Pesti Napló, 1866. március (17. évfolyam, 4758-4784. szám)

1866-03-01 / 4758. szám

melyek azon esetben, ha a törvénykezé­sünket egészben átalakító codificatio nagy műve csak évek múlva készülhetne el, egyátalában el nem ha­­szthatók. Megjegyzem végre még egyszer, hogy én ezen ideiglenes intézkedéseket is egye­dül és szorosan alkotmányos for­mák mellett, s a törvény alko­tásának mindazon kellékei közt kívánom eszközöltetni, melyek bármely ideiglenes intézkedés törvényes erejére nézve is alkotmányosan szükségesek. BEÖTHY ZSIGMOND. Országgyűlsi tudósítás. A képviselő­­áz febr. 28 án tartott ülése. (**) Elnök : Szentiványi Károly, jegyző : J­oannovics György. A tegnapelőtti ülés jegyzőkönyvének hitelesítése után elnök több rendbeli kér­vényt mutat be a háznak, köztük Bihar­­megy­e székelyhídi kerületének kérvényét, melyben folyamodók a debreczen-szath­­már-m.-szigeti vaspálya engedélyezését sürgetik, a kérvényezési bizottmányhoz utasittattak. Ezután elnök felállva, jelentést tesz a háznak a felirat átnyujtásával megbízott küldöttség eljárásáról; először is jegyzői­­leg felolvastatott a beszéd, melyet ez ün­nepélyes alkalommal az elnök mondott; s utána a legmagasabb válasz, melyet ő cs. kir. Felsége a küldöttséghez intézni méltóztatott. Olvasóink e beszédeket tegnapi szá­munkban már vették. E jelentéssel a napirend kimentve lé­vén, Deák Ferencz a következő indít­vány­t teszi le a ház asztalára: Kimondottuk a válaszfeliratban, hogy a közös ügyek iránti javaslat kidolgozásához haladék nélkül hozzá fogunk. Indítványozom tehát, mél­­tóztassék a t.­ház e czélra egy nagyobb számú bizottmányt választani. Véleményem szerint e bizottmányhoz most 50 tagot, s midőn az erdélyi képviselők itt lesznek, azok közül 15 tagot, ösz­­szesen 65 tagot lehetne választani. E nagyobb számot azért hiszem czélszerűnek, mert a tárgy is rendkívül fontos, de valószínű az is , hogy e bizottmány utóbb a tárgyak különfélesége sze­rint több szakaszokra lesz kénytelen oszlani. Magában értetődik, hogy ha majd Horvát-, Dalmát- és Tótország is részt akar venni alkot­mányos módon e bizottmányban , annak az or­szággyűléshez küldött tagjaiból is választatni fognak tagok a bizottmányhoz. Tisza Kálmán: Tisztelt ház! Én igen egy­szerűen és röviden csak azt akarom indítvá­nyozni, hogy méltóztassanak ezen beadott indít­ványt holnapra napirendre kitűzni.. (Helyes !) Böszörményi: Tisztelt ház! Én sem akarok az indítvány lényege ellen szólani, csakis a napirend kérdésére nézve kívánok felszólalni, és felkérni a t. házat egy igen fontos körülményre. Miután az indítvány meg van téve, ez­­által a képviselőház már teljesítette egy részben a fel­iratban kifejezett ajánlatot, miszerint haladék nél­kül hozzá­lát a működés megkezdéséhez, ha­nem én magát az indítvány tárgyalását kérem a t. ház által akkorra halasztatni, mikor erdélyi testvéreink küldöttei is megérkeznek. (Helyeslés a szélső­baloldalon.) Kérem a t. házat azért, mert, hitem szerint, ha mi tényleg még töb­bet nem akarunk tenni Erdélyi testvéreink iránt, mint contumach­ozást, akkor az a kül­döttség nem működhetnék addig, míg az er­délyiek meg nem érkeznek, mert akkor csak névleg lennének tagjai a küldöttségnek, de a munkának egy részébe be nem folyhatná­nak, még pedig saját hibájuk nélkül.