Pesti Napló, 1868. szeptember (19. évfolyam, 5504–5528. szám)

1868-09-01 / 5504. szám

e­t­ejí j­­n­ 200-5504. Szerkesztési iroda: Úri utcza 6. szám. II. emelet. E lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. n-—??­­-4» ss£ Kiadó­hivatal: Ferencziek tere 7. szám­ földszint. A lap anyagi részét illető köz­lemények (előfizetési pénz, ki­adás körüli panaszok , hirdet­­i a kiadó-hivatalhoz in­­tézendők.­mények)­­, r­imk­rift­­ Kedd, September 1.1868. 19. évi folyam* Hirdetmények díja: 7 hasábos petitsor egyszeri hir­detésnél 7 nj kr. Bélyegdij külön 80 njkr. Nyílt­ tér: 5 hasábos petit-sor 26 nj kr. Előfizetési feltételek: Vidékre, postán, vagy helyben, házhoz hordva. Félévre . . 10 frt 50 kr. o. i. Évnegyedre . 5 frt 25 kr. o. 6. Pest, aug. 31. 18(­8. A rablásokról. Túl a Tiszán, aug. 28. □ Az 1863-ki és 1866-ki ínség után, a természet hazánkat a múlt évben , ez idén dús terméssel áldotta meg. Ez áldás jóté­konyságát a társadalom minden osztálya érzi, de egy sem oly mértékben, mint a mezei munkások osztálya. De épen most, mikor a mezei munkás egy pár hét alatt az egész évre élelmet szerezni képes, túl a Tiszán valamint túl a Dunán a rablók szaporodnak, s a közbiztonság megszűnt. Komoly társadalmi jelenség ez, s mu­­­­­atja, mennyire miveletlen és vad még köz­népünk. E jelenségen láthatják a kor­mány s a törvényhozás, hogy a népneve­­é­ésről is már egyszer gondoskodni kellene, m­ert az legalább is oly fontos , mint Ti­nea és Simonyi Ernő interpellátiói más efféle épületes tárgyak, melyekkel képviselőház, a hibás házszabályok kö­vetkeztében, idejét tölteni kényszerittetik. E társadalmi jelenségnek megvan azonban a maga politikai oldala. Közné­pünkben, sok jó tulajdona mellett, meg van a hajlam a rabláshoz ,­ de e hajlam nem törne magának utat, ha az agitátorok nem izgatnák folytonosan e szegény népet. ) Kétséget nem szenved, hogy az Aszta­­talos, Madarász és Balsághy iskola szünet nélkül piszkálja a szenvedélyeket a nép alsó rétegeiben. Tudjuk pedig, hogy ha a kedélyekben az erkölcsi disciplina meg­szűnik, csak egy további lépés szükséges, s a szabadság azon értelmezést nyeri, mely a zsiványok közt otthonos. De mi is tartóztathatná köznépünket, hogy szilaj hajlamainak tért ne engedjen — midőn a forradalmárok rendszeresen dolgoznak, hogy irtassék ki a törvény tisztele a nép kedélyében. V. s­z. predicálják, hogy az ország­­gyűlés eladta az ország vérét az idegen hatalomnak, hogy a közös ügy az utolsó krajcrárt lopja ki a magyar nép zsebéből. Ezen urak nem akarják tudni, hogy a magyar népnek még soha se volt oly bő keresete, mint most. De a­hol azok, kik a törvényt alkotják, oly alávaló rágalmak­nak vannak kitéve, ott a nép a törvényt nem tisztelheti s attól ismét csak egy lé­pés, és a fogalmak a tulajdon tiszteletéről felzavartatnak. E fogalom­zavar pedig már­is a rablá­sokban igen drastikus kifejezést nyert. Idején volna a legnagyobb erélylyel fel­lépni , hogy a közbiztonság helyreállít­­tassék. De ki tegye ezt? A kormány talán ? A kormánynak nem állanak a szüksé­ges eszközök rendelkezésére. Nálunk a kormány kormányoz, de nem administrál. A kormány nem rendelkezik a közigazgatással. A kor­mánynak nincs semmi közege a városok­ban, azok igazi respublicák, mint Szeged példája mutatja; a megyékben pedig oly közegei vannak, kik közönségesen nin­csenek a megyékben, s ha ott vannak is, nem gyakorolnak