Pesti Napló, 1868. május (19. évfolyam, 5405–5430. szám)

1868-05-01 / 5405. szám

Ugyanazon §. Ötödik sorában: „felszerelés©“ után hozzáteendő : „és folytonos jó karban tar­tása iránt.“ A 25. §., mint a pénzügyi bizottság köréhez tar­tozó, érdemleges tárgyalási alá nem vétetett, de a bizottság nem mulaszthatja el a pénzügyi bizott­ S­iS figyelmét arra azon okból felhívni, mivel az annak államsegélyezés , illetőleg a jövedelmi adómentesség megszűntének idejét és eseteit tárgyazó pontját határozottan és világosan kife­jezettnek nem találta. A 26. §. első sorában kimarad­t a vasút en­gedélyezési ideiglen szabályozóul elfogadott tör­vény 9. §. lit. b.a helyébe tétetett: „a 2-ik §-ban idézett ideiglenes vasútengedé­­lyezési szabvány 9-ik §-nak b. pontja alatt.“ Ugyanazon §. második bekezdésében: „tör­vény“ helyett: „szabvány“ és „lit b.“ helyett: „b. pont“ teendő. A 25-ik, 30-ik és a függelék 1-iő §§-ai a pénzügyi bizottság köréhez tartozván , azokra észrevétel nem létetett. A külön czikk tárgyalása alkalmával Hollán Ernő államtitkár bemutatta a közmunka- és közlekedési minisztériumnak 1868-ik évi január 17-ről 7­8. sz. a. a magyar átalános hitelbank igazgatóságához Pesten intézett rendeletének ■/. alatt ide mellékelt másolatát, melyben a m. áta­lános hitelbank igazgatóságát és érdektársait, mint az alföldi vaspályaengedély kérőit jogér­vényes nyilatkozásra hívja fel az iránt: várjon, tekintet nélkül az elveszett és az országgyűlés összehívásáig eltelendő időre, magukat tovább is fe­tétlenül és változatlanul lekötötteknek tart­ják-e az engedélyokmányban elvállalt kötele­zettségekre nézve? Bemutatta továbbá a magyar általános hitel­banknak Pesten 1868. évi február 1-től a m. kir. közmunka- és közlekedési minisztériumhoz e tárgyban intézett'//. alatti felterjesztését, mely­ben a hitelbank igazgatósága mind maga, mind érdektársai nevében jogérvényesen kinyilatkoz­tatja , hogy az engedélyokmányban foglalt kö­telezettségekre nézve, magát az országgyűlés legközelebbi megnyitásától számítandó hat hét­­re, lekötöttnek tekinti. Az általános m. hitelbank igazgatóságának felolvasott leveléből a bizottság annak jutván tudomására, hogy az engedélyt kérő társulat által kötelezettségének tartamára újabban kikö­tött határidő végéhez oly közel áll, hogy az ab­ból még hátralevő két nap alatt teljes lehetetlen ezen ügy országgyűlési tárgyalását bevégezni, ily körülmények közt mindenek előtt szüksé­gesnek látta a közmunka- és közlekedési mi­nisztérium jelen volt képviselőjét fehívni, hogy haladék nélkül arról szerezzen biztosságot, kész-e az engedélyt kérő érdektársulat kötelezettsé­gének határidejét meghoszszabbítani addig, míg ezen vasúti tövényjavaslatnak már folyamat­ban levő tárgyalása bevégeztethetik. Addig is azonban nem akarván részéről sem­mit elmulasztani, amivel ezen vasút ügyében ke­letkezendő országos határozatnak mielőbb meg­­hozatkatását elősegítheti, elhatározta, hogy a legközelebbi ápril 20 án tartandó ülésében a jegyzőkönyv meghiteltessék, és a pénzügyi bi­zottsághoz, a másik két törvényjavaslat tárgya­lásának be­végezte előtt, külön áttétessék. Jegyzetté: K i­s­s L­a­j­o­s s. k., bizottsági jegyző. Bécsi dolgok. A reichsrath szerdai ülése csak — a már táv­iratilag jelzett — Skene-féle interpellatióról ne­vezetes. Az interpellatió (melyről még bővebben fo­ A „Pesti Napló“ tárczája. Május 1-jén 1868.