Pesti Napló, 1866. május (17. évfolyam, 4809-4833. szám)
1866-05-08 / 4815. szám
105-4815 Kedd, május 8. 1866. Szerkesztési iroda: Ferencziek tere 7. száza. 1. emelet. E lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. • Kiadó-hivatal: Ferencziek tere 7. szám földszint. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadás körüli panaszok, hirdetmények) a kiadó-kilátáshoz intézendők. Előfizetési feltételek: Vidékre, postán, vagy helyben, házhoz hordva. Félévre . . 10 frt 50 kr. o. é. Évnegyedre . 5 frt 25 kr. o. é. ff. évi folyam, Hirdetimények díja: 7 hasábos petitsor egyszeri hirdetésnél 7 uj kr. Bélyegdíj külön 30 ujkr. Nyilt-tér: 5 hasábos pétisrr 25 sj kr. Pest, május 7.1866. Parliamenti kormány a „Magyar Világinak 98—106. számaira. April 25 -i czikkemben thezisem ez volt: „A ki felelős kormányt akar, annak parlamenti kormányt nem akarni nem lehet, mert e két nevezet alatt ugyanazon fogalmat értjük , ha pedig azt állítjátok, hogy e két nevezet alatt különböző fogalom rejlik, magyarázzátok meg a különbséget.* A „M. V.“ jónak látta állításaimat megtámadni, de a feltett kérdést gondosan kikerülte, pedig csakis egy tiszta határozott válasz dönthetne, mert ha abból kitűnnék, hogy a kettő között különbség van, akkor az én thézisem nem áll, és minden vitának egyszerre vége van. Védeni azt, hogy egy parlamenti kormány jobb, mint egy nem parlamenti kormány, nekem eszembe sem jutott, ez oly dolog, mely felett Európa közvéleménye már régen kimondta visszavonhatlan ítéletét, célom nem volt egyéb, mint a gyakorlatból felvilágosítani, hogy az alkotmányos felelősség más után nem is érvényesíthető, és hogy ezen felelősség gyakorlatba vételének egyedül lehető formái épen a parlamenti élet formáival azonosak. Ennek ellenében a „Magyar Világ“nak, midőn a vitát felfogta, ha a tárgy mellett akart maradni, azt kellett volna szintén a gyakorlatból felvilágosítani, hogy az alkotmányos felelősség más formái is léteznek, s hogy ezen formák a Parlamentarismus formáitól különböznek. Mert a felelősség, mint elv nem különbözik, és nem is különbözhetik önmagától, akár ki által, és akár mi módon érvényesíttessék, ez mathematikai igazság , hanem a különbség, ha létezik, a parliamenti és nem parliamenti alkotmányos felelősség között, épen az alkalmazás formáiban lehet egyedül feltalálható. Én azt állítottam, hogy X. Károly franczia királynak nem a parliamenti kormány adott kezébe vándorbotot. Ennek ellenében a „Magyar Világ“ idézi, hogy „megesik lesz az nemcsak Francziaországban, hanem másutt is nem egyszer, hogy a nem interpellálható kormány férfiú olyan remek beszédet mond, és oly revelátiókat terjeszt elő, hogy még a „Pesti Napló“-t is magával ragadja.“ Én nem hoztam kétségbe az uralkodó jogát, hogy a parlamentet eloszlassa, ha úgy vélekedik, hogy a parlamentben a közvélemény nincs helyesen képviselve, sőt ezen jogot világosan meg is említettem, hanem azt állítottam, hogy ezen eseten kívül a majoritás nélkül a minisztériumnak állását megtartani nem lehet, és változás esetében a személyekkel együtt a kormány elveinek is változni kell. Ennek ellenében a „M. Világ” a többségek csalhatatlansága ellen csatázik. És így megy ez azután tovább mind az öt csikken keresztül . Mindig mást beszél Bodóné, mikor tőle a bor árát kérik. E szerint a tollat félre tehetném, és bízvást hivatkozhatnám az olvasóra, hogy tegyen közöttünk