Pesti Napló, 1867. december (18. évfolyam, 5286–5305. szám)

1867-12-08 / 5288. szám

284-5268 Vasárnap, december 8. 1867. I. évi folyam Szerkesztési iroda: Ferencziek tere 7. szám, 1. emelet. A lap szellemi részét illetet minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kiadó-hivatal: Ferencziek tere 7 szám földszint. A lap anyagi részét illető köz­lemények (előfizetési pénz, ki­adás körüli panaszok , hirdet­mények) a kiadó­hivatalhoz in­tézendők.PESTI NAPLÓ Előfizetési feltételek: Vidékre, postán , vagy helyben, házhoz hordva . Félévre , . 10 frt 50 kr. o. é. Évnegyedre . 5 Irt 25 kr. o. é. Hirdetmén­y­ek díja? 7 hasábos petitsor egyszeri hirde­­tésnél 7 nj kr. Bélyegdíj külön 30 nj kr. Nyílt tér: 6 hasábos petit­­sor 25 nj kr. Előfizetési felhívás PESTI NAP 1*0 1868-ik évi folyamára. Tizenkilenczedik évi folyamába lép a „Pesti Napló“ az 1868-ik év kezdetén. Tizennyolca év telt el változó politikai körülmények és sok viszontagságok közt, mind a mellett e lap nemcsak függetlenségét megtartotta, hanem a tisztelt közönség sza­kadatlan pártolása folytán kedvelt és tekintélyes lappá lön. A „Pesti Napló“ elvei, melyeket az említett évek lefolyása alatt fejtegetett, ismeretesek, mely elvekhez ezután is ragaszkodván, továbbról is a jelelt J­ ill’fíl­mentaris többség orgánuma marad. Mindezeket előrebocsátva, tisztelettel felhívjuk a t. ez. közönséget az előfize­tésre. Az előfizetési ár az eddigi maradván, úgymint : .... 10 frt 50 kr. Január—júniusi félévre . Január—martiusi évnegyedre Pest, december 7-én 1867. 5 frt 25 kr. A PES­TI NAPLÓ kiadó-hivatala Pest, dec. 7.1867. A fene-gyerekek. Mátra vidék, dec. 2. A rémités minden nemei közt legutála­tosabb az, mely a törvényes, alkotmányos szabadságot használja fel, hogy azokat, a­kik azt szerezték, s a hazát önmagának és gyermek­é­nek visszaadták, véleményeik szabad nyilvánításától, s akaratuk követ­kezetes , önálló érvényesítésétől elret­tentsék. Az absolutismus legalább nyíltan be­vallja, hogy ő a szabadság ezen nemét el nem ismeri, s azért a szabad szót csakis az általa szigorúan kijelölt korlátokon be­lől fogja megengedni. Azok a fenegyere­kek ellenben a teljes, korlátlan szabadsá­got írják zászlójukra, s mégis követelik, hogy ne merjen senki máskép go­ndolkoz­ni, meggyőződni és nyilatkozni, mint a­hogy ők gondolkoznak, s állítják, hogy meggyőződve vannak. A ki mást hisz, a­z er­etn­ek, mondá egykor a spanyol in­­­quisitió, s a ki mást gondol vagy akar, az hazaáruló, mondják fenegyerekeink. A szabadságot igénybe veszik, hogy a vele v­aló éléstől minden mást hazaáru­lás bűne és terhe alatt elrettentsenek. Országokban, melyekben a törvények ily fajta izgatásokra is tért nyitnak, két­ségkívül a lehető legnagyobb politikai szabadság uralkodik. Hőseink mindamel­lett, hogy ezen szabadságot a legszélsőbb végletekig kizsákmányolják, mégis pa­naszkodnak, hogy ők el vannak nyomva, mert nem ők ülnek a k­rmányon, nem övék a hatalom, következőleg még nem tettek szert azon szabadságra, hogy a ha­zaárulókat elpusztíthassák, s m­inden el­lenvéleményt, ellenmondást, ellenszegü­lést a haza szent nevében kiirthassanak. Az üldözés és el nyomatás dics kört szo­kott szerezni azoknak, kik szenvedé­sik által a szabadságot előmozditják. E dics­körre férfiaink féltékenyek. Feljajdulnak, s világfájdalmas arczot vágnak