Pesti Napló, 1868. július (19. évfolyam, 5453–5479. szám)

1868-07-01 / 5453. szám

hozta javaslatba a minisztérium, hogy a je­lenleg rendálló bélyjogszabályok szerinti ille­tékek a közúti pályákra nézve jövőre azok felére szállíttassanak le, és ez azon tekintet, melyet Bónis Sámuel képviselőtársunk felhozott. Midőn ugyanis vállalatok, mint a vasutak, gőz­hajók stb., melyek szállítással foglalkoznak, szélesebb, hosszabb vonalokra terjednek ki, en­nélfogva az általuk kiadott jegyek nagyobb ösz­­szegekről szóljanak, addig ezen pályák kisebb terjedésre vannak szorítva, és nagyobb jegyeik nem lévén, ha azon vállalatokkal egyenlően adóztatnának meg, aránytalanul­ terheltetnének. Ez volt az indok, melynél fogva a minisztérium javaslatba hozta ezen bélyeg illetéknek felényi­­be való leszállítását. Egyébiránt arra nézve, a­mit t. képviselőtár­sam Kovács László előhozott, azt kell megje­gyeznem, hogy itt nem arról van szó, hogy va­lamely jövedelem megadóztassák, hanem arról, hogy bélyegadó , illeték fizettessék, melynek mindenki alá van vetve, ki valamely okmányt kiállít, vagy jegyet forgalomba hoz. A bélyeg­­illeték alól ennélfogva az ilyen vállalatokat sem lehet felmenteni. Meg kell jegyeznem e tekintetben, hogy én indokoltnak látom ezen bélyegilleték alá vételt. Azon ok, hogy teszem az omnikus vállalatok nem fizetik azt, itt nem alkalmazható, mert kikre alkalmazható ezen bé­­­­lyegilleték . Azon vállalatokra, melyek privile­­giális állással bírnak, mint a gőzhajó, vasutak, a közúti vaspályák is, melyek 40 év alatt, míg a szabadalom tart, más concurrentia kizárása által pártoltatnak, mert másnak szabadalmuk tartama alatt ugyanott pályát felállítani nem szabad, holott az omnibusokra nézve mindenki­nek szabad versenye van Ennélfogva egészen más az indok, melynélfogva a közúti pályák­nak bélyeget fizetniök kell. Egyébiránt t. hát, az, mit Zsedényi J. bará­tom előhozott, hogy ez oly vállalat, mely any­­anyira kedező körülmények közé van he­lyezve, hogy jelenleg alig áll egy éve, s mind a mellett részvényei 30Ó°lo­el feljebb állanak, mint befizetési áruk volt, ez maga elegendő bi­zonysága annak, hogy a vállalat életképes rendkívüli kedvező állapotba helyezett vállala­tot pedig rendkívüli kedvezményekben részesí­teni, nézetem szerint nem feladatunk. (He­lyeslés.) De fő körülmény az,­ hogy midőn ezen társa­ság alakult, midőn tehát még jövedelme meny­­nyiségét nem tudta, tudva volt előtte az, hogy a fennálló bélyegtörvény értelmében minden jegytől 1 krajczár bélyegilletéket kellene fizet­nie. Tehát e részben kérelmének jogi alapja sincsen. . . Elismerem azon körülményt, melyet t. bará­tom Bónis Sámuel előhozott, hogy t. i. lehetnek egyes városok, melyeknél ilyen kedvező körül­mények nem állanak elő, mint például Debre­­czenben, hol tehát ily pálya nem létesíthető, ha csak nagyobb kedvezményekben nem része­­síttetik, ily esetekben a törvényhozásnak min­­dig jogában álland esetről-esetre ilyen kedvezmé­nyeket adni, azonban jelen esetben, nevezetesen a Buda-Pesten létező közúti vaspályákra nézve, ezt sem méltányosnak, sem a fennforgó körül­mények közt czélszerűnek nem tartom. Ennél­fogva bátorkodom a törvényjavaslat elfogadá­sát ajánlani. Bónis Sámuel előadja, hogy módosítvá­­nyában azon elvre támaszkodik, mely szerint a hasonnemű adóknál az arányosságra nagy tekintet legyen. Nem helyesli, hogy a közúti vaspályákra nézve terhelő kivétel történik. Az arányosság mellőzése megöli a vállalatokat, de az állam sem éri el czélját, mely abban áll, hogy lehető legtöbb jövedelme legyen. Lónyay Menyhért pénzügyminiszter: Azon megjegyzésem van csupán, hogy jelenleg min­den vállalat, mely jegyeket bocsát ki, különb­ség nélkül fizeti a bélyeget, még pedig a leg­kisebb jegytől is 1 krt. Példákat hozok fel. Itt van a n.