Pesti Napló, 1867. június (18. évfolyam, 5134–5157. szám)
1867-06-26 / 5154. szám
szerű birtoko szervek és a hűbériség maradványainak a mindenkor mellé kötött feltételek melletti megszüntetése irányában van-e szándéka a minisztériumnak minél előbb törvényjavaslatot készíteni,“ mert miután különben ia már a codificatióba belementünk, az igazságügyminiszter úr pedig egy nagyszerű munkálatot készített : nem gondolom, hogy ezen fontos és lényeges kérdés hosszasan halasztható lenne. (Helyeslés.) Horváth Bold. T. ház ! Ezen interpelációra már múlt alkalommal volt szerencsém válaszolni, hogy a minisztérium mindenesetre kötelességének tartja ezen úrbéri tárgyakra vonatkozólag is annak idején törvényjavaslatot tenni le a ház asztalára. Azonban engedje meg a t. ház, hogy a minisztérium fenntarthassa magának a kérdések megoldásának logikai egymásutánját meghatározni, mert a minisztérium annyi teendőkkel van elhalmazva, hogy mindannyi kérdést, melyek megoldásra várnak, egyszerre felkarolni nem képes. Az úrbéri maradványok megszüntetése kétségen kívül egyike a legkorszerűbb, a legsürgősebb feladatoknak, és a minisztérium mindenesetre szem előtt fogja tartani azt, hogy mihelyt az idő engedi, a minisztérium saját szervezetének munkáját befejezi, e kérdés megoldását azonnal munkába vegye, nem a minisztériumon fog múlni, hogy e kérdés mielőbb elintéztessék. Ismétlem, mit már a múltkor volt szerencsém kijelenteni , hogy a hűbéri viszonyok maradványainak egy részére nézve, a minisztérium mindenesetre még ez ülésszak folyama alatt akar javaslatot a ház elé terjeszteni. (Helyeslés.) Felvétetvén a napirend. Zichy Antal előadó olvassa a központi bizottmány jelentését a) ö Felsége megkoronáztatásáról, b) ö Felségének a királynak, c) ö Felsége a királynénak megkoronáztatásakor ajánlott tiszteletdíjról, és d) a koronaőrök megválasztásáról készített törvényjavaslatok iránt. A központi bizottságnak ezen törvényjavaslatok ellen elvi észrevétele nem lévén, azokat a ház általánosságban a részletes tárgyalások alapjául elfogadta. A részletes tárgyalásnál az l-ső pont alatti törvény szerkezetében a közp. bizottmány javaslata folytán a felzetben e szó után : Magyarország, és „társországai“ vétetett fel. A 12-ik sorban Magyarország és társországaiban, rövidítés nélkül így fejeztetett ki : „Magyarországban és társországaiban.“ — Innét a 6-ik sorban e szó után „asokat“ még a következő tétel fogadtatott : „a következő 1.czikkben foglalt kegyelmes hitlevele kiadása, és alább szintén beiktatott koronázási esküje“ stb. E pontnál az előforduló ünnepélyese a szót Bónis S. kihagyatni kívánta, e kívánságot támogatta Nyáry Pál; a többség Deák Ferencznek azon észrevételére, hogy ezen szó a már elfogadott kir. hitlevélben is bennfoglaltatik, a szerkezetet módosítás nélkül meghagyta. A központi bizottmány a szintén beczikkelyezett kir. hitlevélnek következő fölzetet indítványozott: „Az ő királyi Felsége által szerencsés felavattatása és megkoronáztatása előtt az ország részére kiadott kir. hitlevél és koronáztatásakor letett kir. eskü az ország törvényei közé iktattatnak.“ Ugyanezen szavak az illető törvényczikk bevezetésében ismételtetvén, ezen szavak kapcsoltatnának azokhoz , a melyeknek tartalma a következő.