Pesti Napló, 1867. január (18. évfolyam, 5009–5034. szám)

1867-01-23 / 5027. szám

koronát a republicánus párttól való félelemből azután is csak panaszkodik, hogy neki nincs hatalma és akarata, már nem is drámai egyáltalában. A passivitás, s annyival kevésbé a tehetetlenség, nem színpadra való, nemhogy tragikus lehetne. Annyi bizonyos, hogy épen a mű derekán, Huet alakja túlemelkedik Cromwellén, s benne összpontosul minden érdekeltség, ésannyira, hogy midőn a 4-dik felvonás végén Huetet vérpadra viszik, a néző kimentetnek érzi az érdekeltséget. Meg is lankad az, s az egész ötödik felvonást untatónak, halaványnak tartja. Nincs is abban egyéb, mint Huet kedvesének, Cromwell leányának haldoklása, melynél Cromwell is csak kényezni tud. Azt sem értjük itt, miért vádolja magát ez leánya megölésével, midőn ő mindent elkövetett Huet megmentésére, az a nép áldozata lett. Cromwell itt még tehetetlenebb, és kevésbé érdekes színben áll, mint előbb. Ezen mű hatását semmi sem rontja annyira, mint az 5-dik felvonásnak drámai üressége. De a hatásosabb felvonásokban is rontja a hatást, hogy míg a magánbeszédek hoszak, a nép tömeges felléptetésével csinált zajos jelenetek egymást érik, — a valódi párbeszédek ritkák és kevés szavúak. Szerző mintegy kerülni látszik a párbeszédekben való fejlesztést, holott ezekben van a valódi drámai művészet, s ezek ügyes és jellemző vitele adja a fő érdekességet. A Cromwell és Huet közti összeütközés lenne legalkalmasabb egy drámailag nagy hatású párbeszédre , de Huet sokkal merevebb royalista és fanatikusabb ember, hogysem habozni látszanék a szerelem és politikai meggyőződés közt, s a jelenet nem felel meg eléggé azon várakozásnak, melyet a szerző a nézőben ébresztett. Sokat von le a hatásból, hogy a nagy Cromwell eszejárását nem értjük eléggé. Az iránt, ki orgyilkosa akart lenni, aki az élénken gyűlölt royalisták legfanaticusabbja, oly minden habozás nélküli atyai indulattal van, hogy a néző se e jelenetben, se az egész mű hosszában nem tudja beletalálni magát az ő érzületébe és gondolkodásába. Nem bocsátkozunk annak taglalásába, hogy Cromwellt, a világ egyik legerélyesebb és határozottabb nagy emberét, a történettel ellenkezőleg, tehetetlennek mutatni be, hiba. Talán sokat tett az, hogy a szerző intenziója ellenére is gyengébbnek rajzolt alakot, az ezen szerepet vitt színészünk játéka még jobban elhalványította, — midőn egész hideg vérrel játszott ott, ahol néha a képzeletet és érzést magas fokra csigázva kell vala felmutatni. (így többek közt az első felvonásban, Károly koporsójánál.) —■ De meg kell jegyeznünk azt, hogy szerző hibát követett el az ellentétek tendentiosus feltüntetésével. Royalista és republicánus állhatnak ugyan szemben egy drámában, de mihelyt a szerző szándékosan vagy akarata ellen is valamelyik elv iránti nagy kedvezést árul el, az egyik képviselőinek csupán jó oldalait mutatván, míg a másiknak elidegenítő oldalai tűnnek elő, drámailag is hibát követ el. Rontja az illuziót, mihelyt az tűnik ki, hogy a lefolyó cselekvényben nem az a czél, hogy az emberi természet a maga meghamisílatlan tulajdonai szerint legyen feltüntetve , hanem valamely pártnézet, valamely professori elmélet kedvéért, akár philosophiai, akár társadalmi, akár politikai legyen ezen elmélet. „Cromwell“ben a royalista oly magasan áll a puritánok felett, s ez külön is a republicanus Syndercombbal, kivel egy börtönbe záratott, oly éles ellentét által van feltüntetve utóbbi hátrányára, hogy a képet, ha históriailag egyes esetekben ha volna is, drámailag elhibázottnak, tartanák. Ez oly hiba lesz vala megfordítva a royalistát, mint embert, sokkal alábbvalónak tartani. E részben is Shakespeare példányul szolgálhat. Nincs az