Pesti Napló, 1868. október (19. évfolyam, 5529–5465. szám)

1868-10-01 / 5529. szám

missá is teszi, míg amazokban, bár látszik, hogy semmivel sem fordított kevesebb saját szorgal­mat rájuk, inkább hagyja magát vinni a költé­szet és a helyzet erejétől. F­e r­e k­­­n­é „Melindája“ nem tőlünk várja az elismerést. Régen tudjuk, hogy az épen ártatlansága, naivitása, szelídsége miatt elbukó nő szerepének minden mozzanatát érvényre hozza ; az örülési jelenetekben kitűnő, nemcsak külső plasticája ragad el, hanem még inkább képessége a lelkü­­let plasticus előállítására. Sajnálnunk kell, hogy a harmadik felvonás megrendítő jelenetei­ben egyikét ama számos gyönyörű helyeknek, melyek megannyi perspectivák Melinda ben­­sejébe, el hagyja siklani és M­e­l­i­n­d­a szűzi sze­mérmét épen azért nem hagyja érvényre jutni, mivel nagyon is ki akarja emelni. Melinda nem mondhatja ki azt a szót, a mivel vádolja az ud­var, s azért mondja: „ez ne mondjon engem annak, de ezt mondja, és ezt úgy kell ki­emelni, hogy mindezt éreztesse, elsiklani rajta nem szabad. De végre is olyan Melinda volt F­e­r­e­k­i­n­é, hogy N­á­d­a­y-nak mellette mint 011­6-nak, a színpadon is nehéz positiója volt, annál nehezebb, mert nem is látszik épen az ilyen szerepekre hivatva. Tóth Józsefet pótolnia kellett Benedek­nek. Bib­éra eh­ja nem pótolta épen Tóth Józsefét, de felfogva nehéz helyzetét, a száraz humorra és érdes realismusra vetette a súlyt és becsülettel megállotta helyét. Persze, hogy nem ment a dolog némi túlzás és a költő pompás alakjának némi csorbítása nélkül. De a­mit B­e­­ne­dek­től, e jeles segédszínésztől az adotton fölül méltányosan kívánhatunk,nem lehet egyébb, mint hogy végjelenetében több súlyt fektessen felindulására, mely életébe kerül, miután a szá­mítást feledi, s minden önző ok nélkül magát el hagyja ragadni. Szigeti József Peturja sok tekintetben az életből volt merítve ; igenis az életből, mert Petur most kétszerte élvezetes, miután eredetijének utódait köztünk látjuk sétálni. Hisz ezek a mi derék szélső bal­oldalistáink! Nem a mosolygós nép­csalók, hanem a szívhajlan­­dóságból neki keseredett becsüle­tesek. Valóban, midőn a busongó Szigeti-Petur serlegezve dörmögött, és borízű hangon élteté a magyar szabadságot, eszünkbe jutott szélső­balunk és a­ Bors­zem Jankó egy ismert alakja, ámbár nem tudjuk, vájjon ez is „tisz­­telné-e a zsidót akkor, ha királya vol­­na?“ Az egyenes jószivüség az akut elkeseredési passió mellett, a fel­­robbanó, de könnyen le is lohadó, bár végkép ki nem i­r­t­h­a­t­ó r­o­b­o­l­á­­si düh és ratik­alismus, a ezeket át­hatva a, gyönge értelem, mindez emlé­keztet bús-magyarjaink amaz alakjaira, kiket nagyon jól meg tudunk különböztetni a szélső párt kalandoraitól és iparlovagjaitól. Már ez olyan halhatatlan faj közünk magyarok közt,­­ csakhogy..,úgy látszik, ez a faj régebben mégis jobban megállta a sarat ak­kor, ha tettre került. Ez volt P­e­tu­r, ez volt Szigeti József. Szigeti Imre és Szilágyi, a két Bo­­róthi, és Komáromy (Tiborcz), igen szépen érvényesítették szerencsés felfogásukat; kár, hogy Komáromy is nagyon énekelt. Szi­geti Imrének a követségnél és az összeeskü­vésnél mélyen megindító, meglepően sikerült hely­­ voltak az elaggott levente szerepében. Rendeletben Izidora, a német leány, Szigligeti Anna kezében igen szép alakítás volt; két okból kell ezt kettős elismeréssel említe­nünk ; először, a szerep maga rendesen hatásta­lan marad az előadók kezében; másodszor, ke­vésbé nehezen érvényesíthető szerepekben is csak ritkán tudja a tisztelt kisasszony képessé­gét érvényesíteni, hogy ez neki itt mégis siker­­­ült, szép jele kegyeletének, mely