Pesti Napló, 1867. május (18. évfolyam, 5108–5133. szám)

1867-05-05 / 5112. szám

hozzá nem teszi, hogy „rajt., ie8iC'; * ^88^* stb. még nem késő­b # . Különben szemben a magyar országgyűlés határozatával, a Schmerling-féle szabadságot em­legetni szinte gúnyhoz hasonlít s mondhatni hogy az uj „Presse“ czikkét, melylyel ügyesen ad egy kis oldaldöfést a köpenyül használt Lajthán­­túli szlávoknak, akarata ellenére is az unió mel­lett írta, feltéve, hogy horvát testvéreink komo­lyabb megfontolásra méltatják. A „Wanderer“nek az új pair-ek kinevezése egy czikk megírására ad alkalmat, melyben az urak háza ellen kel harczra. Az urak háza örö­kös gát volt a képviselő­ház útjában, eszköz a kormány kezében, mi az ily államban, melynek szervezete oly komplicált, hol annyi tartomány­­gyűlés felett egy országgyűlés és egy birod. ta­nács, e kettő felett ismét delegatio van, s melyre nézve annyira életkérdés a képviselőházak gyors és szabadelvű működése, nem megvetendő hát­rány, azon körülmény pedig, hogy a nagybirto­kosság, melynek érdekében nagyobbrészt terem­tetett a felsőház, úgyis eléggé van­ képviselve a birodalmi tanácsban, épen feleslegessé teszi egész intézményt. Már most veszélyes is gesis. Már most tessék a kormánynak dedu­­cálni. Mára, hír szerint, Beust ur a tartóz­kodó reichsrath követed conferentiára hívta vidékről­­-Jak be Herbst és Giskrát. ,nban szándékosan marad Bécstől össze: Kaiserfeld távol -“­ a birodalmi tanács meg nem nyílik, az felette­ Királyi leirat a horvát-szlavon or­szággyűléshez. Mi, első Ferencz József, stb.­­ — Kedves hí­veink ! Vezéreltetve ha népeink méltányos kivá­nalmainak lehető teljesítését ezélzó atyai szán­­dékunk által, mindig feladatunknak tekintök, Horvát- és Szlavonország kedves királyságaink történelmi jogainak fenntartását, biztosítását az önállóság azon mértékének, mely a nemzeti fejlő­dés követelményeinek megfelel, s a jogosult ön­­kormányzat mindazon védvének megadását, mit összbirodalmunk érdekeivel megegyeztethetőnek tartunk. Ebben zsinórmértékül a birodalom legfonto­sabb alaptörvényét, a pragmatica sanctiót tartók szem előtt, mely nemcsak a jogarunk alatt egye­sített minden királyságok és országok oszthat­­lanságát biztosítja, hanem különösen a magyar korona integritását és minden országainak össze­­tartozóságát is a leghathatósban kiemeli. Azonban nem titkolhatjuk el, hogy 1866 ki december hó 19-ről kelt legalázatosabb felirato­tokban kimondott kívánalmaitok a pragmatica sanctió szellemével össze nem egyeztethetők, de aőt hogy azok az általunk kérelmetek folytán a magyar országgyűléssel közlött 1861 ki XLII. czikkel ellentétben állanak. A pragmatica sanctió elvileges meghatározá­saihoz,­­ a magyar államjoghoz képest ezen czik­­kelyben a koronára és a koronázás cselekményé­re nézve, melynek lényeges mozzanatát ". inaugurale kiállítása képezi, a Magyaro­­való közösség elismertetett. ^ horvát éa azla­l­­ afifí.ki febr”s 11, 10 kén kelt legalázatosabb felirataiban “ubeli készségét, hogy a történelmi kánon­ iránt a magyar királysággal tekintettel j­obb, s tovább is ragaszkodni fog hozzá. Ezen ismételt ünnepélyes nyilatkozatok azon biztos várakozásra jogosítanak bennünket, hogy a függőben levő államjogi kérdéseknek a biro­dalom minden népeinek érdekében c­élzott meg­oldásában Horvát- és Szlavónország kedves ki­rályságaink részéről semmi nehézségre nem aka­dunk, s hogy nem fogtok oly követelések mel­lett megmaradni, melyek a megoldást lehetlenné tennék. S minthogy legbuzgóbb törekvésünk és határo­­zott akaratunk oda irányul, hogy eltávolíttassak minden akadály, mely a törvényes állapotok helyreállításának s általánsan óhajtva várt ko­­ronázásunknak eddig útiban állt, ezennel, lz­­ván irántunk mindig