Pesti Napló, 1866. október (17. évfolyam, 4935–4960. szám)

1866-10-14 / 4946. szám

legroszabb esetben csak annyit mondhatnak, hogy ítélethozatalra nem érzik magukat hivatva. Ha a két fél, vagy csak egyik is, meg nem nyug­szik a választott bíróság ítéletében, az Ügyet az egylet választmánya dönti el, mint másodbiró­­®ág, s ez határoz abban is, hogy az ítélet a la­pokban is kihirdetendő-e, vagy csak a tagoknak adandó tudtára A választott bíróság ítélete tu­domás végett az esetben is a választmány elé kerül, ha a felek azt elfogadták. A­mely fél a vá­lasztott bíróság elfogadott ítéletének vagy a vá­lasztmány döntvényének nem hódol, megszűnik az egylet tagja lenni. Az egylet feladatainak szakadatlan teljesítése a választmány tisztje : az ő köréhez tartozik te­hát az egyes szerkesztőségeket is tanácskoz­­mányba gyűjteni, valahányszor közös fellépés szüksége mutatkozik; e végből azonban egyes szerkesztőségek is megkereshetik a választ­mányt. A folyóiratok, s általában minden írói vagy kiadói közlemények ellenőrzésével (a 2 ik pont értelmében) valamely tagot különösen meg lehetne bízni ; a megrovás joga azonban minden egyes kérdésben csak az összes választmányt illeti. Természetes egyébiránt, hogy minden egy­leti tag csak jogát és kötelességét gyakorolja, midőn a választmányt irodalmi visszaélésekre figyelmezteti. Ezek volnának, szerény nézetem szerint, a hírlapírói egylet fő teendői. Nem kecsegtetem magamat azzal, hogy akár mind helyesen fogal­maztam, akár kimerítettem volna. Társadalmi ügyet kellően csak társadalmilag intézhetni el, s minden oldalról csak többen világíthatják meg. Írótársaim sok igazítani, módosítani, sőt ön mellőzni valót is fognak találni e fejtegetések­ben ; abban az egyben azonban, hiszem, mind­nyájan megegyeznek velem, hogy hírlapírók egyletének felállítása csakugyan szükséges Gr­eg­u­­­s Ágost. Egészség­ ü­gy. Pest, october 11. Pest városa egészségügyi bizottmánya Jan­ko­v­i­c­h helytartótanácsi al­­­elnök és kor­mány­biztos úr ő méltósága elnöklete alatt ma folytatta tanácskozását a "cholera-járvány ellen jövőre életbeléptetendő intézkedések tárgyában. Legelőször is dr. H­a­v­a­s Ignácz, mint a pénz­eszközök előszerzésére nézve véleményt adó albizottmány elnöke, azt jelenti, hogy a jár­vány alkalmából eredt és e hó végéig még tá­madó összes költségek 3588 frtra fognak rúgni, melyekből a kórházi alapra 2588 frt esik, a városi házipénztárt pedig 1000 frt terhelendő, a járvány­orvosok részére kifizetendő illeték fe­­­jében. Előadó a költség­mennyiséget tekintve azt véli, hogy a kórházalap saját költségét képes lesz fedezni, valamint a házipénztár is; más eszközök­ről nem szükséges tehát gondoskodni. E néze­tet a bizottmány elfogadta. Erre Haris ügy­véd úr, mint a tisztátalan helyek megvizsgálásá­ra kiküldött albizottmánynak elnöke, a város­nak nagyon elterjedt tisztátalan á­gáról tesz jelen­tést, mi egyébiránt csak a legfőbb helyeket emel­jük ki, u. m.: • A ferenczvárosi molnár tavat, túl rajta pedig az úgynevezett Rákos­ereszt, valamint a Te­rézvárosban a Thália színház mögött 100 ölnyire terjedő árkot, mely tömve van bűzös posványnyal. E tárgyra nézve az lett a kormány­­biztos úr ő méltósága indítványára határozva, hogy az egyszerre rendbe nem hozható, de bi­­zottmányilag komolyan mondassák ki a kívánat, miszerint e baj­on segíteni kötelességének tartsa a városhatóság és ennek keresztülviteléig semmi más tárgyat ne vegyen­­foganatba. A bizottmány ennek következtében határoza­tiig kimondotta, hogy a városi hatóság első teendője legyen a város tökéletes canalisatióját, a vízvezetéket és a tisztaságot életbe léptetni, a két elsőre nézve pedig úgy intézkedjék, hogy minden felesleges pénze egyedül arra fordíttas­­sék. Ennek folytán megpendítetett, hogy a vá­rosnak pénze nincs, hacsak a magas kincstár ré­széről a városnak tetemes követelése meg