Pesti Napló, 1868. október (19. évfolyam, 5529–5465. szám)

1868-10-14 / 5540. szám

írttal a pótlékokat meg 60000 p írttal számítja fel. Tapasztalásból, melyet a többség alapjai elle­neseinek orgánumából merítettünk, tudjuk, hogy a kir. bizottság kisebbségének glorificatiója ezen pénzügyi combinatio és erősítés alapján áll, mely szerint ezen combinatio biztosít­ja a teljes auto­nómiát és az önálló budgetet, míg ellenben tud­juk, hogy e pénzügyi combinatio folytán a bi­zottsági többség pénzügyi alapja aláztatik meg. A magasztos szavak helyett vizsgáljuk meg ma­gát az anyagot: a bizottság többsége 2.200.000 ftot garantíroztat magának, elodázván a többi költséget a pénzügyi igazgatásban, a kisebbség, operátuma“ szintén 2.200,000 ftot vindi­ál ma­gának, mert 60,000 ft, melyet a domainek­­ból számít, arithmeticus hiba, mivel (tudja meg ezennel a kisebbségi bizottság, ha eddig még nem tudta) a számadási kimutatások bizonyít­ják, hogy hazánkban a domainek passive álla­nak. A kisebbségnek erre vonatkozó nézete nem tanúsít pénzügyi tökéletességet, mert ez összeg csak akkor állana, ha egyszerre is lenne behajt­ható. De ime­t, képviselő urak, nézzétek meg az egyes adókönyvecskéket, s azután az adó­jegyzőkönyveket, s meg fogtok győződni, hogy a legjelentékenyebb adóhátralékok azon adó­nemekből maradtak hátra, melyeket a ki­sebbség megtartani óhajtott az autonómiá­nak, s az önálló költségvetésnek üdvére. — Én tehát részemről nem tudok eléggé cso­dálkozni a kisebbség pénzügyi alapjának ilye­­téni dicsőítése felett, a­midőn ahhoz még azon complicatio is járul, miszerint a közvetett adók fö­lött orgánumai által a centrális kormány őrköd­jék és felügyeljen tehát azon adók fölött, melyek a kisebbségnek véleménye szerint a paritás alapján lennének megoldandók, a­mihez még azon complicatió­s teher járul, hogy fenn.rtván magának az egyenes adót, az adminisztratió köl­tségeit is fel kell tartania, a ez által a bevételt tetth­g csonkítania. A kisebbségnek ezen com­­binatiójában nem találom az ,autonómiának biz­tosítását és kivívását. (Igaz, Éljen !) c) a bizottság kisebbsége óhajtja, miszerint a bánnak hatásköre később jelöltessék ki; a többség azonban azt gondolta, hogy azért van kiküldve, mikéép, a­mennyire lehetséges, viszo­nyaink egy kérdését, illetőleg egy pontját se hagyja megoldatlanul. Bán helyett a kisebbség minisztert akar Zágrábban, a többség azonban a traditionális báni elnevezéstől nem óhajt el­pártolni, d) az utolsó különbség abból áll, miszerint a kisebbség a közös költségekre vonatkozó kulcsot az igazságosság alapján akarja megállapítani, hogy tudniillik mindenekelőtt a közös autonóm költségek fedeztessenek, a többi a centrumnak engedtetvén által. Ezzel ellenkezőleg a többség azt tartja, hogy rendezett államban az államköltségek fedezése és kiegyenlítése foglalja el az első helyet, mint az államnak föltétele, úgy belsőleg mint kül­sőleg s csak ezután következik a hazai szük­ségletnek fedezése. Valóban mulatságos esz­­mécske, midőn a bizottsági kisebbség az or­­szággyűlésen alamizsnának nevezi a bizott­sági többségnek pénzügyi paktumát, míg saját programjában azt óhajtja, hogy e proportionális kulcs — miként az a jövedelmek szerint áll — kiküszöböltessék, s a jogosság s a megelőző előrelátás és gondoskodásra appellál, hol pedig nem a politika, sem a jogosság nem határoznak, hanem egyedül csak a számadások. _Ha nem is lehet faea.dnb.misif.^iBt.