Pesti Napló, 1867. április (18. évfolyam, 5084–5107. szám)

1867-04-02 / 5084. szám

b) a­ki legalább 100 ft egyenes adót fizet ; c) a vallásfelekezetek főnökei (püspö­kök és superintendensek) mindazon me­gyékben, melyekre lelki hatóságuk ki­terjed ; d) a káptalanok két megbízottja azon megyében, melyben a káptalan székel ; különben egy megbízottja mindazon me­gyékben, melyekben a káptalan jószágot bir, ha attól legalább száz forint adót fizet; e) az alesperesi kerületek két-két kép­viselője ; f) a megyei területen létező fensőbb tan- és tudományos intézetek, úgymint : akadémiák, lyceumok, gymnasiumok, reál-, ipar-, kereskedelmi és gazdászati iskolák, tudományos, művészeti, gazdászati és ipar­egyletek, kereskedelmi kamarák, pénz­intézetek, nagy részvény­társulatok, vas­útépítő és folyó­szabályozó egyletek egy­­egy megbízottja ; g) az elemi iskolai tanítók — minden alesperesi kerületből egy-egy képvise­lője ; h) okleveles tudorok, hites ügyvédek, technikusok, akadémiai művészek, lap­­szerkesztők, a magyar tudós társaság tag­jai és a magyar kir. egyetem tanárai azon megyében, a­melyben laknak; a nemzeti múzeum tisztviselői; i) a szerzetes házak, a jótékony és fegy­intézetek főnökei; kerületi főzayigazga­­tók azon megyékben, melyekre kerületök terjed; k) az egyházmegyék alapítványi gond­nokai ; az országos alapok képviselői; a nagy uradalmak jószágigazgatói; gyártu­lajdonosok, nagykereskedők és nagyipar­üzletek fejei; l) a megyei tisztviselők azon esetben is, ha újra nem választottak meg, vagy önkényt leléptek, ha különben hűségesen szolgáltak; a kerületi táblák tagjai azon megyékben, melyben a tábla székel; m) azon városoknak, melyek a megye hatósága alatt nem állnak, de területén lé­teznek, két két képviselője; n) jószág­bérlők, ha legalább 1000 hol­dat tarta­nak bérben; végre o) minthogy a főispánnak a pártokon felül kell állania, s különben is, méltósága iránti tekintetből, a vitákban való élénkebb részvéttől tartózkodnia kell, hogy a me­gyei gyűléseken a kormány is képviselve legyen, ennek általa kinevezett képvise­lői annyi számmal, a­hány szakminiszté­rium létezik. A megyei népképviselők választását illetőleg, a következőket vélném megh­atá­­rozandóknak: a) választatnának a megye azon lako­saiból, kik a kév alatt elsorolt kategó­­riák egyikébe sem esnek, ha különben azon qualificatióval bírnak, hogy ország­­gyűlési képviselőknek is meg­választat­hassanak ; b) választatnának járásonként azok által, kik az országgyűlési képviselőket is választják, és a népesség arányához képest minden járásból annyi számmal, a­mennyi kívántatik, hogy az összes járá­sokban megválasztottak számra legalább is egy harmadát képezzék azoknak, kik a bio categoriák szerint a megye tagjai­vá lesznek; c) a megválasztottak kötelezzék magu­kat, hogy a megyei gyűlésekből alapos ok nélkül el nem maradnak; mely végből czélszerű volna, ha számukra a gyűlés napjaira, s az oda-és visszautazásra 2—5 frt, az illető járás által viselendő napidit biztosíttatnék, ideértve; d) ha a megyének székhelye oly váro­sokban van, melyek hatósága alatt nem állanak (ilyeneknek volnának pedig kije­­lentendők a királyi városokon kívül azon városok is, melyek első bírósági jogható­sággal felruházott rendezett tanácscsal birnak), ezen városok azon lakosai, kik azok választó­polgárai sorába vannak ig­­tatva, nem