Pesti Napló, 1867. augusztus (18. évfolyam, 5184–5208. szám)
1867-08-08 / 5190. szám
182—5190». Csütörtök, aug. 8.1867. KI . 18. évi folyam. Szerkesztési iroda*. ’ Ferencziek tere 7. szám. 1. emelet. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kiadó-hivatal: Ferencziek tere 7. szám földszint. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadás körüli panaszok, hirdetmények) a kiadóhivatalhoz intézendők.PESTI KAPLÓ Előfizetési feltételek: Vidékre, postán , vagy helyben, házhoz hordva. Félévre . . 10 ht 50 kr. o.. Évnegyedre . 6 firt 25 kr. o. i. Hirdetmények díja* 7 hasábos petitsor egyszeri hirdetésnél 7 nj kr. Bélyegérj külön 80 njkr. Nyilbér : 6 hasábos petit *r 25 nj kr. Rendkivüli előfizetés a FÜSTI NAPLÓ-ra. August—seplembéri 2 hóra...................3 ft 50 kr. August—octoberi 3 hóra.......................5 í“t 25 kr. August—decemberi 5 hóra...................8 Tt 7$ kr. A PESTI NAPLÓ kiadó-hivatala Pest, aug. 7. 1867. (Lk) Napóleon salzburgi útja foglalkoztatja most a politikai világot, ez utazás augustus hetedikéről tizenhatodikára halasztatott , de azért bizvást elmondhatjuk arról, hogy : „ami halad, azért el nem marad.“ Napóleonnak érdekében áll szövetségeseket szerezni, különösen Ausztriát részére megnyerni, s ő ép azon jellemek közé tartozik, akik, ha valamely czélt tűztek ki maguk elé, annak kedvéért minden követ megmozdítanak, ez egyszer azonban legyen szabad hinnünk, oly követ mozgat, mely könnyen megmozdítható nem lesz, ha csak valamely közbejövő esemény nem áll elő. Ezen Deus ex machina szerintünk csakis Bismark gróf lehetne . . . Ausztria bizonynyal óvakodni fog minden kihívó lépéstől. Az ő feladata ma nem a boszu politikáját űzni, nem kifelé ható hatalmát fitogtatni, hanem — mint Oroszország tette a krími hadjárat után — visszavonulva, belügyeit rendezni, mi nélkül nem is gondolhat arra, hogy hajdani tekintélye újból a régi fényben felragyogjon, még kevésbé hitetheti pedig azt el magával, hogy a nagy európai kérdéseknél szavát Brennus kardjaként vethesse a mérlegbe. Ez oly veszélyes önámítás lenne, minek következményei szomorúabbak lehetnének a sadowai csatáénál, s az ott megrendített birodalmat felbomlással fenyegethetné. Ausztriának hivatása —ismételjük — jelen helyzetében épen nem az, hogy kardot rántson, hanem hogy határain belül erősbítse magát, miáltal tekintélyét bizonyára nagyobb mérvben emelné, mint egy szövetségesek segélyével folytatandó szerencsés hadjárat által. Legkevésbé óhajtandó volna pedig egy Poroszország elleni háború. Ausztriának rendeltetése: Poroszországgal egyetértésben élni, s még akkor sem volna helyeselhető ellene fellépnie, ha Bismark gróf a prágai békekötést az által megsértené, hogy Pér Németország után nyújtaná ki karját, mert amint Ausztria Németországból erőszakosan kiszorított, megszűnt azon kötelezettsége is, hogy a német államok érdekeinek megvédéséért sorompóba lépjen, annál inkább, mivel a prágai szerződés ép azon pontja, mely a dél-német szövetség érdekeit védeni igyekszik, nem ausztriai, hanem franczia befolyás következtében hozatott. Ausztria csakis akkor léphetne fel, ha közvetlenül fenyegetve volna, mi azon esettel történnék, ha a porosz-orosz szövetség megmásíthatlanul bevégzett tény lenne, ekkor az önfenntartási kötelesség lépne előtérbe, mely elnémítana minden más érdeket. De mi őszintén bevalljuk, hogy ezen eshetőségtől nem félünk azon esetre, ha Poroszország egy, Francziaország kezdeményezése folytán ellene létrejött szövetség által fenyegetve nem lesz, mert habár felteszszük Blomark grófról, hogy ha a szükség és czéljai kívánni fognák, perczig sem habozna így kiáltani fel : „Si superos negeno, Adronta movebo.