Pesti Napló, 1867. június (18. évfolyam, 5134–5157. szám)

1867-06-01 / 5134. szám

! Pest, május 31 Nyílt válasz Kossuth nyílt levelére. v. Kossuth olvasva azon polémiát, trey három megyének eljárása ellen hazai hírlapjainkban bizonyos élénkséggel folyt, czélszerűnek vélte e részben is kétségtelenül súlyos véleményét a latba vetni. Nem csodáljuk hogy midtin az országgyűlés többségét ignorálva, minden tényért, minden eszméért, minden mozzanatért egyedül Deák ellen emelt vádat; ugyanakkor a nézete szerint megrovást érdemlő hírlapczikkekért is őt vonja felelősség alá Valóban nagy bámulat tárgya lehet oly ember, ki, Kossuth bizonyítgatásai szerint, a többség helyett egész széles országban egyedül gondol és cselekszik! Deák a kormány, Deák az országgyűés, Deák a napisajtó. Ha ő vádoltatik, felesleges volna a többségből mást vétkesnek képzelni; felesleges még a journalistikában is, mely midőn a többséghez tartozik, minden eszmét, minden lendületet Deáktól kölcsönöz. Úgy látszik, ilyennek képzeli Kossuth Deákot, s ebből következik, hogy az országgyűlési többséget pártoló lapokért is őt vonja kérdőre. Felhozta, hogy szomorúan látja a Deák nézeteit képviselő magyar lapokban azon agitatiót, mely a megyei institutiónak — hazánk utolsó remény horgonyának — elmállasztására, országolitikai és alkotmányor állásáés kivetkőztetésére és puszta administrationalis bureaukká sülyegetésére irányoztatik. Szeretnék tudni, hogy Kossuth, ki a felelős minisztérium létesítésére oly döntőleg folyt be, a megyék felelősség nélküli országpolitikai és alkotmányőri állását miképen tudná kiegyeztetni a felelős minisztérium országpolitikai, de egyszersmind alkotmányöri állásával is? „Fejtsd meg, óh gróf Orindur a természet ezen meghasonlását,“ declamálnák színpadunkon, ha a Schuld czímű tragoedia ki nem hullott volna a repertóriumból. S lehet, hogy e felszólításra Kossuth sem találna megoldást. De akár könnyű, akár nehéz a régi jogú megyei rendszernek a parliamentáris kormány jogaival és kötelességeivel egyesítése, annyi bizonyos, hogy a megyerendszer számára mi még semmi törvényt nem alkottunk. Egy határozat csak arra hatalmazta fel a minisztériumot, hogy az 1861 ki állandó bizottmány visszaállíttatván, még egyszer tisztújítás tartassák a törvényhozás intézkedésiig, s hogy a XVI ik czikk 2-dikának e) betűje alatt előforduló azon tilalma, hogy a megyei tanácskozási nyelv a magyaron kívül más ne lehessen, felfüggesztethessék a kormány által. Az országgyűlés a megyei kérdésben még eddigelé semmi egyebet nem tett, és nem is tehetett. Voltak azonban számos megyék, melyek a Kossuth döntő befolyása alatt formulázott XVI ik törvényezikkel, bár hiányos volt, kegyelettel és kötelességérzettel igyekeztek fenntartani; de viszont volt három vagy négy oly megye, mely — mint látszik — mm volt megelégedve Kossuth és elvtársai művével, mely az 1848-diki pozsonyi országgyűlésen szentesítést nyert. — Ezen csekély minoritás azt akarta keresztül vinni, hogy a megyék rászólásaikat az országgyűlés politikája ellenében hatóságilag gyakorolhassák, a kormány iránti bizodalmatlanságukat, mint jogosított közsegek hirdethessék ki, s a miniszteri felelősséget semmiért nem felelhető álláspontokra szorítsák. Azon hírlapírók, kik