Pesti Napló, 1868. január (19. évfolyam, 5307–5330. szám)
1868-01-12 / 5314. szám
meg , ígérték, hogy azon esetre, ha miniszterekkéneveztetnének, le fognak mondani delegátusi megbízatásukról. Most pedig azon körülmény forog fenn, hogy egyrészt a reichsrath tagjai hajlandók őket adott szavuk alól feloldani, másrészt pedig azok le nem mondhatnak, ezek őket fel nem oldhatják, mert a reichsrath nincs együtt, harmadszor az országos minisztériumok elsősorban vannak arra hivatva, hogy országaik delegátusainak kezére dolgozzanak. A helyzet dilemmatikus, s a paritás is követeli helyes megoldását. Ugyancsak az államadóssági „conflictus“-ra vonatkozólag a tegnapi bécsi lapok egy hosszú telegrammot közölnek, melyben némi ellentmondásra kell utalnunk. Jelesen ezen hosszú távirat egyik passusa azt mondja : „Ezen közös ügy (államadósság) a delegátiók competentiája alól annak (competentiának) külön rendezése folytán elvonatott, s a törvényhozótestületek elé utasíttatott. Alább pedig ugyane telegrammban a következő sorokat olvassuk : „a birodalmi pénzügyér competentiája elé az államadósság kérdése, a hogy ma áll, és oly kevéssé utasítható, mivel el nem vonható a delegátiók competentiája alól.“ S ezt, mint a cislajthanus kormány nézetét jelenti a pesti sodrony. Természetes, hogy a hibát, tévedést (vagy bármi legyen is) csak constatálni kívántuk, szólami így nem szólhatunk hozzá. Esti postánk úgy értesít bennünket, hogy Haynald érsek még nem utasította vissza a római megbízatást, mert hiszen még a neki adandó instructiók kidolgozva sincsenek, s csak legközelebb képezendik minisztertanács tárgyát. Szeben, dec. 28.1867.*) Nagyon tisztelt szerkesztő ur ! Meglepetés, és mondhatom méltó megütközés fogott el engem s velem együtt sok más földimet, midőn a „Hon“-nak 294. száma kezünkbe került. — A szászság mindinkább beleélte és találta magát a jelen viszonyokba, melyek létrejövetelét — pár hajdani Coripheus kivételével —, mindegyikünk oly melegen óhajtott, s ime, előáll a „Hon“-ban J. M. „Heves megye és a szászok földe“ czimű czikkel, s igyekszik minket a kormány és a magyar nemzet előtt befeketíteni, olyat állítva, ami egyáltalán alaptalan és nem való ? Ez eset nagy vitára adott alkalmat idevaló lapjainkban, hanem ez kevésbé érdekelheti a nagy olvasóközönséget, miért is csak magára J. M. czikkére s annak cáfolatára szorítkozom. Azt állítja ugyanis J.M., hogy noha a minisztérium és a gubernium határozottan megtiltották a szász egyetemnek gazdászati ügyeikben titkos üléseket tartani, és ezen rendelet az egyetemnek november 22-ki ülésében fel is olvastatván, egy bizottmánynak megfontolás végett kiadatott, mindamellett is itt ez egyetem titkos ülésekben folytatja ez oeconomiai ügyek tárgyalását.• És ebből aztán pártja számára csinál capitalist, mondván , hogy ime, Hevesre bezzeg küldött a kormány comissariust , de ránk szászokra nem küld, noha mi is ellenszegültünk világos rendeletének. — Szóval, csinál belőlünk „enfant gátét“ s ellenszegülési viszketeget tukmál nyakunkba egy valótlan tény elbeszélése által. Legyen szabad nekem a dolgot felvilágosítanom a valódi tényállás elbeszélése által. A gubernium vagy a kormány az egyetemnek a titkos ülésezést soha rendelet vagy egyéb meghagyás által meg nem tiltá. — Ily rendelet sem november 22-én, sem egyébkor fel nem ál*) A levél késett, mint’látszik, a hóban, de azért nem veszté érdekét, s