Pesti Napló, 1867. október (18. évfolyam, 5234–5260. szám)
1867-10-16 / 5247. szám
ek műveiről bátorkodnám szólani, mert ahhoz az enyémnél nagyobb,tudomány, sem hogy érdemeiről szóljak, mert ahhoz méltóbb alak illik, mint az enyém, — egyetlen egy ok van, melynek alapján jogosítva hiszem magam ezen helyet nehány pillanatra elfoglalni, s ez az, hogy „játszó társa voltam.“ — mindkettőnket az 1823 ik év hoza létre — e kor gyermekei azok, kikről a költő e városban énekelte 1848-ban : „Hol vagytok ti, régi játszó társak? Köztőletek csak egyet is lássak.“ Itt e térség az, hol együtt nyargalásztunk szilaj nádparipán, fűzfa sípot fújva, — e hely az, melyről a dalnok énekel, midőn mondja : „Hová szivem , lelkem mindig minden honnan Vissza-vissza vágyott, Újra láttam végre születésem földjét, A szép Kis-Kunságot.“ Tisztelt honfitársak ! Hogy a nagy dalnok Petőfi Sándor hol született ? Itt-e, vagy Kis-Körösön ?— még mindig vita tárgya, — az eltérő nézetű polémiák mezején e tekintetben még most is táboroz a harcz. — Sajátságos! Csak 44 éve, hogy született, s még alig tölte be a 25 ik ifjú évet, — eltűnt ismeretlenül, a sír látta magába esni a megsiratatlanságot, s mégis -á „Smyrna, Rhodos, Colophon, Salamis, Chyos, Argos, Athenae, Certant de patria grandis Homere 1 tua.“ Egyet tudunk csak teljes bizonyossággal, azt, hogy Petőfi Sándor e házban töltő gyermekéveit — ennek ünnepélyes megjelölése adott alkalmat itteni összejövetelünkre . S ez képezi ünnepélyünk tárgyát. Tisztelt honfitársak ! Minden nemzet dicséretes szokása az, hogy nagy embereinek emlékét megjelöli, részint azért, hogy irányukban a kegyelet adóját leróvja, — részint intő jel és buzdító figyelmeztetésül a jövő nemzedék számára; mi, kik jelen alkalommal itt összesereglénk, hasonló adóját rójjuk le a kegyeletnek. E házban töltő Petőfi Sándor gyermek éveit — tehát e házat ez okból a jövő számára egy emléktáblával jelöltük meg, melynek ünnepies leleplezése mostani teendőnk — a költő maga már a halhatatlanságé — az égiek közt iszsza a dicsőség bájitalát, melyet lantjával és kardjával e földön a sorsból vivott ki, — nekünk emléke maradt — leplezzétek le férfiak ! A hódolat tegyen szobrára érdemlett koszorú, hogy igy feledhetlen emléke, adja Isten, örökre sziveinkben maradhasson.“ Erre lehullt a táblát boritó lepel, s a hölgyek egyenként rárakták koszorúikat a mellszoborra. Most fellépett Szász Károly a közönség éljenzései közt, s szépen festvén a gyermek éveit, átment a költőre, kinek nagysága olyan nagy, hogy : Épülne bár a kis kunyhó helyére Magas tornyokkal büszke palota. A mily magasra dicső ér, — nem érne Higyjétek el, nem ér az oda ! E költemény nagy hatást tett, s riadd éljenek kisérték a lelépőt, ki után Reményi Ede lépett fel. Beszédének a tábla és a tervben levő emlékszobor alapítására vonatkozó részét következőkben közöljük : „Tisztelt polgártársak! A ki ismeri mai ünnepélyünk keletkezési történetét, az érteni fogja, hogy csekély személyem is felszólal. Jövő hó 18-kán lesz immár 7 éve, midőn e városban megjelenvén, a legnagyobb szívélyességgel fogadtatom. Lelkem kétszeresen örvendett látni Petőfi gyermekkori barátait, s mi természetesebb, minthogy a kaszinó banquettjén a most előttünk leleplezett emléktáblát indítványoztam, mely az utókor előtt jelezné, a feledéstől megóvná — a most még mindenkitől ismert házat, melyben világhírű költőnk, mint csecsemő, először ejté ki az édes magyar szót. Néhány percz alatt együtt volt a szükséges összeg, s pár hónapra rá az emléktábla is készen , de a politikai viszonyok akkor már