Pesti Napló, 1866. július (17. évfolyam, 4859–4884. szám)

1866-07-01 / 4859. szám

éjszak felé vonultak, és parlamentarit küldöttek a poroszokhoz egy új fegyverszünet végett, mely azonban megtagadtatok. A poroszok segélyt várnak. &­i Angliában a bizonytalanság, mely a kormány jövő sorsára nézve a közvárakozást oly feszült­ségben tartotta, megszűnt. Június 26-kán az alsóházban Gladstone ur a szabadelvű párt hangos cheer-jei közt felállván, kijelenté, mikép ő felsége a királynő egyelőre nem látta jónak a miniszterek lemondását elfogadni; de miután ő felsége személyesen értekezett a nemes gróffal , ki a kormány élén áll, a lemondást k­­egyelmesen elfogadni méltóztatott. A száraz­földi ügyek jelen állásában a kormány lemondá­sát a közdolgokra nézve károsnak lehet ugyan tartani, mert nem lesz könnyű az új kormány­nak magát a külügyekben egyszerre tájékoznia, de miután a kormány törvényjavaslata feletti szavazás a reformbili kilátását nagy részben egészen megváltoztatta, a kormány érezte, hogy e körülmények közt kötelessége állását feladni, minélfogva szóló most kijelenti,hogy a miniszterek csak addig fogják ő felsége kérelmére hivatalos pecsétjeiket megtartani, m­íg utódaik ki lesznek nevezve. Russell gróf hasonló nyilatkozatot ten a felső­­házban. S ekkép a­­szabadelvű kormány, mely 1859 óta szakadatlanul hivatalban volt, a toryk­­nak fog helyet engedni. A királynő, a mint már tudva van, Derby gró­fot bizta meg az uj kormány alakításával. Ez előreláthatólag nem könnyű feladat lesz. A régi torv-elvekkel a mai Nagy-Britanniát nem lehet többé kormányozni. A protectio, az úgynevezett „landed interest,“ vagy­is a nagy földbirtok ér­deke, még tábori jelszónak sem jó oly ország­ban, hol az ipar és kereskedés oly roppant súlyt nyom az állambevételek mérlegén. Pedig a tory­­párt zöme azokból áll, kik még most is a mező­gazdasági érdekek védelmét, a maláta-adó meg­szüntetését stb. sürgetik. Ama csekély úgyneve­zett szabadelvű-conservativ elem, mely az utol­só 7—8 év alatt a tory-táborból felmerült, nem elég arra, hogy a pártnak mint pártnak nagyobb erkölcsi súlyt és népszerűséget adjon. Az angol nép gyűlöli a torysmust és a torysmus hagyo­mányait. Egyébiránt előr­elátható, hogy a par­­l­amenti reform melletti izgatások a szabadelvű kormány megbukása után viharosabbak lesznek, mint valaha. A „Star,“ Bright úr közlönye, mely becsületesen támogatta volt a kormány mérsékelt törvényjavaslatát, tapsol a toryk győzelmének , mert a­z angol nép most már csak sokkal gyökeresebb reformmal fog meg­elégedni. A toryknak kétség kívül zivata­ros napjaik lesznek. A tory kormány állása a parliamentben mindig ama 36 vagy 38 egyén tetszésétől fog függni, kik a lord Dunkellin által indítványozott m­ódosítvány kérdésében a szabadelvű párttól elszakadtak. Ki állhat jót ezek szeszélyéről? Egy kudarc­ a tory-kor­­mányt arra kényszerítheti, hogy a parl­amentet oszlassa fel, s akkor majdnem bizonyos, hogy a szabadelvű választók számot fognak kérni a Horf­­man-és Lowe-féle apostatáktól. A szabadelvű­ kor­­mány megbukott ugyan, de a szabadelvű ügy teljességgel nem esett el vele. Éjszaki csatatér. — A 26-dika óta Csehországban folyton folyó harczok nem pusztán előőrsi csaták. Mindkét fél egész hadtestekkel működik, s mind a harcz idejének hosszúsága, mind a halottak és sebe­sültek nagy száma bizonyítja a küzdelem utal­­kodottságát. Mindamellett eldöntőknek még ak­kor sem lehetne nevezni az ütközeteket, ha a poroszok egész Csehországból kénytelenek vol­nának is kivonulni azok következtében. A két fél hadvezéreinek szándékairól mit sem tudni, de hogy átalános fogalmat alkothassunk azon töredékes adatokból, melyeket a teleg­­rammok mindennap hoznak, némi tájékozás kedvéért egy két körülményt