Pesti Napló, 1868. április (19. évfolyam, 5381–5404. szám)
1868-04-12 / 5390. szám
19. évi folyam. 86 0S90 Vasárnap, április 12 1868. Szerkesztési iroda: VV.n.nv.rek tere 7. szám. 1. emelet. valami szellemi részét illeti) minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kiadóhivatal: Ferencziek tere 1 szám földszint. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadás körüli panaszok , hirdetmények) a kiadóhivatalhoz intézendők.PESTI MPLC Előfizetési feltételek: Vidékre, postán , vagy helyben, házhoz hordva . Félévre . . 10 frt 50 kr. o. é. Évnegyedre . 5 írt 25 kr. o. é. Hirnetmélydíjat 7 hasábos petitkor egy.' „(.rí híriz.tésnél 7 nj kr Bélyegdíj külön 30 njhr Nyílt-tér: 6 hasábos peti 25 nj kr. Előfizetés! Kihivás „PESTI NAPLÓ 60 apri—júniusi évnegyedei folyamára. April—júniusi '/, évre........................................................ 5 frt 25 kr. April—zeptemberi/„ évre...................................................10 frt 50 kr. A „Pesti Napló“ kiadó-hivatala. Pest, april II. 1868. A „Hon“ időt vett magának két czikkben magyarázni, hogy ők nem egyek s egy kormányban nem férnek meg Madarászszal; ma egy harmadik czikkben azt kellett volna bebizonyítania, hogy a delegátivtól és közös minisztériumtól megszabadult baloldali kormány boldogabbá tudná ternni a hazát a mostani kormánynál. E harmadik czikkel lett volna kiegészítve a felelet a „Naplódnak a baloldal programmját megvilágító czikkére. Azonban e harmadik czikk elmaradt, mi egyébiránt dicséretes óvatosság, mert igen nagy tapintatlanság lett volna kézzel foghatólag magyarázgatni a fából való vaskarika készítését. Elmaradhatott volna bátran a két első czikk is, mert habár meg is van tagadva bennök Madarász, de nincs megtagadva a programm, mely— akármennyit tiltakoznak ellene — elvben egygyé teszi a baloldalt a szélső ballal. Czéljuk egy, különbség köztük csak az, hogy különböző színpadon, más közönség előtt beszélnek, de ugyan azt mondják. A szélsőbal a malom alatt, a csárdákban, a nép legkorlátoltabb köreiben és gyanús minőségű csőcselékek csoportjai előtt hirdeti, hogy nem kell közös ügy. Az egyesült bal uriasabb, értelmesebb hallgatóságot, megyei és más gyűléseket választ ki ugyanazon igék hirdetésére. A két pártárnyalat hírlapi működésében sem igen különbözik egymástól. A szélsőbal durvább kifejezései ugyanazt jelentik, amit a „Hon“ valamivel simább nyelven mond. Amaz elárult hazáról, ez veszedelembe ejtett hazáról beszél. Ami a szélsőbalnak Schmerlingtől örökölt egykét írója, az egyesült bal ugyanazt bírja Csernatonijában és scorpiójában. Az egyesült bal épen úgy nem találja botrányosnak, mint a szélsőbal, hogy ilyen emberek fecsegnek nevében hazánk politikájának legfőbb kérdéseiről, s nem tartja botrányosnak, hogy azokról, kik évtizedeken át vezérei, s hazafiságban példányai voltak a nemzetnek, az ő firmájuk alatt ily subjectumok megvetéssel vagy kárhoztatással beszéljenek. Elvégre is egyek ők, e felett kár volna hát több szót vesztegetni, úgy is az egész Madarászszali rokonság csakis mint terhelő körülmény jöhet tekintetbe, miután a programm elég időszerűtlen, törvénytelen és megfontolatlan, hogy önmagáért — Madarászék társasága nélkül is — el lehessen ítélni. Gr. Keglevich idézett „Hon“-beli czikkben, ha a zavaros kifejezésekből jól gyanítjuk, azt kívánta volna, hogy „Napló“ mutassa ki az ő programmjuk gyenge oldalait, „s úgy igyekezzék győzedelmes hadjáratot vezetni ellenök.