Pesti Napló, 1868. július (19. évfolyam, 5453–5479. szám)
1868-07-01 / 5453. szám
hozta javaslatba a minisztérium, hogy a jelenleg rendálló bélyjogszabályok szerinti illetékek a közúti pályákra nézve jövőre azok felére szállíttassanak le, és ez azon tekintet, melyet Bónis Sámuel képviselőtársunk felhozott. Midőn ugyanis vállalatok, mint a vasutak, gőzhajók stb., melyek szállítással foglalkoznak, szélesebb, hosszabb vonalokra terjednek ki, ennélfogva az általuk kiadott jegyek nagyobb öszszegekről szóljanak, addig ezen pályák kisebb terjedésre vannak szorítva, és nagyobb jegyeik nem lévén, ha azon vállalatokkal egyenlően adóztatnának meg, aránytalanul terheltetnének. Ez volt az indok, melynél fogva a minisztérium javaslatba hozta ezen bélyeg illetéknek felényibe való leszállítását. Egyébiránt arra nézve, amit t. képviselőtársam Kovács László előhozott, azt kell megjegyeznem, hogy itt nem arról van szó, hogy valamely jövedelem megadóztassák, hanem arról, hogy bélyegadó , illeték fizettessék, melynek mindenki alá van vetve, ki valamely okmányt kiállít, vagy jegyet forgalomba hoz. A bélyegilleték alól ennélfogva az ilyen vállalatokat sem lehet felmenteni. Meg kell jegyeznem e tekintetben, hogy én indokoltnak látom ezen bélyegilleték alá vételt. Azon ok, hogy teszem az omnikus vállalatok nem fizetik azt, itt nem alkalmazható, mert kikre alkalmazható ezen bélyegilleték . Azon vállalatokra, melyek privilegiális állással bírnak, mint a gőzhajó, vasutak, a közúti vaspályák is, melyek 40 év alatt, míg a szabadalom tart, más concurrentia kizárása által pártoltatnak, mert másnak szabadalmuk tartama alatt ugyanott pályát felállítani nem szabad, holott az omnibusokra nézve mindenkinek szabad versenye van Ennélfogva egészen más az indok, melynélfogva a közúti pályáknak bélyeget fizetniök kell. Egyébiránt t. hát, az, mit Zsedényi J. barátom előhozott, hogy ez oly vállalat, mely anyanyira kedező körülmények közé van helyezve, hogy jelenleg alig áll egy éve, s mind a mellett részvényei 30Ó°loel feljebb állanak, mint befizetési áruk volt, ez maga elegendő bizonysága annak, hogy a vállalat életképes rendkívüli kedvező állapotba helyezett vállalatot pedig rendkívüli kedvezményekben részesíteni, nézetem szerint nem feladatunk. (Helyeslés.) De fő körülmény az, hogy midőn ezen társaság alakult, midőn tehát még jövedelme menynyiségét nem tudta, tudva volt előtte az, hogy a fennálló bélyegtörvény értelmében minden jegytől 1 krajczár bélyegilletéket kellene fizetnie. Tehát e részben kérelmének jogi alapja sincsen. . . Elismerem azon körülményt, melyet t. barátom Bónis Sámuel előhozott, hogy t. i. lehetnek egyes városok, melyeknél ilyen kedvező körülmények nem állanak elő, mint például Debreczenben, hol tehát ily pálya nem létesíthető, ha csak nagyobb kedvezményekben nem részesíttetik, ily esetekben a törvényhozásnak mindig jogában álland esetről-esetre ilyen kedvezményeket adni, azonban jelen esetben, nevezetesen a Buda-Pesten létező közúti vaspályákra nézve, ezt sem méltányosnak, sem a fennforgó körülmények közt czélszerűnek nem tartom. Ennélfogva bátorkodom a törvényjavaslat elfogadását ajánlani. Bónis Sámuel előadja, hogy módosítványában azon elvre támaszkodik, mely szerint a hasonnemű adóknál az arányosságra nagy tekintet legyen. Nem helyesli, hogy a közúti vaspályákra nézve terhelő kivétel történik. Az arányosság mellőzése megöli a vállalatokat, de az állam sem éri el czélját, mely abban áll, hogy lehető legtöbb jövedelme legyen. Lónyay Menyhért pénzügyminiszter: Azon megjegyzésem van csupán, hogy jelenleg minden vállalat, mely jegyeket bocsát ki, különbség nélkül fizeti a bélyeget, még pedig a legkisebb jegytől is 1 krt. Példákat hozok fel. Itt van a n.