Pesti Napló, esti kiadás, 1868. október (19. évfolyam, 1-27. szám)
1868-10-09 / 8. szám
Bánó József, rövid indokolás után, a következő indítvány teszi: „Terjesztessék elő törvényjavaslat, melynek figyelme az 1840 ik év előtt kötött úrbéri örökváltság eseteinek kártalanítására kiterjedjen.“ Halász Boldizsár, szokott alaposságával, beszédéből a honvédek özvegyeit sem felejtvén ki, felhozza, hogy az ország nincs azon helyzetben, hogy milliókat áldozzon, miért napirendretérést indítványoz. Horvát Döme, Halász szavai rövid cáfolása után, Bánó József indítványát pártolja. Gubody Sándor, alig kivehető hangon, a törvényjavaslat ellen szól. Ivánka nem értheti , mért ne kártalaníttatnák a magukat megváltott községek ? Nyáry Pál sajnálja, hogy az általános tárgyalás ily hosszan tart. A ház kevés idővel rendelkezik csak. Végül Halász érveit támadja meg; szerinte Halászt messze vitte, az általa képzelt igazságtalanság érzete. Lapunk bezártakor b. Podmaniczky Frigyes kezdett beszélni. Bécs, oct. 8. Az alsó ausztriai tartománygyűlés alkotmánybizottsága az egyenes reichsrabválasztások felett tanácskozván, s a gyűlés elé a következő határozati javaslatot fogja terjeszteni. „A tartománygyűlés a képviselőházak követeinek egyenes választások útján leendő összeállításában az alkotmány továbbfejlesztésének s szilárdításának fontos momentumát ismeri fel, ha az egyenes választások alkotmányos uton léptettetnek életbe, nehogy a reichsrabhban képviselt országok és királyságok képviseletének közössége csorbát szenvedjen. Midőn a tartománygyűlés kinyilatkoztatja, hogy ezen esetre követküldési jogáról lemond, az országos ügyrend 19. §-ának napján egyúttal indítványozza, működjék a magas kormány a birodalmi képviseleti törvénynek alkotmányos utón leendő olyatén megváltoztatására, hogy a reichsrath képviselőire nézve egyenes választások léptessenek életbe, s a képviselők száma megfelelőleg szaporittassék.“ — A „P. C.“ azon hírt hozta, hogy a reichsrath delegátusai csak a delegatiók megnyitására akarnak Pestre menni, s üléseit Bécsben kívánja folytatni. E szándék a delegatiókról szóló törvényekbe ütközik, mely törvénynek eleget tett tavaly a magyar delegatió, s eleget fog tenni az idén az osztrák is. Egyoldalú határozattal legalább nem térhet el tőle, s nem is volna kívánatos ily schlendrián praecedens felállítása. (K.) Szako lcza, oct. 7. Takarékpénztárt alapítottunk. Ezen tény igazolja talán némileg, szerény városunkról szóló tudósításomat. F. hó 4-én tartatott az alakító közgyűlés, melynél Edl Tivadar, pozsonyi kereskedő és pénztőzsér szíves volt az elnökséget elvállalni. A takarékpénztár alaptőkéjét képezi 400 darab 100 frtos részvény. Működésének kezdete f. évi november 16-ra jön megállapítva. A felemlített közgyűlés alkalmával takarékpénztári elnökül Kuba János, országgyűlési képviselő és városi polgármester, alelnökül Mihálik László, királyi állami gymnasiumi igazgató és hites ügyvéd , igazgató a Vrchovszky Rezső, (kinek az intézet alapítása körül legnagyobb érdemei vannak), választatott meg. A takarékpénztár egyéb hivatalnokai is mind oly férfiak, kik a közbizalmat teljes mértékben bírják. Ekkor reménylen lehet, hogy ezen pénzintézet működése a közvárakozásnak meg fog felelni. Anyagi állapotaink jobbra fordulásának egyik alapfeltételéről, a pénzről,némileg immár gondoskodva lévén, az anyagi jólét másik főtényezőjéről is kell majd hathatósban gondoskodnunk. Értem a népnevelést. Egy kisded-óvoda felállítása, felsőbb leányiskola, közkönyvtár, nyilvános rajziskola, inasok és legények számára, a vasárnapi, illetőleg ismétlési tanfolyamnak a kor követelményeihez mért átalakítása, elemi főtanodánknak a várva-várt népoktatási törvény szellemében leendő szervezése, népnevelési egylet alapítása . . . mindannyi feladat, mely anyagi felvirágzásunk előmozdításához felette szükséges. Nagy