Pesti Napló, 1868. szeptember (19. évfolyam, 5504–5528. szám)
1868-09-27 / 5526. szám
222—5526.siU Vasárnap, September 27 1868. 10. évi folyam. Szerkesztési iroda: Úri utcza 6. aitm. II. emelet. E 1.1 pazellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak rsm őrt kezektől fogadtatnak el. Kiadó-hivatal: Ferencziek tere 7. szára földszint. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadás körüli panaszok , hirdetmények) a kiadó hivatalhoz intézendők.PESTI F. évi oktobertől a „Pesti Napló“ naponként kétszer jelenik meg Előfizetési feltételek: Vidékre, postán , vagy helyben, házhoz hordva. Félévre . . 10 írt 50 kr. o. é. Évnegyedre : 5 frt 25 kr. o. t. Hirdetmények díja: 7 hasábos petitsor egyszeri hirdetésnél 7 nj kr. Bélyegdíj külön 30 nj kr. Nyílt tér: 6 hasábos petitsor 25 nj kr. Előfizetési felhívás PESTI NAPLÓ 1868-dik évi 4-ik negyedévi folyamára. Az előfizetési ár esti lappal együtt a következő: A postán küldve vagy Budapesten házhoz hordva. Negyedévre (october 1 -től december végéig) . . 5 frfc 50 kr. Az esti lap külön küldéséért felülfizetés havonként 80 kr. Pest, september 10. 1868. A „Pesti Napló“ kiadó-hivatala. Pest, sept. 20. 1808. Az erdélyi kir. főkormányszék Mig az országgyűlés a kiegyezés nagy feladatával volt elfoglalva, nem volt helye belszervezeti és egyes részekre vonatkozó kérdéskkel foglalni el idejét és figyelmét. E szempontot nem tévesztették az erdélyi képviselők, hanem, amennyiben rajtok is állott, átalán véve közreműködve a kibékülés, a közös ügyek rendezése kérdéseiben, türelemmel vártak. Bekövetkezett végre-valahára a közös ügyek rendezése s rögtön sürgetve tornyosulnak az országgyűlés elébe a megoldandó beszervezési kérdések; ezek közt kétségen kívül már az első sorban, némely erdélyi ügyek. Nem hiszem, hogy — ideje és helye lenne annak, hogy minden erdélyi függőben levő kérdést egy nagy, minden révészekre kiterjedő törvényczikkelylyel, mondhatnám tudós codificáló munkák után oldja meg az országgyűlés Erre már csak idő sem lenne, de ha bármennyi lenne is, alig volna azon it helyes. Megvallom, atalán bizonyos diffidentiával tekintem a törvénytestületek codificáló munkálatait. Tudom, hogy igenis van annak is helye, midőn egy sereg meghozott vagy gyakorlatba jött törvény összeillesztéséről van szó; vagy akkor, midőn szerződésekben körülírandó egyik és másik fél joga és kötelessége; de a törvényeknektalán a gyakorlati életre kell vonatkozni, azon egyes kérdéseket kell megoldani, melyek a közügyek a közélet folyamában felmerültek. Ezt kívánnám szem előtt tartani az erdélyi viszonyok rendezését illetőleg is. Vannak erdélyi kérdések, melyek nemcsak a Királyhágón túlnan várják a megoldást, de azon innen is. Ilyenek pl. az igazságügyi rendezés, a helyhatóságok, a nemzetiségek, a vallások stb. kérdései. És vannak mások, melyek specialiter erdélyi kérdések. Csak ez utóbbiakat kell, nézetei szerint, kultir törvényekkel rendezni. Vannak azonban ezek közt olyanok is, melyeknek rendezése, nézetem szerint, igen égetve sürget, s melyeket még a jelen országgyűlésnek meg kell oldani. Ezek közé számítom az erdélyi kir. kormányszék felől való intézkedést. Az 1848-iki „Magyarország és Erdély egygyé alakulásáról“ szóló kolozsvári I. ez. megszüntette az erdélyi udv. cancelláriát, hatóságát a m. kir. kormányra ruházta, de ezek mellett rendeli,hogy: „Erdélyben a közigazgatás és igazságszolgáltatás folyama és személyzeti szerkezete, a közelebbi közös hongyülés általi elrendezésig, jelen helyzetében marad.