lehetnek egyszersmind az ille­tő megye közönségének tagjai, követke­zésképen a megyében sem nem választók sem nem választhatók, kivéve, ha a megye területén oly birtokuk vagy ü­zletök van melytől legalább is 100 frt egyenes adó fizetnek. Azonban szabadságukban áll hogy magukat akár a megye, akár pe­dig a város választói közé irattathas­sák be. e) a megye hatósága alatt nem álló vá­rosok azon lakosai, kik a fentebbiek sze­rint a megyei közönség tagjai, a megye egyik legközelebb eső járásába keblezen­­dők be. Jól tudom, hogy a fent elősorolt cate­góriák ellen tehetni kifogásokat; lehet azokból törölni, vagy hozzáadni; lehet, hogy az ekként összehozandó közönséget talán sokalni is fogják,­­ ám nem áll semmi sem ellen, hogy azt kisebb számra ne szorítsuk, de más részről meg vagyok győződve arról is, hogy életrevaló és va­lódi megyeegyetemet csakis ezen alapo­kon lehet teremteni. A­mi az ekként megalakult megyei közönség hatáskörét illeti, ennek megha­tározásában ismét csak az 1848-iki tör­vényhozásnak vagy határozottan kifejezett akarata, vagy pedig félre nem ismer­­hetőleg nyilatkozó intenziója lehet az irányadó. Az 1848. V. t.czikk 4-ik §-a és a III. t. ez. 26-ik § a szerint a megye törvény­­hatósági területe, és az ezen gyakorlandó törvényes joghatósága az marad, a­mi volt. Mindamellett is ezen joghatóság két nevezetes módosítást szenvedett. Először is: az 1848-iki törvényhozás az országot követküldés végett kerületek­re osztván fel, a megye mint egységes ha­tóság megszűnt követeket küldeni az or­szággyűlésre, következőleg azokat utasí­tással sem láthatja el. Ezzel, úgy hisz­­szük, a megye törvényhozási illetékessé­ge is megszűnt, törvényeket többé nem kezdeményezhet. Ezen véleményem első pillanatra külö­nösnek tetszhetik, hogy tudniillik oly jog­tól akarom megfosztani a megyét, mely­­lyel minden egyes a sajtóban és politikai szabad egyletek­ és gyülekezetekben bír. Véleményem alapja abban áll, hogy ezen, akár egyesek, akár pedig egész egyletek és gyülekezetek határozatai, csak is a ma­gánvélemény jellegével birnak, s a tör­vényhozás elé legfeljebb kérvény alakjá­ban jutnak el; míg a megyeiek hatósági természetűek volnának, s nem lehetne ta­lálni alakot, melyben azok a törvényho­zás elé jussanak, a nélkül, hogy erre, azt megalázó pressiót ne gyakoroljanak, vagy pedig, visszavetés esetére a megyei ható­sági tekintély csorbát ne szenvedjen. Az 1848-iki törvényhozás továbbá a III. t.-cz. 32-ik § ában elszámlálván azon eseteket, melyekben a miniszter felelős­ségre vo­nttathatik, ezen §. d) pontja alatt a vádkeresetet elrendelhetőnek határoz­za: „a törvények végrehajtásá­ban vagy a közcsend és bátor­ság fenntartásában elkövetett mu­lasztásokért, a­mennyiben ezek a törvény által rendelkezésére bízott végrehajtási eszközökkel elháríthatók valának.“ Néze­tem szerint az 1848-iki törvényhozás ezen határozata tetemesen korlátozza a megyék azon jogát, hogy a kormányrendeleteket tisztelettel félretehessék­. Miután tudniil­lik a miniszterek a törvények végrehajtá­sában vagy a közcsend és bátorság fenn­tartásában elkövetett mulasztásokért any­­nyiban felelősek, a­mennyiben ezek a tör­vény által rendelkezésére bízott eszkö­zökkel elhár­íthatók valának, világos, hogy ha a megyék a kormány törvény­végrehajtó, vagy közcsen­d és bá­torság iránt intézkedő rendeletei