­­A­­dato­lse az élet- és halálozási viszonyok statistiká­­jához Pest városában, különös tekintettel az itt 1831.,1854—55 és 1866-ban uralgott choler­a-j­árvány­okra. Dr. Tormay Károly, Pest városa volt tiszti főorvosától. Jelen nagybecsű értekezletet, bár csak rövid kivonatban, az „Orvosi Hetilap“ I. évi 17-dik számának mellékletéből veszszük át, s egyidejű­leg értesülünk, hogy ő Felsége dr. Tormaynak ezen, ép oly nagy fontosságú, mint fáradhatlan buzgósággal készített munkálatáért, a belügymi­nisztérium útján legmagasb megelégedését, va­lamint Pe­st városa tanácsa a maga részéről köszö­netet írásban küldöttek meg.­­ „A budapesti kir. orvosegyletnek állandó jár­vány bizottmánya van; — azt, hogy működik is, hasonló biztossággal nem mernék állítani. Ezen állandó járvány-bizottmánytól függetlenül nevezett ki az egylet tagjai közül az 1866-diki cholera-járvány alkalmával egy cholera-bizott­­mányt, amelynek fő feladata a nevezett járvány kifejlődésének és továbbterjedésének alapul szolgáló vagy erre befolyást gyakorolt adatok gyűjtése leendett. Tudtunkra e bizottmány ed­digi működése egyetlen bizottmányi ülésből ál­lott, melyben a követendő eljárás módja és ter­vezete megállapítva, illetőleg elfogadva jön; az ez ügyben történtek második és legújabb moz­zanatát Tormay Károly jr. bizottmányi tagnak az orvosegylet elnökségéhez benyújtott s a bi­zottmányi tervezet értelmében összeállított or­vosi topo- és ethnographiai adat­gyűjteménye képviseli. Tormay Ir. e dolgozatának statistikai adatok­ra vonatkozó részét a magyar tud. akadémia statistikai és nemzetgazdászati bizottmányának közleményei számára is átengedi, s ez az, mit rövid kivonatban közölni szándékunk. Azokat pedig, kik e dolgozattal bővebben megismerkedni óhajtanak, az akadémia által kiadott „Statisti­kai és nemzetgazdászati közlemények“ 1867-ik évi IV-dik kötének második füzetére (megjelent 1868-ban) utaljuk. Tormay Jr. mindenekelőtt Pest városa és egyes részei jelen állapotának rövid statistikai leírá­sát adja. A térséget, melyen a város épült, 1,625,102 □ ölre terjedőnek veszi, melyen az 1866-dik év végén 27 tér, 227 út és utcza, 5385 ház, 30.060 család, s összesen mintegy 140.000 lakos létezett. — Esik tehát: a belvárosban 1 ház 166 □ ölre, 1 házra 8., lakos, vagyis 37., lélek, a Lipótvárosban 1 ház 363 □ ölre, 1 házra 7., lakos, vagyis 40.6 lélek, a Terézvárosban 1 ház 274.6 Q ölre, 1 házra 5.4 lakos, vagyis 28.3 lélek, a Józsefvárosban 1 ház 339.6 □ ölre, 1 házra 4., lakos, vagyis 17,5 lélek, a Ferenczvárosban 1 ház 277.4 □ ölre, 1 ház­ra 3.9 lakos, vagyis 16,1 lélek. Egy-egy család 4,65 lélekből áll. A legutóbbi népszámlálás az 1857-ki octóber 31-én történt, midőn is 4118 házban 26,542 csa­lád létezett, volt pedig a jelenlevő lakosok közt honosuk 37,191 férfi és 39,431 nőnemű, idege­nek 55,083, tehát összesen 131,705 ; a 4861 tá­vollevő honosokkal együt­t36,566 lélek. Ha te­hát 1857-től egész 1866-dik végéig csakis az évenkénti szaporodást veszszük tekintetbe, nem sokat fogunk hibázni, ha népességünk egész ösz­­szegét 140,000-re teszszük, melyből kerek szám­ban körülbelől esik: a belvárosra 24,000 a Lipótvárosra 21,000 a Terézvárosra 57,000 a Józsefvárosra 