Pesti Napló, 1867. augusztus (18. évfolyam, 5184–5208. szám)

1867-08-01 / 5184. szám

Az erre szükséges költségeket Reményi hegedűje fogja összeteremteni Ipolyságon. — A „Pesti unió“ nevű dalegyletnek aug. 15-ére tervezett kirándulása, véletlen akadá­lyok közbejötte miatt elhalasztatott. Az egyleti tagok, kik már jegyet váltottak, pénzöket visz­­szakaphatják. A nap, melyen az egylet az akadá­lyok elhárítása után, kirándulását tartja, annak idején tudtul fog­adatni az illetőknek. A nemzeti színház műsorozata julius hó 30-tól, augusztus hó 10-ig. 30. Álarczos bál. 31 Bíbor és gyász. 1. Sevillai borbély. 2. Eszter és Dávid és tánczok 3. Bűvös vadász. 4. Mátyás di­ák. 5. Vicomte Letoriéres. 6. Trovatore. 7. Ha­­ramiák. 8. Sevillai borbély. 9. Országgyűlési szál­lás. 10. Ördög Róbert. — A magyar kir. egyetemen az uj dékán-választás a következő eredménynyel ment véghez: megválasztatott a hittani karnál: dr. Ruzicska János, a bölcsészeti karnál: dr. Szabó József, a jogi karnál: dr. Cherny József, az orvossebészi karnál: dr. Jendrassik Jenő. — Az orsz. magyar képzőmű­vészeti társulat műcsarnoka i. é. aug. 1-jétől fogva zárva marad. Uj tárlattal leendő megnyittatása annak idejében közhírré fog té­tetni. Pest, 1867. jul. 30-án. Keleti Gusztáv, társ. szerkesztő. — A Lloyd-társulat­nak tegnap­előtt tartott rendkívüli nagygyűlésében — mint a „Pester Lloyd“ irja — először is a házépítési ügy került tárgyalás alá, s a választmánynak e tárgyra vonatkozó javaslatai elfogadtattak. A második tárgy elintézése, az alapszabályok át­vizsgálása elnapolhatott, s egy októberre össze­hívandó rendkívüli nagygyűlésre tartatott fenn. A társulat lapjának magatartását illető javaslatra nézve határoztatok, hogy az azon kérdésekre vo­natkozólag, melyek az országnak a koronához és az osztrák örökös tartományokhoz való vi­szonyát illetik, eddigi állását továbbra is tartsa meg, a szabadsági kérdésekben azonban, mint független, pártnézetekhez nem kötött lap, a sza­­badelvűség és tiszta democratia elveit erélyesen képviselje. A javaslatnak a lap gazdasági viszo­nyaira vonatkozó része a legközelebbi rendes nagygyűlésen teendő jelentéstétel végett a bi­zottmánynak kiadatott. — N­évváltoz­tatások. Zitelsperger Ká­roly, Gyula és Lajos m. óvári lakosok Csellei­e, Gruber Henrik és Andor aradi lakások pedig Bányaira változtatták vezetéknevöket. — A b­a­l­a­t­o­n­f­üredi vendégek szá­­m­a jul. 23-káig 895-re nőtt. — Pászthory Endre menekült hazánk­fia (s a „P. Napló“ régi levelezője) is elhagyta már Philippopolist s haza érkezett, azaz még nem egészen haza, csak a hazába, a mennyiben Bács­­megyében honvédtársai letartóztatták és még mindeddig nem akarták tovább bocsátani. — Zágrábból sürgönyözik a „P. Lloyd“­­nak, hogy Cseh kir. biztos több modrusi egyház­­megyei pap s két közjegyző elmozdítását aján­lotta, mint a kik izgatnak. A papok ellen a hor­­vát udvari kanczellária már meginditotta a vizs­gálatot. — Pest város főbírája a következő felhívást intézte közelebb a t. ügyvéd urakhoz. Számos eset adván magát elő, hogy a) A periratok pontos iratjegyzékkel ellátva nem lévén, és a tárgyalási jegyzőkönyvben fel­hívott okmányok némelyike hiányozván, a fel­sőbb bíróságoktól hónapon múlva küldettek vissza a tapasztalt hiányok pótlása végett, mi­által a feleknek sokszor kipótolhatlan veszte­ség okoztatott; b) a tárgyalási jegyzőkönyv és mellékletei kellő bélyeggel ellátva s az érdemleges tárgya­lási jegyzőkönyvre az ítéleti bélyeg ragasztva nem lévén, — ezek pótlására az amúgy is túller­­helt kezelési tisztviselők, kik a bélyegekért tör­vény szerint személyesen felelősek, az ügyvéd urakat legtöbb esetben siker nélkül