^, a kisebbségnek alapjaiból í^z elmellőztetik és visszautasittatik, mit a kisebbség bármelyik elfogulatlan tagja is visszautasithat, akkor de­valválódik a különbség, s tekintettel az ország­gyűlési vitára, komolyan kérdezhetjük: „unde et,quare tanta odia?” Engedjétek meg t, népképviselő urak, hogy országgyűlési ellenzékünk férfiainak beszédeire térjek által, legelőbb pedig a vukovári képvi­selő (Zsivkovics) úr beszédére, magától érte­tődvén, hogy csak azon pontokat fogom tag­lalni és fejtegetni, melyek eddigien még nem valónak megérintve. T. vukovári képviselő úr azt kívánja, hogy a proporcionális kulcsnál mérvadó a nettó, nem pedig a bruttó jövedelem legyen, hangsúlyozza, hogy a törvénykezésnél 400.000 frt kímélhető meg, ha a határőrvidék alkotmányosan szervez­­tetnék, közli velünk, hogy Magyarország egy nagy államférfi, mondá, hogy készítsük el a proporcionális kulcsot a határőrvidék irányában is, hogy fizessük meg az igazságos tangenst, a többi pedig legyen a miénk. Azt tartom, hogy fölösleges a proportionális kulcs igazsága felől okoskodni, mert hol a két párt közötti költséget proportionális mérték szerint készpénzzel kell fedezni, ott nem határoz azon körülmény, hogy mely fél, itt Horvátország, mint kisebb állam mennyivel költ el többet, mint a magyar király­ság, mely terjedelmesebb,­­ azaz nem határoz azon körülmény, hogy mennyivel rendelkezik egy királyság a többelékével, hanem a pénz­ügy­tan szabályai és az együttes egyesség szel­leme határozzák meg, hogy minden párt közös költségét vagyonának mértéke szerint fedezze. A legfőbb törvényszék költségei megkímélése tárgyában a határőrvidékkel szemben csak akkor van értelme az észerű beszédnek, ha az éretik el, mi határőrvidéket illetőleg az egyességben fekszik. T. vukovári képviselő úr, egy nagy magyar államférfi szavait idézte, — kit szerencsés va­gyok magam is ismerni és legmélyebben tisz­telni, — véleményem szerint, ez idézet, a kisebb­ség pénzügyi indítványát nem támogatja, mi­nekutána azon elv már az együttes alapok 27-­­ ban ki van mondva. T. vukovári képviselő úr lerontani szándé­kozván a többség pénzügyi alapját, azt mondja, hogy csodálkozik azon az ugráson, mit a bizott­mány többsége tett, midőn 1 ’/a millióról 2 mil­lióra, a ezután 20 millióra ment át, melyet meg­fordítva Magyarországtól is elfogadna, s mindezt 24 óra alatt Midőn I. vukovári képviselő úr vonakodott a bizottmány többségének, pénzügyi indítványának munkálatához hozzájárulni, nem szabad ignorál­­nia mindazt, mit jelenlétében e bizottmány hatá­rozott Wesinger udvar­i tanácsos közreműkö­­désével; valamint nem szabad ignorálnia, a­mit az összes magyar-horvát conferenczia végzett, a­melyen a tisztelt vukovári képviselő úr is jelen volt és pénzügyi indítványait védelmezte. A mennyi igazság van e kifejezésben „ugrás“, a­melylyel a pénzügyi kérdést eldöntöttük, köte­lességem a magas országgyűlésnek efelől is fel­világosítást adni, hogy a pénzügyi kérdés bizott­mányunkban már ápril hó közepe táján tárgyal­tatott és július hó végével következőleg fejezte­tett be: hosszas vitatkozás után egy és fél millió­­t ajánlat alapíttatott meg a magyar bizottmány­nak, a pragmatikai és együttes költségek fedeze­téül. A magyar bizottmány első ízben, tekintettel az ajánlatra, világosan nem nyilatkozott, a­mely­re bizottmányunk már egy ízben fölhízta, hogy az ajánlatra vonatkozólag világosan nyilatkoz­zék, mire a magyar bizottmány azt felelte, hogy az ajánlatot nem fogadja el, hanem átadva a szükséges számadatokat, melyeken a proportio­nális kulcs alapul, kívánta volna viszont megha­tározni autonómiánk fedezetéül a 2 milliót, mely a direkt­ adókból 63% és az illetékekből egyen­­líttetnék ki, erre a mi országos bizottságunk föl­kereste a proportionális kulcs aversionális ösz­­szegét a 2,200,000 írtról, és ezt a közvetett adók­ból 60%, az indirect adókból 30%, a magyar bizottmány az aversionaire kvótára 2,200,000 ftot jelentett ki, a rajtunk kere­sett százalékokat 90% akkér határozta meg, hogy a 45% kvóta 45%, a közvetett és közvetlen adókból fedeztes­sék, és erre a mi kir. bizottságunk rá is állott; ugrál-e ez, a pénzügyi kombinatiók tekintetében 24 óra alatt ? T. vukovári képviselő úr dorgál minket, mi­ért választottuk el a fiumei kérdést a kiegyez­­­ésnél, és így elfeledtük az