Pesti Napló, 1867. január (18. évfolyam, 5009–5034. szám)

1867-01-15 / 5020. szám

12-5020. Szerkesztési iroda: Perem­ziek tere 7. szám. 1. emelet. E lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kedd, január 15.1867. 18. évi folyam. Kiadó-hivatal: Ferencziek tere 7. szám földszint. A lap anyagi részét illető köz­lemények (előfizetési pénz, ki­adás körüli panaszok , hirdet­mények) a kiadó­ Hivatalhoz in­­tézendők.PESTI NAPLÓ ■5" Előfizetési feltételek: Vidékre, postán , vagy helyben, házhoz hordva. Félévre , . 10 frt 50 kr. o. é. Évnegyedre . 6 frt 25 kr. o. é. Hirdetményez: á­ja: 7 hasábos petitsor egyveri ford*. tésntS 7 nj kr. Bélyegdij külön 30 njkr Nyilt-tér: 5 hasábos pr‘. ’ 2?7 nj kr. Előfizetési felhívás I*E&'TI NAPLÓ 1867-diki első félévi év negyidevi folyamára. Előfizetési díj: Januar—joniusi % év re . Januar—marliusi ^4 évre . a . i­ PESTI NAPLÓ kiadó-hivatala. 10 frt 50 kr. ' 25 .. P esi, jan. 14. 181)7. Bécs, jan. 13. A Azon német követek, kik Protobe­­vera hajdani igazságügyeinél értekezletet fognak tartani, mind együtt vannak már, kivéve Kaiserfeldet, Rechbauert és Auers­perg Antal grófot (Grün Anasztáz álnév alatt a leghiresb német költők egyike), kik csak délután érkeznek a gyorsvonat­tal, s a holnapinapot is itt fogják tölteni. Az értekezlet ma estre 9 órakor fog vég­hez menni, s előreláthatólag nagyon rövid lesz, mert a fődologra nézve (hogy t. i. a rendkívüli reichsrab­ számára nem sza­bad követeket választani, sem ilynemű mandátumot elfogadni) már­is teljes egyet­értés létezik, a modus procedendi pedig részletesen nem fog megállapíttatni, mert ezt részint a kormány eljárásához, részint a különböző tartományi gyűlések elnökei­nek magatartásához kellene alkalmazni. Ha egynémely lap egész bizonyossággal állítja, hogy a németek ama program­já­val szemben Belcredi gróf már­is el volna tökélve egyenes választásokhoz folya­modni, ez egyelőre csak üres combinatió, vagy, ha tetszik, egyszerű lehetőség, mert államminiszter úr ő excja e tekintetben még semmit sem határozott, s épen a mai conferentia eredményét akarja bevárni, mielőtt a további teendőket végleg meg­állapítaná. Nem tartják lehetetlennek, hogy ő excja — mily forma alatt, még nem tudjuk — még egy lépést teend a németek megnyugtatására, melynek lé­nyege annak kijelentésében állna, hogy a rendkívüli reichsrathnak, a dolog termé­szete szerint, a Magyarországgali egyez­kedés szerint nem lehet határozó ha­talommal bírnia, mert ez annyit tenne, mint őt Magyarország túrájává tenni, ha­nem igenis fog bírni ily hatalommal a mi a Lajthán inneni alkotmányügy ren­dezését illeti, és e tekintetben Belcredi gróf tudatni akarja, hogy ő nem oszto­zik a foederalisták azon nézetében, misze­rint Lajthán innen semmi közös képvise­letnek nem lehet helye, hanem, épen ellen­kezőleg, a szűkebb reichsrath intézményét lényegben fenn akarja tartani, a rendkívüli reichsrathra bízván azon mód szabatosítá­­sát, mely szerint ama szűkebb képviseletet meg kellene alkotni. A­mennyire a német követek hangulatát ismerjük, ily nyilatko­zat nem fogná őket megnyugtatni. Ők épen megfordítva kívánják a dolgot, t. i. hivassák egybe a februári alkotmány sze­rinti szűkebb birodalmi tanács, és erre bízassák aztán a februári alkotmányon teendő bármily módosítás. A­mi pedig a Magyarországgali egyezkedést illeti, ők azt mondják, hogy a szűkebb reichsrab­, ha határozó