értelmességét és szorgalmát ilyen vonalra emelte. Ezek után szabadjon még néhány átalánosabb megjegyzést tennünk. n B­á­n­k b­á­n“ utolsó elő­adása fényes elégtételt szolgáltatott a drama­turgnak és azoknak, kik ez állomás rendsze­resítésére hatottak. Nemcsak a külső rendezés volt a leggondosabb, fényes és az első magyar tragoediához méltó, hanem az volt az en­y­e­m­­b­­­e is, egy bevágó és valóságos összeját­szás. Kivételt csak Petúr és Otto elkésése a nagy gyilkolási jelenetben tett. Ily előadást nemzeti színpadunkon ritkán, „Bánk bán“-ban­­, csak ritkán láttunk; régebben is, midőn még kétségbevonhatlanul magasabb erők — egy Egressy — álltak rendelkezésre, nem láttunk ilyen előadást, majd az egyesek nem tudták szerepüket, majd az, egész volt von­tatott, összevágás nélküli. És kétségkívül a dramaturg érdeme, ha a vasárnapi elő­adás is újra azt demonstrálta, hogy kevesebb erővel is kitűnőbbet lehet nyújtani, ha oda ha­tunk, hogy minden egyes előtt mindenekfelett az összes lebegjen; ez-minden oldalról támoga­tást nyújtván neki — a főszereplő erejét is tete­mesen növeli, érvényesíti a kisebb erőket is el­tekintve attól, hogy közvetlenebbé teszi a hatást. És itten sz­abadjon visszatérnünk arra, a­mit e sorok elején ígértünk. Azt mondtuk, hogy a rendelkezésre álló erőkkel még jobb is lehetett­­,­ és következtettük ezt épen az előadásból. Már most mi az oka an­­nak, hogy ez nem volt így.Kit kell hibáztatnunk? Nem tartozunk azok közé,a­kik a kriticával visszaélnek, a­mennyiben a­helyett, hogy ennek feladatát teljesítsék, többnyire pletykákon ala­puló egyesek iránt emelt vádakkal szeretik az olvasót mulattatni. ' sv ö­gj j , A nélkül tehát, hogy egyeseket említenénk hibáztatjuk először is azokat kik okozták, hogy olyan ritkán ké­rő,­ a közönség elé „Bánk bán“ Épen mivel nem tudjuk, hogy mi volt, vagy mi most is ennek oka, nem vádolunk senkit sem. De világos a ritka előadás hát­rányossága: a nemzeti színháznak első­sorban és mindenekelőtt a nem­zet e nagy tragoediáját kellene kul­­t­válni. E helyett 1857. óta csak néhányszor láttuk színpadunkon, sok, ha egy évben 3—4­ Pedig az ilyen művek csak úgy adhatók tökéletesen, ha évenkint többször ismételtetnek ha nem csak szükségből rántják elő ! így lesz lassanként­­mind tökéletesebb minden részlet ,így nyeri kellő keretét a főszereplő. ’ Hibáztatnunk kell másrészt a közön­séget; a vasárnapi előadás közönsége elég­ett volna más darabra, „Bánkra“ kevés, más­kor pedig még kevesebb volt. Honnan vegye lelkesedését a színész, ha a közönség épen ott közönyös, a­hol legtöbb tehetségére, tanulmá­nyára van szükség. ■ “f'hog y Bánkból önmagából R­ife «11 e.S °d 6 81 merkTM, igaz, hogy­­ közönség nélkül is kelle- i n­e ’ kelene adatni, miglen eon ember_r van Magyarorszá­g­n(te 111 sü­­­y­ed­t an­n­y­ir­a, ho­gy „Bánkhoz“ emelkedni többé nem ő is olyan, hogy inkább r kaszn°t. Persze hogy könnyebb a criticában üres phrasisokra, biablonokra szo­rítkozni, mint színésznek, közönségnek hasz­nálható anyagot nyújtani. Kritikánk pedig azt szereti tenni, ami k­ön­nyebb. - -A. J. T . firtatott, mint melylyel tárgyánál fogva össze­köttetésben áll. A 4. és 5-ik szakaszok vita nélkül fogadtattak el; a 6-ik­e­t, mint mely előre is az állam által kiállítandó papírok hiteltelenségét látszik feltenni, Vukovich Sebő kihagyatni kívánta, azon­ban az előadó megjegyzésére, hogy a váltság­­jogosított, ha papírjain túl nem ad, azok után a teljes ötös kamatot húzza, a szakasz megha­gyatott. '1­1 A 7-ik §-nál H­o­r­v­á­t­h B. igazságügyminisz­­ter javaslatára egy leírási hiba igazíttatott ki. A 8-ik §. meghagyatott, a­k­iknél B­e­r­n­á­t­h Zsigmond a bekebelezési