Pesti Napló, 1868. december (19. évfolyam, 5491–5515. szám)
1868-12-08 / 5497. szám
283 6497 Kedd, december 8.1868. 19. évi folyam. Szerkesztési Iroda Úri utcEt 6. szám. IL emelet. t ],.p szüli «mi rászét illető minden k*«I*atnjr . s»«rk»r*tö»éghez intézendő. UérTuwaUtM levelek esek ismert keMktől forsdUtnak el. Kiadd hivatal • Ferencfiek te-e 7. sz. :uj földszint. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz , kiadás körüli panaszok, hirdetmények) • kiadó-hivatalhoz intézendők.PESTI REGGELI KIADÁS. Előfizetési feltételek: Vidékre, postán, helyben, házhoz hordva ! Félévre ..... 11 firt. Évnegyedre. . . . 6 írt 50 kr. Az esti kiadás killőnkfildéseért felfilfizetés h.wunkint . . 90 kr. Hirdetmények díja: 1 hasábos petitsor egyszeri hirdetésnél 7 új kr. Bélyeg-díj külön 30 njkr. Wyilt-tér ! 5 hasábos petitsor 25 nj kr. Pest, decz 7,1868. (L) A kit olyan nagyon ócsároltak, míg kormányon volt, Disraelit, dec. 2-ika óta, mióta ugyanis Downing Streetben kelt körlevelében tudtára adta „ a parliament mindkét háza conservativ tagjainak“, hogy helyt enged egy új kabinetnek, minden oldalról magasztaló dicsérettel fogadják. Az volt az örökös ellenvetés, hogy oly sóvár lélekkel ragaszkodik a hatalomhoz, hogy a parliamentarismus elveit is megtagadja egyedül azért, mivel még egy ideig akarja a hatalmat bitorolni. A nyár folytán, mikor a reformbéli vitatásakor a minisztérium vereségre vereséget szenvedett, Disraeli szívós kitartással tűrte a zsilongó szemrehányásokat. Csak egy indoka volt, melylyel a sokszoros támadások ellenében fedezhette magát és ez az volt, hogy két választás elkerülése végett mindaddig a kormányon kell maradnia, míg a reformbill alapján történhetik a választás. Ezen idő is bekövetkezett és Disraeli nem késett a parliamentet feloszlatni, és az új választásokat elrendelni. A parliamenti jelöltek egyik része azon programmal lépett a választók elé, hogy az ír államegyházat, mint a katholikus többség ellen fennálló súlyos sérelmet el kell törölni, a sok anglikán püspököt és érseket szerényebb számra szorítani, miután a fennálló rendszer szerint némelyiknek alig volt híve. A másik rész ezen programmot a „trónra és egyházra“ nézve vészthozónak hirdette és azt hozta fel elrettentésül, hogy az ír államegyház lerombolását az angolé fogná követni. És megkezdődött a két párt közötti harcz; az egész ország egy nagy parliamentté változott át, melyben napirenden a következő kérdés állott: — fenmaradjon-e az ír államegyház? Anglia minden rendű és rangú államférfiú leghatásosabb és legjobb argumentumaival állott elő, midőn a választókat, vagy az egyik, vagy a másik nézetnek meg akarta nyerni. Az angol szónokok bámulatos fáradhatlansága ismét nagyszerű próbát állott ki: Bright például és Gladstone két hétig naponként, sőt napjában többször is szónokolt. Mi azonban még inkább tudjuk azon körülményt méltatni és csodálni, hogy e beszédek az angol lapok kifogyhatlan hasábjain mind elfértek. A tárgy kimerítése után és minden oldalról történt megvitatása után megkezdődött a nagy szavazás a parlament alsóházának megválasztása. December elsején már tudva volt a szavazás eredménye, mely 110 szavazattal többséget adott azon véleménynek, mely szerint „ecclesiam esse delendam.