szavazattal bír, ezért még nem lenne Magyarország bírájává, mert az ő határozatának, valamint a magyar országgyűlésének a korona szentesítése nélkül még nincs érvénye. Azt követelik tehát, hogy a magyar országgyűléssel tel­jes paritása legyen az itteni képviseletnek, és ha az itteni határozatok nem egyezné­nek össze a mieinkkel, szólíttassék fel mi­nd két képviselet, hogy minden praeju­­dicium nélkül ad hoc választmányt nevez­zen ki, mely a két eltérő álláspont össze­egyeztetésére kísérletet tenne. Ha ez nem sikerülne, akkor — no, akkor az alkotmány-kérdés alkotmányos uton, azaz az összes birodalom beleegyezésével álta­lában megoldhattam Nem tudjuk, várjon Belcredi gróf fog­ja-e követni ezen utat. — Magyarország­ra nézve, mondják, határozottan jól áll­nak a dolgok, s a dualismus még a reichs­rath egybelépése előtt fait accompli leend, már azon okból is, mert előrelátható, hogy a felsőház, a­hol annyi magas állású bu­­reaucrata, tábornok, egyházfejedelem stb. található, nem szavazandja meg a dualis­­tikus megoldást, ha e tekintetben szabad kezet engednek neki, hanem igenis, a vele született lojalitásnál fogva, meg fog nyu­godni benne, ha ő­felsége valami eclatáns tény által kimutatja, hogy a dualismust helyesli. De ezt csak mellesleg akartuk megemlíteni ! Főkérdés itt : mi lesz a reichsrathból ? És erre nézve nagyon tekintélyes embe­rek azt állítják, hogy ha a németek csak­ugyan távol maradnak, Belcredi gróf­nak sem ideje, sem alkalma nem leendő a maga kísérletét végig folytatni. Vannak nagyon befolyásos személyek, a­kik e kísérletet elejétől fogva nem helyeselték, a­kik veszélyesnek tart­ják az örökös tartományok képvisele­tének czíme alatt itt Bécsben, a válasz­tási mozgalom által felizgatott lakosság szeme láttára, oly testületet léptetni egy­be, melyben a németek nincsenek képviselve. Nem lehet e tárgyról részle­tesben szólni, hanem úgy halljuk, hogy Beust báró is csak bizonyos határig kész az államminiszterrel karöltve járni, hogy a nemes báró nem ellenezte grófi kollegá­­jának tervét azon feltevés mellett, hogy a kivitel sikerül, de h­a az el­lenkező történnék, ha a németek nem jö­­nek el, akkor Beust b. — ismerősei úgy ál­lítják — első leendő ki ő Felsége előtt ki fogná jelenteni, hogy az államminiszter experimentuma máris meghiúsultnak te­kintendő, s hogy ő — a külügyér — nem tanácsolhatná, miszerint e poharat fené­kig kelljen üríttetni a Lajthán inneni la­kossággal. Természetes, hogy Beust úr hatalmas támaszt találna az udvarnak fen­tebb említett személyiségeiben, kik még korántsem feledkeztek meg arról, hogy az osztrák dynastia valamikor Németor­szág élén állott, hogy a lakosságnak nagy­számú és nagyműveltségű része még most is német, s hogy ha már az elveszett né­metországi állást vissza nem hódíthatni, még­sem szükséges, hogy a birodalom nyugati részeiben új Velenczék alakulja­nak. Nem lehet személyeket megnevezni, de az olvasó körülbelül kitalálhatja, kik az imént érintett nézetek védői, és aztán el is fogja ismerni, hogy ily személyek nézete nem épen csekély súlyú. Azt azon­ban ki lehet mondani, hogy magas ka­tonai körökben a többség így gon­dolkozik ; uton-útfélen hallani ott, hogy a „vitéz, lovagias és — ha kielégíttetik — leyális“ magyar nemzetnek engedménye­ket kell tenni, de hasonlót más nem-német nemzetekre nézve, legalább ezen körök­ben, senki sem javasol, legalább nem oly