Pesti Napló, 1866. március (17. évfolyam, 4758-4784. szám)
1866-03-01 / 4758. szám
melyek azon esetben, ha a törvénykezésünket egészben átalakító codificatio nagy műve csak évek múlva készülhetne el, egyátalában el nem haszthatók. Megjegyzem végre még egyszer, hogy én ezen ideiglenes intézkedéseket is egyedül és szorosan alkotmányos formák mellett, s a törvény alkotásának mindazon kellékei közt kívánom eszközöltetni, melyek bármely ideiglenes intézkedés törvényes erejére nézve is alkotmányosan szükségesek. BEÖTHY ZSIGMOND. Országgyűlsi tudósítás. A képviselőáz febr. 28 án tartott ülése. (**) Elnök : Szentiványi Károly, jegyző : Joannovics György. A tegnapelőtti ülés jegyzőkönyvének hitelesítése után elnök több rendbeli kérvényt mutat be a háznak, köztük Biharmegye székelyhídi kerületének kérvényét, melyben folyamodók a debreczen-szathmár-m.-szigeti vaspálya engedélyezését sürgetik, a kérvényezési bizottmányhoz utasittattak. Ezután elnök felállva, jelentést tesz a háznak a felirat átnyujtásával megbízott küldöttség eljárásáról; először is jegyzőileg felolvastatott a beszéd, melyet ez ünnepélyes alkalommal az elnök mondott; s utána a legmagasabb válasz, melyet ő cs. kir. Felsége a küldöttséghez intézni méltóztatott. Olvasóink e beszédeket tegnapi számunkban már vették. E jelentéssel a napirend kimentve lévén, Deák Ferencz a következő indítványt teszi le a ház asztalára: Kimondottuk a válaszfeliratban, hogy a közös ügyek iránti javaslat kidolgozásához haladék nélkül hozzá fogunk. Indítványozom tehát, méltóztassék a t.ház e czélra egy nagyobb számú bizottmányt választani. Véleményem szerint e bizottmányhoz most 50 tagot, s midőn az erdélyi képviselők itt lesznek, azok közül 15 tagot, öszszesen 65 tagot lehetne választani. E nagyobb számot azért hiszem czélszerűnek, mert a tárgy is rendkívül fontos, de valószínű az is , hogy e bizottmány utóbb a tárgyak különfélesége szerint több szakaszokra lesz kénytelen oszlani. Magában értetődik, hogy ha majd Horvát-, Dalmát- és Tótország is részt akar venni alkotmányos módon e bizottmányban , annak az országgyűléshez küldött tagjaiból is választatni fognak tagok a bizottmányhoz. Tisza Kálmán: Tisztelt ház! Én igen egyszerűen és röviden csak azt akarom indítványozni, hogy méltóztassanak ezen beadott indítványt holnapra napirendre kitűzni.. (Helyes !) Böszörményi: Tisztelt ház! Én sem akarok az indítvány lényege ellen szólani, csakis a napirend kérdésére nézve kívánok felszólalni, és felkérni a t. házat egy igen fontos körülményre. Miután az indítvány meg van téve, ezáltal a képviselőház már teljesítette egy részben a feliratban kifejezett ajánlatot, miszerint haladék nélkül hozzálát a működés megkezdéséhez, hanem én magát az indítvány tárgyalását kérem a t. ház által akkorra halasztatni, mikor erdélyi testvéreink küldöttei is megérkeznek. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Kérem a t. házat azért, mert, hitem szerint, ha mi tényleg még többet nem akarunk tenni Erdélyi testvéreink iránt, mint contumachozást, akkor az a küldöttség nem működhetnék addig, míg az erdélyiek meg nem érkeznek, mert akkor csak névleg lennének tagjai a küldöttségnek, de a munkának egy részébe be nem folyhatnának, még pedig saját hibájuk nélkül. Nem működhetnek tehát a küldöttség magánosan az erdélyiek sérelme nélkül, de feltéve azt a legjobb esetet, hogy ők az indítványba így, amint van, a küldöttségnek ily módom működésében és kinevezésében megnyugosznak, nézetem szerint meg kell nektek hagynunk azon tért, hogy az alkotmányosság első elvét gyakorlatilag érvényesíthessék ők is, miszerint róluk — nélkülük határozat ne történjék. Te hát ! Oly nagy