Pesti Napló, 1866. október (17. évfolyam, 4935–4960. szám)

1866-10-02 / 4935. szám

r Előfizetési felhívás e lapok october—decemberi folyamára. Előfizetési ár 5 ft Sekr. A „Pesti Napló“ kiadóhivatala.­ ­ Pest, oet 1.1866. Nyilatkozat. A pest városi egészség­ügyi bizottság September hó 28-án tartott ülésében Hottenbiller Lipót főpolgármester és l­r. n­­u­v­as Ignácz urak a napi sajtó el­járását bírálván, annak kezelői felett nem átallottak oly sértő nyilatkozatokat ejteni, melyeket az alkotmányosságról csak leg-­­­sekélyebb fogalommal biró, s a nyilvá­nosság becsét csak távolról is megítélni képes polgárosodott egyének szájából alig hallhatni. Történt pedig ez épen akkor, midőn a­ze­n­ urak hivatalos kötelességek mulasz­­t­ m­aiért méltán vádoltattak, s épen oly egyének ellenében, a kik kötelességük le­gszentebb részét teljesítették, midőn a fővárosi lakosság védelmére a dühöngő­­ kolera terjedése elleni óvszerek alkal­maz­ás­ára s az e tárgyban történt mulasz­tásokra figyelmeztettek. A napi sajtó kezelői e méltatlanul sér­­tő kifejezéseket ezennel visszautasítják, v­­­ntul is éber ellenőrködés­sel fogják ki­érni a városi hatóság intézkedéseit, s ez egész eljárást s közvélemény ítéletére bízzák. Fest, 1866. october 1-én. Stottenbiller Lipót főpolgármester úr következő nyilatkozatát az esti órákban vettük : A n­­a­p­i sajtó tisztelt szerkesztő­­s­é­g­e­i­n­e­k i­s­l­ténd­urc­a lett,hogy a pestvárosi közegészség­­y­i bizottmánynak f. é. sept. hó 28-án tartott hl -«Alién a napi sajtó némely közlönyében elle­nem intézett megtámadásokra vonatkozólag mon­­d­­ott szavaim a „Fester Lloyd“ nak f. évi sept.­kén megjelent esti lapjában foglalt, a való­dtól sok tekintetben eltérő közlése nyomán i­srema­gyaráztatnak, én azoknak oly értelem szándékoltszik tulajdoníttatni , mintha én az 68 ezer napi sajtóról gyalázólag nyilatkoztam volna. Minthogy a fentebbi bizottmányi ülésben én, i­apán a „Hungária“ czímű lapban megjelent és a , Fester Lloyd“ által egész terjedelmében átvett, és elsajátított izgató és hamis adatokat tartalmazó, a hatóság és főleg személyem ellen intézett nyílt panaszt támadtam meg, és gaz­­dágnak nyilvánítottam azt, midőn névtelenül a nagy közönség előtt hamis adatok alapján a Srit'Wig nyíltan súlyosan vádoltatik, s midőn am­ely névtelen rágalmazó czikkek szerző­­n , daczára a hatóság részérőli felszólítás­nak meg nem neveztetik , ennélfogva — ne­­h­i­­y a már érintett az összes sajtó irányában minden legkisebb sértő szándék nélkül mon­­dott, csupán a „Hungária“-nak a „Pester , által is aláirt — lázító közlését megtá­toltató, és ezek ellenében elégtételt kérő szava annak, bárki által is oly értelem tulajdonittas­­«,■(. mely azon vélelemre szolgálhatna okai, l, r . én a napi sajtót, mely iránt tisztelettel vi- Hdtrtom . kellő figyelembe nem tartom , és a­nnak fonrmaágát és jelentőségét el nem isme­­rd­u tu«?teleltel felkérem t. szerkesztő urakat, h .