Pesti Napló, 1867. május (18. évfolyam, 5108–5133. szám)

1867-05-21 / 5125. szám

szavazott. A harmadik jelölt, Schihotzer Ignácz prépost, a rendetlenség következtében visszalépett. Az eredmény Stoll Károly megválasztása. — Figyelmeztetés! A közválasztás alá nem eső pestvárosi esetleg megürülendő, vagy újból betöltendő hivatali állomásokérti folyamodványok, a tanácshoz czimezve, i. é. május hó végéig naponként délután 4 és 5 óra között a tanácsi főjegyző hivatalos szobájában (városház, I. emelet, 36 dik szám alatt) fogadtatnak el. Kelt Pesten, 1867. évi május 20-án tartott tanácsülésből. A tavalyi háború alatt Bécsben alakult segélyegylet ő Felségétől engedélyt kapott, hogy állandó egyletté alakulhasson, s ez most Albrecht főlg védnöksége alatt meg is alakult ezen név alatt . „Osztrák hazafias segélyegylet sebesült harcrosok, katonáknak özvegyei és árvái számára “ Czélja : tartósan gondoskodni azokról, kik a háború által tartós keresetlenségbe jutottak. — Beregmegye azon földet, melylyel a Pesten felállítandó koronázási halomhoz járult, Munkács területéről vette, még pedig Munkács városa képviselőtestületének határozata szerint, a munkácsi várhegy és Csernekhegy tetejéről, mert a történelem s a szóhagyomány szerint Álmos, midőn e hont elfoglalandó Munkács terére érkezett seregével, az első éjt a Csernekhegyen felállított sátorában tölté , másnap pedig a mostani vár helyére költözött, melyen akkor a sereg főpapja első áldozatát végző. Azon helyeket, melyekről a földet vették, emlékkel szándékoznak megörökiteni, a az eljárást egyelőre a nagyidők emlékére jegyzőkönyvbe igtatták. — A magyarhoni földtani társu- lat szerdán (22-kén) közgyűlését tartja. — Weiszer hazánkfia, ki közelebb B o t e s ini valamint Sivori hangversenye rendezésében, mint vállalkozó, a t. ez. közönség köztetszését magának kiviva, újonnan fővárosunkban időz a koronázás alkalmával egy nagyszerű hangversenyt rendezendő, se időt, se fáradságot nem kimért, hogy Európa hírneves művészeit e czélra megnyerhesse. Jegyek már kaphatók a műkereskedésekben, ahol a programotok is megtekinthetők. __Az állatkert iránti rokonszenv nemcsak hogy nem apad, de időről időre élénkül, mert a számos vidéki látogatók meggyőződhetnek az életrevaló intézet korszerűségéről, mely már is Pest legkedvesebb mulatóhelye. A számos újabb adakozások közt feltűnő egy küldemény, mely e napokban érkezett a kertbe. Tettes Péter Imre kiskunhalasi birtokos úr ugyanis, Kovács Imre úr felszólítására és közbenjárására a legnagyobb készséggel szives volt átengedni az állatkert díszítésére három — külömben igen kedves madarat: egy szép túzokot, egy halászsast, és egy csengő sast, melyek már kiállitvák és naponként gyönyörködtetik a nagyszámú közönséget. — Úgy halljuk, egy szinte azon vidéki birtokos úr két gyönyörű darut szándékozik az állatkertnek ajándékozni, mit szivünkből óhajtunk, hogy úgy legyen, akkor aztán Kis Kun-Halas ugyan szép állatpéldányokkal járulna az állatkert ékesítéséhez. — A nemzeti színház műsorozata május 21-től máj. 26 ig. Május 21 kén :Lohengrin. 22-kén: Falura kell mennie. 23-án: Éjszaka csillaga. 24-én: Gyöngéd rokonok. 25 én: Ördög Róbert. 26 án: Téli rege. 27-én: Fox és Pitt. 28 án: Fidelio. 29-én: IV. László. 30-án: Alvajáró. 