Pesti Napló, 1867. július (18. évfolyam, 5158–5183. szám)

1867-07-28 / 5181. szám

szágok , kerületek és községek közigazga­tása költségeinek felforgatása által, tekintve, h­ogy az államkincstár részlegesen menekül a nyugdíj költségétől, az adókötelesnél még­sem idéztetik elő lényeges könnyebbítés. Már azért sem lehet ezen rendszabály nagy befolyással a pénzügyi helyzetre, mert a reichsrathban képvi­selt királyságok, és országok összes politikai i­gazgatására (beleértve a politikai hatóságok számosztályát)­ 8,850,000 frt van csak előzetbe téve. A bizottság tehát ezen tárgyilagos és igazság­­hű kifejtéssel, melynél pusztán csak hivatalos­­számok használtattak, a­nélkül, hogy azok bírá­lat alá vétettek volna, a rábízott feladatnak, az állam­i pénzügyi helyzet megvizsgálásának, a­mennyire az ez idő szerint lehető volt, eleget vélt tenni. A végrehajtó hatalom dolga és köte­lessége az idült deficit elhárítására eszközöket előterjeszteni az illetékes képviselőtestületeknek. A bizottság tehát azt indítványozza: a magas ház vegye ezen tudósítást tudomásul. Bécs, 1867. jul. 21. Pi­e­n­e­r, elnök. Dr. H­e­r­b­s­t előadó. M­alomiparunk. Magyarország vagyonosodása felvirágzásának egyik legnagyobb akadályát azon hátramaradás­ban kell keresnünk, melyet az ipar terén hazánk­ban oly érzékenyen tapasztalunk. Honunk min­denek előtt őstermelő ország lévén, kereskedel­mi kivitele is jobbadán ny­ers termékeire szorít­kozik, m­íg ipara még korántsem jutott oly előre­haladt fokra, hogy czikkeivel a külföld verse­nyét kiállhatná. Ha tekintetbe veszszük azon nagy előnyt, melylyel az ipar készítményeivel űzött kiviteli kereskedés az őstermelés termékeivel folytatott kereskedés felett bír ; ha tekintetbe veszszük, hogy az előbbiné­l az ország javára esik azon egész érték-különlet, illetőleg érték-nagyobbo­dás, mely az ipar készítményeit a nyers­ termény fölé emeli, míg az utóbbinál az ország tulajdon­kép veszteséget szenved, a­mennyiben kivitt nyers termékei az ipar által feldolgozva és ne­­mesbitre kerülvén vissza, és azokért nagyobb árt lévén kénytelen fizetni, mint a­milyet érettük kapott, az ipartermelés nyeresége a külföld ja­vára esik . Ha tekintetbe veszszük, hogy az ipar termékeivel fizött kiviteli kereskedés, a czikkek kisebb térfogata és nagyobb belértéke alapján olcsóbb vitelbérek tekintetéből is sokkal nyere­ségesebb az őstermelés productumaival folytatott kiviteli kereskedésnél , lehetetlen át nem lát­nunk azon nagy előnyt, mely ipartermelő orszá­got őstermelő ország előtt megillet. Kétségtelen tehát, hogy míg egyrészt fárad­­hatlan munkásságot kell fordítanunk annyi te­kintetben hátramaradt iparunk emelésére , más­részt annál nagyobb örömmel üdvözölhetjük műiparunk azon ágait, melyekben már mosta­­nig is fényes eredményt mutathatunk fel. Ily örvendetes felvirágzásnak indult az utolsó évtizedben malom­iparunk. Midőn a mostani párisi világtárlaton mnimalmaink termékei első helyet foglalnak el, és az összes világ kiállított legjobb őrleményeivel méltán vetekedve, a ke­reskedő világ figyelmét már is kiváló mértékben a magyar lisztre fordították : ezen, reánk nézve hí­zelgő eredménynyel szemben nem lesz érdekte­len részletesebb figyelmet fordítani malomipa­runk állására. Magyarország — a kapcsolt részeket nem számítva — 31,500,000 hold productív földterü­letével és ezen évenként előállítótt körülbelül 17,000,000 mérő búzatermésével, virágzó malom­ipar alapfeltételeinek bő birtokában van. Ezen alapokon fejlődve, malom­iparunk — mint mon­dottuk — már most is tekintélyes állást foglal el, miután folyton növekedő liazt-productiónk eddigelé is 7—8 millió mázsára becsülhető, mely összegből Pest nagyszerű malom­vállalataival 15 millió mázsát állít