Pesti Napló, 1866. április (17. évfolyam, 4783-4808. szám)
1866-04-08 / 4790. szám
Ép oly méltányos volt a magas pénzügyminisztérium azon felhívása is, mely szerint a tiszai ártér-tulajdonosokat már pár év előtt felszólította, hogy folyamodjanak, s ha földjük ezelőtt hasznavehetetlen volt, vagy fenntartása sok költséggel jár, 15 évig nem fizetnek adót, mert a megmentendő földekre szintén nagy előlegezéseket kell tenni. E felszólítást tavaly megújították, s a határidőt 15-ik augustusig, majd ismét néhány héttel tovább hosszabbították meg. Tudok azonban esetet, hogy e véget folyamodtak már pár év előtt is, tehát legott az első felszólítás után, de ezen hosszú idő nem volt elég hosszú arra hogy az illető végzést kapott volna ügyében, bár folyamodványa a hivatalok minden osztályát keresztül vándorolta. Halomás szrint a gátkészités kezdettől fogva már befizetett adót ily eseteknél betudnák a Tisza szabályozási költségbe; erre azonban még részemről nem tudok esetet, de a mellett folyvást katonai executióval hajtják be az adót azokon is, kik ily módon adómentességért folyamodtak, pedig e kétszeres adó, úgymint: a roppant Tiza-szabályozási kötség, és a valóságos adó , tönkrejutását fenyegeti mindazokat, kik az újabb tagosítások folytán szerencsések valának ártérben részesülni. Egyébiránt a miniszteriális felhívásban nagyon homályosan van kifejezve, hogy: mely lö dek tartoznak hát valóban a 15 évi adómentesek rovata alá? Mert oly hasznavehetetlen helyek, melyeket azelőtt még csak legelőknek sem lehetett használni, egyedül a tavak voltak; de zavart é s kétséget támaszt ezen kifejtés is: „vagy pedig, ha megvédése sok költséggel jár.“ A mennyiben minden ártért a Tisza gátja véd a viztől, ennek épitése és fentartása pedig sok költséggel jár, úgy egy ideig minden ártérnek adómentesnek kellene lenni, számba sem véve azon erőt, mit a gazda az új törésekre fordít, s mely törések csak 3—4 év múlva porhanyóznak meg, és adnak teljes teömést. De másrészt a Tiszához közel fekvő helyeken, a gáton belül gyakran mutatkozik földárja is, minélfogva az ily helyek kétségesek, tehát annyival inkább adómenteseknek kellene lenniük. Ezről azonban a nevezett felhívásban említés sincs téve. Kívánatos volna, úgy a magas pénzügyminisztérium , mint a Tisza-melléki birtokosok érdekében, hogy ne egyes, vizsgálatra kiküldött hivatalnok szeszélyétől függjön rámondani az „adómenteset, vagy „nem adómentest, hanem mondja ki a magas pénzügyminisztérium határozottan, hogy : egyátalán minden ártér, vagy pedig kizárólagosan csak a tó-fenekek lesznek 15 évig adómentesek, mert így az ártér-tulajdonosok nagy része — lehet, hogy hiába — csak függőben van tartva. Végül nagyon jól esnék ez ügyben egy kis gyorsabb eljárás, mert nehéz ám pár évig végzésre várni,add’g kétszeresen fizetni az adót. *) BALOGH ZOLTÁN: nie, és ismét igen sok történt, minek másként kellett volna történnie. E korszak szakadatlan lánczolata lévén a kormányzat körüli alakítási tapogatódzásoknak, és az új viszonyok erőszakos előteremtésében fáradhatlan törekvéseknek — leginkább pedig ragyogó kora a bureaucratismus önkényének — egyszersmind kétségtelenül oka volt annak is, miszerint országszerte annyi nyegleség, annyi selejtesség és annyi baj fészkelte be magát országos községi életünk még legbensőbb rejtekeibe is. Baja város bajai is ez idő alatt hihetetlenül összesokasodtak, melyeknek kétségtelenül legterhesebbje az, hogy „ma nyakig úszik az adósságban. E bajt, mely kárhozatos