Pesti Napló, 1868. június (19. évfolyam, 5431–5452. szám)

1868-06-01 / 5431. szám

gunk megőrzésére, pénzügyeink, iparunk és ke­­reske* * *díja­­nk előmozdítására, úgy nem külön­ben az úrbéri s ehhez hasonló egyébb viszo­nyokból még megoldatlanul maradt kérdések­nek , minden érdek kíméletben tartása mellett méltányos után leendő elintézésére, népnevelé­­sünk nagyobb mérvbeni elősegélésére, honvé­delmi rendszerünk kifejtésére van szükségünk, az ellenzéki túlhajtások által, melyeknek szo­morú következése rendbontás, fejetlenség, s ezekből természetszerűen folyólag az előbbi ön­kényes kormányzat felülkerekedése lenne, ve­szélyes örvénybe ne sodortassunk, elérkezettnek tartjuk az időt, hogy a népképviseleti kormány elengedhetsen követelményének engedve, szint valljunk és önzéstelen politikai jelleménél fogva az, egész miveit világ által tisztelt nagy hazánk­fia Deák Ferencznek és az or­­szággyűlés többségének üdvös közjogi elveit magunkévá téve e dicső zászló alatt sorakozzunk. Mert hisz szülő és valljuk, hogy e párt alkotmá­nyos törvényeinkből semmit fel nem adott és hogy e párt az újabban hozott közjogi törvé­nyek által hazánkat közös fejedelme többi or­szágaival és tartományaival nem csak össze nem olvasztó, hanem törvényhozásunk már negyedfél század­a. i. a szerencsétlen mohácsi katastrófa óta tényleg soha sem gyakorolt oly állami logó­kat, mint jelenleg. E meggyőződésünktől vezéreltetve, kimond­juk, hogy mi elvekért és nem személyekért egyesülünk és felhívjuk megyénkbe's minden polgártársainkat, kik a fentebb kimondott el­vekben velünk osztoznak, miszerint ezeket ha­tó ági gyűléseinken s a társas élet minden vi­szonyai közt pártolják és polgártársaikat is a helyzet felvilágosítása által ezen egyletnek meg­nyerni igyekezzenek. Mert pártunk oly szabadelvű s a népjogokat szívén és lelkén hordozó egyesület, hogy semmi más pártárnyalat által e tekintetben magát felül haladni nem engedi. De midőn pártot alakítunk, ne felejtsü­k, hogy hazánk mindannyiszor, midőn szerencsétlen catastrófák érték, az átkos pártos­kodásnak jön áldozata. Ugyanazért mérséklettel és csak az elvek fegyverével harczoljunk , de ellenben ne feledjük az ellenzéknek erélyes mű­ködését is, melynek szélső oldala a maga elfa­jult izgatásaival több megyében már oly roha­mokban tört ki, hogy félő, miként állami és nemzeti tételünk veszélyeztetik és hazánk kül­­ellenségeinek martalékjává tétetik, ha ezen iz­gatásoknak erkölcsi erőnkkel s üdvhozó egye­sülés­ünkkel útját nem álljuk. Egyesüljünk tehát nagy hazánkfia Deák Fe­­rencznek magasan tartott lobogója alatt, Isten nevében és édes hazánk boldogságának gondo­lata szentelje meg annak javára intézendő ha­zafiéi törekvéseinket. Sopron, 1868-ki május 22-én. Emlékirat a nemzeti színház ügyében.*­ A nemzeti színház igazgatását ezelőtt hat év­vel, 1862. évi junius végén vettem át. Eddigi működésem több mozzanatait felsorolni köte­lességemnek tartom, részint mivel reá több lap felszólított, részint mivel a nemzeti színház köz­­intézet lévén, a közönség is méltán várhatja tő­­­­lem, hogy a színház legközelebbi múltját illető­­ Jég, felvilágosítással és biztos adatokkal szol-­­­gáljak.­­ Alidőn a 8 id­ás vezetését az említett időszak­ban átvettem, az azon évi nyári bérletjövedelem , s az illető országos és magán­segélyezési össze­­í­gek már ki voltak merítve, s a pénztárban csu­­­pán 60 forint készpénz maradt rendelkezésemre,­­ a személyzetnek fizetendő mintegy 13.000 forint havidíj terhével. Ezenfelül az intézetnek ezen­­ félévre, azaz intendánsságom korából csak egy hóra szerződtetett első énekesnője volt, s az elő­döm által írásbeli szerződéssel le nem kötött első tenorista, minden megkísértett rábeszélés és törvényes kereset daczára, augustus közepén az intézetet