26,000 a Ferenczvárosra 12,000 ide nem számítva az itt tanyázó sorkatonaságot és tanuló ifjúságot. Ha egy évszázad során visszatekintünk — mondja tovább T. tr. — és Pest városa népessé­gének szaporodását kutatjuk, úgy alig találunk más várost Európában, mely e tekintetben Pest­tel mérkőzhetnék. Egy szá­zad előtt Pest városa egész népessége a belvárosra szorítkozván, alig tett 10,000 léleknél többet de 1780-ban 13,550, 1799 ben már 29,780 ra emelkedett, 1819-ben 47,188,1839-ben 85,226,1859-ben közel 138,000 lélekre tehető, úgy hogy egy század óta évenkint ll-o°fo‘al növekedett, míg Berlin csak 3.0, Lon­don 2.34, Sz.-Pétervár 2.38, Madrid 1.80, Bécs f-2S°lo al szaporodott népességében, más városok, mint Palermo O.lo, Velencze 6.80°10-as népessé­gükből évenkint vesztettek. A keresetmódot és foglalkozást illetőleg, 1866 ban illetékes lakosaink között volt körül­belől : a) Pap, tisztviselő, ügyvéd, orvos, birtokos, magánzó 13.39, b) iparos, kereskedő, szállító (Spe­diteur) 41.18, c) gazda, kertész, tehenész, hajós, halász Lg,,, d) segéd­ személyzet a kereskedelem­nél, ipar és szállításnál 20.so, e) szolga és cseléd ll.gy, f) napszámos és más idetartozó ll.ga%-al. A népesség mozgalma. Ez házasság-kötések, születések és halálozá­sok által idéztetvén elő. Házassá­g­k­ö­t­é­s­e­k évről évre a népes­ség szaporodásával rendes arányban, csekély hullámzással növekednek, és pedig mintegy 1.„ — 1.5%-al az általános népesedésnek összegéhez. Számszerűit házasult Pesten: 1826 ban 776 keresztény és 18 zsidó pár. 1830-ban 749 55­2* 1835-ben 831 55 38 „ 1865 ben 1226n 232 „ 1866-ban 1141n 234 „ tűnik itt nem annyira A zsidók felette nagy sza fel, mely azonban évek során át születések, mint itteni letelepedés eredménye. Az összekeltek korát tekintve, az ingadozás csekély. Számszerűit házasodott Férfi 24 éves korig 5.8— 8 S °10-ig 24-től 30-ig 30-tól 40-ig 40-től 50 ig 4­0-tól 60-ig 60 éven felül 34.8 40.,­­35., 43., 16.7—12.3 3­ 7 15­ 5%-al. 6.5— 6.g A férfiaknak általánosan fele 32 éven alul lé­pett házasságra, a nőknek pedig ezen korig két harmada ment férjhez. A protogam — első — és palingam — ismételt — házasságok számarányát illetőleg: 100 házasságra 72—75 esett, hol mindkét rész nőtlen és hajadon volt; 5, hol mindkét rész öz­vegy volt; 12—13, hol özvegy férfi hajadon menyasszonynyal; 8—9, hol özvegyasszony nőt­len férfival lépett házasságra. A születések száma sehogysem egyez meg az újszülöttek számával, és pedig a halva­szülöttek és iker vagy több szülöttek miatt, azonban a szülöttek száma sem oly nagy, mint ez a természetes szaporodási erőnek megfelelne. Számszerint Pesten született : 1852-ben 5747, 1853-ban 6038, 1854-ben 5869, 1855 ben 5918, 1865-ben 6661, 1866 ban 7158 gyermek. Nemre nézve az arány a leány- és figyerme­­kek közt úgy állott, mint 29:32-höz, 1000 leány után született 1066 fi­gyermek, és ezen arány nálunk már két évtized óta majdnem állandó. Polgári állásra nézve Pesten 1854-ben csak 24...