­y ezen helyreigazítást becses lapjaikban fel­­is süivenkedjenek. Kelt Pesten 1866. évi oct-­­ én, T. szerkesstő uraknak kész köteles szolgája. Rottenbiller Lipót,­­■' kir Pest városa főpolgármestere. bizottmány véleményének közzét­étele, mintha— így szól Kunágotai —„végre ú­­lelete tétetett volna közzé Ma­gyarország ősi függetlenségé­­nek és áll­ami önállóságunknak, oly leverő volt első hatása többekre.“ Mi is jelen voltunk a 15-ös bizottmány véleményének felolvasásakor, és nem ta­gadhatjuk, hogy az bizonyos megütkö­zéssel fogadtaték. Eleinte azt gondoltuk, mikép csak pil­­lanati ingerültség szüleménye mindazon gáncs és invectiva, melylyel a 15 ös bi­zottmány munkálata megtámadtaték; de utóbb láttuk, hogy a szorosabb értelem­ben vett Deák-pártból is több követ gán­­csolón és nem minden keserűség nélkül szólalt fel a 15-ös bizottmány munkája ellen. Mi,­hogy felfedezhessük a keserűség forrását, összehasonlítottuk a „Debatte“ három czikkében elmondott nézeteket a bizottmányi művel, s úgy találtuk, hogy az csaknem egészen azon nézpontok sze­rint készült, melyek a „Debatte“-ban meg voltak említve. S ha a másodrendű dol­gokban változás történt is, az nincs a közösügyi pontozatoknak kárára, sőt in­kább a nemzet önállóságának biztosítá­sára vonatkozik. És mégis azoknak jelentékeny része, kik a húsvéti czikktől lelkesültek, kik képviselőiknek, a „Debatte“ revelatiói után, szívökre kötötték, hogy mindenben Deákot pártolják, most Kunágotai modo­rában vélekednek a 15-ös bizottmány műve felöl. Mi lehet mind­ennek az oka ? Az, a­mi osztrák birodalomban minden törekvést elsatnyít, minden lelkesedést elpárologtat, minden kételyt feltámaszt és veszélyes fegyverekkel lát el. A gyanakodás, az aluszékonyság, az ingadozás, az eszmék és tényekteli féle­lem, mely miatt majd minden kezdet ha­sonlít azon víztömeghez , mely szirteső közül frissen ömlik ki, s azt gondolná az ember, hogy haszonvehető folyammá vá­lik, azonban a homokba merül, elenyé­szik, és üdítő nyomát kísérni is alig lehet Az országgyűlés megnyílása óta min­den a kedélyek lehangolására történt.­­ Annálfogva kelletlenül, a siker hite nélkül folytak a tárgyalások. Sokan kétkedni kez­dettek előbb a kormány belátásán, utóbb tán akaratán is. A szorosabb értelemben vett Deák-párt — a centrum — mely többségben volt, s melyre a haza valódi többsége támaszko­dott, nem felelhetett meg a nemzet vára­kozásának, mert a gépezet semmikép nem akart mozdulni, mert Bécsben eleinte azért nem engedhettek a mérsékleti többség jogos kívonatainak, mert a lealkudás­­r­a elég idő volt, és utóbb azért nem, mert már semmi idő sem maradt a békülésre, s az engedékenység gyöngeségnek tűnhetett volna fel. Általában Magyarországon legszeren­csétlenebb helyzete van a mérsékelt néze­­tüeknek. Nemcsak hogy a hatalom támo­gatásában nem részesülnek , hanem még a felett minden válságos­ időben a biro­dalom oly irányt vesz, mely a szélső pár­tokat feltevéseikben igazolja, s a mérsék­let árnyalatunkat elnövi és meghazud­tolja. De noha úgy van, lemondjunk-e min­den tevékenységről , vagy vigyük hátun­kon a keresztet, míg súlya alatt le nem roskadunk ? Ez a kérdés. S a tárgyra térve, mi a 15-ös bizott­mány munkálatát a szélső engedménynek tartjuk, a­melyre