Pesti Napló, 1868. október (19. évfolyam, 5529–5465. szám)
1868-10-14 / 5540. szám
írttal a pótlékokat meg 60000 p írttal számítja fel. Tapasztalásból, melyet a többség alapjai elleneseinek orgánumából merítettünk, tudjuk, hogy a kir. bizottság kisebbségének glorificatiója ezen pénzügyi combinatio és erősítés alapján áll, mely szerint ezen combinatio biztosítja a teljes autonómiát és az önálló budgetet, míg ellenben tudjuk, hogy e pénzügyi combinatio folytán a bizottsági többség pénzügyi alapja aláztatik meg. A magasztos szavak helyett vizsgáljuk meg magát az anyagot: a bizottság többsége 2.200.000 ftot garantíroztat magának, elodázván a többi költséget a pénzügyi igazgatásban, a kisebbség, operátuma“ szintén 2.200,000 ftot vindiál magának, mert 60,000 ft, melyet a domainekból számít, arithmeticus hiba, mivel (tudja meg ezennel a kisebbségi bizottság, ha eddig még nem tudta) a számadási kimutatások bizonyítják, hogy hazánkban a domainek passive állanak. A kisebbségnek erre vonatkozó nézete nem tanúsít pénzügyi tökéletességet, mert ez összeg csak akkor állana, ha egyszerre is lenne behajtható. De imet, képviselő urak, nézzétek meg az egyes adókönyvecskéket, s azután az adójegyzőkönyveket, s meg fogtok győződni, hogy a legjelentékenyebb adóhátralékok azon adónemekből maradtak hátra, melyeket a kisebbség megtartani óhajtott az autonómiának, s az önálló költségvetésnek üdvére. — Én tehát részemről nem tudok eléggé csodálkozni a kisebbség pénzügyi alapjának ilyeténi dicsőítése felett, amidőn ahhoz még azon complicatio is járul, miszerint a közvetett adók fölött orgánumai által a centrális kormány őrködjék és felügyeljen tehát azon adók fölött, melyek a kisebbségnek véleménye szerint a paritás alapján lennének megoldandók, amihez még azon complicatiós teher járul, hogy fenn.rtván magának az egyenes adót, az adminisztratió költségeit is fel kell tartania, a ez által a bevételt tetthg csonkítania. A kisebbségnek ezen combinatiójában nem találom az ,autonómiának biztosítását és kivívását. (Igaz, Éljen !) c) a bizottság kisebbsége óhajtja, miszerint a bánnak hatásköre később jelöltessék ki; a többség azonban azt gondolta, hogy azért van kiküldve, mikéép, amennyire lehetséges, viszonyaink egy kérdését, illetőleg egy pontját se hagyja megoldatlanul. Bán helyett a kisebbség minisztert akar Zágrábban, a többség azonban a traditionális báni elnevezéstől nem óhajt elpártolni, d) az utolsó különbség abból áll, miszerint a kisebbség a közös költségekre vonatkozó kulcsot az igazságosság alapján akarja megállapítani, hogy tudniillik mindenekelőtt a közös autonóm költségek fedeztessenek, a többi a centrumnak engedtetvén által. Ezzel ellenkezőleg a többség azt tartja, hogy rendezett államban az államköltségek fedezése és kiegyenlítése foglalja el az első helyet, mint az államnak föltétele, úgy belsőleg mint külsőleg s csak ezután következik a hazai szükségletnek fedezése. Valóban mulatságos eszmécske, midőn a bizottsági kisebbség az országgyűlésen alamizsnának nevezi a bizottsági többségnek pénzügyi paktumát, míg saját programjában azt óhajtja, hogy e proportionális kulcs — miként az a jövedelmek szerint áll — kiküszöböltessék, s a jogosság s a megelőző előrelátás és gondoskodásra appellál, hol pedig nem a politika, sem a jogosság nem határoznak, hanem egyedül csak a számadások. _Ha nem is lehet faea.dnb.misif.^iBt.