Pesti Napló, 1867. november (18. évfolyam, 5261–5285. szám)
1867-11-26 / 5281. szám
■ í. í A Pest, nov. 25. 1867. (Fk) Nagyon érdekes vita keletkezett a franczia császár által indítványozott értekezlet körül, nem a szabadelvű és a reactionarius sajtó közt, hanem magának a szabadelvű sajtónak keblében. Egyik rész azt mondja, hogy Napóleont magára kell hagyni, hogy Európának semmi oka nincs osztozni azon — valóban nem igen kellemes felelősségben, melyet ő Felsége népszerűtlen római politikája által vállalt magára ; a franczia közvélemény, mely mindig hangosabban nyilatkozik, utóvégre mégis arra fogja kényszeríteni a császárt, hogy ez ügytől visszavonuljon, s akkor a szentszék kénytelen lesz Olaszországgal minden áron békét, kötni, főleg midőn a konferentia meghiúsulásából újra láthatja, miszerint az európai hatalmak bizony keveset gondolnak ő szentsége világi uralmával. Ez körülbelől azon álláspont, melyet magunk is elfoglaltunk ez ügyben. Hanem ennek ellenében most nagyon tekintélyes szabadelvű lapok azon állítással lépnek fel, hogy épen liberális szempontból a conferentiai terv meghiúsulása nagy szerencsétlenség volna. Ugyanis a franczia császár nem azért interveniált már másod ízben, mivel a pápa világi hatalmának fenntartatása csakugyan az ő kivonatában állna, hanem mivel Napóleon ezt a római kérdést zálog gyanánt tartja kezében, mely által Olaszországot folyvást a Francziaországgali szövetségre kényszeríti. A conferentia ellenben, habár a világi hatalom fennmaradását határozná is, mindenesetre kivenné Francziaország kezéből ezt a zálogot, Olaszország pedig viszanyerné a szövetkezés szabadságát, melyet Napóleon most minden áron gátolni törekszik. Sőt ilyenkor aztán Francziaország, ha az olaszokkal a szövetségre törekszik, a mostanival ellenkező politikára volna kényszerítve, arra t. i., hogy aztán maga segítené Olaszországot Róma elnyerésében és a pápa világi hatalmának megsemmisítésében. — Tehát azon legroszabb esetben is, ha a konferentia a világi hatalom fenntartatását határozná, ezzel külsőleg a helyzet nem volna roszabb, mint ha a conferentia létre sem jöne, de azon különbséggel, hogy akkor Francziaország lassanként Olaszországnak kedvező politikára kénytelenülne áttérni, míg most, ha a conferentia meghiúsul és a statusquo egyszerűen fennmarad, Napóleon is egyszerűen folytatná eddigi politikáját, mely Olaszországot labdává tévé Francziaország kezében. Így tehát még a conferentia legkedvezőtlenebb határozata is kivánatosb volna, mint az értekezlet meghiúsulása, pedig majdnem bizonyos, hogy a konferentia nem ily kedvezőtlen határozatot fogna hozni, hanem többé-kevésbé nyíltan kimondani a pápa világi hatalmának megszüntetését. Ilyen a szabadelvű sajtó egy részének okoskodása, s elméletileg nézve a dolgot, nem lehet az imént említett érveket teljesen jelentékteleneknek mondani. Bennünk mindazáltal nem rendítik meg az eddigi meggyőződést, azt t. i., hogy a conferentia nem fog létrejönni, és hogy nem baj, ha nem jó létre. Akik az ellenkező nézetet védik, mindenekelőtt nem tudnak felelni azon kérdésre, várjon ki fogja exequálni a conferentia ítéletét, ha ez csakugyan hídálra ítéli a szentszék világi uralmát ? Épen egy hete, hogy tüzetesen foglalkoztunk e kérdéssel, s valamint akkor nem hittük, úgy ma sem hiszszük, hogy akár a katholika, akár a nem-katolika hatalmak új Römerzugra fognának vállalkozni, fegyveres erővel kényszerítendők a szent atyát azon lemondásra, melyet ő