mindany­­nyiszor, valahányszor a kormány a fenn­álló törvények védelmére egy-egy szelid repressáliával él. A kormány terrorizál, a kormány hatalmaskodik; könnyű neki el­nyomni az igazságot, mert rendelkezésére állnak a szuronyok; — minket nem véd, nem fedez semmi, személyes szabadsá­gunk, sőt életünk önkénynek van marta­lékul dobva, — és mi még sem félünk, mi ellentállunk neki, őt daczolunk vele, gú­nyoljuk és piszkoljuk őt, mint talán kon­dásainkat sem! E bátorság érne valamit, ha egyéb va­lami is volna malitiosus gyermeki dacznál, mely annál hetykébb, minél kevesebb félni valója van. Volt idő, midőn a hány­­torgatott bátorságnak érvényesítése nem járt volna minden alkalmatlanság nélkül. Akkoriban egy kevés is ezen bátorság­ból, ildomosan felhasználva, he­lyesléssel találkozott a nemzet részéről ; vakon, számítás nélkül alkalmazva, nem tudjuk, hogy ösztönzésre talált volna, sen­ki sem tudván helyeselni egy oly lépést, mely egyes hazafiakra és családjaikra ve­szélyt hozhatott, de a haza sors­a még sem lendíthetett volna. Megbocsát az el­lenzék, ha ma, midőn oly sok izgága tör­ténik, arra figyelmeztetjük, hogy amaz il­domos bátrak sorában, T­i­s­z­a Kálmánt debreczeni fellépésével a prot. ügyben, s egy-két ma is mérsékeltebben eljáró tag­ját kivéve, harcrosai közül keveset talá­lunk. Ha ma ez másként van, ha ugyancsak megnyílt a száj­uk, ez onnan van, mert megváltoztak az idők, felelős magyar mi­nisztérium áll az ügyek élén, nincs Prot­­m­a­n­n, nincs Hauer, nincs katonai törvényszék. Hiába mondják, hogy hisz a hatalm m­égis kezükben van, mert a hatalmat a felelős parlamenti kormány nem alkalmazhatja önkényesen, a törvé­nyeket és törvényes formákat meg kell tartania; e törvények és törvényes formák pedig oly széles mozoghatási tért, s any­­nyi oltalmat és menedéket biztosítanak, hogy bizony nem épen könnyű dolog, valakit politikai vagy sajtó vétségekért el­ítélni. Hozzájárul , hogy a kormány hely­zete épenséggel nem olyan, hogy önhi­báján kívül is ne szolgáltathatna fegyvert és alkalmat az agitatióra egy oly pártnak, melynek czélja volna ostromolni a fennál­­lót, s épen azért nem is volna aggodalmas az eszközök megválasztásában. A terheket, me­leket a megbukott absolut rendszer összehalmozott, nem lehet egy pillanat alatt megszüntetni, az adó és ujonetszám aligha les­z egy­előre kisebb. Ausztria bo­nyolult és befejezetlen politikai állapota, terhes és critikus pénzügyi állata, a vi­­­szony, melyben a continens két legerő­sebb szomszéd nagyhatalmához áll, a e­­seti kérdés, mely D a m­o­c­­­e s kardja­ként függ Európa felett s a nemzeti viszá­lyok egész özönével fenyeget, végre a nagy megalázások, melyeket a biro­dalom az utóbbi két évtizedben szen­vedett, — mind nem oly tényezők, melyek lelkesítő hatására a kormány számíthatna, — ellenkezőleg leverőleg hatnak, s az rt aligha is szolgálhatnak abipérvül így erős hitűek teremtésére a végső sikerben, (mely, mellesleg legyen mondva, egészen más tényezőkön nyug­szik.) Mindez tehát együtt véve elég plau­ Sibilis ürügyet szólg Itat , a kormány minden hibája nélkül is, a gáncs- és vá­daskodásra, n épen nem le­het csodálni, ha a Kossuth nevével és tekintélyével, s a szabadsági harcz emlékeivel ily kö­rülmények közt űzött terr­risatió, mely mindazokat­, kik neki útjában állanak, némileg tartózkodóvá t­nné, a közönség azon