^, a kisebbségnek alapjaiból í^z elmellőztetik és visszautasittatik, mit a kisebbség bármelyik elfogulatlan tagja is visszautasithat, akkor devalválódik a különbség, s tekintettel az országgyűlési vitára, komolyan kérdezhetjük: „unde et,quare tanta odia?” Engedjétek meg t, népképviselő urak, hogy országgyűlési ellenzékünk férfiainak beszédeire térjek által, legelőbb pedig a vukovári képviselő (Zsivkovics) úr beszédére, magától értetődvén, hogy csak azon pontokat fogom taglalni és fejtegetni, melyek eddigien még nem valónak megérintve. T. vukovári képviselő úr azt kívánja, hogy a proporcionális kulcsnál mérvadó a nettó, nem pedig a bruttó jövedelem legyen, hangsúlyozza, hogy a törvénykezésnél 400.000 frt kímélhető meg, ha a határőrvidék alkotmányosan szerveztetnék, közli velünk, hogy Magyarország egy nagy államférfi, mondá, hogy készítsük el a proporcionális kulcsot a határőrvidék irányában is, hogy fizessük meg az igazságos tangenst, a többi pedig legyen a miénk. Azt tartom, hogy fölösleges a proportionális kulcs igazsága felől okoskodni, mert hol a két párt közötti költséget proportionális mérték szerint készpénzzel kell fedezni, ott nem határoz azon körülmény, hogy mely fél, itt Horvátország, mint kisebb állam mennyivel költ el többet, mint a magyar királyság, mely terjedelmesebb, azaz nem határoz azon körülmény, hogy mennyivel rendelkezik egy királyság a többelékével, hanem a pénzügytan szabályai és az együttes egyesség szelleme határozzák meg, hogy minden párt közös költségét vagyonának mértéke szerint fedezze. A legfőbb törvényszék költségei megkímélése tárgyában a határőrvidékkel szemben csak akkor van értelme az észerű beszédnek, ha az éretik el, mi határőrvidéket illetőleg az egyességben fekszik. T. vukovári képviselő úr, egy nagy magyar államférfi szavait idézte, — kit szerencsés vagyok magam is ismerni és legmélyebben tisztelni, — véleményem szerint, ez idézet, a kisebbség pénzügyi indítványát nem támogatja, minekutána azon elv már az együttes alapok 27- ban ki van mondva. T. vukovári képviselő úr lerontani szándékozván a többség pénzügyi alapját, azt mondja, hogy csodálkozik azon az ugráson, mit a bizottmány többsége tett, midőn 1 ’/a millióról 2 millióra, a ezután 20 millióra ment át, melyet megfordítva Magyarországtól is elfogadna, s mindezt 24 óra alatt Midőn I. vukovári képviselő úr vonakodott a bizottmány többségének, pénzügyi indítványának munkálatához hozzájárulni, nem szabad ignorálnia mindazt, mit jelenlétében e bizottmány határozott Wesinger udvari tanácsos közreműködésével; valamint nem szabad ignorálnia, amit az összes magyar-horvát conferenczia végzett, amelyen a tisztelt vukovári képviselő úr is jelen volt és pénzügyi indítványait védelmezte. A mennyi igazság van e kifejezésben „ugrás“, amelylyel a pénzügyi kérdést eldöntöttük, kötelességem a magas országgyűlésnek efelől is felvilágosítást adni, hogy a pénzügyi kérdés bizottmányunkban már ápril hó közepe táján tárgyaltatott és július hó végével következőleg fejeztetett be: hosszas vitatkozás után egy és fél milliót ajánlat alapíttatott meg a magyar bizottmánynak, a pragmatikai és együttes költségek fedezetéül. A magyar bizottmány első ízben, tekintettel az ajánlatra, világosan nem nyilatkozott, amelyre bizottmányunk már egy ízben fölhízta, hogy az ajánlatra vonatkozólag világosan nyilatkozzék, mire a magyar bizottmány azt felelte, hogy az ajánlatot nem fogadja el, hanem átadva a szükséges számadatokat, melyeken a proportionális kulcs alapul, kívánta volna viszont meghatározni autonómiánk fedezetéül a 2 milliót, mely a direkt adókból 63% és az illetékekből egyenlíttetnék ki, erre a mi országos bizottságunk fölkereste a proportionális kulcs aversionális öszszegét a 2,200,000 írtról, és ezt a közvetett adókból 60%, az indirect adókból 30%, a magyar bizottmány az aversionaire kvótára 2,200,000 ftot jelentett ki, a rajtunk keresett százalékokat 90% akkér határozta meg, hogy a 45% kvóta 45%, a közvetett és közvetlen adókból fedeztessék, és erre a mi kir. bizottságunk rá is állott; ugrál-e ez, a pénzügyi kombinatiók tekintetében 24 óra alatt ? T. vukovári képviselő úr dorgál minket, miért választottuk el a fiumei kérdést a kiegyezésnél, és így