említünk meg. Ezen tájékozó körülmények a földképen ta­lálhatók fel. Ebből azon véleményt merítjük, hogy a Csehországban most folyó háború fő czélja mindkét részen nem hegyek, szorosok és folyók mentének elfoglalása, hanem a vasút­vonalaké. Egy vasúti térképen azonnal szembetűnik, hogy a poroszok az Oderbergnél és Oswieczim­­nél kezdődő és Sléziát keresztülvágó vasutat, mely csekély hajlású körívben egész Morva- és Csehországot Éjszakról megkerülvén, Drez­dáig nyúlik el, főtámaszpontjuknak tarthatják, é­s katonailag ezért vélhették mélhatlanul szükségesnek Drezda megszállását. Az oder­­bergi és oswieczimi pályafok elrontását és el­foglalását egy részben sléziai vasut­ok bizto­sítására, más részben azért eszközlék, hogy az ausztriai vasutakkal való összeköttetés ne vál­hassék az ausztriai sereg előnyére abban az esetben, ha a poroszok mégis Felső-Ss­éziájok­­ból kivonulni lennének kénytelenek. A most Csehországba előre tolt egyes porosz­o­knák nagy előnyére vált addig is, s válik légi állásaikban az, hogy hátuk mögött e­gész csatavonaluk hosszában vasút áll, mely számos kiágazásaival és hálózataival könnyűvé teszi az élelmezést, s egyes hadosztályok helyé­nek változtatását. Ezen vasút fővonala és szárny­vonalai a legnevezetesebb porosz várakat köti össze. Nagyon valószínű hát, hogy a poroszok élet­halálra fognak harczolni ezen vasút épentartá­­sáért, miután Csehországból ki fognak is vo­nulni. Hasonló és a fentebbinek megfelelő, sőt mond­hatni párhuzamos vasút áll az ausztriai sereg rendelkezése alatt saját területén, mely, mint tudva van, Morvát és Csehországot vágja, és fontosabb pontjait szárnyvonalaival egy leál­­lóba fűzi. A poroszok Csehországba törésének fő czélja nagy valószínűséggel az, hogy ezen ausztriai vasút fővonalát hatalmába kerítse, é­s innen magyarázható, ho­gy míg 26-ka előtt Csehország éjszaki részében tettek foglalásokat, elnézték , de most, a vasútvonalhoz közelebb jutván, min­den talpalatnyi földért, egy egy csekély folyón való átjáratért, vagy egy-egy mérsékelt magas­latért mindkét fél egész erővel küzdött és küzd. Mihelyt a poroszok támadási czélja teljesen meghiúsuland, valószínű, hogy sléziai vasúti rendszerek védelmére élethalál harczot fognak vívni, így a csatatér egy időre, véleményünk szerint, a két rendbeli vasúthálózat közötti vasút nélküli terület, melyen mindenik félnek vasút­­rendszer és ebbe foglalt nagy erődök állanak háta mögött. Hihető, hogy itt, ha egy ideig nem is a két öszpontosított hadsereg, hanem annak nagyobb osztályai közt a háború oly jellemet ölt, mint a múlt évek alatt Éjszak Amerikában.­­ Az eldöntést az fogja megadni, ha az ausztriai hadsereg győzelemről győzelemre haladva, el­éri a sléziai vasút fővonalát, mikor aztán a há­­borúviselés jelleme egészen megváltoznék, s kezdődnék a véres játék második felvonása. A poroszok nyilván kerülik azt, hogy a két sereg összpontosulva álljon egymással szemben. Frigyes Károly hadai, melyek Münchengrätz táján küzdöttek, és a koronaherczegei, melyek Trautenau felől nyomultak előre, jókora távol­ságra vannak egymástól, úgy hogy önállóan és elkülönítve kellett működniük. Ha felteszszük is, hogy a két porosz sereg közös egyesülési pontja Csehország szívében ki volt tűzve, egye­lőre azt a czélt érték el, hogy az ausztriai serget elvonták egy összpontosított támadástól. Még jobban kitűnik ama szándék egy új telegramm­­ból, mely szerint tegnap, azaz pénteken, a poro­szok Glatz felől Senftenberg és Geyerberg felé betörtek. Ezek Csehország azon zugában fe­­küsznek, hol ezen ország, Morva- és Porosz­­ország határai találkoznak, s jóval délebbre Trautenaunál, melynek táján az utóbbi napok néhány csatája folyt. Újabb telegrammok sze­rint Gablenz Trautenauból kiverte a