fontosságú a működés, melylyel most e küldöttség megbizatik, hogy az sok- kar több, mint egy törvény hozása, magántörvény- nél, nagyon sok codexnél fontosabb. Épen azért óhajtanám, hogy ily fontos törvényhozási működésnek első kezdetén magának a küldöttségnek megalakítási munkálatához is hozzájárulhassanak erdélyi testvéreink, hogy ők tettleg is abba beleegyezzenek, s hogy mi ne csak fennhagyjuk nekik a 15 competentiát, habár ők meg is nyugodnának abban. Én tehát ez okból az indítvány tárgyalását akkorra kívánom elhalasztatni, mikor erdélyi testvéreink ide megérkeztek. Deák Ferenc T. T. ház ! Figyelembe vettem én is azon körülményt, hogy az erdélyi képviselők még nincsenek itt, de nem volt egyéb választásom, mint vagy ezt a tárgyat egészen hoszszú időre elhalasztani, vagy pedig a bizottmányt most indítványozni, és annak megválasztatását kérni. Az állott előttem, hogy igaz ugyan, hogy ők a bizottmányban csak későbben fognak részt venni, de a bizottmány csak előmunkálatot készít, az még nem határozat, s nemcsak az a 15, hanem minden erdélyi követ szintúgy, mint e ház egyéb tagjai, akkor, midőn a bizottmány munkálata véglegesen fog tárgyaltatni, mikor határozat fog hozatni, jogaikkal és úgy élnek, mint mi. (Helyeslés.) Vegyük fel például, ha valaki nem ezt az indítványt tette, hanem azon javaslatot maga készítette volna el és tette volna a ház asztalára, akkor senki sem folyt be annak elkészítésébe, de igenis befolynak annak tárgyalásába és az általi elfogadásába e ház minden tagja. De továbbá, én meg vagyok győződve arról, ha magukat az erdélyi követeket, kik velünk együtt a kiegyezés minél előbbi létrejöttét alkotmányos alapon óhajtják, kérdeznek : mit akartok inkább, azt , hogy csak egy hónap múlva kezdjünk hozzá, és hogy a bizottmány addig ne alkottassák össze , míg el nem jöttök ? — aligha ők azt nem válaszolnák, hogy kezdjünk hozzá, majd részt vesznek ők a bizottmányban, ha itt lesznek, és beleszólanak a tárgyalásokba. Méltóztassanak felvenni, ha még tovább folytatjuk a dolgot, mi nem mondunk le azon reményről, hogy Horvát-, Tót- és Dalmátország velünk a mi viszonyainkra nézve kiegyeznek, s így épen azon rationaliltásnál fogva őket is be kellene várni. (Úgy van.) Ez pedig előreláthatólag sok hónap munkája lesz, nem egy két heté, míg velük tisztába jövünk. Ha addig halasztanók a főkérdést, aligha kedvére tennénk az országnak, és aligha megnyugodhatnánk magunk is. A válaszfeliratot kénytelenek voltunk elkészíteni az erdélyiek itt léte nélkül; az pedig valóságos határozat, s így azt hiszem, hogy előmunkálatokat is készíthetünk, ha ők nincsenek is itt; mert nem szándékosan maradtak el, hanem , mert idő még nem volt arra, hogy itt lehettek volna. Nem volna tehát nézetem szerint szükséges a dolgot elhalasztani, hanem válaszszuk meg a küldöttséget; ha majd az erdélyiek is eljönek, válaszszunk közülök is. (Élénk helyeslés.) Ghiesy Kálmán: T. ház! Már néhány alkalommal volt szerencsém a t. ház előtt sokkal kisebb fontosságú dolgokban is felszólalni az iránt, hogy a napirendre nézve a ház szabályai tartassanak meg. Ennél fontosabb tárgy nem fog az országgyűlés tanácskozásai folyamán szőnyegre kerülni, mint amely iránt most indítvány létetik. Távol van tőlem, hogy én az indítvány tárgyalásának valamely hosszú időre való elhalasztását kívánnám Én csak azon kéréssel járulok a t. házhoz, váékóztassék a szabályok rendeletét ezúttal is annyiban megtartani, hogy az indítvány például holnap tűzessék ki napirendre, és azután annak rendje szerint az érdemleges tárgyalás megkezdődhessék. (Helyeslés.) A ház közbeleegyezéssel elhatározza, hogy az inditvány kinyomassék, és megvitatására a holnapi ülés kitüzetik. Az ülés 12 óra felé eloszlott. TÁRCZA. könyvismertetés. XII. Balogh Zoltántól. A magyar nemzeti irodalom története, a legrégibb időktől a jelenkorig, rövid előadásban. Irta Toldy Ferencz. Pest, 1864.