-szombati vaspálya, annak is vannak kis tételei, s minden kisebb, 20 kron alól jegyért fizet 1 krt, itt van a Duna gőzhajózási társulat, melynek hajói Pest és Buda közt járnak, ennél egy jegy ára 10 kr, s fizet 1 kr bélyeget , és így minden egyes vállalat, mely ezekhez hasonló. Szavazás történvén, az egész jobboldal és a baloldal egy része, nevezetesen Perczel Mór, a szerkezet mellett szavaz. Az 25. §. a központi bizottság előterjesztésére kimarad. A 26. §-ra vonatkozólag Nikolics Sándor azon módosítványt indítványozva, hogy a végére tétessenek e szavak: „anélkül, hogy a lelet felvételéért bármi illeték vagy jutalom járna.“ Miután Lónyai pénzügyminiszter a módosítványt magáévá tette, elfogadtatott. A 27. §-ra Horvát Döme tesz módosítványt, mely oda vág, hogy az illetékmulasztók mielőtt büntetés alá vettetnének, a hatóság által záros határidőben felszólíttassanak kötelezettségük teljesítésére. Ezen módosítvány ellen felszólal: Horváth Boldizsár igazságügyminiszter. Ezen módosításnak az lenne következménye, hogy vagy az államnak le kellene mondani mindazon bélyeg-kötelezettségekről, melyeket eddig valaki nem teljesített és quasi amnestiát adni a múltra, vagy jelenleg vizsgálatot teljesíteni ex offo minden törvénykezési hatóság levéltárában és kikutatni, vájjon történtek-e bélyeg rövidítések vagy nem, mely vizsgálat éveken át eltartana. Ezt nem tartom czélszerűnek, hanem a polgárok teljesítik kötelességöket és amennyiben érzik, hogy azt a múltban nem teljesítették, ezen 3 hónapi idő elég arra, hogy pótolják mulasztásukat, ellenben az illető közegeknek legyen szabad akkor,midőn nyomára jönnek valamely béélyegrövidítésnek, leletet felvenni és beadni. Én tehát nem tartom e módosítást czélszerűnek, mert nagy kutatást vonna maga után, vagy az államnak le kellene a múltra nézve mondani arról, mit a törvény értelmében joga volt és joga van követelni. A módosítvány elejtetvén, a szerkezethez járul a ház. A 28. §. változatlanul és vita nélkül elfogadtatik. A 29. §-ra nézve Lónyay Menyhért pénzügyminiszter szólal fel. Lónyay Menyhért pénzügyminiszter. Bátor vagyok a t. ház figyelmébe ezen utolsó szakaszra vonatkozólag egy módosítványt ajánlani. A 29-dik szakaszban említtetik az, hogy a bélyegmentesség, mely jelenben fennáll, ezen év végéig kivételesen meghagyatik azon feltétellel, hogy a pénzügyminiszter egy törvényjavaslatot terjeszszen jövőre nézve a törvényhozás elé. Ennek más értelme nem lehet, minthogy azon intézetek, társulatok, egyletek iránt, melyek ezen előnyben eddig részesültek, hozassék jövőre nézve törvény, s ezekre nézve terjesztessék ki a bélyegmentesség ezen év végéig. Annálfogva óhajtanám, ha méltóztatnának a következő módositványt elfogadni: „Azon pénzintézetek, részvénytársulatok és egyletekre nézve, melyek jelenben kivételesen bélyegmentességet élveznek, ezen mentesség folyó 1868-ik év végéig meghagyatik.