“ Aláz ezen indítványt egyértelműleg elfogadta. A 2., 3. és 4. pont alatti törvényjavaslatok a közp. bizottmány által javaslatba hozott stiláris módosításokkal előbb pontonként, majd végszövegben szintén elfogadhattak. Miske Imre b. előadó olvassa a kérvényi bizottmánynak tegnap félbeszakított jelentését. Ezen jelentés egyes pontjai a vélemény értelmében elfogadtattak. Elnöki javaslatra a ház a számadások vizsgálatával tizon bizottmányt bízza meg, mely most egy éve e ezétra kiküldetett, s mely tisztében eljárván, vizsgálatáról a maga idejében részletes jelentést tett, de a ház nem vehetett időt annak tárgyalására! . Végre a ház felhatalmazza az elnököt, hogy az időközben netán megtörténhető képviselői lemondásokat elfogadhassa, s az illető hatóságok közp. választmányait új választások eszközlésére felhívhassa, az ülést a négy törvényjavaslat elfogadásáról szóló jegyzőkönyvnek elkészítéséig felfüggeszti. Vagy félórai várakozás után az ülés folytatólag megnyittatván, a jegyzőkönyv- nek a t. javaslatok elfogadására vonat- tkozó pontjai felolvastattak és hitelesíttettek, megbizatlan Dimitrievich M. jegyző, azt a ma délután tartandó főrendi ülésben átadni, noknak is szükségkép ki kell azok tárgyalására terjeszkedniök. A nyelvtörténet nem hagyhatja figyelmen kívül a gyök-alakulást, mert a gyök a szónak, s igy a nyelvnek magva. Téved Gesenius, s vele mindazok, kik a gyököt nyelvészeti abstractiónak állítják, mert a gyökkutatás csak visszavitele a szónak eredeti értelmére, s nem ellenkeznék-e az a józan ratioval, hogy soha nem hangzott hanganyag (fonéma) fogadtatnék el. Jellemzi — nagy vonásokban, s kitérve a többi tudományágak köréből vett hasonlatokra és példákra is — a nyelvek fejlődését: három korszak tűnik föl abban, bár nem határozottan elkülönítve, de fölismerhetőleg. És a korszakok a föld kerekségén nem egymás után, hanem folyvást egymás mellett fejlődnek,— egyik nyelv már régóta a harmadik fokon áll, a másik még nem birt tovább menni az elsőnél s a nyelvészet térképe nem kevésbbé váltakozó, mint a földirat térképén a hegyek, puszták, tengerek. Ezen három korszak : a gyökök, az agglutinatio, s a flexió korszakai. De bár felette érdekes a nyelvek történelmének nyomozása, s bár értekező is, Müller Miksa nyomán, a nyelvészetet a történelmi tudományok közé sorozza : a nyelvfejlődést a természet fejlődéssel, s nem a történelmi, hullámzó és vissza-vissza hanyatló mozgalommal tartja párhuzamba tehetőnek. A nyelvfejlésben nem szabad akarat, hanem blső szükség az irányadó. És e belső szükség inkább összetételek, metaphorák és képzés által segít magán, semmint új gyökök alkotása által, melyek a nyelvekben nemhogy szaporodnának, sőt fogynak , ami annyival természetesebb, mivel a dialectusok összeolvadása folytán a korábbi gyökök közül a találóbb kifejezés kiszorítja forgalomból a gyengébbet. 1. Legrégibb gyököknek tartja, és pedig különbség nélkül egymással egykorúaknak, a nevet és igét. Ez a legtermészetesebb föltevés. Amit a kezdetbeli ember megfigyelhetett: vagy állandónak látszott előtte térben, vagy múlékonynak időben, de fogalom kifejezéséhez mindkettőre szüksége vala, s egyiket a másik mellett nem nélkülözheté. A névmás-gyökök már nem magára a tárgyra, hanem azon térre s időre vonatkoznak, melyet a tárgy betölt, mig tehát a név fogalmában a tér fogalma is bennrejlik, a névmáséban ez az egyedüli. — A felkiáltási gyökök már nem fogalmak, s ezért ama két másiktól megkülönböztetendők. Ezen három osztályt tüntetik tehát föl a gyökök. Belbecs tekintetében legjelentékenyebb az első, a névgyök; leg alantabb áll az utolsó, a felkiáltási gyök, mely puszta érzésnél egyebet nem fejez ki. Az egyszerű fogalmakon aztán túlhaladva, háromnemű metaphora különböztethető meg: a concret értelem variatioi, — a concrect szónak