Pesti Napló, 1866. március (17. évfolyam, 4758-4784. szám)

1866-03-07 / 4763. szám

M. • T­u­r, mart. 4. Ma i Túr városa egy nagyszerű ünnepélynek volt tanúja , ugyanis, all éven át üres papi hi­­vatal e mai napon töltetett be. E nagyszerű papválasztásra a ref. egyházba voltak összehiva minden párbért fizető lakosok, most választók; s miután mind az esperesi, mind a világi segédgondnok urak elnöki megbízóleve­lei felolvastattak : nt. Gyikó János lelkész és l­ap Ferencz főgondnok ur elnöklete alatt meg­kezdetvén a papválasztás, leírhatatlan lelkese­déssel és egyhangú felkiáltás utján karczagi lel­kész, nt. Könyves Tóth Mihály esperes ur vlasztatott meg. Itt bezzeg teljesült bölcs Sala­mon azon mondása , és fényesen igazolta magát: „Kívánatosabb a jó hírnév a nagy gazdagság­nál,“ mert öröm volt hallani és látni azon lelke­sedést, mely a „Könyves Tóth Mihály“ névre annyi ezreknek ajkairól oly sokáig szűnni nem akarólag az egyházban elzengett, bámulatos volt látni azon varázst, mely azon nagy név hal­latára az egész gyülekezeten elömlött. Vajha azon határtalan bizodalom és ragaszkodás igévé válnék ! Népünk óhajtva várja azon időt, melyben a megyei és községi szervezet életbe lépendenek, m­ert bizony, ha sokáig így leszünk, a házból is iháznak bennünket. • éjszakánként négy-öt ház-felverés történik, s nem igen akad, ki a kárt kikerítse. Időjárásunk már most a legkellemesebb tava­szira fordult át, nappal szép derült, éjszaka ren­dé­n esik. Az élet ára is tetemesen csökkent, s­it mióta ily szépen jár az idő, eladni sem lehet nálunk. Veszprém, febr. 28. Veszprém-Palotán a zeneértő, és sokoldalú ügyességéről dicséretesen ismert Seydemann kar vezetése mellett dalárda alakult, mely már testületileg is szervezte magát. A felekezetek testvéri közeledésének örven­detes jeléül emelem ki, hogy tagjai a három keresztény felekezetből valók, s egymásnak na­gyobb ünnepélyességü isteni tiszteletein köl­csönösen működnek közre, mire példa ft. Asz­­tailer palotai plébános urnák arany-miséje — hol a protestáns dalárdái tagok, — s egy pro­testáns templomnak felszentelése — hol a római katholikus dalárdás tagok énekelték amott a lóvi. catholikusoknak egyházi énekeit, a fele­­kezetességen felül emelkedett, valódi kereszté­nyi lélekkel. A világi dalokat jól betanulták az ügyes karvezető vezérlete alatt, s múlt őszszel gróf W­a­­­d­s­t­e­in János palotai földesur ne­jének tiszteletére rendezett esti dalünnepélyben művészileg elzengett dalaikkal annyira megnyer­ték a grófné tetszését, hogy az zászlóval leendő megajándékoztatásukat megígérte. Alaptőke előteremthetéséért — mely évi kia­dásaik tőkéjét képezendő — két tánczestélyt rendeztek a múlt farsangban, s egyrészről elö­­irbi adottságoknak nyilvános jelét adandók — másrészről az estély érdekességét emelendők, dal-, zene-, és szavallati estélylyel kötötték ösz­­sze azokat, mind a két vigalom látogatott volt, nemcsak Palotáról s vidékéről, hanem Veszprém­ből s Székesfehérvárról is voltak vendégek. Az első estélynek műsorozata: 1) Nyitány (Hunyady László dalműből) Erkeltől , négy kézre zongorán játszották Seydemann Ferencz és Hoffmann Ottmár. 2) Isten áld meg a ma­gyart, hymnus Kölcsey Ferencztől, előadta a dalárda. 3) Honszeretet, költemény Vörösmarty­­tól, szavalta Magyar Sándor. 4) Temetésre szól az ének, népdal, énekelte Wagner Teréz asz­­szony. 5) Debreczenben diszlik egy szép rózsafa, népdal, dalolta a dalárda. 6) Hűség Vörösmarty­­tól, szavalta Magyar Sándor. 7) Dal Ernani dal­műből Verditől, énekelte Wagner Teréz. 8) Ha­lál, költemény Tóth Kálmántól, szavalta (nagy hatással) Pap István. 9. Képeddel alszom el, és Befordultam a konyhába, népdalok, előadva a dalárda által. 10) Piroska és Jóska, Markitól, szavalta Pap István. 