Pesti Napló, 1866. augusztus (17. évfolyam, 4885-4909. szám)

1866-08-01 / 4885. szám

175—1885. Szerda, augustus 1. 1866. 17. évi folyam. Szerkesztési iroda: F«r«p ezrek tere 7. u&m. 1. emelet B l«p «ellemni részét illető minden köstemény a szerkesztőséghez e intézendő. Elfm­entetlen levelek esek ismert kezektől fogadtatnak el. Kiadó-hivatal: Ferencnek tere 7. szám földszint A lap anyagi részét illető köz­lemények (előfizetési pénz, ki­adás körüli panaszok, hirdet­mények) a kiadó­ hivatalhoz in­téződtek. Előfizetési feltételek: Vidékre, postán, vagy helyben, házhoz hordva. Félévre . . 10 frt 50 kr. o. é. évnegyedre . 5 frt 25 kr. o. é. Hirdetmények díja: 7 hasábos petitkor egyszeri hirde­­tésnél 7 uj kr. Bélyegdij külön 90 p­ kr. Nyilt-tér: 61 . Ot-ser 26 uj kr. Rendkívüli előfizetés „PESTI NAPLÓ“-ra. August—septemberi 2 hóra .*•••■ 3 frt 50 kr. August—octoberi 3 hóra • • • . • • • 5 „ 25 „ August—decemberi 5 hóra ....................8­­­75 „ A PESTI NAPLÓ kiadó-hivatala. Fest. julius 31 1866. Szemle. — Mig Európában a politikai becs*­vágy országokat pusztít, államokat forgat fel, s a béke évek óta fáradalmasan gyűj­tött gyümölcseit kevés pillanatok alatt tűzzel-vassal prédálja fel, az alatta mesz­­sze világtengeren egy óriási mű, kiváló­­lag a béke műve, készült el, egy mű, melyről apáink nem álmodtak, melynek lehetőségét állítani azon korban, mikor Galilei a természet legegyszerűbb és leg­kézzelfoghatóbb törvényének felfedezése, vagyis inkább kimutatása miatt a legszi­gorúbb inquisitoriális üldözést vonta ma­gára, épen oly veszélyes lett volna, mint az egyház és vallás bármely sarkalatos hitágazatát felforgatni akarni, s melynek kivihetőségét talán még maga a villany nagymestere, kitől megi­atott: „em­puit fuimen coelo, sceptrumque tyrannis,­ ma­ga a mint tudós és hazafi egyaránt halha­tatlan amerikai polgár, Franklin Ben­­jamin sem hitte volna. Az Európát Ame­rikával összekötő távirda nem probléma többé, hanem bevégzett tény. A „Great Eastern“ július 27-kén reggel érkezett a Sz. Háromság-öbölbe (Trinity Bay) Newfoundland szigetén, s a huzal partra­­szállítása és megszilárdítása 28-kán esti 8 óra és 43 pereskor már be volt fejezve. Néhány üdvözlő és szerencséltető sürgöny nagy gyorsasággal változott Newfound­land és Izland közt. Az insulatio tökéle­tes. ily diadalokat arat a magasb elme a természet durva erői felett. Mig amott az ész a széles Óceán két partjait egymáshoz közel hozni, s a tá­volságot a két világrész közt megszün­tetni törekszik, emitt — Európában, a felbomlott rend helyreállitása, s egy meg­nyugtatóbb jövőnek megszilárdítása teszi a hivatott elmék legfőbb feladatát. Nem kétlik már, hogy Ausztria és Po­roszország, valamint ezen utóbbi és a déli német államok közt a béke létesülni fog; az újabb távirati közlemények után ítélve azonban kevésbé látszik hihetőnek, hogy a béke egyúttal Olaszországgal is meg fog köttetni. Az olasz hadsereg úgy a szárazon mint a vizen, megveretett; e vereség meg­torlása nélkül a florenci kormány nem tarthatja a békét dicsőségesnek. Nem akarjuk vitatni, mennyiben lehet ily ok a háború folytatásának alapja; mi az olasz nemzetet sokkal érettebbnek tartjuk, semhogy fegyverének hüvelybe rejtését csupán szenvedett vereségei­k tolnák. Feltehető inkább, hogy ha vele oly feltételek fognak közöltetni, mely