“ Van ebben a kívánatban egy kis naivság. Mert nem követel kevesebbet annál, minthogy a „Napló“ kezdje újra és ismételje a közösügyi viták alatt mondottakat. Akiket a mohácsi vész, a pragmatica sanctió, a 48-ki törvények, a 18 évi iszonyú szolgaság, a hazánk körül emelkedő nemzetóriások fejlődése a közös ügyek létezéséről, törvényességéről, szükségességéről meg nem győzött, azokat térítse meg a „Napló“ egy pár dialecticus czikkel!! Azonban, hogy némileg kedvét töltsem a czikkíró grófnak a fentebb jelzett három minőségben, bemutatom neki az egyesült bal programmját. Először is időszerűtlen e programm , mert háromszáz esztendő óta nem kérdés, hogy vannak-e Ausztriával közös ügyeink; időszerűtlen, mert a ténylegesen létezett közös viszonyokat a 67-ki törvények alkotmányosan szabályozták, és időszerűtlen mindenekfelett azért, mert most már valahára a berendezés kérdései vannak napirenden. Ugyan mi hasznát veheti a baloldali „nem kell delegátió“ programmjának, mi- ‘kor a budget, a megye rendezés, nemzetiség, perrendtartás, büntető codex, urbér viszonyok, unió s ehhez még száz egyét sürgető ügy vár elintézésre? Csak neri fog, mint valami fixa ideában szenvedt ember, e változatos kérdésekben arra szavazni : „nem kell delegátió!“ Aztán mondják , hogy nem időszerűtlen ez a programm ? Akármikép takargatják, napnál világosabb, hogy nem akarhattak egyebet, min együtt szavazó pártot alakítani. A régi játék ez a haza ügyével. Vaktában vállalkozni az együtt szavazásra! Jókai már ezelőtt két hónappal elsincerizálta, hogy ő együtt fog szavazni Ghiczyékkel a honvédelem ügyében. Mai napig se tudjuk, hogy milyen lesz az a honvédelmi szervezet, s Jókai már azt is tudja, hogy kivel szavaz. — Jókai példája elragadt, s ma már 83 ember tudja, hogy együtt fog szavazni, pedig még egyetlenegy előterjesztését sem ismerjük a kormánynak. A programm, minthogy nem tárgya a napirendnek, nem magyarázata ennek a bizarr együttszavazásnak. A kedélyben s nem az elvekben kell keresnünk ez elhatározás indokát. A kiegyezés akadályozásában szerzett hazafi reputatio újabb babérokat akar keresni a szabadelvűség túllicitálásában. Törvénytelennek és megfontolatlannak neveztem még e programmal számot adok e két állításról is. Törvényesítve van a közös ügy, és nemcsak a 67-diki törvényhozás, hanem a pragmatica sanctio, s a 48-diki törvények által is. Mióta a török invasiók hazánkat kipusztították, az osztrák népekkel a közös védelem, s annak folytán a közösügy szükségességgé jön. A sadowai ütközet az osztrákot meggyöngítette, de minket nem tett erősebbé. A közös védelem és közösügy szükségessége épen úgy megmaradt, mint megmegvolt ezelőtt. Semmi ok sincs rá, hogy épen most midőn a közös ügy valahára megszűnt ránk nézve alárendeltség és veszedelem forrása lenni, letérjünk arról az útról, melyet elődeink törvényhozói bölcseségekben követtek. Vallott a nemzet ezzel ellenkező politikát is Bocskai, Rákóczi korában, s közelebbről 49-ben. De ezt a politikát czal elkeseredett perczeiben mintegy rákényszerítve vallotta. Mindig különbség volt az ország termében nyilatkozó, s a