telitott hit ragaszkodó­tokban , atyailag felejtünk , miszerint Hor­vátországnak és Sz onának a bekövetkezendő koronázás alkali*73^® “agyar országgyűlésen leendő képvisel'£®sérö1, gondoskodjatok, hogy a nevezett orszig^ö*®8sel a m agyar koronához tartozó orszt,a“k a közös ügyekre és ezek ke­zelésére v“a‘k0^ag megállapított határozathoz ti a mar. , , törvényszerűn hozzá állja­tok, e,, , a ko­csönös egyetértés folytán esz­közt a,aP08 kiegyenlítéséhez a még fenn­­ig/ “i­ferentiáknak, utat nyitandók. ^zt, mint ismeri hűségteknek uj tanubizony­­ágát, annyival jogosultabban várhatjuk tőletek, a mennyi­ben a jeleni­eg ülésező magyar ország­gyűlés mellékelt határozatának erejével, melyet pontos megfontolás végett ezennel közlünk, a lé­­tező viszonyok helye­s figyelembe vételével és testvériesen előzékeny módon nektek mindazon biztosítékot nyújták, melyet ön­mányzástok és nemzeti fejlődéstek igényelhet, s a történelmi jog megenged. Minthogy azonban a magyar országgyűlés az inaugurale megállapításához közelebb hozzá fog, kénytelenek vagyunk benneteket legkegyelme-­sebben felszólítani, hogy saját, ide vonatkozó ta­nácskozásaitokat olyformán siettessétek,hogy kül­dendő követeitek legfeljebb május 15 ig Pestre érkezzenek, hogy az illető munkálatokban részt vehessenek. Maradván Császári és királyi stb. Néhány szó a koronázáshoz. Midőn Noé bárkája a vízözön után az örmény hegy­lánczolat egyik fokán megállapodott,s látván Noé a természet újbóli ébredését, ura Istenének áldozatát mutatta be, — tudjuk, hogy ez meny­nyire tetszett, — és hogy az ég láthatárán mutat­kozó szivárvány, mint ezen áldozat tetszésének örökös emlékéül a veszély perczeiben, meny­nyíre nyugtatja meg könnyen kétségbeeső kedé­lyeinket. Tizennyolcz évi politikai tetszhalál után visz­­szahelyeztetvén ezer éves jogaink gyakorlatába, — alkotmányunk bárkája is végre valahára szir­tes földön megállapodni látszik, —­a miért is nemzetünk áldozatának hozatalára készül. Ezen áldozat a közelgő koronázási ünnepély alkalmával a „nemzet hódolata,“ a várandó szivárvány azonban a „király esküj­­e,“ melynek rendületlen megtartását Isten és népé­nek szine előtt, esküjében vallja. Megkívánja tehát ezen ünnepély szentsége és nemzetünk méltósága, hogy az nemcsak nagy nagy és méltóságteljes legyen, hanem kívánatos lenne még az is, hogy hódolatunk nagysága ki­rályunk tetszését is nyerje meg, s hogy ezen ki­vívandó tetszés kormányának minden egyes mozzanataiban magát áldásteljesen visszatük­rözze. Nem lehet feladatom az eddigi koronázási ün­nepélyek szokásos szertartásait fejtegetni, mert hisz ezek oly fényesek, pompásak és népszerűek valának, mint talán sehol. Azon körülmény azonban, hogy a koronázási ünnepély Pest-Budán fog megtartatni, s hogy annak jelentősége európai mozzanatot, nemzeti történetünkben pedig új korszakot lesz hivatva képezni, némi jogosultságot ad ezen ünnepély nagyságának és fényének emelése tekintetéből, szerény indítványomat a nagy hazabeli közön­ség megítéltetése alá bocsátani. Nem kétlem,hogy Buda-Pest lakosai a legnagyobb erő megfeszítéssel nem fognának sietni,az_ezenalka­­i­vel való játéko­lomból reájuk várandó hivatásnak megfelelni. A politikai és társadalmi reform, s főleg az mert hisz nedves kötelességnek szivesen felel isse : az alkotmány kérdés, élénken foglalkodtatja meg az­ ember. An a koronázást pedig a k­o­r­o­n­a ünnepély alkalmával, és zást menetben az itt a jobbakat. Mustapha Fazil basa emlék­irata a szultánhoz egyik jele ennek. Az ugyne­­zett „fiatal Törökország“ (La jeune Turquie) és összes magyar hazát vélem képviseltetni, és pedig eb mozog. Mielőtt azonban erről jövő levelemben ennek polgári, tisztviselői, katonai, ipar, k­res­ tületesen szólnék, ma még néhány újdonságot kedelem és külön nemzetiségű képviselői által, hadd mondjak el. Megkísértem indítványom kivitelének módját is, habár rövid leszek. 