Pesti Napló, 1867. január (18. évfolyam, 5009–5034. szám)

1867-01-01 / 5009. szám

eddig heverő pénztári készletek folyókká lesznek. A miniszter azt véli, hogy ily módon egészen gondoskodva van az 1867-iki pénzügyi szükségekről, s egy egész év van nyerve a háztartásban való jobb rend megszilárdítására és üdvös reformokra. Már közel állunk — úgymond — a czél­­hoz, hogy a bevételek és kiadások egyen­súlyban legyenek. Hogy a czél teljesen el legyen érve, nagy erőfeszítések kíván­tatnak még, de ha a külbéke megmarad, és a belső alkotmányos kérdés megolda­­tik, a népképviseletek hozzájárulásával biztosan remélhető a czél elérése. A deficitek elenyésztetése után lehet csak a lebegő adósságok fudírozása, mi nélkül rendezett pénzügy nem lehet, ha nem veszszük is hozzá az adózók terhel­­tetését. Nem tagadja a miniszter, hogy az 1867-ki szükséglet fedezése csak az által lehetséges, ha a bankjegy kibocsá­tási felhatalmazás a maximu­mig fel­h­as­z­áltatik, holott nem elég — úgymond — a törvény megengedte határon túl nem menni, hanem mindent el kell követni a forgalomban levő bankjegy apasztására. A papírpénz-forgalom helyett az ezüst forgalmat hozni be, mint a tapasz­talás mutatja, oly nehéz, oly mélyen bevág a közgazdasági viszonyokba és oly nagy pénzügyi áldozatokkal jár, hogy habár a kormány megteszi rá az előkészületeket, de a rendes törvényhozás minden factorá­­nak közreműködése mellett kell élénken óhajtania megvalósítását. A hazai erdészet körőből. A magyar­ erdészeti egylet ez évi közgyűlését a gazdasági egylet „Köztelkén“ dec. 9-ik és 10-ik napjain tartotta meg; számosan vettek abban részt, s hogy ezen egyesület hivatása honunk er­­dészetének érdekében mennyire fontosnak tart­ható, ezt nem kevésbé igazolja az, hogy az orsz. képviselő urak közül is többen lettek tagjaivá, és vettek tárgyalásaiban részt. E mostani közgyűlés Magyarország erdőgaz­­dászatára nézve kétségkívül nevezetes befolyás­sal leend, s remélt következményeiben a köz­gazdászat nálunk ezen, annyira félreismert te­rén, hazafias támogatás mellett sok jót és üdvö­set igér. Maga az egyesület teljes reformon megy át, eddigi irányát, melyet az idő és viszonyok erő­­szakolának reá, megváltoztatja, s hazánk érde­keinek minden tekintetben megfelelő nemzeties irányba lépend; székhelyét, mely eddig Pozsony volt, szintén megváltoztatja, s újabb alapszabá­lyai értelmében — melyek, miként tudjuk, a nm. m. kir. helytartótanácshoz megerősítés vé­gett már fel vannak terjesztve — rövid idő alatt Pestre teendi át. És hogy innen, az ország szivéből csakugyan a közkívánatnak és közvagyonosodásunk érde­­kébeni fontos hivatásának megoldására ernyedet­­len munkássággal törekvend, ez iránt ismét biz­tosítékot nyújt az említett közgyűlés által követ­kezően megválasztott igazgató választmány . Elnök gr. Keglevich Béla, alelnökök gr. Pálffy István és Vágner Károly; választmányi tagok : Barta Béla, Pillér Gedeon, gr. Zichy N. János, Inkey József, Prindl András, Bérczy Károly, Tisza Lajos, Gervay Nándor, Hideghéthy Antal, Németh Sámuel, Divald Adolf és Haskó Emil. Magyarországban, hol az erdők az összes mive­­lés alatti földnek majdnem egyharmadát foglalják el, különösen szükség van egy oly erdészeti egy­letre, mely azt híven képviselje, s mely közgazdá­­szatunk e térem­ emelésével kereskedelmi bevéte­leinket szaporítsa, s ez­által földünk belértékét is növelje; és épen e körülmény engedi hinnünk azt is, hogy az egyesület, mely hazánk főbb bir­tokosainak érdekét nagyban képviseli, s melynek hasznos működése a közérdekek szolgálata mel­lett közvetlenül erdőbirtokosaink javára szolgál, úgy főuraink, kir. városaink, valamint minden na­gyobb és kisebb erdőbirtokosaink s összes