kedvezőtlenek volának arra, hogy ünnepeljünk. A beállott hosszú időközt engedje meg a tisztelt közönség egy rokontárgy elmondásával kitöltenem. A Petőfi emléktáblával csaknem egyidőben fogamzott meg bennem a Petőfi szobor eszméje is. Nem volt nyugodalmam, elgondolva, mikép fővárosunk, Pest, hol a lánglelkű költő legtovább működött, még nem bir semmi nyilvános emlékkel, mely a hazafit lelkesítse, az idegent pedig akaratlanul is figyelmeztesse arra, hogy ki volt az új politikai életre ébredt magyar nép legnagyobb költője? Itt-ott ugyan történt már előbb is apró adakozás bizonyos határozatlan Petőfi emlékre, de le nem küzdheté bennem azon félelmet, hogy a kezdet és utóbb a kivitel nem lesz kielégítő, mint — sajnos — hazánkban már sokszor megtörtént. Mert ugyan tapasztalásból tudtam, hogy a nemzet kebelében minden honi szépre és jóra él az áldozatkészség szikrája, mely szikrát lángra lobbantani könnyű; de nem oly könnyű az akadályok ellenében fenntartani, hogy képes szóval éljek: megmenteni a vizártól, mely mint annyi szomorú példa bizonyítja a lelkesedés lobogó tüzét is gyakran elfojtotta. Én tehát igen is számot vetettem magammal, midőn Félegyházáról Kis-Kunhalasra utazván, onnan 1860. nov. 20 án felszólítást intéztem a nemzethez, hogy adakozzék egy Petőfi-szoborra, melyet fővárosunk valamelyik nyilvános téren érctből emeljünk. Ily felszólítást — úgy hiszem — a haza bármelyik ismert fia egyenlő joggal tehetett ; nálam azonban még két különösön is szolgált fellépésem elhatározására. Először, mert tudtam és tudom hogy a művészet és irodalom, mint elválva fiatlan édes testvérek, mindenben egymás támogatására utalvak ; és másodszor főleg azon körülménynél fogva, mert pályámon a közvetlen hatás által személyesen is sokat reméltem tehetni. (Éljen.) S hogy számításomban nem csalódtam, megmutató az eredmény. Ám erről részletes közlést tenni nem ez ünnepélyes alkalomra való , de azt mégis kijelenthetem, hogy az akadályok daczára, mik a letelt kétszeresen mostoha évek alatt minden hazai ügy és így ez elé is tornyosultak, ma már mégis a Petőfi szoborra közel 15,000 forinttal rendelkezünk, s így azt hiszem, napról-napra kevesbedik azon kétkedők száma, kik elérhetlennek lárták az eleve kitűzött 30,000 forintot.A Petőfi-szoborhoz meglévő pénzek legnagyobb része, kamatokkal mintegy 12,000 forint, általam — nyilvános számadás és felelősség mellett a pesti első takarékpénztárba berakva kamatozik ; a kisebb része pedig, mintegy 3000 forint, mások által van kezelve. Ám amit a provisorius kormány visszatartott, azt mostani alkotmányos belügyminisztériumunktól, folyamodásomra, megnyertem, s t. i. a végintézkedés jogát. E szerint közelebb Pesten egyesíteni fogjuk a tőkéket, s tanácskozni a mód felett, hogy a még hiányzó öszszeg legkönyebben miként szerezhető meg. Mindenesetre irányadó kell hogy legyen lépéseinkben ezentúl is : kerülni minden elhamarkodást, semmit a jó ízlés, a nemzeti becsület és művészetünk rovására nem tenni. És most visszatérek beszédem kezdetére, mely ez ünnepély tárgyának volt szentelve. Ha elgondoljuk, hogy magában véve egy kis emléktábla leleplezés országos eseménynek nem tekinthető, s arra mégis e haza több részéből ily szép számmal jelentek meg ; Tudományos Akadémiánk s a Kisfaludy-Társaság pedig képviselőket küldtek, nem válik-e ezáltal mindenikünk szemében ez ünnepély rendkívüli fontossá ? Igenis, uraim, itt nem pusztán egy igénytelen emléktábla megszemlélése, hanem az elv diadala jön számításba ; a költészet érvényét ünnepeljük itt, s látjuk hatását, melyet az a művelt népekre mindenhol gyakorol. Ily fellépések által a nemzet elhunyt fiaiban önmagát tiszteli meg, önmagát halhatlanítja! S most még egyet. E város minden lelkes lakójának, különösen pedig a kaszinói egyletnek, nemkülönben az áldozatkész városi hatóságnak és azon bizottmányi tagoknak, kik fáradhatlan buzgalmuk által a mai ünnepélyt létrehozták, úgy hiszem, mindnyájunk érzelmeit tolmácsolom, midőn forró köszönetet szavazok. Éljen köztünk Petőfi emlékezete!