Pesti Napló, 1866. március (17. évfolyam, 4758-4784. szám)
1866-03-02 / 4759. szám
társalgásbeli élénksége korán megnyerők számára legkiválóbb férfiaink baráti vonzalmak. Eötvös és Szalay tanulótársai voltak a pesti egyetemen, s Vörösmarty és az utána következett ifjabb irodalmi nemzedék egyaránt magukénak vallották őt. Irodalmi és politikai tekintetben nem tartozott ugyan tán soha is a szélsők közé , de mindig a haladás és józan szabadelműség híve. Csak a minap, az Akadémia palotája megnyitásának ünnepélye alkalmával tartott lakomán tüntette ki ismét egyik közkedvességű képességét : toastjai egymást érték. Örömmel láttuk, hogy ezen, magát régóta a vének közé sorozott férfiú, mintegy vissza látszik nyerni fiatal életkedvét és lelke rugalmasságát. Nem látszott hiú reménynek, hogy ugyanaz lesz későbbi aggkorának vigasztalása és öröme, ami fiatal korának erős törekvése, ábrándja, lelkesült szerelme volt: az irodalom. Egy váratlan eset — egy erős meghűlés — véget vetett az életnek, mely a nyugalomban lelte volna annyi munkásság jutalmát, s mely ezen nyugalmat mérsékelt tevékenység által tette volna élvezetesbbé. A gyászhírt az elhunyt növendéke és barátja, Csekonics Endre gróf jelenté. A temetés mártius 1-én délután 3 órakor ment végbe. Az Akadémia, a Kisfaludy-Társaság és az aristocratia nagy számmal voltak jelen. Béke az elhunyt poraira ! Jámbor Pál benséde a képviselőház febr. 20-iki ülésében. T. hát ! megnyugtatásul előre kijelentem, hogy rövid leszek. Dobrzánszky képviselő úrnak tegnapi beszédére akarok egy megjegyzést tenni. Azt mond a többi közt, hogy a felelős minisztériumnak nem barátja. Válaszul csak annyit mondhatok, hogy én a felelős minisztériumnak barátja vagyok. Nem akarom e kormányformát védelmezni, védelmezi azt Anglia nagysága, védelmezi egy franczia miniszter, ki 1859-ben 60 milliót fordított közmunkákra, védelmezi azt egy maroknyi nép, a belga nép, mely felelős miniszterek mellett virágzik, vasutakat emel, és Magyarországban is földeket szerez, sőt legújabban Hollandiától gyarmatokat vásárolt. Tovább megyek, védelmezi azt maga Dobrzánszky úr is, midőn azt mondja, hogy az izlandiak Amerikába vándorolnak. Mit bizonyít ez ? Azt, hogy ha az angol kormányforma nem tökéletes, annál tökéletesebb az amerikai kormányforma, mely szinte felelős. (Derültség.) Áttérek egy másik képviselő úr beszédére, ki nagyon aggasztó dolgokat mondott. Egy pár nap előtt azt hallottam, hogy a 48-diki törvényekből némelyeket kell revideálni; három nap múlva azt hallani, hogy egy részét kell revideálni; tegnap Ürményi képviselőtársam pedig azt mondja, hogy nagy részét kell revideálni. Zaj.) Uraim! azt hiszem, hogy az 1848-i törvények érvényét senki sem tagadta: ha valaki tagadná, oda mutatnék a sík mezőre, egy fehér árnyék fog elvonulni azon, mely azt mondja : ne bántsátok a törvényeket, mieink azok, halottaink száma, áldozataink nagysága és végre egy magyar király szentelt esküje által. (Élénk helyeslés.) Egy harmadik képviselőtársunk a szív és ész politikáját fejtegette. Ha azon politikát érti, mely számot vet magával és másokkal, mely fáklyát gyújt a titkos örvények felett, mit a hit erősít, akkor vele kezet fogok, de azon észpolitikát, melyet némely modern államok követnek, mely önző, rideg, szivtelen, ezen politikát nemzetem nevében visszautasítom, mert az kalmár-politika. Vájjon mely kormány követte inkább az ész politikát, mint az osztrák kormány? (Zaj.) Hová vezetett ez ? A tőkét nem említem, csak a kamatokat. (Derültség.) Ideje volna — uraim — őszintén, hogy Ausztria valahára a szív politikáját kövesse, legalább Magyarország irányában, melyet adó fejében utolsó fillérétől fosztanak meg. Zsedényi képviselőtársam a jogfolytonosságról azt módja, hogy az lehető és lehetetlen. Zsedényi képviselőtársamnak, hogy felelhessek, Montesquieuből idézek egy sort. Montesquieu azt mondja: Az államot ugyanazon eszme tartja fen, mely azt alkotta. — Mi alkotta Magyarországot ? A jog. Sz. István kir. Imre herczeghez irt egy könyvet, mely a Corpus iurisba van foglalva. Azt mondja ebben a többi között: Regnum unius linguae fragile et indecile est.