elsőbbséget az addigi jóhiszemű hitelezőkre nézve sérelmesnek tartja. A ház ezen szakaszt is az igazságügymi­niszter megnyugtató felvilágosítása folytán meg­hagyta. A 10, 11 és 12. szakaszok elfogadtattak. A 13-ik­­­nál Halász Boldizsár a viszabocsá­­tást úgy kívánta értetni, hogy ezért semmi se kö­­veteltethessék. Lator Gábor következő módosítványt nyújt be: „Ha az ily visszabocsátott szöllőbirtok nem par­lag, s abban a váltságkötelezettnek haszonhajtó befektetései vannak, ezek értékét a váltságjogo­­sított egyességileg, vagy ha az nem sikerülne, a 21. §-ban említett választott bíróság megálla­pítása szerint megtéríteni tartozik.“ Deák F­e­r­e­n­c­z: Megemlíti, hogy e 13-ik szakasz tartalmát illetőleg, különösen a 6-ik osz­tályban hozatott fel azon kérdés, vajjon mi tör­ténik az elpusztult szőlőkkel, melyek nem annyi­ra hanyagság, hanem az elemi viszonyoknál fogva lettek használhatlanokká. A 6-dik osz­tályban e körülmény folytán az elpusztult sző­lőkre azon indítvány létetett, hogy ez esetben a váltságot az tartoznék megfizetni, ki a szőlőt birta, pedig ez nem lehetne, mert a szőlő hasz­nálhatatlanná válván a birtokos annak hasznát nem vette. Pártolja Halász Boldizsár észrevétele szerint az „ingyen“ szó beigtatását, s kéri a képr.­házat, hogy ne terjeszkedjék ki arra, hogy a­mely birtokosnak nem tetszik a szőlője, az a földesurának nyakára becsültethesse és ne fizes­sen érte kárpótlást. Ha meg akarja valaki tartani szőlőjét, fizesse a váltságdíjt; ha meg nem akar­ja tartani, lemondhat róla, ha olyan a szőlő, hogy hasznát venni nem lehet. A ház osztva Deák F. érveinek helyességét, a Halász B. által javaslott módosítást elfogadta , nem különben a 14. és 15-ik szakaszokat is. A 16-ik §. helyett Inkey József az ere­deti törvényjavaslat ennek megfelelő szakaszát indítványozza elfogadtatni. Deák Ferencz: A 16-ik szakasz tartal­mát nem fogadja el, respective azt, hogy az egyik félnek álljon jogában az átváltoztatást követelni, hanem azt óhajtja hogy „ha mindkét fél kívánja.“ Gyakorlati szempontból indulván ki, érvekkel bizonyítja be, hogy ellenkező esetben a föld tulajdonosa oly valamire kényszeríttetik, mire a szerződés világos megkötésének ellenére bele­egyezése nélkül nem volna jogunk őt kényszerí­teni ; s ekként majd az egyik,majd a másik félre káros, ha az egyik fél kényszerítheti a másikat, a már megkötött szerződés valamely lényeges pontjának megváltoztatására, igen, ha mindkét fél igénybe akarja venni az állam segélyét, ak­kor nincs kifogása ellene, hogy a szerződés meg­változtattassák. De ha nem akarja mindkét fél, hanem csak az egyik, akkor igazságtalan, hogy a másik fél kényszeríttessék a szerződéstől el­­állani. Horváth Boldizsár: Megemlíti, hogy ha czért akar a t. képv­­érni, azt csak ezen szö­vegezés által érheti el, mert a törvényhozásnak legnagyobb feladata e kérdésben az, hogy a vi­szonynak a földes­úr és a váltságkötelezett közt véget vessen, épen azért állítja oda az állam a közvetítést, a szerződésre nézve nem történik semmi változtatás, csupán a váltságtartozás tör­lesztési módjára nézve, mind a földesúr mind a váltságkötelezettre e szövegezés a legkielégítőbb, kéri tehát annak elfogadását. Részt vettek még ezen szakasz vitájában ré­szint az idítvány, részint a bizottmányi szerkeze­tet pártolva: Bónis, Bezerédy, Bobory, Várady I., Patzolay, Nyáry, Halmossy, Tokody stb. A kérdés végre is szavazásra bocsáttatván, a többség a bizottmányi szerkezetet elejte, s he­lyette az eredeti javaslat 15-ik §-nak pontjait fogadta el : i­8''bv aVt.nasivuam eb ebs ! A 17. 18. 19. 