elfeledtük az integritást, és csodálkozik, hogy mikép jutott a redactio a határőrvidékről a kiegyezési alapok közé. A t. vukovári képviselő úr előtt szintén ismeretes, hogy miként folytak a dolgok a fidei kérdésre vonatkozólag, és a felelősséget azon illegális megtámadásáért a bizottmányi többségnek, neki hagyom; ami pedig a határőrvidék beigtatását a redactióba illeti, figyelmeztetem azon körülményre, hogy a redactio tulajdon indítványára keletkezett az együttes conferentiákban, különösen azon indítványára, amivel egy időben azon combinátiót fejezte ki, hogy ha kedvezőleg oldatnék meg a határőrvidék kérdése, akkor könnyű lesz majd a kölcsönös engedékenység útján Fiume kérdését is megoldani. További beszéde folyamában, képviselő úr, azt állítja, hogy a katonai határőrvidék takarékosság által katonáinak 4 milliót fizet, mondja, hogy ily népnek ne kelljen az 1.600.000 frtos alamizsnát elfogadnia, — értvén ezalatt a pragmaticai tangens fölöslegét. Amennyiben a kiegyezkedési kérdésben azon körülmény befoly, várjon megtakarít-e az összes birodalom 4,000,000 iitot a határőrvidéki rendszer alapján, azt a magas képviselőház megfontolására bízom; előttem csak az világos, hogy a Határőrvidék irányában értelmes conbinatio csak akkor lehetséges, ha az is alkotmányosan lesz szervezve, s ezért ott nem lehet alamizsnáról szó, ahol a pénzügyi kérdés értelmes elintézése forog fenn, melynél nem határoz az úgynevezett véradó, mert Magyarország a pragmatikai és közös költségekért 30%, ő felsége többi tartományai pedig 70% fizetnek, míg a véradót a magyar korona, a birodalom másik felének többi tartományaival egyenlően mindegyik 50%-ot fizeti be. Egyáltalában nevetségesnek tetszik nekem a bizottság többsége ellen valamennyi megtámadás, mely a Határőrvidék és és Dalmatia körül forog és kijelentem egyszer mindenkorra, hogy Magyarország sem a határőrvidékről, sem Dalmatáról nem intézkedik, nem tehet tehát Magyarország még a legjobb akarata mellett sem többet, s mi sem követelhetünk jogosan többet tőlük, mint ami a kiegyezését?"“,ot. • Vukovári képviselő úr mondja, hogy azon egyezkedésnek az ára a mi hazánk lészen. (Itt félbeszakítja a szónokot Zivkovic úr mondván: félek, hogy hazánk lesz ezen egyezkedésnek az ára.) (Zuvic úr folytatja.) Előttem szóló Solt püspök úr is úgy fogta fel ezen kifejezést, azonban ha én a vukovári képviselő úr ezen mondatát félreértettem, ebből természetesen az következik, hogy őt az én replikám nem illetheti, egyébbiránt ebben a klarifikált kifejezésben, az én felfogásom szerint, nincs épen lényeges különbség, s azért azon gyanúsítás, mely abban a kifejezésben rejlik, ünnepélyesen utasítom vissza a királyi bizottság többsége részéről. Vukovári képviselő úr végtére javaslatának befejező pontozatát motiválva, kijelentette, hogy valamennyi kiegyezkedési kérdés együttesen oldassék meg azon indokolással, hogy a fent nevezett magyar államférfiú azt mondta neki, miszerint az egyesség a Határőrvidékkel és Fiumével párhuzamosan oldattatnék meg. (Zsivkovics úr ismét félbe szakítja a szónokot e szavakkal, ne ferdítse szavaimat, én azt mondottam, hogy a katonai őrvidék parallel tárgyalandó Fiumével.) (Zsuvics úr folytatja.) Amit a mélyen tisztelt magy. államférfi a vukovári képviselő úrnak e tárgyra nézve mondott, azt én természetesen nem tudhatom, de azt vélve,ahogy jól értettem és jegyeztem fel azt, amit a vukovári képiselő úr e tételre nézve nekünk mondott, a mostani nyilatkozatára nézve azt kell megjegyeznem, hogyha ő csak a katonai őrvidék és Fiume parallel tárgyalásáról szólott volna, anélkül, hogy ez egyenkezűséget a fő tárgy különösen az egyesség irányában előadta volna, akkor a katonai őrvidéknek Fiume irányábani egyesközű tárgyalása semmi értelemmel sem bírna a vukovári képviselő úr alapjainak támogatására, melylyel