Pesti Napló, 1868. május (19. évfolyam, 5405–5430. szám)

1868-05-01 / 5405. szám

101 .405 Péntek május 1 - iél évi folyam. Szerkesztési iroda*. F­erencziek tere 7. szám. 1. emelet. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kiadó­hivatal: Ferencziek tere 7 szám földszint. A lap anyagi részét illető köz­lemények (előfizetési pénz, ki­adás körüli panaszok, hirdet­mények) a kiadó­hivatalhoz in­tézendők.PESTI NAPLO Előfizetési feltételek: Vidékre, postán , vagy helyben, házhoz hordva . Félévre . . 10 frt 50 kr. o. 6. Évnegyedre . 5 frt 25 kr. o. 1. Hirdetmények díjai 7 hasábos petitsor egyszeri hírér­tesnél 7 uj kr. Bélyegei­ külön 10 ojb. Nyilt-téri 6 hasábos petit sor 86 uj kr. Rendkívüli előfizetés 99PESTI N A P L D óra. E­lőfizető Bl d.y: Május —júniusi 2 hóra........................................................... 3 frt 50 kr. Május—septemberi 6 hóra .... ............................. 8 frt 75 kr. A „Pesti Napló“ kiadó-hivatala. Pest, april 30. 1868. —wAAtwsnv-»'»-—­­Lapjainkban egymást érik a pénz­­ügyekre vonatkozó czikkek. Pénzügymi­niszterünk nem panaszkodhatik, hogy figyelem nélkül mar­adnak az általa be­nyújtott törvényjavaslatok. És ez jól van így. Hisz a hozandó törvények nemcsak minden egyest érintenek, de közvetlenül hatnak magának az államnak felvirágzá­sára, vagy visszatartására is. Az eszme­csere tehát jogosult, sőt szükséges, de hogy üdvös eredményre vigyen, a tárgyi­lagosság körében kell megtartatnia, s va­lóban a közjóra törekvés által irányoztat­­nia. Ha valahol, e kérdéseknél elenged­­hetlen a higgadt megfontolás, a tárgynál megmaradás, és nem használ semmit a személyeskedés, a gyanúsítgatás. Mit nyerünk, ha személyes okokból magya­rázva valamely rendszabályt, nem is ke­ressük tán mégis létező tárgyilagos okát, melynek netán elégtelen voltát aztán épen azért meg sem mutathatjuk ? E hibába esett a „Hon“ azon czikke­­zője, kinek haragját a közadók behajtá­sára vonatkozó törvényjavaslat kelti fel, s a­ki a nevezett lap 99-ik számában töb­bek között azt állítja, hogy az említett törvényjavaslat 8-ik §-a azt mondja,hogy „az elemi csapások miatt adó­elengedés­nek helye nincs.“ Hogy állításának va­lótlansága az önmaga által írottakból is kitűnik, s ugyanazért a hivatkozott §. egy­szerű elolvasását is fölösleggé teszi, azzal haragjában ő mit sem törődik. Pedig való­ban kitűnik. Hiszen maga írja, hogy „e törvényjavaslat csak oly károk esetére ad adó­elengedést, melyek ellen az ember magát nem biztosíthatja.“ Tehát mégis ad. Vagy azt hiszi talán, hogy ilyeket elemi csapások nem is okozhatnak? Nem, ezt sem hiszi, mert ha hinné, nem írhatta vol­na, hogy „sem Bach, sem Schmerling ezt ki nem mondta, daczára annak, hogy már az ő uralkodásuk alatt is fennállott az első magyar biztosító intézet, mert eddig­­elé az elemi csapások, mint aszály, jégeső és tűz esetében, mindig volt adó-el­­vagy beengedésnek helye.