20. szakaszok meghagyattak. A 21-ik §-nál felolvastatott Kacskovich követ­kező módosítványa : „A megváltási összegek kiszámítása s megál­lapítása hegységenként történik akkép, hogy min­den hegység figyelve a fekvés, talaj, minőség, termőképesség s egyéb helyi előnyökre — osz­tály­oztatik, s az évi közép tartozás osztályon­ként felosztatván, állapittatik meg a váltság öszvege. Bónis ez indítványt nem pártolja; Nyáry­ a Bónis által felhozott indokokat erőtleniti . Deák Ferencz: óhajtaná, ha a szőlőbeli megváltást a hegységek egymás közt vetnék ki, a­hol ez lehet. _ . (Q ( ) Ez sem lehet azonban mindenütt, mert a­mint a miniszter úr megjegyezte, különbözők az adó­zások. A szerkezetet csak azon oknál fogva fo­gadja el, mert a minisztérium gondoskodást ígért oly eseteknél, a­hol általánosságban eljárni nem lehet, hogy részletes utasítást fog adni. A többség megtartotta a szerkezetet; Ghyczy K. ugyanezen, és a megelőző szakaszra vonatko­zólag indítványozó, hogy egy-egy bíró helyett k­e 11­6-k­e 118 választassák; a többség-a szer­kezet mellett maradt. A 22. 23. 24. 25. szakaszok maradnak. A 26-ik §. az előadó javaslata értelmében mó­dosíttatott, a 14-ik sorban t. i. beigtattatik: „ha úrbéri állománynak vitatja.” A 27—31. szakaszok rövid közbeszállások után meghagyattak. A 32-ik szakasznak, mely a kivételeket tar­talmazza, b) pontja kihagyatott Vadnay Lajos ezen szakasz után új csik­ket indítványozott, mely a birtokviszony hasonló állapotát jövőre megakadályozná. Deák Ferencz észrevételére azonban a ház ezen teendőjének külön törvényben fog meg­felelni.. 129 k­iVDDÉS21(1 A 33-ifc §. is megszavaztatván, a törvényja­vaslat részletes tárgyalása is bevégeztetett, s an­nak harmadszori felolvasása s végleges megsza­vazása a holnaputáni ülésre halasztatott. A holnapi ülés tárgyául N­i­k­o­l­i­t­s Sándor indítványa kitüzetvén, az ülés eloszlott. A főrendiház sept. 30-án tartott ülése. Elnök : Cziráky János gr. főkamarás. Jegyző: Rajner Pál barsmegyei főispán. A kormány részéről jelen volt: Wenckh­aim Béla , Bujanovics Sándor a képv. ház jegy­zője áthozza a Magyarország és Horváth szlavón dalmát országok­­'­üldöttségének egyezményi ja­vaslatát, melyet a képv. ház f. hó 28-án általá­nosságban és részleteiben elfogadott; továbbá az­­1868-évi költségvetésről szóló szentesített törvényt. E szentesített törvény kihirdettetvén, a levél­tárba letétetni rendeltetik. Olvastatik az országos küldöttség jelentésé­nek elfogadására vonatkozó jegyzőkönyvi kivo­nata. Elnök: Miután az ide mellékelt országos küldöttség jelentése csatolmányaival együtt már előre kinyomatva és a méltó főrendek közö­t szét van osztva, azokat felolvasottaknak tekinthetik; a jegyzőkönyvi kivonat pedig kinyomatik, szét­­osztatik és annak tárgyalása pénteken d. e. 11 órakor tartandó ülésre kitüzetik. Végre jelenti még, hogy Hajnalé Lajos kalocsai érsek 4 heti szabadságot­ kért és nyert. Ülés vége 12­/1 órakor. Bécsi dolgok. A gács tartománygyülés zaja külföldre is el­hatott, s a „Constitutionnel“ a következő szava­kat szenteli neki: „Nem szabad felejtenünk,hogy az osztrák alkotmány Gácsország képviselőinek hozzájárultával jött létre, s ezek által szavaza­tukkal s végre esküjükkel erősittetett meg. Hála a dolgok új rendének, e tartomány autonómiája oly terjedelmes biztosítékokkal van ellátva, a­mint csak lehetséges. Ha p. o. az ember Gácsország helyzetét Pose­­nével hasonlítja össze, azt találja, hogy a porosz lengyelek sokkal kevesbet nyertek, mint osz­trák testvéreik. A lengyelek, kik porosz alattva­lók, nemcsak hogy követeket küldenek a berli­ni kamarába, de országuk az éjszaki szövetség­­be is bekebeleztetek, és k­öveteik a bundesparla­­mentben is ülnek. A poseni gyűlés egyszerű