befolyást a közigazga­tásra. A helyhatóságoknak pedig, a­mint az effectus mutatja, nincs képessége a rab­lók kiirtására s a közbizton­ág helyre­állítására. Miután pedig az ősz közeleg, midőn a rablókat üldözőbe venni sokkal nehezebb, mint az év kedvezőbb szakai­ban, mert a hosszú éjek s a rosz utak a rablók természetes szövetségesei — nem fog egyébb hátramaradó , mint hogy az országgyűlés, mihelyt ismét összejön, ez ügyhöz hozzá szóljon, s a kormányt fel­hatalmazza, hogy mindenhova, hol rablók mutatkoznak, kormány­biztosokat, kato­nai erővel ellátva, küldhessen, kiknek rendeleteit teljesíteni a megyei tisztviselők kötelesek legyenek. Kell pedig idővesztés nélkül ez után a közbiztonság helyreállításáról gondoskod­ni, nem kétlem, hogy az Asztalos, Hada­rás , V. és B­alághy párt kivételével, min­denki óhajtja, hogy a becsületes emberek a télen át a rablók előtt ne rettegjenek, s Magyarország a külföld előtt gúnytár­gyává ne váljék. A honvédseregbe lépett hajdani cs k. tisztek nyugdíjaztatása tárgyában, s ezen ügy folyamára vonatkozólag nyilvánuló holmi téves fogalmak el­oszlatása végett, egyátalán kellő tájékozásul ezen tá­rgy jelen állására nézve, illetékes helyről érte­sülve, következőket van alkalmunk az érdekel­tek tudomására juttatni. A fennforgó nyugdíjazási ügy tárgyalása végett kinevezett vegyes bizotts­ány, határozottan szemeléit tartva ő Felsége nyilvánított királyi szándékát, miszerint az érdekeltek illendő ellát­­tatásban részesíttessenek, s nem kevésbé vezé­reltetve azon benső óhajtástól, miszerint enged­ményezendő illetékeiknek mihamarább élveze­tébe is juthassanak, feladata megoldásában kö­vetkezetesen halad. Ha mégis az ügy eddig véglegesen el nem idéztethetett, s az ige még testté nem lett, an­nak oka épen abban keresendő,hogy a tárgy maga egész fontosságánál, s a tekintetbe veendő kö­rülményeknél fogva behatóbb megfontolást igé­nyel , s az ebbeli munkálatok egyátalán sokkal terjedelmesebbek, mint a­hogy azok a felületes szemlélőnek első pillanatra feltűnhetnek. Már csak azon körülmény is, hogy — noha ő Felségének i. é. április 25-ről kelt 1. f. kézirata, miután a hivatalos lapban közzététetett, kellő fogantyukép vagy Útmutatásul szolgálhatott a végre, hogy az érdekeltek folyamodványaikat, az ill­tékes magyar k. minisztériumhoz haladék nélkül bejuttassák — a kérvények nem érkez­tek be gyorsan és tömegesen , sőt az ily hiányos eredménynél fogva utólag szükségessé vált e tárgybeli egyenes felhívásra is csak lassaban gyűl­tek és gyülekeznek be, a kitűzött, illetőleg el­telt zárhatáridő daczára még máig is hátráltat­ta némileg ezen ügy előhaladását. Azonban az így már tekintélyes számra növe­kedett kérvények kellő felszerelése, mely tekin­tettel az illetők korábbi ezredeitől beszerzendő okmányokra, leg­gyenesebb után a helybeli cs. kir. hadfőparancsnokság útján eszközöltethetett, és végre a kérvényezők illetékessége tekinteté­ből még szükségelt némi hatósági adatok be­szerzései szintén sok időt vettek és vesznek igénybe. De mindezek végeredményileg a jogosultak várakozásának teljesülését nem fogják ezúttal hátráltatni; — mert az illetékek folyóvá tétele, az e végre szükséges pénzalapnak, csak a dele­­gátiók legközelebbi ülésszakában történhető megszavaztatása előtt amúgy sem következhetvén be; — az e tárgyban működő bizottmány — mely egyébbiránt még most, s illetőleg a maga idejében bekövetkezendő 