igazságot: tőle a bíráskodást megtagadni különben sem lehet; azt hinni pedig, hogy szószaporítás által valamely véleményt reá erőszakolhatunk, vakmerő sértés lenne. Félre tehetném anynyival inkább, mivel constatált minoritások ellen védelmi harczot folytatni nem szokás , őket megcáfolta már a többség ha különben nem, mindenesetre a szavazás eredménye által. Csakhogy a hatalmat jelenleg kezelő államférfiak épen történetesen sem nem felelősök, sem nem parlamentiek, és a bécsi hírlap „Abendblatt“-ja megtanított, hogy a minoritás nézeteit elfogadni sokkal hajlandóbbak, mint a többség nézetei szerint cselekedni, a majoritások szavazásai által, tehát úgy látszik, még nem sokat nyertünk volna. „Miért is kénytelenek vagyunk, bármennyire sajnáljuk a drága, kimondhatlanul drága időt, melyet a meddő polémia téren vesztegetnünk kell, e sanyarú munkát kínos resignatióval teljesíteni.“ „Pedig bizony múlik az idő, nő a kiáltó szükség, fogy a türelem is, súlyos viszonyaink nem enyhülnek a terméketlen tollharczok által, melyek mint inkább eltávolítanak a gyakorlati eredmény lehetőségétől.“ Ámbár tehát „sysiphusi munka a rögeszméktől felszabadítani olyanokat, kiknek politikai látkörét az elámitás mély homálya borítja el, kik mit nem látnak, mit sem hallanak, mi a világ színpadán történik, mire a gyakorlati élet követelőleg int, vagy csak amúgy látják azt, mint az elméleti tanaik túlfeszítésébe és szakadásig fokozásába beleillik.“ Mégis kötelességünkben áll meg kísérteni, hogy eloszlassuk a kételyeket, megcáfoljuk az ellenvetéseket, felvilágosítsuk és tisztázzuk az eszméket, melyeket védünk. Nem azért, „hogy a politikai ábrándozókat kapacitáljuk“, hanem azért, hogy nézeteink helyességéről, czélszerűségéről és gyakorlati szükséges voltáról számot adjunk. Hogy ezen feladatnak megfelelhessek, kénytelen leszek a „Magyar Világ“-ot eltéréseiben is követni és elemezni mindazon állításokat és példákat, melyeket felhoz, habár szorosan a vita tárgyára nem tartoznának is, amiért az olvasótól előre bocsánatot és türelmet kérek. De vessünk elébb egy „varga betűt“ és „kanosalitsunk“ kissé a német és olasz kérdésekre. Ausztriának kétségtelenül igaza van, midőn azt állítja, hogy akár Porosz-, akár Olaszországot, annál kevésbbé mind a kettőt egyszerre, megtámadni szándéka legtávolabbról sincs: igazsága van hivatkozni a szövetségi adóra, és annak minden szövetségesek irányában, úgy mint épen létezik, és mielőtt átvizsgáltatnék, egyenlő érvényességére; igazsága van akkor is, midőn a gasteini kötés stipulatióinak szoros megtartását követeli, amiből aztán következik, hogy azon esetre, ha a háború mégsem lenne elkerülhető, felelősség őket nem illetheti. Ezt contestálják a diplomatai okiratok, ezt ismétlik naponként kisebb nagyobb variatiókkal a hivatalos orgánumok. De mind hiába a porosz és olasz kormányok meg-átalkodva színlelik a hitetlenséget, félelmet affectálnak Ausztria szándékai miatt; hosszasan hálálkodnak, hogy ők sem ki-vánnak támadni, hanem kénytelenek gondoskodni a védelemről; követelik tehát, hogy az európai béke érdekében Ausztria rakja le fegyverét, ők pedig minden kigondolható ürügyet felkeresnek hasonló ajánlkozások eredményének kijátszására. Ami végre a szövetségi actó articulusait illeti, azt mondják, hogy azokat előbb revideálni kell, és revideálni porosz érdekben, tettleg érvényesek csak akkor lesznek Poroszországra nézve, mely