“ De viszont sokkal esélyesebb államférfinak tartjuk, hogysem meggondolatlanul azonosítsa érdekeit oly hatalommal, mely iránt a kor szellemével előrehaladott és mivel a német nép rokonszenvet nem érezhet, s mely hatalommal azon perezben kénytelenittetnék ellenségkép szembe szállani, melyben Ausztria romjai feletti diadalsnnepét fogná megülni. És ezért teljesen osztjuk az „Alig. Zrg“ azon nézetét, hogy a régi német területek és a német műveltség alatt álló országoknak a szlavismus karjai közé szolgáltatása által Poroszország igen drágán fizetné meg Oroszország szövetségét, sőt drágábban, mint Ausztria a franczia szövetséget, mi ugyan szintén a Rajnaparti compensatiókkal volna megszerezhető. E szerint a felelősség azon félt terhelné, mely — nem véve tekintetbe a jövőt — az első lépést tenné. Poroszország bizonyosan meg fogja gondolni, mit tesz, mielőtt jobbját Oroszország felé kinyújtaná. Beust báróról és a magyar kormány férfiairól pedig még kevésbé tehetjük fel, hogy egy osztrák-franczia szövetségnek időelőtti létrehozása által kényszerítsék Poroszországot az oroszszakszövetkezésre. Ez okoknál fogva mi meg vagyunk a felől győződve, hogy Ausztria mindent kerülni fog, mi új bonyodalmaknak tenné ki, s oly szövetséget nem köt, mely ellen a birodalomban a közvélemény hangosan felszóllal, és hogy eme feltevésünk nem légből kapott, bizonyítja az is, miszerint a franczia császár látogatásának politikai színezetét határozottan tagadják. És így azon megnyugvással akarjuk letenni tollunkat, hogy a salzburgi találkozás következménye nem lesz egy franczia-osztrák szövetség. Bécsi dolgok. Az „Augsb. Alig. Zig“nak valamikor jobb hire volt Magyarországon, mint van ma , s ha jelenleg kígyót békát kiáltanak nálunk reá, abban a „Bolond Miskának“ nagy része van, de azért az „A. A. Z.“ ma sem roszabb régi hírénél, s ha van baja, az csak az, hogy egy és ugyanazon hasábon kardot köt a fehér és fekete mellett. Az egész lap majdnem csupa levelezésekből áll, s tán nem csalódunk, ha a legérdekesebb hírlapnak tartjuk. Jellemzéséül annyit mondhatunk még, hogy az egész világnak félhivatalos lapja, mi már a legközvetlenebb forrásból jövó közleményeket vonja következményül maga után. Itt igazolják magukat lelépett satu férfiak, inaugurálják az új aerát új csillagok a diplomatia egén. Európának több mint félszázados sóhajai itt vannak panaszos levelekben condensálva, s aligha lehetne Európa politikai történetét e századból hívni megírni az „A. A. Ztg“ nélkül, s néhány ezer forintra könnyen tehetne szert, aki ezen hírlap teljes számú példányaival szolgálhatna. Ez az „A. A. Ztg.,“ s ez ma a birodalmi tanács múlt ülésszakáról levelez, kelt pedig levele Bécsben. Kétséget sem szenved, hogy e levél körutat fog tenni a journalistikában, annyival inkább, mert csak pontencirozott kiadása azon ítéleteknek, melyeket a belföldi lapok olvastak a birodalmi tanács fejére. Körülbelöl egy kis halálos ítélet. „Azon gyülekezet — úgymond — melyre, midőn összeült, mint az utolsó reményre néztek, nem képes feladatát teljesíteni; csak a benne lévő új erők, melyek a legszélső baloldalon foglaltak helyet, bírnak még némi