Pesti Napló, 1868. december (19. évfolyam, 5491–5515. szám)

1868-12-08 / 5497. szám

283 6497 Kedd, december 8.1868. 19. évi folyam. Szerkesztési Iroda Úri utcEt 6. szám. IL emelet. t ],.p szüli «mi rászét illető minden k*«I*atnjr . s»«rk»r*tö»éghez intézendő. UérTuwaUt­M levelek esek ismert keMktől forsdUtnak el. Kiadd hivatal • Ferencfiek te-e 7. sz. :uj földszint. A lap anyagi részét illető közle­mények (előfizetési pénz , kiadás körüli panaszok, hirdetmények) • kiadó-hivatalhoz intézendők.PESTI REGGELI KIADÁS. Előfizetési feltételek: Vidékre, postán, helyben, házhoz hordva ! Félévre ..... 11 firt. Évnegyedre. . . . 6 írt 50 kr. Az esti kiadás killőnkfildéseért felfilfizetés h.wunkint . . 90 kr. Hirdetmények díja: 1 hasábos petitsor egyszeri hir­detésnél 7 új kr. Bélyeg-díj külön 30 njkr. Wyilt-tér ! 5 hasábos petit­sor 25 nj kr. Pest, decz 7,1868. (L) A kit olyan nagyon ócsároltak, míg kormányon volt, Disraelit, dec­. 2-ika óta, mióta ugyanis Downing­ Street­­ben kelt körlevelében tudtára adta „ a par­­liament mindkét háza conservativ tag­jainak“, hogy helyt enged egy új kabi­netnek, minden oldalról magasztaló di­csérettel fogadják. Az volt az örökös el­lenvetés, hogy oly sóvár lélekkel ragasz­kodik a hatalomhoz, hogy a parliamenta­­rismus elveit is megtagadja egyedül azért, mivel még egy ideig akarja a hatalmat bitorolni. A nyár folytán, mikor a reform­­béli vitatásakor a minisztérium vereségre vereséget szenvedett, Disraeli szívós ki­tartással tűrte a zsilongó szemrehányáso­kat. Csak egy indoka volt, melylyel a sokszoros támadások ellenében fedezhette magát és ez az volt, hogy két választás elkerülése végett mindaddig a kormányon kell maradnia, míg a reformbill alapján történhetik a választás. Ezen idő is bekö­vetkezett és Disraeli nem késett a parlia­­mentet feloszlatni, és az új választásokat elrendelni. A parliamenti jelöltek egyik része azon programmal lépett a választók elé, hogy az ír államegyházat, mint a katholikus többség ellen fennálló súlyos sérelmet el kell törölni, a sok anglikán püspököt és érseket szerényebb számra szorítani, mi­után a fennálló rendszer szerint némelyik­nek alig volt híve. A másik rész ezen programmot a „trónra és egyházra“ nézve vészthozónak hirdette és azt hozta fel el­rettentésül, hogy az ír államegyház lerom­bolását az angolé fogná követni. És megkezdődött a két párt közötti harcz; az egész ország egy nagy parlia­­mentté változott át, melyben napirenden a következő kérdés állott: — fenmarad­­jon-e az ír államegyház? Anglia minden rendű és rangú államférfiú leghatásosabb és legjobb argumentumaival állott elő, midőn a választókat, vagy az egyik, vagy a másik nézetnek meg akarta nyerni. Az angol szónokok bámulatos fáradhatlansága ismét nagyszerű próbát állott ki: Bright például és Gladstone két hétig naponként, sőt napjában többször is szónokolt. Mi azonban még inkább tudjuk azon körül­ményt méltatni és csodálni, hogy e be­szédek az angol lapok kifogyhatlan ha­sábjain mind elfértek. A tárgy kimerítése után és minden ol­dalról történt megvitatása után megkez­dődött a nagy szavazás a parl­ament alsó­házának megválaszt­ás­a. Dec­ember elsején már tudva volt a szavazás eredménye, mely 110 szavazattal többséget adott azon véleménynek, mely szerint „ecclesiam esse delendam.