“ Nem írhatta volna, miután ezt írva, nyilván elemi csa­pások közé számítá az aszályt is, mely ellen pedig nem biztosíthatni, legalább tudtomra. Épen azért, utóbbi tétele feltét­lenül kizárja az előbbinek helyességét, melynek felállítására nem is volt épen semmi szükség. Hiszen azért, hogy czifek­­iró nem helyesli az adó el vagy leenge­désnek feltéthez kötését, nem volt szük­ség feltétlenül megtagadónak tüntetni fel azt, meghamisítva az idézett §. szövegét, s még kevésbé volt szükség magán­érdek­ből magyarázni amaz intézkedést, mikor az a nélkül is könnyen kimagyarázható. Czikkirónak, miután pénzügyi dolgok­ról szól, tudnia kell, hogy az elengedhet­len köztehernek mindazon része, mely egy valakiről leemeltetik, szükségképen má­sokra hárul át, tudnia kell, hogy ha a leemelés nem egészen indokolt vagy in­dokolható, szükségképen olyan a másokra áthárítás is. Nem egészen indokoltnak tekinteni az oly elemi csapások okozta károkért való adó el- vagy leengedést, a­melyek ellen lehet­ biztosítani magunkat, nagyon le­hetséges, és ha valaki teszi, igen megfog­ható. Épen azért semmi ok sincs, miért magyaráznék czikkíróval személyes okok­ból a megtagadására irányult szándé­kot, elmondván vele, hogy ha Bach­ és Schmerling alatt nem köteleztetek senki épületeit és termékeit folyvást méreg drá­gán biztosítani, ez talán azért történt, mert sem Bach, sem Schmerling nem volt elnöke valamely biztosító intézetnek, sem nagy tömeg részvénynyel nem bírtak. Ha ezik kiró példáját akarnák követni, azt kellene mondanunk, hogy a nevezett kor­mányférfiak idejében tán épen azért adtak rendszerint csak oly elemi csapások esetén adó el- vagy leengedést, a­melyek ellen biztosítani lehetett, s nem mint ezikkiró mondja mindig, hanem­ csupán kivételkép olyak után is, a­melyek ellen azt nem le­hetett tenni, minek voltak például aszály, fagy és árvíz, mivelhogy azok nem vol­tak sem valamely biztosító intézet elnökei, sem nagy tömeg részvénynyel nem birtok. De mit nyernénk ezzel ? Azért mond­juk ki inkább, hogy az adó el- vagy le­engedésének ama többször említett feltét­hez kötését, mai helyzetünkben, mi sem helyeseljük, mert méltatlannak tartjuk ez­által arra kényszeríteni bárkit is, hogy miután másként biztosítani nincs mód, nyereséget is fizessen bárkinek. De bár ezt így tartom, azért mégis értem, ha va­laki, például a pénzügyminiszter másként gondolkozik, és arra törekszik, hogy sen­kinek terhe ne háríttassék másra, ha csak elkerülhető amaz áthárítás. S mert ezt ér­tem, nem mondom czikkíróval, hogy ja­vaslata példátlan összekötése a finánc­­miniszter hivatalos állása előnyének a biztosító társulatok érdekeivel, melyek közül a legforgalmasabbnak ő maga az elnöke. Nemcsak, sőt készen bevallom, hogy ha múlhatlanul válogatni kellene az elemi csapások által okozott károk közt, úgy én is inkább azok folytán adnék adó­el- vagy leengedést, a­melyek ellen nem biztosíthatni, és nem megfordítva, mint történt régebben. Azonban, czikkírónak még más kifogá­sa is van. Megbotránkozik a­zon is, hogy említett 1. javaslat 1-ső §-a 12 egyenlő részletben követeli az idót. „Földmivelő nemzet vagyunk —így szól — s mint ilyen, minden hónapban nem fizethetünk.