1. Legyen képviselve a magyar polgári elem: a) az egyházi b) az ügyvédi c) az orvosi­­ karok, d) a tanári e) a mérnöki f) a magyar kir. jogakadémia és műegyet­mi halgatók, és g) a megyei és városi bizottmányok köréül választandó honpolgárok által. 2. A magyar tisztviselői testület: A vidéken székelő kir. állam, országos, me­gyei és városi tisztviselők által. Megemlítvén itt a hazabeli rendőri közeg­et, u. m. megyei és városi hajdúkat, továbbá a me­gyei gyalog és lovas pandúrokat. 3. A hadsereg: képviselve a magyar kir. ezredek gyalog és lovas küldöttei­ltal. 4. Polgári társadalmi egyle­tek: képviselve dalárda, torna stb. egyletek által. . 5. A­z ipari a városi cs­ezéhek, a gyárak munkásaik küldöttei Al­l. zászlóikkal jelvényezve. 6. A kereskedelem testületeinek képviselői, végtére: 7. A nemzetiségeik képviseletük által. Magától értetődvén, hogy Buda-Pestnek fenn­sorolt osztáloi testületileg fogjának megjelenni. Végül megjegyzem, hogy abban az esetben, ha sz-rény indítványom, mint korszerű, pártokat r/a vagy elfogadtatnák, az eyetértés tekinteté­ből igen kívánatos lenne, ha az említett karok és testületek a Pest-Budán létező hasonnemű ka­rok és testületekkel lépnének a további teendők, úgy talán elszállásoltatásuk iránt is, már jó eleve szorosabb érintkezésbe. Mihók Sándor: Keletről. ii. Konstantinápoly, apr. 25. Mindazoknál, kik tudomásukat nem a törté­nelmi forrásokból szokták meríteni, hanem csak a világba szórt állítások után indulnak (s ez a jóval nagyobb rész,) általános a balhiedelem, hogy Törökországban az izlám folyton nyomva tartja a kereszténységet, s politikai tekintetben is a nem mohamedánus alattvaló zsarnokság­nak — nagyobb zsarnokságnak vannak kitéve, mint a mohamedánusok. Avagy közel egy század óta minden ttán­­módon, Európa-szerte, nem ezt prédikálja-e az orosz propaganda ? Elannyira, hogy végre is az avatatlanok legtöbbje, kik nem tudják , honnan fáj a szél, hitelt adott és ad neki. Pedig csak el kell jönni kebelébe e biroda­lomnak, s a­ki szemet nem huny, csakhamar látni fogja, hogy Európában, még a legalkotmá­nyosabb státusokat sem véve ki, a t­o­l­e r­a n t­i­a­ magasabb fokon sehol nem ál­l, mint itt; s hogy minden alattvaló közé­­ép a próféta hitsorsosai azok, kiket az állam terhei l­e­g­i­n­k­á­b­b n­y­om­nak. Vagy nem határtalan türelem jele-e az —hogy csak egy példát hozzak fel — ha megromoljük, hogy a keresztény polgárok üzleti botjaikat nyitva tarthatják, építkezhetnek stb. a török vasárnapján (pénteken), sőt tovább me­gyek, még azon napon is, melyet a szultán a legfőbb egyházi és világi méltóságok kísére­tében vallásának első ünnepén: a Kur­bán baira­­ma* n­m~6-- * és au Szambul utczáin ? Nem legjobban nyomja-e a mohamedánus alattvalót az állam terhe, ha meggondoljuk, hogy a katonáskodást, a véradót csak egyedül ő szol­gáltatja, noha a más adókból is a rajáknál alig fizethet kevesebbet ? Ismerek számos nagy üzlet­tel bíró férfiút, iparosokat stb., kik 19 év alatt, mióta Stambulban laknak, egy para kereseti vagy fejadót nem fizettek. E politika nagylelkűségét mindenesetre lesz idő, midőn meg fogják még emlegetni az elégületlen, jobban mondva felbúj­togatott török alattvalók, ép úgy, miként számtalan még ma is azon görögországi görögök száma, kik bizonyára nem ok nélkül, régi jó időknek nevezik azon kort, melyben országuk a szultán jogará­nak hódolt. De nem czélom apotheosist írni az osmannak sem vallása, sem kormánya mellett, sőt alább magam is főbb pontjaiban rámutatni szándéko­zom azon hibákra, melyeket a török megbukása nélkül századunkban sokáig tovább nem foly­tathat, Czélom volt a fenti igazságok kimondásával zm­efilm’ h°gy a gyöngébbeket is meggyőz­­i , , ® ”› “Szerint kötve kell hinni a keleti mint & Ivm -8 ho­gy még egy oly ügyet ia~ miként te egyedül?