a miniszteri felelősséget megalapító 1848-ki III. törvényczikkhez, és a megyei hatóság ideiglenes gyakorlatát meghatározó XVI. törvényczikkhez ragaszkodtak, hibáztatták a kisebbségnek eljárását, mely a III. és XVI törvényczikket egyformán tenné lehetlenné. A Ilí-dikat, t. i. a felelősségnek illusoriussá tételével; a XVI dikat pedig oly revedicatiója által a dicasterians rendszer alatt divó szokásoknak és részint jogoknak is, melyek más kormány- ’ forma alatt nem tarthatják fenn magukat, s melyek a 48-ai törvényhozás reformjaival ellenkeznek, s melyeket Kossuth maga sem tűrt el. Vagy tán tévedünk, ha azt állítjuk, hogy alig van időszak, melyben annyi teljhatalmú kormánybiztost küldtek volna a megyékbe, mint Kossuth idejében és pedig alig volt idő, midőn oly igénytelen, oly szerény, oly hallgatag lett volna a megye, mint épen 1848-ban. Ez egyenesen azt bizonyítja, hogy Kossuth, legislatori eljárásához híven, arra törekedett, hogy a megyék a XVI-dik czikk által emelt korlátok közt működjenek. íme, most megváltoztatván nézeteit, ellenünk fordul, kik azon dicséretre méltó művet s azon szabadelvű irányt védjük, melynek élén ő állott. Minek tulajdonítsuk ezt ? S ha nem tettünk többet, mint a menynyit a III. és XVI dik czikk kivánva.- kor csak kötelességünket teljesítettük. De mi a megyék hátrányára magyar ,ráztuk a 48 dik év intézkedéseit, a kormány felelősséget és a megyei autonómiát illetőleg : ezt mondhatná Kossuth Azonban szóljon mellettünk maga 1848. Lépjünk be az országterembe. Épen Pázmándy Dienes kezd szónokolni, az a Pázmándy Dienes, kit akkor Kossuth még kitünöleg kegyelt, ki egyike volt a hangadó egyéniségeknek. Halljuk, mit beszél az áprilisi kerületi ülésben : „A municipiumot, melynek emlőjén nőttem fel, én is oly erős védbástyának tartom, mely külső ellenség ellen megtartott és mostanig megőrzött De valamint a legnemesebb gyümölcs csi róját kemény héj fedi, mely azt a tél zivatarai közt a romlástól megőrzi, ezen héjnak azonban tavaszszal fel kell pattanni, hogy a csira clöbujhas°on, igy a municipiumnak is, mely annak idejében védő kéreg volt, most, midőn erősebb biztosítékok, sajtószabadság, felelős minisztérium állottak helyébe, szét kell pattanni, különben nem fog a csira ég felé lövelleni és megnőhetni És mi a municipiumot épen ezen nagyobb Institutiók által azon helyezetbe hoztuk, hogy azt most, mint száraz hohtlnippent, szét kell zúznunk. A nagyobb és erősebb institutiók absorbeálják a kisebbet és gyöngébbet. Azokkal tehát, kik a mostani amabilia confusiót akarják fenntartani, legkevésbbé sem lehetek egy véleményben, ha a megyét fenn lehet tartani, csak e a miniature a szóban lévő törvényjavaslat szernt lehet fenntartani; különben úgy áll a dolog, mintha egy kis verébnek vasszárnyakat adnánk, hogy repüljön, a municipium barátai tehát gondolják meg hidegen, hogy ez az egyetlen mód annak fenntartására, semmi más,legkevésbbé pedig azon amabilia confusio.Figyelmeztetem továbbá önöket a végtelen nagy különbségre, mely a megyei és községi rendszer közt létezik. Magyarország alkotmányos jövendőjének alapja főképen a nagy községekben van letéve. Községi rendszert kell tehát kifejteni, ez a szabadság valódi hasisa,nem pedig a megyei rendszer, hol a törvényjavaslat