elő évenként. Hogy ezen liszt­termelésünk mily fontos szere­pet játszik kereskedésünkben, arról kétségtelen meggyőződést szerezhetünk magunknak, ha te­­kin­etbe veszszük külkereskedelmi viszonyainkat. A birodalom külkereskedése,mely 1860 ig határo­zottan pa­siv jellemmel birt, 1861 óta kivetkezött ugyan ezen szenvedőleges jellegéből, de daczára a birodalom gazdag segédforrásainak és termé­kenységének, mezőgazdasági terményei tekinte­tében nem vergődhetett meg határozott activi­­tásra. Mert jóllehet, különösen a gabnaneműe­­ket és a fát illetőleg, kivitele hatalmasan túlszár­nyalta a bevitelt, egyéb mezőgazdasági termé­nyeinél ismét oly szenvedő állapotot mutat a kereskedelmi mérleg, hogy azt a nyers termé­kekre nézve egészben actívnak alig mondhat­juk. 1861-ben ugyanis s­z.­ezőgazdasági termé­nyek kivitele 129 millió fornyt értéket képviselt 109,500,000 ftnyi bevitel ellenében, de 1862-ben a kiviteli többlet már csak 5 millió ftot tett, és 1863 ban 120 millió kivitel ellenében 1213/4 millió értékű bevitel jelentkezvén, a mérleg itt már megint szenvedőlegesre fordult. A liszttel folytatott kereskedés azonban nem­csak folytonosan megtartotta aktiv jellemét, de óriási módon növekedve, oly­ lendületet is nyert, mivl­vel honunknak semmi más terméke nem dicsekedhetik. Bevitele­ 1860-ban 158,900 1863- ban 318,938 1864- ben 391,800 1865- ben 343,670 1866- ban 264,737 kivitele. 311,000 mázsa volt. 740,011 „ „ 811,864 „ 1,183,753 „ 1,394,100 „ Ezen számokból kitűnik : 1-ér. Hogy a biroda­lom liszt-kereskedése mindig aktiv jellegű ma­radt. 2-ér. Hogy a bevitel fogy, a kivitel folyton növekszik­­. Hogy a liszt kivitel 1860—63-ig 100%,-kal, 1863—66 ig ismét 100%,-kal gyara­podott, tehát hat évnek lefolyása alatt négyszerre nagyobb lett. Ezen hatalmas növekedés kétség­telenül legfényesebb bizonyítéka liszt-iparunk fontossága és nagy jövőjének. Nem bírunk ugyan pontos adatokkal, melyek­nek nyomán számszerint meghatározhatnék, mily része van közvetlenül Magyarországnak ezen birodalmi liszt-forgalomban, de annyit mégis könnyű kimutatni, hogy a kivitel nagyob­­b mára magyar liszttel eszközöltetik. Bizonyítja ezt többi között a birodalmi malomipar állása és fej­lődése is. 1852 ben az egész osztrák birodalomban létező maroalmoknál 32 gőzerőmü volt működés­ben 755 lóerővel, ezen összegből a szoros érte­lemben vett Magyarországra 13 gözerőmü esett 276 lóerővel. 1863-ban a birodalomban létező és 5505 lóerőt képviselő 253 gőzerőműből Magyar­­országra már 133 gőzerőmű és 2840 lőerő esett. Honunk tehát a birodalmi malomiparnak több mint felét képviseli, s ennek fejlődését és növe­kedését illetőleg is a birodalom többi részét messze túlszárnyalta. Csehországban ugyanis az 1852-ben fennállott 5 gözmü 120 lőerővel, 1863-ig 724 lóerőt képviselő 36 gőzerőmüre szaporodott. Alsó-Ausztriában 4 gözmü (141 lóerő) 13-re (362 lóerővel), Morvaországban 4 gözmü (79 lóerő) 19-re (313 lőerővel) nőtt, míg Magyaror­szágban 1852-ben 13 gőzörőmű 276 lóerővel létezvén, 1863-ig a malomipar tízszeres terjedel­met nyert. Kellőleg méltányolva ezeknek alapján malom­iparunkat, kereskedelmi felvirágzásunk érdeké­ben mindenek előtt figyelmet kell fordítanunk azon körülményekre, melyek liszt-kivitelünket előmozdítani képesek. Erre vonatkozólag tekin­tetbe veendő először is vaspályáink viteldíj-szab­­ványainak annyiszor feszegetett kérdése. Tudjuk, hogy a szállítási díjak a kereskedelmi forgalomra közvetlen behatással vannak, hogy azok helyes kiszabása, leglényegesebb kelléke a forgalom emelkedése­ és fejlődésének, míg e te­kintetben tett czélellenes rendelkezések a leg­­életrevalóbb kereskedelmi ágat elérni és termé­szetes útjából kiszorítani képesek. Számtalanszor volt e