bizalmat, a többség maga magát fosztotta meg tőle, s a népnek a birodalmi tanács iránti hangulata innenonnan egy általános bizalmatlansági szavazat lesz. — Eddig Ausztriában mindig azt kiabálták, le a kormánynyal! — Itt az ideje, hogy azt kiáltsák, le a parlamenttel! „Bécsben a parlament, oly kormánynyal szemben, mely minden engedményre kész, nyomoru konczokkal elégszik meg, ahelyett, hogy a rakott asztalhoz ülne; oly népképviselet szomorú látványában gyönyörködünk, mely polgártársaitól sajnálja a szabadságot, s a jogi állam alatt a képviselőház immunitását értik. Kis emberek, akik nagyoknak tartják magukat, s az alkotmányosságot tönkre teszik. Üres lapok Beust számára, kinek gondolkoznia kell helyettük, s ki a többséget pórázon vezeti, mint vezette egykor Schmerling : üzérek, kik a népképviseletből üzletet csinálnak — s ez emberek mentsék meg Ausztriát ?“ — Panaszkodik levelező, hogy az egyenes választás kérdését elejtették, s felhányja, hogy a mi kis üdvöst tettek, azt a kormány kezdeményezése folytán tették. Tagadhatlan, hogy a birod. tanácson sok gáncsolni való van, mi is elmondok annak idején észrevételeinket; de tagadhatlan az is, hogy ily élesen, mint e levél, melynek kivonatát közlök, aligha támadtatott meg a birodalmi tanács bármely oldalról is, s ha ítéletet kell mondanunk e sorokról , úgy aligha közel találjuk motívumainkat. Midőn régebben az új „Presse“ hasábjain egy jámbor centralista (in ille tempore) autonomisti CU8 sisakkal jelent meg, a a dualismus túlhajtása által próbált szerencsét, kimondtuk, hogy mindent legkönnyebb megbuktatni azzal, ha ad ab- Burdum viszszük. Aligha itt is olyannal nincs dolgunk. Az volt az új „Presse“ utolsó kísérlete, azután, látván, hogy az emberek nem oly könynyen keríthetők hálóba, megcsinálta a „schwenkungot,“ és lett „mérsékelt“ dualista. Ha végig szaladunk a cseh újságokon, úgy — persze más praemisiákból — ugyanazon deductióra találunk, hogy míg a jelen birodalmi tanács együtt van, addig nincs üdv Ausztriában. Várjon nem egy forrásra mutat-e ez összevágó logica ? Ausztriában sincsenek ezrei a hazamentő kapacitásoknak, s minden gyermek tudja, hogy az a pár száz, ami van, az 3 — 4 táborhoz tartozik, s ha a jelenlegi megbukik, akkor felülkerekedhetik többségnek a másik kettő-három, tán egyesülve a foederalisticus-feudal-clericalis párt, s a szabadelvűek — pedig a mostaniaknál Ausztriában nincs szabadelvűbb, ha csak a levelező úr nem az — fractióvá törpülnek ! A cseh kérdésnek jelenleg előtérbe jutása mellett nem feltehető-e, hogy e levél mögött egy reménykedő Thunista lappang, ki egyelőre nem akar többet, csak a mostaniakat leszorítani ? Az általa pengetett közvetlen választások bizonyára csak oly silány takaró, mely alól szent Venczel koronájának ágai kilátszanak. A bécsi deputatió 6-án ülést tartott, melyben, mint a kormány képviselői, Taafe és Becke is részt vettek. A deputatió megalakult olyképen, hogy Rauscher bibornokot megválasztó elnökül, v. Hopfent helyettes elnökké, dr. Klunt jegyzővé. Kiemelték a tanácskozás folytán ennek államjogi substratumára vonatkozólag azon különbséget, mely szerint a magas küldöttség a törvénybe igtatott 6508 elaboratum alapján áll, míg az osztráknak nincs ily hasisa. Az ő törvényes alapjuk a deputatiókra vonatkozó külön törvény csupán, mely csak egyszerűen elismeri a paritás elvét, anélkül, hogy a közös ügyeket tüzetesebben körülírná. Ez nehezíti a