Pesti Napló, 1867. június (18. évfolyam, 5134–5157. szám)

1867-06-01 / 5134. szám

gyakorlatilag még a városokban is idő előtti tö­rekvés szülte, egy restauratiot csupán szellemi f®gyvnrekkel, minden anyagi biztatás nélkül ke­­resztül vinni. Így járt el az ellenzék irányában a miniszteri pár, most lelje öntudatában a vigaszt, mert a pártszenvedély ezért meg sem kíméli. —­­Kossuth nyílt levelét a „szaba elvű párt“ szá­mos példányokban kinyomatá és szétosztatá­­ _a. r. 1. Hivatalos. (A „B. K.“ bŐL) Az erdélyi kir. főkormányszéknek i. é. május hó 8-án 10,343. sz. a. kelt jelentése szerint, a keleti marhavész Morvaországnak Erdély hatá­rához közel esd vidékein elenyészettnek tekint­hető . Morvaországban különben még csak kevés helyt mutatkozik; ennélfogva a szarvas- és gyapjasmarhákkal való forgalom könnyítése, valamint az azoktól származó termékek beho­­zatkazása tekintetéből az ojtozi, c­sik­gyimesi és tölgyesi veszteglő állomásokon fennálló szoros zárlat feloldatott és tiznapi veszteglési idő ren­deltetett. A földmivelés, ipar és kereskedelmi m. k. minisztériumtól. Különfélék. Pest, máj. 31.­­. — Illetékes helyről vett értesülés szerint a 1­39. k. főudvarmesteri hivatal intézkedései követ­keztében Liszt Ferencz koronázási miséjét a cs-, k. udv. z­nekar nagy buzgósággal gyakorolja, s midőn ezt írjuk, már próbaelőadásait meg­kezdette. Semmi kétség, hogy ezen egyházi és magyar nem­zeti mű, a­mint azt szakavatottak jellemzik, a koronázás ünnepélyének rendsoro­zatába felvétetik, miről nagy művész hazánkfia , a fentnevezett hivatal intézkedései folytán már eleve értesittetett.­­ Külföldön tartózkodó menekültjeink Schneider Antal, Vavrek János, Kárpy Sándor, Kiss Mihály, Asbóth János, Czecz István és Bardócz János engedelmet kaptak a hazatérhe­­tésre.­­ Tegnap este a Széchenyi hegyen szokatlan és rendkívüli jelenet ment végbe. 8 órakor a bu­dai vasúttól hosszú feketesereg vonult fel a ká­polna felé, elől a nemzeti szín zászló lobogott, s mindenki kezében egy-egy fáklyát tartott. A he­gyen mulatott hazatérők bámulva álltak meg, egymást kérdezve: „Mi legyen ez?“.Hogy fák­lyás­ zene,azt látták,de kinek ? A részvevők is oly titokban járták az egészet,hogy csak akkor lehetett megtudni magának a megtiszteltettnek is, midőn úgy tíz óra felé villája előtt megállapodtak, ren­des félkörben. A megtisztelt lapunk kiadója, Emich Gusztáv magyar akadémiai nyomdász volt, a tisztelgők pedig munkásai, kiknek száma a százat jóval meghaladta. Pár száz lépéssel a villa előtt meggyújtattak a fáklyák, elöl Patikárus bandája ráhúzta a Rákóczit, s a zászlóvivő után megindult a menet, mely valóban szép látványt nyújtott a sötét éjben a hegyek között. A villá­hoz közeledve, Emich úr és családja, valamint mindenki, kíváncsian nézte, hova mennek ezek, s csak midőn már egészen közelükbe értek, lát­ták, hogy lesz ezek az Emich nyomda tagjai. De miért hát mindez ? Érdemei elismeréséül — mi a tagok műveltségének valóban szép tanúsága — és egyszersmind ezüstmennyegzője tiszteletéül. Sora­­kozás s a zene megszűnte után a zászlótartó csinos, szerető kebelre mutató beszédet tartott tárai nevében szeretett főnökükhöz, kit a vorza­lom e jele a könyekig megindított. Beszéd után , remegő hangon köszönte meg derék nyomdászunk a szives megemlékezést, s a zene ismét megszólalt, szebbnél szebb darabokat játszva. A szives házigazda érdemes fia, ifj. Emich Gusztáv, e közben három hordót üttetett csapra, s olyan csinos lakoma rögtönöztetett a szabadban, fáklyafénynél, hogy már vége is alig akart lenni, mig végre 12 óra tájban, még egy óriás éljen s a Hunyadi induló kíséretében a legszebb rendben távoztak a nyomdászok, kik e napot, érdemes főnökükkel együtt, nem igen fogják