elhagyta. Két ily nélkü­lözhetlen operai tag hiányában, nagyobbszerű dalművek nem adathatván, az opera jövedelme ez évben tete­mesen csökkent; lyrai operáink és az operapót­lóul szinte hozott, bár újdonságuknál fogva elég vonzerővel brit operettek, a nagy operákhoz szokott közönség igényeit ki nem elégíték. Ezen év kedvezőtlen eredménye e körülmény­ben bő magyarázatát találja. Sok meghiúsult kísérlet után sikerült végre oly drámai énekesnőt és hős-tenort szerződtet­nem, s általában oly operai személyzetet állíta­nom össze, mely műértő közönségünk nem egy könn­yen kielégíthető igényeinek lehetőségig megfelelt. Litendánsságom korát érte azon magas sze­rencse, hogy e császári és apostoli királyi Fel­sége intézetünket legmagasabb honatyai gon­doskodására méltatva, azt a tudvalevő segélye­zésekben részelteté. A legkegyelmesebb fejedelmi segélyezés első évi illetményéből, azaz: 50,000 forintból a ré­gibb időkből leszármazott függő adósságok tör­lesztésére kegyelmesen kirendelt külön 32,572 forinton felül kerek számban még 18,000 forintot kellett fordítanom; ezenkívül a megelőző keze­lési év utolsó szakában a legkegyelmesebb feje­delmi subventio rovására nyert 10,000 forint előleg is levonatván, végre az eddig már 83 szór és folytonos sikerrel adatott összesen 56,596 forintot jövedelmezett „Faust“ opera szokatla­nul fényes kiállítására 12,000 forint szükségel­tetvén , a napi­ jövedelmek pótlására a sub­ventio első évében csak 10,000 forintot fordít­hatók. A fegyelmesebb királyi segélyezés második évében, e terhektől menekülten, lehetővé vált na­­gyobb mérvű javítások és újítások eszközlése.­­ Ez évben az operai és dráámai személyzet dí­jazásába az intézet eredeti czéljának az eddigi­nél inkább megfelelő arány hozatván be, a drá­mai személyzet a vidé­k jeleslegeiből szaporítta­­tott, némely aránytalanul roszul fizetett tagok, főleg pedig egész osz­tályok, mint a zene, ének és tánczkarok, s a mindennapi élelemre alig elégséges fizetéssel alkalmazott szolgaszemély­zet fizetése emeltetett, az operai rendezőség a drámaitól mindkét osztály előnyére — már az előbbi évben külön választatván,külön alkalmas egyénekkel töltetett be, az előbbi festő nyugdí­jaztatása által üresedésbe jött festői állomásra egy tehetséges és szorgalmas egyén alkalmazta­­­­tott, melléje egy segédfestő s éveken át nélkü­­lözött cachirozó adatvan. Az elődöm által 1861—62 év végén megszün­t) Sürgősebb közlendőink miatt kell e­­kkorig ha-­­­lasztani. A­z e­r kö­­­tetett ballet-iskolátnjból életbe léptetem, hol a szerződött tánczkar-tagokon kívül 30-40 fi­­ős leány-gyermek nyer rendszeres oktatást a táncz­­művészetben, kik közül a tehetségesebbek ma­­gántánczosokká, a nagyobb rész kartánczosok­­ká felődvén, jutányos árakon szerződtetve, a ne­velésükre fordított költséget néhány év alatt vissza­térítik. Az 1863—64 kezelési év (a fejedelmi subven­­tio első éve) végén mutatkozott 7626 forintnyi túlkiadás és az 5000 forintra menő fizetetlen árjegyzékekkel együtt összesen 12.026 forintot tevő deficit — melynek eredete mind az azon évi számadásokat kisérő iratomban, mind jelen előterjesztésemben eléggé indokolva van — az 1864—65 év folytán,a művészet hátránya nélkül eszközölhetett megtakarítások, s a napi költsé­gek folytonos éberséggel történt ellenőrzése mel­lett, daczára, hogy újabb intézkedés folytán julius hóban előadások nem tartottak, s a leg­kegyelmesebb fejedelmi segély is csak 49.000 forintban utalványoztatott, nemcsak letisztázva lett, de, miként az annak idejében felterjesztett azon évi számadás bizonyítja, 1635 forint és 7131, kr készpénz-maradvány vizetett át a kö­vetkező évre, a­nélkül, hogy a különböző pénz­tárakból régebben felvett tőke­adósságon kívül fizetetlen árjegyzékben, vagy bármily más után, csak