Pesti Napló, 1866. december (17. évfolyam, 4986-5008. szám)
1866-12-07 / 4991. szám
281-4991. Péntek, december 7.1866. 17. évi roham. Szerkesztési iroda: Ferencziek tere 7. szám. 1. emelet. E lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kiadó-hivatal: Ferencziek tere 7. szám földszint. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadás körüli panaszok , hirdetmények) a kiadói hivatalhoz intézendők. Előfizetési feltételek: Vidékre, postán , vagy helyben, házhoz hordva . Félévre . . 10 frt 50 kr. o. é. Évnegyedre . 5 frt 25 kr. o. é. Hirdetmények díjai 7 hasábos petitsor egyszeri hirdetésnél 7 nj kr. Bélyegdij külön 30 nj kr. Nyilt-tér: 5 hasábos petit 25 nj kr. Az országgyűlés megnyíltával rendkívüli előfizetést nyitunk PESTI NAPLÓ-ra úgymint : decemb. -februári 3 havi folyamra 5 ft 25 kr. decemb -mártiusi 4 hóra . . 7 forint. A PESTI NAPLÓ kiadó-hivatala. Pest, dec. 5. 1866. Ghiczy Kálmán érvei. I. (y) A baloldal oly kitünő tagjának országgyülési betvéde, mint Ghiczy Kálmán, lehetlen, hogy az országgyülési tanácskozzásokat figyelemmel kisérő közönség előtt fontossággal ne bírjon. Ghiczy törvényhozói tehetségei iránt rég tájékozta magát a közönség, s azon vélemény, mely e tehetségek iránt a közvéleményben keletkezett, már némi prestige oltalma alá helyezi az ünnepelt férfiú minden beszédét, s előre megvesztegeti ezek hallgatóját és azokat, kik e beszédeket olvassák. De a publicista, kikek a napi események, a szereplő férfiak tanulmányozása, tetteik, beszédeik bírálata jutott feladatul, nem élhet az ily vélmény nyomása alatt, s mint a füvész, ki a virágot nem azért szaggatja le, hogy csak illatában gyönyörködjék, hanem hogy azt determinálja is, hidegen kénytelen ítélni az oly beszéd felett is, mely százakat ragadt tapsra, és tán ezrek tetszésében részesült, így lesz hideg tanulmányom tárgya Ghiczy Kálmán dec. 3-ai beszéde is. És erre engem ép azon kérdés tanulmányozása is vezet, mely Ghiczy K. e beszédének tárgyát képezte. Igaz-e, hogy a képviselőhöz munkálkodásának folytassa veszélyes az alkotmány ügyére nézve? A baloldali szónokok közül legtüreesebben Ghiczy K. fejtegeté e kérdést,egtöbb érvet okozott fel arra nézve, hogy a képviselőház munkálkodásaink folytatása veszélyes az alkotmány ügyére nézve. Lássuk hát ez érveket. Kövessük indokolását, érveit azon rendben, amint azok beszédében egymást követik. A t. szónok Eötvös h. decsei beszédre vonatkozólag megjegyzi, hogy Európ azon irányú politikája, mely az ausziai monarchiának fenntartását kívánja, nem törődik velünk, jogainkkal, alkotmányunkkal, csak az által van érdekele, hogy a világ e részében, az európai olgárisodás küszöbén, egy erős hatalom dezzék,és miután itt „a felséges uralodóház alatt erős hatalom csak akkor terhetik, ha a magyar korona országai botrányuknak teljes élvezetében biztatva lesznek, a monarchia fennállásának s hatalmának ezen életfeltételét kell egértetniük Európa politikájával. Ezt sdigy de azzal érjük el, ha hosszabb ére terjedő és szándékainkra űzve tévedésbe ejthető, bizonylati kimenetelű diaetalis tractatusokat lytatunk, hanem az által érjük el, ha kormányunkhoz való hű ragaszkodónkat határozottan nyilvánítjuk.