“ A többi marad. Bátor vagyok megjegyezni a t. háznak, hogy több oly intézetek léteznek, melyekre nézve speciális rendelkezés válik majd szükségessé. Ily mentességben részesülnek atakarékpénztárak betétesi könyvecskéikre nézve, a pesti zálogház zálogjegyeire nézve, a magyar földhitelintézet üzleti könyvei és saját körében tett intézkedéseire nézve, továbbá a pesti kereskedelmi bank, a bécsi osztrák nemzeti bank itt levő fiókjai, a bécsi szabadalmazott kereskedelmi és iparhitelbank könyveire vonatkozólag, mert átalános bélyeg alá valamennyien esnek, továbbá a magyar általános biztosító társulat, az elemi kártérítési összeg felől kiállított nyugtákra nézve, a pannonia viszont biztosító társaság, továbbá a déli szabadalmazott vasúttársaság engedélyi okirata alapján azon kedvezményben részesül, hogy azon földterülettől és épületektől, melyeket vasúti czéljaira kisajátít, nem fizet bélyeget, továbbá a Tisza szabályozási társukkönyveire nézve, s végre a temetkezési egylet, oly összegekért, melyeket betegség esetében orvosi nyugtára adtak. Körülbelül 11 ilyen intézet létezik, melyek bélyegmentesítése vannak, s melyeknek bélyegmentesítésére nézve a törvényhozásnak intézkedni kell. Bátor vagyok tehát a t. házat kérni, méltóztassék e szakaszt az általam ajánlott szerkezetben megállapítani. Az ajánlott módosítványt a ház elfogadja, ámbár Halász Boldizsár nem ugyan argumentumokkal, hanem kiabáló hangjával váltig bizonyította, hogy az eredeti szerkezet „liberálisabb.“ Vályi János végül a közönség „zaklatásának mellőzésére“ azt indítványozza, hogy „kétes esetekben“ az illeték kiszabásában a kisebb illeték választandó. Lónyai Menyhért pénzügyminiszter. ház! Az indítványt részemről nem fogadhatom el, miután, ha az létezik, hogy minden kétes esetben a kisebb díj vétessék, úgy mindenkinek érdekében lesz, minden esetet kétessé tenni; ez tehát sok kijátszásra adna alkalmat. Egyébiránt, ha valamely kétes eset van, miután már 12 év óta fennállanak a jövedéki bíróságok, azok ítéletileg döntik el az esetet, hogy a fennforgó esetben nincs illeték alkalmazandó, különben pedig megjegyezhetem a t. képv. úrnak, hogy tökéletesen elismerem, hogy a mostani bélyegtörvényeknek sok hiánya van, hanem ezt azonnal elvetni nem lehet, de gondoskodása lesz a minisztériumnak az iránt, hogy ezen szabályokra nézve is a jövő törvényhozás elébe t.-javaslatterjesztessék és akkor a t. képv. urnák aggályait, kinek e tekintetben szakavatottságán nem kételkedem, bizonyára tekintetbe fogom venni. (Helyeslés.) Ekként egészen bevégezte a ház a törvényjavaslat tárgyalását, csak a 7. §. maradván fenn, melyre nézve azonban a közp. bizottság nem tett jelentést. A napirend második tárgyát Csiky Sándor határozati javaslata képezte a „democrata club“ ügyében. Csiky derültséget keltő handabandázással nekiront a jelenlegi államjogi alakulásnak, mely szerinte nem „szabad és alkotmányos, hanem rabszolgai.