“ Soká azt hittem, hogy a nyelvkülönbség alapja alkotmányunknak, de később úgy találtam, hogy más alapja nincs, mint a jog ; tehát Zsedényi képvi- Könyvismertetés. XII. Balogh Zoltántól. A magyar nemzeti irodalom története, a legrégibb időktől a jelenkorig, rövid előadásban. Irta Tody Ferencz. Pest, 1864.265. 440. 1. Ára 2 ft. (Folyt.) E korszakot szerző egy „Áttekintés“ után három részre osztja. I. Újjászületés kora (1772—1807.) Irodalmi mozgalmak és irányok. A franczia iskola. Bessenyei György. Bessenyei követői. Báróczy. Ányos. Classicai iskola. Virág Benedek. A népies iskola. Dugonics. Horváth. Gvadányi. A debreczeni kör. Az uj iskola első időszaka. Lyrai költészet. Széppróza. Kazinczy és Kármán. Csokonai. Kis. Kisfaludy Sándor. Irodalom és országos törekvések a magyar nyelv terjesztése körül. Időszaki sajtó. Társulatok. A magyar színészet feléledése. Tudományos irodalom átnézete. Történetírás és földrajz. Nyelvészeti mozgalmak. Debreczeni iskola. Révai, a magyar nyelvtudomány megalapítója. Hasonlító nyelvészet. Nyelvészeti kútfők. Szótárirodalom. Classica literatura. Az irodalomtörténet haladásai. Természeti, szám és hadtudományok. — II. A nyelvújítás és szépítés, s a költői classicismus kora. (1808—1830.) Általános jellemzés. A nyelvujitási harcz. Kazinczy Ferencz. Az üldözés stádiuma. Az újítási harcz tanbirálati stádiuma. Végdiadal. Széppróza. Kazinczy Ferencz. A próza állapota. Kazinczy iskolája. Az új iskola költészete. Classicismus. Kazinczy Ferencz. Berzsenyi Dániel. Kisebb költők. Erzeményes lyra. Kölcsey Ferencz. Kisebb költők. Mese költészet. Formaszigor nélküli költők. A népies elem újra jelentkezése. Vitkovics. Eposzi kísérletek. Horvát Endre. Drámai mozgalmak. Bolyai és Gombos. A nemzeties műköltészet időszaka. Kisfaludy Károly. Drámai költészet. Kisfaludy Károly, annak megalapítója. Katona József. Kisebb költők. Vörösmarty első fellépése a drámában. Az auróra-kör. Lyrai költők. Kisfaludy Károly. Bajza. Vörösmarty. A classicai nemzeti eposz kezdete. Székely Sándor. A classicai nemzeti eposz fejlődése. Czuczor. A classicai nemzeti eposz tetőzése. Vörösmarty. Debreczeni. Horvát Endre. Tudományos irodalom. Országos törekvések a magyar nyelv érdekében. Magyar tudományos intézetek. Tudományos folyóiratok. Széptudományi mozgalmak. A theologiai irodalom feléledése tudományos irányban. A bölcsészet emelkedése. Köteles Sámuel. Jog és államtudományok. Történetírás. Virág. Horváth István. A nyelvtudomány hanyatlása. Classical literatura. Az irodalomtörténet újabb stádiuma. Magyar jelesitók kiadásai. Természeti, szám- és haditudományok. Műnyelvi nagy reform. Bugát Pál: Az úgynevezett Conversations-lexikoni pör. Az időszak vége. — III. Széchenyi kora, vagy a nyelv és irodalom egyetemes virágzása életben, tudományban, költészetben. (1830— 1848.) A kor főtényezői. Kisfaludy Károly köre. A magyar akadémia. Egyesületek, intézetek. Irodalmi időszaki sajtó. Széchenyi István. Politikai időszaki sajtó. A nemzeti nyelv általános elterjedése és országos végdiadala. Tudományos irodalom. Általános tekintet. A theologiai iroda-om továbbfejlődése. Guzmics. Bölcsészeti mozgalmak. Neveléstudomány. Jogtudományi irodalom. Szalay László. Politikai irodalom. Széchenyi István. Wesselényi Miklós. Politikai