—65. 440. 1. Ára 2 fz. Mint a czimirat mutatja, e pár sor egyátalán nem akar egyéb lenni ismertetésnél, mert arra, hogy valaki ily nagy szakértelemmel szerkesztett művet bíráljon — szerzőéhez hasonló, vagy több tárgyismerettel kellene bírnia, mi e téren, Toldy Ferencz irányában, bajos dolog. A nemzetet és régi íróit a múlt homályából mintegy elővarázsolni, s azokat az utókor előtt kellő világításba helyezni, nem csekély feladat, kivált nálunk, hol a számtalan országos veszedelem következtében ■ — miről történetünk lapjai tanúskodnak — nemcsak minden, művelődésünkre vonatkozó becses adat elveszett, úgy hogy a fennmaradtakat összeállítva, egész helyett csak egymáshoz nem illő töredéket nyerünk. De, valamint az általános történetírónál föltelték, hogy nagy áttekintő szemlélődése legyen, mint a bérczoromról távolba merengenek, ki előtt körül az egész láthatár egy képpé olvad Össze , ép oly egyöntetűség kívántatik az irodalomtörténet írójánál is, úgy hogy a korszakok egymásból fejlődései az egészszel egységben álljanak, s természetszerűleg függjenek össze a lánczszemek, melyek a részleteket képezik. Helyi s következtetéssel kell itt kitölteni minden hiányt, hézagot, hol a fonál megszakadt. Toldy Ferencz jelen műve sok sikerrel dicsekszik e részben. Az adatok a legnagyobb szorgalommal gyűjtvék, s nem szárazon előadva, hanem szerző saját nézeteivel, magyarázataival, néhol bírálataival ellátva, melyek többé-kevésbé elfogadható szépészeti nézeteket tüntetnek elő. Való igaz, hogy van valami ingere a „réginek. Valamint a földben talált hajdankori durva cserépdarabot a legnagyobb előszeretettel kimosdatjuk, kitörölgetjük, s minden oldalról, még nagyitó üvegen át is vizsgáljuk, amíg az újkor legdíszesebb porczellán vagy egyéb anyagból készült műveit kevés figyelemre méltatjuk , úgy az emberi ész más, régibb termékei is több vonzerővel bírnak az újaknál. Az ókor költőit tanulmányozni, nem megvetendő élvezet, de — fogékonyság kell hozzá. Nem azt akarom itt mondani, hogy az újkor költői semmi élvezetet nem nyújtanak. Ezek olvasásánál azonban egészen másként élvezünk. Az újkori művek, amennyiben értelmünk jelenlegi mértékán, vagyis műveltségünk színvonalán állnak , közvetlen érintik lelkületünket, mert annak megszokott hangulatát mintegy viszhangozzák. Minél jobban eltalálja a költő ezen hangulatot, minél inkább mgegyezik ízlésünkkel, felfogásunkkal a mű szerkezete , annál nagyobb a hatás. Az ókor ereklyéi azonban — feltéve, hogy nem valamely classicus nemzet fénykorából valók, minek a görög és római maradványok, hanem bizonyos népfaj kezdetleges művelődését tüntetik elő — nemzeti becsesei birnak. — Ezek, mivel tökély tekintetében túlszárnyaltak , inkább azon kegyeletnél fogva hatnak, melylyel őseink, vagy átalán a „régi“ iránt viseltetünk. Hogyne vágynék a honfi elődei működési körét , észjárását ismerni ? Hogyne vágynék tudni , mily sajátságaik voltak, mennyire párosult náluk az ízlés az értelemmel ? De átalános szempontból tekintve, szintén azt találjuk, hogy teszem ily irodalmi történet átalános becsesei is lir. Átpillantva egy ezredévet, melynek elején az irodalom még csak zsenge csirákat hajtott, míg később, mindig tovább fejlődve, szorgalom és ihlettség által a legszebb virágokat termő , oly látvány, mely minden embert egyiránt érdekel. — Valamint a tökéletlen egyptomi eke, mely hajdan úgyszólván egyedüli gazdasági eszköze volt a földmivelőnek , lassanként