örömünkre szolgált Eötvös József b. által életbeléptetett új gymnasiumai tantervnek közzététele, mely tervhez képest az itteni királyi gymnasiumnál is a reáltárgyak szentül nagyobb tért nyernek. Ezen gymnasiumról annyit legyen szabad említenem, hogy a hazafiús szellemet és magyar hazánknak szeretetét ápolni, s a magyar nyelvet serényen terjeszteni igyekszik. E kedves hírek felemlítése után szomorút is kell írnom. September hó folytában városunk három ízben volt kitéve a tűzvész pusztításának. A kár valóban tetemes. A szegény károsultak sorsa annál súlyosabb , mivel házaik nagyrésze nem volt biztosítva. A városunkban és annak vidékén gyakran pusztító tüzek következtében nem kételkedünk, hogy a kölcsönbiztosítás eszméje városunkban is diadalt fog aratni. (Román lapszemle.) Nem tudjuk egész bizonyossággal meghatározni, váljon a tudás forrásán részegült, félig barbár fanatismussal, vagy szent köntöst öltött s a legocsmányabb számítással izgató gonoszsággal állunk-e szemközt? de bizonyos, hogy csak e kettő egyikével lehet dolgunk a „Romanulu“ egy czikkében melyben valaki a következőleg őrjöng: „Századunk, egy nagy elvért való szenvedés és áldozat szempontjából, nem hagyhat az utókorra sem magasztosabbat, sem nagyobbat és hősiebbet, mint az elárult, számkivetett és kizsarolt román nemzet. E sebek és gyászszal borított nép, e faj, mely nem akar meghalni, mert az életre, szabadságra s függetlenségre elvitathatlan joggal bir, e martyr-nemzet, ma is fölemeli fejét a román Dacia keblében, mint egy roppant élőfa az erdők közepében ! „E nép, mindenkitől elfeledve, megvetve a barbárság barátaitól, gyanúsítva a zsarnokság udvaronczaitól, kizsarolva a despotáktól, a dualistáktól gyűlölve, — változatlan, és nincs megfélemlítve ! El, és létele nem egyéb intő szózatnál elnyomóihoz, és fölebbezés az Isten igazságához. S épen azért akarják a szabadság ellenségei kitörülni a népek sorából.Keresztre van feszítve s nem szabad panaszkodnia, föllebbeznie az isteni igazságosság kegyelméhez. Panasza bűnnek, sóhajai izgatásnak neveztetnek. Ki akarták űzni az országból, de nem tehették ; most pedig jogaitól, szabadságától megfosztva földétől is, ki akarják becsülni, hogy a „koldus“-botra juttassák ; de biztosak lehetnek a magyarok, hogy akkor sem menekülnek tőle! Van hazánk, melyet román vérrel és csontokkal hizlaltunk, s mégis mint idegenek vagyunk benne; van termő földünk, s éhen halunk; s ha azok ellen, kik mindezt elrabolni akarják, tiltakozunk, szuronyokkal kapunk feleletet; tevékenyek és munkások vagyunk, s mégis szegénységben élünk ; borzasztó adókat fizetünk, s mégis számba sem vesznek; van egy édes és nemes nyelvünk, s meg van tiltva annak használata; számosak vagyunk, s úgy tekintenek, mintha nem léteznénk. Egy nép, mely minden szabadságot magának tulajdonit, mely az erkölcsiség s az idő szelleme ellen harczol, s midőn eljárásáról számot kérnek, sértéssel és erőszakkal felel. Azért ne csodálkozzunk a magyarokon, hogy midőn jogot és szabadságot kérünk tőlük, veréssel és elzárással felelnek. Ha nemzeti szabadságot kérünk, azt felelik, hogy ez egy daco-romániai utópia; ha saját jogunkat kérjük, mint bűnösöket, törvényszék elé hurczolnak; ha Erdély önállósága s függetlensége mellett vagyunk,“ lázadóknak, fanatikus daco-románistáknak,“ anarchistáknak, s a közbéke megzavaróinak neveznek. Jól van, izgatunk , de nem a szabadság, hanem a zsarnokság ellen ; conspirálunk, de nem TÁR CZ A. A saison után. A fürdőidény 6 óra végét érte. A gyógyhelyek szenvedő és nem szenvedő vendégei, ha egyébben nem, tárcsáik túlfeszültségében megkönnyebbülve, visszatérnek tűzhelyeikhez. Boldogok, kik azon reményt viszik haza magukkal, hogy a parányi javulást, mit a gyógyvíz előidézett, ennek utóhatása szembetűnőbbé, vagy legfölebb még 1—2 évi fürdés teljesen bevégzetté teendi. Ily reménynyel