“ Nem kívánjuk azt vitatni, hogy azon fizika, mely Ausztria, tulajdonkép Kupa e részén egy erős hatalomnak tétejét óhajtja, ismeri e, felismerte-e, tanulnyozta-e a monarchia fennállásának és tanmának ezen életfeltételét, vagy nek kell-e ezt Európával megismertetnk, mondjuk, e kérdést nem vitatjuk, fogadjuk azt, hogy e hivatás bennünket st. De nem érthetünk még sem egyet van Ghiczy Kálmánnal, hogy a monara fennállásának és hatalmának életételeit Európával jobban meg fogjuk által értetni, ha a diaetalis traetatusok nem folytatjuk, hanem elhallgatunk, akárkodásunkat megszüntetjük, ha ezt teszszük, azaz ha a diaetalis etatusokat folytatjuk (mit azonsenki sem indítványozott, mert Deák Iványa csak a képviselőház munkálásának a bizottmányokban való folyta határáig terjed,) ha ezt teszszük, ezy K. szerint Európát szándékainkra ió tévedésbe ejthetjük, mig Európával marchia életfeltételeit csak az által értetjük meg, „ha alkotmányunkhoz való hű ragaszkodásunkat határozottan nyilvánítjuk.“ Az alkotmányunkhoz való hű ragaszkodás Ghiczy K. szerint tehát praeqnans kifejezést az által nyerne, ha a munkálkodást nem folytatjuk, ha ismét a negatív terét foglaljuk el. Ha 17 évi negatív politikánk nem volt képes e hű ragaszkodást kifejezni, ha e politikánkból eddig sem értette meg Európa hű ragaszkodásunkat és nem jött tisztába szándékainkra nézve, akkor munkásságunk megszüntetése sem lesz képes vele azt megértetni sőt ezekre nézve felvilágosítani. Azt pedig csak nem állíthatja Ghiczy K., hogy az alkotmányhoz való hű ragaszkodás legalább is ép oly határozottan nem nyilvánulhat a munkálkodás (vagy mondjuk tractatusok) folytatása alatt, mint azon tényben, hogy semmit sem teszünk. Nem állíthatja? Ghiczy Kálmánt egy nehéz gondolat üldözi, egy kínos érzés fogta el bizonyosan. „Az országgyűlés — mond — elveket fog megállapítani a jövő törvényhozás számára; ezek kötelezők lesznek a jövő országgyűlés számára, de nem lesznek kötelezők a korona irányában. Mindaz tehát, amit az ország ez után netalán feladand, feladva lesz a nélkül, hogy cserébe nyerne érte valamit. Ezen előleges elvi megállapodások lesz azon archimedesi hypomodion, mely az országot kimozdítandja lépcsőnként alkotmányos positiójából.“ Íme, látjuk mitől tart Ghiczy K. hazafi szíve, aggódó lelke. Az országgyűlés veszélyes, az alkotmányt elmerítő elveket állapíthat meg, feladhat jogokat, oly elvi megállapodásokat juttathat a jövő törvényhozásra, mik az országot alkotmányos positiójából kimozdítható archimedesi emeltjükül szolgálhatnak. Nem ismerjük e szent fájdalom, e lelket sorvasztó aggodalom ellenében annak lehetőségét állítani, hogy a képviselőház munkálkodásait a bizottmányokban folytathatja, sőt a diaetalis tractatusokba is beleereszkedhetik anélkül, hogy az alkotmányra, hazánk önállóságára nézve veszélyes elveket állapítana meg, anélkül, hogy feladna jogokat, anélkül, hogy a kormány kezébe az országot alkotmányos positiójából kimozdítható archimedesi hipomodiont juttatna. Mondjuk, e lehetőséget nem is vitatjuk, hisz meg van mondva Ghiczy K. beszédében, hogy e veszélyektől „annyival inkább tart, mert habár hiszi és tudja is, hogy a nemzetek csak országgyűléseik által nyilatkozhatnak , de azon véleményt nem osztja , hogy az országgyűlések mindaddig, míg emberekből állanak csalhatlanok legyenek a nemzet érdekei feletti ítéleteikben.