Pesti Napló, 1867. szeptember (18. évfolyam, 5209–5233. szám)

1867-09-05 / 5212. szám

204 -521 2. Szerkesztési iroda: Ferencziek tere 7. szám, 1. emelet. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kiadóhivatal: ferencziek tere 7. szám földszint. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadás körüli panaszok , hirdetmények) a kiadó-hivatalhoz intézendők. Csütörtök, sept. , 1867, 18. évi folyam. PESTI NAPLÓ Előfizetési feltételek: Vidékre, postán , vagy helyben, házhoz hordva , félévre . . 10 frt 50 kr. o. i. Évnegyedre . 5 frt 25 kr. o. é. Hirdetmények díjai 7 hasábos petitsor egyszeri hirdetésnél 7 nj kr. Bélyegdíj külön 80 ujki Nyílt-tér. 5 hasábos petit 25 nj kr. Pest, sept. 4. IS63. Kossuth újabb leveléről. n. Azon közös ügyek, melyek ellen Kossuth keresztes hadjáratot prédikál, legkevésbé sem hasonlítanak ahhoz, aminek ő képzeli. A kapocs, mely a pragmatica sanctio értelmében minket a cislasthanus részekkel érintkezésbe hoz, kölcsönös támasz inkább, mint kölcsönös erőtlenítés. Oly frigy, mely kívülről védelmünkre szolgálhat, de belülről elnyomásunkra teljesen elégtelen : miután vagy csak oly viszonyok forognak szóban, melyekre nézve, mint független nemzet, független nemzettel, egyezkedünk, mégpedig határozott évekre ; vagy pedig oly viszonyok, melyek a Kossuth által is jól ismert alapszerződésből merkednek ; de még egy árva törvényczikket sem odtrogrozhatnak nyakunkra. Tudatik ugyanis, hogy a delegátiók törvényalkotási minőséggel nem bírnak. A quota, mely most közös akaratból megállíttatik, csak határozott ideig fog tartani, melynek lefolytával új átvizsgálás és eldöntés alá kerül. S ki ne ismerné törvényhozásunknak minden idegen befolyástól függetlenségét; ki ne hallotta volna, hogy közigazgatásunk épen semmi egybeköttetésben nincs a cislajbanus részekével, s törvényszékünk csak úgy függ valami német főtörvényszéktől, mint az angoltól, vagy a japánból? Politikai alárendeltségünket illetőleg pedig megnyugtathatjuk Kossuthot az iránt, hogy a koronázás és az alkotmány visszaállításától kezdve még eddigelé nem volt okunk arra panaszkodni, hogy a magyar nemzetnek annyi súlya ne lett volna az úgynevezett politikai kérdésekre nézve, mint a cislajthanus részeknek. Kétségkívül szerencsés az a nemzet, mely világrészekre terjedő birodalmával a legtávolabb eső népeket is, ha neheztel, félelembe tarthatja, s melynek vagyonossága, segélyforrásainak kimeríthetlensége, szuronyainak, puskáinak és ágyúinak roppant mennyisége, nem teszi szükségessé a másokhoz csatlakozást, s amely gőgjének teljességében a megszégyenítés félelme nélkül mondhatja el, hogy hivatásul tűzte „parcere victis et debellare potentes.“ De Kossuthénál is hevesebb képzelődés átkától volnánk mi megveretve, ha azzal ámítanók magunkat, hogy századunkban, mely a kis államoknak nem kedvez, nekünk nincs szükségünk Ausztriára és Ausztriának ránk támaszkodni. Maga Kossuth is, miután Ausztriát minden rendszerváltozások mellett is egyenlőn szándékozik gyűlölni, nem teljes önállóságot , hanem dunai confoederatiot ajánlott számunkra, mely 22 millió szláv, oláh, és illetőleg magyar lakosból alakulna. Igaz, hogy előbb neki Ausztriát kellene megsemmisíteni, mielőtt offertjét realizálhatná; igaz, hogy azon egy államba zsúfolt 22 millió ember nagyhatalommá nehezen válhatott volna, a többek közt azért is, mert a magyar lett volna közöttük a Kreezus; pedig tudva van, hogy mi pénz dolgában nem vagyunk igen erősek, s tudva van, hogy a nagyhatalmi helyzet sok kiadással