%, törvénytelen gyermek született, míg ezek aránya 1866-ban 35,8% al volt. Közönségesen 25 élve­szülöttre 1 halva szülött esik. A szülők valláskülönbsége sze­rint ez utóbbi két járvány (1865. és 1866.) évet véve, volt: 1865-ben 6691 újszülött közt 5564 keresztény és 1127 zsidó, — 1868-ban 7158 újszülött közt 6028 keresztény és 1130 zsidó. Időre nézve e két utóbbi évben — mint majd­nem rendesen — legtöbb aprilban, legkevesebb decemberben született. A halálozás nálunk egyátalában felette nagy, úgy hogy járványévekben az újszülöttek számát jelentékenyen meghaladja, az utóbbi két évtize­det véve, városunkban egy-egy ezer lakos után 40 halt el, s városunkkal egy vonalon áll Nápoly és Sz.-Pétervár, holott Angliában 22, Franczia­­országban 24, Insbruckban 31, Pizában 33, Mi­lánóban 38, több mint Pesten, t. i. 41 halt Bécs­­ben és 43 Lembergben. Meghalt 1854-ben 4804,1855-ben a cholerajár­­vány évben 8092, 1865, typhus évben 6148­­, 45.5%o, 1866 ban cholera évben, 9167 = 65.4%o (ezerlék); esik pedig egy-egy napra 1865-ben 18, 1866-ban 25 halálozási eset. Nemre nézve 1865-ben halt 3412 fi és 2736 nőnemű. 1866-ban halt 4770 fi és 4397 nőnemű. A halálozási időt tekintve, rendes években a halálozás leggyakoribb a nyári, cse­kélyebb a téli hónapokban, az arány 6 és 10°l0 közt hullámzik, de nem úgy áll az járvány ideje alatt, mert 1866-ban a legcsekélyebb halálozás 5.6%-al, a legnagyobb 18­%-al septemberre, mint a cholera járvány tetőpontjára esik. E két utolsó járvány­évet tekintve, a havi in­gadozás nem volt oly nagy 1865-ben a hagy­máz alkalmával, mint 1866-ban a cholera dühöngése idején, mert akkor a viszony csakis 6.6 novem­ber és 9.7% közt mártiusban ingadozott. Rendes években a közép halálozás april ha­vára esik. Rendes éveket véve, a megholtakat koruk szerint sorozva, minden egy-egy ezer megholt közt volt: 0— 1 éves 432 20—40 éves 151 1— 5 „ 167 40-60 „ 104 5—10 „ 29 60-80 „ 73 10—20 „ 31 80 éven fölül 13 Egyes városrészekre nézve a gyermekhalá­lozás aránylag legkisebb a bel- és lipót-, legna­gyobb a józsef- és ferenczvárosban. A g­y­e­r­m­e­k­h­a­l­á­lo­z­á­s­t véve, a házas­ságból született gyermekek halandósága a 0—5 évesek közt úgy áll az azonkívül szülöttekhez, mint 9 : 10 hez, de az élet első havában mint 18 : 29-hez, és csak később egyenlíttetik ki, hogy a viszony kedvezőbb lesz. Vallásra nézve osztályozván a megholta­kat, és pedig egyszerűen a keresztényeket a zsi­dóktól mint különös fajt elkülönözvén, ez utób­biak úgy rendes mint járványévekben is sokkal kedvezőbb halálozási viszonnyal bírnak, mint a keresztények, s ha e két csoportot életidőre néz­ve egymás mellé állítjuk, tapasztaljuk, hogy a 0—5 éves gyermekeknél a halandóság felette nagy a keresztényeknél, és úgy viszonylik az e korosztályban meghalt zsidókéhoz mint 5 : 3- ho­z. Ezen oly csekély halandóság a zsidóknál szaporodásukra legnagyobb befolyást gyakorol; a harminc­ éven túli korosztályok mindkét val­lásfelekezetnél egyenlő arányban vannak, e kö­rülmények folytán a zsidókra nézve felette ked­vező viszony áll elő, mely szerint ezek élet­tar­tama növekszik, a­mint ez a következő összeál­­lításból kitűnik , hogy 100 meghalt közt volt, korra nézve keresztény zsidó 0— 5 éves 53.01 32.54 5-20 „ b­ íi 11 *,3 20-40 „ 18.,« 22.,a 40—60 „ 13.JJ 12.65 n U i fl í U a a a. A megbetegedésnek pontos statistikáját oly nagy városról, mint Pest, nem áll­a munkban — írja T. — az erre vonatkozólag­­ gyűjtött anyag azonban nemcsak a rendes ( malis), hanem járvány évekből is annyi be­adatot, a betegedést, gyógyulást és halálozás letőleg annyi támaszpontot nyújt, hogy­­ nyomán biostatikai tekintetből használható vetkeztetéseket vonni lehetségessé válik. A megbetegedés nálunk időre nézve nem­ években közönségesen aránylag legnagyo nyári­, legkisebb a késő őszi és téli hónapok és 6­ 3 egész 11.50% közt ingadozik; morbi téli időben közönségesen 22.20, tavaszkor 2-1 mig nyáron 30.80 és ősszel 22.20­­/0-al, a­mi nem ily arányban áll rendesen a halálozás ! A betegek életkorát tekintve, egy-egy , beteg közt létezik : 0—1 hónapos 28, 1—12 hónapos 87 1 éves 98, 5—15 éves 86, 15—20 éves 150 — 30 éves 180, 30—40 éves 201, 40—60 éves 60 éven fölül 46. Ha a nevezetesebb népkorokat több nem éveken át egymás mellé állítjuk, azok közt a lámzás csak­is a gyomor, bélhurut és légzésn­vi bántalmakra nézve jelentékeny, alig észr­hető egyéb bajoknál; a­mi pedig azok (néi rok) culminatióját illeti, a fokteri felette na­­gy például a gyomor- és bélhurut augustus 17. és novemberben 3.so %-al, e körűim folytán a váltólázak sept. és január hónapok úgy viszonylottak egymáshoz, mint 15:5.] a tüdőlob dec. és octoberben mint 12 : 4-hon orbáncz sept. és jan.-ban mint 14: 3-hoz. Hogy a népkórokban történt megbetege­dél és halálozásról, az esetben megbetegedő és elhaltak valódi arányáról, valamint ezel és a közmegbetegedésről egyáltalában leheti világos képet nyerhess­en, elkerülhetlen szül­gesnek tartotta T., hogy egy, legalább 10­­ magában foglaló cyclust, melynek közel egy cholera járvány év esik, állítson össze pedig legczélszerűbben úgy teljesíthette h­a 1850-től egész 1859-ik év bevégeztéig a n sz.Rókushoz czimzett közkórházban evóevke 73,224 beteget és az ezekből elhalt 8051 esv nevezetesebb népkórok szerint o­sztályos százaléki arányban kimutatja.­­ E rovatos kimutatásban a b­eevaktabhoz­ forduló népbetegségek közti­gy van je­gyezve,melyek az észlelés tágyát kénezik . lyekből meggyőződhetünk, hog­y 7 az évi ingázóddá legtöbb esetben csekély é. 1 észrevehető, 8 a cholera járványon kívül betegség sem mutatott felötlő hullámzást a­ betegedési arányban; feltűnőbb az évi halálé 84., munk megemlékezni,­ szó szerint igy hangzik: „Ő Felsége ápril 25-én kelt legfelsőbb kéziratá­ban meghagyja a hadügyminiszternek, hogy a magyar miniszterelnökkel egyetértve, javaslatot terjeszszen elő, melynek értelmében volt osztrák tisztek, kik az 1848 és 49-ki események folytán ellátási igényeiktől elestek, az általános katonai nyugdíj alapból ellátást nyerjenek. Tekintettel ezen cabinet-levélre, a következő kérdések intéztetnek az összes minisztériumhoz: 1. Megkérdeztetett-e az összes minisztérium a tervezett intézkedés iránt, és egyetért-e vele ? 2. Mikép igazolható a közös katonai budget­­nek a tervezett intézkedés által oly megterhe­lése, mely a Magyarországgal való kiegyezés alapját tevő törvény szövege szerint sem a sanic­­tio pragmaticában, sem Magyarországnak a többi birodalommal való állami együtt­élésében alap­ját nem leli ? 3. Nem tart-e a minisztérium attól, hogy ezen intézkedés által minden hadsereg lételének el­­utasíthatlan kelléke, a zászlóra tett eskü szent­sége megrendíttetik ? 4. Mikép kíván a minisztérium megelőzőleg intézkedni aziránt, hogy a tervezett intézkedés felett ne a reichsratlei delegatiónak kelljen ha­tároznia még csak a legközelebbi összegyűlé­sekor ?