egy fillérnyi tartozás is fennmaradt volna. * Az 186%. kezelési évre már csak 40,000 fo­rintra csökkentett legkegyelmesebb fejedelmi subventióból ezen év folyama alatt csupán 30,000 forint fizettetvén ki, ezen év 4911 forint 57 kr­tuskiadással végződött, míg ha a később utalvá­nyoztatott negyedik részlet­­, 10.000 forint an­nak idején bevételbe vehető lett volna, a fentirt hiány helyett 5088 ft 43 kr készpénz maradvány leendett a jövő év javára átvihető, 1868. évben a megelőzött évről hátramaradt 10.000 forinttal együtt a legkegyelmesebb feje­delmi subventió 50.000 ftot tett, s ezen évről, a mellett, hogy a pesti takarékpénztárnál levő 12.000 ftos tőke­adósságból 6000 ft lefizettetett, 3965 ft készpénz maradvány vitetett át 1867 g­­dik évre. A legkegyelmesebb királyi segélynek évne­gyedenként és pedig a kezelési év negyedei sze­rinti előleges kiadatása a legmagasabb kormány­szék által engedélyeztetvén, az 1867. évi ápri­ls 1-től 1868. vi mártius végéig esedékes 40 ezer forintból az április hóra eső járandóság, az­az 3333 forint és 33% ki —­mely összeg az előbbi utólagos fizetési rendszer szerint május haváig már kifizetve volt — levonatván, abból ez évben csak 36,666 ft 66 és a kv vézetett be, mindamellett is — bár az ez évre esett ko­roná­­zási ünnepélyre a nagyméltóságú bizottmány rendelete folytán tett előkészületek 9000 forintba kerültek, ezen év eredménye 155 ft 8 kr pénz­tári maradvány lett. A beruházásokra legkegyelmesebben kiren­delt 20,000 forintból mai napig 17,370 forint fordíttatott ruha-, díszlet és fegyvertár­ beszer­zésekre, számadásaim az egész összeg felhasz­nálása után fognak a nagyméltóságú bizottmány elé terjesztetni. Az intézet összes tőkeadóssága, mely azon korban, melyben a színház vezetését átvettem, még 103,484 forint 66 kr volt, a rendes évi tör­lesztések, s különösen az 1866—67. évben a pesti takarékpénztárnál tett 6000 frt törlesztés által 71,611 ft 5 krra csökkent, tehát 31,873 ft 61 krral keresbedett. Az ügykezelésben többrendbeli újítások tör­­téntek intendánsságom korszaka alatt. Többek közt: Tapasztalván, hogy a szabadságidővel bíró tagok, a műsorkészítés és az előadások kimond­hatni­ hátrányára, az egész év folyama alatt, különböző évszakban élvezik szabadságidejü­ket, elhatározom, hogy a színház évenként június 28-tól július 27-ig, tehát 30 napig szünetel­jen, mely időn kívül a tagok csupán a szer­ződés meghatározott rendkívüli eseteiben nyer­vén rövidebb tartamú szbadság­időket, az év többi 11 hónapja alatt az egész előadószemélyzet rendelkezésre álljon. Ezen határozatom a nagy­­méltóságú bizottmány meghagyása következté­ben által­a és gróf Festetich Leour­d méltósága által kidolgozott,a nagy méltóságú bizottmányhoz, onnan pedig az akkori legfelsőbb kormányszék elé terjesztett s 228—186%. szám alatt helyben hagyott. 8 a na­gyméltóságú bizottmányhoz ahhoz alkalmazkodás végett leküldött: „Színházi szer­vezet“ II. szakasza 7 pontja alatt helyben ha­gyatott. A pénztár- és jegykezelés és ellenőrzés az e tárgyban fensőbb helyről nyert régi utasítás sze­rint eszközöltetik, azon kivétellel, hogy az azon utasításban napi és bérletjegyekül, sőt még sza­bad jegyek gyanánt is használni rendelt szelvé­nyeket, mint a kezelésben sok nehézséggel járó, s azon körülménynél fogva, hogy az egyszer lesza­kított szelvényt még felülfizetés mellett sem volt szabad más, magasabb áru jegyért vissza­cse­rélni, mind a pénztárra nézve károst, mind a színház pártoló közönségre n­ézve boszantót, meg­szűnteténi, újra használatba vévén a régi alakú kemény jegyeket. A szelvény a csempészetet különben sem tette lehetlenné, sőt könnyebbé, miután a szelvényeket könnyebb akár a pénz­tárhoz visszavinni, akár jegyszedés közben el­sikkasztani. A kemény jegyek visszaállítása által