“ Körülbelül 380 egyén sorakozott Gladstone zászlaja alá, 270 pe­dig Disraelié mellé. Deczember 2-án Disraeli a királyné kezeibe tette tárczáját. „Ily körülmények között, mondja Disraeli körlevelében a vá­lasztások eredményére utalva, azt hitték ő felsége miniszterei, hogy becsületüknek és az általuk képviselt politikának tartoz­nak azzal, hogy hivatalaikat igazolatlanul egy napig se tartsák meg. Megfelelőbb­nek tartották inkább mind­azon állással, melyet eddig elfoglaltak és azon igények­kel, melyeket a közügyek a jelen pilla­natban követelnek, valamint a conserva­tív párt jogosult befolyására nézve előnyösebbnek, hivatalaikról való lemon­dásukat ő Felségéhez azonnal benyújtani, mint a parliament összejövetelét bevárni, melyben az ügyek jelen állásában kisebb­ségben tudják magukat (they are sensible they must be in minority). A conservativ párt ezzel a szabadelvű­nek engedte át a hatalmat, melyet 1866. óta gyakorolt. Palmerston második minisztériuma 1859-ben vette kezdetét és csak 1866-ban ért véget. Az agg állam­­férfiúnak 1865-ben bekövetkezett halála azonban megrendítette a szabadelvű mi­nisztériumot, mely 1866. nyarán, a re­formbili tárgyalásakor, kénytelen volt visszalépni. Derby lett utóda, kinek minisztériumában Disraeli kiváló helyet foglalt. 1868. február havában a kösz­­vény annyira elővette Derbyt, hogy a kormányt névlegesen is Disraelinek en­gedte át. Míg az előbbi whig kormány tehát nyolca évig vitte az állam ügyeit, a tory kabinet csak két évig tudta magát tartani és e két évnek nagy részében ki­sebbséggel kormányzott. Az új minisztériumnak, melynek ala­kulása Gladstone alatt már megindult, legközelebbi feladata az lesz, hogy a vá­lasztásokban nyilvánult határozatot az ír államegyházra vonatkozólag végrehajtsa. Ez újabb hatalmas lépés lesz a reform terén és újabb bizonyítása annak, hogy Anglia határozott és nyugodt haladása által békés úton eléri azt, a­mit más or­szágok csak viharos forradalmak útján vélnek elérhetőnek. Ha fontolóra vesz­­szük, hogy e század elején IV-dik György király még ünnepélyes ígé­retet követelt whigminisztereitől, hogy a katholikusok állapotát nem fogják ja­vaslataikkal bolygatni, ha fontolóra vesz­­szük továbbá, hogy a katholikusok eman­­cipatiója mily heves küzdelmek árán vá­sároltatott meg, csakis akkor állhatunk azon álláspontra, melyről az új fordulatot helyes méltánylattal bírálhatjuk meg, azon fordulatot, melylyel az államegyház intéz­ménye töröltetik el azért, hogy a katholi­kusok igazságos igényei figyelembe vé­tethessenek. Az új kabinet külügyi államtitkára minden valószínűség szerint lord Cla­rendon lesz. Stanley, a békés, jóakaró Stanley, a­ki az Egyesült Államokkal fel­merült nehézségeket majdnem eligazítot­ta, Európában pedig mindig arra gravi­­tált, a­hol a béke legőszintébb barátait látta, Clarendon előtt vissza fog lépni. A külügyi államtitkárság czélja és törekvése a személyváltozás folytán, alig fog válto­zást szenvedni. Akár Stanley, akár Cla­rendon kezében legyen a külügyek tár­­czája, ugyanazon tartalmú jegyzék indul­na Londonból Athénbe, Konstantinápoly­­ba vagy Sz. Pétervárra, ha a keleti kér­dés újabb feltűnése, mely a „Turquie“ ismeretes telegrammjában adott magáról komoly életjelt, tartósabb mozgalommá fejlődnék. Anglia bizonyára azon conti­­nentális államok mellé szegődnék, melyek a vészt elkerülni, és az igyekezet ellenére kitört részt a legszűkebb határok közé szorítani törekednének. A legújabb hírek szerint Anglia a ma­gyar-osztrák monarchiával és Franczia­­országgal egyetemben támogatta Török­ország ultimátumát a kis görög államhoz, melynek czélja Görögországot a reális politika terére léptetni és a terjeszkedési vágy