a historicus, aki nagyobb részrehajlatlanságra volna képes, mint ő volt Julius Caesar, Brutusék és Antonius iránt. Még elevenebb példa Coriolán, akit aristocraticus gőgje buktat meg. Ha utóbbiban a római nép éretlennek, szennyesnek van is feltüntetve, ez inkább a múl természetes rajza, s nincs Coriolán ellenében mintegy ideálul egy democrata jellem állítva szembe. És a nép rajzában is mily objectivitással tudja a volscok udvari szolgaságát egészen másnak rajzolni, mint a római népet ! Maga Coriolán nem mint elv képviselője áll szemben a néppel, hanem mint egyénileg gőgös férfiú, kit a gőg és dacz buktat meg. Habár a költészet nagy szabadságot enged magának a történet felett, és joggal vehet is, habár nagyon különböző természetű a kettő, belső igazság dolgában, ami a lélektani és morális törvényeket, vagy igazságszolgáltatást illeti, a két külön tér nagyon rokon, s a dráma és elbeszélés az emberi természetet s a felette uralkodó igazságokat szintoly részrehajlatlan hűséggel és igazságszeretettel követeli. Azért mindaz, ami ezeket nem tartja sarkcsillagként szemmel tartandó iránynak, szintoly hiba lehet drámai, mint a mily hiba lenne történetírói szempontból. Az 186-ik oct. - től december 31-ig a m. B. muzeum számára részint ajándékozott, részint megvett tárgyak jegyzéke. I. Könyvtár. 1. A főm. m. kir. udvari kanczellária 2, 2. A birodalmi földtani intézet 3, 3. Baranya megye főispáni hivatala 3, 4. Heves és Külső-Szolnok megye főispáni hivatala 2, 6. Szepesmegye főispáni hivatala 3, 6. Komárom megye hatósága 2, 7. A budapesti cs. kir. rendőrigazgatóság 213, 8. Esztergom megye alispáni hivatala 2, 9. Pest megye alispáni hivatala 1, 10. Pongrácz Lajos 5, 11. Kubinyi Ferencz 3, 12. A budapesti zenede 1, 13. Kubinyi Lajos 1, 14. Sopron városa kapitányi hivatala 3, 15. Székesfehérvár városa kapitányi hivatala 6,16. Csányi Ferencz 1, 17. Stöszel Lajos 22, 18. Korponay János 1, 19. Fauser Antal gyógyszerész 1, 20. Kuba Imre tanár 7, 21. Szabó Benő szerző 1, 22. Keresztes Károly 1, 23. Dr. Bene Rudolf 3, 24. Simkó Vilmos szerző 1, 25. Hofmannd. Emich Gusztáv pesti nyomdája 28,27. Bucsánszky Alajos pesti nyomdája 27, 28. Hornyánszky és Hummel pesti nyomdája 23, 29. Szilády Károly kecskeméti nyomdája 3, 30. Burger Zsigmond szegedi nyomdája 2, 31. A pápai refruózeum nyomdája 5, 32. Machold Fülöp beszterczebányai nyomdája 5,33. Werfer Károly kassai nyomdája 6, 34. Pleitz Ferencz nagybecskereki nyomdája 1, 35. Szigler testvérek komáromi nyomdája 5, 36. Az újvidéki szerb püspöki nyomda 5 kötetet ajándékoztak. 37. A muzeum költségén megvétetett 1 munka, 38. Verebey Soma 2 kőnyomatu képet, 39. Aul József 2 czimert ajándékoztak. II. Régiségosztály: 1. Szentiványi Miklós földbirt. 49 bronz- és 12 középkori ezüst régiséget 2. Szűk Lipót zenedei tanár 3 ezüst érmet és 2 régi robotbárczát 3. Papp János 2 ezüst és 10 rézérmet, 4. Klein Sebestyén postamester 1 ezüst érmet, 5. Polgár Mihály tanuló 1 rézérmet, 6. Pavel János múzeumi szolga 1 rézérmet, 7. Bunzmann Károly bányászügynök 11 cserépedényt, 8. Turcsányi Soma 2 bronczkarpereczet és 1 vastőrt, 9. Soltész Albert ügyvéd 1 ezüst érmet, 10. Szöllősy Mihály 1 vassarkantyút, 11. Csermák József kereskedő 4 ezüst és 14 rézérmet, 12. Szabó Lajos 2 ezüst és 1 rézérmet, 13. Horváth Antal tanuló több kőkorszaki és bronczrégiséget Pécsről, 14. Gál Lőrincz földbirtokos 1 vassarkantyut, 15. B. Graffenried Burgenstein Manó 1 római mértföldmutató követ, 16. Kenedics János mérnök 3 ezüstérmet, 17. Adony-Nedeczky Apollónia 1 rézszelenczét, 18. Rónay János országgyűlési képviselő 240 darab frizachi érmet, 19. Sulyok Mór országgyűlési képviselő 5 darab arany érmet, 20. Vidor István pesti aranymives 1 régi ezüst kanalat, 21. Goór György helyt, fogalmazó 1 franczia köztársasági papírpénzt, 22. Lelovics Gyula 1 aczélpecsétnyomót, 23. Lévay Benő földbirtokos több apró régiséget, 24. Keresztes Károly 1 aczélpecsétnyomót, 25. Stenczel József asztalos 1 játékbárczát, 26. Csorna István 1 fületlen agyagcsészét ajándékoztak. 