következményéül minden jó igyekezetét még csirájában — mint métely — elől, a város értelmesebb polgárai ismervén, sőt tudván, hosszabb idő óta panaszolkodtak fűnek-fának, orvoslatot kerestek minden felé, s már-már kétségbe estek, miszerint nincs, ki segélyükre jöjjön, ki rajtuk könyörüljön, de még csak az sincs, ki őket meghallgassa. Csakugyan, ha a fensőbb hatóság még pár hónapig közöéynyel viszi a polgárok tömeges panaszait, akkor Baja város közvagyona menthetetlenül zsákmánya leendett egyesek gondatlanságának, vagy tapintatlanságának stb. „Hol nagy és közeli a veszély, ott rendszerint nem marad ki az isteni segély!“ Az idők geniusa ront és teremt, a mint az alakiságok elcsengeveszedek, vagy a korhadt épitkezmények czélszerűek lenni megszűntek , de azért a hosszas és nehézkes vajúdáson legtöbbnyire nem eredményezik az óhajtott születtést, mert ennek módozatai rendszerint előre nem sejtett ezerféle viszonyok kifejtésétől és összehatásától függenek. Ma már legnagyobb részt romokban hevernek annyi avatlan kezek építményei ; — és még sincs, ki az e romokból bitosan kivezető fonalat kezei közt turáni mondhatná ! Hajnalodó közéletünk összes mozzamai ma még csak alaknélküli vegyüléke az 1847. évben megszakadt, és 1848 ban újból idomitni megkezdett, de máig bengzetlenül mardt társal mi életünk polyp módozatainak ; s ha ezekből országos és községi egáljainknak megfelelő idomokat CB szabványokat kerekíteni komoly akaratunk , lényeges kellék, hogy a múltak czifra sallangjairól lemondva, megalkudjunk a kor igényeivel és a közjót, a közérdeket jellem, tudomány és szakképesség nélkül csupa csattanós névért senkinek fül ne adjuk. Azt se feledjük, hogy „minden órának leszalaszszuk virágát,“ s a mai teendőket ne halaszszuk — elegendő ok nélkül — holnapra, mert élet-igazság az, miszerint „a múlt szüli a jelent, és e kettő együttesen édesanyja a jövőnek.“ Ila Baja város köztisztviselői a lefolyt 16 év alatt e tanácsnak hódoltak volna, ma nem terhelné Baja városát egy millió ftnál több adósság, hanem inkább volna neki száz és száz ezernyi tőkepénz készlete. Igaz, hogy a mulasztásokat, és az azokból származott hibákat helyre hozni legnehezebb; de ha jóakarat, kitartás és bizalom vezérli azokat, kik a közügyek kezelésére hivatvák, — nem épen lehetlen.“ Városunk néhány éves múltjának tanulmányozásánál eliszonyodva kell lépten nyomon taálkoznunk annak „óriás eladósodásával,“ melytől ma már a legrendettebb viszonyok között vagy épen nem, vagy csak legnagyobb erőfeszítéssel szabadulhat meg; de valószínűbb, hogy csak az a későbbi nemzedéknek tartatott fenn. Megmérhetlen hordereje azon szerencsétlenségnek, mely rendszerint bekövetkezik, midőn a községek beléletét egy fensőbb hatóság kizárólagos gyámkodása intézi a nélkül, hogy az avatottabbak tanácsa előre kikéretnék. Baja város óriás adóssága is ily gyámkodás lefolyása végeredményében, — és ma kit vonjunk felelősségre ily gyámkodó hatalom elnézéséből, vagy rendeletéből előidézett bajokért, meyek hosszú éveken át, — mint nadály folytonosan szívják és gyengítik életerét?! Vagy tán azokért többé ki sem vonható fel eire ? A sajtó terén e bajokról eddig szólni nem volt tanácsos, mert az ezeket okozók köztisztviselők evén, nagyon könnyen hathatárak a felszólalás elnémitásir.a. Jelenleg javulván e tekintetben körülmények , az elfogulatlan felvilágosítás köteleséggé vált. Rádi, Torontálmegye, TörökBecse, mart. 31. Tekintetes szerkesztő ur! Az itt alig olvasott bécsi „Zukunft“ 