nem térítetik. E tekintetben a bizottmány azt határozta, hogy egy legalázatosb felterjesztés tétessék csá­szár ő Felségéhez oly czélból, hogy a követelés megtérítését legkegyelmesebben elrendelni mél­­tóztassék. Minthogy pedig ezen intézkedések be­fejezése után egyelőre e bizottmánynak teendője nincs, kormánybiztos úr ő méltósága küldetésé­nek befejezését kijelentette, nyilvánítva egy­szersmind a bizottmánynak, hogy mindenki azon öntudattal távozhatik, miszerint kötelességének eleget téve, arról gondoskodott, miről e körül­mények közt intézkedni lehetett. Egyúttal azt jelentette ki a méltósága, hogy e napokat, midőn Pest városának polgárságával érintkezhetett, mindenkor élete legszebb perczei­­nek fogja tartani, és ezután is kész lesz a várost támogatni. Ságody alpolgármester úr pedig ő méltósága fáradozását a polgárság és a bizott­mány nevében megköszönte, mit Ghiczey Sá­muel ügyvéd úr indítványára jegyzőkönyvbe is foglaltat a bizottmány. Végre Havas Ignácz úr ismételve kikérte e méltósága pártfogását a város ügyeire nézve. A tisztaság érdekében a városi hatóság köte­­leztetik a szemét­lerakásra való helyeket kije­lölni, és rendőri közegek által arra ügyeltetni, hogy a szemét egyedül csak oda hordassék; továbbá a söprésre és locsolásra nézve a már hatóságilag megszabott napokon ezt pontosan végbevitetni és egyáltalában a lakosságban a tisztaság szükségének érzetét fölébreszteni, mi­szerint azt a közegészség érdekében saját jó­akaratából is úgy a házakban belül, mint a há­zak előtt előmozdítsa; részünkről ez üdvös rend­szabályhoz csak annyit jegyzünk meg, miszerint a seprés ne akkor történjék, mikor már az utczákon javában járnak kelnek, hanem — mint egyéb nagy városokban — korán reggel, mielőtt m még valaki az utczán megy; Így aztán nem le­szünk kénytelenek a port nyerni, mint mostaná­ban­ Ezenfelül a városi hatóság köteleztetett a vágó­hidaknak a városon kívül kellő számban való fölállításáról gondoskodni, hogy így azok­­n­ak betiltása a városban ne csak szóval legyen elrendelve. A halottas­­­házak fölállítása újra megpendítetett, mire dr. Kovács Endre föl­világosítása, illetőleg indítványára elhatározta­­t­­t, hogy a Rókus-kórháznak tőszomszédsága ,a ’ mavi­telken a már lapunkban is említett ba­sz-terem, halottas-kamra, mielőbb felállítás­ok , a köztemetőben pedig egy halottas-házépít­ői, ik A gyűlés befejezése előtt a városi főjegy­ző által be lett jelentve, hogy a városi főkapi­ Vidéki tudósítások. Makó, oct. 9. Ez év harmadik csapása, a cholera, nálunk is rettenetes mérvben szedi ki áldozatait. Legelőször Lajtény községben kezdett dü­­höngeni, most azonban már csaknem az egész Csanád megyében öldököl kisebb nagyobb mér­tékben. Mindenütt aggódó bánatos arczokkal találko­znak. Aggódunk önmagunk, kedveseink felett. Bánkódunk elhunyt ismerőseink, rokonaink, bará­taink sírjainál, s bánkódunk az elárvult, a gyá­­molók nélkül maradt gyermekek sorsa, jövője bizonytalansága miatt. Legnagyobb mérvben pusztít a járvány Ma­kón, de különösen Palotán. A 28.000 lelket számláló Makón tett f. hó 7-ig a halottak száma 78-at, igaz, ez volt a legtöbb, a 4200 lelket számláló Palotán a holtak száma f. hó 6 káig 48-ra ment. S mindkét községben az elöljáróság hiányos intézkedéseit kell megrónunk. Makón, igaz, hogy 7 orvos fut és fárad egész napon át a roppant számú betegek látogatása körül, de váljon képes e a város roppant terüle­ten fekvése miatt mindegyik beteget a kellő időben látogatni, s annyiszor meglátogatni, a­hányszor szükséges volna azoknak ily körülmé­nyek közt meglátogattatásuk, mert minden be­teg saját házában vagy lakásán fekszik s orvo­­soltatik, mig a megyei bebútorozott kórház egé­szen üresen áll. Nézetem szerint sokkal jobb volna a betegeket, s ez időben különösen a jár­ványbetegeket a kórházba szállíttatni be, mint a különösen a szegényebb sorsuaknál