különben készebb a szövetségből is kilépni stb. Ezen Machiavelli álráskodás annyira megy már, hogy képes a leghidegebb államférfiú keblet is indignatióval és keserűséggel eltölteni, tekintve pedig a körülményeket, melyek, mint a bécsi lapok részletesen megírják, Ausztriára minden oldalról reá nehezedtek, a legerélyesebbnek bátorságát is megzsibbasztani. Fordítsuk most ismét „kancsalitó” szemeinket a másik oldalra, és vessünk egy futó tekintetet saját ügyeink felé, tegyük Ausztria helyébe Magyarországot, a porosz és olasz kormányok helyébe a birodalmi kormányt, azután húzza meg a párvonalat kiki magának, és habár minden részletben nem is, de a helyzetek között meglepőleg találó hasonlatosságot fog tapasztalni. Kivéve azt, hogy nekünk, hála az égnek, sem idegen hatalmasságokkal, sem rosz akaratú ellenséggel nincs dolgunk. Mi következik mindezekből ? Mindezekből az következik, hogy ha valaha bíztunk a vezénylő kormányférfiak jó akaratában, miszerint alkotmányos kérdéseink szerencsés sikerrel fognak megoldatni, úgy jelenleg a legbiztosabb reményekre vagyunk jogosítva, mert azon államférfiak, kik csaknem naponta fenékig ittak a porosz diplomatái harcz keserű serlegéből, legjobban képesek megítélelni azon kedélyhangulatot, melyben egy ország létezhetik, ha minden lojalitási contestatióira, minden kiegyenlítési ajánlkozásrra, minden oldalról, minden időben ért mindenféle variatiókban egyiránt azt felelik: „Nem add ide előbb törvényeidet, majd azután beszélünk!“ — Ha pedig ezt megítélni képesek, bizonyára sietni fognak, hogy azon keserűség falánkját, melynek fájdalmait ők maguk is tapasztalták, habár csak szánalom által indíttatva, mielőbb eltávolítsák a népek szíveiből is, mihelyt az opportunitás idejét elérkezettnek vélik. Beszéljen tehát bármit a „Magyar Világ, az én hitemet megingatni ugyan nem fogja, de, hogy ne gondolja, mintha ellenvetéseire kedélyes ömlekezéseken kívüli egyéb válaszom nem volna; tehát kiveszem most kezéből a „botot*, melyet nem én találta® meg, hanem is, és el fogom I vele „páholni* őtet magát, természetesen csak a mennyire tehetségem engedi. — o— I " * — A „Pest. Corr.“ a közös viszonyok ügyé- I ben kinevezett küldöttség tizenötös albizottsága ; első üléséről újabban ismét oly közleményt hoz, mely hitelesség tekintetében több kifogás alá esik. Ezen ülésben Deák Ferencz által csak a következő ülések tárgyai jelöltettek ki, a nélkül, hogy a kérdésekre véleményt mondott volna. S a „P. C. tárgyakat is említ, melyekről az érintett ülésben szó sem volt. Ismételve figyelmeztetjük a közönséget, hogy a „P. C.“ forrásai, legalább a közös viszonyok ügyében működő bizottság tárgyalásait illetőleg, épen nem biztosak. Országgyűlési tudósítás. A képviselőház máj. 7-én tartott ülése (**) Elnök: Andrássy Gyula gr., a jegyzőkönyv vezetésével Tóth Vilmos bízatott meg. A közelebbi ülés jegyzőkönyvének hitelesítése után elnök az időközben érkezett irományokat jelenti be, u. m. Meász Vilmos Kőhalom városa és Konrád Mór Kőhalom szék 2 kerületének képviselőinek eredeti megbízó levelei az állandó igazoló bizottmányhoz tétetnek át. A debreczeni, nagyenyedi és zilahi reform, főiskolák az országgyűlési irományok megküldését kérik elrendeltetni. Ezen kérés elintézése az elnökre bízatott. Ungvár városa kérvénye : az ungvári kincstári uradalmi sérelmes bérletnek megszüntetését kérik. Barsmegyei Agkó községe