hadüzenés indokát elhárítja, a békétől ép úgy nem fog vonakodni, mint nem vona­kodik Poroszország. Egy távsürgöny azzal is kecsegtet hogy a béke létrejöttével Bécs és Alsó- Ausztria az ostromállapot alól felmentet­nek, az országgyűlések innen és túl a Lajthán összehivatnak. Annak csak örülni lehet, ha az ostrom­­állapot megszüntettetik, valamint még in­kább lehetett volna helyeselni azt, ha ki sem hirdettetik, hogy egyébiránt az ösz­szehívás nem oly természetű, mely a békealkudozásokat háborítaná, ellenben igenis alkalmas szer a lehangolt kedélyek megnyugtatására, az aggodalmak elosz­latására, ezt bizonyítgatni felesleges, így illetékes helyen tán nem leendnek idegenek a gondolattól, hogy az össze­hívás már az alkudozások folyama alat megtörténjék._________ következendő pontokon vonatott át: Eger, Pil­sen, Tabor, Neuhaus (Csehországban), Zlabings, Znaim, Meserics, a Thaya vize (mind osztrák­morva határ), Meissau, (benn Alsó-Ausztriában, Maintól délre), Scheitelsdorf, Malac­z­­sca, Oderberg. (így nem való, mintha a po­roszok egész alsó Ausztria és Magyarország te­rületéről kivonulnának.) Olmücz környéke 2 mértföld kerületben, Teresienstadt, Josefstadt és Königgrätz 1 */a mértföld kerületben szabad e­gy másik­­-ban a cseh és morvaországi kato­naállomások meghatároztalak a poroszok ré­szére. Egy másikban ki van kötve, hogy a poro­szok ne szedjenek p­é­n­z-contributiót. A porosz csapatok élelmezése Ausztria költségén történik, minden osztrák hivatalnok azonnal visszatér ál­­omására, hogy a porosz katonaság élelmezésé­ben segítségül legyen. Az utolsó előtti pont a betegekre, sebesültekre és foglyokra vonatko­zik. Az utolsó pont azt határozza, hogy a fegy­verszünet négy hétig tartson. „­­ Mint az új „Fremdenblatt“ hallja, és a bé­csiek megnyugtatására közzé teszi, a kormány­nak eltökélett szándéka, hogy a béke megkötése után azonnal helyreállítsa a normális állapotot, mi nem lehet más, mint alkotmányos. Úgy érte­sül továbbá, hogy a kormány egyszerre fogja összehívni a magyar országgyűlést és a Lajthán túli tartományok egy testületben való képviseletét. Ezen összes képviselet pedig egyenes választások útján ül össze (új válasz­tási törvény alapján), nem pedig a Landtagok által választandó követekből álland, mint a reichsrath. A Belcredi és Larisch miniszterek hétfőn délelőtt mintegy 32 bécsi pénzügyi tekintéllyel értekezletet tartanak a felett, miként legyen a poroszok által kívánt 20 millió tallér (30 millió forint ezüstben) legkönnyebben beszerezhető. Eléjük terjesztetett, hogy elfogadó aláírásaikkal ellátott hitellevelek állíttassanak ki , melyek nyomán a bank ezüst készletéből létetnék elég a porosznak. Az állam pedig kincstári utalvá­nyokat tesz le zálogul, melyek kiadására 60 millió frt erejéig az 1866. ápril 24-iki törvény által fel van hatalmazva. Mint az uj „Presse“ hallomásból írja, a hadi kárpótlás összegét korántsem meríti ki ama 20 millió tallér. A összes hadi kárpótlás nem 20, hanem 60 milliót tesz. Ebből 20 millió levonatik a Schleswig holsteini háború fejében , 20 millió lefizettetik Poroszországnak azonnal, 10 millió három hónap, és az utolsó 10 millió hat hónap múlva, — a békekötés aláírása napjától számít­va. Ezenkívül Ausztria kötelezve van az osztrák területen levő porosz csapatok élelmezéséről, melyek száma 