közöljük. Szerk. vastatott, s annál kevésbé adatott ki valamely bizottmánynak. — Már most kérdem, honnanvette J. M. ur azt a költeményt, melyet érintett czikkében felhoz, melyik ujjából szopogatta, s mit ezérez valóban állítása által ? — Nem kutatom tovább, feleljen róla J. M. a „Hon“ közönségének. — A kir. gubernium egyebet meg nem hagyott egyetemünknek, mint azt, hogy a gyűlései előtt megforduló minden tárgyalás alatti ügyek — és igy az oeconomiai dolgok is — jegyzőkönyvbe vétessenek. Ezen meghagyásnak engedelmeskedtünk is; az oeconomiai dolgokat illetőleg tudathatom meg a t. szerkesztő úrral azt, amiről eddig egyébiránt a „Hermanstädter Zig“-ból is értesülhetett, hogy az egyetem több követnek felszólamlása folytán a számadások kinyomatását és betekintés végett az illető követeknek leendő kiadatását elhatározá. A titkos gyűlésekről a „Hon“-nak, úgy látszik, nincsenek tiszta fogalmai, s ezért meg kell jegyeznem, hogy az egyetem 1848-ig mindig zárt üléseket tartott, 1861-től pedig nyilvános gyűlések tartását „is“ elhatározá, s a tágyalásokat azóta hol nyilvánosan, hol zárt ülésekben vezetik mindaddig, míg a törvény máskép nem intézkedik. Kétséget nem szenved ugyan, hogy a cornes az egyetemmel egyetértőleg ildomosabban cselekedett volna, ha a nyilvánosság és alkotmányosság jelen korszakában gazdászati dolgainkat is nyílt ülésekben tárgyalja,azonban mivel ezt nem tette, törvénytelenül nem cselekedett, s igy megtorlás végett kir. biztost küldeni jogtalan és okszerűtlen intézkedés lett volna. Ebből láthatja J. M. úr, hogy a mi egyetemünk és Heves megye magatartása közt semmi hasonlatosság sincs. Végül az egyetem politikai magatartásának jellemzéséül megjegyezhetem, hogya kormányhoz bizalmi feliratot intézett, a mit, tudtunk szerint, Hevesmegye nem tett. Csak nem ez boszantá ránk J. M. urat ? Egy szász polgár. A „Pesti Napló“ t arczája. Január 12-kén, 1868. Az ősemberek haladása. RÓNAY JÁCZINTTÓL. (Folytatás.) Így lehetett ez Európa ősemberei közt. A külviszonyok és az emberi szeszélyek játéka voltak ők is, mint minden időben azok, kik szellemi alárendeltségekben nem küzdhették magukat a körülmények uraivá. És ha ilyenek voltak, nem kellett-e szokásaiknak, épen úgy, mint a jelenkori vadaknál, daczára annak, hogy kőeszközökkel éltek, elágazni ? Lehet-e egyes esetekből a kőkorszak összes embereire következtetést vonni? Pedig ez már oly sokszor történt. Minő biztossággal mondották már többen , hogy a kőkor emberei egyenes vonalakkal disziték cserépedényeiket, míg a bronzkorban görbe vonalak, s a vaskorban állatalakok divatoztak ! Igaz, hogy a kézzel gyűrt és napon szárított cserépedényeken kezdve, vannak példáink a korongon készült, égetett, mázos edényekig, valamint a czifrázatokban az egyszerű körömnyomástól és zsineggel előidézett körvonalaktól, az állat-ábrákig; de ki lehet-e a kort tűzni, melyben egyik másik czifrázat jellemző- sleg divatozott, midőn ugyanazon lelhelyen együtt találjuk az edények felhozott jelvényeit ? Minő határozottan állíttatott fel, hogy még egy példát adjak, azon rendszer , hogy a holttetemek a kőkorban ülő, a vaskorban fekvő helyzetben temettettek el, míg a bronzkor emberei elégették halottjaikat.Vajjon elfogadható-e ez osztályozás ? Két angol tudós, Sir R. C. Hoare és Bateman, Anglia, Derby, York és Stafford megyéiben 564 régi sírt bontottak fel, következő eredménynyel: Ezen számokból kitűnik, hogy mind a