Pesti Napló, 1866. március (17. évfolyam, 4758-4784. szám)

1866-03-02 / 4759. szám

társalgásbeli élénksége korán megnyerők szá­mára legkiválóbb férfiaink baráti vonzalmak. Eötvös és Szalay tanulótársai voltak a pesti egyetemen, s Vörösmarty és az utána következett ifjabb irodalmi nemzedék egyaránt magukénak vallották őt. Irodalmi és politikai tekintetben nem tartozott ugyan tán soha is a szélsők közé , de mindig a haladás és józan szabadelműség híve. Csak a minap, az Akadémia palotája megnyi­tásának ünnepélye alkalmával tartott lakomán tüntette ki ismét egyik közkedvességű képessé­gét : toastjai egymást érték. Örömmel láttuk, hogy ezen, magát régóta a vének közé sorozott férfiú, mintegy vissza látszik nyerni fiatal élet­kedvét és lelke rugalmasságát. Nem látszott hiú reménynek, hogy ugyanaz lesz későbbi aggkorá­nak vigasztalása és öröme, a­mi fiatal­ korának erős törekvése, ábrándja, lelkesült szerelme volt: az irodalom. Egy váratlan eset — egy erős meghűlés — véget vetett az életnek, mely a nyugalomban lelte volna annyi munkásság jutalmát, s mely ezen nyugalmat mérsékelt tevékenység által tette volna élvezetesbbé. A gyászhírt az elhunyt növendéke és barátja, Csekonics Endre gróf jelenté. A temetés mártius 1-én délután 3 órakor ment végbe. Az Akadémia, a Kisfaludy-Társaság és az aristocratia nagy számmal voltak jelen. Béke az elhunyt poraira ! Jámbor Pál benséde a képviselőház febr. 20-iki ülésében. T. hát ! megnyugtatásul előre kijelentem, hogy rövid leszek. Dobrzánszky képviselő úrnak teg­napi beszédére akarok egy megjegyzést tenni. Azt mond a többi közt, hogy a felelős minisztéri­umnak nem barátja. Válaszul csak annyit mondha­tok, hogy én a felelős minisztériumnak barátja vagyok. Nem akarom e kormányformát védel­mezni, védelmezi azt Anglia nagysága, védelme­zi egy franczia miniszter, ki 1859-ben 60 milliót fordított közmunkákra, védelmezi azt egy ma­roknyi nép, a belga nép, mely felelős miniszterek mellett virágzik, vasutakat emel, és Magyaror­szágban is földeket szerez, sőt legújabban Hol­landiától gyarmatokat vásárolt. Tovább megyek, védelmezi azt maga Dobrzánszky úr is, midőn azt mondja, hogy az izlandiak Amerikába ván­dorolnak. Mit bizonyít ez ? Azt, hogy ha az an­gol kormányforma nem tökéletes, annál tökéle­tesebb az amerikai kormá­nyforma, mely szinte felelős. (Derültség.) Áttérek egy másik képviselő úr beszédére, ki nagyon aggasztó dolgokat mondott. Egy pár nap előtt azt hallottam, hogy a 48-diki tör­vényekből némelyeket kell revideáln­i; három nap múlva azt hallani, hogy egy részét kell revideálni; tegnap Ürményi képviselő­társam pedig azt mondja, hogy nagy részét kell revi­deálni. Zaj.) Uraim! azt hiszem, hogy az 1848-i törvények érvényét senki sem tagadta: ha vala­ki tagadná, oda mutatnék a sík mezőre, egy fehér árnyék fog elvonulni azon, mely azt mond­ja : ne bántsátok a törvényeket, mieink azok, ha­­lottaink száma, áldozataink nagysága és végre egy magyar király szentelt esküje által. (Élénk helyeslés.) Egy harmadik képviselőtársunk a szív és ész politikáját fejtegette. Ha azon politikát érti, mely számot vet magával és másokkal, mely fáklyát gyújt a titkos örvények felett, mit a hit erősít, akkor vele kezet fogok, de azon észpolitikát, melyet némely modern államok követnek, mely önző, rideg, s­zivtelen, ezen politikát nemzetem nevében visszautasítom, mert az kalmár-politika. Vájjon mely kormány követte inkább az ész po­litikát, mint az osztrák kormány? (Zaj.) Hová vezetett ez ? A tőkét nem említem, csak a kamatokat. (De­rültség.) Ideje volna — uraim — őszintén, hogy Ausztria valahára a szív politikáját kövesse, leg­alább Magyarország irányában, melyet adó fejé­ben utolsó fillérétől fosztanak meg. Zsedényi képviselő­társam a jogfolytonosság­ról azt módja, hogy az lehető és lehetetlen. Zse­dényi képviselő­társamnak, hogy felelhessek, Montesquieuből idézek egy sort. Montesquieu azt mondja: Az­ államot ugyanazon eszme tartja fen, mely azt alkotta. — Mi alkotta Magyaror­szágot ? A jog. Sz. István kir. Imre herczeghez irt egy könyvet, mely a Corpus iurisba van fog­lalva. Azt mondja ebben a többi között: Regnum unius linguae fragile et indecile est.