“ Elnök a hosszas beszéd után a házszabályok értelmében felteszi a kérdést, várjon kívánja-e a ház a határozati javaslatot tárgyalni ? A tárgyalás mellett alig kel fel 13—15 képviselő, a ház többi része nem kívánta a tárgyalást. Ezzel a tréfás epizód véget ért. Bobory Károly határozati javaslatát a só ügyében hasonlag nem kívánta a többség tárgyalás alá venni. Jegyző a honvédelmi bizottságra történt szavazás eredményét mutatja be. A bizottság tagjai lettek : Ivánka Imre, Klapka György, Hollán Ernő, Várady Gábor, Horváth Lajos, Perczel Mór, Hertelendy Kálmán, Kemény István b., Juszth József, Kerkápolyi Károly, Zichy Antal, Bittó István, Várady János, Szabó Imre, Huszár Károly. Elnök 11s2-kor bezárta az ülést. A közelebbi ülés holnap lesz. Napirend: a kérvényi bizottság jelentése. A főrendek ülése június 30-kán. Ülés kezdete 12 órakor. Elnök : gr. Cziráky János főkamarás. Jegyző k : b. Nyáry Gyula és ifj. gr. Ráday Gedeon. A kormány részéről jelen van Wenckheim Béla b. miniszter ur. Ennek jelenti, hogy a vallás és közoktatási miniszter a magyarországi közalapítványi alapok és jószágok 1867. évi pénztári és gazdászati állapotáról , s a vallási , tanulmányi és egyetemi alapok 1868. évi költségvetési előirányzatáról ő Felségéhezi felterjesztését a főrendeknek 80 példányban megküldte, melyek szétoszlatandók. Továbbá, hogy Bánffy Dániel b. főispán Batthyány Ödön gr. és Bedters Alfons b. hosszabb időre terjedő szabadságot kértek és nyertek. Horváth Lajos, a képviselőház jegyzője ,áthozza a görög-keleti, a sójövedék, a folyó évi júl. 1-től September 30-áig terjedő közterhekről szóló szentesített törvényjavaslatokat kihirdetés végett, úgyszintén a tárgyalásra kitűzendő bor- és húsfogyasztási adóról a törvényjavaslatot. Nyáry Gyula b. és ifj. gr. Ráday Gedeon felolvassák a szentesített törvényeket, utóbb a törvényjavaslatot. Ennök kinyomatását elrendeli. Egy példány pedig azonnal átszolgáltatik a pénzügyi bizottság elnökének, hogyha lehet, véleményes jelentését még a jövő csütörtöki ülésre beadhassa. Egyéb tárgy nem lévén, az ülés eloszlik. Ülés vége 12 és fél órakor. A jövő ülés csütörtökön d. e. 11 órakor fog tartatni. 2 § •r Behivatása és mozgósítása. Ha háború veszélye fenyeget, a honvédség összehivása és mozgósítása részben vagy egészben csak ő Felsége a király rendeletére történhetik, a felelős honvédelmi miniszter ellenjegyzése mellett. (V. T. 10. §) 3. §. Alkalmazása az ország határain kívül. A honvédség kivételesen a magyar korona országain kívül is alkalmazható , de erre mindanynyiszor a törvényhozás külön intézkedése szükséges. Csak az országgyűlés együtt nem létében, ha a halasztásból veszély származhatnék — rendelheti ő Felsége az ország összes minisztériumának felelőssége s az ország képviseletének utólag kikérendő jóváhagyása mellett, a honvédséget az ország határain kívül is. 4. §. Kiegészítése: A honvédség kiegészíttetik: a) a tartalékban kiszolgált egyének besorozása által; b) hadkötelezettek közvetlen beosztása által; c) önkénytesekből, kik hadseregbeli kötelezettségüknek eleget tettek, amenynyiben egyébként is már a honvédségbe nem tartoznának , d) olyan önkénytesekből, kik honvédkötelezettség alá már nem tartoznak és a 36-ik évet meg nem haladták ; (V. T. 15. §.) e) azokból, kik korábbi szabályok alapján a sorhadi szolgálat kötelezettsége alól , váltságdíj lefizetése mellett felmentettek , amenynyiben 32 éves korukat túl nem haladták. 