ha­zánkfiai által részünkről is óhajtott pártfogásban részesülend, s hogy jelen esetben nemcsak szó­val leend elmondva — mint évekkel előbb — hogy erdészetünk ügyében szorgos és fontos teendőink vannak, hanem tényleg is be fog bizo­nyulni, hogy azon teendők kivitelére az erők egyesítése által mindnyájan közrehatni akarunk, és az egyesületet, mely arra nézve elsőrendűleg hivatva van, pártoljuk. Az erdészeti egyesület czélja: a hazai erdőgaz­daság minden ága- s az erdészeti magyar iroda­lom előmozdítására közre hatni; a tudomány és gyakorlat tere számos eszközöket ad e végre ke­zébe, melyeket felhasználni bizonyára el nem mulasztandja; ilyenek például: erdészeti magyar tanodák felállítása és szaképzett hazai erdőszek neveltetéséről való gondoskodás. Feladata, hogy a kormánynak erdészeti ügyekben az ország ér­dekeinek megfelelő véleményezésekkel szolgál­jon nemcsak felhívás esetében, de azon kívül is,­­ hogy erdőbirtokosaink érdekét és azok felme­rülhető igényeit a közjó szempontjából, annak irányában képviselje. Miért úgy hiszszük, hogy hazánkfiai közül szép számmal fognak azon egyesület tagjaihoz csatlakozni, melynek ép oly nemes, mint fontos és egyetértően szükségesnek ismert hivatása: hazánk erdőgazdászatának felvi­rágzására hatni. TÁRCZA: Magyarország helyzete az európai államszerkezetben. Történeti és politikai tanulmány. Irta Tavarky Gedeon. Pest, 1867. Ára 2 fz. I. E könyv, melynek ismertetését e lapok álta­lam különösen tisztelt szerkesztőjének óhajtására vállalám el, egy politikai kapacitásnak első n­a­­gyobb irodalmi munkája. Szerzője nem tag­ja az ifjú nemzedéknek, de annak sem, mely 1848 előtt lobogtatta a haladás zászlóját. Ő egye­nesen 1848 gyermeke, ez évben volt először képviselő. De még ekkora szemlélődés és tanul­mányozás terén maradt, s ha emlékem nem csal, csak egyetlen nagyobb vitába vegyült bele nyil­vánosan. A tizenkét év, e „grande mortalis aevi spatium“ eltelte után, mint Pest megye főjegy­zője, egy pár felirati projectumával magára von­ta a közfigyelmet. Aztán megválasztották ország­gyűlési jegyzőnek, s ő a benne vetett bizodalmát itt is igazolta. A múlt évben azonban, előélete­se érdemes daczára, kimaradt a parlamenti életből. De a közélet, a cselekvés, Tanárkyra nézve a belső szükség, s azért ő a parliament hippo­­dromjáról kizáratva, az irodalom arénájára me­nekült. Ez története „Magyarország helyzete“ kelet­kezésének. Legalább én ezt hiszem. Az írói pálya Tanárkyra nézve most épen olyan menekülés, mint a tanulmányozás volt akkor, midőn az „inertiae dulcedo“ sokakra oly csábítólag hatott. Bizonynyal Tanárky nem lépett volna fel irodal­mi pályán, ha a politikab­ól ki nem záratik, bár tehetsége, s főként tanulmányai és ismerete telje­sen ké­pessték őt arra , mert nála az alapos és részletekig menő történeti tanulmányozás is nem egyéb volt, mint előkészület a politikai pályára. S ha hajdan a tanulmányozás neki megnyugvást adott, valószínű, hogy az irányban enyhületet ta­lált — mert igy is közölhette eszméit a közön­séggel. így lett a nyilvános politikai pályáról kizárt államtudósból történet­iró. S mi szívünk­ből örülünk, hogy az első fellépés sikerét fényes­nek mondhatjuk. Tanárky munkája figyelemre méltó jelenség. Az egész könyv zsúfolva van eszmékkel, ítéle­lekkel, mondhatni ezeknek lánczolata. Egy éles szemű és higgadt államférfiunak nézeteit tartal­mazza az történetünk menete és részletei felett. De ez nem minden, mit e munkáról elmondha­tunk. Kétségtelen igaz, hogy a történetírók so­rában sok az államférfi, de az is bizonyos, hogy az államférfi a bölcseség még egymagában nem tesz valakit nagy történettudóssá. Minden spe­ciális és fényes tehetségek megtétele mellett, erre nélkülözhetetlen