“ Hatalmas és sokszoros éljen ismétlő a felkiáltást, mire a dalárda rákezdé Petőfi: „Itt születtem én“ czímű költeményét Pintér, helybeli dalárdás karnagy szüzeménye szerint. A dal elhangoztával Szabados János, a„Szegedi Híradó“ derék szerkesztője, jeles költőnk mondá el következő költeményét: PETŐFI. (A félegyházi ünnepély alkalmára) Fejedelme a magyar költőknek ! Merre alszod csendes álmaid? Szemfedőt rád vad virágok szőttek, Mikből ember keze nem szakit ? S csak a szellő édesen susogva jár el hozzád s vár édes dalodra, S villám lesi felhőterhenéjbe’ Lantodon a menydörgés beszél-e? Széttört lanton — mindhiába várják — Nem szólal meg a tépett ideg, Vész fájá el dalaidnak árját S elhamvasztá lángoló szived, ítélet jött, csillagok hullása, Haza veszte, népek pusztulása! A szabadság, sustelkednek álma Elköltözött — elmentél utána. Dicsteljes volt élted jelenése, Elmúlása még dicsőbb vala, Sirdalod volt ágyuk bömbölése, Siratód volt a feldúlt haza. Kik látták az üstökös esését ? S nagy neved, hogy sírkövedre véssék, Ki mutat rá sírod ajtajára? Vagy a vihar olvasztott magába? . . . Oh, mi vártunk csüggeteg reménynyel, Támad s elhunyt keblünkben a hit, Megkötá és újra tépte széjjel Minden nap a remény szálait. Mig ürítek a keserű kelyhet, Sokszor véltük, hogy dalodban lelked, Mint síró szeni leveleden fákon, Az átfut a rém s éjszakákon. Látjuk végre, hogy a vérmezőkön Uj élet kél , a gyász eltelik . Börtön tágul, bujdosó előjön . De a költő meg nem érkezik ! Őszi szellő, ha oda visz utad Vidd el hozzá, vidd el sóhajunkat! Őszi felhő, vidd el könyeinket, Ismeretlen sírját hogy behintsed ! Mert nincs a ki fenncsapongó kedvünk, S néma bank úgy tudná festeni, Ostorozni, a mi gyarló bennünk, Dicsőitni, a mi isteni, Rázúdulni férfi gyávaságra, Buzdítani honvédő csatára, S ha meghajlik és lemond magáról , Felrázni a nemzet álmából ! Hazám! Nincs ki dalban úgy imádna, Mert imák a hozzád irt dalok, Mint délen a nap arany sugára, Hon szerelme bennök úgy ragyog. Ifjú! Szived hőn sóvárgó vágya, Szerető lány! Lelked lázas álma, Hit, csalódás, kétség egymást hajtván, Mosolygott, sirt, tombolt az ő lantján. Rólad is, te délibábos róna Hányszor mondott bájos éneket! S rólad, város, bölcsőringatója. Bűvös dalban szól a szeretet! A szeretet édes melegének Áradása : a szülői ének Itt enyelgett a gyermek lelkével S betőlte azt földöntúli kéjjel. És midőn az ember és természet — S ráadásul még önnön maga — Ellene lett, és nem volt a tépett Kebelnek csak kinja és dala; Felüdülni lelke ideszállott, Képzelete itt talált virágot, Mik feléje hivólag mosolygtak: Emlékei boldog gyermek kornak. Dalai e virágból füzének Hervadhatlan koszorút neked, Méltán szentelsz ünnepet nevének. Mert általa neved ünnepelt, Rád sugárzik dicsősége napja S dala, mint a délibáb, ringatja Kedves képed, áldott rónatájod, S igy járja be az egész világot. A világot ! Mert e bűn határa Szűk bezárni az ő nagy nevét, Fölemelte őt a hit karjára, Mint az anya kedvencz gyermekét. Dalát hallja róna, hegy, völgy, tenger, S a vén idő hozzá nyúlni nem mer, Nem tépi le a hírnek karjáról, Hisz maga is megifjult