Pesti Napló, 1868. május (19. évfolyam, 5405–5430. szám)
1868-05-05 / 5408. szám
előtt, nem változtatta azt meg 48-ban sem törvény, sem ellenkező gyakorlat, fennáll az szakadatlanul jelen alkotmányos helyzetünkben is, mióta a minisztérium a kormányzást átvette, sőt maga a demokrata kör is Pest városához adott folyamodványában felterjesztette alapszabályait, jóváhagyás és megerősítés végett. (Helyeslés a középen.) Valamint tehát az egyesülési jogot, habár azt írott törvények nem biztosítják is, köteles a kormány sértetlenül hagyni, miután ezen jog az alkotmányosság eszméjéből foly és törvényszerű folytonos gyakorlaton alapul, úgy viszont másrészről szintoly kötelessége a kormánynak, a végrehajtó hatalom azon jogát is, mely hasonlóal a törvényszerű szokáson alapul, és az alkotmányos legfőbb fejedelmi felügyelési jogból származik, ama jogot tudniillik, melyet a kormány eddig a társulati alapszabályok átvizsgálása és megerősítése körül gyakorolt, továbbra is teljes épségben fentartani Senki sem óhajtja inkább, mint a kormány és különösen én, mint annak szerény tagja, ki anynyi száz meg száz egyesülettel hivatalos érintkezésben állok, hogy az egyesületi jog szabatos törvény által szabályoztassék, s épen azért készen is van a kormány egy e tárgyra vonatkozó törvényjavaslattal, melyet legközelebbi alkalommal a ház asztalára letenni szerencsére leend, de addig, míg ezt a törvényhozás tárgyalás alá nem veheti, addig is, míg a fennálló törvényes gyakorlat helyébe positiv törvény nem lép, a minisztériumnak joga és kötelessége egyszersmind az eddigi törvényszerű szokáshoz ragaszkodni, mert ha ezt nem tenné, nem volna képes megfelelni az interpelláló képv. ur által felhozott 1848. évi HL t. sz. 32. §. c) pontjának, mely azt rendeli, hogy a minisztérium felelős a törvények végrehajtásában, vagy a közcsend és bátorság fenntartásában elkövetett mulasztásokért (hosszas élénk tetszés nyilatkozatok a középen,) amenynyiben ezek a törvény által rendelkezésekre bízott végrehajtási eszközökkel elháríthatók volnának. Nem sértetett meg tehát a törvény akkor, midőn az írott positív törvény hiányában, s a törvényszerű, törvényes erejű szokáshoz és gyakorlathoz tartottuk magunkat, hanem megsértetett volna akkor,ha a közcsend és bátorság fenntartásában elmulasztotta volna a minisztérium felhasználni azon eszközöket, melyeket írott törvény hiányában a törvényszerű és törvényerejű gyakorlat kezére bízott. (Zajos helyezés a középen.) Csiky Sándor úr interpellációjára tehát a jogalapot illetőleg azt válaszolom, hogy rendelkezésünk alapja a törvényszerű szokás és gyakorlat, s ezenfelül az 1848. HL t. sz. 32. §-sa c) pontjának világos rendelete. Ami már különösen a pesti demokrata kör eltiltását illeti, a dolog lefolyása a következő volt. (Halljuk.) Pest városában többen megállapodtak maguk között abban, hogy Pesten egy kört alakítanak, demokrata körnév alatt; kidolgozták annak alapszabályait, és benyújtották e szabályokat Pest városához, mint illető hatósághoz, azon kéréssel, hogy e hatóság ezen alapszabályokat a minisztériumhoz helyben hagyás és megerősítés végett terjeszsze fel. Pest városa polgármestere felterjesztette ezen szabályokat és a minisztérium gondosan megvizsgálta azok tartalmát. Az alapszabályok 3-ikából, amely a társultól a minisztérium félreismerhetlennek látja azon törekvést, hogy a társulat alkotmányunk azon alaptörvényeit, melyek 1867-ben alkottattak, úgy tüntettesse fel, mint a szabadság, testvériség és egyenlőség kifejlődésével ellenkezőket, s e téren izgasson az országnak jelenleg fennálló alkotmánya ellen. (Élénk felkiáltások a középen: Igaz, úgy