­­ Nem működhetnek tehát a küldöttség ma­gánosan az erdélyiek sérelme nélkül, de fel­téve azt a legjobb esetet, hogy ők az indít­ványba így, a­mint van, a küldöttségnek ily mó­dom működésében és kinevezésében megnyu­­gosznak, nézetem szerint meg kell nektek hagy­nunk azon tért, hogy az alkotmányosság első elvét gyakorlatilag érvényesíthessék ők is, mi­szerint róluk — nélkülük határozat ne történjék. Te hát ! Oly nagy fontosságú a működés, mely­­lyel most e küldöttség megbizatik, hogy az sok-­­ kar több, mint egy törvény hozása, magántörvény-­­ nél, nagyon sok codexnél fontosabb. Épen azért óhajtanám, hogy ily fontos törvényhozási műkö­désnek első kezdetén magának a küldöttségnek megalakítási munkálatához is hozzájárulhassa­nak erdélyi testvéreink, hogy ők tettleg is abba beleegyezzenek, s hogy mi ne csak fennhagy­juk nekik a 15 competentiát, habár ők meg is nyugodnának abban. Én tehát ez okból az indít­vány tárgyalását akkorra kívánom elhalasztatni, mikor erdélyi testvéreink ide megérkeztek. Deák Ferenc T. T. ház ! Figyelembe vettem én is azon körülményt, hogy az erdélyi képvise­lők még nincsenek itt, de nem volt egyéb vá­lasztásom, mint vagy ezt a tárgyat egészen hosz­­szú időre elhalasztani, vagy pedig a bizottmányt most indítványozni, és annak megválasztatását kérni. Az állott előttem, hogy igaz ugyan, hogy ők a bizottmányban csak későbben fognak részt venni, de a bizottmány csak előmunkálatot ké­szít, az még nem határozat, s nemcsak az a 15, hanem minden erdélyi követ szintúgy, mint e ház egyéb tagjai, akkor, midőn a bizottmány munkálata véglegesen fog tárgyaltatni, mikor határozat fog hozatni, jogaikkal és úgy élnek, mint mi. (Helyeslés.) Vegyük fel például, ha va­laki nem ezt az indítványt tette, hanem azon ja­vaslatot maga készítette volna el és tette volna a ház asztalára, akkor senki sem folyt be annak elkészítésébe, de igenis befolynak annak tárgya­lásába és az általi elfogadásába e ház minden tagja. De továbbá, én meg vagyok győződve ar­ról, ha magukat az erdélyi követeket, kik ve­lünk együtt a kiegyezés minél előbbi létrejöttét alkotmányos alapon óhajtják, kérdeznek : mit akartok inkább, azt , hogy csak egy hónap múl­va kezdjünk hozzá, és hogy a bizottmány ad­dig ne alkottassák össze , míg el nem jöt­tök ? — aligha ők azt nem válaszolnák, hogy kezdjünk hozzá, majd részt vesznek ők a bi­zottmányban, ha itt lesznek, és bele­szólanak a tárgyalásokba. Méltóztassanak felvenni, ha még tovább folytatjuk a dolgot, mi nem mon­dunk le azon reményről, hogy Horvát-, Tót- és Dalmátország velünk a mi viszonyainkra nézve kiegyeznek, s így épen azon rationaliltásnál fogva őket is be kellene várni. (Úgy van.) Ez pedig előreláthatólag sok hónap munkája lesz, nem egy két heté, míg velük tisztába jövünk. Ha addig halasztanók a főkérdést, aligha ked­vére tennénk az országnak, és aligha megnyu­godhatnánk magunk is. A válaszfeliratot kény­telenek voltunk elkészíteni az erdélyiek itt léte nélkül; az pedig valóságos határozat, s így azt hiszem, hogy előmunkálatokat is készíthetünk, ha ők nincsenek is itt; mert nem szándékosan maradtak el, hanem , mert idő még nem volt arra, hogy itt lehettek volna. Nem volna tehát nézetem szerint szükséges a dolgot elhalasztani, hanem válaszszuk meg a küldöttséget; ha majd az erdélyiek is eljönek, válaszszunk közülök is. (Élénk helyeslés.) Ghiesy Kálmán: T. ház! Már néhány alka­lommal volt szerencsém a t. ház előtt sokkal ki­sebb fontosságú dolgokban is felszólalni az iránt, hogy a napirendre nézve a ház szabályai tartas­sanak meg. Ennél fontosabb tárgy nem fog az országgyűlés tanácskozásai folyamán szőnyegre kerülni, mint a­mely iránt most indítvány léte­tik. Távol van tőlem, hogy én az indítvány tár­gyalásának valamely hosszú időre való elhalasz­tását kívánnám Én csak azon kéréssel járulok a t. házhoz, váék­óztassék a szabályok rendeletét ezúttal is annyiban megtartani, hogy az indítvány például holnap tűzessék ki napirendre, és azután annak rendje szerint az érdemleges tárgyalás megkezdődhessék. (Helyeslés.) A ház közbeleegyezéssel elhatározza, hogy az inditvány kinyomassék, és meg­vitatására a holnapi ülés kitüzetik. Az ülés 12 óra felé eloszlott. TÁRCZA. könyvismertetés. XII. Balogh Zoltántól. A magyar nemzeti irodalom története, a legrégibb időktől a jelenkorig, rövid előadásban. Irta Toldy Ferencz. Pest, 1864.