Pesti Napló, 1867. október (18. évfolyam, 5234–5260. szám)

1867-10-16 / 5247. szám

ek műveiről bátorkodnám szólani, mert ahhoz az enyémnél nagyobb,tudomány, sem hogy érdemei­ről szóljak, mert ahhoz méltóbb alak illik, mint az enyém, — egyetlen egy ok van, melynek alapján jogosítva hiszem magam ezen helyet ne­hány pillanatra elfoglalni, s ez az, hogy „játszó társa voltam.“ — mindkettőnket az 1823 ik év hoza létre — e kor gyermekei azok, kikről a költő e városban énekelte 1848-ban : „Hol vagytok ti, régi játszó társak? Köztőletek csak egyet is lássak.“ Itt e térség az, hol együtt nyargalásztunk szi­laj nádparipán, fűzfa sípot fújva, — e hely az, melyről a dalnok énekel, midőn mondja : „Hová szivem , lelkem mindig minden honnan Vissza-vissza vágyott, Újra láttam végre születésem földjét, A szép Kis-Kunságot.“ Tisztelt honfitársak ! Hogy a nagy dalnok Petőfi Sándor hol született ? Itt-e, vagy Kis-Körösön ?— még mindig vita tárgya, — az eltérő nézetű po­lémiák mezején e tekintetben még most is tábo­roz a harcz. — Sajátságos! Csak 44 éve, hogy született, s még alig tölte be a 25 ik ifjú évet, — eltűnt ismeretlenül, a sír látta magába esni a megsiratatlanságot, s mégis -á „Smyrna, Rhodos, Colophon, Salamis, Chyos, Argos, Athenae, Certant de patria grandis Homere 1 tua.“ Egyet tudunk csak teljes bizonyossággal, azt, hogy Petőfi Sándor e házban töltő gyer­mekéveit — ennek ünnepélyes megjelölése adott alkalmat itteni összejövetelünkre . S ez képezi ünnepélyünk tárgyát. Tisztelt hon­fitársak ! Minden nemzet dicsére­tes szokása az, hogy nagy embereinek emlékét megjelöli, részint azért, hogy irányukban a ke­gyelet adóját leróvja, — részint intő jel és buz­dító figyelmeztetésül a jövő nemzedék számára; mi, kik jelen alkalommal itt összesereglénk, ha­sonló adóját rójjuk le a kegyeletnek. E házban töltő Petőfi Sándor gyermek éveit — tehát e házat ez okból a jövő számára egy emlék­táblával jelöltük meg, melynek ünnepies leleplezése mostani teendőnk — a költő maga már a halhatatlanságé — az égiek közt iszsza a dicsőség bájitalát, melyet lantjával és kardjával e földön a sorsb­ól vivott ki, — nekünk emléke maradt — leplezzétek le férfiak ! A hódolat te­gyen szobrára érdemlett koszorú­, hogy igy fe­­ledhetlen emléke, adja Isten, örökre sziveink­ben maradhasson.“ Erre lehullt a táblát boritó lepel, s a hölgyek egyenként rá­rakták koszorúikat a mellszo­borra. Most fellépett Szász Károly a közönség él­jenzései közt, s szépen festvén a gyermek éveit, átment a költőre, kinek nagysága olyan nagy, hogy : Épülne bár a kis kunyhó helyére Magas tornyokkal büszke palota. A mily magasra dicső ér, — nem érne Higyjétek el, nem ér az oda ! E költemény nagy hatást tett, s riadd éljenek kisérték a lelépőt, ki után Reményi Ede lé­pett fel. Beszédének a tábla és a tervben levő emlékszobor alapítására vonatkozó részét követ­kezőkben közöljük : „Tisztelt polgártársak! A ki ismeri mai ünnepélyünk keletkezési tör­ténetét, az érteni fogja, hogy csekély személyem is felszólal. Jövő hó 18-kán lesz immár 7 éve, midőn e városban megjelenvén, a legnagyobb szívélyes­séggel fogadtatom. Lelkem kétszeresen örvendett látni Petőfi gyermekkori barátait, s mi te­rmésze­­tesebb, minthogy a kaszinó banquettjén a most előttünk leleplezett emléktáblát indítvá­nyoztam, mely az utókor előtt jelezné, a feledés­től megóvná — a most még mindenkitől ismert házat, melyben világhírű költőnk, mint csecsemő, először ejté ki az édes magyar szót. Néhány percz alatt együtt volt a szükséges összeg, s pár hónapra rá az emléktábla is ké­szen , de a politikai viszonyok akkor már kedve­zőtlenek volának