integritást, és cso­dálkozik, hogy mikép jutott a redactio a határ­őrvidékről a kiegyezési alapok közé. A t. vuko­vári képviselő úr előtt szintén ismeretes, hogy miként folytak a dolgok a fi­dei kérdésre vo­natkozólag, és a felelősséget azon illegális meg­támadásáért a bizottmányi többségnek, neki ha­gyom; a­mi pedig a határőrvidék beigtatását a redactióba illeti, figyelmeztetem azon körül­ményre, hogy a redactio tulajdon indítványára keletkezett az együttes conferentiákban,­­ kü­lönösen azon indítványára, a­mivel egy időben azon combinátiót fejezte ki, hogy ha kedvezőleg oldatnék meg a határőrvidék kérdése, akkor könnyű lesz majd a kölcsönös engedékenység útján Fiume kérdését is megoldani. További beszéde folyamában­­, képviselő úr, azt állítja, hogy a katonai határőrvidék taka­rékosság által katonáinak 4 milliót fizet, mondja, hogy ily népnek ne kelljen az 1.600.000 frtos alamizsnát elfogadnia, — értvén ezalatt a pragmaticai tangens fölöslegét. A­mennyiben a kiegyezkedési kérdésben azon körülmény befoly, várjon megtakarít-e az összes birodalom 4,000,000 iitot a határőrvidéki rend­szer alapján, azt a magas képviselőház megfon­tolására bízom; előttem csak az világos, hogy a Határőrvidék irányában értelmes conbinatio csak akkor lehetséges, ha az is alkotmányosan lesz szervezve, s ezért ott nem lehet alamizs­náról szó, a­hol a pénzügyi kérdés értelmes elin­tézése forog fenn, melynél nem határoz az úgy­nevezett véradó, mert Magyarország a pragma­tikai és közös költségekért 30%, ő felsége töb­bi tartományai pedig 70% fizetnek, míg a vér­adót a magyar korona, a birodalom másik felé­nek többi tartományaival egyenlően mindegyik 50%-ot fizeti be. Egyáltalában nevetségesnek tetszik nekem a bizottság többsége ellen vala­mennyi megtámadás, mely a Határőrvidék és és Dalmatia körül forog és kijelentem egyszer mindenkorra, hogy Magyarország sem a határ­­őrvidékről, sem Dalmatáról nem intézkedik, nem tehet tehát Magyarország még a legjobb akarata mellett sem többet, s mi sem követelhe­tünk jogosan többet tőlük, mint a­mi a kiegyez­ését?"“,ot­­.­ • Vukovári képviselő úr mondja, hogy azon egyezkedésnek az ára a mi hazánk lészen. (Itt félbeszakítja a szónokot Zivkovic úr mondván: félek, hogy hazánk lesz ezen egyezkedésnek az ára.) (Zuvic úr folytatja.) Előttem szóló Solt püs­pök úr is úgy fogta­ fel ezen kifejezést, azonban ha én a vukovári képviselő úr ezen mondatát félreértettem, ebből természetesen az következik, hogy őt az én replikám nem illetheti, egyébb­­iránt ebben a klarifikált kifejezésben, az én fel­fogásom szerint, nincs épen lényeges különbség, s azért azon gyanúsítás, mely abban a kifejezés­ben rejlik, ünnepélyesen utasítom vissza a kirá­lyi bizottság többsége részéről. Vukovári képviselő úr végtére javaslatának befejező pontozatát motiválva, kijelentette, hogy valamennyi kiegyezkedési kérdés együttesen ol­­dassék meg azon indokolással, hogy a fent ne­ve­zett magyar államférfiú azt mondta neki, misze­rint az egyesség a Határőrvidékkel és Fiumé­­vel párhuzamosan oldattatnék meg. (Zsivkovics úr ismét félbe szakítja a szónokot e szavakkal, ne ferdítse szavaimat, én azt mon­dottam, hogy a katonai őrvidék parallel tárgya­landó Fiumével.) (Zsuvics úr folytatja.) A­mit a mélyen tisztelt magy. államférfi a vukovári képviselő úrnak e tárgyra nézve mondott, azt én természetesen nem tudhatom, de azt vélve,ahogy jól értettem és jegyeztem fel azt, a­mit a vukovári képiselő úr e tételre nézve nekünk mondott, a mostani nyilat­kozatára nézve azt kell megjegyeznem, hogyha ő csak a katonai őrvidék és Fiume parallel tárgya­lásáról szólott volna, a­nélkül, hogy ez egyenke­­zűséget a fő tárgy különösen az egyesség irányá­ban előadta volna, akkor a katonai őrvidéknek Fiume irányábani egyesközű tárgyalása semmi ér­telemmel sem bírna a vukovári képviselő úr alap­jainak támogatására, melylyel