—65. 440. 1. Ára 2 fz. Mint a czimirat mutatja, e pár sor egyátalán nem akar egyéb lenni ismertetésnél, mert arra, hogy valaki ily nagy szakértelemmel szerkesz­tett művet bíráljon — szerzőéhez hasonló, vagy több tárgyismerettel kellene bírnia, mi e téren, Toldy Ferencz irányában, bajos dolog. A nem­zetet és régi íróit a múlt homályából mintegy elő­varázsolni, s azokat az utókor előtt kellő világí­tásba helyezni, nem csekély feladat, kivált ná­lunk, hol a számtalan országos veszedelem kö­vetkeztében ■ — miről történetünk lapjai tanús­kodnak — nemcsak minden, művelődésünkre vonatkozó becses adat elveszett, úgy hogy a fennmaradtakat összeállítva, egész helyett csak egymáshoz nem illő töredéket nyerünk. De, valamint az általános történetírónál föltel­­ték, hogy nagy áttekintő szemlélődése legyen, mint a bérczoromról távolba merengenek, ki előtt körül az egész láthatár egy képpé olvad Össze , ép oly egyöntetűség kívántatik az irodalom­történet írójánál is, úgy hogy a kor­szakok egymásból fejlődései az egészszel egy­ségben álljanak, s természetszerűleg függjenek össze a lánczszemek, melyek a részleteket ké­pezik. Helyi s következtetéssel kell itt kitölteni minden hiányt, hézagot, hol a fonál megsza­kadt. Toldy Ferencz jelen műve sok sikerrel di­csekszik e részben. Az adatok a legnagyobb szorgalommal gyűjtvék, s nem szárazon előadva, hanem szerző saját nézeteivel, magyarázataival, néhol bírálataival ellátva, melyek többé-kevésbé elfogadható szépészeti nézeteket tüntetnek elő. Való igaz, hogy van valami ingere a „régi­nek. Valamint a földben talált hajdankori durva cserép­darabot a legnagyobb előszeretettel ki­mosdatjuk, kitörölgetjük, s minden oldalról, még nagyitó üvegen át is vizsgáljuk, a­míg az új­kor legdíszesebb porczellán­ vagy egyéb anyag­ból készült műveit kevés figyelemre méltatjuk , úgy az emberi ész más, régibb termékei is több vonzerővel bírnak az újaknál. Az ó­kor költőit tanulmányozni, nem megvetendő élvezet, de — fogékonyság kell hozzá. Nem azt akarom itt mondani, hogy az újkor költői semmi élvezetet nem nyújtanak. Ezek ol­vasásánál azonban egészen másként élvezünk. Az újkori művek, a­mennyiben értelmünk jelen­legi mértékán, vagyis műveltségünk színvonalán állnak , közvetlen érintik lelkületünket, mert annak megszokott hangulatát mintegy viszhan­­gozzák. Minél jobban eltalálja a költő ezen han­gulatot, minél inkább m­gegyezik ízlésünkkel, fel­fogásunkkal a mű szerkezete , annál nagyobb a hatás. Az ó­kor ereklyéi azonban — feltéve, hogy nem valamely classicus nemzet fénykorából valók, minek a görög és római maradványok, hanem bizonyos népfaj kezdetleges művelődését tüntetik elő — nemzeti becsesei birnak. — Ezek, mivel tökély tekintetében túlszárnyaltak , inkább azon kegyeletnél fogva hatnak, mely­­lyel őseink, vagy átalán a „régi“ iránt visel­tetünk. Hogyne vágynék a honfi elődei működési körét , észjárását ismerni ? Hogyne vágynék tudni , mily sajátságaik voltak, mennyire páro­sult náluk az ízlés az értelemmel ? De átalános szempontból tekintve, szintén azt találjuk, hogy teszem ily irodalmi történet áta­­lános becsesei is lir. Átpillantva egy ezredévet, melynek elején az irodalom még csak zsenge csirákat hajtott, míg később, mindig tovább fej­lődve, szorgalom és ihlettség által a legszebb vi­rágokat termő , oly látvány, mely minden em­bert egyiránt érdekel. — Valamint a tökéletlen egyptomi eke, mely hajdan úgyszólván egyedüli gazdasági eszköze volt a földmivelőnek , lassan­ként czélszerűbbé