arra, hogy ünnepeljünk. A beállott hosszú időközt engedje meg a tisz­telt közönség egy rokontárgy elmondásával kitöl­­tenem. A Petőfi emléktáblával csaknem egyidőben fogamzott meg bennem a Petőfi szobor eszméje is. Nem volt nyugodalmam, elgondolva, mikép fő­városunk, Pest, hol a lánglelkű költő legtovább működött, még nem bir semmi nyilvános emlék­kel, mely a hazafit lelkesítse, az idegent pedig akaratlanul is figyelmeztesse arra, hogy ki volt az új politikai életre ébredt magyar nép legnagyobb költője? Itt-ott ugyan történt már előbb is apró adako­zás bizonyos határozatlan Petőfi emlékre, de le nem küzdheté bennem azon félelmet, hogy a kez­det és utóbb a kivitel nem lesz kielégítő, mint — sajnos — hazánkban már sokszor megtörtént. Mert ugyan tapasztalásból tudtam, hogy a nem­zet kebelében minden honi szépre és jóra él az áldozatkészség szikrája, mely szikrát lángra lob­bantani könnyű; de nem oly könnyű az akadá­lyok ellenében fenntartani, hogy képes szóval éljek: megmenteni a vizártól, mely mint annyi szomorú példa bizonyítja a lelkese­­dés lobogó tüzét is gyakran elfojtotta. Én tehát igen is számot vetettem magammal, midőn Félegyházáról Kis-Kunhalasra utaz­ván, onnan 1860. nov. 20 án felszólítást intéztem a nemzethez, hogy adakozzék egy Petőfi-szoborra, melyet fővárosunk valamelyik nyilvános téren érctből emeljünk. Ily felszólítást — úgy hiszem — a haza bár­melyik ismert fia egyenlő joggal tehetett ; nálam azonban még két különösön is szolgált fellépé­sem elhatározására. Először, mert tudtam és tu­dom hogy a művészet és irodalom, mint elvál­va fiatlan édes testvérek, mindenben egymás támo­gatására utalvak ; és másodszor főleg azon kö­rülménynél fogva, mert pályámon a közvetl­­­e­n hatás által személyesen is sokat reméltem tehetni. (Éljen.) S hogy számításomban nem csalódtam, meg­mutató az eredmény. Ám erről részletes közlést tenni nem ez ünnepélyes alkalomra való , de azt mégis kijelenthetem, hogy az akadályok daczá­ra, mik a letelt kétszeresen mostoha évek alatt minden hazai ügy és így ez elé is tornyosultak, ma már mégis a Petőfi szoborra kö­zel 15,000 forinttal rendelkezünk, s így azt hiszem, napról-napra kevesbedik azon kétkedők száma, kik elérhetlennek lárták az eleve kitűzött 30,000 forintot.­­A Petőfi-sz­oborhoz meglévő pénzek legna­gyobb része, kamatokkal mintegy 12,000 forint, általam — nyilvános számadás és felelősség mel­let­t a pesti első takarékpénztárba berakva kamatozik ; a kisebb része pedig, mintegy 3000 forint, mások által van kezelve. Ám a­mit a provisorius kormány visszatartott, azt mostani alkotmányos belügyminisztériumunk­tól, folyamodásomra, megnyertem, s t. i. a végintézkedés jogát. E szerint köze­lebb Pesten egyesíteni fogjuk a tőkéket, s ta­nácskozni a mód felett, hogy a még hiányzó ösz­­szeg legkönyebben miként szerezhető meg. Mindenesetre irányadó kell hogy legyen lé­péseinkben ezentúl is : kerülni minden elha­­markodást, semmit a jó ízlés, a nemzeti be­csület és művészetünk rovására nem tenni. És most visszatérek beszédem kezdetére, mely ez ünn­epély tárgyának volt szentelve. Ha elgondoljuk, hogy magában véve egy kis emlék­tábla leleplezés országos eseménynek nem tekinthető, s arra mégis e haza több részéből ily szép számmal jelentek meg ; Tudományos Akadémiánk s a Kisfaludy-Társa­­ság pedig képviselőket küldtek, nem válik-e ezáltal mindenikünk szemében ez ünnepély rendkívüli fontossá ? Igenis, uraim, itt nem pusztán egy igénytelen emlék­tábla megszemlélése, hanem az elv dia­dala jön számításba ; a költészet érvényét ünne­peljük itt, s látjuk hatását, melyet az a művelt népekre mindenhol gyakorol. Ily fellépések által a nemzet elhunyt fiaiban önmagát tiszteli meg, önmagát halhatlanítja! S most még egyet. E város minden lelkes lakójának, különösen pedig a kaszinói egyletnek, nemkülönben az ál­doz­atkész városi hatóságnak és azon bizottmányi tagoknak, kik fáradhatlan buzgalmuk által a mai ünnepélyt létrehozták, úgy hiszem, mind­nyájunk érzelmeit tolmácsolom, midőn forró kö­szönetet szavazok. Éljen köztünk Petőfi emlékezete!