Pesti Napló, 1866. december (17. évfolyam, 4986-5008. szám)

1866-12-07 / 4991. szám

281-4991. Péntek, december 7.1866. 17. évi roh­am. Szerkesztési iroda: Ferencziek tere 7. szám. 1. emelet. E lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kiadó-h­ivatal: Ferencziek tere 7. szám föld­szint. A lap anyagi részét illető köz­lemények (előfizetési pénz, ki­adás körüli panaszok , hirdet­mények) a kiadói hivatalhoz in­­tézendők. Előfizetési feltételek: Vidékre, postán , vagy helyben, házhoz hordva . Félévre . . 10 frt 50 kr. o. é. Évnegyedre . 5 frt 25 kr. o. é. Hirdetménye­k díjai 7 hasábos petitsor egyszeri hirde­­tésnél 7 nj kr. Bélyegdij külön 30 nj kr. Nyilt-tér: 5 hasábos petit 25 nj kr. Az országgyűlés megnyíltával rendkívüli előfizetést nyitunk PESTI NAPLÓ-ra úgymint : decemb. -februári 3 havi folyamra 5 ft 25 kr. decemb -mártiusi 4 hóra . . 7 forint. A PESTI NAPLÓ kiadó-hivatala. Pest, dec. 5. 1866. Ghiczy Kálmán érvei. I. (y) A baloldal oly kitünő tagjának or­szággyülési betvéde, mint G­hiczy Kálmán, lehetlen, hogy az orsz­ággyülési tanácskoz­zásokat figyelemmel kisérő közönség előtt fontossággal ne bírjon. Ghiczy törvény­hozói tehetségei iránt rég tájékozta magát a közönség, s azon vélemény, mely e te­hetségek iránt a közvéleményben kelet­kezett, már némi prestige oltalma alá he­lyezi az ünnepelt férfiú minden beszédét, s előre megvesztegeti ezek hallgatóját és azokat, kik e beszédeket olvassák. De a publicista, kik­ek a napi esemé­nyek, a szereplő férfiak tanulmányozása, tetteik, beszédeik bírálata jutott feladatu­l, nem élhet az ily vélm­ény nyomása alatt, s mint a füvész, ki a virágot nem azért szaggatja le, hogy csak illatában gyö­nyörködjék, hanem hogy azt determinálja is, hidegen kénytelen ítélni az oly beszéd felett is, mely százakat ragadt tapsra, és tán ezrek tetszésében részesült, így lesz hideg tanulmányom tárgya G­hiczy Kálmán dec. 3-ai beszéde is. És erre engem ép azon kérdés tanulm­­­ányozása is vezet, mely Ghiczy K. e beszédének tárgyát képezte. Igaz-e, hogy a képviselőhöz munkálkodásának folyta­ssa veszélyes az alkotmány ügyére néz­­ve? A baloldali szónokok közül legtüre­­esebben Ghiczy K. fejtegeté e kérdést,­egtöbb érvet okozott fel arra nézve, hogy a képviselő­ház munkálkodás­a­­ink folytatása veszélyes az al­kotmány ügyére nézve. Lássuk hát ez érveket. Kövessük indo­kolását, érveit azon rendben, a­mint azok beszédében egymást követik. A t. szónok Eötvös h. dec­­­sei beszé­­dre vonatkozólag megjegyzi, hogy Euró­p azon irányú politikája, mely az ausz­­iai monarchiának fenntartását kívánja, nem törődik velünk, jogainkkal, alkot­­mányunkkal, csak az által van érdekel­­e, hogy a világ e részében, az európai olgárisodás küszöbén, egy erős hatalom dezzék,é­s miután itt „a felséges ural­­odóház alatt erős hatalom csak akkor terh­etik, ha a magyar korona országai botr­ányuknak teljes élvezetében bizta­tva lesznek, a monarchia fennállásának s hatalmának ezen életfeltételét kell eg­értetniü­k Európa politikájával. Ezt sdig­y de azzal érjük el, ha hosszabb ére terjedő és szándékainkra űzve tévedésbe ejthető, bizony­­lati kimenetelű diaetalis tractatusok­at lytatunk, hanem az által érjük el, ha kormányunkhoz való hű ragaszkodó­­nkat határozottan nyilvánítjuk.