“ Csak nem akarja Ghiczy K. a függőben levő állami differentiált, az általa is elismert közös ügyek elintézését mindaddig elhalasztani, midőn az országgyűlések már nem fognak emberekből, hanem csalhatlan lényekből állani ? Tehát örökre elintézetlenül maradjanak ez ügyek ? Ragályi tanácsát könnyebb megérteni, mint Ghiczy Kálmánét, ki ez ügyek mikénti elintézésének módját separatum votumában megkisérte. Vagy csak most halaszszuk el ? Meddig ? Ahhoz, hogy az országgyűlés csalhatlan tényekből alakuljon meg, kevés kilátásunk van. Erre kilátásunk akkor sem volna, ha a többség a baloldal tagjaiból támadna. Az az emberi tulajdon az ő tulajdonuk is, hogy csalódhatnak. Miután tehát, ha a megoldás szüksége felöli meggyőződés túlsúlyra emelkedik, a függő kérdéseket meg kell oldani, alkotmányunkra nézve a veszély fenn fogna forogni azon esetben is, ha a munkálkodás most megszüntettetvén, a megoldás máskor kísértetnék meg. Hisz az emberek soha sem csalhatlanok. De Ghiczy K. erre azt mondhatja, hogy más viszonyok közt más elvi megállapodások keletkezhetnek, hogy más viszonyok közt nem tarthatunk attól, hogy az ország valamely jogot feladatul. Ghiczy K. tudhatja, hogy azon igen szerény igényű petitiót, melyet 1857-ben több jó szándékú hazafi éfelségéhez benyújtott, az ország nem fogadta el követelései kifejezéséül, hogy valahányszor az ország törvényes képviselete által nyilatkozhatott, sohasem kívánt kevesebbet (valamint többet sem), mint a jogfolytonosságnak teljes és tettleges helyreállítását. Ghiczy K. tudhatja, hogy ez országgyűlés, a képviselőház többsége, most sem kíván kevesebbet, hogy e többség vezére , Deák Ferencz. Igaz, Deák Ferencz, igaz, a többség sem csalhatatlan, de ha Deák Ferencz hosszú politikai pályáját számításba veszem, ha a többség megítélésénél reá is alkalmazom azt, mit Ghiczy K. e beszédében oly szépen mondott, hogy t. i. „e helyen mindnyájunkat csak a hazaszeretet szent érzelme vezérelekkor még sem áll előttem teljes apodictikai bizonyossággal az a miatti aggodalom teljesülésének valószínűsége, hogy ha a képviselőház munkálkodásait a bizottmányokban folytatja, az ország jogokat adhat fel , s az előleges elvi megállapodások oly archi- medesi hipomodiont hozhatnak létre, mely az országot lépcsőnként kimozdíthatja alkotmányos positiójából. Pest, dec. 6. I “ i -y&anäsilöt iniaandiöjl ,nia/;íjsáWak'ii ! — A , Hon“ mai számában ismét egyik jele ■ fordult elő annak, hogy nálunk nem mindenkinek ■ van fogalma a sajtószabadságról. Mindenekelőtt megrójja a lap á®t, hogy a „Pesti Napló”ban a „Hon“ egy czikkére névtelenüt ! jelent meg egy czikk, — azt mondján, hogy csak leeresztett sisakkal és lándzsával illik a hírlapokban meglévő vagy bíráló szerepet vinni. Gyakran hallottunk és olvastunk