van!) Ily izgatások pedig, kivált ha az ország többi részeiben más,hasonló irányú politikai dlubbok jönnek létre, azok egymással folytonos összeköttetésben, az országot izgatásaikkal mintegy behálózzák, keserűséget sőt gyűlölséget szórva mindenütt a jelen alkotmány lényeges részei ellen, nem az állam javára szolgálnak, hanem a közcsendet, biztonságot veszélyeztetik, és azon higgadt megfontolást, mely nélkül törvényhozás czélszerűen nem működhetik, lehetetlenné teszik. (Élénk helyeslés a középen.) A következés csakhamar igazolta a minisztérium ezen előrelátását, mert az ország több részeiben már is készültek hasonló demokrata köröket alakítani, s ezek alakításánál oly izgatások, a hon polgárainak békés nyugalmát zavaró jelenetek adták elő magukat, melyek méltó megdöbbenést okoztak mindazoknál, kik nem a zavargások féktelenségétől, hanem a csend és rend fentartása melletti higgadt tanácskozásoktól várják a haza ügyének kifejlődését és boldogságát. Nem szükséges e részben egyes esetekre hivatkoznom, ámbár számos példákat hozhatnék fel, nem szükséges — mondom — mert e házban és hazában mindenki tudja a történteket, s ezek által alkalma volt a kormánynak és mindenkinek meggyőződni a felől, hogy a demokrata körök ily módon, ily irányban, ily izgatások mellett veszélyeztetik a közrendet és közbátorságot, sőt magát a szabadságot is (zajos helyeslés a középen), s előbb utóbb a még annyira szabadságra megérett népet annyira demoralizálják, hogy az útbaigazítás már csak erőszakos eszközök által válik lehetségessé (élénk helyeslés a középen), mely többnyire a legártatlanabbak sujtásával jár. Nem tagadom , sőt elismerem, hogy rendes és nyugodt viszonyok között a honpolgároknak joguk van egyleti uton is az ország törvényeinek megváltoztatása, módosítása vagy megszüntetése iránt is tanácskozni, s esetleg a törvényes tényezők által azt szorgalmazni, de egy országnak alkotmányát és annak alaptörvényeit egyleti után megváltoztatni akarni,mindig komoly veszélylyel jár, sőt lehetnek oly viszonyok és körülmények, midőn ily egyleti működés magára az államra végzetteljes és veszélyes lehet, főleg, ha oly eszközök használtatnak, s az izgatás oly cynismussal és a tények ferdítésével (zajos helyeslés a középen), a törvényhozó testület hazaárulási, jogfeladási, alkotmány-eladási gyanúsításával történik, mint ezt épen a democrata körök némely apostolai és ágensei szóval és írásban, sajtó útján és proclamatiókban gyakorolták. (Zajos hosszas helyeslés a középen.) Kötelességét teljesíti nézetem szerint azon kormány és törvényhozás, mely meg nem engedi, hogy ily kérdések egyleti működés czéljául tűzessenek ki, főleg oly országban,hol széles képviseleti alapon és felelős rendszeren állanak és létezik tulajdonképen azon nagyszerű nemzeti egylet, mely az ország képviselőiből és választottaiból áll, s ha még ezek irányában ily politikai clubbok által tévútra vezetett nép és rendszeresített nyers erő pressiót és befolyást kíván gyakorolni, akkor a követeknek hivatását bitorolja, akkor a nép visszaveszi átruházott megbizását, s a képviseleti rendszer meg van sértve. Oly kormány, mely ezt eltűri, nem érdemli meg nevét, mert hivatásáról lemond, ily kormány tehetetlenségének — bátran kimondam — politikai gyávaságának bélyegét süti önmagára. (Zajos helyeslés a középen.) Ily kormány bizalomra nem számíthat, s bármely pártnak támogatására érdemetlen. (Élénk helyeslés a középen.) Kötelességének tartotta tehát a minisztérium teljesíteni az 1848: III. t. ez. 32. §. c) pontja alatti rendeletét, és a veszély elhárítására, s a azon eszközöket, melyek a törvény a mai rendelkezésére