Pesti Napló, 1868. február (19. évfolyam, 5331–5355. szám)

1868-02-26 / 5352. szám

47-6862 Szerkesztési iroda: Ferencziek tere 7. szám. 1. emelet. E lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kiadó-hivatal: Szerda, február 26.1868. 19. évi folyam. Ferencziek tere 7. szám földszint. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadás körüli panaszok , hirdetmények) a kiadóhivatalhoz intézendők.PESTI MPLC Előfizetési feltételek: Hirdetmények díja* vagy helyben, házhoz hordva. Félévre . . 10 írt 50 kr. o. é. Évnegyedre . 5 írt 25 kr. o. é. Nyilt tér: 6 hasábos petitsor 26 nj kr. Tidékre, postán: Thibos petitsor egyszeri hirdetésnél 7 nj kr. Bélyegdíj külön 80 njkr. Rendkívüli előfizetés 99PESTI NAPLÓ-ra. Martius— májusi 8 évre .....................................................5 frt 25 kr. Martius—junius 4 hóra...........................................................7 frt — kr. A „Pesti Napló“ kiadó-hivatala. Pest febr 25. 1868. (e. y.) A vasútépítési vállalatokat, melyeket évek óta más hazafiakkal együtt azon kormányférfiak, kik ma a minisztérium tagjai, mint magánhazafiak, tisztán elméletileg fejtegettek, s a hazai közgazdászai érdekek nevében indokoltak is sürgettek, de a mostoha kormányok idejében a papírtervek stádiumán túl a foganatosításig vinni nem bírtak, úgy látszik, a ministérium sorban is, egyszerre és ápoló gonddal fölkaroló, s azoknak létesítésére kínálkozó eszközöket megragadja, s ahol nem kínálkoznak, az állam által közvetlenül iparkodik létesíteni , és ez lesz bizonyára mindenkor a mai minisztérium történetében a’en déplaise à cesors, kik a szélső baloldalon dulakodnak, a leghervadatlanabb érdembabér; miután bizonyos, hogy hazánkban a vagyonosodás minden tényezői bőven megvannak, csak egyre van szükség, mint Mózes varázsvesszejére , hogy megnyíljanak a források, tudniillik a vasúti közlekedésünk kiegészítésére. Hogy csak néhány mozzanatot jelezzünk e téren, kiemeljük a magyar éjszaki vasútnak a határig leendő kiépítéséről a híreket; említjük más oldalról az alföldfiumei, a nagyvárad-kolozsvári, szigetszerencsi*) — már-már a létesülés küszöbén lévő terveit, a már épülő pécs-barcsi vonalat, s utoljára a hatvan-miskolczi és agráb-zákányi vonalakat, melyekről legalább bővebben szólandunk. Ha valahol és valamikor nem volt helyén, úgy bizonnyal hazánk bonyolult politikai, financiai és közgazdászati viszonyai közt nincs helyén merőben theorethice eldönteni akarni azt a kérdést : várjon jobb-e, ha az állam maga építi a vasutakat? vagy ha csak segélyezi magánvállalkozás útján, p. o. kamatbiztosítás és más könnyebbségek által létesítésüket? Általában csak annyit mondhatni,hogy kit az állam maga épít, s ezeqyenses képeséggel és becsülettel bíró egyének — olcsóbban fog építeni, mint egy szédelgő társaság; viszont egy solid vállalkozó egyén vagy társaság olcsóbban, mert jobbban is fog építeni, mint az állam, ha egyetlen vagy megvesztegethető beamterek kezelik a munkálatokat. Tagadni nem lehet, hogy vannak viszonyok, ahol, vannak vonalak, melyeket czélszerűen, sőt egyedül csak az állam építhet. Mi tehát csak helyeseljük, ha a magyar miniszterek a körülmények szerint mind a két rendszert kombinálják; fő dolog az, hogy minél rövidebb idő alatt, minél több vasútvonalunk jöjjön létre; a hol akad: vállalkozó útján; a hol nem akad: az ország közvetlen költségén. Mind