ő az összes egyes­ségi kérdések solidaritását megalapítani óhajtja. (Éljen.) Részemről soha sem egyezhetném meg az ily solidaritásba, mert az a mostani politikai bizony­talanságunknak fentartását jelentené azon időre, a­melyet nem lehet meghatározni, különösen pe­­di jelenti az alkotmányosság életbeléptetésének a napirendből való kiküszöbölését. (Igaz. Él­jen.) Áttérve a tisztelt daruvári képviselő úr beszé­dére, kötelességemnek tartom üdvözölni a fi­nom módot, melylyel az egyességi alapnak nézete szerinti ellenkező tételeit fejtegeti; azután őszin­tén üdvözölni a bizottsági többség munkálatá­nak az általi elismerését, miszerint a többség egyességi alapját a részletes vita alapjául elfo­gadja. Hogy véleménye szerint a különféle ügyek a közös ügyek kategóriájából elkülönítethesse­nek , tisztelettel arra utasítom, a­mit már a 8. 9. 10. §§-ok tekintetében kinyilatkoztattam. A daruvári képviselő úr nem tartja helyesnek a többség lojalitásának a bizottság kisebbsége irányábani felhasználását, dr. Suhaj Zágráb vá­rosa képviselője hangsúlyozására csak annyit mondok, hogy a bizottság többsége, működése folyama alatt valóban határtalan lojalitással viseltetett a kisebbb­ég irányában, és meg­­ va­­gyok győződve, hog­y daruvári képviselő úr sokoldalú képzettségénél fogva azt bizonyára el­is fogja ismerni. . Az említett Zágráb városa képviselőjének szintén szemére hányatott a daruvári képviselő úr részéről, hogy őt a szónoklatban híres refor­mátor felhívása nem győzheti meg arról, mi­szerint az egész egységet felkarolja, hanem 11 óhajtja, hogy uj egyességi kísérlet tétessék Én ezen eszmének egyenesen ellentállok, mert te­kintve horderejét, uj életerőt találok ez eszmé­ben, mely az egyességi alap óhajtott sikerének akadályául szolgálna. Ez alkalommal nem mellőzhetem Hellenbach báró úr beszédjét. A báró úr beszédje beveze­tésében hangsúlyozta, miszerint csak a financi­­áról beszélenk, de röviden kijelentve, hogy ő a la hausse üzérkedik, belemélyedt az orsz. Czi­­merbe és koronába, mely ez országházban fel van állítva, ezután áttért az olasz háború fe­letti elmélkedésbe, onnan Kárpátokra és az ad­riai tengerre, és avval fejezé be beszédjét, mi­szerint pirulnia kellene, ha­ a bizottsági többség egyességi elveit védené. Én, Hellenbach báró úr beszédjében semmi anyagot sem találtam a többség alapja megc­áfolására, azért okom sincsen a nekem felfoghatlan elmélkedése tag­lalásába ereszkednem, de ezen beszéd bezáró tétele igen világos, a felelősség pedig azon sze­mélyek ellenében báró urat illeti, kik nem pi­­rulandnak el, ha az egyességet védik, melyet üdvösnek tartanak hazájukra nézve, értem igen­is a felelősséget azon személyek irányában, kik a báró úr efféle búcsúbeszédjének fontos­ságot tulajdonítanának. Az ellenzéki szónok úr, Verőcze képviselője Dr. Berlioz Ignácz nagyobb fokra csigázta fel figyelmemet, azért engedje meg a magas ország­gyűlés, hogy körülményesebben foglalkodhassam beszédjével. Verőcze képviselője kijelentette, miszerint az óhajtott czélt egyenetlenségünk miatt el nem ér­tük. Ha­­ ez egyenetlenséget a majoritás és mi­noritás véleményében keresi, akkor az egyenet­lenség konstatálva van, de én azt tartom, hogy ez egyenetlenség első rendű oka Verőcze képvi­selője, (Bilic úr fülbeszakasztja a szónokot , mondván: nem igaz) ki is mindkét alap felolva­sása után családi viszonyok miatt eltávozott és csak is akkor tért vissza Pestre, mikor már bi­zottságunkban a szerkesztett 39 § ok elfogadtat­tak. Verőcze képviselője akkor lépett közénk, mikor a 40-ik §-os, azaz az utolsó, a vaspályák­ról szóló felolvastatott, és mit sem hallva a többi szerkezetekről és nem is tudva az egyesség tar­talmát, kijelenté, hogy azt nem helyesli. (Brli­ úr ismét közbeszól, ez sem igaz. Az elnök rendre utasítja, a ház rászólással fogadja e közbeszó­lást. Zuvic folytatja) Ezen állítás