a maga módján még lehet többséget szerezni , azonban kény­telenek vagyunk kinyilatkoztatni, hogy azon eljárás mellett, melyet a kormány eddig követett, legalább is kétes a siker , és ha az nem volna is, a közös ügyek peripetiája oly hosszúvá lesz, hogy Euró­pának nagyon szerencsés constellatióban kellene lennie, hogy addig új conflagra­tió ne történjék, mig a minisztérium mo­dora szerint a kiegyezkedés végrehajts­uik, s a Lajthán innen meg a Lajthán túl a szükséges szervezendők szervezve lesznek. ^antwa^istákhoz, kiket m­ém e t dn al is- j­­­á k“ nak nevez Már maga az, hogy autonomisták és centra-­­­listák közös tanácskozásra gyűlnek össze, szo­mára egy tünemény neki. Szerinte a két párt közt ninCS más közösség, mint a német születés és német nyelv , mert czéljaik merőben külön­bö­zők, (?) s következőleg csak úgy egyezhetnek ki, ha valamelyik fél merőben felhagy czéljával. Ez — úgymond — soha sem történik, csak végső kénytelenség esetében. A „Presse“ azután meggyőződés nélkülieknek, re­negátoknak, személyes érdekből cselekvőknek,­­­ szóval politikailag jellemteleneknek nevezi azon centralistákat, kik eltértek a februári rög­eszmétől. Sajnálja, hogy nincs pártfegyelem a centralistáknál stb. Kérdhetnék a „Pressédtől az egykori centra­listák, váljon nem állott” be az a végső kény­te­lenség, mely egy-egy pártot arra bir, hogy le­mondjon czéljáról, miután ama czél agyrémnek bizonyult be ? A centralisatió megbukott min­dennemü alakban, és mind politikai, mind kato­nai téren. A ki még Schmerling reichsratbjának négy évi tehetlensége után is, mely nem abból eredt, hogy abban a Parlamentarismus igen hiá­nyos volt, hanem hogy a testület maga jogel­játszáson, szerződések megvetésén épült, s örök­re csonka maradt volna, bármily szabadelműek lesznek való formái, — képes, mint a „Presse,1 azon agyrém mellett buzgólkodni, legfeljebb szánakozó mosolyra érdemes azok részéről, kik jobb belátásra tértek. Ők, ha a mis kárán nem, a maguk kárán okultak, — mig a „Presse"1 hí­vei a maguk kárán sem lettek okosabbakká. A régi „Presse“ beszél pártfegyelemről is, de hogyan kíván pártfegyelmet, a­hol a szó va­lódi értelmében párt nem is volt. A centralista párt egy mesterségesen összegyűjtött, de soha sem szervezhetett párt vala. Schmerling úr talál­mánya volt az, nem pedig olyan, min­t alkot­mányos országokban állandó viszonyok, és így hosszas traditiók fejtenek ki.Nem az életből nőtte ki magát, hane­m ellenkezőleg egy, az életet nem ismerő theoreticus agyából. A centralista párt oc­trogálva volt — Szintúgy mint a februári alkot­mány —,az életre ési viszonyokra, melyekkel örö­­kös ellenmondásban volt Míg a hatalom támot­t gáttá, el lehetett mondani, hogy sokan csak esz­­­­méletlenségből, meggyőződés hiányából vagy­­ önérdekből voltak centralisták. Hiányzott min­dig az erkölcsi alap abban a pártban­ A ma­gyar koronát akarták elkobozni, — Magyaror­szágot s a hozzá tartozó testvérországokat, mig a mi alkotmányunk fel volt függesztve, eltulaj­donítani s a magyar állam szentesitett kétoldalú szerződéseit megsemmisíteni, — nem