elfeledni. — Arany László székfoglaló érte­­k­ezé­se „magyar népmeséinkről“, melynek első felét a Kisfaludy Társaság utolsó havi ülé­sében fölolvasta, oly kitűnő — hogy úgy mond­juk — physiologiája a népmesei életnek, és kü­lönösen a magyarnak, hogy annak közlését nem csak a társaság „Évlapjai“-ban, hanem — a­hol leginkább helyén lesz — a társaság által folytatandó, de még eddig fájdalom meg nem in­dult magyar népköltészeti gyűjtemény azon első kötete élén, mely népmeséket fog tartalmazni, elrendelni szükségesnek tartá. E gyűjtemény szerkesztésével, mint tudjuk, Gyulai van megbíz­va. Nem volna-e czélszerű, ha a társaság szer­kesztőtársul, épen a népmesei részekre nézve, az e téren annyira hivatott Arany Lászlót mel­léje rendelné — már csak a vállalat gyorsítása tekintetéből is ? — Az írói tulajdonjog iránti tör­­vényjavaslat tárgyalására, mely a Kisfalu­dy-Társaság utolsó havi ülésében bemutattatott, a társaság külön rendkívüli ülést tűzött ki, mely szombaton délután 4 órakor lesz megtartandó. — „Egy pesti n­ő­­­ő 1,“ 10 ft kíséreté­ben, következő sorokat vettünk : „A lapokból tudomásomra esvén, hogy a budai népszínház ügye végre a köz­hajtás szerint elintéztetett, s hogy ezen kedves emlékezetű intézet nemsokára újból megnyittatik, szerény tehetségemhez mérve annak újbóli nehéz kezdeményezésének csekély gyámolitására 10 frtot küldök Molnárnak, mint az intézet művezetőjének, illetőleg a budai nép­színház most alakult igazgató bizottságának, azon kérelemmel, hogy szíveskedjék azt illető helyére juttatni. Ezenkívül állandóan kitartó lá­togatója és bérlője leszek a népszínházi előadá­soknak, kivév­én az operett© előadásokat. Budán a magyarosodás, a nemzetiség terjesztését előse­gítő jó színészetet támogatnunk kell.“­­— Az összeget a budai népszínház bizottságának át­­szolgáltatjuk, sajnálva, hogy a derék pesti nő ne­vét is mellé nem jegyezhetjük. — A Kisfaludy-Társaság alapítói újabban következő hazánkfiaival szaporodtak : Almásy Gedeon, Frank Antal, Lethenyey Lajos, Lukács Antal, Tóth Lőrincz, kik egyenkint 100—100 frttal gyarapították a Társaság tő­kéjét. — Finci­ky Mihály szorgalmas fordítónk magyar-orosz népdalai második füzetével is elké­szült s ezt is beadta a Kisfaludy Társaságnak. Ha erről is oly kedvező lesz a bírálat, mint az első­ről , egy kötet hazai, nem-magyar népdalt ismét sajtó alá bocsáthat a társaság. A regatta-bizottság részéről következő sorok közlésére kéretünk fel: Minek­utána a budapesti hajósegyletnek mindeddig nem sikerült hónapok óta folytatott minden le­hetséges folyamodásai és eljárásai által az illető hatóságoknál kieszközölni, hogy a Kammerma­­yer-féle uszoda, mely az egylet csal­akdája elé felállíttatott, csak annyira eltávolíttassák, hogy a csalnakokat a vízre lehessen tenni, azon kel­lemetlen helyzetben van : az illető közönséggel tudatni, hogy az idei regattát későbbi időre kény­telen elhalasztani. — Az ilonczai birtokosság, ele­jét veendő a nagyon lábra kapott részegeskedés­nek, a regálét, illetőleg italmérést a zsidó bér­lőktől — mint a­kik igen szívesen hiteleznek a népnek — elvonta, s tudósitónk i­is, hogy sz. György napja óta, midőn az uj rend életbe lé­pett, a részegesek száma kilencz tizedrésznyi arányban csökkent, ámbár az ital ára le van szállítva. Az egyedüli fék csak az, hogy nem hi­teleznek senkinek. — Bacsava ungmegyei község lakosai köszönetet mondanak az orsz. magy. képzőmű­vészeti társulatnak Keresztelő sz. János képének öt példányban nekik ajándékozásáért. A neve­zett lakosok napszámuk árán sorsjegyeket vet­tek volt a képzőművészeti társulati sorsolásra, de nem nyertek, s a társulat öt albumképpel ajándé­kozta meg őket . A magyarországié­v. egyházi és iskolai cz­ésok előmozdítá­sára rendelt évi átalány maradványaiból az 1867/1. és 1868. tanévekre egyenként évi 600 fttal megállapított főösztöndíj közül be nem töl­tött három ösztöndíj, a vallás- és közoktatási magy. kir. miniszter előterjesztése folytán, ő cs.