Pesti Napló, 1868. január (19. évfolyam, 5307–5330. szám)
1868-01-15 / 5316. szám
rom pont alá foglalhatók ez intézkedések: 1. El fogja rendelni, hogy ki,a államhizfatalnokok az alkotmányra esküdjenek, s megállapítja egyúttal az eskümintát. 2. Egy második rendelet rendezi az alkotmány azon intézkedését, mely szerint minden császári rendelet a felelős minisztérium által ellenjegyzendő. 3. Egy rendelvény a gácsországi zsidók birtokszerzési jogának megszorítását az alkotmány által megszüntetettnek nyilatkoztatja ki. Egyik — s nehezen várt — következménye a dolgok új rendjének leendő tartományi helytartók megtizedelése. Máris többen inognak magas állásaikon. Az új minisztérium rögtön eleget akart e tekintetben tenni a közvélemény követelésének , azonban discretionális tekinteteknek engedve, elhalasztották az ügyet két hétre, hogy addig is jó szántából vonulhasson magányba az, aki inogni érzi lába alatt a földet. Különösen sürgetik Toggenburg lovag, Tirol „derék“ helytartójának, Pater Greuter patrónusának eltávolítását, s helyére Lasser bárót candidálják. Lasser mellett azonban Froschauernek is vannak danceai. Nem hagyhatjuk itt emlíítetlenül azon tényt, melyet szeretnek szintén a cislajthanus minisztérium rovására írni, de melyben ennek hir szerint igen kevés része van. Ugyanis Kaiserfeld Mór és Kuranda, az „Ost D. P.“ szerkesztője, a Lipót-rend lovag keresztjével diszíttettek fel. Mindenik szerzett magának érdemeket, de legkevésbé alkalmazható a kettőre egy mérték. Kaiserfeld érdemei olyanok, melyeket megjutalmazni nem lehet, csak kitüntetni. Ez a különbség kettejök között, s ez magyarázza meg a kínos benyomást, mit tett az, hogy egy mértékkel mértek e két férfiúnak. Különösen ránk magyarokra tesz idegenszerű benyomást, midőn e két nevet kapcsolatosan olvassuk. Kaiserfeld az egyetlen, kinek 1863-ban volt erkölcsi bátorsága a reichsrathban jogaink mellett felszólalni, s felszólalt úgy, hogy ép Kuranda volt egyike azoknak, a ki Kaiserfeld legkonokabb ellene volt. S most, midőn azon ügy jutott diadalra, melyért akkor a két férfiú szemben állt egymással, most a kettőt egyformán kivánják jutalmazni. Kuranda nagy centralista volt; de midőn a centralisatio bástyáit részint a pesti ország házában, részint Sadowánál ledöntötték, Kuranda úr lapját felfüggeszte, s megszűnt üldözni nyilvánosan azt, amit fel nem tarthatott haladásában, sőt a színfalak mögött hathatósan támogatta. Ő egyike azoknak, kik a nyilvánosság előtt azóta nem játszottak emlegetett szerepet, de aki talentumát el nem ásta. Szerzett magának érdemeket, de olyanokat, melyek jutalomra és nem kitüntetésre érdemesek. A közös hadügyér, John, kinek már régen, s ismételve húzzák a lélekharangot, helyébe legújabban Kuhnt kandidálván, egy köriratot bocsátott az összes hadsereghez, melyben elrendeli, hogy ezentúl ne a „hadügyminisztérium“, hanem a „birodalmi hadügyminisztérium“ czimet használják hivatalos irataikon. Figyelmeztetni óhajtanék e helyen azokat, akiket illet, hogy a hivatalos okmányokban e czimezést nem találjuk, mert ott mindenütt, s pedig helyesen, csak „közös minisztériumról“, vagy a „közös ügyekre kirendelt minisztériumról“ van a szó, mint legközelebb a delegációk összehívására vonatkozó legfelsőbb kéziratokban is. Egyébiránt az új „Presse“ úgy értesül, hogy ez utóbbi — általunk is ajánlott — címet fogják ezentúl hivatalosan használni. A közös hadügyér visszalépéséről szóló híreket kapcsolatba hozzák egy, tegnapelőtt Bécsben tartott nagy miniszteri tanácscsal, melyben mondjuk