három neme a temetkezésnek, ha eltérő arányban is, divatozott az ősemberek közt, s nem szorítható egész korszakra, hanem legfeljebb egyes nemzetre, vagy tekintve a sírok területét, egyes családokra; épen úgy, mint a jelenkori kőeszközök embereinél: az Andamar (bengáli tengeröböl) sziget lakói, az újzealandiak és esquimauxk ülve temetik el halottjaikat, bár ez utóbbiaknál a fekvő helyzetre is van példa. Éjszak Amerika őslakói közt, a prairie-indiánok fekvő, a floridaiak ülő helyzetben temetkeznek, míg a clear-lake indiánoknál égetésre is vannak esetek. A patagoniaiak a tiszta vázat temetik el kiterjesztve, s a netán elvált csontokat szalagokkal erősítik egymáshoz. A tahitiak faemelvényre fektetik a tetemet, s csak a várat temetik el. Borneoban a dyak törzs elhunyt főnökét, kedvencz fegyvereivel együtt, csónakba helyezi, s a tengeren szélnek ereszti. A brazíliai indiánok az elégetett test hamvait folyadékba vegyítik és megiszszák,.... de nem folytatom. A jelen vádak eltérő szokásaiból, s magából a dolog természetéből is önkényt következik, hogy egyes adatokból, nem lehet korszakot jellemző szokásokat felállítani, annál kevésbé új korszakot kijelölni. A rendszert az adatoknak kell alárendelni, nem az adatokat a rendszernek. A fémek korszaka. A fémek használata, új korszakot képez az ősidők történetében, nem mintha a fémek, különösen az egyszerű fémek kezdeményes használata, szükségkép nagy műveltséget feltételezne, hanem mivel az érez, főleg a vaseszközök elterjedése, végeredményeiben nagy tényező jön az emberi haladásban. — E nevezetes időszakot, az elmélet, mint már érintem , bronz- és vaskorra osztályozza, s az elsőt határozottan a kő- és vaskorszak közé helyezi. Tudom, hogy a tan, úgyszólva átalános elismerésben részesül, de azért mégis bátor vagyok ismételve kérdezni : elfogadható-e az említett osztályozás, különösen haladási szempontból ? Volt-e oly időszak, melyben a kőeszközök után csak bronz használtatott ? — S elterjedt-e, nem mondom az összes emberiségre, hanem magára Európára is oly általánosságban, mint a felállított korszakokból oly sokan következtetnek ? Azt, úgy hiszem, nem fogja senki komolyan vitatni, hogy az emberiségnek elkerülhetlenül és mindenütt keresztül kellett magát e korszak fejleményein küzdeni, mert a haladás a fémek ismerete nélkül is megindulhatott : ott van Tahiti, mert a haladás a fémek használata mellett is elmaradhatott : ott vannak a vaseszközökkel élő jelenkori vadak. Tekintve az emberi természetet s az eddigi haladás ismert történetét, igen hajlandók vagyunk állítani , hogy az, aminek előidézése egyszerűbb és könnyebb, az emberi találmányokban megelőzte azon műveket, melyek szövevényesebbek és több ismeretet feltételeznek. — Vájjon alkalmazható-e e következtetés a fémek korszakára ? Dr. Percy, fémtani nagy munkájában következőleg nyilatkozik : „Nincs könnyebb, mint kellő vaséremből, mely oly sok helyt előfordul, kalapálható vasat nyerni. Egy darab vörös vagy barna vasércz, faszén parázsban melegítve, néhány óra alatt önkényt használható vassá lesz, mely izzótűzben könnyen vasrúddá idomítható. A vasnak ez egyszerű és kezdeményes készítése, Indiába és Afrikában most is divatozik ; ellenben a bronz feltételezi a réz és ón olvasztását, vegyletét és öntését. E szerint, fémtani szempontból, a vas megelőzte a bronzt, a régészet azonban ellenkező eredményre jutott, főleg azon oknál fogva, hogy régi tárgyak közt a vas ritkán s a bronz sűrűn jelentkezik ; de nem kellene feledni, hogy a vas, még száraz légben is, elengedésnek van alávetve, melynek még nedves légben is kevés hatása van a bronzra. Következőleg a vastárgyakból bármi számosak voltak is hajdanra, kevesebb juthatott reánk, mert azon körülmények, melyek a vasat az éleny korhasztó hatásától megóvják, mindig csak kivételesek lehettek.