“ Hatalmas és sokszoros éljen ismétlő a felkiál­tást, mire a dalárda rákezdé Petőfi: „Itt születtem én“ czímű költeményét Pintér, helybeli dalár­dás karnagy sz­üzeménye szerint. A dal elhangoztával Szabados János, a„Sze­gedi Híradó“ derék szerkesztője, jeles költőnk mondá el következő költeményét: PETŐFI. (A félegyházi ünnepély alkalmára) Fejedelme a magyar költőknek ! Merre alszod csendes álmaid? Szemfedőt rád vad virágok szőttek, Mikből ember keze nem szakit ? S csak a szellő édesen susogva jár el hozzád s vár édes dalodra, S villám lesi felhőterhen­éjbe’ Lantodon a menydörgés beszél-e? Széttört lanton — mindhiába várják — Nem szólal meg a tépett ideg, Vész fáj­á el dalaidnak árját S elhamvasztá lángoló szived, ítélet jött, csillagok hullása, Haza veszte, népek pusztulása! A szabadság, sustelkednek álma Elköltözött — elmentél utána. Dicsteljes volt élted jelenése, Elmúlása még dicsőbb vala, Sirdalod volt ágyuk bömbölése, Siratód volt a feldúlt haza. Kik látták az üstökös esé­sét ? S nagy neved, hogy sírkövedre véssék, Ki mutat rá sírod ajtajára? Vagy a vihar olvasztott magába? . . . Oh, mi vártunk csüggeteg reménynyel, Támad s elhunyt keblünkben a hit, Megkötá és újra tépte széjjel Minden nap a remény szálait. Mig ürítek a keserű kelyhet, Sokszor véltük, hogy dalodban lelked, Mint síró szeni leveleden fákon, Az­ átfut a rém s éjszakákon. Látjuk végre, hogy a vérmezőkön Uj élet kél , a gyász eltelik . Börtön tágul, bujdosó előjön . De a költő meg nem érkezik ! Őszi szellő, ha oda visz utad Vidd el hozzá, vidd el sóhajunkat! Őszi felhő, vidd el könyeinket, Ismeretlen sírját hogy behintsed ! Mert nincs a ki fenncsapongó kedvünk, S néma bank úgy tudná festeni, Ostorozni, a mi gyarló bennünk, Dicsőitni, a mi isteni, Rázúdulni férfi gyávaságra, Buzdítani honvédő csatára, S ha meghajlik és lemond magáról , Felrázni a nemzet­­ álmából ! Hazám! Nincs ki dalban úgy imádna, Mert imák a hozzád irt dalok, Mint délen a nap arany sugára, Hon szerelme bennök úgy ragyog. Ifjú! Szived hőn sóvárgó vágya, Szerető lány! Lelked lázas álma, Hit, csalódás, kétség egymást hajtván, Mosolygott, sirt, tombolt az ő lantján. Rólad is, te délibábos róna Hányszor mondott bájos éneket! S rólad, város, bölcsőringatója. Bűvös dalban szól a szeretet! A szeretet édes melegének Áradása : a szülői ének Itt enyelgett a gyermek lelkével S betőlte azt földöntúli kéjjel. És midőn az ember és természet — S ráadásul még önnön maga — Ellene lett, és nem volt a tépett Kebelnek csak kinja és­­ dala; Felüdülni lelke ideszállott, Képzelete itt talált virágot, Mik feléje hivólag mosolygtak: Emlékei boldog gyermek kornak. Dalai e virágból füzének Hervadhatlan koszorút neked, Méltán szentelsz ünnepet nevének. Mert általa neved ünnepelt, Rád sugárzik dicsősége napja S dala, mint a délibáb, ringatja Kedves képed, áldott rónatájod, S igy járja be az egész világot. A világot ! Mert e bűn határa Szűk bezárni az ő nagy nev­ét, Fölemelte őt a hit karjára, Mint az anya kedvencz gyermekét. Dalát hallja róna, hegy, völgy, tenger, S a vén idő hozzá nyúlni nem mer, Nem tépi le a hírnek karjáról, Hisz maga is megifjult dalától. Ezután Losonczy László szavalá