dalától. Ezután Losonczy László szavalá el Petőfi Sándor szelleméhez irt ismert költeményét,melyet azon alkalommal irt, midőn a magyar tudományos akadémia Petőfi költeményeit a 200 aranyos nagy jutalomdijjal tünteté ki. Ezzel az ünnepély végét érte. Következett d. u. 3 órakor a diszlakoma, melyen igen nagy számú vendégsereg volt jelen. A pohárköszöntések sorát Endre Mihály biró kezdé meg, a királyra és a bájos királynéra emelvén poharát. Utána Mihajlovics Béla Andrássy Gyula gróf miniszterelnököt s a kormány többi tagját élteté; Szász Károly Percze 1 Mórt; Szabó korábbi alkapitány Ráday Gedeon grófot, a kun kapitányt, Percze 1 igen szépen körvonalazván Petőfit, mint a nép s a köt.honvéd megéneklőjének, lelkesitőjének költészetét, ki e mellett nemcsak költő, hanem honvéd és hős vala, ki a csatatéren lelé dicső halálát, élteté emlékét s ezzel kapcsolatban a derék Félegyháza lelkes népét és főbiráját, ez ünnepély rendezőit; az akadémiára s annak elnökére "Eötvös báróra és küldötteire Szálló Ferencz prépost helybeli plébános köszöntött, Szász Károly Petőfi most is élő kortársaira, a három legnagyobb magyar költőre, Aranyra, Tompára és Jókaira emelte poharát, mit Per eze a negyedikkel, Szász Károlylyal toldott meg. Gyulai Pál az akadémia egyik küldöttje, az akadéma nevében szólt. Beszédéből a következőt közöljük: „Engedjék, uraim, hogy poharat emeljek Félegyháza derék polgáraiért, a m. t. akadémia nevében, melynek ez ünnepélyen egyik kiküldött képviselője vagyok. E város falai közt rengett Petőfi bölcsője, de dicsősége az egész hazáé, s e város kegyelete egyszersmind a nemzeti kegyelet. Ily ünnepélyről nem maradhatott el a magyar akadémia. Sajnálattal kell megemlítenem, hogy az akadémia nem volt szerencsés Petőfit tagjai közé számlálhatni. Sokkal gyorsabban élt, sokkal ifjabban halt meg, mintsem ideje lett volna elfogadni az akadémia koszorúját Az akadémia méltán elmondhatja azt, mit hasonló esetben a franczia akadémia írt Moliére szobra alá : az ő dicsőségéből semmi sem hiányzott, de ő hiányzik a mi dicsőségünkből. Azonban az akadémiának, mihelyt 1848 után munkásságának szabadabb tér nyílt, első tette volt, nagy jutalmával megkoszorúzni Petőfi költeményeit. E koszorút küldi újra általunk Petőfi emlékére, de egyszersmind üdvözletet is küld Félegyháza polgárainak, kik midőn a hazafiság nagy költőjét megtisztelték, a hazafiak tiszteletét érdemelték ki. Engedjék, uraim, még egyszer ismételnem : koszorú Petőfi emlékére, éljenek Félegyháza derék polgárai.“ A sok pohárköszöntésnek vége-hossza nem volt, s már égett a világ a termekben, még mindig folytak a köszöntések. Tér szűke nem engedi mindnyájáról megemlékeznünk, s megemlítjük még, hogy élteték a Kisfaludy-társaságot és küldötteit, Reményit, a magyar írókat és művészeket, a jász-kun ifjúságot és Györffy Iván s zentai tani a humoros előadásban, mint egyetlen jelen levő székely, a székely nép üdvözletét mondá el. Már oszladozóban valánk, midőn megérkezett a nemzeti színház tagjainak üdvözlő távirata. Általános éljenzés fogadá e táviratot, s Szász Károly poharat emelt a színház derék tagjáért, kiket egy uj darab előadása visszatartott a megjelenéstől. Este 7 órakor színi előadás volt, Keserű Berczy Ilon asszony „Petőfi emlékezete“ czímű darabját adták elő nagy könnyedséggel helybeli műkedvelők, köztök a szerző is. Végül Reményi és Füredy gyönyörködteték előadásaikkal az újrázni meg nem szűnő közönséget. — 10 órakor tánczestélyre gyűltek a helybeli és vidéki közönség hölgyei, számban, díszben és szépségben egyiránt gazdagon. M. H. Különfélék. Pest, oct. 15. — A „Fiumaner ” tgy jelenti, hogy a fiumei kormányzóság épületén feltüzött horvát zászlót nem vették le „mindjárt,“ hanem az reggeli 8 órától délután 4-ig fel volt tűzve, ekkor is csak a nagy szél miatt, s valamennyi többi zászlóval együtt vették le. Midőn e közlést a „Fiumaner Zt.