“ Egész­ben véve, tökéletesen igaza van, de azért nem lehet-e megérteni, hogy született meg ezen javaslat, ha csak arra czélzónak nem mondjuk, hogy a 2-ik §. sz­erint a „Ver­zugszinten“ az adót szaporítsák ? Vagy tán azért kell azt ebből magyarázni, hogy újra nyíljék alkalom földicsérni B­ichot és Schmerlinget, kiemelvén, hogy korákb­an az adónak késedelmi kamatja nem volt? Ha nem folynak be kellő időben a köz­jövedelmek, helyzetünkben legalább, te­herrel jár az államháztartás megóvása a fennakadástól. Helyes -e, hogy ezen terhet azok is viseljék, a­kik nem okozták ? — oly kérdés, mit meggondolni bizonynyal ér­demes. Még érdemesebb, hogy mielőtt fennen hirdetnék a Bach és Schmerling korszak ama dicsőségét, hogy az adó­k után késedelmi kamatot nem ismert, em­lékezzünk meg arról is, hogy ismert he­lyette kíméletlen katonai végrehajtást, nemcsak ismert, de rendszerűé is azt. Vagy ezikkiró tán elébe teszi ezeket a késedelmi kamatok megfizetésére való kö­telez­ettségnek ? Lehet az ízlés sokféle. Én csak azt tudom, hogy épen a kése­delmi kama­tk megfizettetése teszi le­hetővé az államkormánynak, hogy hala­dékokat adva, bárkinek terhelése nélkül megfelelhessen a dolog természete azon követelményének, mely szerint oly idő­ben kell behajtani az adót, mikor az adó­fizetőnek van miből fizetni. De mindez­­nél nem terhesebb, hanem legterhesebb ezikkiró szerint a 23-c k §., mely a jövedéki szándékos áthágásért fe­lében pénz, felében minden esetre börtön­­büntetést szab. Legyen itt is mindenek előtt megmond­va, hogy mi sem vagyunk egy értelemben a javaslat ezen pontjával. De azé­t még­sem sietünk czikkíróval felkiáltani : „Hol van a határ, a szándékosság, hanyagság, tudatlanság vagy lehetlenség közt, kivált ha ezeket Lónyay úr Bach és Schmerling huszárai határozzák meg?­ Nem sietünk, tudva, hogy mióta a jövedéki törvényszé­kek épen Lónyay úr által is felállítják, az­óta nincs, legalább nincs kizárólag an­nak közegeire bízva azok meghatározása. Kétség kívül tudja ezt ezikkiró is, csak elfeledő, túlságos hevében. K. Hátszegvidéke érdekében. 1. Nincs mivelt ember a testvérisült két házában, ki az erdélyi rész egy kies pont­ját ne ismerné, legalább híréből. Ez Hátszegvidéke, különösen pedig annak egy vadregényes része, az úgyne­vezett torok, vagyis a Zsilyvölgy, a­hol a természetnek kedve telt a szépet a hasz­nossal bőkezűen párosítani. Azonban legnagyobb része azoknak is, kik e vidéket ismerik , úgy van vele, mint a­hogy sok emberrel vagyunk; szép külsőjük szemünkbe ötlik azonnal, talán maradandó benyomást gyakorol reánk, de belérték­ét csak is több idő, mé­lyebb észl­­és után ismerjük meg. Hátszegvidékének szépségét senki nem tagadja, nemzetgazdasági fontosságáról azonban többet annál nem igen tud, mint azt, hogy sok millió érté­k kőszénteleppel bír.Ez egymagában elegendő lenne ugyan, hogy a kormány és az egész ország figyel­mét magára vonja. De ez még nem minden! E vidék arra van teremtve, hogy az iparnak egyik legnagyobb telepét ké­pezze, nemcsak az erdélyi részekben, de általán az egész magyar hazában. Vannak különböző nemű őserdői, kivá­lólag szép fenyvesei, vize, vasköve, nagy­mérvű marhabenyésztése, és a­mi nélkül mindez keveset érne, van oly szerencsés fekvése, hogy a lakosság szorgalma érté­kesítésére közelében biztos piaczra szá­míthat, és pedig kifelé, s ekként nemcsak a forgalom emelésére van hivatva, hanem több pénz behozatalára. Nem kell más, minthogy a Tirgu- Zsilynél egy —ne a is hosszúra nyúló — jó járható út nyittassák, s Oláh­országnak legnagyobb része a mi hazai