bízattak. Ezen eszközök között, ha nem egyedüli, de bizonyosan a legszelídebb, legalkotmányosabb és törvényszerű eszköz volt az, hogy az eddigi törvényszerű gyakorlathoz ragaszkodva, követelje a minisztérium a felterjesztett alapszabályok megváltoztatását. Ezt a minisztérium Pest városa hatósága által tudtukra adta is a pesti demokrata kör alakítóinak, kijelentvén, hogy a szabályok megváltoztatása nélkül a társulat alakulása meg nem engedtetik. Ezek azonban a szabályok megvátoztatását egyszerűen ráragadták, s a Pest városi hatóság útján hozzárfelterjesztett feliratukban határozatilag kijelentték, hogy tervezett egyletüknek rendőri utonfeloszlatása esetében csak is a hatalom nyílt erődnek fognak engedői. Nem maradt tehátvéb hátra, mint a nevezett kör némely tagjaak legelső összejövetelek alkalmával a letiltórendeletnek érvényt szerezni, mi meg is tént a városi hatóság által kiküldött kapitány áll, ki két fegyveres városi őrnek alkalmazásával felőmutatásával,az együttlevőket a szétosztásra felszólította, kik ennekfolytán szét is oszlott. Az ország több reeiben alakulni készült hasonló democrata keik, minthogy alapszabályaik ugyanazon okokig helyben nem hagyattak, sőt nagyrésze azoka fel sem terjesztette, s igy alakulásuk meg nem olt engedve, alakulási kísérletükben az illető hatóságoknak miniszteri rendelet folytán tett körejöttével szintén meggátoltattak. ítélje meg 11. ház, hogy eljárásunk sértette-e a törvényt , az országnak valamely alkotmányos jogát, midén a demokrata körök izgatásainak, a közrád és közcsend érdekében elejét venni, s a fényvető veszélyt ily módon igyekeztünk elhárítai. (Hosszas helyeslés a középen.) Csiky Sándor: Tház! A belügyminiszter úrnak pár nap előtt hozá intézett kérdésemre most adott terjedelmes elelete által az én aggodalmam egészen eloszltva nincsen. (Helyeslés a szélső baloldalon, zaj a jobb oldalon: Azt elhiszszük.) Aggodalmamnál kifejezést adni, s ahhoz képest a törvény, rendes szabadság megóvására ennek utána teendő séréseim jogát érvényesíteni jövőre fenntartom magamnak. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Meg kell jegyezniük, hogy a belügyminiszter erélyes, öt nyomatékkal előadott válaszbeszédét a ház, csekély kivétellel, helyeslő megnyugvással fogadta. Gáll József a következő interpellációt nyújta be a bel- és igazságügyi miniszterekhez : Interpelláló a bel- és igazságügy miniszter urakhoz. Több hírlapban ismételt a feletti panaszok folytán, hogy Erdélyben a napi sajtó illetlen korlátok között tartatnék, bátorkodik az alól irt a következő kérdéseket az igen t. bel- és igazságügyi miniszter urakhoz intézni: 1. Van-e tudomásuk a t. miniszter uraknak arról, hogy Erdélyben és különösen II.-Szebenben a napi, s nevezetesen az ezen városban német nyelven megjelenő politikai hírlapok irányában a kormány közegei intésekkel vagy is inkább fenyítésekkel, s főleg előző vizsgálatot űznek ? 2. Intézkedtek-e már az igent.miniszter urak, és ha nem,hajlandók-e azonnal kellően intézkedni, hogy Erdélyben is a sajtórend kivétel nélkül minden hírlap irányában egyiránt az alkotmányosság és szabadság szellemében kezeltessék, s nevezetesen az intések minden következményeikkel, s főleg az előző vizsgálatok semmi esetre többé ne alkalmaztassanak. Budapest, máj. 1-én 1868. Gull Jósef segesvári ker. képv. Deák Ferencz. T. ház! Ezen kérdésekre kétséekivül az illeti triniaztovel mornak falvilásekkel és az azokra adandó felvnágositással a baj még korántsem lesz orvosolva, mert Erdélyben jelenleg a Bach-féle sajtórendszer áll fenn, legalább nagy részben az van gyakorlatban. Míg e rendszer ott fennáll, minden ilyen panaszokra