“ Körülbelül 380 egyén sorakozott Gladstone zászlaja alá, 270 pedig Disraelié mellé. Deczember 2-án Disraeli a királyné kezeibe tette tárczáját. „Ily körülmények között, mondja Disraeli körlevelében a választások eredményére utalva, azt hitték ő felsége miniszterei, hogy becsületüknek és az általuk képviselt politikának tartoznak azzal, hogy hivatalaikat igazolatlanul egy napig se tartsák meg. Megfelelőbbnek tartották inkább mindazon állással, melyet eddig elfoglaltak és azon igényekkel, melyeket a közügyek a jelen pillanatban követelnek, valamint a conservatív párt jogosult befolyására nézve előnyösebbnek, hivatalaikról való lemondásukat ő Felségéhez azonnal benyújtani, mint a parliament összejövetelét bevárni, melyben az ügyek jelen állásában kisebbségben tudják magukat (they are sensible they must be in minority). A conservativ párt ezzel a szabadelvűnek engedte át a hatalmat, melyet 1866. óta gyakorolt. Palmerston második minisztériuma 1859-ben vette kezdetét és csak 1866-ban ért véget. Az agg államférfiúnak 1865-ben bekövetkezett halála azonban megrendítette a szabadelvű minisztériumot, mely 1866. nyarán, a reformbili tárgyalásakor, kénytelen volt visszalépni. Derby lett utóda, kinek minisztériumában Disraeli kiváló helyet foglalt. 1868. február havában a köszvény annyira elővette Derbyt, hogy a kormányt névlegesen is Disraelinek engedte át. Míg az előbbi whig kormány tehát nyolca évig vitte az állam ügyeit, a tory kabinet csak két évig tudta magát tartani és e két évnek nagy részében kisebbséggel kormányzott. Az új minisztériumnak, melynek alakulása Gladstone alatt már megindult, legközelebbi feladata az lesz, hogy a választásokban nyilvánult határozatot az ír államegyházra vonatkozólag végrehajtsa. Ez újabb hatalmas lépés lesz a reform terén és újabb bizonyítása annak, hogy Anglia határozott és nyugodt haladása által békés úton eléri azt, amit más országok csak viharos forradalmak útján vélnek elérhetőnek. Ha fontolóra veszszük, hogy e század elején IV-dik György király még ünnepélyes ígéretet követelt whigminisztereitől, hogy a katholikusok állapotát nem fogják javaslataikkal bolygatni, ha fontolóra veszszük továbbá, hogy a katholikusok emancipatiója mily heves küzdelmek árán vásároltatott meg, csakis akkor állhatunk azon álláspontra, melyről az új fordulatot helyes méltánylattal bírálhatjuk meg, azon fordulatot, melylyel az államegyház intézménye töröltetik el azért, hogy a katholikusok igazságos igényei figyelembe vétethessenek. Az új kabinet külügyi államtitkára minden valószínűség szerint lord Clarendon lesz. Stanley, a békés, jóakaró Stanley, aki az Egyesült Államokkal felmerült nehézségeket majdnem eligazította, Európában pedig mindig arra gravitált, ahol a béke legőszintébb barátait látta, Clarendon előtt vissza fog lépni. A külügyi államtitkárság czélja és törekvése a személyváltozás folytán, alig fog változást szenvedni. Akár Stanley, akár Clarendon kezében legyen a külügyek tárczája, ugyanazon tartalmú jegyzék indulna Londonból Athénbe, Konstantinápolyba vagy Sz. Pétervárra, ha a keleti kérdés újabb feltűnése, mely a „Turquie“ ismeretes telegrammjában adott magáról komoly életjelt, tartósabb mozgalommá fejlődnék. Anglia bizonyára azon continentális államok mellé szegődnék, melyek a vészt elkerülni, és az igyekezet ellenére kitört részt a legszűkebb határok közé szorítani törekednének. A legújabb hírek szerint Anglia a magyar-osztrák monarchiával és Francziaországgal egyetemben támogatta Törökország ultimátumát a kis görög államhoz, melynek czélja Görögországot a reális politika terére léptetni és a terjeszkedési vágy