valódiságáért az összes kir. bizottság tagjaira hivatkozom, (Hangok igaz), ily eljárási módban tehát és sza­kadatlan óvásokban a bizottság munkálata ellen valóban nem rejlik semmi bizonyíték, semmi egyetértési hajlam. Beszéde további folyamában mondja Verőcze képviselője , hogy mi a bánból civil embert csi­nálván, kérdi fogja vezényleni a gárdát és a ka­tonai őrvidéket ? Volt már szerencsém a magas országgyűlést a bán tulajdonságainak elválasz­tásáról értesíteni. Verőcze képviselőjének to­vábbi alkudozásaihoz képest pedig meg kell je­gyeznem a gárdára nézve, miszerint az egyesség a fenálló körülmények alapján köttetett meg, m­it most fog-e és mily alakban rendeztetni a gárda,­Verőcze képviselője pedig nyugodt le­gyen. Ő Felsége, mint uralkodó és a katonaság­nak hadi ura, találand expedienst, mely által el fognak oszlattatni Verőcze képviselőjének a ka­tonai őrvidék, valamint a jövendőbeli gárda ve­zénylése iránti aggodalmai. Az iránti alkudozás, hogy sehol sem monda­tott ki, miszerint mi az adott 22.000,000 írtról rendelkezhetünk, csakis akkor fogható fel, ha az egyesség vagy nem akar megértetni, vagy pedig kivántatni, az alkudozásokat csak számok szem­pontjából szaporítani, mert ezen összeg autonó­miai költségekre van szánva, a kormány pedig és az autonóm országgyűlés nem függnek a köz­ponti kormánytól. Azon kifogást, miszerint a veszély a nemzetre nézve abban áll, hogy a közös országgyűlésen horvát nyelven beszélhetünk, nem motiválta Verőcze képviselője, de épen a hiányban áll a legjobb motiválás, mert valóban részemről fel nem foghatom azon logikát, mely azon kifogás­ból ered, oly institutio ellen téve, a­melyet egész hazánk jóvá­hagy. — Verőcze képviselője avval támadja meg tovább az egyességet, hogy abban a nép terheinek ígért könnyítés benn nem foglal­tatik; a kir. bizottság meg van győződve, hogy mindent a haza javára követett el, a­mit tehetett azt pedig Verőcze képviselője elismerhetne, ha ha kötelessége szerint működött volna közre. Az ígéret teljesítése pedig azt illeti ki az ígére­teket megtette, várjon pedig Verőcze képviselője oly helyzetben van-e, azt én természetesen nem tudhatom. T. képviselő úr azon kérdést teszi: miért fize­tünk most 1,700,000 frttal többet, mint a­mennyit Bach, Schmerling és Belcredi alatt fizettünk ? (Birli­ úr hevesen félbe szakítja a szónokot, ez nem igaz, ezt nem mondtam.) Nem állhatok el attól, a­mit jól hallottam és nem az én hibám, ha van ok arra, hogy vissza­­vonassék az, a­mi egyszer kimondatott. Azon kérdésben­­. képviselő úr, a szenvedélyek igaz­talan kihívását látom az együttes alapok ellen, és ha ezen kihívás ily öszhangzattal az Ország­gyűlésen kívül történnék, egész más értelmet tulajdonítanék annak. Ennek ellenében ki kell egészítenem, hogy a fentnevezett fizetési terré­num nem az igaz­, mit számadatok bizonyítnak be Verőcze megye 1. képviselőjének, tökélete­sen és fényesen-Folytatva Verőcze megye 1. képviselője, azt állítja, hogy a centrumnak feleslegesen áldoz­tunk sok tárgyat, s hogy a delegátiónak úgy is meg kell hallnia. A 8. 9. és 10. §§-ban a közös­­ügyek számlál­tatnak elő, s Verőcze megye 1. képviselője nem hozott fel okot annak bebizo­­nyítására, mert ép nem volna az közösügy, jám­bor véleményre pedig nem érzem magam hi­vatva válaszolni. De mi a delegatió halálát illeti, a­melyet Verőcze I. képviselője oly fenkölt és bizonyos önhitegetett tetszelgéssel jelzett, ez a véleményem . A delegatió fenáll, a császárság mindkét felében elismertetik , s szerencséjére maga Verőcze képviselője is elismeri ezt a kis­­sebbség alapjában; nekünk tehát kötelességünk­ben állott az élő, és fenálló delegatiók alapj­án létesíteni a kiegyezkedést. S TMU1»„ ».m foghatom «,mily* SW* volna a,, melyet a d.legitio speculatiójának alapján eventual , Verőcze követe azt tartja továbbá, hogy ez által nemzetiségünkön ejtettünk