kivonat sátraiban űzött politika között. A baloldal programmjával a kivonat politikáját akarja átültetni az ország házába. Minket hazánk geographiai helyzetének s az európai viszonyoknak megfontolása kizárólag az osztrák szövetsége utalnak. És érdekünkben fekszik, hogy a szövetség a közös viszonyok összeszövési által felbonthatatlan legyen. A közös viszonyok közös elintézése a legerősebb kapocs a két fél összetartására. A delegáció némely teendőjét elvégezhetné ugyan a két országgyűlés is, de a külügy s a közös védelem feletti ellenőrködés könnyítve van általa- És már csal azért is, mert szövetségesünk megnyugvást talál ez intézményben, fenn kell az tartanunk. Senki se mondhatja, hogy ez intézmély nekünk kárt tesz. A bizalmatlanságot, melyet ellene támasztani akartak, kártékonyságát a tapasztalás nem igazolta. Épen ellenkezőleg, a delegátióban tel tapasztalás, ócsárlóinak, a baloldalna gyengeségét fedezte fel újra. Emlékezhetik az olvasó, mily határozottsággal vádolta a baloldal a Deákpártot, hogy az országgyűlést a delegátió , kedvéért minden sarkalatos jogától megfosztotta. Ezzel a hiedelemmel mentek fel Bécsbe a baloldali tagok. Legalább nem lehet más magyarázatát találni annak, hogy oly sok mindenfélét vonszoltak a delegáció elé, ami az országgyűlés elébe tartozik. A jogfeladással vádolt jobboldalnak kellett azokat, a jogvédő (!) baloldaliakat visszatartóztatni, hogy az országgyűlés jogait ne vigyék a delegatió zöld asztalára ! Nem vették maguknak azt a fáradságot, hogy a törvényt megtanulják, s azért többnek tartották a delegatiót, mint a mi. Most, miután saját, nem épen dicsőséges tapasztaltaikból meggyőződtek, hogy ártalmatlanabb mint képzelték, s az előleges gyanúsítás és a sok hazafias declamatió legalább is elsietett volt — nem igen van értelme a delegatió eltörlésére szövetkezésüknek. Ha a védelem ügyét úgy rendeznék, hogy csak épen akkor védenénk egymást, mikor épen kedvünk tartja —aligha mi nem bánnók meg elsőbben ezt a baloldali pragmatica sanctiót. Az az elkülönzött diplomatiai képviselet pedig olyan államtani szörnyeteg, amilyet még a mienknél lazább szövetségben se szült soha senki. Hogy az egy személyban egyesült magyar király és osztrák császár külföldön egyszerre két különböző politikát űzzön, csak oly politikusok követelhetik, akik maguk kiskörű politikujuk czéljaival sincsenek tisztában. A „Hon,“ Perczel ellenizgatásairól szólva, azt mondja: nekünk békére és kedélynyugalomra van szükségünk idebenn az országban.“ Bár szívére venné saját szavait akkor is, midőn nem Kossuth személyéről, hanem az ország legnagyobb érdekeiről van szó! — ! Nemzetünk békéjét, kedélynyugalmát nem az fogja megzavarni, hogy Kossuthról eltérőleg vélekednek, hanem felzavarhatja az a lélekismeretlen izgatás, melyet a közjogi viszonyok kétségbeejtő színezésével űznek. A haza is megérdemel annyi kegyeletet, amennyit Kossuth renoméja iránt , másoktól követelnek. XX. ben, melyet csak akkor lehet szerencsésen megoldani, ha minden illetékes tényező a leghiggadtabban, a legtárgyilagosabban, s bona fide jár el az ügyben. Jókai úrnak persze sokkal könnyebb és kellemesebb dolga van. Ő már megírta a honvédelmi kérdés megoldását régen, Schnell fertig ist die Jugend mit dem Wort. Igaz, hogy a szakértők nevettek