­­ és apostoli királyi Felségének folyó évi május 1 hó 14 én kelt legfelsőbb elhatározása szerint, egy­­ ágostai, egy helvét és egy unitárius, tanári pá­lyára készülő s tanulmányaikat külföldi egyete­men folytató vagy folytatni kívánó, erdélyország­­beli tanárjelöltek segélyezésére leszen fordítandó. Bp. K. — Zenemű. Bakody Lajostól két nocturne jelent meg zongorára. Rózsavölgyi és társa mű­­kereskedésében kapható 80 kron. — Az összes osztrák állam­­adósság lejárt kamatai, mint a bécsi hivata­los újsághoz mellékelt részletes kimutatásból lát­juk, 1866 ik évi dec. végén 29,886,321 ft 24 krra rúgtak. —­Számos közérdekű czikk van szerkesz­tőségünkhöz beküldve, melyeket jelenleg sürgő­sebb közlemények szüksége háttérbe szorít. En­nélfogva várakozásra kérjük fel mindazon tisztelt hazánkfiait, kik értekezéseikkel lapunkhoz for­dultak : mihelyt lehet, napirendre tűzzük. — Halálozás. II. Kanizsáról Imreh Nán­dornak e hó 28-kán élete 24-ik évében bekövet­kezett elhunytát jelentik. — Pesten 1867. évi május 26 és 27-én gulya­­vásár, 28 án pedig heti marha vásáron volt. 577 ökör 90—230 frtig párja, 230 tehén 70—205 frtig párja, 78 borjas tehén 50—150 frtig párja, 39 fiatal marha 40 — 86 frtig párja, 448 borjú 20 —35 frtig párja, 167 birka 14—15 frtig párja, 329 bárány 5­7 frtig párja, összesen 1868 da­rab. Mázsája a marhahúsnak 22 forint 75 kr 24 ft 50 kr, 1510 sertés 27—30 ft 50 krig má­zsája, szalonna 32—37 ft 50 krig mázsája, zsir 32—36 frtig mázsája. F e 1 h i V á s. A folyó évi april utolsó napjai­ban, magán társalgás közt, azon eszme merülvén fel,­ miszerint az alkotmányos élet czélszerűnek ajánlja, egy arra alkalmas körnek létrehozását, hogy a vélemények kicseréltethessenek, és e vég­ből alulirt több másokkal, a nyomban 100 számra menő aláírók által azzal lévén megbízva, hogy az 1848-dik évben Nyitrán létezett, jó emlékű „al­kotmányos népkör“ programmját megszerezze, és tanácskozás végett az aláíróknak bemutassa . Van sze­rencsém — további megbízatásom foly­tán — is a t­­ez.­előleg aláírókat, a f. évi június 2-kán reggeli 9 órakor Nyitra­­­városában, 249. számú ház első emeletén tartandó további tanács­­kozmány, s a szükségeseknek mutatkozandó in­tézkedések megtétele végetti megjelenésre tisz­telettel felhívni, ide igtatván, az időközben elő­került, az 1848-diki nyitrai alkotmányos nép­kör programmjának tartalmát: „A Magyaror­­szág történetében örökké emlékezetes 1848. törvényczikkelyek megvetették a nemzeti füg­getlenség, szabadság és törvény előtti egyenlő­ség alapját; — ennek folytában a nyitrai alkot­mányos népköröek czélja: 1­ör, az 1846-diki országgyűlésen kivívott dicső jogok és szabadságok, a nemzeti önállóság és jogegyenlőség hiv megőrzése, s életbelépte­tése, — a magán­tulajdon szentségének fenntar­tása mellett, a jogegyenlőség kiegészítése. „2-szor, a nép szellemi kifejlődése, s törvényes jogainak, valamint kötelességeinek is megismer­tetése. „3-szor, a megyei szerkezetnek, — a mennyi­ben a miniszteriális felelősséggel megegyeztet­­hetőnek tartjuk, ■— népképviselet alapjáni fenn­tartása. „4 szer, a mag­yar felelős kormánynak, mig a törvényes ösvényen jár, és a fent érintett szel­lemben működik, szilárd pártolása és istápolása. 5-ször, nyelvsurlódások nemzetiségünk érde­kében kiegyenlítése, s a néposztályok hazafiai őszinte összeforrasztása.