aranybánya az. Az alföldi vasúton kívül létesítéséhez legközelebb áll, mint értesültünk, két vonal, úgymint a hatvan-miskolczi, mely a fővárosi felső Magyarországgal, s nyugat-éjszak Európával hozandja az eddiginél rövidebb összeköttetésbe; a másik a zákány-zágrábi, mely Horvátország fővárosát közvetlen közlekedésbe hozandja Pesttel, s maholnap vagyonforgalmának irányzatát elforditandja Bécstől, hova a déli vaspálya által tereltetett, Pest felé. E nagyfontosságú vonalak építése iránt, mint mondják, a kormány a Weikersheim bankházzal szerződött. Ámbár általában szívesen látjuk a külföldi tőkepénzeseket hazai vállalataink létesítéséhez járulni, a Weikersheim házat pedig közvállalataink annál szívesebben látják a fellépők élén , mert annak tagjai általán szerény és valódi üzletemberek, kiknek Anglia volt kereskedelmi iskolája, s kik nagy vállalatokat képesek becsülettel vinni keresztül. De a névnél sokkal inkább érdekelnek bennünket a szerződési feltételek. Ezek szerint, mint halljuk, 339,800 ft van mértföldenként kikötve az al- és felépítmények kiépítésre ; mi — tekintettel a vonalak térszínének különféle voltára — ha a kormány által szállítandó anyagok értékét mértföldenként 65—70,000 ftra, összesen tehát a mértföld építési költségét 410,000 ftra veszszük is — nemcsak nem sok, hanem oly kicsiny összeg, melynél többe került Magyarországban eddig valamennyi vasút. Például a kassa-oderbergi 850,000 forintra, az arad-károlyfehérvári, mint általán a hegyi vasutak — egy millió ftra számíttattak mértföldenként. A van-sinek, kormányi bizottmány által, gyártásuk helyén meg fognak vizsgáltatni, hogy azoknak súlyereje kételyen fölül helyeztessék. Érték három évre kell az építőknek kezességet vállalni, s ez idő alatt megfelelő biztosítékot hagyni a kormány kezében. Hasonlókép a slipperek (keresztfák) egészséges cserfából kell hogy legyenek, s e részbenn is fenntartja a kormány felügyeleti jogát saját közegei által. Csak azon munkálatok fizettetnek ki a vállalkozóknak, melyek tökéletesen befejezvék, és ezek sem fizettetnek ki teljesen, hanem az egész vonal kiépítéséig, melynek 22 hónap alatt be kell fejeztetni, aránylagos biztosíték tartatik vissza. Mind e biztosítékok, mind a fizetési feltételek oly neműek, hogy a minisztériumnak e két vonal építése iránti eljárását nem lehet nem helyeselnünk, valamint nem lehet sajnálkoznunk oly könnyelmű gyanúsítások felett, miknek múltkor orgánumává tévé magát a „Hon,“ s mikre alapos adatokkal válaszolván a „Századunk,“ méltán kérdé: „azt hiszi-e a „Hon,“ hogy ily gyanúsításokkal használ az ország érdekeinek, vagy hogy az ország hitelét a külföld előtt emeli?“ Mi részünkről a nevezett vállalkozó uraknak azon készségéből, melylyel e vonalaknak oly alacsony áron való kiépítésére vállalkoztak, azt vagyunk hajlandók gyanítani, hogy nemcsak ephemer akar lenni az ő fellépésük, mint néhány hírhedt tőkepénzesé volt, ki midőn a tejfölt leszedte, azonnal odább állt, hanem hogy e vasút olcsó és solid építése által más nagyobb vállalatokra, melyekre elég tér nyilik, a kormány és hazai közvélemény előtt maguknak némi erkölcsi igényt és elismerést törekednek szerezni. Minden esetre azonban két olcsó vasútvonalat kapunk, s mind a vállalkozók összeköttetéseiben és jó hírnevében, mind a kormánynyal kötött szerződésben erkölcsi biztossággal bírunk azoknak gyors és solid kiépíttetése