saját lelkiismerete szerint magára nézve erkölcsi lehetlenségnek állít. Az általunk említett liberális lapok separatum votutu-ukkal csak olyasmit bizonyítanak, ami non erat demonstrandum. t. i. hogy ha már a világi uralomnak fenn kell maradni még egy ideig, jobb , ha az egész Európa, mint ha egyedül Francziaország oltalma alatt áll, mert akkor már holnap is Rómának mehetne Victor Emanuel, előre tudván, hogy azon hatalmak, melyek a zöld asztal mellett pillanatra egyetértők voltak, nem lesznek mind ugyanazon véleményen, ha cselekvésre kerül a dolog, hanem egy rész Olaszország mellett volna, egy rész ellene, míg most Francziaország mindig ellene van, ha Rómát megtámadja. Tehát, amint mondjuk, csak az volna bizonynyítva, hogy ha a világi hatalmat fenn kell tartani, jobb ha Európa, mint ha egye-ül Francziaország tartja fenn azt, de nincs bizonyítva a mi legfontosabb, hogy t. i. az európai hatalmak csakugyan hajlandók ; Napóleon helyett a Róma feletti protecto- rátust átvenni, sőt, hogy ezen európai hatalmak a pápa világi hatalmát erővel fenntartani készek volnának, az még kevésbé valószínű, mint az, hogy erőszakosan meg- semmisítendik. A dolog tehát nem áll úgy, hogy napóleoni vagy európai protectorátus közt lehetne választani, hanem : vagy napóleoni, vagy semmiféle protectoratus ! Miután pedig e napóleoni protectoratus máris oly gyenge lábon áll, hogy csak magára kell hagyni, és lesz belő e legrövidebb idő múlva semmiféle protectoratus , valóban nem látjuk át, mire való az a conferentia, mely legkedvezőbb esetben is csak azt hozhatná létre, ami nélküle is be fog következni. A római kérdés csak addig „zálog“ Napoleon kezében, amig nem jő vel hasonerejű hatalom, mely azt mondja Victor Emanuelnek : neked itt van követelésed Francziaország irányában, nekem is van, jer, hajtsuk be együtt, igy biztosabban kapja meg mindegyikünk a magáét! Ha csakugyan kínálkozik hasznavehető szövetség, ennek elfogadásában nem gátolandja Olaszországot a Róma feletti franczia protectoratus. Sőt ellenkezőleg, éépen ez volna a leghatályosb ok ily szövetség elfogadására, és ha Napóleon császár valamikor az ily szövetség lehetőségét komolyan látja felvonulni maga fölé, 24 óra alatt olyan szépen fogja ő elintézni azt a római kérdést — nem Rómával, hanem Florencz-czel — hogy szebben a világ semmiféle conferentiája sem bírná azt rendbe hozni! 273-5251 Szerkesztési iroda: Ferencziek tere 7. szám, 1. emelet. E lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kiadóhivatal: Ferencziek tere 1 szám földszint. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadás körüli panaszok, hirdetmények) a kiadóhivatalhoz intézendők. Kedd, november 23. 207. l. évi főiaiti llirdctyií'n/e'a díjai 1 hasábos petitsor egyszeri hirdetésnél 7 nj kr. Bélyegdíj külön 30 njkr Nyilt-tér: 6 hasábos petit 26 nj kr. Előfizetési feltételek: Vidékre, postán , vagy helyben, házhoz hordva . Félévre . . 10 frt 50 kr. o. é. Évnegyedre . 