változott át; —valamint szám­talan más gazdasági gépek lettek azóta segítsé­günkre : úgy tökéletesedtek és szaporodtak meg az irodalomban is az eszközök, úgy fejlődtek a segédtudományok, úgy idomította az egymásra következő nemzedék a nyelvet , hogy immár szabatosabban és magához hívebben fejezhetjük ki gondolatainkat, érzelmeinket — őseinknél. Ezen forrási átmenetek feljegyzése képezi az irodalom-történet lényegét, s édesen vonzza magához a szemlélődő búvár lelkét. Ily előszeretettel nyúltam Toldy Ferencz iro­dalom-történetéhez, mely — daczára annak, hogy iskolai használatul van írva — minden rendű olva­sónak érdekes és tanulságos lehet, s irodalmunk­ban rendszerességénél fogva nagy hiányt pótol. Az első lapokon szerző az irodalom­történet fogalmát, nyelvünk és irodalmunk korszakait is­merteti. Az irodalmat négy korszakra osztja, u. m. ókor, vagy a kereszténység felvétele előtti idő­sközépkor, a kereszténység fel­vételétől a mohácsi vészig; a­­ k­o­r, a mohácsi vésztől 1772 ig — ezt az első virágzás korának nevezi ; — leg­újabbkor, 1772 - től 1848-ig — mit a második virágzás korának nevez. Nyelvünk fejlődésében szintén három korsza­kot vél felállíthatni. Az ó magyar nyelv, ősi időktől az Ár­pádház kihaltáig; a közép magyar nyelv, az Árpádház kihaltától Pázmányig, melyet a XVI. század íróinál találunk; s az uj magyar nyelv, melyet Pázmány alapított, a XVII-dik századtól a mai korig. Itt szerző részletesen ismerteti eme korszako­kat, ritka szép nyelven adván elő nemzetünk fejlődését, s csak azt sajnáljuk, hogy néhol, ki­vált midőn ő vagy ama mondára, vagy íróra hi­vatkozik, egyszersmind rövid sorokra szorított példákkal nem világosit fel. De hiába, mint elő­szavában említi, igy is többre terjedt munkája, mint akaró, s különösen látszék kötni az eszme, hogy: tankönyvet irt. Az első rész, az ókor, követ­ező czikkeket tartalmaz: Történeti előzmények, nyelvrokonság. — A magyarok ősvallása. — Az ősmagyarok írása, köl­tészete. — A régi magyar monda-költészet. A második rész, középkor. A nemzeti irodalom első időszaka : a keresz­tény magyar irodalom kezdete (Árpádok kora, XI—XIII. század.)—A magyar irodalom legrégibb emlékei. — Költészet az Árpádi korszakban.—Az ó magyar nyelv sajátságai. — A nemzeti irodalom második időszaka: a nemzeti irodalom fejlődése. (Lajos és Zsigmond kora XIV. XV. század.) — A harmadik időszak (Mátyás és a Jagellók kora) klaetromi irodalma.— Költészet a második és har­madik időszakban. — Vegyes szakok. — Közéleti írott emlékek. — A középmagyar nyelv sajátságai. Harmadik rész, újkor: Áttekintés. — Az újkor időszakai, felosztva há­rom részre. I. Az egyetemes emel­kedés kora (1526—1608.) Vallási álla­potok és hittudományi irodalom. Költészet. Rege­költészet. Classical mondák. Historiás énekek. Bibliai epika. Erkölcsi beszélyek. Tanköltészet. Lyrai költészet. Drámai költészet. Történetírás. Törvénytudományi irodalom kezdete. A nyelvé­szeti irodalom zsengéi. Régi classicusok fordítá­sai. A szám- és természettudományok. — II. Az első virágzás kora (1608—1711.) Vallási állapotok és hittudományi irodalom. A XVII. század egyházi és vallási költészete. Köl­tészeti állapotok Zrínyi előtt. Tan és politikai költészet. Zrínyi Miklós, a magyarok első mű és remek költője. Zrínyi követői. Liszti László. Gyöngyösi István. Tanköltészet. Lyray költé­szet. Szinügy. Történetirás Magyarországon ; erdélyi magyar történetírás. Törvény- és állam­­tudományi irodalom állapota. A bölcsészeti és encyklopaediai irodalom kezdete. Apáczai. Cseri János: Természeti szám és hadtudományok. Nyelvészeti mozgalmak. Nyelvtani irodalom. Szótárirodalom. Régi classicusok fordításai. Az uj magyar nyelv fejlődése. — III. A hanyat­lás kora (1711—1772.) Visszatekintés. Fordulat. Hittudományi irodalom. Történetirás és rokon költészeti állapotok. Széppróza. Bölcsé­szeti, természet és számtani irodalom. Nyelvé­szet. Irodalom­történet zsengéi. Bod Péter: Eddig a régi és régibb kor. — íme, mily gaz­dag tartalom, mily rendszeres felosztás! A fá­rad­­atlan szerző kutatásainak nem egy feledé­­kenységbe merült adatot, nevet, nem egy isme­retlen úttörőt sikerült feléleszteni, felfedezni, kik irodalmunk megalkotására határozottan befog­tak , vagy annak határozó lendületet adtak­ — Több életírás is fordul itt elő, minő: Ba­lassa, Székely István, Heltai, Pázmány, Molnár Albert stb. élete. Számos eredeti nézetekkel tol­mácsolja az időszakok, fordulatok egymásra ha­tását, mi­által munkáját megóvja a compilatio vádjától, mert — mint előszavában maga mond­ja : „hiszen honnan compiláltam volna?" Nem szólhatok azonban az utolsó korszakról, a „legújabb kor“-ról (második virágzás kora) hasonló kedvezéssel. (Folyt. köv.) A pest-budai kereskedelmi és iparkamara véleménye Re­iter Ferencz k. főmérnöknek a Pest- Buda közti Duna folyam szabályozására, a pesti hajózható csatornára, — és a Cse­pel-sziget megvédésére vonatkozó három rendbeli ismeretes tervezete felett. Ha azon nagymérvű károk, melyeket a test­vérfővárosok az 1838-as árvíz által szenvedtek, még emlékezetben vannak, s a­ki az előbbi idők történetéből tudja, hogy ezen catastropha nem áll egyedül, hanem már ismételve, s mondhatni, mintegy bizonyos rendszerességgel ugyanazon és még mindig jelenlevő okokból megújulva fordult vissza a testvérfővárosokra, s annak részére nem szükség bővebb adatokkal muto­gatni, hogy mennyire szükséges a Dunát Buda­pest alatt szabályozni, és pedig annyival kevésbé, mert minden vizsgálatok, melyek a tudomány és tapasztalás alapján egy további vízveszély okai­nak kipuhatolására tétettek, mindig azon ered­ményre vezettek, hogy ennek elkerülésére a jég Pest alatti összetorlódásának lehetőségét kell megakadályozni, mit csak úgy lehet elérni, ha a folyam ágya összeszoríttatik, vagyis ha a Duna azon tájékon szabályoztatik. Azon kiszámíthatlan kárral szemben, melyet egy újabb vízáradás okozhatna, semmi költség sem nagy ahhoz, hogy a testfővárostól az elön­tés veszélye eltávolíttassék; egyetlen nagyobb mérvű árvíz sokkal több kárt tenne a két város­nak, mint a­mibe ezen egész terv kivitele kerül, hiszen már az 1838 ki árvíz által okozott károk 30 millió ftot tettek. Mi oly szükségesnek látjuk a további vízve­­szélynek Pesttéri elhárítását, hogy nem győzzük elég sürgetőleg javasolni a Duna szabályozásá­nak azonnali foganatba vételét, mit még arra az esetre is teszünk, ha az azzal kapcsolatba ho­zott másik két terv ellenében oly akadályok gördülnének, melyek csak idővel, vagy a pénz­viszonyoknak jobbra fordultával volnának elhá­­ríthatók. Azon körülménynél fogva, hogy a szabályozás keresztülvitelénél a soroksári Duna-ágat azzal egyidejűleg el kellene zárni, műtanilag megtör­ténhető, hogy az elrekesztő töltésbe tekintélyes zsilipek alkalmaztassanak, mely a felfelé hajó­zásnak azon könnyebbséget adandja, hogy a ha­jóvonalra legveszedelmesb és legkényelmetle­nebb helyeket az alsó Dunán elkerülhetik, s a felső zsilipen át ismét az anyafolyóba beúsz­hatnak. A második terv kivitele, név szerint a Csepel­­sziget és a soroksári Duna-ág baloldalán levő ár­tér megvédésére 7 és fél mértföldnyi hosszúság­ban folytatólag építendő védgátak a csekély elő­állítási költségek és főleg az által válik ajánla­tossá, hogy nemcsak 155,467 holdnyi ártér válik mentesítetté, hanem a földöntözésnek bizonyos rendszere is foganatba lesz vehető, a­mi minden körülmények között hasznos mivelést eredmé­nyezhet; — meggondolva