^ F›Mkink ug? kivá*ra, át tekintsük67 ,ko“8!e"T prizmáján Nem ».bed MAtak bogi ,­­ Katalin czárno nagyravágyó agyában megfo­gamzott az úgynevezett „g­ö­r­ö­g -t­e­r­v,s egyet­len forradalom sem ütte fel azóta fejét a török birodalomban hol Oroszország keze titkon vagy nyíltan ott nem lett volna. Ránk magyarokra nézve, meg vagyok arról győződve, csak káros lehet a keleti kérdésnek oly megoldását, hogy ne mondjam: t­ü­r­n­i, de csak erkölcsileg is elősegíteni, mely alapjául a legitimitás mellett , a kor alkotmányos szabad eszméin kívül, még talán más érdekeket is rejt­hessen. Tagadhatlan, hogy válságban van Törökor­szág pénz és politikai válságban, melyet felelős­ség nélkülis kormányának rosz sáfárkodása, s más rossz, sőt még inkább az európai hatalmasságok­nak béke avagy háború idején, az ország ügyeibe való permanens beavatkozása idézett elő. E vál­­ság köréig azon pontra, hol a birodalomnak el­­kerülhetlen lesz választani a kettő között, t. i. szétmorzsoltatni lesekedő ellenségei kezei közt, avagy szakítani a múlttal, s rátérni a teljes reform útjára. Mert hiszen a krimi háború­ja félrendszabály már elég adatott ki, de ez csak a drága idő vesztegetése, & Sybilla köny­vei­Egy gőzhajó kapitányával beszéltem , ki pár nappal ezelőtt Kandiában is kikötött, és saját szemeivel olvasta a proclamatiót (persze csak török nyelven), melyet O na e­r basa a sziget lakóihoz intéz, t. i., hogy minden várost avagy helységet, mely a lázadásnak még tovább is jelét adná, ő irgalom nélkül tűzzel-vassal elpusztít. Egy Athénéből ma ideérkezett távsürgöny, mely szerint K­a­­­e­r­g­i tábornok múlt hétfőn meghalt, annyival bírhat ránk érdekkel, miután épen az elhunyt tábornok volt az, kivel III. Na­póleonnak Kandiát illetőleg kezdetben tervei voltak, míg a tervet itt fel nem fedezték, s mind inkább meghiúsiták. Nubar basa, az egyptomi alkirály küldötte, mint a helybeli lapok írják, a reá bízott ügyekben szerencsésen járt el; mi azt hiszszük, miszerint az európai ügyek változtával az alkirály — egy időre igényeivel alább hagyott. Azon czim követelése, hogy nevéhez az „Azis“ szót oda kapcsolhassa, tekintve e szónak az egyptomi történelem és az arabs nyelvből leszármaztatott jelentését: hatalmas, erős, mely epitheto­­nokat a hajdani souverainek viseltek, tehát ez mindenesetre a fenségi jogoknak kiterjesztését czélozza. Múltkori levelemben téredék : a mennyiben Mihály szerb herczeg hazautaztában f. hó 13-kán — husz órára — mégis csak betekintett Bukarestbe! A­kiknek tehát politikai kenyerük , azok ez — úgy látszik, kikerülhetlen látogatásból — most combinálgathatnak kedvek szerint. Végül egy örvendetes újdonságot. Ausztria hegy­beli nagy követe, b. Prokesc­h-D a t­e­n Antal ur ő exja, kit magyar olvasó közönségünk bizonyosan folyton legjobb emlékében tart azon szívélyes fogadás után, melyben ötödfél év előtt a „Corvina“ érdekében itt járt akadémiai kül­döttséget részesíté, s miért aztán Akadémiánk csak még inkább ösztönöztetve érzsé magát ar­ra, hogy öt, a különben is első tekintélyű tudós német írót, nagy régészt és diplomatát külföldi tiszt, tagjai közé megválaszsza; mondom tehát, hogy internuntius az ő exoja Akadémiánkra foly­ton gondol. Biztos tudomásunk van ugyanis, mi­szerint ő exoja egy, számra ugyan nem nagy, de annál ritkább pénzgyűjteménynyel fogja közelebb a magy. Akadémiát megajándé­kozni Száz darab arany-ezüst pénzből álland­ó küldemény, s tartalmazni fogja a bégira 66 dik évétől kezdve — hiány nélkül az összes uralko­dók (kalifák) pénzeit: a tudós