abstract alkalmazása, s a költői metaphora. — A névszó-gyök szintoly önálló eredetű, mint az intersectio gyök ; névszóalak felkiáltásból csak igen inttn, névmásokból is csak a nyelvfejtés legvégső stádiumaiban, a philosophiai kifejezések szükségessé váltával képeztetik. Azonban, mint már Steinthal is helyesen megjegyzé, míg valamennyi szó bizonyos fogalomnak felel meg, nem minden fogalom vagy szó felel meg bizonyos dolognak. Az emberi gondolkodás benső működése ugyanis a künn concret alakban szemlélt tárgyat abstrahálva fogja föl; nem egy bizonyos tárgyat, hanem a tárgyak nemét fejezi ki a szó, s ezért általánosabb mint a puszta rész-szemlélet. Ez pedig így van ősidők óta, s az abstractió olyan régi, mint a gondolkodás, mint a beszéd. A gyökök eredetileg valamennyi nyelvben egytagúak, s ha a sémi nyelvek első tekintetre kivételesnek tűnnek is föl e tekintetben, ez csak látszólagos, és csak a fejlődés egy későbbi foka az, melyen az eredetileg egy és két mássalhangzós sémi gyökök, mint három mássalhangzóval birók tűnnek elő — Ellenben a chinai nyelv egytagú szavai nem gyökök, hanem valóságos szavak, s van ugyan számos összetétel, de ez nem szerves növekedés, csak puszta egymás mellé állítás, s a chinai nyelv még az agglutinálónyelvek fokáig sem emelkedett föl, — aminek okát értekező, Severini nyomain, a chinai írás, és olvasás tanítás módszerének hiányaiban keresi. Ami már azon kérdést illeti, hogyan lépnek a nyelvek a gyök stádiumból a flexió fokára, itt értekező a corruptio phonetica elméletét követi, s úgy hisi hogy a gyökök egy része bantitani változaton menvén át, önálló értelemből puszta terminatióvá sülyedt, s eleinte külsőleg köttetett más gyökhöz, utóbb pedig egészen egybeforrott. A corruptiot aztán elősegíti a jó hangzás keresése, s a már alkotott változások utáni analógia is- így ásott elő minden flexió. Itt véget ért az értekezés, s Puszky Ferencz tag fölkelt, különösen a corruptióra vonatkozólag tenni meg észrevételét. A tárgy, úgymond, ugyanaz, miről pár héttel ezelőtt ő is értekezett az akadémiában, s a corruptió is kedvencz eszméje Müller Miksának, kit ő, midőn akkor munkálataiban bemutatott, néhány tételre nézve cáfolni is igyekvék. És kiemeli, mily nehéz kérdés azt eldönteni, mi a gyök, mi nem az. Hol kezdődik, s meddig terjed. Mert bizonyos, hogy a gyök mindig tisztái, ami ma gyöknek tartatik, húsz év múlva talán már nem lesz az. S erre példákat hoz föl a szanszkrit nyelvből; igy s z m r i a szanszkritban ezt teszi: emlékezet; a szó magában már tiszta gyöknek látszik, de tovább kutatva észrevenni a mind halál (rokon árja sza- Fak , mortutus, mord stb.) szót, s még tovább menve feltűnik ám, sőt végre az i gyök, mely azt teszi, mit a latin kel menni. E szerint a tiszta gyöknek látszó szmm egészen az egyetlen i betűre, mint ős gyökre viszszavihető, s a magyarázat épen nem tűnik föl krőszakoltnak, ha meggondoljuk, hogy a meletet, mint testi mozgás s az emlékezet, □int a lélek mozgása között eszmerokonság mindenesetre van. — Egyéb tekintetben a felzólaló igen jelesnek tartja az értekezést, köszönetet mond a nyert élvezetért s csak az egyre kívánt emlékeztetni, hogy absolut :jök nincs. Pulszky urnak ez állításban mindenesetre igaza van: absolut gyök nincs. De bizonyára i . vannak minden kellőleg ismert nyelvben gyökök, melyeknél egyszerűbb fokra klászálni már nem lehet, a nézetünk szerint (az általunk egyébiránt nem ismert) szanszkrit. szmri szó- siák sem lehet csupán azért megtagadni gyök okát, mert egy rokonságba