irányá­ban, a régi félretehetési joggal bírnának, ez összeütközésre vezetne. De nem is forog fenn többé semmi po­ltikai ok, melynél fogva a megyék em­­itett régi jogigényét továbbra is fenntar­tani kellene, miután a kormány az ország­gyűlésnek felelős, ez pedig minden évben rendesen megtartandó lesz. Bizonyára az ország dicasteriális kormányrendszerének felelős parlamentivé átalakítása nem csu­­pán azon oknál fogva vált szükségessé mert a nem­ hazai elemeknek a hazai kor­mányra való befolyását megszüntetni, vagy­is a magyar kormányt az osztrák kormánytól függetleníteni kellett,­­ ha­nem azért is, mert a megyéknek épen az említett befolyás folytán mindinkább sű­rűbben alkalmazott passiv resistentiája anarchiával fenyegette az országot. A ja­vítás és haladás nem abban áll, hogy a roszat, melyet elhárítani akartunk, amely­nek egyik forrását szerencsésen el is tor­ig szóltuk, a másikon még inkább ne­veljük. Nézetem szerint tehát a kormány ide vágó rendeletei késedele­m nélkül fogana­­tosítandók, s nem is merítő, hanem csak a végrehajtási modalitások tekinte­téből képezhetik a megyegyűlések meg­­vitatási tárgyait. Kivétel alá csak oly rendeletek esnének, melyek által a tör­vénynek törvényhozáson kívüli felfüggesz­tése, eltörlése, változtatása, tehát valósá­gos államcsíny elkövetése czéloztatnék. Ily rendeletek végrehajtására segédkezet nyújtani, Felség- és hazaárulás büntetése alatt, általában tilos. Lesznek talán, kik a megyék hatáskö­rének ezen megszorítását fájlalni, s ag­gódva kérdeni fogják: ha vájjon lesz-e még a megyei gyűléseknek elegendő vonzerejök, hogy a termek el ne néptele­­nüljenek? Véleményem szerint szomorú dolog volna, ha ettől komolyan kellene tartani. A megye hatásköre még mindig nagy és háladatos marad. A törvények­nek bölcs végrehajtása bizonyára nem ke­vésbé érdekes és tiszteletre indító, mint azoknak meghozatala. Az administratió folyama, az államgépezet forgása oly szö­vevényes és tanulságos, hogy a­ki ezt gyakorlatilag nem tanulta ismerni, azt anyvekből soha sem fogja kellőleg meg­mer a ki pedig ezt nem tanulta hozó BP - au­oka nem váluik sem törvény­hozó, sem államférfin. Nagy napi kérdé­sekhez könnyű hozzászólni nagyjából és általánosságban: a tökélyt a legkisebbek, a „minimák” hozzák meg. A megye statutarius joga épségben fenn lévén, mennyi tér marad még mindig a törvé­nyek korlátain belöl, a szabad önelhatá­­rozás, kezdeményezés s cselekvés, a so­­ciális megyei élet, érdekek és törekvés számára. A közönség, melyet mindez, me­lyet a gondviselésére ajánlott növekedő kisdedei, árvái, szegényei sorsa, törekvő népének anyagi és szellemi állapota, a megyei művelődés, gazdászat, ipar, keres­kedés, jóllét nem érdekelne,­­ valóban nem érdemelni meg, hogy autonomi­us intézményekkel bírjon. Végül a megyei tisztviselőket illetőleg csak azt jegyzem meg, miszerint a kö­zönség, de a felelős kormány érdekében is múlhatatlanul szükséges, hogy a tör­vényszéki és közszolgálati tisztviselőkre nézve qualificatióul állapíttassák meg , miszerint ezen tisztségekre csak az olya­nok választathatnak meg, kik a jogi tu­dományokat elvégezték, s az állami vizs­gálatot kiállották. Azt gondolom, hogy ha a megyék vég­leges szervezését az általam előadott el­vek alapján a fent leírt módon vesz­­szük foganatba, elértük azt , hogy az új Magyarországot a régivel, a folytonos­ság