27. A múzeumi alapból megvétetett néhai Böhm J. D. gyűjteményéből 1 nagyritkaságu bronz Apis, 1 fafeszület és 1 márványból faragott emberfej. 28. A múzeumi kézipénztárból megvétetett 1 szarvas alakú kézmosási korsó rézből. III. Természetosztály. A. Állatok. 1. A pesti állatkert részvénytársasága 1 farkutáncsot, 2 aranyfáczánt, 1 amerikai teknőczöt, 1 struczczot, 1 majmot, 1 taréjos süldőt, 1,örvös fáczánt, 1 pávián majmot, 2. Widero Ágoston 1 hamvaskajdács tojását, 6 külföldi díszmadarat kis kajdácsot és még 1 kül- és 1 belföldi madárkát, 3. Frivaldszky János múzeumi őr 40 fa külföldi rovarát, 4. Gragnich József múzeumi szolgavándor patkányt — ajándékoztak. 5. Csere utján szereztetett 11 éjszak-európai madártojás. 6. A múzeumi kézi pénztárból szereztetett 1 jeges kerete. B. Növények. 1. Kovács Ágoston 1 rendkívüli ákáczfattyahajtást. 2. Dr. Mayer Antal hévvizi nympha-növényből rendezett gyüjteményt ajándékoztak. C. ) Ásványok és őslénytani tárgyak. 1.A magyarhoni földtani társulat 6 ősemlős maradványt. 2. A zengbergi bányászati társulat Dobsinán 20 alany és kékenyérczpéldányt. 3. Kubinyi Ferencz 20 ásvány- és kőzetpéldányt. 4. Neszei Alajos 1 ammonitot és 8 kőszénpéldányt, 5. Krenner József múzeumi őrsegéd 144 kőzet-és 18 kövületpéldányt, 6. Choczensky József több ősállatcsontot, 7. dr. Rónay József 9 kövületpéldányt, 8. Goldberger Ede több őscsontot, 9. Adamecz József több ős-csontot, 10. Fehér Mór 1 őselefánt zápfogtöredékét, 11. Kapeller János 135 csiga- és kagylókövületet, 12. Kurländer Adolf 1 csepkövet, 13. Zsigmondy Vilmos bányamérnök 51 kövületet, 14. Bunzmann Károly 2 őscsontot ajándékoztak. 15. A nemzeti múzeum alapjából szereztetett egy 73 font és 36 latsúlyú, Knyahián leesett leleke. Pesten, 1867. január 1én. Kubinyi Ágoston, a magyar n. muzeum igazgatója. Neffizeti »ruhái. Jan. 23-ára van kitűzve : „A PÁRISI SZEGÉNYEK.“ Dráma 7 felvon. — Távirati tudósítás jan. 22-ről: a bécsi börzéről 5% metalliques .... . 58.25. Nemzeti kölcsön .... . 69.90. Bankrészvény .... . 727.— . Hitelintézet........................... . 161.40. Londoni váltók .... . 133.. . Ezüst................................. . 131.65. Arany ...... 6.28. A „P. Napló“ távsürgönyei. New - York , jan. 19. A képviselőház elfogadta az elnöknek vád alá helyezése iránti indítványt. A vádirat az elnököt a vétőjoggal, a hivatalnokok alkalmazásával, a kegyelmezési joggal, az államtulajdon fölötti lelkiismeretlen rendelkezéssel és a választásokba való beavatkozással elkövetett visszaélés bűnével vádolja. Mindkét ház elfogadta a columbiai kerületi négereknek adandó szavazatjogra vonatkozó bilit, daczára annak, hogy ez ellen az elnök tiltakozott. Szent-Pétervár , jan. 22. Gortsakoffkg egy emlékirat kíséretében körsürgönyt bocsátott ki, melyben a római állításokat visszautasítván, azt igyekszik bebizonyítni, hogy a szakítás és a concordatum megszüntetése iránti kezdeményezés és felelősség a római szentszéket illeti. KÜLFÖLD: Angolorsság. A „Morning Post“ Róma jelen állapotáról következőleg elmélkedik: „A franczia seregek visszavonulását legkisebb javulás sem követte a pápai kormány közigazgatási rendszerében. A pápa és tanácsadói ahelyett, hogy a római nép helyzetét javítani, vagy jó indulatát megnyerni törekednének, úgy látszik, épen az ellenkezőre szánták el magukat. Még mindig a sötétebb kor hagyományai uralkodnak a vaticánban, s noha még a törökök is már