az országos minisztériumok a hadi budgetet 61 millióra alkudták volna le. Mások a honvédelem kérdésével vélik a jelzett visszalépést összeköttetésben. A delegátiók 20-án tartandják első ülésüket. Hatósági élet. — Szepesből, jan. 12. Szepes megye januári bizottsági ülésén az elnöklő főispán gr. Csáky Albin szép megnyitó beszédében szabatosan, minden phrasis nélkül ecsetelé az újév kezdetén hazai ügyeink és egyszersmind a megyénk által elfoglalt politikai állást, mely a minisztériumhoz és Deák Ferenczhez intézett bizalmi feliratokban és a megye által következetesen követtt higgadt irányban nyert kifejezést. Az első alispán a megye közigazgatásának minden ága felől kimerítő és egyszersmind kielégítő jelentést tett, mely a megyei viszonyok jobbra fordultának örvendetes képét adá. Kevésbé erőltette magát a másod alispán, ki csak nagyon röviden adá be a megyei törvényszéknél tárgyalt darabok számát, de a törvénykezési állapotok bővebb tárgyalását szükségesnek nem találó, nevezetesen nem tudósított a megyei rabokról és a törvénykezési tárgyak minősége felől. A bizottság elhatározá, hogy ezentúl minden év végével rendes kimerítő jelentés terjesztendő elébe, mind a politikai közigazgatás, mind a törvénykezési ügyekről. Hosszasabb tárgyalásra adott alkalmat a Pestmegye által átiratilag közlött, a képviselőházhoz intézett ismeretes kérelmi javaslat a minisztérium által állítólag elkövetett alkotmányos sérelmek miatt. Sokat beszéltünk az Ebeczky-féle ügyről, még többet a Heves megyébe kiküldött királyi biztosról; egy-két különben nagyon is conservatív bizottsági tag egyetemben az itteni túlzó baloldallal, a pest megyei kérvényt egész terjedelmében el akará a megye által fogadtatni, míg a valódi szabadelvű párt az országgyűlés ebbeli határozatainak megfelelő eljárást ajánlott, mely a főispán közvetítő fellépésére el is fogadtatott, akkép, hogy a megye a pest megyei javaslat felolvasása alkalmával, saját aggodalmainak is kifejezést adott az abban felhozott sérelmek tekintetében, de a Pest megye által mondottakat sokban túlzottaknak tekintvén, az összeütközést a municipiumok és a minisztérium közt leginkább onnan hiszi eredetinek, hogy a helyhatóságoknak nevezetesen politikai jogaik nincsenek meghatározva , azért is Szepes megye, amint ezt már egy ízben téve, újonnan feliratot intéz az országgyűléshez, hogy azon fontos municipális kérdés minél előbb vétessék tárgyalás alá, és a megyék jogai szabatosan meghatározva, világos törvények oltalma alá helyeztessenek. Egy megüresült esküdti állomás szavazás útján betöltetett, a főispán kijelölési jogát egy vas új'mu'tin ' tfiúmhutu' vaiasziannai ajy'inaaifu volna, a nyilvánosság ezen befolyása által legjobban lévén kikerülhető minden családi és egyéb pressió. Végül még megemlítjük, hogy a szepes megyei gazdasági egylet, melynek elnöke a megyéből már egészen elvonult, gr. Csáky László, ezen ügyet az utolsó években egészen elhagyó lankadni, viszonyaink jobbra fordultával ismét ébredez. Az alelnök és a választmány június havára gazdasági kiállítást tervez, mely a gazdasági és más parágak álláspontját fogja mutatni, egyúttal kiindulási pontul szolgálván az egylet további működésének. 1. 