400.000 emberre van téve, s fegyverszünet kezdetétől augustus 28 ikáig gon­doskodni, — a mi pénzül naponkén 250—300 ezer forintra becsülhető, s mi azon mértékben apad, a­mint a porosz csapatok ki­vonulnak az osztrák területről. Ha ezen adatot valók, a bécsi pénzügyi férfiak tanácskozást csupán az első, 20 millió tallér részlet előterem­tésére vonatkozott, a pesti színpad első csillagai közé emelte. Valamivel több is volt­­, mint csupán ak­kori legjobb színészeink egyike — a mi, azon tehetségekben gazdag kort véve, nagy dicsősége — , elveket, drámairo­dalmi és színművészeti elveket képviselt, mind gyakorlatban a színpadon, mind az irodalom mezején. A pesti nemzeti színház megnyitása után nemsokára a magyar drámairodalom egy remekében, egy, méltán Shakespeare iskolájába számítható műben, „Bánk Bánk­ban, egyik kiváló szerető által tűnt ki, s ő volt, kinek a drámai irodalomban úgy­szólván bibliája, — a színészetben leg­kedveltebb működési tere, a páratlan Shakespeare művei voltak. Lear, Corio­­lan, Hamlet, VIII-ik Henrik neki kö­szönik főleg, hogy színpadunkon feledés­be nem mentek, hogy fel-fel újult a kö­zönség műveltebb részénél utolsó időkben is a valódi dráma iránti érzék, az ál-drá­mák ezen korában. Kivált utolsó időkben a közönség mind­inkább szórakozást találván az emotiók, szenvedélyek és minden valódi költészet nélküli színművekben, midőn a színé­szetet is általános bágyadtság, egyszínű­­ség fogja el, midőn a társalgási hangon felül nem emelkedvén a szerepek, a na­gyobb tehetség oda törpül, hová a közép­szerűség is könnyen felemelkedik. Egressy mindvégig intő, emlékeztető és buzdí­tó példa volt a valódi művészet czéljai felé, hol a routinon kívül a nagy szenve­délyek kifejezése és ama felsőbb tanul­mány, mely mélyebb átérzéssel és gondol­kodással jár, egyedül vezethet sikerre, s egyedül tehet valódi hatást. Élete a színművészetnek volt szentelve, s ha az események egy pár évre elso­dorták is valódi hivatása pályájáról, vágy­va vágyót vissza az ő otthonába, a szín­padra. Amaz idegen pályán is szolgálni kívánt­a, hová pedig edzettebb, a benyo­mások ellen pánczélozottabb idegek ki- t vántatnak meg, mint a minek rendesen egy költőé és művészéi. Benyomásos ter­mészete a szerencsét­l­nségek iskoláját azon korban annyival keserűbbé és nehe­zebben viselhetővé tette rá nézve, mivel­­ nemcsak a haza földétől, hanem szűkebb értelemben vett hazájától, a színpadtól is el volt zárva. Azonban ha voltak, kik tán hibáztató szót emeltek, a színművészet­­ben tett halhatatlan érdemei rég elnémiták őket. Ő híven, tántoríthatlanul, követke­zetesen és erős jellemmel járt a pályán,­­ és eléggé nem sajnálható elvesztését­­ meghatóbbá tette a halál, mely a legszeb­bek, legdicsőbbek közé tartozott. Mint egy honáért küzdő bajnok a csa­tatéren, mint egy idősebb Pitt a szónok­széken, melyen mindenható volt, érte el a végzet. Július 30-kán, hétfőn est­e, egyik leg­erősebb emotiókat kívánó szerepének, Brankovics Györgynek harmadik felvo­násában, hol az apai fájdalmak tetőpontot érnek, a színész összerogyott. Csak a többi szereplő segélykiáltása s a függöny hirteleni lebocsátása adó érté­sére a közönségnek, hogy kedvelt színé­sze valóban életveszélyben van. A közön­ség mélyen meghatva oszlott szét azonnal, s színpadunk első rendű művésze pár óra múlva, még éjfél