11. Csatadal Rückentől elő­adja a dalárda. Úgy a szavalatok, mint a dalok sikerültek, s általános tetszésben részesültek. — Utánuok táncz következett, s az éjféli szünóra leszámításával általános jó kedv­ű élénkség kö­zött tartott reggelig. Február 4 -én még szebb közönség gyűlt össze a 2-ik vigalomra. A terem meglepő szé­pen, s müszléssel volt díszítve. Háttérben a sza­­valati emelvény felett a dalárda czimere (ezüst hint piros mezőben zöld koszorúval övezve) volt látható. A homlokzaton Magyarország czimere ■— szinte zöld koszorúval övezetten. A légben függve (kifeszített sodronyokhoz erős­tett be­tűkből) e sor volt olvasható : Éljen a haza! — A betűk kemény papirosból voltak kivágva, alapjukat zöld levelek képezék, melyek fehér és piros rózsákkal voltak ékítve. A zenekar (vesz­prémi) nem játszott oly tökély­lyel, mint az első vigalomban működött maori zenekar. Az estély dalok, szavalatokkal stb. követ­kező műsorozattal vette kezdetét: 1. „Hazádnak lendületlenü­l,“ szózat Vörösmartytól, előadta a dalárda. 2. „A hazáról“ — Petőfitől, szavalta Tóth Mihály. 3. „A csalogány“ dal, művészileg énekelte Wagner Teréz. 4. „Nyitány“ Tell Vil­mos dalműből, négy kézre zongorán játszották Seydemann és Hoffmann Ottmár. 5. „Az én ál­maim,“ Költemény Csermelyi Sándortól, szavalta Pap István. 6. „Dal,“ Linda dalműből Rossini­­t­ól, énekelte nagy hatással Wagner Teréz. 7. „A falusi kis leány Pesten“, költemény Czuczortól, szavalta Hankóczy Teréz k. a. 8. „Csak keringő“ dal, énekelték Wagner Teréz asszony, Asztaller Vilma, Asztaller Etelka, Hankóczy Teréz és Li­­vora Izabella kisasszonyok. 8. „Ne féltsd a ma­gyart,“ költemény Jánossy Gusztávtól, szavalta Hoffmann Ottmár. 10. „Balaton háborgása,,. Mi­­hályi Ignácztól, előadta Hoffmann Ottmár. 11. „Ábránd“, szavalta Magyar Sándor. 12. „Csata­dal“ Rückentől, dalolta a dalárda. 13. „A politi­kus suszter“, zongorakiséret melletti énekkel Bakonyitól, előadta a közönség élénk tetszés nyilvánításaitól kisérve Pap István. — Ezután t­incz következett, s tartott hat 2 óráig. Ezt szün­óra váltotta fel. Szünóra után 14. Brioner „Állat quartett“-je, tréfás zenemű, négy különfaju éne­kes állat (kutya, cochinchinai kakas, macska, disznó) és egy zongorázó majom álarczában, mindenik az álcrásan jelzett állat hangján éne­kelve, előadta a dalárda. Az állathangokból mű­­v­észi összhangzatú dallamot alkotott össze a szerző ügyessége, s Seydemann — a­ki kitűnő zeneértő — igen jól tanította be. Leirhatlan a hatás, a tetszésnek élénk nyilatkozata, mit e remekül előadott tréfás zenemű előidézett. A közönség szűnni nem akaró „Újra, újra“ kiáltá­sai folytán ismételni kellett. Harmadszori újrázá­sát is kérték, de a fárasztó zenemű kétszeri elő­adása által kifárasztott működők nem tehették. Úgy a szavalók, mint a zongorázók és dalolók jól működtek. Wagner Teréz gyönyörű és tiszta hangja — mindannyian helyes felfogás, művészi kivitel által tűntek ki. — A táncz kivilágos ki­­virradtig tartott. Ez estélyek által a palotai vigalmak hirneve meg van alapítva, s oly közkedvességet nyertek, jó hirök oly messze terjedt, hogy évről évvel nagyobb látogatottságuk reménylhető azon eset­ben, ha a dalárda és több közreműködők jövőre is oly élvezetessé teendik, minővé jelenleg tették. 1. 1. Különfélék. Pest, martius 6. — Reményi Ede vasárnapi hangversenye a vigadó kisebb termében számos és válogatott közönség előtt ment végbe. Az előbbkelők köré­ből majdnem mindnyáját ott láttuk, s így a most kezdődő hangversenyidénynek a közönségesnél jobb sikert jövendölhetünk. Reményit főváro­sunkban már jó ideje, hogy nem hallottuk, s örömmel kell megváltanunk, hogy a művészet máris magas fokán állott művész igen nagyon haladott és tökéletes­ült. Flageolet-játéka oly bámulatos, biztos és tiszta csengésű, milyet csak Paganini és Ernst tudtak felmutatni, de a cantile­nében is