mondjuk, hogy „min­den körülmények között,“ mert a tervelő, a víz­magasságra vonatkozó több évi adatok pontos egybegyűjtése mellett, azt bizonyítja, hogy a földöntözés mindannyiszor, a­hányszor azt az okszerű gazdálkodás megkívánja, meg is történ­hetik. Ha az ennek rendkívüli előnyeiről való meg­győződés mindazokban, kiket közvetlenül érde­kel, gyökeret ver,­­ nincs kétség benne, hogy közrejárulás útján, mint ez a tiszai védtöltések építésénél is történik, az eszközök könnyen elő lesznek állíthatók ama terv kiviteléhez. Áttérvén most már a Pestet körülövedző ha­józható csatornára, ha Pestet úgy tekintjük, mint a magyar kereskedés székhelyét, s ha tekintet­be veszszük annak kedvező fekvését, melynek a város mai fekvését is köszöni, s mely további felvirágzását is biztosítja, nyíltan be kell valla­nunk, hogy a csatorna különösen képes leend a kereskedés és forgalom sikeres fejlődését hatha­tósan előmozdítani, és a városnak egy európai jelentőségű kereskedelmi piaci jellegét adni, nem is hozván mindazon előnyöket említésbe, melyek a népesség növekedése, a lakhelyek szaporodása, különféle áruk és kereskedelmi czikkek nagyobb mennyiségbeni felhalmozódása, az építkezési tér értékes­ülése, a szaporább köz­lekedés és társadalmi élet kellemeinek növek­vése által magára a városra nézve fognának szár­mazni. A­mi az ezen terv valósításához szükséges pénzeszközök előteremtését illeti,­­ az ezekre vonatkozó tervet már azért is szükségesnek tart­juk pontos és részletes megbirálás alá venni, mert az épitési költségek egy nagy részének a reménylett jövedelem alapján kell előszerez­tetni. A jövedelmi források következők : ki — hajóvám minden, e csatornán megfor­dult egy mázsa tehertől — mértföldenként. Ezen vám magában véve épen nem terhes, főkép ha a szállításnak minden időjárásnak­ köny­­nyűsége és gyorsasága, a csatornán való kikötés és kirakodás kényelmes volta tekintetbe vétetik ; ezenkívül még olcsóbb raktározást is lehet re­ményleni, miután az ott nyert telkek, a felvett magasabb elárusítás mellett is, még mindig tete­mesen olcsóbbak leendnek, mint azok, melyeken az áruraktárak a Lipót vagy belvárosban most elhelyezve vannak. A csatornára előszámításba tett áruforgalomra nézve, mely mintegy 5,000,0000 mázsára tétetik évenként, bár figyelmen kívül hagyni nem lehet, hogy nem minden áru, mely gőzhajóval vonatta­­tik, jövend a csatorna­övbe , s hogy az evezős hajók száma évenként minél inkább fogy, to­vábbá, hogy az áruk nagyobb része már csak az olcsóbb biztosítási díjak és időkimélés tekinteté­ből is jobban-jobban a gőzhajós vontatásnak jut, bizonyos még­is, hogy ez épen nem a csatorna, és ez annak torkolatán alól Tolna és Bajáig ter­jedő vidékekre érthető. Sőt inkább a csatorná­nak elkészítése az evezős hajók és csavargőzö­­sök szaporodását vonhatná maga után azon ok­ból, mert a csatornán megszűnnének a vontatás­nak a Duna-part több helyein ma még létező veszélyes akadályai, s a gyorsabb közlekedés lehetővé válna ; de a csatornára dúlő vidékek emelkedő mivelése, valamint azon kiterjedés, melyet Pestnek, — mint a hazai kereskedés köz­pontjának — nyernie kell, előreláthatóan engedik következtetni, hogy a csatorna áru­­­forgalma évenként fog növekedni.­­ Ha tehát az Al-Du­nán közlekedő csavargőzösöknek száma ma alig több 15-nél, és járataik alig tehető 200 útnál többre, ha továbbá a szénfogyasztás kiszámítása is annyiban változást szenved, a­mennyiben a Duna­ gőzhajózási társaság pécsi kőszenének má­zsáját 24 kijával adja , még­is nincs messze az idő, mely meghozandja a kereskedés gyarapodá­sának és a forgalmi eszközök kifejtésének a ter­velő által kiszámított eredményeit. A Buda és Pest közötti vontatási díjaknak a számításból ki kell hagyatnia azért, mert azon dijak csak oly evezős hajóktól fizettetnek, melyek lovakkal vontatva érkeznek Budára, és mert ezen dijak a gőzerő használatából folynak be, s annálfogva a csatorna jövedelmét nem képezhe­­tendik.