poroszokat, a­mi egyértelmű lenne azzal, hogy az ott bejött porosz had (mely Nachodnál is verekedett), ki van szorítva a cseh területről. A­mi Senftenberg felől a poroszok megjelené­sét illeti, arra nézve be kell várnunk az újabb tudósításokat. Három eset lehetséges. Vagy va­lamely nagyobb erő tört be itt a glatzi hegység körül, vagy csak valamely nyugtalanító kisebb osztály ; vagy harmadszor, nem porosz terület­ről jött közvetlenül az ottani ellenség, hanem azon csapat, mely Nachodnál egyik szárnyat képezvén, elvágatott a többitől, s Nachodtól Senftenbergig nem talált alkalmas utat a nagy hegyeken keresztül porosz területre. Első eset­veszélyesnek látszanék , mert egy nagyobb had fenyegethetné a közeli Trübaunál (hol nem rég az osztrák főhadiszállás volt,) a vasutat; azonban Josephstadt, Königgrätz vára, s maga az osztrák főhad közel áll, hogy amaz új berohanókat feltartóztassa a tovább hala­dásban. Mint újabb tudósítások bizonyítják, osztrák balszárnyon , Münchengrätz táján, 29-ikén is megújult a harcz.­­ A hivatalos „Wiener Zig“ a közönség megnyugtatásául 30 káról ezt írja : „A cs. k. éjszaki hadsereg főhadiszállásáról tegnap érkezett hírek teljesen kielégí­tő­k. A Benedek táborszernagy parancsnoksága alatt álló valamennyi hadtest azon állásban van, mely az eredeti és semminemű esemény által nem változtatott terv szerint számára ki volt je­lölve. Ezen hadtestek némelyikét rendeltetése helyére utaztában az ellenség megtámadta, a­nélkül, hogy ez meggátolta volna őket czéljuk elérésében. Mind az eddigi ütközetek másod­rendű fontosságúak, és nem egészben, sem részletekben, nem volt semmi zavaró befo­lyásuk a működési tervre. “ A „W. Z.“ ezután ismételvén, miért nem le­het a csapat­mozgalmak részleteit közleni, így folytatja : A hadi tevékenység jelentősége egy főütközet sikerében foglaltatik össze, s egyes látszó kedvezőtlen epizódok ezen eredménynyel szemben nem lényegesek. Azonban ismételjük, a hadseregről érkezett hírek minden tekintet­ben kielégítők. — Azután megnyugtatja a „W. Zig“ a közönséget a felől is, hogy a bécsi helyőrség egy része a csatatérre vitetett. Ez nem a főhadi­szállásról most kijelentett kivonat következtében történt, hanem régen el volt ha­tározva , mert a vasutakat őrzött csapatok rend­re a fősereghez mentek, s azokat kell felváltani. Végül írja a hivatalos lap: Tegnap Wilden­schwerdtnél (Senftenberg közelében) a poroszok demonstratiót tettek, de ismét visszavonultak, midőn a helységet osztrákokkal látták megrak­va. Hogy Senftenberget poroszok szállották vol­na meg, hiteles hely­en mit sem tudnak róla. — A bécsi hivatalos lap közli Benedek tábor­szernagynak Bécsbe küldött hivatalos sürgönyét a Trautenaunál 27-kén vívott csatáról, Gablenz vezérlete alatt. 27-kén — úgymond — reggel 6 órakor a Schurz felöl előnyomuló hadtest előcsapata (Mendel ezredes dandára) Trautenaut megszáll­va találta és megtámadta. A harcz élénk volt és rendre részt vett benne a hadtest minden csapata. Foglyok állítása sze­rint a poroszok első hadtestek három dandárát küldék rendre ezen állás megtartására. Heves és véres ütközet után háromnegyed kilenczre Trautenau a mienk volt, de a tüzelés, bár gyen­gén, még tartott a jelentés ideindításakor, azaz 9 órakor. Miután a 10-ik (osztrák) hadtest így el­­foglalá Trautenaut, Gablenz altábornagy bizal­mas után megtudta, hogy az ellenség délután 4 órakor egy erős dandárt küldött ki Espel felé, hogy öt oldal és hátban fenyegesse. Ganlenz al­tábornagy, hogy ezzel is megküzdhessen, csak egy dandárt hagyván maga Trautenau megszál­lására, hadteste többi részével a Trautenautól délre fekvő magaslatokon foglalt állást, mely állást az ellenség nem merte megtámadni. Távirati jelentések az éjszaki harcztérről : Prága, jun. 29. A „Politik“ külön lapja a következő magánhíreket közli: Horitz, jun. 28. (este.) A poroszok Giets­­chin előtt mutatkoztak, Agyutisz a város előtt. Lichtenstein-huszárok és vadászok az ellenséggel szemben állanak. A poro­szok visszavonulnak. Jun. 29. A poroszok visszavonulása nem sokáig tartott. Erősí­tést kapván, újra megszállták Grietschint, de ismét visszavezettek az Edelsheim-lo­­vasság által, és Troska és Gross-Skalon keresztül Turnau felé üldöztettek. Éjfél után egy órakor a poroszok Jung­­bunzlau mellett, Melnik felé mentek. B­é­c­s, jun. 30. Lipót félig megbete­gedvén, Pardubitzból elutazott, s he­lyette a 8-dik hadtest parancsnokságát Weber vezérőrnagy vette át. A déli harcztérről. • — A „France“ bán a custozzai ütközetről kö­vetkező részleteket találunk. „A custozzai ütközetben részt vett haderő a következő volt : Az olasz hadsereg: 10 divisio gyalogság, és egy divisió tartalék lovasság. Minden gyalog divisióval van egy ezred lovas, s átlagosan 10,000 harc­osból áll. A lovas tartalék­ divisió 2500 lovast számlál. E szerint 100—105,000 ember állott Victor Emanuel király vezénylete alatt Custozzánál és Peschieránál. Az osztrák hadsereg két hadtestből állott, melynek mindenikében 4 divisió, s így összesen 8 divisio volt, 120,000 harczossal. Látni való, hogy csaknem egyenlő erők álltak szemben egymással. A halottak és sebesültek szá­mát az olasz hadseregben 10,000- re, az osztrák seregben 6000-re teszik. E veszteség nagy, kivált nagy az olasz hadse­regre nézve, s úgy látszik, hogy a Durando hadtestéből C­e­r­a­­­e divisiója szenvedett legtöbbet. E veszteségek tanúsítják a támadás és véde­lem élénkségét. Az olasz hadsereg, ámbár a harcz szerencséje nem kedvezett neki, méltónak mutatta magát a hősökhöz, kik hét év előtt ezen a napon San- Martinónál, az ő Solferinójuknál elestek.“ A franczia lapok florenci telegrammja, jan. 26-ról a custozzai ütközetről. Az osztrákok 60,000-en voltak. Nagy erőt fejtettek ki tüzérségekkel és lovasságukkal. Az olaszok csak azután hagyták oda elfoglalt állo­másaikat, miután az osztrákok nagy segítséget kaptak. Estre felé a két hadsereg visszavonult állá­sából, magával vive sebesülteit. Humbert herczeg, két uhlanus ezred által megtámadtatva Villafranca előtt, a gyalogsá­got négyszögbe állította, s maga közepén állva, visszaverte az uhlanusokat. Amadé herczeg dandára vezénylete alatt mel­lén kapott sebet. A Pinelli divisio, egy egész zászlóalj osztrák vadászt fogott el. A Govone divisiója, mely ostrommal foglalta el a custozzai állomást és a monte torrei állo­mások egy részét, egész estig megmaradt ezek­ben a­­ ellenség ismételt támadása daczára. A Cuzia divisio elfoglalta egy részét a Monte- Torre és Monte Crocenak, s estig megtartotta. A Siriori divisió Santa Luciát foglalta el, és hasonlóan estig maradt meg ott. Az első hadtest tartaléka, Valeggiótól balra a halmokon elhelyezve, feltartóztatta a túlnyomó erőt, mely előtt a Cerale divisiónak hátra kelle vonulni. A Bixio divisiója és a sor­lovasság fedezték a visszavonulást, mely jó rendben hajtatott végre. Az olasz lovasság többször összecsapott az osztrák lovassággal, mely nagy veszteséget szenvedett. A 3-dik hadtest körülbelől 1000 foglyot ejtett. Az olaszok vesztesége jelentékeny, de azt hi­szik, hogy az osztrákoké még nagyobb. Villarey tábornok megöletett. Durando, Ce­rale, Cozzani tábornokok sebet kaptak, a­mint csapataik élén az ellenséget megtámadták. A „Wiener Zeitung“ a custozzai ütközetről egy katona-levelező után ezeket írja: Több mozzanatai ennek, a császári seregre nézve az ellenség túlnyomó ereje miatt két­szeresen dicsőséges harcznak, már távirati tu­dósításokból ismeretesek. A siker tökéletes volt, a­mennyiben az ellenség egymásután minden állásából