minden megszakítása nélkül, a leg­szebben egyeztettük össze. A Országgyűlési tudósítások. A képviselőhöz ápril 1-jén tartott ülése. Elnök : Szentiványi Károly. A mai ülés tárgyát a szombati ülés jegyzőkönyvének és határozatának hite­lesítése képezi. Tóth Vilmos jegyző felolvasó úgy a jegyzőkönyvet, valamint a közös ügyi bi­zottmány többségének javaslatát, mint most már a ház határozatát. Mindkét okmány meghitelesíttetvén, a jegyző megbizatott a ház határozatát a rá vonatkozó jegyző­könyvvel, a főrendek mai ülésében át­nyújtani. Egyéb tárgy nem lévén, az ülés fél ti­­­zenkettőkor eloszlott. A holnap 10 óra­kor kezdődő ülés tárgya : az újonczállí­­tás feltételeiről szóló miniszteri javaslat. Főrendek ülése ápr. 1-jén, déli 12 órakor. A fővárosban mulató egyháznagyok és főrendek tekintélyes számmal gyűltek össze a mai ülésre. Az elnöki széket országbíró Majláth György ö nagyméltósága ez alkalommal foglalta el először , elfoglalván székét, s helyéből felkelvén, a méltóságos förende­ket üdvözölte. ő nagyméltósága a helyzethez alkal­mazott beszédére : ő herczegsége, Magyarország prímása, a ház új elnökét, az 1848-ki törvények értelmében, e magas ház első elnökének nevezvén, ő herczegsége jeles beszédét a főrendek többszöri helyeslése és éljenzése szakítá félbe. E beszédre újra válaszolt az elnök­­ nagyméltósága Ezután az alsóház jegyzője, Tóth Vilmos, áthozván a közös ügyekre vonat­kozó alsóházi határozatot, azt a főrendi tábla asztalára teszi. Az alsóházi jegyzőkönyvet az új jegy­ző, b. Apor Sándor felolvassa. Kinyoma­­tása elhatároztatik , tárgyalása a jövő szerdára, április 3-ra, délelőtti 11 órára kitűzeték. Több tárgy nem lévén, az ülés 1 óra­kor eloszlott. A főrendiház ápr­­l-sői üléséből. Majláth György országbíró. Méltóságos fő­rendek ! Azon férfiúnak, kihez a felsőház tagjai másfél éven túl folytatott kölcsönös bizalom és kölcsönös tisztelet által kellemessé varázsolt hi­vatalos viszony, engem pedig az évek hosszú során keresztül változatlanul őrzött baráti érzés köteléke fűz, lemondása által üresedésbe jött ezen elnöki széket midőn uram királyom paran­csára elfoglalni indulok, legyen szabad minde­nek előtt a méltóságos főrendeket tiszteletteljesen üdvözölnöm. Legyen szabad kifejezést adnom a feletti megilletődésem érzetének, hogy hazánk történelmében uj korszakot jelző pillanatban oly testület élére hivott fel a fejedelmi szózat, melyet apáink bölcsesége a mérséklet eleméül illetett alkotmányunk szerkezetébe, mely e hivatásnak ősi időktől fogva a jelenkorig híven megfelelni igyekezett, melynek fontosságát az intézmény alapelveinek megtartása, de czélszerű rendezése mellett kivételes körülményeink közepette külö­nösen nemzeti életünk szempontjából még inkább öregbíteni fog. Növeli érzékeny elfogultságomat azon körül­­mény, hogy oly férfiak által látom magamat kö­rülövezve, a­kikben egy­részt a magyar parla­menti iskola veteránjait, a magyar alkotmányos közélet edzett bajnokait, másrészt az ezek pél­dáján épülő újabb nemzedék fiait tisztelem, kik­hez engem nem egyedül rokonszenves tisztelet, nemcsak az 1861 ben megkezdett, és fájdalom, oly hamar megszakadt bensőbb viszony, hanem, mi reám nézve még értékesebb, különösen e he­lyen becsesebb, egy általunk közösen tisztelt el­hunyt férfiú hamvainak kegyeletteljes emléke ket. Saját érdemeim hiányában az