egyetlen szobácskából álló lakon, s gyakran nagyszámú család által lakott egészségtelen zugban venni orvosi kezelés alá. Ezen eljárás által legalább a ragály tovább harapózása a családban gátoltatnék, mig igy vannak családok, melyeknek 8—10 tagja kettő, három életben maradott által képviseltetnek. A kórházbani gondozás által orvosoknak al­kalom nyuttatnék minden betegeik meglátoga­tására, miután az ott ápolhatott 50—70 egyén a lakóikon fekvők számát kevesbítené, s az egyes családok körében gyakorlott fertőztetés meg­szüntetése által a kór terjedésének eleje vétetnék, s azonfelül a folytonos orvosi felügyelet alatt állható kórházilag ápolt betegek között a halá­lozások ritkulnának. Palotán megrovandó az elöljáróság erélytelen­sége, mely az orvosi rendelvényeknek a szüksé­ges tekintélyt megszerezni nem képes. A lakosság a megrendelt s főorvosi­g meg­vizsgált gyógyszereket használni nem akarja, örökös bor- és pálinka-mámoros állapotában vi­gyázatlansága következményeként a kór terje­désének szabad folyamot enged. Megrendeltetett, hogy a sirok legalább 7 láb mélyen ásassanak, Palotán a sirok alig négy láb mélyek, az alig hihető sűrű halálozás miatt a holttestek kigőzölgésétől a község közelében — közvetlen szomszédságában — fekvő temető a közel községet dögleletes, s már magában ha­lált hozó bűzzel tölti el, s midőn ezen levegő tisztítására az orvos szurkot rendelt égettetni, az elöljáróság az engedelmességet megtagadta, s csakis fensőbb hatósági parancs következtében teljesítette. Általában a ragály folytonos dühöngésének okát azon körülményben kell keresnünk, hogy a lakosság nem eléggé elővigyázó. A teljesen meghüvesedett idő daczára regge­lenként a földmíves osztály legnagyobb részét egész nyáriasan lobogó gatyában öltözködve lát­juk a mindennapi gyű­lhely, a piacz felé menni, ott egész csoportulásokat láthatni, épen úgy, mintha mi baj sem volna. A ragály kezdődése­kor mutatkozott rémület teljesen megszűnt,­­ rövid fejcsóválással nézi a népség legnagyobb része, végig, midőn a kántor után 6—7 koporsó­ban viszik a ragály áldozatait. Sőt a folytonos harangozás után sem tapasz­talhatni többé, hogy ez valami benyomást gya­korolna a népre. Bár nálunk, daczára a sok ok­­szerűleg itt és észszerűnek talált felszólamlások­nak, reggeltől estig kolompolnak, mert az utolsó tisztességtételt az elhunyttól és övéitől megta­gadni nem lehet. Ez évben ismét elmondhatjuk, hogy kárt kár­ral pótolunk. Vetőmag hiányában repetét vetet­tünk gazdálkodási szempontból. Repczénk ki­kelt, de a páratlan szárazság és hőség miatt ki is sült, s most felszántott földeinkbe a repeze veszteségével fogunk búzát vetni. E hó 8-kora reggelre erős fagyunk volt, azóta azonban újból megszelidebbült a levegő. J. B. J. Miskolcz, oct. 10. Engedje meg a t. szerkesztőség, hogy lapja hasábjain magyar protestáns egyházi életünk egyik nevezetes uj eseményét közzé tehessem. Folyó év sept. 30-án volt a Tiszán inneni helv. hív. egyházkerület megválasztott super in­tendense Kun Bertalan egyházfői hivata­lára felavatandó. A közvélemény örömteljes elé­­gültséggel fogadta a közpályáján számos érde­meket felmutató, jeles egyházférfiú megválasz­tását , és a közöröm eme hangulatának méltó kifejezését tüntette fel azon ünnepélyes tények­ben, melyekkel az új superintendens s az egyh. kerület világi főgondnoka, b. Vay Miklós tiszte­letére a felavatási ünnepélyt kisérte. A felavatást eszközlő egyh. kerületi gyűlés helyéül sorrend szerint a felső borsodi egyh. me­gyében fekvő Visnyó helysége jelöltetett ki. Sept. 29-én reggel indultak a felavatandó s elnöktársa, a világi főgondnok számos barátaik s tisztelőik kíséretében Miskolczról a kijelölt hely felé. Sz. Péter város határában ifj. Szath­­máry Király József, mint az egyi. kerület egyik tagja fogadta , üdvözölte őket, kijelent­vén, hogy titjukban a vidék közérzületének ün­nepélyes nyilatkozataival találkozandnak; egy­szersmind ősi szokás szerint a díszes menet ve­zetését kérte magának. — Benn a városban mo­zsárdörgések hirdették az általán­s örömet; a halmon egy, a remény színébe öltözött diadalív zöldellett feléjök, melynek tetején az „Isten ho­zott“ szavak hívogattak melegen; két oldalt a két egyházfő életnagysága mellképei, azt mu­tatva, hogy az üdvözlőitek már megérkezésük előtt az üdvözlők oldala mellett, s szivökben él­tek.