sugalla ábrándozástól elvonni. Reméljük, hogy ezen határozott fellépés a zivatart elhárítója leend. Egyelőre talán még nincs okunk föltenni, hogy az angol új kabinet műkö­dése más irányban is igénybe fog vé­tetni, mint a­melynek életét köszöni, és hogy a belreform terén kívül is jutott számára hivatás az európai béke érde­kében. De ha a sors mégis ezen hivatásra jelölte volna ki, meg vagyunk győződve, hogy Clarendon épen oly erélyesen és bölcsen intézi Anglia szereplését a béke, a műveltség és haladás érdekében, a­mint Stanley lord, elvitázhatlanul intézte.­­ Ha azon bécsi urak — legyenek bár új vagy régi nemesek — kik a közös ügyekre vonatkozó, a birodalmi tanács által elfogadott, s ő Felsége által szente­sített törvényeket büszkén ignorálván, a Pesten székelő delegátióba megjelenni nem méltóztattak, előttünk a critica tár­gyaivá váltak, azokat,kik az új alkotmány­hoz csatlakozván, mint ha polgárai az osztrák-magyar alkotmányos monarchiá­nak, a reájuk ruházott kötelességeket gya­korolni hozzánk jöttek, mi azokat nemcsak szívélyesen fogadtuk, hanem legális eljá­rásukat méltányolni is tudjuk Sajnálnék tehát, ha bárki közölük megsértett érzelem­mel tért volna haza. Különös vívmánynak tartjuk pedig, ha oly országban, hol az aristocratia a társadalmi téren, oly hatal­mas tényező, mint a monarchia német­ és sláv országaiban oly férfiak, mint Schwar­­czenberg Adolf hg kinek a társadalmi té­ren oly számos érdemei vannak a politi­kai életben tevékeny részt vesznek sajnál­nék tehát kétszeresen, ha épen ő némely helytelen journalisti­ai megjegyzések foly­tán kellemetlen benyomásokkal távozott volna tőlünk, időszerűnek, de szükségesnek is találta leginkább azon okból, hogy jövőre is a munka és cselek­vés pártjának győzelmét még inkább biztosítsa megyénk tagterületén : a „D­e­á­k-p­árt győ­zelmes zászlaját kibontani! E czélból f. é. deczember 3-án a megye­szék­helyén sz. k. Zombor városban tartott évnegye­­des közgyűlés alkalmával ifjabb Szemző János földbirtokos indítványára a most nevezettnek baráti hajlékában számosan és pedig név szerint Antunovics Mátyás szolgabiró , Ászt Ferdinánd k. táblai ülnök, Balla Pál ügyvéd, Bartal József ügyvéd, Bende Imre esperes, Groschmidt Gábor törv. ülnök, Hoffmann Mihály szolgabiró, Kalap­­zsa J. m­­el. vezető, Kuluncsits Ágoston m. főle­­véltárnok, Lovászy Mihály m. főjegyző, Magyar Imre birtokos, Mártonffy Károly ügyvéd, B. Majtényi József kincstári javak igazgatója , Nyers Lajos ügyvéd, Offenheimer Vilmos orvos, Pál Antal m. 1-ső alispán, Papp Zsigmond mérnök , B. Rédl Béla kelebiai földbirtokos , Sztrilich Sándor csendbiztos, Széchényi József m. főügyész, Szimonovits Elek m. törv. ülnök, dr. Sztojkovits Péter m. főorvos, id. Szemző János, ifj Szemző J., Szemző I., Vojnits JakabVojnits , Vojnits Livius, Vojnits Géza­ és Vojnits Gyula földbirtokosok összegyűltek, hogy minden pro­­vocátio és feltűnés nélkül értekezzenek mind­azon erkölcsi módokról és eszközökről, melyek mint ilyenek a Deák-párt által kitűzött nemes czélt leginkább képesek biztositni; minek foly­tán alig hogy összejöttünk, a háziúr ifj. Szemző János emelt szót­a rövid de hazafias érzelmű beszéddel felhíván az egybeseregletteket , hogy miután az egybegyűlés czélja előttük különben is tudván, a tanácskozási rend könnyítéséért ér­­tekezleti elnököt választanánk , addig is míg a legközelebb összejövendő megyei nagy értekez­let mint szervezett egész — megkezdhetné mű­ködését. Alig szükség mondanom, hogy erre nézve