kivezetett, délután fél háromkor Custozza magaslatait, fél négykor e helységet magát oda hagyta, s miután Moering tb. dan­dára az 5-dik hadtestből Monte Mamourt meg­szállta, Villafrancát is oda hagyta, s a harczban elfáradt legénységét átvitte a Mincio jobb partjára. Ma pihenő nap van, mely jól esik a seregnek, miután a tegnapi fáradtságos és forró napon so­kat állott ki. A hadsereg kitűnő vitézséggel har­­czolt. El kell ismerni, hogy az ellenség is vité­zül viselte magát; tanúsítják ezt halottai s a temérdek sebesült, kiket ma délig sem lehe­tett mind összegyűjteni. A foglyok száma meg fogja haladni a 4000 et. A mi veszteségünk még nem tudatik tisztán. Weimar herczeg alól két lovat lőttek el. Bujanovics ezredes a jobb vál­lába lövést kapva, az ellenség kezébe esett, de Villafrancánál ott hagyták, megmenekült. Skrbenski őrnagy a Sicilia-uklanusoktól, s a német­alföldi király nevét viselő ezredből egy őrnagy egy üteg bevételekor elestek; az üteget is ki kellett adni. Marok­k­ ezred elvett egy üte­get, s azonnal használta is az ellenség ellen. A vadászok és gyalogság versenyzett egymással. Az új ezredek úgy küzdöttek mint a régiek. A szuronytámadások erélyesen hajtottak végre. A nagy forróság, hosszas gyaloglás, s a magas­latok rohamos támadása által a gyalogság ki­merült, de kevés pihenés után ismét harczképes volt. Rudolf korona bg ezred a császárt élje­nezve ostromolta meg a Monte Salvatore ma­gaslatait. Sajnos, hogy e vitéz ezred tisz­ei kö­zül 8 elesett, 10 megsebesült, 6 elveszett, s le­génységéből 590-et veszített. Ernst főherczeg ezred 500-nál több legényt veszített, Welfers­­h­e­­­m­b ezredes dandára, mely az utolsó roha­mot tette Custozzára, tisztekben veszített 6 ha­lottat, 31 sebesültet és 290 közlegényt. Rodich tek jelenti, hogy az előnyomulásnál három se­besült vadászt felakasztva találtak. A lovasság vitézséggel tr­ntete ki magát, ha szabad úgy mondanom, vakmerő volt és jelenté­keny veszteséget szenvedett­ A Károly bajor hg nevű huszárezredből ma reggel három tiszt és 68 ember hiányzott. A Trani dzsidások egy üteget el­vettek vala, a gyalogság tüzelése miatt azon­ban az ágyukat ott hagyák, két négyszöget szét­tiportak, és más­­ négyszögön könnyedén át­vágtak. A császár-dzsidások szintén jelesen vi­selték magukat, nemkülönben a többi lovas ez­red, noha már kifáradtak vala előbbi napon az előőrsi és csatározási szolgálatban. A tüzérség gyors felfejlődéssel és higgadt biztos tüzeléssel tüntette ki magát. Reggel fél 7-kor volt az első s­estve fél 9-kor utolsó lövésük. A custozzai ma­gaslatokat 6 üteg lőtte, egyike kartác­csal és apró löveggel. Az ellenséges hadsereg nagy veszteségéről tanúskodik az estre bekísért foglyok nagy szá­ma. Ezek által értesültünk arról, hogy Amadé­lg nehéz sebet kapott, hogy több tábornok, ez­redes és törzstisztjük veszett. A déli hadsereg szelleme kitűnő, holnap ismét kész lenne az el­lenséget megtámadni, és pedig nagyobb vitéz­séggel mint tegnap. Eddig a „Wiener Ztg.“ . Az osztrák déli hadsereg táborkari főnöke, John báró és Lamarmora tábornok levelet váltottak egymással a fentebbi tudósításban említett tény felett, mely szerint három sebesült vadászt felakasztva találtak volna. John báró levele Zerbara főhadiszállásról jan. 24-ről így szól:­­ „Egyik tábornok jelentéséből kitűnik, hogy há­rom vadász ellen hallatlan kegyetlenséget kö­vettek el, a­mennyiben megsebesítés után fel­akasztották őket, azonban szerencsére elég ko­rán találtattak meg, úgy hogy kettő még életben van, de a harmadik megörült. Ha ily polgárosult államok hadsergéhez méltatlan tettek ismétlőd­nének, a seregparancsnok, a főherczeg ő fensége, kénytelen volna szigorú visszatarló rendszabá­lyokat parancsolni, ámbár büszkeségünket ta­láljuk benne, hogy a hadi­foglyokkal úgy bá­nunk, mint saját katonáinkkal. Fogadja excel­­lentiád stb.