gyűjtő által ké­szített teljes t e i r á s s a 1 e g y a 11. Ily­nemű teljes gyűjtemények egész Európában a legritkábbak közé tartoznak, ránk magyarokra nézve pedig, kik a törökkel oly hosszú ideig együtt éltünk, kétszeres érdekű. A bővebb ismer­tetést azonban, s a méltánylást hagyjuk annak ide­jére: az archeológiai szakosztályok és magának az Akadémiának. Reményi Károly: Kereskedelmi tudósítás. Adler L. váltóüzlet tudósításának f. évi május 1-jén megjelent számából átvesz­­szük a következőket : Múlt hó második felében az üzlet váltig pan­gott, s az értékpapírok árkerete majdnem kivé­tel nélkül alábbszállott; ismét elkövetkezett azon idő, hogy a legélénkebb forgalom az arany és ezüst pénz körül fejlett ki, melyet illetőleg csak­ugyan igen jelentékeny üzlet jelezhető. Folyó május hóban ismét több társaság fogja közgyűlését tartani, név szerint: május 8-án a budai gyártelep-társaság tartja idei közgyűlését; állítólag részvényenként 60 — 70 ft osztalék fog határoztatni; a pesti biztosító­intézet közgyűlése május 20-án fog tartatni; erről egyelőre tudva van, hogy a részvényesek a lefolyt üzletévre nézve épen semmi osztalékban sem fognak részesülni, sőt mondják, a zárszámadásban 75.000 frt vesz­teség mutatkozik; május 23-án lesz a „Pannónia“ gőzmalom társaság közgyűlése; e társaság a lefolyt évből oly fényes eredményt képes felmutatni, miszerint a részvényenkénti osztalék 40%-ot, vagyis rész­vényenként 400 frtot teend. Az első magyar általános biztosító­társaság közgyűlésének napja még nincsen kihirdetve, mindazáltal hírlik, hogy a részvényenkénti osz­talék valószínűleg 40 ft lesz. Végre május 2 án lesz Bécsben a szegedi kiviteli gőzmalom-társaság közgyűlése; ezen, a „Pannónia“ gőzmalommal együtt ugyanazon tőkével alapított társaság, múlt 1866 dik év­­ben osztalékot nem adott, sőt a köztudomásra jutott üzletmérleg teljességgel ki nem elégíti az ezen vállalatba helyezett reményt, mely egyéb­iránt, tekintve a kedvező körülmények közt lé­tesült társaságot, egészben véve jogosult volna, ugyanis a részvényenkénti osztalék csak 80 ftot tesz, vagyis 8%-ot, összevetve a „Pannónia“ ma­­lomtársaság által adott 40%-al, ámde még a ke­vésbé kedvező körülmények közt levő hasonne­mű vállalatokkal sem lehet e kérdéses malom­vállalatot párvonalba vonni, minthogy például a debreczeni gőzmalom-társaság 50%-os osztalé­kot ad.­­ Mindezt kellően tekintetbe véve, ta­­gadhatatlan, hogy Magyarországon a malom-vál­lalatok, pontos és czélszerű vezetés mellett, igen fényesen jövedelmezők, s ennélfogva önként fel­merül a kérdés : vajjon hol rejlik annak oka, hogy épen csak a czímzett malom-vállalat marad oly feltűnően a többi hasonnemű vállalat mö­gött? A felelet szerintünk nem lehet nehéz és nem is lehet más, mint az , miszerint egy, Ma­gyarország belsejében fekvő, hanem Bécsből igazgatott vállalat teljességgel fel nem virágoz­­hatik; kétségkívül hiányzik itt a kivitelbeni gyorsaság mind a verési, mind­ az eladást illető­leg ; azonfelül hiányzanak a kellő kimerítő tu­­­­dósítások a lisztüzletre nézve, minthogy ezen üzletágnak középpontja sem Bécsben, sem pedig Szegeden nem létezik ;­végre a hitel, ezen, hazai , malom­vállalataink felvirágoztatására olyannyira­­ szükséges tényező is hiányzik. Ennélfogva Pest , úgy, mint a magyar gabona- és lisztkereskedésnek­­ középpontja, egyébiránt sem lévén távol Sze­­­­gedtől, volna a szegedi kiviteli gőzmalomtárga-­j­álg igazgatóságának székhelyéül kijelölendő; ezen esetben­­ha tudniillik e társaság székhelye ( Bécsből Pestre áttérik) bizton várható, hogy e , malom vállalat sem fog roszabb eredményeket , felmutatni, semmint egyéb hasonló vállalatok, ellenkező esetben pedig e vállalat alig bír némi­­leg kecsegtető jövővel. Vajha e társaság f. h­ . 