a közbizalom, miként rendesen úgy most is me­gyénknek értelem és jellemben első fia, Mártonfy Károly ügyvédben központosult; e szerint el­nöknek most nevezett —az értekezlet jegyzőjéül pedig a munkásságáról és miveltségéről átaláno­­san ismeretes Bartal József ügyvéd lett kiki­áltva , mire az értekezlet megkezdetett. Mártonfy Károly mint az értekezlet elnöke, székét elfoglalván, a midőn a személyére esett bi­zalom nyilvánulásit meleg szavakkal megkö­szönte — egy nemcsak remek — de a­mi ilyen alkalomkor nem téveszti hatását, gyulasztó be­széddel fejtegeté czélját az ez alkalommal már megindított egyesülésnek. Szavainak értelme körülbelül oda ment ki, hogy az ezennel alkal­milag, hazafias buzgalommal megindított, habár egészen szűkebb keretű értekezlet, ha Isten ben­nünket megsegít, és az erély, mely e pártot jel­lemzi, el nem hagy, egy hó alatt, amidőn először összejö­n egy tekintélyes bácsmegyei deák-párti értekezletté növendi ki magát, melynek tagjai a zászló alatt, melyet nem most választottak, hanem alatta már régóta küzdenek : mint egykor Caesar törhetlen testőrsége, dicsőséggel fog harczolni és eljutni győzelemről győzelemre. Nincs is benne kétségünk, hogy a nemzet zöme, mely Deákpártinak vallja magát, — ha­­zafisága bő érzelmével és munkássága kitartó erejével hazája ellenségeit künn — és pártelle­­neit benn, egyiránt legyőzendi. Ezekután megírjuk, hogy a bácsmegyei Deák­párt hogyan és miként szervezkedik ; és pedig: I. Külsőleg. a) Elhatároztatott egy deák-párti m. nagy ér­tekezletnek i. é. deczember 29-én Zombor sz. k. városban leendő megtartása; minélfogva „Meg­hívók“ elnök és jegyzői aláírás mellett magyar, német és szerb nyelven fognak s hirlapilag és ezenkívül litographirozott nyomtatványban min­den egyes községhez, erkölcsi testületekhez ca­­sino és olvasóegyletekhez, s továbbá minden hitközséghez és ezek lelkészeihez külön-külön menesztetni. b) A Deák-párt mint ilyen központi és alvá­­lasztmányokra lészen felosztva; ez utóbbira néz­ve olyformán, hogy minden városban, és ha le­hetséges községben, de legalább is választó­ke­rületben, fog lenni fiók választmánya. c) A szükséghez képest leend egy ambuláns választmánya. II. Belsőleg. a) Egy a Deák-párt alapelveit magában fogla­ló programm elkészítésével egy hét tagból álló választmány jön megbízva oly formán, hogy ez ugyanazt a f. é. deczember 29-én megtartandó nagy értekezletnek köteles lesz bemutatni. b) Ki fog dolgoztatni ugyan csak általuk egy, a párt czéljait tüzetesen magában foglaló pártsza­bály, mely szerint azokat előmozdítani v­agy egy fegyelmi normatívum, melynek magát min­denben alávetni a párt minden egyes tagja be­csület szavával fogja kötelezni. Ezek a szervezkedést tényleg megindító szű­kebb keretű értekezletnek főbb momentumai, illetőleg megállapított alapvonásai, melyeket a midőn közölni szerencsém van — ismerve me­gyénk lelkes honfiait, kiknek intell­gentia és va­­gyonbeli túlsúlya, és azért mert szereti a hazát, az experimentáló halpolitika ephemer sikeréért a már meglevő transactió békéjét és nagy hord­erejű vívmányok egész sorát koczkára tenni nem akarja — csaknem bizonyossággal prognostizál­­hatom hazánk üdve és javára Bács megyé­ben is a Deákpárt győzelmét. Antunovits Mátyás: A Deákpárt Bácsmegyében. Az 1865/8 ki országgyűlés mandátuma néhány napok múlva letelvén — szemben a bekövetke­zendő képviselői uj választásokkal és természet­szerűleg kimaradhatlan ellenirányú esélyekkel — Bácsmegyének értelmiség, vagyon és politikai érettség tekintetében solidabb része nem csak Mai számunkhoz félív melléklet van csatolva Országgyűlési tudósítások.