6 frt 25 kr. o. é. Észrevételek a parlamenti kormány és megyei rendszer megférhetőségéről, vonatkozással Kecskeméty Aurél. „Parlamenti alkotmány és megyei reactió“ czimű röpiratára. IH. Nem akarom Kossuth Lajos érdemeit tagadni, s igaz az is, hogy ő ragadván meg a hatalmat, nála nélkül a 48 ki törvények nem hozattak, vagy legalább nem oly alakban hozattak volna; de higgje meg szerző, hogy Kossuthnak hatalma leginkább azon alapult, hogy ő költőibb, feljengzőbb, de, mondjuk, lelkesültebb, s annálfogva merészebb volt a többi követeknél. Ismert optimismusa nem sejteté vele azon erisist, melyek másokat aggodalommal töltöttek el, — még magát a nagy Széchenyit sem véve ki, — akiről mégis bajos feltenni, hogy a 48-ks rendszer irányában a megyei élet által elfogulttá lett volna, hiszen szerző szerint nem a megyék, hanem ő volt azon professor, ki mindnyájunkat ezen eszmékre tanított. — Tagadhatlan, hogy Kossuth volt azon merész kezdeményező, ki az európai hangulat alkalmát felhasználta azon eszmék valósítására, melyeket vele együtt mindenki régtől fogva felismert, helyeselt, s teljesülésüket, bár reménytelenül, vagy legalább végtelen messze jövendőben várta, óhajtotta; de tagadhatlan az is, hogy ha ezen merész kezdeményezés akkor történik, mielőtt a kérdéses eszmék megérlelve közhajtássá váltak volna, a kezdeményezés okvetlenül megbukik, ezen eszmék megérlelését pedig nemcsak Kossuthnak, hanem sok megyei embereknek lehet és kell köszönni. Nem lehet tehát azt állítani, hogy a megyék a 48-as törvények, sőt más szabadelvű eszmék keresztül vitelébe be nem folytak vagy éppen azoknak akadályul szolgáltak volna. De ha ez nem elég, legyen szíves a szerző az 1790-iki országgyűlés naplóját és végzéseit figyelme tárgyául venni, s meg fog abból győződni, hogy ezen emlékezési országgyűlés a megyei utasítások, tehát ismét a mesék többsége által felismerve azon hiányokat, melyek alkotmányunk avultságából erednek, ezeknek javítására s korszerükké alakítására egy országos deputatiót küldött ki, mely e megbízásában el is járt ugyan, de a közbejött világrendítő események miatt, annak országos átvizsgálása egész 1825- ig elmaradt. Ezen regnicolare aparatum tehát csak 35 évek múlva hozatott szóba, és ekkor már ez is korszerűtlennek nyilváníttatott a megyei utasításokkal ellátott országgyűlés által, világos tanúságául annak, hogy a világ, s vele a megyék haladtak, pedig még akkor nem jelent meg a Hitel. Ha ezen regnicolare aparatumok kevesebb haladást tanúsítanak, mint kívánatos lett volna, azt nem a megyék éretteliségének vagy elmaradottságuknak lehet és kell tulajdonítanunk, hanem inkább azon körülménynek, hogy a 89-iki elvek kimondását egy visszaijesztő európai vérfördő kisérte, s hihető a Martinovics ügybeni eljárás által előidézett terrorismusnak is volt benne része, — de a haladásnak csalhat"-r jelét mutatja 1-ör az országos deputatio kiküldetése és 2-or az 1825-ki országgyűlés által tett azon nyilatkozat, hogy már ezek is elavulván, uj küldöttség kineveztetését látta szükségesnek. Ezen utóbbi operatumok 1830-ban beadatván, az országgyűlés által utasitás készítés végett a megyéknek megküldettek, s az 1830-ki országgyűlésen revisio alá is vetettek, mégpedig mindenek előtt annak úrbéri része, mert felismertetett, hogy e téren vagyunk leghátrább. Kitagadhatná az 183 %-ks országgyűlés haladási irányát, pedig annak működése is az utasítások többségének volt kifolyása. Tespedést mutatnak-e mindezek vagy haladást ? Pedig mindezek a megyék utasításai nyomán történtek. Most még gondoljuk hozzá azt is , hogy mindezek részint törvények, részint diktái conclusumok által eszközöltettek, amihez a bécsi kormány, vagy legalább a főrendi tábla beleegyezése szükségeltetett, mely két testület, minden reeriminatió nélkül legyen mondva, minden haladási eszmék életbe léptetését évtizedeken keresztül gátolta, s éppen a megyei utasítással ellátott követi tábla, tehát ismét a megye volt azon elementum, mely a haladás érdekében