Pesti Napló, 1865. december (16. évfolyam, 4687–4710. szám)

1865-12-07 / 4692. szám

281-4692 Szerkesztési iroda: Ferenciek tere 7. száza. 1. emelet. E lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kiadó-h­ivatal: Csütörtök, december 7. 1865. 16. évi folyami Ferencziek tere 7. szám földszint. A lap anyagi részét illető köz­­lemé­nyek (előfizetési pénz, ki­adás körüli panaszok , hirdet­mények) a kiadó-hivatalhoz in­­tézendők.PESTI MPLO Előfizetési feltételek: Vidékre, postán , vagy helyben, házhoz hordva. Félévre . . 10 frt 50 kr. o. é. Évnegyedre . 5 frt 25 kr. o. é. Hirdetmények díjas 7 hasábos petitsor egyszeri hirde­tésnél 7 uj kr. Bélyegdíj külön 30 njkr. Nyílt-tér: 5 hasábos petit­sor 25 sj kr. Pest, dec. 6.1865 (Fk) A ki nagyobb közönséghez szólni szokott, azi tapasztalásból tudja, hogy nem­csak a pillanatnyi kü­lsőleges hatás, hanem a tárgy felderítése érdekében is egy egy találó élet, vagy talpra esett hasonlat sok­szor jóval értékesebb a hosszi­ elméleti fej­tegetésnél. Ennél fogva meg vagyunk győződve, hogy azon egész hosszú felirati vitában, mely múlt hétfő óta a bécsi tar­tományi gyűlés keblében folyt­, semmi sem tett oly drastikus hatást, semmi sem találkozott oly átalános tetszéssel, mint Berger tudornak azon kimondása, misze­rint a mostani állapot „fügefalevéllel ta­kart absolutismus.“ Az élet jó, a hasonlat mulattató, s az ember még akkor is nevet rajta, ha utólag azon veszi észre magát, hogy az alkalmazás, azaz a Berger úr ré­széről történt alkalmazás, hamis. Legyen tehát szabad, midőn az élet jelességét elis­merjük, helyreigazítani azt a kis lapsus legieae t, mely az alkalmazás körül tör­tént. A decorum nem engedi meg ugyan, hogy ré­szletesebben szóljunk itt az ó-testa­­mentom első könyvének azon fejezetéről, melyben ama fügefalevélnek az első em­berpár toilettejében játszott szerepe köze­lebbről meghatároztatik, hanem csak fu­tólag érinthetjük, hogy a fügefalevéllel olyasmit szoktak eltakarni, a­mit nyilvá­nosan felmutatni nem illik. — így tehát Berger tudor ur szerint a septemberi pá­tens volna oly fügefalevél, mely alá a mi­nisztérium saját politikájának szégyenletest meztelenségét rejti, e politika pedig — Berger ur Prokeschtől vásárolt szemüvege oly éles, hogy még a fügefalevélen is ke­resztülpillant — e politika nem más, mint — halljuk és­­borzadjunk — az absolu­tismus. Ennek ellenében figyelmeztetnünk kell a spectabilist, hogy a septemberi pátens általában véve nem positív valami, ha­nem csak n­e­g­a­t­i­o — ideiglenes nega­­tiója a februári pátens összbirodalmi érvé­nyének. A septemberi tény nem volt v­a­r­r­ás, hanem feloldás, és így a septemberi pátens sem lehet fügefa­levél, hanem ellenkezőleg egy füge­falevélnek szétszakít­­tatása. Igenis, tisztelt követ úr, ha volt füge­falevél , mely alá az absolutismus rejtő­zött, akkor e fügefalevelet a februári pá­tens képezte, mert erről mondható igazán, hogy az alkotmányosság formáit boru­d az absolutismus meztelenségeire. A febru­ári mű a szemnek alkotmány volt, hanem a birodalom háromnegyed részére nézve, mely az alkotmánytól idegenkedett, csak más alakja az absolutismusnak. A biroda­lom e három­negyedére nézve épen a le­lépett minisztérium nem volt egyéb, mint az absolutismus képviselője, s hogy a világ ezen Európaszerte gyűlölt absolu­­tisnust a maga meztelenségében ne lássa, a