“ kívánatéra ezennel átveszszük, egyszersmind kikaimat veszünk elutasítani magunktól a „félhivatalos lap“czímét, melylyel fiumei collegánk megtisztel. A „P. Napló“ a Deák-párt közlönye, s amennyiben a kormány a Deák pártból került, s ennélfogva egy nyomon jár a Deákpárttal, természetesen támogatója a kormánynak, de azért még korántsem „félhivatalos.“ — A „Nyír,“ Szabolcs megye lapja, e hó 12-én mgindult. Gyakorlati tapintattal összeállított lap, föfigyelemmel a vidék anyagi érdekeire. — T h u 1 1 Lipót úr kívánatéra kijelentjük, hogy azon Th. L., ki a vasárnap este a Komlóban tartott tanácskozmányban szólott, nem ő, ő abban részt sem vett. — A magyar éjszaki vasúton mától (odt. 15 töl) fogva megváltoztatott menetrend lép életbe, mire a közönséget azon megjegyzéssel figyelmeztetjük, hogy a részletekről lapunk hirdetései között értesülhetnek. — Az izr. orsz. tanítói egyletó 17-én tartja közgyűlését (Herminator, mintafőtanoda, 12. sz. alatt.) — A fővárosi tanintézetekről a „Független lapok“ azon örvendetes tényt jelentik, hogy tanuló ifjúságuk ez idén tetemesen szaporodott, így a pesti kir. gymnasiumban, melynek tavaly 440 tanulója volt, ez idén már eddig közel 500 tanuló van beírva. — Munkásokat képző iskolát készülnek állítani — Sopronban. Hát Pesten? — Siklóson távirdai állomás nyílt meg korlátolt napi szolgálattal. — Névváltoztatások. Doránszky István pesti lakos Dobóra, Nálczai Pál csabai lakos pedig Miklósira változtatta vezetéknevét. — A Józsefvárosban felépítendő fiók bölcsőde javára újabban adakoztak : Mendl Iván 2 ft, Dietrich Károly 1 ft, Hirch S. 2 ft, Andreides Antal 1 ft, Kern István 5 ft, Degen 1 ft, Wailenfeld 3 ft. A már eddig begyült összeggel együtt van eddig 35 ft és egy darab arany. — A nemzeti szinház műsorozata oct. 16-tól 26-ig. 16. Bánk bán. 17. Afrika nő. 18. Tündér ujjak. 19. Dózsa György. 20. Gyöngéd rokonok. 21. VIII. Henrik. 22. Borgia Lucretia. (Saxlebner k. a. felléptéül.) 23 Aesopus. 24. Álarczos bál. 25. Az üldözött honvéd. (1ör.) 26. Faust. (A karszemélyzet javára.) — A külső szolnokmegyei honvédegylet köztudomásra hozza, hogy a Pesten, f. hó 28-án tartandó országos honvédgyülésre küldendő egyleti tagok megválasztása végett f. hó 20-án d. u. 3 órakor a városház termében közgyűlés fog tartatni, melyre a helybeli és vidéki tagtársak hazafiui kötelességükre a figyelmeztetés mellett meghivatnak. Szolnok, 1867. oct 14. Koppendorfer János, egyl. jegyző. — A duna melléki ref. egyházkerületnek f. évi júniusban tartott közgyülésa elrendelvén az őszi közgyűlést, ennek kezdő napjául oct. 28-ra tűzetik ki, melyen megjelenésre az esperes és segédgondnok urak, az egyházmegyék egyházi és világi képviselői, és az egyházkerületi egyházi és világi tanácsbiró urak hivatalosan felkéretnek. KÜLFÖLD. A „Liede“ Magyarországról. Magyarország nagy városai : Buda-Pest, Pozsony, Kecskemét, Szeged, M.-Vásárhely stb. eléggé népesek arra, hogy iparosaink és kereskedőink bő összeköttetéseket találjanak eladására mindazon czikkeknek, miket egy előhaladott czivilisatio ipara készít, s azon első szükségleti tárgyaknak,melyeket egy európai nemzet sem nélkülözhet. Eddigelé Ausztria egyedáruskodott a magyarországi piaczon. Bevitele húsz év előtt átlagosan így állott: Földmivelési és gyarmati termények 5,755,134 ft Különféle iparczikkek .... 