5. §. A szolgálati kötelezettség tartama. A honvédségi szolgálatkötelezettség: a) azokra nézve, akik a hadseregbeli szolgálatidejöket betöltve, lépnek át a honvédségbe, két évre; b) azokra nézve, akik közvetlen a honvédségbe osztatnak be, tizenkét évre, — (V. T. 4. §.) c) az előbbi szakasz c) és d) pontjai alatt érintett önkénytesekre nézve pedig , két évre, — esetleg a háború tartamára, — terjed; (4. §. c) d.) d) a 4. §. e pontja alatt említett egyénekre nézve, szintén két évig, azon kedvezménynyel, hogy ezek két évi kötelezettségek idejét életök 20 ik évétől a 32-ikig terjedő korukon belől szabadon választhatják. / . 6. §. A honvédtestek alakítása és elnevezése. A magyar korona országaiban a honvédség 78 zászlóalj gyalogságból, és 28 huszár- századból áll. Ezek egymás közötti folyó számok alatt, azon megye, szék vagy vidék szerint neveztetnek el, a melyből alakulnak s kiegészíttetnek. Háború idején a honvédség zászlóaljainak és lovas századainak e száma ererége jóváhagyásával és az országgyűlés beleegyezésével szaporítható. 7 §Honvédségi kerületek. A honvédség öt honvédkerületre osztatik, és pedig : t) dunáninnenire, b) dunántúlira, c) tiszáninnenire, d) tiszántúlira, és e) az erdélyi kerületre. Ezen kerületek mindegyike több honvédzászlóalji járásokat foglal magában. (8. §.) 8. §. Területi felosztás járásokra, a honvéd zászlóaljak és századok, végre huszárszázadok szerint. A honvédzászlóalji járások alakításánál a törvényhatóságok (megyék, székek, vidékek, városok stb.) terjedelme és népessége irányadók, s azon arány, melyben azok a sorezredek alakulásához és kiegészítéséhez járulnak. Minden zászlóalji járás, négy századi járásra oszlik. A honvéd lovasszázadok egy vagy több zászlóalji járásból alakulnak. — A Jászság és Kunság lovas századi járásokat képeznek. A honvéd zászlóaljak és lovasszázadok azon sorezredekkel , melyeknek tartalékállományából alakulnak, semmi további kapcsolatban sem állanak. 9. §: Honvédtörzsek és azok rendeltetése. A rendes létszámot, a honvéd zászlóaljak és lovas századoknak mind tiszti karára, mind legénységére nézve, és pedig a zászlóaljaknál azok egyes századai szerint, béke idején is nyilván kell tartani. A tüzérségből, a műszaki (technikai) csapatokból, az egészségügyi századokból, a szekerészetből, s a ruházati és élelmezési szakból a honvédséghez átlépő legénységről külön nyilvántartási jegyzék vezetendő. E végre, valamint a raktárkészletek kezelése és felügyelete czéljából minden honvédzászlóaljnál, illetőleg a zászlóalj parancsnokság állomása helyén, már békeidején egy törzs (Stab) lesz felállítandó. Ezen zászlóalji törzs-állomásokat, ő Felsége jóváhagyása mellett, a honvédelmi miniszter határozza meg. Egy zászlóalji törzs áll: 1 törzstisztből, mint zászlóalj parancsnokból, 1 ügykezelő tisztből, ki egyszersmint a törzstiszt segéde is, 1 orvosból, 1 puskaművesből, 4 őrmesterből, a századi járások számára, 1 altisztből a törzs részére, 8 közlegényből a törzs részére, 2 tiszti szolgából a törzs részére. A kezelőtiszt a törzs altisztjeivel és közlegényeivel a zászlóalj kimozdulása esetében is helyben marad. 