31-én: Elkényeztetett férj, és két özvegy. Jún. 1-jén: Dózsa György. — A váczszentlászlói jegyző ellen irt dolgok egyelőre nem lapba, hanem a hatóság elé tartoznak. Óhajtjuk és reméljük, hogy az új tisztviselők véget fognak vetni az elősorolt visszaéléseknek. Ha ez nem történik, akkor lesz helye a nyilvános felszólalásnak. — Szemelvények a székesfehérvári főtanácsi önképzőkör irodalmi kísérleteiből, jelentek meg egy 215 lapnyi kötetben, — Szépirodalmi zsengék. — Baló Benjámin beszéde, melyet az alkotmány helyreállítása megünneplése alkalmával, a dévai templomban f. évi mártius 3-dikán mondott, „Uj eget és uj földet várunk“ czim alatt nyomtatásban is megjelent. — A jótékonyságáról ismeretes Csanak József, a derecskei artézi kút építésére 400 ftot adományozott. — Felhívás. A nyitramegyei honvédsegélyegyletnek tagjai ezennel felhivatnak, miszerint a f. hó 29-én tartandó gyűlésre, Nyitrára a vármegyeház nagy teremébe, az egylet még netalántán létező vagyonának tisztába hozatalára, uj tisztikarnak megválasztására megjelenni szíveskedjenek. — Nyitrán, 1867. május 12 kén. Kubinyi Sándor s. k. A nyitramegyei honvédsegélyző egylet ügyvédje. — Kussak berlini tárczairó leányával a napokban Boleman Adolf hirlapirótársunk egybekelt. — A m. k. t. e. joghallgatókat segélyző egylet f. május hóra 48 joghallgatót segélyezett 238 fttal, 5 egy havi ebéddel és 3 reggelivel, még pedig kettőt 3—3 fttal, négyet 4—4 fttal, tizennyolczat 5 - 5 fttal, tizet 6—6 fttal, hatot 7—7 fttal, hármat 8 — 8 fttal. Az egylet egyszersmind kedves kötelességének ismeri hálás köszönetét nyilvánítani a pesti takarékpénztár mélyen tisztelt részvényeseinek, kik újból 100 o. é. fttal kegyeskedtek növelni az egylet tőkéjét. Pest, május 18. 1867, C on ch a Győző, titkár. — Felhívás. Zalamegye fiatalsága felkéretik a szellemi és anyagi erők miképeni fejlesztése végett, Sümegen folyó évi május hó 28-kán délután tartandó végmegalakulási tanácskozmányban leendő szives résztvételre. Kelt Zala- Egerszegen , május 17. 1867. Bessenyei György, korelnök. — A zalamegyei gazdasági egylet részéröl f. évi junius 3 án Keszthelyen közgyűlés fog tartatni, melyre a t. ez. egyleti tagok tisztelettel meghivatnak. Zala-Egerszegen, május 14. 1867. Hereendy Kálmán, egyl. elnök, némi kárpótlásul a szinpadra hozni, ezt mutatja a múlt idényben ismételve adott IV-ik Henrik s legújabban VIII-ik Henrik színre hozatala. Különben bármi okból tette is, a közönség köszönetére jó szándéka mindenesetre, igényt tarthat. Hanem némileg az a baj, hogy ami aztán a jó szándékon túl van, az nem áll minden gáncs fölött. Aligha csalódunk, ha nem hiszszük, hogy a fényes kiállítás mellett is VIII-ik Henrik betesztelhette magát a műsorozatba , ha e tekintetben mérvadónak a közönség tetszését veszszük. Tagadhatlan, hogy a vonzó s érdekes részleteken kívül is kell valaminek minden színműben lenni, mely „valamit“ drámai érdeknek szeretnénk nevezni. E drámai érdek központosul rendesen a hősben, vagy ha a hős maga kevésbé domborodik ki, mint egyén, a drámai actiós eszme egységében. Ezt minden szinte hozandó műnél tekintetbe kell vennünk, különösen Shakespeare műveinél, s félénken kell kerülni mindent, ami ez érdeket alááshatja. E tekintetben pedig különösen két dolgot óhajtok kiemelni, mely főkép megérdemli figyelmünket: az első a mű czél- szerű, de csak is czélszerű összevonása; a második a helyes szereposztás. A két föntebb említett színmű egyikével az egyiket, másikával a másikat vétette el a nemzeti színház rendezősége. Csalódnak azok, akik azt hiszik, hogy IV-ik Henrikben Falstaff v. Percy a hős, s VIII-ik Henrikben Wolsey bíbornok, IV-ik Henrikben a fiatal herczeg, a későbbi V-ik Henrik, VIII ik Henrikben maga a király a hős. Az világos, hogy e drámák megítélésénél nem azon szempontok lehetnek mérvadók, melyekből Shakespeare nagy tragoediáit ítéljük meg, mert e művek a mellett, hogy drámák, egyszersmind megannyi kötetei is az angol történetnek, következőkép nincsenek úgy centráliséivá, az érdekek elágazóbbak, az indokok külsőbbek, s a mellékalakok