is említve, hogy a nem német többi népet is erkölcsi kény­szeritések által a germanisatió alá vetni. Oly párt, mely belü­gyekben is a jogok eltapodását óhajtja, nem lehet soha erős parliamenti párt , az csak bureancraták czimboráskodó egyesülete lehet, é­s innen volt, hogy a párt, melynek tag­jai más kérdésekben egymástól eltérő politikai hiten voltak, sohasem tudott compacttá alakulni, s oly hamar ellenségeskedésbe jött saját teremtő­jével, Schmerlinggel. De ha egyetért vala is, a februári alkotmány oly specificus czélra készült, hogy miután a czél elérhetlennek bizonyult be, maga az az alkotmány kivihetlennek,még akkor is, ha a Parlamentarismus legszélesebb alapján kí­sérlik is meg, — mi marad fenn arra, hogy egy­­egy politikai pártnak elvet, — ha nem is erköl­csi, de bármily politikai elvet adjon lába alá, kivált miután a hatalom is, mely mesterségesen állttá elő és gyámolttá, elvétetett tőle ? A „Presse“ csakugyan érzi a párt bomlado­­zását, — innen azon tűzzel-vassal való üldözése azoknak, kik józanabb útra térnek, — innen az a meggondolatlanság, hogy nyíltan mer megtá­madni minden transactiót az előbbi pártok közt, — s e helyett a meghasonlást és a pártok vil­longását iparkodik szítani. Sem azt nem akarja, hogy Kaiserfeldék kiegyezzenek a magyarokkal, sem azt, hogy az egykori centralistákkal meg­alkudjanak. A „Presse“ mindinkább közeledik oda, hogy maga is bevallja, a­mit mi régóta mondunk neki, hogy csakugyan nem képvisel mást, mint szerkesztőjét, s legfeljebb még az „Ost Deutsche Post“ egykori bureaucrata munkatársait, kik most, úgy lászik, a „Pressé" t választják orgá­numjokul.­­ A prágai „Politik“ egy bécsi levelezője ezen elmélkedést közli az 1848. ótai osztrák miniszterekről: „B. Bach szabadelvű democre­­taként jutott kormányra, s úgy lépett le, mint papos pietista. Schmerling kigyógyult liberali« ------1- .. L. _ . . •etu bo*bitü»k njfil ráfiét ííttt* V. ^ eben a magyar fel*ö házba« ad*i.-A*i i«i hozni tuinizzien életéből, d­’.m-' i hi hallet« hft d­e ö Felség« legmagaab k«­ zagyét éa* *C ktllőnös kihallgatás, o. A lagmélyebb ura ky­ födi a balza működért •• Ni« viszonyait — é* mi mi ezek u itáétte. : iárt kid leDvé tezik­—• As ty . Prezna* írja : « Fak­tgéaaá Izeké­ből való viwiatérléig aligha lefed «időié® várai as alkotmányt)* kérdéabes, a magyar «r* ssággyttléa OcasehiráM adat reokélbelA, aug Ma?­­látb udvari caocellár Bécabe oam érkezik Lk agy tudja agyaoaxoG lap , hogy mlattee or­­axággylilé* (azaz a Lajthántali hardlageh­la) axetlléeére a megbiró ki fog adatat folyó ka vá­sodik hetiben, ha c*ak as OU*i*«raaaggal v«M békekötés — reménységen kirtu — nyakk bali­dákat nem szenved.­­ Felsége caak eaaa béke megkötése, az oztromál­lapot asagaaBataMaa éa az országgyű­lének egy behívása a tás Urna li Mg morva éa cachoraaági utazását, a a kol tágén ismét Magyarországon len. Ugyanazon lap szénül még folyó kát vágvn megtartat­ik Bécsben a reichst­attebeli start képviselők találkozása . A rLloyd- oak azt írják Hárakéi, hogy mihelyt ratificálva len az Olaszországgal való békekötés, azonnal Onazehivatik a magyar országgyűlés. A ratficált békaokatag kihirdetését pedig f.