gyöngébb idegzetű részét, melyet minden bizonytalanság rémit, vagy sze­reti a nyugalmat és békét, s politikai be­látása vagy becsvágya sokkal kisebb, semmint akár biztos pillantásra a jövőbe felképesítené, akár pedig valamely ma­­gasztosabb elszántságra fellelkesíthetné. Mindez, tudniillik a széles, törvények és törvényes formák által védett s biz­tosított alkotmányos szó- és sajtószabad­­ság, s az említett nehéz helyzet és viszo­nyok, melyek közt e szabadság életbe lépett, s a kormány a gyeplőt átvevé, s világosan nai­atja , hogy az ez utóbbira fogott félemlitési törekvés merő mystifi­­cat'o, s hogy a közönség meggyőződésére a kormány csak­is alkotmányos uton gya­korol befolyást; ellenben forradalmi, te­hát a szó igaz értelmében vett terrorisa­­tiót azok igyekeznek kifejteni, kik az elfo­gadott, a pragmatica sanctióból folyó,­­ ünnepélyes koronázás által megszentelt alapot figyelembe nem véve, oly jövővel fenyegetnek mely ha létrejönne , a ha­zát beláthatlan krizisbe bonyolítaná. „Oly országban, mely­ben va­lamely törvénytelen hatalom­nak sikerült a törvényes“ mel­lett állást foglalni, a küzdelem kimenetele mindig az, hogy a törvénytelen buktatja meg a tör­vényest,“ — ezt egy a­szony (S t­a e 1) mondá ugyan, de a mondat mindamellett sem szűkölködik minden alap nélkül. A többség és kormány, midőn a kiví­vott tért, kedvezőtlen volt­­ daczára, még­is elfoglalandónak ítélte, kétségkívül tud­ta, igen jól tudta, mit vállal el és mit cselekszik. Először is : nem valami apróságról volt szó, s hazánk s Európa első érdekei forognak szőnyegen. Aztán e többség oly tetemes, tiszt­a jellemű, ta­pasztalt, edzett hazafiakból áll, s kezdet­ben legalább az egész ország és nemzet oly általános helye­slésével találkozott, hogy az opponálásnak, legalább nyilvá­nosan , nesze sem vala hallható,­­ mi­szerint erkölcsi lehetetlenségnek kell nyi­latkoztatnunk minden kétséget, mintha vagy nem tudná, mit kíván a haza és nemzet érdeke, vagy ti­dva és ismerve, képes volna az ellen véteni, a helyet , hogy azt teljes erejéből s egész elszánt­sággal előmozdítaná. A határozottság tehát, melyet Kos­suth és imádóinak minden izgató kísér­letei ellenében kifejtett és kifejt, biztosan hagy következtetni, hogy egy részről mélységesen van áthatva politikája czélsze­­rűségéről, vagyis arról, hogy csak­ a­z általa elfoglalt alapon s megválasztott után le­het még a haza és nemzet jövőjét biztosi­­tani, — elég fontos körülmény, hogy ne­­csak a nehéz helyzet készséges elfogadá­sára bírjon, de még minden lehető áldo­zatra is fellelkesitsen, — másrészről pedig érzi és tudja azt is, hogy akarata és ereje is van hozzá, azt, a­mit ekként jónak, sőt az adott körülmények közt egyedül lehetségesnek vél és ű­rt, ke­resztül is vinni, s minden, bárhonnan kell viharokkal szemben, diadalmasan fenn­tartani. S a meggyőződés a többség és kormány ezen törhetlen, tiszta hazafiai látásán ala­puló eltökéléséről szolgál nekünk ti­tosí­­tékul az iránt, hogy a S­­­a­r­­ asszony sza­vaiban rejlő logika alap hiányában fog nálunk, fenegyerekeink erőlködése daczá­ra, kudarc­ot vallani. A keblezés ezenkívül a községbelieknek a szükséges adatok megszerzése, a telek­­könyvezés, a bélyeg és bekeblezési illeté­kek által sok költséget okoz. Nem csoda tehát, hogy a községek ezen köz­vetítést el nem fogadták, mert ugyanis előnyös volt