ő az összes egyességi kérdések solidaritását megalapítani óhajtja. (Éljen.) Részemről soha sem egyezhetném meg az ily solidaritásba, mert az a mostani politikai bizonytalanságunknak fentartását jelentené azon időre, amelyet nem lehet meghatározni, különösen pedi jelenti az alkotmányosság életbeléptetésének a napirendből való kiküszöbölését. (Igaz. Éljen.) Áttérve a tisztelt daruvári képviselő úr beszédére, kötelességemnek tartom üdvözölni a finom módot, melylyel az egyességi alapnak nézete szerinti ellenkező tételeit fejtegeti; azután őszintén üdvözölni a bizottsági többség munkálatának az általi elismerését, miszerint a többség egyességi alapját a részletes vita alapjául elfogadja. Hogy véleménye szerint a különféle ügyek a közös ügyek kategóriájából elkülönítethessenek , tisztelettel arra utasítom, amit már a 8. 9. 10. §§-ok tekintetében kinyilatkoztattam. A daruvári képviselő úr nem tartja helyesnek a többség lojalitásának a bizottság kisebbsége irányábani felhasználását, dr. Suhaj Zágráb városa képviselője hangsúlyozására csak annyit mondok, hogy a bizottság többsége, működése folyama alatt valóban határtalan lojalitással viseltetett a kisebbbég irányában, és meg vagyok győződve, hogy daruvári képviselő úr sokoldalú képzettségénél fogva azt bizonyára elis fogja ismerni. . Az említett Zágráb városa képviselőjének szintén szemére hányatott a daruvári képviselő úr részéről, hogy őt a szónoklatban híres reformátor felhívása nem győzheti meg arról, miszerint az egész egységet felkarolja, hanem 11 óhajtja, hogy uj egyességi kísérlet tétessék Én ezen eszmének egyenesen ellentállok, mert tekintve horderejét, uj életerőt találok ez eszmében, mely az egyességi alap óhajtott sikerének akadályául szolgálna. Ez alkalommal nem mellőzhetem Hellenbach báró úr beszédjét. A báró úr beszédje bevezetésében hangsúlyozta, miszerint csak a financiáról beszélenk, de röviden kijelentve, hogy ő a la hausse üzérkedik, belemélyedt az orsz. Czimerbe és koronába, mely ez országházban fel van állítva, ezután áttért az olasz háború feletti elmélkedésbe, onnan Kárpátokra és az adriai tengerre, és avval fejezé be beszédjét, miszerint pirulnia kellene, ha a bizottsági többség egyességi elveit védené. Én, Hellenbach báró úr beszédjében semmi anyagot sem találtam a többség alapja megcáfolására, azért okom sincsen a nekem felfoghatlan elmélkedése taglalásába ereszkednem, de ezen beszéd bezáró tétele igen világos, a felelősség pedig azon személyek ellenében báró urat illeti, kik nem pirulandnak el, ha az egyességet védik, melyet üdvösnek tartanak hazájukra nézve, értem igenis a felelősséget azon személyek irányában, kik a báró úr efféle búcsúbeszédjének fontosságot tulajdonítanának. Az ellenzéki szónok úr, Verőcze képviselője Dr. Berlioz Ignácz nagyobb fokra csigázta fel figyelmemet, azért engedje meg a magas országgyűlés, hogy körülményesebben foglalkodhassam beszédjével. Verőcze képviselője kijelentette, miszerint az óhajtott czélt egyenetlenségünk miatt el nem értük. Ha ez egyenetlenséget a majoritás és minoritás véleményében keresi, akkor az egyenetlenség konstatálva van, de én azt tartom, hogy ez egyenetlenség első rendű oka Verőcze képviselője, (Bilic úr fülbeszakasztja a szónokot , mondván: nem igaz) ki is mindkét alap felolvasása után családi viszonyok miatt eltávozott és csak is akkor tért vissza Pestre, mikor már bizottságunkban a szerkesztett 39 § ok elfogadtattak. Verőcze képviselője akkor lépett közénk, mikor a 40-ik §-os, azaz az utolsó, a vaspályákról szóló felolvastatott, és mit sem hallva a többi szerkezetekről és nem is tudva az egyesség tartalmát, kijelenté, hogy azt nem helyesli. (Brli úr ismét közbeszól, ez sem igaz. Az elnök rendre utasítja, a ház rászólással fogadja e közbeszólást. Zuvic folytatja) Ezen