tekintetben sürgetve a déli vaspálya tarifá­jának megváltoztatása, mely a lisztet a búza fe­lett aránytalanul nagy szállítási díjjal sújtván, az országunk belsejében fekvő malmokat Triest­ és a tengertől elzárják, s a tengermellékhez kö­zelebb fekvő malmoknak azon nagy előnyt biz­tosítják, hogy azok magyar búzát dolgozván fel, a lisztet olcsóbban adhatják át a tengeri keres­kedésnek, mint hazánk malmai. Magyarország­nak ily módon szerfelett megnehezíttetik azon fontos feladata, hogy liszt­iparának tengeri ke­reskedés útján messzebb fekvő piaczokat hódít­son, mi annál sajnosabb, mert például Dél-Ame­­rikában lisztje számára — ha azt jutányos áron bírná kiállítani — mindig kész vevőt találna, mire a mostoha viszonyok daczára is mindig nö­vekedő kivitel fényes bizonyítékot nyújt. Triest­­ből ugyanis 1854-dik évben Dél-Amerikába 22,422 mázsa liszt vitetvén ki, ezen kivitel évről évre növekedve, 1865-ben 162,120 mázsára emel­kedett. Ezen számok a dél-amerikai lisztkivitel életrevalóságáról tanúskodnak. Figyelmet kell továbbá fordítania kormányunk­nak arra, hogy külországokkal kötendő kereske­delmi szerződéseknél lisztkivételünket előmoz­dító vámszabályokat eszközöljön ki. Felhozzuk itt például Helvetiát, mely 1860-ig a birodalom continentális külkereskedésében az összes kivi­tel 17—20%-ját vévén igénybe, kereskedelmi összeköttetésünk egyik fontos tényezőjét képezi. Helvetiába egy mázsa liszttől 50 centime bevi­teli vám fizettetik, a búzától pedig csak 15 cen­timé, mely aránytalan különbség lisztiparunkra igen nyomasztólag nehezedik.­­ Fölöslegesnek tartjuk ezen viszonyok nemzetgazdasági hátrá­nyait és az e tárgyban kívánatos kormányintéz­kedés sürgősségét bővebben fejtegetni. Malomiparunk előmozdítására szükséges vég­re szem előtt tartani mindazon javításokat, me-­­lyek a lisztipar terén felmerülnek.­­ Gazdag tanulságot nyújt e tekintetben a mostani párisi világkiállítás. Francziaország az utolsó évti­zedben e téren tett következő javításokkal di­csekedik : Finomabb fajú búzát termeszt, különös tekin­tettel azon fajokra, melyek kevesebb korpa és több liszttartalommal bírnak. A gabonának légmentes helyiségben való tar­tását ajánlja. A gabona ily módon kevésbé van kitéve a romlásnak, és teljes épségében hosszabb ideig tartható meg. A keményítőt nem erjedés és a búza-anyag szétbontása, hanem kiáztatás útján állítja elő, mely után az anyag módosítása nélkül több és fehérebb keményítőt nyer. A lisztet szabad ég alatt e czélra készített gé­pek által szárítja. Ezen gépnek, mely a franczia műmalmokban már eddig is nagy sikerrel alkal­­maztatik, feltalálója és szabadalmazott tulajdono­sa a „Touallion fils“ czímű czég 72. boulevard Se­­bastopol. A gép 5 egymás felett fekvő kettős fene­kű éregkorongból áll, mely kettős fenék közötti üres térbe gőz eresztetvén, ezzel a korongon fekvő liszt 35—75°-ig fokozatosan fölhevittetik. A ko­rongok tengelye körül lapát rendszer van alkal­mazva, mely részben concentricus, részben kör­hagyó mozgásával a felmelegített lisztet egy ko­rongról a másikra ledobván, annak összecsomó­­sodását megakadályozza. A gép ily módon egy óra alatt 500 kiló lisztet szárít, melynek 12% nyi rendes víztartalma ezen műtét által 5%-ra szá­­ríttatik. Ezen eljárásnak azon nagy fontosságú előnye van, hogy — mint tett szolgálatok kimu­tatták — az ily módon szárított liszt sokkal fe­hérebb lesz, és évekig eltartható, a­nélkül, hogy idegen ízt nyerne, hogy tápanyagaiban változást szenvedne. Malom­iparunk érdekében kívánatos volna az itt jelzett javításoknak tüzetes megvitatása, és a­mennyiben azok még nálunk alkalmazást nem nyertek, terjesztése. Mert nem szabad szem elöl tévesztenünk, hogy a malom­ipar honi iparunk­nak legtöbbet ígérő