több mint egy ivadék óta tűrik a vallásszabadságot, a római kormány annak még mai nap is üldözője. Csak Róma követelt csalhatlanságot vallási hitágozatok dolgában, s csak Róma tanított bennünket arra, hogy a csalhatlanság és engesztelhetlenség egyértelmű. Róma nem ismer árnyéklatokat vallási vélemény dolgában, s erre nézve csak két eszméje van : vagy orthodoxia vagy eretnekség,középet nem ismer. És minthogy Róma mit sem tud vallási türelemről, polgári egyenlőségről sincs fogalma. Az eretnek lakhatik ugyan Rómában, de vallását gyakorolnia nem szabad, mert Róma nemcsak nem ismeri el a lélekismeret szabadságát, de azt nem is tűri. A protestáns ott meg van fosztva mindazon jogoktól, melyeket másutt szabadon élvezhet. Úgy látszik, a vatiánt semminemű tapasztalás nem fogja megtanítani a bölcseség, keresztény felebaráti szeretet és józan okosság még első elemeire is. Ezen okulni nem tudás még reménytelenebb alakban tüntette ki magát az utolsó hónapokban, úgy hogy a franczia foglalás megisszünte, úgy látszik, csak újabb alkalmat nyújtott a római kormánynak arra, hogy a vallási türelmetlenség bilicseit még szorosabbra frizze. „Köztudomású dolog, hogy a római nép halálos émelygésig megunta e borzasztó kormányt, s mintegy kárpótlásul e hangulatért, keresztes hadat indított az „örök városiban a protestanttismus ellen, bárminő alakban merüljön is fel. Az angol egyház tagjainak régóta meg volt ene I gedve isteni tiszteletet tartaniok egy kis kápolnában a Porta del Popolo nevű kapun kívül, de a presbyteriánok és nonconformisták nem bírtak elismert helylyel, hol isteni tiszteletet tarthattak volna, s kénytelenek voltak megelégedni csendes, zajtalan isteni tisztelettel magánházakban. A görög egyház tagjai az orosz követség termeiben gyülekeztek isteni tiszteletre, mely azonban csak el volt szenvedve. A sz. város tisztes falai közt semminemű eretnek gyülekezetek nem törettek. De a dolog mindezek daczára tűrhetőleg ment. A scótok nem ragaszkodnak az aestheticához oly lelkesedéssel, mint az angolok, s egy presbyterián, volt legyen bár tagja a scót államegyháznak, vagy az úgynevezett szabad (nonconformista) egyháznak, legkevésbé sem busult azon, ha egy magánházban oltár és minden egyéb mellékes czifraság nélkül, volt kénytelen imádni istenét. Most azonban új politikát kezdettek meg. A presbyterián gyülekezeteknek hivatalosan tudtokra adatott, hogy ők eretnekek, s hogy ezentúl nem szabad az istent a város falain belül tisztelniük. Erre vonatkozólag csakugyan létezik egy törvény, mely néhány év óta alva hevert ugyan, de most annál nagyobb erélylyel fog felélesztetek A presbyteriánoknak, épen úgy, mint az anglicánoknak, ki kellett takarodniok a város falai közül, s most egyelőre egy fogadóban béreltek szobát. A görög vallásúak sincsenek jobb helyzetben. Az orosz követség megszűnt, s megszűnt az isteni tisztelet is a követ kápolnájában. Csak egy eretnek osztály marad még a város falain belől, t. i. az amerikai episcopális egyház tagjai, s ezek is mindennap el vannak készülve rá, hogy a kormány vallási istentiszteletük ügyébe fog avatkozni. Létezik ugyan a római udvarnál követ az Egyesült Államok részéről, de nagyon kétséges, meg fog-e nekie engedtetni, hogy vallási menedéket adjon a követség épületében episcopális honfitársainak. Hogy részrehajló ne legyen, a pápa kénytelen lesz az amerikaiakkal is úgy bánni, a mint a többivel bánt. Az ő politikája: „Róma a rómaiak (azaz r. katholikusok) számára, az eretnekek pedig kidobandók.