hírlapirodalom. Kossuth Lajos. Dessewffy Emil. Központosító iskola. Szalay László. Eötvös József. Politikai szónoklat. Történelem. Horváth Mihály. Utazások a magyar őstörténelem érdekében. Körösi Csoma Sándor. Reguly Antal. Föld és államrajz. Útleírások. Temészettudományi mozgalmak. Mathematikai és hadi tudományok. A nyelvészet felvirágzása, annak élén az Akadémia. Szótár irodalom. Classica philologia. Széptudományok. Henszlmann. Erdélyi. A próza állapota. Akadémiai szónoklat. Általános nézet. Lyrai költészet. Vörösmarty és társai. A classicisták epigonjai. Uj lendület. Petőfi Sándor. Tan és gúnyköltészet. Vajda. Arany. Szinügy és szinköltészet. A szomorujáték és dráma. Vörösmarty újabb színművei. Vörösmarty követői. A szinszerűség érvényre jutása. Szigligeti. Az uj franczia drámaiskola költői. Visszahatás. Hugó Károly. Vígjátékirók. Új eposzi müköltészet. Garay. A népies iskola. Petőfi. Tompa. Arany. Regény - és novellairodalom. Annak előzményei. Józsika, a magyar regényirodalom megalapítója. A kor többi elbeszélői. Eötvös József regény-költészete. Idegen jeles művek műfordításai. Magyar irodalomtörténeti mozgalmak. Magyar jeles itók kiadásai. Az időszak vége. Ezek azon apró czikkecskék czimei, melyekből az egész mű áll. — Mint tág körvonalakból, képet alkothat most ebből az olvasó az egész könyv tervezetéről. Elmondja szerző itt — sajátlag a mi korunkra térve —, hogy a classicus iskola után mint foglalt tért a regényes, melynek egyik legkitűnőbb hive Vörösmarty volt. Elmondja, hogy azután a népies kezdett lábra kapni, melynek központja Petőfi jön, mindent átható nyers (?) és dús lyrai erővel. És itt szabad legyen megállapodnom, mert arra nézve, mit Bzerző Petőfiről mond, nem érthetek vele egyet. Megszoktuk már Petőfiről hallani — kivált az öregebb íróktól — hogy: nyers, műveletlen egyéniség, naturalistái Ily értelemben nyilatkoztak róla a régibb, salomasságot segélyző lapok is. sőt egyik ízléstelen bírálója betyársággal is vádolta. De többet mondok. Még az erkölcstelenség sarával is megdobálták, egy szépirodalmi lapban ezt írván róla: „íme, anyák! ily könyvet(Petőfi verseit) adjatok leányaitok kezébe, ha azt akarjátok, hogy szégyenükr fussa el arczukat.“ Félreértetni a lángelmék sorsa! Ha szerző — másokról is ítéletet mondván — mindenkinek egyenlő mértékkel mér, tán hallgattam volna, mert Petőfirőli nézetét azon puritánus igazságszeretetnek tulajdonítottam volna, melylyel e könyvben, midőn régibb írókról van szó, többször találkozunk. A jelenkor emberei iránt azonban lehetetlen némi szenvedélyességet észre nem venni, mint alább ki fog tűnni. Véleményem szerint felállítható igazság, hogy: helyesebben ítélünk oly egyénről, kit nem ismertünk, mint arról, ki velünk egy korban élt. A nagy közelség okozza-e, hogy gyakran nem úgy látunk, vagy nem úgy akarunk látni, mint kellene ? — nem tudom. Sok szépet elmond egyébiránt szerző Petőfiről, de hiszen róla semmi jót sem mondani, talán nevetséges is volna. Árnyoldalait azonban olyatán színben tünteti elő, minőnek talán csak ő látta, így többek közt „a fenséges és nemes mellett körszerűséget (úgy hiszem, azt érti alatta, mit a német a „gemein“ alatt ért), a gazdag változatosság mellett korlátoltságot (?) tanúsítanak (művei) egyformán.“ — „Magába rém férő jó kedv sokszor szilajul, sőt póriasan is zajong. Az erkölcsi, hazafias és democratikus eszmék és érzelmek pedig, az el nem rejthető czélzatosság mellett, nem ritkán elég prózai módon adatnak elő.“ A hazafiaság körül — mondja szerző — „a túlzástól és igazságtalanságtól nem ment, s ez által egész a lázításig (sic) ragadtatik.