lehetővé vált felülfizetés a tett feljegyzések szerint az intézkedés első három hónapja alatt 490 forint hasznot hajtott a pénztárnak, nem is említve azon 720 forintnyi évi kiadást,a­mennyibe a szelvények nyomatása került. A katonai helyhatóság iránti elismerésből, azon szívességének viszonzásául, hogy a közle­génységnek a színi előadásoknál néma szemé­­lyenkénti használatát engedélyezd, úgy intéz­kedtem, hogy a pest-budai cs. kir. helyőrség tisztikara számára, az eddigi gyakorlattól el­­térőleg, a szokásos garniton jegyek, a rendes bérletszünetek alkalmával is kiszolgáltassanak. A katonai hatóság újabb időben ugyan vissza­vonó ezen engedélyét, én azonban továbbra is fenntartom, s jövőre is fenntartatni javulnám ez intézkedést, mint eredményében a pénztárra néz­ve előnyöst. Ugyanis a pénztári kimutatások szerint azóta a bérletfolyamos előadásoknál is szá­mosabban látogatja előadásainkat a tiszti kar, mert míg az előbbi rendszer mellett három hó­nap alatt 570 — addig az újabb intézkedés óta ugyancsak három hónap alatt 1579 katona­jegy adatott el, mi évenként 800 forint tiszta hasznot hoz. Az európai elsőrendű színházak példájára, életbe léptetem a párisi diapason szerinti han­golást, mi valamennyi fúvó hangszer újonnani beszerzését téve szükségessé. Az e czélra kivon­­tatott és 2000 forintot meghaladó összeget, az intézet pénztárának legkisebb terheltetése nél­kül tisztán magán-adakozás útján sikerült meg­szereznem­(Vége következik.) A J*. Napló" társü­rgényei B­é­c­s, jun. 2. Az urakháza bizottsága az alsóháznak az előterjesztett uzsoratör­­vénytől eltérő határzatait elfogadta. To­vábbá elfogadta csekély változtatásokkal az ügyvédkedés szabályozását. Az alsóház bizottsága elhatározta, hogy az angol ha­józáti szerződés változatlan elfogadásra ajánltassék. A „W. Abendpost“ berni táviratába­ olvassuk: A t­ávszerv irányzatos hírei ellenében erősíti a szövetség, hogy a csá­szári követség a lengyeleknek galiczia útleveleket sem nem adott, sem nem láta­mozta az­okat. Pária, jun. 1. Egy a lapokban köz­zétett nyilatkozat meghazudtolja azon hi­reket, hogy a déli vaspálya társaság (Lombardiára) junius 10 — 25 kéig 121 millió kölcsönt fog Rotschildnél kibo­csátani. Vidéki tudósítások, N.-Várad, május 30. 1868. A „M. U.“ legutóbbi számainak egyikéb i­n. XI. hihetőteg álnév,minden előleges bevezetés vagy felvilágosítás nélkül neki­rohan a ke­belünkben alakult Deák-párt vezérférfiainak s valami nagy politikai talentumot játszani akar­­va, azokat desertőröknek nevezi. S miért? — Azért mert a megyegyülésen a democrata kőröl betiltására vonatkozó rendeletét védelmezni me­részelték. Hohó nem jól van ez D. L. úr! Ta­nulja meg ön a vélemény kimondásának szabad­ságát. Politikai desertőrök­­ hatalmasan nevetsé­ges argumetummal­­ ugyan ugyan, nem tanulta ön még meg, hogy a „politika az exigeniták“ tu­dom­ánya, hiszen ezt az önök által nagymester­nek ismert Kossuth Lajos mondotta. És valób­an nem tudja az ember, mit tartson azon álnevű íróról, ki álarcz alatt épen leghajthatlanabb ve­­zérférfiainkat támadja meg, s vádolja oly gya­lázatosan, hogy annak méltó czímét kénytelen vagyok tollamban hagyni, és még ő merészel rágalomról és gyanúsításról szólni ott, hol maga rágalmaz és gyanúsít. Én a nyilvánosság ítélő széke elé hívom önt, le az álarc­czal, hadd tud­juk meg, kivel van ügyünk, ítélte-e, hogy síkra szálljunk megmérkőzni vele, mondja el ön, ha meri, minő gyanúsítást, minő rágalmat mondott bármelyik is pártvezéreink közül, mondja meg ön, ha meri, hogy törhetlen jellemű pártf­­ö­keinket mikor és miben találta ön vagy bárki más a kerek ég alatt ingadozóknak?! Újdonságul írhatom, hogy az alig megindult „NI­ váradi Lapokénak eddigelé 3000 előfizetője van , magából N.