“ így i Perey, ki a fémtan terén elismert tekintély. Hogy a vas előidézése egyszerűbb, s kevesebb ismeretet és ügyességet igényel, mint a bronz vegylete és öntése,az kétségtelen; de ahol tények szólnak, mondják a rendszer hívei, ott a puszta okoskodásnak nincs helye ; a tények pedig azt tanítják, hogy az eddig felfedezett lelhelyeken a bronzművek nemcsak számosabbak, hanem rendesen a vas előtt jelentkeznek. A bronz és vaskort igazoló európai tényekről fogok szólni később, most egyelőre Európa határain túl, idegen földrészeken keresek felvilágosítást, különösen Ázsiában, mely történelmi adataink szerint Európa népeinek és műveltségének bölcsője. Tudom, hogy vannak, kik az őskorszakot elérhetlen távolságba helyezik ; de én a folytonosság elvét látom feljegyezve mindenütt az életben, s reményem,hogy az őskori emlékek összeállítása a jelenkori adatokkal, közelebb hozandja a történet előtti időket azon korszakhoz, mely emberi emlékezetben is él. A vas és bronz használata, idegen földrészeken. Az indus tenger szigetein Ausztráliáig, különöset a molukkai csoportozatban, a vas, mint ilyen, s mint aczél, emberemlékezet óta használtatott ; de ez ismeretnek nem voltak kezdeményezői, mit a vasércz ritkaságából, sőt helyenként tökéletes hiányából, s e szigetek nyelvéből is lehet következtetni. A molukkai szigetcsoportozatban azon eszközök elnevezése, melyek a vasgyártáshoz szükségesek : a fújtató, fogó, kalapács, üllő; valamint az aczél s az ebből készült szerek, mint a kés, kard, tőr; az eltérő sumatrai és javai nyelvből kölcsönöztetett. Minden arra mutat, hogy e csoportozat, s még a philippai szigetek is, a vaseszközökben már hajdanra híres Summatrától és Jávától tanulták a fémek hasz- nálatát; s ha ez utóbbi két sziget sem állna e téren önállólag, mestereiket felleljük Indiában, hol még most is divatozik a vasérce azon egyszerű kezelése, mely az indus és chinai tenger szigeteire, mondhatni, általánosan elterjed. Különben is igen valószínű, hogy a vasércében oly gazdag India azon ország, mely Közép-Ázsiában a vasat először ismerte, s hogy ősnépe, azok, kik egykoron a sanserit nyelvet beszélték, határozott befolyást gyakoroltak, nem mondom a chinai és japáni, hanem a nyugati műveltségre. Ami a bronz használatát illeti, ék- és hangszerekben ismeretes volt az összes szigetcsoportozatban, de mivel a bronz egyletnek csak egyik alkatrészét birták, az ónt (Bunka-szigetek), igen valószínű, hogy valamint a vas, úgy a bronz is Indiából került e szigetekre, mit bizonyítani látszik a réz sanserit neve, s azon körülmény, hogy a legrégibb jávai emlékek közt már többször akadtak indus bronzszerekre és bálványokra. Egyébiránt úgy látszik, hogy maga India, mely oly sokban volt úttörő, a bronz ismeretét a chinaiaknak köszöni, miután saját birodalmában a réz ritkaság, s a horgany és ón végkép hiányzik; annyi azonban bizonyos, hogy Indiában bronzfegyverre nincs példa; erre, a mennyire nyomozható, mindig vas használtatott. (Folytatása következik.) A sírok száma és tartalma. Ülő helyzetben. Égetve. Fekvő helyzetben. Kétes helyzetben. 