czélszerűbbé változott át; —valamint számtalan más gazdasági gépek lettek azóta segítségünkre : úgy tökéletesedtek és szaporodtak meg az irodalomban is az eszközök, úgy fejlődtek a segédtudományok, úgy idomította az egymásra következő nemzedék a nyelvet , hogy immár szabatosabban és magához hívebben fejezhetjük ki gondolatainkat, érzelmeinket — őseinknél. Ezen forrási átmenetek feljegyzése képezi az irodalom-történet lényegét, s édesen vonzza magához a szemlélődő búvár lelkét. Ily előszeretettel nyúltam Toldy Ferencz irodalom-történetéhez, mely — daczára annak, hogy iskolai használatul van írva — minden rendű olvasónak érdekes és tanulságos lehet, s irodalmunkban rendszerességénél fogva nagy hiányt pótol. Az első lapokon szerző az irodalomtörténet fogalmát, nyelvünk és irodalmunk korszakait ismerteti. Az irodalmat négy korszakra osztja, u. m. ókor, vagy a kereszténység felvétele előtti idősközépkor, a kereszténység felvételétől a mohácsi vészig; a kor, a mohácsi vésztől 1772 ig — ezt az első virágzás korának nevezi ; — legújabbkor, 1772 - től 1848-ig — mit a második virágzás korának nevez. Nyelvünk fejlődésében szintén három korszakot vél felállíthatni. Az ó magyar nyelv, ősi időktől az Árpádház kihaltáig; a közép magyar nyelv, az Árpádház kihaltától Pázmányig, melyet a XVI. század íróinál találunk; s az uj magyar nyelv, melyet Pázmány alapított, a XVII-dik századtól a mai korig. Itt szerző részletesen ismerteti eme korszakokat, ritka szép nyelven adván elő nemzetünk fejlődését, s csak azt sajnáljuk, hogy néhol, kivált midőn ő vagy ama mondára, vagy íróra hivatkozik, egyszersmind rövid sorokra szorított példákkal nem világosit fel. De hiába, mint előszavában említi, igy is többre terjedt munkája, mint akaró, s különösen látszék kötni az eszme, hogy: tankönyvet irt. Az első rész, az ókor, követező czikkeket tartalmaz: Történeti előzmények, nyelvrokonság. — A magyarok ősvallása. — Az ősmagyarok írása, költészete. — A régi magyar monda-költészet. A második rész, középkor. A nemzeti irodalom első időszaka : a keresztény magyar irodalom kezdete (Árpádok kora, XI—XIII. század.)—A magyar irodalom legrégibb emlékei. — Költészet az Árpádi korszakban.—Az ó magyar nyelv sajátságai. — A nemzeti irodalom második időszaka: a nemzeti irodalom fejlődése. (Lajos és Zsigmond kora XIV. XV. század.) — A harmadik időszak (Mátyás és a Jagellók kora) klaetromi irodalma.— Költészet a második és harmadik időszakban. — Vegyes szakok. — Közéleti írott emlékek. — A középmagyar nyelv sajátságai. Harmadik rész, újkor: Áttekintés. — Az újkor időszakai, felosztva három részre. I. Az egyetemes emelkedés kora (1526—1608.) Vallási állapotok és hittudományi irodalom. Költészet. Regeköltészet. Classical mondák. Historiás énekek. Bibliai epika. Erkölcsi beszélyek. Tanköltészet. Lyrai költészet. Drámai költészet. Történetírás. Törvénytudományi irodalom kezdete. A nyelvészeti irodalom zsengéi. Régi classicusok fordításai. A szám- és természettudományok. — II. Az első virágzás kora (1608—1711.) Vallási állapotok és hittudományi irodalom. A XVII. század egyházi és vallási költészete. Költészeti állapotok Zrínyi előtt. Tan és politikai költészet. Zrínyi Miklós, a magyarok első mű és remek költője. Zrínyi követői. Liszti László. Gyöngyösi István. Tanköltészet. Lyray költészet. Szinügy. Történetirás Magyarországon ; erdélyi magyar történetírás. Törvény- és államtudományi irodalom állapota. A bölcsészeti és encyklopaediai irodalom kezdete. Apáczai. Cseri János: Természeti szám és hadtudományok. Nyelvészeti mozgalmak. Nyelvtani irodalom. Szótárirodalom. Régi classicusok fordításai. Az uj magyar nyelv