-szombati vaspálya, annak is van­nak kis tételei, s minden kisebb, 20 kron alól jegyért fizet 1 krt, itt van a Duna gőzhajózási társulat, melynek hajói Pest és Buda közt jár­nak, ennél egy jegy ára 10 kr, s fizet 1 kr bélye­get , és így minden egyes vállalat, mely ezekhez hasonló. Szavazás történvén, az egész jobboldal és­ a baloldal egy része, nevezetesen Perczel Mór, a szerkezet mellett szavaz. Az 25. §. a központi bizottság előterjesztésére kimarad. A 26. §-ra vonatkozólag Nikolics Sándor azon módosítványt indítványozva, hogy a vé­gére tétessenek e szavak: „a­nélkül, hogy a lelet felvételéért bármi illeték vagy jutalom járna.“ Miután Lónyai pénzügyminiszter a mó­dosítványt magáévá tette, elfogadtatott. A 27. §-ra Horvát Döme tesz módosít­ványt, mely oda vág, hogy az illetékmulasztók mielőtt büntetés alá vettetnének, a hatóság által záros határidőben felszólíttassanak kötelezett­ségük teljesítésére. Ezen módosítvány ellen felszólal: Horváth Boldizsár igazságügyminiszter. Ezen módosításnak az lenne következménye, hogy vagy az államnak le kellene mondani mindazon bélyeg-kötelezettségekről, melyeket eddig valaki nem teljesített és quasi amnestiát adni a múltra, vagy jelenleg vizsgálatot teljesí­teni ex offo minden törvénykezési hatóság levél­tárában és kikutatni, vájjon történtek-e bélyeg rövidítések vagy nem, mely vizsgálat éveken át eltartana. Ezt nem tartom czélszerűnek, ha­nem a polgárok teljesítik kötelességöket és a­mennyiben érzik, hogy azt a múltban nem telje­sítették, ezen 3 hónapi idő elég arra, hogy pótol­ják mulasztásukat, ellenben az illető közegek­nek legyen szabad akkor,midőn nyomára jönnek valamely béélyegrövidítésnek, leletet felvenni és beadni. Én tehát nem tartom e módosítást czélszerűnek, mert nagy kutatást vonna maga után, vagy az államnak le kellene a múltra nézve mondani arról, mit a törvény értelmében joga volt és joga van követelni. A módosítvány elejtetvén, a szerkezethez já­rul a ház. A 28. §. változatlanul és vita nélkül elfogad­­tatik. A 29. §-ra nézve Lónyay Menyhért pénzügyminiszter szólal fel. Lónyay Menyhért pénzügyminiszter. Bá­tor vagyok a t. ház figyelmébe ezen utolsó sza­kaszra vonatkozólag egy módosítványt ajánlani. A 29-dik szakaszban említtetik az, hogy a bé­lyeg­mentesség, mely jelenben fennáll, ezen év végéig kivételesen meghagyatik azon feltétellel, hogy a pénzügyminiszter egy törvényjavaslatot terjeszszen jövőre nézve a törvényhozás elé. Ennek más értelme nem lehet, minthogy azon intézetek, társulatok, egyletek iránt, melyek ezen előnyben eddig részesültek, hozassék jövő­re nézve törvény, s ezekre nézve terjesztessék ki a bélyegmentesség ezen év végéig. Annál­­fogva óhajtanám, ha méltóztatnának a következő módositványt elfogadni: „Azon pénzintézetek, részvénytársulatok és egyletekre nézve, melyek jelenben kivételesen bélyegmentességet élveznek, ezen mentesség fo­lyó 1868-ik év végéig meghagyatik.