“ Ez egészen visszavezet bennünket a kevésbé előhaladott időkbe, s mi csodálkozva kérdezzük : mi lesz ebből ? Ez főkép ránk, angolokra nézve igen érdekes, minthogy mutatja, mennyire hiányzik a római kormány rendszeréből a reform legkisebb eleme is. Míg a franczia katonaság Rómában volt, addig csak létezett némi kapocs közötte és a kivüle eső haladás közt, s némely vérmes emberek azt hitték, hogy bármi változatlan maradjon is a római dogma, fog legalább némi haladás történni a kormányzás tudományában, némi fokozatos elismerése a polgári és vallási szabadság azon elveinek , melyek mindenütt nyomon kísérik a nemzetek jólétét és haladását. De a pápa és tanácsadói lehető sietséggel oszlatják el ezen aranyálmokat, s bebizonyítják, hogy itt ma épen oly kevés kilátás van javulásra, mint bármikor is volt a középkor sötét századai óta. „Mindezek természetesen nagyban nehezítik politikai tekintetben a római kérdés megoldását, s reménytelenebbé teszik, mint valaha, ama kecsegtető álomnak, az összes kereszténység egyesülésének valósulását. Tökéletesen világos, hogy a római egyház teljességgel nem hajlandó más hitfelekezetű keresztények felé közeledni. Kész ugyan mindazokat kebelébe fogadni, kik saját feltételei alatt hozzá csatlakozni akarnak, de eszébe sem jut bármely hitágazatát módosítani vagy az egymássali érintkezés alapját szélesbíteni. Körülsánczolva magát csalhatatlanságával, sem nem ajánl, sem nem fogad el egyezkedési feltételeket, sőt ahol csak lehet, kárhoztatásainak egész hatalmával támad fel a protestánsok ellen, s csak úgy bánik velük, mint pogányokkal és publicánokkal. Ez természetesen mind nem újság, de oly időben, mint amelyben élünk, s oly körülmények közt, amelyeket említettünk, majdnem újdonság erejével bír.“ A „Post“ azt hiszi, hogy a vatián ezen eljárása mindig homályosabbá teszi ama kilátást, hogy Róma valaha a többi keresztény felekezetekkel egyesülhessen, s meg fogja hiúsítani azon kitűnő férfiak reményeit, kik az angol egyházban az isteni tisztelet külszertartásait mindinkább a romai egyház mintáihoz idomítják, miszerint a vallási uniónak utat egyengessenek (t. i. a puseyiták.) Az angol egyház minden elve azt tanítja, hogy az összes kereszténység egyesülése csak egy alapon, a római egyház reformatiójának alapján valósulhat. Ámde e reformatió ma épen oly távol van, mint volt valaha. Míg Rómában csalhatlanság uralkodik, addig a többi vallásfelekezetekkel nem lehet unió. Francziaország. A franczia alkotmány reformjáról tegnapi számunk a „Moniteur“ és „France“ után távirati jelentéseket hozott. Ma a „France“-nak a reformot tárgyazó czikke egész terjedelmében előttünk fekszik, s minthogy a reformot egészen más színben tünteti fel, mint a rövid távirat, közöljük azt egész terjedelmében. Ezt írja a „France“ . Értesüléseink után megerősíthetjük és határozottabban adhatjuk elő ma a változásokat, melyeket az alkotmány reformjára vonatkozólag tegnap felemlítettünk. A felirat teljesen eltöröltetik, és helyébe az interpellálás joga lép. Ezen jog szabályozva lesz, és interpellálni csak akkor lehet, ha a senatusban öt bizottmányi osztály közül kettő, a törvényhozó testben a kilenc közül három beleegyezik. Az interpellatio feletti vita, indokolt napirenddel bezáratik. Szó volt eleinte arról is, hogy a kamarákba a minisztereknek csak egy részét küldjék, de hamar átlátták, hogy ezen rendszer helytelen, mert a minisztereket két osztályba sorozná, alsóbb rangúakká tévén azokat, kik nem mennek a kamarákba és nem szólanak, Így hát valamennyi miniszter meg fog jelenni a senatusban és a törvényhozó testben, hogy ott védje tetteit és a kormány politikáját. Mi a sajtót illeti, erre nézve a bélyeg leszállítása forog szóban, továbbá, hogy megszüntessék az engedélyezést, s a közigazgatási eljárást a jegytörvényszéki bíráskodással helyettesítsék. Mindenesetre más rendszer javasoltatik a sajtóra nézve. A közigazgatási jurisdictio fenntartatik, de a hírlapokat nem