­­ Az érkezetteket körülhullámzó néptömeg közül egyszerre Tóth István, kazinczi lelkész érczes szava hangzott fel, ki megemlítvén, hogy nem az egyházmegyei felsőség rendelete, hanem szivök szabad sugalma hozta őket ily nagy számmal össze a megválasztott superintendens, s a világi főgondnok tiszteletére , először ezt üdvözölte, mint a protestantismus kitűnő bajno­kát, s különösen a tiszamelléki egyh. kerület ér­demteljes világi vezérét; aztán a superintendens­­hez fordult, s ennek egyházi pályáján, úgy köz­polgári életében felmutatott tudománya , soha nem lankadó, erélyes tevékenysége, — igazság­szerető szilárd jellemében teljes biztosságot lát s látott — úgymond — az egyh. kerület arra nézve, hogy egyházfői magas hivatalát a prot. egyház díszére, közmegelégedésére fogja visel­ni ; végre ezen kitűnő állásában hosszú, boldog időt kíván neki. Mindketten meleg köszönetüket fejezék ki azon buzgó részvétért, melylyel a lelkészség s az általa nevelt, oktatott nép az egyház ügyeit felkarolja, — azon őszintén szívélyes, sőt ünne­pélyes fogadtatásért, mely őket titjokban meg állitá, s melyet inkább a prot. közszellem ha­talmas ereje s ébersége nyilatkozatául tekinte­nek, mint őket érő kitüntetésnek. Miután sz. Péter város jegyzője a világi fő­gondnok b. Vay Miklósnak a haza és egyház szolgálatában szerzett nagy érdemeit erélyes szavakban részletezte : megrendült az énekkar, megható hangokban búcsúzva el kedves ü­nne­­peltjeitöl, kik élükön az itt egybegyült bandé­riummal zajos éljenek közt tova robogtak. — Itt s utrokban minden községben tömegesen gyűlt össze a nép , élénk zajjal s üdvözletekkel adott részvéte­l örömének kifejezést. Kazinczon vidám közebéd volt. Itt már szá­mosan csatlakoztak a karavánhoz, legdrágább kincsét, egyetlen gazdagságát: egyháza autono­­micus jogait vándorolt őrizni s gyakorolni ez idő szerinti Mekkájába, Visnyóra. A bánhorváti szőllőhegyek alján a szöllőter­­melők egy csengetyű gyönyörű szőllővel tisztel­ték meg az egyházfőket, kik e kedves ajándékot úgy fogadták, mint az egyház által folytono­san nevelt és fejlesztett munka gyümölcseit. Dédesen szinte meglepő jelenség várta őket: egy hídon emelt diadalív alatt, éljenző nagy néptömeg közepette, B­e­n­ő­f­y Soma kath. lel­kész s alesperes fogadta a helv. hitv. egyh. ke­rület fejeit. — A jelenkor egyik alapeszméje, a testvériség nyilatkozata vett ez. Benőfy hosszú, erőteljes szónoklatában ki­emelte, hogy az egyház a democratia, minden szabadelvű állami s közpolgári elvek és intéz­mények élő kútfeje ; ezért buzgó harczosai, lel­kes vezérei mindenkitől elismerő tiszteletet ér­demelnek ; mert midőn az egyház ügyét emelik vállaikon az összes emberi társadalmat viszik előre stb. Ő mint az egyház embere, üdvözli az egyház embereit a szeretet, a testvériség ne­vében. Az üdvözöltek meghatva köszönék meg e nem várt fogadtatást, s ők is lelkök mélyéből óhajt­­­ják, s munkálnak azon, hogy a szegény magyar haza nyomasztó állapotában a testvériség s minden egyházi, politikai pártok egysége legyen a nagyszerű mentő eszme. Ily kölcsönös nemes nyilatkozatok után tova száguldván a menet, naplementekor Visnyó­ra ért. Visnyó egy igénytelen falu, melyet csupán a természet bájai, örökzöld szépségei ékesítenek. És épen ezen egyszerűsége, fénytelenségével oly igen illő a protestantismus gyűléséhez ! Ezen szerény falu egyház­községe fényesen bebizo­­nyítá­a minden