az uradalmi hatalom alól kéri magát felmentetni. Babé, Kárafalva és Kis-Béba községe az uradalmi terhektől kérik magukat felmentetni. Szábán György, Szodisviczi, vasmegyei helységben lakó bognármester kérelme, melyben a vasmegyei főispáni helytartó rendelete folytán a kókai evangiakola-tanitótól a kőzegbi árvaházba erőszakkal elhurczolt, vegyes házasságban született 9 éves fiának az apai hatalom alá leendő visszahelyeztetéséért esedezik. A kérvényi bizottsághoz tétetnek át. Azután elnök jelentést tett azon kikül Idetésről, melyben a ház által a feliratnak I legfelsőbb helyeni átadása iránt volt megbizva; ezen jelentés írásban lévén foglalva, azt a jegyző felolvasta, s tartalmazd a két ház elnökei által az elfogadás I alkalmával mondott beszédeket, valamint ő Felségének azokra adott legmagasabb válaszát, miket lapunk annak idejében szó szerint közlött. Utánna Zeyk Károly szólalt fel következőleg : Zejk Károly. A tisztelt ház rendelete nyomán több képviselőtársammal megjelentem Szé- Ikesfehérvárott, megvinni a tiszteletadóját a ko- I szoros költőnek, és jelen lenni a szobor leleplezési ünnepélyén. Köszönetet hozok az illetőktől I a tisztelt háznak azon megtiszteltetésért, hogy I küldöttség által méltóztatott részt venni ezen ün- I nepélyen. Az ünnepély nagyszerű volt, és a I tárgyhoz illő komolysággal ment véghez. Miről a tisztelt háznak jelentést tenni köteles- sségemnek ismertem. A tizenkettes bizottmány jelentése terén a napi tanácskozás első részét, Horvát Boldizsár előadó felolvassa ezen jelentést, foglalatja következő: „Alá irt választmányt a t. feépviselőház 1. évi 1 aprilis 30-án tartott ülésében azzal bizta meg, hogy a megyék, és községek rendezése, — a codificatio, — a vallás, és közoktatás, — az anyagi érdekek, — végre a közintézetek ügyében alakíttatni rendelt öt rendbeli bizottság mindegyikére nézve a tagok számát, amelyet a választmány első jelentésében csak hozzávetőleg jelölt ki, határozott mennyiségben hozza javaslatba. Hogy e téren a választmány megközelítse azon czélt, amely a t. képviselőház előtt lebegett, s hogy t. i. a ház minden tagja részt vehessen egyik, vagy másik bizottságban, hogy egy részről minden egyes bizottság a kellő szakképzett -ség igényeinek megfelelőleg egyszerre megalakulhasson , másrészről azonban egyes képviselők önkénytes beleegyezések ellenére túl ne terheltessenek ; a választmány a képviselőház határozatából átvette azon jelentkezési íveket, amelyek ott a képviselőház határozatából a végett voltak letéve, hogy minden egyes tag ama bizottmányt, amelynek munkálkodásában részt venni óhajt, kijelölhesse. Ezen ívek áttekintése után a választmány az egyes bizottságokhoz jelentkezett képviselők nagy számánál fogva azon megállapodásra jött, hogy a tagok számát mindegyik bizottságra nézve feljebb kell emelnie, mintsem azt a választmány eredeti jelentésében javaslatba hozta volt. E szám meghatározása körül a választmány tekintettel volt arra : 1) hogy azon képviselők is, akik épen nem jelentkeztek egyik vagy másik bizottságba, beosztathassanak ; 2) hogy a jelentkezettek közül senki oly bizottságba ne soroltassák, amelyhez magát be nem jegyezte; 3) hogy azok, akik egynél több bizottsághoz jelentkeztek, ezek közül legalább egybe besoroltathassanak. Ellenben azon képviselőket, akik még igazolva nincsenek, a választmány számba nem vehető, s ezekre nézve a választmány véleménye