jelentőségének substratumát nemcsak a költő által megteremtett individualitásuk,hanem történelmi nevük is képezvén,nagyobb tért foglalnak el, mint szabad volna, mi magában véve oly engedmény, mely más dolgok alól is felmenti a költőt, s viszont másokra jogosít, miket p. o. egy Learben vagy Hamletben nem engedett volna meg magának. A hűség, mely a kizárólag történeti daraboknál sokszor gátja a költő szabad alkotó erejének, szükségessé teszi, hogy a történelmileg nevezetes alakokat ne tüntessük fel silányaknak, sőt ne csak kevésbé jelentékenyeknek is, mint minekül a krónikák elénk állítják. Igaz, hogy Shakespeare, ki kevés szóval oly remekül tudott jellemezni, s kinél az alakok érentősége nem szerepek nagyságától függ, e tekintetben sem mindig esik egy tekintet alá a „minorum gentium“ okkal; mindazonáltal ő sem kerülhette ki mindig e sziklát. Itt van p. IV. Henrikben a czímszerep, azután Percy, azután Falstaff, kik mindegyike inkább látszik a darab hősének, mint épen hőse, a fiatal herczeg. S hogy csakugyan a fiatal Henrik a hős, azt meg fogjuk látni a mű cselekvényének rövid vázlatából: a herczeg látván, hogy atyja fényes tulajdonaira (fiáéra) féltékeny, mi az akkori polgárháborús és ingatag tróni időkben könnyen megmagyarázható, fejtett társaságokba elegyedett, hogy apja gyanúját eloszlassa. Az atyát most ismét fia elvetemültsége gyötörte, s aki a herczeget látja Falstaff, Nym, Kardolph és Pistol társaságában, a barátja és titkára Poins oldalán, az ismét természetesnek találandja IV. Henrik bánatát. Azonban az idők harcziasakká válnak, a nemesség fellázad — élén Percyvel, kit hevessége miatt tüzes sarkantyúnak neveznek el, s a király ügye rész lábon áll. Fiát hivatja, s most békíti ki a fiú az atyát: legyőzi a hős, a legyőzhetlen Percyt. A herczegnek ezen átalakulása képezi a cselekvény magvát. Percy gyönyörű, megragadó vonásokban festett alakja csak a herczeget emeli, ki őt legyőző. Falstaff, a pálya, Percy ellenképe, mutatja, mi volna a herczeg hősiessége nélkül stb., ha nem, s ezért tettük e kis kitérést — a herczeg alakja megkívánja a művészt. Középszerű színész mindig el fogja ejteni e szerepet, s a műnek soha sem lesz központja, mely az érdek szálait összetartaná; a részek csak mint ilyenek, episodszerű hatást teendnek, s a közönség kielégítetlen fog a színházból mindaddig távozni, mig a herczeg szerepét oly színész nem játszandja, ki azt felfogni és megalakítani egyaránt tudja. Ily fontos dolog a szereposztás! VIII. Henrikben a szerepek jól voltak kiosztva , mégis a darab hatás nélkül játszatott végig, mert a taps — és közönségünk nem fukarkodott vele, — nem a művet illető, hanem az előadó művészeket. S ennek oka egyedül a mű helytelen összevonásából származott Akik a művet színpadra alkalmazták, nem tudták azt úgy tenni, hogy a közönség a művet megértse. Mi e mű cselekvénye, mi központja, ki hőse? Majd azt hiszi az ember, Wolsey bíbornok , majd ismét Howard Katalint tartja annak, holott sem egyik, sem másik, mert mindenik mellett csonka a mű. Wolsey nem fejlődik szemünk előtt: készen áll, midőn fellép, keveset tesz a színpadon, csakhogy sokat beszél, s a harmadik felvonásban megbukik, anélkül, hogy korábbi részvét s sympathiával siratnék meg a bukás által megtörtet. Ő soha egy pillanatig sem bírja rokonszenvünket, csak végső jelenetében sikerül neki részvétünket kicsikarni. Ez nem hős. — Katalin csak szenvedő alakú képtelenség volna feltennünk,hogy Shakespeare öt darabja hősének szánta. Nem marad más hátra, mint VIII. Henrik , s ha ezt azok, kik a mű rövidítését eszközölték, fontolóra veszik, nem hagyják el az 5 ik felvonást, hanem inkább a szöveget kurtítják, a