“ Soká azt hittem, hogy a nyelvkülönbség alapja alkotmá­nyunknak, de később úgy találtam, hogy más alapja nincs, mint a jog ; tehát Zsedényi képvi-­­ Könyvismertetés. XII. Balogh Zoltántól. A magyar nemzeti irodalom története, a legrégibb időktől a jelenkorig, rövid előadásban. Irta T­o­­­d­y Ferencz. Pest, 1864.265. 440. 1. Ára 2 ft. (Folyt.) E korszakot szerző egy „Áttekintés“ után három részre osztja. I. Újjászületés kora (1772—1807.) Irodalmi mozgalmak és irányok. A franczia iskola. Bessenyei György. Bessenyei követői. Báróczy. Ányos. Classicai is­kola. Virág Benedek. A népies iskola. Dugonics. Horváth. Gvadányi. A debreczeni kör. Az uj iskola első időszak­­a. Lyrai költészet. Széppróza. Kazinczy és Kármán. Csokonai. Kis. Kisfaludy Sándor. Irodalom és országos törekvések a ma­gyar nyelv terjesztése körül. Időszaki sajtó. Tár­sulatok. A magyar színészet feléledése. Tudomá­nyos irodalom átnézete. Történetírás és földrajz. Nyelvészeti mozgalmak. Debreczeni iskola. Ré­vai, a magyar nyelvtudomány megalapítója. Ha­sonlító nyelvészet. Nyelvészeti kútfők. Szótár­irodalom. Classica literatura. Az irodalomtörténet haladásai. Természeti, szám és hadtudományok. — II. A nyelvújítás és szépítés, s a költői classicismus kora. (1808—1830.) Általános jellemzés. A nyelvuji­­tási harcz. Kazinczy Ferencz. Az üldözés stádiu­ma. Az újítási harcz tanbirálati stádiuma. Vég­diadal. Széppróza. Kazinczy Ferencz. A próza állapota. Kazinczy iskolája. Az új iskola költé­szete. Classicismus. Kazinczy Ferencz. Berzse­nyi Dániel. Kisebb költők. Erzeményes lyra. Kölcsey Ferencz. Kisebb költők. Mese költé­szet. Formaszigor nélküli költők. A népies elem újra jelentkezése. Vitkovics. Eposzi kísérletek. Horvát Endre. Drámai mozgalmak. Bolyai és Gombos. A nemzeties műköltészet időszaka. Kis­faludy Károly. Drámai költészet. Kisfaludy Ká­roly, annak megalapítója. Katona József. Kisebb költők. Vörösmarty első fellépése a drámában. Az auróra-kör. Lyrai költők. Kisfaludy Károly. Bajza. Vörösmarty. A classicai nemzeti eposz kezdete. Székely Sándor. A classicai nemzeti eposz fejlődése. Czuczor. A classicai nemzeti eposz tetőzése. Vörösmarty. Debreczeni. Horvát Endre. Tudományos irodalom. Országos törek­vések a magyar nyelv érdekében. Magyar tudo­mányos intézetek. Tudományos folyóiratok. Széptudományi mozgalmak. A theologiai iroda­lom feléledése tudományos irányban. A bölcsé­szet emelkedése. Köteles Sámuel. Jog és állam­tudományok. Történetírás. Virág. Horváth Ist­ván. A nyelvtudomány hanyatlása. Classical literatura. Az irodalom­történet újabb stádiuma. Magyar jelesitók kiadásai. Természeti, szám- és haditudományok. Műnyelvi nagy reform. Bugát Pál: Az úgynevezett Conversations-lexikoni pör. Az időszak vége. — III. Széchenyi kora, vagy a nyelv és irodalom egye­temes virágzása életben, tudo­mányban, költészetben. (1830— 1848.) A kor főtényezői. Kisfaludy Károly köre. A magyar akadémia. Egyesületek, intézetek. Irodalmi időszaki sajtó. Széchenyi István. Politi­kai időszaki sajtó. A nemzeti nyelv általános el­terjedése és országos végdiadala. Tudományos irodalom. Általános tekintet. A theologiai iroda-­­­­om tovább­fejlődése. Guzmics. Bölcsészeti moz­galmak. Neveléstudomány. Jogtudományi iroda­lom. Szalay László. Politikai irodalom. Széche­nyi István. Wesselényi Miklós. Politikai hírlap­irodalom. Kossuth