“ A többi marad. Bátor vagyok megjegyezni a t. háznak, hogy több oly intézetek léteznek, melyekre néz­ve speciális rendelkezés válik majd szükségessé. Ily mentességben részesülnek a­­takarék­pénztá­rak betétesi könyvecskéikre nézve, a pesti zá­logház zálogjegyeire nézve, a magyar földhitel­intézet üzleti könyvei és saját körében tett in­tézkedéseire nézve, továbbá a pesti kereskedelmi bank, a bécsi osztrák nemzeti bank itt levő fiókjai, a bécsi szabadalmazott kereskedelmi és iparhitelbank könyveire vonatkozólag, mert átalános bélyeg alá valamennyien esnek, továb­bá a magyar általános biztosító társulat, az ele­mi kártérítési összeg felől kiállított nyugtákra nézve, a pannonia viszont biztosító társaság, to­vábbá a déli szabadalmazott vasút­társaság en­gedélyi okirata alapján azon kedvezményben részesül, hogy azon földterülettől és épületek­től, melyeket vasúti czéljaira kisajátít, nem fizet bélyeget, továbbá a Tisza­ szabályozási társuk­­könyveire nézve, s végre a temetkezési egylet, oly összegekért, melyeket betegség esetében or­vosi nyugtára adtak. Körülbelül 11 ilyen intézet létezik, melyek bélyegm­entesítése vannak, s melyeknek bélyegmentesítésére nézve a tör­vényhozásnak intézkedni kell. Bátor vagyok te­hát a t. házat kérni, méltóztassék e szakaszt az általam ajánlott szerkezetben megállapítani. Az ajánlott módosítványt a ház elfogadja, ám­bár Halász Boldizsár nem ugyan argumentumokkal, hanem kiabáló hangjával váltig bizonyította, hogy az eredeti szerkezet „liberálisabb.“ Vályi János végül a közönség „zak­latásának mellőzésére“ azt indítványozza, hogy „kétes esetekben“ az illeték kiszabásában a ki­sebb illeték választandó. Lónyai Menyhért pénzügyminiszte­r. ház! Az indítványt részemről nem fogadhatom el, miután, ha az létezik, hogy minden kétes eset­ben a kisebb díj vétessék, úgy mindenkinek ér­dekében lesz, minden esetet kétessé tenni; ez tehát sok kijátszásra adna alkalmat. Egyéb­iránt, ha valamely kétes eset van, miután már 1­2 év óta fennállanak a jövedéki bíróságok, azok ítélet­ileg döntik el az esetet, hogy a fenn­forgó esetben nincs illeték alkalmazandó, külön­ben pedig megjegyezhetem a t. képv. úrnak, hogy tökéletesen elismerem, hogy a mostani bé­lyegtörvényeknek sok hiánya van, hanem ezt azonnal elvetni nem lehet, de gondoskodása lesz a minisztériumnak az iránt, hogy ezen szabályokra nézve is a jövő törvényhozás elébe t.-javaslatter­jesztessék és akkor a t. képv. urnák aggályait, ki­nek e tekintetben szakavatottságán nem kétel­kedem, bizonyára tekintetbe fogom venni. (He­lyeslés.) Ekként egészen bevégezte a ház a törvény­­javaslat tárgyalását, csak a 7. §. maradván fenn, melyre nézve azonban a közp. bizottság nem tett jelentést. A napirend második tárgyát C­s­i­k­y Sándor határozati javaslata képezte a „democrata club“ ügyében. C­s­i­k­y derültséget keltő handa­­bandázással neki­ront a jelenlegi államjogi ala­kulásnak, mely szerinte nem „szabad és alkot­mányos, hanem rabszolgai.