“ Lamarmora válasza : A legélénkebb meglepetés érzésével vettem a ma reggeli közleményt. Ha az öntől jelentett tény nem egy tábornok jelentésén alapulna, vo­nakodnék ennek hitelt adni, annyival inkább, mert a mi seregünk, hasonlóan máshoz, dicse­kedett azzal, hogy a hadi­foglyokkal a becsület és emberiség törvényei szerint bánik. Ki fogom nyomoztatni, hogy véletlenül történt-e valami a jelentett esethez hasonló, s ezen esetben bizo­nyosan példát fogok szolgáltatni ; de hasonlóan elvárom, hogy a cs. kir. seregparancsnokság utána járjon, hogy a jelentés, a­melyre panaszát alapítja, nem puszta híren alapszik-e, és túlzás által talán nagyittatott, mi az izgatottság köze­pette könnyen megtörténhetik. Fogadja ön stb. 6- ik hadijelentés. Verona főhadiszállás, jun. 27. Tegnap délután Peschiera, előtt garibal­­dista szabadcsapatok jelentek meg, s Dél-Tyrol­­ban az ott elhelyezett cs. kir. csapatok és tarto­mányi vadászok ellen intéznek támadásokat.­­ A főherczeg tábornagy tegnapelőtt és tegnap a csapatokat mind meglátogatta táboraikban, hogy személyesen kijelentse nekik köszönetét, és meg­győződést szerezzen magának állapotukról, a­mely kitűnő, nagy az öröm és vigasság. Még tegnap is érkeztek egyesek, kik a nagyon kiter­jedt és zavart csatatéren eltévedtek, vagy mint erejökből kimerültek felfedeztettek , s ezáltal a hiányzók száma egyre kisebbedik.­­• A beho­zott hadi­foglyok száma 4000 felé jár, ide nem számítva több ezer ellenséges sebesültet, a­kik kezeinkbe kerültek, s a mi sebesülteinkkel együtt ápoltatnak. A lakosság részvéte felettébb dicsé­retes. Mostanig 14 ellenséges ágyú hozatott be, még sok anyag van a csatatéren. Mi egy ágyút se vesztettünk, 7- dik hadi jelentés. Verona, jun. 27. esti 9 órakor. A Garda tavon levő cs. kir. Hotilla ostromzár alá veszi a salo-i öblöt, melyben az olasz hajóraj tartózkodik. Az ellenséges hajók eddig nem tettek kísérletet a kifutásra. F. hó 23-án és 25 én a mi csapataink osztá­lyai átlépték az ország határát a Stelvio hegy­háton és a Tonelo-n, s az ellenség előcsapatait visszanyomták. F. hó 26-án idegszállották Fonta di Lego-t. Judicariában a csász­ csapatok Insbruck város tartományi lövészszázadával egyesülten vissza­vertek egy szabadcsapat-betörést. — A mi ré­szünkön Ruzd­zka százados esett el a 11-dik gyalogezredből. Az egésznek vezénylését Wickenburg gróf lövész-százados vette át. 24 ember esett el és sebesült meg, kik között tartományi lövészek is vannak. Az ellenség vesztesége jóval nagyobb. A „Trieszt. Ztg“-nak írják : „F. hó 26-kán szállíttatott Nabresinán keresztül a custozzai csatában elvett ágyuk egyike, teljes fogatával együtt. Úgy hallani, hogy összesen 20 ágyút vesztettek az olaszok. A csatát rendkívül heves­nek mondják­ Mindkét részen a legnagyobb bravourral harczoltak, s az ellenség veszteségei mellett a mieink is tetemesek. Beszélik, hogy 25,000 halott és sebesült lett volna (mind a két részen együtt), a­mi talán túlzott szám. Pontos tudósítások e részben még nincsenek. Az emlí­tett ágyút, miután egy vadász osztály elvette, kevésbé múlt, hogy vissza nem vették. Egy olasz dzsidás tiszt vágtatott a vadászok ellen, de mellbe lövetve, halva rogyott le. Ezen tiszt egyenruhája is Bécsbe vitetik az ágyúval, mint diadaljel. Már sok hadifogoly is keresztülvite­tett Nabresinán. Egyik vadászzászlóaljunkról halljuk, hogy jelentékeny veszteségeket szenve­dett. Egy magyar huszárezredről mondják, hogy rendkívül elősegélte a tökéletes diadalt, vakmerő támadása által.