70-ik száma egy Bécsén kelt levelet közölt, mely az itteni szolgabirói hivatal ellen különböző vádakat tartalmaz. Nem akarunk ezen vádak ellenében reeliminálni, sem a szolgabirói hivatal eljárása felett ítélni, de kifejezést adunk az általános közvéleménynek, midőn azon reeriminatiók ellen határozottan tiltakozunk, és pedig nem a majdnem ismeretlen és tendentiosus „Zukunftban,“ hanem hazai lapjaink egyik legolvasottabbjában. Terhes nekünk a provisorium, és valamint nem szeretjük, ép oly elismeréssel kell viseltetnünk megyénk föispánya iránt, ki ezen terhes kivételes állapotot az által vélte tűrhetövé és kevésbé elviselhetlenné tenni, ha szolgabiróságunkat oly hivatali okokkal látja el, a kik már előre a közönség rokonszenvével bírnak, mi által a provisorium fanyarsága legalább némileg enyhittetett, csakis ezen intenzióknak engedve, fogadott el hivatalt Krsztonosits szolgabiránk , mint vagyonos ember, oly viszonyok között, miket ő is csak ideigleneseknek tart, és lenni óhajt, s nem csekély érdemére mutat, hogy mint szerb, rövid idő alatt mind a magyarok, mind a szerbek osztatlan szeretetét vívta ki magának, és így csakis természetes, ha az ellenében elszórt rágalmak megilletődéssel találkoztak, és hogy ama levél írójában valami elkergetett bachistát véltünk fellelhetni, a kik még mindig izgatókként vonulnak át hazánkon, lelvén az alkalmat, hátha még felsűne rájuk Bach éltető napja; ezen gyanú annál valósziübb , minthogy levélíró megtámadván egy közbizalmu férfiút, az anonimitás védpajzsa alá bujt, és expectorátióit nem is házi, hanem itt alig ismert lapban látta jónak közölni. Azon reményben, hogy a tekintetes szerkesztőség e soroktól a nyilvánosságot meg nem fogja tagadni. Maradunk megkülönböztetett tisztelettel: Brusznyai Mihály, Till Miklós, Kreitzperger János, Chathess Sándor, Schweitzer Mihály, dr. Tauszik Aladár, Maderlik Mátyás, Hartl József, Molnár Gyula, Luxeder György, Tángb Lipót, Buchler Ádám, Bulyevácz Károly, Bizak János, Schwartz Péter, Krecskay József, A. L. Bauer, Staidovár Ödön, Dekker Lipót, Szeghő Attila, Karnász József, Hadfy Ödön, Fehér Sándor, Képessy József, Wendberg Károly, Szombathy Károly, Wagner Ferencz, Ronyé Rudolf, Noncutz Ferenc«, Csorich Mátyás, Bohányi Imre, Bauer György, Haudinger János, Szimits Péter, Maier Emil, Bakó Dániel, Kugler Ede, Golyosi Gusztáv. Vidéki tudósitások. Baja, martius végén. A városok és községek életében 1850 év óta igen sok történt, minek nem kellett volna történ*) A jelenleg együtt levő hazai törvényhozásunknak, mely e kérdésre nézve is törvényeink szerint illetékes, mi sikerülni fog biztos és kielégítő megállapodást szerezni. Szerk. mián Sámuel, Such József, Omaszta József, Fábry János, Láng György, Áchim L. János, Arady János, Dercsényi István, Lepény Pál urak. Közli : K. M. Gazdasági tudósítás. Körlevél a békés megyei gazdasági egyesület szétküldött aláírási íveihez. T. ez. ur! A békésmegyei gazdasági egyesület f. évi május 15 én fennállása 6 ik évét tölti be. Azon nagylelkű férfiúnak, kit halála után a „legnagyobb magyar“ névvel tisztelt meg nemzetünk, épen temetése napja, az 1860 ik év ápril 12 ko volt az, mikor egyesületünk alakítása végett először gyűlt össze Szarvason Békéamegye előre törekvő gazdaközönsége. — A megdicsőültnek szelleme, azon szellem, mely hazánkban az egyesületek, társulatok eszméjét elnö pendilé meg, megszállta az egybegyűlteket, s azok oly buzgósággal apostolkodtak, hogy egy rövid hó múltán, ugyan azon