helyzetet, mert hisz a deputatiók feladata: a közös budget-viszonyokat megállapítani,ez pedig szorosan és elválaszthatom függ össze azon meghatározással, amit közösügyeknek nevezünk. Bármily élénken ismertetett is ezel, és sajnálkoztak is felette, mégis nem vonták kétségbe, hogy ha mindenféle reservatákkal és feltételekkel lépnek actióba, felette veszélyeztetik a dolgot, s így a transactióra kell a helyes kitalálásokat bízni, s e tekintetben számítanak a magyar deputatió lojalitására. Mindennél bajosabb volt a modus procedendi kérdése. Legalább a quota felosztására egyelőre nem találtak helyes mértéket, minthogy a népesség száma, valamint a telek felosztása, a birodalom viszonyainál fogva nem nyújt szilárd, pozitív támpontokat. A közvetett adóra nézve még azon aggodalom is járul hozzá, hogy eredményében mindaddig nem bízhatni, míg biztosítékkal nem bírnak az iránt,hogy a magyarok egyoldalúan nem változtatják meg az adórendszert. Ennélfogva a quotának állandó percentek szerinti felosztása is elvettetett. Egy szóval elhatároztatott, hogy majd egyezkedés útján tisztába hozzák a dolgokat. Az első közös ülésben Rauscher körülhondja az osztrák deputatiónak állását a birodalmi tanácscsal szemben, hogy hátát fedezze. I-én ismét volt ülés, azonban a „P. Lloyd“ levelezője — mely után ezeket közöljük — szintén panaszkodik, hogy az urak nagyon titkolóznak, meg kell ez általános vonásokkal elégednie. Hiszen, mint hírlapírók, mi is örömest vennők a részletesebb tudósításokat, de a kérdést oly delicátnak tartjuk a börze páni természetével szemben, hogy csakugyan üdvösnek kell hinnünk egy kis titkolózást. Vasút hálózatunk ugyéb n. ív. A közlekedési minisztérium dolgozatiban megtámadott második pontot a X szakasz képezi. Ez szó szerint is hangzik: XV. Az alföldi vasút. Nagyváradtól kiindulva Csabán, Szegeden, Szabadkán és Zomboron át a Dunáig, s ezentúl kifolytatva a buda-fiumi vonalig. E vonalnak az országgyűlés m. é. marius 22-diki határozatán kívül tekintélyt testületek részéről is nagy fontosságra tulajdonítva, melynek egyébként csak úgy felel meg teljesen, ha a károlyváros fiumei pálya befejezett ténynyé válik. A kormány e pálya iránt azon nézettől vezéreltetik, melyet a vasútvonalak érdekében alakult consortium 1867. ápril 5. keli memorandumában kifejtett és a főirány megtartása mellett csak részletek iránt követett bővebb egybevetések által indokolt némely eltéréseket. Különben az alföldi pályának tulajdonképen Csabától kezd lenni, és Szegedtől van nagyobb fontossága, minthogy ez utóbbi város az alföldi termények főgyűjtőhelye, a Tisza és Maros folyók, létező és leendő vaspályák csomópontja, tehát e tulajdonainál fogva is érdemel nagy és annyi figyelmet, hogy az alföldi pálya által a hálóban még hatalmasabb csomót képezzen, s ez által közlekedése könnyítve legyen. Továbbá Nagyvárad, Csaba és Szegeden kívül még Orosházát, H.M.-Vásárhelyt, Szabadkát, Zombort, tehát sok és felette népes várost csatol egymással és a nagy forgalommal. Az alföldi vasútnak folytatólagos irányzatát Zomboron túl illetőleg határzó lesz azon pont, melyen a dunai áthidalás legkönnyebben, s a czélnak leginkább megfelelőig eszközölhető. Az érdekelteknek folyamodása következtében a korábbi kormány 1865. junius 26-dikán egy speciális szakbizottságot küldött ki, melynek feladata volt a dunai áthidalásra nézve Bezdán-Battina, vagy Apatin, vagy Erdőd között a helyszínen