Pesti Napló, 1867. december (18. évfolyam, 5286–5305. szám)
1867-12-08 / 5288. szám
284-5268 Vasárnap, december 8. 1867. I. évi folyam Szerkesztési iroda: Ferencziek tere 7. szám, 1. emelet. A lap szellemi részét illetet minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kiadó-hivatal: Ferencziek tere 7 szám földszint. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadás körüli panaszok , hirdetmények) a kiadóhivatalhoz intézendők.PESTI NAPLÓ Előfizetési feltételek: Vidékre, postán , vagy helyben, házhoz hordva . Félévre , . 10 frt 50 kr. o. é. Évnegyedre . 5 Irt 25 kr. o. é. Hirdetmények díja? 7 hasábos petitsor egyszeri hirdetésnél 7 nj kr. Bélyegdíj külön 30 nj kr. Nyílt tér: 6 hasábos petitsor 25 nj kr. Előfizetési felhívás PESTI NAP 1*0 1868-ik évi folyamára. Tizenkilenczedik évi folyamába lép a „Pesti Napló“ az 1868-ik év kezdetén. Tizennyolca év telt el változó politikai körülmények és sok viszontagságok közt, mind a mellett e lap nemcsak függetlenségét megtartotta, hanem a tisztelt közönség szakadatlan pártolása folytán kedvelt és tekintélyes lappá lön. A „Pesti Napló“ elvei, melyeket az említett évek lefolyása alatt fejtegetett, ismeretesek, mely elvekhez ezután is ragaszkodván, továbbról is a jelelt J ill’fílmentaris többség orgánuma marad. Mindezeket előrebocsátva, tisztelettel felhívjuk a t. ez. közönséget az előfizetésre. Az előfizetési ár az eddigi maradván, úgymint : .... 10 frt 50 kr. Január—júniusi félévre . Január—martiusi évnegyedre Pest, december 7-én 1867. 5 frt 25 kr. A PESTI NAPLÓ kiadó-hivatala Pest, dec. 7.1867. A fene-gyerekek. Mátra vidék, dec. 2. A rémités minden nemei közt legutálatosabb az, mely a törvényes, alkotmányos szabadságot használja fel, hogy azokat, akik azt szerezték, s a hazát önmagának és gyermekének visszaadták, véleményeik szabad nyilvánításától, s akaratuk következetes , önálló érvényesítésétől elrettentsék. Az absolutismus legalább nyíltan bevallja, hogy ő a szabadság ezen nemét el nem ismeri, s azért a szabad szót csakis az általa szigorúan kijelölt korlátokon belől fogja megengedni. Azok a fenegyerekek ellenben a teljes, korlátlan szabadságot írják zászlójukra, s mégis követelik, hogy ne merjen senki máskép gondolkozni, meggyőződni és nyilatkozni, mint ahogy ők gondolkoznak, s állítják, hogy meggyőződve vannak. A ki mást hisz, az eretnek, mondá egykor a spanyol inquisitió, s a ki mást gondol vagy akar, az hazaáruló, mondják fenegyerekeink. A szabadságot igénybe veszik, hogy a vele való éléstől minden mást hazaárulás bűne és terhe alatt elrettentsenek. Országokban, melyekben a törvények ily fajta izgatásokra is tért nyitnak, kétségkívül a lehető legnagyobb politikai szabadság uralkodik. Hőseink mindamellett, hogy ezen szabadságot a legszélsőbb végletekig kizsákmányolják, mégis panaszkodnak, hogy ők el vannak nyomva, mert nem ők ülnek a krmányon, nem övék a hatalom, következőleg még nem tettek szert azon szabadságra, hogy a hazaárulókat elpusztíthassák, s minden ellenvéleményt, ellenmondást, ellenszegülést a haza szent nevében kiirthassanak. Az üldözés és el nyomatás dics kört szokott szerezni azoknak, kik szenvedésik által a szabadságot előmozditják. E dicskörre férfiaink féltékenyek. Feljajdulnak, s világfájdalmas arczot vágnak mindanynyiszor, valahányszor a kormány a fennálló törvények védelmére egy-egy szelid repressáliával él. A kormány terrorizál, a kormány hatalmaskodik; könnyű neki elnyomni az igazságot, mert rendelkezésére állnak a szuronyok; — minket nem véd, nem fedez semmi, személyes szabadságunk, sőt életünk önkénynek van martalékul dobva, — és mi még sem félünk, mi ellentállunk neki, őt daczolunk vele, gúnyoljuk és piszkoljuk őt, mint talán kondásainkat sem! E bátorság érne valamit, ha egyéb valami is volna malitiosus gyermeki dacznál, mely annál hetykébb, minél kevesebb félni valója van. Volt idő, midőn a hánytorgatott bátorságnak érvényesítése nem járt