1. N i v a t a I o 8. O császári s Apostoli királyi Felsége következő legfelsőbb kéziratot méltóztatott kiadni: Kedves gróf Andrássy! Miután az 1867 : XII. törvényczikk alapján mind a magyar országgyűlés részéről, mind a monarchia többi országaira nézve a birodalmi tanács részéről a delegatiókba való választások megtörténtek, ennélfogva a delegatiókat alkotmányszerű működésöknek a hatáskörükhöz utalt közös ügyek tekintetében leendő megkezdése végett 1868. január 19-dikére Bécsbe egybehívandónak találom , s mivel jelenleg a magyar országgyűlés nem ülésez, kont bizom meg, hogy a magyar delegatió megválasztott tagjainak meghívása véget kellőleg intézkedjék, amidőn is megjegyzem, hogy egyúttal bitkosügyi minisztériumomat alkotmányszerű előterjesztvényeinek bemutatására utasítottam. Bécs, 1868. január 11-én. Ferencz József, s. k. Magyar országos pénzügyminiszterem előterjesztése folytán a saját használatral dohánytermelésre, illetőleg kiszolgáltatásra nézve múlt évi április 30-án kelt elhatározásom kapcsában, s a törvényhozás további intézkedésének fenntartása mellett, felyó 1868 ik évre rendelem, a mint következik: 1. A saját használattal dohánytermés csak házi-kertekben összefüggő földtéren engedtetik meg, mely szabályos négyszög alakban, azaz akkép kihasítandó, hogy hossza a hosszához, és szélessége a szélességéhez egyenlő és párhuzamos legyen. Ezen mérték az engedélyérti bejelentésben kijelölendő, és a jövedéki felügyelet czéljából az engedélybe beigtatandó. 2. A saját használatra a dohánytermelési engedélyre csak oly személyek tarthatnak igényt , akik a köztörvény rendelkezése szerint terhes szerződést köthetnek; b) sem sugáruság miatt el nem ítéltettek, sem jövedéki áthágás folytán, az illetékes jövedéki törvényszékek által a dohánytermesztéstől ki nem zárattak , azonkívül igazolják, hogy házikertet tulajdoni joggal, vagy egyházi javadalmaik s köz- vagy községi hivatalaik után bírnak. 3. A saját használatra termelt dohány csak az engedélyezett termelő,, s az azzal közös háztartásban élő férfi családtagjai által a magyar korrona országaiban, és egyedül pipadohány kép használható fel. 4. A saját használatra a dohány-termelésre az engedély, a jelentkező személyére, 20 □ ötnél sem kisebb, sem nagyobb területre nem tudatik meg. Szabadságában álland azonban a jelentkezőnek azonkívül minden egyes, a 3-ik pont szerint jogosított s a 16-ik évet túlhaladott férfi családtagja számára 10 □ ölnyi további területet igénybe venni; az összes terület azonban 70 □ élet túl nem haladhat. Azon családtagok nevei, kik számára a szabályszerűen engedélyezhető 10 □ öt igénybe vétetik, a bejelentésben kiteendők, s az engedélyben felveendők. 5. Aki saját használatra, dohánytermelésre engedélyt nyer, köteles az egy forintra kiszabott felügyeleti illetéken kívül, fogyasztási illetéket is fizetni, mely minden engedélyezett f öl után húsz krajczárban állapíttatik meg. 6. Azon egyének, kik nyert engedély mellett a jövedék számára, vagy külkereskedésre termelnek dohányt, saját használatral dohánytermelésre engedélyt nem nyerhetnek ugyan, s ezentúl is a jövedék számára leendő átadás kötelezettségével termeli dohányukat a jövedék raktáraiba beszállítani, illetőleg a külkereskedésre kiállított terményt hiány nélkül beraktározni kötelesek. Bejelentésükre azonban, éspedig a kincstár részéről termelőknek az illető beváltó bizottságok által, a külföldre termelőknek pedig az illetékes pénzügyi felügyelőség által, saját termésükből, az engedélyezett termelő, s vele közös légtartásban élő, a 16-ik évet túlhaladott részük részére fejenként tizenkét font közönséges pipadohány, mely nehéz dohányfajoknál az első közönséges osztás, kerti leveleknél pedig a második osztály minőségét felül nem haladhatja, fontonként azonnal leteendő húsz krajczárra kiszabott fogyasztási illeték mellett meghagyatni, s erről a fedezésükre szükséges okmány kiadatni fog. Az e szerint átengedett dohány csak az igazolási okmányban megnevezett személyek által a magyar korona országaiban, s csak mint pipadohány használható fel, s azt más személyeknek átengedni tilos. 