“ Elnök a hosszas beszéd után a házszabá­lyok értelmében felteszi a kérdést, várjon kí­­vánja-e a ház a határozati javaslatot tárgyalni ? A tárgyalás mellett alig kel fel 13—15 képvi­selő, a ház többi része nem kívánta a tárgyalást. Ezzel a tréfás epizód véget ért. Bobory Károly határozati javaslatát a só ügyében hasonlag nem kívánta a többség tárgyalás alá venni. Jegyző a honvédelmi bizottságra történt szavazás eredményét mutatja be. A bizottság tagjai lettek : Ivánka Imre, Klapka György, Hollán Ernő, Várady Gábor, Horváth Lajos, Perczel Mór, Hertelendy Kálmán, Kemény Ist­ván b., Juszth József, Kerkápolyi Károly, Zichy Antal, Bittó István, Várady János, Szabó Imre, Huszár Károly. Elnök 11s2-kor bezárta az ülést. A köze­lebbi ülés holnap lesz. Napirend: a kérvényi bi­zottság jelentése. A főrendek ülése június 30-kán. Ülés kezdete 12 órakor. Elnök : gr. Cziráky János főkamarás. J­e­g­y­z­ő k : b. Nyáry Gyula és ifj. gr. Ráday Gedeon. A kormány részéről jelen van Wenckheim Béla b. miniszter ur. Ennek jelenti, hogy a vallás és közoktatási miniszter a magyarországi közalapítványi ala­pok és jószágok 1867. évi pénztári és gazdászati állapotáról , s a vallási , tanulmányi­ és egyetemi alapok 1868. évi költségvetési elő­irányzatáról ő Felségéhezi felterjesztését a fő­rendeknek 80 példányban megküldte, melyek szétoszlatandók. Továbbá, hogy Bánffy Dániel b. főispán Bat­thyány Ödön gr. és Bedters Alfons b. hosszabb időre terjedő szabadságot kértek és nyertek. Horváth Lajos, a képviselőház jegyzője ,át­­hozza a görög-keleti, a sójövedék, a folyó évi júl. 1-től September 30-áig terjedő közterhekről szóló szentesített törvényjavaslatokat kihirdetés végett, úgyszintén a tárgyalásra kitűzendő bor- és húsfogyasztási adóról a törvényjavaslatot. Nyáry Gyula b. és ifj. gr. Ráday Gedeon felolvassák a szentesített törvényeket, utóbb a törvényjavaslatot. Ennök kinyomatását elrendeli. Egy példány pedig azonnal átszolgáltatik a pénzügyi bizott­ság elnökének, hogyha lehet, véleményes je­lentését még a jövő csütörtöki ülésre beadhassa. Egyéb tárgy nem lévén, az ülés eloszlik. Ülés vége 12 és fél órakor. A jövő ülés csü­törtökön d. e. 11 órakor fog tartatni. 2 § •­r Behivatása és mozgó­sítása. Ha háború veszélye fenyeget, a honvéd­ség összehivása és mozgósítása részben vagy egészben csak ő Felsége a király rendeletére történhetik, a felelős honvédelmi miniszter el­­lenjegyzése mellett. (V. T. 10. §­) 3. §. Alkalmazása az ország határain kívül. A honvédség kivételesen a magyar koro­na országain kívül is alkalmazható , de erre mindanynyiszor a törvényhozás külön intézke­dése szükséges. Csak az országgyűlés együtt nem létében, ha a halasztásból veszély származhatnék — rendelheti ő Felsége az ország összes miniszté­riumának felelőssége s az ország képviseleté­nek utólag kikérendő jóváhagyása mellett, a honvédséget az ország határain kívül is. 4. §. Kiegészítése: A honvédség kiegészíttetik: a) a tartalékban kiszolgált egyének beso­­rozása által; b) hadkötelezettek közvetlen beosztása által; c) önkénytesekből, kik hadseregbeli köte­lezettségüknek eleget tettek, a­menynyiben egyébként is már a honvédségbe nem tartoz­nának , d) olyan önkénytesekből, kik honvédköte­lezettség alá már nem tartoznak és a 36-ik évet meg nem haladták ; (V. T. 15. §.) e) azokból, kik korábbi szabályok alap­ján a sorhadi szolgálat kötelezettsége alól , váltságdíj lefizetése mellett felmentettek , a­menynyiben 32 éves korukat túl nem ha­ladták. 