284 eszköz nélkül . . 36 2236 19 143 kőeszközökkel . . 55 533 32 100 1 vonz eszközükkel 19 197 15 37 vaseszközökkel .s 23 21 l1 Horvátország. Mint már távirati tudósítás nyomán közöltük, a horvát tartománygyűlésnek f. hó 8-ára kitűzött megnyitása 9-kére maradt, mivel a kitűzött napra nem érkezett meg a megnyitó kir. leirat. 9-én Rauch báró megnyitván az ülést, Gyorgyevics, a tartománygyűlés legidősb tagja, mint korelnök elfoglalá az elnöki széket, s választatván egy ad hoc jegyző, a gyűlés 5 osztályra oszlott, a verificatiók eszközlése végett. Az igazolások után hír szerint a királyi leirat értelméhez képest azonnal a regnicolaris deputatió megválasztásához látand a gyűlés és azután elnapolandja magát. A megnyitó királyi leirat következőkép hangzik: Mi, Első Ferencz József, stb. Midőn, Mi, kedvelt hiveink, önökhöz királyi üdvözletünket küldjük, úgy hiszszük, hogy mindenekelőtt önöket azon leirat tartalmára kell utasítanunk, melyet oct. 20-án a báni méltóságban királyi helytartónkhoz báró Nyéki Rauch Levinhez intéztünk, azon megbízással, hogy azt a háromegy királyság országgyűlésének mindjárt összeülésekor mutassa be.[ Ezen királyi leiratunkból meg fogják érteni kedvelt hiveink, hogy minő terjedelemben találtuk ideiglenes törvényerővel jóváhagyandónak az 1866. évi horvát-szlavon országgyűlésben készített országgyűlési koordináló és választási rendszabályt mostanra s mindaddig, mig helyette törvényesen alkotmányos egyeztetési után valami egyéb nem fog megállapittatni, és egyúttal azon nagy fontosságú ügyeket s kérdésekeket is, melyeknek lehető gyors és lehetőleg kielégítő megoldása kedvelt Horvátországunk s Szlavóniánknak, valamint átalános, épen úgy jól felfogott magános érdekében állónak látszik. Most említett királyságunk rendeinek és képviselőinek igen nehéz helyzetben is tanúsított, valóban hazafias és alkotmányosan lejális szelleme folytán ezúttal is biztosan reméljük, hogy önök, kedvelt híveink, az Általunk nevezett királyi leiratunkban előadott kérdések fontosságát felismerik, s az azok feletti alkudozást tüstént egy, az országgyűlés kebeléből választandó országos küldöttségre fogják bízni, mely egy a magyar országgyűlésünk által választandó hasonló küldöttséggel közvetlen érintkezésbe fog lépni, melyek a múlt évben kezdett, s csak a hadi események által megszakasztott alkudozásokat kielégítő megoldásra fogják vezetni, s melyek egyezkedésük eredményét előbb az illető képviselő testületek, s azután a mi legmagasabb elhatározásunk elé fogják terjeszteni. A többiben a Mi királyi kegyelmünkkel s jóindulatunkkal maradunk önök iránt. Kelt a Mi fő- és székvárosunkban, Bécsben, Ausztriában, az üdv ezernyolczszázhatvanhetedik évi october havának huszadik napján, uralkodásunk tizenkilenczedik évében. Ferencz Jósef, s. k. Báró Kussevich Emil s. k. táborszernagy. cs. ap. kir. Felsége legfelsőbb parancsára : Dr. Buzini J e 11 a c h i c h Eduárd s. k. Nem hagyhatjuk itt emlitetlenül a pánszláv lapok azon perfid eljárását, melylyel egy régi szokást kiaknázni sietnek. Ugyanis a gyűlés háza előtt mindig szokott két század katonaság tiszteletül felállíttatni zeneszó mellett, s nevezett lapok most ezt úgy tüntetik fel, mintha ezúttal más czélból rendelték volna oda a katonaságot. Hivatalos. Magyar országos pénzügyminiszterem előterjesztésére Pruck