“ Ez interpellátiót vagy hatvan képviselő írta alá, nagyobb részt csehországi, szlovén és tiroli képviselő, s az egész centrum. A lengyelek, a szekerek nagyobb része, a felső-ausztriaiak és a baloldali club tagjainak szintén nagyobb része megtagadta az aláírást. Egyelőre csak azt jegyezzük meg jellemzésül, hogy ezúttal a fődologban Jókai, Skene, és az „ú­j Presse“ szörnyen találkoztak: mindenik egy álláspontból indul ki, s mindenik a legellenkezőbb consequentiákra jut hasonló praemisiákból; szolgáljon ez bizonyítékául ki­indulási pontjuk helyességének. A következő nyilatkozat felvételére ké­rettünk meg: Nyilatkozat és felszólítás. Többször volt közelebbről egy pár lapban a magy. kir. távirda-intézet és annak kormánya a távsürgönyök elkéstése, s a­miatt hibáztatva, miért nem szünteti meg a rendetlenségeket, és miért nem fejti fel ugyancsak hirlapilag a hibáz­tatott esetek okát. Legtávolabbról sem vonom kétségbe, sőt tu­dom is, hogy fordultak elő rendetlenségek, s azok a maga rendén megvizsgáltatván, a való­­ságga­­l elkövetett hiba egyszer sem maradt bün­tetlenül. De bátor vagyok kérdeni, váljon lehet-e egy akkora és annyi a kormányzat hatáskörén kívül eső körülménytől függő intézettől, mint honunk távirászata, méltányosan követelni, hogy abban semmi rendetlenség elő ne forduljon ? A magy. kir. távirda-intézet évenként két millió távsürgönyt kezel, és 153 állomásán 307 hivatalnok, kiknek legalább negyede még alig egy pár hava, hogy szolgálatba lépett, s így nem teljesen gyakorlott, 283 szolga és vonal-felügyelő van alkalmazva. Az összes 2304­3 mértföldnyi huzalok 149,474 faoszlopra, 373,296 parc­ellán elszigetelőre, ugyanannyi elszigetelő vastartóra vannak kifeszítve, s dolgozik összesen 1764 gép és 1287 villámtelep. Ha ezek közül bármelyik nem végzi pontosan teendőjét, vagy illetőleg hiányos, azonnal kisebb-nagyobb távolságra ki­ható rendetlenség támad. Sőt még az irányzó ügyességüket gyakorló pajkos gyermekek, fel­borozott ifjak is belejátszódnak a távírás pon­tosságába, több ezerre menvén évenként az ezek által elrombolt porczelán-szigetelők száma, kö­zelebbről is csak Soprony és Kis-Márton közt 400 porczellán-szigetelő találtatott összetörve, s az illető hatóság nem volt képes a tetteseket felfedezni. — Hogy a hó, eső, szél, fergetegek és villám mennyi bajt okoznak, mindenki tudja, s romboló hatásukat legközelebb is a közönség és intézet nagy kárára sajno­san kelle tapasz­talnunk. A távírdai vonalra igazán illik azon közmon­dás, hogy azt még az útfélen levő ág is bántja, nem egyszer vezetvén el a közelében levő fák huzalt érintő ágai a gépről a villámfolyamot. “ Csoda-e hát, ha ennyi szeszélyes tényező mel­lett olykor elkésések, rendetlenségek fordulnak elő , de arra, hogy azok minél előbb elháríttas­­sanak, az emberi ügyesség, tudomány, néha elöl­járói szigor minden eszközeit felhasználni szoros kötelességünknek tartjuk. Ehhez járul, hogy sok helyen csak vasúti ál­lomások vannak, melyeknek legfőbb rendelteté­sük a vasúti üzleti sürgönyök kezelése. Ennél­­fogva a magán­sürgönyöket csak akkor szabad továbbítaniok, ha a távirda­huzalok az üzleti sürgönyökkel elfoglalva nincs — s igy megtör­ténhetik, hogy az ilyen állomásnál feladott sür­göny csak hosszabb idő u­tán több óra múlva ada­tik tovább. Az sem téveszthető szem elöl, hogy a