színeket vonják össze, kevesebb entreaceot csinálnak, miáltal a mű menete gyorsabb lesz, nem mállik úgy szét részleteibe, hanem összetömörül s szervesebbé lesz ; a közönség pedig meg fogja érteni a mű cselekvényének egységét, mely a király vállain nyugszik , az ő oldala mellett, de sőt általa bukik meg a nagyravágyó Wolsey, a gondatlan Katalin, ki nem királynőnek született, s kit csak szerencsétlensége tesz egy pillanatig azzá; emelkedik Buleyn Anna, Crammer. A király jelleme egyik legmesteribb mozaikja Shakespearenek. Rövid, határozott, s élénken kiváló vonásokkal van a legfinomabbul festve : az eszély, a meggondolatlanság, a vérszomj, a szelidség, a bizalom s gyanú az érzékiség s tiszta szerelem oly bámulatos színjátszásban váltakoznak, oly meglepőn ellensúlyozzák egymást, hogy a király első szavával megnyeri sympathiánkat, s hogy első tettével úgyszólván megdöbbent bennünket. Hanem mindezek átérzéséhez s érzéséhez az 5 dik felvonás okvetlen szükséges, mert a nélkül az egész nem egész, hanem — mindenesetre érdekes történelmi képek dramatizálása — drámai potpourrija az (R.) Nemzeti színház. Május 18-án VII. Henrik király, történeti tragoedia 4 felvonásban, irta Shakespeare, fordította Szász Károly. Shakespeare nagyobb alakjai egymás után tűnnek le nemzeti színpadunkról. Othello, Macbeth, Julius Caesar — rég nem látott vendégek; Lear királyt Egressy sírba vitte magával; Hamletnak csak árnyéka kisért fel a kerepesi műintézetbe s Tóth Józsefen kívül nincs, a ki megmerjen küzdeni egy-egy kiválóbb szereppel. Úgy látszik a nemzeti színház igazgatósága is gondolkozott ezen, s talán nem csalódunk, ha gondolkozása eredményének tartjuk azt, hogy a brit óriás kevesebb erőt igénylő történelmi darabjait akarja angol történelem egy vonzó részének , több gondot tehát a művek színre alkalmazásánál! Az előadás igen sikerült volt, s az igazgatóságnak — észrevételeink után is — köszönetét újra szavazván a mű színrehozataláért, még néhány szót a főbb szereplőkről. Szigeti az, kiről első helyen kell megemlékeznünk (ha már nem mondhatunk hármat egyszerre) a királyt játszó oly mesteri, mély felfogásra fektetett alakítással, minőt ritkán látunk színpadunkon. Egy szikrányi sem volt benne Szigetiből: a végső kézmozdulatig VIII. Henrik volt, az eszes, állatiasan érzéki s vérszomjas, a türelmetlen, heves, izgalmas és isten tudja mily ingredienciákból összeszűrt jellem. Jókainé a sértett királyné lázadó méltóságát s a mellőzött szerető nő kétségbeesett fájdalmát megkapó művészi tökélylyel ábrázolá. Tóth József szintén nagymestere az alakításnak ; tán kissé nagyon is részletez: valóban a bíbornok nagy, bukási jelenetét szinte charpievé tépte: ez mindenesetre igen fényes színben tünteti fel az ő művészi képességét, hanem talán árt az egésznek , mert a művész feladata nem a nagy vonásokban rajzolt képet darabokra tagolni szenként tüntetni fel, hanem a darabkákból oly művészi mozaikot rakni, hogy a darabka mint ilyen ne tűnjön fel, hanem olvadjon az egészbe. Azonban meg kell vallanunk, hogy e kifogás nagy része azokat illeti, kik a művet megcsonkíták, s Wolsey-t hőssé tevén, Tóth Józsefnek mintegy kötelességévé vált, az alakot lehető legjobban kidomborítani. Közönség szép számmal volt a mostoha idényhez képest s művészeink nem panaszkodhatnak részvétlenség ellen. Volt taps elég, miből Felekinek is jutott, ki Buckingham hálátlan szerepét játszá. Szász Károlyt a mű fordítóját is zajosan hívta a közönség, de a költő-fordító az egész dicsőségben a színművészeket engedő Shakspeareval osztozni. KÜLFÖLD. Németország. A félhivatalos „Prov. Korrespondenz“ akkép vélekedik, hogy a londoni conferentia által eszközölt