magán után felszólították, s ez által az ügynek az illető elő­adóhoz juttatása s elintézése, illetőleg kiado­mányozása fölösleges haladékot szenvedett; e) a tárgyalási jegyzőkönyvek és egyéb be­adványok kellő kürzettel ellátva nem lévén, be­­igtatásuk és lajstromozásuk hiányosan történt, és az által az ügy állását az igtató és lajstrom könyvek kellőleg ki nem tüntethették, mely baj leginkább az ugyanazon felek közt folyamatban levő több rendbeli ügyeknél tapasztalható . Azon reményben, hogy az ügyvéd urak az ügykezelésben kellő rend, pontosság és gyorsaság elérésére ezélzó szándékomtól szíves támogatá­sukat meg nem vonják, következőkre kérem fel a 1. ügyvédi kart: 1. A rendes szóbeli pereknél az érdemleges tárgyalási jegyzőkönyv végén a jegyzőkönyvben felhozott okiratokról, mellékletekről, valamint a halasztási jegyzőkönyvekről pontos iratjegyzék készíttessék s az az érdeklett felek aláírásával elláttassék, melyhez mindenkor a meghatalma­zások is eredetben vagy hitelesített másolat­ban csatolandók. 2. A tárgyalási, a halasztási, tanuhallgatási s egyéb jegyzőkönyvek, valamint a mellékletek kellő bélyegekkel láttassanak el, továbbá az ítéleti bélyeg mindenkor az érdemleges tárgya­lási jegyzőkönyvre ragasztassék. Végre 3. Azon jegyzőkönyvek, melyek beigtatandók lesznek, valamint minden beadványok a felek és képviselők neveit, a per tárgyát és a vonat­kozó előszámot kitüntető jelzettel láttassanak el. A kereseteken és általában minden első be­adványon a felek polgári állása és lakása is ki­teendő. Telekkönyvi beadványok külzetén, e szavak : „telekkönyvi ügy“ jegyzendők fel. Jogi természeteknél vagy különös okoknál fogva sür­gős beadványok külzete e szóval: „sürgős“ lá­tandók el oly régből, hogy azok soron kivül is elintéztessenek s kiadassanak. Kelt Pesten, 1867. jul. 25. Agarasztó Miklós főbíró. — A nyitramegyei volt hon­védtiszt urak ezennel felkeretnek, hogy a nagymélt. belügyminiszter ur által elrendelt összeiratásuk eszközölhetése végett alálirottnál igazoló irataikkal f. é. aug. 10-dik napjáig jelent­kezni szíveskedjenek. Nyitrán 1867 jul. 29 én. R­u­d­n­a­y István, II. alispán, választmányi elnök.­­ N­y­i­l­a­t­k­o­z­a­t. A „P. N.“ jul. 31-ki szá­mában a magyar t. akadémia üléséről megjelent tudósításban dr. G­e­r­­­ó­c­z­y Gyula értekezése a magyar műegyetemről némi gúnynyal van a kö­zönségnek bemutatva; legyen szabad erre meg­jegyeznem, hogy az idő rövidsége miatt csak egyes töredékek olvastathattak fel, s hogy az ér­tekezés egész terjedelmében a statistikai és nem­zetgazdasági közlemények ez évi folyama 2-dik füzetében fog megjelenni; a t. tudósító talán ala­posabban és méltányosabban fog róla ítélni, ha majd az egészet elolvasandja. *) Buda, aug. 1. 1867. H­u n f­a­l­v­y J­á n­o­s. Pestvárosi házbér-rendszer. (Folytatás.) 16. A bérbeadó köteles a bérlőnek a kibérelt helyiségeket a meghatározott időben használat végett átadni. Ha ezt nem teljesítené, köteles a bérlő minden kárát teljesen megtéríteni. Ezenkívül köteles a bérlő az általa leírt helyi­ségeket az utána következő bérlőnek használ­ható állapotban átadni. 17. A bérlő köteles a kibérelt helyiségeket jó állapotban és tisztán tartani és a bérlet idő leteltével hasonlókép tisztán és jó állapotban át­adni, valamint minden ez irány­ban okozott ká­rokért, melyeket ő maga, vagy hozzátartozói, akár szándékosan, akár vigyázatlanságból, akár pedig hanyagságból elkövettek, felelős és annak megtérítésére köteles. Minden oly javítások, me­lyeket a bérlő a falakon, ablakokon, vagy a pad­lásokon, akár azok szépítése, akár saját kényel­me tekintetéből teljesíttetett, hacsak ezekre néz­ve külön egyesség nem történt, minden megtérí­tés nélkül mennek a háztulajdonos birtokába. 