előtt, megszűnt élni. Családján kívül méltán gyászol a szín­ház, melynek oly jeles veteránja volt, a színházi nevelde, hol becses tanulmányait, mű­vészeti tapasztalatait és ügyességét egy ifjabb színészi nemzedéknek törekedett hagyományul átadni; a műveit osztály, mely érzi és érti, mily fontos hazánkban a művészet, s kivált a valódi magasb mű­vészet nemzeti szellemben való fejlesz­tése, — és végre az egész közönség, mely előtt a megboldogult örök emlékezetben lesz feledhetlen szerepei által! — Szór­jatok virágot sírjára, s ültessétek be örök zölddel, melynek ifjúsága örökké tartó, mint a művészeté ! Bécsi dolgok.­ ­ Az új „Fremdbl.“ szerint, állítólag megbíz­ható forrásból,az a szerződés, mely­ az Ausztria és Poroszország közti fegyvernyugvást szabályozza kilencz paragraphusból áll. Az első a szokott bevezető formulákat tartalmazza; a második megszabja a demarcatio vonalat. Az a EGRESSY GÁBOR. (Necrolog.) Színházunkat, nemzeti színművészetün­ket érzékeny veszteség érte Egressy Gá­bor véletlen halála által. Azon kevesek közé tartozott, kik nemzeti színművészet uj korszakát elő­ször Kassán, azután a budai várban, végre 1837-ben a pesti nemzeti színház­ban megnyiták, s mindjárt az uj korszak­kal együtt a festés oly magas fokára eme­lék, melyre most, s még tán egy ideig mint a magyar Thalia hősi korára, azon idejére emlékezünk. Egyike volt ama választottaknak, ki a kétségtelen hivatás érzete mellett nem csak kedvet, hanem valódi meggyőződé­seket, s mondhatni önfeláldozást vittek Vidéki tudósítások. Somogyból. Mindenekelőtt kezdjük ott, hol múlt levelünk­ben elhagytuk, mennyire felelt meg a termés gazdáink reménységének ? ha még reménység csakugyan maradt fent a fagy és­ jégverések után?? Az aratás — midőn e sorokat írjuk, már a zabé is —bevégeztetvén, egész megye területéről a legszomorítóbb tudósítások érkeznek, miután a csapás nem pusztán a rozstáblákat érte, hanem a búzákat is nagy részben. Még azon gazdák is, kik aratás előtt azt hi­ték, hogy a fagytól mentek bizonyos tábláik, a­mennyiben a kalászok épen voltak, s különösen a széleken, hol légmozgás volt, telvék, most jajdulnak fel a próbacséplés és nyomtatásoknál, midőn még az ily táblán aratott keresztek sem adnak többet — 17 kévével véve keresztjét — V2 p. mérőnél. Úgy a Sió, mint a Dráva és Balaton mentén, a Zseliczben, külső és belső Somogyban egyiránt nagy az aggály a jövő tekintetében. Az egész megye területét értve, a gabnafizetés nagyon különböző. A legjobb táblán aratott bú­zák adnak a p. mérőt, mig általában a fagytól nem igen bántott búzák keresztjei 1/a p. m. fizet­nek. Vannak számos vidékek, hol keresztje 7—8 steret ad, máshol 12—14 itezét és igen sok, hol nem tartják érdemesnek az elnyomtatásra sem, hanem a már szárán megfeketedett szalma kaza­lokba rakatott, vagy még most is lábon áll, hogy a munka szüntével kaszáltassék le s takaritassék haza vagy alászántassék. Természetes, hogy mint majd általánosan a hazában, nálunk is a rozsban vagyunk legszű­kebben, annyira, mikép a megye területén ter­mett felében sem elég megyénk területéni elve­tésekre, s mind a birtokos osztály, mind a pol­gárságnak e nemű vetőmagját úgy kell pénzen megvenni, kevés kivétellel. Min­t honnét ? oly kérdések, melyre még Larisch - excja sem tud­na tán feleletet adni ? . . Veteményeink két főbb