az uraságoknak, a­melyek némi áldozatok mellett is el­fogadták volna, előnyös volt az inté­zetre nézve is , de a váltság ügyét se­­hogysem mozdíthatta elő azon mérvben, a­mint az omág érdeke azt követelné, sőt a kötelezettekre rótt terheket még sú­lyosbítaná. Ezen közvetítés üdvös hatással lehetett volna, ha az egyetemlegességet megszün­teti, a­mi pedig az által lenne valósítható, ha az intézet irányában az egész összegre nézve a megye vállalná át az egyetem­­leges kezességet, és a megye, úgy mint a közadót, az egyesek illetményeit saját el­lenőrködése alatt és saját közegei által, minden költséges eljárás mellőzésével be­szedeti és az intézetnek átszolgáltatja , mely módozat azonban csak törvényhozás ú­­ján foganatosítható. III. A megváltásnál figyelembe veendő az eddigi jogosult, kinek jogát szentül k­ell tar­tani, melyet, a közérdek tekintetéből, csak kártalanítás mellett b­üntethetni meg, az állam maga ásná alá alapját, ha a polgá­rok jogait nem tisztelné; figyelembe kell vinni továbbá a kötelezetteket, a­kikre a megváltás folytán oly terheket róni nem lehet, hogy alattuk összeroskadjanak, és ha az ország a kárpótlást már magá­ra nem válalhatja, a fizetéseknél leg­alább oly méltányos intézkedéseket tehet, hogy legalább a felcserélt tehet lehetőleg könnyíttessék. Szépen mondja a szász ki­rálysági 1832. mártius 17 -i­váltsági tör­vény bevezetése: „A földtehermentesítés kereszt­ül­vitelénél sokféle méltányossági szempo­ntok szolgáltak alapul, s különö­sen arra kellett tekintettel lenni, nehogy a kötelezettekre elvis­eltetlen kártalanítá­­sok rovassanak.“ Különösen egy, még ed­dig máshol nem alkalmazott könnyítési módozatnak ismertetett el az országos me­gváltási banknak (Landrentenbank) felállítása melyet az ország rendjei is oly intézménynek tekintenek, mely a meg­váltást hathatósan előmozdíthatja. Szá­z országban a megváltási bank az ország jótállása alatt áll, a bank adósai a váltságkötelezettek, kik a r­­ájuk eső vált­sági összegeket negyedévi törlesztési rész­letekb­­n, 4°/0 kamatozás mellett, 55 év alatt a kijelölt adóhivataloknál befizetni kötelesek, s a községbeli adószedők épen a­zn szabályok szerint szedik be a lejárt részlet­­ét, mint a köz­adót ; a kötelezet­teknek megengedtetik, hogy tőketartozá­sukat, még a lejárat ideje előtt, is, vagy készpénzben , vagy földtehermentesítési kötvényekben leróhatják. A jogosultak­nak a megállapított váltsági összegről a kkvk által kiállított 3 % % földtehermen­­tesítési kötvények szolgáltatnak ki, me­lyek 55 év alatt félévi sorsolás mellett törleszteti­­k. A megtuké­rított 2/s °/C kamattöbblet a kötvények bevásárlása avagy törlesztésé­re fordíttatik; a költségek és a be nem hajtható járadékok az ország pénztárából fede­zetnek. A közvetítést mindkét fél kérheti. Szászországnak példáját a többi német­­országi és egyéb európai államok is kö­vették, s ezen közvetítési módozat a gya­korlatban nagyon üdvösnek tanusult, így Poroszországban az 1850. mártius 2 -án kelt törvény szabályozta a megváltási bankot; itten, a kinyomozott évi tartozás húszszoros összege képezi a váltsági tőkét, a jogosultat, ezen összegtől 4°/0 kötvé­nyeket kapnak, a törlesztés 56 %/a­p alatt történik, a részfizetések szinte úgy, mint a közadók, szedetnek be, a beszedési és kezelési költségeket szintén az ország viseli. Ha a váltságügyet