szrint egyenesen nem is folynak be az emberek, 800 lévén képviselve egy álni, hol fontos politikai kérdések ezentúl nem fognak tárgyaltatni, s az administratio is csak kisebb helybeli dolgokra terjedhet. Mert ha a megyék a minisztériumot megakaszthatják, ha ezentúl is azt mondják : no l Universitas, akkor a kormányzás lehetetlenné tétetik. Ha Franciaország el lett volna szakadozva municipiumokra, soha sem lett volna nagy franczia nemzeiség. Akármi szépeket beszéljünk is a megyékről, lehet talán azokat egy darabig mintegy márdussal tartogatni, de ha magunkat ámítani nem akarjuk, meg kell vallani, hogy ha a megyék mostani hatóságukban megmaradnak, eltemettetik a magyar nemzetiség. Vagy megye, vagy magyar nemzetiség. Ha a jövő törvényhozás többre becsüli a municipiumot, mint a magyar nemzetiséget, ám állítsa ezt helyre, addig azonban sem restauratió, sem közgyűlések ne tartassanak.“ Megvallom, Pázmándy Dienes nézetűt nem osztom. Én valódi felelős kormányt kívánok és valódi megyei autonómiát saját belügyeiben. S nem is kell említenem, hogy a nagyközségek szabadelvű szervezését sem feledem ki csekély törekvéseim sorából. De meg kell vállalnam, hogy Pázmándy Diesel beszéde az akkori szellemet fejezte ki. S várjon Kossuth, ki most minket azzal vádol, hogy administrationális bureaukká akarjuk sülyeszteni a megyéket, s ki hazánk utolsó reményhorgonyának czimezi, s a megyei intézményt, lesújtó ékesen szólását felemeltem Pázmándy Dienes ellen ? Nem tudok ennek nyomára akadni; a a ki rátalál, kérem, közölje velem. KEMÉNY ZSIGMOND: Rendkívüli előfizetés PESTI NAPLÓ Előfizetési díj: Június —ansnstasi ‘/4 évre . *sbor Julia«—septemberi 4 hóra„ 9T „ — A PESTI NAPLÓ kiadóhivatala. Uffra. kr. 126-5134 Szombat június 1 ► i Szerkesztési iroda: terecceiek tere 7. szám. I. emelet. E lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez Intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kiadóhivatal: Ferencziek tere 7. szám földszint. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadás körüli panaszok , hirdetmények) a kiadóhivatalhoz intézendők.PESTI Előfizetési feltételek: Vidékre, postán •, vagy helyben, házhoz hordva ! Félévre . . 10 frt SO kr. o. Évnegyedre . 6 firt 25 kr. o. é. 18. évi folyam. Hirdetmények díjM 7 hasábos petitsor egyszeri hirt-' • t.mnél 7 új kr. Bélyegdíj külSc 30 qJ kr. Nyílt-férfi hasábos pestt--is 26 nj kr. A lilmi ipar felkapása ügyében. Hazánkban az anyagi jólét épen nem ül azon a fokon, hogy töméntelen kívánni valót ne hagyna hátra , — de azok nagyrésze, kik ezen segíteni akartak, a baj okát leginkább a földművelés kezdetleges állapotában keresik, s ezért segítni akaró munkálkodásaikat is leginkább e térre irányozzák. S ebben némi részben igazuk is van , mert hazánk kiválólag nyersen termelő vagyis földművelő ország. Azonban, ha széttekintünk szó és új világban, azon tapasztalásra jutunk, hogy az egész művelt világban egyetlen egy nép, egy ország sincs, mely egyedül a földmivelés által valami jólétre, gazdagságra bhtt volna vergődni. A nyerstermék talán meghozza az álló tőke kamatját, meg a munkabért, de a tőkét ritkán többszörözi, s kiváló nyereséget csakis oly esetekben nyújt, midőn valami rendkívüli időjárás, elemi csapások, háború