szerződésről, hogy az által egy — amennyire emberileg ítélni lehet — komoly és tartós béke len biztosítva. Előre bocsátva a luxemburgi ügy vázlatát, a porosz kormány félhivatalos közlönye ekkor ismerteti a kérdéses szerződés tartalmát: „A Luxemburg iránti új egyezkedés főhatározmányai a következők: „Luxemburg a most uralkodó ház birtokában marad; semleges állammá nyilvánittatik, t. i.olyanná, mely minden hadi eseményekben zárva marad a hadviselő hatalmak előtt ; s Luxemburg semlegességét a hatalmak valamennyien együtt biztosítják. „Luxemburg városa megszűnik vár lenni; a nagyherczeg ezentúl csak akkora helyőrséget fog ott tartani, amekkora a csend fenntartására szükséges. „Ennek következtében a porosz király kijelentette, hogy a porosz katonaság parancsot fog kapni a várból azonnal kitakarodni, mihelyt a szerződés meg lesz erősítve; ugyanakkor a kiürítés a tüzérség és a készletek eltávolításával fog kezdődni. „A nagyherczeg arra kötelezi magát, hogy a várműveket levontatja és Luxemburgot nyílt várossá teszi; a megerősítő okmányok legfelebb négy hét alatt fognak kicseréltetni. „A szerződés tökéletesen megfelel azon szempontoknak, melyeket Poroszország az ügy más után való rendezésével már előre mérvadóknak tartott. „Miután Luxemburgnak az Orange-ház alatt maradása biztosítva van, a nagyherczegség átengedése ellenben fel van adva, megszűnik oka azon aggodalomnak, mely oly kiválólag felizgatta volt a közérzületet Németországban. „A szerződés ezen határozmánya által el van intézve ama közbejött eset is, mely a luxemburgi ügy elfogulatlan elintézését megháborította és zavarba hozta. „De Poroszország továbbá lemondásáért a megszállási jogról Luxemburgban tökéletesen kielégítő kárpótlást nyert a nagyherczegség semlegességének biztosítása által. A védelem érdeke, melynek Luxemburg vára eddig szentelve volt, hasonló mértékben biztosítva van, miután valamennyi hatalmak garantiája alatt meg lön állapítva, hogy Luxemburg összes területén nem lesz szabad támadást intézni a porosz határok ellen. Ily feltevés mellett és feltételek alatt Poroszország bízvást lemondhatott a luxemburgi várról, mint különös védelmi pontról. „Midőn e szerint Poroszország katonai érdekei a fennforgó körülményekhez képest teljesen figyelembe vétettek, más felül azon kapocs is fenntartatott, mely Luxemburgot a német élethez és német fejlődéshez kapcsolá, az által, hogy Luxemburg részese marad a német vámegyletnek. „Poroszország az uj szerződés által minden tekintetben elérte azt, amire saját és Németország érdekének biztosítása végett törekednie kellett és törekedni jogosítva volt. „Annál jobban fogja a porosz és német nép méltányolni, hogy a veszélyek, melyek a luxemburgi ügyből mármár fejlődni készültek, békés kiegyezés által háríttattak el. „Francziaország magatartása a londoni értekezletek alkalmával újabb bizonyítéka ama mérsékletnek s békeszeretetnek,mely mind inkább és inkább biztosította a császári kormánynak Európa tiszteletét és bizalmát. Habár Francziaország hadi készületei egy ideig nem látszottak is összehangzásban lenni a tárgyalásokban mutatott békés és előzékeny modorával, a császári kormány újabb elhatározásai még e tekintetben is emelték a béke iránti bizalmat. „A körülmények, melyek közt a barátságos egyetértés Franczia és Poroszország közt újabban biztosíttatott, kezességet nyújtanak arról, hogy mind a két fél kölcsönös akarata komolyan egy őszinte békepolitika követésére lesz irányozva. „E politika újabb megerősítést és szentesítést fog nyerni ama látogatások által, melyeket királyunk és Európa leghatalmasabb fejedelmei a párisi világkiállítás alkalmával Napóleon császár udvarának tenni készülnek.