fejlődése. — III. A hanyatlás kora (1711—1772.) Visszatekintés. Fordulat. Hittudományi irodalom. Történetirás és rokon költészeti állapotok. Széppróza. Bölcsészeti, természet és számtani irodalom. Nyelvészet. Irodalomtörténet zsengéi. Bod Péter: Eddig a régi és régibb kor. — íme, mily gazdag tartalom, mily rendszeres felosztás! A fáradatlan szerző kutatásainak nem egy feledékenységbe merült adatot, nevet, nem egy ismeretlen úttörőt sikerült feléleszteni, felfedezni, kik irodalmunk megalkotására határozottan befogtak , vagy annak határozó lendületet adtak — Több életírás is fordul itt elő, minő: Balassa, Székely István, Heltai, Pázmány, Molnár Albert stb. élete. Számos eredeti nézetekkel tolmácsolja az időszakok, fordulatok egymásra hatását, miáltal munkáját megóvja a compilatio vádjától, mert — mint előszavában maga mondja : „hiszen honnan compiláltam volna?" Nem szólhatok azonban az utolsó korszakról, a „legújabb kor“-ról (második virágzás kora) hasonló kedvezéssel. (Folyt. köv.) A pest-budai kereskedelmi és iparkamara véleménye Reiter Ferencz k. főmérnöknek a Pest- Buda közti Duna folyam szabályozására, a pesti hajózható csatornára, — és a Csepel-sziget megvédésére vonatkozó három rendbeli ismeretes tervezete felett. Ha azon nagymérvű károk, melyeket a testvérfővárosok az 1838-as árvíz által szenvedtek, még emlékezetben vannak, s aki az előbbi idők történetéből tudja, hogy ezen catastropha nem áll egyedül, hanem már ismételve, s mondhatni, mintegy bizonyos rendszerességgel ugyanazon és még mindig jelenlevő okokból megújulva fordult vissza a testvérfővárosokra, s annak részére nem szükség bővebb adatokkal mutogatni, hogy mennyire szükséges a Dunát Budapest alatt szabályozni, és pedig annyival kevésbé, mert minden vizsgálatok, melyek a tudomány és tapasztalás alapján egy további vízveszély okainak kipuhatolására tétettek, mindig azon eredményre vezettek, hogy ennek elkerülésére a jég Pest alatti összetorlódásának lehetőségét kell megakadályozni, mit csak úgy lehet elérni, ha a folyam ágya összeszoríttatik, vagyis ha a Duna azon tájékon szabályoztatik. Azon kiszámíthatlan kárral szemben, melyet egy újabb vízáradás okozhatna, semmi költség sem nagy ahhoz, hogy a testfővárostól az elöntés veszélye eltávolíttassék; egyetlen nagyobb mérvű árvíz sokkal több kárt tenne a két városnak, mint amibe ezen egész terv kivitele kerül, hiszen már az 1838 ki árvíz által okozott károk 30 millió ftot tettek. Mi oly szükségesnek látjuk a további vízveszélynek Pesttéri elhárítását, hogy nem győzzük elég sürgetőleg javasolni a Duna szabályozásának azonnali foganatba vételét, mit még arra az esetre is teszünk, ha az azzal kapcsolatba hozott másik két terv ellenében oly akadályok gördülnének, melyek csak idővel, vagy a pénzviszonyoknak jobbra fordultával volnának elháríthatók. Azon körülménynél fogva, hogy a szabályozás keresztülvitelénél a soroksári Duna-ágat azzal egyidejűleg el kellene zárni, műtanilag megtörténhető, hogy az elrekesztő töltésbe tekintélyes zsilipek alkalmaztassanak, mely a felfelé hajózásnak azon könnyebbséget adandja, hogy a hajóvonalra legveszedelmesb és legkényelmetlenebb helyeket az alsó Dunán elkerülhetik, s a felső zsilipen át ismét az anyafolyóba beúszhatnak. A második terv kivitele, név szerint a Csepelsziget és a soroksári Duna-ág baloldalán levő ártér megvédésére 7 és fél mértföldnyi hosszúságban folytatólag építendő védgátak a csekély előállítási költségek és főleg az által válik ajánlatossá, hogy nemcsak 155,467 holdnyi ártér válik mentesítetté, hanem a földöntözésnek bizonyos rendszere is foganatba lesz vehető, ami minden körülmények között hasznos mivelést