“ (Misera plebs contribuens.) Ezt azonban szerző erős szenvedélyességének róvja fel. Továbbá: „a jellemet néha az illemtekintetek megvetésébe helyezte, (!) a democratiát nemcsak az intézményekben, hanem az erkölcsökben is érvényesíteni kívánta.“ (Ez talán Táncsics volt, és nem Petőfi.). „Az embert annyira díszítő önmérséklet helyett, daczban és szertelenségben tetszett magának. “A világgali meghasonlásról mondja szerző „sokallja“, midőn gyűlöletbe fajul el, mely lényegében mindig költőietlen, sőt túlzásaiban undort gerjeszt. (A világ és én.) „Mellőzve kísérleteit a reflexió terén (Felhők), hiányozván eszméiben az érleltség és mélység stb.“ Ezek kikapott szavak — mondhatja szerző — s így elferdítik az értelmet. Korántsem. Annyira meg van e mondatok mindenikének értelme, hogy az olvasó önként arra a gondolatra jó : váljon az itt ott melléjük bigygyesztett dicséret nem azért mondatott e el, hogy ezen vádakat is el lehessen mondani róla ? Így jutalmazza szerző Petőfit az „irodalom történetében“, amiért munkásságát, lángeszét nemzetének szentelé, és hazájáért meghalt a csatamezőn. Hogy Petőfi műveiben korszerűség is volna, eddig nem tapasztaltam. Ellenkezőleg, legcsekélyebb tárgyú költeményén is látszik az oroszlán körmének nyoma, és mi a korlátoltságot illeti, épen nem való. A reflexió terén az üres „Felhőkében, a szivárvány minden színe játszik. Kár volt szerzőnek nem hivatkozni itt is egyes költeményeire, mint teszi ezt a világgali meghasonlásánál. A magába nem férő jó kedv, mely sokszor szilajul, sőt póriasan zajong, a legigazságtalanabb bírálat, mit Petőfiről valaha hallottam. Nagyon meg kell különböztetnünk a póriast a póriasnak látszótól. Ha szerző idéz, úgy megkímél a fáradságtól, hogy keressek ily póriasnak látszó darabot. íme, teszem: „Hányadik már a pohár?“ Ha ilynemű költeményeket tart szerző póriasaknak, úgy legjobban teszi, ha a világ minden genre-festészét elitéli, kik a népéletből vették tárgyukat, mert hiszen egy mámoros paraszt vagy katona lefestése impóriai dolog. De nem ily mértékkel mér szerző másnak. Teszem Garay „Obsitos“-a ellen, mely pedig cseppet sincs finomabb agyagból gyúrva, mint Petőfi „Zöldhajtókás, sárga pitykés közlegény “-e, semmi kifogása nincs, sőt naiv-nak nevezi. (Vége köv.)selőtársamtól bocsánatot kérek, ez nem lehető és lehetlen, mert ez nyolczszáz éves alap, nem oly valami, mit részletekre lehet osztani; birtok és eszme ép oly folytonos, mint királyaink sora, ép oly indivisibillis, mint a sanctio pragmatica és ezt nem lehet, mint valami vegytani compositiót, lehető és lehetlen részletekre osztani, ez vagy egészen lehető érvényes, vagy pedig lehetetlen, azaz verwirkt. Áttérek a feliratra. Én hálával és köszönettel fogadom "afeliratot. Nem tudom a Sybillának utolsó könyve-e ? de tudom és hiszem, hogy egyik a három közül, és hogy minél később vállalja el a kormány, annál több áldozatába fog kerülni, mind a nemzetnek, mind a kormánynak. Mind elvben, mind lényegében, mind részleteiben elfogadom a felirati javaslatot. Horvátországi ügyek. Zágráb, febr. 26. Országgyűlési tagjaink közt az izgatottság tegnapelőtt óta meglehetősen csillapult, s így ma már nyugodtabban lehetett az országgyűlési választások feletti részletes vitához fogni. A bizottmányi előadó, Perkovacz ur, ki imparlamentáris magaviselete által a görög-nem-egyesült szertartású országgyűlési töredék haragját magára vonta, ma nem jelent meg az országgyűlési teremben, hanem Horváth Mirkó által volt képviselve. Az őfelségéhez intézett négy felterjesztvény felolvasása után, és pedig: 1) Az 1866 iki államköltségvetésben Horvátország részére kitörölt 400.000 frt engedményezése végett; 2) Az 1865 iki évről három millión felül levő adóhátralék elengedéséért; 3) A hazai politikai számüzöttek megkegyelmezéséért; 4) A hazai történelemre