1. f. határozás előtt, a nyugdíjaztatás módozata, mennyisége és más részletei felől nyilatkozni, ideinkorántinak tart­ja, teljes igyekezettel azon lesz, hogy akkorára, azaz a delegációk összegyűléséig feladatát telje­sen megoldhassa, arról, a­mit a balközép tulajdonképen akar, tisztába szeretnék jönni, s mivel azt hiszem, hogy több politikus ép úgy óhajtja az e kérdésről való felvilágosítást, mint énmagam, meg fogja nekem engedni a tisztelt Szerkesztő úr, hogy becses lap­jában a tisztelt balközéphez néhány kér­dést intézzek. 1) Hiszi-e a balközép, miszerint az ősz-, trák birodalmi tanács egyedül azon tény által ha t. 1. a balközép a magyar or­­szággyűlésen többségre jutna, kénysze­rítve érezné magát az ezen többség hozta programmot elfogadni? 2) Ha ezt nem hinné, azon vélemény­ben van-e, hogy az 1867-ki kiegyezkedé­si törvények, mint a­melyek lényegükre, ha nem is alakjukra nézve szerződések, egyoldalúlag felbonthatók ? 3) Ha ezt hiszi, hiszi e azt is, hogy a közös uralkodó kötelezve lesz a magyar országgyűlés kivonatára Ausztriában az 1867 ki alkotmányt egyszerűen állam­csíny által megszüntetni ? áj Ha ezt nem hiszi, melyek volnának az eszközök, ha nem a forradalom, me­lyek által az 1867-ki törvényeket, Ausz­tria akaratának ellenében mégis megszün­tethetné ? Ha a balközép e kérdésekre kielégítő választ leend képes adható, nézetem sze­rint csak is ez által fogja elháríthatni ma­gáról a factiositás vádját, s oppositiója ekkor leend jogosítva arra, hogy létezzék. És mindaddig, míg ezt nem teszi, bárki­nek jogában áll oppositióját czélnélküli­­nek tekinteni, mint alkotmány­ellenes és törvénytelennek a szélsőbalét. Dr. H. T. Pest, aug. 31. Tisztelt Szerkesztő úr! Figyelemmel kisérvén hazánkban a po­litikai életnek phasisait, óhajtanám a párt­élet minden momentumát, valamint a kü­­lömböző pártok törekvését és czélját meg­érthetni; szégyenemre kell azonban be­­vallanom, hogy ez nekem, tekintve a balközép működését, egyáltalában nem sikerült, és bármennyire megfeszítsem erőimet, képtelen vagyok felfogni, mit akarhat tulajdonkép e párt. Hogy melyek a Deák párt eszméi, azo­kat értem. Ezek czélozzák, miszerint Ma­gyarország és Ausztria közt szövetség létezzék. E párt szükségesnek tartja eme szövetséget, és ezért elhatá­rzá magát — Ausztria óhaját tekintetbe véve — en­gedményekre , valamint Ausztriának, a szövetség megkötésénél nekünk viszont engedményeket kell­ adnia. Ez szükség­kép következik minden kétoldalú szerző­dés természetéből, mint a­milyen már maga az 1867-ik évi kiegyezkedés is. Meg tudom érteni azt is, mit akarhat a szélső bal. Ez Magyarország és Ausztria közötti bármily szövetséget károsnak te­kint , tehát nem is akart vele szövetségre lépni, de midőn ezt ma már megtörténtnek, megkötöttnek kell látnia, most meg akarja semmisíteni. Igen jól tudja, hogy egy két­oldalú szerződés csak az egyik fél akarata által nem oldathatik meg, el van tehát szánva, Ausztriát a már jogosan megkö­tött szerződés szétbontására kényszeríteni. Ez ugyan nem észszerű, de érthető, leg­alább van benne logika. De mit akar a balközép ? Ez nyilvá­nítja, hogy forradalomról mit sem óhajt tudni, s óhajtandónak tekinti a Magyar­­ország és Ausztria közötti szövetség léte­­sülését. De a szövetséget nem oly sokban akarja, mint azt a Deák párt formulázta és keresztül vitte. Ez mindeddig még követ­kezetes és érthető. Azonban, úgy látszik, mellőzve