18. Boltkapuzatok is, a hatósági szabályok szigorú megtartása mellett, csupán a háztulajdo­nos kinyert engedélyével állíttathatnak fel, ha­sonlókép e cégek és czimtáblák is, akár külső, akár belső részén a háznak csupán a háztulaj­donos engedélyével alkalmaztathatnak. Egyszersmind a bérlő köteles a díszkapuzatok és szég-vagy czimtáblák eltávolítása után a meg­károsított házrészt előbbi állapotába visszahe­­lyeztetni. 19. A bérlő mindjárt a helyiség felvétele al­kalmával kijelenteni köteles, hogy mily czélra akarja a kibérelt helyiséget alkalmazni.­­ Mást, mint a kinyilatkoztatott használatot megengedni a bérbeadó nem köteles, valamint a bérlő a bér­beadó beleegyezése nélkül senkit albérletre fel nem vehet. 20. Gázvezetések is csupán a bérbe adó bele­egyezésének kinyerésével vezettethetnek a házba. 21. Falak lerontása vagy áttörése, ablakok vagy ajtók befalazása és általában bárminő átalakítások csupán a háztulajdonos beleegyezé­sével teljesíthetők. 22. Az egész bérlet, a bérletidő alatt csupán a bérbeadó beleegyezésével ruházható másra. És ez esetben az első bérlő minden esetben fe­lelős a legközelebbi felmondási határidőig a bér­összegért, és ide vonatkozólag a bérbeadó, ha maga részéről szükségesnek véli, biztosítékot is kívánhat az első bérlőtől. Egyébiránt ilyen időközben beköltözött lakóra, a bérbevevőnek úgy jogai, mint kötelességei azonnal átszállnak. 23. Ha a kibérelt helyiség vagy annak egy része bordélyhelyiségül, vagy a vagyon­biztossá­got fenyegető egyéneknek adatnék ki alhaszon­­bérbe, a bérbeadónak jogában áll ily albérlő beköltözését megtiltani, vagy ha már beköltözött volna, azonnali kiköltözését követelni, és vona­kodás esetén a kiköltöztetést a város­kapitányság által a legrövidebb úton végrehajtatni. 24. A bérbeadónak, a folyó bérlet időt meg­előző fél évről fizetlenül maradt házbért illetőleg, a kibérelt helyiségen találtató minden tárgyakra nézve törvényes zálog elsőségi joga van. Hasonló elsőségi jog illeti őt a bérletidő alatt a kibérelt helyiségekben okozott károk megtérítésére nézve. 25. A­meddig a házbér megfizetve nincs, és az okozott károk nem kárpótolják, addig jogá­ban áll a bérbeadónak, hogy a kibérlőnek, s a mennyiben nős volna nejének, sőt ha szüleivel együtt lakik, ezeknek is ingóságait, szóval az egész kibérelt helyiségen levő minden ingóságait letartóztassa, és ezeket kielégítéséig kézizálog­­képen magánál tartsa. E végből a házbér egész összegéig a férj, annak neje és a mennyiben szü­leikkel együtt laknak, ezek is in­solidum fe­lelősek. 26. A házbérkövetelésből, a kibérelt lakosz­tályokban okozott károk megtérítéséből és egyéb a házbérleti viszonyok folytán eredhető követe­lésekből származott perek a törvényszék által a legnagyobb gyorsasággal, sommás szóbeli eljárás útján, illetőleg a külvárosi bíróságok által a fel­sőbb helyen engedélyezett szabályok szerint tárgyalandók és eldöntendők. Minden ilynemű vitás kérdések, tekintet nél­kül az alperes lakására és tartózkodási helyére a pesti városi törvényszék előtt megindíthatók. Ha valamelyik fél ily peres ügyben tanúbi­zonysággal kíván élni, köteles tanúit a törvény­­székileg kitűzött időre magával hozni, ellenkező esetben tanukra hivatkozása e törvényes után tekintetbe nem vétetik; ha azonban a fél úgy véli, hogy rajta, tanúinak ily tekintetbe nem vétele által igazságtalanság követtetett el, jogá­ban áll a pert rendes törvényszék elébe vinni. Felebbezés, felülfolyamodás, megsemmisítési kérés, igény kereset, megújítás, igazolási panasz, vagy bármely más jogi eszköz, nem tartóztathatja fel az ily perek folyását, eldöntését, az ítélet végrehajtását s a kielégíttetést. Sőt teljes végre­hajtás alatt a per felülvizsgálat alá sem terjeszt­­hető. 27. Hónapos szobákra és egyéb havi bérletekre nézve a felmondási idő 14 nap. Ehez képest kö­teles a bérlő, a felmondástól számítva 14 nap múlva kiköltözni; ha azonban a 14-ik nap ün­nepnap volta, a kiköltözés a legközelebbi hét­köznap telj­esítendő. 