rajta, nem is volt semmi foganata. Annyit azonban a kormányképesség dolgában már csak mégis megértett a „Hon“ tábora, hogy kormánynak a dolgot ily könnyen vennie nem lehet, óhajtjuk, hogy országgyűlésünk mielőbb foglalkozhassék a kérdéssel. — De nem tagadjuk, miként, véleményünk szerint, nem volt az ügy kárára, hogy azt már jóval előbb nem került napirendre. Ez időközben összekoczczanhattak a szépségek, a Grivicsicsek úgy, mint a Patay-féle honvédek, kimagyarázhatták magukat. A nemzet láthatta, hol rejlenek a kérdés akadályai, veszélyei, kik ellenségei az ügy gyakorlati megoldásának, másrészt pedig ezen szélsőségek okoskodásait összehasonlíthatta azon komoly, szakavatott hazafias nyilatkozatokkal, melyeket férfiak, mint Klapka és Türre, tárgyban tettek. Pest, április. Megfeleltünk Jókai urnak azon kérdésére, miért nem engedelmeskedtünk azon juurnalistikai excommunicatiónak, melyet neki Perczelre kimondani tetszett. , Kötelességünknek tartjuk azonban az , illető cikkének egy másik pontjára is áttérni. Azt kérdi Jókai: akarja-e a kormány a honvédelem létrehozását „is“ ? ? Ha igen, miért nem létesíti azt szép csendesen ? A kormánynak nem lehet szüksége arra, hogy ma egyik, holnap másik honvédtábornok járjon lelkesíteni a népet a honvédelem ügyében stb. Arra a kérdésre: akarja-e a kormány , a honvédelmet „is“ — határozottan azt feleljük, hogy igen! Ezzel pedig nem valami coulissa mögötti titkot beszélünk ki. Csak azt mondjuk, amit az egész ország tud. Tudja az egész ország, hogy a honvédelmi miniszter hónapokig gyűjti az anyagot a honvédelmi törvényre, s hogy az illető javaslatot egész önállósággal ki is dolgozta. Tudja az ország, hogy a honvédelmi szervezet azon ügyek sorába tartozik, melyekre nézve a törvény értelmében a magyar s a Lajthán túli kormány közi egyezkedésnek kell történnie. Ez , egyezkedésnek kifolyása lehet aztán a , két törvényhozás elébe terjesztendő törvényjavaslat. Tudja az ország azt is, hogy , ezen egyezkedési tárgyalások legközelebb fognak Budán fognak megkezdetni. Tudja végül az ország, miszerint a magyar miniszterelnök csak azért kívánta a tanácskozsányokat Budán tarthatni, mert itt könnyebben veheti igénybe a magyar szakértő honfiak tanácsát. Mindezt — mondjuk — tudja az egész ország, csak * Jókai úr nem, mert alkalmasint egyedül | scorpiójának szokta azon előadásait olvasni, melyeknek igazságszeretetét több ízben volt alkalmunk illustrálni. Hogy a kormány mindeddig nem mutathatta fel az általa is óhajtott sikert, azt , elsősorban épen azon izgatásnak kell köszönni, mely nem a mi sorainkból eredt, de mely a szenvedélyeket felzaklatja, s bizalmatlanságot kelt oly kérdés Az igazságügyi minisztérium codifiáló munkálkodása. II. Azon előterjesztésben, melylyel az igazságügyminiszter a polgári törvénykezési rendtartás tárgyában készült törvényjavaslatot kísérte, említve vannak a feladat nehézségei, melyeket le kell győzni ezen munkálat készítésénél. El van ott mondva, hogy míg egy részről a nemzet a hazai jogélet betegségeinek orvoslása és rendezett törvénykezés áldásai után ered, sgy a rögtöni segély elodázhatlannak mutatkozott, a minisztérium legszentebb jó akarata és erőfeszítése mellett sem volt azon helyzetben, hogy ennyi roma és töredéke közt az idő által túlszárnyalt