7. A saját használatral dohány-termelésre való bejelentések folyó 1868 ik évi február hó végéig a község elöljáróságánál írásban benyújtandók, vagy szóval teendők. 8. A községi elöljárók kötelesek a náluk írásban vagy szóval tett bejelentéseket egy jegyzékbe felvenni, s ezen jegyzékben a házi kertek birtoklása és a jegyzékben megnevett családtagok iránti kitételek valóságát bizonyítani, a felügyeleti és fogyasztási illetéket beszedni, s azt, az érintett jegyzék kíséretében, az illetékes pénzügyi felügyelőségnek beküldeni. Kötelesek továbbá a felett őrködni, hogy az engedélyezettnél nagyobb tér dohánynyal be ne ültettessék, s az előforduló tilalomellenes termelést azonnal az illetékes pénzügyi felügyelőségnek bejelenteni. Ha pedig ezt tenni elmulasztanák, pénzbeli birság alá esnek, mely a 3 ik pontban meghatározott fogyasztási illeték kétszeresével, t. i. negyven krajczárral minden engedély nélkül, vagy engedélyen felül beültetett □ öl után szabatik meg. Kelt Bécsben, 1868. évi jan. 1-jén. Ferencz József s. k. Lónyay Menyhért s. k. m. k. pénzügyminiszter. Kiá lőni . s . k. Pest, jan. 14. — Andrássy Gyula gr. miniszterelnököt a török szultán az ozmanli-renddel tüntette ki, mi a legfőbb török rendjel. — A magyar vasúti kölcsön elvállalására, mint az „Ung. Lloyd“ Bécsből értesül, a párisi „Société generale,“ egyesülve két más pénzintézettel, késznek nyilatkozott. — Kétegy házáról az 50 ft N. N.től a szerencsétlen Langer Izidor számára ma szerkesztőségünkhöz érkezett. Átszolgáltatjuk. Az országos honvédalapra Zajzon Mihály gyűjtése Bardóczról összesen 20 ft, és Szauer Lajos gyűjtése Sitér község lakosai között összesen 7 ft 40 kr szerkesztőségünkhöz érkezett. Az első gyűjtéshez járultak Nagy Lajos és neje 6 ft, Fülep Albert 4, Karácson György és neje 2 ft 50 kr, Zajzon Mihály és neje 2 ft 50 kr, Benedek Keresztes és neje 1 ft 50 kr, Benedek Ferencz 1 ft, Benedek Imre 1 ft, Nagy Sándor 1 ft, Farkas Berta 1 ft. — Trencsén városa a napokban, képviselőtestületéből kilépett két tag helyébe, elhatározta, hogy az immár polgári jogokkal felruházott zsidó lakosok közül választ újakat, s ezen határozatát azonnal foganatosította is. — Vasúthálózatunk egyik legfontosabb ága, az eddig különféle körülmények miatt háttérbe szorított hatvan-miskolczi vonal kiépítéséhez — írja az „Esti Lap“ — végre közeledünk. Felsőbb helyen ugyanis aláíratott a Weickersheim bécsi bankház és a magyar közlekedési- és pénzügyminisztériumok közt kötött előleges megállapodás s legközelebb véglegesen meg fog köttetni a szerződés. E vonal nemcsak az általa átmetszett vidékre, hanem az egész felvidékre életfontosságú, a mennyiben rövid, egyenes összeköttetésbe jó általa fővárosunkkal s az alfölddel, mig eddig a tiszai vaspályán a fél országot kelle e czélból megkerülnie. — Gyászjelentés. A ref. egyház agg lelkipásztorai száma egygyel ismét keresbedett. Asztalos István, előbb békési, azután gyulavári) majd nyugalomban élt ref. lelkipásztor, Békésen f. é. jan. 4-én reggeli 4 és 5 óra közt, élete 80-ik évében tüdőszélhüdésben, hirtelen meghalt. Béke lengjen a kifáradt, de a szellemi működésre az utolsó pillanatig képes és kész lelkipásztor porai felett. — Mész Sándor hazánkfia négy évi távollét után Mexicóból hazatérvén, mint a „PLloyd“ban olvassuk, egy pompás chinai államruhát hozott magával a nemzeti múzeum számára. A „British Museum“ Londonban nagy öszszeggel kínálta érte, de ő inkább hazáját akarja vele megajándékozni. A ritka darab néhány napig Altér és Kiss boltjában lesz közszemlére kitéve. — A kereskedelmi ifjak társulata x - ----- - • *»» vít vasárnap f. hó 19-én délután fél 3 órakor fogja az egylet termeiben rendes közgyűlését megtartani, melynek tárgyai: 1-szer. Jelentés a lefolyt évről. 