vonható eszme gyanazon belülből még rövidebben fejeztetik ki. Valóban nehéz eldönteni, mi a gyök, mi nem az; de ha hosszan akar a nyelvészet rajta vitázni, oda jut vele, ahol azon híres vitakérdés áll : hány szemporból képződik a domb, egy szem nem domb, kettő sem, száz sem, millió sem, száz millió sem ; de hát százegy millió nem az-e már? Ekkor az ülés összes üléssé alakulván, a titkár tesz néhány jelentést. A m kir. pénzügyministertől 4 db arany, és 4 db ezüst koronázási emlékpénz érkezett az akadémia számára. Floch Henrik úr 1000 ftot, Pappenheim C. ur pedig a ministérium kineveztetésének örömére 100 ftot adott az akadémia alaptőkéjéhez. Mindenik adomány köszönettel fogadtatik. Végül, zárt ülésben, a Fekésházy-alapítvány jutalmának kiadása tárgyaltatott. A július 1 én tartandó philosophiai, törvény- és történettudományi ülésben Szilágyi Sándor Bethlen Gábor uralkodásáról, s Wenzel Gusztáv II. Géza koráról folytatólag fognak értekezni. A Magyar Tudom. Akadémia. Folyó hó 24-én a nyelv- és széptudományi osztály ülésében Érdi János, mint legidősb , rendes tag elnöklete alatt, gróf Kun Géza le- velező tag tartotta székfoglaló értekezését aő gyökök elméletéről.“ Bevezető szavaiban hálásan emlékezik meg az akadémia által iránta tanúsított buzdításról, melyre, úgymond, a gyakorlati élettől félrevonuló tudományágak művelőinek van legnagyobb szükségük, hogy működésükről maguk is ítélhessenek. Tárgyához térve, kiemeli a gyökök fontos 'ágát a nyelvészeti tanulmányokban: nemcsak a tudományos szótáraknak, hanem a nyelvta Leírása a koronázási ünnepélynek, melyet a főrendi- és képviselőház vegyes küldöttsége, mint hiteles leírást, jegyzőkönyvileg terjesztett az országgyűlés elé. A főrendi- és képviselőház azon tagjai, kik a koronázási menethez csatlakozni nem kívántak, a koronázás napján, 1867. évi junius 8-kán reggeli 6 óra tájban a koronázás helyére, a budai várba vonulván, az ezen alkalomra fényesen feldíszített Nagy-Boldogasszony plébániatemplomban, a bejárattól jobbra és balra kijelölt állványokon helyet foglaltak. Ugyanekkor a templom jobb oldalán levő azon kápolna, melybe a szent korona és a koronázási jelvények 1867. évi jun. 7-én, a szokásos szertartások mellett elzárattak, az országbírója, a két koronaőr, a királyi biztosok és a m. k. főajtónálló-helyettes jelenlétében felnyittatván, a szent korona és a koronázási jelvények a korona-szekrényből kivétettek, s arany-szegélyű vörös-bársony-jelvény vánkosokra helyeztettek. E szertartás után a k. biztosok a várba visszamentek, a két koronaőr pedig az országos jelvények őrizetére visszamaradt. Pontban 7 órakor megindult a koronázói menet a királyi váriakból, a következő rendben : 1. Egy század huszár. 2. Két udvari csatlós lóháton. 3. A cs. kir. szolgák, az udvari trombitással és dobossal gyalog, fedetlen fővel. 4. Két udvari hadirnok lóháton. 5. A cs. kir. apródok nevelőjükkel, lóháton. 6 A kamarai hadirnok lóháton. 7 A kamarások, főrendek és képviselők vegyest, lóháton. 8. A belső titkos tanácsosok. 9. A magyar felelős minisztérium tagjai. 10. A Ferencz József-, vaskorona, Lipót-, Sz.István és Mária Terézia rend lovagjai. 11. Ezen redek közép-keresztesei arany nyaklánczczal, lóháton. 12. Az arany gyapjas-rend lovagjai arany nyaklánczczal, lóháton. 13. Az országgyűlésnek a nádori teendőkkel megbízottja, gróf Andrássy Gyula, lóháton. 14. A cs. kir. alabárdos testőrség, kapitányának vezénylete alatt, gyalog. 15. A magyar királyi hírnök, fentartott pálczával, lóháton. 