régi intézményeknek, a kuruzsolók által megkibérlett feloldozgatásoknak, az alkotmányos életet kizáró , két évtizeden át életbeléptetett, vegyesen jó és rész odrogknak — főleg a múlt év tavaszán még szervezetlen állapotában — a tudomány mai álláspontjának megfelelő végleges törvénykezési rendtartást és bírósági szervezetet készitsen, melyben békebiróságok, minden fontosabb ügyre nézve collegiális bíróságok, kellő számú feljebbviteli törvényszékek, — s mindez a tiszta szóbeliség, közvétlenség és nyilvánosság egyedül üdvös elveire alapított — és, a kettős fellebbezés rendszerének megszüntetésével, mindezen bíróság élén egy, a jogelvek egységét fentartó, s a megtestesült törvény szentségét képviselő semmitő törvényszék, szerepeljenek. — Ki ne óhajtaná a hazai törvénykezést annyi fél-rendszabály, anyag, selejtes provisorium után, egy végleges, czélszerű, correct épület megnyugtató fedele alatt látni ? S a magyar turisták összes seregében ki óhajtaná ezt inkább, mint az igazságügyminiszter, kit e pályán felelősség, kötelességérzet, s a legnemesebb ambitio ösztöne vezet? — De, ha meggondolják mindazon bírálók,kik az igazságügyminiszter eljárását kárhoztatták, s egy tökéletei bírósági szervezet, s a szóbeliség és közvetlenség elveinek ajánlásával úgy léptek elő, mintha mindezeket egyenesen ők fedezték volna fel, hogy a törvénykezés terén mutakozó égető és kiáltó szükség rögtön segélyt ’ kívánt, egy végleges munkálatot pedig, mely beható tanulmányzást és előkészületet követel, rögtönözn s nem lehet, hogy , ‘ a tökéletesb bírósági szervezetet és eljárást [ egy rakás, ezekkel várhatlan összeköttetésbe álló, s okvetlenül előrebocsátndó kérdés eldöntésének kell megelőzni, ha alap nékül, a levegőbe építeni nem akarunk , t dán ők is bele fognak nyugodni, s hogy a miniszter ezen utat választá. — . Vagy azt akarják-e, hogy az igazságszolgáltatás mostani hiányai ellen naponként feljajduló méltó panaszok orvosolatlano maradjanak, s a jelen állapot fentartag- sék mindaddig, míg a végleges, tükéle- fresh szervezet, talán évek múlva, minden akadály elhárítása után életbe léphet? ! Ezt aligha fogta volna megköszönni az új ország, melynek az alkotmányos miniszteter felelősséggel tartozik. Sokan, nevezetesen a debreczeni ügy-védi kar, mely a hazai törvénykezés ügyében készült emlékiratát kinyomatta, s az i- i országgyésen kiosztolta, azon vélemény nyilvánították, hogy czélszerűbb lett volna a most fennálló ideiglenes törvénykezési szabályokat, a végleges szervezés lehetségéig, fenntartani, s némely egyes pontok kijavítása által tűrhetőkké tenni, s ezzel összefüggőleg kijelentették, hogy a bemutatott törvényjavaslatnak, mely a magas követeléseket ki nem elégíti, törvényerőre emelését nem óhajtják. A minisztérium figyelmét nem kerülte el a segítségnek ezen módja, azonban czélszerűbbnek tartotta a kétféle eljárás közül, mely előtte állott, nem a könnyebbet választani, hogy t. i. csak egyes módosításokat hozzon javaslatba, hanem a fáradságosabbat, a több időt és munkát igénylőt, hogy t. i. rendszerbe foglalja a létező, nagy tömegű és soknemű anyag közül azt, amit használhatónak vél. Indokait, melyek ezen eljárást ajánlották, bőven kifejti a miniszter említett előterjesztésében ; azokat tehát ismételni nem akarom. Az