“ — V­e­r­o­n­a, jun. 26. Lassan-lassan felderíti­­­nek a custozzai csata egyes részletei, melyek­ből kitűnik, mily elkeseredettséggel folyt légyen a harcz mindkét részéről. Minél tovább halad az ember Somma Cam­­pagnától Valeggio felé, annál inkább szaporod­nak az itt vívott borzasztó küzdelem nyomai. Ámbár az egész tegnapi nap a sebesültek el­szállítása­ és a halottak temetésére fordíttatott, még ma is dombmagasságnyira fekszenek az elesett harczosok sorbarakott testei, s több oly hely van, hol a szó szoros értelmében egészen a lábikráig gázol az ember a vérben. Fegyverek, borjak, csákók és tábori bütykösök hevernek szerteszét a felfordult szekerek és elhullott lovak között. Maga Valeggio, mely körül legheveseb­ben folyt a csata, s melyet a piemontiak négy­szer, a mieink pedig ötször vették be rohammal, s végre meg is tartották, majdnem egészen rom­halmaz. A házak, melyek a rohamok előtt ágyuk­kal lövettek, annyira és oly nagy számban szét­­rontattak, hogy könnyen meg lehet számlálni azokat, melyek az ágyuk tüzétől megkimélve maradtak. — Míg embereinknél a sebesülések több­nyire puska­golyóktól erednek, a piemontiaknál a szuronyszúrások és kardvágások vannak igen nagy számmal képviselve. Legtöbb veszteséget szenvedtek a Bene­dek- és Tríni- (önkéntes) ezredek, valamint a dzsidások. A Benedek ezred töltényeit megkímélte, s többnyire pus­ka-agy­gyűl és sza­­ronygyal verekedtek, még pedig úgy, hogy egy percz alatt elfoglalták a magaslatokat mely alka­lommal természetesen sok katonát és tisztet vesz­tettek. A Trani- dzsidások négyszer egymásután verték szét az ellenséges négyszöget, s az ola­szokat úgy vágták, mint a mákfejeket. Még a négyszög szétrobbantásával voltak elfoglalva, midőn egy lándzsás csapatra bukkantak, melyet szintén szétvertek, de heves puska­tűzbe jut­ván, jelentékeny veszteséget szenvedtek. A peschierai kirohanó csapa­tok veszteségei: A 8. számú gradiskai határőrgyalogezredből 1 halott, 1 sebesült; a 19. számú Rudolf koronaherc­eg gyalogezredből 2 halott, 14 sebesült; összesen 3 halott, 14 se­besült és 18 elveszett; rangfokozat szerint pe­dig egészben 5 törzs- és főtiszt, 41 a legénység­ből és 1 ló. Ha az ellenség — miként katonai körökben tartják — valósággal Salienzo és V­al­leggionál erő­szakolta az átmeneteit, s egy erős oldalfordulattal, Peschiera bekeríté­sére törekedett, egész hadi tervét elárulta. Ki­váló érdekében áll Paschiera és Ve­rona között minden áron keresztül vágni ma­gát, hogy Velenczével összeköttetésbe jöjjön, és a Po mellől is támadhasson, a­mi azonban csak úgy történhetik meg, ha Sarca folyó mellett sikert aratott, de az első kísér­et nyomorúságosan meghiúsult. Önkéntesei mindamellett nagy moz­gékonyságot kezdenek kifejteni. L­o­d­r­o­n­e­­ból írják, hogy oda garibaldianusok érkeztek és 1500 önkéntes számára szállást rendeltek. — Ugyanaznap táborkari és tüzértisztek Monte C­i­v­e 1r o t recognoscirozták, a­mely főleg a tüzérségre nézve különösen fontos pozítio. — Val Comonicaban hasonlókzépen nagy mozgékonyságot vehetni észre az önkéntesek között, és T­i­r­a­n­o mellett, azon az útón, a­mely a Bormion át a Bormio szoros­ba és Val Venostaba vezet, a G­a­r­i­­b­a­l­d­i-önkéntesek T­o­r­a­z­z­i által vezényelt előcsapata áll. — Florencból jelentik, hogy Victor Ema­nuel hajóhada 25,000­ embert fog szállítani; azonkívül, a Bariban és Barlettában álló gari­­baldisták közül 150,00 et vehet fel. (?) — A „Moniteur“ írja: Az olaszok, lemondva első támadási tervükről, Cremona és Piacenza mellé gyűlnek össze. Cialdini elhagyja a Po melletti hadállását, Bologna felé vonul, s on­nan a király hadához a Pó felső része felé. — Ma a régi „Presse“ meghazudtolja az új „Pressé”nek azt a tudósítását, hogy az olasz hajóhad Velencze előtt megjelent volna, s egy hajója zátonyra menve, osztrák kézbe került volna. Ma meg Triestből a „Neues Fremden­blatt“-nak van egy távirata, hogy a velenczei lagúnák végpontján álló Brandolo-t Chioggia közelében az olasz hajóhad lövetni kezdte. — Albrecht főherczeg az ütközet utáni napon a hadsereghez egy napiparancsot adott ki, mely­ben ezt értesíti, hogy császár ő­felsége távirati­lag köszönetet mondott neki és a hadseregnek. És emlékezteti őket, hogy újabb fáradalmak, és ha Isten úgy akarja, újabb győzelmek várnak rájuk.