16. A magyar királyi főudvarmesteri helyettes a pálczával, lóháton. 17. Ő Fenségek a cs. kir. főherczegek, magyar tábornoki egyenruhában, arany nyaklán QZ- czal, lóháton. 18. A püspök, az apostoli kereszttel karingben, mantalettával és festett bazettával lóháton jobbról ; a magyar kir. főlovászmesteri helyettes az ország kardjával fedetlen fővel, lóháton balról. ; 19. ) Felsége a Császár és megkoronázandó Apostoli Király magyar tábornagyi egyenruhában, arany nyaklánczokkal, festett kalpaggal, lóháton. Mögötte a magyar királyi nemes testőrség főkapitánya és a cs. kir. testrendőrség kapitánya lóháton, a magyar kir. főkamarás, mellette balról a cs. kir. első főhadsegéd, mindketten lóháton. 20. Az udvari lovász gyalog. Oldalt kétfelől a két főváros Buda és Pest elöljárósága és küldöttei gyalog, fedetlen fővel. Hat magyar kir. nemes testőr gyalog. 21. Ő Felsége a Császárné és Királyné magyar diszöltönyben, magyar fejékkel, 8 ló által vont királyi díszkocsiban. Oldalt 3 cs. kir. szolga födetlen fővel, hátul a királyné ő Felsége főudvarmestere, a szolgálattevő kamarás és 4 apród, mindnyájan lóháton. 22. Ő Felsége a királyné főudvarmesternője 6 fogatos udvari díszkocsin. Oldalt egy-egy cs. kir. szolga, födetlen fővel. 23. 12 palota-hölgy négyfogatos 4 udvari kocsin. Oldalt minden kocsi mellett egy-egy cs. kir. szolga födetlen fővel. 24. A magyar kir. nemes testőr-csapat lóháton. 25. A cs. kir. testrendőrség lóháton. 26. Egy század gyalog és egy század huszár sorkatonaság. Ily rendben indulván ki és haladván át a menet a sz. György-téren, a várutczán és a disz téren : ő cs. kir. Felségök a király és királyné az összesereglett temérdek nép szűnni nem akaró éljenzései és a városháztéren felállított két század sorkatonaság tisztelgése között 1 48 órakor a Nagy-Boldogasszony plébániatemplom bejáratához érkeztek, ahol is ő Felsége a király a magyar kir. főkamarás segélyével a lóról leszabott, ő Felsége a királyné pedig főudvarmesterének segélyével a hintóból kiszállott , s mindketten a plébánia -templomba léptek. Belül az ajtónál főpapi fényes öltönyökben az ország herczeg primása és segédlete fogadták ő Felségöket, kik az udvari szertartásmester által letemtett szőnyegre térdeltek. Átnyújtván az ország herczeg-primása ŐFelségöknek a feszületet és szentelt vizet, király ő Felsége a m. kir. főkamarás, királyné ő Felsége a főudvarmester segélyével a szőnyegről fölemelkedtek, s harsona és dobszó mellett a bejárat jobb oldalán lévő azon kápolnához vonultak, melyben — mint fent emlittetett — a szent korona és koronázási jelvények a szokásos szertartások mellett elhelyeztettek volt. A kápolnához vonulás következő renddel ment végbe : 1. Ö Fenségek a cs. kir. főherczegek. 2. A m. kir. főlovászmester, az ország kivont kardjával. 3. A püspök az apostoli kereszttel. 4. A m. kir. hírnök. 5. A m. kir. főudvarmester-helyettes. 6. Az országgyűlésnek a nádori teendőkkel megbízott választottja. . Oldalt a testőr-kapitányok, hátul a m. kir. főkamarás és az első cs. kir. főhadsegéd. Leghátul a m. kir. testőrök, s az alabárdos testőrök; ez utóbbiak a templom és kápolna ajtajánál, s a templom hajójában két oldalt, az emelvények előtt helyet foglaltak. A kápolna bejáratánál a kiséret megállapodott, s ő Felsége a király két püspök, a nádori teendőkre választott helyettes, a kir. főudvarmester és a m. kir. főkamarás kíséretében ; ő Felsége a királyné pedig főudvarmestere , a veszprémi és még egy püspök, az uszályvivő főudvarmesterné és két palotai hölgy kíséretében a kápolnába léptek. Ezalatt a