neme tehát : a búza és rozs roszul ütvén ki, az a kérdés támad ismét : váljon a megye területén termett mag elegendő-e 240—250 ezer lélek évi eltartására? vagy más megyék piaczára, a kormány gondoskodására kell szorulnunk ? Erre két három hó megfelel! Ha a legközelebbi esőzések után, melyek nél­kül minden kukoricza, burgonya, hajdina ter­­mésekre a kilátások füstbe mennek, ezen növé­nyek új életre kelve, hosszú ősznek örvendhet­nek; vagyis ha a kukoricza, burgonya, hajdina­termés beüt, akkor igen is megélünk saját terü­letünkön termett készleteinkkel ; ellenkező esetben oly nyomor fog beállni, melynek egye­dül isten látja következéseit és végét. Rövid felemlítésével annak, mikép az árpa és zab aránylag sokkal jobban termettek, az égő seb orvoslására hívjuk fel mindenekelőtt kor­­mányférfiainkat, melyek már­is vérzenek, sőt fenésednek itt ott a nép külömbféle rétegeiben, s ez a munkahiány. Még a munkához szokott kezek sem kapnak napszámot biztosan (ezelőtt 5—6 évvel a gaz­dának pénzéért is instálni kellett a munkást, hogy tessék neki dolgozni s egyremásra árverez­ték fel a napibért), a­mi megint igen természe­tes, mert : aránylag sokkal kevesebb cséplő, nyomtató kell mint máskor ez évszakokban, mert sok helyen olyan a burgonya, hogy ka­páltaim nem érdemes, mert a gazda — mennyire lehető — belerővel láttat el mindent, ha már számos cselédjét tar­tania kell a drága kenyéren, mert tárcza és zseb minden osztálynál üres, a legszükségesebbek fedezésére is, a közkoldusság úgy­szólván a küszöb előtt, s ily időszakban nem csatornázunk, árkolunk, zsilipezünk, irtunk, töretünk gyepet stb., mely munkák máskor ezer meg ezer munkás kezet foglalkoztattak. Ily körülmények között nem pusztán a pro­letariátus piszkálja a fogát, ásít, csavarog, ha­nem még a telkes polgárok közül is számtalanon. Elfagyott, vagy a jég elverte mindenét; otthon már egy falat kenyér sincs az asztalfiókban, nyakába veszi a helységet, vidéket, jár-kel, nem dolgozik s ennek, ha volna mit ! Tudjuk, hogy az ily tétlen napokhoz, mint ta­padnak a bűnök ? a heveréssel megbarátkozik a kihágás,­­ az éhség, nyomor szövetkezik a vétek és bűnnel s terem a tolvaj, útonálló, személy és vagyonbátorságot veszélyező, mint a gomba! Minden állam kormányának legelső köteles­sége az ön bűne nélkül tétlenségre sodort nép­nek munkát, segélyt nyújtani az erkölcsiség, közbiztonság s a status java szempontjából! mely kormány még erre is erőtlen vagy képte­len, úgy tűrnie kell a megzavart erkölcsi rend, kihágás stb. sebeit, melyek saját létét ássák alá! .. . Mi kevés munkát adhatunk a népnek közel­szegényedésünknél fogva, s még kevesebbet majd a tél folytán, midőn épen legnagyobb szük­sége lesz a segélyre, a kormányon tehát a sor minden lehetőt kigondolni a sebek gyógyítására, munkatért nyitni, és pedig nem félszeg intézke­désekkel, homeopathi­us adagban, hanem egész gond, lelkiismeret és erővel. Hamarjában mi is tudnánk egy munkatért ajánlani, mely roppant hasznot hozna mind a déli vasúttársaságnak, a mennyiben vonalát megvédené, mind közvetlenül a parti birtokos osztálynak, a mennyiben ezek jó és ép földeit megmentené, s ez a sivár, homokban majd fene­ketlen déli Balatonpart befásítása ; mert hogy e 9—10 mértföldnyi hosszú partterület mily szo­morúan, egészséget, földterületet egyformán veszélyeztető