februári pátens fügefalevelét aggatták rá. Ezen paradicsomi kötényt a mosta­ni­­kormány szétszakitá ; hadd lássa minden ember, mi rejlik mögötte. — Ha az absolutismus az, mi mögötte áll — s közelről nézve csakugyan az — ez nem a mostani, hanem a lelépett minisz­térium műve, melynek változtatását, az­az a fügefalevelli absolutismusnak valódi alkotmány­osság általi pótoltatását, e jelen kormány czélul tűzte ki magának. A Lajthán túliak ezt a mostani állapotot csak oly kevéssé tartják és tarthatják alkotmá­nyosnak, mint a Lajthán innennek ; ebben nincs mit eltitkolni; erre ráismerne a vi­lág, habáit nemcsak fügefalevéllel, hanem akár pokróczczal akarnák betakarni; sőt ezt a Lajthán ti­ltó Országgyűlésekhez inté­zett császári levél is kijelenté, czélul tűzvén ki egy mindenfelé kielégítő alkotmány létre­jöttét, a­miben benne van azon val­lomás is, hogy ily alkotmány és az ilyenen alapuló alkotmányos állapot most még nem létezik,­­ nem létezik pedig nem a mostani, hanem az előbbi kormány hibája által. Tisztelettel adjuk vissza tehát Berger úrnak az ő fügefalevelét, azon kérelemmel, szíveskedjék azt a kellő helyre aggatni, a­minek mi a mostani kormányt n­e­m tartjuk. Kevesebb humorral , még kevesebb szellemmel, de rettenetesen sok epével és még több locus communis-sal tárgyalta Mühlfeld úr a septemberi tényt. Felüle­teskedéseire alig van megjegyzésünk, ta­lán két pontot kivéve, melyet röviden akarunk érinteni. — A hajdan oly híres, de szellemileg lefelé haladó bécsi ügy­véd egyebek közt azt mondá, hogy a kiegyenlítésből semmi esetre nem lesz semmi, mert Magyarország a maga al­kotmánya értelmében „saját törvényei“ szerint akar kormányoztatni ; ennél fog­va ő soha­sem fogja magát rászánni a kö­zös ügyekben az egész birodalomra nézve közös törvényeket létrehozni és elfogadni, mert ezek aztán nem volnának már az ő „saját“ törvényei! Lehet-e ennél silá­nyabb sophismust képzelni ? Magyaror­szág, miként minden más alkotmányos or­szág, „saját" törvényei­ alatt mindazokat érti, melyek az alkotmányban megjelölt után létrejöttek. Az, hogy ugyanily tör­vény még másokra nézve is kötelező, nem gátolja azt, hogy e törvényeket „sa­játunkénak tekintsük. Mühlfeld úr ne­vetségesekké akarna bennünket tenni, azt hitetvén el a világgal, hogy nekünk min­den áron — miként a német mondja — „extra-wurst“ kell, hogy mi semmi olyan törvényt, bármily jó legyen is, el nem fo­gadnánk, mely a birodalom nyugati felé­ben is érvényes, és ezen esztelenség indo­kolására a mi „alkotmányunkra“ hivatko­zik a doctor úr ! De ezen alkotmány — ne­vezetesen az 179°­,­ki czikkek — csak azt tiltja, hogy valamely intézkedés, mert az örökös tartományokban érvényes , már eo ipso hazánkra is alkalmazhatónak tekintessék , hanem hogy ily intézkedés alkotmányszabta után, hazai törvény ér­vényére emeltessék, ezt tiltott dolognak tartani oly bárgyuság, mely nem a mi alkotmányunkban létezik , hanem csak Mühlfeld úr agyában..........Bocsánatot e kissé daróczos visszaut­asításért, de a ne­vezett követnek nyilván szándékában állott bennünket — ily pelengérre állítás által — boszantani ; fogadja tehát vála­szunkat oly hangon, a­milyenen a boszan­­kodás szólni szokott ! Ugyan­ezen követ aztán még azt is korholja, hogy a februári pátens felfüg­gesztése által most senki sem tudja, mi történik akkor, ha a kiegyenlítés nem jö létre ! Mi meg azt hiszszük­, hogy épen ezen körülmény előnyös leend a kiegyen­lítésre nézve, mert ha Mühlfeld uraimék tudnák , hogy nekik Magyarországnak még legjogobb követeléseire is egysze­rb­en csak nem­et kell mondaniok, és hogy aztán — ekként meghiúsítván az egyezkedést — ismét az ő kedves februári alkotmányukat fognák keblekre szorít­hatni, akkor mathematikai bizonyosság­gal lehetne előre mondani, hogy a ki­­egyenlítésből semmi sem lesz. Ellenben épen annak tudata, hogy a makacsság nem fog praemiáltatni a februári fictiók újbóli felelevenítése által, hogy ezen fél­szer alá többé nem búhatnak a centralis­ták, hanem ha bármily zord időben is Isten szabad ege alatt nem akarnak ta­nyázni, nekik is gondoskodniok kell új hajlék helyreállításáról, — ennek tudata, mondjuk, jóval alább fogja szállítani e párt elbizottságát, melylyel egyáltalában nem lehetett szólni mindaddig, míg ők a meleg szobában ültek, a birodalom há­rom negyedrésze pedig künn didergett, és midőn az amazok által támogatott fo­nák politikáért nem ők maguk, hanem csak a künnállók lakoltak. Most legalább tudni fogják az urak, hogy ha nem jö létre az új fedél, hát együtt fogunk fázni, és ha elsózzák a levet, nemcsak a miénket sózzák el, hanem nekik sincs más, miből táplálkozni ! Jöen) jegyzi meg, hogy a mostani osztrák mo­narchia csak I. Leopold idején kezdett jobban közeledni az egység felé. Addig a cseh korona tartományai külön csoportozatot képeztek alsó és felső Ausztriától. I. Leopold alatt történt Ma­gyarországon is, hogy ez elfogadá a trónkövetke­zésben az első­szülöttségi elvet, alatta történt, hogy Erdély visszacsatlakozott a magyar koro­nához. Mennyire más állítmány ez, mint azon osztrák történetíróké, kik azt állítják, hogy már Habs­­burgi Rudolf idejében (1.300 körül), sőt talán ré­gebben meg volt alakulva az osztrák monarchia. Szónok figyelmezteti a gyűlést azon való­ságra, hogy az osztrák monarchia különböző múltú országokból alakult, s hogy ezen különb­ségnél fogva irtóznak a centralisatiótól, akár absolutisticus, akár alkotmányos formában töre­kedjenek rá. Innen volt az a másik valóság, hogy a reichsrathban a padok egy része üresen állott, a­mi mutató, hogy a reichsrath nem valóság, ha­nem fictio volt. Jäger úr azt az elvet állítja fel, a­mi Bécsben szintoly idegen hangzású, hogy „egy­egy állam kormánya nem mehet tovább, mint a­mennyire a nép természetével egyezik.“ A kor­mány, szerinte, ezen nézetet valló, midőn­ a sep­temberi pátens által felfüggesztő a reichszab­ot, azért bizalmat szavaz a mostani kormánynak és helyesli a septemberi pátenst. Természetes, hogy Schindler és társai kineve­tik az olyan embert, ki azt bizonyítgatja, hogy az osztrák monarchia nemcsak Bécsből, sőt nem is csak a német elemből áll, melyet Berger a monarchia magvának és quasi egyetlen oszlo­pának nevez ! Lajthán túli dolgok. — Az alsó ausztriai országgyűlésen a reichs­rath­ volt tagjai, Berger és Mühlfeld is beszéltek dec. 4-kén. A centralista lapok által annyiszor megírt dolgokat mondták el most élő szóval. A dec. 5 -i ülésben dr. Jäger tanár beszélt, s oly helyesen szólt a tárgyhoz, a­mint nem igen szokás túl a Lajthán. Ő a történetre hivatkozott, melyben a reális valóság a legkézzelfoghatóbban, mert sok száz évi tapasztalásból nyilatkozik. Azon egyszerű tanulságot, mely a történetben, s mely a jelen viszonyokban