pro­­vincziális gyűlés, mely nagyon megszorított jo­gok mellett csak tanácskozási vokásal bún. A gáci gyűlés ellenben oly gyülekezet, mely tör­vényhozó hatalmat gyakorol minden belügyre, s e landtag maga nevezi ki (választja ?) követeit a bécsi parliamentbe. Szabad-e többet kérnie, de kérhet-e többet? Erre nézve eltérhetnek a véle­mények , de annyit mondhatni, hogy a késede­lemben nincs veszély. Államférfiaknak,kik e nevet meg akarják érde­melni, nem szabad az alkotmányon ejtendő vál­toztatásokat elhamarkodniok, hanem az időre kell bízniok, hogy a hibákat, hézagokat kitün­tesse, s főkép be kell várniok az alkalmas pilla­natot, hogy az alaptörvény revisiójához fogja­nak. S végre a gács tartománygyűlésnek, ha e revisiót sürgősnek találta is, miatta az illetékes hatalmakhoz kell vala fordulnia : a reichsrathhoz s a bécsi kormányhoz. N­e­m ajánlhatni elég sürgő­s­en a­­ le­n­­­g­y­­eleknek, hogy ezen e­g­y­etlen törv­én­yes é­s­e o­k­­­o­l­t útról le ne térjenek,» hogy meg.Em­lékezzenek korunk történelmének bizonyos ese­ményeire, melyek megmutatták, hogy az eben kezű ut ügyüknek nem kedvezett. Hivat­a­l­o­s. A m. kir. belügyminisztertől. Gróf Forgách Móricz nyugalmazott cs. kir. csendőr­ezredesnek Gombán. A császári és apostoli királyi Felségének folyó hó 25-dikén kelt legmagasabb elhatá­rozásával nyert felhatalmazás alapján, a Somogy- és Zalamegyékben vakmerő rablások által ko­molyan veszélyeztetett közbiztonságnak a rab­lók elfogatása vagy kiirtása általi helyreállítá­sára méltóságodat a nevezett k­t megyébe ezen­nel királyi biztosul kinevezem, s felhívom, hogy ebbeli működését jelen rendeletem vételével rög­tön megkezdvén, arról a kellőleg értesített és utasított megyék kormányzóit azonnal tudósítsa, s a teendők iránt azokkal közvetlenül is érte­kezzék. A kitűzött czélnak, vagyis a személy és va­gyon biztonságának gyors elérhetése végett egyébként méltóságodat a következőkről érte­sítem : ... 1. A főherczeg Albrecht és Ernő magyar gya­logezredek szabadságosaiból rögtön alakítandó s teljes tiszti létszámmal ellátandó két zászlóalj, s addig, míg ezek rendelkezésre állandónak, a két megyében tényleg létező katonaság, továbbá a két vármegye közbiztonsági fegyveres ereje (pandursága) a csendbiztosoktól kezdve — azon csekélyebb rész kivételével, mely a többi köz­­igazgatási teendőknél szükséges — méltóságod­nak mint k. biztosnak kizárólagos és feltétlen parancsai alá helyeztetnek akként, hogy a pan­dúrok fölött is teljes fegyelmi hatalommal ellát­tatván, a meg nem bizhatókat, hanyagokat, gyá­vákat, vagy más okból hasznavehetleneket meg­büntethesse, vagy ha a szolgálatból­ elbocsátás válnék szükségessé, ez iránt az alispánt megke­resse, ki azt rögtön eszközlendi is. A rendes ka­tonaság tekintetében — szóbelileg már történt megállapodásunk alapján egyúttal írásban is megkeresem az ország katonai főparancsnokát, hogy méltóságodat mint királyi biztost a So­mogy- és Zala megyékben rögtön alakítandó két zászlóalj, addig pedig a tényleg ott lévő összes katonaság parancsnokává kinevezvén, a kato­nai fegyelem igényeinek is elég­tétessék; továb­bá, hogy az Albrecht és Ernő nevet viselő ezre­dek szabadságosaiból egy-egy zászlóalj képez­­tessék, mi iránt az előleges hadkészültségi szük­séges parancsok már is kiadvák. — A pandú­rok iránt Som­ogy- és Zalamegyék kormányzóit hivom fel, hogy azokat — a többi közigazgatási teendőknél nélkülözhetlenek kivételével, — rög­tön királyi biztos úrnak parancsai alá he­lyezzék. 