Lajos. Dessewffy Emil. Köz­pontosító iskola. Szalay László. Eötvös József. Politikai szónoklat. Történelem. Horváth Mihály. Utazások a magyar őstörténelem érdekében. Kö­rösi Csom­a Sándor. Reguly Antal. Föld és állam­rajz. Útleírások. Temészettudományi mozgalmak. Mathematikai és hadi tudományok. A nyelvé­szet felvirágzása, annak élén az Akadémia. Szó­tár irodalom. Classica philologia. Széptudomá­nyok. Henszlmann. Erdélyi. A próza állapota. Akadémiai szónoklat. Általános nézet. Lyrai költészet. Vörösmarty és társai. A classicisták epigonjai. Uj lendület. Petőfi Sándor. Tan és gúnyköltészet. Vajda. Arany. Szinügy és szin­­költészet. A szomorujáték és dráma. Vörösmarty újabb színművei. Vörösmarty követői. A szin­­szerűség érvényre jutása. Szigligeti. Az uj fran­czia drámaiskola költői. Visszahatás. Hugó Ká­roly. Vígjátékirók. Új eposzi müköltészet. Garay. A népies iskola. Petőfi. Tompa. Arany. Regény - és novellairodalom. Annak előzményei. Józsika, a magyar regényirodalom megalapítója. A kor többi elbeszélői. Eötvös József regény-költészete. Idegen jeles művek műfordításai. Magyar iro­dalom­történeti mozgalmak. Magyar jeles itók kiadásai. Az időszak vége. Ezek azon apró czikkecskék czimei, melyek­ből az egész mű áll. — Mint tág körvona­lakból, képet alkothat most ebből az olvasó az egész könyv tervezetéről. Elmondja szerző itt — sajátlag a mi korunkra térve —, hogy a classicus iskola után mint foglalt tért a regényes, melynek egyik legkitűnőbb hive Vörösmarty volt. Elmondja, hogy azután a né­pies kezdett lábra kapni, melynek központja Petőfi jön, mindent átható n­y­e­r­s (?) és dús lyrai erővel. És itt szabad legyen megállapodnom, mert arra nézve, mit Bzerző Petőfiről mond, nem ért­hetek vele egyet. Megszoktuk már Petőfiről hallani — kivált az öregebb íróktól — hogy: nyers, műve­letlen egyéniség, naturalistái Ily értelemben nyilatkoztak róla a régibb, salo­­m­asságot segélyző lapok is. sőt egyik ízléstelen bí­rálója betyársággal is vádolta. De többet mondok. Még az erkölcstelenség sarával is megdobálták, egy szép­irodalmi lapban ezt írván róla: „íme, anyák! ily könyvet(Petőfi verseit) adjatok leányai­tok kezébe, ha azt akarjátok, hogy szégyenükr fussa el arczukat.“ Félreértetni a lángelmék sorsa! Ha szerző — másokról is ítéletet mondván — min­denkinek egyenlő mértékkel mér, tán hallgattam volna, mert Petőfirőli nézetét azon puritánus igazságszeretetnek tulajdonítottam volna, mely­­lyel e könyvben, midőn régibb írókról van szó, többször találkozunk. A jelenkor emberei iránt azonban lehetetlen némi szenvedélyességet észre nem venni, mint alább ki fog tűnni. Véleményem szerint felállítható igazság, hogy: helyesebben ítélünk oly egyénről, kit nem ismertünk, mint arról, ki velünk egy korban élt. A nagy közel­ség okozza-e, hogy gyakran nem úgy látunk, vagy nem úgy akarunk látni, mint kellene ? — nem tudom. Sok szépet elmond egyébiránt szerző Petőfi­ről, de hiszen róla semmi jót sem mondani, talán nevetséges is volna. Árnyoldalait azonban olyatán színben tünteti elő, minőnek talán csak ő látta, így többek közt „a fenséges és nemes mellett körszerűséget (úgy hiszem, azt érti alatta, mit a német a „gemein“ alatt ért), a gazdag változa­tosság mellett korlátoltságot (?) tanúsítanak (művei) egyformán.“ — „Magába rém férő jó kedv sokszor szilajul, sőt póriasan is z­a­j­o­n­g. Az erkölcsi, hazafias és democrati­­kus eszmék és érzelmek pedig, az el nem rejt­hető czélzatosság mellett, nem ritkán elég prózai módon adatnak elő.“ A haza­­fiaság körül — mondja szerző — „a túlzás­tól és igazságtalanságtól nem ment, s ez által egész a lázításig (sic) ragad­tatik.