van itt azon körülmény tudata, mely szerint Ausztria, melylyel a szövetség megkötendő volna, — e szövetségről oly alakban, — mint azt a balpárt óhajtaná , szintén nem akar semmit tudni, valamint nem tekintik azt sem, mi­szerint Ausztria intra dominium (azaz: előnyben) van, a­hogy e szerint a bal­középnek épen semmi jogos eszköze nincs Ausztriát engedékenységre kényszerítni, így a balközép azon alternatívában ta­lálja magát, vagy jogellenes kényszer­­eszközökhöz nyúlni vagy az állapotot úgy a mint van, elfogadó. A párt ezek egyi­két sem akarja, egy harmadik utat pedig n­em tudo­s.. Miután pedig én e kérdés felett, azaz Lapszemle. (A „Hazánkénak.) Pest, aug. 31-én. Az országgyűlési balközép fiatal, de törekvő lapjánál, úgy látszik, nem nagyon épültek azon az ügyességen, melylyel Sz. ur múltkori igény­telen két lapszemlénkre, három hosszú czikkben megfelelt. Szükségesnek látják tehát Sz. ur re­megő kezéből kivenni a kardot, s azt Xy. ur kezébe adni, ki négy hasábos czikkben kisérti meg a hajvágást ellenünk. Megvalljuk, a’milyen kevés szükségünk, szinte oly nagy kedvünk van a „Hazánk“-kal polemi­­zálni. A lap kicsi ugyan, s nem számít még any­­nyi előfizetőt, a mennyit érdemelne, de van ben­ne jellem, illem és annyi határozottság, a m­eny­­nyi egy, a balközép programmja alapján álló laptól csak telik, s habár érvekben való hiányát gyakran kissé comicus méltóság köpenyébe bur­kolja, mégis jobban szeretjük-e parókás pedan­tériát azon fülszaggató gyermeksírásnál, mely­lyel a balközép volontairejei boszantják az irodalmi tisztesség barátait. De mindezt megengedve, még­sem mulaszt­hatjuk el, a legnyugodtabb határozottsággal visszautasítani azon ingyen-előadásokat,melyeket Xy. ur czikke bevezetésében a vitatkozási mo­dorról nekünk adni akar. Ha mi a „Hazánk“-at megjelenése első napjaiban többször citáltuk, mint más lapot citálni szoktunk, akkor e jó­szolgálat, melyet egy kezdő collegának tettünk, ha hálát nem is, de annyit mindenesetre megér­demelt, hogy fegyver gyanánt ellenünk ne for­­díttassék. Mert azt, hogy a „Hazánkénak a szélső bal ellen intézett támadásait, mint a balkö­zép, késő bár, de figyelemreméltó megtérését ki­emeltük, másnak, mint a „Hazánk“ iránti ked­­vezésnek tekinteni, badarság volna. A szélső­balodali izgatás ellen m­i kezdettük meg a har­­czot, kezdettük pedig az izgatás forrásánál, meg­birkózva az egyetlen hatalmas szellemmel, ki e mozgalo­mba életet önthetett. Mig mi e köteles­séget, s mondjuk őszintén — e nehéz és fájdal­mas kötelességet teljesittettük, a­­dig a balközép kétértelmű, kényelmes hallgatással töltötte be hivatását, tartuffe-i áhítattal hallgatván Kossuth izgató szavait, s alattomosan lesvén a népsze­rűség apróbb forgácsait,melyek a heves küzdelem alatt itt-ott földre hulltak. Ha azóta az ország szeme előtt feltűnt egész nagyságában a veszély, mely a „Kossu­th család hagyományos politikájából e nemzetre hárulhat ha az ébredő és útbaigazított közvélemény egy­hangú ítélete porrá zúzta az ittas politika min­den apostolát, s a Kossuth párt ma már mint egy­­ szétvert test, keresve keresi elszórt tagjait. S kérdjük, a nemzet józan szé élén s a polgárok hazafiságán k vül kié az üdvös eredmény főér­­­­deme: azoké-e, kik tiszta meggyőződésük ere­­­­jében, s a kötelességet a népszerűség s a tö­ i­meg ujjongása fölé helyezvén, egy Kossuth sza- I­vával és geniusával mertek szembe