el Petőfi Sándor szelleméhez irt ismert költeményét,melyet azon alkalommal irt, midőn a magyar tudomá­nyos akadémia Petőfi költeményeit a 200 aranyos nagy jutalomdijjal tünteté ki. Ezzel az ünnepély végét érte. Következett d. u. 3 órakor a diszlakoma, melyen igen nagy szá­mú vendégsereg volt jelen. A pohárköszöntések sorát Endre Mihály biró kezdé meg, a ki­rályra és a bájos királynéra emelvén poharát. Utána Mihajlovics Béla András­­s­y Gyula gróf miniszterelnököt s a kormány többi tagját élteté; Szász Károly Per­­c­z­e 1 Mórt; Szabó korábbi alkapitány Rá­­d­a­y Gedeon grófot, a kun kapitányt, P­e­r­­c­z­e 1 igen szépen körvonalazván Petőfit, mint a nép s a köt.honvéd megéneklőjének, lelkesitő­jének költészetét, ki e mellett nemcsak költő, hanem honvéd és hős vala, ki a csatatéren lelé dicső halálát, élteté emlékét s ezzel kapcsolatban a derék Félegyháza lelkes népét és főbiráját, ez ünnepély rendezőit; az akadémiára s annak el­nökére "Eötvös báróra és küldötteire Szá­ll­ó Ferencz prépost helybeli plébános köszön­tött, Szász Károly Petőfi most is élő kor­társaira, a három legnagyobb magyar költőre, Aranyra, Tompára és Jókaira emelte poharát, mit P­e­r e­z­e­­ a negyedikkel, Szász Károly­­lyal toldott meg. Gyulai Pál az akadémia egyik küldöttje, az akadéma nevében szólt. Beszédéből a követ­kezőt közöljük: „Engedjék, uraim, hogy poharat emeljek Fél­­egyháza derék polgáraiért, a m. t. akadémia ne­vében, melynek ez ünnepélyen egyik kiküldött képviselője vagyok. E város falai közt rengett Petőfi bölcsője, de dicsősége az egész hazáé, s e város kegyelete egyszersmind a nemzeti kegye­let. Ily ünnepélyről nem maradhatott el a magyar akadémia. Sajnálattal kell megemlítenem, hogy az akadémia nem volt szerencsés Petőfit tagjai közé számlálhatni. Sokkal gyorsabban élt, sok­kal ifjabban halt meg, mintsem ideje lett volna elfogadni az akadémia koszorúját Az akadémia méltán elmondhatja azt, mit hasonló esetben a franczia akadémia írt Moliére szobra alá : az ő dicsőségéből semmi sem hiányzott, de ő hiányzik a mi dicsőségünkből. Azonban az akadémiának, mihelyt 1848 után munkásságának szabadabb tér nyílt, első tette volt, nagy jutalmával megkoszo­rúzni Petőfi költeményeit. E koszorút küldi újra általunk Petőfi emlékére, de egyszersmind üd­vözletet is küld Félegyháza polgárainak, kik mi­dőn a hazafiság nagy költőjét megtisztelték, a hazafiak tiszteletét érdemelték ki. Engedjék, uraim, még egyszer ismételnem : koszorú Petőfi emlékére, éljenek Félegyháza derék polgárai.“ A sok pohárköszöntésnek­ vége-hossza nem volt, s már égett a világ a termekben, még min­dig folytak a köszöntések. Tér szűke nem engedi mindnyájáról megemlékeznünk, s megemlítjük még, hogy élteték a Kisfaludy-társaságot és kül­dötteit, Reményit, a magyar írókat és művésze­ket, a jász-kun ifjúságot és Györffy Iván s zentai tani a humoros előadásban, mint egyetlen jelen levő székely, a székely nép üdvözletét mondá el. Már oszladozóban valánk, midőn megérkezett a nemzeti színház tagjainak üdvözlő távirata. Általános éljenzés fogadá e táviratot, s Szász Károly poharat emelt a színház derék tagj­áért, kiket egy uj darab előadása visszatartott a meg­jelenéstől. Este 7 órakor színi előadás volt, Keserű Berczy Ilon asszony „Petőfi emlékezete“ czímű darabját adták elő nagy könnyedséggel helybeli műkedvelők, köztök a szerző is. Végül Reményi és Füredy gyönyörködteték előadásaik­kal az újrázni meg nem szűnő közönséget. — 10 órakor tánczestélyre gyűltek a helybeli és vidéki közönség hölgyei, számban, díszben és szépségben egyiránt gazdagon. M. H. Különfélék. Pest, oct. 15. — A „Fiumaner ” t­gy jelenti, hogy a fiumei kormányzóság épületén feltüzött horvát zászlót nem vették le „mindjárt,“ hanem az reg­geli 8 órától délután 4-ig fel volt tűzve, ekkor is csak a nagy szél miatt, s valamennyi többi zász­lóval együtt vették le. Midőn e közlést a „Fiu­maner Zt.