“ Nem kívánjuk azt vitatni, hogy azon fizika, mely Ausztria, tulajdonkép Ku­­pa e részén egy erős hatalomnak téte­jét óhajtja, ismeri e, felismerte-e, tanul­­nyozta-e a monarchia fennállásának és tanm­ának ezen életfeltételét, vagy ne­­­k kell-e ezt Európával megismertet­­nk, mondjuk, e kérdést nem vitatjuk, f­ogadjuk azt, hogy e hivatás bennünket st. De nem érthetünk még sem egyet van Ghiczy Kálmánnal, hogy a monar­­a fennállásának és hatalmának élet­ételeit Európával jobban meg fogjuk által értetni, ha a diaetalis traetatuso­­k nem folytatjuk, hanem elhallgatunk, akárkodásunkat megszüntetjük, ha ezt teszszü­k, azaz ha a diaetalis etatusokat folytatjuk (mit azon­­senki sem indítványozott, mert Deák Iványa csak a képviselőház munkál­­ásának a bizottmányokban való foly­ta határáig terjed,) ha ezt teszszük, ezy K. szerint Európát szándékainkra ió tévedésbe ejthetjük, mig Európával march­ia életfeltételeit csak az által értetjük meg, „ha alkotmányunkhoz való hű ragaszkodásunkat határozottan nyilvá­nítjuk.“ Az alkotmányunkhoz való hű ragaszko­dás Ghiczy K. szerint tehát praeqnans ki­fejezést az által nyerne, ha a munkálko­dást nem folytatjuk, ha ismét a negatív terét foglaljuk el. Ha 17 évi negatív poli­tikánk nem volt képes e hű ragaszkodást kifejezni, ha e politikánkból eddig sem értette meg Európa hű ragaszkodásunkat és nem jött tisztába szándékainkra nézve, akkor munkásságunk m­egszüntetése sem lesz képes vele azt megértetni sőt ezekre nézve felvilágosítani. Azt pedig csak nem állíthatja Ghiczy K., hogy az alkotmány­hoz való hű ragaszkodás legalább is ép oly határozottan nem nyilvánulhat a mun­kálkodás (vagy mondjuk tractatusok) foly­tatása alatt, mint azon tényben, hogy sem­mit sem teszünk. Nem állíthatja? Ghiczy Kálmánt egy nehéz gondolat üldözi, egy kínos érzés fogta el bizonyo­san. „Az országgyűlés — mond — elve­ket fog megállapítani a jövő törvényhozás számára; ezek kötelezők lesznek­ a jövő országgyűlés számára, de nem lesznek kötelezők a korona irányában. Mindaz tehát, a­mit az ország ez után netalán f­e­l­a­d­a­n­d, feladva lesz a nélkül, hogy cserébe nyerne érte valamit. Ezen előle­­ges elvi megállapodások lesz azon archimedesi hypomod­ion, mely az orszá­got kimozdítandja lépcsőnként alkotmá­nyos positiójából.“ Íme, látjuk mitől tart Ghiczy K. hazafi szíve, aggódó lelke. Az országgyűlés ve­szélyes, az alkotmányt elmerítő elveket állapíthat meg, feladhat jogokat, oly elvi megállapodásokat juttathat a jövő törvény­hozásra, mik az országot alkotmányos po­sitiójából kimozdítható archimedesi emel­­tjükül szolgálhatnak. Nem is­merjük e szent fájdalom, e lelket sorvasztó aggoda­lom ellenében annak lehetőségét állítani, hogy a képviselőház munkálkodásait a bi­zottmányokban folytathatja, sőt a diaeta­lis tractatusokba is beleereszkedhetik a­nélkül, hogy az alkotmányra, hazánk ön­állóságára nézve veszélyes elveket állapíta­na meg, a­nélkül, hogy feladna jogokat, a­nélkül, hogy a kormány kezébe az orszá­got alkotmányos positiójából kimozdítható archimedesi hipomod­iont juttatna. Mond­juk, e lehetőséget nem is vitatjuk, hisz meg van mondva Ghiczy K. beszédében, hogy e veszélyektől „annyival inkább tart, mert habár hiszi és tudja is, hogy a nemzetek csak országgyűléseik által nyi­latkozhatnak , de azon véleményt nem osztja , hogy az országgyűlések mindaddig, míg emberekből ál­lanak csalhatlanok legyenek a nemzet érdekei feletti ítéle­teikben.