már ilyeket magyar lapokban, s mégis újra meg újra meglep az ily nyilatkozat. A nyilvánosság előtt örö me at szereplő s a közügyekbe magukat avató emberek némelyike azt szereti kérdezni : ki volt az, aki szabadságot vett magának rólam vagy pártomról írni ? — És azt sem tartják illetlennek, hogy a szerkesztőségi tagokat interpellálják és faggassák erre nézve, mégpedig követelődző modorban. Így nem elég, hogy a sajtó máig is az absolutismus korában kelt sajtótörvények értelmében a rendőri vizsgálati jog alatt áll, hanem magunk között is sokan korlátozni igyekeznének a sajtószabadságot. A „Hon“ czikkírója alkalmasint ismeri az angol és amerikai sajtót. Tudhatja, hogy az telje- sen szabad, és hogy egyszersmind csaknem me-rőben anonym. Sok legnagyobb lapnak még szerkesztője kiléte sincs hivatalosan tudva. Már pedig való az, hogy akár bátorság, akár hazafiság, akár más erkölcsi és jellembeli tulajdon dolgában egy-egy nemzet nem különb az an-golnál, úgy hiszszik, a névtelenséghez való jog nem csupán mellékes attribútuma a szabad sajtónak és különösen kizárja az olyféle kérkedést: lássuk, ki a különb legény ? ami sem a dologhoz nem tartozik, se a közönséget nem érdekli. A „Hon“ czikkírója kétségkívül tudja, hogy „Junius“ méltán világhírű levelei mit sem vesztenek rendkívüli értékükből az álnév miatt, mindamellett, hogy máig sem tudja senki ama levelek írójának kilétét. A „Hon“ még sem merné becsmérleni Júniust a miatt, hogy nem nyílt sisakkal lépett fel kora politikai visszaélései ellen. Miért hibáztatja hát épen a „Napló“ ban a névtelenséget? és csak a „Napló“ ban , mert hiszen a „Hong ban egészen rendén valónak találja azt, hogy a czikkek többnyire névtelenül jelennek üveg, és maga, ,aki bennünket vádol, szintén névtelenül bocsátja czikkét a közönség elé. Hogy ha a journalistikában a torok hatalmával lehetne elnémítni a szót, gyakorolhatna talán a „Hon“ oly deapotismust, hogy ami neki szabad, s amit ő mindennap gyakorol, más lapban ne engedje gyakoroltatni, de a kownaliatika egészen más fegyvernem, mint a gyűlések. A „Hon“ szemünkre véti, hogy szerdai czikkünkben nem igazat beszéltünk. Azt mondja, nem igaz, mintha a „Hon“ keddi számában említett zaj Horváth Boldizsár szombati beszéde következtében történt volna. Már hogyne Volna ez igaz ? —A „Hon“ kedden így kezdé hétfőről keltezett czikket: „A képviselőháznak ma (hétfőn) rendkívül zajos ülése volt. A zajosság szemrehányása ugyan nem illetheti a baloldalt.“ — Azután az egész „Hon“beli czikk azt bizonyítgatja, hogy a jobboldali szónokok gyanúsításai és a baloldal iránti maga nem mérséklése idézte elő a hétfői zajt. És a „Hon“ maga, különösen Horváth Boldizsár beszédéből idéz, s nem is czélozhatott másra, miután a zaj Ghiczy beszéde után történt, mely beszéd felelet volt Horváth szombati beszédére, s melyre a személyes önvédelmet a baloldal nem engedte meg. Ha a zajt csakugyan a „jobb oldal“ okozta, a „Hon“ szerint Horváth beszéde volt annak oka és igazolása. A „Hon“ egész keddi czikke arról szólott, hogy mi okozta a zajt a hétfői ülésben, de a „Hon“ egy szóval sem hozta fel