ipartelepünk készítményeinek vevője leend, a­mivel nagyon sok van mondva, mert tudjuk azt, hogy a Dunafejedelemségeket oly jó pi­acznak tartották eddig is, hogy az osz­trák, franczia, angol iparosok rég idő óta szemüket rá­vetették, s egymással sok ideig versenyeztek, hogy melyik nyer­hesse meg lehetőleg teljesen a maga ré­szére, m­íg a gyakorlat kimutatta, hogy az ottani lakosság az ipar egyik ágában az egyik, a másikban inkább a másik, avagy a harmadik készítményeinek ad előny­t,s ekként a különböző országok mint­egy tacite egymással kiegyezve, nagyobb mennyiségben azon gyártmányaikat dob­ják a piac­ra, mely a fent jelzett előnyben részesül, így például a legkülönfélébb üvegneműekkel Ausztria látja el, vaské­­szítményekkel, gépekkel Anglia, *­ fény­­tűzési czikkekkel pedig Francziaország. Felvethető kérdés itt csak is az lenne, várjon a mi ipartelepünk kiállaná-e a ver­senyt a külföldivel? Nem tagadom, hogy itt nagy nehézsé­gek merülnek fel de még nagyobbak az előnyök, melyek a sikert részünkre bizto­sítanák. Az egyik nehézség lenne, hogy gyárt­mányaink kezdetben nehezen fognak a tökély azon fokán állani, a­melyen a külföldiek. A második, hogy feltenni sem lehet a külföldi, már nyereménynyel eltelt iparo­sok és kereskedőkről, miszerint a veszé­lyessé válható ellen elől küzdelem nélkül hátrálnának, sőt mindent el fognak kö­vetni annak megbuktatása vagy piacruk­­rók­ kiszorításáért nem kimérve az áldoza­tot, úgy czéljuk elérése végett valószínű­leg készek lesznek arra is, mikép egy pár évig kárral dolgozzanak. A német iparosnak sokba kerül a vitel­bér, az angol és franczia tengeren szállít­ván áruit, jutányos áron adhatja azokat, daczára ennek,nem versenyezhetne a hát­szegi ipartelep készítményeivel egy időn túl, mivel az előállítás aránytalanul keve­sebbe kerül itt, s oly gyártmányoknál, hol az anyag, melyből az előállíttatik, szintén tekintetbe kell hogy vétessék, mint pél­dául a bőripar, posztóneműek stb., szintén nagy mérvben a mi részünkre hajlik az előny. A fa­készítményekről és deszka­­iparról nem is szólok itt, mert azt min­denki tudja, hogy e vidék minő felséges erdőkkel bír, csak azt akarom megje­gyezni, hogy ez erdők legnagyobb része könnyen hozzáférhető. Végre rendkívüli előnyül szolgál még a piac­ közelsége, minek következtében a­­ szállítási költségek kevéssé jöhetnek szá­­j­a) Újabb időben a magyarországi gépgyárak készítményei is igen keresettekké lettek.­­ L. li.­mitásba, ha elkészíttetik a Tirgu Zsilynél Oláhországba vezető kereskedelmi út, mely a vidéknek valóságos áldása leend, nem­csak akkor, ha gyáripara kifejlődik, ha­nem addig is. Az­onban ha a nemzetgazdászati érde­kek kellőleg előmozdittatnának, vájjon ez által minden más figyelmet érdemlő és nagy horderejű érdek ki lenne-e elégítve, s vájjon politikai tekintetben is nyugod­tak lehetünk-e, mikor a Zsily völgyének szép erdős hegyei között ott látnék füstö­lögni a gyárak kéményeit, hallanák csö­römpölni a vashámorokat és hersegni a fűrészeket ? Erre második czikkünkben fogunk fe­lelni. LÁZÁR KÁLMÁN: Együttes jelentése a képviselőház által kiküldött vasúti és pénz­ügyi bizottságnak a nagy­várad-eszéki vaspálya és ebből kiágazó baranyavár-villányi szárny­vonal