többi palota-hölgy, az országbíró nejének kivételével — ki ő Felségét a királynét az ajtónál várta be — az emelvényeken foglalt helyet; az ország herczegprimása pedig, segédletétől kisérve, a főoltárhoz ment , felöltötte a miseruhát. Rövid időzés után átvévén az ország bárói a jelvény-vánkosokon nyugvó koronázási jelvényeket, ő Felsége a király fedetlen fővel, ő Felsége a királyné pedig a kincstárnok által a kápolnába vitt és ott festett házi koronával, kiléptek a kápolnából, s harsona és dobszó mellett megindult a menet a főoltár felé a következő rendben : 1. Udvari hadirnokok. 2. A m. kir. főajtónállómester helyettese. 3. Cs. kir. nemes apródok. 4. Kamarai hadirnokok. 5. A kamarások, főrendek vegyesen és a belső titkos tanácsosok. 6. A magyar felelős minisztérium tagjai. 7. A Ferencz József-, vaskorona-, Lipót-, Szt.István- és Mária Terézia-rend kis, közép- és nagy-keresztesei. 8. Az aranygyapjas lovagok. 9. Bolgárország, Rumánia, Szerbia, Lodomeria, Galliczia, Bosnia, Dalmátia, Erdélyország, Tótország, Horvátország és Magyarország elévitt zászlói 10. A m. kir. hírnök fedett fővel és pálczával. 11. A magyar szent korona őrei. 12. A koronázási jelvény vivők, és pedig A m. kir. főkamarás a kereszttel; A m. kir. főpohárnokmester sz. István kardjával ; A m. kir. tárnokmester a paxszal, vagyis kis kereszttel; A horvát bán az almával; Az országbíró a jogarral; Az országgyűlésnek a nádori teendőkkel megbízott választottja a szent koronával 13. A m. kir. főudvarmester-helyettes a pálczával 14. Ő cs. kir. Fenségök a főherczegek. 15. Ő cs. kir. Felsége. Oldalvást elül, jobbról a püispök az apostoli kereszttel, balról a ru. kir. főlovászmester az ország kivont kardjával. Oldalt a segédlethez tartozó két püspök s a testőrkapitányok. A cs. kir. első főhadsegéd. 16. A főudvarmestere által vezetett Királyné ő Felsége, fején a házi koronával. Két oldalt: a segédlethez tartozó püspökök, mögötte a ruha uszályát vivő főudvarmesternő. Hátul az országbíró neje és szolgáló két palotahölgy. Tizenkét m. kir. testőr, kik a szentély előtt egy vonalban felállottak. Elfoglalván ő Felségök a szentély elején, szemben a főoltárral, lebegő menyezet alatt elhelyezett lépcsőzetes emelvényen álló trónt, az alsó lépcső jobb sarkán helyt foglalt a püspök az apostoli kereszttel, a középlépcsőn jobbról ő Felségek mellett a m. kir. főlovászmester az ország kardjával, a felső lépcsőn jobbról a főlovászmester mellett a m. kir. főudvarmesterhelyettes, pálczájával. A m. kir. főudvarmester-helyettes mellett az emelvényen kívül állottak : a magyar testőrök kapitánya, a testrendőrök kapitánya és a cs. kir. első főhadsegéd. A trón baloldalán állottak . A felső lépcsőn ő Felsége a királyné főudvarmestere; az emelvényen kívül hasonló magasságban a m. testőr kapitánynyal az alabárdos testőrség kapitánya, s mögötteja szolgáló kamarás. Az emelvény két hátsó sarkán két-két szék helyeztetett el a segédlő négy püspök számára. A magyar hírnök elöl, az emelvény jobb sarkán állott fel. Az emelvénytől jobbra balra a jelvényvivő országbárók, s a 11 zászlóvivő állottak fel félkörben. Ő Felsége a királyné mögött a főudvarmesternő, az országbíró neje, s a szolgáló két palotahölgy számára térdelő padok helyeztettek el. A püspökök, az ország báróitól a vánkosokkal együtt átvett koronázási jelvényeket az oltárra helyezték, mire a magy. kir. főkamarásmester a trón középső lépcsőjén a m. kir. főlovászmester mellett helyet foglalt, az általa vitt jelvényt pedig, a szertartás további folyamában, a m. kir. főasztalnokmester vette gondjai alá. Ezek után ő Felsége a Király, a segédlő püspökök, a m. kir. főudvarmester - helyettes, a m. kir. főkamarás és a m. kir. testőrkapitány kíséretében a főoltárhoz járult, melynek evangéliumi oldalán már előbb az országherczeg-primása foglalt volt helyet, s ott a herczeg-primás felé intézett főhajtás után, az oltár legalsó lépcsőjéhez vitt támlás karszékre leült. Ekkor a kalocsai érsek fennhangon elkezdvén a „Reverendissime Pater postulat sancta mater ecclesia, catholica etc.