tapasztaltuk, hogy hangja erősebb és nemesebb lett, a legmeghatóbb és nagyszerű tud lenni, s játéka modorán művészi nyugodtság ihlettséggel párosulva vonul végig. Ernst Othello ábrándjában és Paganini variált Andante Amo­­roso-jában csodálatos technikájával és briliáns előadásával sok és szűnni nem akaró tapsot ara­tott. Hogy Reményi Liszt magyar Rhapsodiá­ját és saját szerzeményű Magyar népdalait gyönyö­rűen játszotta, tán felesleges is mondanunk a magyar zenének par excellence művészi tolmá­csáról. Chopin Es-dur Nocturnejében igen szé­pen mutatta be cantilene-jét a hangversenyző. Az utolsó szám Reményi saját szerzeményű Rá­­kóczy-indulója volt. E műben, daczára hogy minden virtuóz nehézségek fel vannak halmoz­va, még­sem tudtunk sok gyönyört találni, mert egy hegedűn csatát zeneileg festeni, egy kissé nagyon is merész. A közbeeső számokat Thaisz Péter úr csinos énekelőadásai törték ki, s szép hangja sok tapsot aratott. E.­­7 Juhász Antid makói reform, lelkész a Ke­­resztessy-árvák javára 10 ft 60 krt küldött be szerkesztőségünkhöz, mely összeget köszönetünk nyilvánítása mellett, az illető helyre juttattuk. — A keresztesi árvák részére a nagy-körösi reform, lelkészi hivatalhoz, t. Balogh István ref. lelkész mint gyűjtő által következő kegyes ado­mányok küldettek be : Vecsey István 50 kr, Menczer Mihály 50 kr, Guttman Armin 1 ft, Török Imre 20 kr, id. Dózsa Márton 40 kr, Ba­­nilla János 40 kr, Dékány Lajos 50 kr, Somlay János 50 kr, Dobos János 50 kr és N. N. 20 kr, összesen 4 ft 50 krt, mely kegyes adományt az illetők hálás köszönettel fogadták.­­ Említettük volt lapunkban, hogy dr. B­a­­kody Tivadar és dr. Szabadföldy Mihály urak múlt hó 24 én egy patkány húsában nagy­számú fonalóczot fedeztek fel, s ezzel constatí­­rozták, hogy habár a disznóhúsban nem is, de a fonalócz hazánkban mégis előfordul, mit kellő elővigyázatból tudni nemcsak hasznos, hanem szükséges is. A „P. Lloyd“-ban e felfedezett fonalóczok bizonyos egyének által előbb impor­táltaknak declaráltattak, s midőn ezen állítás alap­talansága a felfedezők által a felbonczolt patkány pesti eredetének kimutatása mellett megczáfol­­tatott, a nevezett lap vasárnapi számában most ugyanazon részről a felfedezett állatkák fonalócz­­természete tagadtatik, hivatkozással egy egye­temi tanárnak erre vonatkozólag tett állítólagos nyilatkozatára. Mi úgy vagyunk értesülve, hogy dr. Bakody Tivadar dr. Margó egyetemi tanár úrnak megmutatván a fonalóczokat, ez oda nyi­latkozott, miszerint a bemutatott állatkák bár sokkal nagyobbak, mint azok, melyek Németor­szágból kerültek, mindazáltal teljesen bírván a trichin alakjával, nem hasonlíthatók semmi más a patkányokban elő­forduló élősdikhez s ő ne­m is képes ezeket másképen osztá­lyozni. A dr. Bakody és Szabadföldy urak által felfedezett állatkák fonalócz-természetének tagadásáról tehát itt szó sem lehet, annyival ke­vésbé, minthogy azok a nagyhírű dr. Virchow­­nak a trichinekről irt kitűnő értekezésében fel­állított feltételeknek még nagyságra nézve is tel­jesen megfelelnek. — A kir. magyar természet­­tudományi társulat febr. 21-én tar­tott szakgyűlésén H­i­r­s­c­h­­­e­r Ignácz ír. úr a szemtükörrel észlelhető némely vérker­ingé­­si tüneményekről értekezett. Értekezésében el­­mondá, miszerint a búvárok a szemtükör felta­lálása után nem sokára figyelmesek lettek azon tüneményre, mely azóta viszérlüktetés— Venen - puls — neve alatt ismeretes. Van T­r­­­g­t Ut­­rechtben és Coccius Lipcsében egyidejű­leg , de egymástól függetlenül észlelték azon rhytmicus mozgást a reczeg-viszér végén, mely nem egyéb, mint felváltva történő tágulás és szűkülés, mely változás azon sajátságos nyomá­si viszonynak tulajdonítható, mely alatt a szem­­tekébeni vérkeringés áll. Későbben Jaeger E­d­u­á­r­d látta először az ütér lüktetését