működött. Megczáfoltatva van ez által nézetem szerint nemcsak azon tétel, miszerint a megyék tespedésnek lettek volna orgánumai, hanem meg az is, hogy megyéink nem alkalmasak államférfiakat nevelni, mert mindazon országgyűlési jelentőségek, kik a fent érintett haladási eszméknek voltak szóvivői, a megyei életnek voltak növendékei, s megyék nélkül azoknak alkalmuk sem lett volna feltűnni. — Megyék nélkül ugyan egy megye lakosai még csak személyesen sem igen ismerhetnék egymást , annyival kevésbé egymás képessgét, czélját , közügyek iránti érdekeltségé és jó vagy rész tulajdonságait , mint ez a, szomorú 10 év alatt történt; úgy hogy ha 1861- ben a régi reminiscentik nem léteztek volna a választó kerületek oda leendettek utalva, hogy választandó képviselőknek neveit lotteriaszerűen a szermncsfazékból húzzák ki. A mennyiben pedig szerző különösebben s még erősebben kikel a 61. és 67- k. megyék ellen, azoknak minden működéseit szószátyárságnak, értelmetlen szájhősködésnek, az általuk eszközlött lisztválasztásokat pedig az országos érdekek akadályaiként tünteti fel, meg kell jegyeznem, hogy minden intézménynek meg vannak árnyékoldalai, sőt ártalmas kinövései, de azért igen ferde eljárás volna ezen kinövések miatt az egész intézményt minden jó oldalaival együtt megsemmisíteni. Igaz, hogy az 1861-ki megyei működésnek a szónoklatoknál, s legtöbb esetben indulatos, szenvedélyes és ezéktéi vesztett szónoklatoknál egyéb nyomai nem igen maradtak, mert bizony akkor az egész országban nem administrált senki. De ha valaki a szerzőnek kezét, lábát js egész testét lekötözné, mégis arra ösztönözné, hogy akarjon bizonyos tevékenységet kifejteni, ugyan mit fog egyebet mivel hetni, mint torokszakadtából kiabálni ? S ugyan mit fog kiabálni ? Várjon dissertatiót fog tartani az európai polgárosodás kellékeiről?Alig hiszem, hanem alkalmasint a legdrasticusabb kifejezésekben, s minden kímélet félretételével kiabálni fog azon borzasztó és törvénytelen eljárás ellen, mely rajta elkövettetett, pedig a 61-ki megyék körülbelől ilyen helyzetben voltak, mert a kormány által acióra lettek felhiva, de meg voltak tőlük tagadva minden eszközök, melyek által ágálhattak volna, s ha szabad kérdenem, ugyanezen időben az irodalom hogyan működött? Várjon az irodalom, s különösen az időszaki sajtó csak a mérsékletnek, szelíd megadásnak volt orgánuma? Pedig az nem volt megkötve mint a megyék. A 67-ei megyékről pedig még most igazságos ítéletet hozni nem is lehet, mert azok még alig fél év óta működnek, enynyi idő pedig az átalakulás processusára is megkívántatik, mint azt (nem is említve a 49 után következett szomorú emlékű átalakítást,) tapasztalhattuk a 60., 61 és 65-iki átalakítások alkalmával. Mindezen alkalmaknál azt tapasztaltuk, hogy félév alatt alig lehetett a machinát mozgásba hozni, s mi oknál fogva lehet tehát épen a megyéktől sebesebb működést követelni ? Azonban mégis tudnék nevezni megyéket, melyek nagy részben legombolyították máris azon roppant restantiákat, melyeket reájuk azon dicsőített jó, mert nemmegyei administratio örökségül hagyott. De különben szerző maga is megismeri, hogy ezen utólag alakított, megyék, keveseknek kivételével, felfogván a helyzet igényeit, kevés nehézségeket okoztak a felelős kormánnak, csak a választásoknál követett eljárást roszalja, s azt önmagának tett kérdésekkel és arra adott feleletekkel ekkrit bizonyítja: „Volt-e egy magasbb vezérelv, közérdek, tiszta hazafiság, mely a