2-án tartandó közgyűlésén e körülmény kellően­­ tekintetbe vétetnék. A­mi a budapesti alagúttársaságról múlt tudó­sításomban említett eseményt illeti, e társaság igazgatósága még mindeddig végleges határoza­tot nem hozott. Jelenleg az ügy a pesti tőzsde­­kamara előtt tárgyaltatik, melynek tagjai a tár­saság kérdés alatti eljárását egyhangúlag roszól­ják, minél fogva várhatni, hogy a birtokosok lefoglalt részvényeiket mielőbb visszakapják. A pesti bank- és raktári részvény­társaság tö.­b. 24 én tartott közgyűlésén a társaság alapsza­bályai felolvastatván, helyben hagyattak. A 100 ftot tevő ebo részlet f. h. 25-től kezdve befize­tendő. H 1 v a t h 1 o s. Az országban uralgó keleti marhavész f. é. april hó első felében Arad sz. k. városában meg­szűnvén, Békés- és Nyitre megyékben, úgy a kis­kunsági kerületben is újonnan ütött ki; bejelen­tetett : Pest megye 2, Békésmegye 1, Nyitrame­­gye 1 és kis­kunsági kerület 1, összesen 5 köz­ségből, hol 1471 darab szarvasmarha létszámból 7 udvarban 62 darab megbetegedett, ezekből 12 meggyógyult, 25 elhullott, 10 lebunkóztatott és 15 darab még mint beteg, orvosi felügyelet alatt maradt Békésmegye Gyulavár községében. A kellő évrendszabályok pontos és szigorú fo­ganatosítása újabban is elrendeltetett. A prágai cs. k. helytartóságnak f. évi ápril 8­ kán 18,289. sz. a. kelt értesítése szerint, a sertéseknek Magyarországból Csehországba való hajtása, be és keresztülszállítása megengedtetik. A bolgárországi főkormányzóság — a dunai fejedelemségekben uralgó keleti marhavész foly­tán — mindennemű marháknak, valamint azok nyers bőre, szőre és egyéb lőtrészeinek az emlí­tett fejedelemségekből Bolgárországba való be­vitelét eltiltja. A földmivelés-, ipar- és keresk. (Bp. K.) m. k. minisztériumtól. Hatósági élet. — Szombathely, május 1. Vasmegye főis­­páni helytartója Széll József, táplánfai birtokáról székhelyünkre díszes bevonulását folyó évi ap­ril 24 -én tartotta; lakhelyén a megye közönsé­gének számos tagjai mintegy negyven diszfogatú kocsin reggeli 8 órakor megjelenvén, itt a me­gye küldöttségének érzelmeit, Nagy János hit­tudor, magyar akadémiai, s mint felkért bizott­sági tag ékes beszédben fejezte ki. Ez üdvöz­letre röviden, de velősen válaszolt a főispáni helytartó úr. Ezután a díszfogatok hosszú sora Szombathely városába megindult, és a nemzeti lobogókkal ünnepélyesen felék­esített székváros főpiaczain átvonulva, a székesegyház előtt állott meg. M­a 10 kor a templomban a sz. lélek segítsé­gül hívása ünnepélyesen megtartatván, 10 órakor a megye teremében megnyittatott a bizottsági ülés. Az eskü letétele után a főispáni helytartó ur tartott a kor igényeinek megfelelő velős be­szédet, melyre Szenczy Ferencz megyés püspök köszöntő beszéddel igtatá be a helytartót. Ezután Takács Lajos első alispáni jelölt indítványára köszönő felirat ő Felségéhez, Inkey Sándor in­dítványára a Felséges fejedelem asszonyhoz, mint hazánk kegyes védanyjához, bizalmi felirat a felelős országfársághoz és Deák Ferenczhez, közszavazattal elfogadtatott. Az 1861-ben ho­zott, de a közbejött szomorú emlékű akadályok miatt végre nem hajtatott határozat, mely sze­rint Deák Ferencz képét a megye közönsége a megyei főterem diszképei közt kívánja látni, megnyittatott. Ezek után ősi szokás szerint kö­vetkezett a diszlakoma a főispáni helytartónál. Utoljára az egész ünnepélyt a kormányzó, s alis­páni jelöltek tiszteletére rendezett fényes fák­lyás zene végezte. —y— Szeged, május 1. Az ápril 16-án tartott, s a tisztújításra vonatkozó közgyűlés alkalmával Osztrovszky József remek beszédével határozott Deák állást foglalt el, és ez a­mély megnyugvást, megelégedést és örömet szerzett Deák és az or­szággyűlés többségének