5. §. A szolgálati kötelezettség tar­tama. A honvédségi szolgálatkötelezettség: a) azokra nézve, a­kik a hadseregbeli szolgálatidejöket betöltve, lépnek át a honvéd­ségbe, két évre; b) azokra nézve, a­kik közvetlen a hon­védségbe osztatnak be, tizenkét évre, — (V. T. 4. §.) c) az előbbi szakasz c) és d) pontjai alatt érintett önkénytesekre nézve pedig , két évre, — esetleg a háború tartamára, — terjed; (4. §. c) d.) d) a 4. §. e pontja alatt említett egyénekre nézve, szintén két évig, azon kedvezmény­nyel, hogy ezek két évi kötelezettségek idejét éle­­tök 20 ik évétől a 32-ikig terjedő korukon be­lől szabadon választhatják. / . 6. §. A honvédtestek alakítása és elne­vezése. A magyar korona országaiban a honvéd­ség 78 zászlóalj gyalogságból, és 28 huszár- századból áll. Ezek egymás közötti folyó számok alatt, azon megye, szék vagy vidék szerint neveztet­nek el, a melyből alakulnak s kiegészíttetnek. Háború idején a honvédség zászlóaljainak és lovas századainak e száma ererége jóváha­gyásával és az országgyűlés beleegyezésével szaporítható. 7­ §­Honvédségi kerületek. A honvédség öt honvédkerületre osztatik, és pedig : t­) dunáninnenire, b) dunántúlira, c) tiszáninnenire, d) tiszántúlira, és e) az erdélyi kerületre. Ezen kerületek mindegyike több honvéd­­zászlóalji jár­ásokat foglal magában. (8. §.) 8. §. Területi felosztás járásokra, a h­o­n­v­é­d z­á­s­z­l­ó­a­l­j­a­k és századok, végre huszárszázadok szerint. A honvédzászlóalji járások alakításánál a törvényhatóságok (megyék, székek, vidékek, városok stb.) terjedelme és népessége irány­adók, s azon arány, melyben azok a sorezre­­dek alakulásához és kiegészítéséhez járulnak. Minden zászlóalji járás, négy századi já­rásra oszlik. A honvéd lovas­századok egy vagy több zászlóalji járásból alakulnak. — A Jászság és Kunság lov­as századi járásokat képeznek. A honvéd zászlóaljak és lovasszázadok azon sorezredekkel , melyeknek tartalékállo­mányából alakulnak, semmi további kapcsolat­ban sem állanak. 9. §: Honvédtörzsek és azok rendel­t­e­t­é­s­e. A rendes létszámot, a honvéd zászlóaljak­ és lovas századoknak mind tiszti karára, mind legénységére nézve, és pedig a zászlóaljaknál azok egyes századai szerint, béke idején is nyilván kell tartani. A tüzérségből, a műszaki (technikai) csa­patokból, az egészségügyi századokból, a sze­kerészetből, s a ruházati és élelmezési szakból a honvédséghez átlépő legénységről külön nyil­vántartási jegyzék vezetendő. E végre, valamint a raktárkészletek ke­zelése és felügyelete czéljából minden honvéd­­zászlóaljnál, illetőleg a zászlóalj parancsnok­ság állomása helyén, már békeidején egy törzs (Stab) lesz felállítandó. Ezen zászlóalji törz­s-állomásokat, ő Fel­sége jóváhagyása mellett, a honvédelmi minisz­ter határozza meg. Egy zászlóalji törzs áll: 1 törzstisztből, mint zászlóalj parancs­nokból, 1 ügykezelő tisztből, ki egyszersmint a törzstiszt segéde is, 1 orvosból, 1 puskaművesből, 4 őrmesterből, a századi járások számára, 1 altisztből a törzs részére, 8 közlegényből a törzs részére, 2 tiszti szolgából a törzs részére. A kezelőtiszt a törzs altisztjeivel és közle­gényeivel a zászlóalj kimozdulása esetében is helyben marad. 