állítás valódiságáért az összes kir. bizottság tagjaira hivatkozom, (Hangok igaz), ily eljárási módban tehát és szakadatlan óvásokban a bizottság munkálata ellen valóban nem rejlik semmi bizonyíték, semmi egyetértési hajlam. Beszéde további folyamában mondja Verőcze képviselője , hogy mi a bánból civil embert csinálván, kérdi fogja vezényleni a gárdát és a katonai őrvidéket ? Volt már szerencsém a magas országgyűlést a bán tulajdonságainak elválasztásáról értesíteni. Verőcze képviselőjének további alkudozásaihoz képest pedig meg kell jegyeznem a gárdára nézve, miszerint az egyesség a fenálló körülmények alapján köttetett meg, mit most fog-e és mily alakban rendeztetni a gárda,Verőcze képviselője pedig nyugodt legyen. Ő Felsége, mint uralkodó és a katonaságnak hadi ura, találand expedienst, mely által el fognak oszlattatni Verőcze képviselőjének a katonai őrvidék, valamint a jövendőbeli gárda vezénylése iránti aggodalmai. Az iránti alkudozás, hogy sehol sem mondatott ki, miszerint mi az adott 22.000,000 írtról rendelkezhetünk, csakis akkor fogható fel, ha az egyesség vagy nem akar megértetni, vagy pedig kivántatni, az alkudozásokat csak számok szempontjából szaporítani, mert ezen összeg autonómiai költségekre van szánva, a kormány pedig és az autonóm országgyűlés nem függnek a központi kormánytól. Azon kifogást, miszerint a veszély a nemzetre nézve abban áll, hogy a közös országgyűlésen horvát nyelven beszélhetünk, nem motiválta Verőcze képviselője, de épen a hiányban áll a legjobb motiválás, mert valóban részemről fel nem foghatom azon logikát, mely azon kifogásból ered, oly institutio ellen téve, amelyet egész hazánk jóváhagy. — Verőcze képviselője avval támadja meg tovább az egyességet, hogy abban a nép terheinek ígért könnyítés benn nem foglaltatik; a kir. bizottság meg van győződve, hogy mindent a haza javára követett el, amit tehetett azt pedig Verőcze képviselője elismerhetne, ha ha kötelessége szerint működött volna közre. Az ígéret teljesítése pedig azt illeti ki az ígéreteket megtette, várjon pedig Verőcze képviselője oly helyzetben van-e, azt én természetesen nem tudhatom. T. képviselő úr azon kérdést teszi: miért fizetünk most 1,700,000 frttal többet, mint amennyit Bach, Schmerling és Belcredi alatt fizettünk ? (Birli úr hevesen félbe szakítja a szónokot, ez nem igaz, ezt nem mondtam.) Nem állhatok el attól, amit jól hallottam és nem az én hibám, ha van ok arra, hogy visszavonassék az, ami egyszer kimondatott. Azon kérdésben. képviselő úr, a szenvedélyek igaztalan kihívását látom az együttes alapok ellen, és ha ezen kihívás ily öszhangzattal az Országgyűlésen kívül történnék, egész más értelmet tulajdonítanék annak. Ennek ellenében ki kell egészítenem, hogy a fentnevezett fizetési terrénum nem az igaz, mit számadatok bizonyítnak be Verőcze megye 1. képviselőjének, tökéletesen és fényesen-Folytatva Verőcze megye 1. képviselője, azt állítja, hogy a centrumnak feleslegesen áldoztunk sok tárgyat, s hogy a delegátiónak úgy is meg kell hallnia. A 8. 9. és 10. §§-ban a közösügyek számláltatnak elő, s Verőcze megye 1. képviselője nem hozott fel okot annak bebizonyítására, mert ép nem volna az közösügy, jámbor véleményre pedig nem érzem magam hivatva válaszolni. De mi a delegatió halálát illeti, amelyet Verőcze I. képviselője oly fenkölt és bizonyos önhitegetett tetszelgéssel jelzett, ez a véleményem . A delegatió fenáll, a császárság mindkét felében elismertetik , s szerencséjére maga Verőcze képviselője is elismeri ezt a kissebbség alapjában; nekünk tehát kötelességünkben állott az élő, és fenálló delegatiók alapján létesíteni a kiegyezkedést. S TMU1»„ ».m foghatom «,mily* SW* volna a,, melyet a d.legitio speculatiójának alapján eventual , Verőcze követe azt tartja továbbá, hogy ez által nemzetiségünkön