a re­­czeg üterein, melyet értekező egy fiatal egyén szemén nagy állandó szemtükörben mutatott be a jelenlevőknek. Ugyanazon egyénen értekező a szemtekére gyakorolt ujjnyomás által még egy más tüneményt észlelt, t. i. magát a vérkeringést a viszérben. Ezen tünemény mindazok közül, melyeket a szemtükör csak nyújthat, egyike a legszebb látványoknak. Egy bizonyos fokú nyo­más alkalmával látni, t. i. a vért az ellenkező irányban lefutó két viszérágban, megfelelő ellen­kező irányban a lázideg csatornájába befolyni, míg egy­idejűleg az érerlüktetés is szemlélhető. Eddig a szemészek csak egy pár igen ritka kór­esetben észlelték a vérkeringést a szemben, mely kóresetek alkalmasint az ütér dugulásából vet­ték eredeti két, értekező az első, ki hasonló tü­neményt egy düllszemen nyomás által mestersé­gesen előidézni képes volt. Az igen becses érte­kezés és mutatvány, mely az időt annyira igény­be vette, hogy a másik előadás, mely hirdetve volt, ez­úttal elmaradt, általános tetszéssel fo­gadtatott. Az első titkár a sajtó alól épen akkor kikerült évi jelentést mutatá be és osztá ki a je­lenvolt tagok közt. Dr. K­á­t­a­i Gábor, társulati titkár. — A kir. magyar természettu­dományi társulat f. hó 7-kén, szer­dán d. u. 5 órakor a M. Akad. épületében szak­­gyűlést tartand, melyre úgy a társulat tagjai, mint a természettudományok kedvelői ezennel meghivatnak. Tárgyai lesznek: 1.) Kruspér Ist­ván ur optikai tanulmányait folytatandja. 2.) Dr. Csiky József ur néhány vegyelemzés eredmé­nyét ismerteti. Dr. Kátai Gábor, társulati titkár: — Alólírt szerencsés lévén a kolozsvári nem­zeti szinházat megnyerni, ezennel felkéri a vi­déki színészet úgy drámai, mint operai tagjait, hogy a­kik az octoberben kezdendő szinidényre Kolozsvárra hozzá szerződni óhajtanak, bérmen­tes tudósításaikat hozzá Debreczenbe szívesked­jenek küldeni. Debreczenben, mart. 3-ban 1866. R­e­s­z­­­e­r István m. k. a kolozsvári nemzeti, s a debreczeni városi színház igazgatója. — Figyelmeztetés az orsz. magyar gazdasági Egyesület t. sz. tagjaihoz. Az orsz. magyar gaz­dasági egyesület rendes havi igazgató választmá­nyi ülését f. hó 17-én délutáni 5 órakor fogja tartani a Köztelken. Pest, 1866. márt. 4. Elnöki megbízásból Morócz István, egyesületi titkár. — A Pest városa területén múlt 1865-dik évben elkövetett egyéni és va­gyonbiztonság elleni merényleteknek kimuta­tása , tekintettel azok neme és számára : —• a) lopás 1554; b) sikkasztás 144 ;c) csalás 136; d) rablás 9 ; e) lopási kísérlet 58; f) testi sértés 38 ; g) gyilkosság 3; h) gyilkosság kísérlet 1; összesen: 1943. Azon esetek száma, melyekben a tettesek elfogatása sikerült: 1475.—mely számot az előbbi összeghez hasonlítva, azon ered­ményre jutunk, hogy minden négy tolvaj, csaló stb. közül három kézrekerittetett. — Azon ese­tek száma, melyekben az elsajátított vagyont egészen vagy legalább részben visszaszerezni sikerült 1220. Ha tehát az a) b) c) és d) alatti számok összegét, mely 1843-ra rúg, emezzel ösz­­szevetjük , kitűnik, hogy csak 623 olyan eset fordult elő, melyekben az elidegenített vagyon meg nem került, tehát minden három eset közül kettőben siker követte a nyomozódást. — IV. közlemény azon tárgyakról, me­lyeket az alábbnevezett t. ez. hölgyek és urak a pesti szegény gyermekkórház javára rendezett sorsjátékra nyereményekül ajándékoztak: E­m­i­c­h Gusztávné. 56. sz. Petőfy költeményei I. és I. kötet diszkötésben. 57. Madáralaku alabastrom levélnyomó. 58. „A hold, szűz Mária élete“ Munkaytól diszkötésben. 59. Kályhaalaku hímzett gyufatartó. 60. „Zrínyi a költő“ Szász Károlytól diszk. 61. „Vegyes czikkek nők számára“ Szabó Richardtól diszk. 62. Máriát, Jézust és Jánost ábrázoló kis farag­­vány. 63. Csokonay versei 2 köt. diszkötésben 64. czipőalaku hamutartó, és 65. „A hősök“ Kingsley­től diszkötésben. — Ifjabb E­r­i­c­h Gusztávné : 66. „Lángész“ vígjáték Gregusstól diszk. 