­ ­ A képviselőház decz. 7-én tartott ülése.­­ Elnök: Gajzágó Salamon, j­e­g­y­z­ő : Bu­­l­janovics S. A hitelesítés s ezt követő felszólalások után, mikről esti lapunk szólott, a ház napirendre tért. Először is a függő adósságok ellenőrzésére kikü­ldendő bizottság megválasztása vétetett fel, mely czélból a szavazójegyek név szerinti felhí­vás útján beadattak; a választás eredménye az esti ülésben fog közzé tétetni. A szélbaji kesergő vitézek nem lévén barátjai az ellenőrségnek, a szavazástól tartózkodtak. Utána fölvétetett a Pest város által felveendő kölcsönnek szelvénykamat mentességéről szóló­­javaslat, mely általánosságban és részletekben vita nélkül elfogadtatott. A napirend harmadik pontját az incompatibi­­litásról szóló törvényjavaslat képezi, mely is fel­olvastatott, valamint utána a N­y­á­r­y Pál által benyújtott, ugyane tárgyra vonatkozó módosított­­javaslat is, végül a közp. bizottmánynak ezekre vonatkozó következő jelentése: „A központi bizottság magáévá teszi elvben az incompatibilitás eszméjét és elismeri szüksé­gét annak, hogy e kérdést kimerítően megoldó törvény létesüljön; tekintve azonban azt, hogy az incompatibilitás kérdését szorosan összefüg­gőnek látja az 1848. V. törvényczikkel, mely­nek mellékes megváltoztatását nem tartja a bi­zottság sem kívánatosnak, sem czélszerűnek; „tekintve azt, hogy e kérdés annyira sokol­dalú, egyes ágaiban annyira bonyolult, misze­rint gondos, részletezett kidolgozás nélkül ala­posan meg sem is oldható, ezt pedig az idő rö­vidsége miatt az országgyűlés három utolsó napja alatt nem tartja eszközölhetőnek : „a központi bizottság az előtte fekvő törvény­­javaslatot átalában, de különösen egyoldalúsága miatt is a tárgyalás alapjául sem fogadhatta el és nem is ajánlhatja a tisztelt képviselőháznak. „óhajtja azonban a bizottság és kéri a mé­lyen tisztelt képviselőházat, határozza el, „miszerint utasítlank a minisztérium, hogy terjeszszen a közelebbi országgyűlés elé egy részletes törvényjavaslatot a képviselni állás összeférhetlenségéről.“ Ezek felolvasásával az általános tárgyalás megkezdetett. B­o­b­o­r­y Károly véleménye, hogy a háznak hivatása, hogy a kormány hatalma ellenében el­lenőrködést gyakoroljon, s ezt azok, kik a kor­mány közvetlen hatalma alatt állnak, teljes erély­­lyel s szigorral alig fogják gyakorolni. Nyáry Pál módosítását pártolja. Nyáry Pál szerint az alkotmánynak az a feladata, hogy nyugalmat s bizalmat kölcsönöz­zön a nemzetnek, azért szükséges, hogy a nem­zet biztosítva legyen arról, hogy azok, kik kép­viselik, függetlenek legyenek, s hol ez biztosít­va van, ott az emberiség politikai tekintetben annyiban szabad, hogy erejét a legmagasabb fo­kig fokozhatja, miután itt nem csak a nemzet jogainak biztosításáról, hanem egy jól fegyel­mezett alkotmányos kormánynak saját érdekei­ről is van szó, a módosított­­javaslatot elfoga­dásra ajánlja. Deák Ferencz. T. ház! Mindig azt hittem, hogy az incompatibilitási törvény szükséges, s hittem egyszersmind, hogy ez igen fontos, hogy nagy óvatossággal kell benne a részleteket meg­állapítani, s hogy nem lehet három sorral elvé­gezni, hogy ez nem lehet egyoldalú, s hogy ez nem lehet olyan, mely csak úgy darabokban hozatik, majd erre, majd arra, hanem elvből kell kiindulnia és általánosnak lennie. Még inkább meggyőződtem erről az utolsó napokban. Igen természetes, hogy ha az