“ Kelt Nyitrán, 1867. május 25-kén. Markhot János. s. Köszönet A „Pesti Napló“ tegnap­­előtti számában az egyetemi dalegylet részére ajándékozók névsorából ngos Pauler Tivadar ur neve tollhibából kimaradván, kérem a részéről egyletünknek 10 frttal, valamint ngos Jedlik Ányos, ngs Toldy Ferencz, főtiszt. Dulánszky Nándor, főt. Pollák János, főt. Palásthy Pál, főt. Szabó József, főt. Somhegyi Ferencz és főt. Hor­váth Cyrill urak által két két frttal, és főt. Laub­­hi­­mer Ferencz, főt. Hatala Péter, főt. Samassa József tekintetes Chery József, tek. Kautz Gyu­la, tek. Hoffman Pál, tek. Karvasy Ágost és tek. Wenzel Gusztáv urak által egy-egy írttal aláirt ajándékozásokért hálás köszönetünket kijelen­teni. Pesten, május 27-én 1867. V­é­s­z­t­r­ó­­c­z­y Jenő, az egyet. dalegylet elnöke. — Nyilvános hála és köszönet A legmagasb kegyelmi forrásból : a Felséges ural­kodó család szivjóságából Kecskemét városa Ín­ségesei a következő könyöradományban része­sültek : Ő császári s apostoli királyi Felségétől 1000 ft, császárné és királyné ő Felségétől 500 ft, Karolina Augusta császárné és királyné ö Fel­ségétől 600 ftot. Ezeren bocsátjuk a Mindenha­tóhoz legforróbb imánkat Felséges királyunk és Felséges családjának viruló életéért és népei sze­­retetében keresett boldogságáért Hálánkat a hű­ség és határtalan szeretet érzele­m-nyilatkozatá­­val hozzuk nyilvánosságra. Őszinte köszönetün­ket fe­jezzük ki továbbá a sorsunk enyhítésére kegyes adományokkal járulni gyorsalkodott kö­vetkező nemeskeblü adakozók irányában is : Gr. Schaaffgotsch cs. kir. ezredes 20 ft, Förster Hugó cs. kir. kapitány több darab ,ruhanemű és 12 ft. Pesti öl: a „Magyar gazdasszonyok“ egylete 400 ft, Gschw­edt M. kereskedő ezég 140 ft, Stein Náthán és fia kereskedő ezég 100 ft, Ká­rász Karolina Fejérváry Miklósné 100 ft, Schwei­ger Salamon 60 ft, Schweiger Márton 50 ft, Schweiger Adolf 50 ft, Schweiger Hermann 50 ft, Schweiger Ferdinand 40 ft, Schweiger Vilmos 40 ft, Kassovicz Rozália úrnő több darab ruha­nemű és 30 ft, Baumann József 20 ft, Rust Mül­ler 15 ft, M. L. Herzogt 10 ft, Korn és Sebas­­­tiani 10 ft, Karpeles 10 ft, dr. Qorzl 10 ft, Kern S. Enoch 10 ft, S. Deutsch 10 ft, Freiszleder Nándor egy mázsa liszt és 10 ft, Alledul 5 fit, Ho­­litscher 5 ft, Hirschl H. S. 5 ft, T. J. 5 ft, Schmidlechner Erzsébet asszony 2 ft, Romeiser Ferencz több darab ruhanemű, Rubner György egy mázsa liszt, Müller Henrik egy mázsa liszt, Schmidlechner György egy mázsa liszt, Freisz­leder Antal egy mázsa liszt, Konrád János két zsák levesbe való sütemény. Miskolczról : Farkas István 21 ft, Kun József 10 ft, Fűrész Pál 2 ft, Rácz Ádám 1 ft, Pista N. 1 ft, Sánta Já­nos 1 ft, Szobránszky Samu 1 ft, Klir József 1 ft, Horváth László 1 ft, Horváth László 1 ft, Bársony János 1 ft, Tóth János 50 kr, Tar József 50 kr, Takács József 60­ kr, Tóth Istvánné asz­­szony 50 kr. K o l­o­z­s­v­ár­r­ó­l: a „Kolozsvári Közlöny“ szerkesztőség: 10 ft Bécsből: Wal­­ther Armin 10 ft. Bodzáról: Asztalos János 10 ft. Győrről: Konkolyi Thege Ferencz 6 ft 10 kr. Ezenkívül a városban egyesek, egyesü­letek és testületektől összegyüjtetett 1968 ft 10 kr. A kegyes adományok összege 5306 ft 30 kr. Az ég áldásából vegyék a nemeskeblü adako­zók érdemlett jutalmazásukat Kelt Kecskeméten, május 23. 1867. Az inségügyi­ bizottság. — A „Világ tükre“ czímű folyóirat sajtó alatt levő füzetei, főleg több külföldön készülő képeinek megkésése miatt eddig nem adathattak ki, de a legrövidebb idő alatt megjelenni és szét­küldetni fognak, s hogy a t.­ez előfizetők a ké­sedelemért kártalanítva legyenek, egy érdekes jutalomképet fognak kapni minden ráfizetés nélkül. Pest, május 28. 