teljesen rendezni, s az uraság és jobbágy közti hűbéres vi­szonyt véglegesen megszüntetni akarjuk, akkor mindenesetre czélszerűbb utat, mint az államnak közvetítését, alig találan­­dunk; ez teszi lehetségessé, hogy az ura­ság már többé a jobbágyhatalommal nem bír, s hogy a jobbágynak sorsát egészen saját kezei közé veszi, és így ezt egyrészről méltatlan zaklatások ellen védi, de szükség esetében segíti itt, midőn nem egyesek, hanem az egész köznép, boldog­sága, jóléte forog kérdésben, az államnak érdeke követeli, hogy egy­esek önkényére azok sorsát ne bízza, minthogy ezek önö­k az érdekük kivívásánál az ország javát nem mindig fogják tekintetbe venni, s a meg­váltás folytán megállapított kötelmi vi­szony oly kárt okozhatna, minőt az előbbi hűbéres viszony nem okozhatott, a­mint azt fent elegendőkép kiviágosítottam, s épen ezen oknál fogva az állam, saját ér­dekének sértése nélkül, a magánpénzinté­­zetek általi közvetítést sem enge­dheti in, minthogy ezek is mindig csak saját érde­kük szempontjából f­ognák kezelni, és az országos érdét hát­térbe szoríttatnék. A megyebizottmány felügyelete alatt járási bizottságok állapítják meg a váltsági ös­- szegeket, s ezen intézkedései ellen a me­gyebizottmányhoz fordulhat a sértett fél, a pénzügyminisztérium felügyelete alatt áll a megváltási bank, melyhez az egye­s adóhivatalok a beszedett részletűzetéseket beszolgáltatják: a beszedés úgy történik, mint a közadónál. Hogy a jövő megváltásoknál al­aosul­­tak a bankhoz utaltassanak, nehézség sem­ forog fenn ,azonban kérdés merül­het fel olyanoknál, a­kik már ítéletileg avagy egyességileg meghatározott határidők alatt követelhetik a fizetést, vagy a­kik­nél ezen határidők már lejártak, szorosan véve, a fentebbi közvetítést ez esetekben a jogosultak kérelméről kellene felté­telezni , azonban tekintetbe kell venni, hogy nagyon is kevés eset lesz, a­hol a jogosult perlekedés nélkül szedheti be a váltsági összegeket, hogy az ily perleke­dés a földesúrnak sok költséget és kelle­metlenséget okoz, holott ha kötvények­ben felveszi, a kamatokra és tőkére biz­ton számíthat, s minden kellemetlen és költséges érintkezéstől régi jobbágyával, egyszerre megmentőzik, miért is na­gyon kevesen lesznek, a­kik a közvetítést jótéteményként ne fognák üdvözölni. De, nézetem szerint, megint az ország érdeké­ben nem e­ngedhetni meg, hogy a jogo­sult önkényére biza­sék a választás, mert ez, illetőleg képviselője, felhasználhatná a kötelezettek szorult helyzetét, hogy némi áldozatokkal kel­lne ezeknek a közvetítés­­hezi engedélyt megvásáro­lnok, miért is országos szempontból és a jogosultak leg­nagyobb részének vélelmezhető beleegye­zése folytán, a közvetítést ezen esetekben is a kötelezettek kértére meg kell en­gedni. Kérdés merülhet fel még, mily hosszú határidőkre terjesztessék ki a törlesztés? — Nézetem szerint 30 év legczélszerűbb lenne, mert csak ily határidő mellett le­hetnek az évi részletfizetések oly csekélyek, hogy a kötelezett azt könnyen megtaka­ríthatja,­­ hogy egy két évi rész­termés mindjárt zavarba nem hozza, de azonkí­vül engedtessék meg nekik, hogy a ha­táridő lefoly­ta előtt is mindegyik tarto­zását szabadon lefizette­sse, ugy hogy sem­mi tekintettel a többiekre, kiki magát megválthatja és a többiekért jótállani nem köteles. Végre még azon kérdésre akarok fe­lelni, vájjon az