2. A fegyveres erőn kívül mindabban, mi a rablók feltalálására, elfogására vagy kiirtására czélzó intézkedésekre vonatkozik, a két megye közigazgatással foglalkozó tisztikara, különösen a szolgabirák és esküdtek, a királyi biztos ren­delkezése alá bocsáttatnak, akként, hogy a ki­rályi biztosnak mindazon rendeleteit, melyek a rablások meggátlása indokából szükséges intéz­kedésre vonatkoznak, súlyos felelősség terhe alatt rögtön teljesíteni, s mindabban közremű­ködni tartoznak , mi hivataluk hatáskörében fekszik. ” A királyi biztos úr rendelkezése alá bocsá­tom a két megye közönségének minden néven nevezendő elöljáróit, s ezek felett — az ügykö­réhez tartozó ügyekben — fegyelmi hatalommal látom el, melynélfogva a meg nem felelő, ha­nyag, erélytelen vagy épen részakaratú községi elöljárót vagy egyéb közegeket megfelelőleg megbüntetheti, sőt az esetben, ha a hivataltóli felfüggesztés válnék szükségessé, ez, valamint helyettes kinevezése iránt az alispánhoz fordul­hasson, ki a szükséges intézkedéseket rögtön megtenni tartozik. 4. Felhatalmazom királyi biztos urat mindazon rendőri megelőző intézkedések megtételére, me­lyeket a rablók tartózkodási helyeinek kitudá­sára, a rablók felkeresésére, elfogására vagy üldözésére, vagy végre arra nézve szükségesnek ismerend fel, hogy a rablóknak étel- és itallali ellátása lehetetlenné vagy legalább nehezebbé tétessék. . J­­yiigsáni E felhatalmazás alapján a többi között az or­szágos vagy élénkebb községi utakon kívü­l eső, vagy egyéb körülményeknél fogva veszélyes csárdákat vagy ideiglenesen megszüntetheti, vagy legalább a bor- és egyébb ital­mérést ide­iglenesen betilthatja, a pásztorok, kanászok sat. összeírását, kellő igazolványokkal leendő ellá­tását s szigorú felügyelet alatt tartását, a közsé­gekben a gyanús egyéneknek összeírását, szem­­mel­ tartását, esetleg éjelen át bizonyos helye­ken vagy lakásaikban való tartózkodását elren­delheti, lőfegyvereket, fegyver- és lőpor­áruso­kat összeirathatja, nyilvántarthatja, s az árulást bizonyos feltételekhez kötheti, községenként meg­bízható egyénekből éjeli őröket állíttathat s azokat a rendelkezésre álló fegyverekkel ellát­tathatja,a réveket felügyelet alatt tarthatja,sőt a veszélyeseket ideiglenesen meg is szüntetheti, vagy az átszállítást bizonyos feltételekhez köt­heti, sőt, szóval mindazt elrendelheti, mi kikül­detése czéljának mielőbbi elérését előmozdítja, magától értetvén, hogy a köztenyészet minden egyéb, a rablók gonosz üzelmeivel összeköttetés­ben nem lévő ágazatainak kezelése az illetékes megyei közegeknél marad. 5. A megelőző szakasz alapján hozandó rend­őri rendszabályok pontos és rögtöni foganatosí­tásának biztosítása czéljából kir. biztos urat egyúttal felhatalmazom arra, hogy az áthágókra büntetést szabhasson s azt rövid rendőri utón végre is hajtathassa. 6. Továbbá felhatalmazom kir. biztos urat, hogy egy vagy több rabló, vagy egész rabló­banda sikeres feljelentésére, elfogására és kézre­­kerítésére, vagy ennek lényeges előmozdítására bölcs belátása szerint tetemes dijakat tűzhessen ki, s azokat közhírré tétethesse azzal, hogy a dijt rögtön méltóságod fogja kiszolgáltatni, s hogy a feljelentő neve, ha kívántatik, szoros titokban fog megőriztetni.. Egy rabló­főnökre nagyobb dij is tűzethe­tik ki. .aybiofí sor­süti íiorbíh[b1]u8 A feljelentési díj kiérdemeltnek tekintendő, ha annak folytán a rabló vagy rablók valóság­gal feltaláltattak, habár az elfogás vagy agyon­­lövetés nem sikerült is. A rabló­ tanyák kipuhatolására, a rablók fel­keresésére s feljelentésére megkívántató kémek kellő és közvetlen díjazását szintén méltóságod belátására bízom. 