“ (3-4k §ban.) — A cancelláriat el lehetett törölni minden zavar nélkül, de a közigazgatás és igazságszolgáltatás közegeit nem látta helyén az országgyűlés a nehéz viszonyok közt újakkal cserélni fel, s idő sem volt a rögtöni átalakításra. Ama közelebbi közös hongyárs, mely a törvény szerint hivatva van intézkedni, épen ezen, folyamatban levő országgyűlés. A közös ügyek rendeztetvén, most már kötelessége az erdélyi képviselőknek ezen kérdést szóra hozni. Mi legyen tehát sorsa az erdélyi kir. főkormányszéknek ? Mielőtt erre határozott feleletet adhatnánk, szükséges arra visszagondolnunk: mi volt az érd. klr főkormányszék régebben, és mivé vált az közelebbről. Az érd. kir. kormányszék régebben Erdélynek legfőbb közigazgatási és igazszolgáltatási hatósága volt, de tényleg, habár nem törvényesen, rendre nyakára hágott, főleg az igazságszolgáltatási kérdésekben, az érd. cancellária. A kormányszék tagjait az érd. országgyűlés választotta ; s miután ezek egyszersmind az országgyűlésnek is tagjai voltak és ott, közvetlenül feleletre vonathattak , e berendezés rendkívül érdekes helyettetője lett volna a parliamentáris kormányformának, már azon időben, midőn annak idomai teljesen sehol sem valának még kifejlődve. Fájdalom, az érd. kir. kormányszéknek és országgyűlésnek egybevágó, ép működését hiába keressük a történet lapjain : Erdélyben országgyűlések, a törvények leghatározottabb megszegésével, rendetlenül, gyakran nagy időközökben tartattak, s Erdély nem vlla elég erős arra, hogy bár jogos kivánatai is meghallgattassanak illetékes helyen. És, mi a régiből fennmaradt kormányszék jelenlegi állása? Az idő kérlelhetlen menetét feltartóztatni nem lehet: legnagyobb része azoknak, kik ama főhatóságnak választott, törvényes tagjai voltak, a földi terhektől megszabadulva, örök álmukat nyugoszszák, némelyek pedig más okok miatt szűntek meg annak tagjai lenni. A jelenlegi érd. kormányszék tagjai legnagyobb részét a jogtörvényeseknek el nem ismerné, s állítom, hogy a régi törvények nyomán, a jelenlegi kormányforma mellett, a közjog igényeinek megfelelő kormányszéket teremteni — képtelenség. Ami tehát a jelenlegi kormányszék személyi viszonyait illeti, ebben fő szempont az, hogy tagjai nem törvényesen választottak. Nem vádként hozot ezt itt fel, hanem azon különbség constatálása végett, mely a 48-ki és jelenlegi kormányszék közt létezik; s folytatni akarom: egy további fontos különbség az, hogy a 48 ki kormányszék nemcsak közigazgatási főhatóság volt, hanem egyszersmind igazságszolgáltatási is. Most ez is másként van; egy része ugyanis, mint itélőszéki rész, a minisztérium által áttétetett Pestre, és egyesíttetett a m. kir. legfőbb törvényszékkel, a hétszemélyes táblával. És ez így helyesen van. Ebben a minisztérium azon teljhatalomnál fogva járt el, melyet neki Erdélyt illetőleg, az országgyűlés adott, s azon helyes kormányzati elv serint, hogy az igazságszolgáltatás a közigazgatástól elválasztassák. Megeshetik a dolgok mindennapi és legalsóbb rendű folyamában, hogy kérdés lehet, miként döntessék el valamely ügy : rendes közigazgatási vagy politikai úton, avagy az igazságszolgáltatáshoz folyamodva, rendes perutján, de egy főhatóságnál összezavarva tárgyalni fellebbezett pereket , közigagatási kérdéseket, valóban igen nagy anachronismus volt. Tehát: nemcsak személyzeti szerkezetére, de hatósági körére nézve is igen különbözik a jelen kormányszék a 48 kitól. És pedig még távol sem mondtam el minden nagy különbséget. Jelen alkotmányos életünk életbevágó kiegészítő rése a felelős parliamentáris minisztérium. Hogyan felelhetnének az egyes miniszterek az osztályrészükbe jutott tárcza alá eső ügyek elintézéséről, ha tudtuk nélkül intézkedhetne azok bizonyos részében egy elavult collegialis rendszer szerint működő dicasterium ? A dolgok természete hozza magával, hogy az érd. klr. kormányszék, miután a törvényértelmében még eddig léteznie kellett, egy, pusztán véleményező és rendeleteket expediáló közeggé sülyedett alá, mely a dolgok menetét nagyon nehézkessé teszi , igen meglassítja, de senkinek sincs hasznára is, bizonyosan önmagának is csak terhére van. A jelenlegi ügymenet szerint, ha valami a kormányszékhez