ember oly­­javas­latot vesz fontolóra, melyhez hasonló más orszá­gokban is, alkotmányos országokban létezik, olyan országokban, melyeknek gyakorlati parla­menti élete régibb, azt nem azért teszi, mintha nem tudná, hogy a viszonyok különbözősége egyik és másik országban módosítja a hozandó törvények elveit, hanem azért, mert még­is óhajtaná az ember a legjobbat választani, és azt alkalmazni a mi viszonyainkra. Én, átnézve a más országokban létező efféle incompatibilitási törvényeket, láttam, hogy azok rendkívül bonyo­lódott kérdéseket oldottak meg, de nem talál­tam egyetlen egy olyan megoldást, mely engem kielégített volna. Az egyik igen messze megy, a másik sokat elhagy, a harmadik pedig száza­dokon keresztül időnként alkottatott, s a­mit régebben alkottak, fennáll ugyan most is, de senkinek nem tetszik. Azon meggyőződésre jutottam, hogy pár szó­val a dolgot elvégezni nem lehet; arra nagy és fontos tanulmányozás szükséges. (Úgy van!) Megerősítő,­­ e hitemben a magam tapaszta­­lása : hivatkozom a 6-ik osztály tagjaira. Mi ezt a kérdést komoly megfontolás alá akartuk venni, elkezdettünk tanácskozni, s mielőtt mélyebben bemerültünk volna a tanácskozásba, a többi osztályok elvégezték, a közp.­osztály kimon­dotta véleményét, s a mi tanácskozásunk félbe­szakadt. Azt mondhatná valaki, hogy ha nem lehet mindent, legalább tegyük meg egy részét. Ez épen a törvényhozásnál nem min­dig alkalmas elv , mert midőn a törvénynek több ágának és részének kell lenni, s ezek egymással összefüg­genek, akkor az általános elv egyes kivételeket, részletekkel kizárván , több kárt tesz , mint hasznot. Az előttünk levő törvényjavaslatnak, valamint a módosítványnak is, úgy a­mint szerkesztve vannak, én részemről tartalmához nem járulha­tok , mert az nem határozott, s részint kevés, részint sok. Nem határozott, mert általános kifejezésekkel él s azt mondja, hogy képviselővé ne legyen vá­lasztható királyi kinevezéstől függő bírói, mi­niszteri, pénzügyi, vagy bármely néven nevezen­dő hivatalt viselő, vagy az, ki a koronától nyug­díjat vagy bármi czímen fizetést húz..Ezt se szövegezésében nem látom határozottan formulá­­zottnak, se tartalmára nézve nem vélem el­fogadhatónak , mert messzebb megy, mint én menni szeretnék, s mert nem minden pontját le­het azon elvvel, melyből úgy látszik, kiindult, indokolni. Például én részemről nem fognék abba egyez­­ni, hogy a képviselőházból kizárjuk a tanárokat, a közintézetek felügyelőit, p. o. a múzeum igazga­tóját, a politechnikum igazgatóját, tanárait. Nem látom át, hogy az ország ez­által nyerne, pedig ezen fogalmazásban ez is ben­ne van. Itt a bírói hivatal is ki van véve, ezt pedig a függetlenség hiánya miatt nem lehet kivenni, mert ha van állás független, a bírói állás függet­len. A bírák elmozdu­hatlanok, tehát nem látom át, miért félünk attól, hogy kineveztetésük után a kormánytól fognak függni? Ha lélektanilag fog­juk fel a dolgot, sokkal kevésbé függetlenek azok, kik akarnak hivatalba lépni, mint azok, a­kik benne vannak (Derültség.) Nem is szeret­ném, ha az országgyűlés a bírói állást azzal bé­lyegezné meg,hogy az nem független a kormány­tól. A közigazgatási tisztviselő, nem telj­esen füg­getlen a kormánytól , annak parancsolnak, az a kormány rendelete alatt áll; s habár a törvény­hozás körében nem függ a kormánytól, mégi­s igen nehéz egyiket a másiktól az életben elvá­lasztani. De a bírákról ne mondjuk ki soha, hogy nem­ függetlenek a kormánytól; mert először törvényeink kimondották, hogy