1867. A „Világ tükre“ szerkesztősége. — A magyar mérnök-egyesü­let junius 2-án délutáni 4 órakor a szokott te­remben (akadémia palotája, földszint) választ­mányi ülést fog tartatni; mire az egyesületi ta­gok tisztelettel meghivatnak. Buda 1867. május 29. Szily Kálmán egyesületi titkár. — Hibaigazítás. Lapunk tegnapelőtti számának 1-ső hasábján alulról a 43. és 42-ik sorban e helyett „törvénykezés“ „tölrvényhozás“ olvasandó. KÜLFÖLD: átigaiersség A halálra ítélt félnek sorsa az utolsó napok­ban mind Angliában mind a Smaragdszigeten nagy részvétet keltett. A fénismus mozgalma melynek főtűzhelye Amerika — hova már évti­­zedek óta százezrenkint gyülekeznek Izland leg­­elégületlenebb elemei — eleinte kegyetlenül rá-, ijesztett az angol közönségre, s az utolsó mar­i­tiusi felkelés, kapcsolatban a chesteri, liverpooli stb. kísérletekkel, az angol közönség kedélyeit nem kis mértékben elkeserítette volt; de a fel­kelés vérontás nélküli kimenetele, az a tény, hogy a fénnek tisztán tartották kezeiket minden aljas bűntől, végre az egész forradalmi terv re­ménytelen jelleme engesztelőleg hatottak a nagy közönségre; s csak egy csekély töredék volt még, melynek vérszomját csak Burke és rencsétlen társainak kivégeztetése látszott elolt­hatni; de e csekély töredék sz, mely e pillanat­ban a brit birodalom végzeteit kezében tartja, t. i. maga a kormány, melynek élén a tory-párt főve­zére, lord Derby áll. Az ügy szóba hozatott mind a két házban , de a korona miniszterei, a felsőházban Derby, az alsóházban Naas, különös súlyt fektettek a tör­vény szigorú végrehajtásának szükségére; s lord Aberkorn, Izland főhelytartója, semmi remény­nyel nem biztatta a Burke és társai megkegyel­­mezéséért hozzá folyamodó küldöttségeket. A „Times“ azt hiszi, hogy a kormánynak kétség kívül fontos okai vannak e szigorra, de azt a kérdést teszi fel: „Lehet-e ily szigorú rendsza­bályoktól egészben véve üdvös hatást várni, s ha ez feltehető volna, kiterjedne-e ily feltevés a nevezett fém­ek kivégeztetésére is ? E kérdésre az egyszerű felelet: nem. Az egyetlen hatás való­színűleg csak a kivégzettek amerikai c­inkosai­­nak megfélemlítése volna. Egy jó erélű büntetés tartós hatása majdnem egészen a közvélemény helyeslésétől függ; ez esetben pedig bizonyos, hogy a halálos büntetés sem Izlandban, sem Eu­rópában, sem Amerikában nem találna helyes­lést , sőt a dolog még Nagybritanniában is na­gyon kétséges. Meglehet ugyan, hogy mi az írek és más elnyomott nemzetiségek közt nagy kü­lönbségeket tudnánk kimutatni , míg azonban a külföld mindegyiket egyenlően jogosultnak tart­ja és összezavarja, kénytelenek vagyunk tekin­tetbe venni az izlandi elégületlenséget, és a fé­meket egy téves meggyőződés kétség kívül vét­kes áldozatainak tekinteni, kiknek bűne gyöke­resen különbözik a közönséges gyilkosságtól. Ha angol szempontból ez a fémnek bűnének mér­téke, mikét fognak majd Izlandban az alsó osz­tályok ítélni ? A halál a vérpadon az ír­pártütő emlékét majdnem egy szentnek dicskörével környezi honfitársai szívében , de holtig tartó deportatio sokkal kevésbé regényes alakja a vértanuságnak, s ennélfogva sokkal jobban felel meg az igazságszolgáltatás czéljainak. Ehhez járul még a canadai praecedens. Ha ott azért gátoltuk meg a halálos ítéletek végrehajtását, mert az Egyesült Államok vetették közbe magu­kat az illetőkért, Izlandban majdnem kötelessé­günk hasonló szelídséget gyakorolni, annyival inkább, mert itt egy­részt a dolog sokkal kevésb­­bé veszélyes, más­részt mert a fédiamus mint rögzött baj sokkal könnyebben orvosolható sze­lídség, bölcs és emberies kormány s engesztelő közeledés, mint erőszakos gyógymód által.