alkalmat szolgáltató cselekvések ezután is elő fognak fordulni. E rendszerben alapszanak a megintések, a figyelmeztetések és egy neme a praeventiv censurának, bár nem tökéletes praeventiv censura. Nem ott keresendő tehát a baj, hanem abban, hogy Erdélyben nincs sajtószabadság. (Úgy van!) Én tehát azon kérdést vagyok bátor felvetni: nem lehetne-e Erdélyben szintúgy behozni a sajtószabadságot, mint Magyarországban ? Ha a t. ház kívánja, ez írjan is, mint interpellátiót, be fogom adni, de talán az előadott szó is elég lesz. A minisztérium bizonyosan fog e részben is felvilágosítást adni. De a nehézségek, kivált addig, mi az erdélyi nyolc részletes rendezése meg nem történt azonban nem vagyok képes elhinni,hogy a igazomig a részletes rendezés megtörténik, Erdélybe a sajtószabadságot létesíteni ne lehessen. Rendelkezzék a minisztérium, adjon javaslatot, hogyan lehetne a sajtótörvényeket ott is behozni, ogyan lehetne a bíróságokat, esküdtszékeket s más efféléket elrendezni. De mindenesetre történjék valami, mert szomorú dolognak tartom, hogy Erdély, mely velünk testvérileg egyesült, a szabadság egyik főkellékét, a sajtószabadságot már annyi idő óta nélkülözi. (Igaz ) Nem lehetetlen, hogy Erdély részletes rendezése még hosszabb időt vesz igénybe, ha azonnal hozzá fogunk is, hogy pedig Erdély addig sajtószabadság nélkül legyen, azt e házban bizonyára senki sem fogja kívánni. (Helyeslés.) Én tehát azt óhajtanám, hogy a minisztérium, midőn a tett kérdésekre felelni fog, ne csak felvilágosítást, hanem javaslatot is adjon, hogyan lehessen a sajtószabadságot Erdélyben azonnal létrehozni. Ha ezen javaslat oly rendszabályokat foglalna magában, melyek a végrehajtó hatalom körébe tartoznak, ezt teljesítse tüstént; ha pedig valamiben még törvényhozási intézkedés szükséges, azt terjeszsze elő, és nem kétlem, hogy a ház azt meg fogja szavazni. (Helyeslés.) Bátor voltam ezen észrevételemet itt előadni; ha a minisztérium szükségesnek látja, hogy írásban adjam be mint interpellátiót, be fogom azt adni; ha pedig ezen szóbeli észrevételemet kegyes lesz figyelembe venni, úgy az írásbeli beadás nem lesz szükséges. (Általános helyeslés.) Andrásai Gyula gr. miniszterelnök. Miután a t. ház azt méltóztatott határozni, hogy a t. erdélyi képviselő úrnak interpellációja a minisztériumnak adassák át, az igazságügy miniszter, ki most nincsen jelen, a kormány nevében bizonyosan nemsokára erre válaszolni fog. Ami a dolgok állását illeti, én csak azon felvilágosítást vagyok bátor épen az igen, barátom, Deák Ferencz által mondottak következtében adni, hogy midőn a minisztérium Erdély kormányzatát átvette, azon szándékból indult ki, hogy minden elv jó és különböző eljárások homogén tételét az unió kérdésének tárgyalása alkalmával és azzal összekötve fogja elintézni. Miután azonban az unió kérdésének megoldására kiküldött bizottság időközben megszűnvén, a minisztérium vette át ez iránt is a kezdeményezést, a teendők halmaza miatt azonban még ez ideig nem volt alkalma ez iránt javaslatot tenni, szen megnyugtatást és felvilágosítást vagyok bátor adni a t. háznak, hogy ezzel összekötetésben a minisztériumnak mindig szándéka volt egyszersmind az ott fennálló sajtóviszonyok iránt is javaslatot tenni le a ház asztalára. Miután az erdélyi unióra vonatkozó javaslat nagy terjedelmű, s mégis több időt fog igénybe venni, azt hiszem, czélszerűnek fogja az igazságügyminiszter tartani, a sajtóügy iránt külön javaslatot tenni le a ház asztalára. (Tetszés.) Még csak azt bátorkodom hozzátenni, hogy ha a kormány ez iránt előbb nem intézkedett, annak oka korántsem azon szándék volt, hogy Erdélyben