ejtettünk csorbát, az ő is a delegatiót elismerte ? Tudja meg a rovet úr, hogy sem a magyarok, sem mi nem helyeztük boldogságunkat, sem üdvünket, semt az állam üdvét sem a delegatió intézményébe, de a fait a complitnak megadjuk magunkat, nem dolgozunk és működünk s tabulárasan , hanem 20 évi tények alapján, miket t. képviselő úr képtelen az állam léteréből kitörülni. Azt tartjuk, ho°y mit sem tenni, a passivitás távolában tévelygeni, nem jellemzi az alkotmányos és hazafias egyént. Az alkotmányos egyénnek fáradhatlanul kell működnie, ha mindjárt a legkisebb sikerrel is, így készítvén elő magát a nagyobb munkára ! A haza döntse el tehát, ha várjon a kir. bizottság többsége csorbát ejtett e a nemzetiségen. (Hangok: nem ejtett.) Verőcze képviselője a kiegyezkedési munkálatot azért nem tartja jónak, mivel a szónokok kijelenték, hogy azt meg is lehet javítani. Mi ez egyességgel új törvényes helyzetet akartunk megállapítani, s ez nem restitutio in integrum , ily restitutio csak a kiegyezkedés praxisa folytán jöhet és fordulhat elő; az önmagát fogja fentartani, ha életképes; ha ellenben azt vagy megváltoztatni vagy pedig módosítani kellene, akkor ez a 70. §. értelmében történend meg. Mi e munkának nem tulajdonítunk példás jelentőséget, infallibilitással sem hitegetjük magunkat, de arról meg vagyunk győződve, hogy a belső politikai korszak — melyben mozgunk — aligha létesíthetne sikeresb és hasznosabb kiegyezkedést, ha csak a modern kor nagyhatalmasságai nem teremtenének ilyent, tudniillik a hatodik és hetedik nagyhatalmasságon — amint a sajtót s a luxust nevezik — keresztül, a nyolczadik nagyhatalmassága,az : a verőczei követ urnák infallibilitása. (Éljes taps.) E követ ur ugyancsak rátámad a többségi alapra, azon fő szabályozó elvet állítván fel az egyesség ellen, hogy mi szlávok nem veszhetünk el, a magyarok azonban elveszhetnek. Azt gondolom, vizsgálván a kiegyezkedés elleni beszédének egzösz öszhangzatát és szellemét, hogy képes vagyok megítélni, mit tart a verőczei képviselő úr Magyarország ezen bukásáról. Ha a képviselő úr óhajtja Horvátország fennállását, ne provokálja a sötét hatalmakat a szlávság érdekében azon értelemben, ahogy ő veszi, mert ha valaha a szlávság azon értelemben megvalósul, akkor egy év lefolyta előtt kitörli Horvátországot a történelem a maga lapjaiból. (Igaz, igaz!) Magyarország fennállása pedig nem szorult védőre a verőczei képviselő úr személyében. A magyar királyság megmenekült a tatárzivatarból, azon vészes időktől Várna és Mohácsnál; átélte Zápolya és József korszakát, kiállotta a számtalan honi viszontagságot, s nem csüggedett el azon szerencsétlenség után sem, mely a legújabb időben érte őt, az isteni gondviselés védi már 800 éven át azon derék nemzetet, s továbbra is fennálland ezen, gondviselés és törvényes királya iránti hűség reményében, nem törődve a verőczei képviselő úr részéről fenyegető vészszel. (Hosszasan tartó zsivó !) A nevezett képviselő úr gondolja, miszerint kedvezőbb lett volna a kiegyezkedés, ha több komolyság lett volna bennünk. (BrliCs úr félbeszakítja a»4»okot : Az nem igaz, én azt nem mondtam.) Zsuvics úr folytatja . Ezen szavakat a vukovári képviselő úr mondta, a verőczei képviselő úr pedig magáévá tette ezen mondást, azzal, hogy vele egyetért, nem kell tehát mentegetődzni az elvért, ha mindjárt az elv feddő is. Kit illet azon vád, hogy nem komolyan folyt a munka a haza érdekében? várjon a delegátió többségére, mely 100 napon és éjen át szellemi erejét kifejtette és jelentékeny áldozatokat tett a haza javáért való súlyos aggodalmának tartama alatt? — váljon azt a nagy többséget-e, mely hitelen eszközökkel megtámadtatva, tántoritlanul és félelem nélkül végezé kötelességét, alkotmányos vitája lévén a testvér magyarokkal s e felett az elámított hazába jövő meg