“ (Misera plebs contribuens.) Ezt azon­ban szerző erős szenvedélyességének róvja fel. Továbbá: „a jell­emet néha az il­lemtekintetek megvetésébe helyezte, (!) a democratiát nemcsak az intézményekben, hanem az erkölcsökben is ér­vényesíteni kívánta.“ (Ez talán Táncsics volt, és nem Petőfi.). „Az embert annyira díszítő önmér­séklet helyett, daczban és szertelenségben tet­szett magának. “A világgali meghasonlásról mond­ja szerző „sokallja“, midőn gyűlöletbe fajul el, mely lényegében mindig költőietlen, sőt túl­zásaiban undort gerjeszt. (A vi­lág és én.) „Mellőzve kísérleteit a reflexió terén (Felhők), hiányozván eszméiben az érlelt­­ség és mélység stb.“ Ezek kikapott szavak — mondhatja szerző — s így elferdítik az értelmet. Korántsem. Annyira meg van e mondatok mindenikének értelme, hogy az olvasó önként arra a gondolatra jó : váljon az itt ott melléjük bigygyesztett dicséret nem azért mondatott e el, hogy ezen vádakat is el lehessen mondani róla ? Így jutalmazza szerző Petőfit az „i­r­o­d­a­­lom történetébe­n“, a­miért munkás­ságát, lángeszét nemzetének szentelé, és hazá­jáért meghalt a csatamezőn. Hogy Petőfi műveiben korszerűség is volna, eddig nem tapasztaltam. Ellenkezőleg, legcseké­lyebb tárgyú költeményén is látszik az oroszlán körmének nyoma, é­s mi a korlátoltságot illeti, épen nem való. A reflexió terén az üres „Fel­hőkében, a szivárvány minden színe játszik. Kár volt szerzőnek nem hivatkozni itt is egyes költeményeire, mint teszi ezt a világgali megha­­sonlásánál. A magába nem férő jó kedv, mely sokszor szilajul, sőt póriasan zajon­g, a legigazságtalanabb bírálat, mit Petőfiről valaha hallottam. Nagyon meg kell különböztetnünk a póriast a póriasnak látszótól. Ha szerző idéz, úgy megkímél a fáradságtól, hogy keressek ily póriasnak látszó darabot. íme, teszem: „Hánya­dik már a pohár?“ Ha ilynemű költeményeket tart szerző póriasaknak, úgy legjobban teszi, ha a világ minden genre-festészét elitéli, kik a népélet­­ből vették tárgyukat, mert hiszen egy mámoros paraszt vagy katona lefestése im­póriai dolog. De nem ily mértékkel mér szerző másnak. Te­szem Garay „Obsitos“-a ellen, mely pedig csep­pet sincs finomabb agyagból gyúrva, mint Petőfi „Zöldhajtókás, sárga pitykés közlegény “-e, sem­mi kifogása nincs, sőt n­a­i­v-nak nevezi. (Vége köv.)­selőtársamtól bocsánatot kérek, ez nem lehető és lehetlen, mert ez nyolczszáz éves alap, nem oly valami, mit részletekre lehet osztani; birtok és eszme ép oly folytonos, mint királyaink sora, ép oly indivisibillis, mint a sanctio pragmatica és ezt nem lehet, mint valami vegytani compositiót, lehető és lehetlen részletekre osztani, ez vagy egészen lehető érvényes, vagy pedig lehetetlen, azaz verwirkt. Áttérek a feliratra. Én hálával és köszönettel fogadom "a­­feliratot. Nem tudom a Sybillának utolsó könyve-e ? de tudom és hiszem, hogy egyik a három közül, és hogy minél később vál­lalja el a kormány, annál több áldozatába fog kerülni, mind a nemzetnek, mind a kormánynak. Mind elvben, mind lényegében, mind részle­teiben elfogadom a felirati javaslatot. Horvátországi ügyek. Zágráb, febr. 26. Országgyűlési tagjaink közt az izgatottság tegnapelőtt óta meglehetősen csillapult, s így ma már nyugodtabban lehetett az országgyűlési választások feletti részletes vi­tához fogni. A bizottmányi előadó, Perkovacz ur, ki imparlamentáris magaviselete által a gö­­rög-nem-egyesült szertartású országgyűlési tö­redék haragját magára vonta, ma nem jelent meg az országgyűlési teremben, hanem Horváth Mirkó által volt képviselve. Az ő­felségéhez in­tézett négy felterjesztvény felolvasása után, és pedig: 1) Az 1866 iki államköltségvetésben Hor­vátország részére kitörölt 400.000 frt engedmé­nyezése végett; 2) Az 1865 iki évről három mil­lión felül levő adóhátralék elengedéséért; 3) A hazai politikai számüzöttek megkegyelmezésé­­ért; 4) A hazai történelemre fontos Cettin