a sajtóügyekre nézve sokáig kívánta volna fenntartani a jelenleg divó rendszert, haJehlígM erdelyi bszonyara ismer. Módról van ! Berzenczey László is meg akarta magát jutalmazni hosszú hallgatásáért és szólott, kívánta, hogy ne erdélyi törvey alkottassák, hanem a magyarországi sajtórendszer alkalmaztassák* az erdélyi részre. Babesch Vincze, királyi táblai assessor e tárgynál megemlékezett a boldog Belcredy korra, dicsérve ama kormány példátlan szabadelvüségét. Andrássy Gyula gróf T. ház! Ha jól fogom fel a képviselő urnak észrevételét, neki nem annyira az ott fennő sajtórendszer ellen , mint annak alkalmazási módja ellen van észrevétele. Én megvallom, egészen ellenkezőleg tekintem a dolgot. Nekem, s azt hiszem mindnyájunknak igen kellemetlen az ott fennálló sajtórendszer, azt meg akarjuk változtatni. Ami azonban az alkalmazási módot illeti, előre is felvilágosításul van szerencém a t. képviselő úr előtt kijelenteni, hogy annak alkalmazásánál a kormány ezentúl is mindig igazságos szigort fog szem előtt tartani (élénk helyeslés), mert ha voltak idők, melyekre a t. képviselő úr hivatkozott, midőn megengedtetett az ország integritása és a fennálló törvények ellen izgatni, a jelen alkotmányos kormány — erről biztosítom a t. képviselő urat * — azt megengedni nem fogja. (Zajos helyeslés.) A ház megelégedéssel fogadta az elnökminiszter férfias és őszinte nyilatkozatát, s midőn az alkotmányt sértő izgatások megfenyítését nyomatékkal emelte ki, mint az alkotmányos kormány egyik, alapkötelességét, hangos éljenzéssel üdvözöltetett. Felvétetvén a napirend, Királyi Pál előadó felolvasta az osztályokból alakult közonti bizottmány jelentését az előterjesztett alföldi vasút engedély okmány tervezete, s az erre vonatkozó törvényjavaslat felett. Úgy a terjedelmes jelentés, valamint az engedély-okmánynak és törvényjavaslatnak az indítványozott módosítások szerinti új szövegezése kinyomatni és szétoszlatni rendeltetett. A szerdai ülés napirendjébe a keleti vallásunk egyházi ügyeiről szóló törvényjavaslat beigtaztatván, az ülés eloszlott. A közp.bizottság jelentését térszűke miatt holnapi számunkra halasztjuk. Bécsi dolgok. Hir szerint az osztrák országos miniszteriülm már egyik ülésében szóban hozta a reichsrath jelen ülésszakának határait, s az iránt körülbelül meg is egyeztek tagjai, hogy egyelőre májuson túl ne maradjon együtt a képviselet. Azonban ezt csak kötve lehet, s legkevésbé sem feltétlenül hinni, mivel hiszen a pénzügyi bizottságok még nem készültek el munkálataikkal, pedig a budget-törvény s a financiális javaslatok szükségkép elintézendők, mégpedig annyival sürgősebben, hogy az idei administrationális évnek egyharmada mögöttünk van. A védrendszerről, illetőleg tárgyaltatási módjáról tegnap a„P.Lt.“ után közlött hírünk, úgy látszik, valósul : a kormány elő fogja terjeszteni, s egyúttal felkérendi a házat, hogy utasítsa bizottság elé, mely az elnapolás napjai alatt a kérdést megvitatja és el-Skene interpellátiója is foglalkoztatja az embereket, s az új „Presse“ azt hiszi, a minisztérium nem elégedhetik meg azzal, hogy egyszerűen kinyilatkoztassa a reichsrath incompatentiáját e kérdésben. Mi azt hiszszük, a cislajthanus kormány részéről csupa szívesség lesz, ha a morva gyáros kedvéért többet is tesz. Az nem lehet mérvadó a kormányra nézve, hogy az uj „Presse“ Skene sipjára rögtön elkezdett tánczolni, s igen tisztességesen „blameirozta“ magát a morvaországi posztógyáros aegise alatt. f r *■ * ~ * 1 i A „Pesti Napló“ tározója. Május 5-kén 1868. F i e s co.