emlék erejével hivom fel méltóságtokat, hogy engem tehetségeim gyöngeségében szívélyes támogatásukkal gyá­­molítani, hogy azon rokonszenves tiszteletet, me­lyet irányukban táplálok, bizalommal viszonozni méltóztassanak. — Ezt kikérni, ezt szorgalmaz­ni, jelen szavaim feladata. Ezt elnöki kötelmeim hű és pontos teljesítésével kiérdemelni, leend törekvésem fö, sőt egyedüli czélja. (Lelkes él­jenzés.) Silyor János herczeg-primás ő eminentiája. Nagyméltóságu elnök ! Magyarország főbírája ! Hódoló tisztelettel értesültek a nagymagú főren­dek legkegyelmesebb urunk és királyunk azon legfelsőbb elhatározásáról, melynél fogva excel­­lentiádat, eddigi szeretett első elnökünk lemon­dása folytán, a 43-ki törvények értelmében, e ma­gas ház első elnökévé kinevezni méltóztatott. Egynél több oka van a méltóságos főrendeknek ezen kegyes fejedelmi elhatározás felett örven­deni ; mert elsőbben csak is ezen választás képes a főrendi táblát megnyugtatni azon veszteség felett, melyet fényes tulajdonú, eddigi szeretve tisztelt elnökünk lelépte által szenvedtünk. (Él­jenzés.) Senki sem méltányolja továbbá a mél­tóságos főrendeknél inkább a fejedelmi gon­doskodást és törvényszerűséget, melylyel fel­séges urunk és királyunk a magyar közjog — az ősit értem — szellemét újabb institutiókkal összhangzásba hozni igyekszik, és e ma­gas ház elnöki székébe az országbárói méltóságok közül azt ülteti, mely a nádorispáni méltóság után leg­első következik. Üdvözlöm tehát a nagyméltóságu­s főrendek nevében Excellentiádat magas elnöki székén; üdvözlöm azon tisztelettel, melylyel fényes állam­férfim tehetségek előtt meghajlunk, midőn azok hazafias érdemekkel és nemzeti hűséggel páro­­sulnak ; üdvözlöm Excellentiádat azon bizalom­mal, melylyel a szenvedélyek és párthullámzások felett uralkodó, meggyőződésekhez szilárdul ra­gaszkodó, de a törvényt és alkotmányos elhatá­rozásokat hasonló erélylyel érvényesítő jellemek bennünket eltöltenek. Üdvözlöm végre Excel­lentiádat azon rokon indulattal, mely keblünkben él, még azon időből, midőn 1861-ben excellen­tiád, mint a főrendi háznál a másod elnöke, részt vett munkálkodásainkban. Valamint mi élénken emlékezünk az aggódó hazafius kebelből fakadt ama szavakra, melyeket a 61- ei országgyűlés végén excellentiád oly szé­pen elmondott: úgy excellentiádnak jutott azon ritka szép elégtétel, hogy a jelen alkotmányunk reményteljes alakulásában szerencsés eredmé­nyét és mintegy igazolását látja azon politikai ildomnak és mérséklettségnek, melynek előnyeit akkor oly remekül ecsetelte excellentiád. Igenis, nagyméltóságod azon öntudatnak ör­vendhet, hogy alkotmányos újjászületésünk ér­demében lényeges osztályrésze van. A fejedelem által 1860-ban összehívott bécsi, úgynevezett megerősített birodalmi tanácstól kezdve, a magyar királyi udvari kanczellária legújabban történt feloszlatásáig, excellentiád a fejedelem bizalmát mindenkor a nemzet és az ország javára termé­­kenyítette. Méltó bizalommal látjuk tehát excel­lentiádat a magas elnöki széken, melyre már 1848 ban a Majláth név fényt és dicsőséget árasztott. Valamint excellentiádnak feledhetet­len édes atyja határozott elvű és szilárd jelle­mekhez illő bölcseséggel és higgadtsággal ve­zette akkor a főrendi táblát, akkor vagyunk meggyőződve, hogy nagyméltóságod is eddigi tapasztalt államférfiui tapintatával és