volna minden alkalmatlanság nélkül. Akkoriban egy kevés is ezen bátorságból, ildomosan felhasználva, helyesléssel találkozott a nemzet részéről ; vakon, számítás nélkül alkalmazva, nem tudjuk, hogy ösztönzésre talált volna, senki sem tudván helyeselni egy oly lépést, mely egyes hazafiakra és családjaikra veszélyt hozhatott, de a haza sorsa még sem lendíthetett volna. Megbocsát az ellenzék, ha ma, midőn oly sok izgága történik, arra figyelmeztetjük, hogy amaz ildomos bátrak sorában, Tisza Kálmánt debreczeni fellépésével a prot. ügyben, s egy-két ma is mérsékeltebben eljáró tagját kivéve, harcrosai közül keveset találunk. Ha ma ez másként van, ha ugyancsak megnyílt a szájuk, ez onnan van, mert megváltoztak az idők, felelős magyar minisztérium áll az ügyek élén, nincs Protmann, nincs Hauer, nincs katonai törvényszék. Hiába mondják, hogy hisz a hatalm mégis kezükben van, mert a hatalmat a felelős parlamenti kormány nem alkalmazhatja önkényesen, a törvényeket és törvényes formákat meg kell tartania; e törvények és törvényes formák pedig oly széles mozoghatási tért, s anynyi oltalmat és menedéket biztosítanak, hogy bizony nem épen könnyű dolog, valakit politikai vagy sajtó vétségekért elítélni. Hozzájárul , hogy a kormány helyzete épenséggel nem olyan, hogy önhibáján kívül is ne szolgáltathatna fegyvert és alkalmat az agitatióra egy oly pártnak, melynek czélja volna ostromolni a fennállót, s épen azért nem is volna aggodalmas az eszközök megválasztásában. A terheket, meleket a megbukott absolut rendszer összehalmozott, nem lehet egy pillanat alatt megszüntetni, az adó és ujonetszám aligha lesz egyelőre kisebb. Ausztria bonyolult és befejezetlen politikai állapota, terhes és critikus pénzügyi állata, a viszony, melyben a continens két legerősebb szomszéd nagyhatalmához áll, a eseti kérdés, mely D a moce s kardjaként függ Európa felett s a nemzeti viszályok egész özönével fenyeget, végre a nagy megalázások, melyeket a birodalom az utóbbi két évtizedben szenvedett, — mind nem oly tényezők, melyek lelkesítő hatására a kormány számíthatna, — ellenkezőleg leverőleg hatnak, s az rt aligha is szolgálhatnak abipérvül így erős hitűek teremtésére a végső sikerben, (mely, mellesleg legyen mondva, egészen más tényezőkön nyugszik.) Mindez tehát együtt véve elég plau Sibilis ürügyet szólg Itat , a kormány minden hibája nélkül is, a gáncs- és vádaskodásra, n épen nem lehet csodálni, ha a Kossuth nevével és tekintélyével, s a szabadsági harcz emlékeivel ily körülmények közt űzött terrrisatió, mely mindazokat, kik neki útjában állanak, némileg tartózkodóvá tnné, a közönség azon gyöngébb idegzetű részét, melyet minden bizonytalanság rémit, vagy szereti a nyugalmat és békét, s politikai belátása vagy becsvágya sokkal kisebb, semmint akár biztos pillantásra a jövőbe felképesítené, akár pedig valamely magasztosabb elszántságra fellelkesíthetné. Mindez, tudniillik a széles, törvények és törvényes formák által védett s biztosított alkotmányos szó- és sajtószabadság, s az említett nehéz helyzet és viszonyok, melyek közt e szabadság életbe lépett, s a kormány a gyeplőt átvevé, s világosan naiatja , hogy az ez utóbbira fogott félemlitési törekvés merő mystificat'o, s hogy a közönség meggyőződésére a kormány csakis alkotmányos uton gyakorol befolyást; ellenben forradalmi, tehát a szó igaz értelmében vett terrorisatiót azok igyekeznek kifejteni, kik az elfogadott, a pragmatica sanctióból folyó, ünnepélyes koronázás által megszentelt alapot figyelembe nem véve, oly jövővel fenyegetnek mely ha létrejönne , a hazát beláthatlan krizisbe bonyolítaná. „Oly országban, melyben valamely törvénytelen hatalomnak sikerült a törvényes“ mellett állást foglalni, a küzdelem kimenetele mindig az, hogy a törvénytelen buktatja meg a törvényest,“ — ezt egy aszony (S ta e 1) mondá ugyan, de a mondat mindamellett sem szűkölködik minden alap nélkül. A többség és kormány, midőn a kivívott