­bá­r­kára várják kgyaser ■mind határozottan írja a levelend, hogy a ima ötös bizottság közöst­gyi javaslata d alé hely«, nem fogadtatott el. — Mint agyapaton lap ártastil, gr- kattorkány­­ Mórnak hat hétre terjedt szabadságideje kisoay­­­talmi időre megborasab­bittatott. Hogy lehetne anyagi rar!) bajainkon m­ flóbb, ha nem­ilik is segíteni ? ti. Hitelezés nem­ lévén egyéb, mint terme­lésünk árának előlegezése, na a ka­rdja, hogy történhessék e* tueg? l'd­ekrt m kétféleként. 1­1-ször. Vagy adóslevelet adunk annak, ki terményeinkre előlegez, át ez boát­szabb időre szó), • tőle használati kanta tokat fizetünk, vagy 2-szor. Rövidebb lejáratú váltót, vagyis 1 cg pénzjegyet — bankót — bocsátunk ki kamat nélkül, és ez a közforgalomban le­járása idejéig mint pénz forog, a mikor­­ is készpénzzel bevállalván, lenni mag­a szűnik. Már most a kérdés az A hegy vámra, mint legbiztosabb termelésre, az előlegezés hogyan történjék Az első mód : adóslevelek, kork­elvé­nyek kibocsátása czélra vezető nem lenne, mert a) ez által pénz nem terémtetnek, b) mert az adóslevelek, árfolyamnak lévén alávetve, ismét a kárpótoltattak te­temes vesztesé­gével, • a kososéira cérnád hasznot nem hajtva bocsáttatnának ki A második mód :a váltót, vagyis pénz­jegyet — bankót — kibocsátani szühet­séges volna-e ez? Kitérünk meg Kénytelen vagy­ok kissé eltérni, • z bankjegyek elemzésébe bocsátkozni A bankjegy egyes, vagy testület által kibocsátott abbeli kötelezés, hogy az illető kibocsátó az ezen jegyre irt összeget két* pénzben fogja s bemutatónak kifizetni . Hogy ez z beváltásig valóban pénzt pó­tolhasson, mindenkinek azon teljes hithez kell lenni, hogy ezen jegy csakugyan be­váltatni fog, és így pénzt ér. Ez lelke a bankjegy pénzbeli tere­­­szetének. Ezen hitelt pedig Beratem­ azon nyilvános és biztos tudat, hogy a*., a bankjegynek van alapje, vagyis, hogy az illető kibocsátónál meg van azon pénz, a melylyel jegye kicseréltetni fog Ámde az ipar, kereskedés tágulása, a mind** nappal növekedő szükségletek sokkal több pénzt vettek igénybe, mint s mi vsa honnan z segítség ? A kazazák cég igé­nyelte azt, hogy pótlásul s hitel réteseik igénybe, s ez a növekedő szükségletek ará­nyában ki­terjesztessék, is..ezt vette szé­t. eredetét azon intézkedés, hogy az államok által bizonyos tárni Istók felhatalmazta.’, tak arany és ez st pénzkészleteiken fel­ül w bankjegyeket kibocsáthatni És pedig esen bankjegyek s az,**c _ kapra fez TichiMs. a a u ona* kgy tova feAaa.agywa «vauk«* .* uo­vai­**g m . s aUiiM* »ww«« * ••kan * kmrapEM**** A MAe a®y fEMgl 9 Mb**« azok iub. ma krtQ mANMÉmhM Hmhfir+ MmJMk *9(|M wjai Ml |glm6 mMBfáS«*“*** *fy MMTM ImMM | tálra »MpMMz. a mar* Nw jari.g na hagy W laMMÉMA mMma «ama ! r g“ 4M fcjAtaUm a.raI m.»i ImmN 1 UuMamh ttftBto hagjy Mk I k -a*^MAA4. a Imit MPja­tAMWfel jMp‘«ESrtdl lafed I tkkMl ■tfSMMQa m «MM fdbia '■* I i!ci”t”c Mai IkiWtaiMá* JMMarl irtMuaa › I ca taa-«1. a#* (-ti .a ««ia ack ckká»t aaa tx a»'-a aia •. ka .m*. ? * a! A aid k AkCUl«{ l \ x£\ek aaUft f­ t- -.Ak a «U. 11IM *M|I tMtjall CaMa. MMV I 4* dea aay«* LitaNa-’ az‚-a b-•-·«н* * a- I iegye (raakugjaa A ť««paA4i 4« «a­i «N­­ tr) bfertaik­­e fertaliAla­r­g­M » i 1 «a­u kaeg. ttwrt a Utmtl h­e* f«gya*Aa. a m 4 pa mi ael c Ags afe a** "*AP aag tmfet «a A m... let Uauzd a c«wi~fttk»н «Agy ** I ukil nub« kftaalin­ as ›m* ««it*n j léket­t«»« kéMMEMk • MSAt IMNÉM I válik atujaegr Nett »a rámui­ pótolta*« ■ 'ö*t el flMMl MkAS * Z'›oaég La kitol UálttkUfe*! i«1,)*ima au | nyugtató (aján­lat vagy ktfaity aal oly Kg .­­«? t»ii. al * «a luegaika #a «m­­­lsektől btzoovaaaa ktael.,­­ agy k: »«ital I tti fttgttak I Ezek így l.­ ko a RAVUI MM M az dcbpá.i»U«tA cg.*« j* › caálLatoa c ki i kofává*« Ily Ma W* * 'ffVtMMá* ,mm SMnya*akfe a k*#4a#., «*• agyel»‚r« |otMk‚lud­, «téli w«ikk téli ImAmtm* *" aa la* te itt a kf •‘41*1 a k kagyváM alap*4 agy Itfeta a p*«l i alappal «gylttiksvl u«*il (la aa otaaág­­­il«(i •»­váltáat alpaMEMkl Éi mmMMI Mm « tattá aa «léik Mai|ilti‹† kit**«a *1 * *t.«­­ 11 óf válla* a | a t­Agyvá* a, lm I Iiruz, .1 orz b* *»g * ált»’ r • k lijkati «j k * a Méh 9 a kflflf § MHfiilElf 4M * l «firtttUl rff* kik¡MlAta*4á *»as i így I nck rmVM alapjává vál' .*:** k a pari • I caoló tőr fí ttyra ki* *1 aeaf'«.Se-♦*k art* r lan na Littaaita*4ó Vagg­ia * I 1 óf, 4 tsaaág tAfv#«*« i tt k• «*■1 ’ • * ! dó volna aa. Lgy L«- . * › a«i « · i*«| i meg*illatú katala* f­or. A MgváMM 9mml * 1*4 4M «I * [ megelőz. *.! *a«ra- Aiawá .*»fg •*** ai • i­ ’ tollák, a falak k«ti ? r*tafe” i« lg« alakban kÜlHtiA at*ft ’ dé«» t a’i*| J ne magát lap* t**4á Mi táttvfl ‚tNaátt| i ’ d" volna a'1 hegy aa dt«a agy*«tatg *» ‡ ' damrll a |MM*ax : k «a4g › n­ trle« bt­r› ‚c yr*ág rto : h i '* ■ {Mg. 9 9Mlk éin M alVMMk. ki Imi !* földes ur éa A La^y vámosa­k | «.­ai aég nem «mtkae^tlmTf af **►•.■.*‚» * btr‡‚aag mtalytwHt­­MkEtaNl AI Ima ki a fe egy alaffk­­i a karák «aJMazaM *a. I — attigkwé OMf| a u­gyaik*«« * «tol il árról arra kitesi 4m MaatstiAt. **1« a ■ «xarlan­ ferárt akáwaáaz 4a ha í e « i­ * tépást kMák( torgk­ii­ iiifv» a * ae*J — I a ntstilu* «amamgfá •— «m** J r ■ kőay* a attaraóvlAat aátal*a a *twbil b ' a»a4 aamml kliel«m*ami. b­t * * h atáx a feki^Mknt aátra % istea«« m kt‘íi-41 ma^gfer *•’­ amert őAtank­­ fr- «m - nek kttekailná­k «gy mm* at «feiAM D f 1 Of A 32 Vg • al'Aa- AtS*|V.:ik fi a*-- fiHiA a tormatt ®“*g«a.“-a» *.-% I­­t szaza wh ^*“*«*1* vvtaf •*­ a a ‚-« a .e*a* egyxual t *t. maeyaaa km • j Jat mi afcAmAi MMMM Imit I * paau. ki i 4 av. Kiiaa» 11 vada* «ttaa «4k­**a*dkl a ; a hegy raza at* g «akuiUHak aat­ kadi wlt­ia «tlág*^«a** «,##gmá­ fl a ohm« » I ll­ y ka (y­v­a taah * t ** * láktr atokkaa tt«gállá| * intikL Ittaakrl *­­.g áiaap«I k lka®, *a adá*at fa 1 'Itfiitlai azagakal It t»i4t ti • * Végért az ágy MwaBf*«'* aMwl két egtís.. ttyitst ya-- .at ,fhc­ i | ‘g *eaA: a i­epanta*. ri' k *­­:*«g iutAgeiulfi. (Unoínitetlen levelek c»»k ismert kneklül fogadtatnak el. lem­ények (előfizetési pénz, ki­adás körüli panaszok , hirdet­mények) a kiadó­hivatalhoz in­­tézendők.± JJU I tu^’ t

Next