nem érdemlett támadások által a közlönyökben és azon egyénektől, kik örökös zavart és rendetlenséget óhajtanak, súlyosan megsértve? A hazaszeretet nem egyedáruság,sem nem olyan jog, melyet magának senkinek sem szal ad vindikálni,hanem kötelesség, melyet mindenkinek kell teljesíteni;ezért Verőce képviselőjének azon megtámadása, meg nem érdemlett sértése a bizottság többsége polgári szent érzelmeinek és egyéni becsületének; és iszonyú szellemi méltatlanság, mely magának az anyagnak minden tényleges megjelölése nélkül a gyanúsítások felszínén mozog, és ez által kizárólagos lehetősége a vádnak, az ilyen igazságtanságokra pedig reá marad táblázva a kérlelhetlen nemezis. (Igaz, Zsivio!) " Tisztelt népképviselő urak ! Befejezem feladatomat, előadván önöknek azt, hogy a mi ellenzékünk azon állásponton van, mely elégtelen bármi kiegyezés elérésére, bármikép szerkesztenék ez, mi pedig olyan alapon állunk, amelyen hazánk viszonyait már egyszer mindenkép rendbe akarjuk hozni, azt tartván, hogy a kiegyezkedés sarkpontja nem a jogok barbár vindikálásában, hanem a kölcsönös méltányos engedékenységben fekszik, melynek maga a hazán kívül, nincsen kialkudhatlan ára. Meg vagyok győződve, hogy ezt mind beláthatná az ellenzék is, ha erőt nem venne rajta a hiúság, a szégyen és a boszú. Kiegyezkedésünk czélszerűségének leghatározottabb bizonyítéka az ellenzék szétrobbantásában fekszik, mert annak tagjai részint lemondanak a tárgyalásban való részvételről, részint egyenesen visszavonták magukat, ama Rómaihoz hasonlólag, kiről azt írják : Hostem dum fugeret se Fannius ipse peremit, Nome hic furor est ne moriare, mon. (Zsivio! Igaz.) ’ Tisztelt népképviselő urak ! Rajtunk függenek az egész birodalom szemei, bennünk van Sze aUKirálvnatkaPar°k valamin‘ « felsége a Királynak legmagasabb vágyai helyezve. Hork re?ő kffcel?!, egyik kezetükben az ern^osság illít 1 J rl*Tabads*g és alkotmás t írágba“ás,hetekben pedig magyar testvéreink iránti szeretet, egyetértés és kinditván tántíthatlan dogmáját.s fogadjátok el nditványomat, hogy ezen kiegyezkedési fajt alig mében további vita nélkül egész terjedelmében fogadtassák el. (Mindnyájan felálltak és hangos éljenekben törtek ki. A tapsnk se hossza se vége.) Az alsó-szabolcsi tiszaszabályozó társulat 1868-ik év aug- 8 án tartott közgyűlése jegyzőkönyvéből. (Folyt tása vége.) 4. Olvaslaték a társulat f. év aug. 7-én tartott igazgató választmányi ülésének jegyzőkönyve. 1. Bemutattaték a társulati pénztár átvételéről szerkesztett jelentés , a számvizsgálat eredménye és a hátralékok kimutatása, a leltár, nyomtatványok és könyvek összeírása. Mindezek a társulat új pénztárnokának átadattak. Tudomásul vétetvén, az okiratok a közgyűlés elébe terjesztetni rendeltettek. 2. Társulati pénztárnok bemutatja az 1868-ik évi költségvetés szétosztását, és az újonnan berendezett könyvek megtekintettek, s mivel jelenleg biztos tudomás nem szerezhető az előírások pontossága felöl, Harkányi és Lukács urak bizatnak meg e részbeni vizsgálat és jelentétellel. 3. Tárgyaltaték az 1869 ik évre szerkesztett költségvetés , mely is némi lényegtelen módosítással összesen 22897 frttal érvényesitendőnek véleményeztetik. Mivel azonban ezen költség számitásban a társulati mérnök felvéve nincsen, az igazgató választmány azonban biztos tudomással bírván a felől, hogy Egert úr a társulat ügyeit tovább vezetni nem hajlandó, és így a társmérnöki állomás mielőbb betöltendő lenne, szükségesnek tartá megállapítani, hogy a leendő mérnök évi fizetése 1000 frt, 4 frt napi díj és szokásos úti költség legyen, s hogy a választandó mérnök itteni működése október elsején vegye kezdetét. 