“ A „Posta-nak biztos reménye van a kegyelem­ Francsiaország. — Máj. 27 ikén kezdetett meg a vita a gyüle­kezési törvényjavaslat felett. — A kormány — írja a „France“ — el van határozva, hogy a törvényhozó testület 1867-iki ülésszakát mind­addig be nem zárja, míg az elő­terjesztett törvényjavaslatok felett nem tanács­koztak. Ha a megyei választások és a megyei tanács­ülések kívánják, azon időre rövid — néhány napi — szünet fog tartatni, de azok végeztével újra összeül a törvényhozó testület. Mi — folytatja a „France“ — már régen kife­jeztük azon meggyőződésünket, hogy a ház nem oszolhatik szét, mig a január 19 én ígért reformok mindenike felett nem tanácskozik s örvendünk, hogy a kormány e tekintetben ép úgy óhajtani látszik a társadal­mi reformokat, mint mi. Azt beszélik, hogy a házban oly vélemény is keringett volna, mint ha nem akarnák a császár által kezdeményezett reformokat végrehajtani, vagy el akarnák napolni, s ha másként nem, hú­zás halasztás által, de mi ezt soha sem hihet­tük el azon többségről, mely 1860 ban megtap­solta, midőn a császár alkotmányos intézőlé­nyeink körét önként kiterjesztette, s a múlt év­ben ugyanez a többség fejezte ki óhajtását a feliratban az iránt, hogy a szabadság szélesebb alapokra fektettessék.­­ A diplomatia tagja C­h­i­g­i pápai követ által fejezteték ki, hogy a porosz herczegnek és herczegnőnek tisztelkedni kívánnak. A herczeg­­ségek sajnálattal fejezék ki a porosz követ által hogy hivatalosan nem fogadhatják el a testü­leteket ; de azt hiszik, hogy a követségek egyes főnökeit lesz Szerencséjök Páris­ szalonéiban megtalálhatni, s ekkor igen örvendeni fognak a megismerkedésnek. — Biztos forrásból állíthatjuk, hogy a porosz király junius 5 én fog Párisba érkezni. — A „France“ nagyon kikel a bukaresti zsidó üldözés ellen, a XIX. században? Egy magát felvilágosultnak hirdető nemzet? Egy Ho­­henzollern herczeg kormánya? Tehet-e ilyes­mit? — úgy látszik, hogy I. Rotschild híresztelt fösvénysége daczára szereti a fényes vendégsé­­geket, ha azokkal nagy urakat traktálhat. Május­­ 26- kán pompás reggelit adott Ferriéres­­ kas­­­­télyában, a belga király és királyné tiszteletére.­­ Hivatalosak voltak még a külügyi miniszter Moustier marquis, a miniszterelnök Roucher, az alsóház elnöke Schneider, s Metternich herczeg­­ és neje stb. . . . — A svéd herczeg Oscár Párisból elindulva Badenen át már Berlinbe érkezett. Ez ifjút a pá­­risiak nagyon megszerették.­­ A futtatáson a boulognei erdőben kint volt s a császárné, maga mellett hozván a porosz her­­czegnét, kinek előbb szállására hajtatott s úgy szer­­ vette fel. A császárral jött a herczeg, s feltűnt, hogy mig a császár gomblyukán egy porosz ér­demjel szalagja volt; a herczeg semmiféle ér­demjelt nem viselt. Egyszerű, sőt a francziák előtt hanyagnak tetsző polgári öltözetben volt. Szőke, magas, erőteljes ember, szőke haj, bajusz éa szakállal; szemei kéltek, homloka kezd egy kissé kopaszodni, modora, magaviselete, járása, kelése tökéletes éjszaki német — mint ha Ta­citus egyik germán főnökét látnók­­— írja a fran­­czia lap. — A napokban a császári herczeg is meg fogja látogatni a világtárlatot. — A vogesi szabadvadászok egy zászlóaljba egyesülve május 28-kán szem­lére állottak ki a római király téren, hogy tiszteletbeli elnökük az ifjú császári herczegnek magukat bemutassák. A császár személyét Lauriston tábornok képvi­selte. Roppant néptömeg volt jelen, s az ifjú beg Froissard tábornok kíséretében,egy felf­d­őtt ko­csiban jelent meg. Nyugalmazott százados Bour­geois vezényelte az öt rendes századot; e pa­rancsnok csak féllábú, másik lábát Sébastopol­­nál hagyta. Fleury, a rogesi megye főnök vezé­nyelte a szabadvadászokat, Bourgeois egy csinos, rövid alkalmi beszéddel ü­dvözte a herczeget, s átadta neki a hozott jelvényeket, egy szép va­dászfegyvert, vadászkést és más apróságokat, a herczeg megköszönte, mondá, hogy emlékszik, miként egy év előtt már találkoztak Nancyban, s aztán az egész csapatot ebédre hívta! Mire — elvégződvén a szemle: Éljen a császár! É­jen a császárné! Éljen a herczeg! kiáltások közt osz­lott szét az egész ünnepi sereg. — A szépművészetek akadémiája minden második évben 20,000 frankot szokott jutalmul kiosztani,­­ az idén a három jelölt között első helyen áll David Felician mint­ „A Herkulamuia" és „Lalla Rouk“ szerzője. Ő ka­pott 23 szavazatot; második helyen áll: C­h­a­r­­les Blanc a „Grammaire des arts du des­­sin“ szerzője, kapott 12 szavazatot; harmadik helyen áll L­a­b­r­o­u­s t­e ily czímű művéért: „La restauration Bibliothéque imperale et notam­­ment la nouvelle salle de lecture“, kapott 3 sza­vazatot. Valószínű tehát, hogy ez évben a zene­­irodalomé lesz a győzelem. — Az „Odessai Hírnök“ írja, hogy Keres (Krimiában) még ez év folytán kemény erődíté­sekkel lesz körülvéve (?). A czár incognito utazik egész Creil­ig ; idáig megy elibe Fleury tábornok s ekkor veszi fel a czár valódi rangját. Kíséretében lesznek : a trónörökös nagyherczeg , Vladimir nagyherczeg, a czár főkamarása és első hadse­géde herczeg Dolgorowki László, a biro­­dalom alkanczellári, herczeg Gorcsakoff, fiitáborkari segéd gróf Adlerbor­n, a csend­őrség főparancsnoka, császári segédtiszt gróf Schuvaloff, császári szárnysegéd ezredes R­i­j­e­­­w, cs. szárnysegéd ezredes V­o­k­o­w, a császár orvosa dr. K­a­r­e­l. Továbbá három kedvencz paripáját is előre Pár­sba küldötte a czár, valószínüi­g a­zért, h­o­gy katonai szemlék alkalmával megszokott saját lovain ülhessen. . . ? — A „Journal des Dibats“ folyó évi­­ május 29-iki számában kikelvén az orosz kormány per­fid eljárása ellen Ausztria irányában, midőn en­nek szláv alattvalóit a moszkvai komedálom úgy szólva lázi­ja, folytatólag így ir : „Igaz, hogy Gorcsakoff hercz­­g az osztrák követhez átadta őket, midőn a czárnál kihallga­tást kértek, de a diplomatiai formák e­lülső megtartása mellett a zsoldjában levő lapokkal, s így a „Gazette d­i Pest-Bude“ czímű lapp­á ilyen cikkeket irat : „Hiába igyekeztek a közvéle­ményt a szlavismus ellen felizgatni, a moszkvai kiállítás ellen intézett cselszö­vényei­tek elkés­ek. A Moszkvába vándorlók száma minden nap nö­vekszik. A terv végre van hajtva, a­zzal elérve. A terv az volt, hogy a 80 millió szláv öntudatra, összetartásra ébresztessék stb. stb. mind ilyen badar beszédek. Épen fel akartunk szólalni a „J. des D.“ ér­tesítése ellen, s tudatni akartak, hogy sem ily czimű, sem ily tartalmú lap Buda­pesten nem létezik; midőn kérdezősködésünk után meg ad­­ták, hogy valami ilyen forma nevű pánszláv irá­nyú zuglapocska csakugyan hébe-korba­n megje­len ,­­ lehet, hogy ilyen dolgokat is tartalmaz. Egyébiránt annyit mondhatunk, hogy Ma­gyarországnak és Buda-Pestnek semmi köze ily tartalmú lapokkal, s ha csak ilyen támaszai van­nak az orosz czárnak, azokkal ugyan nem sokra megy Közép-Európában. . - hez,­­ a késedelmet e tekintetben a királyni, a kormány és az izlandi főhelytartó közötti szük­séges közlekedésnek tulajdonítja, s a többi la­pok is osztoznak nézeteiben. A „Star“ e felett különös súlyt fektet arra, hogy, míg valamennyi régibb felkelések a jakobinismusnak monarchia­ellenes kitörései voltak, a fénismus írta zászlójá­ra először az ír nemzetiséget, a­mi ezen ügy vértanúit minden esetre sokkal ragyogóbb fény­körrel körözi, mint a minővel a zöld sziget ré­gibb forradalmi hősei bírtak. A „DailyTelegraph“ a „józan elvek dia­dalát“ — a­mint a halálos ítélet megváltozta­tását nevezi— hasonlókép bizonyosnak tartja, de keményen megróvja a kormányt, mely min­dig hibás úton jut helyes elhatározásokra. A „Globe“ is azt hiszi, hogy Burke­­ elleni halálos ítéletet meg fogják változtatni. Még csak azt akarjuk említeni, hogy május 25- kén egy 50—60 alsóházi tagból álló küldött­ség jelent meg Derby