lehetene felfüggeszteni vagy megszüntetni csak az államtanácstól adott rendelet következtében, és miután a czikk írója védelmezhette ezt e gyűlés előtt. A senatus e reform által elvesztvén a jogot megvitatni a feliratot, keresik, ha nem volna-e lehetséges az alkotmány elvei eltorzítása nélkül, a törvényhozási hatalom működését valamely formában a senatusra ruházni. De ezen pont csak a senatus consultumban fog felemlíttetni, amely szabályozandja a dolgok új rendét. Ezen reformok ha valósulnak, jelentékeny fontosságúak lesznek. A felindulás, melyet a kormány szándékának már csak híre is támasztott, mutatja az országnak ez iránti roppant érdekeltségét. Ha ez alkotmányos módosítások elfogadtatnak, a személyekben is nagy változást fognak előidézni. Az államminiszter nem tartván meg jelen hivatása körét, a kitűnő miniszter, ki jelenleg ennek élén áll, múlhatlanul elhagyja állomását. De az egész világ tudja, hogy a császár felhasználja az ő szolgálatát és tehetségét egy, épen oly jelentékeny állomáson. A „France“ végül kifejezi óhajtását, hogy a változás ne legyen nagy azon személyek között, kik oly hűséges tanácsadók voltak, és évek óta segítették a kivitelben a császár nagy gondolatait, és részesek ezen uralkodás dicsőségében. Bajorország: A bajor kamarák jan. 19-ei ülésében Hohenlohe herczeg államminiszter egy beszédet mondott, mely a miniszteriális politika legújabb programmjának tekintetik, s különösen az osztrák német tartományokban nagy benyomást okozott ; a beszéd nevezetesebb részei ezek: „Az előterjesztett indítvány alkalmat szolgáltat nekem a helyzetet ismertetni, melyet az államkormány a német kérdés irányában elfoglalni szándékozik. „A német szövetség feloszlatása, Ausztriának Németországból kilépése után a német középállamok helyzete teljesen megváltozott, s tagadhatlanul veszélyeztetve jön. Mellőzöm a közelebbi évek politikájának elemzését, a gyakorlati politika a jelen cselekményeire van utasítva. A múlt a történelem megítélésére bizathatik. „A bajor politikának mai czélpontja: fenntartani Németországot, egyesíteni a német törzsek összességét, amennyire ez lehetséges, azok nagyobb száma szerint egy szövetségbe, mely kifelé egy erős központi hatalom által védetnék, s benn parlamentáris alkotmány által biztosíttatnék, megóva egyszersmind a bajor állam és korona épségét.“ Szóló megvallja, hogy ezen czélpont mostanra nem érhető el. „Poroszország a prágai béke megkötésekor indíttatva érze magát, egy , a Majna vonaltól éjszakra eső szorosabb szövetségi viszonylat alakítására, s ezen korlátozást a békeszerződés aláírásával magára nézve kötelezőnek ismerte el. Önök sajnálhatják e tényeket, de a hozzájuk csatlakozó következményeket nem tagadhatják. Következik innét, hogy Poroszország a déli államoknak minden kísérletét, mely az éjszak-német szövetségbe való belépést czélozná, kénytelen visszautasítani, és következik továbbá, hogy az államkormány nem kísértheti meg Bajorországnak az éjszaki Bunddal való egyesülése iránt alkudozást kezdeni. „Ezen felül nyíltan ki kell mondanom, hogy az éjszak német szövetségi viszonylatok bontakozása oly határozott irányzatot mutatnak az egységes állam felé, hogy én az ország méltóságával, s az államkormány kötelességeivel nem tartom megegyeztethetőnek ezen éjszak-német szövetségbe feltétlen belépést sürgetni. „Nem kell csalódásban lennünk, Németországnak az egyesülés útjáni fejlődése lassan halad előre. És így midőn elismerem a nehézségeket, melyek a német törzsek ismétt szerves egyesítését gátolják, más részről erősen el vagyok határozva, minden lépést ellenezni, mely az általam megjelölt czél elérését hátráltathatná. „Az államkormány nem fog egy déli német szövetséget egy — nem német hatalom