stb. a termék árát a szokottnál magasabbá teszi, s így egyik ember nyeresége embertársának nyomorából származik. A nyers termék ára különben mindig csak a termelési költséges kereslethez irányul, s így nagy nyereséget nem nyújt, de az ipar által feldolgozva , eredeti értéke 100 és többszörösen is növekedhetik, mi a kereskedés közvetítésével még többszörösen is gyarapodható. Nem ezélünk itt azt mutogatni, hogy egyes nyers termény értékét az ipar mennyivel szaporíthatja, sem azt, hogy a kereskedés közvetítése mily hathatós emeltn a nemzetek gazdagodásában . Nikünk ez alkalommval egyedüli ezélunk egy oly intézetről szólam, mely az ipar felvirágzásának egyik alapfeltétele. Ösöpmmel üdvözöljük azon lelkeseket, kik az ipar felvirágoztatása szempontjából iparegyletet , alapítottak, kik ipariűtáratot terveznek, s kik a tehetségesebb iparosokat a párisi útőkiállításra igaztatnak ; de épen akkor, midőn evek történ- t nek, látjuk helyén a közönséget egy oly intézetre figyelmeztetni, mely az ipar haladására leghathatósabb emeltyűül szolgálhat. És ez nem más, mint agyar és köz’’műipar készítményeinek és műszereinek tárháza, a párisi „Con'é terv&toire des arts et metiers“ mintájára. „ Alapítsunk egy intézetet, hol az összes ipar körébe vágó készítmények, de különösen az vrzek készítésénél alkalmazott műszerek vagy szerszámok, össze lesznek halmozva és szakok szerint rendezve, hol az ipar készítményei nagyságuk szerint, valóságban vagy mintákban láthzhatók, s rendezzük be ezt úgy, hogy ünnep- és s vasárnapokon s a hétköznapok olyan éráiban, midőn az iparosok napi munkájukban szünetet tartanak, a mesterségükhöz tartozó műszereket, de különösen a szebb készítményeket tanulmányozhassák, a meg vegyünk győződve, hogy a legjobb és legszebb eredményei nem marad. Mert Is Anyán vannak legtehetségesebb iparosaink közt, kiknek nem volt módjukban birnevesb mestereknél és nagyobb vállalkozóknál dolgozni, kik a mesterségek tökélyeskedésével járó újabb műszereket nem ismerik, kik sok olyan tárgynak, mely mesterségükhöz tartozik, még hírét sem hallották, annál kevésbé képesek azt elkészíteni, s mely bajokon mindjárt segítve volna, ha mind ők maguk szemmel láthatnák az illető tárgyat, mind pedig az azt utáncsináltatni akaró megmutathatná, s kedve szerint meg is magyarázhatná. Hányszor vagyunk oly helyzetben, hogy egyes dolgokat, miknek használata ma már közönséges, Pesten nem bírunk csináltatni, hanem kereskedőknél kell megrendelni, miáltal azok kétszeres árba kerülnek. Hogy azonban ez intézet czéljának tökéletesen megfeleljen, szükséges volna, hogy az intézet szabályai szerint egyes tárgyak nem használat, de egyedül csak után készítés végett, két ismert iparos jótállása mellett 24—48 óráig kikölcsönöztethetnének, s továbbá, hogy helyiségeiben egyes kiválóbb és értelmesebb iparosok a szakjukhoz tartozó tárgyak készítéséről néha előadásokat tartsanak. Hogy jelen körülményeink közt mint lehetne egy ily intézetet létrehozz, me egyszerűen csak azt felelem, úgy, mint eddig minden közintézetet: közadakozás útján. Mi eddig a kormányoknak mostohagyermeke voltunk, de nem hagytuk el magunkat, s az latén megsegített. Van dázes akadémiánk, gazdag múzeumunk, élvezhető színházunk stb., s ezt nagyobb részt