választásoknál országszerte irányadó lett volna ? Nem kidobták-e a legroszabbakat? Nemi kidobták-e a provisoristákat mind? Nem. A kidobottak helyébe, általán szólva, mindig jobbakat, képesebbeket választottak-e? Nem. A volt hivatalnok mind rész hazafi volt e? Mert szolgált. Nem. Mindaz, ki nem volt hivatalnok, jobb hazafi volt-e? Nem. Igen sok csak azért hazafi, csak azért nem szolgált, mert nem kapott, habár kért a hivatalt. “ De tessék mindezen kérdéseket feltenni, azon kinevezési systemát követő átalakítások irányában nemcsak a Bach, Forgách és Zichy, hanem magánál a Majláth- Sennyei-féle szervezésnél is, kiknek pedig hazafiai tevékenységét senki kétségbe sem teheti, ugyan mer-e majd szerző minden kérdéseire igennel felelni? Kétséget nem szenved, hogy nem mind helyes az, aki a megyék által az izgatottságnak jelen korszakában elkövettetett, de hát mindent el kell törölni azért, mert hibázhat? Ugyan kérem, az irodalom, s különösen az időszaki sajtó semmiben sem hibázott? Vajjon a „Magyar Újság,“ „Ludas Matyi“ ,fc Compagnie megnyugtatóbb hatást, gyakorol a kedélyekre, kevesebb nehézségeket okoz a kormánynak, és inkább számbaveszi a helyzet nehézségeit, mint Heves- vagy Pest megyék határozatai? Nem — nem, és százszorosan nem. De bizonyosan nem a haza s különösen nem az alkotmányos szabadság, Lgkevésbé a felelős kormánynak téne az jó szolgálatot, ki az ilyen exorbitatiók miatt az egész irodalom, vagy legalább az időszaki sajtó eltörlését indítványozná. Azt hiszem, szerző maga sem indítványozna ilyen heroicus orvoslást. Legyünk tehát türelmesek egymás nézetei iránt, s ne tartsunk mindent lehetlennek, amiben némi nehézséget sejtünk. Az országgyűlés bölcsesége kétségkívül el fogja hárítani azon nehézségeket, melyek e tárgyban felmerülnek; jelen észrevételeknek nem czélja azt meghatározni, hogy miképen intézkedjen e kérdés feltt az országgyűlés , hanem csupán annak kimutatása, miként ha a megye mint törvényhatóság, vagyis, ha a megye minden régi atributumaival (kivévén a követküldést,) megállhatott akkor, midőn a kormány csupán a fejedelemnek volt felelős, megállhat akkor is, midőn a kormány nemcsak a fejedelemnek, hanem az országnak is felelős. Egyébiránt a kérdéses röpirat megjelenése óta a hevesmegyei kérdés folytán felmerült vita alkalmával ezen kör négyszegitése mind a két pártnak, vagy legalább mind a két párt mérsékeltebbjeinek megnyugtatásával, nagy részben megoldatott, — mert illetékes egyéniség által czáfolhatlanul bizony ittatott, miképen a megyék bizonyos atributumokkal semmiféle kormány formában sem tűrhetők. amíg jog és korszerű, de a régi megyékével épen nem ellenkező határok között, a felelős parlamenti kormánynak is támaszaivá válnak. T . . . v. Pest, november 25. (lp.) Ha a változássg gyönyörködtet, úgy a képviselőház mai lilébe a leggyönyörködetőbb lehett. Jutott mindenből egy kevés, és az egészből — sok. Voltak interpellálók és kérvények; voltak bizottsági jelntések és törvényjavaslatok ; voltak feleletek és viszonválaszok, és egyszeregyszer egy kis, házi szokássá vált zajgás , de azért mindent megérthettünk, még Beniczky Gyula képviselőt is, kit a legkellemesebb szavú előadónak tartanak. A tárgyalást tisztes arczú elnökünk kezdé meg, bemutatva hosszú sorát azon magán és nem magán kérvényeknek, melyeknek nagy része majd az államlevéltár schutzbare materialéját fogja képezni, s melyekről — ha majd vagy pár század múlva valami régiségbúvár kezeibe kerülnek, ez