azt, mintha Horváthnak a házszabályok elleni vétsége (?) okozta volna. így a „Pesti Napló“ a „Hon“ czikkére felelvén, szorosan a „Hon“ t commentálta, s habár joga van egy-egy egész pártra szigorú bírálatot mondani ki, csak a „Hon“ beli czikkre felelt, így maga a „Hon“ helyezé és vita körén kívül a házszabályokra való hivatkozást, — különben elmondánk vala arról is egy s más curiosumot, Minthogy ezt fel nem hozta •" mi joggal vádol bennünket ugyancsak a „Hon,“ hogy azt fel nem hoztuk, kik ama zaj okának magyarázásába nem avatkoztunk? — A „Hon“-t illeti hát a vád, melyet ugyan ő ellenünk felhoz. A „Hon“-nak a hétfői zajra adott magyarázata, vagy jobban mondva mentsége, feljogosítván bennünket mindazon következtetésekre, melyeket abból vontunk, a „Hon“ tegnapi czikke merőben alaptalanul vádolja azokat , mintha nem volnának igazak. — És visszautasítjuk egész határozottsággal ezen vádat. A „Hon“-beli újabb czikk azon intése, hogy az országgyűlésen a pártok hallgassák ki egymást, — úgy véljük, a „jobb oldalra“ nézve felesleges. A „bal oldal“ erőlteté a viták ily hoszszúra nyújtását, minek fele is tintig elég lett volna, — és számos baloldali beszéd bizonyság rá, hogy nincs a világon türelmesebb parlamenti nagy párt, mint az , melyet a „Hon“ jobboldalnak nevez. — Úgy véljük, semmi sem mozdítná elő annyira a pártok közti tolerantiát, mint ha mindenik minden tárgyban csak vezérszónokait léptetné fel; — mert a többi csak rosszabbul ismétli mindazt, ami már elmondatott. A tárgy nem lesz igy semmivel világosabbá, — hanem csak érdekét veszíti, s a legnagyobb ügyek debattejának folyama az aprólékosságok homokjába vész. Másutt, s kivált Angliában, hol kiképzett pártok vannak, a pártok mérsékelni tudják a szólási viszketeget és a kisszerű ambitiókat. S nálunk olcsóbb lenne az idő, mint az oly rendezett és államilag oly boldog I. Britanniában ? Különben örvendetes tudomásul veszszük a „Hon“ érintett szavaiban foglalt engesztelékeny nyilatkozatot. Országgyűlési íriósítás. A képviselőház december hó 5-kén tartott ülése. Elnök: Andrássy Gyula gr. az ülést meg nyitván, legott a napirend vétetett fel, s miként már a tegnapi ülés végén a kifáradt figyelem éreztető magát, s hangos volt a kívánat arra, hogy a tanácskozások fejeztessenek be, úgy ma e kívánat még általánosabb, s a szavazás sürgetése még zajosabb jön; tekintettel ezen körülményre, a még feljegyzett szónokok, néhányak kivételével, csak rövidre vonva nyilatkoztak azon indítvány mellett, melyhez véleményükkel csatlakoznak, hosszadalmasabb indokolást többnyire mellőztek. Tisza K. indítványa mellett nyilatkoztak: Csanády Sándor, László Imre, Esterházy István gr., Bethlen Gábor gr., Gál Péter, Miskolczi Lajos, Bernáth Zsigmond, Patay István, Károlyi Ede gr. Deák F. indítványa mellett szóltak: Kacs- Kovics Ignácz, Vay Lajos b., Filep Lipót, Tóth Kálmán, Bánó Miklós, Bartal György, Simay Gergely, Szakál Lajos, Mikó Mihály. Végül a még számosan feljegyzettek név szerinti felhívásra szólási joguktól elállván, az elnök felszólíta az indítványozókat, hogy a házszabályok által számukra fenntartott