akkor szereztük, midőn nemcsak hogy a kormány országunk adójából nem adott rá semmit, de mg az adakozásokat is megadóztatta és alig engedte meg. De azért, hogy most jóakaratú nemzeti kormányunk van, ne várjunk mindent tőle, mert annak úgyis tömérdek dolga van, s jelenleg még nincs is azon helyzetben, hogy már most ilyenekre gondolhasson, hanem tegyünk úgy, mint eddig : adakozzunk, s mégpedig egy sorban az iparosok. Ez volna az első alkalom, hogy az iparegylet kitüntethetné életrevalóságát, szólítsa fel tagját, szólítsa fel a nagy részben még most is fönnálló ezéheket, hogy egyenként vagy a csehek által a mesterségükhöz tartozó műszereket,készítményeket és mintákat ajándékozzák az intézetnek, s mi azt hiszszük, hogy ők ezt nagyon szívesen megcselekszik, s igy az intézet vajmi könnyen létrehozható. Sőt a mennyiben a nemzeti múzeum mai nap is már számtalan oly tárgy birtokában van, mi nem annyira a múzeumba való, ez azokat az intézetnek átengedve, t. Vidacs János gazdasági gépeinek gyönyörű mintáival, melyeket ön e czélra szívesen felajánlott, alapjául szolgálhatnának szép oly czélszerű, mint könnyen létesíthető intézetnek. , Ha az eszmét életre valónak találják azok, kiknek nevéhez a siker záloga van kötve, úgy nincs más hátra, mint hogy az iparegylet elnöke, b. Eötvös József, és igazgatója, Fest Imre, az iparegylet nevében bocsássanak ki egy felhívást, szállítsák fel adakozásra Magyarország derék iparosait, s rövid idő alatt a hazai közintézetek száma egy olyannal szaporodik, melynek hordereje a hazai ipar felvirágoztatásában kiszámíthatlan. . KORMOS BÉLA: Bécsi dolgok. A bécsi birodalmi tanács képviselősége közt a pártképzés körülbelől annyira haladt, hogy hozzávetőleg a következő pártokat lehet megkülönböztethetni : a Kaiserfeld-Herbst féle , mintegy 61 tagra rugó párt; az ú. n. „merev centralisták“ pártja, 50 fej, a lengyelek 32 embere, s a 3 szlovén foedaralista, 14 cseh követ hiányzik. Az első, határozott dualista párt, kiválóbb kapacitásai Kainerfeld, Herbat,Schindler,Reehbauer,Bergers Karanda stb. a eritratisták első vezére, Pratobevora, hír szerint fél lábbal szintén már köztük áll, meglehetős részével az egész pártnak; a voltaképen a centralista pártot képezi a másik rész élén Skcnz, Plenor és Lasser-rel. A lengyel pártvezérek, Ziblikievits és Potocky is folyton érintkeznek az autonomisták vezéreivel, s nem valószínűtlen, hogy legközelebb egyesülni fognak; annyi bizonyos, hogy sok esetben együtt fognak szavazni a Herbst- Kaiserfeld féle párttal. A szlovénok érdekében dr. Kiin akart felszólalni, de mert 8 egyike azon ifjú tagoknak, ki még 2 évvel ezelőtt csak életelve tudott a szlovének foederalistiscus törekvéseiről beszélni, ily fegyvert pedig nem akartak maguk ellen az ellenpártok kezébe szolgáltatni. Ezek tehát a pártok, melyek saját club-üléseikben jelenleg erélyesen készülnek a parlamentáris hadjáratra, s mondják, hogy Pieper úr, kisfejűulna, nem sok jó emléiket hagyott fmancminiszterkedésünk idejéből utódára, már is dolgozik azon beszéden, melylyel jelenlegi utódit akarja sodrából kivenni. A színész s száilatóférfiu az, a ki nem hiszi el, hogy bukása individualitásának és az eszmének, mit megfentssiteni akart, kudarcra. Egyik sem képes magában okot