engedély-okmányának tervezetét, a a vo­natkozó törvényjavaslatot illetőleg. Megvizsgálván mindkét bizottság az említett engedély-okmány tervezetét, s a vonatkozó tör­vényjavaslatot , van szerencsénk mindenikből bemutatni a kettős megállapodás értelmében átalakított egy-egy példányt, a bizottságok vo­natkozó jegyzőkönyveivel együtt. Pest, ápril 29-én 1868. Bezerédj László m. k., a vasúti bizottság elnöke. Kiss Lajos m. k., vasúti bizottsági jegyző. Somssich Pál m. k., elnök. Kerkápoly Károly m. k., mint a pénzügyi bizottság jegyzője. Jegyzőkönyve a vasutak tárgyában kiküldött bizottság 1868. évi ápril 16., 17. és 18-dik napján tartott ülé­sének. Jelen voltak : Elnök : Bezerédj László, a köz­munka- és közlekedési minisztérium részéről Hollán Ernő államtitkár, Bartal György, Czorda Bódog, Delimanics István, Inkey József, Justh József, Kemény Gábor báró, Kovách László, Orczy Béla báró, Salamon Lajos, Somossy Ig­­nácz, Szakál Lajos, Tisza Kálmán, Vay Béla báró, jegyző Kiss Lajos. A Nagy-Váradról Eszékig és Baranyavárról Villányra vezetendő vasutak kiépítéséről szóló törvényjavaslat és az ahhoz mellékelt engedély­okmány-tervezet felolvastatván. A bizottság szükségesnek látta mindenek­előtt, a vasúti engedélyezés minden előfordu­landó eseteire nézve átalánosságban következő nézeteit, illetőleg óhajtásait jegyzőkönyvében kifejezve, az Országgyűlés figyelmébe annyival inkább ajánlani, mivel azokat, a biztosítékokat illetőleg, a közmunka- és közlekedési miniszté­rium nemcsak szabályként elfogadta, hanem az utóbbi engedélyokmány tanúsítása szerint, már gyakorlatba is vette, óhajtja a bizottság : 1- szer. Hogy a vasútépítésre egyedül részle­tes, kimerítő és vizsgálat után biztosaknak el­ismert kiszámítások alapján adassák engedély, azok okból, hogy a törvényhozás elhatározását mindig biztos alapokra fektethesse és minden határozatlanság, s később eldöntendő kérdések felmerülése minél inkább elkerültessék. 2-­or. Bármely engedélyt kérő társulat, kivétel nélkül, köteles legyen az építés helyessége, czél­­szerűsége, valamint annak a kitűzött határidő alatti befejezésére nézve megfelelő tettleges biz­­tosítékot letenni, és hogy: 8 év. Szintén kivétel nélkül minden engedélyt kérő érdektársulat köteles legyen, az engedély megnyerése után hat hét alatt kimutatni, misze­rint a vállalat egész részvény tőkéje 30 száza­lékának befizetése biztosítva van. A tárgyalás alatti vasúti vonalra nézve, tekin­tetbe vévén a bizottság azon körim­ényt, misze­rint a kormánynak, ha ezen vast­áladék nél­küli létesítésére kínálkozott ad­ót és kedve­ző pénzviszonyokat használ,, elereszteni nem akarta, alig volt lehető is számításokat, a különben óhajtandó részletességgel és pontos­sággal megtétetni; maga részéről pedig nem látván czélszerűnek, hogy a kívánt szabályszerű eljáráshoz való szigorú ragaszkodás által ezen, hazánk anyagi érdekeire nézve oly nagy fontos­ságú vasútvonal kiépítésének mielőbbi megkez­dése kérdésessé tétessék, s az országos köz­­hajtás teljesülése további, talán hosszabb időre elhalasztassék, ezen tekinteteknél fogva a tör­vényjavaslatot és engedélyokmány tervezetét elfogadandónak véleményezi, következő módosí­tásokkal és hozzáadásokkal. Az engedély