szállani, s vagy azoké, kik a nyert csata után, egy lesel­kedő, kétértelmű positiót feladva, a szétrepülő s szárnyakra intéztek üldöző támadást, s nagy el­határozásnak képzelték, ha egy Madarász co­­micumának megmérhetlen mezején böngézni mertek egy-egy tikkadó kalászt ? Ne tegye tehát magát nevetségessé tisztelt laptársunk az efféle állítással, hogy a „Napló“ az „ő szárnyai alá rejtőzött bizony eszébe juthatna valakinek, hogy azon szárnyakat csak akkor terjesztette ki a balközép,midőn a szélsőbaloldali­ig magába a madár fészkébe ijesztőleg bené­zett.. A „Hazánk“ akkor kelt csak szárnyra, mi­kor a balközép egy része, a „Hon“-nal együtt, szélsőbaloldalilag kezdett szédelegni, s vannak emberek, kik azt állítják, hogy Tisza Kálmán máig sem mentette volna meg a társadalmi ren­det, ha történetesen nem épen Biharban talál fenyegetve lenni. Ha tovább megyünk Gy. ur fejtegetéseiben, ráakadunk még egy passusra, melyben a „Ha­zánk magát nevetségessé teszi. Mielőtt tehát a komoly dolgokról kezdenénk beszélni, citáljuk e pasaust, a­mint következik : ■ „Most egy idő óta legtöbbet foglalkozunk a „Napló“-val s a jobboldallal, s ő meg lapunkkal s a balközéppel. Mi azon nyugodtsággal és mérséklettel, mely csak oly pártok tulajdo­na,melyek tisztában vannak önmagukkal és vég­­czéljukkal.“ Mennyire nevetséges e méltóságteljes nyilat­kozat, azonnal ki fog tűnni," ha az olvasó figyel­mére méltatja a következő sorokat, melyeket a „Hazánk“ aug. 23-iki számából szóról szóra ide igtatunk: (H.) A „Pesti Napló“-ban „egy jobboldali képviselő“ czikket ír a baloldali politikáról. Ez a „jobboldali képviselő“ úr nem lehet valami nevezetes ember, s alighanem eltaláltuk, hogy a legunalmasabb, a l­egs­er­vilis­ebb fejbólintók táborában ül. A czikk nem mond semmi újat, s csak rég elcsépelt és meg­­czáfolt állításokat­­és ráfogásokat tartalmaz, me­lyek kimondásától igaz szivü, józan gondolkodá­sú ember még a jobb oldalon is tartózkodott, csak az a bizonyos tábor igyekezett helyes indokok és józan érvelés hiá­nyában ilyenekkel szerezni érde­meket osztályfőnökségre, minisz­tertanácsosságra vagy más valami z­s­i­­rosállomásra. A most szereplő „jobboldali képviselő“ úrnak is érdemekre van szüksége, s arra, hogy folyamodványához a „P. N.- ban megjelent czikkét mellékelhesse.“ Íme, ritka példája azon nyugodtságnak és mérsékletnek, mely csak oly pár­­tok tulajdona,melyek tisztában van­­nak önmagukkal és végczéljukkal. Ennyi, azt hiszszük, a modorra nézve elég lesz. A dologra holnap fogunk rátérni, után nem lesz elég dialektikájuk, hogy kimene­küljenek. Nem intés-e nekik a cseh eclaratió, mely mindenütt, a­hol figyelemre méltattatott csak az ellenmondásos eljárás által kínpadra feszített értelem sajnálatos productiójának találtatott. Meg vagyunk győződve, hogy Gácsország au­­tonomisti­us törekvései inkább fognak reussí­­rozni, mint bármely más országéi; de meg va­gyunk győződve arról is, hogy nem ily után, mely más, sem nem oly jogos it, sem nem oly opportunus törekvéssel összefoly, s a lehetőt, a helyest is kivezeti határaiból. Bécsi dolgok. A házassági civil-biróságok s a püspökök közt naponként ismétlődő összeütközésekkel szemben, felette fontos az igazságügyérnek f. é. aug. 28-ról kelt azon rendelete, melyben az 1868 máj. 28-kai törvényre hivatkozva,a bíróságoknak meghagyja, hogy azon esetre, ha a püspöki székek a tárgya­lási okiratok kiadását