8,483,214 „ Osztrák gyártmányok . . . . 47,145,330 „ Összeg: 61,381,678 ft, frankokba számítva: 153,453,695. Ezen számok azóta 250 millióra emelkedtek, de Ausztria többé nem űzhet egyedáruságot. Az 1866 iki szerződés megnyitá előttünk ezen tartományokat. Azonban termények, bárminek legyenek, terményekkel vásároltatnak, ha eladni akarunk, tudnunk kell vásárolni. Azt hiszszük tehát, nem lesz érdektelen rövid a pillantását adni Magyarország mezőgazdasági, erdészeti és bányászati termékeinek. Húsz év előtt Magyarország termelt 16,600,000 hectolitre búzát; 14,800,000 rozsot; 15,100,000 árpát; 21,200,000 zabot; 13,500,000 kukoricát, összesen: 81,200,000 hectolitre gabonát; és ma ez utóbbi szám 103 millióra tehető. Ebből 1861 ben kivitt Magyarország 9 milliót. És a jelen évben, tekintve Magyarország bő aratását s a gabona drágaságát Franczia- és Angolországban, kivitele még tetemesebb lesz. De csalódás volna azt hinni, hogy Magyarország csak gabonát tud szállítani, néhány év óta a malomipar nagyban emelkedett, s igy Magyarország a legjobb és legfinomabb lisztet is szállíthat , mely semmivel sem áll hátrább a francziaországinál és az amerikainál. A jobbágyság eltörlése, azaz 1848 óta — mert ezt mindig szem előtt kell tartani, mivel itt kezdődik Magyarország újabbkori fejlődése , drágább a napszám, s igy mindennemű gőzgépeket kezdtek alkalmazni, különösen pedig cséplőgépeket. Továbbá gőzmalmokat, melyek közt legjelesebbek a pestiek , debreczeni, szegedi, aradi, pozsonyi, aztán a somogy-, bács- és fehér megyeiek. (?) Csak a pestiek 6—8 millió mázsát őrölnek. Triest felé szállítják egészAmerikáig, Ausztráliáig, s még élénkebben fogják szállítani, ha Fiume egyenes vasútvonallal lesz Károlyvároson és Zágrábon át az országgal összekötve. A gabona után részletes leírását adja a borászati viszonyoknak, s úgy látszik, még helyismereteket is szerzett a hegyaljai (tokaji) bortermelésről, aztán említi a vörös borok közt az egri, visontai, szegszárdi, villányi borokat; a fehér borok közt a balaton vidékit, érmellékit, magyarátit, somlait, pozsony- és somogymegyeit; mihelyt a vasút szállítási ára alább száll, nagy jövendőt jósol a magyar borkivitelnek. Ezután emliti a gyapjút, a dohányt, az olajt adó magvakat és a kendert; mindeniket kitűnőnek tartja s mindeniknek jövendőt jósol. Jövő czikkében a bányászati és erdészeti viszonyokról fog szólni. Éjszak német szövetség. A szövetségi tengerészet rendkívüli pénzszükségére nézve úgy értesülünk, hogy a rendkívüli kiadások, úgy mint a tengerparti munkálatok fedezésére felhatalmazást fog a kormány kérni 10 millió tallérnyi kamatozó kölcsön felvehetésére. A kölcsönt a szükséghez képest részletenként érvényesítenék. A porosz kormány tehát itt erősen dolgozik a szövetség minden erejének consolidálásán. A régi szabadelvűek és a szabad conservativek egyesült párttöredékei ellenzeni fogják az adóssági börtön eltörlését. — Berlinben a szövetségi kanczellári hivatal elnöke a szabad költözködési törvényt tárgyaló bizottmánynak kijelenté, hogy a jövő ülésszakban egy ipartörvény fog előterjesztetni. — A berlini „Provinzial Corespondenz“ következőleg vázolja az észak-német szövetségnek hadseregi beosztását. A porosz hadsereg a múlt év végéig 9 hadtestből állott, t. i. a testőrségből s 8 rendes hadtestből a tartományokban. Közvetlen a porosz államterület nagyobbodása után 3 új hadtest állíttatott fel, azaz a 9-dik Schleswig- Holsteinban, a 10 dik Hannoverában, al1dik Ussen és Nassauban. Azóta azonban az észak-német