módon néz ki, arról alább meg fogunk emlékezni ?! . . . Ilyen még a Dráva — e rakonczátlan folyó szabályozása, mely szintén roppant erőt fog igénybe venni stb. Tán mások még czélsze­rűbbet, nemzetgazdászati tekintetben hasznosab­bat s többfélét ajánlhatnak ? Én csak megkezd­tem, megpendítem az eszmét, tessék vitatni, foly­tatni megyénk lakossága érdekében. Már­is többféle kihágásról hallunk a megyé­ben, minek : tolvajlás, gyújtás, erőszakoskodás; mi lesz még a télen, midőn jobban fogy a ke­nyér , kiáltóbb lesz a szükség. A népsegély — ha ugyan meg akarják érteni az illetők — néhány szóba befoglalható , melyek követésénél áldásosabbat nem tehetnének fent a drága békekötés után: a népnek alkotmányos jogaiba való visszahelyezése; munkanyujtás, nevelés! . . Fentebbbiek után helyén van itt néhány sor­ban megemlékezni Balatonunk jelen állapotáról, melybe nem annyira a Balaton lecsapolási tár­saságnak majd félszázadra nyúló pere, mint a déli vasúttársaság érdeke (mert ez döntött) jut­­tatá. Kik csak ezelőtt 6—7 évvel látták is a Bala­tont, s most megnézik,­­ majd a haza ez egyik legszebb kincsének folytonos apadásán. (A lecsapolás kezdetétől e napig 5 lábat meghalad az ap­adás, s ez évi tavaszelőtől fogva többet apadt egy lábnál.) A déli oldalon óriás homokszalag nyúlik el egész Akaratjától Fenékig, melyet midőn az erős szelek végig korbácsolnak, azt hiszed Saharán vagy­ a homokfelleg majd eget ver; alig látsz néhány száz öl távolságnyira, s ilyen­kor az a szerencse , ha a vihar délről jő, mert ez a homokfelleget beveri a Balatonba; de ha éj­szakról jön a szélvész, úgy ragadja a közeli ré­szekre, szántóföldekre, melyeket már is kezd eltölteni. Magam tapasztalása után mondhatom, hogy a Balaton vízszélétől 6—700 öl távolságra eső humus-teljes földön már sok helyen két ujj­nyinál vastagabb homok van, s mi lesz egy év­tized múlva, ha az emberi ész, erő és szorgalom neki gátat nem vet ? A déli vasúttársulat igazgatósága ugyan meg­­kezdé az ültetést — saját érdeke úgy kívánván — de az óriás munkához mérve, ép oly kevés erőfeszítéssel, mint sok ponton kevés sikerrel, így p. o. Zamárdi és Siófok közt a homok már áthágta az Ültetvényezést, nemcsak, hanem Sió­fok közelében a vonalt és örházat fenyegeti, a­mennyiben dombmagasságban áll a homokré­teg az őrház és vonal mellett. Hány helyen van ez így ? A társulatnak jelenlegi 2—3 soros ültetvénye­­zése meg nem menti több ponton sem a vonalt, sem a közeli birtokokat (de hiszen ezekhez nincs is semmi köze az igazgatóságnak, mert a Bala­ton folyvást beljebb takarodván az ültetvénye­­zéstől, az ez és a Balaton vize közt képződő homokterületen mindig talál a szél elhordani valót, a­mint a tapasztalás bizonyítja. A Balaton hosszában csak oly ültetvényezés fog érni valamit, mint minőt a veszprémi kápta­lan létetett Siófok alatt. Ez aztán megmenti mind a vasuttársulat, mind a közeli birtokos osztály érdekeit. Hogy ki tegye ez ültetvényezést ? nem­sokára az idő megmutatja. Azt hiszem, mind a vasut­társulat, mind a birtokososztály, mindkettőnek érdekei egyenlően veszélyeztetve lévén. Aztán a Balaton lecsapolásából elég is volna­­ ennyi, mert — ha így megy — néhány év múlva odajutunk, hogy nagyitó üvegen kell ke­resni : hol van még egy kis tengerszem a 24 □ mértföldnyi gyönyörű tóból ? mely mind légvál­tozás, mind