vára le nem rombolása végett; a részletes vita folytatásához kezdettek, s mi­után az ülési jegyzőkönyben von­tatk­oztatott, hogy Perkovacz a tegnapelőtt Zsivkovics ellen használt „hazugság“ kifejezését visszavonja, hosszas vita után a megyék, királyi és mezővá­rosok következő jövendő képviselete fogadtatott el, nevezetesen: Fiume- 3, Zágráb- 11, Varasd- 7, Körös 4, Pozsega- 4, Verőcze- 7 és Szerém­­megye 6; a következő kir. városok: Zágráb 3, Fiume és kerülete 2, Zengg 1, Károlyváros 1, Varasd 2, Körös 1, Koprevnitza 1, Pozsega 1, Eszék 2; továbbá e mezővárosok: Vukovár 1, Verőcze 1, Diakovár 1, Ruma 1, Krapina 1, Szi­szek 1, Pakrácz 1 és Daruvár­­, végre Turopo­­lya nemes község részére­­, összesen 66 képvi­selő indítványoztatott, míg a bizottmányi javas­lat csak 55 öt ajánlott. Hohenblutui lovag Simitsch Józsefnek válasza, Matlekovics Sándor urnak a „Pesti Napló“-ban 1866. febr. hó 22-én „jószágfeldarabolási tervezetre“ nézve tett közleményére. Matlekovics Sándor urnak csak hálát mond­hatok, hogy tervezetem általa eszközlött megvi­tatásával engem arra figyelmetessé tenni szíves­kedett, mikép a czélba vett vállalat körül szintén félreértések foroghatnak fenn; minélfogva fel­vetett kérdéseinek megoldásába örömmel bocsát­kozom. 1) Eszem ágába sem jutott a t. ez. földbirto­kos urak ellenében kezesnek ajánlkozni oly vál­lalatnál, mely milliókra terjed ki, hanem terve­zetem 9. pontjában világosan csak biztosító­inté­zetről létezik említés, mely, kellő jelzálogi bizto­sítást feltéve, a földvevők által a földbirtokosok­nak fizetendő árrészletek pontos befizetése iránt, olcsó jutalomdíj mellett, a biztosítást átvenni kész leend, de sehol sem mondatik, hogy én ajánlko­zom e biztosítást magamra vállalni. 2) Tervezetem 4. szakaszában határozottan és világosan adatnak elő azon módok, melyek által a t. er. földbirtokos urak az indítványoztam fel­­darabolás mellett a munkaerő szaporítását esz­közölhetik, t. i. a föld megvétele alkalmával a vevőkkel, némely munkák teljesítése iránt kö­tendő szerződések, s az uj telepitvényekre be­vándorló lakók által. 3) Egészen osztom Matlekovics Sándor urnak nézetét, mely szerint igen csekély mennyiségre szabott földekkel ellátott gazdaságok által csak gazdasági proletariátus hozatik létre; de én ezt feldarabolási tervezetemmel az által kívántam elhárítani, hogy a földeket, részletfizetések mel­lett, a szomszéd községbelieknek eladni c­é­­lozom, kik már azelőtt fennálló gazdaságok­kal bírtak, s hogy minden esetben, midőn a szomszéd községek az eladó földek megvé­telére nem képesek, az ország népességi vi­szonyainak kiegyenlítése tekintetéből, a népesebb megyék lakosságát a földvételre való részvételre felszólítani szándékom , miáltal a germanizálás legkisebb gyanúja is eltűnik, és pedig annál in­kább, miután én, ki nemzetiségemnél fogva, mint már nevem is mutatja, horvát vagyok, Horvátor­szágnak Magyarhonnali legszorosabb kapcsolata idejében nevekedtem fel, Magyarország germa­­nizálására semmi nemzeti érdekkel nem bírha­tok, s igy nálam ily czért csak rosz­akarattal te­hetni fel. Vidéki tudósítások. B­a­l­a­s­s­a-G­y­a­r­m­a­t, február hóban. A losoncziak már a képviselőház határozata óta sóhajtozzák, hogy „Dárius, Dárius jöjjön el a te országod,“­s ime el is jött a várva várt Smercsányi Dárius képviselő úr, ki már jelenleg a megyében mulat, s a­mint a le­endő vizsgálatnak helyszínén hallom, oda már e napokban váratik, az én említettem vizsgálatot folyamatba veendő. A tisztelt képviselő úr igaz­­ságszereteténél fogva, meg vagyunk győződve, arról, miszerint ő semmi pártérdekeket nem te­kintve, saját a valódi tényeken alapulandó véle­ményt terjeszteni a képviselőház elé, mert mint al­kotmányos polgárai e hazának, szigorúan ragasz­kodunk