nem fogja tudni, vajjon a kérvényezés napjainkban egy szép jogi ok helyesen értett gyatorta volt-e, vagy — járvány ? Örvendetes megnyugvással és tiszteletteljes hódolttal vette tudomásul a ház a miniszterelök jelentését, melyben előterjeszté, hogy a ház üdvözlő Szerencsek vonatát királyné ő Felsége köszönettel fogadta. És most kérdezzünk és feleljünk; azaz: mi kérdezzünk, ti kérdezzetek, ők — fe feljenek. Gajzágó Salamon Erdélyre nézve az örökösödési és más birtokügyi viszonyokra nézve kívánt a kormány nézeteivel megismerkedni, s hogy ebbeli óhajtását tejesülve lássa, előállott oly érzékeny, dlegiai hangon tartott, tiztességes noszupágu exoidiummal, hogy a jószivü igazságügyminiszter már ezen bevezetésnél elszánta magát , nem adni okot további gyötrelmekre várakoztatással, és ezen elhatározásnak nem is volt nehéz eleget tenni, mert a kérdés szabatosan és határozottan volt formulázva s habár három pontból állt is, mégis a cubusra emelve se haladható meg az ouvertort. Pulszky Ferencz ezúttal szerencsésebb volt; ő csak azt írta egy papírszeletre, amire feleletet nyerni akar, s ennek felolvasásával sem maga fáradott, hanem a jegyző. Elismerés fejében aztán ő is megelégedett azzal, amit az igazságügyminiszter rögtön felelt. Somssich Pál és Ivánka Imre a kérvények tárházát gazdagíták, csak hogy oly kérvényeket, melyek a haza egy egy fájó sebére kérnek és ajánlanak orvoságot. A hangulatból ítélve, melylyel a ház — főleg az első kérvény rövid és velős megismertetését hallgatá, s a készségből, melylyil ast az igazságügyminiszter a kidolgozás alá vett törvényjavaslat körüli felhasználás végett magához utasíttatni kívánta, — bátran véljük következtethetni, hogy e kérvények szerencsés napot választottak. Következtek a jelentések. A kilencz osztály előadóiból alakult központi bizottmány három törvényjavaslat felett készítvén véleményt, mindegyik törvényjavaslatról szóló jelentés kidolgozásával más más előadót bízott meg. Arról, hogy hány millió forint erejéig vegyünk részt a közös ügyek költségeiben, Csengery Antal olvasott fel egy szép nyelven, erős érveléssel, tiszta logikával szerkesztett jelentést. Szép volt ezt végig hallgatni, szép lesz végig olvasni, de hiába, mert a nóta vége, fizess, nem szívesen mondják kiz arra: helyes. Hogy hány millió forintig érdekeljük magunkat az államadósságok elvállalásában, e hálátlan provincia Kerkápolyi Károly képviselőnek jutott. Itt affler a nótának az a vége : adós fizess !Persze hogy ez sem tetszhetik, kivált alak, ki adósságot nem csinált Hanem mennek és amannak nem a munkás előadók az okai, s azért mind a kettőt meg is éljenezték. Ein gutes Gesicht zun bösen Spiel. Puszky itt is szerencsésebb volt; a tisztelt képviselő ma a Szerencse kedvencze volt. Ő a kereskedelmi és vámszövetségről olvasott jelenést, ezen szövetségről pedig azt tartok, hogy ez lenne ama vám, melyen viszt kerülhet az, ami elveszett a hídon; temészetes tehát, hogy az olvasás közbeig nem mérte annyi gyanakodó, annyi h/agoszem. Általában e /Mentések olvasása alatt jól esett a lélektani észlelésnek ama felfedezésre jutni/ hogy mi bizony nemcsak takarékos g/zdák, de ahol aJuntáról és államadós/gról van szó, eg sz a fukar.-ágik taki/ckneak vgyunk. Megleheősen volt fitlve az academia nagy terem, mégis, midőn itt két első előadó a milliókat csak úgy szórta, a Lajla túl partjára, önkénytelenül nyulkált kiki öltönye után, ésülni kezdett a képviselőház. A kilenczedik osztálynak separatum