67. Díszes zsebóratartó. 68. Kakas Már­ton politikai költeményei diszk. — Engerth Vilmos: 69. Tatay István „Költészeti és szó­noklati remekek, diszk. — Tichy Flóra 70. Horgolt pénzzacskó. 71. Hímzett olvasási szün­jél. — Tichy Kamilla. 72. Horgolt kis tál­­cza. 73. Egy pár horgolt harisnyakötő. — A to­vábbi nyereményekül szánt tárgyakat szívesked­jenek a gyermekkórház t. ez. jótevői az alulírott­hoz (lakása múzeumi épület, 13. sz.) ki a sors­játék rendezésével megbizatott, beküldeni. — Pesten, 1866-ki febr. 28-kán. C­zany­uga Jó­zsef pénztárnok. Nyilatkozat. Pest, mart. 5. 1866. Mély fájdalommal töltené el szivünket, ha csakugyan a sümeg-kerületi szavazók nyilatko­zatának kellene tartani a „Hon“ 50. sz. megje­lent sz.-grófi követválasztásról szóló jelentést, mely szerint, minden nemesebb fogalom ellenére, a győztesek igyekeznének az ellenfélt rágalmak­kal lealacsonyítani. Volt azonban egy nem rég múlt alkalommal szerencsénk tapasztalhatni, hogy a Hertelendi-párt jelesebb tagjai maguk is roszólták azon elferdített állításokat, melyek Sü­megről a Batthyány pártot és egyes tagjait illető­leg közzététettek. Így tehát csak sajnálatosnak tartjuk, hogy a különben jól fegyelmezett pártnak nem sikerült levelezőjét is jobban féken tartani, és minthogy ama, a valóságtól messze eltérő czikkecskék szerkesztője soha sem jelenik meg­nyílt sisakkal sem a nyilvánosság, sem a magán­értekezlet terén, utalva látjuk magunkat e nyílt levélben Sümeg kerület összes lakóit felszólít­­ni: igyekeznének véget vetni azon ingerültség­nek, melynek kifakadásai honfitársaikat sértik, és oly kevéssé válnak a kerület, de kivált azon párt becsületére, melynek nevében nyilvánulnak. Távol van tőlünk pártérdeket tovább szőni oly kérdésben, mely megoldásával egyszersmind tökéletesen meg is szűnik. És miután mindent megtettünk, a­mi a választásnál a törvényesség megtartására szükséges volt, nem tekintve azon számtalan előnyöket, melyekben a Batthyányi párt kárára a Hertelendi párt részesült az elnök azon rendelkezése folytán, melynek következté­ben majdnem kiválólag utóbbiak nappal, előb­biek pedig elvétől másnap reggelig szavaztak — legkevésbé szándékunk egy alkotmányos cselekménynek reánk nézve nem kedvező ered­ményét megboszélni. Tartózkodunk azért is fej­tegetni : vájjon mi módon történhetett, hogy sza­vazatképes fuvarosok a B. p. távolabb lakó sza­vazóinak beszállítására felvett 40—50 ki foglaló­kat a szavazatszedő bizottmány asztalára letették, és csupán azon remény dús kívánsággal fejezzük be sorainkat, hogy­­nem mint sümegi czikkírónk mondja, a­mit kereken visszautasítunk, a nép, mely most még politikai tekintetben nagyrészint kiskorú, hanem­ a nemzet azon része, mely szel­lemileg hátramaradt, mielőbb fejlődjék azon érettségre, hogy a véleménykülönbséget tisztel­ve, gyanúsításokkal felhagyjon, megnyugtatva azon meggyőződés által, hogy a magyar haza gyermekei, akár magányosan, akár osztályok­ban csoportosulva működjenek, fő törekvésüket mindig a haza boldoguló jövőjének elnyerésére irányozzák, s a vitatkozást egyedül csak az esz­mék tisztázására használják, hogy mielőbb leg­­őszintébben kezet fogva, közös úton haladhas­sunk a közös czél felé. A Batthyányi párt nevében, mely engem bizal­mával megtisztelt. Gr. Pejacsevics Gábor. — Távirati tudósítás a bécsi börzéről mart. 6-ról: 5% metalliques..........................60..40 Nemzeti kölcsön ...... 62.85. Bankrészvény........................ 731.­ Hitelintézet ............................... 142.40. Londoni váltók. . . . . 102.30. Ezüst...................................101.90. Arany . . . . . ... . 4.91. Nemzeti színház : Mart. 6-ra van kitűzve: „MEGHÍVOM AZ ŐRNAGYOT." Vígjáték 1 felvonásban. Ezt követi: „KÉT ÖZVEGY.