tekintetben kitűnő ellátással, hogy a lelkesülő szeretet, a ragaszkodás csekély közegei daczára, őszinte meleg szivélyével képes pótolni mindent, de a szeretetet nem pótolja semmi. Számos ágyudörgések és dörgő „éljenek“ hir­detik a megérkezést, a lelkesülő örömet. A szent­­péterihez hasonló zöld diadalív a protestantis­mus hervadatlanságát jelképezi. Alig szállottak le a két egyházfő és kíséretük­ből többen Latinák helybeli birtokos házánál, midőn a felső-borsodi egyházmegye Ragályi György segédgondnok és Molnár József es­peres elnöklete alatt üdvözletük és tiszteletükre jött.­­ Ez utóbbi a világi főgondnokot üdvözlő szavaiban felemlíti, hogy épen ezen egyh. me­gyében volt évek előtt azon kerületi gyűlés, hol a kormánybiztos, felsőbb rendeletek folytán, a világi elnököt székéből erőszakosan kitiltotta, csupán az egyházi elnökséget engedvén meg: „Excellentiád volt — úgymond az esperes — ki egyházunkat a kormány ily jogtalan visszaélé­sei ellen fáradhatlan erélylyel védelmezte, ki mindünnen megtámadott, „erős várából“ kiűzött autonómiánkat visszavivni segített.“ Aztán a superintendensnek még mint egyh. kerületi jegyzőnek ezen szent küzdelemben ta­núsított szabadelvű törekvései s működésére, úgy az egyházirodalom, mint a gyakorlati élet mezején felmutatott érdemeire hivatkozva, az egész egyh.­megye nevében kívánja, hogy egy­házfői magasztos hivatalukat mindketten nagy időkön át viseljék! Az üdvözöltek köszönetüket fejezik ki azért, hogy a haza és egyház érdekében való szerény működésük oly elevenen, oly hiven él az egyház­megye emlékében. — A superintendens meghat­va, sőt megtisztelve érzi magát az által, hogy mielőtt még az egyházi főkormányszék megvá­lasztatását megerősítette volna , a felső-borsodi egyházmegye ragaszkodását már bemutatja. A szeretet, a ragaszkodás eme bizalmas hangjai után érdekes látványt nyújtott a csen­des kis falu felélénkülése. — Ily szokatlan zaj rég nem vette fel hallgatag utczáját, ily hem­zsegő, mozgalmas élet rég nem népesité be az egyhangú hegyi magányt! Az egész község ün­nepélyes színbe borult. A szállásozók tarka csoportjai mulattatják a kiváncsi népet; a házi­gazda egyszerű, de szives vendégszeretettől meleg, fehér laba előtt dobogó szívvel várja kedves vendégét. Majd mindannyi ember kedves, sőt kényelmes szállást találva, a helybeli lelkész Prófét János lakán, illatos fe­nyővel átfont nagy lugasban vidám közestek­re gyűltek össze, hol a prot. egyházban élő demo­­craticus közszellem kedélyes barátsággal enyel­­gett, játszi tréfa, mosolygó kedv és andalító zene felejteték az út dicsőséges fáradalmait. Különfélék. Pest, oct. 13. — Császár ő Fige, mint Bécsből írják, 16 án indul Brün, Troppau, Pardubitz és Königgrätz városokon át Prágába, ott 5 napig időrend. — A herczeg-prímás ő eminentiájának hogy­­létéről sürgönyzik a „Hirnök“nek . Ő eminen­­tiájának állapota f. hó 9-ke óta meghűlés folytán növekedőleg megroszabbult. A múlt éjjel a ma­gas beteg nyugtalan volt, semmit sem alhatott, és sokszor csak nagy nehezen vehet lélekzetet. Esztergom, oct­ 12. 1866. Dr. Argen­ti Döme, kir. tanácsos, mint rendes orvos­— A prímás egészségi állapota, ma, betegsége 13-ik napján — mint orvosi nyilatkozat alapján az „Idők Tanúja“ írja — fordulón, az utolsó válság pontján áll. — B­e­u­s Inak osztrák külügyminisz­terré kineveztetését az új „Fremdenblatt“ bi­zonyosnak hiszi. Ezen esetben — folytatja a neve­zett lap - Metternich­ig miniszterelnökké és a császári ház miniszterévé neveztetik ki. — Az olaszoknak átadandó vaskorona rend helyébe osztrák korona rendet ala­pinak. — Miramareból a mexikói császárnéról ked­vezőtlen tudósítások érkeztek. — Madarász Victor nagy képét, „Krisztus az olajfák hegyén,“­melyről már emlékeztünk, a párisi kiállításon Napoleon császár megvásá­roltatta. — B­a­r­á­t­h­y Sándor bassista és neje, d­e Rouge bárónő, coloratur-énekesnő, e na­pokban Pestre érkeztek, s hangversenyt szándé­koznak adni. Több oldalról igen nagy elismerés­sel nyilatkoznak a művész párról, s remélhető, hogy a fővárosi közönség nagy számmal fogja látogatni hangversenyöket. — Károlyi és Csáky grófok, kik a Klapka­­legióban mint tisztek szolgáltak, tegnapelőtt Bécsbe érkeztek. 