2 szór. Költségvetés 1868 ra. 3-szor. Tisztviselők választása. 4-ei Javaslatok. — A M. Akadémiához beküldött pályázó színdarabok közül azt, melyet mint elkésettet a múlt héten a pályázatból kirekesztettek, újabban pályázatra bocsátották, miután a szerző bebizonyította, hogy azt még a határidő letelte előtt adta postára. — „Szilágyi haragja“ cz ima költői beszély jelent meg Zalártól, ki már régóta hallgatott; örülünk, ha csak azért hallgatott, hogy ezen nagyobb művében igazán nagy értékű művei is gazdagítsa az irodalmat. 157 lapra terjedő könyv ára 1 ft 25 kr. — Az szrt. segélyegylet igazgató bizottsága az egylet helyettes elnökévé újólag Eötvös József bárót választotta meg. — A M. T. Akadémia mathematicai és természettudományi osztályának január 13-kán tartott ülésében Hunyady Jenő rev. tag foglalt széket „Néhány magasabb rendű görbe vonalról és felületről“ czimű értekezéssel. Tudományos eredményekben, úgy látszik, felette gazdag értekezéséből Hunyady úr igen helyesen csak rövid kivonatot olvasott fel, mely, dióhéjba szorítva, magában foglalá az általa talált tételek hosszú sorát. Nem fárasztá a figyelmet mathematikai operatióknak, demonstratióknak az akadémiai előadásokban czélra úgy sem vezető elsorolásával, hanem egyszerűen elmondá szóval, hogy foglalkozása Steinernek, a berlini híres mathematikusnak bizonyítatlanul hagyott tételeivel miként vezérlé őt átalánosabb nézpontokra, s ezeket szem előtt tartva, miként jutott oly tételekre, melyekhez képest a kiindulásul szolgáló Steiner-féle tétel csak igen speciális eset gyanánt tűnik fel. A bebizonyítások, mint végül említé, értekezésében lesznek szabatosan egybeállítva. _A képzőművészeti társulat első felolvasása folyóban. hó 31-én délután 5 órakor lesz a társulat helyiségében az akadémia palotájában. Mint halljuk, Henslmann Imre és a szerkesztő Maszák Hugó vállalkoznak felolvasásra. — Művészeti szaklapunk is lesz. A képzőművészeti társulat t. i. elfogadta a társulati szerkesztő azon javaslatát, hogy az évkönyvet szaklappá alakítsa át, melyet a társulat minden tagjának ingyen küld meg. A lap első száma már jövő február havában megjelenik. — Tegnapi számunkban egy helybeli lap után közölt azon hír, mintha Szentkirályi Mór főpolgármester vasárnap esküvőt tartott volna, mint értesülünk, alaptalan. Az orvostanhallgatók segélyegylete javára febr. 6-án a redoute-termeiben tartandó tánczvigalmon a házi női tisztet Eötvös József bárónő szíveskedett elvállalni. A királyi biróságok, nevezetesen a különböző fokozatú váltótörvényszékek, a bányabiróságok, a kir. tábla és hétszemélyes tábla új év óta, az igazságügyminiszter utasítása folytán, eddigi pecséteik félretevése mellett új pecséteket használnak, melyeket az 1848. XXI.tcz. értelmében a magyar czimerás magyar körírat ékesít. — Gyászjelentés: Csik-somlyói Csiky Mihály, Nyiri Józsáné született Csiky Teréz és Nyiry Aladár mély fájdalommal jelentik szeretett édes anyjok, illetőleg nagyanya Csiky Tódorné született Dániel Katalinnak múlt évi dec. 26 -án déli 12 órakor, élete 73 ik évében végelgyengülés folytán, a halotti szentségek ájtatos felvétele után bekövetkezett gyászos elhunytát. Földi maradványai m. évi december 29-kén délután 5 órakor tétettek a r. kath. szertartás szerint a sz. Ferencziek templomában levő családi sírboltba nyugalomra. Az engesztelő szent mise áldozat ugyancsak a sz. Ferencziek templomában múlt évi dec. 31-kén reggeli 10 órakor tartatott meg. Áldás emlékére! — A nemzeti színház műsorozata január 15-dikétől 25-dikéig . Szerda 15. „II. Rákóczi Ferencz fogsága.