28. Ha a kibérlő a bérösszeggel adós marad­na akkor a hónapos szoba bérlője, vagy azon lakbérlő, ki valamelyik helyiséget kibérelte, köte­les hátralékát, valamint további bértartozását is a házbirtokosnak, egyszerű felszólítására lefizetni. Ellenkező esetben a bérlő adósságáért, a háztu­lajdonos zálog elsőségi és ingóság lefoglalási joga az albérlő ingóságaira is kiterjed, és a ház­tulajdonosnak egyszersmind jogában áll, az ily albérlőnek azonnal felmondani, mely esetben az albérlő köteles a házból a felmondási időtől számítva 3 nap alatt kiköltözni. 29. Az itt megállapított szabályok által senki­nek szabad szerződési joga nem korlátoztatik. 30 A jelen házbér-szabályzat 1867 oct. else­jével lép érvénybe.­­ Ennélfogva az eddigi szokás szerint 1867-ki Jakabnapkor kezdődő házbérlési évnegyed 1866. oct. 1-sejével végződik. *) Tisztelettel felkéretnek azon szerkesztőségek, me­lyek a kérdéses tudósítást lapjaikba felvették, ezt­­r­a kedjenek e nyilatkozatot is közölni. KÜLFÖLD. Angolország­. E hó 26-kán a felsőházban keresztül megy a vasúti társulatok bilije a bizottmányokon, és két más bili egy fokkal előrehalad. Az alsóházban Mr. Blake panaszkodik az iz­­landi zúgolódások alkalmából, hogy az ottani börtönökben éhség uralkodik. Lord Naas, első izlandi államtitkár, azt válaszolja, hogy ez csak visszahatás egy más rendszer ellen, mely a fog­házakat megtöltötte a jó ellátás által mindenféle csavargóval. A kormány igyekezni fog ezen ja­vítani. Sir O O’ Loghlem aztán felhozza átalá­­ban az ír állapotokat. A kormány semmit sem tett törvényhozás útján, hogy megszűnjenek azon bajok, melyeket a lord-kanc­ellár utolsó választási beszédében elismert. 67 éves unió után Angolországgal fel kellett függeszteni az ír alkotmányt és pusztító kivándorlás roncsolja az országot. — Az elégedetlenség ismert okokból származik, az uraság és bérlő viszonyából, a „high-church“ visszaéléséből, a nemesség távol­­létéből. De kormány csak híd- és kikötő építé­szeti billekre szorítkozik a segély helyett, kérdi, mit szándékozik legközelebb ezekben tenni a kormány. Sir O’Brien és Magui­re hasonlóan be­szélnek. Mr. Whalley ellenben minden bajt a katholicismusra tol. Sir Heygate védi a kor­mányt és kiemeli, hogy folynak tanácskozások az ír államegyház ügyeiben. A kincstári kan­­c­ellár elismeri, hogy az ír állapotok szomorúak, de ez nem a kormányon fekszik. A történelem­ben tán példátlan összehalmozása a szerencsét­len körülményeknek dolgozik Izland jóléte el­len. A lakosság gyors fogyása előtte is nagy baj, de csodálkozva látja, hogy a kivándorlás ép Ul­­szerben legerősebb, ámbár ott a bérlő­ jog fennáll, míg Délen és Nyugaton panaszkodnak leginkább kiűzésén. A kormány a birtokkérdésben sza­badelvűbb javaslatokkal lépett fel, mint elődje, de az ellenzék oly nyakas kritikával fogadta ezt, hogy vissza kellett vonni. Reméli, hogy a javaslatokat, melyek a kath. egyetemekre vonatkoznak, elfogulatlanabbul fog­ják tárgyalni. Nem tartja czélszerűnek az állam­vallást megszüntetni. Az absentismuson sem vol­na segítve, ha néhány száz gentleman megfosz­tanék jövedelmétől. Különben nem lehet mon­dani, hogy Izland nem haladt sokban az utolsó években. Sir J. Gray csodálkozik, hogy a kormány ily keveset, vagy­is inkább semmit sem ígér a jövő ülésszakra. Se csönd, se