“ kívánatéra ezennel átveszszük, egy­szersmind kikaimat veszünk elutasítani magunk­tól a „félhivatalos lap“czímét, melylyel fiumei col­­legánk megtisztel. A „P. Napló“ a Deák-párt köz­lönye, s a­mennyiben a kormány a Deák pártból került, s ennélfogva egy nyomon jár a Deák­párttal, természetesen támogatója a kormány­nak, de azért még korántsem „félhivatalos.“ — A „Nyír,“ Szabolcs megye lapja, e hó 12-én m­gindult. Gyakorlati tapintattal összeál­lított lap, föfigyelemmel a vidék anyagi érdekeire. — T h u 1 1 Lipót úr kívánatéra kijelentjük, hogy azon Th. L., ki a vasárnap este a Komló­ban tartott tanácskozmányban szólott, nem ő, ő abban részt sem vett. — A magyar éjszaki vasúton mától (odt. 15 töl) fogva megváltoztatott menetrend lép életbe, mire a közönséget azon megjegyzéssel figyelmeztetjük, hogy a részletekről lapunk hir­detései között értesülhetnek. — Az izr. orsz. tanítói egyl­­­e­tó 17-én tartja közgyűlését (Herminator, mintafőtanoda, 12. sz. alatt.) — A fővárosi tanintézetekről a „Füg­getlen lapok“ azon örvendetes tényt jelentik, hogy tanuló ifjúságuk ez idén tetemesen szapo­rodott, így a pesti kir. gymnasiumban, melynek tavaly 440 tanulója volt, ez idén már eddig közel 500 tanuló van beírva. — Munkásokat képző iskolát készül­nek állítani — Sopronban. Hát Pesten? — Siklóson távirdai állomás nyílt meg korlátolt napi szolgálattal. — Névváltoztatások. Doránszky Ist­ván pesti lakos Dobóra, Nálczai Pál csabai lakos pedig Miklósira változtatta vezetéknevét. — A Józsefvárosban felépítendő fiók bölcsőde javára újabban adakoztak : Mendl I­­ván 2 ft, Dietrich Károly 1 ft, Hirch S. 2 ft, Andreides Antal 1 ft, Kern István 5 ft, De­gen 1 ft, Wailenfeld 3 ft. A már eddig begyült összeggel együtt van eddig 35 ft és egy darab arany. — A nemzeti szinh­áz műsorozata oct. 16-tól 26-ig. 16. Bánk bán. 17. Afrik­a nő. 18. Tündér ujjak. 19. Dózsa György. 20. Gyön­géd rokonok. 21. VIII. Henrik. 22. Borgia Lu­­cretia. (Saxlebner k. a. felléptéül.) 23 Aesopus. 24. Álarczos bál. 25. Az üldözött honvéd. (1­ör.) 26. Faust. (A karszemélyzet javára.) — A külső szolnokmegyei hon­védegylet köztudomásra hozza, hogy a Pesten, f. hó 28-án tartandó országos honvédgyülésre küldendő egyleti tagok megválasztása végett f. hó 20-án d. u. 3 órakor a városház termében közgyűlés fog tartatni, melyre a helybeli és vi­déki tagtársak hazafiui kötelességükre a figyel­meztetés mellett meghivatnak. Szolnok, 1867. oct 14. Koppendorfer János, egyl. jegyző. — A duna melléki ref. egyházke­rületnek f. évi júniusban tartott k­özgyülésa elrendelvén az őszi közgyűlést, ennek kezdő nap­jául oct. 28-ra tűzetik ki, melyen megjelenésre az esperes és segédgondnok urak, az egyház­megyék egyházi és világi képviselői, és az egy­ház­kerületi egyházi és világi tanácsbiró urak hivatalosan felkéretnek. KÜLFÖLD. A „Liede“ Magyarországról. Magyarország nagy városai : Buda-Pest, Po­zsony, Kecskemét, Szeged, M.-Vásárhely stb. eléggé népesek arra, hogy iparosaink és kereske­dőink bő összeköttetéseket találjanak eladására mindazon czikkeknek, m­iket egy előhaladott czi­­vilisatio ipara készít, s azon első szükségleti tár­gyaknak,melyeket egy európai nemzet sem nélkü­lözhet. Eddigelé Ausztria egyedáruskodott a ma­gyarországi piaczon. Bevitele húsz év előtt átla­gosan így állott: Földmivelési és gyarmati termények 5,755,134 ft Különféle iparczikkek .... 