válunk mi is meg Keszthely éjszaknyugati völgyétől, melyet meleg taváról a közszójárás Héviz-nek nevezett. Hévíz nem igen ismert név még eddig a fürdők szótárában, pedig ritka fürdő van hazánkban, melyet a természet kitűnőbb tulajdonokkal áldott volna meg. Heller, bécsi tudor és tanár, vegytani elemzésében a tó 26—28 (B.) foknyi vizét úgy , mint az islandi forrásokat, vulkán eredetűnek, s a gasteini vizeket vas- és különösen koronysavtartalmánál fogva jóval fölülmúlónak állitja; korpaszerü iszapjáról pedig, mely vizénél sokkal hatalmasabb, akkép nyilatkozik, hogy orvos szempontból minden általa ismert iszapfürdőnél nagyobb jelentőséggel bír. Véleményét a fürdői kórházban hagyott sok mankó, a sánta, béna, köszvényes, merev vagy tehetlen tagú, de fölépült számos betegek, az évről-évre nagyobb számmal oda toluló vendégek tábora, s a nép csodákat regélő mondái eléggé igazolják. De amily gazdagon ellátta e fürdőt a természet, oly szűkmarkúlag bánik vele a szorgalom. Nem mondjuk, hogy eddig semmi intézkedés nem történt, mert a kezdeményeknek elismeréssel adózunk, de mindezek egy primitív fürdő sovány készleteinél alig állnak magasabban, s azt, mit a természet adott, czéltalan alkotásuknál fogva könnyen lerontják. A 3—4 épület 30—32 lakszobája a vendégek befogadására elégtelen, úgy, hogy ezek nagy részben visszamenni vagy a szomszéd csárdákban ás falvakban menedéket keresni kényszerittetnek. A lakók ezenfölül kicsinyek, gőzösek, szorított légyek, s ennélfogva a sulyosb betegekre nézve, kik szabadba járni nem bírván, 4 fal közé vannak szorítva, egészségtelenek. A meglevő tükörfürdők és néhány zárt cabinet elég csinosan vannak elkészítve; de amazok — mert a viz bennük nyakig ér, s iszapot csak talpunk találhat, — nyitott tetőikkel és hasadékos szobácskáikkal inkább uszodák, mint nehéz betegek számára való négyszögek; emezeket pedig a forró nap oly velenczei ólomfedelü börtönökké változtatja, melyekből akármi szélben szabadba menekülni kénytelen az ember. Hihetőleg a víznek a forrás közelében meleg volta okozta, hogy a fürdők oly messze be a tó közepére vannak építve, de azt nem fontolták meg az építők, hogy az oda vezető út ésosszú hid a rajta örökké uralgó szelekkel, s ezek miatt a fölnyilt pollusu tagoknak könynyen meghüldetésével, mily veszélynek teszi ki a fürdés után haza vánszorgókat; oly intézkedésnek pedig, miszerint a sulyos betegek légmentesen födött karszékekben, vagy kis kocsikban szállíttatnának be és ki, nyomát sem láthatni, így vagy a meghűlésnek, vagy, az idő kissé mostohábbra fordulván, a fürdés félbeszakasztásának kell bekövetkezni, mi ismét újabb nyavalyáknak lehet szülője. Nagy hiányát érezzük a víznél hatásos iszap használata végett fölállítandó külön készleteknek is , mert a szabadban, a tó térdig sem érő ingoványában tipródás, kivált járni képteleneknél, épen nem pótolja azokat. Ki most az iszapot kiválólag használni akarja, egy cabinra, a tó szélére, a kigyók lakta nádasok mellé van szorítva; hol pedig, mivel a viz a beljebb levőnél egy fokkal mindig alább áll, s a sár is hidegebb a víznél, kissé kedvezőtlenebb időben hamar áthűlés származhatik. Orvost pedig, ki bajodban segíthetne, hiába keresnél Hévizen. Itt a fürdő okozta balfordulatoknál egyik vendég a másiknak orvosa. Mit mondjunk a tavat körülfogó bozótok kígyóiról, melyek sziszegve úszkálnak szét a tiszta víz tükrében ? Valóban az iszony miatt, mit e két életűek a cabinek lépcsőire kényelmesen fölülve, vagy magukat a levetett ruhák halmai közzé befészkelve gerjesztenek, nem lehet csodálni, ha a gyönge idegzetű nőket, a félénk gyermekeket, a mozdulni sem biró betegeket rémület és görcsök fogják el, sőt nem ritkán nyavalyatörés fenyegeti. Nem mellőzhetjük el, még megérinteni, hogy a viz hősége, egyedül a források vegyülete, az idő és lég szeszélyeire van bízva, melyek annak