csorbát, az­­ ő is a delegatiót elismerte ? Tudja meg a­­ ro­vet úr, hogy sem a magyarok, sem mi nem he­lyeztük boldogságunkat, sem üdvünket, s­emt az állam üdvét sem a delegatió intézményébe, de a fait a complitnak megadjuk magunkat, nem dolgozunk és működünk s tabulá­rasan , hanem 20 évi tények alapján, miket t. képviselő úr kép­telen az állam léteréből kitörülni. Azt tartjuk, ho°y mit sem tenni, a passivitás távolában tévely­­geni, nem jellemzi az alkotmányos és hazafias egyént. Az alkotmányos egyénnek fáradhatlanul kell működnie, ha mindjárt a legkisebb sikerrel is, így készítvén elő magát a nagyobb munkára ! A haza döntse el tehát, ha várjon a kir. bizottság többsége csorbát ejtett e a nemzetiségen. (Han­gok: nem ejtett.) Verőcze képviselője a kiegyezkedési munká­latot azért nem tartja jónak, mivel a szónokok kijelenték, hogy azt meg is lehet javítani. Mi ez egyességgel új törvényes helyzetet akar­tunk megállapítani, s ez nem restitutio in integrum , ily restitutio csak a kiegyezke­dés praxisa folytán jöhet és fordulhat elő; az önmagát fogja fentartani, ha életképes; ha ellenben azt vagy megváltoztatni vagy pedig módosítani kellene, akkor ez a 70. §. értelmében történend meg. Mi e munkának nem tulajdoní­tunk példás jelentőséget, infallibilitással sem hi­tegetjük magunkat, de arról meg vagyunk győ­ződve, hogy a belső politikai korszak — mely­ben mozgunk — aligha létesíthetne sikeresb és hasznosabb kiegyezkedést, ha csak a modern kor nagyhatalmasságai nem teremtenének ilyent, tudniillik a hatodik és hetedik nagyhatalmassá­gon — amint a sajtót s a luxust nevezik — ke­resztül, a nyolczadik nagyhatalmasság­­a,az : a verőczei követ urnák infallibilitása. (Éljes taps.) E követ ur ugyancsak rátámad a többségi alapra, azon fő szabályozó elvet állítván fel az egyesség ellen, hogy mi szlávok nem veszhetünk el, a magyarok azonban elveszhetnek. Azt gon­dolom, vizsgálván a kiegyezkedés elleni beszé­dének egzösz öszhangzatát és szellemét, hogy képes vagyok megítélni, mit tart a verőczei kép­viselő úr Magyarország ezen bukásáról. Ha a képviselő úr óhajtja Horvátország fenn­állását, ne provokálja a sötét hatalmakat a szláv­­ság érdekében azon értelemben, a­hogy ő veszi, mert ha valaha a szlávság azon értelemben meg­valósul, akkor egy év lefolyta előtt kitörli Hor­vátországot a történelem a maga lapjaiból. (Igaz, igaz!) Magyarország fennállása pedig nem szorult védőre a verőczei képviselő úr sze­mélyében. A magyar királyság megmenekült a tatárzivatarból, azon vészes időktől Várna és Mohácsnál; átélte Zápolya és József korszakát, kiállotta a számtalan honi viszontagságot, s nem csüggedett el azon szerencsétlenség után sem, mely a legújabb időben érte őt, az isteni gond­viselés védi már 800 éven át azon derék nemze­tet, s továbbra is fennálland ezen, gondviselés és törvényes királya iránti hűség reményében, nem törődve a verőczei képviselő úr részéről fenye­gető vészszel. (Hosszasan tartó zsiv­ó !) A neve­zett képviselő úr gondolja, miszerint kedvezőbb lett volna a kiegyezkedés, ha több komolyság lett volna bennünk. (BrliCs úr félbeszakítja a­­»4»okot : Az nem igaz, én azt nem mondtam.) Zsuvics úr folytatja . Ezen szavakat a vukovári képviselő úr mondta, a verőczei képviselő úr pedig magáévá tette ezen mondást, azzal, hogy vele egyetért, nem kell tehát mentegetődzni az elvért, ha mindjárt az elv feddő is. Kit illet azon vád, hogy nem komolyan folyt a munka a haza érdekében? várjon a delegátió többségér­e, mely 100 napon és éjen át szellemi erejét kifejtette és jelentékeny áldozatokat tett a haza javáért való súlyos aggodalmának tarta­ma alatt? — váljon azt a nagy többséget-e, mely hitelen eszközökkel megtámadtatva, tántoritla­­nul és félelem nélkül végezé kötelességét, alkot­mányos vitája lévén a testvér magyarokkal s e felett az elámított hazába jövő meg nem érdem­lett támadások