jár. De ez csak mellékkérdés. A főkérdés pedig az, hogy Kossuth maga is érzi, miként nekünk állami önállóságunk megvédése mellett közös érdekekre épülő szövetségre van szükségünk ; tehát az nem lehet valódi vád, amit ő előtol, hogy miért rendezzük közös érdekeinket, hanem az előtte a botránykő, hogy Ausztriával rendezzük. Mihelyt ezen gondolat nem háborgatná, kétkedni sem lehetne arról, hogy a közös érdekű viszonyokról hozott törvényczikkünk egészen más világításban tűnnék fel előtte. KEMÉNY ZSIGMOND, Bécs, sept. 3. A Ha e perezben azt kérdenék tőlem , hogy mit csinálnak a deputatiók ? azon viszont kérdéssel kellene válaszolnom, hát vannak-e még deputatiók ? Mert életüknek bizok semmi jelét nem adják. A miniszterek is mind eltűntek innen. A magyarok közül csak Lónyay úr maradt vala itt, s most ez is láthatlanná lett. Némelyek azt mondják, hogy haza ment, mások, akik a titokszervnek barátai, azt állítják, hogy ő exeja Becke bárónak utána utazott Gasteinba. A magyar deputatiónak pár excellence „tolla“ szintén még nem érkezettvissza Pestről, s így a szünet átalánossá lett, de remélhetőleg már holnap véget fogja érni. Ma mind Beust báró, mind Becke pénzügyér viszszajő Gasteinból, s aztán az alkudozások kettőztetett elevenséggel fognak újból megindulni. Ami Becke bárónak gasteini utazását illeti, ennek indokaira nézve nagyon hamis nézetek vannak forgalomban, melyeknek leghamisabbja az, hogy ő exeja legalább „eventualiter“ vissza akarna lépni. Ez mindenesetre a legislegutolsó, amire Becke úr gondolna, sőt azon antagonismus, mely egy ideig közte és a magyar pénzügyér közt létezett, vagy tán még most is létezik, épen onnan eredhetett, hogy az osztrák miniszter már a priori is ellene volt minden olyan intézkedésnek, mely az ő állását tarthatlanná tehetné. De ez nem tartozik ránk ! Becker gasteini útjának egyes-egyedül azon oka volt, hogy a miniszterek minél előbb akarják a deputátiók tevékenységét ismét megindulni látni, s így az erre szükséges kormányközleményeket is, ha lehet, már holnap előterjeszteni. A dologról Beust urat mindenesetre informálni kell. Hanem ő exera, ha Bécsbe jő, mindenünnen akként vétetik ostrom alá, hogy alig lehet huzamos időre hozzáférni. Becke úr tehát Gasteinba ment, hogy ott, és aztán útközben részletesen szólhasson a birodalmi kanczellárral a szőnyegen forgó financial kérdésről és a kormány részéről teendő lépésekről. Ami már most a legújabb tervet illeti , ennek fővonásai a következők volnának. — A kormány elő fogja terjeszteni az 1868-as budgetet, melyből kiderülne, hogy jövő évben a közös kiadások — az államadóssági kamaton kívül — 100 milliót fognak tenni. — Ezen 100 millióból Magyarország 28°0- tet, tehát 28 milliót vállalna magára. Az államadóssági rovat 150 milliót, és minthogy a kamat egy részét ezüstben kell fizetni, az agró hozzászámításával 160 milliót fog megkívánni, amiből azonban 24 millió nem kamatfizetésre, hanem tőketörlesztésre jut, úgy hogy kamatra 136 millió kellene. Ezen összegből levonva a kamatszelvény-adót 6 millióval, marad 130 millió. Ezen sommában azonban benne van oly kölcsönök kamata is, melyek Magyarországot sehogy sem érdeklik, s ez okból az imént említett 130 millióból még 30 millió számíttatnék le oly kamat fejében, melyhez Magyarországnak még méltányossági szempontból sem lehet köze. A szétosztandó államadóssági teher tenne tehát még 100 milliót, s erre nézve azt akarnák, hogy mi egy negyedrészét, azaz 25 milliót vállalnánk át. Fizetnénk tehát pro 1868 , államadóssági