem személyesen, hanem csak az elöljárókáltal összeírt lajstromból írattak ki, s kijelentetett még több alapos okoknál fogva az is, miként az illető helyen a szabálytalan megválasztás és jelölt képessége ellen múlhatlan panaszukat beterjesztik. Ez után a küldöttség eltávozván az újvári választókkal együtt, kik közül,egy sem találkozott, kik. Wodianer arra adta volna szavazatát Somogymegyéből. A múlt hó 29 én Tabon véghez ment követválasztás oly népünneppé lett, minőt e kis városka még soha sem látott. Zichy Antal, volt Gliki képviselőnk politikai eljárásának voltak ugyan köztünk is szigorú bírálói , de lazafiságát és képességét senki nem vonta kétségbe. Roppant népszerűsége mind az értelmiség, mind a tulajdonképeni nép körében csak akkor tűnt ki igazán, midőn talkán Lajos cs. k. kamarás ellen fellépett és pártot alakított. Nemcsak a választók, de a faluk egész lakossága, ifja, örege talpra kelt, sőt a szomszéd szili kerületi és Tolna megyei helységek számos lakosai is megjelentek, hogy jelöltünknek valóságos diadalmenetet készítsenek, s hogy abban részt vehessenek, kocsiját ellepték a nép fiai és leányai. — Lengtek a