engedményeket, melyek a Lajthán innen a német elemet háttérbe szorítanák. A helyzet teh­­át a legközelebbi napok alatt a szó valódi értelmében válságossá fog fejlődni, azaz — szabatosan szólva — tulajdonképen az államminiszter helyzete forog főleg szóban, mert Beust báró, a fentebbiek szerint, nemcsak hogy Bel­credi gróffal együtt meg nem buknék, ha­nem épen ő volna az, a ki az államminisz­teri kísérlet meghiúsulása után, a dolgo­kat más kerékvágásba terelni hivatva volna, ha­­ a gróf úr nem tartaná ta­­nácsos­nak, hogy idejekorán ő maga te­gye meg ezt. Bécsi dolgok. — A Lajthán túli német képviselők vasárnap est­e értekezletet tartottak Bécsben. Jelen volt mintegy 20 volt reichsrathbeli tag. Köztök Ple­­ner Csehországból, Kaiserfeld és Rechbauer Szi­­riából, Arneth, Kuranda, Mende, Schindler, Mühl­­feld stb. A gyűlés elfogadta a következő pontokat: 1. A f. évi jan. 2-ki pátens által egybehívott rendkívüli reichsrathba való válasz­tások megtagadandók, azonban 2. A reichsrath-statutum és az 1861. február 26-ki tartományi törvények alapján és rendelete szerinti választások megteendők a törvényes reichsrath képviselőháza és a tartományi bizottságok számára.­­ A „Wiener Zig“ egy rendeletet tesz közzé, mely szerint a pénzügyminisztérium az államje­­gyeket továbbra csak az államadósságokat el­lenőrző bizottság ellenjegyzésével adhatja ki. — Beust báró némely lap szerint a külső ud­varoknál levő osztrák diplomatiai képviselőihez egy sürgönyt intézett, melyben Ausztria mostani belügyi állását fejtegeti, é­s állítólag a rendkí­vüli reichsrath összehívását magyarázza. A sür­göny tartalmáról különben nincsenek részlete­sebb és hiteles értesülések. Pest, január 1I. in. De már tovább a figyelmet Kelet-In­­dia kereskedelmi útvonalának hor­der­ej­é­­vel fárasztani nem kívánom, és ismét ma­gán­érdekünkre térek át, s ha átgondo­lom, hogy jelenleg egyedül Magyaror­szágnak, s igy Horvát-, Tót- és Erdély­­országokat oda nem számítva, termőföld­je 31,626,343 hold, melyből 12,653,459 hold szántóföld, a termés kimutatás sze­rint pedig terem 112 millió mérő szemes gabonát; számítsuk vetőmagnak az egész­nek egy negyedét, s egy lélekre 4'/a mérő helyett 5-öt, valamint vegyünk fel állattar­tásra 20,000,000 mérőt, mégis marad el­adási készletül 12,000,000 mérő. Mely számítás, hogy nem felette túlzott, tanú­sítja az 1861 és 1862-ki hivatalos kimu­tatás , mely szerint 1861-ben Bécs és Győr felé szállíttatott 11,356,130 mérő gabona, Triest felé pedig 2,402,754 mázsa gabona és 179,757 mázsa liszt. — 1826- ben Bécs és Győr felé 8,055,660 mérő, Triest felé pedig 1,634,155 mázsa ga­bona és 96,810 mázsa liszt szállíttatott. Hogy h­a az országban a közlekedési eszközök létrejönnek, s ez által a keres­kedelem megnyílik, majdan czélszerűbb mezei és gazdászati rendszerrel, s ha át­gondoljuk, hogy még 5,380,990 hold föld, mint legelő, parlagban hever, akkor az eladható gabona­mennyiségnek magas emelkedésére bizonyára számíthatunk, ki­vált ha még hozzá számítjuk, hogy Er­délynek is 9,985,967 hold termő­földje van, melyből 2,733,935 hold szántó és 1,164,407 hold legelő, valamint Horvát­országnak és Slavoniának is 2,921,733 hold termőföldje van, melyből 890,147 hold szántó és 325,888 hold legelő, nem­különben a határőrvidéknek 4,616,580 hold termő­földje van, melyből 1,365,835 hold szántó és 787,632 hold legelő. Horvát- és Tótország