év május 15-én Csabán erőteljesen alakult meg a békés megyei gazdasági egyesület. Még most is örömmel emlékeznek a résztvettek e napra, mely a nagyszerű, de gyászos végzetű 49 után a megyei elmélet nyilatkozata s első öröm napja lett. A megalakulás e napján gazdasági egyesületünk tagjainak száma elérte az ötszázat, s a következő három év alatt közel nyolczszázig szaporodott. A tehetősbek, mint alapítók, az egyesület megszünhetlen, örökös tagjai lettek; a szerényebb vagyonnak hat évi kötelezettséget válaltak, évi 5 vagy 2 ft részvénnyel. Az első évben aláírt 6 éves kötelezettség tehát a f. évi május 15-én megszűnik, a ha az meg nem nyittatik, vagy más újabb tagok által nem pótoltatik, az alapítók s a még egy két évre kötelezett későbbi aláirók kis száma s igy korlátolt anyagi ereje sikeres működést épen nem, de fennmaradását is alig engedné meg egyesületünknek. Az nem lehet .... annak megtörténni nem szabad! — Békésmegye munkás és értelmes népe, előre törekvő iparosai, kisebb-nagyobb birtokosai, intelligentiája, szóval minden osztálya érezi és tudja, hogy mezei gazdaságunk, s gazdasági iparunk terén sok és mulaszthatlan a teendő, mit — különösen állami viszonyaink közt — sem a kormánytól nem remélhetünk, sem egyesek csekély s elágazó erejétől nem várhatunk, de mire társulatiig egyesülve, vállvetve, ha kis mérvben is, és csendesen működve, képesek vagyunk és lehetünk. Egyesületünk eddigi működése az érdekkel viseltettek szemei előtt folyt le: az első négy évi, a kiadott „Értesítőkben“ is látható, az utóbbi — szinte közzé teendő — néhány köz-, választmányi- és szakosztályi gyűlésre szorítkozik egy termény kiállítással és egy 16 holdnyi fakert vételes beruházásával. Ha e működés talán ki nem elégítőnek mutatkozik, az részint — különben is — csekély anyagi erőnknek, részint a gyér szellemi közreműködésnek, de leginkább az általános elszegényedés s megsemmisítéssel fenyegető súlyos időviszonyoknak tulajdonítható. Bizonyítja ezt azon kétségbe nem vonható tény, hogy egyesületünk működése egész az 1863 ik év május haváig folyton emelkedő, növekedő s kiterjeszkedő volt, s hogy e működést csak ama rendkivüli csapás zsibbasztá meg, mely a lelket, akaratot, kedélyt, tevékenységet egyeseknél és társulatoknál egyiránt lehangolta s megzsibbasztotta. Hogy a jövő működés több oldalú, nagyobb mérvű s kielégítőbb legyen, minél több tag, s azok minél nagyobb részvéte, érdeklődése szükséges. — A múltban utat kelle törni, egyengetni egyesületünknek, most legalább gyalog ösvény áll előtte, melyen haladhat, s melyet csak szélesbitnie kell. Nem csüggedés, de kitart is, a az eddigi hiányok miatt nem elvonulás, de nagyobb részvét, kettőzött tevékenység , apostolkodás minden egyes tag részéről az, mi a jövő működésnek sikert biztosit. A döblingi megdicsőültnek lánglelke, egyesülési szelleme szálljon meg bennünket s egyesületünk bizonynyal felviruland, felvirulnia kell ! ur Meg lévén alulírottak győződve, hogy a t, ez. a békésmegyei gazdasági egyesület fennállását szükségesnek, üdvösnek tudja, s felvirágzását óhajtja s szívesen előmozditja : az igazgató választmány megbízásából tisztelettel kérjük fel becses körében közreműködni, hogy úgy egyesületünk eddigi tagjai út hat évre magukat aláírják, valamint minél több uj részvényes is egyesületünk tagjává legyen. Ide mellékelünk e végre egy aláírási ívet, kérve azt minél fényesebb eredményével május 15 -éig Csabára az egyesület titkárához beküldeni.« Hazafias tisztelettel maradtunk B. Csabán, mart. 25. 