alkotmány által az egész szövetséges sereg az eddigi porosz rendszer szerint szerveztetett, s a legtöbb észak-német kormány, különösen az oldenburgi nagyherczeg, a thüringai fejedelem, az anhalti fejedelem és a hanza városok külön szerződéseket kötöttek Poroszországgal, melyeknek alapján csapatjaik minden további intézkedés nélkül a porosz hadsereg szervezetébe fölvétettek. A mecklenburgi csapatok külön dandárként kebeleztettek a 9-dik hadtestbe; a Hessen nagyfejedelemség csapatjai pedig külön egyezmény folytán, önálló hesseni hadosztályut soroztattak a 11 dik hadtestbe. Szászország csapatai az észak-német szövetség 12 dik hadosztályát képezik. A szövetséges hadsereg e szerint 12 hadtestet foglal magában s a testőrséget. Két-két hadtest együttvéve egy hadosztályt képez. A porosz lapok még mindig sokat foglalkoznak Hohenlohe herczeg beszédével. Többnyire azonban subjectiv nézetnek tekintik mely alig fogja a német dolgok menetét feltartóztatni. Egyébiránt a badeni kamrában ez iránt interpelláltak és várható, hogy a külügyér a kérdésben forgó ügyeket teljesen fel fogja világosítani. —• Frankfurt oct. 11 én a megérkezett király tiszteletére lobogózott. — A berlini „Magazin des Auslandes“ Mazzini egy kiáltványát hozza, mely a pápaság és egyszersmind Moleschott, Vogt és a materialismus ellen nyilatkozik. — A porosz országgyűlés megnyílta után ismét számos felsőházi tagot akarnak kinevezni, különösen az uj tartományok tekintetbe vételével. járassák,mivel az aebneordatum ellen működik. — Budweis, oct. 14. Kérvényt szavaztak a concordatum ellen, és bizalmat a bécsiek eljárása iránt. — München, oct. 14. A püspökök folyamodványát az iskolaügyben a király a belügyminiszterhez utasította. — Páris, oct. 14. A lapok jelentik, hogy a császár szerdán (16 án) a minisztertanácsban elnökölni fog. A „Liberté“ jelenti, hogy a kiállítást november 17 én zárják be. — Marseille, oct. 14. Magánylevelek megerősítik a hírt, hogy Antonelli bibornoknak egy körjegyzéke létezik, mely elégtelennek jelzi a septemberi szerződést. — Konstantinápoly, oct. 12. Azon hír, mintha a kandiai felkelők a nagyvezír megérkezésekor a falvakat és olajfaültetvényeket felgyújtották volna, merő koholmány. — Páris, oct. 13. A „Constitutionnel“ megcáfolja azon levelésben foglalt adatokat, mely állítja, hogy jelenteni képes azon szavakról, melyeket a császár Biarritzban a búcsuvétel alkalmából Roucher és Lavalette miniszterekhez intézett, s hozzáteszi, hogy a császári herczeg ismét megbetegedett. A „Constit.“ szerint ez utóbbi kitűnő egésségnek örvend. — Páris, oct. 14. A „Moniteur“ írja : F. hó 11-kéről kelt rendelettel Germiny gróf a Société Immobiliére elnökévé neveztetett. A császár és császári herczeg tegnap szemlét tartottak a bayonnei helyőrség felett, s nagy lelkesedéssel üdvözöltettek. — Pétervár, oct. 13. Sándorczárburskból épen most érkezett meg. — Róma, oct. 12. A helyőrség Subiacoból kémszemle végett eltávozván, egy felkelő csapat lejött a hegyekből és megszállotta a várost. A helyőrség visszatértével a felkelők ismét elűzettek, slőfoglyot és 3 halottat vesztettek. Ez utóbbiak közt egy milánói születésű felkelő- vezér is van. A pápai seregekből két ember megsebesült. A msgr. Franchi biarritzi missiójáról szárnyaló hir teljesen alaptalan. — Róma, oct. 13. (Este.) A mozgalom a határon folyvást tart ; említésre méltó katonai esemény azonban nem fordult elő. A pápai állam belsejében háborútlan nyugalom uralkodik. — Fio renc, oct. 11. (Éjjel.) Garibaldi a rómaiakhoz intézett kiáltványban tudatja, hogy fiát, Menotti Garibaldit