választani, s a szakbizottság ez alkalommal Bezdán mellett nyilatkozott, minélfogva — egyéb alapok hiányában — az idemellékelt tervezetben is a bezdáni dunai átkelés lett iránypontul felvéve. A magyar kormány mindamellett fenntartja magának, hogy az alföldi vasút kifolytatására, illetőleg a dunai áthidalásra nézve, a technikai és forgalmi viszonyok újabb beható tanulmányozása után határozzon. E vonal neve alatt szorosabban véve a csaba-szeged-szabadkai szakasz értetik, melyen 174mf. kiterjedésben a földmunkálatok nagyrészt készen vannak, hasonlóan a 10 mérf. hosszú szabadkazombor-bezdáni szakaszon is helyenként. A bezdán-baranyavári kapcsolat 3 l/t mf. hosszú pályát igényel, másik kifolytatása Csabától Nagyváradig 11 l/t mfldet. A zombor bezdán-baranyavárosi vonalon eddig csak átalános előmunkálatok létettek. Itt is a támadók rejtélyes eszmemenetével szemben, csak sejtelmekre vagyunk utalva. Hihetőleg a XV. szakban tervezett dunai vasútrész idézi elő a támadásokat. Mint a miniszteri előterjesztvényből látható, az e tárgyban annak idejében kiküldött külön bizottság által, a dunai átjárás tekintetéből, három pont vétetett szemügyre, t. i. Erdődnél, Apatínnál és Bezdánnál. Az apatinnáli átjárást eleve el kellett ejteni, mert ez a Duna és Dráva deltájába vezetve, változatosan a Duna és Dráva áradásainak volna kitéve. A másik kettő, egyik Zomborról Bezdánnak Eszékre, és a másik Zomborról Erdődnek Eszékre egyenlő, mintegy 10 mf. pályahoszasságot kíván. Az első a Dráva áthidalását követeli Eszéknél, a másik mintegy 800 öl hosszú alagutat. De az alföldi pálya érdekéből tekintve, a pécsi széntelepekkel létesíthető legrövidebb kapcsolat, az Alföldnek szénnek ellátása és a Ferencz-csatorna által előidézett szállítmányösszeszivárgás, Bezdán részére döntöttek. És jóllehet ezen indokok már magukban a végleges határozatot nem engednék helytelennek látszani, mégis a minisztérium — hogy semmiféle sérelem figyelmen kívűl ne hagyassék — a kérdés további beható vizsgálatát fentartotta, hogy teljesen biztos adatok alapján — a leghelyesebb választást feltalálhassa. A tényleges viszonyok tárgyalásával immár készen vagyunk; a vádak felett szemlét tartottunk, és nem bírunk semmit találni, miáltal csak egyetlen tévedés, a közlekedési minisztérium intenzióit illetőleg, igazoltnak látszhatnék. Ámde itt nem tévedésekkel van dolgunk, hanem nyilvánvaló rohammal , melynek indokai könnyen eltalálhatók. Idők óta a vasutak ügye volt azon tér, melyen a vitatkozást leghozzáférhetőbben a magánérdekek élesztették. De a közlekedési minisztérium, mint az egyetemes közérdekek képviselője, ezeket óvni tartozik, oltalmába venni mindenütt, hol a magánérdekekkel összeütközésbe jönnének. . Meg vagyunk győződve, hogy a minisztérium ezen feladatának megfelel, hogy őt a leghevesebb támadások sem fogják magatartásában megingatni, sőt erélyét JLi- -■ ggg---J-j-g, csak növelni fogják. A vita a köz- és magánérdek közt nemcsak a mi országunkban létezik, s ennélfogva nem is volna oka a minisztériumnak a vita miatt panaszt emelni, de az ellenfél érdekében sajnálni kell, ha a polémia gyanúsításokra fajul, ha a toll, mely a szabad sajtó oltalma alatt működik, nem fényesre köszörült kard, mely egy lovag kezében villog, hanem . . . oly valami, ami hízelgő hasonlatot nem enged idézni. — Ismételjük, a minisztériumot az ily merények fegyverben fogják találni. Az ország előtti felelősségének