1 Markovics Márton batai szent Mihály arkangyalról nevezett apát s olvasó kanonok, életének 66-ik évében jobb létre szenderült. Béke poraira! — A solt-vidéki vadász-társulat részéről ezennel közhírré tétetik, hogy f. hó 15-én tartja az úgynevezett „Jankovich Miklós dijra“ kölyök-agárversenyét. Futhat minden kö­­lyök-agár. Tétdij nem tag részéről 8 ft o. é. Nevezés f. hó 15-én, reggeli 8 óráig. A közgyű­lés határozata folytán közzéteszi: Salamon Pál, társ. jegyző. — A gyöngyösi tűzkárosultak javára J. F. Pestről 5 fzót tett le szerkesztőségünkhöz, ez összeget illető helyére már átszolgáltattuk. — A brüsseli ezéllövészeti ünne­pélyre, mely e hó 26 és 27 én tartatik, az itteni lövész-egyletet is meghívták. A „Lloyd“ szerint Kimer főlövészmester fel fogja szó­­lítni a pesti jelesebb lövészeket, kik nem kis számmal vannak, hogy a nevezett ünnepélyre megjelenjenek. — A „Pesti Hírnök“ írja : Mint halljuk az alapítványi javak érdekeinek peres ügyekben képviseltetése iránt fennforgott kérdés egy köze­lebb kelt legf­ határozattal egyelőre már el­döntve jön. Ugyanis, mint értesülünk, mindazon esetekben, a­melyekben az alapítványi javak érdekei a kincstár irányában forognak fenn, a­mennyiben a causarum politico-fundationalium directoratus személyzeti erejének munkakörét felül haladja, addig is, mig a külső ügyvédségek felállittathatnának. — a m. kir. helytartótanács jóváhagyása mellett amaz érdekek képviselésére minden egyes esetben külön bízatnak meg alkal­mas ügyvédek. — Hallomás szerint az 1861 dik évi munici­­pális tisztviselők és szolgák fizetési hátralékaik iránt folyt tárgyalások kedvező eredményre ve­zettek, s azoknak, a­mennyiben tisztába hozat­­hatók, kiegyenlítésük elrendeltetik. (P. H.) — Fiuméből Írják : A kereskedelmi minisz­térium részéről váratlanul parancs érkezett, hogy a belső kikötőben folyó munkálatok felfüggesz­­tessenek, miután a szent­péter fiumei és fiume­­károlyvárosi pályavonalak már gondos értekez­let tárgyai, és ezek kiépítése a tervezett kikötő munkálatoknak is más alakot adna. Mint hallani, Pongrátz, ki a munkálatokat árlejtés út­ján vállalta át, kárpótláskép tetemes összeget fog nyerni. — A zürichi műegyetemet két hét múlva meg­nyitják. Mint a „P. L.“-nak írják, közel 50 ma­gyar tanuló van bejelentve. A magyar tanulók becsületére válnak hazájukak, úgy szorgalmuk, mint példás magaviseletünk által. — Megjelent és szerkesztőségünkhöz bekülde­­tett a jeles Ponson du Terrail vicomtenak C­z­i­­gány Király czimű négy kötetes regénye, , melyet Solymossy Pál fordított magyarra. A regény négy kötetből áll, s a 4 kötet ára csak 3 ft. Emich kiadásában jelent meg és ízléssel van kiállítva. — Sopronból 8 ról írják: Mommsen, a kitűnő régész közelebb itt mulatott; Pest és Szombathelyen keresztül jött Sopronba, hogy az inedita­s római feliratokat felette érdekes mun­kája számára összegyűjtse. A derék hazai ar­­chaeolog Pann J., úgyszintén a városi hatóság igen keze ügyére járt. A soproni körök a sze­­rény tudóst igen megkedvelték. — A Pest és Bécs közt járó gőzösökön a személyszállítás f. hó 15én, illetőleg 17-én megszűnik. Pest és Győr között ellen­ben személygőzös fog naponként közlekedni. — Dr. L­é­w­i­s, a franczia s angol nyelv és irodalom tanára, ismerősei és növendékeivel tudatja, hogy súlyos betegségéből kigyógyulván, a pesti egyetemen a szokott napokon, kedden én csütörtökön 2­4 óráig rendes nyilvános előadá­sait meg fogja kezdeni. Saját lakásában pedig (váczi­ út 9. sz.) magánórákat fog adni és társal­­ási gyakorlásokat