János pénzügyminiszteri osztálytanácsost a nevezett minisztériumnál miniszteri tanácsossá nevezem ki. Kelt Bécsben, 1867-ik évi dec. 24-én. Ferencz József, s. k. Lónyay Menyhért s. k., m. kir. pénzügyminiszter. Magyar belügyminiszterem előterjesztése folytán Forray Ferenczet, az erdélyi tartományi számvevőség főnökét a nevezett miniszterem vezetése alatt álló minisztérium kebelében alakítandó számvevőségi osztály igazgatójává ezennel kinevezem. Kelt Bécsben, 1868. évi jan. 1. Ferencz Jósef, s. k. B. Wenckheim Béla s. k. A vallás- és közoktatási magyar királyi miniszter az ughvári államgyranasiumhoz Gyalokay Mózes bajai főgymnasiumi tanárt rendes tanárrá nevezte ki. K li I ö i f é l é k. Pest, jan. 11. — Pesti zsidó polgártársaink az egyenjogúsítást holnap (vasárnap) ünnepük meg. Az isteni tisztelet alkalmával Kohn rabbi fog szónokolni. 500 szegényt valláskülönbség nélkül megajándékoznak. Az iskolákban szünidő lesz, s e napot évenként ünnepül fogják megülni, mire az ország többi hitközségeit is felhívják. — A tullai veuitömég igazságszolgáltatásáról egy botrányos esetet elbeszélő közlés érkezett hozzánk névtelenül, ennélfogva nem használhatjuk. — A gymnasiumok szervezése egyik égető napi kérdésünk lévén, az összes tanári kar érdekkel fogadhatja azon röpiratot, mely ez ügyben legújabban Lampelnél megjelent, s melynek czime: „Nézetek a középtanodák újjászervezése tárgyában kiadott miniszteri javaslat felett, tekintettel az európai művelt államok középtanodai intézményeire. Irta Muramelléki, mely álnév alatt, mint értesülünk, egyik tanügyi tekintély rejtezik. A két ívnyi füzet ára 50 kr.• Jókai malheurje Erdély- 1 y e 1. Hogy geniatis regényirónk alig ismeri Erdélyt jobban Chinánál, az kétségtelen. Ő leírta egykor Petki Farkast, s oly nagy birtokot adott neki Csikszékben, a mekkora alig az egész szék. Ellenben leirta Apafit kis nemes embernek, a ki ebesfalvi kis zsindelyes házában törökbuzát fejtet, holott az ős, főcsaládból származott Apafi ebesfalvi kastélya ma is régi építészetünk egyik kitűnő maradványa, a törökbúzának pedig hirét sem hallá Erdély a fejedelmek korában, a múlt században kezdett az honosulni a kormány erős tiltásai daczára. Ő Dózsa Györgyöt felállítja mint székelyt s egyszersmind „parasztot, sőt Zápolya jobbágyát,“ holott ha csak Magyarország törvényeit ismeri, tudhatja, hogy a székely és nemes, az egész magyar királyságban csak a lustrát kellett az utolsó székelynek is bebizonyítani, s oly nemesnek tekintetett, mint bárki más. És Dózsa név szerint már Mátyás királynál udvari apród volt ifjú korában, ezek pedig soha sem voltak közönséges a sorsnak. Zápolyának pedig jobbágya nem volt, mert Zápolya a székely földön mitsem birt, s mert a székelyföldön soha jobbágy birtok nem létezett, mig Zápolya, Ita törvénytelenül, egynéhány lázadó pixidariust jobbágygyá nem tett. Ő Barnát székely gulyásnak írja, holott a gulyás név már a Királyhágón túl nem fordul elő. A napokban a „P. Naplódban gr. Bethlen Jókai szemére lobbantja, hogy Erdélyt nem ismeri, s felhozza miképp egy beszélyében a Szamost a a Székelyföldre tette. Jókai, lapja január 9-diki számában életet akar mondani, s ezt írja : „A Szamost, mely Kolozsvár úri asztalait kecsegével ellátja.