1866. alázatos szolgái: Ursziny Andor, alelnök s igazgató. Kemény Mihály, titkár. Ily körlevél által aláírási iv melléklésével tagok gyűjtésére a következő urak kérettek fel. Békésen: Hajnal Ábel, Richter Mihály, Gonda László, Kovács Lajos, Benedikty József, Keresztessy György urak. Gyulán: Neumann, Pap Mihály, Knaifer János, Kerteg Zsigmond, Keblovszky Lajos, Nagy Károly urak. Gy.Várin : Ecsedi János, Dede János urak. Kétegyházán: A görög nem egyesült lelkészi és község jegyzői hivatal. Dobozon: Aszalay József, Farkas Béla urak. Berényben : Jeszenszky Károly, Pecz Gyula, Thury Dániel, Pinzaay Ádám urak. K.-Tarcsán : Szabó János, Kis Sándor urak. K.-Ladányban : Körösi János, Kis Lajos, Farkas Gábor urak. Szeghalmon: Tatár János, Soós jegyző, Simay János urak. Vésztőn: Csák János, Sipos Antal urak. F.-Gyarmaton: Csánki Benjámin, Katona János urak. Gyomán : Mikó N. pléb., Bencze István, Csörgei Lajos, Dukán Lipót urak. Endrődön: Schieffner Ede, Salacz Imre urak. Szarvason: Lonovics Ferencz, Haviár Dániel, Pál Dániel, Jancsovics Pál, Kollár János, Delhy János urak. Sz.Andráson : Zay János, Nagy Sándor, Krebs N. urak. Öcsödön: Soós Dániel, Kis János, Vitályos Márton urak. Bánfalván: A rom. kath. lelkészi hivatal. Csorváson : Ormos János, Putics János urak. Orosházán: Torkos Károly, gr. Pongrácz plébános, Dáti J. Inspector, Rapcsák József, Foltényi Ignácz urak. Komlóson: Horváth Sámuel, Cserföly Lajos, Tatay János urak. Kigyóson: Wieland Károly, Göndöcs Benedek urak. B.-Csabán, Szeberényi Gusztáv, Haán Lajos, Péky Antal, Sze Különfélék. Pest, april 7. V Deák Ferencz életéért f. hó 3-án a bucsujárásokról nevezetes Radna szép templomában diszmisét tartottak, melyre Aradongye távolabb vidékéről és a Bánátból is számosan sereglettek össze. A radnaiak buzgóságuk őszinteségének még az által is súlyt adtak, hogy a nevezett napon minden munkától tartózkodván, azt valóságos ünnepnapul tüntették fel. Holnap délutáni 3 órakor Weninger Vincze tanár a kereskedő ifjak társulatában a „mérték és sulyisméből“ tart felolvasást. V A I. hó 3-ikán történt credit-sorsjegyhuzásnál Fortuna Eisenstädter szegedi kereskedőről emlékezett meg, és 200,000 ftot nyomott a markába : ha igaz! — Császárné és Királyné ő Felsége, mint egészen megbízható forrásból jelentik, május közepe táján utazik Bécsből Balaton-Füredre, hol két hónapon át fog időzni. Bayer kormánytanácsos, ki már két hét előtt utazott le Füredre az illető intézkedések megtételére, még jelenleg is ott van, s csak néhány nap múlva tér vissza Bécsbe. A Felséges Asszony a balatoni fürdőt fogja használni, s e ciélból külön kis fürdőház állittatik fel. Füredi magánhirak szerint a lakáshiány ott nagyon érezhető lesz, miután már most, pedig még jó távol van a fürdőidény, minden lakás és szobácska jelentékenyen magas árakon kibéreltezett. Ő Felsége a Császár és Király is egy ideig Füreden fog időzni. V Hir szerint a ferencz rendiek Wagner építésszel értekeztek azon terv felett, mely szerint az utóbbi vihar által megrongált, s a nevezett rend tulajdonához tartozó kőfal helyére egy két emeletes házat akarnak építtetni. Tehát a viharnak is lehet jó következménye. Az „I. T.