-Váradról 500, ezek közül 120 héber. Gellei Sándor: I­­at­ó­s­á­g­i élet. Barsmegye, május 30. , Évnegyedes megyei közgyűlésünk e hó 26— , 27 napjaiban Ar. Maróth, megyei székhelyün­­­­kön s Bajner Pál főispán elnöklete alatt, megtar­­­­tatott.­­ Mindenek előtt az utolsó közgyűlés óta érkezett­­ kormány­rendeletek olvastattak fel azután a múlt­­ közgyűlések által kiküldött különféle bizottságok­­ jelentései, majd a megyék átiratai s megkeresései, végre a m­agán­folyamodások vétettek discussio alá.­­­­ A kormány rendeletei a kívánsághoz­­ képest rendeltettek végrehajtatni, a törvények­­ kihirdetésére vonatkozólag azon Nedeczky Kál­­­mán bizottsági tag által ajánlott észrevétellel,­­ hogy a községekben, mivel kevesen tudnak írni , és olvasni, a főbírák a törvényeket személyesen­­ olvassák fel járási községükben, e mellett a köz­ségek a szükséges törvényc­ikkek birtokába­­ juttassanak, mi végből megkéretni,határoztatott a kormány, hogy a különféle nálunk divatozó nyelvekben ha máskép nem, saját költségünkre , a mintegy 200 példány szükségletet számunk­­­ra kiszolgáltassa. | A vallás és közoktatási minisztérium azon in­­­­tézménye, melyben megyénk a néptanítók dijai­­ és illetményei behajtására s kiszolgáltatására , felszólittatik : a járási főbiráknak mihez tartás és szigorú teljesítés végett kiadatni határozta­­­­tott.­­ Felszólittatván megyénk a belügyminisztérium­­ által a himlő oltás költségei, nevezetesen fuvar­­i bér megalapítása s mikénti megtérítése tárgyá­ban véleményének előterjesztésére, kimondatott­­ elvül, hogy ez az illető községek által viseltes­­­sék, akint, hogy ott, hol a községek kellő mar­­­hával ellátva vannak, természetben szolgáltassék­­ ki a szükséges előjogat, hol pedig ez nem lé­tezik, ott a községek pénzzel váltsák meg azt, vagy pedig, ha ez a kormány által kevésbé elfo­gadhatónak találtatnék, az országos pénzalap­ból, honnan az oltási dijak eddig is kiszolgáltat­tak — minden himlő oltási költség — beleértve az előfogatokért járó, bizonyos átalányban meg­alapítandó összeg is, fedeztessék s fizettessék. Kérelmeztetven megyénk részéről egy törvény­­széki ülnök, telekkönyvi tisztviselők s pandú­rok szaporítása, a minisztérium részéről vára­kozásra utaltattunk, mindezeknek életbeléptet­­hetése a megalapítandó ország költségvetéstől létetett függővé. Ez és más miniszteri rendele­tek részint tudomásul vétettek, részint köszönet­tel fogadtattak. A belügyminisztérium rendelete a demokrata körök feloszlatása tárgyában minden vita nélkül tudomásul vétetettt, s adandó esetben alkalmazta­tása elhatározhatott. Legélénkebb eszmecserét s vitát fejtett ki a marciusi közgyűlés által egy miniszteri rendelet folytán a száraz-híd- és ut­vári tariftának meg­alapítása tárgyában kiküldött bizottság jelentése. A benyújtott jelentés egy alapos működésnek s eljárásnak következménye, s ment minden elő­ítéletes czafrangoktól , mennyiben ez viszo­nyaink között, különösen nálunk, hol a privi­légionoknak annyi csökönös barátja létezik, tehetségese vagyonának) vagyis a hajdani kor­ból származott különféle tőkéinek m­gmá­sára s tisztába hozatalára kiküldött válasz -­­ benyújtván munkálatát: ez felolvastatvá i­gadtatott, s határoztatok, hogy mennyiben ezen pénzek az állam által más, idegen czélokra használtattak, s rendeltetésöktől elvonattak, állam által téríttessenek meg, s a m­egyének adassanak vissza, hogy az eredeti czélokra fordíthassa, mi végből felirás intéztessék a m. kir. kormányhoz jogos igényeink teljesítése vé­gett; mennyiben továbbá e nemű pénzek a volt s még élő, s egykor a reactio szolgálatában álló személyek közreműködésével fordittattak idegen czélokra, azok bővebb kikutatására utasittatott jelentést tevő választmány, hogy annak folytán a megye további sikeres lépéseit megtehesse, azon