“ Opera 3 felvonásban adták a nemzeti szinházban május 2-kán először. Egy költői művet állunk szemközt. Egy művet, melyben egy költői lélek először adott alakot költészetének; az öntudat először dolgozta fel az érzést, — de nem úgy, mint a szobrász az anyagot, mely magában véve volt és tehetetlen, s a genius alkotó ereje nélkül semmi,— hanem úgy, mint a tavaszi napsugár a földet, mely virágot terem. A napsugár legelső eszköz arra, hogy a föld virágot teremjen , hanem a virág a földé. E művet, mely a költő életében meg volt halva, most felelevenítették. Helyette a költő halt meg, elment a „csendes emberek“ közé. A közönség tapsol a műnek, s a költő nem hallja többé. Életében ideálja volt a karnagyi palota. S a karnagyi palota helyett utoljára egy kis virágcsokrot adtak kezébe. A virágcsokor elporladt azóta a sírban , s a felszállt lélek talán egy szép gondolattá lett a sphaerák harmóniájában. Valóban, Fáy Gusztávról, a „Fiesco“ szerzőjéről mély megilletődés nélkül alig lehet megemlékezni. Egy költői lélek, kinek az élet alkalmat ad, hogy magát felismerje, s kitől az élet megvon minden alkalmat, hogy magát érvényre emelje. A kiben elég erő van arra, hogy az életen felül a halhatatlanságig emelkedjék ; de aki a reactió ellen nem akar küzdeni, mert ez a reactió a szeretet, az a gyöngéd atyai figyelem. Aki megadja magát és meghal. Ez a lélek, életében a legnemesebb tárgyat nyújtja a költői fájdalomnak. Mielőtt a „Fiesco“ ról imánk, Fáy Gusztáv életéből kell néhány pontra reflectálnunk. Fáy Gusztáv már ifjú korában nagy hajlamot árult el a zeneköltészet iránt. Hajlamának minden áron utat keresett, s hogy Fáy G. zene iránya kizárólagosan olasz, erre nézve meg kell jegyeznünk, hogy ő, mikor tanulmányaiban az első lépéseket tette meg; ifjú volt, s ekkor Magyarországban és a negyvenes években élt Mint ifjuralmi, hamar az érzés, s igy az abból fakadó dallamosság pártjára szegődött. Ez igen természetes. És ez az olasz irány. Ami pedig a drámai zene elvét, a polyphonicues modort illeti , mely azene terén a változatos s a helyzethez illő színezést leginkább lehetővé teszi ; — az Magyarországban és a negyvenes években még tökéletesen „terra incognita” volt, s ez idő előtt kevéssel nem csak nálunk, hanem az egész zenevilágban mint „absurdum,“ úgy volt kikiáltva. Innen volt az, hogy a zenecriticusok Beethovent 9-dik symphoniájáért, mely a régi zeneköltészet legnagyobbszerü colossá, melyben az uj irány eszméje le van téve már — őrülnek declarálták. S lehet csodálkoznunk, ha Fáy G. ilyen viszonyok közt, mint a zene terén egyedül üdvözítő iránynak, az olasz zenének lett hive ? — Nem. — Meggyőződésünk szerint mást nem tehetett. S annak, hogy Fáy G. még akkor sem szűnt meg az olasz irány híve lenni, mikor az már nymbusából vesztve, megszűnt az operaköltészet terén első rendű lenni, annak két, igen természetes oka van. — Első (mely annyira szomorító a művészetre nézve), az, hogy atyja, a nagyérdemű Fáy András, bár méltányolta fia hajlamait, a politikai átalakulások nagy korszakában mégis jobban szerette volna, ha tehetséges fia a publicistika terén aratja babérait; a fiú pedig sokkal jobban szerette atyját, sem hogy e kérelmét megtagadhatta volna, s igy a hangjegy-irást felváltotta, mint Pest megye tiszteletbeli jegyzője, a hivatalos okmányok írásával. Második oka, hogy igy lemondva a zeneköltésről, tanulmányait nem folytatva, nem haladt párhuzamban a zenevilág reform-mozzanataival. Ezek körén az időben egészen kívül estek. S igy, mikor az ötvenes évek végén ismét visszatért a zeneköltéshez, széttekintve, a régitől egészen új világot, új elveket látott. Ez időre esik, hogy hazánkban kitűzték a lobogót a „jövő zene” mellett, s mindenféle zenét a Wagnerféle