eredményezhet; — meggondolva mondjuk, hogy „minden körülmények között,“ mert a tervelő, a vízmagasságra vonatkozó több évi adatok pontos egybegyűjtése mellett, azt bizonyítja, hogy a földöntözés mindannyiszor, ahányszor azt az okszerű gazdálkodás megkívánja, meg is történhetik. Ha az ennek rendkívüli előnyeiről való meggyőződés mindazokban, kiket közvetlenül érdekel, gyökeret ver, nincs kétség benne, hogy közrejárulás útján, mint ez a tiszai védtöltések építésénél is történik, az eszközök könnyen elő lesznek állíthatók ama terv kiviteléhez. Áttérvén most már a Pestet körülövedző hajózható csatornára, ha Pestet úgy tekintjük, mint a magyar kereskedés székhelyét, s ha tekintetbe veszszük annak kedvező fekvését, melynek a város mai fekvését is köszöni, s mely további felvirágzását is biztosítja, nyíltan be kell vallanunk, hogy a csatorna különösen képes leend a kereskedés és forgalom sikeres fejlődését hathatósan előmozdítani, és a városnak egy európai jelentőségű kereskedelmi piaci jellegét adni, nem is hozván mindazon előnyöket említésbe, melyek a népesség növekedése, a lakhelyek szaporodása, különféle áruk és kereskedelmi czikkek nagyobb mennyiségbeni felhalmozódása, az építkezési tér értékesülése, a szaporább közlekedés és társadalmi élet kellemeinek növekvése által magára a városra nézve fognának származni. Ami az ezen terv valósításához szükséges pénzeszközök előteremtését illeti, az ezekre vonatkozó tervet már azért is szükségesnek tartjuk pontos és részletes megbirálás alá venni, mert az épitési költségek egy nagy részének a reménylett jövedelem alapján kell előszereztetni. A jövedelmi források következők : ki — hajóvám minden, e csatornán megfordult egy mázsa tehertől — mértföldenként. Ezen vám magában véve épen nem terhes, főkép ha a szállításnak minden időjárásnak könynyűsége és gyorsasága, a csatornán való kikötés és kirakodás kényelmes volta tekintetbe vétetik ; ezenkívül még olcsóbb raktározást is lehet reményleni, miután az ott nyert telkek, a felvett magasabb elárusítás mellett is, még mindig tetemesen olcsóbbak leendnek, mint azok, melyeken az áruraktárak a Lipót vagy belvárosban most elhelyezve vannak. A csatornára előszámításba tett áruforgalomra nézve, mely mintegy 5,000,0000 mázsára tétetik évenként, bár figyelmen kívül hagyni nem lehet, hogy nem minden áru, mely gőzhajóval vonattatik, jövend a csatornaövbe , s hogy az evezős hajók száma évenként minél inkább fogy, továbbá, hogy az áruk nagyobb része már csak az olcsóbb biztosítási díjak és időkimélés tekintetéből is jobban-jobban a gőzhajós vontatásnak jut, bizonyos mégis, hogy ez épen nem a csatorna, és ez annak torkolatán alól Tolna és Bajáig terjedő vidékekre érthető. Sőt inkább a csatornának elkészítése az evezős hajók és csavargőzösök szaporodását vonhatná maga után azon okból, mert a csatornán megszűnnének a vontatásnak a Duna-part több helyein ma még létező veszélyes akadályai, s a gyorsabb közlekedés lehetővé válna ; de a csatornára dúlő vidékek emelkedő mivelése, valamint azon kiterjedés, melyet Pestnek, — mint a hazai kereskedés központjának — nyernie kell, előreláthatóan engedik következtetni, hogy a csatorna áruforgalma évenként fog növekedni. Ha tehát az Al-Dunán közlekedő csavargőzösöknek száma ma alig több 15-nél, és járataik alig tehető 200 útnál többre, ha továbbá a szénfogyasztás kiszámítása is annyiban változást szenved, amennyiben a Duna gőzhajózási társaság pécsi kőszenének mázsáját 24 kijával adja , mégis nincs messze az idő, mely meghozandja a kereskedés gyarapodásának és a forgalmi eszközök kifejtésének a tervelő által kiszámított eredményeit. A Buda és Pest közötti vontatási díjaknak