foly be, a kormányszék vélekedés mellett felküldi a minisztériumhoz ; az illető miniszterek rendelkeznek, amint helyesnek vélik, rendeleteket azonban a kormányszékhez intézik, az pedig rendeltetése helyére tovább adja azokat. Még hosszabb az ügymenet jelen-leg azon ügyekre nézve, melyek Erdélyt illetőleg egyenesen a miniszterekhez kerülnek. Ezek ugyanis az ügyet véleményadás végett leküldik a kormányszékhez ; a kormányszék előbb vagy utóbb, rendesen nagy későre, válaszol a kérdésre; a többi aztán úgy megy, mint fentebb vá ízoltam. Tehát, az erdélyieknek osztály, vallás és nemzetiségi különbség nélkül érdekében áll ezen szövevényes, ezen hosszadalmas, ezen erélytelen ügymenetet megváltoz- t tatni, érdekében áll a kormányszéket, mint, olyant, eltörölni. Alig képzelek másokat, kiknek ellen-szenvük lehet a kormányszék feloszlatásával, mint a sötétség ama szülötteit, kik je-lenleg, ismeretlen menhelyeikre visszavonulva, szorongva, epedve várják az ő országuk viszajövetelét , a jelenlegi államrendszer, szabad kormányzat meg- buktát. Hiszen semmi valódi, semmi méltányos érdek sem talál erősebb támaszt a kormányszékben, mint a miniszteriutuban ; a kormányszék közelléte pedig az erdélyiek részére illustrius, mert a dolgok úgyis a minisztériumoknál dőlnek el. Két lehetőségét látom ezen segíteni. Egyik, hogy Erdély számára egy külön belügyminisztérium állíttassék fel, mely a magyar minisztériumnak kiegészítő része legyen és rendes székhelye Kolozsvár vagy Pest lehetne; azonban minden nem belügyi tárczába tartozó dolgok, közvetlenül a többi miniszterek igazgatás alá tartoznának. A másik, ami a 48-ks törvények betűivel és szellemével tökéletesen megegyez, hogy az érd. kir. főkormányszék oszlattassék fel, teendőit atalán az illető magyar miniszterek vegyék át. Alig szükség mondanom, hogy én leghatározottabban amaz utóbbi mód mellett vagyok, mint amely sokkal egyszerűbb, határozottabb, az időviszonyoknak sokkal inkább megfelelő. Fentebb azt mondtam ki, hogy senkinek sem lehet, ki alkotmányos érzettel bír, érdekében a kormányszék megtartása. Talán Kolozsvár városát kivihettem volna a nagy átalánosságból, de még ezt, sem tartottam a végén szükségesnek. Megtörténhetik ugyan az, hogy valamely városnak vagy vidéknek érdeke az ország érdekeivel ellentétbe jön; itt alig lehet arról is szó. A kételkedőktől csak egyszerűleg kérdem: mivé lett volna Kolozsvár, Erdély és Magyarország egyesülése nélkül?... Aztán, nem kell elfeledni, hogy soha egy ügyébe való, jóra való várost valamely dicasterium, valamely bureau fillérei gazdaggá nem tettek: ipar kell arra, pezsgő társadalmi élet, jó közlekedési eszközök. Nem „guberniumot“ Kolozsvárnak, hanem vasutat, és pedig, minél hamarább. Nem külön dicasteriumot Erdélynek, hanem minél több és czélirányosabb közlési és közlekedési eszközöket, sok vasutat, helyesen szabályozott, Marost, melyet ne tegyenek új átvágások rohanóbbá , de a víztömeg czélirányos felhasználása , minél több időben hajózhatóvá, gyármunkákra alkalmassá; aztán minél több ügyébe való gyárt Erdélybe, helyes gazdasági viszonyokat, a fennmaradt úrbéri viszonyoknak rendezését, különösen tagosztályt, legelő- és erdő előtt-löntést, helyes igazságszolgáltatást stb. " Ilyenfélékben rejlik Erdély jóllétének kulcsa, és nem kormányszéke létezésében. És már most határozottan, röviden felelhetek a kérdésre: mi legyen jóivá az erdélyi kir. főkormányszéknek ? Oszlattas-sék fel; személyzete osztassék be a mi- nisztérium megfelelő osztályaiba; mostanig még fennmaradt teendőt a minisztérium vegye közvetlenül át. B. KEMÉNY GÁBOR.lyeskedésektől és gyanusítgatásoktól, objectiv hangon és csakis a tárgyhoz szól Elolvasván e czikkek elejét — a leghiggadtabbat és legszabadelvűbbet ellenzéki oldalról — úgy láttam, hogy Móricz Pál úr a centralisatio szükségéről írt czikkeimet félremagyarázta. Mert