­­ Ezen dijak tehát csak annyiban vé­tethetnek tekintetbe, a­mennyiben azok a csa­tornán meggazdálkodtatnak, mely körülményben ismét egy újabb ok fekszik annak minél szapo­rább használatára. A jövedelmek második sorozatában a csatorna útján eszközlendő földöntözés díjai állnak, me­lyek a kérdésben levő vidékek meglehetős ter­méketlen voltánál fogva nyilvánvalóig remény­len­ engedik a tervelő által felszámított jöve­delmet. A csatorna­jövedelmek harmadik rovatánál meg kell jegyeznünk, miszerint a dunagőzhajó­­zási társaság az általa eszközölt forgalom óriási nagyságánál fogva magát indíttatva érzé, keze­lését egészen a szabályozott Duna-partnak arány­lag csekély terére összpontosítani, mi okból pél­dátlan áldozatokat hozott, melyek magában ért­hetőig nem képezhetik a partilletékek helyes megítélésének zsinórmértékét ; ez indíthatta a tervkészítőt arra, hogy a partilletéket, annak egész hosszában, csak 10 ftra tegye folyó éven­ként, mi túlzottnak nem mondathatik.­­ Ezen illetékek meghatározásánál még figyelembe veen­dő azon körülmény is, hogy Pest városával, mivel öt tulajdonosi jogánál fogva a part és kikötő vámszedése joga a csatornán is megilleti, e vég­ből különös egyezség lesz kötendő. A jövedelmek utolsó rovatát, t. i. a kikötő vá­mokat, ha tekintjük azon nagy előnyöket, me­lyeket a csatorna egész hosszában, mint téli ki­kötő, a hajóknak nyujtand, igen is mérsékeltek­nek találjuk, s annálfogva ellene semmi kifogá­sunk sincsen. A költségszámításnak bizonyára legfontosabb részét a telkek kisajátítási, és az azzal kapcsola­tos ismét­ eladási árak, illetőleg az azokból re­ménylett nyereség képezi. Mint a tervben kimutattatik, a szorosabb ér­telembe vett építési költségek 3,839,189 ft 20krt tesznek, ehhez járulnak még azon kisajátítási költségek, melyek magára a csatorna által elfog­lalt tér megszerzésére 1,028,929 forint 5 krral, valamint azok, melyek az e területen levő házak kárpótlására szükségesek, s mely összeg, az el­bontandó házak anyagainak eladásából bejöven­dő ár levonásával, 1,528,929 frtra tétetnek, és melyek annálfogva 6,397,047 ft 25 krnyi összes mennyiségben oly kiadásokul tekintendők, me­lyek vissza nem térülnek. A kisajátítási költségek a városi telekhivatal­ban az azon vidékbeli adás­vételekről vezetett több évi árak szerint vannak kiszámítva, és azon esetben, ha a kisajátítás ezen csatorna­építésre vonatkozó különös törvények pártfogása alatt történend, egész pontos okul is vehetők,­­ mert ily törvény nélkül, mint az magától érthető, a kisajátítás az egész vonalon vagy éppen nem, vagy csak oly árak mellett volna eszközölhető, melyek minden, habár csak megközelítő kiszá­mításon is kívül állanak. A csatorna helyéül megkívántató területen kívül azonban még mind­két oldalt további 40 ölnyi térségnek kell a rajta levő épületekkel együtt kisajátittatnia, hogy a csatorna medréből kiásandó föld lerakathassák ; ugyanazon kiszá­mítás szerint ehhez továbbá 4,218,465 ft 62 kr szükséges, mely összegen azonban a vállalat azon utóbb emlitett 225,000 □ ölnyi területet s az azon levő házakat nyerné, melyek elárusítása­­ utján az egész költség és annak kamatai ismét visszanyerendők volnának. A tervelő úr ennek keresztül vitelére 6 évet vesz fel, mely időt mi, azon nehézségek tekintet­be vétele mellett, melyekkel a városnak a rak­part építése által nyert telkek eladásánál már évek óta küzködnie kell, mindenesetre, és pedig annyival inkább rövidnek tartunk, mert itt nem valamely mindenáron­, de