ága, s hogy minden, a­mit emelésére teszünk, honunk kereskedelmi forgal­mát, anyagi jólétét és nemzetgazdasági felvirág­zását mozdítja elő. Ki­lény­i Hugó: Vidéki tudósítások. Heve­s megye, Gyöngyös, juh 25. Vi­dékünk mindinkább emelkedik gabona­terme­lési hírében, és e téren most sokkal nevezete­sebb factorrá emelkedett, minthogy az ezen évi termésről ne volna érdekes némely megjegyzé­seket tenni. Általában véve a termés igen jónak nevezhető, takarmányban bőség, gabna csomó számra sok, tavasziak jók, kukoricza ígér, szöllő termett, sarjukra van kilátás. De mint minden fényoldalnak van árnyoldala is, úgy ezen évi termésünk is e vidéken tetemes devalvatió alá esik. Ugyanis az üszők, rozsda és a hő sok ká­rokat tön. Ismerünk vidékeket és táblákat, me­lyekről 25—30 csomó búza gyönyörű kalászok­kal dúsan termettnek látszott földekről került le, s cséplés alá vétetvén, alig adott csomója fél, mond fél vékát, de a legjobb se igen fizetős, mert felette sok a szorult szem, szóval, hogy a gabna­­termést e nagy vidéken constatirozzuk, bízvást elmondhatjuk, hogy a szemre nézett termés után bizton várt mennyiségből 25—50 procent deval­vatió alá kerül, de azért még nincs mit panaszolni, csak az árak ne sülyedjenek, s azt hiszszük, hogy mihelyt ezen országszerte létező és mind­­jobban előtérbe nyomuló üszög, rozsda és hő pusztítás és devalvatió köztudomásra lesz, mind­járt nem fognak gazdáink oly mohón neki riadni az előre eladásoknak, a­mi, mint második té­nyező, nem kis hatással folyt be az árak csökke­(A „B. K “-Ml.) Magyar igazságügyminiszterem előterjesztése folytán Topler Károlyt és Dieterich Rezsőt osz­tálytanácsosokká, Zádor Gyulát, Lehóczky Kál­mánt és Lipovnitzky Imrét pedig titkárokká a magyar igazságügyminiszteriumhoz kinevezem. Kelt Ischlben, 1867. julius 19 én. Ferencz József, b. k. Horváth Boldizsár, s. k. magy. kir. igazságügyminiszter. Magyar igazságügyminiszterem előterjeszté­sére Karap Ferencz pesti elsőbirósági váltótör­vényszéki ülnököt a váltófeltörvényszék birájává ezennel kinevezem. Kelt Ischlben, 1867. julius 22-én. Ferencz József s. k Horvát Boldizsár, s. k. magy. kir. igazságügyi miniszter. Igazságügyi magyar miniszterem elő­terjesztése folytán az alább megnevezett fegyenczek­, vagy vizsgálat alatt álló egyéneknek, u. m. Baranyamegyéből : Tóth János, Felhércz Zsó­fia, Krausz Éva, Márton István, Müller Erzsébet, Müller Katalin, Árki Katalin, Virth Mihály, Ko­­vácsevics Márton, Lázár János, Poroszka János és Müller György. Gömör megyéből: Végh Bodi Imre, Zala Juli­ánna, Madarász János, Katona László, Lóczi Pál és ifj. Lenkei József; Hevesmegy öböl: Ajtai László, Ecsedi Zsig­­mond, Fakés Ecseki István, Sepsi Mihály, Her­­czeg Anta, Olajos Sándor, Balog Lajos, Hanczi Péter, Gál József, Veres György, Tanner Vendel, Ördög Mátyás, Ördög József, Ördög János, Jobbik Balázs, Várkonyi József, Pataki János, Hutter József, Kormos János, Mehi János, Se­bestyén József, Gál András és Német István . Zólyom megyeből: Belicza András és Malya­­ Magdolna; Nagykikindai kerületből: Terczin Isza, Zsi­­j­vics Nika, Kimpán Tódor, Mischan Tajlor, Vidács Pál, Gligoriu Tima, Szomborszky Áron, Kop­­csalits Aczkó, Schevits Gyuka, Schibul Bravkó, Pavlov Laza, Dilber Jócza, Tolmacsev Mija, Tolmacsev Triva, Tolmacsev Arszén, Brankov Kata, Sztaniszaviyev Tatity Lyuba; Késmárk városból: Gulden Katalin; Korpona városból: Dadó Máté; Körmöcz városból: Karlovszky Anna és Toll­­häu­ser Mátyás; Nagybánya városból: Mátéfi Ferencz,Zommer György, Zommer Helena és Dumintran Ábrahám; Szatmár-Németi Városból: Gergely György, Papp Péter, Szabó Ferencz és ifj. Gyulai Mihály; Szeged városból: Bőd Lajos, Klekner János, Rosen­feld Rozália, Regdán Mihály, Schweiger