protecturátusa alatt kötni. Ilyen szövetség a XIX. század második felében lehetlenség. Ép oly kevéssé képes Bajorország a déli német államok alkotmányszövetségét Ausztria vezetése alatt létesítni. „Ha Ausztria belügyeinek fejlődési menetét helyesen ítélem meg, úgy azt látom, hogy ott a német elem inkább háttérbe vonul, s a kormány a monarchia nem német elemeiben keresi támaszát. Az ekként alakult Ausztria vezetése alatt egy alkotmányszövetség sem kívánatos, sem kivihető. „Ellenben igen is örömmel üdvözlöm, ha az osztrák monarchia belső küzdelmeiből megerősödve, és megifjodva lép ki, hogy mint keleti határhatalom, a polgárisodás érdekében missióját teljesíthesse. „Az állam-kormány nem vállalkozik továbbá egy külön dél-nyugati német szövetségi állam alakítására sem, mert kétségtelen, hogy a kormányoknak és népeknek ez iránybani megegyezése nem lenne elérhető, és mert egy ily szövetségi állam Németországnak déli és éjszaki részei közti hézagot még szélesebbé tenné. Azonban tartózkodván minden lépéstől, mi bennünket a német összpolitikától elvezetne, azért nem akarunk negatív álláspontra szorítkozni, mert ez az elszigetelési politikának lenne proclamálása. „Bajorország, mint másodrangú állam, nem állhat fenn egy európai nagyhatalom szövetsége nélkül, és különösen a jelen pillanatban, midőn a német szövetség alkotmánya szétszakgatva, s európai összeütközések lehetősége nem tagadható. A nagy állam pedig, melyhez Bajorországnak csatlakoznia, s háború esetében a külfölddel nyiltan kilépnie kell —Poroszország. „Ezen szövetség, mely a bajor kormány feladata, magával hozza, hogy Bajorország a király szuverainitásának határozott biztosítéka mellett a külföld elleni háború esetében magát Poroszország vezetése alá rendelje. Magával hozza, hogy a bajor hadsereg akként szerveztessék, hogy az ilyen együttes hadviselés lehetővé váljék. Ezen szövetség értékében nyer, ha sikerül, nemcsak Bajorország véderejét emeli, de a dél-nyugati államokat is hasonló seregszervezésre határozandja. Az államkormány törekvése Délnek Éjszakhozi közeledését előmozdítani, de egyszersmind saját függetlenségünket, amennyire tőlünk függ, a bekeblezési kísérletek ellen, bár honnét jöjjenek, óvni. „Engedjék meg önök — befejezésül a bajor politika feladatát kevés szavakba foglalnom , s ez — Németország többi államaival alkotmányszövetségeket kezdeményezni, mihelyt — és amennyiben ez a bajor felségi jogok s az ország függetlenségének megóvása mellett lehetséges; ezen czél elérhetéséig pedig egy tiszteletet parancsoló hatalmat alkotni, nem csupán a hadsereg szervezésével, hanem benső állam intézményeinknek szabadelvű alapon fejlesztésével, mely az önérzetet és saját államtételünk iránti bizalmat emelje.“ Távirati tudósítások. — Gracz, jan. 21. Sziria országgyűlési képviselőivé ismét megválasztatnak a következők : Gleichspach , Rachov , Aichmayr , Kaiserfeld, Haffner és Frank Mór. Újonnan választattak : Schlosser, Altman és Graf. A szlovének közül : Lentschek (uj), Razlag, Lippold (uj), Rak (uj), Woschniak (uj), Dominkusch (uj és Hermann. — Berlin, jan. 21. Lajos hg és neje tegnap ide érkeztek, a vasútnál a korona hg és nője fogadták. Ma Augusta királynénál voltak látogatáson. A korona hg tegnap fogadta Schwerin grófot. Mecklenburg, Strelitz és Weimar febr. 12-kére tűzték ki a parlamenti választások kiírását. A „Börsen Zig“ írja, hogy közelebbről megadják az exequaturt a háború ideje óta működni megszűnt poroszországi osztrák consuloknak. — Bukarest, jan. 21. Károly fejedelem jan. 27-én Moldvába indul. Az egészségügyér elhatározta, hogy a főtörvényszéket Jászvásárra teszi át. Páris, jan. 21. A „France“ írja: A kormány senatus consultumon dolgozik, melyben a senatusnak az új