törvényeinkhez, s ennélfogva kívánjuk, ha hogy a folyamodó feleknek a képviselő úr által világosan k­­erítendő panaszuk tényeken alapul, ám úgy mindenesetre nyerjenek igazsá­got, de ha az ellenkező bizonyulna be, vagy pe­dig előadott indokaik töredékeny alapokon fek­vőknek találtatnának, ám akkoron tiszteljük a megtörtént választás érvényét mindnyájan, s a részakaratot s a csupán pártviaskodást adjuk fel mindenkorra. Utóbbi levelemben azon óhajt fejeztem ki, vajha honatyáink bennünket, mielőbb, a meny­nyire t. i. tölök függ, szabadítsanak fel a provi­­sorium szárnya alól, s emez óhajunknak fénye­sen meg is feleltek felirati javaslatuk által, me­lyet mi is, s bizonyára az egész haza együttesen „Evangéliumunknak“ vallunk. Azon roppant lelkesedett benyomást illetőleg, mely most uraló, uj aggodalmak töltötték volna el keblünket, olvasva a felirati javaslatról írt czikkeit a bécsi félhivatalos „Abendpost“nak, de hogy nálunk ezen czikkek semmi benyomást vagy új aggodalmakat nem szültek, annak oka egyesegyedül abban rejlik, mert mi, valamint soha, úgy most se a bécsi laptól s társaitól vár­tuk, s várjuk hazánk sorsára nézve az eldöntő határozatot, képviselő honatyáink által előter­jesztett jogos követelményeinkre, de igenis vár­juk mi azt Felséges urunktól, ki eddigi atyásko­dó és magas tettei által is fényesen bebizonyítot­ta alkotmányunkhozi hű ragaszkodását. Mert bár mennyire beszéljenek is a bécsi s egyéb lapok országgyűlésünkön létező pártok, emissarusok s mit tudom én még mik felöl, vagy ha pártok léteznek de facto is, e hazának nem hihetem, hogy volna oly fia, ki e komoly perezben pártérdeknek a haza mielőbbi alkot­mánya visszanyerhetését feláldozná; oly fontos perczeket élünk, melyekben soha úgy mint most, csak is komoly s higgadt hazafias jellemre van szükségünk. Amen. A gazdasági egyesületünk által e hóra kitű­zött, az igazgató választmány megválasztását tár­gyaló közgyűlése, előre nem látható okoknál fogva későbbre halasztatott el. Elvégre megemlítem még, hogy mivel beállott a böjt, eljött a műkedvelői előadások korszaka is vele, s ezen előadások sora legelőször is Szé­­csény mezővárosunkban kezdődött meg e hó 18-kán a „Házassági három parancs“ czimű vígjá­ték előadása által. Som­ogyból, febr. 20. Jankovich László, Somogy megye főispánja ö­nliga, e hó 14-én kelt levelében 320 ft o. é. kül­dött Svastics Józsefnek, az igali járás főszol­gabírójának, mint a Felséges király kegyaján­dékát az 1862-ik évben leégett köröshegyi helv. hitv. templom és iskolaház költségeinek fedezé­sére. Ezen összegből az említett főszolgabíró ál­tal 300 ft a helyszinén azonnal átadatott az il­lető elöljáróságnak; tiz­e tiz ft pedig, mint szinte legmagasabb kegyajándék, Pap Ferencz és Dank­­házi Jánosnak, kik a folyamodást ő­felsége ke­zéhez juttaták. Midőn a nevezett tőszolgabirájok előtt legforróbb köszönetöket és hálájokat jelen­ték ki a helységbeliek a legmagasabb kegyelmi té­nyért, egyúttal megbizták őt, e köszönet és mély hálának hírlapok utjáni közlésére is , kérvén az egek urát, hogy 8 Felségét, legmagasabb család­jával együtt, hosszú időkön át éltesse kedves ma­gyar hazánk és hit alattvalói boldogítására. A febr. hó 10-én tartott megyei vigalom Ka­posvárott még fényesebben ütött ki, mint az első. A nagy terem annyira zsúfolva volt, hogy a mel­lék­termet is tánctteremül kellett használni.