a források tanulmányozása , egy fárasztó és sok évet igénybe vevő munka, de a­melynek hiányában h­ó alatt mindig inog a föld, s a melyet újnak és meglepőnek hajhászá­­sával pótolni nem lehet. Mi Tanárky munkájá­nak figyelmesebb átvizsgálása közben azon meg­győződésre jutottunk, hogy szerző e bírálati pro­­cessust lelkiismerettel hajtá végre, s ha itt-ott egyik másik ítéletére nézve, másutt a tényekből folyó következtetéseit illetőleg, vele nem érthe­tünk egyet, ki merjük mondani, hogy még e pon­toknál sem vádolhatjuk őt tanulmányhiánynyal, még kevésbé elfogultsággal vagy felületességgel. Ő mindenütt indokolja, részletezi ítéleteit, és kényelműen egy szót sem koc­káztat, annyira, hogy az elfogadott tételekkel mindig öntudatosan jön összeütközésbe. Mert a tanulmányozás és észlelés alapján, a tények összefüggésének vizs­­gálása által szerzett magánék bizonyos meggyő­ződést. S ha egyszer az meg­volt, azt semmi által sem korlátolt függetlenséggel tette papírra. Nem vesztegették meg őt az előtte irók tekintélye, nem egynémely csillogó eszmének varázsa. Önálló tudott maradni minden körülmények közt. A történetirónak ez önállóság szükséges kel­lék, s az teljesen azonos a bíróéval. Megtétele nem érdem, hiánya nagy bűn, mert legtöbb eset­ben egy jelentőségű a megvesztegettetéssel, és nem kevesebb szándékos ámításnál. — Ilynemű megvesztegettetésnek Tanárkynál nyomára sem akadhatni. Más az, s épen nem ezen osztályzatba tartozó, minek varázsa alól szabadulni nem tu­dott — tán nem is akart — s mi — egy pár esetben — ítéletét is meg tudta vesztegetni: az államférfii szempontnak minden körülmények között s minden tekintet nélkül keresztül vitt és tulszigorral eszközlött alkalmazása az. Ez egy­nek áldozott, s ennek is kulcsa fellelhető mun­kája czéljában. Mint fentebb is emlitem , ő összes történetün­ket államférfim szempontból bírálja. Ez fő érdeme, csak azért is, mert irodalmunknak egy lényeges hiányát pótolja ezzel. Az is igaz, hogy tudalma és helyes érzéke a legtöbb esetben rávezette a kellő mértékre, mely itt kiválóan szükséges a tények történetírói bírálásánál — de nem min­denütt. Mértéke néhol a kellőnél szigorúbb. — Semmi kifogásunk az ellen, hogy a következmé­nyeket bevonja a bírálás indokaiba, de szerettük volna, ha mindig csak a közvetlen következmé­nyeket vonja be. Lényegében igaz, hogy az utolsó három század történetének ferdeségei a megelőző századok történetéből származnak, s épen oly igaz az is, a mint szerző erre az olva­sót rávezeti. De e ténynek egyénekre alkalma­zásánál már oly követelést állított fel szerző, mely nemcsak a közönséges ember tehetségét, de a génié korlátait is felülmúlá. Példa az, mit Nagy Lajosról mond, S e tagadhatlan igazság ránk nézve annyival meglepőbb, mert szerző alig egy helyt esett azon hibába, a modern államnézeteket és politi­kai elveket állítja fel szempontul a múlt bírálá­sánál. Mert a Rotteck-iskola tulságairól is csak Schloster rideg szigorából ragadt rá valami. Jobb ez utóbbi. Mert pillanatnyi hatást lehet ugyan elérni azzal, ha a jelen szabadelmű esz­méit állítjuk fel ellentétül a múlt úgynevezett „obscurantismusának“ szidalmazásánál, de ál­landó becsüt alkotni nem. Végül pedig meg­dönthetetlen igazság, hogy egy kort sem bírál­hatni helyesen más szempontból, mint a ma­gáéból. Tanárkynál feltaláljuk ezt. S ez annyival na­gyobb érdem, mert ő nemcsak történeti, hanem egyúttal politikai tanulmány tárgyává tette fel­vett tárgyát. De jegyezzük meg jól: kiindulási pontjai nem a modern politika nézpontjai, nem is az egyetemes politika , hanem minden kornál saját politikája. S kísérlete itt ij és annyival ér­­dekes­, mert úttörőnek kell­ lennie előzmények hiányában. De nem a felvett