Pesti Napló, 1868. augusztus (19. évfolyam, 5480–5503. szám)

1868-08-08 / 5486. szám

182-5486. Szombat, augustus 8.1868. 19. évi folyam. Szerkesztési iroda: Ferencziek tere 7. szám. 1. emelet E lap szellemi raszát illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert keséktől fogadtatnak el. Kiadó-hivatal: Ferencziek tere 7. szám földszint. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadás körüli panaszok , hirdetmények) a kiadóhivatalhoz intézendők.PESTI NAPLÓ Előfizetési feltételek: Vidékre, postán, vagy helyben, házhoz hordva . Félévre . . 10 frt 50 kr. o. é. Évnegyedre . 6 frt 25 kr. o. é.lhirdetményé, díja 7 hasábos petitsor egyszeri hirdettesnél 7 nj kr. Bélyegdíj külön 80 njkx. Nyilt tér : 6 hasábos petitsor 25 nj kr. előfizethetni 9?PESTI NAPLÓ augustus—septemberi két havi folyamára. Augustus—septemberi két hóra....................................... 3 frt 50 ki A „Pesti Napló“ kiadó-hivatala. Pest, aug. 7. 1868. A német lövész-egyletek gyülekezete Bécsben. Korunk legnagyobb horderejű mozgalma: a német nemzet egyesítésére irányzott törekvés. Az európai hatalmi sulyegyen, s Magyarország és királyi házának jövője, együtt érdekelték e nagyszerű átalakulásnál. A prágai béke, mely Ausztriát Németországból kizárta, úgy látszott, e törekvésnek korlátokat akart szabni. A német lövészek Bécsben megtartott gyülekezete áttörte ezen korlátokat, hangsúlyozva minden németek összetartozását, s impulzust adva rá, hogy az összetartozás államalakjában valósulást, kifejezést nyerjen. A kurta látók elhitethetik magukkal, hogy a tüntetés Bécsnek hozott hódolat volt. Igen természetes, hogy az actio első pillanatra annak lássék, ami tudniillik erkölcsi és sociális tiltakozás az osztráknémeteknek a nemzeti nagytestből történt erőszakos kizárása ellen. E szempontból az egész jelenetet egyenest burkus-ellenes fellépésnek is lehetne venni. Mi, kik azon hitben élünk, hogy Ausztria elvesztett németországi állását vissza többé soha sem fogja szerezni, minden előhaladást, melyet a német nemzeti egység Ausztriában tesz, előlépésnek tartunk az egykori német szövetséghez tartozott tartományoknak a magyar-osztrák monarchiától elszakítása, s egy egyetemes német birodalomba bekeblezésére. Szerintünk Poroszország Németország Macedóniája, s királya az ő Fülöpje. Ez ország és ezen dynastia ebbeli rendeltetése aligha félreismerhető. — Kisszerű eredete, összehasonlítva a bámulatos sikerrel, melyet másfél század alatt igen nehéz constellatiók közt aratott, még a régi Romáénál is hatalmasabb csillagzatra emlékeztet. Voltak, kik már a jelentéktelen csirában sejtették a jövendő nagyságot, mely abból kifejlődni fog. Hormayt írja az Annemonen-okban: Eugennek hírül hozták, hogy Lobkowitz I. Leopoldnál a brandenburgi választó fejedelemnek királylyá felemeltetését hozta javaslatba. Nos, s a császár Lobkowitzot nem akasztatá fel ? — jegyzé meg villámsebes sejtelmében a lángeszű hadfi. Nagy Fridrich korában Poroszország érintett rendeltetését már világosan jelző Chalembrand az ő, a „régi és uj forradalmakéról szóló, különben nem sokat érő történeti munkájában. S 1866-ban ki hitte volna , hogy a nagyszerű küzdelemnek , melyben Ausztria majdnem a többi egész Németország erejével rendelkezett, az lesz néhány rövid nap alatt kimenetele, melynek, a bámulásából felocsülni alig biit világgal, már magunk is tanúi valánk ? III. Napoleon „Julius Gaesar”-jában olvastam, hogy a rendeltetésekben eljáró népek — ebbeli végzetökben feltartóztathatlanok. Minden, még bűneik és hibáik is győzelmüket mozdítják elő. Mindaz tehát, 1i Ausztriában a német egységi aspiratiókat ápolja és terjeszti, ápolja és segíti a végzetet, hogy e monarchia német részei egy „Preussen - Deutschland “ban (Ausztriát „Deutsch-Oesterreicha-nak nevezik), előbb utóbb bekebleztessenek. Az által, hogy Ausztria megszűnt Németország