jogot használva, adnák elő zárbeszédeiket. E felhívásra Tisza K., mint az első indítvány benyújtója, egy cáfoló beszédben érinti mindazon nevezetesebb észrevételeket, melyek indítványa, vagy annak indokai ellen felhozattak; beszédét mély csend és zavartalan figyelem kiséré; — közelebbi számunkban egész terjedelmében adjuk. Ittánra Deák Ferencz szólott a hatás, a meggyőzés ama hangján, mely senkit illetetlenül nem hagy, mely mindenkit megindít, magával ragad. Szóló az ellenfeleket nem egyenként kérésé fel, hanem hol okaik tömegesen fordulnak elő, vagy hol egyesek állításában többek nézetét is felfedezheté, ragyogtató logicájának élét, s bámultatá bölcs ítéletének súlyát. Szónoklati szempontból a mai beszéd tán nem oly kikerekített nagy egész, mint volt a választó irati vita alkalmával elmondott; azonban a mai beszéd inkább báziss természetű lévén, mintegy magánkörben, a társalgás őszinte, megnyerő, lefegyverző hangján igyekezett saját vélekedését megismertetni, s azt a megkísértett támadások ellen védelmezni , mi valóban a nőtovábbig sikerült. Beszéde közben többször hatos éljenek szakiták meg, s végeztekor az összes ház harsány üdvözlése egyesült a haza nagy fia éltetésében. A hatás okozta zaj csillapultával elnök tudata, hogy a képviselők részéről az elnökséghez három beadvány nyúttatott be, melyeknek mindegyike név szerinti szavazást sürget. A házszabályokra alapított ezen kívánat figyelembe vételével elnök a két indítvány felett a bejelentés sora szerint tűzi ki a szavazást ; először is Tisza K. indítványa felett történik a szavazás, igen-nel, vagy nem-mel; az illető jegyző által a képviselők név szerint szólíztattak fel, s adák szavazatukat; — eredmény : igen-nel, vagyis Tisza Kálmán indítványa mellett szavazott 107 ; — nem-mel, vagyis az indítvány ellen 227 ; és így az indítványt a ház 120 szavazattöbbséggel elveti; 53 képviselő nem volt íelet, 3 nem szavazott. A szavazók névszerinti jegyzéke következő : Tisza Kálmán indítványa mellett szavaztak : Almássy Sándor, Angyal Pál, Ács Károly, Baranyi Ágoston, Batthyány Géza gr., Benczey István, Beniczky Ödön, Bernáth Zsigmond, Bethlen Gábor gr., Békásy Lajos, Bobory Károly, Bogyó Sándor, Boczkó Dániel, Bóniss Sámuel, Böszörményi László, Csanády Sándor, Cseh Sándor, Csernovics Péter, Csiky Litván, Csiky Sándor, Damaszkin János, Daáki Lajos, Dessewffy Ottó, Domahidy Ferencz, Döry Ádám, Eöry Sándor, Eszterházy István gróf, Gábriel István, Gaál Péter, Ghiczy Ignácz, Ghiczy Kálmán, Gubody Sándor, Halász Boldizsár, Hertelendy György, Horváth Elek, Ivánka Imre, Jámbor Pál, Jókai Mór, Kállay Ödön, Károlyi Ede gróf, Keglevich Béla gr., Kende Kanut, Kiss Lajos, Kiss Miklós, Konkoly Thege Pál, Kupricz Imre, László Imre, Lovassy Ferencz, Lukács György, Luksics Bódog, Lukynich Mihály, Luzsánszky Pál b., Like Géza, Madarassy Mór, Madarász József, Makray László, Markos István, Maróthy János, Miskolczy Lajos, Mocsonyi Antal, Mocsonyi Sándor, Nagy Ignácz, Nánássy Ignácz, Nikolics Sándor, Nyáry Pál, Odescalchi Gyula hg, Oláh Miklós, Papp Lajos, Papp Pál, Patay István, Peley Lajos, Perczel