jóllét nem fog a szomszéd szigetre vonulni, ha nem rendeztetik a birtokviszony és el nem töröltetik az államegy­ház. Lord Naas ezután a kanczellárnál valamivel többet helyez kilátásba; erre a vita elejtetik. Mr. Seymour feliratot indítványoz ő felségé­hez, azon kéréssel, hogy az abyssiniai foglyok szükség esetén fegyver erejével szabadíttassanak ki. Sir. Rawlinson élénken támogatja a bilit, hi­vatkozva az emberi és nemzeti érzésre. Az inva­­sió nehéz lehet, de nem szabad visszariadni. Mr. Layard azt hiszi, hogy nincs más mód, mint az invasió. De rögtön meg kellene kezdeni, mivel az ideje csak September és october. Lord Stanley megjegyzi, hogy a kormány rég foglalkozik ezzel. Minden békés út ki van me­rítve. Másrészt azonban könnyen elveszhetne 4 — 500 ember 5-nek megmentés­e miatt. Ily kö­rülmények közt az indiai miniszter, Sir Stafford Northcotte Indiába sürgönyzett, hogy küldessék ki néhány főtiszt Adenbe és a tengerpartra, és tegyen vizsgálatokat a netalán megindítandó küldetés érdekében. Ily kísérlet a megmentésre nem maradhat el, más­részt azonban nem szabad könnyelműen politikai és katonai vereséget koc­­­káztatni. Sykes ezredes félti, hogy ily küldetés legalább is 10,000 embert venne igénybe, s egyedül az éghajlat megölne vagy 1000-rel. Mr. Ayrton pénz dolga miatt ellenzi az indítványt. Erre Mr. Seymour visszavonja azt. Az ülés reg­geli fél kettőig tart, európai közbenjárás vethetne véget, s hogy leg­alább a görög nőket és gyermekeket el kellene szállítani. Egyszersmind jelenti, hogy ugyanily értelmű sürgönyt küldöttek illető kormányaik­nak a franczia, angol és orosz konzulok is. Ismerjük már e nagyitásokat s nagyon hihető, hogy az orosz konzul is igy irt kormányának — de hogy a franczia és angol konzulok igy írtak volna, ebben legkisebb valószínűség sincs. Lon­donban és Páriában jól tudják, hogy mit tartsa­nak az ilyen sürgönyökről, s hogy Florenczben és Szent-Pétervárott örömest fenntartanák e for­radalmat s nehéz vádakkal illetik Omer basa eljárását. Francziaország. — A senatus is bezárta az ülések korszakát, s az ezt megrendelő császári leirat folyó hó 27- ikén olvastatott fel. Midőn a Senator urak elosz­lottak, háromszor is felkiáltottak : Éljen a császár! Éljen a császárság, de nem kiáltották, hogy : él­jen Francziaország és éljen a szabadság ! mint az alsóházban. E körülményre azt jegyzi meg a „France,“ hogy ezek a nagy eszmék: császár Francziaország, szabadság császárság annyira össze vannak egymással forrva, hogy egymástól el sem is választhatók, s egymástól elválasztani annyi, mint magukat e nagy eszméket compro­­mittálni. — Ez utolsó gyűlés megnyíltan vicomte La Guéronniere a ház asztalára tette a halál­bün­tetés eltörlésére vonatkozó jelen­tését. A „Moniteur“ pedig jelenti, hogy Vicomte La Gu­e munkája nem sokára önállólag is meg fog jelenni.­­ A „France“ egy czikket közöl „leálcrázott eljárás“ czím alatt. Tegnap, midőn közöltük azon állítólagos ber­lini sürgönyt, melyet a franczia külügyminiszter az éj­szaki Schleswig-ügyben küldött volna Ber­linbe, előérzetünk volt, hogy ez a sürgöny soha sem létezett, s a „Moniteur“ nem fog késni a a c­áfolattal. A meghazudtolás nem is váratott magára sokáig; a „Moniteur“ tiltakozását így végzi : „ . . . Nem is küldetett, nem is olvastatott a berlini kabinetben semmiféle jegyzék ; sem a schleswigi, sem más ügyben.