kamatra 25, egyéb közös kiadásokra 28, tehát összesen 53 milliót, azaz körülbelől anynyit, amennyit eddig is fizettünk. Déván még egy, amit figyelembe kell venni. Ha az államadóssági teher, a levonandók levonása után, még 130 milliót tesz, melyből mi 25 milliót veszünk át, csak nem hiszi senki, hogy a birodalom másik fele azt az egész 105 milliónyi maradékot fogná magára vállalni. Lesz tehát mindenesetre oly összeg, melyet csak új adósságcsinálás útján lehet fedezni és, az innen eredő teher egy részében természetesen nekünk is kellene osztoznunk, ha csak nem lehet kivinni azt, hogy az egész deficit az állam-egy sajtó segélyével „fedeztetik,“s amennyiben ezt fedezésnek lehet nevezni. Az 53 millió tehát talán még 1—2 millióval növekedhetik. — Ez az előleges terv, mely legalább az 1868. évre nézve taliter-qualiter rendezné a függőben levő kérdéseket, miknek végleges megoldása természetesen még akkor is legfeljebb kevés hónapra volna elnapolva, de csak úgy, ha segítünk neki ugyan olybá elismetstni prínt Venczel koronáiét (t. i. Venczel szent koronáját.) A „Politik,“ mely egy hajóban evez a cseh nyelven irt „N. L.“-vel, egy kis commentárt szolgáltat a „N. L.“ nagy átalánosságban tartott phrazisaihoz. „A foederalisták programmja nemcsak látszólagos, hanem tényleges közös birodalmi ügyeket ismer ; ismer egységes államadósságot, egységes kereskedelmi és vámpolitikát, egységes hadsereget, ismeri az egységet abban, ami feltételezi az állam fennállását (mi az?e köpeny alá szörnyű sok fér el) , ismer valóságos (?) birodalmi pénzügyért, kereskedelmi és hadügyért, sőt a birodalmi kanczellárság jogosultságát sem akarja épenséggel tagadni, de a centralisatiót csak ezen sphaerák alatt követeli.“ Ajánljuk figyelmébe azoknak, akik szeretnek a foederalismussal kacérkodni , felette tanulságos : az összehasonlítás nem fog ártani. Tegnap a deputátiók a beállott szünetelés után ismét felvették munkájuk fonalát. A legérdekesebb, amiről a bécsi lapok erre vonatkozólag tudósítanak bennünket, a finanszminisztérium előterjesztvényei. Vonatkoznak pedig ezek a mutatkozó deficitek fedezési módjára. Az volt a kérdés, hogy újabb kölcsön által fedeztessék-e a deficit, vagy pedig állampapírok kiadása által. Hir szerint Becke báró sem egyiket sem másikat nem hozza javaslatba, hanem mindkettőt együtt. Mindenek felett a jövedelmi adó felemelését ajánlja, mely adó nem eddig nem jövedelmezett arányosan a többi adóhoz képest. Másodszor felhatalmazást kér az iránt, hogy új állampapírokat adhasson ki; végre egy kis kölcsönt kér, mely kölcsön legfeljebb 20 millióra rúgna s így költségei is fedezhetők volnának vagy másfél millióval. A terv lényegében nem új, hanem a körülményekhez képest elég ügyes arra, hogy mind a deputatiókban, mind a képviselőtestületekben széles vitára adjon alkalmat. Legalább minden pártárnyalat (nem közjogi) találhat benne a maga nézetéből. Bécsi dolgok Az orosz néphymnusz, melyet a koronaátviteli ünnepen a csehek egy nap 11 szer énekeltek végig moszkvai surrogát-lelkesedéssel, elhangzott, a bérezi tüzek kialudtak, a nép munka után lát ismét, csak az újságírók nem hagytak alább : ők még mindig a felvett themát variálják, s a „N. Listy“ nem szün meg arról kapacitálni olvasóit, hogy nekik nem autonómia kell, mert a cseh korona nemcsak a puszta királyi hatalom jelvénye, hanem képviseli a csehországi államjogot. S nagy jövendőt jósol szent István koronájának . Észrevételek a Nyíregyházától Unghvár és Munkács felé építeni szándékolt vasút