tárgy nehézségét mutatja-e az, hogy a­mit az egész kornál oly biz­tosan, oly egy nyomon tudott követni , már egyes egyéneknél nem alkalmazható mindenütt a biztosság ama mértékével ? Mindamellett az egész megoldása méltó a szerzőhöz, mely őt történet-irodalmunk egyik je­lesebb tagjává teszi. De térjünk át a részletekre. II. „Magyarország helyzete az európai állam­szer­kezetben,“ a felvett tárgyhoz mérten, tizenegy fe­jezetre oszlik. Az első bevezetést képez, s a munka „elméle­tét“ adja. Szerző kimutatja a történet két főté­­nyezőjét, a szereplő egyének szabad akaratát s a viszonyok és körülmények kényszerűségét. A múltnak parancsoló kényszerűsége hatással van a jelenre, ez a jövőre. Szerző ez eszmében találja­­ fel azon végzetszerűnek látszó catastrophának kulcsát, hogy nemzetünk feladta külön álló ál­lam létét, s tagjává, de önálló tagjává lett egy közép-európai nagy államnak. S midőn ez esz­méből kiindu­la, a nemzet múltja és jövője felett elmélkedett, oly czéllal, hogy a múltnak tanúsá­gaiból a jövőre következtetve, meggyőződést szerezzen a felett, hogy mi a helyes irány, mit a jelen válságai közt követni kell — hat kérdés megfejtését tűzte ki feladatává. „1) Mely okok eredményezték, hogy nemze­tünk bevándorolt, aránylag csekély száma, rövid idők folytán, a középkori államokhoz mérve, egy, aránylag nagy államot képes volt Közép Európá­ban alapítani? 2) Mi az oka mégis, hogy ezen állam terjede­lemben és más kívánalmakban oly megállapodást nem birt szerezni, mely egy nagy állam állandó­ságához szükségeltetik ? 3) S miután­ ez nem történt, kényszerítve volt-e a Habsburg-dynastia uralma alatt, önfenntartási ösztönnél fogva, e szomszéd nyugati tartomá­nyokkal a fejedelem személye által összetartott államszövetségbe lépni ? 4) Megcsalta-e ez önfenntartási ösztön? 5) S ha nem csalta meg, mert annyi viszon­tagságok után is él a nemzet állam-egyéniségé­nek öntudatában, van-e világtörténelmi oka ezen jelenségnek, vagyis bevégezte-e missióját e nemzet ? 6) S ha be nem végezte, mi a teendője je­lenben ?“ A következő tíz fejezet e hat kérdés megol­dását adja A II. fejezet „a magyar állam alakulása.“ Előre bocsátja Európa helyzetét a IX. század második felében. Őseinket előbb a keleti, majd a nyugat közép-európai nemzetközi viszályok el­döntésére maguk az illető európai nemzetek hív­ták be, s alkalmat nyújtottak nekik, saját erejü­ket összemérni az európai viszonyokkal. És— folytatja — nem a véletlen, s nem is Attila biro­dalmának hagyományos emléke, hanem Euró­pának akkori körülményeiből folyó világtörté­nelmi kényszerűség volt az oka, hogy őseink ezen földet foglalták el, melyen mi utódok ma is,mint nemzet élünk.“ Szerző úgy hiszi, hogy mind a szláv, mind a német elemnek szerencséjére szol­gált, s az emberiség civilizatiója érdekében tör­tént a magyarok honfoglalása , mert véget vetett a két nagy néptörzs közt folyó küzdelemnek, s e földön egyik elem sem lett volna képes államot alkotni, mert végül „mi voltunk kiszemelve a gondviselés által, századok múlva feltartóztatni a keleti barbárság által a nyugati polgárisodás el­len intézett csapásokat, melyek alatt a vitéz dél­szlávok is meghajlottak, a Duna menti szlávok pedig elvesztek volna.“ S e honfoglalás sem előbb Nagy Károly, sem utóbb az Ottók és Kom­­nenek korában nem sikerült volna. Ily módon azonban az az európai egyensúly fenntartásának tényezőjévé lett. „Meggátolta a germán elem ke­let felé terjeszkedését, feltartóztatta a szláv elem beolvasztását, s a nyugati keresztyénség elfoga­dása által a területen lakó népek közt közvetítő jön a polgárisodás terjesztésében, s az azon idők fogalmához és kívánalmaihoz mért alkotmányos rend és szabadság szervezett alakba öntése és fenntartása által megőrzé a népek szabadsági ön­tudatát, s gátat vetett a világ­uralmi absolutis­­mus lehetőségének; szóval: világtörténelmi kül­detését, önálló államegyénisége erejével, mind­addig teljesítette, míg ezen missio betöltésére egy nagyobb közép-európai állam alakulásának kényszerűsége előtérbe nem lépett.