“ Csak nem akarja Ghiczy K. a függő­ben levő állami differentiált, az általa is elismert közös ügyek elintézését mindad­dig elhalasztani, midőn az országgyűlé­sek már nem fognak emberekből, hanem csalhatlan lényekből állani ? Tehát örök­re elintézetlenül maradjanak ez ügyek ? Ragályi tanácsát könnyebb megérteni, mint Ghiczy Kálmánét, ki ez ügyek mi­kénti elintézésének módját separatum vo­­tumában megkisérte. Vagy csak most ha­­laszszuk el ? Meddig ? Ahhoz, hogy az országgyűlés csalhatlan tényekből alakul­jon meg, kevés kilátásunk van. Erre ki­látásunk akkor sem volna, ha a többség a baloldal tagjaiból támadna. Az az emberi tulajdon az ő tulajdonuk is, hogy csa­lódhatnak. Miután tehát, ha a megoldás szüksége felöli meggyőződés túlsúlyra emelkedik, a függő kérdéseket meg kell oldani, al­kotmányunkra nézve a veszély fenn fogna forogni azon esetben is, ha a munkálko­dás most megszü­ntettetvén, a megoldás máskor kísértetnék meg. Hisz az emberek soha sem csalhatlanok. De Ghiczy K. erre azt mondhatja, hogy más viszonyok közt más elvi megállapo­dások keletkezhetnek, hogy más viszo­nyok közt nem tarthatunk attól, hogy az ország valamely jogot feladatul. Ghiczy K. tudhatja, hogy azon igen szerény igényű petitiót, melyet 1857-ben több jó szándékú hazafi é­felségéhez be­nyújtott, az ország nem fogadta el köve­telései kifejezéséül, hogy valahányszor az ország törvényes képviselete által nyilatkozhatott, sohasem kívánt keveseb­bet (valamint többet sem), mint a jogfolyto­nosságnak teljes és tettleges helyreállítá­sát. Ghiczy K. tudhatja, hogy ez ország­gyűlés, a képviselő­ház többsége, most sem kíván kevesebbet, hogy e többség vezére , Deák Ferencz. Igaz, Deák Ferencz, igaz, a többség sem csalhatatlan, de ha Deák Ferencz hosszú politikai pályáját számításba ve­szem, ha a többség megítélésénél reá is alkalmazom azt, mit Ghiczy K. e beszé­dében oly szépen mondott, hogy t. i. „e helyen mindnyájunkat csak a ha­zaszeretet szent érzelme vezérelekkor még sem áll előttem teljes apodictikai bi­zonyossággal az a miatti aggodalom telje­sülésének valószínűsége, hogy ha a kép­viselő­ház munkálkodásait a bizottmányok­ban folytatja, az ország jogokat adhat fel , s az előleges elvi megállapodások oly archi-­­ medesi hipomod­iont hozhatnak létre, mely az országot lépcsőnként kimozdíthatja alkotmányos positiójából. Pest, dec. 6. I “ i -y&an­äsilöt iniaan­diöjl ,nia/;íjs­áWak'ii ! — A , Hon“ mai számában ismét egyik jele ■ fordult elő annak, hogy nálunk nem mindenkinek ■ van fogalma a sajtószabadságról.