“ Ezen kedélyes ömlengés után a „Prov. Korr.“ még következőket közöl: „A londoni értekezletek annyiban be vannak fejezve, amennyiben már csak a megkötött szerződés ratificatioinak kicserélése van még hátra. Azon állítás, miszerint akár valamennyi, akár egyes hatalmak közt további tárgyalások fognának még Londonban történni, tévedésen alapszik. A ratificatiok, a szerződésben foglalt határozmány szerint, négy hét alatt fognának kicseréltetni , de az gyaníthatólag előbb fog megtörténni. A Luxemburg várának kiürítése iránti intézkedések a porosz őrhad részéről akkér történnek majd, hogy semmi ok nem lesz a ratificatio elhalasztására. Természetesen tüzérségi és más jelentékeny hadi szerek és anyagok elszállítása, úgy lehet, hosszabb időt fog igényelni, mert az a vasúti szállítás tekintetében is sok nehézséggel jár. E nehézségek méltányos tekintetéből a conferentia Poroszország óhajtására le is mondott arról, hogy e munkálatok bevégzésére megszabott határidőt rendeljen. Francsiaország. A „France“ a következő figyelemre méltó czikket hozza : „Feltűnő volt a törvényhozótestület magaviselete, midőn a kormány az ország képviselőinek a londoni conferentia eredményeit tudtára adta. A gyülekezet a tudósítást félremagyarázatlan tartózkodással fogadta. Miféle érzelmeket fejezett ki e magaviselet? Visszatetszés volt-e a történtek irányában ? Bánkódás volt-e a béke helyreállása miatt ? Kihajtás volt-e, hogy politikánk bárcsak harcziasabb lett volna ? Nem! A törvényhozó testület, a közvélemény orgánuma, óhajtotta a Francziország becsületével összeférő feltételek alatt kötendő békét, s nem bánkódik azon, hogy a béke fenntartatott, de nem félt a háborútól, s miután ez elháríttatott, a ház hazafi érzelme képes az ország érdekeinek magaslatára emelkedni. Ami a visszatetszést illeti, Francziaország elég erős és képviselői eléggé ragaszkodók arra nézve, hogy mindig hangosan nyilatkoztathassuk, amit akarunk és amit nem akarunk. A londoni szerződés itt azon érzelemmel fogadtatott, mit minden becsületes ember érez, midőn egy háború szerencsétlenségei elháríttatnak, de nem okozott semminemű elragadtatást. A törvényhozó testület okos s e nagy gyülekezethez méltó magaviselete és a közvéleménynek volt hű kifejezése. Franczia és Poroszország között a meghasonulás mély volt. A háború fejünk fölött függött. És kikerülhetlen lett volna, ha Poroszország nem enged, s eleget nem tesz kívánalmaink minimumának, mely Luxemburg kiürítése volt. Poroszország engedett, s az ügy becsülettel rendezhetővé leve. De végre is ez csak elismerése egy kétségbe hozhatatlan jognak, s ha örvendhetünk is a béke fenntartásának, semmi okunk sincs örömdalok zengésére. Nevetni szokták, és méltán, az oly párbajvívókat, kik összevesznek, egymást nagy lármával kihívják, s aztán ahelyett hogy megverekedjenek, elégnek tartják, hogy együtt reggelizzenek. Ha jól fogjuk fel a törvényhozó testület magaviseletét, ez azt jelenti, hogy Francziaország, ha szinte nem is akar minden áron verekedni Poroszországgal, az együtt reggelizésre sincs semmi kedve. A létező körülményeket nem kell eltagadni; a két ország közt támasztott bizalmatlanság még létezik, és azért minket hibáztatni bizonyára nem lehet. Mi nyugodtan fogadtuk el a dolgok új rendjét, melyet a porosz fegyverek a Rajnán túl teremtettek, s nem késtünk baráti kezet nyújtani az újra alakított Németországnak, holott nagyon könnyű lett volna akadályt gördítenünk Közép - Európa politikai és területi átalakulásának. És miként felelt Poroszország e mérsékletre, melyet bátran nevezhetünk nemeslelküségnek ? Vitatva jogosultságunkat egy kis területhez, melyet fejedelme és a nép szava