“ S e pontnál azt kérdi szerző : miért nem a magyar állam nőtte ki magát azon nagy állammá, mely képes lett volna e missiót betölteni? Felel rá a III. fejezetben . Mert megalakulásakor magával hozta növeke­désének hátrányait. Nem követjük szerzőt e pont kutatásánál, melyben sok új nézpontot állít fel egyes ismer­tek mellett, s csak az utolsót emeljük ki: „azon körülmény — írja szerző — hogy a honfoglalás oly rövid idő alatt, s aránylag oly csekély ellen­állás legyőzése után sikerült, nem volt kedvező hatással az állam megszilárdulására, mert a vándor, harczias kalandokhoz szokott nemzedék, itthon hivatása teljesítésére, mely hatalmának még akkor egyedüli alapját képezte, harczfoly­­tatásra alkalmat nem lelvén, mintegy kénysze­rítve volt azt idegen országokban keresni fel; de mig a támadó harczokban lehet zsákmány­nyal gazdagodva, számban mindig apadva, idejét és erejét elfoglalta, elmulasztotta az ország határai­nak védhető kikerekitését, s az első század alatt élt két nemzedék harczi kalandjainak az lett egyik végeredménye, hogy az ország nyugati határai a fel-dunai és stájer hegységektől, s az Enstől a Lajtháig szoríttattak vissza, s a német birodalom, az osztrák határgrófság betelepítése és biztosítása mellett, nemcsak határt vetett a magyar berohanásoknak, de biztos támposztot is nyert a német befolyás sikerének, mely a néha megszűnni látszó, de soha fel ne® adott törekvés után századok múlva érvényesült-S e pont vezeti át a nyugati hatás kutatására, melyről szól a negyedik fejezet. Különfélék. Pest, dec. 81. — A Deák-kör uj szállása az úri utczai gr. Karácsonyi-féle házban ma délután nyittatott meg; ugyanitt — mint halljuk — a képviselő­­háznak a fővárosban levő tagjai pártszinezet nélkül fognak holnap délelőtti 10 óra után ösz­­szegyülekezni, hogy innét testületileg Szent- I­v­á­n­y­i Károly házelnökhöz, s ennek veze­tése alatt Deák Ferenczhez menjenek, újévi ü­dvözléseket teendők.­­ Hallomás szerint a főváros legtekintélye­sebb főúri­ és üzleti köreiben élénken foglalkoz­nak egy új , „Magyar életbiztosító tár­sulat“ alakításával. A­mint továbbá tudjuk : Kiss Zsigmond úr, ki e téren kitűnő tehetsége és páratlan erélyéről ismeretes, több szakember­rel egyesülten vesz részt a terv kivitelében. i­x. A pesti biztosító intézet múlt szombaton tartott választmányi ülésének eredményéről ked­­vezőleg vehetnek tudomást a részvényesek. A jelen viszonyok közti kiváló nagy érdekeltség nagy számmal gyűjte össze a választmányi tago­kat. Az ülésen jelen voltak : Gozsdu Manó alel­­nök, Deutsch Bernát, Fischl Károly, Holländer Bernát, Huszár Károly, Kiss András, Luczenba­­cher Pál, Mank Mór, báró Prónay Gábor­­ exolja, Stephani L., Taffler Adolf választmányi tagok ; Királyi Pál vál. jegyző ; Brttil Ignácz, Kőben Károly, Meisels Salamon, Szeghő Jozso­, igaz­gatók ; Sándor Ernő vezénylő igazgató. A vá­lasztmány örömmel győződött meg az elnök és az igazgatóság értesítése folytán az intézet üzletvi­szonyainak kedvező voltáról, s az e feletti általá­nos megelégedést különösen fokozd még a ve­zénylő igazgató azon jelentése , miszerint az 1866. évi mérleg elkészítése — ugyancsak az üzletviszonyok szokatlan kedvező állapota foly­tán — gyorsan haladhatván, annak befejezése oly hamari kilátásban van, hogy az 1867-iki ren­des közgyűlés már mártius hónapban — s e sze­rint az 1866-kinál jóval hamarabb — össze lesz hiható. A választmány­­ a megürült igazgatói állomásokra megválasztván még Medetz József és Mank Mór urakat, s osztatlan megelégedését fejezvén ki az igazgatóság iránt a társulat ügyei­nek helyes és sikerdús vezetéséért — e hazai inté­zetünk jövőjét illetőleg legkedvezőbb remények­ben megerősödve oszlott szét.