grófnál Burke ügyében, de határozottan tagadó választ kapott. A tory­­kormány azonban ez esetben is kénytelen volt a közvélemény nyomásának engedni, mert, a­mint táviratilag már közölve volt, Disraeli úr az alsóházban május 28 -án kijelentette, hogy Bur­ke nem fog kivégeztetni. Távirati tudósítások. ---Berlin, máj. 30. Az orosz czár ma dél­ben érkezett ide Vladimír neggel s a királl­lyal Potsdamba mentek, hol nagy elfogadás tar­­tozik. — London, máj. 31. A Reiter ügynökség je­­lenti, hogy a luxemburgi egyezség ratificatiói­­nak kicserélése holnap esti 5 órakor fog meg­történni. —Sz.-Pétervá­r, máj. 31. A „Petersb. Journ.“ tegnapi számában a czárnak Párisba utazásáról szólván, ezt mondja: A czár ezen útjától oly eredményeket várhatni, melyek a két kormány közötti benső viszonyoknál fogva legális eszme­cserét idézendnek elő, meghatározzák a jelent és a jövőt, és kedvezők leendnek a békére nézve. A czár Kölnben jövend, össze a trónörökös­séggel, s jun. 11 ig marad Párisban.“ — Pária, máj. 29. A , Pstrie“ írja, hogy Ká­roly moldva-oláh fe­j­delem elhatározta, miszerint Galaczot hadi kikötővé alakíttatja át. A londoni szerződés megerősítvényei pénteken fognak kicseréltetni. — Hamburg, máj. 29. A „Börsenhalle“ félhivatalos berlini levelezője ezeket írja: A dánok illúziókat csinálnak maguknak az éjszak Schleswig­ kerületek visszanyerése körül. Ezen ügy elintézése még messze van; a külföld eddig még meg sem kísérlette a beavatkozást. — Berlin, máj. 28. (Elkésett.) A porosz király személyesen fog­ja Napol­on császárnak átadni a meghívást a párisi látogatás viszonzásá­ra Berlinben. — Koppen­hág­a... máj. 29. Ahlemann, éjszak német parlamenti tag,a pályaudvaron nagy lelkesedéssel fogadtatott, s a hozzá intézett üd­vözlő beszédre adott válaszában azt a reményt fejezte ki, hogy Éjszak Schleswig nem sokára megint egyesítve lesz Dániával. — Koppenhága, máj. 29. A „Fa Ire­­landet“ erősíti, hogy az éjszak-a chlesw­gi ügy európai fórum elé fog terjesztetni. Esti posta. — Mexicóból két egymással ellenkező tudósí­tás érkezett. Egyik azt mondja, hogy Ju­vez rendületet adott a császár és tisztei agyonlöveté­­sére (mint a­kik lóén elfogatok), a másik azt mondja, hogy a császáriak Querotaro mo­­­tt megverték a me­xicóiakat. Természetes, hogy nem tudhatjuk, melyeket tartjuk hite­lesnek, de a valószínűség a m­elett van, hogy annak az úgynevezett mexikói csá­szárságnak csakugyan vége, egy vagy két nap, vagy tán héttel is előbb vagy utóbb, keveset nyom a latban. — Mondják, hogy a fejedelmek Párisba uta­zása és léte csakugyan több hitelt szerez a béke állandóságának, mint előre hitték. A porosz her­czeg a szives fogadás által annyira meg volt és van hatva, hogy irt királyi atyjának, hogy jöve­telét siettesse, s a király 5-én meg is fog érkezni. — Ollivier a lelépendő Lavalette he­lyébe belügyminiszternek van kandidálva a köz­vélemény egy része által. Thiers pedig nagy beszédra készül a luxembourgi kérdésben ; mondják, hogy a kor­mánynyal meg­ van elégedve. Pe»aiB«}| Junius 1-jére van feltülve­­ .HUNYADI LÁSZLÓ.“ Opera 4 fölv. — Távirati f­o di­ó S 114 s « Hécsi hor**j­május 31 rőf: 5% raetalique* . . 60 Nemzeti kölcsön . Bankrészvény 70 50. 723­­Hitelintézet 185 — Londoni váltAh . 125 90 g.züst il . . . 123 — Áron, 592 fin isiigszerksssto: Ü. Keiüéuy Zsigmcnd N Y ! LT-T­É R. Ráth Mór könyvkereskedésében, a általa egyéb könyvárusoknál is kapható Bertha Sándor országgyűlési tárczája 1830-tól. Czélszerü rövidséggel le vannak ebben írva : a kir. hitlevél pon­tai feletti országgyűlési vitat­kozások, — Erdély, Dalmatia, Galliezia és Lodo­­meria visszakapcsoltatása, s azon koronázó o­r­­szággyűlésen előjött egyéb tárgyak. Vili, 293. lapon, 8-adr. Ara­­­sz.

Next