bízta meg a mozgalom vezetésével. — F 1o renc, oct. 14. A Menotti Garibaldi vezetése alatt álló felkelők a pápai zuávokkal Monte-Maggiorenál heves harczot vivtak. A zuávok megverettek, s a felkelők által üldöztetve, végre tetemes veszteséggel visszavonultak. — Konstantinápoly, oct 14. Epirus és Thessaliában a népesség 15 százalék redirekké soroztatik be. A porta ugyanis elhatározta, hogy a szerbek fenyegető magatartásával szemben, hadserge szervezését siettetni fogja. — Pária, oct. 14. Miként a „France“ állítja, Ratazzi újabb nyilatkozatot küldött Páriába, melyben mondja, miszerint az olasz kormány elhatározta magát a szükséges rendszabályok életbeléptetésére, hogy Garibaldi csapatainak alakulását és ujonczozását megakadályozza. E szerint olasz csapatokból szorosabb csapatzárvonal huzatik a pápai államok körül, és szükség esetében a csapatok száma szaporittatni is fog. — Bükarest, oct. 12. Bakuból érkezett táviratok jelentik, hogy a nép és nemzetőrség tegnap megrohanta a raktárakat és a fegyvereket szétosztotta. A kormány feloszlatni szándékszik a bakui nemzetőrséget, s ígéri, hogy azon esetre, ha a fegyverek Ausztriának ki nem szolgáltatnának, pénzbeli kárpótlást ad. — Jászvásár, oct. 13. Magántáviratok jelentik Bakuból, hogy a csendőrök és nemzetőrség közt harcz keletkezett a fegyvertárak miatt. A fegyverek a nemzetőrség kezében vannak. — Pária, oct. 13. A „Liberté“ és „Epoque“ fenntartás mellett közlik azon hírt, hogy az olasz csapatok átlépték a pápai határt. — Koppenhága, oct. 12. A király és neje nem utaznak Pétervárra a menyegzőre. Bile-Brabé báró Brüsselből Florencbe tétetett át, s már útban van ez utóbbi városba. Nemzeti színház. Oct. 16 kára van kitűzve „Bánk bán.“ Eredeti szomorujáték 5 felv. Budai népszínház. Oct. 16 ára van kitűzve : „A Gerolsteini nagyherczegnő“ operette 3 felv. Csütörtökön oct. 17-én ifjú Dumasnak Páriában egymásután 150-et adatott új szinműve először bérletfolyamban : „A gyermekorvos“ 5 felvonásban. Felelős szerkesztő: B. Kemény Zsigmond. Távirati tudósítások. — Prága, oct. 14. A consistorium felszólítja a papokat, hogy a „Narodny Listy“-t ne * Ny i 11 - é r. Pesten, okt. 12. 1867. Méltóságos Gombos Bertalan úrnak. Igen tisztelt kollega! A nekem is ajánlott gyomorszered csodát tett családi környezetemben! Ugyanis egy idő óta gyomorbajban szenvedvén, engem az, amint két kanállal belőle bevettem, egészen helyre állított. Nem ezt látva, a több hónapok óta görcsökben folyvást szenvedett, s a mellett hidegleléstől is gyötrött szakácsnénknak ugyanazon szerből szintén két evőkanállal beadott, mire ez is tökéletesen egészséges lett, úgy hogy szinte három hónap óta nála sem görcs, sem bármely rágás vagy egyéb egészségbeli baj teljességgel nem mutatkozott. Most két hete ismét én, pár nap múlva pedig 16 éves fiam, és végre maga nem kellemetlen hasbajban szenvedvén, sőt utóbb házmesterünk is fájdalmas hasmenést kapván, és pedig mindanyian éjnek idején, a midőn orvosi segedelmet szerezni bajosabb lett volna, nem mindannyiszor kinek-kinek két evőkanállal a többször emlitett szerből beadott, s mindegyiknek baja nyomban, mintha valaki kézzel vette volna el, tökéletesen megszűnt. Ezeknél fogyást indíttatva érzem magamat hálás köszönetemet azon szerfölött jótékony arcanumodért egész őszinteséggel a legforróbban kijelenteni. Magától értetődik, hogy gondos nem házi környezetünket a kérdéses csodaszer nélkül sohasem hagyandja. Ki is egyébiránt igen becses s barátságos indulatodba tovább is ajánlott minden tisztelettel maradok őszinte s hálás barátod Szerb Tivadar.