­­ A minapában már érintve volt, hogy Pest városa részéről a személy és vagyonbiztonság érdekében felterjesztés létetett az iránt, hogy a városban nagy számmal tartózkodó szabad­­s­á­g­o­s katonák eltávolíttassanak. Ezen felter­jesztésnek annyiban eredménye lett, hogy a helytartótanács, egyetértőleg a cs. kir. országos főhadi parancsnoksággal, elrendelte, miszerint a nem pest-budai illetőségű szabadságos és tarta­lék katonák, azonnal illetőségi helyükre toloncz után eltávolittassanak, s a mennyiben megszökve Pest-Budára ismét visszatérnének, további elbá­nás végett kellő felügyelet mellett a cs. k. had­kiegészítési parancsnokságnak adassanak át. A­mi a pesti illetőségű, de viseletük miatt a köz­­biztonságra veszélyes szabadságos katonákat illeti, ezekre nézve a cs. kir. hadkiegészítési pa­rancsnokságok utasíttattak, hogy ellenük a tör­vény egész szigorát alkalmazzák, és őket hala­dék nélkül ezredü­khöz­­hívják be. — Tóth Kálmánt a miskolczi csizmadia czéh tiszteletbeli mesterének meg­választotta. Tóth Kálmán a „Bolond Miská“ban a szerkesztői üzenetek közt közölvén a czéhbeli decretumot, meleg köszönetet mond a megtisz­teltetésért. — A kir. magyar természettudományi társulat folyó január hó 2-ik napján szerdán délután 5 órakor a magyar akadémia épületében szakgyü­­lést tartana, melyre úgy a társulat t. ez. tagjai, mint a természettudományok kedvelői ezennel tisztelettel meghivatnak. A szakgyülés tárgyai lesznek: 1. Schindler Emil úrtól, a levegő­gé­pekről folytatólag. 2. Bernáth József úrtól, a budai keserűvízforrások talajának vegyelemzé­­séről. Dr. K­á­t­a­i Gábor, társulati első titkár. — A pénzügyminisztérium egy hivatalos je­lentése szerint t­artos uj állam­jegyek fognak 1867. január 1-sején kezdve kibocsáttatni, azon maximum erejéig, mely az államjegyek kibocsá­tására meg van határozva.­­ Az udvari cancellária a helytartótanács indokolt felterjesztése következtében helyben­hagyta, hogy Pest megyében ideiglenesen egy köz­­ültetményi felügyelőség állittassék fel, az 1400 ftra számított költségösszeg az országos közgaz­dászati alapból lévén fedezendő. (S.ny.) — Ajánljuk a közönség figyelmébe a „M­a­­gyarország és a nagy világ“-ot, társ­lapjával, a „Pesti hirlap“pal, melyet, mint már többször érintek, Frankenburg Adolf oly nagy gonddal szerkeszt. E két testvér lap egyike, a „Magyarország,“ jobbára szép nagy s különösen alkalomszerű képekkel, érdekesen itt magyarázó szöveggel, arczképekkel, életraj­zokkal, hasznos és mulattató tudnivalókkal ked­veskedik, míg társa, a „Pesti hírlap,“ a politika terén tájékozza olvasóját, változatos tárczák­­ban művészettel s egyéb érdekes dolgokkal, tár­sadalmi és politikai életünkből érdekes mozzana­tokkal, s jól és szellemdúsan irt országgyűlési tudósításokban az országgyűlési ülések tárgya­lásaival és szónokaival ismerteti meg az olvasót. Munkatársai közt, hogy többeket ne említsünk, a szerkesztő érdekes életképén kívül Greguss­­tól, Gyulaitól, Vámbérytől találunk czikkeket, K­e­le­­­i 181 szép rajzot. Továbbá szokott jeles tollal irt politikai szemléket közöl F­alktól, s külön mellékletben országgyűlési beszédeket ad előfizetőinek, melyeket egy kö­tetté köttethetnek egybe. Szóval a szerkesztő és kiadó minden lehetőt elkövetnek lapjuk gazda­gítására és érdekesítésére. Az előfizetési ár mind e mellett is olcsó, évenként a két lapra 12 ft, félévre 6 ft, negyedévre 3 ft. Külön a „Magyar­­ország s a nagy világ“ egész évre 8 ft, félévre 4, negyedévre 2 ft. A „Pesti hírlap“ egész évre 5 ft, félévre 2 ft 50 kr, negyedévre 1 ft 30 kr. — A budai dalárda dalestélyéről helyszűke miatt csak jövő alkalommal szólhatunk. -J- Előfizetési felhivás a Schrecker-féle fényir­o­dában megjelenendő 186%-os Országgyűlési Al­bumra. Az 186®Viki országgyűlési album, mely a felső- és alsóházi tagok jóltalált arczképeit tar­talmazva, a Schrecker-féle fényirdában állittatik ki, s melynek jövedelme egy része a magyar írók segély-egylete javára fog fordittatni, még a a húsvéti ünnepek előtt fog ott megjelenni. De ezen gyűjtemény nagy terjedelmű levén, senki­­sem­ köteleztetik az egész albumra előfizetni, ha­nem 100, egész 200 arczképet tartalmazó albu­mok is fognak kiadatni, mely arczképeket a t. ez. előfizető a levett t. ez. tagoknak annak ide­jében megjelenendő névjegyzékéből tetszés sze­rint — akár a felső-, akár az alsóházi tagok so­rából — fogja magának kiválaszthatni. Száz arczkép előfizetés útján 15­0. forint csekély ár mellett szerezhető meg, s az ehhez való album, a kiállítás és a benne foglaltató képekhez arány­lag, 12—25 fiba kerülend. Lehet azonban ma­gukra az arczképekre album nélkül is előfizetni. Különös figyelmet érdemel, hogy az alsóházi al­bum czimlapja Deák Ferencz­nek, a felsőházi albumé a tárnok Sennyey Pál báró főtárnok­mesternek jóltalált mellképeivel lesz diszitve. Előfizetések a Schrecker-féle fényirdában (Bál­vány utcza 3. sz.), valamint Sárkány J. S. ur boltjában (váczi­ utcza sarkán) 1867. február hó végéig elfogadtatnak. — Kivonat a „Wiener Zeitung“-ból. (Hirdetés.) „Brokhausnál Lipcsében és Bécsben épen most jelent meg, és minden könyvárusnál kapható: „ Huszonöt év Magyarország történeté­ből, 1823-tól 1848-ig. Irta Hor­váth Mihály.“ Magyarból fordította Novelli József. Két kö­tet, ára 10 frt. Horváth Mihály Magyarország érdemdús történetírója, e művében hazájának azon küzdelmeit festi, melyekben, különösen 1849-ben, mint oktatási miniszter, személyesen is szerepelt. E mű honfitársai által rendkívül kedvezőleg fogadtatott, s ott jelenleg több ezer példányban van elterjedve. A szerző szabad röp­tű szelleme, a viszonyok legmélyebb ismeretével párosulva, Magyarország politikai életének meg­ragadó képét állítja élénkbe, új korszakának azon legfontosabb mozzanataival, melyek a nem­zeti küzdelemben pártokat alakítanak, s a par­lamenti életet megszülték, mi jelenleg az ország mozgató ereje. Hogy e műhöz a német közönség is hozzájuthasson, a német kiadás a szerző köz­reműködésével történt, mi annál kedvesebb fo­gadtatásra számithat, minél élénkebb azon ügye sem, melylyel Magyarország fejlődése és ügye iránt a külföld viseltetik.“ — A sajtóügy vezetése — írja a „Schw. Corresp.“ — új éven kezdve a császári ház és külügyek minisztériumába megy át, s igy való­sul azon állítás, hogy Ben­st báró hivatalba léptekor a sajtó vezetését magának kívánta. — Igen o­lcsó pénzen körutat tehet Euró­pában, sőt Ázsiának s Afrikának több érdekes pontját, az egyptomi gútákat, templommaradvá­nyokat, chinai vidékeket, javai házi életet stb. megszemlélheti, s magának ezekről tiszta fogal­mat szerezhet az, ki megtekinti a Váczi utczában a Korona kávéház mellett felállított gazdag ste­reoscop gyűjteményt. — Csáthy Károly bizományában Debreczen­­ben megjelent „Alföldi lakodalmas, új magyar társas táncz, szerző Müller Lajos, ajánlva fm. herczeg Odescalchi Gyulánénak. Ara 80 kr. —1 Littolff Henrik, a hires zongoraművész és zeneköltő, Oroszországba utazván, főváro­sunkban mulat s egy pár hangversenyt ad a nemzeti színházban. Az elsőt szerdán, január 2-án fogja megtartani. Ez alkalommal „R­o­b­e­s­­pierre“ nyitányát fogja bemutatni, s egyik „zongora-versenyét“ játszani.