“ Igaz, egy természettudós, a peleskei nótárius megénekelte volt, hogy „A kecsegés Szamos víznek lementében,“ hanem ezen sor előtt azt dalolta „Tekintetes nemes Szatmár vármegyében,“ nem pedig azt, hogy „Kolozsvár megyében,“ mert itt ugyan a Szamos egy kecsegét sem rejt. Mi kívánjuk, hogy szép tolla s hazafisága az erdélyi részek ügye iránt érdeklődjék, hanem óhajtanók, hogy mielőtt Erdély városainak követeket jelölne, tanulja megismerni Erdélyt, s akkor vethet hozzá, kik lehetnek alkalmasak képviselni ezen területet, mely oly sajátságos intézményekkel bir, s melynek jövő kérdései megoldására a múltak alapos ismeretének mulhatlanul be kell játszania. Egy székely. — Az ötödik kamara-zene verseny január 12-kén következő műsorozattal megy véghez : 1. Vonós négyes (Es-dur 58. mü) Spohr L. 2. Zongora-verseny ötös kisérettel (D-moll) Bach L. Zongora : Deutsch W. ur, Gordon Trautsch K. tanár ur. 3. Vonós négyes (G-dur 34. mü) Volkmann R. A Gik kamarazeneverseny súlyos beteg ágyán fekvő Kirchlehner Ferencz javára az ev. gymnasium nagy termében fog rendeztetni. A bérlők jegyei ezen terembe is érvényesek. — A budapesti honvédegylet vasárnap, január 12-én délután 3 órakor a „Köztelek“ nagy termében gyűlést tart. — Gyászjelentés. Egyik kiváló könyvárusunk, Grill Károly, Geibel utóda, ma délelőtt 37 éves korában elhimyt. — Nagy-Bányáról írják nekünk, hogy az ottani kisdedóvodát Biró László szatmári püspök 100 frt értékű államkötvényekkel, Nánásy Lajos M.-Szigetről 50 frt készpénzzel, a helybeli bánya- s erdőigazgatóság pedig szintén 50 írttal gyarapította; ugyancsak a szatmári püspök úr még a helybeli nőegylet alaptőkéjére is 50 frtot adott. — Egy kitűnő munkára figyelmeztetjük a közönséget, különösen a hazai történelem kedvelőit és búvárait: Dél-Magyarország vagyis az úgynevezett Bánság külön történelme ez Böhm Lénárt hazánkfiától, kit e munka alapján, nem kétkedünk, hogy a m. akadémia sietni fog tagjai sorába felvenni. Két jókora kötet az ogénac, az olaj114, a másodiké 489 lapnyi tartalommal, csinosan kiállítva. Ára 4 forint. A jeles munka kiadója Emich Gusztáv, a mit különösen kiemelendőnek tartunk, mert ily munkák kiadására nálunk hazafiság is szükséges. —Uj könyvek. Emich Gusztáv kiadásában legújabban még következő munkák jelentek meg : 1. Magyarország krónikája az 1848 és 1849. évi forradalom idejéről, irta Szeremlei Samu, két kötet 339 és 360 1., ára 3 frt. 2. Világos hőse, jellemzések Görgőiről, közrebocsátja Szokoly Victor, 57 lap, ára 60 kr. 3. Miksa mexicoi császár énte, halála és pőre, eddig kiadatlan részletekkel, francziából F.. 150 1. 16-rétben, ára 40 kr. — Váczon, felében a honvédsegélyző egylet gyarapítására Kőmives színtársulata ehó 19-én Szigligeti „Üldözött honvéd“jét adja elő. — A budapesti ügyvédi egylet január 16-án d. u. 4 órakor a városi törvényszéki rendes tárgyalási teremben rendes ülést tart. —• A nyugalmazott katonatisztek, szabadságos katonák, valamint mindazok, kik a hadseregben töltött szolgálatokért nyugdíjban részesülnek — hallomás szerint — már a jövő hónaptól kezdve polgári törvények alá fognak helyeztetni, s ennek következtében a katonai törvényszékek nagy részben fel fognak oszlattatni. — A földtani társulatok jövő szerdán tartandó szakgyűlésében Sloffmann Károly műegyetemi tanár az erdélyi barnaszéntelepekről, Schreckenstein Ferencz bányamérnök pedig a bánsági érczhegységről fog értekezni. — A jénai magyar kör örömmel jelenti, hogy több írótól és kiadótól kapott már küldeményeket, sőt részesült pénzbeli gyámolításban is, nevezetesen az aradi kaszinó 