“ — Albrecht fhg Hess tábornagynak az ütkö­zet estvéjén a következő táviratot küldte Bécsbe:­­ „A háladatos tanítvány jelenti mesterének, hogy győzött ? Esti posta. — A poroszok a hannoverai királynak kö­vetkező feltételek alatt ajánlottak capitula­­tiót: a hannoverai hadsereg bocsáttassák el ; a tisztek megtarthatják kardjaikat és lovaikat ; a király szabadon választhatja meg tartózkodása helyét. Berlini lapok szerint a hannoverai király indignatioval utasította vissza a capitulatiot.­­ A Stettinben megjelenő „Ostsee Zeitung“ jan. 25-kéről jelenti, hogy a hesseni választó­fejedelem 24-kén érkezett oda. A királyi kas­télyban négy szobát készítettek számára. Szol­gálati személyzete 16 egyénből áll, s három ud­vari hintó van rendelkezése alá rendelje. Berlin­ből parancs érkezett, hogy a legnagyobb tisz­telettel bánjanak vele. Egyébiránt, minthogy a cholera Stettinben még mindig dühöng, szabad tetszésére bízatott a königsbergi kir. kastélyt választani lakhelyéül, mire nézve azonban a választó fejedelem még nem jelentette ki szán­dékát.­ Wächtersbach herczegnő, a választó feje­delem leánya, hallomás szerint meg akarja osz­tani apja fogságát.­­ A poroszok Szászországban az ostrom­állapotot hirdették ki. A „Dresd, Jourral“ erre vonatkozólag következő hirdetményt közöl: ,,A porosz katonai kormányzó úr ma az egész or­szágban ostromállapotot hirdetett. Ezen intéz­kedés,mint a porosz királyi polgári biztos, Vurmir tartományi tanácsnok által biztosíttattunk, nem idéztetett elő semmi külön­ös esetek által az ország­ban, hanem következménye az ország po­rosz hadak általi megszállásának és kato­nai tekintetekből vált szükségessé. Mi tehát ezennel felszólítjuk az ország különféle vidé­keinek lakosait, legyenek bár e vidékek porosz hadak által megszállva vagy nem, ves­sék magukat nyugodtan és önmegadással alá a kérdéses intézkedésnek, s kerüljenek mindent, mi a katonai hatalom beavatkozására okot szol­gáltathatna. A porosz királyi polgári biztos úr különös felhívására még arra figyelmeztetünk, hogy a szász szolgálatköteles egyének is, kik netalán a hadsereghez mennek, valamint azon szász tisztviselők, kik nekiek ebben, segédkezet nyújtanak, vagy a hadi tartalékhoz tartozó egyé­nek hivatalos elszállítására lépéseket tesznek, a porosz királyi katonai hatóságok felfogá­sa szerint, a rögtön ítélő bíróság eljárása alá eső bűnt követnek el. Szászok! Szomorú kö­telességet teljesítünk e hirdetmény kibocsátása által, de teljesítnünk kell azt, miszerint mind egyesekről, mind az egész országról nagy sze­rencsétlenséget hárítsunk el. Higgadt megnyug­vás abban, a­mi ez idő szerint elkerülhetlen, az egyetlen, mit most ajánlhatunk nektek, Drezda, jun. 25. 1866. Az országos bizottmány: Falkenstein. Fries­en. Dr. Schneider Engel.“____________________ Felelős szerkesz.t.ei . B. Kém­én v Z.sigmonn. N­yilt tér. Hadi térképek­ és atlaszok­ból legnagyobb készlet található LAUFFER testvérek könyvkereskedésében Pesten, váczi utcza 9. sz. a. Általános átnézeti és pontos részletes térké­pek kaphatók 30, 40, 75 kr, 1 ft 13 kr, 2 ft, 2 ft 25 kr, 4 ft, 5 ftért, egész 40 ftig. Egyes csa­tatérek átnézetére különösen ajánlhatók Rey­­m­ann Németország részletes térképének kö­vetkező részei : Lipcse, Drezda, Zittau, Saatz, Prága, Königgrätz, Troppau, Teplitz, Jungbunz­­lau, Hohenelbe, Glatz, Neisse stb. stb. Egy-egy­­ lap ára 75 km.

Next