hívei előtt, ellenkezőleg Ligeti Dániel indítványa, hogy a kijelölő bizott­ság a kijelöltek feletti bíráskodást a választó­kö­zönség előtt nyilvánosan tartsa, megdöbbenést és visszatetszést okozott, míg a karzaton összese­­reglett népség rivalgó tetszéssel fogadta azt. Már ez alkalommal észlelhető volt, hogy városunk földnépe és az iparos-osztály nagy része bujto­­gatások martaléka lett. Ápril­ió 21-kén, midőn a választó közönség a kijelölő bizottság megválasztásához fogott volna, L. D. ismétlő indítványát, mely azonban elvette­tett, mert a választó közönség immár nem volt tanácskozó testület. A kijelölő bizottság Osz­trovszky-párti többséget nyert, és így reménye volt minden elfogulatlan higgadt gondolkozónak, hogy az ügy kedvező fordulatot nyer. Ápril 28-án délelőtt „Veni sancte“ tartatott, este mind a két párt tanyáin gyülekezett össze. A város vagyonosabb polgárai, az országgyűlési többséggel tartó értelmiség, az iparosok gondol­kozó része, városunk két főhivatalára oly férfia­kat szemelt ki, kik hazafiságban, politikai jellem­szilárdságban, szakképzettségben városunkban elsők. Városunk e két fia Osztrovszky József és Vadász Manó. Osztrovszky József 1848-ban Sze­ged város országgyűlési képviselője, 1­849-ben kormánybiztos, ki azután szintén részt vett nn azon szenvedésekben, melyek akkor it haza hű fiait sújtották, 1861-ben polgárnagygyá válasz­tatott, melyről a provisorium beálltával Okl~”zf. Vadász Manó 1848 bán polgármester, töz-ben a legterhesebb viszonyok közt a város s n p ügyét erélylyel és eszélylyel vezette; úgy hogy a nép hálájára magát érdemessé téve, miért is 1861-ben főbíróvá választatott, a provisorium beálltával szintén lemondott. Felejthetetlen Klau­zál Gáborunk elhunyta után pedig Szeged város Palánk és Felsőváros kerülete részéről általános felkiáltással országgyűlési képviselővé választa­tott. Osztrovszky József, mint polgárnagy, Vadász Manó pedig mint főbírójelölt volt zászlóinkra tűzve. E két hazafias erényekkel tündöklő férfiú­nak kezében városunk ügyét biztosnak hitte nemcsak a Deák-párti, de a Tisza-parti rész is. Azonban titkon már hosszabb idő óta folyt a bujtogatás, mit később elősegített a helybeli heti­lap is. Ápril 29-kén a tisztújítási napon a városház előtti téren felállított sátorok elé gyülekezett mind a két párt nemzeti lobogókkal, mind a két rész hangoztatta jelöltjeiknek neveit. Megkezdő­dött ápril 29-én a tisztújitás, szavazásra kitüze­­tett Osztrovszky József és Réh János. — Osz­trovszky Józsefre szavazott Palánkból 308, Fel­­sővárosból 339, Alsóvárosból 60, Rókusról 183 választó. — Réh Jánosra esett Palánkból 292, Felső­városból 188, Alsóvárosból 591, Rókusról 114 szavazat, és így Osztrovszky József 890 szavazattal, Réh János 1185 szavazata mel­lett megbukott. Jellemző e szavazásnál, hogy a győztes azon városrészből kapott legtöbb szava­zatot, hol pár nappal előbb még névről sem is­merték, s legkevesebbet nyert azon kerületből, a­hol gyermeksége óta lakik, s a­hol ismerik. A Rék pártiak nem várt sikere tomboló örömre hangoló híveit, a megválasztottnak kocsijából kifogták a lovakat és úgy vitték a választás szín­helyére, hol a megválasztottat a választási elnök üdvözlé. E választás három óra felé befejeztet­­vén, folytatása más­napra halasztatott. A Deák­párti oszlop ledöntetvén Szegeden, a párt nagyobb része elhagyta a küzdtért és kijelentette, hogy többé szavazni nem fog. E párt némely tagja mindazáltal Vadász Manót felkérte, hogy a főbírói állásra magát kijelöltetni engedje. A főbirótágra kitüzettek Vadász Manó, Ligeti Dániel és Veszelinovics Vazul. Vadász nyert 365, Ligeti 986, Veszelinovics 41 szavazatot. A nép Ligetinek kocsijából is kifogta a lovakat és maga hurczolta a választó