erdősége, mely a majdan vezetendő vasút közelébe esnek, 1,500,000 holdnál nagyobb területet foglal el, a határőrvidéket is oda számít­va, 3,000,000 hold erdő; azonfelül Magyar­­ország 8,475,495, Erdély pedig 4,133,005 hold erdőséggel bír; mindezek jelenleg, a belföldi szükségletet ide nem számítva, valamint a tenger felé vivő hajó és épü­letnek való fát is, 15—20 millió dongát adnak. És most tekintsük át, hogy ha termé­nyeinket ez idő szerint hat fő árutereink­­ről (piacz) a tengerhez akarjuk szállítni, hány mértföldnyi út igényeltetik arra, s ellenkezőleg, ha az ország érdekeivel meg­egyező utak lennének, mily távolaira es­nek a tenger. I. Budáról Kanizsa-Steinbruck-Triest . . Buda lenne Kottori-80.79 mértföld. Károsvárosy Fiume . 73­, „ II. Várad Pest-Triest Várad lenne Szeged-113... )) Sziszek-Fiume . . . III. Temesvár, Sze­rep.„sV­ged-Pest-Triest . . Temesvár lenne Sze-122.„ Vé­ged-Eszék-Fiume . • IV. Sziszek -Stein­94,-465 bruck-Triest . . • Sziszek lenne Ká-45,9 rolyváros Fiume . • V. Sopron Kanizsa-3146s Steinbru­ck-Triest . .. Sopron lenne Kotto-84,4-6V K­-Fiume .... VI. Sémiin a vizen 97 mértföld, Sziszek-77,10 Triest 46.. . összesen Sémiin Diakovár-154,gn Sziszek-Fiume . . • 77,. 9 Odessából kivitel a gabonában: 1861- ben . . . 10,675,000 mérő. 1862- ben . . . 7,995,000 „ ezen utolsó öszletből Angolhonba szállít­tatott 4,290,000 mérő, valamint 2,330,000 mérő a Középtengerre. Fiuméból vagy Triestből ez időszerinti 30% ágióval a szállitásbér; Anconába . . . • • . — ft 20 kr. Marseillebe 96 gabna, annak daczára, hogy csekélyebb sulylyal bír, mindamellett is 30—40 kr­­ral drágább szokott lenni, mint a magyar földön, úgy mindaddig, míg Magyarország Triest felé kénytelen szállítani gabnáját, nem versenyezhet Oroszországgal, ez idézi elő azon nevetséges, de egyszersmind szomorú helyzetet, hogy a természettől dúsan megáldott magyar földre 2,000,000 mérő gabonánál több szállíttatik be Odes­sából, melyért 12,000,000 forintnyi ösz­­szeg szivárog ki, még pedig ezüst pénz­nemben, a­helyett, hogy legalább kétannyi érezpénz összegnek befolyni kellene. Ha számításba veszszük, hogy csupán Angol­­országba 1862-ben 26,145,600 mérő gab­­na szállíttatott, melyből esik Éjszak-Ame­rikára 39.68%, Németországra 30.78%, Feketetengerre vagyis Odessára 20.54%, más különböző helyekre pedig, melyek közé az osztrák birodalom, következőleg Magyarország is esik, csakis 9% jut. Ezen számítás korántsem meglepő, ám szemügyre veszszük, hogy Orosz­ország mindent elkövet, hogy a szál­lítást Odessából minél olcsóbbá tegye. 1810-ben a szállításból* Fiuméig 2 ft p. p. 1810—1820-ig 1 ft 50 kr p. p. 1820 — 1830-ig 1 ft p. p. volt, s jelenleg 40 kr p. p., vagyis 75 kr nj pénzben. Mig ellen­ben nálunk a Bánátból Sziszekig 12 kraj­­czárról 28 krra p. pénzben szökött fel a vitelbér, vagyis 50 krra p. értékben; Szi­szektől Károly­városig 5-ről 10 krra, vagyis 18 krra o. é.-ben; Károlyvárostól Fiuméig 27-ről 50 krra, vagyis 87 krra o. é.