“ a következő gyászhirt közli : Benső részvéttel közöljük a legnemesebb lelkű főrendi hazafiak egyikének, mélt. Erdődi gróf Pálffy Pál urnak, cs. k. kamarásnak f. hó 4-án Bécsben, súlyos meghűlés következtében, a haldoklók szentségeinek ájtatos felvétele utáni gyászos kimultát. A hét gyermek atyját, a szerető férjet és szeretetreméltó rokont mélyen gyászolják a legközelebbről sújtottak, de fájdalmukat az egész haza részvéte osztja meg. A hátrahagyot özvegy hazánk nagy fiának, gróf Károlyi István ö maigának egyetlen leánya, Geraldina, kivel Pálffy Pál gróf 11 év előtt kelt össze. A boldogultnak halt tetemet Bécsből Malaczkára, a család egyik pozsonymegyei birtokára és rendes lakhelyére szállíttattak, hogy ott ünnepélyesen eltakarittassanak. Az ur adjon lelkének örök nyugodalmat. V Beküldetett : „Magyarország anyagi érdekei“ czimü szaklap második évfolyamának mutatványszáma . Szerkeszti Szathmáry Károly. Előfizetési ára egész évre 10 f% félévre 5, V» évre 2 ft 50 kr. Beküldetett: Merkur-csárdás, zongorára szerző Német János. Kiadta Trechlinger. Ezen szerzemény a farsang alatt köztetszést vívott ki. Sárköziék igen ügyesen játsszák. Ára 60 kr. Az állatkert számára készitendő tó már ki van ásva, valamint azon kút is, honnan a tó gép által kapja a szükséges vizet. Ha majd a tóban sem lesz viz, mit már sokszor megértünk, várjon az állatkertészek honnan szivattyúzzák a vizet ? • A terézvárosi iskolaügy valósulni látszik. A városi tanács részéről már megtörténtek a kellő lépések a szükséges telek megvételére nézve. A Stéger szerződése ügyében a nemzeti színház igazgatója hiában fáradozott, miután művész hazánkfia két évre már el van foglalva. A napról napra érdekesebb „Hazánk s a Külföld" czimü képes újság Mikó Imre gróf igen sikerült arczképét közli ma megjelent számában. Míg Rabatinszki Mari fellépésekor Bécsben csak félig bukott meg, addig Cselko k. a. nálunk egészen megbukott. A tevékeny gazdasszonyi egylet május 1-jén megnyitandó leánynöveldéjében Gaal Sándorné urhölgy lesz a felügyelőnő. A „Két pisztoly“t Barberék nem vették meg, minthogy az alku nem jöhetett létre. Most meg egy részvénytársulat alakult a nevezett helyiség megvételére. TÁRCZA. A kapcsolt részek (Sinonia-Croatia) történelmi- és jogviszonyai Magyarországhoz. Előadja: Palugyay Imre, kir. tanácsos, pápai Szt-Gergely rendi vitéz, m. tud. társ. 1. tag. Pozsony, 181#. 8-r. Vili. és 3561. (Folyt.) Hogy a szóban forgó három megye Magyarország kiegészítő része, igazolják végre tekintélyes államférfiak, hivatalnokok és írók, még pdig a XV., XVI. és XVII. századokból . Werbőczy István Hármas törvénykönyvében Szermet, Valkót, Pozsegát és Verőczét a magyarországi megyék közé sorozó, Körös-, Zágráb- és Varasdot pedig Slavonia megyéinek mondja. Ranzán Péter püspök, és Mátyás király udvarában 1478—1492. nápolyi követ, ezeket írja : „inde (Zalamegyéböl) via est versus Zágrábiam. . . Illud est hoc loco mentione dignum, quidquid agrarum est inter Dravum et bavum , cognordinam ab incolis Sclavoniam. . . . Quidquid preterea est agrorum trans Sovam, pr quos fit iter Itiliam versui, Croatian no» inant.“ — Borifin Antalnál ezeket olvashatjuk: „Conv.nsua quan purimos babet Hungaria utrasquae Danubii r ppas uccupantes — citeriores, qui per Pannonias diffusi BUit, prius sunt ordine referendi, inprimis S >rmiensis conventus a Samio metropoli civitater om natu, deinde Varconensis, inquo Uj akum oppidum non igrobile, post hunc Poseganensis inter Sovum Dravun que diffuius, cui Posegappidum nomen indidit. Slavonian] auiem Dalmaticam duobus tantum conventibus complectuntur, qui Seniae (Segniae) et Zagrabiae haberi seien*.