okmány tervezet és törvényja­vaslat czimére azon ellenvetés tétezvén, hogy az az országos határozatnak nem felel meg. Miután az 1867-ik évi július 1-ső napján 1172. sz. a. hozott országgyűlési határozat által, a 3-ik pont világos szavai szerint, az alföld-fiumei, azaz nagyvárad-szeged-fiumei vonal építése rendelte­tett el, a javasolt czímeket a bizottmány helye­seknek nem tarthatja, hanem ajánlja, hogy he­­lyették: „Törvényjavaslat az alföldi vasút építése tár­gyában“ és „Az alföldi vasút engedélyokmányának terve­zete“ tétessék. Az engedély­okmány 1­ső §. 2-ik bekezdésé­ben „fő pálya“ után hozzáteendő: „A vállalkozók részér­ől előlegesen bemuta­tott terv szerint.“­­ Ugyanezen bekezdésre nézve felemlíttetvén, hogy annak a pálya főbb pontjait magában fog­laló elősorolásában Cséffa nem lévén megemlítve, az egyik irányt határozó pont tétessék bele. Miután a közmunka és közlekedési miniszté­rium részéről jelen volt Hollán Ernő államtitkár határozottan kinyilatkoztatta, hogy az engedé­­lyeződő vasút vonala Cséffa mellett fog vezet­­tetni; ezen nyilatkozata jegyzőkönyvbe vezet­tetni, Cséffa helység nevének azonban az enge­­dély-okmányba való beiktatása, a részletessé­gek lehető kerülése tekintetéből, mellőztetni ha­­tároztatott. Ugyanezen §. utolsói bekezdésének 2-ik sorá­ban „az állampálya“ kimaradván . Helyébe „cs. k. szabadalmazott államvazuttár­­saság“ létetett. - ió A 2-ik §-á ban felhozott 1854-ik évi sept. 14-ki vasutengedélyezési osztrák törvénynek, mint kötelező erővel nem bírónak, megemlítése ellen kifogva tétetvén, s a közlekedési minisztérium egy ideiglenes szabványnak előteljesítésére fel­hivatni inditványoztatván, ezek folytán a köz­munka- és közlekedési minisztérium jelen volt képviselője, Hollán Ernő államtitkár által, azon ígéret nyilváníttatott, hogy a minisztérium még ezen vasúti törvényjavaslatok országgyűlési tárgyalásának be­végezte előtt, ideiglenes vasúti engedélyezési szabványt fog jóváhagyás végett az országgyűlés elé terjeszteni. Ezen nyilatkozat helyesléssel fogadtatván, kimondatott, hogy mindenütt, a­hol ezen tör­vényjavaslatban vagy mellékletében, az 1854 ki vasút-engedélyezési osztrák törvényre történik hivatkozás,­a helyett mindig a magyar közleke­dési minisztérium által készítendő ideiglenes szabvány említtessék, minek következtében : A 2-dik §. 3-dik bekezdésének 3-dik sorában: „műszaki vizsgálat“ után: „és az e tárgyra vo­natkozó hazai törvény hiányában ideiglenes sza­­bályzóul elfogadott 1854-ik évi sept. 14 ki vasut­­engedélyezési osztrák törvény 6 dik §-nak“ ki­marad, és helyébejön: „vagy a közmunkás és közlekedési minisztérium által 1868-dik évi ápril 20-án sz. alatt kibocsátott, s az országgyűlés jóváhagyása alá terjesztendő ideiglenes vasuten­gedélyezési szabvány 6-dik §-nak.“ Az utolsó bekezdés első sorából: „Bezdán“ szó kimarad. Ugyanezen §. utolsó bekezdésére nézve azon általános óhajtás nyilvánulván, hogy más vas­utak szabályaira való minden hivatkozás mel­lőztessék, s az illető kötések és szabályok a szövegezésben határozottan fejeztessenek ki; a közmunka- és közlekedési minisztérium jelen volt képviselője e kívánságot szintén magáévá tevén, kijelentette, hogy annak a közelebbi na­pokban elég fog létetni, jövőre nézve pedig ezen szabály minden vasúti törvényjavaslat szer­kesztésénél szem előtt fog tartatni. A minisztérium részéről tett nyilatkozat he­lyesléssel, és a bizottság részéről jövőre is meg­tartandó szabályul elfogadtatott, jelen törvény­javaslat mellékletéből az ilynemű hivatkozások kihagyatván, a minisztérium által előadandó ha­tározott adatok alapján fognak kipótoltatni. A 4-ik §. 