a számításból ki kell hagyatnia azért, mert azon dijak csak oly evezős hajóktól fizettetnek, melyek lovakkal vontatva érkeznek Budára, és mert ezen dijak a gőzerő használatából folynak be, s annálfogva a csatorna jövedelmét nem képezhetendik. Ezen dijak tehát csak annyiban vétethetnek tekintetbe, amennyiben azok a csatornán meggazdálkodtatnak, mely körülményben ismét egy újabb ok fekszik annak minél szaporább használatára. A jövedelmek második sorozatában a csatorna útján eszközlendő földöntözés díjai állnak, melyek a kérdésben levő vidékek meglehetős terméketlen voltánál fogva nyilvánvalóig reménylen engedik a tervelő által felszámított jövedelmet. A csatornajövedelmek harmadik rovatánál meg kell jegyeznünk, miszerint a dunagőzhajózási társaság az általa eszközölt forgalom óriási nagyságánál fogva magát indíttatva érzé, kezelését egészen a szabályozott Duna-partnak aránylag csekély terére összpontosítani, mi okból példátlan áldozatokat hozott, melyek magában érthetőig nem képezhetik a partilletékek helyes megítélésének zsinórmértékét ; ez indíthatta a tervkészítőt arra, hogy a partilletéket, annak egész hosszában, csak 10 ftra tegye folyó évenként, mi túlzottnak nem mondathatik. Ezen illetékek meghatározásánál még figyelembe veendő azon körülmény is, hogy Pest városával, mivel öt tulajdonosi jogánál fogva a part és kikötő vámszedése joga a csatornán is megilleti, e végből különös egyezség lesz kötendő. A jövedelmek utolsó rovatát, t. i. a kikötő vámokat, ha tekintjük azon nagy előnyöket, melyeket a csatorna egész hosszában, mint téli kikötő, a hajóknak nyujtand, igen is mérsékelteknek találjuk, s annálfogva ellene semmi kifogásunk sincsen. A költségszámításnak bizonyára legfontosabb részét a telkek kisajátítási, és az azzal kapcsolatos ismét eladási árak, illetőleg az azokból reménylett nyereség képezi. Mint a tervben kimutattatik, a szorosabb értelembe vett építési költségek 3,839,189 ft 20krt tesznek, ehhez járulnak még azon kisajátítási költségek, melyek magára a csatorna által elfoglalt tér megszerzésére 1,028,929 forint 5 krral, valamint azok, melyek az e területen levő házak kárpótlására szükségesek, s mely összeg, az elbontandó házak anyagainak eladásából bejövendő ár levonásával, 1,528,929 frtra tétetnek, és melyek annálfogva 6,397,047 ft 25 krnyi összes mennyiségben oly kiadásokul tekintendők, melyek vissza nem térülnek. A kisajátítási költségek a városi telekhivatalban az azon vidékbeli adásvételekről vezetett több évi árak szerint vannak kiszámítva, és azon esetben, ha a kisajátítás ezen csatornaépítésre vonatkozó különös törvények pártfogása alatt történend, egész pontos okul is vehetők, mert ily törvény nélkül, mint az magától érthető, a kisajátítás az egész vonalon vagy éppen nem, vagy csak oly árak mellett volna eszközölhető, melyek minden, habár csak megközelítő kiszámításon is kívül állanak. A csatorna helyéül megkívántató területen kívül azonban még mindkét oldalt további 40 ölnyi térségnek kell a rajta levő épületekkel együtt kisajátittatnia, hogy a csatorna medréből kiásandó föld lerakathassák ; ugyanazon kiszámítás szerint ehhez továbbá 4,218,465 ft 62 kr szükséges, mely összegen azonban a vállalat azon utóbb emlitett 225,000 □ ölnyi területet s az azon levő házakat nyerné, melyek elárusítása utján az egész költség és annak kamatai ismét visszanyerendők volnának. A tervelő úr ennek keresztül vitelére 6 évet vesz fel, mely időt mi, azon nehézségek tekintetbe vétele mellett, melyekkel a városnak a rakpart építése által nyert telkek eladásánál már évek óta küzködnie kell, mindenesetre, és pedig annyival inkább rövidnek tartunk, mert itt nem valamely