“ Thuróczy János is ez értelemben irt Zsigmond király viselt dolgai előadásában. Ekként Drug08s és Jovius Pál is; az utóbbi Pozsegát Tótországtól világosan megkülönbözteti. — Broderica István, saját vallomása szerint, Slavoniában születvén, ebbeli viszonyainál fogva az ország alsó részeit jól ismerte, a mohácsi ütközet felöli munkájában Valkót, Pozsegát és Szerémet e világos szavakkal különité el: „baec (a ducámuli magyar földi ab ulteriore Hungaria Danubio ac Austria et Norico, a Slavonia Dr.no, a Bosnia et Russia Savó fluminibus terminatur. Nam in locis Danubio propingvia et ad Belgradum spectantibus ad Savi usque fluminis ostia cum Danubio excurrit, Viconem, Posegam et Sirmium, tres inaignes provincias, quaa nos comitatus vocamum, a Slavonia divellens.“ Istvánffy Miklós, 1569 ben Miksa király m. udv. kanczelláriájánál titkár és utóbb nádorhelyettes, a horvátok között többször mint biró, mint hivatalnok müködö, e mellett Zágráb és Varasdmegyékben Pankovicznek és Viniczánsk ura, történeti műve számos helyén Valkót és Pozsegát Magyarországhoz szamitá , sőt XIII ik könyvében az 1537 ki berohanást ecsttelveD, világosan említi, hogy Galavics hegy választja el Pozsegát S’avojufttól. Zrmegh János, körösmegyebeli származású ékként ir: „Supervenerunt a Ferdinando legati ad SolimaDni.m ejus nomine postulames, ut arc.s quascur que a tempore regis Ludovici violenter ab Hungaris avulsisset, puia: Nándoralba, Szerém, Újlak, Zalánk e iies, Varad finum Petri si bi et ungaris resliiueret;“ és ismét: „versus Slavonian] castra movet (Turca) trajecto Dravo cum omnibus capiis Slavonia migna et ferro v*.stat . multique captivos abducit et per Posegam et Sirmium ad prepna revertitur." Gregoriánez Pál és Ujlaky Ferencz győri püspökök, az utóbbi kir. helytartó is, az általuk 1552-ben I. Ferdinándnak ajánlott Quadripartitumban Szerémet, Valkót, Pozsegát és Verőczét Magyarország megyéinek mondják, Körös, Varasd és Zágráb megyéket pedig úgy emlitik, mint Slavonia megyéit. — Verancsics Faust püspök, Rudolf király magyar titkára, 1538 ban diplomatariuma elé ezeket irta: „Comitatus regni Hungáriae superiores : Scepus , Sáros , Torna etc. Comitatus ejusdem inferiores: Valko, Posega, Sirmiensis, Verőczensis, Bodiug etc. Comitatus Slavoniae: Zágráb, Varasd, Criaiensis.“ Verancsics Antal esztergomi érsek és kir. helytartó szintén ez értelemben irt ; — igy Forgách Ferencz 1556 ban váradi püspök és I. Ferdinánd kanczellárja is. — Mossóczy Zakariás nyitrai és Telegdy Miklós pécsi püpökök által 1583-ban szerkesztett törvénytárban ezek olvashatók : „Comitatus regni Ungariae, Sirmiensis, Valkó, Posega, Verőcze, Baranya, Bachiensis etc. Comitatus regni Slavoniae: Crisiensis, Zagrab-Varasdiensis.“ —Révay Péter koronaőr, turóczi főispán, 1659-ben így ir : „Servia aut Bascia extra ac intra Savum Sirmio beatissimo simi Hungariae confinis et conjuncta.“ — Pethő Gergely „Magyar kronika“-jában így szól: „Magyarországi vármegyéknek neveik és számaik . 1. Szerém. 2. Valkó. 3. Pozsega. 4. Verőcze. 5. Tolna. 6. Baranya, stb. Tótországi vármegyék neveik : 1. Varasd. 2. Zágráb. 3. Kirös.“ — Zeiler Márton 1660-ban és Beza János így írnak : „Pozsega ist ein Schloss, davon eine ganze Landschaft in Ungarn nahend dem Silyrisechen Land zwische den zwei Wassern Drau und Sau ; von Slavonien aber durch den Berg Garavicz abgesondert wird.