sugalla ábrándozástól elvonni. Reméljük, hogy ezen határozott fellépés a zivatart elhárítója leend. Egyelőre talán még nincs okunk föltenni, hogy az angol új kabinet működése más irányban is igénybe fog vétetni, mint amelynek életét köszöni, és hogy a belreform terén kívül is jutott számára hivatás az európai béke érdekében. De ha a sors mégis ezen hivatásra jelölte volna ki, meg vagyunk győződve, hogy Clarendon épen oly erélyesen és bölcsen intézi Anglia szereplését a béke, a műveltség és haladás érdekében, amint Stanley lord, elvitázhatlanul intézte. Ha azon bécsi urak — legyenek bár új vagy régi nemesek — kik a közös ügyekre vonatkozó, a birodalmi tanács által elfogadott, s ő Felsége által szentesített törvényeket büszkén ignorálván, a Pesten székelő delegátióba megjelenni nem méltóztattak, előttünk a critica tárgyaivá váltak, azokat,kik az új alkotmányhoz csatlakozván, mint ha polgárai az osztrák-magyar alkotmányos monarchiának, a reájuk ruházott kötelességeket gyakorolni hozzánk jöttek, mi azokat nemcsak szívélyesen fogadtuk, hanem legális eljárásukat méltányolni is tudjuk Sajnálnék tehát, ha bárki közölük megsértett érzelemmel tért volna haza. Különös vívmánynak tartjuk pedig, ha oly országban, hol az aristocratia a társadalmi téren, oly hatalmas tényező, mint a monarchia német és sláv országaiban oly férfiak, mint Schwarczenberg Adolf hg kinek a társadalmi téren oly számos érdemei vannak a politikai életben tevékeny részt vesznek sajnálnék tehát kétszeresen, ha épen ő némely helytelen journalistiai megjegyzések folytán kellemetlen benyomásokkal távozott volna tőlünk, időszerűnek, de szükségesnek is találta leginkább azon okból, hogy jövőre is a munka és cselekvés pártjának győzelmét még inkább biztosítsa megyénk tagterületén : a „Deák-párt győzelmes zászlaját kibontani! E czélból f. é. deczember 3-án a megyeszékhelyén sz. k. Zombor városban tartott évnegyedes közgyűlés alkalmával ifjabb Szemző János földbirtokos indítványára a most nevezettnek baráti hajlékában számosan és pedig név szerint Antunovics Mátyás szolgabiró , Ászt Ferdinánd k. táblai ülnök, Balla Pál ügyvéd, Bartal József ügyvéd, Bende Imre esperes, Groschmidt Gábor törv. ülnök, Hoffmann Mihály szolgabiró, Kalapzsa J. mel. vezető, Kuluncsits Ágoston m. főlevéltárnok, Lovászy Mihály m. főjegyző, Magyar Imre birtokos, Mártonffy Károly ügyvéd, B. Majtényi József kincstári javak igazgatója , Nyers Lajos ügyvéd, Offenheimer Vilmos orvos, Pál Antal m. 1-ső alispán, Papp Zsigmond mérnök , B. Rédl Béla kelebiai földbirtokos , Sztrilich Sándor csendbiztos, Széchényi József m. főügyész, Szimonovits Elek m. törv. ülnök, dr. Sztojkovits Péter m. főorvos, id. Szemző János, ifj Szemző J., Szemző I., Vojnits JakabVojnits , Vojnits Livius, Vojnits Géza és Vojnits Gyula földbirtokosok összegyűltek, hogy minden provocátio és feltűnés nélkül értekezzenek mindazon erkölcsi módokról és eszközökről, melyek mint ilyenek a Deák-párt által kitűzött nemes czélt leginkább képesek biztositni; minek folytán alig hogy összejöttünk, a háziúr ifj. Szemző János emelt szóta rövid de hazafias érzelmű beszéddel felhíván az egybeseregletteket , hogy miután az egybegyűlés czélja előttük különben is tudván, a tanácskozási rend könnyítéséért értekezleti elnököt választanánk , addig is míg a legközelebb összejövendő megyei nagy értekezlet mint szervezett egész — megkezdhetné működését. Alig szükség mondanom, hogy erre nézve