keresni, s mindenik martírnak, áldozatnak tekinti magát; de sőt vannak államférfiak, kiket a bukás, melybe sodorták a kelőkben fekvő ügyet, makacaabbakká tesz, a minek psychologiai alapja is van ; mert ha ki miben világszeme előtt annyira engagehosta magát, hogy az lényével összeforrt, személyével azonossá lett, akkor emberfelatti önmegtagadás kell hozzá, hogy tévedését ugyanazon világ előtt bevallja mely önmegtagadás okat követhetjük egy rajongó barátban, vagy egy haldokló potentában, de miniszterekben, kormányzókban, dictatorokban — soha ! Azért bukott államférfiakra soha sem volna szabad politikai szerepet bízni, mert mi sem természetesebb, minthogy ezek utódaik útjába — mely rendesen az általuk követett úttal homlokegyenest áll szemben — akadályokat fognak gördíteni, zökkentő köveket fajigálni. A legújabb kormányokban eléggé változó idő nyújt reá példát, d e kis kitérés nem is annyira Plener úr kedvéért történt, mint — egyebek közt — a Skoda tanács felsőházi bizottmánya miatt. A felőházak közös természetét jellemeztük a múltkor. A felsőház tagjainak annak speciális — rendesen conservativ természetű — érdekei, melyeket a koradny védőszárnyai alatt lehet legsikeresebben épségben tartani. Azért felsőház mindig oppositiót szokott képezni a kormány mellett az alsóház szabadelvű törekvései ellenében. Felette dinokraikus helyzetbe jön az ily hagyományos szövetséges akkor, midőn a kormány veszi kezébe a kezdeményezést a liberalizmus dolgában. A „courtoisie,“ a „lovagiasság“ a felsőházban csak oly érv, mint a hazafiasság, s ilyenkor aztán meg kell fejtesd a kecskéről és káposztáról feladott problémát. Ennek lehet tulajdonítani, hogy a két, szerepét már le is, és el is játszott — exminiszter, Schmerling lovag és Thun Leo, kezet fog, s külön motívumokból egy czélra törekszik. Egyesített programmjuk oda szól, hogy „a ház a megkezdett kiegyezkedésnek útjába ugyan nem áll, de csak azért, mert a tények hatalma más utat kizár, hanem a mi többi dolgokat illeti’88.“s ezen egyéb dolgok a kormány szabadelvű ígéreteire vonatkoznak. Indít is az egész bécsi hírlapirodalom, pártüzmézet nélkül irtóháborút a felsőház ellen, „oppositiójának — úgymond a „Wanderer“ — lesz ******* egy jó oldala is. Ki fog tűnni már talán a felirati viták alkalmával, amit egyébiránt belátással bíró emberek előtt eddig nem kellett bizonyítgatni, hogy e testület feladatának sehogy sem felel meg. A felsőház legyen conservativ, de mindenek felett legyen az országnak intézménye, mit érdetes lesz conserválni; a mostani körülmények közt az osztrák felsőház legfeljebb csak bizonyos rendi érdekeket conserválhat, ezek pedig bizonyára az utolsó dolgok, melyeknek fenntartása a birodalom hasznára válnék.“ Az uj „Presse“ végig festi ez urak előtt a birodalom azon állapotát, melyben kezelésük alatt ez folytán sintett, s azt mondja végre: „Bízvást eltakarhatja Ausztria arczát, ha a végzetes órában újra azon kezekbe kerül, melyek a birodalmat oda vezették, liblköniggätz napján állott.* Az uj „Fremdeblatt“ szerint ily eljárás mellett, szemben a képviselőházzal, nem illeti a felsőházat az appelláta, s lételének czélszerűsége ellen maga szolgáltatja a legélesebb bizonyítékot.