“ Hetényi József 50 éves jubilaeuma. Csüt. 16. Dózsa György. Saxlehner Emma k. a. felléptéül. Péntek 17 Reggeli előtt 2-szor. Vele: Szellemdus hölgy és Elkényeztetett férj. Szombat 18. Fekete dominó. Vasárnap 19. Béldi Pál. 20. Aesopus. 21. Zsidóné. 22. Csapodár. 23. Rigoletto. 24. Montjoye. 25. Lohengrin. (Toporczer Ilka k. a. felléptéül.) — Műsorozata a műegyetemi dalárda folyó hó 15-kén tartandó zártkörű dalestélyének: Dalige. Szerzetté Zsák Hugó egyl. karmester. 1. „Beteg leány“ férfikar, szerzé Egressy Béni, elődja a dalárda. 2. a) „Valse“ Chopintől, b) «Polka“ Rubinsteintól, mindkettőt előadja Sipos Antal. 3. a) „Esti dal,“ b) „Befogtam én a szemeit“ mindkettőt szerzé Volkmann Robert, szövegét forditá íviauiuk. vozsei, eloadja a dalarda. 4) Romanze Doppler „Ilka“ czímű dalművéből, énekli Saxlehner Emma k. a. 5) „Nem tudomén“ férfikar Thern Károlytól, előadja a dalárda. 6) „Magyar ábránd“ zongorára szerzi és előadja Sipos Antal. 7. a) „A virágnak“ b) „Csillag elég ragyog az égen“ férfikarra alkalmazta Knahl A. előadja a dalárda. Kezdete 8 órakor. Azon családok és urak, kiknek meghívók nem küldettek, és kik arra igényt tarthatnak, szíveskedjenek e végett az egyleti irodában, Budavár országház utcza 117. sz. a. jelentkezni. — A „C o n c o r d i a“ helybeli izr. jótékonyig' egylet rendes évi közgyűlése f. hó 18-kán esti fél 6 órakor az evang. iskola-épület termében fog megtartatni. — Magyar tudományos Akadémia. A gr. Karácsonyi-jutalomra érkezett „Margit“ czimű, s a sorozatban XXI dik számmal jelölt pályamunkára nézve ismeretlen szerzője a feladási revény beküldésével igazolván, hogy az még dec. 29 én tetetett postára, az Akadémia, illető szabályai szerint, e művet is versenyre bocsátotta. Kelt Pesten, a m. t. Akadémia 1868. január 13-án tartott üléséből. Arany János, titoknok. Második jelentés a betegségben sinlődő Langer Izidor tanár A „Pesti Napló“ tárczája. Január 15-kén, 1868. Snéw Lipót beszéde az egyenjogusitás ünneplésekor (Szegeden, 1868. jan. 4-kén.) Azon törvényhozási szép művet, melyet a távozó év fordulatakor a magyar országgyűlés befejezett, s mely azokra is kiterjeszté az egyenjogusitás malasztját, kik eddig ki voltak abból zárva, az ország zsidó lakosai egyházi ünneppel üdvözlék. A kezdeményezést ez irányban a hazafias szellemű szegedi hitközség vette kezébe ; követte példáját az óbudai, a nagyváradi, majd a pesti és még számtalan egyházi gyülekezet. A szegedi ünnepélyen főtisztelendő Lőw Lipót főrabbi tartotta az ünnepi beszédet, mely, egyházi becsétől eltekintve, belső jelentőségénél fogva is nagy mértékben megragadja a figyelmet. Történeti tapintattal körvonalazza a tudós főrabbi e beszédében a zsidók állapotát Magyarországon a legrégibb idők óta, hűséges kegyelettel megemlékezett az egyenjogúsítási törekvések bajnokairól, és igaz lelkesedéssel megjelölte azon utat, melyet a zsidó honpolgárok a haza és saját javukra követni fognak. Megígértük, hogy e beszédet egész terjedelmében közölni fogjuk , sietünk ígéretünk beváltásával. A beszéd így hangzik: „Oh Istenem, szolgád vagyok, szolgálód fia; te feloldád bilincseimet. Te neked áldozom a hála áldozatával, s az örökkévaló nevét ünnepelem. Fogadásaimat teljesítem az Ur egész népe előtt. Az ur házának pitvaraiban, közepetted Jeruzsálem. Halleluja.