10. §. A felszerelési készletek elhelye­zése. A honvédség ruha és felszerelési készletei, a­mennyiben ez lehetséges, a zászlóalji törzsek székhelyein raktárakba, s a fegyverek biztos fegyvertárakba, ha pedig ilyenek a zászlóalji törzsállomás helyén nem léteznének, a legköze­lebbi biztos fegyvertárba helyezendők el. 11. §. Béke létszám. A honvéd utonczok kiképzése s a közrend és biztonság fentartása végett, béke idején minden honvéd zászlóalj részéről törzsének állomása he­lyén egy század, s minden 4 huszár századból alakult egy-egy század állittathatik fel. A békelétszámot időről időre, a béke idején felállított gyalog és lovas századok számának netalán szükséges szaporítását s a honvédtestek állomási helyét — ő Felsége mint legfőbb had­úr engedélyével, a honvédelmi miniszter hatá­rozza meg. 12. §. Szabadságosok. Béke idején a törzseknél beosztott (9. §.) s az álló századoknál tényleg szolgáló egyének kivé­telével, valamennyi honvédkötelezettek szabad­ságra bocsátvák s háborutlanul járhatnak pol­gári foglalatosságaik után. 13. §. Ujonczok kiképzése. Honvédségbe sorozott ujonczok(4.§. b) pontja) az álló századoknál (11. §.) csapatonkénti gya­koroltatnak, s azután szükséghez képest vagy a törzsek és századok legénységének felváltására fordíttatnak, vagy szabadságra bocsáttatnak. 14. §. Fegyvergyakorlatok. A honvédgyalogság rendszerint aratás (mezei takarodás) után szállíttatik össze fegy­vergyakorlatra, nevezetesen: a) évenként két hétig tartó századonkénti gyakorlatra; b) minden második évben 3 hétig tartó zász­­lóaljankénti gyakorlatra, mely alkalommal a zászlóaljak váltakozva, a sor­hadtestek nagyobb fegyvergyakorlataiban is részt vesznek. A honvéd lovasság szintúgy minden évben 2—3 hétre egybehivatik fegyvergyakorlatra, s minden évben nagyobb fegyvergyakorlatok vé­gett a rendes hadtestek közé is beosztható. 15. §: Ellenőrségi gyűlések. Az ellenőrségi gyűlések évenként aratás után hivatnak össze, de azok az e végre beszólított honvédekre nézve egy napnál tovább nem tart­hatnak. 16. §. A tisztikar eredeti alapítása és utóbbi kiegészítése. A honvédség első felállításánál a tisztikar kö­vetkező elemekből alakul: a) alkalmas nyugdíjazott tisztekből; b) rangjuk fentartásával kilépett (quietált) tisztekből, a­mennyiben ezek hadkötelezettsé­gükhöz képest a tartaléknál tiszti minőségben nem alkalmaztatnak; c) volt honvédtisztekből és más oly egyének­ből , kik közbecsülésben állanak, hadkötele­zettségüknek már eleget tettek, s a tiszti állo­másra kellő képességgel birnak; d) a honvédség altisztjeiből, kik a tiszti vizsgát kielégítőleg letették, s egyébiránt is a tisztségre képesültek. Rendszerint pedig kiegészíttetik a honvéd­tisztikat: a) A hadseregben szolgáló tisztek átlépése által; b) tartaléki tisztek által, kik a hadseregnél­­szolgálati idejüket kitöltötték; c) fokozatos előléptetés útján magában a honvédségben, a hadseregre nézve fennálló alapelvek szerint, azaz: vagy megfelelő vizs­gatétel után, vagy a nélkül is jutalomképen azoknak, kik különben is kellő képességgel bír­va, magukat az ellenség előtt kitüntették. Minden honvédtisztnek a magyar korona or­szágain belül állampolgári joggal kell bírnia, vagy meg kell azt szereznie. A honvédtisztek beosztásánál a zászlóaljak­ba vagy lovas­századokba, azoknak állandó lakhelye lehetőleg tekintetbe veendő. 