“ Vigjáték 1 felvonásban. KÜLFÖLD. Francziaország. P­á­r­i­s, mart. 3. A kamara J. Favre indítvá­nyára visszatért a válaszfelirat azon pontjára, mely a külhatalmakhozi viszonyra vonatkozik. A felirat egy szóval sem emlékszik meg a dán német kérdésről. Thiers úr hibáztatja a felirati bizottmánynak e mulasztását, s megjegyzi, hogy ezen az úton haladva, a felirat utoljára két vagy három paragrafusra fog szorítkozni, így pedig igen rosszul volna felhasználva az előjog, melyet a kamara a nov. 24-diki rendelet által nyert. A kormánynak szükséges, hogy felvilágosítást kap­jon az ország valódi érzelmeiről, ezt pedig csak a felirat tiszta és határozott nyilatkozataiból me­ríthet. Vagy talán ezen esetben óvatosságból kell hallgatni ? A trónbeszéd azt a véleményt nyilvánította, hogy Francziaország nincs közvet­len érdekelve azon összeütközés által, mely Dá­niát két becsvágyó, s az eszközökben nem válo­gató szomszédnak martalékul vetette. A kamara ezen a véleményen van-e, és hallgatásával nem ébreszti-e azt a hiedelmet, hogy helyesli egy kis államnak megfosztását ? A kamara J. Favrenek egy kitűnő beszédére vissza­küldte a bizottmányhoz a jobbitmányt. A „Jour, de Debats“ azt mondja, hogy e vissza­küldés tanúsítja, hogy a kamara érzi e kérdés komolyságát. A „France“ nem mondja, hogy a jobbitmány bele­menjen a feliratba, mert J. Favre beszédében ha sok igaz volt is, de volt sok túlzás; a bizottmánynak pedig a kormány politikájából kell a sugalmazást vennie.­­ A „Memor. dipl.“ szerint Antonelli bibor­­nok köszönő iratot intézett a császárhoz, a római hadsereg ujonczozásában nyújtott segítségért, s az érdekeltségért, melyet az államadósság meg­osztásában tanúsított. — A „France“ írja, hogy az amerikai kabi­net felelete a januárius 9-ei sürgönyre, megérke­zett. Az Egyesült Államok kormánya semleges­séget igér Mexicó irányában, azon az alapon, melyen a franczia sereg kivonulása felett jelen­leg az alkudozás foly Mexico és Francziaország között. us — A „France“ azon alkalomból, hogy a po­rosz király Goltz grófot a kiszabott időnél egy nappal tovább tartotta Berlinben, felvéve azt a hírt, hogy ez a bécsi és berlini udvar közti vi­szály elnapolásáért történik, a következő meg­jegyzéssel kíséri: Valóban igen természetes, hogy a két német nagy­hatalom felfogta , mennyire politikában volna véres összeütközésig vinni az ügyet egy tanácskozmány előestélyén, a­hol sok viszályt, a dán kérdést sem véve ki, békésen ki lehetene egyenlíteni. Amerika. Az utolsó posta az Egyesült Államokból feb. 21-kéig terjed. Johnson elnök és a congressus közt régóta lappangó ellenkezés nyílt törésre jutott. Az elnök a „Freedmen’s Bureau Bill“ ellen vétóval élt, mi azonban teljességet nem gátolja a kérdéses javaslat törvénynyé alakulá­sát a congressus újabb tárgyalása után. De a közvetlen hatás meg van téve, s a harcz meg­kezdettnek tekinthető a tusázó felek közt. Az ingerültség a közönségben leirhatlan, és sokan azt hiszik, hogy az elnöknek csakugyan eltökélt szándéka a négereket Délen a még mindig döly­­fös ültetvényeseknek dobni oda martalékul. E szándéknak, ha csakugyan létezik, némi ellen­súlyul szolgál a congressusnak a reconstructio tárgyában működő bizottmány javaslatára hozott határozata, miszerint egy déli képviselő se bo­­csáttassék a congressusba, míg emek a déli álla­mok képviseletéhez megegyezését nem adta. A reconstructioval foglalkozó bizottmány Ten­nessee államra nézve beadta jelentését. Véle­ménye oda megy­ ki, hogy miután Tennessee maga folyamodott befogadtatásért, s már republi­can alkotmánynyal bír, a nevezett állam ugyan­azon feltételek alatt fogadtassák az unióba, melyek alatt a területek (territories) szoktak befogadtatni. Tennessee állam küldöttsége befo­­gadtatást követel a congressusba, és tagadja, hogy