“ Zsolt. CXVI. 16—19. I. A szent zsoltárnak, kinek szavait épen felolvasom, nemcsak saját nevében nyilatkozik, hanem népének hangulatát is hiven tolmácsolja. A sokáig nélkülözött, de végtére elért szabadság ünnepelésére egybesereglének a honfiak az Ur templomában, hogy megüljék a lélekemelő esemény ünnepét. Ugyan e kutforrásból veszi mai ünnepélyünk is eredetét, az elért szabadság örvendetes, szívemelő és boldogító ünnepe hívott bennünket az Ur hajlékába. A felvilágosultság jóltevő napja szétoszlatván az előítéletek borongó homályát, fényével boldogítja a magyar zsidóságot is. Lehullottak a századok óta reá nehezedő korlátok : a szabadság, az egyenlőség, a testvériség dicsőséges lobogója alatt állunk. E lobogót tűzvén a magyar törvényhozás a magyar zsidók elé, nemcsak saját meggyőződésének, a jognak, törvényhozói bölcseségének, a kor irányának és a miveltebb országok példájának tett eleget, hanem egyszersmind az ősmagyar szellemnek is szép győzelmet vivott ki. Távol legyen tőlem minden hízelgés. A történelemre hivatkozom, mely mellettem és helyettem fog szólni.. Hazánk nyolczadik királya, I. László, kit a középkor, mint szentet dicsőített, a XI. század utolsó negyedében (1077—1095.) uralkodott, közvetlenül a keresztes háborúk előtt. Törvényeit három könyvben őrizte meg a magyar törvénygyűjtemény. A zsidókra két törvény vonatkozik, melyek következőkép szólnak : „Ha a zsidók keresztyén nőkkel lépnek házasságra, vagy ha keresztyén személyt tartanak maguknál, ezek vétessenek el tölük és szabadságba helyeztessenek vissza. (I. 10.)“ „A zsidóktól, ha valaki vasárnap vagy más nagyobb ünnepeken munkánál éli, a munka szerszámai elszedetnek, hogy keresztyén meg ne botránkozzék rajta. (1. 26.)“ E törvényeket hazánk egyik kitűnő történetírója, Istenben boldogult barátom, Szalay László következő megjegyzéssel kiséri: „Mindkét rendelet megszorításokat foglal magában , de ha meggondoljuk, hogy a zsidóüldözések Nyugat-Európa több tartományaiban már napirenden voltak, azt fogjuk találni, hogy a magyarországi zsidók állása viszonylag kedvező volt, hogy a keresztyén világnézet nálunk is ellenük fordult, de a népben nem mutatkozott ellenszenv irántuk.“ (Magyarország tört. I. 189.) Tehát a józan eszű, romlatlan természetű, békés türelemre hajlandó magyar nép nem viseltetett ellenszenvvel a zsidók irányában, ámbár ezek akkor Nyugat-Európában a legvéresebb üldözések áldozatai valának. A magyar nép hozzá volt szokva a zsidók szomszédságához. Mert hitelre méltó kutforrások, nevezetesen Cinnamus János tanúbizonysága szerint, Kazárországból zsidók is jöttek a magyarokkal, midőn ezek a IX. század végtizedeiben a négy folyam partjain új hazát szereztek maguknak". (Joh. Cinnam.III. 8., p. 107., V. 16., p. 247.) S nem kevésbé hitelre méltó kutforrásokból tudva van, miként a zsidó családok, melyek a X. század folytán Magyarországban letelepedének, magyar szomszédaikkal békében és egyetértésben éltek. Ennélfogva nem csoda, hogy a néphez nem mutatkozott semminemű elkeseredettség, midőn a magyar zsidóság a XIII. században II. Endre alatt a közügyekre is nem csekély befolyást vivott ki magának, és IV. Béla alatt, az akkori időhöz képest, kedvező szabadalmakban részesült. A népnek e hangulata