részrehaj­­latlanságával fogja vezetni ezen főrendi táblá­nak tanácskozásait; védeni fogja ezen táblának függetlenségét és becsületét, oda fog irányulni, és oda fog törekedni excellentiádnak igyekezete, hogy ezen főrendi tábla magas hivatásához hí­ven , a korona és nemzet jogait és érdekeit egyenlő honszeretettel ápolja. (Helyeslés) És hogy ezen tábla a nemzetnek culturai fejlődését szintúgy, mint a korral haladás igényeit az ősi történelem és azért igazán valódi magy­ar alapo­kon közvetítse (éljenzés) , de magát sem alulról, sem felülről söpörtetni ne engedje. Ezen reményben semmit sem kívánnak a mélt. főrendek forróbban, mint azt, hogy nagy­méltóságod bölcs vezetése és a nagy mélt. főren­dek közbenjárása mellett sikerüljön azon, sze­rencsésen és áldásosan megkezdett művét a ki­­egyenlítésnek, Felséges urunk és királyunk meg­elégedésére, a nemzetnek és Magyarország min­den népeinek megnyugvására és tartós boldo­­gitására befejezni. Isten éltesse excellentiádat! (Tartós lelkes éljenzés.) Majláth György elnök: Herczegségednek a főrendek nevében kijelentett üdvözletét, mély és meleg hálával veszem. Legyen biztosítva her­­czegséged, s legyenek biztosítva a méltó főren­dek, hogy ezen főrendi táblának dísze és méltó­sága senkinek sem lesz annyira szivén, mint ne­kem. Méltóztassanak azon szívélyes hajlamot, melyet irányomban eddig, s különösen 1861-ben tanúsítottak, továbbá is fenntartani, és remény­­em, saját hozzájárulásommal is fogom kiérdemel­ni. (Élénk éljenzés.) A képviselőház mart. 23-ai üléséből, Kautz Gyula : Szabadjon nekem is röviden szavazatomat a bizottság többségi javaslata mel­lett indokolnám s egész általánosságban azon főbb névpontokat jelzenem, melyekből e nagy s komoly megfontolást igénylő kérdés fel­fogásában kiindulok. Előrebocsátom azonban, hogy sem a ház türelmével visszaélni, sem a speciális vitatásra tartozó kérdések elemzésébe ezúttal bocsátkozni nem fogok. (Helyeslés.) úgy hiszem, igen nagy mérvben egyszerűsíti és köny­­nyíti az e tárgybani elhatározást, ha magát azon feladatot, melynek megoldására a jelen or­szággyűlés kiválókép hivatva van, élesebben veszszük figyelembe. E feladat, igénytelen nézetem szerint az: visz­szaszerezni és új biztosítékokkal ellátni hosszú időkön át felfüggesztve volt alkotmányunkat, s ezzel állami függetlenségünk s országos önálló­ságunkra vonatkozó törvényeink hatályát. Más­felől közreműködni önnön ér­dekünkben egy ha­zánkat is magában foglaló, nemes küldetésű, de nagy politikai tévedések s nehéz, sok csapások által megzilált monarchiának újjáalakításában. Újjáalakításában úgy, hogy az a szabadság és constitutionalismusnak és Kelet-Európ­a mind job­ban kifejlődő autocraticus status alakzataival szemközt támaszát és védhajlékát, általunk és velünk az európai új egyensúly egyik sarkkövét és nehézkedési pontját, mindenek felett pedig nemzetünk állami existentiájának, politikai és művességi súlynak s háborútlan önálló fejlődhe­­tésünknek egyik biztosítékát képezze. A feladat, szükségtelen is mondani, nehéz, de nemes és kiváló jelentőségű is. Nehéz, mert év­százados bűnök s ballépések helyrehozásáról, önkényuralom és rövidlátó államférfim kontár­ság által sarkaiból kiforgatott közjogi létalapok újjászervezéséről, megbomlott erők újbóli egy­­gyérűzése­s alakításáról, súlyos és súlyosnak látszó ellentétek kiegyeztetéséről