fontos Cettin vára le nem rombolása végett; a részletes vita folytatásához kezdettek, s miután az ülési jegyzőkönyben vontatkoztatott, hogy Perkovacz a tegnapelőtt Zsivkovics ellen használt „hazugság“ kifejezését visszavonja, hosszas vita után a megyék, királyi és mezővárosok következő jövendő képviselete fogadtatott el, nevezetesen: Fiume- 3, Zágráb- 11, Varasd- 7, Körös 4, Pozsega- 4, Verőcze- 7 és Szerémmegye 6; a következő kir. városok: Zágráb 3, Fiume és kerülete 2, Zengg 1, Károlyváros 1, Varasd 2, Körös 1, Koprevnitza 1, Pozsega 1, Eszék 2; továbbá e mezővárosok: Vukovár 1, Verőcze 1, Diakovár 1, Ruma 1, Krapina 1, Sziszek 1, Pakrácz 1 és Daruvár, végre Turopolya nemes község részére, összesen 66 képviselő indítványoztatott, míg a bizottmányi javaslat csak 55 öt ajánlott. Hohenblutui lovag Simitsch Józsefnek válasza, Matlekovics Sándor urnak a „Pesti Napló“-ban 1866. febr. hó 22-én „jószágfeldarabolási tervezetre“ nézve tett közleményére. Matlekovics Sándor urnak csak hálát mondhatok, hogy tervezetem általa eszközlött megvitatásával engem arra figyelmetessé tenni szíveskedett, mikép a czélba vett vállalat körül szintén félreértések foroghatnak fenn; minélfogva felvetett kérdéseinek megoldásába örömmel bocsátkozom. 1) Eszem ágába sem jutott a t. ez. földbirtokos urak ellenében kezesnek ajánlkozni oly vállalatnál, mely milliókra terjed ki, hanem tervezetem 9. pontjában világosan csak biztosítóintézetről létezik említés, mely, kellő jelzálogi biztosítást feltéve, a földvevők által a földbirtokosoknak fizetendő árrészletek pontos befizetése iránt, olcsó jutalomdíj mellett, a biztosítást átvenni kész leend, de sehol sem mondatik, hogy én ajánlkozom e biztosítást magamra vállalni. 2) Tervezetem 4. szakaszában határozottan és világosan adatnak elő azon módok, melyek által a t. er. földbirtokos urak az indítványoztam feldarabolás mellett a munkaerő szaporítását eszközölhetik, t. i. a föld megvétele alkalmával a vevőkkel, némely munkák teljesítése iránt kötendő szerződések, s az uj telepitvényekre bevándorló lakók által. 3) Egészen osztom Matlekovics Sándor urnak nézetét, mely szerint igen csekély mennyiségre szabott földekkel ellátott gazdaságok által csak gazdasági proletariátus hozatik létre; de én ezt feldarabolási tervezetemmel az által kívántam elhárítani, hogy a földeket, részletfizetések mellett, a szomszéd községbelieknek eladni célozom, kik már azelőtt fennálló gazdaságokkal bírtak, s hogy minden esetben, midőn a szomszéd községek az eladó földek megvételére nem képesek, az ország népességi viszonyainak kiegyenlítése tekintetéből, a népesebb megyék lakosságát a földvételre való részvételre felszólítani szándékom , miáltal a germanizálás legkisebb gyanúja is eltűnik, és pedig annál inkább, miután én, ki nemzetiségemnél fogva, mint már nevem is mutatja, horvát vagyok, Horvátországnak Magyarhonnali legszorosabb kapcsolata idejében nevekedtem fel, Magyarország germanizálására semmi nemzeti érdekkel nem bírhatok, s igy nálam ily czért csak roszakarattal tehetni fel. Vidéki tudósítások. Balassa-Gyarmat, február hóban. A losoncziak már a képviselőház határozata óta sóhajtozzák, hogy „Dárius, Dárius jöjjön el a te országod,“s ime el is jött a várva várt Smercsányi Dárius képviselő úr, ki már jelenleg a megyében mulat, s amint a leendő vizsgálatnak helyszínén hallom, oda már e napokban váratik, az én említettem vizsgálatot folyamatba veendő. A tisztelt képviselő úr igazságszereteténél fogva, meg vagyunk győződve, arról, miszerint ő semmi pártérdekeket nem tekintve, saját a valódi tényeken alapulandó véleményt terjeszteni a képviselőház elé, mert mint alkotmányos polgárai e hazának, szigorúan ragaszkodunk