van, egyáltalában nem képesek felfogni némely Lajthán túli böl­csek. Azért dr. Schindler a nevezett szónok elle­nében fel is szólalt, é­s az egész históriát meg vélte semmisíthetni azon argumentummal, hogy a­mi volt, az nincs többé, s a­mint volt, úgy többé nem lehet! Jäger a múltból akarja con­­struálni a jelent, Schindler pedig azt mondja,­­ a valóságból — mintha a történet maga valóság nem lenne, s mintha a múlt valóságai nélkül csak valamennyire is érteni lehetne a jelent! A­ki így szól, annak koránt sincs érzéke a valóság iránt, — az előre felvett abstract eszmékből szo­kott kiindulni, s azokat akarja ráerőltetni az életre. Dr. Jäger (rector magnificus) helyesen (s en­nélfogva az eddigi osztrák történetíróktól eltér— A „Wiener Zeitung“ egy császári rendele­tet közöl, melyben megengedtetik, hogy k­ü­l­­földi részvény­társaságok — kivéve a biztosító társaságokat — a monarchiá­ban szabadon folytathassák üzleteiket, ha azon államban, melyben alakultak, az ottani törvé­nyek szerint meg vannak engedve, ha az illető állam megengedi, hogy a monarchiabeli hasonló társaság hasonlóan ott üzletet folytathasson, ha továbbá az idegen vállalkozás nem ellenkezik az ausztriai monarchiában levő törvényekkel. Ki van kötve többek közt, hogy a külföldi társaság a monarchia illető országának vagy tartományai­nak köteles előmutatni számadásait, könyveit stb. A rendeletben ki van téve, hogy a külföldi biztosító társaságokra nézve külön rendelet lesz kiadva. Előre van bocsátva, hogy jelen rende­let a külső hatalmakkal folyt diplomatiai egyez­kedés nyomán s a birodalom nemzetgazdasági érdekeinek tekintetbe vételével keletkezett. Neh­ány szó az országgyűlési gyakornokokról. Küszöbön állunk az országgyűlésnek, azon országgyűlésnek, mely nemcsak a honpolgárok által, hanem a haza határain messze túl­táplált meggyőződés szerint is egyike lesz a legfontosabbaknak, melyek­ről a hazai történetírás múzsája megemlék­­szik. — Nagy örömmel várjuk a kedvező eredményt, melyet remélni jogosítva érez­zük magunkat, mert a kormány mind­nyájunk hite szerint hazafias őszinteség­gel­ igyekszik szomorú bonyodalmainkat a nemzeti alkotmányosság elvei szerint megoldani, s ezen törekvéseiben pártszí­­nezet nélkül a nemzet buzgólkodó előzé­kenységében részesül. Ennyi kecsegtető remény között, ily nagy horderejű té­nyek előestéjén nem csoda, ha a nemzet figyelme majdnem osztatlanul a közelgő hongyű­lésre van irányozva, ha majdnem egyedül a közvetlen szükséges előkészü­letekkel látszik elfoglalva lenni az ország. Mire most a közfigyelmet felhívni meg­kísértem, szintén az országgyűlésre vo­natkozik, s habár nem is lényegesen el­kerülhetetlen teendő, mégis, úgy hiszem, megérdemlendi a törvényhatóságok gon­dosságát.­­ Az úgynevezett ország­­gyűlési gyakornokok kérdését, értem. Óhajtandó volna, ha most is,va­lamint 1861-ben, a törvényhatóságok, vá­rosok, mint megyék, kiválóbb tehetségű és képzettségű ifjakat, segélyben részesí­tenének, hogy Pesten az országgyűlési tárgyalásokon jelen lehetsén, azokat szel­lemileg hasznosíthassák. A legkitűnőbb szakemberek is kényte­lenek bevallani, hogy törvényhozási tes­tületek vitái tetemesen növelték belátásu­kat, ismereteiket saját szakukban is. Csak Mittermayerre, a nagytekintélyű jogtu­dósra, a badeni kamara kitűnő tagjára akarok hivatkozni, ki maga írja „ Privat­­recht-­­jében, hogy sok jogintézmény va­lódi természetét a kamara vitái között is­merte fel. Mily kiszámíthatlan haszna van egy élénk szellemű, jeles képzettségű ifjúra a parlamenti viták közvetlen figyelemmel kísérésének; mennyi gyakorlati és elméleti ismeretet fog itt nyerni, és mennyire nye­rend itt hasznos útmutatást gondolkodó ifjú, mennyi nagy eszme nyerheti így első lendületét! Mindenütt legjobban ismerik saját la­kosságuk műveit ifjait, s a municipiumok vannak hivatva azok kiszemelésére, kik az említett segélyre legméltóbbak. Az országgyűlést , minden várakozá­sunk daczára, eredménytelenné teheti a vi­­szás körülmények, kedvezőtlen viszonyok hatalma, de azon szellemi tőke, melyet a jövő nemzedék kiképeztetésének előmoz­dítása által leraktunk, elenyészhetlen. Míg igyekezetünket a műveltség ter­jesztésére fordítjuk, meg lehetünk győ­ződve, hogy ha bár­mikor is elnyomják a hazát, főnixként fog újra felemelkedni, ra­gyogva legszebb — szellemi — kincsek­től, erősödve jólétben, szabadságban ! N­­AZ­A­Y GYULA: A bécsi Gazdasági Egyesület februári­­ emlékirata. A bécsi gazdasági egyesület tudva le­­vfileg ezen évi február hóban egy memo­randumot szerkesztett, melyben igen ala­posan mutatja ki, miszerint az összes mo­narchia gazdasági, különösebben földmi­­velési — viszonyai az örvény szélére, az el­szegényedés posványába való merüléshez közeleg, s oly mérvben sülyed, miszerint e folytonos sü­lyedés status oeconomiai szempontból is megdöbbentő. — Ezen, valóban értékes memorandumra ismert de­rék statusgazdánk, Hideghéthy Antal ur felel egy röpiratban, s még élénkebb szinekkel és különösebben statistikai ada­tokkal bizonyítja be, hogy mind­az, mit a bécsi gazda­egylet fent érintett memoran­duma mond, Lajthán túlra is áll ugyan, de még inkább áll a magyar birodalomra nézve, s mi e füzetnek főczélját kimutatja az, hogy a memorandum által ajánlott or­vosi szer­­zért nem fog érni, és hatása té­vesztett. A bécsi gazd. egylet ugyanis egy Ackerbau minisztérium felállításában ke­resi az üdvet, Hidegsvéthy úr a Systh­em Wechselt tartja — velünk együtt — egyedül czélra vezető eszköznek. A mindig éber heves megyei gazd. egy­let eme füzetkének tartalmát tárgyalván, következő levelet intézett Hideg­h­ét­hy úrhoz: „Tisztelt hazafi! „Önnek becses röpiratát, melyet velünk köz­leni szives volt, mely a bécsi gazd. egyesületnek f. év február 7-én hozott végzésére mintegy vá­laszul szolgál, egyesületünk nagy figyelemmel fogadván, mai napon tartott rendes havi igazga­vás­ ülésében tárgyalta. „Ama szorgalmasan gyűjtött statistikai adatok, melyekkel a fenntisztelt bécsi gazda­egyesület az osztrák birodalom gazdasági állapotait ecseteli, az ön által ezekre tett észrevételekkel s különö­sebben hazánkra vonatkozó kimerítő adatokkal egybeállítva, valóságos képét nyújtják amaz el­szomorító állapotoknak, melyeknek terhe alatt az egész ország, s vele a birodalom nyög. „Egyetértünk önnel, tisztelt hazafi , s kimuta­tásainak igazságáról teljesen meg vagyunk győ­ződve , mert ezen állapotok bennünket is az el­szegényedés nyomora felé terelnek immár. „Egyetértünk önnel, tisztelt hazafi, abban is, hogy ezen állapotokon korántsem segíthet egy központi birodalmi gazdászati minisztérium fel­állítása, miként azt a fenntisztelt bécsi gazda­egyesület véli, hanem mi is azon erős meggyő­ződésben vagyunk, miszerint