10. §. A felszerelési készletek elhelyezése. A honvédség ruha és felszerelési készletei, amennyiben ez lehetséges, a zászlóalji törzsek székhelyein raktárakba, s a fegyverek biztos fegyvertárakba, ha pedig ilyenek a zászlóalji törzsállomás helyén nem léteznének, a legközelebbi biztos fegyvertárba helyezendők el. 11. §. Béke létszám. A honvéd utonczok kiképzése s a közrend és biztonság fentartása végett, béke idején minden honvéd zászlóalj részéről törzsének állomása helyén egy század, s minden 4 huszár századból alakult egy-egy század állittathatik fel. A békelétszámot időről időre, a béke idején felállított gyalog és lovas századok számának netalán szükséges szaporítását s a honvédtestek állomási helyét — ő Felsége mint legfőbb hadúr engedélyével, a honvédelmi miniszter határozza meg. 12. §. Szabadságosok. Béke idején a törzseknél beosztott (9. §.) s az álló századoknál tényleg szolgáló egyének kivételével, valamennyi honvédkötelezettek szabadságra bocsátvák s háborutlanul járhatnak polgári foglalatosságaik után. 13. §. Ujonczok kiképzése. Honvédségbe sorozott ujonczok(4.§. b) pontja) az álló századoknál (11. §.) csapatonkénti gyakoroltatnak, s azután szükséghez képest vagy a törzsek és századok legénységének felváltására fordíttatnak, vagy szabadságra bocsáttatnak. 14. §. Fegyvergyakorlatok. A honvédgyalogság rendszerint aratás (mezei takarodás) után szállíttatik össze fegyvergyakorlatra, nevezetesen: a) évenként két hétig tartó századonkénti gyakorlatra; b) minden második évben 3 hétig tartó zászlóaljankénti gyakorlatra, mely alkalommal a zászlóaljak váltakozva, a sorhadtestek nagyobb fegyvergyakorlataiban is részt vesznek. A honvéd lovasság szintúgy minden évben 2—3 hétre egybehivatik fegyvergyakorlatra, s minden évben nagyobb fegyvergyakorlatok végett a rendes hadtestek közé is beosztható. 15. §: Ellenőrségi gyűlések. Az ellenőrségi gyűlések évenként aratás után hivatnak össze, de azok az e végre beszólított honvédekre nézve egy napnál tovább nem tarthatnak. 16. §. A tisztikar eredeti alapítása és utóbbi kiegészítése. A honvédség első felállításánál a tisztikar következő elemekből alakul: a) alkalmas nyugdíjazott tisztekből; b) rangjuk fentartásával kilépett (quietált) tisztekből, amennyiben ezek hadkötelezettségükhöz képest a tartaléknál tiszti minőségben nem alkalmaztatnak; c) volt honvédtisztekből és más oly egyénekből , kik közbecsülésben állanak, hadkötelezettségüknek már eleget tettek, s a tiszti állomásra kellő képességgel birnak; d) a honvédség altisztjeiből, kik a tiszti vizsgát kielégítőleg letették, s egyébiránt is a tisztségre képesültek. Rendszerint pedig kiegészíttetik a honvédtisztikat: a) A hadseregben szolgáló tisztek átlépése által; b) tartaléki tisztek által, kik a hadseregnélszolgálati idejüket kitöltötték; c) fokozatos előléptetés útján magában a honvédségben, a hadseregre nézve fennálló alapelvek szerint, azaz: vagy megfelelő vizsgatétel után, vagy a nélkül is jutalomképen azoknak, kik különben is kellő képességgel bírva, magukat az ellenség előtt kitüntették. Minden honvédtisztnek a magyar korona országain belül állampolgári joggal kell bírnia, vagy meg kell azt szereznie. A honvédtisztek beosztásánál a zászlóaljakba vagy lovasszázadokba, azoknak állandó lakhelye lehetőleg tekintetbe veendő. 