“ a herczeg primás a pontificáléból elolvasta az intelmet. Mire ő Felsége a király felemelkedett, s a segédlő püspökök által az oltárhoz kisértetvén , az utolsó lépcsőn, az udvari szertartásmester által odahelyezett vánkosra letérdelt, a herczegprimás által oda nyújtott feszületet megcsókolta, s mind a két kezét az evangéliumra tevén, az igazságosság és a béke esküjét letette, mialatt ő Felsége kalpagját a m. kir. főkamarás tartotta. (Folytatása következik ■) Hatósági élet. Pest városa közgyűlése jun. 26-kán. A vigadó kis termében nagy számmal jelentek meg a városi képviselők s a főpolgármester Szentkirályi Mór ur elnöklete alatt a következő tárgyak kerültek tárgyalás alá. I. Sárkány indítványa a gazdasági adóalap emelésére Az indítványozó hoszszabb beszéddel motiválta indítványát, különösen kiemelte Pest városának szerencsés fekvését, helyzetét, melynél fogva mindennel bír a mi szükséges egy fővároshoz a városi képviselőtestület feladata a fekvést és egyés szerencsés körülményeket a czélhoz képest értékesíteni. A selyemtenyésztésre különösen ohajtaná a polgárság figyelmét felhívni mint mely ágban az ausztriai birodalomban Magyarországnak jut azon hálás feladat mely azelőtt Lombard-Velenczét illette. Két rendbeli bizottmány megválasztatását hozza javaslatba- 1. egy kilencz tagút, mely a még dugva levő pénzforrások felpuhatolását eszközölné; 2. egy húsz tagút, mely javaslatot terjesztene elő indítványa lényegére nézve. Az indítvány egyhangúlag elfogadtatott. II. A ferenczvárosi községnek több polgár s a nevezett külvárosi bíróság által aláirt folyamodványa még egy gyógyszertárnak és orvosi állomásnak a ferenczvárosban leendő felállításáról. Ezen ügyben egy folyamodványt már a helytartótanács intézett el tagadólag, mely aztán a politikai viszonyok változtával fellebbezés útján a minisztériumhoz is került; a minisztérium szintén elutasította azon hozzáadással hogy ha a majdani közgyűlés szintén szükségesnek találná, újra tárgyaltatik. A közgyűl az egészségügyi bizottmány elé utasítá az ügyet. Következett III. Gerlóczy főjegyzőnek az elemi tanodák iránt tett indítványa. 1.Az iskolák szaporítása. 2. A meglevőknek külön czélokhoz képest , s egyátalán egészségi szempontból is leendő czélirányos átalakítása, és 3. Az alsóbb tanítóknak jobb díjazása érdemében bizassék meg egy szakbizottság, mely az elemi iskolák jelen állapotáról magának tudomást szerezvén, azt a közgyűlés elé terjeszsze, s ehhez képest az indítvány értelmében javaslatot terjeszszen elő. IV. Felolvastatik Zelinka bécsi főpolgármesternek Szentkirályihoz irt levele, melyben a bécsi községtanács megbízása folytán köszönetét fejezi ki a meleg fogadtatásért, melyben a bécsi községtanács tagjai Pesten a koronázáskor részesültek. V. A tőketörlesztési szerződések meghoszszabbitásával megbizatnak Perger és Staffenberger. VI. Táblás kimutatása a szervező ad hoc bizottmánynak az 1861-ben és az azóta keletkezett bizottmányokról, s a szervező bizottmánynak e tekintetben tett