“ — Bebamb I. Ferdinánd 1676-ban Magyarország felosztását tárgyaló munkájában szintén a fentebbiek értelmében nyilatkozik.1 Zelniczy Miklós zágrábi püspök 1599-ben írja : „Slavonia mást jelent, és Croatia ismét mást; hogy Zágráb Slavoniában fekszik, senki sem kétli, hogy felső Slavonia ezen részét Croatiának nézik, tudom, de a köznép tévedése és hibája senkit sem foszt meg jogától.0 — Végre Hevenesi Gábor az általa 1689-ben kiadott magyar földabrosz jegyzeteiben a magyarországi megyék közt nem emliti Varasd, Körös és Zágrábot, de emliti Pozsegát, Szerémet és Valkót. A XVIII. és XIX. századi irók közül, rövidség okáért, csak a neveket említem. Ilyenek : Szörényi László szerémi püspök, Timon Samu, Pray György, Pálma Károly, Szegedy János, Bencsik Miklós, Lampe, Gyurikovics György és Szalay László. Ezek mindnyájan a már ismeretes és a fentebbiekkel egyező értelemben írnak. Bebizonyítván emigy Sz., hogy Pozsega, Verőcze és Szerém megyék Magyarország kiegészítő részei, azon kérdést tesz fel : e vármegyék mikor és mi oknál fogva szakadtak el hazánktól, és miként nyerték „Slavonia“ elneveztetésüket? Mit ekként derít fel: A mohácsi vész után e megyék is török uralom alá jutottak, a lakosaik a hosszú járom alatt annyira megfagytak, hogy e tájak visszafoglalásakor 1687-ben, Tolna, Baranya, Verőcze, Szerém és Pozsega megyékben mindössze 120 ezerre sem ment számuk, s nem kevesebb mint 734 keresztyén és 85 török puszta találtatott, s csak I. Leopoldnak 1690 ki felhívására a korábbi szerb népesség maradványai uj szerb gyarmatokkal öregbültek. így történt, hogy maga Szentiványi Márton jezsuita 1691 ben Zágráb, Varasd és Körösmegyéket még helyesen Slavoniának nevezvén, Pozsega, Verőcze, Szerém és Valkómegyéket Rageiának nevezte el, és Szalay természetesnek találta, hogy midőn Szentiványi Körös, Varasd és Zágráb megyéket Slavoniának nevezi, Pozsegát, Valkót és Szerémet nem hívhatta szintén Slavoniának, de azt már nem tudván a tudós férfiú, hogy elfoglalásukig közvetlenül a magyar megyék sorában állottak, rájuk adta a „Rascia“ nevet, Csernovics Arzén eszközlésével akkor már számos szerb telep dvén le azon vidékeken. Szentiványi azonban az elnevezésre vonatkozólag követőket nem talált. — 1698-ban dec. ll-kén kelt oklevelében Leopold a Szerémséget Odeacalchi Liviusnak adományozd, azt világos szavakkal Magyarország kiegészítő részének írván; de ezentúl hivatalos iratokban a három megye már gyakrabban Slavoniának czimeztetik, talán azért, mert a Dráva és Száva közt feküdvén, mintegy Slavonia folytatásául tekintetett ; talán azért, mert a valódi Slavoniára mindinkább elragadván a Croatia elnevezés, szükség volt tartományt keresni, melyet Slavoniának lehessen czimezni. — Érdekes e részben, mit az országos muzeum könyvtárában, a horvát származásu Kolinovich Gáspár szóbeli közlése után, Kovachich Márton hátrahagyott kéziratában eme szavakkal olvashatni : „Affirmare ausim, ante finem seculi XVII. appellationem Slavoniae tractui Dravo, Danubio et Savo fluminibus incluso, ac Comitatus Verőcre occidentali limite u»que confluentiam Danubii Sivnque protenso tributam prorsus fuiase ignotam, et Hungaris inauditam, sed nonisi initio Saeculi XVII. postquam a jusjo turcarum liberates est, per quemcunque abusam eidem ab Austriacis accessisse, dum ab fis in provinciam colonicalem redactus est. Cum igitur nova Slavoniae compellatio nen ab Hungaris sed Germanis jure coloniali provinciae Austriacae partes has gubernantibus tractui huic indita sit isti tanquam novi ad eum advenae appellationem Slavor.Le a vicino reipsa vero Slavoniae regno ad hunc quoque tractum extenderunt, idque eo facilium, quod incolas quamvis paucos prorsua ejusdem labii reperimus.“ (Folyt, köv.)