országgyűlési bizottság méltányolta a miniszteri előterjesztés indokait, s meggyőződött azokból, hogy az igazságügyi miniszter, a jelen körülmények közt, helyesen cselekedett, midőn ahelyett, hogy egészen új alapokon nyugvó, s épen ezért csak rendezett viszonyok közt, s többnemű szükséges előmunkálatok (megyei szervezés stb.) előbocsátása nélkül nem létesíthető bírósági szervezet és perrend készítésében, biztos siker reménye nélkül fáradozott volna, a teendők rendjét a kiáltó szükség fokozatához, s a helyzet elodázhatlan kívánalmaihoz mérte, inkább kitévén magát a vádnak, hogy javaslata ezúttal a jogtudomány legmagasb fejlettségi fokának meg ne feleljen, mintsem az égető bajokat hosszabb időre orvosolatlanul hagyja, s helyesen cselekedett, midőn a novelláris javítás helyett, oly rendszeres művet adott, melyben a munkálaton kívül eső, nagyrészben nem is törvényes, hanem az alkotmányos út mellőzésével aetrogált forrásokra való hivatkozás nélkül, mindazt összefoglalta, ami a létező anyagokból haszonvehető , kipótolván egyszersmind a mutatkozó hiányokat, így lehet csak e munka a saját viszonyokkal küzdő Erdélyben is egyaránt alkalmazható, az óhajtott egyesítése részben is elérhető, és így lehet a perrendtartás kézikönyve a mai jogtudomány tömkelegében kevésbé jártas választott megyei birákra nézve is, kiknek különben, a régi törvényeken fölül, az 1848 óta összegyűlt roppant tömegű és tarka anyagot kellett volna, valószinüleg igen roszeredménynyel, szem előtt tartani és tanulmányozni — sikeresen haszna vehető. Egy orsz. gazd. értekezlet Több hang emelkedett már a napi sajtóban egy országos gazdasági egylet eszméje ügyében, az utóbbi napokban. E felszólalásokra a kereskedelmi miniszter úr, már előbb, mint azok nyilvánultak, megadta a választ. Alább egész terjedelmében közöljük azon köriratot, melyet Gorove úr a magyarországi gazdasági intézetekhez intézett. E körirat is kétségbevonhatlan jele annak, hogy minisztériumunk teljesen érzi a feladat, nagyságát, melyet magára vállalt, midőn a kormányt átvette, s hogy igyekezik is e feladatnak minden téren eleget tenni. Hogy egy év alatt nagy eredményeket még nem képes felmutatni, ez azon helyzet önkénytes következménye, melyet elfoglalnia kellett. Oly ország ügyeinek élére állva, melynek kormánya a szellemi ügy, mint az anyagi haladás érdekeit mellőzve, a közigazgatásnak azon részére összpontosita minden figyelmét és gondoskodását, mely a hatalom kifejtésére nyújtott eszközöktől kormányunknak nemcsak eszközöket kellett teremtenie, melyekkel czéljait elérhesse , hanem alapot is, melyről tevékenységében kiinduljon. Az ily munka, midőn mindent,, még a kezdetnek bevezetését is teremteni kell, néhány hónap altt, készen nem lehet Kormányunk megteszi azt, ami a körülmények közt, megtehető; s ha mindez vérmes reményeket ki nem elégit,hét is az életrevalóságot tőle senki meg nem tagadhatja. Egy kormány életre valóságának pedig í geretebb bizonyítéka a kezdeményezésben rejlik. E térre lépett Gorove úr jelen korirattavai. Fölösleges annak fontosságát bizonyítanunk. Mindenki tartja, hogy hazánk gyarapodásának, ha nem is egyetlen, de fő A húsvéti szent ünnepek miatt Lapunk közelebbi száma szerdán, ápr. 15-én fog megjelenni. ----- ■ ■ ■— T—1 ------ ' — ■■ ---------------