-ben, következőleg 44-ről 88 kraj­­czárra p. pénzben, azaz egy mérő gabna vitelbére jelenleg 44 kr p. p., vagyis 1 ft 7 kr­aj pénzzel drágább, mint azelőtt. Nem elég, hogy a mértföldek kerülése drágítja a szállítást, de e mellett a vitel­bér is oly magas és önkényes, hogy azzal a szállítást felette súlyosítják, míg ellen­ben Belgiumban egy mázsának szállí­tása 0.34 kr, a paris-orleansi vonalon 0.19 kr, a rajnai vonalon 0.32 kr, a Lon­don birminghami vonalon 0.25, a porosz vitelbér úgy áll az osztrákéhoz, mint 2 a 4-hez, s így tovább, addig nálunk a déli pályán a szállítás 1.7 kr, 2.6 kr és 3.5 kr, egy-egy vámmázsától mértfölden­ként, s e mellett még az agio, hacsak kü­lön alkura nem lépnek, vagy pedig külö­nös kedvezményben nem részesülnek a szállítók , azonfelül még égbekiáltó kihá­gásokat is tesz, így például a gabnának és repezének mázsáját olcsóbban viszi, mint a lisztnek, olajnak és olajpogácsá­nak ; minek folytán a triesti lisztelő mal­mok és olaj­gyárak vagy jutányosabban, vagy pedig nagyobb nyereménynyel ad­hatják el lisztjüket és olajukat, mint a pesti gyárnokok, habár Magyarországból veszik is a búzát és az eperét. Nemkülön­ben a legnagyobb igaztalanság az is, hogy a gyógyszerek, kakaó, len, kender, szesz és illatszerek kötegekbe, valamint a gyapjú vitelbére Bécs és Triest között olcsóbb, mint Pest és Triest között. Hogy váljon sikerülend­ e a kormány­­nyali kiegyezkedés, vagy nem, s Horvát­ország aláírondja-e a számára fennha­­gyott tiszta lapot, az egyedül a jövő mély titka, s megtörténhet, hogy több év telik majdan bele, míg a kiegyezkedések létre­jöhetnek, de az országgyűlésnek addig is kötelessége mindent elkövetni, hogy a haza anyagi jólléte emelkedjék, kivált pedig mindent kövessen el oly ügy mel­lett, mely késedelmet nem tűr, s nemhogy évek lefolyásával, de nagyon is rövid idő alatt oly érzékeny kárt okozhat, melyet soha, vagy csak nagyon későre, és rop­pant áldozatokkal leend képes helyre­pótolni; ily kipótolhatlan kár volna, ha tengerpartjainktól a világkereskede­lem végképen elvonulna. Nem is emlí­tem fel többé a suezi csatornát s az az­zal egybekötött kelet-indiai kereskedel­met, de ha Angol-, Olaszország és Brasi­lia Magyarország tengerpartjaitól elfor­dul, és szükségleteiket Oroszország ter­ményeivel látják el , akkor már késő leend a vétkes elhanyagolásunkból bekö­vetkezett óriási károkat helyrehozni, s mi sem marad egyéb hátra, mint az erőt­len sóhajtozás és a „mea culpa“ őszinte bevallása azon, éretpénzben befolyandott milliók után, melyeket a szent István ko­ronája alatti országok nyerhettek s élvez­hettek volna terményeikből és a határai­kon átvonuló keleti kereskedelemből, mely egykoron Erdélyt oly dúsgazdaggá teen­­dezte, h­a annak üdvéről előre gondoskod­tak volna. Miként fentebb érintem: Oroszország mindent elkövet, hogy a szállítást minél jutányosbá tegye , továbbá. Amerikában társulatok keletkeztek azon indokból, hogy a szállítást minél csekélyebbre le­szállítsák, s már jelenleg is Angolország gabna­szükségletének majdnem 40%-ját ők állítják elő, a Francziaország szükség­letére való dongát is nagyba kezdik szál­lítani. A drága szállítás és a birodalom szerencsétlen politikája folytán, Angol­­han és Belgium, még a szomszéd Egye­sült Oláhországból is kiszorított ben­nünket. Mindezeket látva, s a jövő felet tűnőd­ve : h­a az országgyűlésnek politikai áldo­zata és önmegtagadásába is kerülne, elha­tározott léptekkel­­kell odatörekednie, hogy azt, a­mi még megmenhető, hazafias kötelessége következtében, mentse is meg múlhatlanul. S miután jelenleg a magyar tengerhez való juthatás közvetlenül Slavonián és Horvátországon lehetséges csupán, ezen két tartománynyal pedig a kiegyezkedés mindeddig függőben van, ily körülmények közepette nem tehetünk egyebet, hanem szólítja fel az