távirda — nem úgy mint a posta, mely egy alkalommal több száz levelet küldhet egy úttal tovább — egy huzalon egyszerre csak egy sürgönyt továb­bíthat , s a használatban lévő Morse-féle táviró­­szerkezeten egy óra alatt 5—6 száznál többet nem lehet tovább adni, s ezt is csak akkor, ha a két állomás közt minden a legjobb rendben van, s úgy az adó, mint a vevő távirász a leg­­gy­ak­o­rlottabbak. Legtávolabbról sincs szándékomban a fenn­­írtak által sem az eddig megtörtént rendetlen­ségeket palástolni, sem az ezután felmerü­lhető­­ket igazolni, csak arra kívántam az érdekelt kö­zönséget figyelmeztetni, hogy ha minden kor­mányzati ágban, úgy a távirászatnál tán még inkább jöhetnek elő a legfigyelmesebb és legeré­lyesebb kormányzat mellett is rendetlenségek. Nem mulaszthatom el a távírdát használó t. közönséget egyúttal teljes tisztelettel felkérni, jövőben, a netán előforduló rendetlenségeket szíveskedjenek akár nálam a hivatalban (alduna­­sor 2 dik szám), akár a helybeli felügyelőségnél (Lloyd-épület) akár szóval, akár egy pár sorban bejelenteni. Csak ily után lesz biztosan elérhető, hogy az érdekelt a megtörtént rendetlenség igazi okának ismeretére, a kormányzat annak teljes tudására juthasson, s a hasonlók ismétlő­désének akadályozására sikeres intézkedéseket tehessen. A­mit a földmivelés-, ipar- és kereskedelem­ügyi magy. kir. minisztérium távirászati szak­osztályának és felügyelőségeinek a semmi kész­lettel nem bírt, csaknem újból berendezendő magy. kir. távirászat körül tennie kellett és kell, azt más államok régibb, már jól berende­zett hasonló intézeteinél 2—3 annyian végzik. Nem csoda tehát, ha az egyes hírlapi felszólalá­sokra nem felelhetünk, s megbocsátanak az ille­tők, ha azt jövőben sem teszszük, nem tehetjük. Egyfelől, mert a mulasztás néha távoli állomá­son történvén, a hiba kipuhatolása hosszabb időt igényel, s e miatt a felelet elvesztené érde­két, s ezen kívül is az egyes távsürgöny elké­­sése sokkal inkább magánügy, mintsem hogy az a nagy közönségre nézve érdekkel bírna. De másfelől a felvilágositásnak gyakran igen rész­letesnek, egész az intézet ismertetéséig terjedő­nek kellene lenni. Erre pedig, mint már fentebb is említők, a legjobb akarat mellett sincs rendel­kezhető időnk. Pest, 1868. ápril 25. Takács János s. k., osztály tanácsos a távirdai szakosztályban. Hatósági élet Pest, ápril 29. Mai közgyűlésünk számos fontosabb ügyet intézett el, habár nem is foglalkozott országos kérdések feszegetésével. A főváros dolgai ma­gukban véve is nagy fontosságúak, alig szorul­nak arra, hogy az országos kérdések által emel­tessék érdekek. Bejelentetett, hogy a város a vízvezetésre szükségelt csövek vámmentes behozataláért fo­lyamodott. A tanács felhatalmaztatott Klapka György és érdektársainak az építendő vagyon és fegyvergyár számára telkeket, 1 □ ölet­­­tt­jával, a magyar hitelbanknak az építendő belga gépgyár számára □ ölét 2 fíjával eladni. Beliczay Imre indítványa folytán az adóügy­nek a főváros érdekei szempontjából való meg­vitatására 16 tagú bizottság küldetett ki. A pénzügyminisztérium utasítása az adóügy­ben tudomásul vétetett. Az adóbehajtás eszköz­lésére négy városi becsüs alkalmazása határoz­­tatott el, mi végre 1600 főt szavaztatott meg. Az Al-Duna-soron képződő új utcza az újonnan