az, hogy az ezentúl igazolandó képviselők számára a jelentkezési ioők nyitva hagyatván, azok pótlólag választassanak be egyik, vagy másik bizottsághoz. E szempontokat tartván a választmány szem előtt, a jelentkezési ívek pontos egybevetése után : I. a községek és megyék végleges rendezése tárgyában választandó bizottsághoz 108 tagot; II. a codificatióra kiküldendő bizottsághoz 95 tagot; III. a vallás és közoktatás ügyében alakítandó bizottsághoz 71 tagot; IV. az anyagi érdekekre nézve választandó bizottsághoz 100 tagot; V. a közintézetek ügyében működendő bizottsághoz 53 tagot hoz javaslatba. Egyszersmind az eredeti jelentkezési íveket a választmány ezennel a ház asztalára leteszi. Pest, máj. 6. 1866. A választmány nevében : Horváth Boldizsár, bizottsági jegyző.“ Némelyek ezen jelentésnek azonnali elfogadását, mások annak későbbi tárgyalás végetti kinyomatását kívánták. Deák Ferencs. A mi jelentésünkben semmi sincs, ami iránt a háznak határzatára szükség lenne, mint az egyes küldöttségek számának meghatározása , ez pedig valami különös tárgyalást nem kivált. Erre a ház most is kimondhatja, hogy igenis, ezt a számot elfogadja, és még hozzáteszem, hogy még igen nehéz volna, a mélyebb részletekbe belemenni, mert az egy kissé elomplicált dolog. A ház kimondotta azon óhajtását, hogy a háznak minden tagja valamely bizottságban működjék s ez okból elhatározta, hogy minden tag, aki akarja, írassa be magát egy, vagy ha úgy tetszik több bizottságba. Ezt nem azért tette a ház, hogy akik magukat valamely bizottságba beíratták, azokat épen azért más bizottságba tegye. — Idő tehát combinatio kellett, és ennek eredménye a számnak meghatározása. — Csak például hozom fel, hogy a megyék és községek rendezésére kiküldendő bizottságba eredetileg 70—80 tagot hoztunk javaslatba. De miután 210 és egynéhány tag jegyeztette fel magát ezen bizottságba, valamennyien pedig ezen bizottságban helyet nem foglalhatnak, igen természetes, hogy fel kellett emelni azon számot; ezt pedig, ha jól emlékszem, 108-ra emeltük. Ehhez combinatio szükséges, ebbe tehát combinatio nélkül bele sem szólhatunk. Azt vélem, a háznak tökéletesen mindegy, akár 105, akár 108 határoztatik. A ház tehát ez ajánlatba hozott számot egyszerűen elfogadhatja, vagy pedig kimondhatja, hány tagot kíván megválasztatni. A bizottság javaslatának kinyomatása annyiban nem lesz helytelen, hogy a választók mindegyike lássa, hány tagot kell az egyik, hányat a másik bizottságba választani. A határozatot tehát most is kimondhatjuk, és a választás idejét kitűzhetjük. A választás idejére is megmondom véleményemet. (Halljuk.) Minthogy öt bizottságot , ezekbe tán 400, vagy nem tudom hány tagot kell választanunk, ez az egyes képviselőknél is több combinatiót és kölcsönös értekezést kíván. Azt hiszem, e kölcsönös értekezésekre legalább is 2-3 nap szükséges. Ma hétfő van, keddet és szerdát természetesen tanácskozási időre kell számítanunk ; csütörtökön ünnep van, így tehát a választást péntekre lehetne kitűzni; de ezzel azért nem nyernénk semmit, mert a jegyzőknek arra, hogy a beadott szavazati jegyeket összeszámítsák, egy napot kell engednünk. Szombaton kellene tehát a szavazatokat összeszámítani, de vasárnap megint rendesen nincs ülés. Azért azt hiszem, legczélszerűbb volna, ha szombaton adnék be a szavazati jegyeket, amelyeket vasárnap a jegyzők összeszámítván, a választás