elvekre igyekeztek redukálni. Ez actió ellen reactió támadt, s e harczban, mint minden téren, úgy a zene terén is a szélsőségek felé kezdtek hajlani a pártok. Fay G. nem tudta egyik álláspontba se beleélni magát. Önmagától, ki a felújult eszmék harczát figyelemmel nem kisérte, tanácsot nem kérhetett. Egészséges logicája belátta a külsőségek hibáját, de avatatlansága nem tudott ítélni, s igy ingadozva, nem tehetett mást, mint hogy megmaradt régi iránya mellett’, melyhez egy múlt, egy évi olaszországi élet kötötte őt. Ilyen viszonyok közt irta ő legújabb dalműveit: „Camilla,“ az „Egyptsi királyné,“ de melyekről nekünk nincs szándékunkban beszélni s életéből a szükséges pintotra reflectálva, rátérünk egyenesen „Fiescó“-ra „Fiescó“ Fáy Gusztávnac első operája. Beadta egy ízben a nemzeti színházhoz , de akkor nem fogadták el. Pedig előadhatták volna. Fiesco elejétől végig olasz zene. Dallam dallamra halmozva, egy rhasodicus hullámzás, melyet egy kevés genialita élvezhetővé tesz a laikusok előtt. De mortuit nihil nisi beni. — Ezt mondja a világ. Mi nem annyira Fáy G.-k, mint költészetéről óhajtunk beszélni. A költész pedig halhatatlan. S hogy mégis müve megbizása közben életéből idéztünk helyeket, azt puszta azért tettük, hogy magunknak müvével ízeinkrt oly álláspontot szerezzünk, mely előttünk is költészetét érthetővé tegye, megóvjon cinken túlszigor szélsőségeitől, s czélunkul tűzze ki hogy ne egyedül a mű hiányaival foglalkozzunk (mert azokból a szerencsétlen költő úgy sem okulhat már soha többé), hanem demonstráljuk hogy mily nagy tehetség veszett el abban ki azolső lépésnél megállva, a körülményeknek állatául esett. „Fiesco“ Schiller lasoncmű drámája után van írva. S látszik, hogy az írónak nincs e téren sok gyakorlata, mert e diából operára, különösen olasz operára,rendül változatos tárgyú szöveget lehetett volna is ha a kellő alapot eltalálja, és sok oly alkatrés nem mellőz, melyek sokkal inkább oda illenénekint azok, melyeket nem mellőzött. így például a szerecsany kinek excentrikus alakja, groteszk jelleme , fesen feldolgozva, bizonyosan igen emelte volna a összhatást Azt a jelenetet, hol Fiescot m akarja gyilkolni, kár volt kihagyni. Sokkalszerűbb lett volna ezt a szövegbe szőni, mint a jelenetet, melylyel az opera kezdődik. Ez a jelenet Doria Gianno féktelen, törvénybontó természetét tüntl°l a mely azután érthetővé teszi Fiesco összeüzését. De ez a jelenet mégis felesleges, m«ia » szerecseny e fentemlitett scenáját belesz« ez a természet menten kiviláglik. Ehhez mi későbbi összeesküvési jelenet, melyben Aina elpanaszolja ártatlan gyermekének erőse8 megfertőztetését, s e czélnak tökéleteséig van téve. Különben e jelenetet — mely zeneileg nincs valami kiváló belbecse — túl is igen czélszerű volna egészen elhagy Semmi összefüggés és vonatkozással sincs a következőkre, s így az első felvonást csak hosszabbítja, a haladást nehezíti. A kihagyásokról szólva, egy füst alatt kimondjuk, hogy az első felvonás változásában azt a jelenetet is szeretnék kihagyva látni, vagy egyáltalában nem látni, mely a Leonóra és Arabella közti kettős után következik Doria és Lomellinoval. Doria itt Verrina leánya után kérdezősködik, ki iránt aljas czéljai vannak. Ez a jelenet is mint tájékozásul van adva a közönségnek. De tökéletesen fölösleges, mert a következő felvonásban az egész scandalumot elmondja az ősz Verrina. A közönség mindent tud, s a czél el van érve. E jelenet kihagyása annál inkább is kívánatos volna, hogy a Leonóra és Arabella közti kettős után — e jelenetet elhagyva — a Fiesco és Julia közti jelenet annál inkább kidomborodjék. Leonóra azon