4. Elnök bemutatja a hátralékok kimutatását, a beperlett érdekeltek jegyzékét, s értesíti az ülést a Bank azon határozatáról, mely szerint az a nuitások nagy hátralékai miatt, a társulat kihúzott zálogleveleit és a júliusi kamatszelvényeket visszatartja. Jelenti, hogy ez ellen felszóllalt, ha eredmény nélkül — Az igazgató választmány elnök úr eljárását helyesli, — a bank szigorát illetőleg pedig kénytelen elismerni, hogy az némileg igazolt, a mennyiben tapasztalás szerint sem az érdekeltek fizetési készsége, sem az adóhivatalok behajtási eljárása nem állnak azon fokon, melyet az ügy fontossága felvárna, sőt igényel, felkérendő tehát utolag a magyar kir. pénzügyiministérium, hogy a bank kölcsönhátralékait erélyesen szedesse be. Az Osztr. nemzeti bank szintén értesítendő, hogy a társulat ezen felül érdekeltjeit is pontos fizetésre serkentette. 5. Igazgató jelenti, hogy az 1868-ik évi fatermés az összes gátakon, kivéve a kerülőknek adott vagy haszonvehetlen részeket, összesen 314 frt 20 krt jövedelmezett. Tudomásul vétetett. G. Egert osztálymérnök előadja, hogy Köszörűs felügyelő a tavaszon megbetegedvén, helyebs Németh Jánost alkalmazá, ki helyét pontosan betölté, Köszörűs pedig további szolgálatra alkalmas nem lévén, helye állandóan betöltendő. Németh János f. é. augustus 1-től állandósittatik. 7. Olvastatott Köszörűs felügyelő kérvénye, melyben 12 évi hasznos szolgálat után, betegeskedése miatt, magát nyugdíjba tétetni és lakására kiadott 150 frt építkezési költségét megtérítését. Köszörüs meggyengült egészségi állapotát, s 12 évi szolgálatát tekintve, 500 frt. egy évi fizetéssel kielégítendő, 150 frt pedig az általa tett építkezések kárpótlásául kiadandó. A közgyűlés az igazgató választmány 1. 2. 4. 5. 6. 7-ik pont alatti intézkedéseit helybenhagyólag tudomásul veszi. A 3-ik pontnál pedig az évi költségvetést a mérnök 1000 frt évi fizetésével megtoldva, 1869-re 23897 frtal érvényesíti. 8. Bemutattatik a taktaközi birtokosok panaszainak megvizsgálására kiküldött bizottság jelentése, melyben némi történelmi adatok elsorolása után .constatáltatik, hogy a Takta torkolatának zsippel elzárása, és a Kenéz luci gátnak a luci magaslatok egybekötése, ’ mint a czélnak megfelelő, az illető birtokosok beegyezésével történt. A Takta-köz alsó részét birtokló érdekeltek azonban, utóbbi időben arról panaszkodván, hogy a laktaváza gyakran elborítja már mentesítettnek hitt földjeiket, magukat tehát a társulat által megvédetni kívánják. A társulat e végett már kétszer küldött ki bizottságot; az ügy gyakran tárgyaltaték, de mindig tényleges siker nélkül. Most ismét egy bizottság küldetett ki, a panasz mikénti orvoslásáról jelentéstétel végett. . A küldöttség szendét tartott a helyszínén,és grf. Andrásai Manó és Harkányi Károly ur birtokain már kisebb méretű védgátakat talált. Ezen árterek bár jelentékeny vizetekkel átszelve, a Tiszától elzárás által sokat nyertek. term^ hely^^de 8fegtöbl 'nyire^rántásra *alkal-A**ddif belszabályozási munkálat] már is rületekreT A társulat azonban f ezen területek teljes mentesítésére nem kötelezhet« — m és az etaBnintnál függőben volt hason'ter* vén sluShK ‘megszüntetése már elintéztetbizottask*)Z jd^bbmak eligazítása is óhajtatván, a czélhozgvehhf«Z ai méltányosság útját vélé főkép naslu J! f0D0,k: 8 azt ajánlja, mikép a pa, a bir*okosok ne terheitessenek jobban oly hazníhíírok birtokosainál, k^k ^jeik biztos SS. ? véS0tt semmiféle belszabályozási munkálatot tenni nem voltak kénytelenek. Ily összehasonlításra alkalmas térül tekinti a bizottmány a t. dobi ártért, mely holdankint átlagot fizet ppben - « mig a kenézi ártér holdja a Sózó Harkányi Barzsi puszta » re 48 kr 2 ft. 57 kr. 4 ft 37 kr. 4 ft 55 kr. 4 ft 48 kr. Kenézen a Sózó 8e[mi1 Harkány } ^ krra Bazsi puszta x f 1 ^ oszTály8fA8z.írállokban 67 alapra történné tennék aS AS°u & mdy ny°mon ^zálli tennék a Sózónál 1339 ft 40 k Harkányon 5886 ft 10 k Hazsi pusztán 1276 ft — összesen 8501 ft 50 t