van szó. Nemes és nagy jelentőségű még azért, mivel ha megol­datik, egy számos jogsértések által érdekeiben megrövidített s azért sorsával elégedetlen, s ép az e körüli küzdelmekben legjobb erőit elfecsé­relni kényszerült nemzetnek fejedelmével s az ezt szintén uraló szomszéd népekkel való kibé­külése, uj frigyre lépése, és igy erőteljes előbb­­rehaladása is lehetségessé leszen, a magyar ál­lamtestben évtizedek óta ejtett nehéz sebek be­hegesztetnek ; egy nagy s gazdag er­őelemeket rejtő birodalomban a szabadság és alkotmányos­­ság elveinek tér és hajlék nyittatik; egy szép napokban megkezdett, de a rájuk következett viharok miatt fennakadt nagy államkérdési mű­nek befejezése lehetővé válik, s félelmetes mérv­ben megfogyott erkölcsi és anyagi felvirágzás új alapjainak megvetése itt is, amott is meg­­könnyíttetnék. Szemben már most azon kérdéssel, melyike az előttünk fekvő közösügyi javaslatoknak nyújt legtöbb kilátást e feladatok megoldására, nem tartózkodom azon meggyőződésemet kifejezni, hogy a majoritási javaslat az, melyet kielégítőbb­nek s legczélravezetőbbnek lehet tekinteni. Okaim erre nézve a következők: A többségi munkálat nem idegenkedik azon, nézetem szerint, specificus magyar szempontból is helyes és igazolt eszmétől, hogy e térségen, hol a magyar és osztrák tartományok foglalnak helyet, ez átmeneti fokponton nyugati és keleti Európa közt, egy erős, tekintélyes monarchiá­nak fennállása, politikai, közgazdasági és kul­­turai szükségesség. Nem ugyan­oly monarchiáé, mint az volt, mely Königgratznél ama súlyos catastrophális vereséget­ szenvedte, hanem oly­ané, mely a szabadság s igazi alkotmányosság alap­jaira építve, népeinek biztosított szabad fejlő­déséből, erkölcsi és anyagi elégültsége s ragasz­kodásából meríti létezése feltételeit, olyané, mi­nő világrészünk e vidékeire nézve a 19-ik szá­zad annyi nagy statusférfiának egy Canningnek egy Peelnek, Thiersnek és Humboldtnak s min­denek felett halhatatlan Széchenyinknek lelke előtt lebegett, mely a keleteurópai autokratikus és szabadságellenes tendentiának erős ellen­súlyozójául és gátfalául szolgáljon, s olyané, mely a magyarság állami existensiája és önál­ló politikai léte biztos keretét képe­ze, s nekünk évszázadok óta mostoha gyermekként tekintett fajnak, igazságot szolgáltasson s magjául és ne­hézkedési pontjául szent István birodalmát is­merje el. Csatlakozom továbbá a többségi javaslathoz azon okból, mivel ez utóbbi, hazánk közjogi ál­lását az uralkodó ház országa és tartományai körében szabatosabban, s szoros ragaszkodással alaptörvényeink- 6s szerződéseinkhez, valamint az újkori államélet visszautasithatlan követelé­seinek illő számbavételével jelöli ki, és ugyan­akkor midőn egy nagyobb birodalom test fenn­állása és biztonsága minden nagy feltételeit meg­valósítja s midőn a nagyobb „egésznek“ erejét emeli, az e nagyobb égésiben foglalt önjoga ki­sebb „egésznek“ is jogkörét kiegészíti, erejét fokozza s tekintélyét emelendi. A többség munkálata, nézetem szerint, helye­sen tűzi ki azon nagy irány- és határpontokat és elveket, melyek szerint Magyarország a fejede­lem és annak többi birtokai iránt és viszont ez utóbbiak és az uralkodó­k Magyarország iránt szerződésszerű kötelmeiknek eleget tenni hivatvá. Felállítja az alaprajzot, mely által az 1526-, 1608-, 1687 ,1728-, 1741-, 1790- és 