eredményét hétfőn ki lehet hirdetni. Véleményem szerint tehát a választást szombatra lehetne kitűzni, addig elég idő is lesz a tanácskozásra. (Általános helyeslés.) A közhelyesléssel fogadott indítvány értelmében határoztatott, hogy a bizottmányjavaslat az öt bizottmány választásánál — mint a ház megállapodása tekintetik, hogy ezen választások megtételére a ház szombaton, május 12-én országos ülést fog tartani. A napirend második részét igazolási tárgyak képezék. Királyi Pál előadó olvassa dr. Siklóssy Károly, Mohács kerületi képviselő választatásáról, s az ellene benyújtott óvásról szóló bizottmányi jelentést; a bizottmány a jegyzőkönyvet rendben találván, a választás érvényessége elen tett kifogásokat pedig nem látván semmi bizonyítékokkal igazolva, e tekintetből ezek mellőzésével Siklóssy Károlyt a szabályszerű napok fentartásával igazolandónak véleményezi, s e véleményt a ház egyhangúlag elfogadja. Ezután elnök jelenti, hogy a ház Szerém megye kérvényére, melyben a szerb congressus határozatait tárgyaltatni kívánja, akkor azon határozatot mond ki, hogy ezen óhajtást figyelembe úgy vehetné, ha a kérdéses határozatok birtokában lennének. Szerém megye e nehézségen segítendő, a mondott congressusi határozatokat megküldi, de minthogy ezen okmány szerb nyelven van fogalmazva, magyarra fordítása, s azután kinyomatása iránt kell intézkedni. Ghiczy Kálmán: Felemlíti, hogy azon időben, midőn Szerém megye folyamodása a ház elé került, a nemzetiségi bizottság még nem volt kiküldve. Minthogy pedig a ház ezen folyamodást a kérvényi bizottsághoz, melyhez szorosan is tartozik, utasítani nem akarta, nézete szerint igen helyesen történt, hogy egyszerűen kinyomatását rendelvén el, magának a további tárgyalást fenntartotta. Miután ma most a nemzetiségi bizottság ki van küldve, itt pedig oly iratok és kérvények megbírálása forog szóban , melyek a nemzetiségi ügygyel összeköttetésben vannak, indítványozza, hogy a ház Szerém megye folyamodását a hozzácsatolt mellékletekkel további tárgyalás végett a nemzetiségi bizottsághoz utasítsa. (Helyeslés, felkiáltások , és a vallási bizottsághoz.) Igenis, és a vallási bizottsághoz. A ház helyeslésével találkozott indítvány közakarattal elfogadtatott, s így a szerb congressus iratai felhasználás és véleményezés végett a nemzetiségi bizottmányhoz utasíttattak. A napirend kimerítve lévén, elnök az ülést azon kijelentéssel oszlatja el, hogy a közelebbi ülés szombaton, május 12-én fog tartatni. Vörösmarty szobrának leleplezése. A Vörösmarty szobor felállítása által már a negyedik emléket emelé a kegyelet a magyar nemzet költőinek. Első a niklai ünnepély vala, mely 1860-ban Berzsényi emlékét állita föl, második a Kisfaludynak, harmadik a Kölcseynek emelt emlék, és negyedik a jelen ünnepély, melyet Békérmegye birtokosai és Székes-Fehérvár derék lakossága rendezett A Vörösmarty szobor emelésének eszméje 1860 ban kelt, midőn a niklai és füredi Kisfaludy ünnepélyről visszatérő akadémiai küldöttséget Fehérvárt megvendégelvén, Zichy Jenő gróf szót emelt, s a Vörösmarty szobor eszméjét megpendité. Az eszmét lelkesedéssel fogadták, s ima pár év alatt az ige testté lön. A szoborra megkívántató összeg a megyei birtokosok, köztök jelentékeny összegekkel és fáradozással a Zichy grófok és a városi lakosság áldozatkészsége folytán összegyűlt, és a szobor ifj. Vay Miklós báró, szép tehetségű szobrászunk