­­ Mindenekelőtt megrójja a lap á®t, hogy a­­ „Pesti Napló”ban a „Hon“ egy czikkére n­é­v­­­­t­e­l­e­­n­üt ! jelent meg egy czikk, — azt mond­­j­­án, hogy csak leeresztett sisakkal és lándzsá­val illik a hírlapokban meglévő vagy bíráló szerepet vinni. Gyakran hallottunk és olvastunk már ilyeket magyar lapokban, s még­is újra meg újra meg­lep az ily nyilatkozat. A nyilvánosság előtt örö me at szereplő s a közü­gyekbe magukat avató emberek némelyike azt szereti kérdezni : k­i volt az, a­ki szabadságot vett magának rólam vagy pártomról írni ? — És azt sem tartják illetlennek, hogy a szerkesz­tőségi tagokat interpellálják és faggassák erre nézve, még­pedig követelődző modorban. Így nem elég, hogy a sajtó máig is az abso­lutismus korában kelt sajtótörvények értelmében a rendőri vizsgálati jog alatt áll, hanem magunk között is sokan korlátozni igyekeznének a sajtó­szabadságot. A „Hon“ czikkírója alkalmasint ismeri az an­gol és amerikai sajtót. Tudhatja, hogy az telje-­­ sen szabad, és hogy egyszersmind csaknem me-­­­rőben anonym. Sok legnagyobb lapnak még­­ szerkesztője ki­léte sincs hivatalosan tudva. Már pedig való az, hogy akár bátorság, akár hazafi­ság, akár más erkölcsi és jellembeli tulajdon dolgában egy-egy nemzet nem különb az an-­­­golnál, úgy hiszszi­k, a névtelenséghez való jog nem csupán mellékes attribútuma a sza­bad sajtónak és különösen kizárja az oly­­féle kérkedést: lássuk, ki a különb legény ? a­mi sem a dologhoz nem tartozik, se a közönsé­get nem érdekli. A „Hon“ czikkírója kétségkívül tudja, hogy „Junius“ méltán világhírű levelei mit sem vesztenek rendkívüli értékükből az álnév miatt, mindamellett, hogy máig sem tudja senki ama levelek írójának kilétét. A „Hon“ még sem merné becsmérleni Júniust a miatt, hogy nem nyílt sisakkal lépett fel kora politikai visszaélése­i ellen. Miért hibáztatja hát épen a „Napló“ ban a névtelenséget? és csak a „Napló“ ban , mert hi­­szen a „Hong ban egészen rendén valónak ta­lálja azt, hogy a czikkek többnyire névtelenül jelennek üveg, és maga, ,a­ki b­e­n­n­ü­n­ket vádol, szintén névtelenül bocsátja czikkét a közön­ség elé. Hogy ha a journalistikában a torok hatalmá­val lehetne elnémítni a szót, gyakorolhatna talán a „Hon“ oly deapotismust, hogy a­mi neki szabad, s a­mit ő mindennap gyakorol, más lapban ne engedje gyakoroltatni, de a kownaliatika egé­szen más fegyvernem, m­int a gyűlések. A „Hon“ szemünkre véti,­ hogy szerdai czik­­künkben n­e­m igazat beszéltünk. Azt mondja, nem igaz, mintha a „Hon“ keddi számában említett zaj Horváth Boldizsár szom­bati beszéde következtében tört­ént volna. Már hogyne Volna ez igaz ? —A „Hon“ ked­den így kezdé hétfőről keltezett cz­ikket: „A képviselő­háznak ma (hétfőn) rendkívül zajos ülése volt. A zaj­osság szemrehányása ugyan nem illetheti a baloldalt.“ — Azután az egész „Hon“beli czikk azt bizonyítgatja, hogy a job­b­oldali szónokok gyanúsításai és a baloldal iránti maga nem mérséklése idézte elő a hétfői zajt. És a „Hon“ maga, különösen Horváth Boldizsár beszédéből idéz, s nem is czélozhatott másra, miután a zaj Ghiczy be­széde után történt, mely beszéd felelet volt Hor­váth szombati beszédére, s melyre a személyes önvédelmet a baloldal nem engedte meg. Ha a zajt csakugyan a „jobb oldal“ okozta,­­ a „Hon“ szerint Horváth beszéde volt annak oka és igazolása. A „Hon“ egész keddi czikke arról szólott, hogy mi okozta a zajt a hétfői ülésben, de