“ Országgyűlési tudósítások. A felsőház május 31 -én tartott ülése. Elnök: Majdik György, déli 12 órakor nyitja meg a gyűlést. A főpapok nem igen voltak ily szép számmal, mint ma. Joannovics György áthozza az alsóháznak a közös viszonyokra vonatkozó határozata jegyzőkönyvi kivonatát. Felolvastatik, s tárgyalására a holnapi nap d. e. 11 órája tűzetik ki. Több tagy nem lévén a gyűlés eloszlott. A képviselőház május 31 -én tartott ülése. Elnök : Szentiványi Károly, az ülés jegyzője Horváth Lajos. A szerdai ülés jegyzőkönyvének hitelesítése után elnök úr az időközben érkezett irományok közt bemutatja 25 mdrikai N. Árvamegye alsó-kubini, valamint Zsigray Filöp gr. Vasmegye Mura- Szombat kerületi képviselők megbízó leveleit, melyek az igazoló bizottmányhoz utaltattak. Fáy Gusztáv Gömörmegye, és Mocsáry Lajos Borsodmegye alspánaivá választatván meg, ezen hivatalaikat az országos képviselőséggel összeférhetőnek nem találván, képviselői állásukról lemondtak ; az illető megyék közp. bizottmányai utasíttatni fognak új választás eszközlésére. Az állandó igazolási bizotmány véleményes jelentésének alapján és azzal egyezőleg Borosa Pál Szathmármegye aranyosmedgyesi, és b. Mednyánszky Dénes Trencsénmegye Trencsínkörillíti képviselők a szabályszerü napok fenntartása mellett feltételesen igazoltattak. Felvétetvén a napirend, a négy törvényjavaslat, vagyis az 1848: III. t.czikknek a nádori méltóságra vonatkozó §§ at, valamint ugyanezen törvénynek a minisztérium alakítását illető 12.§ a, cmkülönben a nemzetőrség és a költségvetés megszavazása előtti szétoszlatásra vonatkozó törvényjavaslatok végszerkrzetben szavazás sotán elfogadtattak. Ezután az elnök tudatja a hízzal,hogy a koronázási hitlevél eészíésével megbízott országos küldöttség részéről egy jelentés nyújtatott be, valamint ennek kapcsában a miniszterelnök válasza is, melyeket a ház által hozandó végzés okáért szükség felolvasni. A küldöttség elnöke és jegyzője által aláirt jelentés tartalma innen . Jelentése a koronázási hitlevél tárgyában kiküldött országos választmánynak az országgyűléshez. Midőn a koronázási hitlevél tárgyában kiküldött országos választmány 1. évi umiim 29-kén megalakult, mielőtt hozzáfogott volna a koronázási hitlevél elkészítéséhez, melynek bevezetésében a trónváltozás okának megemntése nem mellőzhető, felhozatott , hogy ő Felségeink V-dik Ferrimodnak a trónról 1848. évi december 2 -án történt lemondására és a lemondási okiratokra nézve, melyek az 1861 -i országgyűléssel közöltettek, azon országgyűlés aggodalmakat lejutott ki, a ezek megszüntetését kívánta . Felségéi öl két rendbeli feliratában Amaz okiratokat az 1861-ki országgyűlés magyar közjogi szempontból formájukra sázve hiányosaknak nyilvánította — mert midőn ő Felsége V. Ferdinand 1848 ik évi dec. 2 án a császári koronáról lemondott, nem adott ki külön okiratot az iránt, hogy a magyar koronáról is lemond — lemondásában pedig Magyaromágot külön meg sem említett**, hanem csak általános semondásába foglalta, s arról Magyarországot külön ma is értesítette. Hasonlóul Ferenci Károly főherczeg elensége sem értesítette Magyarországot arról, hogy már 1848 ban lemondott azon örörkösödési jogáról, mely öt ő Felségének V. Ferdinándak a trónról való lemondása után a sanctia pragmatica élelmében iljodó vela.