8,483,214 „ Osztrák gyártmányok . . . . 47,145,330 „ Összeg: 61,381,678 ft, frankokba számítva: 153,453,695. Ezen számok azóta 250 millióra emelkedtek, de Ausztria többé nem űzhet egyedáruságot. Az 1866 iki szerző­dés megnyitá előttünk ezen tartományokat. Azonban termények, bárminek legyenek, ter­ményekkel vásároltatnak, ha eladni akarunk, tudnunk kell vásárolni. Azt hiszszük tehát, nem lesz érdektelen rövid a pillantását adni Magyar­­ország mezőgazdasági, erdészeti és bányászati termékeinek. Húsz év előtt Magyarország termelt 16,600,000 hectolitre búzát; 14,800,000 rozsot; 15,100,000 árpát; 21,200,000 zabot; 13,500,000 kukori­­c­át, összesen: 81,200,000 hectolitre gabonát; és ma ez utóbbi szám 103 millióra tehető. Ebből 1861 ben kivitt Magyarország 9 milliót. És a jelen évben, tekintve Magyarország bő aratását s a gabona drágaságát Franczia- és An­golországban, kivitele még tetemesebb lesz. De csalódás volna azt hinni, hogy Magyaror­szág csak gabonát tud szállítani, néhány év óta a malomipar nagyban emelkedett, s igy Magyar­­ország a legjobb és legfinomabb lisztet is szállít­hat , mely semmivel sem áll hátrább a franczia­­országinál és az amerikainál. A jobbágyság eltörlése, azaz 1848 óta — mert ezt mindig szem előtt kell tartani, mivel itt kez­dődik Magyarország újabbkori fejlődése , drágább a napszám, s igy mindennemű gőzgépe­ket kezdtek alkalmazni, különösen pedig cséplő­gépeket. Továbbá gőzmalmokat, melyek közt legjelesebbek a pestiek , debreczeni, szegedi, aradi, pozsonyi, aztán a somogy-, bács- és fehér megyeiek. (?) Csak a pestiek 6—8 millió mázsát őrölnek. Triest felé szállítják egész­­Amerikáig, Ausz­tráliáig, s még élénkebben fogják szállítani, ha Fiume egyenes vasútvonallal lesz Károlyvároson és Zágrábon át az országgal összekötve. A gabona után részletes leírását adja a borá­szati viszonyoknak, s úgy látszik, még helyisme­reteket is szerzett a hegyaljai (tokaji) bor­terme­lésről, aztán említi a vörös borok közt az egri, visontai, szegszárdi, villányi borokat; a fehér borok közt a balaton vidékit, érmellékit, magya­­rátit, somlait, pozsony- és somogymegyeit; mi­helyt a vasút szállítási ára alább száll, nagy jö­vendőt jósol a magyar borkivitelnek. Ezután emliti a gyapjút, a dohányt, az olajt adó magvakat és a kendert; mindeniket kitű­nőnek tartja s mindeniknek jövendőt jósol. Jövő czikkében a bányászati és erdészeti viszonyok­ról fog szóln­i. Éjszak német szövetség. A szövetségi tengerészet rendkívüli pénzszük­ségére nézve úgy értesülünk, hogy a rendkívüli kiadások, úgy mint a tengerparti munkálatok fedezésére felhatalmazást fog a kormány kérni 10 millió tallérnyi kamatozó kölcsön felvehe­té­sére. A kölcsönt a szükséghez képest részle­tenként érvényesítenék. A porosz kormány tehát itt erősen dolgozik a szövetség minden erejének consolidálásán.­­ A régi­­ szabadelvűek és a szabad con­­servativek egyesült párttöredékei ellenzeni fog­ják az adóssági­ börtön eltörlését. — Berlinben a szövetségi kanczellári hivatal elnöke a szabad költözködési törvényt tárgyaló bizottmánynak kijelenté, hogy a jövő ülésszak­ban egy ipartörvény fog előterjesztetni. — A berlini „Provinzial Corespondenz“ követ­­kezőleg­ vázolja az észak-német szövetségnek had­seregi beosztását. A porosz hadsereg a múlt év végéig 9 hadtest­ből állott, t. i. a testőrségből s 8 rendes hadtest­ből a tartományokban. Közvetlen a porosz állam­­terület nagyobbodása után 3 új hadtest állíttatott fel, azaz a 9-dik Schleswig- Holsteinban, a 10 dik Hannoverában, al1­dik U­­ssen­ és Nassauban. Azóta azonban az észak-német alkotmány által az