a „Hon“ egy szóval sem hozta fel azt, mintha Horváthnak a ház­szabályok elleni vétsége (?) okozta volna. így a „Pesti Napló“ a „Hon“ czikkére felel­vén, szorosan a „Hon“ t commentálta, s habár joga van egy-egy egész pártra szigorú bírálatot mondani ki,­­ csak a „Hon“ beli czikkre felelt, így maga a „Hon“ helyezé és vita körén kívül a ház­szabályokra való hivatkozást, — különben elmondánk vala arról is egy s más curiosumot, Minthogy ezt fel nem hozta •" mi joggal vádol bennünket ugyancsak a „Hon,“ hogy azt fel nem hoztuk, kik ama zaj okának magyarázásába nem avatkoztunk? — A „Hon“-t illeti hát a vád, melyet ugyan ő ellenünk felhoz. A „Hon“-nak a hétfői zajra adott magyará­zata, vagy jobba­n mondva mentsége, feljogosít­ván bennünket mindazon következtetésekre, me­lyeket abból vontunk, a „Hon“ tegnapi czikke merőben alaptalanul vádolja azokat , mintha nem volnának igazak. — És visszautasítjuk egész határozottsággal ezen vádat. A „Hon“-beli újabb czikk azon intése, hogy az országgyűlésen a pártok hallgassák ki egy­mást, — úgy véljük, a „jobb oldalra“ nézve felesleges. A „bal oldal“ erőlteté a viták ily hoszszúra nyújtását, minek fele is tintig elég lett volna, — és számos baloldali beszéd bizony­ság rá, hogy nincs a világon türelmesebb parla­menti nagy párt, mint az , melyet a „Hon“ jobb­oldalnak nevez. — Úgy véljük, semmi sem mozdítná elő annyira a pártok közti tolerantiát, mint ha mindenik minden tárgyban csak vezér­szónokait léptetné fel; — mert a többi csak ros­szabbul ismétli mindazt, a­mi már elmondatott. A tárgy nem lesz igy semmivel világosabbá, — hanem csak érdekét veszíti, s a legnagyobb ügyek debattejának folyama az aprólékosságok homokjába vész. Másutt, s kivált Angliában, hol kiképzett pártok vannak, a pártok mérsé­kelni tudják a szólási viszketeget és a kisszerű ambitiókat. S nálunk olcsóbb lenne­­ az idő, mint az oly rendezett és államilag oly boldog I. Britanniában ? Különben örvendetes tudomásul veszszük a „Hon“ érintett szavaiban foglalt engesztelékeny nyilatkozatot. Országgyűlési ír­iósítás. A képviselőház december hó 5-kén tartott ülése. Elnök: Andrássy Gyula gr. az ülést meg nyitván, legott a napi­rend vétetett fel, s miként már a tegnapi ülés végén a kifáradt figyelem éreztető magát, s hangos volt a kívánat arra, hogy a tanácskozások fejeztessenek be, úgy ma e kívánat még általánosabb, s a szavazás sürge­tése még zajosabb jön; tekintettel ezen körül­ményre, a még feljegyzett szónokok, néhányak kivételével, csak rövidre vonva nyilatkoztak azon indítvány mellett, melyhez véleményükkel csatlakoz­nak, hosszadalmasabb indokolást többnyire mellőztek. Tisza K. indítványa mellett nyilatkoztak: Csanády Sándor, László Imre, Esterházy Ist­ván gr., Bethlen Gábor gr., Gál Péter, Miskolczi Lajos, Bernáth Zsigmond, Patay István, Károlyi Ede gr. D­e­á­k F. indítványa mellett szóltak: Kacs- Kovics Ignácz, Vay Lajos b., Filep Lipót, Tóth Kálmán, Bánó Miklós, Bartal György, Simay Gergely, Szakál Lajos, Mikó Mihály. Végül a még számosan feljegyzettek név sze­rinti felhívásra szólási joguktól elállván, az elnök felszólíta az indítványozókat, hogy a házszabá­lyok által számukra