nemzetgazdászati tekintetben roppant befolyással van a szomszéd megyékre; ha azt nem is említem, hogy mit vesztettek Füred,Keszt­hely, e kiváló magyar fürdőhelyeink ? Miután a Balaton lecsapolásáról — hihetőleg még ezen ősz folytán — egy külön röpirat fog megjelenni, — ez alkalommal elégnek tartom az itt felhozottakat. Somogy megye önkényteseit innen onnan ki­állítja. Az inségi bizottmány megkezdi működését rövid idő múlva. Szigligeti társulatával néhány napot töltött Kaposvárott; látogatták, megvendégelték őket, a­mennyire fagyott és jégvert emberektől telik. Mi még kimaradt jelen alkalommal tollamból, azt legközelebb megírom. Veszprém, jul. 24. Folyó hó 17-én tartotta a veszprémi helvét hitv. egyházmegye ez évi 2-ik gyűlését Vesz­prém városában, nt. Oláh János esperes és tek. Pap Ferencz segédgondnok iker elnöklete alatt. Nt. Esperes ur a gyűlést lelkes szavakkal meg­nyitván, tek. Pap Ferencz segédgondnok ur , mint a számadás nélkül elhunyt néhai Vecsey Gábor esperes örököseinek számoltatására kine­vezett bizottmány elnöke, bemutatja a számolta­tási munkálatot azon okmányok kapcsolatában, melyek e munkálat alapját képezték. A tanács­szék a munkálatot szigorú vizsgálat után helyes­nek találta, s úgy a bizottmánynak mint — és különösen ez ügyben legtöbbet fáradozott elnö­kének, tek. Pap Ferencz urnak, köszönetet sza­vazott. Több pörös ügy, mely mint helyi érdekű, nyil­vánosság elé vitelt nem érdemel — elintéztetvény tek. Patay József palotai orvos és egyházmegyei tanácsbiró ur hazafias érzületéről tanúskodó lel­kes szavak előre bocsátása mellett figyelmeztet­te az egyh. megyei kormányszéket­ és képviseletet azon veszélyekre, melyek a jelen háborús idő­szakban a tanuló ifjúságot egy részről a tudo­mányos téren kitűzött czéljuk felé előhaladhatá­­sukban gátolhatják, más részről egészségüket és életüket is fenyegethetik, s ezek elháríthatásáért indítványozza : 1) Ha a tanuló ifjúság — mely máris, még pedig rögtönözve oszlattatott szét — a hadjárat netaláni tartóssága esetén a következő szorgal­mi évben — vagy ha ennek csak egy részében is nem hallgathatná a nyilvános leczkéket, hogy e szomorú körülmény, melynek a tanulók nem okai, ne gátolja a szorgalmasabb és tehetségesebb ifjakat a tudományos téren kitűzött életc­éljuk felé elhaladásukban, azoknak a­kik magán­szorgalommal teszik sajátjukká azon kötelezett tantárgyakat, melyeket békés viszonyok között nyilvános tanintézetben kellett volna elsajátítniok, engedtessék meg a magánvizsga letehetése, s ha kellő készültséggel bírókat találtatnak, akkor adassék a ki részekre nyilvános, jogérvényes iskolai bizonyítvány. 2) Ha nevelésre szentelt, önerőnkkel áldozatké­szen fenntartott, semmi államsegélyben nem ré­szesülő tanintézeteinknek (melyek ép e minősé­­gekben a Protestantismus magán­vagyonnal vol­nának tekintendők) helyiségei, magánvagyoni jellegök ellent nem állván, netalán kórházakká alakíttatnának, sebesült katonák elhelyezé­sére használtatnának, és ha — a sebesültek behelyezése következtében — netalán kiütne azokban a kórházi hagymáz (typhus nosocomia­­lis, spitaltyphus), minthogy ez a hagymáz több áldozatot ejthet, mint a legöldöklőbb­ csata, s mérge annyira beveszi magát a kórházul hasz­nált épületekbe, hogy később — hónapok múlva — mikor a tanuló ifjúság összejön — ezek köl

Next