megtagadnák, a bíróságok a szükséges kényszereszközökhöz folyamodja­nak. „A bíróság — így végződik a rendelet — e czélból bírságot róhat az illető székre, mielőtt az okiratok erőszakos elvételét foganatosítaná, azonban az okiratok átvételével megbízott kül­döttjét fel is hatalmazhatja, hogy a kényszer­­eszközöket alkalmazza, ha nem is szabatott volt ki pénzbírság. Mindenesetre igen szükséges és gyakorlati intézkedés, hogy a gyűlöletes huzavonának vége szakí­ttassék. E mellett a belügyminiszternek egy, a helytar­tóságokhoz küldött körirata veri fel, és méltán, a közönség érdekeltségét. E köriratban hír szerint kiemeli a belügyér, hogy oly politikai-közigaz­gatási tisztviselők, kik az alkotmányellenes pár­tok kezér­e játszanak, állomásaik alól felmeten­­dők. Ez is figyelemre méltó intézkedés akkor, mikor például Csehországban régen űzi játékát egy oppositió, mely az alkotmány keretén kívül, sőt az alkotmánynyal egyenesen ellentétben áll, s mikor —- mint Gácsországban — a tartomány­­gyülésen hirdet valaki oly famosus alkotmányos elvet, mely szerint az ország sorsa felett a hatá­rozás utczai fáklyavivés­ és democrata-dlubbok kezébe kerül. A landtagokról nem sok hírt hallani. A karinthiai gyűlés feliratot fog határozni, a javaslat már szétosztatott a képviselők közt, s ezen passusban kulminál: „Karinthia tartománygyűlése kimondja azon bizalmát, midőn egyúttal kinyilatkoztatná, hogy ezen államalaptörvény­ehhez törhetlenül ragasz­kodik, miszerint a cs. minisztérium átalános elis­mertetést fog nekik (a törvényeknek) szerezni, s minden ellenök intézett megtámadást, mely jo­gosulatlan túlkapásokban eddig nyilvánult vagy ezentúl bármely ürügy köpenye alatt nyilvánu­­land, a legerélyesebben visszautasitand.“ Lembergben azon maneuvret gondolták ki, hogy a reichsrath-képviselők megbízatásukról legközelebb mind egy szálig mondjanak le, így a lembergi tartománygyűlés keze felszabadulna; az 1867. mártius 2-ai határozatot nem kellene visszavonnia, s a gyűléstől függne, akar-e új választásokat eszközölni, vagy elfogadja a Smolka-féle pressióra c­élzó indítványt. Tartunk tőle, hogy a lengyel követek is elhir­­telenkedik a dolgot, s eljárásuk által oly ellen­­mondások közé ékelik magukat, melyekből az­ Vidéki tudósítások, B­a­l­a t­o­n-F­ü­r­e­d, aug. 29. A „Pesti Napló“ szerkesztőségének tiszte­lettel ! Hogy a „Hon“ kétszeri tudósítója a balaton­füredi Lajosnapról későn kelt fel, azt maga eléggé igazolta a tények téves előadásával, mi a polémiát tovább húzni nem akarjuk, azért a tényt magát, úgy a hogy történt adjuk, a közön­ség ítélete alá, s ha még ez ellenében itt a t. tu­dósítónak megjegyzése lesz, azon esetben 190 résztvevő nevét, és bizonyítását egyenként elő­számlálni fogjuk. Lajos napja előestvéjén Boronkay Lajos 14-ed magával a nagy teremben egy asztalnál névnapja előestéjét ülte, ez alkalommal, midőn már poharak ürítettek, sok jelenlévő Lajosért, és a szóba hozott Tarczy Lajos úrért is, az est­ebéd végével Tarczy Lajos úr poharat emelt szerinte a század legnagyobb Lajosáért is, erre Szalay Gusztáv azon megjegyzést tette, hogy nem úgy mint politicust érti, mire az illető egy­szerűen azt válaszolta: nincs itt politica — ezen felköszöntést éljenezte mintegy 8 ember, mert a 14 közt 4 gyermek is volt; de a nagykö­zönség, mely a nagy teremben szintén jelen volt ebbe nem vegyülhetett, mert a nagy zene, és emberzaj miatt már a