egész szövetséges sereg az eddigi porosz rend­szer szerint szerveztetett, s a legtöbb észak-né­met kormány, különösen az oldenburgi nagyher­­czeg, a thüringai fejedelem, az anhalti fejedelem és a hanza városok külön szerződéseket kötöttek Poroszországgal, melyeknek alapján csapatjaik minden további intézkedés nélkül a porosz had­sereg szervezetébe fölvétettek. A mecklenburgi csapatok külön dandárként ke­­beleztettek a 9-dik hadtestbe; a Hessen nagyfe­jedelemség csapatjai pedig külön egyezmény folytán, önálló hesseni hadosztályut soroztattak a 11 dik hadtestbe. Szászország csapatai az észak-német szövetség 12 dik hadosztályát képezik. A szövetséges hadsereg e szerint 12 hadtestet foglal magában s a testőrséget. Két-két hadtest együttvéve egy hadosztályt képez.­­ A porosz lapok még mindig sokat foglal­koznak Hohenlohe herczeg beszédével. Több­nyire azonban subjectiv nézetnek tekintik mely alig fogja a német dolgok menetét feltartóztatni. Egyébiránt a badeni kamrában ez iránt interpel­láltak és várható, hogy a külügyér a kérdésben forgó ügyeket teljesen fel fogja világosítani. —• Frankfurt oct. 11 én a megérkezett király tiszteletére lobogózott. — A berlini „Magazin des Auslandes“ Mazzi­ni egy kiáltványát hozza, mely a pápaság és egy­szersmind Moleschott, Vogt és a materialismus ellen nyilatkozik. — A porosz országgyűlés megnyílta után is­mét számos felsőházi tagot akarnak kinevezni, különösen az uj tartományok tekintetbe véte­lével. járassák,­­mivel az a­ebneordatum ellen mű­ködik. — Budweis, oct. 14. Kérvényt szavaz­tak a concordatum ellen, és bizalmat a bécsiek eljárása iránt. — München, oct. 14. A püspökök folya­modványát az iskola­ügyben a király a belügy­miniszterhez utasította. — P­á­r­i­s, oct. 14. A lapok jelentik, hogy a császár szerdán (16 án) a miniszter­tanácsban elnökölni fog. A „Liberté“ jelenti, hogy a kiállítást novem­ber 17 én zárják be. — Marseille, oct. 14. Magánylevelek megerősítik a hírt, hogy Antonelli bibornoknak egy körjegyzéke létezik, mely elégtelennek jelzi a septemberi szerződést. — Konstantinápoly, oct. 12. Azon hír, mintha a kandiai felkelők a nagyvezír meg­érkezésekor a falvakat és olajfaültetvényeket felgyújtották volna, merő koholmány. — P­á­r­i­s, oct. 13. A „Constitutionnel“ meg­­c­áfolja azon levelésben foglalt adatokat, mely állítja, hogy jelenteni képes azon szavakról, me­lyeket a császár Biarritzban a búcsuvétel alkal­mából Roucher és Lavalette miniszterekhez inté­zett, s hozzáteszi, hogy a császári herczeg ismét megbetegedett. A „Constit.“ szerint ez utóbbi kitűnő egésségnek örvend. — P­á­r­i­s, oct. 14. A „Moniteur“ írja : F. hó 11-kéről kelt rendelettel Germiny gróf a Société Immobiliére elnökévé neveztetett. A császár és császári herczeg tegnap szemlét tartottak a bayonnei helyőrség felett, s nagy lelkesedéssel üdvözöltettek. — Pétervár, oct. 13. Sándorczárburskból épen most érkezett meg. — Róma, oct. 12. A helyőrség Subiacoból kémszemle végett eltávozván, egy felkelő csapat lejött a hegyekből és megszállotta a várost. A helyőrség visszatértével a felkelők ismét elűzet­­tek, slőfoglyot és 3 halottat vesztettek. Ez utóbbiak közt egy milánói születésű felkelő-­ vezér is van. A pápai seregekből két ember megsebesült. A msgr. Franchi biarritzi missiójáról szárnya­ló hir teljesen alaptalan. — Róma, oct. 13. (Este.) A mozgalom a ha­táron folyvást tart ; említésre méltó katonai ese­mény azonban nem fordult elő. A pápai állam belsejében háborútlan nyugalom uralkodik. — Fi­o r­e­n­c, oct. 11. (Éjjel.) Garibaldi a rómaiakhoz intézett kiáltványban tudatja, hogy fiát, Menotti Garibaldit bízta meg