iránt. *) A készülődési mozgalmat élénkebbnek, a országos érdekeink szempontjából is indokoltabbnak tadjuk a sziget’Szathmári vonalat. Szerk. Néhány szó felvilágosítás, illetőleg visszautasításul a „M. Újságának. A „Magyar Újság“ ,,A kiegyezkedés által nyerte az ország becsülete és ereje és mit“ czimü, e lapokban közlött czikkeimet czáfolva, okoskodásaimat az által véli halomra dönteni, hogy kimutatja az ellenmondásokat, melyek szerinte egyes tételeim és állításaim közt mutatkoznak. Nem akarván t. olvasóimat idézetekkel árasztani, csupán a szembesített állítások logikai összefüggésének kiemelésére szorítkozom, miszerint lássa minden gondolkozó ember, hogy nem mind ellenmondás az, mit némely kuszáti fragmantarius cserepes fő annak vél keresztelhetni. A tételek, illetőleg okoskodásaim veleje a következő. A bevégzett történeti tények mutatják, hogy Ausztria sohasem volt képes a hódítási jog elméletét (az „unbedingte Unterwerfung és Verwirkung“-ot) ellenünkben keresztülvinni, következtetés, hogy tehát azt, kivált a legutóbbi nagy lecske után, aligha fogja többé csak gondolatban is megkísérteni. De viszont mi sem voltunk szerencsésebbek, valahányszor az elszakadást fegyveres erővel kisértettük meg. Kedvező megoldást fegyveres után még Sadowa után sem lehetett várni. Békés kiegyezkedésre voltunk tehát utasítva, és pedig annyival inkább, mert a velünk kibékült s ez által erősbült Ausztria nemzeti létünk oltalmául szolgál, oly élettárs, aki, ha mindjárt a jóakaratot megtagadnék is tőle, legalább el nem nyomhat, s a midőn önmagáért harczol, nolle vele érettünk is kénytelen harczolni; a megsemmisült Ausztria ellenben okvetlenül azon romok közé keverne minket is, melyekkel ily roppant test szétrobbanása ellepné a földet, anélkül, hogy találtatnék jól, aki csalhatlanul tudná megjósolni : melyik lesz az a szerencsés fél, aki azok alól és közül élve fog kivaczkálódni? Azonban Deákot és pártját mégsem ezen aggodalom, mintha tudniillik Ausztria nélkül el kellene vesznünk, hanem csakis a törvényesség érzete vezette, midőn a kiegyezés művét folyamatba tette, stb. S kivált ezen utóbbi tétel az, melyből a „Magyar Újság“ a kézzelfogható ellenmondást kisüthetni véli, midőn diadalmasan felkiált : „ezelőtt egy héttel (mondottuk tudniillik mi) Ausztria nélkül menthetetlenül megsemmisülünk, . . . hanem egy hét alatt már oly annyira megerősödtünk, hogy mi már Ausztria nélkül is fennállhatunk.“ A „Magyar Újság“ tudniillik nem tud a „tényleges helyzet és a tényleges cselekvési indok közti különbséget tenni; nem akarja tudni azt, hogy vannak veszélyes helyzetek, melyektől örömest menekülnénk, de nem akarunk menekülni a becsület árán. Egyes fennálló törvényeket megszüntetni, megváltoztatni, módosítani, ez lehet életszükség, lehet törvényhozói ildom és bölcsesség, mint illetékes, szabad akarati tény, nem sérti a becsületet, sőt inkább épen az sértené azt meg, ki a nemzetnek ebbeli jogát kétségbe vonná. Ellenben arról, hogy jogosult törvényhozói fél, kinek akarata és hozzájárulása nélkül sem alkotmányt, sem törvényt nem szabad felfüggeszteni, módosítani, megszüntetni, történeti gyalázat és önmegbélyegzés nélkül egy nemzet sem mondhat le, még azon esetben sem, ha ellenszegülése a legvilágosabb életveszélynek tenné ki. Íme, a cselekvési indok szemben a tényleges helyzettel! Érezzük a bajt, a veszélyt mindannyian, s mégsem