“ És ez nem először történik, hogy a berlini hivatalos sajtó egy önkényt a dementik vesze­delmének teszi ki magát; ez nála egy sajátságos eljárás, mely ellen a közvélemény alig képes magát megvédeni. Azon négy lap, melyről szó van, mindenik úgy beszél a sürgönyről, mint tényről, de aztán tar­talmát négyfélekép magyarázzák. És ez eltéré­sek fognak kibúvó lyuk gyanánt szolgálni, a végre, hogy az egész dolog nem hivatalos. De bár­mit akartak elérni, a „Moniteur“ tilta­kozása csak egyszerű tény, s egyéb semmi, és a világ jól tudja, hogy Francziaország Dániával rokonszenvez, ügyét el nem hagyja, s bizony nem rajta múlt, hogy már a londoni conferentián ez ügy véglegesen el nem intéztetett.­­ A „France“ írja, hogy a krétai olasz konzul kormányát értesíté, hogy a krétai láza­dást a török kormány nem képes elfojtani, hogy a hadakozó felek hajmeresztő kegyetlenségeket követnek el egymáson s a vérontásnak csak Hugo Victor levele. Hugo Victor a franczia ifjú költőktől a követ­kező levélkét vette: Kedves nagy mesterünk! Nagy elragadtatással üdvözöltük a színpadon az ön „Hernani“-ját. A legnagyobb franczia költőnek ez új diadala végtelen örömére szolgált az ifjú költészetnek, s jmn. húszadika korszakot fog képezni életünkben. Ez ünnepnek azonban egy szomorú oldala volt. Azon távollét, mely fájdalmas az ön 1830-diki kortársainak, hogy nem szorithaták meg kezét barátjuknak, s még sokkal leverebb azon ifjak­nak, kik soha sem szorithaták meg azon kezet, mely az Századok legendáit irta. De tisztelő ragaszkodásuk és határtalan bámu­latuk jelét legalább e sorokkal kivánták ennek tudtára adni. Aláírva: Sully Prudhomme, Armand Sylvestre, Francois Coppée, Georges Lafenestre, Leon Va- Sade, Leon Dierx, Jean Ricard, Paul Verlaine, Albert Merat, Andre Theuriet, Armand Renaud, Louis Xavier de Ricard, A. Caralis, Ernest d’ Hervilly. Hugo Victor így felelt: Bruxelles, jul. 22., 1867. Kedves költők! Az 1830-ki irodalmi forradalom következése, s mintegy tetőzete az 1789-diki forradalomnak, elvitázhatlan ténye századunknak. Én egyszerű katonája vagyok az elöhaladásnak. Én a forra­dalomért küzdök minden téren, úgy az irodalom terén, mint társadalmi téren. Elvem a szabadság, törvényem az elöhaladás, c­élom az eszményt. Én semmi sem vagyok, a forradalom min­den. A 19-ik század költészete meg van, alapítva. 1830-nak igaza volt, 1867 bebizonyította. Önök jeles ifjak bizonyságai e támogatásnak. Korunknak mélyreható logikája van, melyet a felületes elmék észre sem vehetnek és ez ellen minden reactio lehetetlen. A nagy művészetnek része van e nagy században, ennek lelke az. Önök által is nemes lelkű szép tehetségű ifjak a világosság mindinkább, inkább terjeszkedni fog. Mi öregek átküzdöttük a harczot, önök ifjak élvezni fogják a győzelmet. A XIX. század az igaznak democrat után ke­resését összeköti a szép örök törvényeivel. Ko­runk ellenállhatlan menete azon fenséges czél felé tör : Szabadság az értelmi világban, eszmé­nyiség a művészetben. Eltérve az én személyem­től, bátran állíthatjuk, s mindenki látni fogja, hogy minden író, minden tehetség s minden lel­kiismeretes ember közt szövetség létezik e nagy­szerű eredmény valósítására. A nemes ifjúság, melynek önök is tagjai, megható lelkesültséggel akarja a forradalmat, még­pedig a maga teljes­ségében, mind a költészetben, mind az államban. Az irodalomnak demokratikusnak és eszmé­nyinek kell lenni egyszersmind­­ demokratikus­nak a czivilisatió és eszményinek a szellem által. A dráma a nép, a költészet az ember. Ez törek­vése 1830-nak, melyet önök folytatni fognak s melyet napjaink kritikája megértett. Semmiféle reaktionárius törekvés, mondom, újból is ez ered­ményeket meg nem semmisítheti. A magas kri­tika egyetért a magas költészettel, kicsinységem érzetében köszönöm és örvendek azon kritikának, mely a politikai és irodalmi lapokban oly nagy tekintélylyel nyilatkozott, s melynek oly tiszta ér­zéke van a művészet philosophiája iránt, s mely 1830 ban ép úgy