a közbizalom, miként rendesen úgy most is megyénknek értelem és jellemben első fia, Mártonfy Károly ügyvédben központosult; e szerint elnöknek most nevezett —az értekezlet jegyzőjéül pedig a munkásságáról és miveltségéről átalánosan ismeretes Bartal József ügyvéd lett kikiáltva , mire az értekezlet megkezdetett. Mártonfy Károly mint az értekezlet elnöke, székét elfoglalván, a midőn a személyére esett bizalom nyilvánulásit meleg szavakkal megköszönte — egy nemcsak remek — de ami ilyen alkalomkor nem téveszti hatását, gyulasztó beszéddel fejtegeté czélját az ez alkalommal már megindított egyesülésnek. Szavainak értelme körülbelül oda ment ki, hogy az ezennel alkalmilag, hazafias buzgalommal megindított, habár egészen szűkebb keretű értekezlet, ha Isten bennünket megsegít, és az erély, mely e pártot jellemzi, el nem hagy, egy hó alatt, amidőn először összejön egy tekintélyes bácsmegyei deák-párti értekezletté növendi ki magát, melynek tagjai a zászló alatt, melyet nem most választottak, hanem alatta már régóta küzdenek : mint egykor Caesar törhetlen testőrsége, dicsőséggel fog harczolni és eljutni győzelemről győzelemre. Nincs is benne kétségünk, hogy a nemzet zöme, mely Deákpártinak vallja magát, — hazafisága bő érzelmével és munkássága kitartó erejével hazája ellenségeit künn — és pártelleneit benn, egyiránt legyőzendi. Ezekután megírjuk, hogy a bácsmegyei Deákpárt hogyan és miként szervezkedik ; és pedig: I. Külsőleg. a) Elhatároztatott egy deák-párti m. nagy értekezletnek i. é. deczember 29-én Zombor sz. k. városban leendő megtartása; minélfogva „Meghívók“ elnök és jegyzői aláírás mellett magyar, német és szerb nyelven fognak s hirlapilag és ezenkívül litographirozott nyomtatványban minden egyes községhez, erkölcsi testületekhez casino és olvasóegyletekhez, s továbbá minden hitközséghez és ezek lelkészeihez külön-külön menesztetni. b) A Deák-párt mint ilyen központi és alválasztmányokra lészen felosztva; ez utóbbira nézve olyformán, hogy minden városban, és ha lehetséges községben, de legalább is választókerületben, fog lenni fiók választmánya. c) A szükséghez képest leend egy ambuláns választmánya. II. Belsőleg. a) Egy a Deák-párt alapelveit magában foglaló programm elkészítésével egy hét tagból álló választmány jön megbízva oly formán, hogy ez ugyanazt a f. é. deczember 29-én megtartandó nagy értekezletnek köteles lesz bemutatni. b) Ki fog dolgoztatni ugyan csak általuk egy, a párt czéljait tüzetesen magában foglaló pártszabály, mely szerint azokat előmozdítani vagy egy fegyelmi normatívum, melynek magát mindenben alávetni a párt minden egyes tagja becsület szavával fogja kötelezni. Ezek a szervezkedést tényleg megindító szűkebb keretű értekezletnek főbb momentumai, illetőleg megállapított alapvonásai, melyeket a midőn közölni szerencsém van — ismerve megyénk lelkes honfiait, kiknek intellgentia és vagyonbeli túlsúlya, és azért mert szereti a hazát, az experimentáló halpolitika ephemer sikeréért a már meglevő transactió békéjét és nagy horderejű vívmányok egész sorát koczkára tenni nem akarja — csaknem bizonyossággal prognostizálhatom hazánk üdve és javára Bács megyében is a Deákpárt győzelmét. Antunovits Mátyás: A Deákpárt Bácsmegyében. Az 1865/8 ki országgyűlés mandátuma néhány napok múlva letelvén — szemben a bekövetkezendő képviselői uj választásokkal és természetszerűleg kimaradhatlan ellenirányú esélyekkel — Bácsmegyének értelmiség, vagyon és