a következő századokban sem változott. Mert a nép távol maradt minden zsidóüldözéstől, midőn a XIV. században nagy Lajos, Nyugat-Európa gyászos példája által indíttatva, az országgyűlés beleegyezése nélkül, zsidó alattvalóit az országból kiutasította. A népet nem ingerlő kaján irigység, midőn a zsidók a XV. században, Mátyás király alatt, hazai történetünk fénykorában, ismét jólétnek és tisztes állásnak örvendettek, miután igazságos Mátyás előbbi szabadalmaikat megerősítette vala. Fájdalom , a XVI. században ismét felleg borította a türelem csillagát Magyarország egén. Egyházi viszály dúlt a haza kebelében és csak a múlt század vége felé sikerült II. Lipót alatt a maradandó egyházi béke alapkövét letenni. Ugyanezen időben a honatyák a zsidó ügyet is szőnyegre hozták, s ezen ügyet azóta több országgyűlésen felvették, míg végre elérkezett az óra, mely a magyar zsidóság bilincseit örökre feloldan. „Azért áldozunk az Istennek a hála áldozatával és az Örökkévaló nevét ünnepeljük.“ Lehetetlen, hogy el ne ismerjük a rólunk hozott, törvénynek nagy és elenyészhetlen becsét. A mit az önkény jobb kezével ad, azt bal kezével visszavonhatja; de szent és visszavonhatlan a törvény, melyet a magyar nemzet hozott, és melyet koronás királya szentesített. Az ájtatosság szárnyán emelkedik lelkünk az ég felé, hálát rebegvén a Mindenhatónak nemcsak a mi uj szabadságunkért, hanem azért is, mivel isteni gondviselése helyreállította a magyar haza alkotmányát, mely a magyar földön alapja, védője, biztosítója minden szabadságnak. S mily rendkívüli az események hosszú sora, melyek e helyreállítást kisérték! A magyar haza méltán szólhat a szent zsoltárnokkal: «Dicsérlek Istenem, hogy meghallgatál és megszabadítottál engem. A kő, melyet az építők megvetének, szeglet fejévé lön. Ez Istentől vagyon, csodálatos szemeink előtt.“ (Zsolt, CXVIII. 21-23.) A Mózes vallású magyaroknak kétszeres okuk van örülni a magyar alkotmány újjászületésén. Mint hazafiak és mint izraeliták üdvözlik a hazai sors ezen üdvös és reménydús fordulatát. Mert egyenjogúsításukról nem lehetett szó, mig a magyar nemzet előtt újonnan meg nem nyílik a törvényhozás pályája, s mig fejedelme fejére fel nem teszi az ősi koronát. És hála az égnek, a helyzet olyan, hogy az engedő és elfogadó egyaránt üdvösnek tartják az egyenjogúsítást. Mert a szabadság annál jobban biztosíttatik, minél többen részesülnek benne, minél többen nemesülnek általa, minél többen lángolnak érte. Erről meg lévén győződve, hazánk értelmisége sürgetőleg kívánta az egyenjogúsítási törvény hozatalát. A kormány és a honatyák teljes készséggel megfeleltek a közvélemény kívánalmának, s koronás királyunk legkegyelmesebben szentesítette a törvényt. A bevégzett tény fényes keretét képezi ama dicső hazafiak emléke, kik már harmincz év előtt hű és lelkes szószólói voltak a lelkiismeret szabadságának. Lehetetlen elősorolnom az éles szellemű és szilárd jellemű harczosok egész se- s mint bécsi lapok Írják, a vörös könyvön már erősen dolgoznak. A reichsrath üléseit csak február 10-ke táján kezdi el ismét. Az új „Pressernek pesti levelezője, ki az itteni politikai körök „zavarát“ felette comicusnak találja, jóhiszemű szerkesztőségének kéthetes újdonságokat árul a magyar miniszterválságról. Megnyugtatására legyen mondva, hogy az ő zavara bizonyára comikusabb, mint bármi más, amit zavarosan lát, vagy miről tán azt hiszi, hogy megzavarhatja, ha az nem több is, mint az ő hírein netán felriadt egyik általa „menesztett“ miniszter hivatalos famulusa.