cs. kir. biztosok ellen, kik megyei zövéin­­ket oly depravált módon confiscáltatták. A különféle megyei átiratok s levelezések, minthogy többnyire oly tárgyakról disserátuk, melyek fölött Barsmegye régen intézkedett, tu­domásul vétetni határoztalak. Következtek a magán kérvények. Ezek valónak főbb tárgyai bizottmányi ta­nácskozásainknak; jövő közgyűlésünk augusz­tus 26 kára tűzetett ki. E hó 27-én Lévai, és vidékén nagy zápor és és dió negyságú jéghullás a vetésekben és szöl­­ökben, kertekben nagy károkat okozott. Bizto­sítva majdnem semmi sem volt. Sokan állítják most, „ha tudtuk volna mi pedig azt mond­juk : „ne akkor ne biztosítsanak.“ Hivatalon. — Felhívás ingás órák szállítására. A magyar távirdai kormány számára szükségeltetik mint­egy 50 darab ingás óra, ütőkészülék nélküliek 8 napi járásúak, középszerű nagyságúak és si­­mlott szekrénynyel ellátották, Po- re leendő szállítás mellett. Az ilye­n ajánlatok, melyeken az egységi ár, a szállítás határnapja és a jótállá­si idő tartama megemlitendők, f.­­ junius 14 ig beküldendők a földm­­velés-, ipar- és kereskede­lemügyi m. kir. minisztérium távirdai szakosz­tályához Pestre. — A földmivelés-, ipar- és kereskedelmi rv. kir. misztérium a „Hunnia“ viszontbiztositó­ bank alapszabályait a bemutatási záradékkal ellátta. — Behrenbeck Sylvester ó-gallai lakos saját, úgy Ilona, Adolf, Lajos, Gyula, Árpád, Gizella és István gyermekei vezetéknevüknek „Feszti“­­re kért átváltoztatása folyó évi május hó 10-kén 10227. sz. alatt kelt belügyminiszteri rendelettel megengedtetett. — Döbler József pesti lakos, vezetéknevének „Dobó“-ra kért átváltoztatása 1. évi május 10 én 10,131. szám alatt kelt belügyminiszteri rende­lettel megengedtetek. — Kesztner György, magyar királyi száratiszt saját, úgy Zoltán és András gyermekei vezeték­nevüknek „Keszthelyre kért átváltoztatása 1. évi máj. 10 év 10.122. sz. alatt kelt belügymi­niszteri rendelettel megengedtetett. — Zemplénmegyei Megyaszó város három országos vásár tartására, nevezetesen: január 15 én, május 10. és September 29 én engedélyt nyervén, az ezennel közhirré tétetik. Pesten, 1868-ik évi május 22 én. A földmivelés-, ipar- és kereskedelmi m. kir. minisztériumtól. — A m. kir. pénzügyminiszter Schmidt Nán­dor számtisztet diós­győri igazgatósági írnokká nevezte ki. — A földművelés-, ipar- és kereskedelemügyi m. kir. miniszter Csobán Esztimér távirászjelöltet a mohácsi m. kir. távirdai állomáshoz, Virágh Ferencz távirászjelöltet a pesti m. kir. távirdai főállomáshoz, és Nyíri Károly távirászjelöltet az uj­vidéki m. kir. távirdai állomáshoz ideigle­nes minőségű harmadosztályú távirászokká ne­vezte ki. — Rosen Ferencz budai lakos saját, úgy István, János, Teréz és Mathild gyermekei veze­téknevüknek „Rózsa“-ra kért átváltoztatása i. é. május hó 10 én 10241. sz. a. kelt belügyminisz­teri rendelettel megengedtetett.­­ A pénzügyminisztérium részéről intézke­dés történt, hogy a só árának legközelebb kilá­tásba helyezett leszállítása okából az ország egyes vidékein bekövetkezhető sóhiány meggát­­lására minden pénzügyi kerületben jó hitelű ke­reskedőkkel egyezkedés jöjjön létre, melynél­­fogva ezen kereskedők a só ára leszállításáig is raktárukban annyi sót fognak tartani, hogy az­által a közönség szüksége fedezve legyen ; ezen kereskedőknek, az olcsóbb sóár beálltakor rak­tárukban készletben találandó sóért a miniszte­rium ármegtéritést biztosítván. Szolgáljon ezen közlemény a közönség meg­nyugtatására. — A magyar királyi igazságügyminiszter Kun S­ádor ,Veszprém megye volt első alispán­ját és Kiss Ágoston temesvári ügyvédet, a kir. ítélő tábla segédelőadóivá nevezte ki. — Klein Armin aradi lakos vezetéknevének „Kis“-re kért átváltoztatása 1. évi május 24-kén 11,175 sz. alatt kelt belügyminiszteri rendelettel