ellenben a kisajátí­tási áron való eladás czéloztatik, mi csak idő folytán és több kedvező körülmények összetalál­kozó beálltával lehetséges. Miért is, ha csak tíz év vétetik fel az egész művelet keresztül­vitelé­re, az egész kiadási költség kamatait is ugyan­ennyi időre kell venni, mit mi csak azon okból kívánunk 3%-val számítani, mert különben sem adatik ki az előirányzott egész építési és kisajá­títási költség egyszerre, és mert ugyanezen idő folyama alatt már telekeladási árak is fognak be­folyni ; — a kamatok tehát valamivel többre mennek 3 millió ftnál, melynek hozzáadásával az egész építési költség legalább is 14 millió ft­ra rúg, s annálfogva hogy az a 225.000 □ ölnyi terület eladásából kikerüljön, ölének 60 ft 20 krajczárjával kellene eladatnia. Ha azonban a csatorna környéke a Duna-part környékével egy vonalba állittatik, és ha figye­lembe vétetik azon emelkedés, melyet a pesti telkek értékükben évtizedről évtizedre nyertek,­­ továbbá, hogy a kisajátítási árak helyben ma­radnak, s hogy számos lerontások újabb házak és épületek gyors felállítását teendik szüksé­gessé , akkor a kitett ama ár nem látszik magas­nak, főleg miután abban már azon házak is benn­­foglaltatnak, melyek már ma is nagy részét le­pik a kisajátítandó területnek. Midőn a fentebbiekben előadott véleményün­ket berekesztenék, nem mulaszthatjuk el a ter­velő úr irányában azon buzgóság és szorgalom­ért, melyet valamennyi felvételének és tervének példás pontosságú kivitelére fordított, legmele­gebb elismerésünket és azon óhajtásunkat nyil­vánítani, vajha az országos alap, kamat-biztosí­­tás által, eme tervnek mielőbbi keresztülvitelét lehetővé tenné, nemcsak azért, hogy Pest a víz­­veszélytől örökre megmentessék, nemcsak hogy a Csepelsziget és az átellenében fekvő soroksári partvidék mentve, s az által az emelkedő gazdá­­szati viszonyok helyzetén segítve legyen, de azért is, hogy Pest városa a nagy városok sorába bevezettessék, és az ország bő áldásainak köz­ponti piaczává tétessék. Vidéki tudósítások. Marosvásárhely, febr. 25. Febr. 22., 23. és 24-kén, három egymást kö­vető napon folyt városunkban a követválasztó­­szavazás. Összeírt választó volt 1335, ebből sza­vazott 871. A szavazó­jegyeket ma délelőtt szedték ki. Követeink lettek a volt kolozsvári érdemes kül­döttek : Dózsa Elek 784, Dózsa Dániel 610 szavazattal. Ezeken kívül Dobolyi Sándor összekeresett magának házról házra járva 206 szavazatot; Lázár Ádám nyert 79-et stb. A marosszéki választás mártius 5-kén kezdő­dik. A reclamatiók elintézése, a pártvezetők szen­­vedélyes vitái miatt, több napot vett igénybe a drága időből. Ezen élénk előcsatározás mutatja, hogy mozgalmas választási napjaink lesznek. Ma este tart fáradhatatlan nőegyletünk egy hangversenyt, műkedvelők közreműködésével. Az eredményt, valamint közérdekübb napi ese­ményeink kivonatát is, folytatólag közleni fogom. Különfélék. Pest, febr. 28. – Tegnap este császár Ő Felsége a nemzeti színházat tisztelte meg legmagasabb látogatásá­val és­ a „Két pisztoly“ előadását végig nézte. A közreműködők közül mindenekelőtt Füredit kell kiemelnünk, ki Sobri szerepét még most is annyi sikerrel játszotta és énekelte, mint ezelőtt egy évtizeddel. Továbbá ki kell emelnünk Szer­dahelyit, a­ki Hugli szerepében sem követte né­mely úgynevezett komikus szokását, hogy az ily borbély-féle szerepekben minden coulissát le, vagy összetépni igyekszik. A színház a zsúfolá­sig megtelt. Sz­ö­vetsége 5000 ftot méltóztatott adomá­nyozni jótékony czélokra. Továbbá az ercsii ref. templom, a birtai görög templom és a mo­­nori izraelita imaház épitési költségeire 200— 200 ftot kegyeskedett ajándékozni.­­­i Aló Felsége a mükiállitásból,Ligetinek Bu

Next