térre. Főkapitányságra Takács Mihály, Eördög Mi­hály és Szremácz János jelöltettek ki. A nép egyikre sem akart szavazni, Veszelinovicsot ki­abálta, ki nem folyamodott ugyan , de a nép sza­vát Isten szavaként ve­vén, a közkívánatnak en­gedni akart. A kijelölő bizottság neki tágított, a választók szavazáshoz fogtak. Takács 300, Eör­dög 58, Szremácz 632 szavazatot kapott Az uj főkapitánynak a kocsijából is kifogták a lovakat és a nép maga hurczolta a kocsit Takács a mi pártunk embere megbukott. A mint Szremácz megválasztatott, a 61-ben alkotmányos hivatalt viselt s elveikhez híven akkor leköszönt férfiak, valamint a független állású folyamodók is töme­gesen visszaléptek a kijelöltetéstől. Szakolcza, május 4. A provisorius hiva­talnokok által belügyminiszteri rendelet ellenére vallási ellenszenvvel vegyített nagyszerű izgatá­sok ellenére tisztújításunk mégis ápril 27-én, 3- án és május 1-én minden csendzavarás nél­kül vitetett végbe következő eredménynyel. Polgármesterré Kuba János országgyűlési képviselő, főbíróvá Szartory Mihály volt 61 -ki főbíró, kapitánynyá M­­­rr­a­k L­a­­j­o­s, tanácsnokká Jarabek Lajos, Koblcsegh Pál, Tomecsek József és Szlovatsek Rezső, fő­jegyzővé Marsó Béla, aljegyzővé Mitták Béla, Számvevő Nagy­ Lajos, főorvossá Felbert Henrik lettek megválasztva. Adószedő: Mitták Rezső. Kamarás : Kattos György. Pénztári segéd: Kral Ede, eddigi hivatalaikban meghagyatván, tiszti ügyészi hivatal pedig, valamint a sebészi hely al­kalmas egyének hiánya miatt ez után be nem töl­tethetett. K­o­m­á r­o m, május 3. Egy kis pótlást kell tennünk e lapok ápril 30 ról kelt tudósításaihoz. Minthogy az alkotmányos érzelmű közönség méltán élénk figyelemmel kiséri a tisztviselők választásait, valamint a megválasztottakat : le­gyen szabad a különben hű tudósításokból ki­maradt néhány kedvelt s zajos éljenzéssel meg­választott egyén nevét utólag felemlíteni. Tiszte­letbeli főorvossá lett Hamary Dániel tr.; az ud­var­i járásban járás orvossá Jávor Béla tr. főor­vosi czimmel; Eszterghámy Mátyás sebész tatai járás orvos; és Cserne Ede sebész a gesztesi já­rásba lettek kinevezve. Hogy a már közlött tiszti névsorban némelyek neve, illetőleg megválaszta­tása és kinevezése a hazafias érzelmű megyei közönségnél visszatetszést szült, tán felesleges említeni : a választásoknál és kinevezéseknél mindig van bizonyos magánérdek­lettség, mely a közkívánattal többnyire ellentétes szokott lenni. Igen világos jelét mutatta az ily eljárásnak Kal­­már István, ki ülnökké választatása után vissza­lépési szándékát nyilvánító, s azt helyesen tené, mert ha még most is oly egyének tolatnának a közönség nyakára, kiket nem óhajt, a tiszttár­saknak kell a közönség érdekében hathatósan nyilatkozni. Egyébként úgy hiszszük, az erköl­csi érzés és politikai ildom minden tisztviselőben oly mértékben meg­lesz, hogy ha tapasztalja, hogy a nagy közönség akar­atát bármely oknál fogva nem bírja, állomásáról visszalép, s azt olyannak engedi át, kit a közönség ügybuzgal­máról, tevékenységéről , képzettségéről, tiszta hazafias magatartásáról jól ismer. A szabad sajtó mindenesetre fenntartja magának ez ügyben min­dig felszólalni, mert képtelen, hanyag és csak ha­szonlesésből élni akaró tiszviselőket nem fizethe­tünk ; elég volt eddig. ! . Választási mozgalmak. Pest belvárosa választói ma délután, jelöltjeik megállapítása végett, a lo­vardában tanácskozásra gyűlvén, legelőször is a belvárosi Vidács-párt küldöttsége jelent meg, kijelentve,­­ hogy ő egészen külön válik, s egy­maga állapítja meg jelöltjeit, mi tudomásul vétet vén, az egybegyűltek megválasztották — na­gyobbára egyhangúlag — mind a kijelölő bi­zottság a belvárosra eső négy, illetőleg öt tagját. Folytatása a mellékleten.

Next