tartani. — Abaújmegye volt zászlóját durva kezek el­rabolták volt, mi 1861-ben a lelkes főispán P­é­c­h­y Manó gróf nejét, M­e­s­k­o Zenaide báró hölgyet arra bírta, hogy egy uj megyei zászló hímzéséhez fogjon. A végzet azonban úgy akar­ta, hogy a zászlóhoz a grófnénak csak neve, mely oly tiszta, s emléke, mely oly áldásos, le­gyen kötve. A grófné megszűnt élni, mielőtt a zászló elkészült. A derék gróf azonban mind a neje emléke, mind kedvelt megyéje irányában kötelességének ismerte, hogy a zászlót éppen úgy, a mint tervezve volt, elkészíttesse s e­­p­pókban őrizet végett az abaujmegyei levéltár­noknak átadta. A zászlót az „Abaujmegyei Köz­löny“ így írja le: A zászló három szinü, kétszer összehajtott damaszk­ selyemből készült; egyik oldalán felhőkbe burkoltan a Szentanya, karján a gyermek Jézussal van kihímezve, oly mesteri nagyszerűséggel, hogy ilyszerű festményt is csak nagy ritkán lát az ember, másik oldalán Abaujmegye czimere, mely felett a sas minden pillanatban csak­nem elrepülni készül, oly hiven van hímezve. A szövet szélei belülről cserko­­szoru-szerű arany hímzéssel vannak átszőve, kí­vülről pedig dús aranyrojtok kerítik. Kelmére a zászlóval azonos, ugyancsak háromszinű s kö­rülbelül 5' szélességű szalagok mindegyikéről a következő nagybecsű s gazdagon aranynyal hímzett sorokat olvashatjuk: A vörösről: „Hon java : a jelszó. Jog, igazság és egyetértés szent zászlója alatt, küzdeni halni tudunk.“ A fehérről „P­é­c­h y Zenaide grófné szül. báró Mesko, Aba­ujmegye főispánjának neje, honszerelme zálogá­ul e nemes megyének ajánlá.“ A zöldről: „Ha Isten velünk, ki ellenünk!“ „Hazádnak rendü­letlenül légy hiv’e oh magyar!“ A szép készít­ménynek megfelelő szép szavak. — Hiteles értesülés szerint megemlítjük, írja Sürgönyi, hogy a pesti kávésok egylete 600-nál többre menő szolga személyzetéből a járvány­nak eddig egyik sem esett áldozatul. — A pesti közúti vaspálya, mint tudva van, forgalmát nem csupán személyszállításokra szá­n­dékozik korlátozni, hanem egyszersmind össze­köttetését a pest-budai pályaudvarokkal is hely­reállítani, hogy fuvarok szállítása által, a külön­böző pályatársulatok teherkocsijainak haszná­lata mellett, ezen vállalat jövedelmezési képes­ségét emelje. De hogy e terv annak idején foga­natosításakor legyőzhetlen akadályokra ne talál­jon, s hó 10 ikén estve a közúti pályán az állam pályatársulat egy 200 mázsát nyomó négy ten­gelyű teherkocsijával próbajárást létetett, mely az állampályaudvartól az ország úti Huszár há­zig s ismét vissza terjedett s a számosan jelen­volt szakértő által tökéletesen kielégítőnek nyil­váníttatott. Két ló elégséges volt a nehéz teher­kocsit könnyedséggel tovaszállitani s a legélesb kanyarulaton (a pálya legveszélyesebb pontja­in) az evangélikus templomnál, a négytengelyű kocsi hossza daczára minden akadály nélkül ment mindannyiszor végbe az átkelés. Ezen ked­vező eredmény folytán az állampálya jelen volt képviselői s a szakértők megállapíták, hogy a közúti pálya a különböző pályaudvarok össze­kötésére s fuvarszállitásokra tökéletesen al­kalmas­— A perbetei táviró állomáshoz a következő magyar távirat érkezett: „Gazda tésztnek Csú­­zy, pusztán per Perbethé. Dezmályon sargo és jonko segédségével én csak éjes jövök kocsi vár­jon Szt.Miklóson. ..“... (Hon.) — Velenczéből jelentik october 8-ról. Ma itt a császári sas több hivatalról levétetett, — a hi­­vatalos lap is ma jelent meg először császári sas nélkül ezen egyszerű czim alatt: „Gazetta di Venezia“, s az utczákon a fiuk egészen nyíltan árulják a kevéssel ezelőtt még eltiltva volt la­­pokat. A falak telvék új placatumokkal, melyek előtt töméntelen ember gyülekezik, háromszinü kokárdákkal vagy tollakkal a kalapon. A kém­nek tartott Jona pipa kereskedő kirakatában délutáni 5 órakor, tehát világos nappal, petárda helyeztetett el, mely roppant durranással szét­pattanva, mindent összezúzott, s a kereskedőnek több száz forintra menő kárt okozott. — Megyei szállások keresése. Most Sz.