­­ Képviselve volt itt nemcsak Somogy megye, ha­nem Baranya, Zala, Tolna, Veszprém és Pestvár­megyék is. A táncz reggeli 8 óráig tartott, élénk kedv és szűnni nem akaró, „hogy volt“ közt. A toilettek annyira drágák és elegánsok, hogy a mai nyomorúság keretébe nem is illettek. Szép virág annyi, hogy belőle koszorúkat fonhatál. — Évtizede­k óta Somogynak nem volt ily emléke­zetes, szép vigalom estéje. A pécsi vadász ezred zenekara ingyen játszott, a jótékony czél iránti figyelemből, melyért mély köszönetünket fejez­zük ki. Ezenkívül a csárdásokat a helybeli czigány zenekar húzta. A jótékony czélok is szép ered­ményhez jutnak, melyet utóbb fogunk közölni. Különfélék. Pest, mart. 1. —­ Holnap, f. évi mártius 2-kán, délelőtt fél 12 órakor . Felsége a császár és császárné a nemzeti színházi ének és művészeti képezdét, ezután pedig a pestvárosi leányárvaházat fogják legmagasabb látogatásukkal szerencséltetni. V Schrecker fényképészt azon kitüntetés érte, hogy császárné Ő Felségét tegnap a várpalotá­ban lefényképezhette. V Bécsi lapok szerint Goluchowszky gróf Pestről felhivatott, miszerint szombaton Bécsben legyen. V A febr. 26-kán Prágában tartott alkotmány­ünnepély alkalmával Herbst pohárköszöntésé­ben rólunk sem feledkezett meg, mondván : Mi­dőn még nem­régiben­ attól tartottunk, hogy a birodalom két felében az elkülönzés üti fel sátor­fáit, a magyar testvérhaza nemes férfiai nemcsak közös birodalmi ügyek, hanem közös népéne­kekről is megemlékeztek, s a Lajthán inneni és túli a­lkotmányos kormányról sem feledkeztek meg, sőt figyelmüket még a németségre is kiter­jesztették, a­miért én ezennel köszönetet mondok. (Perczekig tartó éljenzés.) — A félelmes trichinekből nálunk is találtak már példányokat, még pedig febr. 24-kén dr. Bakody és Szabadföldy urak egy patkány húsá­ban jókora mennyiséget. Vigyázni kell tehát, nehogy a sertések patkány­húst faljanak fel.­­ Ezen hír még azzal kiegészítő, hogy a szakértő bizottmány Kőbányáról még 6 patkányt hoza­tott be, s ezekben nem találtak trichineket, mivel jobb táplálékkal éltek, mint a városbeli patká­nyok. A bizottmány azt is constatálja, miszerint Németországban 30,000 magyar sertés között csupán egyben találtak trichineket. Látható te­hát, hogy a rendes hizlalási módtól igen sok függ.­­ A gőzhajós közlekedés Pest és Bécs közt holnapután nyílik meg. Pestről esti hat órakor, Bécsből reggel fél hétkor indulnak a hajók. Pest, Soroksár, Ráczkeve és Tass közt pedig ma nyílik meg a gőzhajózás.­­ S­z­o­k­o­l­y Victor írótársunk, kinek tol­lából pár hét múlva „Mexico“ tüzetes leírása fog megjelenni, most újra egy terjedelmes munkán dolgozik, mely kétségkívül minden magyar em­bert közelről fog érdekelni. Nevezetesen az 1848-iki korszak egyik kiváló és eredeti egyéni­ségének , Mészáros Lázár első magyar hadügyminiszternek élet és jellemrajzát készíti, a legjobb adatokból. Tömérdek levelet fog kö­zölni tőle, melyek e szilárd jellemre világot vet­nek, s egyszersmind humorát és költői érzületét is feltüntetik. Továbbá hátrahagyott emlékiratait is felhasználja. Mészáros Lázár élete oly válto­zásoknak volt alávetve, hogy annak leírása egy regény tarkaságával vetekedik. Katonai élete egykor Olaszországban, működése 48 és 49-ben, majd számüzöttsége Amerikában, s végső napjai Angliában, tele vannak a legérdekesebb történe­tekkel.­­ Beküldetett hozzánk : Az erdélyi szászok köz és magánjoga. Szerkesztő Diódváraljai Gy. Kiadta Gámán János könyvnyomdája Kolozsvá­rott. Továbbá beküldetett : Pozsonyi takarék­­pénztár és a vele egyesült záloghivatalnak üzlet­kimutatása 1865. évre. Tiszta jövedelem 18,563 ft 64 kr. — A nemzeti színházi drámabiráló bizottmány „Bianka“ czimü 5 felvonásos tragoediát előadás­ra nem ajánlotta. — Pest, mártius 1-jén, 1866. Csepregi Lajos, titkár.