által a közlönyökben és azon egyénektől, kik örökös zavart és rendetlenséget óhajtanak, súlyosan megsértve? A hazaszeretet nem egyedáruság,sem nem olyan jog, melyet ma­gának senkinek sem szal ad vindikálni,hanem kö­telesség, melyet mindenkinek kell teljesíteni;ezért­­ Verőc­e képviselőjének azon megtámadása, meg nem érdemlett sértése a bizottság többsége pol­gári szent érzelmeinek és egyéni becsületének;­­ és iszonyú szellemi méltatlanság, mely magának az anyagnak minden tényleges megjelölése nél­­­­kül a gyanúsítások felszínén mozog, és ez által­­ kizárólagos lehetősége a vádnak, az ilyen igaz­­­­ságta­n­ságokra pedig reá marad táblázva a kér­­­­lelhetlen nemezis. (Igaz, Zsivio!) " Tisztelt népképviselő urak ! Befejezem felada­tomat, előadván önöknek azt, hogy a mi ellen­zékünk azon állásponton van, mely elégtelen bármi kiegyezés elérésére, bármikép szerkesz­tenék ez, mi pedig olyan alapon állunk, a­me­lyen hazánk viszonyait már egyszer mindenkép rendbe akarjuk hozni, azt tartván, hogy a kie­gyezkedés sarkpontja nem a jogok barbár vin­­dikálásában, hanem a kölcsönös méltányos enge­dékenységben fekszik, melynek maga a hazán kívül, nincsen kialkudhatlan ára. Meg vagyok győződve, hogy ezt mind beláthatná az ellenzék is, ha erőt nem venne rajta a hiúság, a szégyen és a boszú.­­ Kiegyezkedésünk czélszerűségének leghatáro­zottabb bizonyítéka az ellenzék szétrobbantásá­­ban fekszik, mert annak tagjai részint lemonda­nak a tárgyalásban való részvételről, részint egyenesen visszavonták magukat, ama Rómaihoz hasonlólag, kiről azt írják : Hostem dum fugeret se Fannius ipse peremit, Nom­e hic furor est ne moriare, mon. (Zsivio! Igaz.) ’ Tisztelt népképviselő urak ! Rajtunk függenek az egész birodalom szemei, bennünk van S­ze aUKirálvnatkaPar°k valamin‘ « felsége a Királynak legmagasabb vágyai helyezve. Hor­k re?ő kffcel?!, egyik kezetükben az er­­n^osság illít 1 J rl*Tabads*g és alkotmá­s t írá­­gba“ás,h­­etekben pedig ma­gyar testvéreink iránti szeretet, egyetértés és kinditván tántíthatlan dogmáját.s fogadjátok el nditványomat, hogy ezen kiegyezkedési fa­jt alig mében további vita nélkül egész terje­delmében fogadtassák el. (Mindnyájan felálltak és hangos éljenekben törtek ki. A tapsn­k se hossza se vége.) Az alsó-szabolcsi tiszaszabályozó tár­sulat 1868-ik év aug- 8 án tartott köz­gyűlése jegyzőkönyvéből. (Folyt tás­a vége.) 4. Olvaslaték a társulat f. év aug. 7-én tar­tott igazgató választmányi ülésének jegyző­könyve. 1. Bemutattaték a társulati pénztár átvételé­ről szerkesztett jelentés , a számvizsgálat ered­ménye és a hátralékok kimutatása,­­ a leltár, nyomtatványok és könyvek összeírása. Mindezek a társulat új pénztárnokának át­adattak. Tudomásul vétetvén, az okiratok a köz­gyűlés elébe terjesztetni rendeltettek. 2. Társulati pénztárnok bemutatja az 1868-ik évi költségvetés szétosztását, és az újonnan berendezett könyvek megtekintettek, s mivel jelenleg biztos tudomás nem szerezhető az elő­írások pontossága felöl, Harkányi és Lukács urak bizatnak meg e részbeni vizsgálat és jelen­tétellel. 3. Tárgyaltaték az 1869 ik évre szerkesztett költségvetés , mely is némi lényegtelen módosí­tással összesen 22897 frttal érvényesitendőnek véleményeztetik. Mivel azonban ezen költség számitásban a tár­sulati mérnök felvéve nincsen, az igazgató vá­lasztmány azonban biztos tudomással bírván a felől, hogy Egert úr a társulat ügyeit tovább ve­zetni nem hajlandó,­­ és így a társ­­mérnöki állomás mielőbb betöltendő lenne, szükségesnek tartá megállapítani, hogy a leendő mérnök évi fi­zetése 1000 frt, 4 frt napi díj és szokásos úti költ­ség legyen, s hogy a választandó mérnök itteni működése október elsején vegye kezdetét. 