tért, kedvezőtlen volt daczára, mégis elfoglalandónak ítélte, kétségkívül tudta, igen jól tudta, mit vállal el és mit cselekszik. Először is : nem valami apróságról volt szó, s hazánk s Európa első érdekei forognak szőnyegen. Aztán e többség oly tetemes, tiszta jellemű, tapasztalt, edzett hazafiakból áll, s kezdetben legalább az egész ország és nemzet oly általános helyeslésével találkozott, hogy az opponálásnak, legalább nyilvánosan , nesze sem vala hallható, miszerint erkölcsi lehetetlenségnek kell nyilatkoztatnunk minden kétséget, mintha vagy nem tudná, mit kíván a haza és nemzet érdeke, vagy tidva és ismerve, képes volna az ellen véteni, a helyet , hogy azt teljes erejéből s egész elszántsággal előmozdítaná. A határozottság tehát, melyet Kossuth és imádóinak minden izgató kísérletei ellenében kifejtett és kifejt, biztosan hagy következtetni, hogy egy részről mélységesen van áthatva politikája czélszerűségéről, vagyis arról, hogy csak az általa elfoglalt alapon s megválasztott után lehet még a haza és nemzet jövőjét biztositani, — elég fontos körülmény, hogy necsak a nehéz helyzet készséges elfogadására bírjon, de még minden lehető áldozatra is fellelkesitsen, — másrészről pedig érzi és tudja azt is, hogy akarata és ereje is van hozzá, azt, amit ekként jónak, sőt az adott körülmények közt egyedül lehetségesnek vél és űrt, keresztül is vinni, s minden, bárhonnan kell viharokkal szemben, diadalmasan fenntartani. S a meggyőződés a többség és kormány ezen törhetlen, tiszta hazafiai látásán alapuló eltökéléséről szolgál nekünk titosítékul az iránt, hogy a Sar asszony szavaiban rejlő logika alap hiányában fog nálunk, fenegyerekeink erőlködése daczára, kudarcot vallani. A keblezés ezenkívül a községbelieknek a szükséges adatok megszerzése, a telekkönyvezés, a bélyeg és bekeblezési illetékek által sok költséget okoz. Nem csoda tehát, hogy a községek ezen közvetítést el nem fogadták, mert ugyanis előnyös volt az uraságoknak, amelyek némi áldozatok mellett is elfogadták volna, előnyös volt az intézetre nézve is , de a váltság ügyét sehogysem mozdíthatta elő azon mérvben, amint az omág érdeke azt követelné, sőt a kötelezettekre rótt terheket még súlyosbítaná. Ezen közvetítés üdvös hatással lehetett volna, ha az egyetemlegességet megszünteti, ami pedig az által lenne valósítható, ha az intézet irányában az egész összegre nézve a megye vállalná át az egyetemleges kezességet, és a megye, úgy mint a közadót, az egyesek illetményeit saját ellenőrködése alatt és saját közegei által, minden költséges eljárás mellőzésével beszedeti és az intézetnek átszolgáltatja , mely módozat azonban csak törvényhozás úján foganatosítható. III. A megváltásnál figyelembe veendő az eddigi jogosult, kinek jogát szentül kell tartani, melyet, a közérdek tekintetéből, csak kártalanítás mellett büntethetni meg, az állam maga ásná alá alapját, ha a polgárok jogait nem tisztelné; figyelembe kell vinni továbbá a kötelezetteket, akikre a megváltás folytán oly terheket róni nem lehet, hogy alattuk összeroskadjanak, és ha az ország a kárpótlást már magára nem válalhatja, a fizetéseknél legalább oly méltányos intézkedéseket tehet, hogy legalább a felcserélt tehet lehetőleg könnyíttessék. Szépen mondja a szász királysági 1832. mártius 17 -iváltsági törvény bevezetése: „A földtehermentesítés keresztülvitelénél sokféle méltányossági szempontok szolgáltak alapul, s különösen arra kellett tekintettel lenni, nehogy a kötelezettekre elviseltetlen kártalanítások rovassanak.