17. §. A honvédtisztek állása a hadseregbeli tisztek irányában. A honvédtisztek tiszti fokozatok szerint egyenlőek a sorkatonaság tisztjeivel; ugyanazon fokozatbeliek között a sor-hadbeli tisztet illeti az elsőbbség. (Folyt. köv.) A „P. Napló“ társorszöme, Belgrád, jun. 30. A topcsideri parkot vizsgálat alá vették, 750 darab rejtett revolvert keresnek, melyek állítólag ott el vannak rejtve; e fegyverek arra szolgáltak volna, hogy a gyilkosság végrehajtása után a rabokat felfegyverezzék és velük a várost megszállják. Belgrád, jun. 30 Milánnak fejedelemmé való kikiáltása után a népkatonaság küldöttsége fogja őt üdvözölni. A skupstina tagjai lassan kint összegyülekeznek. A hivatalos lap a román kamara részvétiratát teszi közzé. Ez irat hivatkozik a Szerbia és Románia közt rég idő óta fennálló barátságra és a politikai viszonyok s nemzeti törekvések ugyanazonosságára. Róma, jun. 30. Tegnap egy pápai bulla tétetett közzé, mely 1869. dec. 8-ra általános consiliumot irr egybe Rómába. osztrák kormánynak csakugyan nem voltmódja az allocutió szövegét betéve is megtanulni, még mielőtt a „Volksfreund“ kedveskedett vele, sem ehhez képest a szemérmes dementi oraculumszerv kétértelműségére, melyszerint a kormánynak csakugyan nem is volt már többé szüksége minisztertanácsba gyűlnie, mikor a „Volksfreund“ közölte az allocutiót; tehát elfogadjuk a dementit jóhiszeműleg, s távol legyen tőlünk satyra tárgyává tenni, mint egyik-másik bécsi collegánk, aki az allocutiót s azt a csattanós egy-két vezérczikket, melyet teája kanyaríthatott az ünnepre, aligha adná egy tucat interconfessionális törvényért. A bécsi kormány igen bölcsen látszik a dolgot felfogni, s azt hiszszük, a helyes utón van. Nem keresi az ecsat, nem megy dobbal verebet fogni, nehogy szaporítsa bajait és nehezítse munkáját. Óvjuk bécsi collegáinkat a paczkázástól. Férfias önérzettel szálljanak szembe azzal, a mi áltami függetlenségükkel incompatibilis; védjék törvényeiket, s a törvény sérthetlenségét tartsák azok szeme elé, kik, ha megszentelt kezekkel is, megtámadják azt, de tartózkodjanak az epét felkavaró szátyárkodástól és nyelveléstől, mert ez által ha ügyüket nem kockáztathatják is, mivel az győzelmének magvát méhében hordja, de hétszeres, háromszoros árt fognak fizetni a sikerért mert ellenségeiket elkeserítik, a harczot s a küzdő elemeket megmérgezik. Figyelmeztetjük őket csak két jelenségre. Az egyik az, hogy a cseh exaltadók, kik néhány hóval ezelőtt elváltak a clericális párttól, ma ismét kaczérkodnak a forrongó eleme s egy hkr Prágából már azt beszéli, hogy a párt az allocutió zavarában a maga részét kalmasnak véli halászni. Ha e két — bár terogén elem — szövetkezik, drágább les cseh kérdés, drágább az egyház kérdése. A másik pedig, amit óhajtanánk, hogy fo tolóra vegyenek ott Bécsben azok, akik várva vannak, hogy a szellemi küzdelem fegvéreit forgassák, a „Volksfreund“ vasárnapi szmának következő passusa, melyet a pápai al cuitó ellen rendezendő monstre-demonstratiór szólva, véletlenül vagy talán épen ezélzatos kiszalaszt: „Gyakrabban comtatáltuk, ha az efféle csak magasabb kommandóra szokott létre jönni. Különben tanácsolnék a titkos rendezőknek, hogy ne játszanak oly könnyelműen a tűzzel; soha sem tudni, hol lesz az ilyennek vége, s hova ütődik a fékeiből kiszabadított tűz. Ép oly könnyen, mint a Bischof-utczai palota elé (Rauscher lakása, ezérzás a léggolyó demonstratióra,) oly könnyű szerrel vonulhat a csőcselék a Rothschilde, Todesco, Königswarther és egyéb szép paloták elé is.