a mozgalom vezetésével. — F 1­o r­e­n­c, oct. 14. A M­e­n­o­tt­i Ga­ribaldi vezetése alatt álló felkelők a pápai zuávokkal Monte-Maggiore­nál heves harczot vivtak. A zuávok megverettek, s a felkelők által üldöztetve, végre tetemes veszteséggel vissza­vonultak. — Konstantinápoly, oct 14. Epirus és Thessaliában a népesség 15 százalék redir­ekké soroztatik be. A porta ugyan­is elhatározta, hogy a szerbek fenyegető magatartásával szemben, hadserge szervezését siettetni fogja. — Pária, oct. 14. Miként a „France“ ál­­lítja, R­a­t­a­z­z­i újabb nyilatkozatot küldött Pá­riába, melyben mondja, miszerint az olasz kor­mány elhatározta magát a szükséges rendszabá­lyok életbeléptetésére, hogy Garibaldi csa­patainak alakulását és ujonczozását megakadá­lyozza. E szerint olasz csapatokból szorosabb csapatzárvonal huzatik a pápai államok körül, és szükség esetében a csapatok száma szaporit­­tatni is fog. — Bük­arest, oct. 12. Bakuból érkezett táviratok jelentik, hogy a nép és nemzetőrség tegnap megrohanta a raktárakat és a fegyvere­ket szétosztotta. A kormány feloszlatni szándék­szik a bakui nemzetőrséget, s ígéri, hogy azon esetre, ha a fegyverek Ausztriának ki nem szol­gáltatnának, pénzbeli kárpótlást ad. — Jászvásár, oct. 13. Magántáviratok jelentik Bakuból, hogy a csendőrök és nemzetőr­ség közt harcz keletkezett a fegyvertárak miatt. A fegyverek a nemzetőrség kezében vannak. — Pária, oct. 13. A „Liberté“ és „Epo­­que“ fenntartás mellett közlik azon hírt, hogy az olasz csapatok átlépték a pápai határt. — Koppenhága, oct. 12. A király és neje nem utaznak Pétervárra a menyegzőre. Bil­­e-B­rabé báró Brüsselből Florencbe tétetett át, s már útban van ez utóbbi városba. Nemzeti színház. Oct. 16 kára van kitűzve „Bánk bán.“ Eredeti szomorujáték 5 felv. Budai népszínház. Oct. 16 ára van kitűzve : „A Gerolsteini nagyherczegnő“ operette 3 felv. Csütörtökön oct. 17-én ifjú Dumasnak Páriában egymásután 150-et adatott új szinmű­ve először bérletfolyamban : „A gyermekorvos“ 5 felvo­násban. Felelős szerkesztő: B. Kemény Zsigmond. Távirati tudósítások. — Prága, oct. 14. A consistorium felszó­lítja a papokat, hogy a „Narodny Listy“-t ne * N­y i 11 -­­ é r. Pesten, okt. 12. 1867. Méltóságos Gombos Bertalan úrnak. Igen tisztelt kollega! A nekem is ajánlott gyomorszered csodát tett csa­ládi környezetemben! Ugyanis egy idő óta gyomor­bajban szenvedvén, engem az, a­mint két kanállal belőle bevettem, egészen helyre állított. Nem ezt látva, a több hónapok óta görcsökben folyvást szenvedett, s a mellett hidegleléstől is gyötrött szakácsnénknak ugyanazon szerből szintén két evőkanállal beadott, mire ez is tökéletesen egészséges lett, úgy hogy szinte há­rom hónap óta nála sem görcs, sem bármely rágás vagy egyéb egészségbeli baj teljességgel nem mutatko­zott. Most két hete ismét én, pár nap múlva pedig 16 éves fiam, és végre maga nem kellemetlen hasbajban szenvedvén, sőt utóbb házmesterünk is fájdalmas has­menést kapván, és pedig mindanyian éjnek idején, a midőn orvosi segedelmet szerezni bajosabb lett volna, nem mindannyiszor kinek-kinek két evőkanállal a többször emlitett szerből beadott, s mindegyiknek baja nyomban, mintha valaki kézzel vette volna el, tökéle­tesen megszűnt. Ezeknél fogyást indíttatva érzem magam­at hálás köszönetemet azon szerfölött jótékony arcanumodért egész őszinteséggel a legforróbban kijelenteni. Magától értetődik, hogy gondos nem házi környezetünket a kérdéses csodaszer nélkül sohasem hagyandja. Ki is egyébiránt igen becses s barátságos indulatod­ba tovább is ajánlott minden tisztelettel maradok őszinte s hálás barátod Szerb Tivadar.

Next