tágítottunk, valamit a nemzet törvényhozói joga elismerve és visszaállítva, a törvény szentsége ünnepélyesen kikiáltva nem volt. Ez megtörténvén, megszűnt a megférhetlenség, meg a reményvesztettség, vagyis azon indok, mely számítás nélkül a kimenetelre, szélnek ereszti vitorláit, keletkezzék az a világ bármely táján, s hajtsa bármerre a hajót, — előnyösebbnek ítélvén a kétségbeesett menekvési kísérletet is, — a már bizonyos és fel nem oldható lefoglaltatásnál. Hol van mindebben csak legkisebb nyoma is valamely ellenmondásnak, vagyis önmagammal való azon ellenkezésnek, melylyel az említett újság érveléseimnek súlyát paralizálni szeretné ? A felhányt deliriumot illetőleg, eszembe jó azon elmebeteg, kinek őrültsége azon egy jelenségben nyilatkozott, hogy magát kivéve, minden embert bolondnak tartott, és szeretett ujjal mutogatni: ime ő, aki engem bolondnak tart, pedig higyjétek el nekem , bizonyosan tudom — ő a valódi, Isten igazában bolond. . . Sich selbst sieht nur der Mensch im Spiegel der Natur, Und was er sie befragt, das antwortet sie nur ! Mindazon bevégzett tényekre, melyeket czikkeimben becsület- és erőnyereményül jeleztem és emeltem ki, a „Magyar Ua ág“ nem felel semmit. Alkalmasint jobb szereti, hálátlanok módjára, eltagadni, kizsákmányolni, semmint elismerni. A közös kormány részéről Becker. és Miksa Sándor közös pénzügyi fogalmazó, a magyar kormány részéről Lónyai Menyhért jelentek meg. Rajner Pál jegyző olvassa a múlt ülés jegyzőkönyvét, mely megjegyzés nélkül helyben hagyatik. Elnök bemutatja a birodalmi tanács delegátiója elnökének levelét és csatolmányát, német eredetiben, hiteles magyar fordítással. A magyar szöveget felolvassa Rajner, a jegyző. Az elnök levele a következő : A birodalmi tanács által kiküldött bizottság elnökétől. A birodalmi tanács bizottsága az 1868-dik évi február 17-kén tartott IV. ülésében a közös minisztérium által az 1868-dik évre szóló közös kiadások előirányzata, és pedig az első fejezet alatti, ő Felsége cabinetirodája, és a második fejezet alatti közös külügyminisztérium költségvetése, mint a kormány részéről tett előterjesztés tárgyában, a mellékelt ülés jegyzőkönyve kivonatában foglalt határozatokat hozott. Az 1867-ik év december 21-kén kelt, az osztrák monarchia valamennyi országait illető közös ügyek és elbánásaikat tárgyazó törvény 30-dik szakaszánál fogva, s az elnökségnek a fentebbi ülésben adott meghatalmazás alapján van szerencsém az imént érintett birodalmi tanács bizottsága határozatait a magyar országgyűlés által kiküldött bizottság tisztelt elnökségével közölni. Kelt Bécsben, 1868. febr. 19-kén. Gr. Auersperg Antal, elnök. Chotek Otto, tollvivő. A magyar országgyűlés által kiküldött bizottság tisztelt elnökségének. Jelent fordítás hiteléül: Proszke Frigyes, a közös külügyminisztérium iroda tisztje, mint fordító. A közlemények kinyomatni és szétoszlatni, T r e for t indítványára pedig tárgyalás és véleményadás végett a 30-as albizottsághoz utasíttatni határoztatnak. Elnök jelenti, hogy a közös pénzügyminisztérium részéről Miksa Sándor, ott alkalmazott fogalmazó lett ideiglenesen a bizottsághoz azon közegnek kinevezve, mely a szükséges felvilágosításokat meg fogja adni. Továbbá jelenti, hogy Tisza Kálmán, egészsége helyreállván, a delegátióban megjelent (éljenzés) s igy az őt helyettesitő Papp Lajos póttag f. hó 15-dikén kilépett. Végül a