mintázása után Fernscorn bécsi nagyhírű szobrász műöntödéjéből kikerülve, május 6-án, vasárnap a nagy költőt megillető díszes ünnepélylyel lelepleztetek. A fényes ünnepélyt országossá és nemzetivé tette a képviselőház küldöttségének, az akadémia, Kisfaudy társaság, egyletek és intézetek küldöttségeinek megjelenése. Budáról vasárnap reggel roppant hosszúságú vonaton két mozdony szállíta az ünnepélyre menőket, köztök a képosztóház küldöttségét, mely állott Zeyk Károly elnök, Kiss M., Tuny Gerg., Stephanides H., Vécsey, Kiályi P., Csorda B., Vojnics L., Szemző N., Lukmich M , Kende K., Domhidy, Patay Istv., Perczel B , Sárközy József, Csiky L., Salamon L., Jekelfalmy L., Lász K., Domokos L., Szirmay Gerg., Gajságó L., gr. Mikó Imre, Lónyay M., Tóth L., Lator G., gr. Zichy Jenő, gr. Zichy Nándor, b. Miskeimre, b. Vay Sándor, b. Vépney József, Dettrich Zs., Pillér G., Bujanovich L., Hosszú J., Glatz Ant., Dózsa Elek, Szabadffy, Siklósy K. képviselőkből. 9 órakor a fehérvári pályaudvarba megérkezvén, itt a városi küldöttség élén Zsömböry Ede, fehérvári főbíró fogadó üdvözlő beszéddel az érkező országos küldöttséget, mire Zeyk Károly képviselházi alenök válaszolt. Innen a készen álló kocsik nagy száma szállásaikra szállitá a küldöttségi, irodalmi és más vendégeket, s a szives házigazdáknál pár perczig pihenve, a különböző testületek az ünnepély sorát megkezdő isteni tiszteletre mntek, melyen Rezucsek zirczi apát végzé a szolgálatot. A rövid isteni tisztelet után az ünnepélyes menet elől az ország, a megye és a város színeit viselő lobogók, kardos országgyűlési és helyi ifjúság vezetése mellett, az ünnepély színhelyére, a Vörösmarty térre indult. A téren deszkakerítés emelkedett, melynek oldalain kétfelől félkörben emelvény, s rajta számozott ülések, a szobor körül két oldalon díres lombsátrak a küldöttségek, főméltóságok és az irodalom képviselői számára. A bejáratot lombozatos és lobogós diadalív képezé, s valamint az egész kerítés, úgy a téren levő épületek is lobogókkal diszitve, díszes közönség foglalá el az ablakokat, s a téren emelt állványokat. Miután helyét mindenki elfoglalta volna, megkezdődött az ünnepély Kölcsey hymnusával, melyet a dalárda énekelt. Most felállott Zichy Jenő gróf, mint a szoboregylet elnöke a szobor előtt emelt szószéire, — melyen Vörösmarty műveinek díszkiadása állt nemzeti szalaggal átfűzve, rajta koszom és a következő beszédet mondá: . Tisztelt honfitársaim ! „A magyar nemzet szellemi fejlődése történetében tán alig létezik szebben hangzó név, mint ama férfiúé, kinek emlékezete örökítésére a mai ünnepélyre ÖsSzesereglettünk. „Nemes Fehérmegye érdemdús polgárát dicsőítendő vala — és az egész nemzet, a haza összes lakói csatlakoztak e magasztos törekvéséhez. „A nemzetek történelmét és azok fokozatos gyarapodását a kard és a toll felváltott szerepben szokta megállapítani. „Magyar hazánk fenntartói, a hadi szerencse változatos küzdelmei közepette, egyedül nemzetünk bátor és tántoritáatlan harczias jelleme által tudták a honalapítók örökségét csonkítlanul megóvni; — nagyok valának a csaták, melyek az önfenntartás, a „lét“ vagy „enyészet“ kérdése felett vitattak. „A Zrínyiek, Hunyadiak és számtalan más, hazai történelmünk emléktáblájára és a háládatos utókor felejthetlen emlékébe feljegyzett vezéreknek köszönhetjük szeretett honunk biztosított fenntartását, hősök voltak ők a csaták