megengedtetett. — Békésmegyebeli Gy­oma városában a folyó évi junius 1 jére eső országos vásár jelen évben a pünkösdi ünnepek miatt ugyanazon hó 8 dik napján fog megtartatni, m­i ezennel kö hírré té­tetik. Pesten, 1867. évi május 23-kán. A földmivelés-, ipar-és kereskedelmi m. kir. minisztériumtól. K . i ö a f . i . k. Junius 2-kán. — Több Deák-párti vasmegyei honpolgár fel­szólitása következtében kellemes kötele­sségem­­nek tartom mind azon vasmegyei választókat, kik ó hatva vannak azon meggyőződéstől, hogy a Deák Ferencz nagy hazánkfia vezérlete alatt az országgyűlés túlnyomó többsége által elfoga­dott 1867 -i kiegyezés, csak is az egyedüli kór­os állami viszonyainknak jelenleg a lehetőségig megfelelő , nemzeti érdekeinket kellőleg biz­tosító, és további szabadelvű fejlődésre képes alap, és kik a fentebbi alapon a társadalmi rend­nek, és csak is az által biztosított alkotmányos szabadságnak őszinte baráti, tisztelettel felkérni, hogy egy junius 8-án délutáni 4 órakor Szom­bathelyen a szarvashoz czimzett nagy vendéglő­ben tartandó pártértekezletre megjelenni szíves­kedjenek. Kelt Szombathelyen 1868-ik évi már 30. Gróf Erdődy Sándor.­­ Személyi hírek. Királyné ő Felsége ünne­pélyes avatása tegnap történt meg a budai királyi palota kápolnájában, mely szertartást sI. Flayer L. udvari főkáplán végezte. Az eddigi rendelke­zéseknek megfelelőleg, szeretett királynénk jun. 1­-én távozik el fővárosunkból. — Király ő Felsége a tegnap esti vonattal Bécsbe utazott. _Türr­elk tegnap délben hosszabb látogatáson volt Andrássynál. — A belügyminisztériu­mtól névváltoztatásra engedélyt nyertek: Hoffstáder Frigyes trencsénmegyei esküdt „Földi“-re; Fiók Antal és János medvei lakosok „Vég“-re; Schnell Ede pesti lakos „Se bes“-re; Hertzl, igazabban Markovics József bácsmegyei írnok „Hőgyészi“-re. — T­h­an Károly jeles vegyta­nárunkat azon kitüntetés érte, hogy a bécsi cs. tud. akadémia által 1862-67 időközben­ megje­­lent legjobb vegytani munkára kitűzött díj felét neki irélta oda. A másik felét dr. Liedemau lem­­bergi tanár nyerte el. — Midőn azon honvédtisztek, kik ő Felsége legkegyelmesebb határozata folytán ismét nyug­dijuk élvezeti­be fognak lépni, szolgálati kimu­tatásuk kiállításáért folyamodtak ; az illetők azt írták bele : „1848-ban a magyar forradalmi se­regbe (Rebeltenheer) lépett.“ A­n­d­r­á­s­s­y inter­­ventiója folytán oda javíttatott ez, hogy­­ 1848- ban a magy. kir. honvédelmi seregbe lépett. — A szabadelvű kor alakulása Szegeden valóságos ünnepélylyé vált , a haza igaz boldogságán fáradozó honpolgárok ünne­pévé. Az ünnepélyes hangulatot felkelteni leg­először is Osztrovszky Józsefnek sike­rült, kinek elnöki megnyitó beszéde, mint az igaz hazafiaság eszmedús nyilatkozata, a hallgatóság osztatlan tetszésével találkozott. A henye „de­mocrata népit“ a szabadelvűeknek, a szónak meggyőző szavai szerint, a fáradhatlan, kitartó munkálkodás á­tál kell meggyőzniök. Az alaku­lást este lakoma követte, mely Szeged összes intelligentiájának találkozója volt. A felköszön­tések sorát Osztrovszky nyitotta meg: szónoklata most tömör, egyszerű, megható vola, mint a szív mélyéből a menyekbe szálló fohász­kodásé. Midőn a koronás királyt, a királynőt és a királyi gyermekeket élte­te az összes vendég­­koszorú szűnni nem akaró lelkesedésben tört ki, mely százszoros éljenekbm talált kifejezést. De O. nemcsak a nedély embere, hanem kivá­­lólag az értelemén, s azért bölcsen elemezé az 1867 ki közjogi alakulást, mely azon áldást hozta. s a nemzetre, hogy ismét „a legelső magyar em-­ bér a király.“ — Takács mondotta a máso­dik felköszöntést, került minden ékesszóló se­gédeszközt, s midőn kiejt­­te a nevet, a kiért poharat emelt, mégis oly hatást szült, min­t ke­vés szónok képes felkölteni. Deák Ferenczet élteté­s Molnár fényes toasija a miniszteri­­­ ura tagjait élteté, kik és oly tántoríthat an haza­fiak valának a harcz, mint most a munkaidején.