nekünk adott, s melyre határaink biztosítása tekintetéből szükségünk van; minden jog ellen kezei közt akarván tartani oly erődöt, mely minket fenyegethete;s ki akarva terjeszteni birtoklását még azon határokon is túl, melyeket az erőszakos csatolások csak a minap nagyítottak akkorára, hogy ez által az európai egyensúly megváltozott, s az általános politikában új feladatok megfejtése lett szükségessé. E tények a francziák kedélyét nagyon felizgatták, s az még ma sincs egészen lecsendesülve. A nemzeti érzület nem érzi magát megaláztatva a londoni szerződés azon feltételei által, melyeket kormányunk a békítő nagyhatalmak közbenjárására elfogadott. Hála az égnek, oly kormányunk van, mely nem tűrné közönyösen az ország megaláztatását. De a közvélemény még nincs megállapodva, még mindig bizalmatlanul tekintenek Berlin felé, azt hiszik, hogy ott utógondolatokat rejtegetnek, s a jövendőt fenyegető határtalan nagyra vágyást táplálnak szívükben. Ilyen a helyzet. Ez valódi képe. És ily körülmények közt legjobb nem kétszínkedni és nem elámítani önmagunkat. Sőt ellenkezőleg, nyíltan kell szólani,hogy amennyiben lehet, kikerülhessük a fenyegető veszedelmeket. Mi őszintén akarjuk a békét. Nem bánkódunk azon intézkedések felett, melyek történtek, de hogy megszilárdítsuk a megőrzött békét, erre mindkét részről sok bölcseség és éber vigyázat szükséges. A Tuilleriák kabinetje ezt megértette, s ez fényes bizonysága bölcs előrelátásának, midőn legjogosabb kívánalmairól nagy mérsékléssel lemondván, önmaga felett nyert diadalt. Meg fogják e ezt érteni Berlinben is? És elismerik-e, hogy miután oly sokat nyertek háború által — az európai közérzület izgatottságát mérsékelt és őszintén békés magaviselettel kell lecsendesíteni ? — Az egyesületi törvényjavaslatra többféle javaslat adatott be. Egyik Jules Simoné. — A kormány és a hadügyi bizottság között komoly meghasonlás van. A bizottság követelte, hogy a hadsereg létszámának maximuma 800,000 mondassák ki, a kormány nem fogadta el és most a bizottság az egész törvényjavaslatot, melyet a kormány terjesztett elő, egyszerűen vissza akarja vetni. (Opion. Nat ) — A France azt mondja, a békében bízni lehet, ha a porosz nagyravágyás utolsó szavát mondotta ki londoni a conferentiáit. De vájjon nem akarja-e Dél Németország tartományain kárpótolni, amit Luxemburg körül nem tehetett ? Amint e kérdésre felelnek Berlinben, úgy lesz a béke állandó vagy rövid. Távirati tudósítások. Kön.máj.^ 19. A „K. Z.“ a londoni conferentia szerződésének 3. , 4. és 5-dik czikkeit szó szerint közli. Egy a 3-dik csikket kiegészítő nyilatkozatban meg van állapítva, hogy Luxemburg semlegesítése által más semleges államok joga erőditvényeiket s más védelmi eszközeiket fenntarthatni és javíthatni, teljességgel illetetlen marad. A 6-dik czikk constatálja Luxemburg egyesítését Hollandiával. — Konstantinápolyból május 18-ról jelentik, hogy Omer basa két csapatja Mehemed ésHassan basák vezérlete alatt a felkelőket teljesen (?) megverték. (Erre nézve azonban megjegyzendő, hogy az Athénéből jövő távsürgönyök határozottan ellenkezőt állítanak.) — Florencz, máj. 18. A király Turinba utazott. — Madrid, máj. 18. 