5 ik sorában „tiszavidéki* — hozzá teendő „cs. kir. szabad­ ilmazott.“ Az 5-ik §. 3-ik bekezdésében a „múlva“ azé helyett „alatt“ teendő. A 7 ik §. 2-ik sorában „magukat“ kitörlendő. Ugyanannak 3-ik sorában „tartalmához“ után kimarad: „valamint egyelőre az ideiglen fennálló osztrák törvényekhez és rendeletekhez (név sze­rint, az 1854. sept. 14-ki vasutengedélyezési törvényhez, és az 1851. november 16 -i vasutüz­­leti rendelvényhez), melyek a vasutügyekre vo­natkozó hazai törvények és rendelvények kibo­csátásáig ideiglen szabályozókat elfogadtatnak,­ és helyébe jön: „továbbá, az ideiglen fenálló és a 2-ik §-ban idézett vasutengedélyezési szabványhoz, vala­mint az 1867 ki vám- és kereskedelmi szövetség 8-ik §-ban ideiglenesen elfogadott vasúti üzlet­­rendhez.“ A 10-ik §. 4-ik bekezdésének 2 ik sorában : „azoz olyanoknál“ — kitörlendő. Ugyanazon §. utolsóelőtti bekezdésének vég­­tétele : A minisztériumnál előterjesztett adatok alapján, határozottan fog kifejeztetni. A 11-ik §. utolsó b­kezdésének 5-ik sorában : „úgy mindazonáltal“ helyett, jön : „olyképen.“ A 13 ik §. első bekezdésben : „50 db 262-ik sz.“ helyett jön : „1860 december 10-ki.“ Ugyanezen g. utohóel­őtti bekezdésében : a „pénzügy“ után „Cs“ szó kimarad, s helyébe jön : „Valamint az állam- és hatósági.“ A 16-ik §. második sorában: „kifizetése nél­kül“ után teendő: „részhiszeműleg.“ A 17 ik § első sorában : „jogosítva vannak* után teendő : „a kormány beleegyezésével.“ A 19 ik § végen : „beszerelni“ helyett jön : állítani fel.“ A 20-ik §. 5 dik bekezdésében : „azon felte­vésen szaba ott ma­gu helyett jön : „azon feltevés szerint államatott meg.“ Ugyanazon § és bekezdésben : „65,000 ft sajtóhiba“ — „65,000 ft“-ra igazítandó. Ugyanazon sorban : „a Ix­z láni vasutrend“ helyett jön : „» dunai vasu'rév.“ A 21-dik §-ra n­ézve: N­' lan Et nő alibimitkár előadván, hogy a fel* ma éa k­i­s «isz­amitá-o* ra ~i napig sem halad* tak annyira, ho y rt’ek nyomán el lehessen bizto­san ha`A~ nz i mű atilag, Bezdánnál elönyösebb-e a Duná , való atk~* é» vagy Erdődnél. A bírót mag a Dunán való átkelés pontjára nézve, biz­os adatok hiányában határozott véle­ményt, mn­i terjeszthet ujryan az országgyűlés elé, de Fiume verseny­ké­pess­égének meg­óvása tekin­tetéből mm mulasz­hatja el azon óhajtását kife­jezni , hogy az alföldi vasútvonalnak a Dunán való átvitele — azon egyedüli eset kivételével, ha azt i­lhárithatlan­ «kan­­lyok lehetetlenné ten­nék — Lichidnél és nem B­­zdannál eszközöl­tessek. Ugyanezen 21 -ik § második sorához hozzá­téepve : „Mi­­­rvlyn előlegesen ki­űzött.“ A 22. 03 23 §§ ra: Mint a pénzügyi bizott­ság köréhoz tartozókra, észrevétel nem létetett. A 24. íj első sorában: „azon érdekének" he­­lyet:„azon állam-idi’k. k.u És a második sorban: „mely“ helyett: „me­lyek“ teendő.

Next