József, és Juhász János; Újbánya városból: Oszlanecz Márton; Újvidék városból: Szimacsek Mária, Veszeli­­novits Gábor, Szpiri Móricz, és Gyorgyevics Simon; Versecz városból: Braun Lipót; Zilah városból: Nagy János, Mezei Samu és Tóth János; — Az országos fegyintézetekből., jelesül: A váczi fegyintézetből: Farkas András, Kádár András, Mallensits Mita, Czuczin Giga, Abulov Arkadia, Jung Imre, Friedmann Ignácz, Horváth György, Juhász János, Vidovits János, Cseh Mi­hály, Hofffer Antal, Vári Szabó Sándor, Kiss János, Goldschmidt Jónás, Prokai József és Miklós János. A lipótvári fegyintézetből: Janovecz Kondor Máté, Gombala János, Korbely Dániel, Satara András, Boros János, Csizmadia György, Major Ádám, Jeczkó János, Stankó Tamás, Küzmics vagy Horváth Mátyás, Takács vagy Zsíros Mik., Gergely vagy Selymes János, Kántor Sándor, Verbőczi József, Csáki Ferencz, Takács János, Pistricz Nikolae, Bója Vikentie, Mészáros János, Damjan János, Vuics György, Bibok Lajos, Csizmár Boldizsár, Gölöncsér Józsi, Rózsa Lász­ló, Ekler Győző, Varga Péter, Szilágyi János, Dem Vaszilie, Véber Lajos,,Dankó Podluzni, Benkovits József, Benkovits,Ádám, Kurucz An­tal, Keith Károly és Weisz Ábrahám ; A munkácsi fegyintézetből: Vavruska Ferencz Horváth Ferencz, Velimirovits János , Fenyődi Antal, Babinecz András, Sütő László, Bodnár György és Váncsa Tódor; Az illavai fegyintézetből: Bencze Bálint, Stei­­szer András, Bayer János, Rohács József, Klein Mihály, Skultéti József, Dózsa Sándor, Takács István, Stuber Alajos, Berhidai Sándor, Czene János, Czikován András, Karanyancz Szovra, Damm József, Hunyák József, Kellner Samu, Sütő Imre, Szakács Lajos IIl., Nánásy István, Mintner István, Dobszai János, Kozma Mihály, Jenei Beretvás János, Sauer Károly és Jova Ni­kolae ; A mária-nostrai fegyintézetből: Ocsovai Rozá­lia, Puskár Anna, Rozsák Zsuzsánna, Feró Seres Katalin, Vaszari Katalin, Török Zsuzsánna és Piniczi Zsuzsánna; A laibachi fogházból: Krobot Antal, Zarko­­vich Lukács és Endrei János; Utólagosan Árvamegyéböl: Mac­haj Beniczky Tamás ; Bácsmegyéböl: Huber György ; Békésmegyéböl: Novák Ferencz, Nagy János, Hoffmann János, Fritsch Károly, Sztán György, Sajben János, Galbacs Ferencz és Mikó Te­rézia ; Biharmegyéböl: Váradi Israel, Vihradi Sala­mon és Kunyhóci Gusztáv; Borsod megyéböl: Aufricht Ignácz, B­odnár Jó­zsef, ifjú Tóth­ János, Bán Anna, Bán János, Tingó András és Hatházi Márton; Fehérmegyéböl: Német Ferencz és Vajda Mi­hály ; Hontmegyéböl: Gyöngyös Ferencz; Krassó megyéböl: Reiner József, Schurjanacz Péter, Zencz Ferencz, Kuncz József, Popovits Axenti, Popovics Konstantin; Mosonmegyéböl: Nusser Károly; Nyitramegyéböl: Ehrengruber Lajos, Gunis Ferencz és Bitay Sándor, az utóbbira nézve az elitéltetés jogi­ következményeinek elengedé­sével­­ .• • Sopron megyéből: Szántó György és Szilvási Boldizsár ; . .. .. o Sopron városból: Tranker István; Szatmár vármegyéböl: Pap Benjamin és Gun­­da József; Szepes megyéböl: Soós Lajos; Temes megyéböl: Rácz Gergely, Dávid Simon, Fogarassy György,­ Czárán János, I­luerás Sab­­bás, Groszeszku­ Julian, Togyereszku Tamás, Szavú Györgye, Szandu Nikolae, Dragoj Maxa, ifj. Preneszil Ernő, Belmusztacz Vasza, Dalya Avrám, Gecsa Gyula, Topcsov Naszta, Kastel­­berger József, Kadariu Mila, Radoszav Nikolae, Nyagu Joszim, Muntyán Gligor, Bóka Szava, Bóka Juen, Biberli Szilárd, Lupu Pavel, Zárva Györgye, Lupu Vikentie, Stanku Moisza, Mar­tin Partenie, Sztojadin Moysza, Radivoj Viken­tie, Ogercsin Vincze; Zemplén megyéből: Nagy György és Proksch János, az utóbbira nézve az elitéltetés jogi kö­vetkezményeinek elengedése mellett. A Jász-kun kerületből: Hajnal Mihály, Gyóni József és Váczi György; Buda városból: Brauneker Nándor, Fischer