17. §. A honvédtisztek állása a hadsereg­beli tisztek irányában. A honvédtisztek tiszti fokozatok szerint egyenlőek a sorkatonaság tisztjeivel; ugyanazon fokozatbeliek között a sor-hadbeli tisztet illeti az elsőbbség. (Folyt. köv.) A „P. Napló“ társorszöm­e, B­e­l­g­r­á­d, jun. 30. A topcsideri parkot vizsgálat alá vették, 750 darab rejtett revolvert keresnek, melyek állító­lag ott el vannak rejtve; e fegyverek ar­ra szolgáltak volna, hogy a gyilkosság végrehajtása után a rabokat felfegyverez­zék és velük a várost megszállják. B­e­l­g­r­á­d, jun. 30 Milánnak feje­delemmé való kikiáltása után a népkato­naság küldöttsége fogja őt üdvözölni. A skupstina tagjai lassan kint összegyülekez­nek. A hivatalos lap a román kamara részvétiratát teszi közzé. Ez irat hivatko­zik a Szerbia és Románia közt rég idő óta fennálló barátságra és a politikai viszo­nyok s nemzeti törekvések ugyanazonos­ságára. Róma, jun. 30. Tegnap egy pápai bulla tétetett közzé, mely 1869. dec. 8-ra általános consiliumot irr egybe Rómába. osztrák kormánynak csakugyan nem volt­módja az allocutió szövegét betéve is megta­­­­nulni, még mielőtt a „Volksfreund“ kedveske­dett vele, sem ehhez képest a szemérmes de­­menti oraculumszerv kétértelműségére, mely­­szerint a kormánynak csakugyan nem is volt már többé szüksége minisztertanácsba gyűlnie, mikor a „Volksfreund“ közölte az allocutiót; tehát elfogadjuk a dementit jóhiszeműleg, s távol legyen tőlünk satyra tárgyává tenni, mint egyik-másik bécsi collegánk, a­ki az allocutiót s azt a csattanós egy-két vezérczikket, melyet teája kanyaríthatott az ünnepre, aligha adná egy tuc­at interconfessionális törvényért. A bécsi kormány igen bölcsen látszik a dol­got felfogni, s azt hiszszük, a helyes utón van. Nem keresi az ecsat, nem megy dobbal verebet fogni, nehogy szaporítsa bajait és nehezítse munkáját. Óvjuk bécsi collegáinkat a paczkázástól. Férfias önérzettel szálljanak szembe azzal, a mi áltami függetlenségükkel incompatibilis; védjék törvényeiket, s a törvény sérthetlenségét tartsák azok szeme elé, kik, ha megszentelt kezekkel is, megtámadják azt, de tartózkodjanak az epét felkavaró szátyárkodástól és nyelveléstől, mert ez által ha ügyüket nem koc­káztathatják is, mivel az győzelmének magvát méhében hordja, de hétszeres, háromszoros árt fognak fizetni a sikerért mert ellenségeiket elkeserítik, a har­­czot s a küzdő elemeket megmérgezik. Figyelmeztetjük őket csak két jelenségre. Az egyik az, hogy a cseh exaltadók, kik né­hány hóval ezelőtt elváltak a clericális párttól, ma ismét kaczérkodnak a forrongó eleme s egy hkr Prágából már azt beszéli, hogy a párt az allocutió zavarában a maga részét kalmasnak véli halászni. Ha e két — bár terogén elem — szövetkezik, drágább les cseh kérdés, drágább az egyház kérdése. A másik pedig, a­mit óhajtanánk, hogy fo tolóra vegyenek ott Bécsben azok, a­kik várva vannak, hogy a szellemi küzdelem feg­véreit forgassák, a „Volksfreund“ vasárnapi sz­mának következő passusa, melyet a pápai al cuitó ellen rendezendő monstre-demonstratiór szólva, véletlenül vagy talán épen ezélzatos kiszalaszt: „Gyakrabban comtatáltuk, ha az efféle csak magasabb kommandóra szokott létre jönni. Különben tanácsolnék a titkos rendezőknek, hogy ne játszanak oly könnyelműen a tűzzel; soha sem tudni, hol lesz az ilyennek vége, s hova ütődik a fékeiből ki­szabadított tűz. Ép oly könnyen, mint a Bi­­schof-utczai palota elé (Rauscher lakása, ezérzás a léggolyó demonstratióra,) oly könnyű szerrel vonulhat a csőcselék a Rothschilde, Todesco, Königswarther és egyéb szép paloták elé is.