valaha kilépett volna az unióból, vagy hogy a congressusnak joga volna oly törvényeket szab­ni elébe, mintha Tennessee csak terület volna, nem pedig teljesen egyenjogú állam. Bancroft az emlékbeszéde Lincoln felett, a külhatalmakra vonatkozó megjegyzések miatt, a diplomatia köreiben nagy haragot gerjesztett. Sir Frederick Bruce angol követ, a londoni „Standard“ és „Herald“ nagy örömére, vonako­dott elfogadni a meghívást egy, a congressus egyik kitűnő tagja által Bancroft ur tiszteletére adott ebédre. Wydenburgk­er. osztrák követ tiltakozását ama sértő kifejezések ellen, melyek­ben Bancroft ur Miksa császárt „osztrák kalan­dorának nevezé, már megemlítettük. Seward úr, miként most részletesebben értesülünk, min­denkép megértetni igyekezett a követtel, hogy Ausztriának, az osztrák kormány saját kijelen­tése szerint, legkisebb köze sincsen Mexicohoz; de azért a követ — ki, mellesleg mondva Was­hingtonban nem az Egyesült Államok által el nem ismert mexicói császárságot, hanem Ausz­triát képviseli — mégis tiltakozása mellett ma­radt. A londoni „Times“-nak Philadelphiából febr. 13 -áról következőt írnak: „A franczia császár jelentése, miszerint hadat ki fognak vonatni Me­­xicóból, az Egyesült Államok népében nagy megelégedést keltett. Mindenki a béke zálogául tekinti ezt, s oly ígéretül Napóleon részéről, mi­szerint ő szigorú semlegességet fog követni a mexicói ügyekben, ha az Egyesült Államok kor­mánya is semleges marad. Az örvendetes jelen­tés megnyitotta ama barátságos indulatot, melylyel az amerikai nép Francziaország iránt az utolsó polgárháborúig mindig viseltetett, s véget vetett a congressus valamennyi forradalmi határozatai­nak, valamint ama filibusteer-betöréseknek, melyek az Egyesült Államok területéről egyné­mely mexicói városok ellen indíttattak. A franczia követ (Montholon marquis) ez örvendetes ese­ményt febr. 9-kén fényes tánczestélylyel ünne­pelte meg, melyen a congressus legkitűnőbb tag­jai és a legmagasb államtisztviselők közül is számosan, jelen voltak, s hol kölcsönösen a leg­­­őszintébb barátság-nyilvánítások cseréltettek. A követ biztosította az államtitkárt, mikép a Rio­ Grande-melléki martaléczkodások ellen intézett gyors és hatályos rendszabályok feltétlen tetszé­sét birják, s hogy az unió kormánya, voltakép semmivel sem bizonyíthatta be jobban, mint ezen erélyes lépések által, buzgó törekvését a béke fenntartása ügyében.“ Tivir­a&: Jelentősek. — Hamburg, mart. 5. A „Börsen Halle“ bécsi levelezője azon híreket, mintha a gasteini szerződést fel akarnák bontani, képtelenségeknek mondja, minthogy az fel nem bontható. Ha Po­roszország a szerződés egyes feltételeit erősza­kosan meg akarná semmisiteni, azzal csak a há­borút idézné elő, de a definitivumot meg nem lel 4)<<3&v 4italos lód I — P á r i­s, mart. 5. A dunafejedelemségi conferentiák gyülésezési helyéül Páris van ki­tűzve. Tegnapelőtt érkezett és a miniszteri ta­nácsban felolvasott sürgönyökben Benedetti a Berlinben uralkodó hangulatot Ausztria irányá­ban békitebbnek mondja. A török pénzügyér visszalépésének oka a közte és a nagyvezír kö­zött fennforgott viszályoskodás... — Köln, mart. 4. Egy, ma délután a kép­­­viselők üdvözlésére tartott népgyűlés, megzava­­rás nélkül folyt le. Ezen gyűlésben majdnem 4000 személy vett részt. Jung és Leue képvise­lők hosszabb beszédeket tartottak. Előbbi beszé­dét az alkotmányküzdelem folytatására való fel­hívással végezte; az utóbbi a főtörvényszék ha­tározatát taglalta. Végül a jelenlevők egy dalt énekeltek el. — Páris, mart. 5. A mai „Moniteur“ je­lenti : A császári herczeg betegsége rendes me­netet vesz. A herczeg állapota megnyugtató. — Nápoly, mart. 4. A polgármester és a községtanács beadták lemondásukat. — V e r­e n c­z­e, mart. 5. Városi tanácsunk­nak és Bembo grófnak, mint podestà-nak