ezen aggasztó álla­potokon gyökeresen s igy állandóan csak gyö­keres reform segíthet; oly gyökeres reform, mely a birodalmat alkotmányossá, Magyarországot elévülhetetlen régi szent jogainak élvezetébe helyezve ismét életelevenné fogja tenni. „Ily reform mindenekfelett az önkormányzat; ettől várjuk, reméljük, ebben hiszszü­k és tudjuk egyedüli orvosságát ezerféle nyomasztó állapo­tainknak. „Miután ön, tisztelt hazafi, bő ismereteinek tár­házából merített vedvekkel lépett fel ama leg­jobb hiszemű bár, de általunk is teljesen elve­tettnek ismert bécsi gazda­egylet nyilatkozványa ellenében; ez által ön — szerény nézetünk sze­rint — közvetlenül a gazdaközönségnek, közvet­ve a hazának tön szolgálatot, melyért gazdasági egyesületünk választmánya önnek, tisztelt hazafi, hazafiai elismerését szavazta meg. „Kétszeresen örvendek azon, hogy nekem ju­tott a szerencse, önnek ezen határozatunkat tud­tára adni; fogadja nagyrabecsülésünk őszinte kifejezését, melylyel vagyunk önnek tisztelői. Tisztelt hazafi, Kelt Gyöngyösön, 1865-ik évi nov. 6 -án tar­tott vál. ülés megbízásából Hevesmegye gazd. egyesületének elnöke, Kovách László.“ szólított kijelentésére azon érzésének, melylyel tekintetes ur iránt viseltetik. Az újabb időben a hazafius lelkesedésnek sok nemes kitörését láttam, de lélekemelőbben soha, mint a tapolczai választás alkalmával, midőn a körülbelöl 8000 választónak gyönyörű tömege előtt Ferber Ferencz, m.­apáthi esperes hozzám intézvén szavát, kitűnő beszédét úgy végezte, hogy „én, ki Deák Ferencz zászlójához tarto­zom, a már kinyert bizalomnak teljességét úgy élvezhetem, ha a kerület, tekintetes ur iránti ha­tártalan tiszteletének és szeretetének nyilvánítá­sát kijelentem.“ Időnkivüli volna azt ismételni, hogy a kerület szeretetének, melylyel tekintetes ur iránt visel­tetik — becsületessége által oly méltóságos egyénnek, mint Ferber esperes úr tolmácsolása, az én szívemet a megnyugvás áldásában része­­síti, — de nem szabad elhallgatni meggyőződé­semet, hogy az ily nyilatkozatok a haza boldog­ságára vezetnek ; mert , ha tagadhatatlan, hogy a haza felviru­­lása csak akkor lehetséges, ha kegyeletünk és ragaszkodásunk tárgya egyedül a haza; úgy tagadhatatlan az is, hogy hazánk üdve csak ak­kor lehetséges, am oly önzéstelen és bölcs férfiak hazafias tiszteletünk tárgyai, mint a mélyen tisz­telt tekintetes ur! — Midőn tehát a tapolczai választókerület rendületlenül szeretvén a hazát, és törhetlen bizalommal viseltetvén tekintetes úr iránt, engem, mint képviselőjét felszólít, hogy határtalan tiszteletét kijelentsem; úgy vélem, azon hazafiui kötelességét teljesíti, melynek be­töltése az embernek szive nemességét, a hazaim­nak a hazafiui erény méltánylását jelzi. Vegye azért igen tisztelt tekintetes utt a szere­tetnek ezen nyilatkozatát dicsőséges szerénysége mellett is, — érdemei a hazaszerető szivekben visszatükröző nagyságának, — és fogadja a lel­kesedést, melyet neve költ, azon szeretet bensü­­ségének jeléül, mit érez mindenki, ki olvasni képes azon szivben, melynek minden dobba­nása a hazáé ! Részemről azt kívánom, hogy Isten úgy áldja meg a tekintetes urat, hogy láthassa azon népnek boldogságát, melynek szerencséje végett oly ön­­zéstelen feláldozással szentelte értelmét, szivét és életét! És úgy áldja meg a tapolczai kerület választóit, hogy mindazon áldásokban