500 emigráns, kik az amnestiát elfogadták, Turinba érkeztek. A madridi kormányzó falragaszokkal tudatja, hogy azon hir, mintha Barcellonában zavargás ütött volna ki, teljesen alaptalan. Esti posta. Pest 20. — Victor Emanuel király és az aostai herczeg s az uj herczegné (a lakodalom május 3- án lévén) junius első napjaiban Páriában érkeznek. — Smyrnából jelentik,hogy a chiosi kormányzó a franczia főconsul által követelt elégtételt megadta. A franczia lobogó 21 ágyulövéssel üdvözöltetett, s a kath. püspökön elkövetett sérelem kolomposai és bujtogatói ellen vizsgálat rendeltetett. Montevideoból jelentik a franczia „Moniteur“ nek, hogy Paraguay az Egyesült Államok által ajánlott közbenjárást elfogadta, de Brazília, Uruguay és Buenos Aires csak egy titkos hármas szövetség alapján akarnak alkudozni. Több mint 200 személyből álló küldöttség, a reformegylet különféle fiókegyletei által kiküldve, Wilson úr, a reform manchesteri veteránjának vezetése alatt, tisztelgett Gladstone urnál és számos bizalmi feliratot nyújtott át neki. Több szónoki szóval is kijelenté, hogy a kormány ámító törvényjavaslata ellen az izgatást a reform-egylet erngedetlenül meg fogja újítani. Gladstone úr kijelenté válaszában, hogy a házbérlők szavazatjogát illetőleg keveset remél az alsóháztól, s úgy vélekedik, hogy az országnak kell az ügyet kezébe venni. Bright úr felszólíta a küldötteket, hogy szakadatlanul gyűléseket tartsanak és kérvényeket küldjenek a parliamenthez a kormány reformbilije ellen. — Huszonhat parliamenti tag aláírásával egy kérvény fog menni Izland fő helytartójához, Abercorn marquishoz, miszerint a Dublinban halálra ítélt férnek büntetése megmásíttassék. Dórán, ki Burke „tábornokkal“ együtt ítéltetett halálra, de az esküdtek által a korona kegyelmébe ajánltatott, holtig tartó deportatióra kegyelmeztetett meg. Burke esetében a legfelsőbb elhatározást még a hét folytában várták. — Rómából írják, hogy mintegy 50 briganti önkényt jelentette magát; kettő közülök agyonlövetett. Corneto körül két briganti csapat tartózkodik ; ezek ellen katonaságot küldöttek. A pápa május 18-ikán titkos consistoriumot tartott, ez alkalommal 4 püspököt praeconisált, de allocutiot nem mondott. — Páriából e hó 18-ról jelentik, hogy a porosz király tegnap s a franczia császár ma írta alá a londoni conferentia által megállapított szerződést. — New-Oreans bóre hó - ról írják, hogy a Queretaro mellett küzdött csatában Miramon császári tábornok elesett, az utolsó császári sereg szétszóratott s maga Miksa császár elmenekült. — Némelyek szerint a császár álruhában Queretaróban tartózkodik s e város népe , mely nagyon ragaszkodott hozzája, nem is fogja kiadni. Mások pedig nagyon aggódnak a császár életéért, mert a soldatesca nagyon felbőszülve ellene. Sid Hier aa uhán. Május 21 kére van kitüzve „LOHENGRIN.“ Regényes opera 3 felv. Budai színkör. Emlékünnepül kedden máj. 21 dikén adatik : „Budavár ostroma.“ Nemzeti hősjáték 5 felv. Az előadás folyamában Budavár ostroma allegóriás képletben. Kezdete 5 órakor. A pesti Áru-Köne hivatalos árjegyzéke. Május 20 án. fejeISs verkfiitS. B. Kméni Zsigmom4. — Távirási t rí d ó s i t ú * a bécsi börzéről május 20 ról: 57* raetalliques...........................60.9 . Nemzeti kölcsön ..... 70.50. Bankrészvény.......................... 725.1. Hitelintézet.................................81.20. Londoni váltók...............................126.80 Ezüst ........................................124 85. Arany........................................ 5 99. Alsó ausztriai mérő ■zerint Súly font Lógalantmaga» szerint az o. 6. Búza, bánsági . 86—876 256 36 „ bánsági . . .. 88-896 506 65 „ tiszai uj . 86—876 306 45 . tiszai uj . 88—896 60 6 80 „ fehérvári uj . *5—86 „ pesti vidék uj 85—86 « 256 35 „ pesti vidék uj 87-88 16 506 70 Kétszeres 80-82 4 806 — Rozs uj......................... 77—80 4 40 4 5'» Árpa, Sörfőzésre , 69—703 35 3 50 „ táplálék .6--1# 3 —3 05 Zab, uj *4—46 1 78 1 85 „ bánáti uj . 3.50 3.55 Kukoricza, bánsági 6 •— — „ bánsági aj . Bab, uj . ... Köles . . • • 6 — 3 386 25 360 Káposztás ropeze 576— Köpczc, bánsági Onns Tszáll«» , 1 d Ajam * 135-eses, büv&n.