tagja lenni, az előbbi és Magyarország közt fennforgó államjogi kérdés megoldása egyszerűsítve jön, nem volt rá szükség, hogy a közös és kölcsönös védelmi kötelezettség határairól vitatkozzunk : ha vájjon tartozunk-e Ausztria tisztán nagy németügyi háborúiban is résztvenni, vagy sem ? — Ez egyszerűsítés előállott volna valószínűleg az esetben is, ha sikerült volna Poroszország megalázásával Ausztriát a, uj alakú egész Németország élén megtartani Viszonyunk hozzá, mi állásunk irányában, hasonló lehetett volna ahhoz melyet azon német császárok idejében foglaltunk el, kik, mint Zsigmond és Albert, egyszersmind magyar királyok is voltak, ha ugyan az így egyesített Németország le tudott volna mondani azon, az újabb időben ellenünkben és rovásunkra oly sokat pengetett hatalmassági igényről, az Atlantitól a Fekete tengerig, az egész Dunára. Talán nem hibázok, ha állítom, hogy a viszony egyszerűsége még tisztábban alakuland az esetre, ha a porosz-német egységesítési törekvés czélját érné, s a most erőszakos hatalommal elvágott testtagok életingervonzalmuknál fogva, az összes egészbe illesztetnének be. A pactum conventum magától megszűnnék, s mi, királyunkkal és az uralkodóházzal magunkra maradnánk, mint külön, önmagában álló, semmi mással állami kapocsban nem lévő, egytagú királyság. Vagy komoly tehát a szándék, minden gravitatiónak Németország, illetőleg ennek egységesítése felé útját állni, s az osztrák-magyar monarchiát, mint ettől különálló európai nagyhatalmat, megóvni és feltartani; s akkor Ausztria szakit a hagyományos politikával, Németország ügyeibe többé nem avatkozik, minden utógondolatról, kivált a revanche-ra, lemond, s minden, bármi hizelgő és csábitó édesgetésnek ellentáll, tehát a nemzetegységi húrokat sem maga nem pengeti, sem kebelében pengettetni nem engedi, mi pedig megtartjuk a sanctio-pragmaticát, az 1867-diki megállapodásokat, melyek annak módozatait, s alkotmányos gyakorlatát szabatosan körülírják. Vagy pedig a Lajthán inneni népek előbbre teszik az egységes nemzeti testben számukra kínálkozó existentiát annak, melyet velünk kapcsolatban, mit különálló európai nagyhatalom élveihetnének, s ez esetben a magyar kormán feladata, már most számba venni az eshetőségeket, melyek államszövetségesein ezen nehézkedése és hajlandóságába mint az a lövészek gyülekezetében nyilatkozott, mint burokból a lepke, természetszerű kénytelenséggel , incessu pt tuu dea, előléphetendnek. Nem akarjuk palástolni, hogy a rokonszenvezés azon kivillanásai által, melyeknek színhelye e hét folytán Bécs városa volt, sértve is, intetve is érezzük magunkat. Mi az együttélést igazságosan megosztott alapon komolyan akarjuk, s a becsületes sógorok csak nem kívánhatják, hogy sympathiáikat követve, átengedjük magunkat meggondolás nélkül a nagy német mozgalomnak, mely ránk csak annyiban tartozik, amennyiben vigyázatra és óvatosságra int, hogy abba országostól és dynastiástól be ne sodortassunk, tehát a kellő állást már most elfoglaljuk. Okos kormány és nemzet az, mely az idő jeleit meg tudja érteni, s eljárását e szerint intézi. Nézetem szerint, a magyar kormány és országgyűlésnek ez idő szerint hivatásában áll, nyíltan és leplezgetés nélkül, minden alkotmányos eszközökkel érvényt szerezni azon igazságnak, hogy az osztrák-magyar monarchia kül- és belpolitikájában mérv és irányadó, vagyis súly- és központ Magyarország legyen, tehát minden oly czélok, törekvések és irányzatok, melyek másfelé tartanak, határozottan és erélylyel gátoltassanak; s amennyiben előre látható, hogy az ár nem lesz feltartóztatható, megtörténjék mindaz, hogy az ellenében legalább a nem-német részek biztosítassanak. S ez utóbbi czélból rendkívüli fontossággal bír a magyar-horvát egyezkedés azon pontja, mely szerint Magyarország kötelezi magát, minden befolyását felhaználni arra, hogy Dalmatia s a katonai