ügyében. Szabolcsmegyének régibb idő óta táplált közelajtása, miszerint a megye éjszaki fele vasút által hasittatván végig, annak kereskedelmi központja, Nyíregyháza, összeköttetésbe jöjjön a Felvidék nevezetesebb pontjai, Unghvár vagy Munkács városokkal, legközelebb hő pártolóra talált közszeretetü főispánunk, mígos b.Vécsey József urban, ki is az ügyet magáévá tevén, e tekintetben előbb Nyíregyházán, majd augustus 21-én Kis-Várdában, saját elnöklete alatt, egy értekezletet tartott, az általa meghívott és szép számmal megjelent vidéki földbirtokosokkal, mely értekezletben elnöklő főispán úr az építendő vasút előleges tervét előadván, annak támogatására az érdekletteket felszólította, kik is az ügy pártolását nemcsak egyhangúlag nyilvánított helyesléssel teljesíték, hanem voltak többen, kik úgy a megpendített eszme feletti örömüket, mint az ügy mikénti kivitele feletti javaslataikat azonnal élő szóval is nyilváníták. Ugyanekkor az ezen vasút által érintendő vidékforgalmi czikkmennyiségének kipuhatolása és statistikai adattá összeállítása végett egy számos tagból álló bizottság választatván, egyúttal a jelen voltak által aláíratott ezen vasút engedélyeztetése végett a minisztériumhoz felterjesztendő folyamodvány is. Az előleges terv szerint ezen vasútvonalat egy Szabolcs és a szomszédos megyék földbirtokosai közül alakulandó részvényes társulat építtetné, nem gőz-, hanem lóerőre. Kiindulási pontja Nyíregyháza volna s onnan menne Kis-Várdán és Záhonynál a Tiszán keresztül Unghvárnak és Munkácsnak, nem újonnan kijelölendő és kisajátítandó egyenes irányú területen, hanem Nyíregyházától a nevezett városok felé vezető országos útvonal szélességéből vétetnék el egy bizonyos rész, beleegyezésével az illető megyéknek, s a kérdéses vasútvonal ezen építtetnék fel. Miután eddigelé hazánkban minden ilynemű vállalatok idegen részvényesekből alakult társulatok által vétettek birtokba, annál nagyobb lehet most öröme mindenkinek, kit a haza és nemzet előhaladása érdekel: ezen keletkezendő és tisztán honfiak által alkotandó vállalat életbe lépése felett, s kívánhatja velem együtt, hogy ezen, bár még csak bölcsőjében szendergő mű, mihamarébb kivitetvén, szép jövő és fényes sikertől koronáztassák. Midőn ezen hazafias mű életbeléptetése felett legnagyobb örömömet nyilváníta-nám, egyúttal szabad legyen az előleges tervben előadott kivitel némely pontjai irányában észrevételeimet nyilvánítani, s ha talán az ügynek használhatnék vele, javaslataimat előadni. Nevezetesen, hogy ezen vasút lóerőre építtessék, azt czél- ; iránytalannak találom a pályavonal hos- i szasága miatt, mely körülbelől 12 mért- 1 földet teszen. — Két egymáshoz közel eső népes városnak lóvonatu vasuttak ; összeköttetése minden esetre helyes le-het, miután ott főczél a személyszállítás ; de ily hosszú, s hazánk legtermékenyebb vidékei egyikén keresztül vonuló vasútnál a fősúly mindenesetre a teherszállításra van fektetve, mi lóerővel nagyon lassan és sikertelenül eszközölhető. Ezen vidék termelő képessége a vasúti forgalomnak a legalsóbb számítás szerint fog adni évenként négyszázezer mázsa szállítmányt,amiből évenként egy napra több jut ezer mázsánál. Már pedig ha két flóra vasúton 100 mázsa terhet veszünk, 1000 mázsának tovaszállitására 20 ló szükséges, melyek egy-két mfnyi hosszú állomásnál egyszerre több utat nem tehetnek , a mire nézve e vonalon 6 állomásnak kellene lenni, s minden állomáson 20 fris lónak, ami 120 db lóra rúg. Ennélfogva 1000 mázsa tova szállítására lóerővel 