delegátió házi költségvető választmánya megbizatik az eddigi számadások megvizsgálásával. Elnök az ülést d e. 11 órakor azon kéréssel oszlatja fel, hogy a 30-as albizottság közvetlenül ülést tartana. A birodalmi tanács bizottságának határozatai, az 1868-ik évre szóló közös kiadások előirányzata, és pedig az I-ső fejezet a) Ő Felsége kabineti irodája, a II-ik fejezet a) a közös külügyminisztérium költségvetése tárgyában. (A birodalmi tanács bizottsága 1868-ik évi február 17-én tartott IV. ülésének jegyzőkönyvi kivonata.) A birodalmi tanács bizottsága által határoztatot : I- s. fejezet, Ő Felsége cabineti irodája. Az egész, ő Felsége cabineti irodája részére előirányzott összeg 72,854 főban, mint ez minden előbbi években történt,úgy az idén is,daczára aránylag tetemesen történt nagyobbitásának, engedélyezendő. II- ik fejezet. Közös külügyi minisztérium. 1-ső cím. Központi vezetés. A közös külgyi minisztérium elnöki osztályának 67,621 ftot tevő fizetései és lakpénzeinél 2%-os közbeeső megtakarítás (intercalare) 1352 ftban kitöröltetik, s az elnöki osztály szükségleteiében 84,000 ftnyi rendes kiadások engedélyezendők. Az elnöki osztály részére kért 4557 ftnyi rendkívüli kiadások ellenben nem engedélyezendők. A külügyi minisztérium részére titkos kiadásai fejében kért 550,000 ftnyi összeg engedélyezendő. A központi vezetés (folytatás) részére 1—17. tétel szám alatt rendes kiadások fejében kért 325,920 ftból következendő összegek és pedig 1—11. tétel szám alatt betöltetlen állomásokra .... 8400 ft 2%-os közbeeső megtakarikitási összeg............................. 5100 „ 12. tétel sz.a. épületek fenntartására ....... 3000 „ 17 tétel sz. a. irodai költségekre 870 „ összesen 17,370 ftban kitöröltetnek , s csak 308,550 ft engedélyezendő. A 18. és 19. tétel szám alatti rendkívüli kiadásokra nézve pedig — miután az udvarnagyinak 8400 ft fizetése a 2-ik ez. alatti „rendkívüli kiadások“ közé soroltatott — csak 3670 ft engedélyezendő. 2-ik czm. Diplomatiai költségek. A 43. tétel szám alatt, az Anhalt, Schwarzburg és reuszi házaknál Ausztria részéről leendő képviselésére szánt 1470 ft kitörölendő. A 46. tételszám alatt a Rómában székelő nagykövet számára kért képviseleti pótlék, az ez idei első negyedévre 13,500 ftban, ez év hátralékára pedig 23,700 ftban, tehát az előirányzott 54,600 ft helyett, összesen csak 37,200 ftnyi összegben engedélyezendő; végre az 1-ső és 2-ik tétel számok alatt kért 724,200 ftból, 3%-os 21,750 ftnyi közbeeső megtakarításnak kitörölése után, csak 702,450 ft engedélyeztetik ; hogy az előirányzott 1,032,220 ftnyi összegből a fentebb, kitörlések levonatnak, diplomatiai kiadások fejében mint rendes kiadás, 991,600 ft engedélyezendő. A rendkívüli kiadások czime alatt a nem alkalmazottak fizetéseiknél 10%-os közbeeső megtakarítási összeg 6000 ftban kitörlendő, minél fogva 84,300 ft engedélyeztetik; továbbá a) a Rómában lévő ausztriai nagykövetségi palotának kijavítása tekintetéből igénybe vett összeg iránt a közös külügyi minisztérium felszólítandó , „miszerint egy részletes költségvetést készítessen el, s annak alapján építkezési szerződést kössön a végből, hogy a kért 60,000 - nyi építkezési összeg, mely három 20,000 ftnyi évi részletben fizetendő, túl ne haladtassék.“ b) A nem alkalmazottak fizetései iránt a közös külügyi minisztérium felszólítandó, hogy: 1) „ezen tetemes kiadási összeg, vagy az üresedésbe jött állomások ismétl betöltései vagy pedig nyugdíjaztatások által kisebbittessék.