7. A fentebbi díjakban a katonák vagy pan­dúrok szintúgy részesülhetnek, mint bárki más, sőt ezeknek különösen erélyes és buzgó műkö­désért további buzdításul méltóságod által rend­kívüli jutalom-dijak is engedélyeztethetnek. — A pandúroknak munkaképtelenné tételük eseté­ben a róluk, megkövetésük esetében pedig­ özve­gyeik és árváikról való állami gondoskodás iránt kiadott rendeletem továbbá is érvényben marad. ■ tpirrra Ha méltóságod elkerülhetlen szükségét látná annak, hogy a pandúrok zsoldja a rendkívüli szolgálat tartamára mérsékelten felemeltessék, ez iránt indokolt javaslatát elvárom. 8. Méltóságod jogában álland a szükséges elő­­fogatokat kirendelhetni, s a nem engedelmeske­­dőket a körülmények szerint büntethetni. 9. Az elfogott rablók biztos őrizet alatt, mely a szökést lehetlenné tegye, rögtön az illetékes m­egy­ei biróság elé állitandó­­ Ugyszintén az illetékes bíróság elé álli­tandók .1, az orgazdák, továbbá kik valamely rablót a nyomozó felsőbbség, a kirendelt üldöző fegyveres erő, vagy bármely közbiztonsági közeg elől elrejtenek ; a­kik a rablók szökését szándékosan könnyítik, vagy azok összejövetelét vagy megélhetését bár­mi módon elősegítik, vagy azokkal bárminemű tiltott összeköttetésben vannak, a­kik valamely rablási bűntény­ megakadályo­zását gonoszságból vagy közömbösségből elmu­lasztják a­nélkül, hogy ebbeli kötelességük tel­jesítése esetében magukat vagy hozzátartozóikat rögtön beállható súlyos veszélynek kitennék; végre kik a rablási bűntény vagy valamely rabló felfedezésére vezető jeleket vagy körülményeket a nyomozás elől eltitkolni, vagy azok nyilvános­­ságra­ hozását szándékosan akadályozni, avagy legalább nehezíteni igyekszenek. Ezek azok, mikkel a királyi biztos úrnak ezen oly életbevágó ügybeni hatáskörét általánosság­ban körvonalazni kívántam, melyeket méltósá­godnak a közbiztonság terén szerzett dús tapasz­talatai, személyi, helyi ismeretei, s a körülmé­nyek és viszonyok alapos számbavételével készí­tett eljárási s működési tervei kiegészítendnek, s melyeknek erélylyel párosult meggondolással eszközlendő foganatosításuktól alaposan remél­hetem, hogy méltóságodnak Isten segedelmével sikerülend a gonoszok kézrekerítése és kiirtása által e két megyében rövid idő alatt helyreállíta­ni az állami együttlét egyik legfőbb czélját, a személynek és vagyonnak biztosságát. Ha méltóságodnak a kitűzött czél sikere­k el­érése indokából még kívánnivalója volna, ha szükségét látná annak, hogy hanyagság, enge­detlenség vagy épen rész­akarat miatt egész községek büntettessenek, stb. felhívom, hogy in­dokolt javaslatait rögtön tegye meg. Úgyszintén felhívom, hogy minden fontos­ eseményt rögtön hozzon a lehetségig távirati útán tudomásomra, azonkívül rendesen hetenkint a helyzetet előtüntető jelentést tévén. Méltóságodnak kineveztetéséről egyúttal Vas- Veszprém-, Tolna- és Baranya szomszédos me­gyéket is értesítettem, felhiván azokat, hogy ha­társzéleiket a lehetőségig őriztessék ,s “fagy­ván nekik, hogy méltóságod eset­eg rá készséggel és erélylyel segédkezet n ujt-S3iD3ik Úgyszintén felkértem a zágrábi helytartó taká­csot, hogy a horvát szlavón határszéli megy­ét hasonló utasítással lássa el. Budán, 1868. September 26-án. B. Wenckheim Béla, s. k. Különféle 310701 Pest, sept. 30. Személyi hírek, ő Felsége a király az eddigi intézkedések szerint 14 napig fog itt időzni. Legmagasb névnapja a legszorosabb családi körben Budán ületik meg, a­hol ő Fel­sége audientiák­at is adand, mi végből egy cabi­­neti hivatalnok már ideérkezett. Az udvari fizető hivataltól Fuchs udvari pénztárnok jött le Bécs­­ből- ő Felsége a királyné magántitkára Ferfalik Gödöllőn időz. —Rudolf koronaherczeg és Erzsébet főherczegasszony ma délután 3 órakor Pestre érkeznek és innen Gödöllőre mennek. — Nagy Péter erdélyi ref. püspök f. hó 12-én érkezett