120 darab ló volna szükséges, és óránként egy mértföldnyi haladást vévén fel 12 óra, vagyis egy egész nap , holott ezen utat egy gőzmozdony nem ezer, de 4—5 ezer mázsányi teherrel 3 óra alatt teszi meg. Ha ezen nagyszámú lovak tőkeértékét és élelmezési költségeit felszámítjuk , csupán gazdasági tekintetből is azt kell vallanunk, hogy a lóerővel a szállítás a gőzerő mellett nagy háttérben maradt. De lehet továbbá, hogy ezen vasútnak jövőben épülendő más mellékvasutakkal versenyezni kellene. Hogyan történhetnék ez meg lóerővel gőzerő ellen ? Ekkor természetesen a gyengébb alapokon épült lóvonatú vasutat gőzerő alá kellene átépíteni, ami ha nem épen az alap-földmunkát véve is egészen, hanem a felszerelést illetőleg, csaknem egy újonnan épült vasút költségeinek felelne meg. Mely okoknál fogva a lóerőre való építés nem helyeselhető, hanem óhajtandó, hogy az gőzerőre alkalmaztassák. De legfőbb kérdés ezen vasútvonalnak iránya. — Az előleges terv szerint menne az Nyíregyházáról Kis-Várdán és Záhonynál a Tiszán keresztül, Ungvár és Munkács felé. Minthogy azonban a vidék földbirtokosai közül alakulandó részvényes társulat által leszen építendő, mindenesetre oly irányának és helyzeti fekvésének kell lennie, hogy minél több tekintélyes földbirtokos érdekeinek megfeleljen, és minél több kiviteli czikket előállitó termékeny vidékeket érintsen. Ilyen vidék Zemplénmegyének Szabolcscsal határos része, a Bodrogköz, melynek földje az országban legtermékenyebbek egyike, s főbb birtokosai erős hitelű, tekintélyes egyének. Ezen vidéknek azonban alig nyújtana némi hasznot ezen vasút, ha az előleges tervben megállapított vonal fog kiépíttetni, miután e vidék ezen vonaltól közép számítással 3 mértföldnyi távolság, és a mi igen nagy akadály, a Tisza folyó által választatik el. Mely esetben nehezen hihető, hogy a zempléniek közül ezen vállalathoz csak egy részvényes állana is. De azonban, ha a vonal úgy vezettetik, hogy az Zemplén határát is közvetlen érintse, az ügy a két megye birtokosai között közösnek fog tekintetni, s egyesült erővel kivive, eredménye annál nagyobb, s a czélnak megfelelőbb lesz. Hogy ezen czél eléressék, a vonal menetét mindenesetre meg kell változtatni, s kiindulási pontul Nyíregyháza helyett Tokajt venni. Honnan kiindulva, menne aztán a vonal midenütt a Tisza bal partján Záhonyig. Minden vasútvonalunknak a hazai kereskedelem központja, az ország fővárosa, Buda-Pest felé, a legrövidebb és legegyenesebb vonalban kell irányulva lennie. Márpedig egy pillantás a térképre, és átláthatjuk, hogy ezen vonal Ungvár vagy Munkács felől Tokajt, Miskolczot keresztül metszve, Hatvanon át Pestig a legrövidebb és legegyenesebb, remélhető lévén hogy a pest-miskolczi vonal kiépítése rövid időn megtörténik. Ez irány mellett maradva, időben és távolságban sokkal többet lehet megtakarítani, mintha a vonal Nyíregyházától Debreczen, Szolnok felé a tisza-vidéki társulat nagy kanyarulatot tevő pályájának irányulna. De legfőbb nyeremény volna ez alakulandó társulatra nézve, ha vasútra a szabolcsi Tisza-szabályozó társulatok e vonalon nyúló védtöltéseire építtetnék, s viszon állana ez a Tisza-szabályozó társulatokra nézve is , és ez kivihető volna oly módon, hogy a keletkezendő vasúti és a fennáló Tiszaszabályozó társulatok egygyé alakulnának, vagyis a Tisza-szabályozó társulatok több vállalkozó részvényesek csatlakozása által segíttetvén, védgátjaikat vasútvonalnak is használnák. Az ekképen egyesült társulatokra, mint vasúti társulatra nézve nagy