állam vállalja-e el a teher egy részét ? — Ha tekintjük állampénz­tárunk állását, az mindenesetre nincs azon kedvelő h­elyzetben, hogy kiadási tételeit szaporíthassa, midőn a rendes kiadások sem fedezhe­tők, miért is e tekintetben ke­vés kilátás van, de tekintetbe kell még venni, hogy sok község más földdel váltot­ta meg magát, kik a segélyt sz­étén igé­nyelhetnék , miért­ is — nézetem szerint — az állam a váltsági fehérből nert vállalhat el; azonban mégis van mód, mely ha né­mileg könnyíteni lehet a kötelezetteknek, ugyanis : / a) Az ily megváltott földek­ földadója után kivetett földteher a mentesítsi pótlé­kokat, valamint az uraságok által a vált­sági összegek kamatai után­ fizetendő jö­vedelmi adót a megváltó banknak le­hetne átadni, a mi által ketséges lenne, hogy a kötelezettek kam­atfizetése leszál­­littatik, s igy az évi tpeszte-j járadékok b) A kötelezettesek megengedtetik, hogy még le nem jrat tőkéjüket fö­ldte­­hermentesitési tévényekkel kielégithe­c) A beszed®­ és kezelési költségeket az állampénzár viseli. í^é^ezen) szerint, mostani vis*«ny«ink közt az államtól töb­­bet követe^ nem tehet; és ha ily módon rendezzü­k a befizetések közvetítését, a községe^0 a rendet behozzuk , s az egyesek szorgalmának bizonyára sikerül­ni ipaffi-így Eövid idő alatt ezen tehertől is menekülhetnek, s ja mennyiben az semlegesség megszüntetésével bizo­nya a vevők is szaporodni, és igy a árai is felemelkedni fognak, sokan A váltságü­gy. i­. A m­agyar földhitelintézet ezen váltsá­gi összegek befizetésénél a nép és az or­szág érdekében közvetítését felajánlotta, s e tekintetben, hazafias buzgósággal, főbb rendbeli intézkedéseket ten , azonban a községek egyike em fogadta el ezen köz­etítést, és­pedig egyszerűen azon ok­nál fogva, mert ez után a fentebb leírt súlyos bajok sehogy sem orvosolhatók. A községeknek ugyan előnyös, hogy a részletfizetések, melyek többeknél már közel lejárnak , több évekre kihúzat­nak, és mindnyájan bíznak, hogy a rész évek után majd termékeny évek is kö­vetkeznek, és szorgalmuk gyümölcseiből annyit megtakaríthatnak, hogy talán rö­vid idő alatt tartozásaikat kielégíthetik, e mellett pedig a fenyegetődző végrehaj­tásoktól legalább egyelőre menekülnek. Azonban­ a közvetítés azért nem jöhetett létre , mert az intézet szintén az egyetemle­ges lekötelezést követeli, s ezt telekkönyv­­vileg is kitünteti, úgy hogy ugyan a fen­tebbi hátr­ányok állanak be, és pedig azon különbséggel, hogy az intézet késlelt­eté­seket és hátralékokat nem tűrhet, s igy megtörténhetik, hogy már az első év után az egész kölcsön-összeg iránt intéztetik végrehajtás ellenük, s minthogy semmi­féle hatóság a pontos lefizetést, beszedést ellen nem őrzi, az ily hátralékok épen úgy, mint mostan, el nem maradhatnak. Az uraság mégis engedhet halasztást, ho­lott az intézetnek a részfizetések pontos befolyását szolgálnia kell; továbbáa az in­tézet a községnek egész tartozását az egyes megváltott föld­ekre, s ezenkívül, ha ezek elég biztosítékot nem nyújtanak, a többi birtokra is kivánja bekebleztetni, a minek természetes következménye, hog­y a községeknek hitele végkép meg­se­mmisittetik, s az ily nagy összeggel bár melléajelzálogilag terhelt bútokra, már senki sem fog hitelezni, az ily birto­kot senki sem fogja megvenni; ezen be­­ lai számunkhoz féliv melléklet van csatolva."

Next