-Mihály után, hogy a hideg kissé beköszöntött, P.me­gye k­apitányi hivatalánál B. M. nevű ember je­lentette magát, hogy ő bűnös. A nyáron R. Ke­reszturon lopott, s­ e végett büntet­tetni kivánja magát, még pedig kellő tartózkodás hiányában azonnali letartóztatással kívánsága teljesitte­­­tett, s az illető ügyésze most azt nyomozza, va­lóban lopott-e ezen ember, avagy csak e czímen szállást és tápot kiván kizsákmányolni; mert voltak esetek, hol ilyen naplopók oly tényeket vallottak magukra, melyekre a tettesség, ki nem volt deríthető, s télen szállás és táp hiányában bejelenték magukat, úgy hogy elítéltettek, s ké­sőbb derülvén ki csalásuk, ezért ismét külön kel­lett bünhe­ztetniök. (Sürgöny.) — Sány. A fegyenczek szabadlábra helyezé­se Pestmegyében. Hogy a cholerajárvány a me­­­gyei fogházban pusztításokat ne kövessen el," kívánatosnak mutatkozott több fegyencz sza­badlábra helyezése; e végből, mint tudjuk, egy kisebb bizottmány ült össze, s mintegy 27 ki­sebb mérvű büntetésre ítélt fegyeneznek szabad­lábra tételét hozta javaslatba, akként, hogy azok hátralévő idejüket a járvány megszűnte után tartozzanak kitölteni.­­ Kívánatos volna már a feltételes szabadon bocsátásokat is meg­kezdeni ösztön­ébresztésül a jobbulásra, úgy mint Ausztriában tették az idén 413 más ország­beli fegyenczczel. Sarkad, oct. 9-kén. A sarkadi szeren­csétlenül leégett templom felépithetése czéljából gyűlt segély összegek kimutatása. Tisza Kál­mánné, szül. gr. Degenfeld Ilon­a mlga kegyele­tes gyűjteménye: 517 ft o. o. Ehhez járultak : gr. Degenfeld Imre 50 ft, Tisza Kálmánné 50 ft, Tisza Kálmán 100 ft, h. Odescalchiné 20 ft, gr. Sztáray János 10 ft, gr. Forgách László 10 ft, b. Fischer Gusztáv 10 ft, K. Miklós 10 ft, Darvas Imre 5 ft, Chyzer Kornél 3 ft, Tihanyi Ferencz 5 ft, Miklós Ferenczné 3 ft, Königsegg Gizella grófné 10 ft, gr. Forgách Kálmánné 10 ft, gr. Károlyi Edéné 5 ft, gr. Rédey 5 ft, gr. Andrássy Manóné 5 ft, Gencsy Ferenczné 5 ft Komáromi József 5 ft, Draveczky Aurelné 5 ft, H. Istvánná 5 ft, Salamon Tódor 10 ft Bárczay Ödön 5 ft, Péchy István 3 ft, Szepessy Péter 2 ft, Szepessy Ágoston 1 ft, Bernát Kálmán 50­0 kr, Kuthy Ferencz 50 kr, Bárczay Albert 5 ft gr. Degenfeld Pál 3 ft, Tisza László 50 ft, Mezei Ferencz 2 ft, Markovics Károly 25 ft, Móritz Pál 5 ft, N. 2 ft, B. Sándor 1 ft, Markovics Dé­nes 5 ft , Gereiczy Lujza 10 ft, egyvalaki 2 ft, Szlávy József 10 ft, Markovics Mártonná 5 ft Grosz Albertné 1 ft, Lakatos Károlyné 2 ft, Csató Dávidné 1 ft, Markus Lajosné 2 ft Ifi­­hellyné 1 ft, Nadányi Ferenczné 5 ft, Ercseyné 2 ft, Győrffy­ Gyuláné 2 ft, özv. Baranyi Ká-2°fb Váradi Mórné f­t, Radiorjevics Istvánná 5 ft ,7V Istvánná 2 ft, Friedman Gyuláné 1 ft, Schwartz Jakabné 1 ft, Kánitz Adolfné 1 ft , 1, ■ Zsigmondné 2 ft, Kelemen Sándor 5 ftBerkov,c* — A Szombathelyen létesítendő takaréké, „ an egylet f. évi oct. hó 27-kén dérdőttjoSítI^ te S.omb.tb.1, gj,,,, u„ 131 AZ felsőbb helyen lényeges módositieekl­ meeti tányság a bizottmány meghagyása folytán a vas­­gáliczkó mennyiséget a pesti kereskedésekben összeiratta, és az egész készlet mindössze csak 319 font; valamint az is, miszerint a légszesz­­társulat a lefertőzésre egy szert küldött be, mely a városi tiszti főorvosnak megvizsgálás végett átadatott. E szer neve „Phoenil savas­mész.“ Végre föl lett hatalmazva dr. Havas Ignácz a járvány szerencsés megszűnése után a kórházi működő személyzetből az érdemese­ket megjutalmazás végett a városi hatóságnak fölterjeszteni. Íme ezen nap fényesen bizonyított a magyar protestantismus emelkedése mellett, melynek papságát jelenben nemcsak saját hívei, hanem más vallásfelekezetek is a megillető tisztelet és elismerésben részesítik! (Folytass a következik.)

Next