politikai érettség tekintetében solidabb része nem csak Mai számunkhoz félív melléklet van csatolva Országgyűlési tudósítások. A képviselőház decz. 7-én tartott ülése. Elnök: Gajzágó Salamon, jegyző : Buljanovics S. A hitelesítés s ezt követő felszólalások után, mikről esti lapunk szólott, a ház napirendre tért. Először is a függő adósságok ellenőrzésére kiküldendő bizottság megválasztása vétetett fel, mely czélból a szavazójegyek név szerinti felhívás útján beadattak; a választás eredménye az esti ülésben fog közzé tétetni. A szélbaji kesergő vitézek nem lévén barátjai az ellenőrségnek, a szavazástól tartózkodtak. Utána fölvétetett a Pest város által felveendő kölcsönnek szelvénykamat mentességéről szólójavaslat, mely általánosságban és részletekben vita nélkül elfogadtatott. A napirend harmadik pontját az incompatibilitásról szóló törvényjavaslat képezi, mely is felolvastatott, valamint utána a Nyáry Pál által benyújtott, ugyane tárgyra vonatkozó módosítottjavaslat is, végül a közp. bizottmánynak ezekre vonatkozó következő jelentése: „A központi bizottság magáévá teszi elvben az incompatibilitás eszméjét és elismeri szükségét annak, hogy e kérdést kimerítően megoldó törvény létesüljön; tekintve azonban azt, hogy az incompatibilitás kérdését szorosan összefüggőnek látja az 1848. V. törvényczikkel, melynek mellékes megváltoztatását nem tartja a bizottság sem kívánatosnak, sem czélszerűnek; „tekintve azt, hogy e kérdés annyira sokoldalú, egyes ágaiban annyira bonyolult, miszerint gondos, részletezett kidolgozás nélkül alaposan meg sem is oldható, ezt pedig az idő rövidsége miatt az országgyűlés három utolsó napja alatt nem tartja eszközölhetőnek : „a központi bizottság az előtte fekvő törvényjavaslatot átalában, de különösen egyoldalúsága miatt is a tárgyalás alapjául sem fogadhatta el és nem is ajánlhatja a tisztelt képviselőháznak. „óhajtja azonban a bizottság és kéri a mélyen tisztelt képviselőházat, határozza el, „miszerint utasítlank a minisztérium, hogy terjeszszen a közelebbi országgyűlés elé egy részletes törvényjavaslatot a képviselni állás összeférhetlenségéről.“ Ezek felolvasásával az általános tárgyalás megkezdetett. Bobory Károly véleménye, hogy a háznak hivatása, hogy a kormány hatalma ellenében ellenőrködést gyakoroljon, s ezt azok, kik a kormány közvetlen hatalma alatt állnak, teljes erélylyel s szigorral alig fogják gyakorolni. Nyáry Pál módosítását pártolja. Nyáry Pál szerint az alkotmánynak az a feladata, hogy nyugalmat s bizalmat kölcsönözzön a nemzetnek, azért szükséges, hogy a nemzet biztosítva legyen arról, hogy azok, kik képviselik, függetlenek legyenek, s hol ez biztosítva van, ott az emberiség politikai tekintetben annyiban szabad, hogy erejét a legmagasabb fokig fokozhatja, miután itt nem csak a nemzet jogainak biztosításáról, hanem egy jól fegyelmezett alkotmányos kormánynak saját érdekeiről is van szó, a módosítottjavaslatot elfogadásra ajánlja. Deák Ferencz. T. ház! Mindig azt hittem, hogy az incompatibilitási törvény szükséges, s hittem egyszersmind, hogy ez igen fontos, hogy nagy óvatossággal kell benne a részleteket megállapítani, s hogy nem lehet három sorral elvégezni, hogy ez nem lehet egyoldalú, s hogy ez nem lehet olyan, mely csak úgy darabokban hozatik, majd erre, majd arra, hanem elvből kell kiindulnia és általánosnak lennie. Még inkább meggyőződtem erről az utolsó napokban. Igen természetes, hogy ha az ember