reformjavaslatairól. • Ezen complicált jelentésen hajótörést szenvedett a képviselő testület parlamentarismusa, s aligha a temetkezési, árvagyám, katona, szépítő, tisztasági és gazdasági bizottmányokon túl esett a közgyűlés, el is tért a napirendtől, s Nyiri Jósa úr a honvédek, özvegyeik és árváik gyámolítása iránt tett indítványa vétetett tárgyalás alá. Indítványozó rövid beszédben ecsetelé a fejedelmi kezdeményezést , mely kimutatá a polgároknak az utat, melyet követniük kell . Pest városa a kormány álláspontján áll. Neveztessék ki bizottmány, mely javaslatot terjesztené elő az iránt, hogyan teremtethetik a nevezett czélra tetemesebb pénzalap a nélkül, hogy avárosi pénztár ez által terheltessék. A bizottmány tagjai Nyiri, Szabó János, Weisz B., Rémi Antal, Harkányi Fülöp, Schedel, Hollán Ernő, Vidacs J., Havas J., K. Podmaniczky, Ráth K.; elnök Szentkirályi Mór; jegyző Barna. Ezután a táblás kimutatás azon pontjára tértek át, mely a hivatalnokok fizetéséről szól, s melyben több hivatalnok fizetésének feljebb emelése határoztatok el. —Perkáta (Fehérvármegye, jun. 16.Perkáta község elöljárósága még a lefolyt tavaszi időszakban, a helybeli méltóságos földesurasághoz azon alázatos kérelemmel járult, hogy a szűkölködők javára kölcsön vetőmagot adjon; többszöri kérelmünkre 500 mérő árpa kiméretése határozottan meg is igértetett, erősen hitte is az elöljáróság, hogy annak kiadatása kétséget sem szenved, ezen kegyes kölcsönt nyilvánosan a „Pester Lloyd“-ban meg is köszöntük — és pedig oly formán, mintha ezen jótéteményben részesültünk volna. — Várva vártunk mostanáig, hogy majd talán méltóságos gróf Fyöry László ur adott szavát be is váltja — de bizony ez nem történt meg, s csupán puszta ígéret maradt. Jegyzette: Patatics Pál jegyző, Czimmermann József biró, Barits Pál esküdt, Szabó István esküdt, Léba Mihály esküdt, Horát János esküdt, Kapots Péter esküdt, Pavlitsek Mihály esküdt. — Rékas (Temes megye), jun. 12. A koronázás, ha valaha, most bizonyosan Magyarországnak legfényebb ünnepe volt, mely bizonyára Mátyás király ős Budába bevonulási ünnepét is felül haladta. Örült és örül az egész ország folyvást, s ez öröm minket itt Békáson sem hagyott érintetlenül, annál kevésbé, mivel kis városunk némi rokonszenves oláh néppel lévén övezve, felszabadított bennünket némileg bekövezhete a gyászos eseményektől; most erősen hiszszük, hogy ezen, különben jámbor nép, valaha kijózanul elfogultságából, felismervén azon utakat, melyek reánk, mint rájuk nézve vészteljesek. Hogy tehát a budapesti ünnepély fénye idáig hasson, és annál nagyobb, a nép által is értendő örömöt keltsen, kis városunk f. hó 8-kán este legnagyobb részében kivilágittatott és fáklyás zene rendeztetett, melylyel mozsarak durrogása között a várost fel és lejártuk; szóval megtettünk mindent, a mi kitelt. Másnap, pünkösd első napján tartatott a hála isteni tisztelet, hol a helybeli igen hazafi érzelmű plébános, Ruzsinszky Kornél,az ünnepély nagyságát a népnek szépen tolmácsolta, s hol Felséges király urunk és királyné asszonyunk, úgyszintén nehéz bilincseiből felszabadult kedves hazánk üdvéért sok fohász és ima szállott fel a királyok királyához. Ezen ünnepély alatt a helybeli védosztály a szokásos díszlövéseket adta, melyeket a felállított mozsarak durrogása követett, hirdetvén az egész tájnak Magyarország legnagyobb és legfényesebb ünnepét. Az napra volt rendezve a közel levő bajosi erdőben tartandó tánczvigalommal összekötött lakoma, melyet azonban a nagy ezürés meghiúsított. Mind-