fenntartott jogot használva, adnák elő zárbeszédeiket. E felhívásra Tisza K., mint az első indítvány benyújtója, egy c­áfoló beszédben érinti mind­azon nevezetesebb észrevételeket, melyek indít­ványa, vagy annak indokai ellen felhozattak; beszédét mély csend és zavartalan figyelem ki­séré; — közelebbi számunkban egész terjedel­mében adjuk. Ittánra Deák Ferencz szólott a hatás, a meggyőzés ama hangján, mely senkit illetetle­­nül nem hagy, mely mindenkit megindít, magá­val ragad. Szóló az ellenfeleket nem egyenként kérésé fel,­­ hanem hol okaik tömegesen for­dulnak elő, vagy hol egyesek állításában többek nézetét is felfedezheté, ragyogtató logicájának élét, s bámultatá bölcs ítéletének súlyát. Szó­noklati szempontból a mai beszéd tán nem oly­­ kikerekített nagy egész, mint volt a választó irati vita alkalmával elmondott;­­ azonban a mai beszéd inkább báziss természetű lévén, mint­egy magánkörben, a társalgás őszinte, megnye­rő, lefegyverző hangján igyekezett saját véleke­dését megismertetni, s azt a megkísértett táma­dások ellen védelmezni , mi valóban a nőtováb­big sikerült. Beszéde közben többször hat­­os éljenek szakiták meg, s végeztekor az összes ház harsány üdvözlése egyesült a haza nagy fia éltetésében. A hatás okozta zaj csillapultával elnök tudata, hogy a képviselők részéről az elnökséghez há­rom beadvány nyúttatott be, melyeknek mind­egyike név szerinti szavazást sürget. A ház­szabályokra alapított ezen kívánat fi­gyelembe vételével elnök a két indítvány felett a bejelentés sora szerint tűzi ki a szavazást ; először is Tisza K. indítványa felett történik a szavazás, i­g­e­n-nel, vagy n­e­m-mel; az il­lető jegyző által a képviselők név szerint szólíz­­tattak fel, s adák szavazatukat; — ered­m­é­ny : i­g­e­n-nel, vagyis Tisza Kálmán indít­ványa mellett szavazott 107 ; — ne­m-mel, vagy­is az indítvány ellen 227 ; és így az indítványt a ház 120 szavazattöbbséggel elveti; 53 képvi­selő nem volt í­elet, 3 nem szavazott. A szavazók névszerinti jegyzéke következő : Tisza Kálmán indítványa mellett sza­vaztak :­­ Almássy Sándor, Angyal Pál, Ács Károly, Baranyi Ágoston, Batthyány Géza gr., Ben­czey István, Beniczky Ödön, Bernáth Zsigmond, Beth­len Gábor gr., Békásy Lajos, Bobory Károly, Bo­gyó Sándor, Boczkó Dániel, Bóniss Sámuel, Bö­szörményi László, Csanády Sándor, Cseh Sán­dor, Csernovics Péter, Csiky Litván, Csiky Sán­dor, Damaszkin János, Daáki Lajos, Dessewffy Ottó, Domahidy Ferencz, Döry Ádám, Eöry Sándor, Eszterházy István gróf, Gábriel István, Gaál Péter, Ghiczy Ignácz, Ghiczy Kálmán, Gubody Sándor, Halász Boldizsár, Hertelendy György, Horváth Elek, Ivánka Imre, Jámbor Pál, Jókai Mór, Kállay Ödön, Károlyi Ede gróf,­­ Keglevich Béla gr., Kende Kanut, Kiss Lajos, Kiss Miklós, Konkoly Thege Pál, Kupricz Im­re, László Imre, Lovassy Ferencz, Lukács György, Luksics Bódog, Lukynich Mihály, Luzsánszky Pál b., Li­ke Géza, Madarassy Mór, Madarász József, Makray László, Mar­kos István, Maróthy János, Miskolczy Lajos, Mocsonyi Antal, Mocsonyi Sándor, Nagy Ignácz, Nánássy Ignácz, Nikolics Sándor, Nyáry Pál, Odescalchi Gyula hg, Oláh Miklós, Papp Lajos, Papp Pál, Patay István, Peley