“ Különösen egy, még eddig máshol nem alkalmazott könnyítési módozatnak ismertetett el az országos megváltási banknak (Landrentenbank) felállítása melyet az ország rendjei is oly intézménynek tekintenek, mely a megváltást hathatósan előmozdíthatja. Száz országban a megváltási bank az ország jótállása alatt áll, a bank adósai a váltságkötelezettek, kik a rájuk eső váltsági összegeket negyedévi törlesztési részletekbn, 4°/0 kamatozás mellett, 55 év alatt a kijelölt adóhivataloknál befizetni kötelesek, s a községbeli adószedők épen azn szabályok szerint szedik be a lejárt részletét, mint a közadót ; a kötelezetteknek megengedtetik, hogy tőketartozásukat, még a lejárat ideje előtt, is, vagy készpénzben , vagy földtehermentesítési kötvényekben leróhatják. A jogosultaknak a megállapított váltsági összegről a kkvk által kiállított 3 % % földtehermentesítési kötvények szolgáltatnak ki, melyek 55 év alatt félévi sorsolás mellett törlesztetik. A megtukérított 2/s °/C kamattöbblet a kötvények bevásárlása avagy törlesztésére fordíttatik; a költségek és a be nem hajtható járadékok az ország pénztárából fedezetnek. A közvetítést mindkét fél kérheti. Szászországnak példáját a többi németországi és egyéb európai államok is követték, s ezen közvetítési módozat a gyakorlatban nagyon üdvösnek tanusult, így Poroszországban az 1850. mártius 2 -án kelt törvény szabályozta a megváltási bankot; itten, a kinyomozott évi tartozás húszszoros összege képezi a váltsági tőkét, a jogosultat, ezen összegtől 4°/0 kötvényeket kapnak, a törlesztés 56 %/ap alatt történik, a részfizetések szinte úgy, mint a közadók, szedetnek be, a beszedési és kezelési költségeket szintén az ország viseli. Ha a váltságügyet teljesen rendezni, s az uraság és jobbágy közti hűbéres viszonyt véglegesen megszüntetni akarjuk, akkor mindenesetre czélszerűbb utat, mint az államnak közvetítését, alig találandunk; ez teszi lehetségessé, hogy az uraság már többé a jobbágyhatalommal nem bír, s hogy a jobbágynak sorsát egészen saját kezei közé veszi, és így ezt egyrészről méltatlan zaklatások ellen védi, de szükség esetében segíti itt, midőn nem egyesek, hanem az egész köznép, boldogsága, jóléte forog kérdésben, az államnak érdeke követeli, hogy egyesek önkényére azok sorsát ne bízza, minthogy ezek önök az érdekük kivívásánál az ország javát nem mindig fogják tekintetbe venni, s a megváltás folytán megállapított kötelmi viszony oly kárt okozhatna, minőt az előbbi hűbéres viszony nem okozhatott, amint azt fent elegendőkép kiviágosítottam, s épen ezen oknál fogva az állam, saját érdekének sértése nélkül, a magánpénzintézetek általi közvetítést sem engedheti in, minthogy ezek is mindig csak saját érdekük szempontjából fognák kezelni, és az országos érdét háttérbe szoríttatnék. A megyebizottmány felügyelete alatt járási bizottságok állapítják meg a váltsági ös- szegeket, s ezen intézkedései ellen a megyebizottmányhoz fordulhat a sértett fél, a pénzügyminisztérium felügyelete alatt áll a megváltási bank, melyhez az egyes adóhivatalok a beszedett részletűzetéseket beszolgáltatják: a beszedés úgy történik, mint a közadónál. Hogy a jövő megváltásoknál alaosultak a bankhoz utaltassanak, nehézség sem forog fenn ,azonban kérdés merülhet fel olyanoknál, akik már ítéletileg avagy egyességileg meghatározott határidők alatt követelhetik a fizetést, vagy akiknél ezen határidők már lejártak, szorosan véve, a fentebbi közvetítést ez esetekben a jogosultak kérelméről kellene feltételezni , azonban tekintetbe kell venni, hogy nagyon is kevés eset lesz, ahol a jogosult perlekedés nélkül szedheti be a váltsági összegeket, hogy az ily perlekedés a földesúrnak sok költséget és kellemetlenséget okoz, holott ha kötvényekben felveszi, a kamatokra és tőkére bizton számíthat, s minden kellemetlen és költséges érintkezéstől régi jobbágyával, egyszerre megmentőzik, miért is nagyon kevesen lesznek, akik a közvetítést jótéteményként ne fognák üdvözölni. De, nézetem szerint, megint az ország érdekében nem engedhetni meg, hogy a jogosult önkényére bizasék a választás, mert ez, illetőleg képviselője, felhasználhatná a kötelezettek szorult helyzetét, hogy némi áldozatokkal kellne ezeknek a közvetítéshezi engedélyt megvásárolnok, miért is országos szempontból és a jogosultak legnagyobb részének vélelmezhető beleegyezése folytán, a