született főherczegnő nevéről „Mária főherczeg­­nő utczának“ fog neveztetni. A mértékhitelesítő hivatal felépítése ügyében a gazdasági hivatal jelentése, mely szerint az épület 50,000 forintba fogna kerülni, helybenha­­gyatott. A takarékpénztár által a vízvezetékre meg­szavazott 400,000 ftnyi kölcsönről kiállítandó kötvény szerkesztésében ajánlott csekély módo­sítások elfogadtattak, az aláírással a főpolgár­mester, a főjegyző, Simon Flórenz és Thanhoffer Pál képviselő urak bízattak meg. A városliget Simon Ft. indítványára élő sö­vénynyel fog bekerittetni, s közte nyílások ha­gyatnak. A váczi-út mentében levő lőporraktári épüle­tek, melyekben jelenleg lószerszám tartozik, a katonai hatóság megkeresése folytán még 3 évig meghagyatnak, egyszersmind a gazdasági bizott­mány utasíttatott a katonai hatósággal alkudo­zásba lépni, hogy ezen telkek épületeikkel együtt minél előbb a város birtokába jöjjenek. A „P. Napló“ távsürgönyei Bécs, ápr. 30. A képviselőház a cseh éjszak nyugati vaspályáról szóló törvény­javaslatot elfogadta. A kereskedelmi mi­niszter a kereskedelmi és iparkamarákról szóló törvényjavaslatot terjesztette elő.­­ Az urak háza az adóssági fogság megszün­tetése iránti törvényt az alsóház által fel­küldött szerkezetben változatlanul elfo­gadta. Florencz, apr. 30. Umberto hgnek és nejének bevonulása rendkívül fényes volt. Roppant néptömeg fogadta őket üd­vözlő felkiáltásokkal. Napóleon hg Ge­­nuába érkezett és ma elutazik. Augsburg, apr. 30. Az „Augsbu­­rg“ párisi tudósításai szerint a franczia kormány „mainzi kérdést“ készül sző­nyegre hozni. A poroszoknak nincs jo­gukban Mainzban megszálló hadat tar­tani. H­ivatalos. s. A vallás- és közoktatásügyi magyar kir. miniszternek Abaúj, Ba­ranya, Bars, Bihar, Borsod, Esztergom, Fehér, Győr, Heves, Hont, Krassó, Liptó, Nyitra, Pest, Sáros, Soprony, Szabolcs, Szepes, Temes, Tolna, Torontál, Turócz, Trencsén, Vas, Vesz­prém, Zala és Zemplén megyék közönségéhez, a vallás-, tanulmányi és egyetemi alapítványi javak birtokrendezésénél alkalmazott szakér­tők , becsüsök és tanuk illetményeinek szabá­lyozása tárgyában, a bel- és igazságügyi mi­niszterekkel egyetértőleg intézett rendelete. A vallás-, tanulmányi és egyetemi alapok­hoz tartozó jószágok birtokrendezésénél mű­ködő szakértők, becsüsök és tanuk napdíjainak végleges szabályozása czéljából, a bel- és igaz­ságügyminiszterrel egyetértőleg rendelem a kö­vetkezőket : 1. Minden a tisztes­ osztályunkhoz (hono­­ratiorokhoz) tartozó szakértő, becsüs vagy tanú részére, az eljárás, melyhez meghivattak, akár ennek lakhelyén, akár azon kívül eszközöltes­sék, napidíjul fejenkint a naponkint felszámít­ható öt osztrák értékű forint, s minden a fen­tebbi minősítés alá nem sorolható szakértő, becsüs vagy tanú részére, naponkint és fejen­kint három osztrák értékű forint jár. 2. Utazási költség fejében minden meghí­vott szakértő, becsüs vagy tanú a) gőzhajón az l-ső osztály szerinti, b) vasúton a II. osztály szerinti díjt, c) más alkalmatosság használata esetén az egyszerű postadíjat számíthatja fel. 3. Az említett szakértők, becsüsök és ta­núk az uradalom részéről tisztességes ellátás­ban részesíttetnek, s a­hol ez nem eszközöl­hető, élelmezési váltság czimén a honoratiorok részére naponkint három oszt. ért. forint, az

Next