“ Mi ez ? Nem világos fennyegetés­e a csőcselékkel, az értelmetlenséggel való szövetkezésnek a mű­veit osztály, az értelem ellenében ? Nincs-e itt egész meztelenségében megjelöl azon borzalmas eszköz, melyhez a Volksfreu urai szükség esetén nyúlni készek. A­ki igaz ügyért harczol, annak nincs szük­sége reá, hogy ellenfelét a kétségbeesésig­ ül­dözze, különösen oly nemű csatározásban, mely­­nek gyakorlati következményei nincsenek, s mely csak az egyének boszantására czéloz. „Vorsicht ist die Mutter der Weissheit“ mondja egy német közpéldaszó, melyet, ha meg­fordítunk, azt kell a bécsi journalistica fejére olvasnunk, hogy a meggondolatlan paczkázás mindig oly idétlen gyermekeket szül, kik nyű­gei a szülőknek,kik ily anyával feledkeztek me férfiasságukról. Törvényjavaslat a honvédségről. 1­ §• A honvédség rendeltetése. A honvédség a fegyveres erőnek kiegé­szítő része (V. T. 2. §.) A háború idején a had­sereg támogatására és a belvédelemre , béké­be­n kivételesen a közrend fentartására is van hivatva. (V. T. 8. §.) Bécsi dolgok. A pápai allocutiónak igen keze ügyébe került a két ünnep. Keresztül-kasul jártak a hírlapok hasábjain a legkülönfélébb hírek egész bátorság­gal, biztos tudatában annak, hogy két-három napig legalább nem fognak dementiroztatni. Giskra utifüvet akar Falcinelli talpára kötni; a kormány ilyen és olyan erélyesen fog az allo­cutió ellen fellépni stb. — Ma egy félhivatalos nyilatkozat lép szemérmesen elénk, mely köté­nye sarkait tépve, susogja, hogy „nem is igaz az a hír, mintha a minisztérium tanácsba gyűlt volna, mihelyest a „Volksfreund“ közölte az al­locutiót.“ — E szerint a kormány erélyes intéz­kedései, Giskra istentelen szándéka ez indirect után mind demontirozva volna ? Elfogadjuk, nem keresve azt, hogy vájjon az Különfélék. Pest, junius 30. Bajtársak! A magyar honvédsereg egyik leghősiebb és legérdemesebb tagja, Földváry Sándor ez­redes, a páratlan hős Földváry Károly ezredes­nek méltó ikertestvére, folyó hó 29-én elhagyta e földi életet. Bú és bánat tölti el keblünket, mi­dőn igy keservesen kelletik tapasztalnunk, hogy baj­társaink legjobbjai egyenként és lassanként bár, de folytonosan tünedeznek el a világ' sí'“' padjáról, hol ők oly nevezetes, és oly d­icsősége mint hasznos szereplésre voltak rendelve az is­teni gondviselés által, mely nem engedé meg hogy az ezer éves állami létet biró magyar nemzet az alkotmányos európai népek leg­­idősbje kardcsapás nélkül és védtelenül gyalá­zatosan bukjék el és győzettessék le. Földváry Sándor ezredes, az 1848/49-diki hadjárat alatt, mely hadjárat dicsőséges hí­rével a világot tölté el, és különösen az 1849 tavaszi bács-bánáti táborá­ban a legkitűnő­ érdemeket vivá ki magának, nem csupán­­ Szegeden egy hős szabadcsapatot és utód egy egész honvéd zászlóaljat toborza és szer­veze és az egész háború végéig tántorítható hűséggel szolgáló hazáját, de különösen az rendkívüli bátorsága és hősies viselete álta melylyel csapatait nyílt csatákban és a mind erődített helyek támadásánál rohama es pedig mindig diadalmas sikerrel koszoruz rohamnak vezeté.­­ Az 1849-ik martius szöreghi, úgy az april 11-ki vilovai csaták samint Szent-Tamás ostroma és a római só bevétele az Ő elszánt és vitéz cselekvőség örökös tanúságai maradandnak. Baj­társak! En az elhúnyt hősnek e vezére és igy élő tanúja az ő rendkívüli vitézi­­ének és pontos kötelesség teljesítésének, se hívlak benneteket, jöjjetek csoportosan és kiv­tel nélkül megadni nekie az utolsó tiszteletet, l' egyko 22

Next