közvetítést ezen esetekben is a kötelezettek kértére meg kell engedni. Kérdés merülhet fel még, mily hosszú határidőkre terjesztessék ki a törlesztés? — Nézetem szerint 30 év legczélszerűbb lenne, mert csak ily határidő mellett lehetnek az évi részletfizetések oly csekélyek, hogy a kötelezett azt könnyen megtakaríthatja, hogy egy két évi résztermés mindjárt zavarba nem hozza, de azonkívül engedtessék meg nekik, hogy a határidő lefolyta előtt is mindegyik tartozását szabadon lefizettesse, ugy hogy semmi tekintettel a többiekre, kiki magát megválthatja és a többiekért jótállani nem köteles. Végre még azon kérdésre akarok felelni, vájjon az állam vállalja-e el a teher egy részét ? — Ha tekintjük állampénztárunk állását, az mindenesetre nincs azon kedvelő helyzetben, hogy kiadási tételeit szaporíthassa, midőn a rendes kiadások sem fedezhetők, miért is e tekintetben kevés kilátás van, de tekintetbe kell még venni, hogy sok község más földdel váltotta meg magát, kik a segélyt szétén igényelhetnék , miért is — nézetem szerint — az állam a váltsági fehérből nert vállalhat el; azonban mégis van mód, mely ha némileg könnyíteni lehet a kötelezetteknek, ugyanis : / a) Az ily megváltott földek földadója után kivetett földteher a mentesítsi pótlékokat, valamint az uraságok által a váltsági összegek kamatai után fizetendő jövedelmi adót a megváltó banknak lehetne átadni, a mi által ketséges lenne, hogy a kötelezettek kamatfizetése leszállittatik, s igy az évi tpeszte-j járadékok b) A kötelezettesek megengedtetik, hogy még le nem jrat tőkéjüket földtehermentesitési tévényekkel kielégithec) A beszed® és kezelési költségeket az állampénzár viseli. í^é^ezen) szerint, mostani vis*«ny«ink közt az államtól többet követe^ nem tehet; és ha ily módon rendezzük a befizetések közvetítését, a községe^0 a rendet behozzuk , s az egyesek szorgalmának bizonyára sikerülni ipaffi-így Eövid idő alatt ezen tehertől is menekülhetnek, s ja mennyiben az semlegesség megszüntetésével bizonya a vevők is szaporodni, és igy a árai is felemelkedni fognak, sokan A váltságügy. i. A magyar földhitelintézet ezen váltsági összegek befizetésénél a nép és az ország érdekében közvetítését felajánlotta, s e tekintetben, hazafias buzgósággal, főbb rendbeli intézkedéseket ten , azonban a községek egyike em fogadta el ezen közetítést, éspedig egyszerűen azon oknál fogva, mert ez után a fentebb leírt súlyos bajok sehogy sem orvosolhatók. A községeknek ugyan előnyös, hogy a részletfizetések, melyek többeknél már közel lejárnak , több évekre kihúzatnak, és mindnyájan bíznak, hogy a rész évek után majd termékeny évek is következnek, és szorgalmuk gyümölcseiből annyit megtakaríthatnak, hogy talán rövid idő alatt tartozásaikat kielégíthetik, e mellett pedig a fenyegetődző végrehajtásoktól legalább egyelőre menekülnek. Azonban a közvetítés azért nem jöhetett létre , mert az intézet szintén az egyetemleges lekötelezést követeli, s ezt telekkönyvvileg is kitünteti, úgy hogy ugyan a fentebbi hátrányok állanak be, és pedig azon különbséggel, hogy az intézet késleltetéseket és hátralékokat nem tűrhet, s igy megtörténhetik, hogy már az első év után az egész kölcsön-összeg iránt intéztetik végrehajtás ellenük, s minthogy semmiféle hatóság a pontos lefizetést, beszedést ellen nem őrzi, az ily hátralékok épen úgy, mint mostan, el nem maradhatnak. Az uraság mégis engedhet halasztást, holott az intézetnek a részfizetések pontos befolyását szolgálnia kell; továbbáa az intézet a községnek egész tartozását az egyes megváltott földekre, s ezenkívül, ha ezek elég biztosítékot nem nyújtanak, a többi birtokra is kivánja bekebleztetni, a minek természetes következménye, hogy a községeknek hitele végkép megsemmisittetik, s az ily nagy összeggel bár melléajelzálogilag terhelt bútokra, már senki sem fog hitelezni, az ily birtokot senki sem fogja megvenni; ezen be lai számunkhoz féliv melléklet van csatolva."