elbo­csátási kérelme az államminiszterium által elfo­gadtatott. Felelős szerkesztő : B.Kemény Zsigmond. Estiponta. — A „Wanderer“-nek írják, hogy a Porta azt kívánja, hogy az 1859. sept. 6-diki jegyző­könyv szigorúan végrehajtassák. A portának két­­ségen kívül nem az lévén szándéka, hogy Cousa visszahelyeztessék trónjába, a jegyzőkönyvre hivatkozás nem tehet egyebet, mint azt, hogy a fejedelemségek különválasztassanak. Oroszor­szág is ugyanazt akarja, de egészen más czél­­ból, mint a Porta. Magában Moldovában is mu­tatkozik a különválási hajlam, és ezt orosz befo­lyásnak tulajdonítják. — A „Memorial dipl.“ írja, hogy a flandriai gróf tagadó válaszáról a belga consul értesítette az oláh kormányt. A flandriai gróf elhatározása nem lepte meg a diplomatiai köröket, mert ezek emlékeznek, hogy a meghalt I. Lipót király, mi­dőn két év előtt egy ily eshetőséget szóba hoztak előtte, azt mondta fiainak, hogy egymást támo­gatni együtt kell maradniok. A­mi Leuchtenberg herczeg kijelölését illeti, azonkívül, hogy a nyugati hatalmak ellenzésével találkozhatnék, maga a herczeg sem akarná, miután már rég ki­jelentette, hogy sohasem fogadja el a herczegsé­­gek trónját. Saját tudakozódásunk után biztosan állíthatjuk, hogy az oláh népnek szándéka egé­szen a védhatalmakra bízni az üresedésbe jött trón betöltését. — A „Memor. dipl.“ Prim tbk Portugalliábóli kiutasítása körülményeiről ezt írja : A portugal­­liai miniszterelnök miután előbb parancsot kül­dött Prímhez, hogy menjen ki Portugalliából, egy heves vita után újólag arról értesítette, hogy Lissabonban maradhat, ha kinyilatkoztatja, hogy nem hitte, hogy Spanyolország és Portugália kö­zött a jó viszonyt megzavarja manifestumával, és ha megígéri, hogy felszólításra azonnal elutazik. Prím eleinte elfogadta a feltételeket, de utóbb megváltoztatta szándékát, és igen heves levelet írt a miniszterelnöknek, melyet barátja, N­­­z­e­marquis adott át még hevesebb kikelések és fe­nyegetések kíséretében.­­ A Pruth vonalon lévő orosz hadtest, a „N. Fremdenblatt“ szerint, 80,000-re fog emel­tetni, de mindaddig semlegesen viselendi magát, míg Jászvásárott vagy Bukarestben az első lövés meg nem dördül. Ez esetben, melyre a Pruthon túl teljes biztossággal látszanak számolni, az oroszok mint „békítők“ fognának bevonulni, s az európai hatalmakat majd egy külön nyilat­­kozvány nyugtatná meg az orosz megszállás ön­zetlensége miatt. (S Európa természetesen egész készséggel fog megnyugodni Oroszország ismert önzetlenségében.)­­ Az angol kormány újonnan kinevezett tag­jai közül Hartington marquis hadügyi államtitkár, Éjszak-Lancashireban újra megválasztatott az akóházba. Fenwick ur, az admiralitás polgári lordja, Sunderlandben megbukott Candlish ur ellenében. Tivertonban a lord Palmerston halála által megürült helyre Denman ur, a szabadelvű­­ jelölt­­ön megválasztva Sir John Hay (tory) el­lenében.­­ Az angol alsóházban márt. 1-jén Gladsto­ne az jelenté, hogy f. hó 12-kén a trónbeszédnek a megyei és mezővárosi képviselő-választásokat illető szakaszára kérendi fel a ház figyelmét, s hogy a nevezett napon e tárgyra vonatkozólag törvényjavaslatot (tehát parl­amenti reformbillt) fog a ház elébe terjeszteni. — New­ Yorkból febr. 21-kéről újabban arról tudósítnak, hogy Stanton hadügyminiszter és Harlan belügyminiszter kivételével az összes ka­binet helyesli az elnök vétóját a Freedmen’s Bureau Bill ellen, mi­által a közingerü­ltség még nagyobb lett. A senatus kísérletet tett az elnöki veto megsemmisítésére, de a többség, mely ily esetben az összes szavazatok kétharmadából áll, nem jött létre.­­ Crawford tábornok a new­­orleansi fogházból menekült; a bagdadi esemé­nyek többi részesei becsületszóra szabadon bo­csáttattak. — Langlais­er Miksa császártól a pénzügy­miniszteri állomást elfogadta.

Next