1848 ban meg­kezdett és folytatott nagy államrendezési munka a mi javunkra és a mi érdekeinkkel megegyező­ig befejeztethetik, áttér a meddő negatív és a gravaminális politika kietlen teréről a positivitás gyümölcsözőbb terére; több jogokat és befolyást biztosít számunkra, mint a­melylyel valaha bír­tunk állami ügyeink intézésében a­nélkül, hogy csak egyet is feladna, vagy csorbítana sarkala­tos jogainkból; nem félti hazánkat a szabadabb és éltetőbb legű nemzetközi áramlatok közé be­vinni; nem bontja meg, vagy rontja le azon nagy boltivezetet, melyen a monarchia politikai épülete nyugszik ; mélyebb érzeményt s teljesb elismerést tanúsít a modern status élet s emberi­ségi haladás nagy előfeltételei iránt, s világossá­got, rendet és rendszert hoz oda, a­hol tizen­­nyolc­ év óta csak h­aos és a rendezett rendszer­telenség uralkodott. A többségi javaslat adja tovább kezünkbe az ariadnei fonalat, melynek segítségével közel két évtized óta fennálló bonyodalmak és viszál­­kodások tömkelegéből valahára kibontakozha­tunk. Ennek alapján válik az annyira óhajtott s szükséges kiegyenlítés nagy műve lehetségessé ; ezzel érendi végét a nagy status-jogi per, mely köztünk és az uralkodó, meg ennek többi orszá­gai közt oly hosszú idők óta folyt, s mindkét fél már majdnem végső erőkimerülésére vezetett. Mindezeken kívül azért is szavazok a majori­­tási javaslat mellett, mert benne látom évszáza­dok óta az első igazán nagy és bátor — nem merész — magyar állampolitikai initiatívát arra nézve, hogy a nemzetnek igazi európai je­lentőségű állás szereztessék, egy nagy mentő tényt, melyért utódaink — nem mint némelyek hiszik — átkozni, hanem áldani fogják a kezde­ményezők emlékét; míg másfelől oly tervezetnek tartom, mely a magyarság politikai életereje, szívóssága, megronthatlansága iránti erős meg­győződés és bizodalomra van építve, oly terve­zetnek, melynek egyik legnagyobb és legigazibb gondolata az, hogy azon kapcsolat, mely­ben e javaslat alapján leendünk egy más birodalommal, a gondolható valamennyi kapcsolatok közt a mi helyzetünkben, reánk magyarokra nézve okvet­lenül a legelőnyösebb s a legkevésbé veszélyes ; meg az, hogy folytonos éberségre és hazafias erő­kifejtésre utalván bennünket, azon nagy erkölcsi rugók és factorok szakadatlan működésben létét feltételezi és követeli részünkre, melyek egyedül képesek nemzeteket erősekké, szabadokká és halhatatlanokká tenni. Szándékom volt jelen igénytelen felszólalá­som alkalmával különösen azon ellenvetésekre is kiterjeszkedni, melyek a többségi javaslatot illetőleg főleg közgazdasági és állam­pénzügyi szempontból a t. túlsó oldalon tétet­tek. Miután azonban ezt inkább látom helyén ak­kor, a­midőn az érdeklett pontok a részletes vita alkalmával egyenként és tüzetesebben vétethet­nek figyelembe s a t. ház türelmét tovább igénybe venni sem akarnám, e részben csak azon megjegy­zésre szorítkozom, hogy a többségi javaslat anya­gi érdekeink tekintetében nem foglal magában “A? “S a n­emzet önálló közgazdasági ki­­e u 4A­l­amháztartásunk nemzeti irányú szer­vez­e es­­, s az e tekintetekbeni szabad rendel­­ett­.81­­?Sunkat lehetlenítené, vagy csorbítaná. Helyeslés.) Sőt inkább e téren is annyit biztosít Z ZtA’ h°gy, a szó teljes értelmében úrrá és ő á leszünk saját házunkban, és kezünkre jut mindaz, a­mi szükséges, hogy hazánk köz-1

Next