végvidékek Horvátországgal egyesittessenek. Ha igaz, hogy Dalmatia Ausztriának adatott kárpótlásul elvesztett Belga tartományaiért, úgy e birtok nem az osztráknémeteké, hanem a dynastiáé, — a dynastia érdeke pedig az, hogy ez ország Horvátországhoz, közvetve a magyar koronához csatoltassék, s igy minden eshetőségben az uralkodóháznak megtartassák. Az első magyar állambudget. Törvényhozó testületeknek egyik legszebb joga, s az alkotmányosság és parliamentáris államrendszer egyik legnagyobb biztosítéka az, ha az országgyűlés az államkiadások és bevételek felett szabadon és függetlenül intézkedhetik, a nép által befizetett adók nagysága és minősége, nemkülönben a közjövedelmek mire fordítása felett alkotmányosan határozhat, szóval az országos budget megállapítását saját belátása szerint, s kizárólag a haza érdekében veheti eszközlőbe. E sarkalatos fontosságú jognak élvezetébe a 48-ki és 67-ki törvények által helyeztetvén országgyűlésünk, a jelenleg működő törvényhozásnak jutott örvendetes osztályrészéül, hogy az első rendszeres alakú államköltségvetés elébe terjeszteték, s alkalma nyílt ezen, a nemzet összességét a köz- és magánélet minden irányaiban egyenesen érintő tárgy felett intézkedni és határozni. A budget, tartalmának berendezése és alakjára nézve, hasonlít Európa egyébb alkotmányos államainak költségvetéseihez. Tíz füzetben, a magyar korona birodalmának jelen évi összes költségeit és bevételeit, összes kiadási tételeit és jövedelmi forrásait számszeresen, s a lehető legnagyobb részletességgel tünteti fel ; a rendes és rendkívüli szükségleteket, nemkülönben a rendes és rendkívüli fedezetet külön választva, de organikus összefüggésben mutatja az ezer meg ezer tételeket, melyekből újonnan szervezendő állami háztartásunk rendszere áll, s melyek egészbe foglalva, összes státuséletünk kormányzati és igazgatási gépezetének legszebb tükörét nyújtják, fejezetek szerint a czímek és rovatok elláthatlan lánczolatában állítja szemünk elé, s ép ezek folytán összes megújult közéletünk és elismert államiságunk egyik legjelentékenyebb momentumát, illetőleg tanújelét és biztosítékát képezi. A körülbelül három hónap előtt a képviselőház asztalára letett, s egy jeles miniszteri beszéd kíséretében úgyszólván a nemzetnek bemutatott budget, az országgyűlés állandó pénzügyi bizottságának,mely, mint ismeretes, a képviselőház lgkitűnőbb szakembereiből alakíttatott), előleges tárgyalás és megvitatás végett átadaték. Ez utóbbi most, befejezve hosszúiba nyúlt, de a tárgy roppant terjedelme s az első munkálat ezernyi nehézségei miatt gyorsabban nem eszközölhetett tanácskozásait: két nappal ezelőtt beterjesztés házhoz jelentését, mely utóbbi a bizottság derék előadója, Kautz Gryuls , által elkészítve, a bizottság e tárgyra vonatkozó valamennyi észrevételeit és javaslatait indokolva magában foglalja, mindez jelentékenyebb tétel vagy kérdés irán a bizottság kívánalmait, óhajtásait fejez ki, messze horderővel bíró határozatokat hozindítványba, s egyáltalában oly dolgozatot képez, mely mind a kormányra , mind a törvényhozó testre nézve a budget körüli teljes tájékozást lehetségessé teszi, sőt minden e nemű későbbi munkálatnak is biztos és nagybecsű alapján tekinthető. E „Jelentésnek“ első része, vagyis az általános elveket, melyekből a bizottság tanácskozásaiban kiindult, magában foglaló, a nevezett előadó által a képviselőház 1. évi augustus 5-kén tartott ülésében felolvastatott, s következőkép hangzik: Jelentése az állandó pénzügyi bizottságnak az 1868-dik évre előterjesztett államköltségvetés tárgyában. Tisztelt képviselőház! Midőn a tisztelettel alólírott bizottság a jelen évi államköltségvetés felett „jelentését“ a képviselőház asztalára letenné, nem mulaszthatja el mindenekelőtt rámutatni arra, miszerint ez első állambudget, mely rendszeres alakban kerül a magyar országgyűlés