olyjavaslatot vesz fontolóra, melyhez hasonló más országokban is, alkotmányos országokban létezik, olyan országokban, melyeknek gyakorlati parlamenti élete régibb, azt nem azért teszi, mintha nem tudná, hogy a viszonyok különbözősége egyik és másik országban módosítja a hozandó törvények elveit, hanem azért, mert mégis óhajtaná az ember a legjobbat választani, és azt alkalmazni a mi viszonyainkra. Én, átnézve a más országokban létező efféle incompatibilitási törvényeket, láttam, hogy azok rendkívül bonyolódott kérdéseket oldottak meg, de nem találtam egyetlen egy olyan megoldást, mely engem kielégített volna. Az egyik igen messze megy, a másik sokat elhagy, a harmadik pedig századokon keresztül időnként alkottatott, s amit régebben alkottak, fennáll ugyan most is, de senkinek nem tetszik. Azon meggyőződésre jutottam, hogy pár szóval a dolgot elvégezni nem lehet; arra nagy és fontos tanulmányozás szükséges. (Úgy van!) Megerősítő, e hitemben a magam tapasztalása : hivatkozom a 6-ik osztály tagjaira. Mi ezt a kérdést komoly megfontolás alá akartuk venni, elkezdettünk tanácskozni, s mielőtt mélyebben bemerültünk volna a tanácskozásba, a többi osztályok elvégezték, a közp.osztály kimondotta véleményét, s a mi tanácskozásunk félbeszakadt. Azt mondhatná valaki, hogy ha nem lehet mindent, legalább tegyük meg egy részét. Ez épen a törvényhozásnál nem mindig alkalmas elv , mert midőn a törvénynek több ágának és részének kell lenni, s ezek egymással összefüggenek, akkor az általános elv egyes kivételeket, részletekkel kizárván , több kárt tesz , mint hasznot. Az előttünk levő törvényjavaslatnak, valamint a módosítványnak is, úgy amint szerkesztve vannak, én részemről tartalmához nem járulhatok , mert az nem határozott, s részint kevés, részint sok. Nem határozott, mert általános kifejezésekkel él s azt mondja, hogy képviselővé ne legyen választható királyi kinevezéstől függő bírói, miniszteri, pénzügyi, vagy bármely néven nevezendő hivatalt viselő, vagy az, ki a koronától nyugdíjat vagy bármi czímen fizetést húz..Ezt se szövegezésében nem látom határozottan formulázottnak, se tartalmára nézve nem vélem elfogadhatónak , mert messzebb megy, mint én menni szeretnék, s mert nem minden pontját lehet azon elvvel, melyből úgy látszik, kiindult, indokolni. Például én részemről nem fognék abba egyezni, hogy a képviselőházból kizárjuk a tanárokat, a közintézetek felügyelőit, p. o. a múzeum igazgatóját, a politechnikum igazgatóját, tanárait. Nem látom át, hogy az ország ezáltal nyerne, pedig ezen fogalmazásban ez is benne van. Itt a bírói hivatal is ki van véve, ezt pedig a függetlenség hiánya miatt nem lehet kivenni, mert ha van állás független, a bírói állás független. A bírák elmozduhatlanok, tehát nem látom át, miért félünk attól, hogy kineveztetésük után a kormánytól fognak függni? Ha lélektanilag fogjuk fel a dolgot, sokkal kevésbé függetlenek azok, kik akarnak hivatalba lépni, mint azok, akik benne vannak (Derültség.) Nem is szeretném, ha az országgyűlés a bírói állást azzal bélyegezné meg,hogy az nem független a kormánytól. A közigazgatási tisztviselő, nem teljesen független a kormánytól , annak parancsolnak, az a kormány rendelete alatt áll; s habár a törvényhozás körében nem függ a kormánytól, mégis igen nehéz egyiket a másiktól az életben elválasztani. De a bírákról ne mondjuk ki soha, hogy nem függetlenek a kormánytól; mert először törvényeink kimondották, hogy