tudatában, a közvélemény iránti tiszteletből, az igaztalan vádakat saját semmiségekben fogja előtüntetni, és egyúttal nem fogja elmulasztani soha, hogy az alapos sérelmeket és az okszerű kritkát legélénkebb figyeleme tárgyaiként ne fogadja. Mayarország Fiume és a tenger. is. Fentebb a magyar nemzetet tengerpartja jelentőségére akartuk figyelmeztetni, mi azon feltevést foglalta magában, hogy Fiume és a magyar tengerpart Magyarországgal közigazgatásilag egyesítve, s kereskedelmi forgalmára nézve vasút által összekötve legyen, ami nélkül kábaság volna a tengeri kereskedés emelkedésére csak gondolni is. Amaz, mint ez, sürgős egyformán , de sem ez, sem amaz nem egy pár rövid nap műve. Mielőtt ezek létesülnének, tegyük meg előkészületeinket. Előbb vetnünk kell, hogy később arathassunk, szerencsére a tengerparton már kész a föld, hogy Magyarország tengeri kereskedelmének magvetői benne munkához láthassanak. Minden intézete van Fiuménak, melyet a tengeri kereskedés igényel. Van olyan is, minővel kevés tengerparti város dicsekedhetik. Ilyen a kölcsönösen biztosító társaság, a tengerészeti és kereskedelmi tanoda. Kikötője folyton nagyobbodik, kereskedelme tehetős és tevékeny kezekben van, a kereskedelmi és tengerészeti képzettség örvendetesen előrehaladott, a hajóépítészet a legszebb eredményeket mutathatja fel. Fiuméban magában több hajó épül évenként, mint az egész osztrák tengerparton. 1862 és 1866 között Fiuméban 74 nagy hajó, 35,723 tonna teherképességgel, míg ugyanez idő alatt az egész osztrák tengerparton 92 hajó, csak 33,908 tonnára készült. Minden jóra megvan az elem, mely Magyarország értelmisége és rendelkezése alatt álló jelentékeny eszközei támogatása mellett, Fiume vállalkozó lakosságát jóllétre emelheti. Fiume számolt a jövőre, s a jelen nem volt neki váratlan, és ha ennyit tett önerejéből, mit nem teend egyeült erővel ? Csak egyesülés kell nekünk Magyarországgal, az egyesülésben találjuk azon bűvös erőt mely akár csodadolgokat művelhet. De nem társulatok egyesítését, egyesületek alakítását értem, mert ezek is könnyen az egyesek kapzsiságának és egyedárulkodási vágyának megfelelő irányba tévedhetnek : a nemzet közérdekei helyes felfogásában való egyesülést, a nemzeti egységet értem. Tegye magáévá egész Magyarország tengerpartja érdekeit, s tegye magát ezen át az egész világ tengerével összeköttetésbe. Hadd legyen minden megyének legalább egy fia, ki a tenger veszélyeit megvetve, bátor csatája legyen Magyarország jövő nagyságának és gazdagságának a tengeren. Hogy ezt elérjük, két dologra van szükségünk : 1 ör, oly nagy hajózási vállalat alakítására, mely a nagy Óceánra kiterjeszsze műveleteit; 2or, hogy magyar ifjakat neveljünk e vállalatnak, kik ezt maguk képesek legyenek — mind a hajózást, mind a kereskedelmet illetőleg — ellátni és vezetni. Az elsőre nézve, azt hiszszük, minden megye építtethetne egy kereskedelmi hajót, mely a megye nevét viselné, s igy a megyék együtt képeznék a társulatot. Ez eszmét már 1848. május 22-kén megpenditem az akkori pénzügyminiszter előtt, ki engemet tengeri hadihajók előteremtése módjáról volt szives megkérdeni, s a lánglelkű miniszter tetszéssel fogadta azt. Akkor hadihajók után tekintünk, most kereskedelmi hajók érdekelhetnek bennünket. Ily és ennyi hajó építése minden esetre rendkívül emelné hajóépítészetünket, mely ez által egész hajógyártássá válhatnék. A mondott után az egész magyar nem-