elé, szintén egyike megújult alkotmányos életünk jelenségeinek, egyike azon nagyfontosságú momentumoknak, melyek egyrészt tanúságául, másrészt biztosítékául szolgálnak annak, hogy a nemzet a pénzügyek terén is önsorsa felett már szabadon intézkedhetik, és országos háztartását önnön érdekeivel megegyezőig rendezheti. De midőn ezt teszi, nem tartja fölöslegesnek megérinteni azt is, hogy állami életünk ez egyik új vívmányával egyidejűleg arra is utaltatunk állami háztartásunk ez első alkotmányos megállapítása alkalmával egyrészt az első szervezkedés és az átmenetnek nehézségeit méltánylólag számba venni, másfelől, tekintve azt, hogy nemzeti hitelünk és anyagi emelkedésünk, és úgy, mint politikai tekintélyünk és erőnk nagy részben pénzügyeink rendezett voltától és az államháztartásbani egyensúly biztosításától függ arról gondoskodni, hogy a kiadások és bevételek közt a helyes arány fenntartassék, s egy egészséges és szilárd államháztartásnak alapja megvettessenek. E kettős tekintetet vélte a pénzügyi bizottság is, osztozva azon elvekben, melyek a pénzügyminiszer úr által is az állana költségvetés beterjesztésekor ez irányban kifejtettek, szem előtt tartandónak. A miért is egy felel: méltányos figyelembe vétele az átmenet nehézségeinek, s a szétverés akadályainak, másfelől kellő mérlegelése a nemzet fizetési erejének, s a kormányzat viszszautasíthatlan feladatainak, valamint gondo szem előtt tartása a takarékosság, a költségkimélés tekinteteinek: képezék az alapot, melybe a bizottság tárgyalásai folyamában kiindult, — a névpontot, mely szerint a budget tételeit egyenként és egészben bíráló, a zsinórmérvet, melyben megállapodásai és javaslataiban alkalmazkodott, így fogta fel a bizottság feladatát. Ezen szellemben iparkodott és oly fontos, mint nem kis nehézségekkel járó hivatásának megfelni, és midőn jelenleg tanácskozmányainak eredményeit bemutatná, azon hitben él, miszerint a tisztelt képviselőház felismerendő azt is, hogy a bizottság e munkálattal nemcsak a jelen közvetlen szükségletének kívánt eleget tenni, hanem oda is irányozó törekvéseit, hogy egy hasznozója későbbi munkálódásnak rögös útját lehetőleg egyengesse, s biztos alapjait megvesse. Másrészt szükségesnek tartja a bizottság méltányolva beismerni azt, hogy tanácskozásai folyamában, mindazon közelebbi felvilágosításokat és adatokat illetőleg, melyek munkálatának biztosi alapon való eszközlésére, s teljes tájékoztatás tekintetéből szükségeltettek, s a ministériumtól előterjesztetni kérettek, ez utóbbi által lehetőleg teljes mérvben a bizottságnak tényleg rendelkezésére is bocsáttattak. Ezeket előrebocsátva, áttér a bizottság azon névpontok tüzetes ismertetésére, melyek szerint az összes költségvetést illetőleg eljárt, s melyek öt megállapodásaiban általában vezérelték. Először, ami azon budgettételeket illeti, melyek Magyarországra vonatkoznak, ezeket a bizottság részletesen és minden irányban behatólag tárgyalá. Azonban az Erdélyre nézve előirányozott tételeknél a bizottság részletekbe nem ereszkedik, hanem szem előtt tartva azt, hogy az egész fennálló igazogatási szervezet csak átmenetesnek tekinthető, s jelentékenyebb változtatások ez év folyttán foganatba nem vehetők, az illető tételek nagy részét általányképen helybenhagyandónak vélte, módosításokat csakis ott hozott javaslatba, hol azt külön pénzügyi vagy politikai tekintetek követelték. — Horvátországot illetőleg végre a bizottság, figyelemmel a folyamatban lévő egyezkedésekre, az előterjesztett budget tárgyalásába nem bocsátkozott, hanem az 1867-ik évre fennállott budget tételeit fogadta el addig, is, míg a közjogi végmegállapodás nyomán az újabb költségvetés fog életbe léptetni. Ugyanilykép említendő fel az, hogy a bizottság oly költségvetési tételeknél, melyek a fennálló kormányzati szervezettel organikus összefüggésben már nem állanak s inkább