4. Elnök bemutatja a hátralékok kimutatását, a beperlett érdekeltek jegyzékét, s értesíti az ülést a Bank azon határozatáról, mely szerint az a nuitások nagy hátralékai miatt, a társulat kihú­zott zálogleveleit és a júliusi kamatszelvényeket visszatartja. Jelenti, hogy ez ellen felszóllalt, ha eredmény nélkül — Az igazgató választmány elnök úr el­járását helyesli, — a bank szigorát illetőleg pe­dig kénytelen elismerni, hogy az némileg iga­zolt, a mennyiben tapasztalás szerint sem az érdekeltek fizetési készsége, s­em az adóhivatalok behajtási eljárása nem állnak azon fokon, melyet az ügy fontossága felvárna, sőt igényel, fel­kérendő tehát utol­ag a magyar kir. pénzügyi­­ministérium, hogy a bank kölcsönhátralékait erélyesen szedesse be. Az Osztr. nemzeti bank szintén értesítendő, hogy a társulat ezen felül érdekeltjeit is pontos fizetésre serken­tet­te. 5. Igazgató jelenti, hogy az 1868-ik évi fater­­més az összes gátakon, kivéve a kerülőknek adott vagy haszonvehetlen részeket, összesen 314 frt 20 krt jövedelmezett. Tudomásul véte­tett. G. Egert osztálymérnök előadja, hogy Köszö­rűs felügyelő a tavaszon megbetegedvén, he­­lyebs Németh Jánost alkalmazá, ki helyét pon­tosan betölté, Köszörűs pedig további szolgálatra alkalmas nem lévén, helye állandóan betöl­tendő. Németh János f. é. augustus 1-től állandósit­­tatik. 7. Olvastatott Köszörűs felügyelő kérvénye, melyben 12 évi hasznos szolgálat után, beteges­kedése miatt, magát nyugdíjba tétetni és lakására kiadott 150 frt építkezési költségét megtérítését. Köszörüs meggyengült egészségi állapotát, s 12 évi szolgálatát tekintve, 500 frt. egy évi fizetés­sel kielégítendő, 150 frt pedig az általa tett épít­kezések kárpótlásául kiadandó. A közgyűlés az igazgató választmány 1. 2. 4. 5. 6. 7-ik pont alatti intézkedéseit helybenhagyó­­lag tudomásul veszi. A 3-ik pontnál pedig az évi költségvetést a mérnök 1000 frt évi fizetésével megtoldva, 1869-re 23897 frtal érvényesíti. 8. Bemutattatik a taktaközi birtokosok pana­szainak megvizsgálására kiküldött bizottság jelentése, melyben némi történelmi adatok elso­rolása után .constatáltatik, hogy a Takta tor­­kolatának zs­ippel elzárása, és a Kenéz luci gátnak a luci magaslatok egybekötése, ’ mint a czélnak megfelelő,­­ az illető birtokosok be­­egyezésével történt. A Takta-köz alsó részét birtokló érdekeltek azonban, utóbbi időben arról panaszkodván, hogy a laktaváza gyakran elborítja már mentesített­nek hitt földjeiket, magukat tehát a társulat által megvédetni kívánják. A társulat e végett már kétszer küldött ki bi­zottságot; az ügy gyakran tárgyaltaték, de min­dig tényleges siker nélkül. Most ismét egy bi­­zottság küldetett ki, a panasz mikénti orvoslá­sáról jelentéstétel végett. . A küldöttség szendét tartott a helyszínén,é­s grf. Andrásai Manó és Harkányi Károly ur bir­tokain már kisebb méretű védgátakat talált. Ezen árterek bár jelentékeny vizetekkel át­­szelve, a Tiszától elzárás által sokat nyertek. term^ hely^^de 8fegtöbl 'nyire^rántásra *alkal-A**ddif belszabályozási munkálat] már is rületekreT A társulat azonban f ezen te­rületek teljes mentesítésére nem kötelezhet« — m és az etaBnintnál függőben volt hason'ter* vén sluShK ‘megszüntetése már elintéztet­­bizottask­*)Z jd^bbmak eligazítása is óhajtatván, a czélhozgvehhf«Z ai méltányosság útját vélé főkép naslu J! f0D0,k: 8 azt ajánlja, mikép a pa, a­­ bir*okosok ne terheitessenek jobban oly ha­zníhíírok birtokosainál, k^k ^jeik biztos SS. ? véS0tt semmiféle belszabályozási munkálatot tenni nem voltak kénytelenek. Ily összehasonlításra alkalmas térül tekinti a bizottmány a t. dobi ártért, mely holdankint át­lagot fizet ppben - « mig a kenézi ártér holdja a Sózó Harkányi Barzsi puszta » re 48 kr 2 ft. 57 kr. 4 ft 37 kr. 4 ft 55 kr. 4 ft 48 kr. Kenézen a Sóz­ó 8e[mi1 Harkány } ^ krra Bazsi puszta x f 1 ^ oszTály8fA8z.írállokban 67 alapra történné tennék aS AS°u & mdy ny°mon­ ^zálli tennék a Sózónál 1339 ft 40 k Harkányon 5886 ft 10 k Hazsi pusztán 1276 ft — összesen 8501 ft 50 t

Next