János és Dohnál Amália; Pest városból: Wéber János; Pozson városból: Seefrancz Antal, a jogi kö­vetkezmények elengedésével; Székesfehérvár városból: Makk vagy Kern Henrikné; Temesvár városból: Eder Ferencz és Laczko­­vits M. Gyula; Erdélyből: Fischer Lajos, Fischer Mór, Kiszeli Kálmán és Müller Antalnak hátralévő egész büntetési idejét kegyelemből elengedem, illetőleg az ellenök folyamatban lévő bűnvádi vizsgálatot megszüntetni rendelem, s egy szerszamnd életfogytiglani büntetésre elitélt Törös Miklós illavai fegyencz büntetését tiz évi, — Lá­­mer Zsuzsánna mária nostrai fegyencz 20 évi büntetését tiz évi, — Lipsák József illavai fe­gyencz büntetését tizenkét évi, és Madár Gábor ugyanottani fegyencz 25 évi büntetését tizenöt évi fogságra enyhitendőnek találván ; végezetül Hoffmann Ferencz, Schönfeld Károly, Mersits György, Mihalovits János, Weidinger Győző, Hoffmann Sándor és Istvánffy József büntetve volt egyéneknek elitéltetésük jogi következmé­nyeit elengedem. Kelt Ischlben, 1867. jul. 22. Ferencz József, s. k., Horvát Boldizsár s. k., igazságügyi miniszter. Személyem körüli magyar miniszterem előter­jesztése folytán Bérczy Károly lapszer­kesztő részére f. évi junius 12-kén kelt határoz­­ványommal adományozott magyar nemességet a „gyarmatin" élő­név használhatásának enge­délyezése mellett a nevezettnek fivére Bérczy Lajos nógrádmegyei törvényszéki ülnökre és törvényes házasságból származó utódaira is díj­mentesen kiterjesztem. Kelt Laxenburgban, 1867. julius 16-án. Ferencz József, s. k. Gr. Festetics György, s. k. Különfélék. Pest, jul. 28. — A minisztérium az ország minden tör­vényhatóságához köriratot intézett, melyben meg­tiltja, hogy a katonaság polgári ügyek végrehaj­tásánál igénybe vétessék, miután minden ilyne­mű ügy kizárólag a polgári törvényhatóság jog­körébe vág. — Pápáról sürgönyzik, hogy ott Szabó Imrét újólag egyhangúlag megválasztották or­szággyűlési képviselőnek. —­A pesti hazai első takarékpénz­­t­á­r választmánya a betétek utáni kamatlábat újból 100 fttól 500-ig ötös lábra, 500-tól 5000 ftig - esre emelte fel. — Liptó megyéből Laky Boldizsár és Thuránszky Tamás uraktól egy nyilatkozatot veszünk, mely szerint a lapunkban a nevezett megye utolsó bizottsági üléséről megjelent tudó­­sítás akképen volna megigazítandó, hogy a szat­mári levél nem „egyszerűen“, hanem „tisztelet­tel“ vétetett tudomásul. Tiltakoznak nevezettek az ellen is, mintha az e tárgybeli vita alkalmával személyeskedve szólottak volna. — Zombory Gusztáv ura „Magyaror­szág“ múlt pénteki számában újra feszegetvén azon okokat, melyek a két magyar műtársulat egyesülését meghiúsították, megtámadja alel­­írottnak is ez ügy felett némely lapban közlött magánvéleményét. Minthogy azonban Zombory Gusztáv úr okoskodásában semmi újat fel nem hoz, s az igazgató-választmány irányában min-­­ denfelé magyarázható hasonló gyanúsítással él, mint minővel ellenében a fusio-ellenes többség­­ szóvivői éltek ama közgyűlésen, végre mert bi-­­­zom a képzőműv. társulat jövőjében, mely bizo­nyosan meg fogja valósítani azon reformeszmé­ket, melyeknek a megbukott fusio-javaslat csak külső formája volt, mindezeknél fogva teljesen felesleges volna részemről Zombory Gusztáv ur czikkének tüzetes c­áfolatába bocsátkoznom. Keleti Gusztáv. — A Magyar Földhitelintézet ma, (július 27-én) tartotta saját házában (mely a Lipót­városban, kétsas, Zrínyi és bálvány ut­­czában fekszik) első kölcsönengedélyezősülését. Az intézet helyiségei az I-ső emeleten vannak. Bemenet a kétsas utczai 9. számú kapunál. — Török vendégek. A török szultán fo­gadására Konstantinápolyból több főméltóság érkezett, s szállott az Európa vendéglőbe. M­i­d­­b­a­t pasa, I­s­z­m­a­i­l bég, B­e­s­z­i­m effendi