felszólalt, mint 1789-ben. Fogadják Önök is ifjú testvéreim szives kö­szöntésemet. Az életnek azon pontján, hová én érkeztem, az ember közel látja a véget, az az a véghetetlent. És az, midőn ily közel van, lelkünkben nem igen ad helyet egyébnek, mint komoly gondolatoknak. Azonban ezen csendes elutazás előtt, melyre ma­gányomban készülődöm, nagyon jól esett önök ékes szóló vidám levele, s arról ábrándozom, hogy önök közé lépek, s eszembe jut, hogy az alkony és a hajnal egymáshoz hasonlítanak. Önök üdvözölnek engemet és én a nagy Isten hozzádokra készülök. Köszönöm. Engem a kötelesség tart távol, és határzatom rendithetlen, de szivem önöknél van. Büszke vagyok arra, hogy nevemet az önökéi környezik. — Önök nevei csillagkoszorút ké­peznek körültem. Victor Hugo­­ról hozott tegnapi czikket. Meg van győződve, hogy III. Napóleonnak a német nemzet elleni háborújára aligha akad Európában hathatós szö­vetségese, legkevésbé pedig segítő társa magá­ban Németországban. Német-Ausztria a Habs­­burg-háznak megtiltana minden szövetséget Na­póleonnal. Magyarország Poroszország elleni há­borúban mit sem nyerhetne. Déli Németország nem szereti a porosz gazdálkodást, de még keve­sebb kedvet mutat arra, hogy a frank urak falják fel. Ha Poroszország a luxemburgi kérdésben megcsörrenti kardját, háta megött áll egész Né­metország. Hogy máskép cselekedett, ez oka, hogy Bismark vesztett varázsából. — A moszkvai zarándokolás utójátékául jelenti egy vidéki német lap, hogy ott néhány orosz, köztük Pogodin, a­ki a kezde­ményezők egyike volt, nagyon liberális színeze­tű beszéde miatt, melylyel a szláv zarándokokat köszönte fel, rendőri felügyelet alá helyeztetett. Ugyan mit szólanak szlávjaink a szláv testvére­­sülési ünnep ez illustratiójához? — O­laszországi állapotok. Bécs­­b­ő­l jul. 28-ról írják, hogy A­n­t­o­n­e 11­­ bibor­­nok a kath. udvaroknál levő követségekhez jegy­zéket küldött, melyben az olasz parlamenti múlt­kori tárgyalásokra figyelmeztet. A jegyzékben azt állítja, hogy az olasz kormány magatartása határozott ellentétben van a pápával kötött szer­ződésekkel. A szabadcsapatok kérdésére utal, melyeknek czélja volna a pápát világi hatalmá­tól megfosztani. — A „G­iornale di Napoli“ jul. 26-ról írja, hogy a nápolyi katonai parancsnok a tarto­mány polgármestereihez elküldő a hadügyminisz­térium parancsát, mely szerint minden szabadsá­giba katona, bár szabadságideje letelt vagy nem, illető hadtestéhez menesztendő, hol legfeljebb f. hó 31-kéig jelentenie kell magát. — Abdul Aziz nagyszultán , ki bátyja Abdul Medsehid halála után foglalta el a török trónt, február 9 én született 1830-ban, a 32-ik uralko­dó az Osman törzsből és a 29-dik Konstantiná­poly elfoglalása óta. Atyja II. Mahmud Khan szultán, anyja Valide szultána volt.­­ Utóbbi hölgy a legnemesebb női erényeket egyesítette magában és számos közintézeteket saját magán­­pénztárából tartott fenn, így különösen egy ele­mi oskolát és egy kórodát, mely minden vallás­felekezet betegeit különbség nélkül ápolás alá vette. Az egész ország gyászba borult, midőn a nemes hölgy 1853 diki május 1-jén, 49 éves korá­ban áldozata len hosszadalmas, kínos szenvedé­seinek. Abdul Aziz természeti tulajdonságai minden­kiben rokonszenvet keltenek maga iránt. Ellen­tétben bátyjával, ki közönségesen beteges s min­denszor félénk s elkényeztetett volt, a mostani nagyszultán egész fellépése erőteljességet és bá­torságot mutat. Növése izmos, testalkata erős és különösen melle igen ki van fejlődve. Arcza tel­jes és szabályszerű, szemei élénkek és fénylők, sokban hasonlít atyjához, Mahmud szultánhoz. Abdul Aziznak trónraléptekor csak egyetlen egy felesége volt, egy