kesereg, hogy Fiescó őt többé nem szereti. Júliáért őrjöng. S akkor ép azért vonulna el, mert Fiescót Júliával jönni látná, így a két jelenet jobban kidomborodnék. Ennyit a szövegről, s néhány sorban részletezzük Fiesco zenéjét. Ismételjük, hogy néhány sorban, s nem is annyira részjetezzük, mint ismeretjük, mert az olasz zene annyira általános eszközöket bír a zenei színezésre, hogy ismerve a fő characteristicumot, a többiről is tiszta tudomásunk lehet. Igen sikerült ensemble a második felvonás elején az összeesküvők kara. Erőteljes alkalmi hatással. Annál kirívóbb ellentétben áll rá következőleg az a hiány, mely ott nyilatkozik, hol a kétségbeesve berohanó Verrinát a leggyöngébb solók fogadják, minden jellemző zenekarkíséret nélkül. A helyzet annyira megrázó, hogy a figyelő érzi a kifejezett igazság nélkülözését. Az olasz zenében is lehet kifejezési igazságról szó ott, hol általános érzelmek forognak fenn. A második felvonás változása igen hatásosan van kigondolva. Fiesco erkélyéről Genuán mereng , s ez alatt, merengésének megfelelőleg, a viola mélabus magányszerepe hallik. Igen illik a situatióhoz, különben maga a dallam is olyan, hogy becsületére válhatik akármilyen olasz operának. Az arra következő jelenet bágyadtabb. Egy hajlam küzdelese látszik meg benne, mely sejti, hogy egy ismeretlen táj létezik, de azt, hogy azt föllelje, iránytűje nincsen. Igen szépen van keresztül vive az a jelenet, hol a harmadik felvonásban az összeesküvés kitör, Fiescot szólítja, s Leonóra, féltve a veszélytől férjét, rémeket lát és kétségbeesik. Valódi drámai erő nyilatkozik ebben, s a jelenettel a hangszerelési színezés kellő harmóniában van , s lehet mondani, hogy e pont fénypontja az operának. Visszatérve az első felvonásra, megjegyezzük, hogy a Lenóra és Arabella közti kettős bár sikerülten van kidolgozva, igen sokat nyerne akkor, ha Leonórának hosszú zár-magándalát nem ismételtetnék vele; a hatást sohasem fokozza a többszörözés, s az mindig baj egy áriánál, ha a közönség azt várja, hogy mikor lesz már vége. Az együttemesek legtöbbnyire sikerültek, s a hangszerelésben van néhol valami, ami az olasz opera terén méltán figyelmet kelt. A ballet pikantás végén a diadalmi induló sem mindennapi. Ezzel eleget tenni hiszünk ama néhány sornak, melyeket a zene ismertetéséhez ígértünk. Ismételjük, hogy az olasz operát részletezni nem lehet, mindössze csak úgy, ha a bíráló azt akarja kimutatni, hogy benne melyik dallam szebb, mint a másik. Az olasz irány általános, azt csak egészben lehet ismertetni, ép úgy, mint asst az operát, mely népdalokból van összeállítva. Általános érzelmek vannak benne alapul felvéve. Vigra vig dalt, szomorúra szomorú dalt applicálnak. Az olasz zenében a hangszerelés is korlátolt, s nem egyéb dalkíséretnél, egymásból folyó accordoknál, melyek a felvett hangnemből egészen addig, míg a dalnak vége nincsen, ki nem mozdulnak. Fay G. e részben fölüláll az olaszok bevett hangszerelési elvén, és változatosabb. S Fiescóra ha rövidítik, bátran elmondhatjuk, hogy fenn fogja magát tartani a repertorion. A közönség sok helyen igen lelkesülten tapsolt, s fájt neki hogy a szerzőt nem hívhatja. A közreműködők tettek annyit, amennyit tehettek. Hóman Olga és Kendelényi Fanni sok tapsot (az utóbbi egy koszorút is) kapott Ellinger szavát nem lehetett érteni. Simon kezd unalmas lenni örökös egyhangú játékával és elveszett hangjával. — A karokon nem ártana egy kis reformot tenni. S mi végül még egyszer szomorúan emlékezzünk meg a szerencsétlen zeneszerzőről ki meg halt, mielőtt azt a fokot elérte volna, melTM* hivatása kijelölt számára. ^ Ifj. ÁBRÁNYI KORNÉL