füg­getlenek legyenek; másodszor alapelv, hogy függetlenek legyenek ; tehát azon okból, mert függnek a kormánytól, nem lehet őket kizárni. Ha pedig más okok vannak, a­miért a bírákat kizárják, mint pl. Angliában is kizáratnak, ak­kor azon okot kell felvenni alapul, s azon ösvé­nyen járni, akkor nem látok különbséget a kirá­lyi kinevezéstől függő s a választott bírák kö­zött ; sőt a választott biró sokkal kevésbé füg­getlen bizonyos emberektől, mint a kormánytól kinevezett. (Élénk helyeslés.) Akkor meg kell fontolnunk, várjon azon bírákat, a­kik nem kirá­lyi kinevezéstől veszik állásukat, ne zárjuk-e ki ? Nem állítom, hogy ezt megtegyük, de meg kellene ezt fontolnunk, vitatnunk. Továbbá van még valami a függetlenséget il­letőleg, mit igen fontosnak tartok. (Halljuk.) Óhajtom, hogy független legyen az országgyűlés minden tagja, általában szeretném, ha e részben a törvényhozás részletesen intézkednék. Hogy legközelebbi tapasztalásunk e részben nem erre az eredményre vezetett volna, azt tagadni nem lehet, mert van e házban kormányhivatalnok, és pedig nem egy, a­kik az egész országgyűlés alatt épen nem azon elvek mellett szónokoltak, melyeket a minisztérium követett. Megnevezni nem szükséges, úgy is tudjuk, kik azok az urak. (Ellenmondás balfelöl.) Tudtomra ezt még eddig a kormány sem szemekre nem vetette, sem egyet azért állomásától meg nem fosztott. Óhajtom hogy ilyen okból ne is tegye. Hanem, a­mint mondom, én a ház függetlenségét meg akarom óvni; e függetlenségnek azonban nemcsak a kormányban látom —a­hogy úgy szóljak — el­lenségét, hanem látom máshol is, és pedig oly ellenségét, a­ki veszélyesebb, s mondjuk ki az igazat, botrányosabb lehet. (Helyeslés.) Én pl. nem tudnék abban megegyezni, hogyha inkom­­patibilitási törvényt hozunk, abból kimaradjon azok kizárása, a­kik akármely vállalatra nézve az országgyűlés beleegyezését sürgetik,tőle enge­délyt várnak. (Helyeslés.) Ez nagyobb ellensége a függetlenségnek még annál is, mi a kormánytól származhatik. (Igaz!) Ezeket azért hoztam fel, hogy röviden ábrá­zoljam, hogy ily incompatibilitási törvény nem egy óra munkája, nem egy-két sorral elvégez­hető , de minden ága-bog­­ megfontolandó. (Ugy­­van!) Vannak például országok, hol a papok ki van­nak zárva. (Helyeslés balról.) Én nem vagyok abban a nézetben, hogy a papságot általában ki kelljen zárni, mások abban a nézetben lehetnek. Vannak továbbá országok, hol a katonaság nem egészen, hanem csak részben van kizárva, így pl. Olaszországban, úgy emlékszem legalább, hogy ott egy részben ki van zárva és speciáli­s hiva van, hogy kik vannak kizárva. Még Angliában sem általános a kizárás még a hivatalnokokra nézve sem, hanem a kizá­randó hivatalnokok ott is specificálva vannak. Angliában meg sem választják a hivatalnokot, de nem azért, mert incompatibilitási törvény van, hanem mert másokban van a bizalom és azokban nincs. Nyáry Pál képv­­társunk azon érvének, hogy a kormányt a bizalom által erősnek óhajtja, és több bizalom lesz irányában, ha tagjai nem lesz­­nek az országgyűlésen és függetlenül fogják helyeselni a kormány eljárását, van egyrészben súlya, de másrészben éppen úgy lehet súlyul felhozni az ellenkezőt, t. i. ha a kormánynak hivatalno­k­ait a­­ nép megválasztja, az bizalom nyilatkozata. (Úgy van!) Tehát az egyik a má­sikat ellensúlyozza. (Helyeslés jobbról.) Egyébiránt én azt mondom ki, a­mit mindig kimondottam : óhajtom az incompatibilitási tör­vényt , de abban részletesen kívánom megvitat.

Next