szomszéd­ asztaloknál ülők sem érthették az­­egyes felköszöntéseket, így a közönségre róni vagy 8 ember véleményét, több mint téves félremagyarázat. Másnap reggel Dőry Lajos barátai felkérték a gőzhajó kapitányát, mivel Dőry a nagyszámú vendégeket egy díszebéd, estély és tánczviga­lommal akarja megtisztelni, és kinek Füred tár­sadalmi életére és csinosítására sok érdeme van, tegye meg azt, hogy midőn az egész közönség ünnep­élyesen mulat, mozsaraztasson , erre a kapitány egyedül Dőry Lajos tiszteletére lődöz­­tetett, ezt bármikor bizonyítani fogja ; délben a díszebédnél, és este a tánczvigalmi vacsoránál felköszöntések csak a jelenlévőkért tétettek, s a mulatság egyedül társadalmi, és nem po­­litikai jellemű volt. Ez a tény, Mit csinál a minisztérium Füreddel, az sem ide, sem a „Hon“ tudósítójának köréhez nem tartozik, de hogy a tudósító a füredi vendégek érzelmeit hamisan tolmácsolja, azt reá senki nem bízta, s ha arra számított, hogy hallgatással mel­lőzzük — csalódott! A füredi vendégek megbízásából és nevében, Inkey Ádám. Törvényjavaslat a polgári törvény­kezési rendtartás tárgyában. (Folyt.) HETEDIK CZIM. A biztosítási intézetekről. I. FEJEZET. Zárlat. 324. §. Zárlatnak mind a per megindítása előtt mind a per folyama alatt van helye, ha valamely tulajdoni , használati vagy birtokjog vitássá vált, s a felmutatott bizonyítékokból alaposan vélelmezhető , hogy a panasztottnak tettleges birtoka nem jogos alapon nyugszik, a kérelme­zőnek ellenben ahhoz jogos igénye van, s egy­szersmind kimutattatik, hogy zárlat alkalmazása nélkül a tárgy értéke veszélyeztetnék, vagy a kérelmező jogai egészben vagy részben meghiú­­sí­­tathatnának. 325. §. Folyamodó a zárlat iránti kérelmét a per folyama alatt ennek bíróságához, a per meg­indítása előtt pedig a zárlat tárgyára nézve ille­tékes bírósághoz adja be. 326. §. A zárlat iránt a bíróság az ellenfél meghallgatása nélkül határoz. A megtagadó vég­zés ellen fellebbezéssel lehet élni. 327. §. Panaszlottnak a zárt elrendelő végzés a kérvény egyik példányán a zár foganatosítása alkalmával kézbesitendő. E végzésben világosan ki­tétessék, hogy panaszlott a zár elrendelésére s a zárgondnok személyére vonatkozó kifogásait a zárt elrendelő bíróságnál 8 nap alatt beadhatja. 328 §. A zárlatnál rendszerint zárgondnok rendeltetik. Ezt a kérvényező ajánlatára a zárt foganatosító biró nevezi ki, ha azt megbízható­nak találja; ellen esetben más alkalmas egyént nevez. 329. §. Az eljárásról jegyzőkönyv vétetik fel, melyben a lezárolt tárgyak körülményesen le­­irandók, s becsértékök egyenként kiteendő. Az ekkép összeirt tárgyakat a zárt foganatosító biró azonnal zárlat alá vetteknek nyilvánítja, s a mennyiben folyamodó is vánja, a zárgondnoknak átadja, mi a zárlati jegyzőkönyvben megjegy­zendő: 330. §. Ha telekkönyvi tárgyakra rendeltetett el a zárlat, a zárt foganatosító bíró a végzés te­lekkönyvi feljegyzését hivatalból eszközli. A hol­­­lékköny­vek még nem léteznek, a zárlat a ha­tóság területén hivatalból körözendő, illetőleg kihirdetendő. 331. §. A törvényes szünnapok a­ zárlat foga­­natosítását nem gátolják. 332. §. A kellő időben beadott kiadások az el­járó bíróság minőségéhez képest sommás úton vagy külön jegyzőkönyvben tárgyaltatnak. A tárgyalás a zárlat folytán bekövetkezhető kárra nézve adandó biztosíték kérdésére, valamint an­­­nak mennyiségére és minőségére is kiterjed.

Next