azokban, amiket ellenükben felhoz, alig van oly dolog, amit vagy magam ne állítottam volna, vagy a mi állításaimból következtethető ne lenne. Mert ha M. P. úr azt mondja, hogy olcsó közigazgatás kell, hogy autonóm testületek intézzék el a helyi ügyeket, hogy locális érdekek gyors és olcsó kielégítésére egy centralizált kormány nem képes, hogy nem kell intézményeinket az abstract centralisatio követelményeihez alkalmaznunk, hogy óvakodnunk kell a bureaucratismus meggyökereztetésétől, — csak oly dolgokat mond, melyekben vele tökéletesen egyetértek, s melyeket nagyobbrészt magamnak is volt szerencsém már e lapokban elmondani. Ezen kiindulási pontokra nézve tehát M. P. úr teljesen félreérti állításaimat. Én vagyok e oka, amennyiben talán nem fejezem ki magamat elég világosan ? — nem kutatom. Megelégszem azzal, hogy szerencsém van a főelvekre nézve M. P. úrral — az ellenzék tagjával — egy véleményen lenni. Nem így czikkeinek némely más részeire nézve. Nem abban, ha M. P. úr azt mondja, hogy a 48-ki törvények, a népképviselet által a „legfőbb hatalmat már akkor a parliamentbe helyezték át,“s ezt ellenünk hozza fel argumentumul. Mert hogy a 48 ki törvények a parliamentbe helyezték át a legfőbb hatalmat, — ez igaz, s épen ezt vitatjuk mi. De igaz az is, hogy a mai megyei mozgalom épen a 48-nak ezen rendelkezése ellen irányul. Mert mai megyei politikusaink, midőn a megyének kormányellenőrzési szereet vindiálnak, összekötve a vis mertiaevel, — midőn, mint épen M. P. ur,pártjának bihari vezére, jogot akarnak adni a megyék többségének a képviselőház feloszlatására: egyenesen a parliament souverainitását támadják meg. Mert hetven — a városokkal együtt több mint száz — helyhatóságnak jogot adni a parliament alkotmányőri szerepébe beleavatkozni, — a parliamentet a vármegyék többségének alárendelni, nem más, mint kiragadni a parliament, kezéből azon „legfőbb hatalmat,“ melyet neki M. P. ur szerint is a 48 adott, nem más, mint localis init,iluziókat országos szereppel ruházni fel, amit, M. P. ur sem tart helyesnek. Igen, a 48 a legfőbb hatalommá tette a parliamentet. De most épen arról van szó : meghiúsítani azoknak törekvéseit, kik e legfőbb hatalmat ki akarják ragadni kezéből. Nem oszthatom tehát M. P. úr azon nézetét, hogy „a szükséges centralisatiót a 48-ki törvényhozás már megalkotta,“s hogy így e tekintetben tovább mennünk nem kell. Hogy megalkotta egy részt, az áll, — de hogy e tekintetben fölöslegessé nem tett minden további intézkedést, azt bizonyítja maga, midőn kimondja, hogy a megyerendszert még ,,összhangba kell hozni a közszabadsággal,“ — midőn a minisztériumot új javaslat készítésével bízza meg a megyék tekintetében, — azt bizonyítja mindezekfelett a mai megyei mozgalom, melyekben oly elvek hirdettetnek, oly igények lépnek napvilágra, melyek a 48-ki elvekkel egyenes ellentétben állanak! Feladatunk épen az, hogy a 48 ki elvek, melyek 48-ban a megyékre nem alkalmaztattak, ma reájuk is kiterjesztessenek. Nem kell nekünk ,,több összpontosisitás,“ mint a mi a 48-ki elvekben van, de kell azon összpontosítás megvalósitása, mely ez elvekelmellőzhetlen corfollariusa. Kell a 48 nemes eszméivel, nagy elveivel, minden téren alkalmazva, minden consequentiáival megvalósítva. És ezekből engednünk nem szabad, hacsak a haladás helyett az önkénytes visszalépés szégyenteljes látványát nem akarjuk imiítani a világnak. Felelhetnék még egyes dolgokra M P. úr első czikkében, de ezeket, miután a fentebb jelzett félreértésből erednek, melőznöm. Második czikkében M. P. úr sorba veszi azon érdekeket, melyeknek szempontjából én nagyobb centralisatiót állítottam szükségesnek, mint minőről mai megyei politikusaink megednének. Azt mondtam, hogy hazánk önállásának védelmére elegendő erőt kell adnunk azon hatalomnak, mely Ausztria és a külföld irányában hazánkat képviseli. — M. P. úr