­­ Szavai roppant hatást keltettek, mert az igaz és őszinte meggyőződés hangján adattak elő.­­ A negyedik pohár Horvát Mihály püspö­köt, a történetírót, az ismeretes szegedi levél szerzőjét illető. A köztiszteletnek és lelkesedésnek Löw L­i­p­ó­t főrabbi meghatóan adott kifeje­zést. Szónok az élet fegyverét és a legmagasz­­tosabb igazságok meggyőző érveit egyaránt könnyedén alkalmazza, épen úgy tud az elméhez szólni, mint a szívek tiszta szenvedélyeit hatal­masan felgerjeszteni. A töm­ei­tók mindenütt a szabadság és alkotmányosság szószólói, Magyar­­országon is azok: Szalay, Mikó, Horváth példái mutatják. Magyarország történetírói mind helyes­­­lik a többség jelen politikáját: ezen körülmény minden kételyt teljesen eloszlat ezen politika helyességére nézve és sokat mondó mozzanat, hogy az ellenpárt eddig nem tudott történetíróra szert tenni. Szónok fejtegetését többször félbe­szakították a kikitörő zajos tetszésnyilatkoza­tok. Az ünnepély későn ért véget, kedves em­léket hagyván mindazokban, kik tanúi valának. -i­ Pünkösd hétfőjén, a rózsák virulását jelző , napok egyik legszebbikén, volt ifjú gróf­ Ná­­r­d­a­s­d­y Ferencz, Komárommegye örökös főispán esküvője Zichy grófnővel. Nagy részvét kisérte ez ünnepélyt nemcsak ama ritka nagy pompa miatt, mely azt tündériesen ragyogá­suvá tette, hanem hazafiai rokonszenvből és közérdekeltség­­ből N­á­d­a­s­d­y Lipót családja iránt is, melynek egyetlen egy sarja, házassága által egyik leg­ősibb nemzetiségünk fennmaradásához nyújt re­ményt. Az eskotea óráját megelőzőleg már tö­mérdek néző töltötte el az egyetemi templom­­ őrségét, hová a leginkább rokonokból álló násznép fényes fogatokon megérkezett. A fény s a ritka szép magyar jelmezek, mikben a nász­­vendégek megjelentek, őseink ily ünnepélyeire emlékeztettek. Nem a diplomába hideg szabású pompája volt az, hanem kifejezése a magyar ős­kor daliás alakjának. A templom zsúfolásig volt megtelve a társadalom minden osztályát képvi­selő mindkét nemű közönséggel, melynek me­­gyei huszárok által alakított sorfalában legel­­sőbben a vőlegény jelent meg a nyoszolyó höl­gyek Wenkheim Krisztina, Inkey­ B .t­hyányi, Károlyi Palma és Károlyi Georgina grófnők társaságában. Utának jött a báj­dús menny aza­­szol­y, Zichy János gróf és K­ay Irma gró­fnő lánya, karján két daliás vőfélynek, s kísérve et fiatal gróftól, kik a menyasszony hosszan el­nyúló drága uszályát kézen emelve vitték. Az ékszerek, mik a kedélyes kifejezésü vőlegényen és a hódító külsejű menyasszonyon csodás fényű vegyülékben és nagy mennyiségben ragyogtak, a Nádasdy nemzetiség majorátusának legősibb eredetű családkincseit képviselték. Követték ezeket a vőlegény édes­atyja, gróf Nádasdy Lipót karján a menyasszony édesanyjára J. zichy Kray grófnővel. Láthatók val­ak­it ha­sonló fényes magyar öltözékben báró Wenok­zXBK?’ s ' SenUyer Pál’ gr- Mikó Imre* «r., / Zichy Károly, a menyasszony nagyatyja, gr Ká­rolyi István, gr. Waldstein János, d ^ ’,gr.«KegleVIch Béla, gr-Zichy József gr. Károlyi Gyula Metternich Me­a,fia herczeg­­nő, Sennyei bárónő, Kray bárónő, Zichy grófnő Festetics grófnő, s több más főrangu hölgyek és fámmal, kiket feles számú arany és szertartást3 Mgé­h 182ár0k Az esketőrBi szertartást Méhes pozsonyi kanonok végezte, e8kettensam70^ atyját keresztette» "«vette én­­­e, s magát a menyasszonyt is ő látta el a « 7r‘1gg91 M^jeL.IV.U.,1.1 aggott főpapot e szent működésében szemlélni ihez » Zichy családot méltó tisztelet és kém lételt í­r 8 ki h°íalTnk is tisztelettel ad- A vő levél* 10 párt boldogít* 8Zent oltár előtt szívé S­z menyasszony a közönség részéről E Ss&Sr mi

Next