részesül­jön, miket a tekintetes ur a haza minden lako­sára kér! És midőn életem legszebb napjának tartom azt, midőn az én érzéseimmel annyira azonos érzelmeit a kerületnek tolmácsolhatom, — öröm­mel jegyzem, hogy vagyok igen tisztelt tekinte­tes urnak Zalaegerszegen, nov. 26-kán 1865. Igaz tisztelője Botka Mihály. Követválasztási mozgalmak. Nyílt levél Deák Feren­cz úrhoz. Tekintetes ur! Folyó hó 23-kán a tapolczai választókerület által megválasztva képviselőül, megválasztatáson­ alkalmával kettős üremben részesültem; — elő­­ször, hogy jelezve elveimet, közfelkiáltással vi­­l­­asztott meg a kerület, és másodszor , hogy fel­ Nyitras megye, érsekujvári válaszló kerü­let. A választási napon, november hó 29-én, Ér­­sekujvárott a vásártéren 9 órakor reggel egy­részről b. W­o­d­i­a­n­e­r A. ur választói roppant népességgel, s a galánthai zenekarral, úgy szem­közt Conlegner Károly úré, és oldalág Rendek József úré fel voltak állítva, mig köze­ped a rendet fenntartó és nélkülözhetlen lovas ka­tonaság őrködött. A képviselő­jelöltek ajánltatván, s minthogy a többség — daczára annak, hogy a kerületi­ köz­­ségbeliek csekély kivétellel behozattak, a báró ur részre, kivehető nem volt, szavazás alá bocsát­tattak ; a báró ur részéről bizalmi férfiakat Juhász Pál és Turcsányi György urak, Conlegner ur részéről Paulusz Ignácz és Jánossy Károly urak, Rendek ur részéről Paulik Gábor és Török Fe­rencz urak ajánltatván, s a szavazás megkezdő­dött; 8 órakor a községbelik kivéve, E.-ujvár mezővárost, beadták szavazatukat, ez után kezdé meg a városi közönség a szavazást; — egész éjjelen át reggeli 4 óráig folyt, s Conlegner Ká­roly ur részére bejött 1104 szavazat után elnöki­­leg fölfüggesztetett annak folytatása, azért, mintha az­­ összeg már túlhaladta volna a választóképe­sek menyiségét, és úgy b. Wodiáner urnak 1538, Conlegner urnak 1104 és beállított folytatás, és Rendek József urnak, ki jóval ezelőtt visszalé­pett, és választói is nagyobb részt eltávoztak, 113 szavazatuk volt. A felvett jegykönyvben Conlegner Károly úr részéről azonnal óvás emeltetett a szavazás be­állítása, valamint a választók összeírása ellen, kik a törvény rendelete ellenére nem személye­sen, hanem csak az elöljárók­­által összeírt lajs­tromból írattak ki, s kijelentetett még több ala­pos okoknál fogva az is, miként az illető helyen a szabálytalan megválasztás és jelölt képessége ellen múlhatlan panaszukat beterjesztik. Ez után a küldöttség eltávozván az újvári vá­lasztókkal együtt, kik közül,egy sem találkozott, ki­k. Wodianer arra adta volna szavazatát­ Somogymegy­éből. A múlt hó 29 én Tabon véghez ment kö­vet­­választás oly népünneppé lett, minőt e kis vá­roska még soha sem látott. Zichy Antal, volt Gl­iki képviselőnk politikai eljárásának voltak ugyan köztünk is szigorú bírálói , de lazafisá­­gát és képességét senki nem vonta kétségbe. Roppant népszerűsége mind az értelmiség, mind a tulajdonképeni nép körében csak akkor tűnt ki igazán, midőn talk­án Lajos cs. k. kamarás ellen fellépett és pártot alakított. Nemcsak a választók, de a faluk egész lakossága, ifja, örege talpra kelt, sőt a szomszéd szili kerületi és Tolna megyei helységek számos lakosai is megjelentek, hogy jelöltünknek valóságos diadalmenetet ké­szítsenek, s hogy abban részt vehessenek, kocsi­ját ellepték a nép fiai és leányai. — Lengtek a

Next