25, Szathmáry Király Pálné asszony pedig 20 fzot szíveskedtek könyvtára számára beküldeni. (A könyvküldeményeket, helyszűke miatt, egyenként fel nem sorolhatjuk.) — Névváltoztatások: Reppmann István, madarasi lakos Devicsre, Redacsik György pesti lakos Rankaira, Franhauser Andor budaörsi községjegyző Szabadházira, Schmidt János pestmegyei főorvos és gyermekei Kovácsra, Petrusovics Mihály nyíregyházi orvos és gyermekei Sziklásira változtatták vezetéknevöket. Az országgyűlési gyakornokok testülete vasárnap, f. hó 12-én d. 2 órakor az országházban rendes közgyűlést tart, a rendes és bíráló bizottmány, nemkülönben a becsületszéki ügyvezető megválasztása tárgyában. Kelt Pesten, 1868. január 10. Csávosy Béla, e. i. alelnök. — A magy. orvosok és természetvizsgálók Rimaszombatban tartott XII -k nagygyűlésének azon t. tagjait, kik az emlékérmet a rendes időben meg nem kaphatták, tisztelettel értesítem, hogy a Pesten és környéken lakók azt, valamint az évkönyvet is, alálirottnál (lak. Deák tér 54-ik sz a.) naponként 2 és 3 óra közt, a Rimaszombatban és közelében lakók pr . Szabó György ottani polgármester urnát imm átvehetik. Dr. Rózsay József, a magyar orvosok és természetvizsgálók pénz- és levéltárnoka. — Alólirott tisztelettel értesíti a Klapka György tábornok arczképére t. ez. előfizetőket, hogy a megrendelt arczképpéldányok pár hét alatt illető megrendelési helyeikre szét fognak küldetni. Temesvár, jan. 3. 1868. Menczer Ármin, temesmegyei honvédegyleti pénztárnok. Az országos középtanodai tanáregylet nevelés-oktatási szakosztálya múlt kedden (január 7-én) tartotta második gyűlését a pesti reáliskola épületében. A hivatalos ügyek elintézése után Ney Ferencz az egyletnek s e szakosztályának elnöke igen érdekes felolvasást tartott e czím alatt: „Testvériség, egyenlőség, szabadság. Nevelési érdekben.“ Veterán paedagogunk először is a múlt századból jelen századunkba áthangzó „Szabadság, egyenlőség, testvériség“ jelszónak három bűvös eszményét fejtegeti. Definitiójukból kiderült, mily vakítólag tündöklő egy elv az, mennyi veszedelem rejlik gyakorlati kivitelében, ha ebben az egymásutánban koordinálva veszszük a szabadságot, egyenlőséget, testvériséget. Értekező szerint a testvérisg az első, mire már a természet ösztönszerűleg vezeti gyermekét; a testvéries kedélyességben és szeretetben alapuljon az egyenlőség, mely már nem oly ösztönszerű, miután az önzésről való lemondással jár, s csak a testvériségből eredő egyenlőség alapján álljon végre a valódi szabadság. Ily rendben elfogadja értekező azt a hatalmas jószót a nemzeti nevelésre nézve is alapelvül. Hosszú tapasztalataira hivatkozva bizonyítja, hogy csak ezen egymásutánban s a szabadságnak ilyetén felfogásában sikerül e nagy paedagogiai czél. A testvériség legyen a nevelés fájának gyökere, az egyenlőség a viharral daczoló törzs, a szabadság a nap felé emelkedő koronája. Az élénk helyesléssel fogadott értekezést Ney ar „Utóhanggal“ toldotta meg, melyben az egyletet a maga vallás- és nemzetiségkülönbség nélkül való szervezetében, mint a testvériség eleven megtestesülését nézi és üdvözli. Mindkét czikk az egylet közlönyében fog megjelenni, addig is kötelességünknek tartottuk a t. közönséget rá figyelmeztetni. P. T. E. — Az egyetemi dalegylet által a jog és orvostanhallgatókat segélyző egyletek javára adandó két dalestély elseje f. hó 22- kén a lövölde helyiségében megtartatván, a meg