törvényeinkhez, s ennélfogva kívánjuk, ha hogy a folyamodó feleknek a képviselő úr által világosan kerítendő panaszuk tényeken alapul, ám úgy mindenesetre nyerjenek igazságot, de ha az ellenkező bizonyulna be, vagy pedig előadott indokaik töredékeny alapokon fekvőknek találtatnának, ám akkoron tiszteljük a megtörtént választás érvényét mindnyájan, s a részakaratot s a csupán pártviaskodást adjuk fel mindenkorra. Utóbbi levelemben azon óhajt fejeztem ki, vajha honatyáink bennünket, mielőbb, a menynyire t. i. tölök függ, szabadítsanak fel a provisorium szárnya alól, s emez óhajunknak fényesen meg is feleltek felirati javaslatuk által, melyet mi is, s bizonyára az egész haza együttesen „Evangéliumunknak“ vallunk. Azon roppant lelkesedett benyomást illetőleg, mely most uraló, uj aggodalmak töltötték volna el keblünket, olvasva a felirati javaslatról írt czikkeit a bécsi félhivatalos „Abendpost“nak, de hogy nálunk ezen czikkek semmi benyomást vagy új aggodalmakat nem szültek, annak oka egyesegyedül abban rejlik, mert mi, valamint soha, úgy most se a bécsi laptól s társaitól vártuk, s várjuk hazánk sorsára nézve az eldöntő határozatot, képviselő honatyáink által előterjesztett jogos követelményeinkre, de igenis várjuk mi azt Felséges urunktól, ki eddigi atyáskodó és magas tettei által is fényesen bebizonyította alkotmányunkhozi hű ragaszkodását. Mert bár mennyire beszéljenek is a bécsi s egyéb lapok országgyűlésünkön létező pártok, emissarusok s mit tudom én még mik felöl, vagy ha pártok léteznek de facto is, e hazának nem hihetem, hogy volna oly fia, ki e komoly perezben pártérdeknek a haza mielőbbi alkotmánya visszanyerhetését feláldozná; oly fontos perczeket élünk, melyekben soha úgy mint most, csak is komoly s higgadt hazafias jellemre van szükségünk. Amen. A gazdasági egyesületünk által e hóra kitűzött, az igazgató választmány megválasztását tárgyaló közgyűlése, előre nem látható okoknál fogva későbbre halasztatott el. Elvégre megemlítem még, hogy mivel beállott a böjt, eljött a műkedvelői előadások korszaka is vele, s ezen előadások sora legelőször is Szécsény mezővárosunkban kezdődött meg e hó 18-kán a „Házassági három parancs“ czimű vígjáték előadása által. Somogyból, febr. 20. Jankovich László, Somogy megye főispánja önliga, e hó 14-én kelt levelében 320 ft o. é. küldött Svastics Józsefnek, az igali járás főszolgabírójának, mint a Felséges király kegyajándékát az 1862-ik évben leégett köröshegyi helv. hitv. templom és iskolaház költségeinek fedezésére. Ezen összegből az említett főszolgabíró által 300 ft a helyszinén azonnal átadatott az illető elöljáróságnak; tize tiz ft pedig, mint szinte legmagasabb kegyajándék, Pap Ferencz és Dankházi Jánosnak, kik a folyamodást őfelsége kezéhez juttaták. Midőn a nevezett tőszolgabirájok előtt legforróbb köszönetöket és hálájokat jelenték ki a helységbeliek a legmagasabb kegyelmi tényért, egyúttal megbizták őt, e köszönet és mély hálának hírlapok utjáni közlésére is , kérvén az egek urát, hogy 8 Felségét, legmagasabb családjával együtt, hosszú időkön át éltesse kedves magyar hazánk és hit alattvalói boldogítására. A febr. hó 10-én tartott megyei vigalom Kaposvárott még fényesebben ütött ki, mint az első. A nagy terem annyira zsúfolva volt, hogy a melléktermet is tánctteremül kellett használni. Képviselve volt itt nemcsak Somogy megye, hanem Baranya, Zala, Tolna, Veszprém és Pestvármegyék is. A táncz reggeli 8 óráig tartott, élénk kedv és szűnni nem akaró, „hogy volt“ közt. A toilettek annyira drágák és elegánsok, hogy a mai nyomorúság keretébe nem is illettek. Szép virág annyi, hogy belőle koszorúkat fonhatál. — Évtizedek óta Somogynak nem volt ily emlékezetes, szép