angol hölgy, és csak egy fia, kit titokban neveltetett. Ez bátyja, az akkori szultán tudtával történt, ki ama barbár jogával, melynél fogva a gyermeket legott születése után megölelheté, nem élt. — Nigra lovag Parisból f. hó 28-kán elutazott. — Hir szerint a kormány formális nyilatkoza­tot küldött Rómába az iránt, hogy a concorda­­tum ügyében a szent­székkel tárgyalásokba kí­ván bocsátkozni, egyszersmind megjelölvén azon pontokat, melyek különösen első­sorban szem­ügyre veendők. A nyilatkozat az osztrák követ­ség útján történt azon hozzáadással, hogy e te­kintetben a czélzott tárgyalásokba való előleges beegyezést reményük, hogy azon esetben aztán a szükséges külön meghatalmazásokkal egy al­kalmas egyént felruházhassanak. Távirati tudósítások. — Florencz, jul. 30-ik. Nigra lovag Pá­risból ide érkezett. — Páris, jul. 31. Marquez s még 3 tábor­nok elmenekült. Fischer abbé elfogatott. Esti posta. — Úgy látszik, hogy a candiai felkelés vé­géről szóló híreket általánosan igazaknak tart­ják. A „Daily Telegraph“ ismétli azon meggyő­ződését, hogy a candiaiak helyi önkormányza­tot nyerendnek a szultán kezéből. A „Times“ reményei nem mennek annyira , de teljes elisme­réssel van a maroknyi felkelők vitézsége iránt. Szerinte az angol kormány nem akaszthatta di­­plomatiai actióval a törökök hadjáratát, de most teljes joggal avatkozhatik be az iránt, hogy a menekültek számára szabad hazatérést s a sérel­mek orvoslását eszközölje , melyek ürügyéül vagy okául szolgálhattak a felkelésnek. A le­­győzöttek helyzete otthon s a külföldön felette siralmas, és minden lehető enyhítést érdemel. A candiaták végre is keresztények s nem szabad őket hitsorsosaiknak véglegesen cserben hagy­­niok. — A távsürgöny azon hite, mintha Éjszak- Schleswig miatt Berlinbe franczia sürgöny érke­zett, arra indítja a „Post“-ot, hogy Poroszország elé a bűnök hosszú, 1863-ig visszanyúló lajstro­mát tárja. A „Globe“ is esküdözik, hogy közel van a nagy háború, ha mindjárt nem épen Éjszak-Schleswig miatt talál is kiütni. Az „Advertiser ellenben helyreigazítja Németország­Nemzeti színház : csütörtök, aug. 1-jére van kitűzve : „A SZEVILLÁS BORBÉLY.“ Víg opera 2 felvonásban. Budai színkör. Csütörtök, augustus 1-én: Adamovits Matild fellépteül „Aesopus.“ Vígjáték 4 felv. Rákositól. — Távirati tudósítás a bécsi börzéről julius 31-ről: 5°0 metalliques .... 57—. Nemzeti kölcsön 67.40. Bankrészvény .... . 700.­. Hitelintézet.......................... . 180.. . Londoni váltók .... . 127.30. Ezüst ... 124.50. Arany . 6.06*/a •­ ­ pesti író-bőrM hivatalos árjegy?,é5.­ Julius 31-én. FaUUs «Mckauth: B. Kemény Zsigmond. Nyilt-tér. Valódi, f­ém utánzott, amerikai ac. Wheeler & Wilson és Elias Howe juniortól Uj-Yorkban, valamint a hires kötőgépek Daldontól, Új-York­ban, a legolcsóbb áron, mely minden ebbeli ver­senyzést kizár, legkényelmesebb fizetési feltéte­lek, 5 évi írásbeli jótállás és díjnélküli oktatás mellett, valódilag csakis a magyarországi főrak­tárban, Pesten, az új négyszögházban, 15 bz. a., dr. Kovách ur házában kaphatók. Alsó ausztriai raérS 8 a­­ y font szerint L*j- I Le» , a.Güttk 1 «érint ár o. é. Has«, Siiffiág 86-87 5 25 5 30 . bánsági 88 -89 5 50 5 55 „ SiS'ii uj 86-87 5 25 5 30 . tissuj aj . . 88-89 5 55 5 60 „ fehérvári uj 84-85 5 20 5 25 „ p«so vidék uj 84 85 5 10 5 15„ pesti vidék aj &ét*t­err* 86 87 5 20 5 25— — — Rom uj . árpa, sorfosász-78-80 3 55 8 65 68 - 70 2­2 10 „ táplálék .— — — S»b, uj „ bánáti uj 44-48 1 55 1 70— 2 85 2 90 Kukoricása, bansági ó— — — a bánsági uj— — — Bab, uj 3 50 4 -Köles 2 40 2 90 Kápoec­án ropó« Kapcsa bámági_ 5 75 5 87— 5 60 6 75 Unnavizáliáa:­­ időjárás.* T 11" I Szép.

Next