­­ Több amerikai hajó­tulajdonos egy óriási hajóversenyt rendezett, mely e napokban ment végbe. A yachtok, melyek dec. 11-kén New- Yorkból elindultak dec. 23-án érkeztek Cowes­­be, Angliába. Tehát 13 nap alatt keltek át, a legrövidebb határidő alatt, mely alatt vi­torláshajó valaha ily hosszú utat megtett. A yachtok nevei : „Henrietta,“ „Hotwing“ és „Vesta,“ A következő rendben érkeztek Cowes­­ba : először a „Henrietta,“ Bennett urnak, a „New-York-Herald“ szerkesztője fiának tulaj­dona . 8 órával később a „Hotwing“ tűnt fel a láthatáron, 2 órával később a „Vesta.“ Mind­nyájan nagy örömzajjal fogadtattak Cowesben, s a kir. yacht clubb 10 ágyulövéssel üdvözölte, melyeket a „Henrietta“ hadi szokásos módon viszonzott. „Hotwing" 6 embert vesztett el legénységéből az átkelés alatti vihar folytán. A győztes 180,000 ftot nyert. A „magyar mérnök-egylet“ központi vá­lasztmánya vasárnap január 6-kán d. e. 9 órakor a magyar akadémia palotájában rendes havi ülést tart, melyre az érdeklettek tisztelettel meghivat­­nak. Petényi Ottó vál. titkár. ■j­ K­i­s­s Zsigmond ur megszűnt működni mint az I. magyar általános biztositó társaság életbiztosítási mozgó ügynöke. (Beküldetett.)­­ T­h­a­s­s­y Dániel Puszta-Monostorról, vér­ző szívvel tudatja barátival s ismerőseivel nejé­nek bernátfalvi Bernát Amáliának dec. 25-én történt halálát. — Gerlitzy Vincze báró, Ganz Abrahám és Blum János budai lakosok, a köztiszteletben álló emberbarátok, kik a nyomor és szerencsét­lenség enyhitésében minden alkalommal oly szí­vesen versenyeznek, ennek ismét egy fényes pél­dáját adták az által, hogy a budai leves­osztó intézet számára adakoztak és pedig Gerliczy báró 60 ft, Ganz 80 ft és Blum 25 ftot. Kedves kötelességének ismer­i a buda fővárosi kapitány­ság, ha ezen nemeskebl­i segélyért, a szegénység nevében, nyilvánosan kimondja az érdemlett kö­szönetét. — Zalaegerszegről írják lapunk­nak: „Főispánunk Festetics György gróf a megyénkbeli ínségesek segélyezésére, már ré­gebben felajánlott 1000 fton kivül, újabban is­mét 2000 ftot ajándékozni, s e nagylelkű tette által az éhnyomorban szenvedőkön segíteni ke­gyeskedett. — A nemes gróf egyik balatonvi­­déki község szűkölködő lakóinak a múlt télen is 100 ftot adományozott s a N.-Kanizsán felállí­tandó félgymnasium alaptőkéje gyarapításához pedig ugyanez év folytán 1000 fttal járult.“ — A városi vámilletékek ellenőrzését illető szervezési javaslat — mint a „Lloyd“-nak írják — a helytartótanács, valamint az orsz. pénzügy­igazgatóság részéről helybenhagyatott, s jövő év jan. 1-jével fog életbe lépni. Ennek következté­ben Pest-Buda valamennyi fősorompóinál városi sorompók fognak felállíttatni, melyeknél a vá­rosba hajtó kocsik a fogyasztási- és kövezetadó lefizetéséről szóló tárczák szelvényeit fogják kéz­­besíteni. Ez eljárás által a városi hatóság azon helyzetbe fog jutni, hogy vámszedőinek ügyke­zelését teljesen ellenőrizhesse, egyúttal a vá­rosi számvivőségnek is fog anyag nyújtani, hogy a fogyasztás statistikai kimutatását a testvér­vá­rosokban a lehető legpontosabban állíthassa ösz­­sze. A lánczhíd-társulattal a kövezetvámot ille­tőleg oly forma szerződés köttetett, mely szerint a budai vámszedő-hivatal feloszlattathatik, a híd- és kövezetvám szedése pedig egy személyre ru­háztatok át, mi­által a közlekedés is tetemesen megkönnyebbült. — Rossini, mint kiadó. Az ősz maestro egyik legutóbbi zenészeti estélyén a híres N­i­c­o­­­o leánya, egy igen szép zongoradarabot játszott, mely saját szerzeménye volt. A társaság tapsai és tetszésnyilatkozatai után így szólt Rossini: „Kisasszony ! E szerzemény oly szép, hogy meg­érdemli a kiadást, és ki is kell azt adni, de ne

Next