országgyűlés ő Felségét, mint végrehajtó hatalmat, hogy miután az 1847—48-ki XXX. t. sz. 3 ik §-sa a fiumei vasutat megrendelte, egyszersmind kérje meg ő Felségét egy alázatos fel­iratban, kifejtvén benne: mennyire el­­kerülhetlen nem csupán Magyar- és Horvátország, hanem az összes biroda­lom érdekében, hogy egyfelől a fiumei ki­kötő oly helyzetbe tétessék, hogy az euró­pai, vagyis inkább a világ­kereskedelmet elébe fogadhassa, másfelől pedig méltóz­­tassék elrendelni ő Felségének, akár ma­gán­vállalat által, akár pedig az ország­­költségén , építtessék fel egy vasútvonal a Drávától, azaz Eszéktől kezdve Szi­széken és Károlyvároson át Fiuméig, valamint Kottoritól Zágrábig. Nyilvánítsa ki az országgyűlés ő­fel­ségének, s egyszersmind hozzon határo­zatot, hogy a fent érintett építendő vas­utak, habár Slavónia és Horvátország földén is vonulnának át, minek folytán természetes, hogy az abból eredő haszon e két országra háramland legin­kább, de Magyarország azon esetre is kész egyfelől ez ügy sürgetőssége miatt, másfelől pedig minthogy a két egyesült országnak, ön­magára hagyatva, financiá­lis helyzeténél fogva anyagi ereje hiány­zik, miért is ennek kivitelét saját biztosí­tékára elvállalni képtelen ; ennek folytán Magyarország törvényes országgyűlése addig is, míg Horvátországgal a kiegyen­lítés létre­jöhet, s az országgyűlés azon helyzetbe tétetik, hogy törvénycikkeket hozzon ezen építési tárgyak felett, bizto­sítja, hogy ha ezen vállalatok akár ma­gán, akár pedig országos költségen lé­tesülnének, a kamat­biztosítékot az ország tiszta jövedelméhez aránylag viselni fogja, s kéri ő­felségét, hogy hasonló kamat­­biztosítékot Horvátország részére is esz­közöljön ki, hogy ezen építkezések miha­marább nemcsak kezdessenek meg, de minél rövidebb idő lefolyása alatt be is fejeztessenek. Gróf BETHLEN FARKAS. Angolhonba........................ Konstantinápolyba Odessába ..... Odessából Marseillebe Angolhonba........................ Konstantinápolyba . Ha felveszszük, hogy Odessában a . 1 tf 44 kr • 51 50 „ .­­ » 75 „ • 1 * 45 „ . 1 r· 48 „ • — „ 40 „ A magyar őrs?. ipar­egyesület folyó hó 13-án d. e. 10 órakor a polgári lövöldé­ben, Eötvös József báró elnöklete alatt, közgyű­lést tartott, melyen az iparos osztály tömeges megjelenése és élénk részvétele által ezen egye­sület iránti érdekeltségének fényes tanúságát adta. A képviselőház tagjai közül az egyesület id. elnökén és Fest Imre id. alelnökön kívül jelen voltak: Ghiczy Kálmán, Gorove, Gubody, Hor­váth Károly, Hollán Ernő, Visontai Kovách László, Szentkirályi Mór, Tisza Kálmán, Trefort Ágost és ifj. Zichy József gróf. Eötvös József b. elnök a gyülekezet élénk él­jenzése közben a következő beszéddel nyitotta meg az ülést: T. gyülekezet! Napjainkban kevés ember van, a­ki nem látná altal, hogy minden állam és or­szág kifejlődésére semmi nem fontosabb az ipar­nál. Vannak emberek, kik a XIX-ik század kö­zepette a XVI-ik század institutióiról álmodoz­nak, és vannak olyanok, kik, miután már nem tagadhatják, hogy a föld tengelye körül forog, legalább azt akarnák elhitetni magukkal, hogy a föld szinén minden régi helyén marad, és ezek a primitív állapotok boldogságáról álmodoznak ; előadják költőileg, mennyire irigyelhető az oly országok állapota, melyek tisztán mezei gazda­sággal foglalkoznak, és az iparnak mételyétől még szabadok maradtak. Egyébiránt a ki a

Next