István, Pethe András, Pethes József, Pétery Károly, Plathy György, Podmaniczky Ármin b., Podmaniczky Frigyes , Prónay József, Ragály Nándor, Ráday László gr., Ruttkay István, Salamon Lajos, Sárközy József, Siklóssy Károly, Sipos Orbán, Soldos Imre, Somossy Ignácz, Szaplonczay József, Szilády Áron, Szontagh Pál, Thalabér Lajos, Thury Gergely, Tisza Kálmán, Tisza Lajos, Tisza László, Varga Antal, Varró Sámuel, Vállyi János, Várady Gábor, Véghső Gellért, Vidacs János, Zámory Kálmán, Zsitvay József. Tisza K. indítványa ellen szavaztak: Almásy György gr., Ambrózy Lajos b., Andreanszky Boldizsár, Armbruszt Péter, Ányos István, Bartal György, Bay György, Bánfy Albert b., Bánó József, Bánó Miklós, Bencsik György, Beniczky Gyula, Berényi Ferencz gr., Berde Mózes, Berzeviczy Tivadar, Besze János, Bethlen Farkas gr., Bethlen János gr., Bethlen Sándor gr., Bezerédy László, Binder Mihály, Bittó István, Botka Mihály, Branovácsky István, Bujanovics Sándor, Czebrián László gr., Konrád Mór, Csáky Albin gr., Csáky László gr., Császár József, Csengeri Antal, Csik András, Csörghe László, Csorda Bódog, Dapsy Vilmos, Dánffy Károly, Dány Ferencz, Dániel Pál, Deák Ferencz, Dedinszky József, Delimavics István, Detrich Zsigmond, Dimitrievics Milos, Dobóczky Ignácz, Domokos László, Dózsa Dániel, Dósa Elek, Draskóczy Gyula, Eötvös József b., Eötvös Tamás, Erős Lajo, Faragó Ferencz, Faur János, Fábián Gábor, Fáy Gusztáv, Fehdenfeld János, Fejér János, Fest Imre, Fischer István, Frideczky Timót, Fülöp Lipót, Gajzágó Salamon, Gál János,Gál Miklós, Gecze János, Geduly Lajos, Glatz, Antal, Gorove István, Gozsdu Manó, Gyene Károly, Hedri Ernő, Hollán Ernő, Horváth Antal, Horváth Boldizsár, Horváth Döme, HorváthKároly, Horváth Lajos, Hosszú József, Hunfay Pál, Huszár István, Huszár Károly b., Ibrányi Lajos , Ihász Rezső , Inkey József, Dacskovics György, Ivánka Zsigmond, Jankovics Antal, Jekelfalusy Lajos, Joannovics György , Jeneszky Demeter , Justh József, Justh Kálmán, Kacskovics Ignácz, Kalauz Pál, Kaudé Kálmán, Karácsonyi Ferencz, Kardos Kálmán, Kaucz Gyula, Kálnoky J.gróf, Kálóczy Lajos, Kárász Benjamin, Keglevich István gr., Kemény Gábor báró, Kemény István báró, Kemény Zsigm.b., Kerkápoly Károly, Királyi Pál, Kiss Jakab, Kosuth Pál, Kovách László, Kuba János, Kubicza Pál, Kublik István, Kun Kocsárd gr., Kurcz György, Lator Gábor, Lázár Dénes, Lehótzky Egyed, Lipthay Béla b., Lónyai Gábor, Lónyai Menyhért, Máday Lajos , Maniu Aurel, Mátyása József, Medán End., Mihajlovics Miklós, Mihályi Péter, Mikó Imre gr., Mikó Mihály, Milutinovics Svetozár, Miske Imre b., Molnár József, Molnár Pál, Nagy Elek, Nagy Károly, Német Károly, Ooóssy Mátyás, Opitz Sándor, Orczy Béla b., Oroszy Miklós, Paczolay János, Papp Lajos, Papp Zsigmond, Perczel Béla, Perényi Zsigmond b., Pillér Gedeon, Prukberger József, Rajner Pál, Ranicker Jakab, Ráday Gedeon gr., Ráth Péter, Reviczky István, Rónay János, Rónay Lajos, Rónay Mihály, Rudics József., Rudnyánszky Flórián, Sebestyény László, Semsey Albert, Simay Gergely, Simon Pál, Sisikovics József, Somsich Imre gr., Somssich Pál.