átmenetes, vagy egyenesen rendkívüli szükségletek fedezésére irányoztattak elő : az illető minisztérium rendes szükségleti budgejéből kitöröltettek, s az extraordinárium megfelelő szakaszába helyeztettek át. Egy további jelentékenyebb körülmény a bizottság munkálatában, a lehető legnagyobb takarékosság-követelte levonások és törlések eszközlésbe vétele, mely irányban különösen a következők tartandók szem előtt: A megtakarítások, melyek az egyes minisztériumok kiadási összegeiben és egyes tételeinél történtek, kétfélék. Vagy ugyanis levonások, azaz költségleszállítások, melyeket ott hoz javaslatba a bizottság, hol az illető kiadási tétel, vagy rendeltetése, vagy természete, vagy a legközelebb múlt évek tapasztalásai szerint, olyannak mutatkozott, hogy az előirányzott summának alábbszállítása indokolt és ki is vihető. Vagy pedig törlések, azaz egyes tételeknek egyszerű mellőzése, hol név szerint az illető költségösszegnek megfelelő állomás, tiszti hely stb., vagy egyáltalában nélkülözhetnek és fölöslegesnek ismertetők fel, vagy pedig bizonyos rangban, vagy fokozatban lévő hivatali személyek számának kevesbítése szükségesnek látszik, megjegyezvén, miként mind a levonások, mind a törléseknél kellő tekintettel való a bizottság mindenütt arra, hogy oly tételeknél, melyeknek előirányzott összegei a minisztérium által élvezett indemnity alapján már részben elköltöttek, a törlés csak az esztendő utolsó negyedére, mint amely eddigelé az indemnitás kiterjesztve nem volt, mondatott ki, s egyes tételek egészbeni törlése csak ott történt, hol a szóban lévő állomás (a minisztériumtól nyert felvilágosítás nyomán) be sem volt még töltve, vagy pedig az előirányzott összeg 0£ vagy részben tettleg nélkülözhetővé vált. A törlések osztályában egyik jelentékeny momentumot képez, az előterjesztett budgetben: az úgynevezett „személyes pótlékok“ törlése. Azon elvből indulván ki ugyanis a bizottság, hogy azok, kik az illető hivatalokban jelenleg léteznek, egy, a hivatallal egybekötve volt nagyobb fizetés élvezetére jogos igényt nem tarhatnak : a „személyes pótlékok“ czíme alatt megadott fizetés-javításokat legtöbb helyütt helybenhagyandóknak nem vélte, s csak ott hagyta meg ezeket (de ekkor is nem ezen czímen, hanem működési pótlék vagy segélydíjképen), ahol egyes tisztviselői állomásokra nézve különös méltányossági tekintetek forogtak fenn. Megjegyezi azonban itt is, a személyes pótlékok törlése mindenütt az évnek már hátralévő és az indemnity által nem fedett részére, vagyis egy negyed évre hozatik indítványba ; másfelől azt, hogy jövőre nézve is a bizottság a személyi pótlékok elvének alkalmazását mellőzendőnek véli. A levonásokat illetőleg megérintendő az is, hogy a bizottság az általa indokoltaknak talált és javaslatba is hozott megtakarításoknál a pénzügyminisztérium által előleg eszközölt 2 százaléknyi levonásokat az egyes fejezetek és czímekben annyiban, amennyiben az egyes tételeknél kiszámított törlések tényleg megtörtörténtek, legtöbb helyütt figyelmen kívül hagyó, az illető tételeket úgy vette tárgyalásai alapjául, amint eredetileg az egyes minisztériumok által előirányozva voltak. Kapcsolatban ezzel jelentkezik avirement vagy átruházás kérdése, melyet a lehető legnagyobb takarékosság, nemkülönben az alkotmányos és törvényszerű költségfedezés tekintetéből olykép véli a bizottság megoldandónak, hogy az átruházást legtöbb helyütt csak az egyes rovatokban és rovatok közt javasolja, egész fejezetek és czímekre nézve pedig csak kivételesen tartja megengedhetőnek. Megjegyezvén, hogy magától értetődik, miszerint az egyes minisztériumok az országgyűlési határozatokkal meállapított költségtételekhez alkalmazkodni fognak. Nem mulasztotta el továbbá a bizottság a költségvetés egyes nagyobb jelentőségű tételeinek tárgyalása közben felmerült külön kívánalmaknak és óhajtásoknak