nyeremény volna ez, miután a földalap a védtöltésekben csaknem tökéletesen készen van, csakis a felszerelés, néhány hirteleni kanyarulat kiigazítása, néhány emelkedettebb helynek, hol szabályozó töltésre szükség nem volt, kisajátítása szükségeltetik. Ily módon azon egypár millió frt, amibe hasonmérvű földmunkálat kerülne, megtakarít itnék , s ezen csakis egy czélra készült műnek kettős hasznát lehetne venni. De nagy nyeremény volna másrészről, mint Tisza szabályozó társulatra nézve is az által, hogy több részvényesek csatlakozása s a vasúti jövedelem által eddigi adósságai könnyebb törlesztésére biztos kilátása volna. Továbbá veszélyes vizáradás vagy jégtorlások esetén a távirdai segítség s a vasúti közlekedés gyorsasága által az oltalomhoz szükséges anyagok és erők szállítása pillanat műve lévén, e folyó év tavaszán is előfordult töltésszakadásokból eredt roppant mérvű vízkárokhoz hasonló esetek nem fordulnának elő. A tiszai védgátak, a fennálló szokás szerint, a hab tokatok mosásai ellen rőzsekötegek és a közel lévő községekből öszszehordott trágya-anyaggal oltalmaztatnak, több-kevesebb sikerrel; ezen trágya, természetesen minden évben elvész, a rőzsekötegek pedig alig használhatók egy, legfeljebb két évig; pedig az illető társulatoknak több ezerekre menő és drága pénzbe kerülő ily rőzsékre van évenként szüksége, mely bajon segítendő, tanácsos volna ezen rőzséket szilárd anyaggal, nevezetesen kővel pótolni. Van ugyanis a Bodrogközön a Tiszától egy mértföldnyi távolságra eső k.-helmeczi és szentesi hegyekben egy kőfaj, mely azon vidéken építésekre nagyban használtaik, s mennyisége szinte kimeríthetetlen, egypár hüvelyk vastagságú és gyakran egy négyszögölnyi szélességű darabokban igen könnyen fejthető, úgy hogy kibányászása a jelen viszonyok között is kevesebbe kerül egy forintnál köbölenként. Ezen lapos deszka alakú kövekkel látnám czélszerűnek a védgátak oldalait kiburkolni, mi teljesíthető volna azon költségekből, ami tíz tizenöt éven át rőzsékre és töltés újításokra fordíttatik, amikor is a töltések egy örökös és hullámveréstől megbonthatlan gátat képeznének. De hogy iz megtörténhessék, szükséges, hogy a kőszállításon is könnyítve legyen, mi eszközölhető volna egy keresztvasútvonal által, mely Leányvár mellett menne keresztül a Tiszán és a fő vasútvonalon, s összekötné Kisvárdát K.Helmeczczel. Ezen két mértföldnyi hosszú keresztvonal, hogy semmiesetre nem lenne sikertelen és káros, bizton következtethető onnan, hogy ha tekintetbe nem veszszük is azon előnyöket, melyeket a s.-a.-ujhely-k.-helmeczi és nyíregyházakisvárdai országos útvonalak összekötése, s a két oldalt távolabb eső vidékek forgalmának a vasuttak közelebb érintkezése által fog nyújtani, csak azon kőszállitás által is, melyet Szabolcsmegye útépítése és magánosainak folytonos szükséglete igényel, biztosan fenn fogja magát tartani. Gyulaháza, 1867. aug. 27. BECSKE BÁLINT: Az országos magyar iparegyesület f. hó 15-én fogván megtartani alapító közgyűlését, szükségesnek látom, hogy az egyesület azon tagjai, kik az aláírt alapítványi tőkét, vagy illető tagdíjukat eddig befizették , közzététessenek. Ezen közlés, azon kívül, hogy némely gyűjtőnek a nála aláírt tagok irányában nyugtatványul szolgál, egyúttal könnyíteni fogja a közgyűlés elé terjesztendő részletes számadás ellenőrzését és átvizsgálását. A közlemény 1. évi augustus 31-dikéig terjed, mely ideig alapítványukat részint készpénzben, részint magyar földhitelintézeti záloglevelekben a következők fizették le :