nagy kísérettel van itt. A vendéglő kapujában két tö­rök katona áll őrt. A szállodán a magyar nemze­ti lobogó van kitűzve. — Emich Gusztáv „Codex pictus v i d o b o n e n s i s“-e újabb, még pedig királyi elismerésben részesült. Ma érkezett meg ugyanis a bécsi porosz követségtől Emich Gusztáv úr részére a porosz királyi korona-rend IV-dik osz­tályának jelvénye, melylyel a porosz király nyomdászunkat a nevezett remek műnyomtatvá­­nyért kitüntette, a porosz követ Werther b. ud­varias levele kíséretében. . . _ A pestvárosi mérnök-hi­vata­l­b­ó­l Mittendorfer Ferenczet küldik a város költ­ségén a párisi kiállításra. ... . . —A városkapitányság felszólítást in­tézett valamennyi Pestvárosban lakó honvédtiszt­hez, hogy aug. 1-től kezdve a páratlan számú na­pokon d. u. 3-4 óra közt, összeirás végett nála jelentkezzenek. — Károlyi István gróf, mint a hivatalos lap jelenti, összes főispánhelyettesi fize­­tését a megye írnokai javára ajánlotta fel. A szebeni „S­i­eb­e­nb­ür­g­i­s­c­h­e Blatte­r“ felhatalmaztatott a szászföldi hiva­talos hirdetések közlésére. — Ismét egy ruméniai bujto­­g­a­t­ó­t fogtak el Erdélyben. Az — mint a „Sieb. Blätter“-ből értesülünk —tüzérszázados , Nagy-Enyedről e hó 24-dikén Szebenbe szállí­tották, s onnét ki túl a határon. — A „Hon“-nak is jelentik valami Cortesco elfogatását, kit a bu­­karesti daco-román bizottság küldött ki, s ki Abrudbányán került — nem hurokra, csak kézre. — A zágrábi­ „Matica illirska“ beolvad a dél­szláv akadémiába. — A közlekedési miniszté­r­i­u­m komolyan készül az országgyűlés álta elfogadott vaspályák kiépítéséhez. Ez okból Fack miniszteri tanácsos egy mérnök kíséretében az alföldi pálya vonalát beutazta. II.-Váradtól Eszékig, illetőleg a Dunáig beható szemlét tar­tott az egész vonalon, a consortium tervezetei figyelmes áttekintés végett és szigorú vizsga alá vétettek. A munka további folytatása semmi aka­dályba nem ütközik. — Adakozások. A mai postával szer­kesztőségünkhöz érkeztek : Draskóczy Gyula orsz. képviselőtől 100 ft a honvédalapra; Ke­­mecskey János királyhelmeczi jegyzőtől 30 ft 64 ft ugyanarra (34 adakozó gyűjteménye); Waldstein János gróftól 25 ft Kisfaludy Sándor siremlékére (a nemes gróf tiz­ennyit ígér még adni, ha a balaton­füredi Kisfaludy-szobor helyébe más, a költőhöz illő állittatik, mit a nem­zeti művészet becsülete érdekében magunk is óhajtunk); végre Kovács Zsigmondnéi, a maga, és fiai, József, Ödön és Gyula nevében, 2 ft a kül­földi magyar halottak sírjainak megjelölésére. Minden adományokat illető helyekre szolgáltat­­tuk, az utolsó helyen említettet azonban csak akkor, ha a mondott czélra az illető bizottság megalakult. — Perczel Mór a ma esti gőzhajón volt Pestre érkezendő. — „A nemperes jogügyleti el­járás alapelvei.“ Schnierer Gyulától külön lenyomva a „Magyar jogtudományi heti­lapéból, egy 77 lapnyi füzetben megjelentek, mely minden könyvkereskedésben kapható. — Oppodi A. V. iparügyi váz­latokat adott ki német nyelven egy 38 lapnyi füzetben, melyben többek közt a czéh­­rendszer és iparszabadság ügye regényes rajzok­ban is elő van terjesztve. A füzet ára kéthatos.­­ Gorove közgazdasági miniszter e hó 25-dikén Harkányi osztálytanácsos kíséretében, a pesti közúti vaspályatársaság egyik kocsijában a pest-újpesti pályatért beutazta. E kocsin, me­lyet egy társasági hivatalnok vezényelt, az igaz­gató is jelen volt, s a miniszter tudakozódásaira felvilágosítást nyújtott neki a társaság üzletvi­szonyainak minden részleteiről. Új-Pesten a mi­niszter meglátogatta az ottani kies szigetet, s a stabilimento tecnico műhelyét és 10­ órai tartóz­kodás után visszatért Pestre. • Ez alkalommal a miniszter a közúti vaspálya gondos és szakava­tott vezetése felett nagyon