“ 2) „a diplomatiai szolgálatban lévő tisztviselők irányában, úgy a nem alkalmazottak fizetéseit, mint az előbbennek nyugdíjaztatásaikat tárgyazó törvényjavaslat minél előbb alkotmányos tárgyalás végett előterjesztendő.1 3. azm. Consulsági hivatalok. Miután a költség-előirányzatban Sshangai és Yeddo részére beállított consulsági állomások jelenleg betöltve nincsenek, s ezek betöltése ez év folyamán nem is várható, tehát az előirányzatban e czélból igénybe vett 15,000 ftnyi öszszeg kitöröltetik és a rendes kiadások fejében kért 588,580 ftnyi összeg helyett 573,580 ft engedélyezendő. A közös külügyi minisztérium továbbá felszólítandó, miszerint „azon tiszteletbeli consulsági állomásokat, melyeknek bevételei valóságos consulsági javadalmazásra elégségesek, valóságos államhivatalokká átváltoztassa.“ Rendkívüli kiadások fejében: a) drágasági pótlék gyanánt Alexandriában 2000 ft, b) segélyzési és hazaküldési költségek osztrák alattvalók számra 20,000 ft. Összesen tehát 22,000 ft engedélyezendő. A „consulságok jövedelmei általi fedezés“ rovat alatt előirányzott 112,000 ftnyi összeg szintén engedélyezendő. VI. cím. Segélyezések a montenegrói kivándoroltak részére Az ezen czélból rendkívüli kiadások fejében előirányzott 35,000 ftnyi összeg szintén engedélyezendő. V. czim. Javadalmazás az osztrák Lloyd részére. Ezen czélból 1,798,000 ftnyi kiadás engedélyezendő. Az átruházási jog a közös külügyi minisztérium minden egyes czimeinél az ezekben előforduló tételszámokra nézve, azon egyedüli kivétel mellett engedélyezendő, hogy az I-so czím alatt titkos kiadások fejében engedélyezett 650,000 ftnyi összeg elkülönítve kezeltessék, s hogy ezen összeg javára a többi télé számokból átvitel ne történjék. A fentebbi határozatok folytán következő észleteredmény mutatkozik : rendes rendkívüli kiadások kiadások I. Fej. 0 Felsége kabineti irodája részére 72,854 ft — II. Fej. Közös külügyi minisztérium részére, t. i. 1 fő czim a) elnöki osztály részére 84,000 ft — b) a közös külügyi miniszt. titkos kiadásai fejében 550,000 ft ■ — c) központi vezetés (folytatás) 308,550 fttal 3680 fttal. 2-ik czim. Diplomatiai kiadások 991,600 „ 84,300 „ 3 ik czim. Consulsági hatóságok kiadásai fejében 573,580 ft 22,000 „ levonv.a bevételeket 112,000 fttal — marad consulsági kiadások fejében 461,580 ft 22,000 ft. 4-ik czim. Segélyezések a montenegrói kivándoroltak számára — 35,000 ft. 5 ik czim. Javadalmazás az osztr. Lloyd részére 2,000,000 ft Ebből levonván: az osztr. Lloyd elsőbbségi adósságának 4% kamatait 120,000 fttal — az osztrák Lloyd jövedelmi adóját 82,000 „ — tehát javadalmazási ma advány az osztrák Lloyd számára 1,798,000 forint . kelt Bécsben, 1868. jan. 19-én. Gr. Auersperg Antal, s. k. elnök. Chotek Otto, s. k. tolivivő. Jelen fordítás hiteléül : Proszke Frigyes, s. k. a közös külügyi minisztérium irodatisztje, mint fordító. P. H. Bécsi dolgok. Hogy a concordatum ügyében valóban hihetlenül „dolgoznak,“ mutatja az, hogy tán soha semmiféle ügyben nem zavartak annyi vizet, soha semmi dolog állását nem igyekeztek nagyobb zavarban, homályban tartani. Az inspi- Delegatiók, A közös ügyek elintézésére kiküldött bizottság IX. ülése. Bécs febr. 24 Elnök: Somssich Pál. Jegyző : Rajner Pál. A ülés kezdődik i. e. 10 órakor.