azt állítja, hogy hazánk önállását a megye elősegítendi. Okokat azonban állítása mellett nem hoz fel. Én azt mondtam, hogy hazánk integritása érdekében elég hatlommal kell felruháznunk az ország egységének képviselőit, — M P. úr azt állítja, hogy Magyarország integritását a megyék jobban megvédik. Pedig, azt hiszem, ez is oly „országos hivatás, “aminővel a részeket felruházni első czikkében maga is helytelennek tarja. „A felelős kormányzattal való összeférhetést illetőleg — úgymond tovább M. P. úr — teljesen hiszem, hogy mihelyest a coordinatió meglesz , nem leend többé semmi összeütközés.“ — Ez állítás ellenében, mely azonban a „teljes hit“-en kivül semmi okkal nem támogattatik, nem akarok azokra hivatkozni, a mikkel e lapokban megkísértem bebizonyítani azt, hogy épen a coordinatió által fognak ily összeütközések előidéztetni, hanem hivatkozom egyenesen M. P. úr pártjának bihari vezérére, ki e tárgyról írt röpiratában a parliament és coordinált megyék közti összeütközést oly könnyen bekövetkezhetőnek tartja, hogy épen ez összeütközések kiegyenlítésére lép fel fentebb említett famosus indítványával, mely szerint a parliament a megyék által feloszlatható volna. Végre azt mondtam, hogy a vis mertiaen ősi vármegye ellenkezik a democraticus haladás érdekeivel. M. P. ur ez ellenében felkiált: „Ki hiszi ezt el ?“ De ez még nem argumentum. E négy kérdés, illetőleg állítás tekintetében, melyek szerintem a kérdés legfőbb momentumait, foglalják magukban, s melyekkel M. P. ur két czikkében egy szerény félhasábon bánik el, sajnálattal nélkülözök e czikkekben minden argumentumot, mely állításaim erejét meggyöngíthetné. Tovább ment be, M. P. úr azt kérdi: Mit tennénk, ha a kormány meg nem szavazott adót, katonát követelne, a vis intertiae nélkül ? A felelet igen egyszerű. Mi a vis intertiat ki akarjuk töröltetni a rendes alkotmányi jogok sorából, aminő az 48 éle volt.. Midőn ezt kívánjuk, alkotmányos állapotokat tartunk szem előtt. Ha azonban a kormány a parlament által meg nem szavazott adót és újonezokat követelne, ez már nem alkotmányos álapot. Ez is megeshetik, S áll, hogy e rendkívüli esetekre rendkívüli jogokra is van szüksége a nemzetnek. Ez esetekre a vis mertiaet nemcsak jogává, hanem kötelességévé kellene tenni a megyének. Nemcsak jogává, hanem kötelességévé kellene tenni azt, hogy oly kormánynak, mely parlament nélkül akar kormányozni, egy rendeletét se hajtsa végre , mint ezt szerencsém volt másfél év előtt az „1818“ hasábjain 1867. május 22 iki 68. számában bővebben kifejteni. Nem azért hivatkozom etipra, mintha igényt tartanék rá, hogy annak szavai emlékezetben tartassanak, de hivatkozom azért, hogy megyei politikusainkat meggyőzzem arról, miszerint mi, midőn a megyei omnipotentia ellen küzdünk, távol attól, hogy a nép alkotmányos jogait kevesbíteni akarnók, inkább azok biztosítására törekszünk Még csak egy megjegzést. Móricz Pál úr — e czikkei után ítélve — a mérsékelt megyei politikusokhoz tartozik, kik a megyét nem akarják a parliamentnek és kormánynak fölébe rendelni, és mégis a megyék „coordinatióját“ tartja szükségesnek. E szónak a mostani megyei mozgalom oly értelmet adott, mely M. P. úrnak a parliament legfőbb hatalmáról vallott elveivel ellenkezik. Vagtalán M. P. ur e szónak más értelmet tulajdonit, mint Pestvármegye ? Ez esetben érdekes volna a „coordinatio “ ezen uj theoriáját megismernünk. TOLDY ISTVÁN A megyei politikusoknak. II. Másként felelhetek Móricz Pál urnak, ki a „Hazánk“ 202 és 203. számában is említett csikkéim ellen ; mert a mai ellenzék szokása ellenére, menten szeme llal számunkhoz félív melléklel v«» csahitve. Népnevelés minden áron , maradtunk mi mindenben; annak pedig bet■ veimét oka, vrva. Míg nyugat népei a béke idén bizton nyomoztatták jóllétük, boldogulásuk élőfonátait, a építették kívül belül magukat szabadot , addig