mindenáron, de ellenben a kisajátítási áron való eladás czéloztatik, mi csak idő folytán és több kedvező körülmények összetalálkozó beálltával lehetséges. Miért is, ha csak tíz év vétetik fel az egész művelet keresztülvitelére, az egész kiadási költség kamatait is ugyanennyi időre kell venni, mit mi csak azon okból kívánunk 3%-val számítani, mert különben sem adatik ki az előirányzott egész építési és kisajátítási költség egyszerre, és mert ugyanezen idő folyama alatt már telekeladási árak is fognak befolyni ; — a kamatok tehát valamivel többre mennek 3 millió ftnál, melynek hozzáadásával az egész építési költség legalább is 14 millió ftra rúg, s annálfogva hogy az a 225.000 □ ölnyi terület eladásából kikerüljön, ölének 60 ft 20 krajczárjával kellene eladatnia. Ha azonban a csatorna környéke a Duna-part környékével egy vonalba állittatik, és ha figyelembe vétetik azon emelkedés, melyet a pesti telkek értékükben évtizedről évtizedre nyertek, továbbá, hogy a kisajátítási árak helyben maradnak, s hogy számos lerontások újabb házak és épületek gyors felállítását teendik szükségessé , akkor a kitett ama ár nem látszik magasnak, főleg miután abban már azon házak is bennfoglaltatnak, melyek már ma is nagy részét lepik a kisajátítandó területnek. Midőn a fentebbiekben előadott véleményünket berekesztenék, nem mulaszthatjuk el a tervelő úr irányában azon buzgóság és szorgalomért, melyet valamennyi felvételének és tervének példás pontosságú kivitelére fordított, legmelegebb elismerésünket és azon óhajtásunkat nyilvánítani, vajha az országos alap, kamat-biztosítás által, eme tervnek mielőbbi keresztülvitelét lehetővé tenné, nemcsak azért, hogy Pest a vízveszélytől örökre megmentessék, nemcsak hogy a Csepelsziget és az átellenében fekvő soroksári partvidék mentve, s az által az emelkedő gazdászati viszonyok helyzetén segítve legyen, de azért is, hogy Pest városa a nagy városok sorába bevezettessék, és az ország bő áldásainak központi piaczává tétessék. Vidéki tudósítások. Marosvásárhely, febr. 25. Febr. 22., 23. és 24-kén, három egymást követő napon folyt városunkban a követválasztószavazás. Összeírt választó volt 1335, ebből szavazott 871. A szavazójegyeket ma délelőtt szedték ki. Követeink lettek a volt kolozsvári érdemes küldöttek : Dózsa Elek 784, Dózsa Dániel 610 szavazattal. Ezeken kívül Dobolyi Sándor összekeresett magának házról házra járva 206 szavazatot; Lázár Ádám nyert 79-et stb. A marosszéki választás mártius 5-kén kezdődik. A reclamatiók elintézése, a pártvezetők szenvedélyes vitái miatt, több napot vett igénybe a drága időből. Ezen élénk előcsatározás mutatja, hogy mozgalmas választási napjaink lesznek. Ma este tart fáradhatatlan nőegyletünk egy hangversenyt, műkedvelők közreműködésével. Az eredményt, valamint közérdekübb napi eseményeink kivonatát is, folytatólag közleni fogom. Különfélék. Pest, febr. 28. – Tegnap este császár Ő Felsége a nemzeti színházat tisztelte meg legmagasabb látogatásával és a „Két pisztoly“ előadását végig nézte. A közreműködők közül mindenekelőtt Füredit kell kiemelnünk, ki Sobri szerepét még most is annyi sikerrel játszotta és énekelte, mint ezelőtt egy évtizeddel. Továbbá ki kell emelnünk Szerdahelyit, aki Hugli szerepében sem követte némely úgynevezett komikus szokását, hogy az ily borbély-féle szerepekben minden coulissát le, vagy összetépni igyekszik. A színház a zsúfolásig megtelt. Szövetsége 5000 ftot méltóztatott adományozni jótékony czélokra. Továbbá az ercsii ref. templom, a birtai görög templom és a monori izraelita imaház épitési költségeire 200— 200 ftot kegyeskedett ajándékozni.i Aló Felsége a mükiállitásból,Ligetinek Bu