Zilahra, a szilágy-szolnoki egyházmegye egyházi megvizsgálása végett. Az érkező püspököt nagy ünnepélyességgel fogad­ták, — a Meszes terén lovas bandérium várta és kisérte be a városba, a ref. papiakban, hova el­szállásolták, a helybeli r. kath. plék és czimz. kanonok Zakkay Lajos tartott üdvözlő beszédet, 13-án és 14-én, egyházi főgondnok Cell Benőnél és a városházánál a püspök tiszteletére diszebé­­dek voltak rendezve. — Tegnapelőtti számunk országgyűlési tu­dósításában Deák Ferencz két beszéde tévedés­ből felcseréltetett, s igy az első helyen a máso­dik, a másodikén az első olvasandó. — A „Hon“ írja: Hogy az ercsi hulla Be­­niczkyé, e pillanatban már kétségkivülinek te­kinthető. A sebhely,az egész alak, az öltözék s egyes sajátságok az öltözködésnél mind arra mutatnak. A hulla a Rókus kórházban fekszik, hol sokan lá­togatják, és ezek közt azok, kik Beniczkyhez leg­közelebb állottak, a fennebbi értelemben nyilat­koznak. — T­h­a­i­s­z perében az elsődbírósági ítélet teljes terjedelmében megerősíttetett. — A kinek érzéke van a comicum iránt, olvassa el a „Fővárosi Lapok“ mai újdon­ságait. Valóban, a n­é­m­e­t „Localblattok“ sem mernek körükön egészen kívül eső dolgokról olyan hangon beszélni, mint ez a magyar, pedig épen azokat vádolják sok oldalról e tekin­tetben. Azt mondja a „F. L.“ hogy „kevésbbé“ örvend annak, hogy Kerkápolyi kiadja publicistikai dolgozatait, úgy hiszszük, Kerkápo­­lyira, valamint a közönségre nézve egyaránt kö­zönyös dolog, váljon kiadásainak a „Fővárosi Lapok“ örvend-e vagy sem. Haberkápolyit kezdő publicistának nevezi, csak rosz akara­tot vagy pedig azt tanúsítja, hogy olyan dolgok­ba kotnyeleskedik, a­miket megítélni teljesen képtelen. Kezdőnek nevezni valakit, a­ki az utolsó országgyűlésen és delegációban oly szere­pet játszott, mint Kerkápolyi, nem egyébb, mint­ha valaki Madáchot vagy Aranyt kezdő poétának nevezte volna „Az ember tragoediája“ vagy „Toldi megjelenése után. De különben is Kerkápolyi publicistikai dolgozatai nem „pletykák“ és így a „Fővárosi L.” érezhetné, hogy korén kívül esnek. Még egy megjegyzé­sünk van: ferdítéssel vádol bennünket a „F. L.“, m­ert az „U. L­.“ egy megjegyzésének előz­ményéül megemlítettük, hogy a „F. L.“ szerint Pest város történetével mindeddig senki sem fog­lalkozott. Egy nagy lap szerkesztőségéhez annyi más lap jár, hogy lehetetlen mindeniket eltenni és így mi is csak a jelentőséggel bírókat, a te­kintélyes politikai, irodalmi és szakközlönyöket őrizhetjük, nem pedig minden divat- vagy helyi érdekű lapot, így a „Főv. L.“ sem követelheti, hogy szó szerint idézzük egy régibb számát, ha vonatkoznunk kell rá. A lényeges csak­is az, hogy a ,,F. L.“ olyas­valamit állított, a­mire há­rom lap is szükségesnek tartotta megjegyezni, hogy téved, mivel Pest történetét ime ezek meg ezek megírták, így ha a „F. L.“ most fordítani akar a dolgon, mindenesetre csak magát kell vádolnia, még­pedig legalább is azzal, hogy ho­mályosan fejezte ki magát; ha pedig bakot lőtt, ne minket, hanem magát hibáztassa. Különben pedig visszautasítjuk a ferdítés vádját, nem a mi kenyerünk, hanem a­mint innen is látszik, a „F. L“-é. — Mint a „Lloyd“ írja a közlekedési miniszté­rium még a jelen ülésszak alatt egy törvényja­vaslatot fog az országgyűlés elébe terjeszteni, mely egy nagyszerű, a világforgalom igényeinek megfelelő pesti indóház építését czélozza, mint­­hogy köztudomás szerint a jelenlegi pályaudva­rok helyiségei a közkívánalomnak már is alig felelnek meg. Továbbá úgy halljuk, hogy a mi°­nisztertanács azon elvet fogadta el, hogy az ösz­­szekötő híd a város északi részén, semmi körülmény között sem engedhető át bármely

Next