reformoknak megfelelő illetékességek engedményeztetnének, s nagyobb részvevői a törvényhozásban. Az „Etendard“ írja : Egy jan. 16-ról kelt császári rendelet megszünteti a mexicói csapatok parancsnokának, Bazaine tábornagynak, rendkívüli teljhatalmaztatásait. — Prága, jan. 21. Az orvosi tanártestület több órai tanácskozás után többséggel elhatározta, hogy sem óhajtandó, sem kivihető az, hogy a német nyelv mellett a csehet is oktatási nyelvül alkalmazzák az egyetemen. Ellenben lehető és valósítható az, hogy teljesen elkülönözött orvosi iskola állíttassék, melynek cseh legyen oktatási nyelve, s a másikkal egyenjogú legyen. — Berlin, jan. 21. Itt éjszaki német egyletet akarnak alakitni, a régi és újabb tartományok érdekeinek egyesítése végett. Felelős szerkesztő: B. Kemény Zsigmondi Esti posta. Pest, jan. 22. — A „P. Ll.“-nak a török , szélekről f. hó 21-kéről következőt írnak : „Ó-Szerbiában a porta egy hadtestet von össze, mely a nándorfehérvári basa parancsnoksága alá helyeztetik. A török végtartományok latin és orthodox keresztény népfajai a mahomedán arnauták ellen szövetkeztek. A szerb kormány egész erejéből fegyverkezik. — Az Athénben levő török követ, Partiades bei, még nincs visszahiva, de visszahivatását minden pillanatban várhatja. A florenci és sz.-pétervári állomások is máskép fognak betöltetni. A Floreneben levő követ, Rusztem bei (született Marini gróf, egy toscanai előkelő család sarjadéka) a Washingtonban most állított új állomást fogja betölteni; az 6 .helyét Floreneben Callimachi herczeg, ki ezelőtt Bécsben volt követ, fogja betölteni. A sz.-pétervári állomást Kramil bei nyeri el, ezelőtt ügyviselő Bécsben, s későbben a vallási ügyek osztályának igazgatója a külügyminisztériumban Konstantinápolyban. Egy rendkívüli megbízás tartatott fenn Nachet beinek, ki azelőtt a szultánnak harmadik kabineti titkára volt, s kegyében igen magasan áll. — Gladstone úr, mint az angol alsóház parliamenti ellenzékének vezére, Florencből jan. 10-kéről következő körlevelet intézett politikai barátaihoz és pártfeleihez: „Uram! A parla- ment összejövetele febr. 5-kére van határozva s minthogy igen valószínű, hogy az ülésszak kezdetén felette fontos ügyek fognak tanácskozó alá kerülni, szabadságot veszek magamnak azon reményt fejezni ki, hogy nem lesz terhére önné az említett napon helyén (t. i. az alsóházban megjelenni.“ ) — Folyó hó 16-kán Exeter marquis,egyik nagy angol-norman család főnöke, s Utója a históriai nevű Burghley háznak, saját családi kastélyában , Burghley - Houseban , Stamford mellett, meghalálozott. Családi czímét, méltóságát, javait és ülését a felsőházban, legidősb fia, Burghley lord, a királynő házi pénztárnoka és Northamptonshire éjszaki kerületének alsóházi képviselője örökli. Az elhunyt főúr halála által egy térdszalagrend, két megyei főhelytartóság és a kir. udvar pénztárnoksága kerül a Derby-kormány rendelkezése alá. Ez utóbbi hivatalról, t. i. az uj marquisnak székfoglalását a felsőházban megelőzőleg le kell mondania. — Ez által Northampton megye éjszaki kerületének képviselete is megürül az alsóházban. — A „Memorial diplomatique“ szerint a Porta athenei követét nem azon szándékból hívta viszsza, mintha meg akarná szakítani a diplomatiai összeköttetést, hanem azért, mert a követ görög vallású, és nem lehet tőle az épen fennforgó kérdésben erélyességet várni. A Levanteból Triesten át jött hírek szerint a görög képviselőház 200,000 drachma hitelt szavazott meg a követek úti költségére, kiket az európai udvarokhoz küldenek, hogy élőszóval előadják a keresztények állapotát a török alatt Egy millió drachmát fegyverek beszerzésére szavaztak meg. Most már nincs egyéb díjja, csak meg kell keresni, hogy ki ad kölcsön.