elismerőleg nyilat­­kozott. — Felhívás: Vasmegye gazd. egyesülete folyó évi aug. 5-kén Szombathelyen a megyeház nagyteremében, délutáni 5 órakor tartja egye­sületi nagy­gyűlését, melynek feladata lesz az ez évi oct. 25. és 26-kára Kis-Czellben szervezendő gazdasági és iparkiállítás iránti intézkedések ér­demében, az igazgató választmány által tervezett intézkedések felett tanácskozni.” Elnöki megbí­zásból Mészöly Ignácz, az egyesület titkára. — Az első magyar általános gyógyintézeti részvénytársul­­­a­t megalakulván, a társulat ügyeinek vezeté­sével megbízott igazgatóság, Pete Zsigmond orvos és sebésztudort s a fürdészet magán­tanárát, a társulat igazgató orvosának választó, az eddig Siklósy Károly tudor urnak budai vízgyógyinté­­zetét, a közgyűlés határozata szerint a társulat részére átvette, hogy azt az alapszabályok 2-ik czikkének értelmében általános gyógyintézetté alakítsa át; e gyógyintézet vezetésével pedig az igazgatóság, előbb nevezett orvosát igazgató bízta meg. Továbbá az igazgatóság szenvedő polgártár­sainak érdekében kötelességének ismeri közzéten­ni, hogy a részvénytársulat e gyógyintézete, az ed­dig ott divatozott „hidegvíz-gyógymódot“ és a „gyógytornát“ (Heilgymnastic) ezentúl is gyakor­latban tartja, ezeken kívül pedig minden egyéb hitelesített és czélravezető gyógymodort szándé­ka felkarolni, valamint a külső orvosok által bár­minő (homoeopaticus vagy allopaticus) gyógymód szerint kezelt gyógyvendégeket, miként más magángyógyintézetekben (maison de sante) szo­kás, ápolásra és ellátásra készséggel elfogad. — A­mi a hidegvíz-gyógyítást illeti, azt ezentúl az intézet igazgató orvosa kezeli, a­ki a vizgyó­­gyászatról é­s „Fürdészetről“ közlött iratai által e téren is eléggé ismeretes, a­ki azonban az igazgatóság megbízása folytán a külföld jelesebb vízgyógyintézeteit, nevezetesen Gräfenberget legközelebb meg fogja látogatni, abbeli ismeretei­nek tökélesbitésére. — A gyógyintézetbe való felvétel iránt értekezni lehet személyesen vagy levél által, „Az első magyar általános gyógyin­tézet igazgató orvosával“ Budán, városmajor­­utcza 318. sz. alatt a gyógyintézetben, vagy Pesten, Lipót-utcza 1-s. sz. alatt (déli órákban). tósáj^ elnök 1 ^°8’ e^etem‘ r- tanár, igazga-77T..A, P e j.1 * Evőidében jul. 21-én tartott czéllövéskor dijat nyertek szeglövéssel: dr. Ba­­tizfalvi magának, négyes körlövéssel: Oszvald magának, ifj. Ludvig János magának, Pilisy ma­gának, Zoller Girardynak, Tarcsay Grandauer­­nek Krones magának, Tarcsay magának, Se­­bastiam magának, dr. Barna magának, Zoller magának, Tarcsay magának, Pollak magának. 1­ízen hatodik közlemény a nem­zeti képcsarnok-egylettől. felsége Erzsébet legkegyelmesebb Királynénk képének a m. n. Mauzeum számára megszerzése végett újólag következő adományo­kat küldöttek be : b. Prónay Gábor 20 fő . — Bertha Sándor, Décsey Lajos, Dienes Fer., gr. 1 nésére. Nagy, igen nagy a kínálat, s ennek egy­ik fő oka az, hogy az ország nagy része még nin­csen mai napig se tájékozva a termés valódi állása f­ilől. Takarékpénztárunk, mely gazdasági egyle­tük tevékeny elnöke, Kovách László kezdemé­nyezésével négy évig hiába harczolt a helytar­­tótanács­sal szemben, most újra életre ébredett, s mint halljuk, az alapszabályok már a minisz­tériumnál vannak, s új aláírások erélyesen foly­nak. Új aláírásokat határozott ugyanis a bizott­mány, mert az eredeti aláírások 4—5 év előtt eszközöltetvén, azóta többen elhaltak, mások elköltöztek, kérdést kelle intézni azokhoz is, ezekhez is, megerősítik-e aláírásaikat. Takarék­­pénztárunk egybe lesz kötve az oly igenis üd­vös népbank­kal, melynek feladatát üzletébe veszi, és ha megizmosodik ezen üzlet, akkor bo­csátja, mint hasznos rajt, szárnyaira.. 1.

Next