“ Mi ez ? Nem világos fennyegetése a csőcselékkel, az értelmetlenséggel való szövetkezésnek a műveit osztály, az értelem ellenében ? Nincs-e itt egész meztelenségében megjelöl azon borzalmas eszköz, melyhez a Volksfreu urai szükség esetén nyúlni készek. Aki igaz ügyért harczol, annak nincs szüksége reá, hogy ellenfelét a kétségbeesésig üldözze, különösen oly nemű csatározásban, melynek gyakorlati következményei nincsenek, s mely csak az egyének boszantására czéloz. „Vorsicht ist die Mutter der Weissheit“ mondja egy német közpéldaszó, melyet, ha megfordítunk, azt kell a bécsi journalistica fejére olvasnunk, hogy a meggondolatlan paczkázás mindig oly idétlen gyermekeket szül, kik nyűgei a szülőknek,kik ily anyával feledkeztek me férfiasságukról. Törvényjavaslat a honvédségről. 1 §• A honvédség rendeltetése. A honvédség a fegyveres erőnek kiegészítő része (V. T. 2. §.) A háború idején a hadsereg támogatására és a belvédelemre , békében kivételesen a közrend fentartására is van hivatva. (V. T. 8. §.) Bécsi dolgok. A pápai allocutiónak igen keze ügyébe került a két ünnep. Keresztül-kasul jártak a hírlapok hasábjain a legkülönfélébb hírek egész bátorsággal, biztos tudatában annak, hogy két-három napig legalább nem fognak dementiroztatni. Giskra utifüvet akar Falcinelli talpára kötni; a kormány ilyen és olyan erélyesen fog az allocutió ellen fellépni stb. — Ma egy félhivatalos nyilatkozat lép szemérmesen elénk, mely köténye sarkait tépve, susogja, hogy „nem is igaz az a hír, mintha a minisztérium tanácsba gyűlt volna, mihelyest a „Volksfreund“ közölte az allocutiót.“ — E szerint a kormány erélyes intézkedései, Giskra istentelen szándéka ez indirect után mind demontirozva volna ? Elfogadjuk, nem keresve azt, hogy vájjon az Különfélék. Pest, junius 30. Bajtársak! A magyar honvédsereg egyik leghősiebb és legérdemesebb tagja, Földváry Sándor ezredes, a páratlan hős Földváry Károly ezredesnek méltó ikertestvére, folyó hó 29-én elhagyta e földi életet. Bú és bánat tölti el keblünket, midőn igy keservesen kelletik tapasztalnunk, hogy bajtársaink legjobbjai egyenként és lassanként bár, de folytonosan tünedeznek el a világ' sí'“' padjáról, hol ők oly nevezetes, és oly dicsősége mint hasznos szereplésre voltak rendelve az isteni gondviselés által, mely nem engedé meg hogy az ezer éves állami létet biró magyar nemzet az alkotmányos európai népek legidősbje kardcsapás nélkül és védtelenül gyalázatosan bukjék el és győzettessék le. Földváry Sándor ezredes, az 1848/49-diki hadjárat alatt, mely hadjárat dicsőséges hírével a világot tölté el, és különösen az 1849 tavaszi bács-bánáti táborában a legkitűnő érdemeket vivá ki magának, nem csupán Szegeden egy hős szabadcsapatot és utód egy egész honvéd zászlóaljat toborza és szerveze és az egész háború végéig tántorítható hűséggel szolgáló hazáját, de különösen az rendkívüli bátorsága és hősies viselete álta melylyel csapatait nyílt csatákban és a mind erődített helyek támadásánál rohama es pedig mindig diadalmas sikerrel koszoruz rohamnak vezeté. Az 1849-ik martius szöreghi, úgy az april 11-ki vilovai csaták samint Szent-Tamás ostroma és a római só bevétele az Ő elszánt és vitéz cselekvőség örökös tanúságai maradandnak. Bajtársak! En az elhúnyt hősnek e vezére és igy élő tanúja az ő rendkívüli vitéziének és pontos kötelesség teljesítésének, se hívlak benneteket, jöjjetek csoportosan és kivtel nélkül megadni nekie az utolsó tiszteletet, l' egyko 22