Lajos, Perczel István, Pethe András, Pethes József, Pétery Károly, Plathy György, Podmaniczky Ármin b., Podmaniczky Frigyes­­ , Prónay József, Ragály Nándor, Ráday László gr­., Ruttkay István, Salamon Lajos, Sárközy József, Siklóssy Ká­roly, Sipos Orbán, Soldos Imre, Somossy Ignácz, Szaplonczay József, Szilády Áron, Szontagh Pál, Thalabér Lajos, Thury Gergely, Tisza Kálmán, Tisza Lajos, Tisza László, Varga Antal, Varró Sámuel, Vállyi János, Várady Gábor, Véghső Gellért, Vidacs János, Z­ámory Kálmán, Zsitvay József. Tisza K. indítványa ellen szavaztak: Almásy György gr., Ambrózy Lajos b., And­­reanszky Boldizsár, Armbruszt Péter, Ányos Ist­ván, Bartal György, Bay György, Bánfy Albert b., Bánó József, Bánó Miklós, Bencsik György, Beniczky Gyula, Berényi Ferencz gr., Berde Mózes, Berzeviczy Tivadar, Besze János, Beth­len Farkas gr., Bethlen János gr., Bethlen Sán­­dor gr., Bezerédy László, Binder Mihály, Bittó István, Botka Mihály, Branovácsky István, Bu­­janovics Sándor, Czebrián László gr., Konrád Mór, Csáky Albin gr., Csáky László gr., Csá­szár József, Csengeri Antal, Csik András, Csörghe László, Csorda Bódog, Dapsy Vilmos, Dánffy Károly, Dány Ferencz, Dániel Pál, Deák Ferencz, Dedinszky József, Delimavics István, Detrich Zsigmond, Dimitrievics Milos, Dobóczky Ignácz, Domokos László, Dózsa Dániel, Dósa Elek, Draskóczy Gyula, Eötvös József b., Eöt­vös Tamás, Erős Laj­o, Faragó Ferencz, Faur János, Fábián Gábor, Fáy Gusztáv, Fehdenfeld János, Fejér János, Fest Imre, Fischer István, Frideczky Timót, Fülöp Lipót, Gajzágó Salamon, Gál János,Gál Miklós, Gecze János, Geduly La­­jos, Glatz, Antal, Gorove István, Gozsdu Manó, Gyene Károly, Hedri Ernő, Hollán Ernő, Horváth Antal, Horváth Boldizsár, Horváth Döme, Hor­váth­­Károly, Horváth Lajos, Hosszú József, Hunfay Pál, Huszár István, Huszár Károly b., Ibrányi Lajos , Ihász Rezső , Inkey József, Dacskovics György, Ivánka Zsigmond, Jan­­kovics Antal, Jekelfalusy Lajos, Joannovics György , Jeneszky Demeter , Justh József, Justh Kálmán, Kacskovics Ignácz, Kalauz Pál, Kaudé Kálmán, Karácsonyi Ferencz, Kardos Kálmán, Kaucz Gyula, Kálnoky J.gróf, Kálóczy Lajos, Kárász Benjamin, Keglevich István gr., Kemény Gábor báró, Kemény István báró, Ke­mény Zsigm.­b., Kerkápoly Károly, Királyi Pál, Kiss Jakab, Kosuth Pál, Kovách László, Kuba János, Kubicza Pál, Kublik István, Kun Kocsárd gr., Kur­cz György, Lator Gábor, Lázár Dénes, Lehótzky Egyed, Lipthay Béla b., Lónyai Gábor, Lónyai Menyhért, Máday Lajos , Maniu Aurel, Mátyása József, Medán End., Mihajlovics Miklós, Mihályi Péter, Mikó Imre gr., Mikó Mihály, Milutinovics Svetozár, Miske Imre b., Molnár József, Molnár Pál,­ Nagy Elek, Nagy Ká­roly, Német Károly, Ooóssy Mátyás, Opitz Sán­dor, Orczy Béla b., Oroszy Miklós, Paczolay Já­nos, Papp Lajos, Papp Zsigmond, Perczel Béla, Perényi Zsigmond b., Pillér Gedeon, Prukberger József, Rajner Pál, Ranicker Jakab, Ráday Gedeon gr., Ráth Péter, Reviczky István, Rónay János, Rónay Lajos, Rónay Mihály, Rudics Jó­­zsef­­., Rudnyánszky Flórián, Sebestyény László, Semsey Albert, Simay Gergely, Simon Pál, Sis­­i­kovics József, Somsich Imre gr., Somssich Pál.

Next