­­ A helyesen szerkesztett „Zala — Somogyi közlöny“ írja: A kanizsa-pécsi vaspálya. Hinde és Glaston urak, egyesülve néhány osztrák vál­lalkozóval, folyamodtak a kanizsa-pécsi vasút épitkezése engedményezéséért. Ugyanazon idő­ben ezen ház biztositá magának a gazdag vasas szén­medret, s a fent nevezett engedménynek gyors elnyerésénél leköté magát nemcsak a pálya­udvar kiépítését, hanem a kőszén­bányáét is végrehajtani, és pedig úgy, hogy már 1867 dik év végén 10 — 15,000 mázsa szenet vasutilag el­vitettet. A mondott pálya összeköttetés a steyer vasipar-üzletre nézve életkérdés gyanánt tekin­tendő. Ugyanis ahhoz az igen használható pécsi szenek, csak alig tekintve a 18 mértföldnyi távol­­ságot, igen olcsó áron jutandnak, és miután Nagy-Kanizsa végpontja a déli vaspálya-állomás­nak , következéskép igen is kifizetné magát az, a szegerháni vasnak magasra emelt ára pedig ezáltal nagyon csökenne, és az igen fenyegetett vas­iparnak a legjobb fordulatot adhatná.­­ A nagy-kanizsai takerékpénztárban a­ vá­lasztás, kevés kivétellel, az előbbi maradt. Az 1865. mérleg következő: Tartozik: Kötelező le­velek jegyzékére 180,360 ft. Előlegezések jegy­zékére 7867 ft 35 kr. Váltók jegyzékére 1­31,391 ft. Künnlevő,­ jegyzékére 2343 ft 80 kr. Bútor 450 ft. Jótékonysági conto, mint előlegezés kegy­adományokra, 417 ft. Készpénz 1865. december 31. 11,734 ft 46 kr. Összeg 304,563 ft 61 kr. Követel: Befizetett részvény tőkéért 24,900 ft. Kamat a részvény-töke után 1865. évre 1494 ft. Kamat a részvény-töke után 1864. évre 127 ft 80 kr. 5% betétjegyzékre 256,835 forint 83 kr. 4% betétjegyzékre 5437 forint 94 kraj­­czár. Fel nem vett 50/0 kamat 7223 forint 15 kr. Fel nem vett 4°/0 kamat 94 frt 38 kr. Osztalék-jegyzék fel nem vett osztalékért 494 frt 98 kr. Tartalék-alap jegyzék 4680 frt. Kani­zsai fő­gymnasium alap 430 frt. Haszon és veszteség jegyzék 3046 frt 53 kr. Összeg 304,563 frt 61 kr. — Több oldalról hozzám küldött azon érte­sitésre, miszerint a Magyar Országgyűlési Tör­vénykönyv kiadása végetti aláírási ivek kellőleg szétküldve nev­ voltak, kénytelenittetem felemlí­teni, mikép az aláírási iveknek, a „P. Napló“-val 4200, a „Hon“-nal 1900, a „P. Hirnök“-kel 900 példányokban még m. é. od­. hóban leendő szét­küldéséről intézkedtem; több ismerőseimhez kü­lön iveket küldtem; azonfelül az egyházi, me­gyei és városi hatóságokhoz az aláírási ivek 600 példányban szétküldettek, mégis mindeddig 272 aláírónál több nem érkezett, már­pedig 400 alá­író nélkül a nyomtatás meg nem kezdhető. Mi­nélfogva felkérem a tisztelt hatóságokat és meg­keresett gyűjtő urakat, hogy a netán eszközlött és eszközlendő aláírásokat mielőbb megküldjék. Megemlítem egyszersmind, mikép a munka meg­jelenése után bolti ára 25 főnál kevesebb nem lesz. Hogy pedig a hazai közönség némi követ­keztetést vonhasson arra, vájjon a Magyar Or­szággyűlési Törvénykönyv magyar nyelveni léte­sítését korszerűnek találja-e, vagy a mintegy 500 évre terjedő kézirat­a lom közé temettes­­sék-e, itt közlöm az élőbeszédet: „Üdv az olvasónak! „Törvényhozásnál sz. István király idejétől 1830. évig a latin nye­lv használtatott, e nyelven szerkesztettek új törvények is,melyek a Corpus Ju­­risban foglaltatnak. Az 1832/0­ évi országgyűlés­ből azután a törvények magyar és latin nyelven együtt kiadattak. Később minden országgy­űlési törvények magyar nyelven alkottattak. „E latin nyelvű hazai törvényeknek teljes ma­gyar nyelveni hirhatása régi óhajtás volt, azt mutatja a Magyar tudóstársaság által kiadott Verböczi hármas könyvének előszava is, mely szerint azon tudós társaság 1840. évben tartott XI. nagygyűlésében a tudomány és gyakorlat érdekén kívül, az országos karoktól és rendek­től is nyilvánított óhajtás által is indíttatva, a ma­gyar törvénytár lefordítását elhatározta és azt Verbőczi hármas könyvével megkezdette. „Én tehát, mivel hogy eddig ez óhajtás nem valósittatott, leginkább feledhetlen emlékű tudós Szalay László — éltében magyar tudós társasági titoknak — buzdításától is ösztönöztet­­ve, az összes latin törvények fordítását több évi munka mellett elvégeztem, és megvizsgáltatását kértem. 1. 1.

Next