függetlenek legyenek; másodszor alapelv, hogy függetlenek legyenek ; tehát azon okból, mert függnek a kormánytól, nem lehet őket kizárni. Ha pedig más okok vannak, amiért a bírákat kizárják, mint pl. Angliában is kizáratnak, akkor azon okot kell felvenni alapul, s azon ösvényen járni, akkor nem látok különbséget a királyi kinevezéstől függő s a választott bírák között ; sőt a választott biró sokkal kevésbé független bizonyos emberektől, mint a kormánytól kinevezett. (Élénk helyeslés.) Akkor meg kell fontolnunk, várjon azon bírákat, akik nem királyi kinevezéstől veszik állásukat, ne zárjuk-e ki ? Nem állítom, hogy ezt megtegyük, de meg kellene ezt fontolnunk, vitatnunk. Továbbá van még valami a függetlenséget illetőleg, mit igen fontosnak tartok. (Halljuk.) Óhajtom, hogy független legyen az országgyűlés minden tagja, általában szeretném, ha e részben a törvényhozás részletesen intézkednék. Hogy legközelebbi tapasztalásunk e részben nem erre az eredményre vezetett volna, azt tagadni nem lehet, mert van e házban kormányhivatalnok, és pedig nem egy, akik az egész országgyűlés alatt épen nem azon elvek mellett szónokoltak, melyeket a minisztérium követett. Megnevezni nem szükséges, úgy is tudjuk, kik azok az urak. (Ellenmondás balfelöl.) Tudtomra ezt még eddig a kormány sem szemekre nem vetette, sem egyet azért állomásától meg nem fosztott. Óhajtom hogy ilyen okból ne is tegye. Hanem, amint mondom, én a ház függetlenségét meg akarom óvni; e függetlenségnek azonban nemcsak a kormányban látom —ahogy úgy szóljak — ellenségét, hanem látom máshol is, és pedig oly ellenségét, aki veszélyesebb, s mondjuk ki az igazat, botrányosabb lehet. (Helyeslés.) Én pl. nem tudnék abban megegyezni, hogyha inkompatibilitási törvényt hozunk, abból kimaradjon azok kizárása, akik akármely vállalatra nézve az országgyűlés beleegyezését sürgetik,tőle engedélyt várnak. (Helyeslés.) Ez nagyobb ellensége a függetlenségnek még annál is, mi a kormánytól származhatik. (Igaz!) Ezeket azért hoztam fel, hogy röviden ábrázoljam, hogy ily incompatibilitási törvény nem egy óra munkája, nem egy-két sorral elvégezhető , de minden ága-bog megfontolandó. (Ugyvan!) Vannak például országok, hol a papok ki vannak zárva. (Helyeslés balról.) Én nem vagyok abban a nézetben, hogy a papságot általában ki kelljen zárni, mások abban a nézetben lehetnek. Vannak továbbá országok, hol a katonaság nem egészen, hanem csak részben van kizárva, így pl. Olaszországban, úgy emlékszem legalább, hogy ott egy részben ki van zárva és speciális hiva van, hogy kik vannak kizárva. Még Angliában sem általános a kizárás még a hivatalnokokra nézve sem, hanem a kizárandó hivatalnokok ott is specificálva vannak. Angliában meg sem választják a hivatalnokot, de nem azért, mert incompatibilitási törvény van, hanem mert másokban van a bizalom és azokban nincs. Nyáry Pál képvtársunk azon érvének, hogy a kormányt a bizalom által erősnek óhajtja, és több bizalom lesz irányában, ha tagjai nem lesznek az országgyűlésen és függetlenül fogják helyeselni a kormány eljárását, van egyrészben súlya, de másrészben éppen úgy lehet súlyul felhozni az ellenkezőt, t. i. ha a kormánynak hivatalnokait a nép megválasztja, az bizalom nyilatkozata. (Úgy van!) Tehát az egyik a másikat ellensúlyozza. (Helyeslés jobbról.) Egyébiránt én azt mondom ki, amit mindig kimondottam : óhajtom az incompatibilitási törvényt , de abban részletesen kívánom megvitat.