vigalom estéje. A pécsi vadász ezred zenekara ingyen játszott, a jótékony czél iránti figyelemből, melyért mély köszönetünket fejezzük ki. Ezenkívül a csárdásokat a helybeli czigány zenekar húzta. A jótékony czélok is szép eredményhez jutnak, melyet utóbb fogunk közölni. Különfélék. Pest, mart. 1. — Holnap, f. évi mártius 2-kán, délelőtt fél 12 órakor . Felsége a császár és császárné a nemzeti színházi ének és művészeti képezdét, ezután pedig a pestvárosi leányárvaházat fogják legmagasabb látogatásukkal szerencséltetni. V Schrecker fényképészt azon kitüntetés érte, hogy császárné Ő Felségét tegnap a várpalotában lefényképezhette. V Bécsi lapok szerint Goluchowszky gróf Pestről felhivatott, miszerint szombaton Bécsben legyen. V A febr. 26-kán Prágában tartott alkotmányünnepély alkalmával Herbst pohárköszöntésében rólunk sem feledkezett meg, mondván : Midőn még nemrégiben attól tartottunk, hogy a birodalom két felében az elkülönzés üti fel sátorfáit, a magyar testvérhaza nemes férfiai nemcsak közös birodalmi ügyek, hanem közös népénekekről is megemlékeztek, s a Lajthán inneni és túli alkotmányos kormányról sem feledkeztek meg, sőt figyelmüket még a németségre is kiterjesztették, amiért én ezennel köszönetet mondok. (Perczekig tartó éljenzés.) — A félelmes trichinekből nálunk is találtak már példányokat, még pedig febr. 24-kén dr. Bakody és Szabadföldy urak egy patkány húsában jókora mennyiséget. Vigyázni kell tehát, nehogy a sertések patkányhúst faljanak fel. Ezen hír még azzal kiegészítő, hogy a szakértő bizottmány Kőbányáról még 6 patkányt hozatott be, s ezekben nem találtak trichineket, mivel jobb táplálékkal éltek, mint a városbeli patkányok. A bizottmány azt is constatálja, miszerint Németországban 30,000 magyar sertés között csupán egyben találtak trichineket. Látható tehát, hogy a rendes hizlalási módtól igen sok függ. A gőzhajós közlekedés Pest és Bécs közt holnapután nyílik meg. Pestről esti hat órakor, Bécsből reggel fél hétkor indulnak a hajók. Pest, Soroksár, Ráczkeve és Tass közt pedig ma nyílik meg a gőzhajózás. Szokoly Victor írótársunk, kinek tollából pár hét múlva „Mexico“ tüzetes leírása fog megjelenni, most újra egy terjedelmes munkán dolgozik, mely kétségkívül minden magyar embert közelről fog érdekelni. Nevezetesen az 1848-iki korszak egyik kiváló és eredeti egyéniségének , Mészáros Lázár első magyar hadügyminiszternek élet és jellemrajzát készíti, a legjobb adatokból. Tömérdek levelet fog közölni tőle, melyek e szilárd jellemre világot vetnek, s egyszersmind humorát és költői érzületét is feltüntetik. Továbbá hátrahagyott emlékiratait is felhasználja. Mészáros Lázár élete oly változásoknak volt alávetve, hogy annak leírása egy regény tarkaságával vetekedik. Katonai élete egykor Olaszországban, működése 48 és 49-ben, majd számüzöttsége Amerikában, s végső napjai Angliában, tele vannak a legérdekesebb történetekkel. Beküldetett hozzánk : Az erdélyi szászok köz és magánjoga. Szerkesztő Diódváraljai Gy. Kiadta Gámán János könyvnyomdája Kolozsvárott. Továbbá beküldetett : Pozsonyi takarékpénztár és a vele egyesült záloghivatalnak üzletkimutatása 1865. évre. Tiszta jövedelem 18,563 ft 64 kr. — A nemzeti színházi drámabiráló bizottmány „Bianka“ czimü 5 felvonásos tragoediát előadásra nem ajánlotta. — Pest, mártius 1-jén, 1866. Csepregi Lajos, titkár. A helyesen szerkesztett „Zala — Somogyi közlöny“ írja: A kanizsa-pécsi vaspálya. Hinde és Glaston urak, egyesülve néhány osztrák vállalkozóval, folyamodtak a kanizsa-pécsi vasút épitkezése engedményezéséért. Ugyanazon időben ezen ház biztositá magának a gazdag vasas szénmedret, s a fent nevezett engedménynek gyors elnyerésénél leköté magát nemcsak a