kifejezést adni; s azon végből, hogy e kívánalmak a minisztérium által, vagy általában, vagy a legközelebbi államköltségvetés egybeállítása alkalmával szem előtt tartathassanak,azoknál a jelen bizottsági jelentésben is minden egyes minisztérium költségvetésénél, egy külön szakaszt szentelni. Ezekkel kapcsolatban a bizottság utalni kíván arra is, hogy az előtte fekvő államköltségvetést s ennek egyes szakaszait azon alakban és sorrendben hozza jelenleg a tisztelt képviselőház elé, amint az a minisztérium által előterjeszteték, név szerint külön külön az egyes minisztériumokat, valamint tekintettel a budgetnek rendes és rendkívüli szükséglet szerinti felosztására, úgy hogy előbb minden egyes minisztérium rendes szükségletére nézve terjeszti elő véleményét, s azután így külön szakaszban: a rendkívüli budget tételei egyenként és kapcsolatosan tárgyaltatnak. Mely eljárást azon tekintet is javulja, hogy mind a szükséglet, mind az ez által igénylett fedezet tételei kiváló fontossággal bírnak, s e mellett a bizottság ily módon az extraordináriumhoz tartozó némely tárgyra vonatkozólag észrevételeit teljes összefüggésben adhatja elő. Egy nevezetes, és minden minisztérium költségvetésében helyt foglaló tételre, tudniillik a nyugdíjakra nézve szükség itt némelyeket megjegyezni. Jelesen pedig azt hogy a bizottság, egyfelől azért, mivel a jelen év már meglehetősen előre haladt, a a minisztérium egyébbként is a neki megadott indemnity alapján a három évnegyedre nézve a nyugdíjak illető részleteit már utalványozta, másrészt azon okból, mivel az e kérdés helyes eldöntéséhez okvetlenül szükséges részletes adatok birtokában nem voló , a nyugdíjakat feltüntető költségtételek iránt végleges megállapodást ez alkalommal indokoltnak nem tartott, hanem csak a következő vezérelvek kimosását véli javaslatba hozhatni . Először , hogy a közös nyugdíjak kérdéséhez, a jelenben még döntőleg tudani leleatelen, miután az ez ügybeni tárgyalások a k öt minisztérium közt be nem fejezték, s az országgyűlés e tárgyban még nem határozott. Másodszor: Magyarországot terhelő nyugdjakat illetőleg, úgy vélekedik a bizottság,hogy e kérdés a jog-és viltonyos ig alapján lenne megoldandó. A jogosultság imgitélhitésére azonban mindenekéött az 1818 előtt fonnáion, és sok évek során át követett szokás által törvényesített nyugdíjszabályok alapulvétele szükséges. E végből felhivandónak véli a bizottság a minisztériumot, hogy e szabályok alapján a nyugdíjasok jegyzékét átvizsgálván, azt ezen szabályok és rendeletek alkalmazásával, nemkülönben az idetek szolgálati minőségének és idejének kitételével, újólag dolgoztassa ki és terjeszsze a legközelebbi budgettel egyidejűleg a képviselőház elébe. Harmadszor: a jelen évnek végéig a bizottság az illető nyugdíjaknak utalványoztatását még eszközlendőnek tartja, de óhajtja egyidejűleg kimondatni azt is, hogy ezen ügy végleges elhatározásánál oly nyugdíjasoknak, kikre nézve , kiderítlend, hogy az érintett 1848. előtti szabad tartomány maga már a campo-formiói békekötés után is Magyarországba kivánta magát bekebleztetni, s úgy hiszszük, hogy e kívánságtól máig sem idegen, a magyar király pedig még mindig viseli Dalmatia királyának czímét Az osztrák-magyar monarchiának nem áll és nem állhat érdekében, nagyobbodási tényezőket tartogatni fel Németország számára, melylyel többé másik fele sem áll kapcsolatban. Igen fontos továbbá az igaz, őszinte béke Horvátországgal, melyre a deputátiok is és — méltán — oly nagy súlyt fektettek, s a benső, szívélyes egyetértés a nyugati hatalmasságokkal...............De amiről egy más alkalommal. A főrendiház elnöksége részéről felkéretnek a méltóságos főrendek, hogy miután a legközelebbi hétfőn már a védrendszer és honvédségről szóló nagyfontosságú törvényjavaslatok kerülnek tárgyalás alá, erre minél számosabban megjelenni szíveskedjenek.