pályaudvar kiépítését, hanem a kőszénbányáét is végrehajtani, és pedig úgy, hogy már 1867 dik év végén 10 — 15,000 mázsa szenet vasutilag elvitettet. A mondott pálya összeköttetés a steyer vasipar-üzletre nézve életkérdés gyanánt tekintendő. Ugyanis ahhoz az igen használható pécsi szenek, csak alig tekintve a 18 mértföldnyi távolságot, igen olcsó áron jutandnak, és miután Nagy-Kanizsa végpontja a déli vaspálya-állomásnak , következéskép igen is kifizetné magát az, a szegerháni vasnak magasra emelt ára pedig ezáltal nagyon csökenne, és az igen fenyegetett vasiparnak a legjobb fordulatot adhatná. A nagy-kanizsai takerékpénztárban a választás, kevés kivétellel, az előbbi maradt. Az 1865. mérleg következő: Tartozik: Kötelező levelek jegyzékére 180,360 ft. Előlegezések jegyzékére 7867 ft 35 kr. Váltók jegyzékére 131,391 ft. Künnlevő, jegyzékére 2343 ft 80 kr. Bútor 450 ft. Jótékonysági conto, mint előlegezés kegyadományokra, 417 ft. Készpénz 1865. december 31. 11,734 ft 46 kr. Összeg 304,563 ft 61 kr. Követel: Befizetett részvény tőkéért 24,900 ft. Kamat a részvény-töke után 1865. évre 1494 ft. Kamat a részvény-töke után 1864. évre 127 ft 80 kr. 5% betétjegyzékre 256,835 forint 83 kr. 4% betétjegyzékre 5437 forint 94 krajczár. Fel nem vett 50/0 kamat 7223 forint 15 kr. Fel nem vett 4°/0 kamat 94 frt 38 kr. Osztalék-jegyzék fel nem vett osztalékért 494 frt 98 kr. Tartalék-alap jegyzék 4680 frt. Kanizsai főgymnasium alap 430 frt. Haszon és veszteség jegyzék 3046 frt 53 kr. Összeg 304,563 frt 61 kr. — Több oldalról hozzám küldött azon értesitésre, miszerint a Magyar Országgyűlési Törvénykönyv kiadása végetti aláírási ivek kellőleg szétküldve nev voltak, kénytelenittetem felemlíteni, mikép az aláírási iveknek, a „P. Napló“-val 4200, a „Hon“-nal 1900, a „P. Hirnök“-kel 900 példányokban még m. é. od. hóban leendő szétküldéséről intézkedtem; több ismerőseimhez külön iveket küldtem; azonfelül az egyházi, megyei és városi hatóságokhoz az aláírási ivek 600 példányban szétküldettek, mégis mindeddig 272 aláírónál több nem érkezett, márpedig 400 aláíró nélkül a nyomtatás meg nem kezdhető. Minélfogva felkérem a tisztelt hatóságokat és megkeresett gyűjtő urakat, hogy a netán eszközlött és eszközlendő aláírásokat mielőbb megküldjék. Megemlítem egyszersmind, mikép a munka megjelenése után bolti ára 25 főnál kevesebb nem lesz. Hogy pedig a hazai közönség némi következtetést vonhasson arra, vájjon a Magyar Országgyűlési Törvénykönyv magyar nyelveni létesítését korszerűnek találja-e, vagy a mintegy 500 évre terjedő kézirata lom közé temettessék-e, itt közlöm az élőbeszédet: „Üdv az olvasónak! „Törvényhozásnál sz. István király idejétől 1830. évig a latin nyelv használtatott, e nyelven szerkesztettek új törvények is,melyek a Corpus Jurisban foglaltatnak. Az 1832/0 évi országgyűlésből azután a törvények magyar és latin nyelven együtt kiadattak. Később minden országgyűlési törvények magyar nyelven alkottattak. „E latin nyelvű hazai törvényeknek teljes magyar nyelveni hirhatása régi óhajtás volt, azt mutatja a Magyar tudóstársaság által kiadott Verböczi hármas könyvének előszava is, mely szerint azon tudós társaság 1840. évben tartott XI. nagygyűlésében a tudomány és gyakorlat érdekén kívül, az országos karoktól és rendektől is nyilvánított óhajtás által is indíttatva, a magyar törvénytár lefordítását elhatározta és azt Verbőczi hármas könyvével megkezdette. „Én tehát, mivel hogy eddig ez óhajtás nem valósittatott, leginkább feledhetlen emlékű tudós Szalay László — éltében magyar tudós társasági titoknak — buzdításától is ösztönöztetve, az összes latin törvények fordítását több évi munka mellett elvégeztem, és megvizsgáltatását kértem. 1. 1.